Marcel Kittel és a Katusha-Alpecin közös megegyezéssel szerződést bontottak, azzal az indokkal, hogy a német sprinternek mentális és erőnléti problémái vannak, és emiatt szünetre van szüksége.
Marcel Kittel
Az évtized egyik legtehetségesebb sprinterének, Marcel Kittelnek a 2018-as szezonja a várthoz képest mélyen alul sikerült. Mindösszesen csak a szezon elején, két szakaszgyőzelmével a Tirreno-Adriaticon volt képes értékelhetően teljesíteni, az év maradék része borzalmasan sikerült számára. Azt nem tudni, hogy a csapatváltás (2018-tól volt tagja a Katushának) vagy más okok játszottak ebben nagy szerepet, de a német sprinternek semmi nem jött össze.
A 2019-es év ismét jól kezdődött neki, februárban megnyerte az 1.1-es kategóriájú Trofeo Palmat és második lett a kiemelt kategóriás Clasica de Almerián, de a továbbiakban nem sikerült a tőle elvárt módon teljesítenie. Sőt, versenyeket mondott le, nemrégiben a Tour de Yorkshire, majd a a Tour of California szereplését mondta le.
A mai napon érkezett a bejelentés, hogy Marcel Kittel és a Katusha-Alpecin szerződést bontottak, mert a német sprinternek mentális és erőnléti problémái vannak. „Ebben a pillanatban nem vagyok képes edzeni és versenyezni a legmagasabb szinten. Emiatt úgy döntöttem, hogy szünetet tartok és időt adok magamnak, hogy végiggondoljam a céljaimat és a jövőévi terveimet.”-nyilatkozta Kittel.
Marcel Kittel pályafutása során 14 szakaszt nyert a Tour de France-on, kár lenne, ha nem találna újra magára a napokban még csak 31. életévét betöltő német sprinter.
Május 12-én kerül megrendezésre hazánk első UCI 1.2-es besorolású női kerékpárversenye. A mezőny nem sokkal délután fél kettő előtt rajtol majd Pannonhalmán, ahova 101,2 kilométer megtétele után, várhatóan délután négy óra körül érkeznek vissza a versenyzők. Az útvonalról 3D-s szimuláció készült.
A hölgyek Ravaszdon, Bakonypéterden, Veszprémvarsányon, Bakonyszentkirályon, Bakonyoszlopon, Dudaron és Nagyesztergáron áthaladva érkeznek majd Zircre, ahonnan útjuk visszavezet Pannonhalmára. A teljes útvonal az alábbi videós szimuláción tekinthető meg, amelyet Simon Péter készített.
A hazánkban eddig még nem látott eseményen három magyar csapatnak is szurkolhatunk. A magyar válogatott mellett a Fehérvár Cycling Team és KSI is rajthoz állnak.
Alább találjátok, hogy a mezőny várhatóan mikor érkezik az adott településekre.
Már az Ultegra Rx hátsóváltó bemutatásakor sejteni lehetett, hogy hamarosan lesz a Shimano-nak külön szettje a földutakra. De két dologra nem számítottam. Az egyik, hogy nem egy Dura Ace szintűnél mutatják be, a másik pedig hogy rögtön három alkatrészcsaláddal indulnak…
Pedig így történt. Az új Shimano GRX ugyanis három különböző (a Di2-val együtt) szintet kínál:
Ultegra szint: RX800
Ultegra Di2: RX810
105: RX600
Tiagra: RX400
Ezzel együtt pedig rögtön lehetőséged van választani az 1×11-es, a 2×11-es és a 2×10-es összeállítások közül. Ahogy az várható volt, hagyományos patkófékekkel már nem is kínálják a GRX-et, csak és kizárólag hidraulikus tárcsafékekkel lesz elérhető.
Az sem megszokott, hogy egy bovdenes és elektromos Di2 szettet egyazon kategóriában egyszerre mutasson be a Shimano, de hát nyilván fel kellett már mutatniuk valami újat, hiszen a nagy konkurens SRAM Force 1 szettje már évek óta a piacon van, és bizony az eTap AXS vezeték nélküli elektromos váltórendszerük is kapható már. Tehát a léc magasra van téve a japánoknak.
Ezeket a GRX szetteket nem egy meglévő továbbfaragásával hozták létre, hanem alapjaiból újakat kreáltak. Mivel én már február elején mehettem az új GRX-el, amit tesztnek véletlenül sem csúfolnék, de úgy gondolom a véleményemet érdemes lehet belefűznöm a sajtóhírbe.
Szóval valami rohadt jó lett az RX810-es szett. Persze, elektromos váltásban nehéz a jónál jobbat csinálni, tehát itt nem is a váltásteljesítmény volt ami tetszett, hanem a fékváltókar ergonómiája! Maguk a fékkarok szélesebbek és más formájúak lettek, sokkal jobb a fogásuk mint az Ultegra fékváltókaroknak. Arról nem beszélve, hogy 18 mm-rel megemelték a fékkarok tengelyének forgáspontját, így felső fogásból még nagyobb fékerőt tudsz ugyanakkora erővel előállítani. Egyszerűen nagyszerű.
Vadonatúj fejlesztés a hidraulikus cyclocross fékkar amit a kormány felső részére lehet felszerelni. Mivel a fékkar egy fékkört alkot a fékváltókarral és féknyereggel, ezért nagyon minimális erővel lehet fékezni vele a bringát. Egy hibája van csak, hogy nagyon sok helyet foglal, 44 cm-es kormánytól keskenyebbnél már gondot is okozhat. Meg hát szépnek sem mondható vele a bringa, de tény, hogy aki komolyan gondolja a gravel bringázást, annak biztosan sokkal kényelmesebb lesz vele közlekedni.
