Home Blog Page 39

iGPSPORT VS1800 első lámpa teszt – Giga fényerő és okos funkciók

Az iGPSPORT VS1800 első lámpa már a tavalyi nagy kerékpár-lámpatesztnél felkeltette a figyelmemet, hiszen 1800 lumenes fényerejével és 6700 mAh-s akkumulátorával messze kitűnt a mezőnyből. Most végre alaposan letesztelhettem, és kiderült, hogy nemcsak brutálisan erős, hanem okos funkciókkal és személyre szabható üzemmódokkal is telepakolták. Ha érdekel, hogyan teljesít valójában sötétben, nagy tempónál vagy hosszú éjszakai tekeréseken, akkor ezt a tesztet nem érdemes kihagynod.

iGPSPORT VS1800 kerékpár lámpa

A tavalyi nagy kerékpár-lámpatesztünknél szemeltem ki magamnak az iGPSPORT VS1800 első lámpát. Ott akkor nem volt időm mindent részletesen kipróbálni hiszen sok lámpát teszteltünk egyszerre, és elsősorban a lámpák fényét néztük, a többi dologra nem jutott sok idő. Viszont az iGPSPORT VS1800-ban bőven voltak olyan tulajdonságok, amiket érdemes volt részletesebben megnézni, ezért végül nálam maradt a lámpa, hogy le tudjam jobban tesztelni.

A számok sokat elárulnak az iGPSPORT VS1800 első lámpáról, a nevében található „1800” a lámpa 1800 lumenes maximális fényerejére utal, ami tényleg kb minden igényt kielégít. A másik paraméter az akkumulátor kapacitása, ami 6700 mAh, ami jóval átlagon felüli. A két adatból már látszik, hogy itt egy olyan lámpáról van szó, ami nagy fényerővel sokáig képes világítani.

iGPSPORT VS1800 első lámpa

Üzemmódok

3 led található az iGPSPORT VS1800-ban, kettő a széleken és egy középen, melyek összesen 6 folyamatos fény-, 2 villogó- és 3 teljesen személyre szabható üzemmódot tudnak. A 6 gyári folyamatos fény üzemmódból 3 üzemmódban a két oldalsó led világít, míg a maradék 3 üzemmódban mindhárom led bekapcsolt állapotban van. A 2 oldalsó ledes üzemmódokban 300, 450 és 900 lumenes fényerővel világít a lámpa, míg a 3 ledes üzemmódokban 600, 900 és 1800 lumennel. Villogó üzemmódból gyárilag kettő, egy nappali és egy éjszakai, található a lámpában, melyek a 2 ledes üzemmódok között találhatók.

A telefonos alkalmazásban személyre szabható fények

Ha letöltjük az iGPSPORT alkalmazást a telefonunkra és összekötjük vele a lámpánkat akkor még 3 személyre szabható üzemmódot tudunk aktiválni a lámpában. Ezeknél mi tudjuk eldönteni, hogy folyamatos fény vagy villogó üzemmód legyen, és például azt is be tudjuk állítani, hogy a két oldalsó és a középső led külön-külön milyen fényerővel világítson, tehát ténylegesen az igényünknek megfelelő fényt tudunk összerakni.
Ezenkívül az alkalmazásban be tudjuk állítani, hogy éppen melyik üzemmód legyen elérhető a lámpában és pár extra funkciót is be tudunk kapcsolni. Például az iGPSPORT VS1800-ban be lehet állítani, hogy adott idő után lekapcsoljon a lámpa ha állunk vagy még azt is ha össze van kötve egy iGPSPORT komputerrel akkor a sebességnek megfelelően állítsa a fényerőt. A telefonnal is tudunk váltani az üzemmódok között, illetve az alkalmazásban százalékra pontosan láthatjuk, hogy mennyire van feltöltve az akkumulátor.

Az üzemmódok között a lámpán található egyetlen gomb megnyomásával tudunk lépkedni, a 2 ledes és a 3 ledes funkciók között pedig a gomb dupla megnyomásával lehet váltani. Egyébként a telefonunkkal is tudunk lépkedni köztük a fent már említett alkalmazáson keresztül. Szóval ha éppen nem érjük el a lámpa gombját, de a telefont igen, akkor is tudunk váltani a fények között. Viszont bekapcsolni és kikapcsolni csak a lámpán található gomb hosszú megnyomásával lehetséges.

Powerbank

A 6700 mAh-s akkumulátort a lámpa hátulján található USB-C porton keresztül tudjuk tölteni. Viszont a port két irányú, ezért powerbankként is funkcionál az iGPSPORT VS1800, azaz tudjuk vele tölteni a telefonunkat vagy a komputerünket, vagy bármit amit szeretnénk.

Felszerelés

A kormányra nagyon egyszerűen tehető fel az iGPSPORT VS1800. A konzolja egy rugalmas pánt, amit nemcsak körprofilú kormányokra lehet felszerelni, hanem enyhén aero formájúkra is. Menetként viselkedik a pánt, amit a nagy kerek gomb meghúzásával tudunk megfeszíteni. Egyszerűen működik, más gyártóknál is láttunk már ilyet. A lámpa maga egyszerűen rögzül a konzolra, csak rá kell húzni. Viszont a kormány fölé és alá is felrakható a lámpa, de úgy, hogy magát a lámpatestet nem állítjuk fejjel lefelé. Ezt például a tavalyi tesztnél nem vettem észre, de a lámpán található konzol ellendarab átszerelhető a lámpa tetejére és aljára is, mindössze csak a két pici csavart kell kitekerni hozzá. Ez azért fontos nekem, mert ha felülre teszem a lámpámat akkor a komputer kitakarja a fény egy részét, ami erősen korlátozza a használhatóságát, de a kormány alá téve tökéletesen működik és semmi nem zavarja.

Az ellendarab átszerelése kicsit macerás, de nem gyakran váltogatjuk a lámpa helyét a kormányon. Illetve még jár a iGPSPORT VS1800-hoz egy gopro konzol is, ami szintén a fejjel lefelé felszerelést támogatja. Biztos lenne valaki aki megkérdezné, hogy miért baj ha fejjel lefelé van feltéve a lámpa. Erre a válaszom az, hogy eleve van egy perem a lámpa tetején, ami megakadályozza a felfelé világítást és az autósok elvakítását, és ha fejjel lefelé lesz a lámpa akkor ez alulra kerül és lefelé nem fog rendesen világítani a lámpánk, míg felfelé csillagvadász üzemmódban használhatjuk, és pluszban ki fogja vakítani a mi szemünket is (tapasztalat).

Menet közben

Kezdésnek a gyári üzemmódokkal vágtam neki a sötét útnak. Városban a 300 lumenes minimum fényerő bőven elegendő még a gyengébben kivilágított részeken is, de ha nem száguldozunk akkor városon kívül is már jól lehet látni ezzel a fénnyel. Én persze szeretek gyorsan menni és nem csak országúton, így végigpróbálgattam az összes folyamatos fényt. Igazából a 900 lumennél már azt éreztem, hogy nem kell több amikor a fejlámpán is be volt kapcsolva, de fejlámpa nélkül az 1800 lument is próbálgattam nagy tempónál. Az 1800 lumen egy brutális nagy fény, konkrétan az egész mezőt bevilágította előttem, országúton meg 50 km/h-nál sem éreztem abszolút kevésnek. Kicsit olyan volt mintha autóval lennék. Tényleg jól lehetett vele látni, még az úthibákat, kátyúkat, mindent is. A fény színhőmérséklete volt egy picit hideg számomra (nem kék vagy lila, inkább semleges, de a meleg árnyalatokat jobban szeretem), de a nagy fényerő kárpótolt miatta.

Ami nekem nagyon hiányzott a gyári funkciók közül egy folyamatos alacsony fényerő, amivel csak látszódni szeretnék városban sötétben. A villogó funkciókat nem erőltetném éjszaka, mert az zavarhatja a többi közlekedőt, helyette egy gyengébb folyamatos fény bőven elegendő lehet. Ezért az alkalmazásban az első egyedi fénynek beállítottam egy gyenge folyamatos fényt. Kicsit megmosolyogtató volt, hogy az alkalmazás azt írta rá, hogy 2 napig bírja az akku ezt a fényerőt.

Aztán ha már elkezdtem egyedi fényeket csinálni akkor kipróbáltam, hogy hogyan változik a fény ha állítom a középső és a szélső ledek fényerejét. Nem meglepő módon a középső led távolra és középre világított, míg a szélsők közelebbre és az út szélét világították meg. Ilyenkor látszik, hogy a 2 ledes 900 lumen és a 3 ledes 900 lumen más terítéssel érik el ugyanazt a fényerőt. Ha van fejlámpám akkor nekem bőven elég a 2 led, de ha nincs fejlámpa akkor inkább a 3 ledet választanám.

Üzemidőben komoly számokat láthatunk. 1800 lumenen is elmegy másfél órát az iGPSPORT VS1800, és tényleg elmegy, kipróbáltam. A többi üzemmódban ennek a többszörösét tudja, simán el lehet vinni egy egész éjszakás bringázásra ha nem maximumon akarjuk végig használni. Erős ez az akku.

Számomra nagyon meglepő volt, hogy nem sikerült túlmelegíteni a lámpát használat közben, pedig sokat mentem vele 1800 lumenen. Jó, persze sebesség is volt hozzá. A jó hűtésben szerintem a nagy alumínium lámpatest játszik fontos szerepet, mert tényleg nagy és kb az egész felületén kapja a hűtést. Mindenesetre érdekes volt, hogy nem égette meg egyszer sem a kezem.

Azt megjegyezném, hogy hiába van pici perem a lámpa tetején így is világít kicsit felfelé és nagyon durván vakítja a többi közlekedőt. Amikor először 300 lumenen mentem vele este a városban nem értettem, hogy miért nem tudják felmérni az autósok a sebességemet és hisznek jóval gyorsabbnak mint amilyen vagyok. Ezután a házunk előtt ránéztem a lámpa fényére és teljes elvakított. Ekkor csináltam az egyedi folyamatos minimál fényt. Szóval ha városban akarsz vele közlekedni akkor javaslom, hogy te is csinálj egy ilyen üzemmódot magadnak és soha ne használd villogóként sötétben, viszont cserébe nappali fényként szürke, ködös, párás időben jackpot a villogó üzemmód.

Összefoglalás

Ha egy óriási fényerejű, nagy akkumulátor kapacitású lámpára van szükséged az éjszakai bringázásokhoz, amiben személyre szabható üzemmódok és okos funkciók vannak és még powerbankként is tudod használni akkor az iGPSPORT VS1800-at mindenképpen nézd meg.

További információkat ide kattintva a forgalmazó oldalán találsz az iGPSPORT VS1800 első lámpáról.

Tubolight EVO Gravel insert teszt: Jobb tapadás és extra felnivédelem

A tubeless kerekekbe pár évvel ezelőtt megjelentek a insertek (szivacsbetétek), melyek a gumit és a felnit hívatottak védeni felütéskor. Először az extrémebb szakágakban terjedtek el, de a hasznosságukat jól mutatja, hogy mára már országúton is jelen vannak. Idén én először a gravel kerékpáromban kezdtem el használni a Tubolight EVO Gravel modelljét, ami a piacon található egyik legkönnyebb típus. Lássuk a tapasztalataimat!

Sokszor hallom, hogy a tubeless kerekek mellett sokan úgy érvelnek, hogy nincs többé defekt, a szúrásokat eltömíti a folyadék, és használhatod alacsonyabb nyomáson, mert felütni nem tudod, mert nincs benne belső, amit fel lehetne ütni. Míg az állítás előbbi része jellemzően igaz, addig az utóbbi már messze nem. Én már 15 éve használok tubeless gumikat terepen, de az első szezonomban megtapasztaltam, hogy a tubeless gumikat is fel lehet ütni. Persze a vastagabb oldalfal miatt alacsonyabb nyomáson lehet velük menni (ami hatalmas előny) és belső sincs, ami az első teljes összenyomódáskor (felütéskor) kiszakad, de bizony a tubeless gumik is tudnak sérülni felütéskor, főleg a perem mellett (de akár lehet két szakadás is rajtuk). És ezeket a sérüléseket többnyire a folyadék sem javítja meg, hanem a kukában végzi a külső. Ráadásul a gumiknál a grammánia jegyében az oldalfalon szoktak a legtöbbet spórolni a gyártók, ezért az extra könnyű gumik még könnyebben sérülnek.

Eddig még nem beszéltünk a felniről, ami felütéskor szintén sérülhet, sőt általában ha a tubeless gumi sérül akkor a felni is biztosan nagyot kap. Az alumínium felniken rendszeresen láthatunk horpadásokat, perem elhajlásokat azokon a helyeken, ahol a felni lekoppant. Többnyire ezekkel együtt lehet élni (tárcsafékes kerekeknél), vagy vissza lehet hajlítani őket. Viszont a karbon felnik térnyerésével ezek a sérülések kellemetlenebbek tudnak lenni, törik, reped a karbon felni, ami már sokkal költségesebb mulatság, már csak a karbon vs alumínium árkülönbségből is.

Szóval tubeless kerék esetén is érdemes elkerülni a felütést, ami a tereptárgyak kikerülésével 🙂 vagy magasabb (megfelelő) nyomással tudunk megoldani. De mint tudjuk az alacsonyabb nyomás jótékony hatással van a tapadásra terepen, kényelmesebb és bizonyos terepen még könnyebb haladást is lehetővé tesz. Ezért mindenki próbálja a lehető legalacsonyabb nyomáson tartani a gumijait.

Erre a problémára megoldásként megjelentek a gumi belsejébe tehető szivacsgyűrűk (insertek), amik a teljes összenyomódást hivatottak megakadályozni, azaz magát a felütést, ezért alacsonyabb nyomás mellett is biztonságban érezhetjük magunkat velük. Illetve a gumik oldaltartását is befolyásolják azzal, hogy merevítik őket belülről.

Nekem a gravel bringáimmal volt több kellemetlen tapasztalatom az elmúlt években, kövesebb talajon elpusztítottam pár gumit felütéses defekttel. Hiába éreztem azt, hogy elég levegő van a gumijaimban mégis belefutottam olyan helyzetbe, ahol pár másodperc alatt nullára eresztett a gumim miközben spriccelt mindenfelé a gumiból a fehér folyadék.
Idén ebből lett elegem és elhatároztam, hogy teszek a gumikba insertet, főleg, hogy Borsos Benedek (Gravel MK győztes) is ajánlotta tavaly az egyik podcastben.

Van már jó pár insert a piacon, lehet bőven válogatni belőlük, elsőre nem tudtam melyik legyen. Kérdezgettem ismerősöket, hogy ki, mit használ, melyiket egyszerű beszerelni, a válaszok elég vegyesek voltak és több olyan válasz volt, hogy nagy szívás betenni a kerékbe az insertet, ezért ők már biztosan nem fogják a következő gumijukba átrakni. Ezért az utóbbitól tartva egy olyat választottam, ami a neten található információk alapján könnyen szerelhető.

A Tubolight EVO Gravelre esett a választásom, ami egy kifejezetten gravel gumikba (37-45 szélességhez) való insert. Nemcsak a méretében optimalizálták a gravel gumikba, hanem a keménységét is a felhasználásnak megfelelően választották ki. A márkanévből adódik, hogy a tömeggel is foglalkoznak ennél a gyártónál, azaz a Tubolight insertek könnyűek. Például az általam tesztelt modell gyári súlya 33 gramm (a mérlegen 36 gramm), amivel nagyságrendekkel könnyebb, mint az insertek többsége. Ezenfelül a könnyű szerelhetőséget is mindenhol említik.

Amikor kibontottam a csomagot kicsit elhűltem az insertek láttán. A legtöbb helyen említik, hogy egy pár szivacsért elég sokat kérnek a gyártók, bár a Tubolight EVO Gravel pont az olcsóbb kategóriába esik, de tényleg 20 ezer forint feletti árat fizetünk két olyan szivacsgyűrűért, ami azokra a szivacsokra emlékeztet, amik a gyárilag bedobozolt kerékpárokat szokták védeni. Jó, igen, nézhet ki egyszerűen egy insert, ha tényleg működik az árának többszörösét megspórolhatjuk vele ha megvédi a guminkat és a felninket. Meg persze nem annyira egyszerű, mint bizonyos modellek, amik tényleg csak egy tömör formák, mert a Tubolight EVO Gravelnél az insert belső fele úgy lett kialakítva, hogy 2 perem található rajta, aminek köszönhetően könnyebb szerelni, illetve a futófelület oldal is kapott némi formát.

Szerelés

A beszereléstől kicsit tartottam, annyian mondták, hogy biztos nem lesz az annyira egyszerű. Pedig az volt. Az egyik kereket a fürdőben szereltem, mert a gumiban még benne volt a folyadék és nem akartam az egész lakásban szétlocsolni, ki tudja mennyire bonyolult beleszenvedni az insertet a gumiba. Kipattintottam az egyik oldalon a gumi peremét, aztán a Tubolight EVO Gravel insert egyik peremét betettem a felnibe, aztán a másikat is (pont ugyanúgy kell mintha egy gumit tennénk fel) és utána már csak a gumi peremét kellett visszatenni. A utóbbi persze nem volt olyan könnyű mintha nem lenne benne insert, de nehéz sem volt, csak kicsit erősebben meg kellett nyomkodni. A másik keréknél kimostam a folyadékot a gumiból és csináltam egy videót a szerelésről a szobában. Itt láthatjátok, hogy tényleg nem bonyolult.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

János Márkus (@janosmarkus) által megosztott bejegyzés

Ami még fontos, hogy olyan tubeless szelepre van szükség a szerelésnél, amit nem tud eltömíteni az insert, azaz oldalirányban is kell, hogy legyen rajta lyuk. Én a Tubolight gyári szelepeket használtam hozzá, de más szelepekkel is működik, pl Kínából jóval olcsóbban meg tudjuk venni ezeket hozzá. A leírások azt mondják, hogy általában nem kell booster a gumi felfújásához ha van benne insert, nekem a három szerelésből kétszer nem kellett, egyszer pedig igen. A folyadékot a szelepen keresztül vagy a gumi bepattintása előtt is bele tudjuk tölteni a gumiba. Ellenőriztem, a szelepen keresztül betöltött is eljut a futófelület alá.

Menet közben

Nem akartam túlzásokba esni, a 40-es gumikat csak 1-2 tized barral fújtam alacsonyabbra, mint szoktam. Mivel a felütést akartam tesztelni, ezért köves terepre vittem el, ahol már pár gumit sikerült kivégezni. Aszfalton semmit nem éreztem az insertből (furcsa is lett volna ha érzek), viszont köves terepen a nagyobb akadályoknál észrevettem, hogy van valami a gumiban. Éreztem ahogy az insertig benyomódik a gumi és a szivacson gördül tovább a kerék, legalábbis teljesen másmilyen volt érzésre, mint amikor csak a levegő van a gumiban.

A lejtős részeken nem finomkodtam, engedtem neki lefelé a köveken is kipróbálva, hogy működik-e az insert. Működött. Természetesen gyorsabban tudtam haladni vele felfelé és lefelé is, az alacsonyabb nyomás miatt a gumi nehezebben pörgött ki és könnyebben tudtam átmenni az akadályokon, rázós úton is gyorsabban haladtam. Olyan volt mintha nagyobb gumikon lennék. Ezután már jóval bátrabban mertem köves helyeken menni a gravel bringámmal.

Mentem vele a Bakonyban, a Vértesben és több gravel versenyen, de legnagyobb teszt a Salzkammergut Trophy gravel távja volt, ahol voltak benne köves montis szakaszok is. Tavaly ezeken még azért imádkoztam, hogy ne kapjak defektet, idén meg pontosan tudtam, hogy nem fogok defektet kapni.

Nem sikerült defekt nélkül lehozni vele a szezont, a Bakony Gravel MK-n egy hátsó defektet kaptam, ráadásul a perem mellett, de nagy valószínűséggel nem felütés volt, mert látszik, hogy oldalról nyomta meg valami a felnit és a gumit, a sáros lejtőn nekicsúszhattam egy kőnek. Arra ez az eset jó volt, hogy láttam milyen levenni a gumit úgy, hogy benne van az insert. Egyáltalán nem volt bonyolult, egy picivel több erő kellett a perem bepattintásához, de leszedni nem volt nehéz és az insert is kijött könnyedén.

Összefoglalás

A Tubolight EVO Gravel inserttel biztonságosabban közlekedhetsz alacsonyabb nyomáson, megvédi a gumidat és a felnidet a felütés okozta sérülésektől. Az insertek között az egyik legalacsonyabb tömeggel rendelkezik, ezért szinten semmit extra súlyt nem kell cipelned magaddal ha a kerekedben benne van, illetve további előny, hogy a speciális kialakításának köszönhetően könnyen szerelhető.

Tubolight EVO Road insert teszt: 19 gramm, amiért cserébe nem kell félnem minden kátyútól

Utánpótlás ezüstérem és master aranyérem a Cyclo-cross EB-ről

A Szlovákiában rendezett Cyclo-cross Európa bajnokságon Szilasi Dániel az U16-os korcsoportban ezüstérmet szerzett, míg a master45-49 korcsoportban Búr Zsolt a dobogó legfelső fokára állt fel. November 14. és 16. között rendezték a Cyclo-cross ifjúsági és master Európa bajnokságot Szlovákiában, a magyar határhoz közeli Somorján. Ennek megfelelően nagy létszámban álltak rajthoz magyar kerékpárosok a versenyen mind U14-U17, mind master korosztályokban.

2025 UEC Cyclo-cross Youth and Masters European Championships – Samorin – 14/11/2025 – – photo Massimo Fulgenzi/SprintCyclingAgency©2025

Az utánpótlásban a legjobb helyezést a tavalyi arany után ezúttal is Szilasi Dániel, a belga Starbikes-Vistabuild csapat versenyzője érte el, az U16-os korosztályban az ezüstérmet szerezte meg. A verseny elején Dani egy hatalmas bukást került el, de végül sikerült a kerékpáron maradnia, viszont ennek következtében nagyon hátracsúszott és onnan tornázta fel magát a második helyre.

2025 UEC Cyclo-cross Youth and Masters European Championships – Samorin – 16/11/2025 – – photo Massimo Fulgenzi/SprintCyclingAgency©2025

A master korcsoportokban is számos magyar versenyző mérette meg magát, a sokszoros elit magyar bajnok Búr Zsolt a 45-49 évesek korcsoportjában állt rajthoz, ahol magabiztosan szerezte meg az Európai bajnoki címet.

2025 UEC Cyclo-cross Youth and Masters European Championships – Samorin – 16/11/2025 – – photo Massimo Fulgenzi/SprintCyclingAgency©2025

Utánpótlás eredmények:
Storcz-Nagy Réka, WU14, 10. hely
András Péter Patrik, U14, 4. hely
Bökönyi Huba Árpád, U14, 17. hely
Nagy Tünde Lilla, WU15, 9. hely
Sipos Borisz Ali, U15, 28. hely
Szabadi Kolos, U15, 33. hely
Burgermeister Bence, U15, 45. hely
Tötl Kevin, U15, 52. hely
Szilasi Dániel, U16, 2. hely
Kovács Béla, U16, 6. hely
Bruchner Máté, U16, 15. hely
Steiner Bence György, U16, 23. hely
Gyetkó Péter, U16, 32. hely
Bokán Samu, U16 39. hely
Urbán Vilmos, U16, 60. hely
Hegedűs Heléna, WU17, 6. hely
Fazekas Levente, U17, 30. hely
Laczkó Olivér Péter, U17, 31. hely
Bokán Simon, U17, 39. hely
Miseta Levente, U17, 51. hely

Master eredmények:
Soós Tamás Gábor, master 35-39, 7. hely
Cser Gábor, master 40-44, 8. hely
Láng Balázs, master 40-44, 9. hely
Szabó Endre, master 40-44, 10. hely
Birtók Ádám, master 40-44, DNF
Búr Zsolt, master 45-49, 1. hely
Kovács István, master 50-54, 13. hely
Klein Tamás, master 50-54, 16. hely
Hajagos István, master 70-74, 4. hely

2026-ban lesz magyar verseny az UCI Gran Fondo sorozatban!

Jövőre a történelem során először lesz magyar országúti maraton az UCI Gran Fondo World Seriesben. 2026-ban a Tour de Mátra csatlakozik a legrangosabb, amatőr kerékpárosokat megszólító sorozathoz, melyet május 29. és 31. között fognak rendezni.

2026-tól bővül az UCI Gran Fondo sorozat futamainak száma, és abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy jövőre egy magyarországi verseny is szerepel ebben a sorozatban. Mondhatnánk, hogy ez egy óriási meglepetés, de nincs így, mert a Tour de Mátra évről évre fejlődik és az idei rendezés kapcsán már lehetett arról hallani, hogy a szervezők 2026-ra szeretnének bekerülni az UCI Gran Fondo World Seriesbe, részben ezért is lett idén 150 km-es gran fondo táv (amin mi is részt vettünk).

A Tour de Mátra facebook oldalán már olvasható a jövő évi dátum és az UCI Gran Fondo World Series hírlevélében is szerepel, hogy 2026-ban május 29-31. között fogják rendezni a versenyt. A pontos lebonyolításról még nincs információ, de annyit lehet már tudni, hogy egy időfutammal fog bővülni az eddigi verseny (én péntekre tippelném – szerk.).
A nevezés március 26-án indul.

Mit jelent, ha egy verseny része az UCI Gran Fondo World Seriesnek?

Azzal, hogy a Tour de Mátra az UCI Gran Fondo sorozatának része lett, ezen a versenyen is kvalifikálhatjuk magukat a gran fondo világbajnokságra, amit minden évben más országban rendeznek. A világbajnokság szó hallatán nem kell egyből a profi kerékpársportra gondolni, a gran fondo versenyek elsősorban amatőr kerékpárosoknak szólnak, sőt a vb-n korlátozzák a profik indulását. A sorozat egy-egy futamán bárki rajthoz állhat, nem szükséges licenc hozzá, mindössze a vb indulóknak kell licenc, de nekik is elfogadott a C4A kártya (szabadidős kártya).

Superteam S-All Carbon Ultra H2 review: Premium Chinese Carbon Wheelset

Superteam S-All Ultra H2 teszt

Is it possible to buy a top-tier carbon wheelset for the price of a Western brand’s entry-level carbon set? This question was on my mind when I had the opportunity to review the Superteam S-All Carbon Ultra H2 D30-50 Disc wheelset. We put a flagship model from a Chinese manufacturer to the test—a wheelset that, on paper, is comparable in every respect to those used in the UCI WorldTour, but for a fraction of the price. Let’s see how it performs in practice!

Nowadays the wheelset is one of the most important parts of a road bike. However, it wasn’t the same 30 years ago. Factory-made wheelsets brought a revolution by exploiting the possibilities in composite rim design. Therefore, if you buy a new road bike less than €4,000-5,000, it’s almost certain that the biggest upgrade potential is buying a new wheelset – most of the time equipped with carbon rim.

It was the same in my case. I have a Van Rysel NCR CF, which came with an entry-level Mavic Aksium wheelset. It works fine because it’s a simple construction combined with a modern, wide rim, but the set weighs almost 2 kilograms. I had considered upgrade options, including higher-end alloy wheelsets and entry-level carbon sets from Western brands. Eventually, I had the opportunity to test a wheelset from Superteam.

Superteam: A Decade of Experience in the Carbon Wheel Market

Superteam is a Chinese manufacturer with about a decade of history. Specifically, they produce carbon rims that form the basis of their Superteam-branded wheelsets, selling about 30,000 sets per year, usually direct to customers. Furthermore, they also produce rims for other brands. Moreover, their wheels are made with both steel and own manufactured carbon spokes. Most hubs are their own design, although the S-All Carbon EVO II is built on DT Swiss hubs.

Superteam S-All Carbon Ultra H2: Top-Tier Tech at a Quarter of the Price

For this review, I got the flagship wheelset with Superteam hubs, equipped with almost all available technologies.

The rims are designed according to the latest aerodynamic research. The wavy inner edge, also used on Zipp NSW series, improves performance at various yaw angles, provides more stability in crosswinds, and increases structural stiffness while helping vibration damping. In addition, the shark-fin structures on the rim sides improve rigidity and reduce aerodynamic drag.

The rims are 30mm external and 23mm internal width, ideal for modern 28–32mm tires, and with a 50mm height they weigh just 430 grams.

The carbon spokes are made in-house, 3.2mm wide, and weigh 1.75 grams each, saving about 100 grams per wheelset compared to top steel spokes, and Titanium nipples save some additional grams. Another advantage of carbon spokes is that while steel spokes “stretch” under power, carbon doesn’t, meaning power transfer from hub to rim is more direct.

The hubs also feature advanced technology. Bearings are ceramic, standard cartridge type. The ratchet has 54 teeth, giving a direct pedaling feel, and according to the manufacturer, it is compatible with DT 350 ratchets. However, the use is debatable, though, since road versions of DT Swiss 180 hubs used in ProTour wheelsets only have 36-tooth ratchets.

Hubs for straight-pull spokes are compatible with Shimano HG or Sram XDR cassettes, centerlock or 6-bolt rotors, as well as thru-axle or quick-release options.

The wheels are laced with 21 spokes front and rear, in a 2:1 ratio. This means it helps balance the spoke tension differences caused by asymmetric hubs due to the cassette and brake rotor. On the front, the disc side has 14 spokes in two-cross pattern, while the other side has 7 radial.

Rims are tubeless-compatible factory equipped with tubeless tape, but valves are not included. The manufacturer quotes a weight of 1,290 grams for the set — right in the same league as the ENVE SES 4.5 Pro ridden by Pogačar—at about one-fourth of the price.

Performance On Paper vs. In Practice

At $1,099, everything seems perfect on paper. In practice, however, it’s different. Despite the higher-quality recent Chinese products, Western buyers can still be skeptical.

I think the rims are likely fine because Chinese manufacturers have mastered carbon production. The spokes are another story— in fact, most ProTour wheels still use steel spokes.

The main concern is hub machining and material quality; perhaps that’s why they give only a one-year warranty on hubs, but three years on rims and spokes. Ceramic bearings are attractive to many, yet I want to see how they perform over longer use—similarly with the freehub mechanism.

After unboxing

The wheelset arrived from China in three weeks, packed securely. Inside a smaller box, there was a user manual, a pair of spare spokes with nipples, and valve extenders. I think they look fantastic — in fact, after browsing through the manufacturer’s lineup, I’d say this is their coolest-looking model. The matte black finish with glossy black decals matches my bike perfectly.

Next came the mandatory weighing: the front wheel came in at 590 g, and the rear at 695 g, meaning we’re actually 5 grams under the claimed weight. Subsequently, I checked whether the cross-laced spokes were touching each other (naturally not) — this is something important with carbon spokes, since any rubbing can cause wear and potentially lead to failure (and even accidents).

An interesting detail: the carbon spokes have metal ends bonded to them, therefore the small metal parts you see near the rim are not nipples — don’t try to true the wheel there. The actual nipples are inside the rim and have hex heads.

After inspecting the wheels, I mounted a pair of Continental Grand Prix 5000 28 mm tires. These measured 29.5 mm wide on my Mavic rims, but 31 mm on the Superteams. A 60 mm valve is the perfect fit. The 54-tooth DT-style ratchet means business — indeed, even just rolling the bike around at home, it was obvious it’s going to sound serious when coasting.

During the Ride: Porsche-feel in the saddle

From the very first pedal strokes, I could feel the bike responding more easily and rolling incredibly smoothly. Therefore, by the end of the first ride, it was clear to me that this was a whole different level – it felt like the bike had been replaced entirely.

Some situations practically sell themselves: a small descent or a bit of tailwind and the wheels start spinning, bringing my speed effortlessly to around 40 km/h. Once rolling, it’s very easy to hold the pace. The wheels really start to “come alive” in the 35–40 km/h range, and after any acceleration, they allow smooth, fluid motion.

I tried some sprint starts as well, and the feel is impressively direct – every pedal stroke transfers immediately to the asphalt, and the bike jumps forward like a Porsche flooring it.

The weight advantage is also noticeable on climbs. On 8–10% gradients, I could feel that pedaling was easier, and even spinning the lightest gears felt lighter than I was used to.

Wind Behavior and Road Comfort

Wind behavior was a big question, because calm days are rare around here. To my surprise, the bike remained very manageable. Sure, side gusts require some extra effort from my core and a firmer grip on the bars, but it’s still completely within control.

I was initially concerned about comfort, since carbon spokes are less forgiving than steel. Fortunately, my experience has been wholly positive – road imperfections are absorbed better than with my alloy Mavic wheels. The rough surface vibrations are noticeable but never problematic.

Previously, I had been thinking about what to replace my 28mm GP5000 tires with once they wear out. On these rims, running 28mm tires at 5.2 bar front and 6 bar rear gives a perfect combination. Consequently, if I don’t test anything else, I’ll likely stick with this width and model going forward.

One interesting moment came with the front brake disc, which had a small figure-eight causing vibrations under hard braking. I lifted the front wheel and gently spun it to find the point needing correction. Amazingly, the wheel kept spinning and spinning, refusing to stop!

What If Something Goes Wrong?

Many riders worry about this, especially with Asian imports, since it’s not easy to drop into a local shop for warranty support. Therefore, I reached out to Superteam to ask about their protocol for typical issues and the associated statistics.

For example, if a rim cracks under warranty, the manufacturer will send a complete new wheel. Conversely, if the damage is caused by user error, they offer the option to purchase just the rim, which can then be re-laced at a local shop.

For spokes, the manufacturer provides one spare of each length, and additional ones can be obtained during the warranty period.

The hubs are the critical part, primarily the bearings and freewheel. During the warranty period, the manufacturer supplies replacement parts, and even after the model is discontinued, replacements are guaranteed for three more years.

I encountered a case where someone’s bearings failed after a year. They mentioned riding in rain and winter, storing the bike outdoors, so it’s not surprising. Even so, Superteam sent two full sets of replacement bearings, and the rider was very satisfied with their responsiveness.

Looking at the stats, nothing stands out: rim failure is under 1%, while spokes and hubs range between 1–2%. Importantly, this includes usage in non-ideal weather, and these numbers are on par with other reputable Asian and Western brands.

Verdict

Over the past month, I’ve ridden roughly 500 km on the Superteam H2 wheelset – on flats and climbs, in calm and windy conditions, and even once in a proper downpour. I’m not a light rider, and with my bike we’re close to the manufacturer’s specified weight limit, thus the wheels have been put through a serious test.

From every perspective, my experience has been positive. The wheelset performed excellently and delivered a lot of joy. Crucially, I didn’t encounter any figure-eights or other issues.

In fact, three of my friends also decided on the Classic Pro D28-45. One independently, one influenced by me, and the third after seeing another friend’s wheelset. I installed the last two myself, so after seeing two different sets, I can say the quality feels no worse than Western products.

One of the orders even required changing the delivery day via DPD, and the manufacturer promptly contacted me the next morning to ensure everything was okay – this is very reassuring attention to customers.

Who Should Consider Superteam Wheels?

In summary, if you feel your wheelset is the weakest link on your bike, it’s worth considering a Superteam set. For the price of a higher-end alloy set, you can get a Classic or Classic Pro. Alternatively, for the price of an entry-level Western carbon set, you can get a flagship S-All Carbon Ultra H2 D30-50. The experience and feel are on a completely different level compared to an alloy set.

A pro tip: store your original wheelset in the Superteam box. Firstly, if you change bikes later, it can be sold with the original set. Secondly, it provides a safety net during the warranty period, so you’re never left without wheels if something happens to the Superteam set.

The test will continue. I plan to update it next May, by which time I hope to have several thousand kilometers on the wheels. With the BIKEMAGHU discount code, you can purchase the S-All Carbon Ultra H2 wheelset with 5% off. Importantly, the price on the manufacturer’s website includes shipping, VAT, and customs duties (in EU, UK and US countries), meaning all you need to do is wait for your new wheels to arrive.

More information about Superteam S-All Carbon Ultra H2 wheelset click here.

Update

This time, when Superteam’s flagship wheelset arrived, I had no idea where this whole thing would end up. In the beginning, I had some mistrust, and after some rides I even checked the wheels for any wobbling or other problems.

Then, after many kilometers together, my trust grew more and more. Besides, my interest in other high-performance Chinese bike parts also started to grow. The result is a complete bike built with major components from Chinese brands, including this wheelset, which was moved to the project bike after 1600 km of testing.

Superteam’s flagship wheelset also runs great in the Triaero Flyee.

After 3300 km of use, the result is almost perfect. The bearings run beautifully, the spokes are tight and the ratchet also works well. Only the front wheel is slightly out of true, but 1–2 mm doesn’t really matter, especially considering that I’m quite a heavy rider.

I see carbon wheelsets as the most accepted products from the performance-oriented Chinese bike industry. Superteam’s products offer a high price-to-value ratio, and based on my long-term experience, I can recommend these wheels without hesitation.

Schwalbe G-One RS Pro gumi teszt: Magyar gravel utakra született

Szeretem ha egy gravel gumi gyors, de tapad kanyarokban és persze legyen kényelmes is különben nem élmény vele bringázni. A Schwalbe G-One RS Pro gravel gumit 4 hónapig nyúztuk és azt kell mondjam, hogy a fenti feltételeknek mind megfelel.

Azt vettem észre, hogy évről évre egyre szélesebb gumikat használok a gravel bringámon, már eljutottam odáig, hogy a vázamban éppen elférő méret van bent, míg mintázatban kitartok a középen szinte sima szélén közepes bütykök felállás mellett. Az ilyen gumik általában gyorsak mindenféle talajon, és kanyarban is jól tartanak még akkor is ha kicsit lazább lenne az út, a nagyobb méret miatt pedig kényelmesek, de nem gurulnak rosszabbul mint a keskeny társaik.

A Schwalbe gravel sorozatában tavaly jelent meg a G-ONE RS Pro, amivel egy ideig szemeztem, a közepén található minimál minta tetszett, de az oldalán a hajtásirányban tapadó bütykökről nem tudtam eldönteni, hogy jók-e vagy nem, ezért csak idén nyáron szántam el magam arra, hogy kipróbálom. Tavaly a Schwalbe G-ONE Allround-ot teszteltem 40-es méretben, ami sokat bírt sokféle körülmény között teljesen problémamentesen, ezért bíztam benne, hogy ez a gumi is ellenálló lesz a sérülésekkel szemben nem úgy egy-két másik gumim mostanában (a kiszakadt tubeless elég kellemetlen dolog). Olvastam, hogy a gyári méreténél kisebb a valóságban a G-ONE RS Pro (mint a legtöbb Schwalbe gumi) ezért bele mertem vágni egy 45-622 méretűbe, ami remélhetőleg éppen el fog férni a vázamban.

Schwalbe G-ONE Allround teszt: A kiegyensúlyozott gravel gumi

Júniusban kerültek fel a gumik a felnikre, természetesen belsők nélkül, hiszen évek óta már csak tubeless gumikat vagyok hajlandó használni a gravel bringámon. A G-ONE RS Pro ebben partner volt, mert csak TLR verzióban elérhető, azaz nincs belőle könnyített csak belsős kivitel. A szerelés előtt még feldobtam mindkét gumit a mérlegre, az egyik 511, a másik 514 grammot nyomott. A gyári 530 grammos adathoz képest mindkettő pozitív meglepetés. Arra érdemes figyelni, hogy forgásirányos a G-ONE RS Pro, ezt a gumi oldalán jeli is a Schwalbe. A felszerelés nem volt nehéz, bár a Schwalbe gumik mindig feszesek, de szerencsére gumileszedővel könnyedén fel lehet tenni őket. Booster nélkül is felugrottak a helyükre, ezzel nem volt. Megkapták a kerekenként 30-30 ml folyadékot, jól összeráztam őket és utána már tartották a nyomást. Szélességet ilyenkor nem szeretek mérni, mert még tágulnak a gumik, ezért csak másnap mértem rájuk, ekkor 42 mm-t mértem a 19-es belső szélességű felniken 2 baron. Ez annyiban jó hír volt nekem, hogy így befértek a kerekek a vázamba.

Menet közben

Elsőre kaptak egy hosszabb Kelet-Bakony kört, ahol aszfalt, kavicsos út és kövek vártak a gumikra. Ahogy számítottam rá aszfalton nagyon gyorsan lehetett vele haladni és kanyarban sem voltak zavaróak az oldalsó bütykök. A köves talajon is megvolt a tapadás, száraz időben nekem elég ennyi minta, mint ami a futófelületen van, illetve amennyire leérnek az oldalsó minták. Persze ehhez még hozzá jön az alacsony nyomás a szokottnál (40-es) nagyobb méret miatt, ami nemcsak a tapadásban ad pluszt, hanem a köveken könnyebben és kényelmesebben átjut vele az ember. Szóval abszolút bevált.

Sokáig nem tudtam tesztelni, mert a barátnőmnek is megtetszett és ő is ki akarta próbálni, így átdobtam a kerekeket az ő bringájába, neki legalább jobban elfért a gumi vázában, főleg, hogy idővel megnőtt 43 mm-re. Egyébként teljesen csereszabatos kerekeket használunk, bármikor tudjuk őket cserélgetni fékállítás nélkül a bringáink között. Így történt, hogy bentragadt Adri bringájában ez a kerékszett 🙂 , nagyon megszerette (meg közülünk ő a gyorsabb versenyeken, ezért hadd menjen ő a gyorsabb gumival). Aztán dobogóra állt vele a Salzkammergut Trophy-n a leghosszabb gravel távon, nyert vele Gravel Magyar Kupát és az OB-n is bejött velük dobogóra. Végig problémamentesen. Ráadásul a Magyar Kupát úgy nyerte meg, hogy a Bakonyban a versenytársai gumijai nem bírták a köveket, az ő gumija viszont igen. Akár mondhatnánk azt is, hogy a guminak (és a jó szerelőnek 🙂 ) köszönhetően lett meg a győzelem. Nekem az OB után úgy néztek ki a gumijaim mint a szita, csak a folyadék mentette meg a kerekeimet, neki meg a Schwalbe G-ONE RS Pro zokszó nélkül bírta.

A mostani nedves, őszi, avaros időben is meglepően jól használható, sík utakon vagy enyhe lejtőn, emelkedőn elég a tapadás, amit ad, meredekebb helyekre már nem vinném, mert felfelé kipöröghet, illetve a fékút is megnőhet.

4 hónap használat után a futófelületen nem látszik komolyabb kopás, ilyen az amikor annyira minimál a minta, hogy már nem is tud elkopni. 🙂 Az oldalsó bütykök nincsenek beszakadva, pedig bizonyos Schwalbe gumikra jellemző ez és persze a levegőt is tartják megfelelően, lassan mondjuk itt lesz az ideje, hogy töltsek beléjük még egy kis folyadékot.

4 hónap után így nézett ki a hátsó

Összefoglalás

A Schwalbe G-ONE RS Pro egy nagyon gyors gravel gumi, amit azoknak ajánlanék, akik sokat mennek kavicsos vagy száraz földes utakon, illetve az aszfalton is szeretnek haladni. A lazább talajon is mérsékelten el lehet vele boldogulni az oldalmintázatának köszönhetően, ami hajtásirányban is jól tart. Ezenfelül jól ellenáll a behatásoknak, a kategóriához mérten nem sérülékeny. 35-től 50-es méretig kapható, ezért biztosan mindenki megtalálja a gravel kerékpárjába valót.

Különleges könyv a Tour de France-ról: Háromhetes színház, tele drámával!

Tudjuk, mit fogsz olvasni a karácsonyi ünnepek alatt, amikor két hét szabadság is összejöhet egyben! Stephan Klemm csodálatos könyve: a „Tour de France – A világ legrangosabb kerékpárversenynek bennfentes története” közel 600 oldalon mutatja be a  körversenyek királyának történetét, műhelytitkait, ezért remek ajándék lehet a kerékpársport rajongóinak.

A szerző Stephan Klemm, igazi bennfentes szakértő, többször tudósított a Tour de France-ról riporterként, dolgozott nagy presztízsű német lapoknak, mint a Spiegel, Zeit vagy FAZ. A német sportújságíró 1967-ben született, történelmet és germanisztikát tanult így személyében egyszerre történész és sport szakember. Műve ezért bőven több mint egy „sima” könyv, majdnem enciklopédikus részletességgel dolgozza fel a Tour-t, rengeteg interjúval, titkos történettel és forrás munkával alátámasztva.

A könyv lenyűgözően bemutatja, hogy a Tour nem csupán egy sportesemény, hanem egy háromhetes színház is, tele drámával, ahol a hősök és árulók, a dicsőség és bukás folyamatosan váltják egymást.

„A Tour három hétnyi színház, ahol a fizikai erő mellett a mentális kitartás a győzelem záloga.”

A könyv nemcsak a sportkrónika rajongóinak szól, hanem azoknak is, akik szeretik a mélyebb emberi történeteket, az érzelmekkel teli drámát és az ikonikus pillanatokat. Klemm újságíróként és sport történészként ritka alapossággal tárja fel a Tour mögötti rejtett sztorikat, amelyek túlmutatnak a puszta versenyen. Megismerhetjük a sárga trikó megszületését, a legendás verseny legemlékezetesebb győzelmeit, a Tour ikonjait, akárcsak a botrányokat, mint a Festina-ügy vagy Lance Armstrong bukása.

Sok könyv jelent meg a Tour de France-ról magyar nyelven is, de ez a terjedelmes mű igazi mérföldkő a témában. A könyv úgy épül fel mint a verseny: prológgal indul és 21 szakaszból áll, ezzel a szerkezete is tükrözi az eseményt és legalább annyira sokszínű. Az egyes szakaszokat tartalmasan, mégis könnyen fogyasztható egységekként állította össze, így akár egy „bringás adventi naptárként” is olvasható, ahol minden napra jut egy-egy izgalmas részlet.

Az egyes szakaszokból nemcsak a verseny történetét, a szakaszok összeállítását, a legendás versenyzőket és hegyeket ismerhetjük meg, hanem olyan kulisszatitkokat is megtudhatunk, mint a Tour és a reklám kapcsolata, a szervező ASO sikertörténete, a televízió hatása a versenyre és nem maradnak ki a pályamunkások vagy a söprögető autóban ülők, akik nélkül nem lenne verseny.  

Fontos, hogy a könyv nem egy “panoptikum”, nem csupán a múlt nagyjai és legendái kapnak helyet benne, frissességét napjaink legaktuálisabb Tour de France alakjai is garantálják: olyan nevek, akik a modern kerékpársport dinamikus és izgalmas világát formálják, új sztorikkal, új kihívásokkal és új mítoszokkal gazdagítva a verseny történetét.

A G-ADAM kiadó gondozásában megjelent kötet az első olyan magyar nyelvű könyv, amely ennyire átfogóan, alaposan és mégis olvasmányosan mutatja be a Tour de France történetét.

Tekerj még tovább a Horizont felé – új szakaszokkal bővül a kalandtúra-útvonal

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Horizont kerékpáros kalandtúra-útvonal: november 15-én átadásra kerül a legújabb, Keszthelytől Szentgotthárdig tartó szakasz, amely 220 kilométeren keresztül vezeti a bringásokat a Nyugat-Dunántúl dombos, változatos tájain.

A Horizont 2.2 fejlesztés részeként négy új szakasz készült el, több mint 2100 méter szintemelkedéssel és 20 új pecsételőhellyel, ahol a résztvevők digitálisan igazolhatják teljesítményüket a Horizont applikációban. Az új útvonal a természetkedvelők és a kalandvágyók számára egyaránt izgalmas lehetőségeket kínál: a Hévízi-tó gyógyvizétől és a Festetics-kastély elegáns parkjától a Rezi vár tekintélyt parancsoló látványán át egészen a Jeli Arborétum csendes ligetéig.

A Horizont célja, hogy egy Magyarországot átszelő, 1500 kilométeres kerékpáros útvonal jöjjön létre 2027-ig, amely hegységeken, dombságokon és kulturális látnivalókon vezeti keresztül a bringásokat. Az útvonal szakaszokra bontva teljesíthető, így a tapasztalt túrázók mellett a kezdő kerékpárosok is megtalálhatják a nekik megfelelő kihívást.

A legújabb szakasz hivatalos bejárására november 15-én, pénteken 7:00-kor kerül sor, a szentgotthárdi vasútállomásról indulva. A rajtnál Pénzes Erzsébet, a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) elnöke és Telek Hanna, a Horizont projektvezetője várja a kerékpárosokat egy rövid köszöntővel, mielőtt egy közös rajttal avatják fel a legújabb szakaszokat. A résztvevők ezt követően saját tempóban, önállóan teljesíthetik a távot – hiszen a Horizont lényege épp az, hogy mindenki a maga útját járja be.

A bringásokat útravalóként Horizontos izofólia is várja, hogy a hűvösebb őszi idő se szegje
kedvüket a felfedezésben.

A korábban átadott Nagyoroszi–Keszthely szakasz után a Horizont 2.2 új fejezete tovább bővíti a nyugat-magyarországi bringás lehetőségeket. A Horizont projektet a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) valósítja meg az Aktív Magyarország támogatásával, és a KLND szakmai együttműködésével.

A legújabb szakaszokkal és útvonallal kapcsolatban további információ a Horizont hivatalos honlapján, Facebook és Instagram közösségi média csatornáin található.

Esemény: https://fb.me/e/3NUc3agEx

Gravel bringa tuning: 1×11, 11-51-es sor 12-es grx váltóval

Tavaly a hegyesebb bringázások alatt abba a problémába ütköztem, hogy a gravel bringámon a meredek emelkedőkön elfogyott az áttételem, csak alacsony fordulaton tudtam teljesíteni ezeket az emelkedőket. Az 1×11-es GRX rendszeremben sorból már nem tudtam a 11-42-esnél nagyobbat feltenni, mert a váltóm a gyártó szerint nem kompatibilis vele, elöl a kisebb lánckerék pedig a tekerős lejtőkön lenne korlát. Egy új 1×12-es szettbe nem akartam beruházni, ezért valami más megoldás után kellett néznem az idei évre és végül egy 12-es GRX váltóval és egy 11 sebességes 11-51-es sorral oldottam meg a problémát.

A gravel bringámon 1×11-es Shimano rendszert használok, amiben a gyártói ajánlás szerint az RD-RX812-es GRX hátsó váltóval maximálisan 11-42-es sor használható. Elöl 44-es lánckerék van fent, hogy gravel kerékpározás közben legyen áttételem a gyors részeken is és ez a fent említett sorral általánosságban egy jól használható párosítást ad nekem. Viszont tavaly elindultunk a Salzkammergut Trophy gravel távján, ahol átértékeltem a helyzetet. Míg itthon fel tudom rugdosni a rövid emelkedőkön a 44/42-t addig Ausztriában egy 1 órás mászás várt, ahol gyakran kellett a 42-es lánckereket használnom hátul alacsony fordulat mellett, pluszban úgy, hogy a verseny előtt a 44-es lánckereket lecseréltem 40-esre… Messze nem volt optimális az áttételem. Közben elgondolkodtam azon, hogy itthonra is jobb lenne könnyebb áttétel, mert nem mindig élvezem a meredek terep emelkedőkön a felrugdosást, mi lenne ha lenne kényelmesebb áttételem. Meg azért elég érdekes, hogy az országútimon könnyebb áttétel van mint a gravel bringámon.

A Shimano tavaly bemutatta a mechanikus 12-es GRX-et, ami 1×12-es rendszerben már kompatibilis a 10-51-es mtb sorokkal, ami abszolút megoldotta volna a problémámat, azzal a szépséghibával, hogy vennem kellett volna egy pár fékváltókart, hátsó váltót, sort, láncot és kazettatesteket a kerekeimre, mert a montis sorok már nem HG (országúti) kompatibilisek. És ehhez még hozzájön, hogy van több 11-40-es és 11-42-es 11 sebességes sorom, amiket kevésbé hegyes környezetben gravelre, télen pedig cyclo-crossra használnék. Szóval a jelentős anyagi ráfordítás mellett még egy másik problémát is generált volna.

SHIMANO GRX 1×12 Di2 – Vezeték nélküli váltás gravel bringákra is!

A másik megoldás az lehetett volna, hogy veszek egy 11-46-os 11 sebességes sort, aminél imádkozom azért, hogy a hátsó váltóm elvigye, mert ugye a Shimano váltókban általában van tartalék, és az alpesi körülmények között felteszek előre egy 40-es tányért, mert ott lefelé úgyis gurulok. Majdnem ez lett a megoldás, de tavaly télen megfogant bennem a kérdés, hogy vajon a 12-es rendszereknél a Shimano kijött-e új húzási aránnyal a GRX vonalon vagy maradt a 11-eseknél beváltnál. Kicsit keresgéltem a neten, természetesen a Shimano szerint nem kompatibilis az RD-RX822 váltó a 11-es rendszerekkel, de találtam olyan embert, aki kipróbálta és hibátlanul működött nála. Innen már egyenes út vezetett a megoldáshoz, már csak egy sort kellett szereznem és kész is van minden. Elsőként a Sunrace sorokat nézegettem, mert azokból van minden is és pont az egyik bringás ismerősöm árult egy szinte új 11-50-es sort, amire gyorsan lecsaptam. De mivel nemcsak a saját gravel kerékpáromat építettem át, hanem a barátnőmét is, mert általában együtt szoktunk gravel bringázni és neki is ugyanez a baja mint nekem, ezért néztem egy másik sort is. A keresőben ugrott fel egy 11 sebességes 11-51-es Deore, amiről teljesen megfeledkeztem, hogy létezik, gyorsan vettem is belőle egyet. Természetesen kellett még 1-1 lánc, de az egyébként is fogyóeszköz, bár kicsit aggódtam, hogy elég hosszút találok-e belőle, kevesen használnak mtb sorhoz 44-es lánckereket.

Shimano RD-RX822 hátsó váltó

A felszerelés nem volt túl bonyolult, nekem mindössze az okozott problémát, hogy előtte ősszel egy direct mount váltófület tettem fel a bringámra, amivel az RD-RX822 nem kompatibilis, ezért tehettem vissza a régi váltófület. Egyébként az új 12 sebességes GRX pont úgy néz ki, mint egy mtb váltó, csak a húzási aránya más. A sorral sem volt gond, simán felment az országúti agyas gravel kerekekre. Az én bringámra ment a 11-51-es Deore, Adriéra pedig a 11-50-es Sunrace, kettőnk közül ő az erősebb a hegyen. 🙂  Az ő bringáján még teljes bovdenezést is cseréltem, mert még nem volt cserélve soha és már ideje volt. A beállítás simán ment nálam, Adri bringáján viszont a Sunrace viszont kicsit zajosabb volt, kellett neki egy kis idő, hogy összekopjon a lánccal, érezhető a Shimano és a Sunrace közti különbség váltásteljesítményben. Mindkettőnk kerékpárján 11 sebességes GRX fékváltókarok vannak, de én bekötöttem 105-be is, természetesen azzal is pontosan ugyanúgy váltott. A lánc hosszával nem volt gond, de egyikünknél sem kellett egy szemet sem kivenni a gyári hosszból.

A könnyebb áttételekért extra tömeggel kellett fizetnünk, a Deore sor 615 gramm, míg a Sunrace 554 gramm. A váltó sem könnyű, az RD-RX822 295 grammot nyomott a mérlegen. Szerintem nem meglepő, hogy minden nehezebb, mert értelemszerűen a nagyobb lánckerekek nehezebbek 🙂 . Engem nem zavar ez a plusz tömeg, bőven belefér, ezen már nem fog múlni semmi. Mondjuk mindkét bringa kicsit farnehéz így amikor felemelem őket.

12 sebességes GRX hátsó váltó 11 sebességes 11-51-es Deore sorral

Az etyeki gravel verseny után építettem át mindkét gravel kerékpárt, oda elég volt még a régi áttétel, de az volt a lényeg, hogy a Salzkammergut Trophy-ra meglegyenek. Természetesen “edzésen” kipróbáltuk többször, de a Salz volt az igazi főpróba a hosszú emelkedőkkel és a köves tereppel. Mindkettőnk bringája problémamentesen teljesítette a versenyt és már nem az áttétel volt a szűk keresztmetszet. Bár terveztem, hogy vissza fognak kerülni a gravel sorok a bringákra a többi hazai gravel versenyre, de a Bakony pályájára szintén kellett a nagy sor és utána már annyira hozzászoktunk, hogy végig fennmaradtak a szezon végéig. Összefoglalva működik a rendszer.

12 sebességes GRX hátsó váltó 11 sebességes 11-50-es Sunrace sorral

A gravel szezon után nekem bekerültek a bringámba a cyclo-cross kerekeim, amiken 11-40-es sorok vannak. A váltót, ha nem muszáj, nem akartam visszacserélni a régi 11 sebességes GRX-re, főleg mert így univerzálisabb a bringa, csak kerékcsere kell és gravelből cyclo-cross lesz vagy cyclo-crossból gravel, ezért ezért maradt fent a 12-es GRX. És csodák csodájára a 11-40-es sorral is vált. 🙂 Persze mivel távolabb megy a görgő a kisebb sornál így néha rázkódás közben van egy-egy félreváltás, szóval ekkor nem tökéletes teljesen a rendszer, a régi váltóval szebben váltana. Bár nagyobb probléma még nem volt belőle, így használom már hetek óta és versenyen is voltam vele és továbbra sem tervezem, hogy visszacserélem a váltót cyclo-crossra. Aztán lehet az első nagyon sáros verseny után meg fogom változtatni a döntésemet. 😉

A Maraton Challenge zászlóshajója kíván lenni az utánpótlás szakmai és anyagi támogatásának!

A Maraton Challenge szervezője Sós Sándor (Sanya) egy közleményt küldött szerkesztőségünknek, melyben leírja, hogy a jövő évi Maraton Challenge kapcsán 1 millió forint támogatást ajánl fel az utánpótlásnevelő klubok számára, melyet azok a klubok kaphatnak meg, akik az új összetett értékelésben legtöbb pontot gyűjtik. 

A közleményt alább olvashatjátok:

1.000.000,- forint támogatást ajánlok fel az utánpótlás klubok támogatására a Maraton Challenge sorozatban!

A magam módján fogok tenni  az utánpótlásért és a „nem támogatott” rendezvényeink megmentéséért.

Lehetőséget és programot biztosítok az utánpótlásnak a kluboknak, a családoknak és minden bringásnak, hogy a Maraton Challenge sorozat keretében ne csak élményhez, sport sikerekhez, hanem anyagi támogatáshoz is jussanak.

Bízom benne, hogy a 6 éve futó Challenge sorozat még inkább hozzájárulhat a gyerekek kerékpársportban tartásához.

Apró de fontos lépés, 2026-ban jelentősen csökkennek a családi/mini futam  a terepfutó valamint a gyalog és kerékpártúra nevezési díjai. A rövid és hosszú táv nevezési díja stagnál nem emelkedik!

A programom a lényegi változás a következő lesz:

Már nem csupán egyéni értékelés lesz a 7 futam végén az összetett számításakor  hanem és ez a lényeg; két új összetett kategóriát vezetek be.

Minőségi pontgyűjtés

U19-es korcsoporttal bezárólag az MKSZ-nél regisztrált egyesületek EREDMÉNYESSÉGI versenyben lesznek versenyzőik révén.

U5-től U19-ig minden induló az adott versenyeken kapott pontjait viszi tovább az összetett elszámoláshoz. Nagyon fontos ezért, hogy a nevezéskor a klub nevét mindenki jelölje meg.

Fontos! Az induláshoz nem kell licenc és nem kell, hogy ténylegesen tagja legyél az adott csapatnak, de biztos örülnek majd, ha gyűjtöd nekik a pontokat! Egy sorozatban csak egy csapatnak lehet pontot gyűjteni egy adott embernek!

Mennyiségi pontgyűjtés

Itt is U19-es korcsoporttal bezárólag minden up induló egy pont az adott csapatnak, tehát minél több versenyző indul egy csapat neve alatt egy-egy állomáson, annál jobb helyen végezhetnek a 7. futam után.

A pontok gyűjtése a mini távon U5-U13 korcsoportban lehetséges

A rövid távon U15,U17,U19  korcsoportban lehetséges

A hosszú Távon U19-es korcsoportban lehetséges

A jelenlegi 1 milliós felajánlásom alapján is több százezer ft támogatáshoz juthatnak a  legsikeresebb klubok akár a minőségi, akár a mennyiségi versenyt nézzük.

TISZTELETTEL KÉREM VISZONT A JÓ SZÁNDÉKÚ EMBEREKET A  CÉGEK, CIVIL SZERVEZETEK VEZETŐIT, HOGY CSATLAKOZZANAK A PROGRAMOMHOZ ADOMÁNYAIKKAL!

A Favorit Alapítvány már több ízben bizonyította, hogy a nála összegyűlt adományok a célnak meghatározott, azaz a legjobb helyre kerülnek.

Favorit Kerékpáros Klub Alapítvány
Bankszámlaszám : 10300002-13450937-00014904

Természetesen szívesen fogadjuk a tárgyi felajánlásokat is, vagy akár levásárolható voucher, kupon is sokat segíthet az utánpótlás egyesületek helyzetén. 

Remélem ez a program más sorozatoknak is követhető példa lesz, így biztos vagyok benne, hogy alulról építkezve újra lesz komoly utánpótlás idehaza.

 

További információk és részletek:

Web oldal: https://www.maratonchallenge.hu/

Facebook oldal: https://www.facebook.com/maratonchallenge/

Nevezési oldal: https://sportnaptar.hu/champion/view?id=21

Időmérő és eredmények: https://www.nextime.hu/