Fékváltókarból lesz többféle is. A kínálat tetején csücsül az ST-RX815 hidraulikus Di2 fékváltókar 11 sebességes kivitelben. Alatta az ST-RX810-es szintén Ultegra szintű, de mechanikus váltással kompatibilis. Itt választhatsz hogy ha szimpla tányéros, azaz 1×11-es szettet raksz össze, akkor mit teszel a bal oldalra? A BL-RX810-L-t, ami egy szimpla hidrós fékkar, vagy pedig az ST-RX810-LA-t, amiről a leengedhető nyeregcsövet is vezérelni tudod? 10 sebességes szettnél pedig az ST-RX600-as vagy pedig ST-RX400-as fékváltókarokat kell használnod, de az 1×10-es rendszerhez itt is van opciód csak fékkart használni a BL-RX600-L személyében. A 400-as szériának nincsen váltókar nélküli bal karja.
Kicsit bonyolultan hangzik, talán az is valamennyire, de azért pár perc alatt átlátható, ha GRX beszerzését fontolgatod. Hajtóműből is van bőven választék. Az FC-RX810-1 a csúcs szimpla tányéros és brutálisan jól néz ki, az FC-RX810-2 pedig a dupla tányéros kivitele 11 sebességes kivitelben, ami 48-31-es kiosztással lesz kapható, mely legnagyobb fogszámkülönbségű (17 fog) hajtómű a Shimanonál. Ez alá az FC-RX600-1 szimpla, és FC-RX600-11 hajtómű került még mindig 11 sebességes láncokhoz, ahol szintén a gravel bringákhoz optimalizálták a lánckerekek méretét, a dupla 46-30-as kombinációval lesz elérhető. Végül az FC-RX600-10 zárja a sort két lánctányérral 10-es szettekhez.
Szerencsére fékből csak kétféle érkezik. A BR-RX810 és a BR-RX400, természetesen ICE TECH betétekkel és tárcsákkal, illetve Flat Mount felfogatással.
A hátsó váltók is radikális kinézetűek lettek, és egyszerre kétféle Di2 kivitel érkezik. Az RD-RX817 42-es hátsó sorral is elboldogul, az RD-RX815 viszont csak 34-ig kompatibilis, tehát az előbbi a szimpla tányáros, utóbbi pedig a dupla tányéros szettekhez ideális. Ugyanígy kétféle mechanikus hátsó váltó is kapható lesz RX810 és RX812 kódszámon. A 10 sebességes RX400-as kicsit csumpi kinézetű lett, de valami kellett ahhoz, hogy inkább a többiben gondolkodj…
Lánckeréksorból nem készítettek külön a szettekhez, hanem a meglévő kínálatból ajánlanak modelleket. CS-R8000 (az Ultegra szettből), CS-HG800-11 (Ultegra szintű), CS-R7000 (105 szettből), CS-M8000 (XT szettből), CS-M7000-11 (SLX szettből), CS-HG700 (SLX szintű), CS-HG500 (Deore szintű), CS-HG50 (Alivio szintű).
Fura, hogy a Shimano készített komplett kerekeket az új gravel/CX szetthez, hiszen sem az OEM gyártók, sem a végfelhasználók nem nagyon vesznek Shimano kerekeket, pedig brutálisan jók, de valahogy a piac így alakult az utóbbi években. A WH-RX570-es kerékszettből lesz 622-es és 650B-s méret is, hiszen a gravel bringákban nem szokatlan a „montis” kerékszett.
Kíváncsi leszek mikor érkeznek az első GRX szettes kerékpárok, és már alig várom, hogy tartóstesztnek vessem alá valamelyiket!
Aligha lövünk mellé: a 2019-es Tour de Hongrie egyik legnagyobb figyelemmel övezett csapata lesz a lengyel CCC Development Team.
Tavaly vett részt először a Magyar Körversenyen a CCC csapata, amely 2019-re megkapta a World Tour-licencet is. A lengyel sztárcsapat nem engedte el a közvetlen utánpótlást biztosító fiataljait, hanem létrehozta a CCC Development Team nevű kontinentális profi csapatot, amely nagyon nagy figyelmet kap tőlünk ebben az esztendőben. Ennek elsődleges oka egy magyar versenyző, Valter Attila személye, aki ebben az évben már a lengyel együttesben szerepel.
A CCC Sprandi Polkowicze csapata a 2018-as Tour de Hongrie siófoki prológján
Méghozzá meglehetősen sikeresen: februárban harmadik lett az Antalyai Körverseny összetettjében, márciusban szakaszt nyert és összetettben második lett az Istrian Spring Trophyn, áprilisban az összetett harmadik helyén zárt és megszerezte a legjobb fiatalnak járó fehér trikót a Belgrád-Banja Luka négynaposán. Minden kerékpáros hasonlóan sikeres bemutatkozásról álmodozik…
De kanyarodjunk vissza 2018-hoz, amikor először tűnt fel körversenyünkön a CCC narancssárga mezében tekerő csapat. Valter Attila akkor még a Pannon Cycling Team színeiben harcolt csapatának színeiért. A Pannon igyekezett főszerepet játszani, sok szökésben részt vettek versenyzői, Dina Márton pedig harcban állt a legjobb hegyimenőnek járó piros mezért. Amelyet a CCC védett, Patryk Stosz révén. A viadal legmagasabb pontjára, Bükkszentkeresztre azonban már Valter Attila ért fel elsőként, így ő lett Stosz első számú kihívója. A hátralévő emelkedőkön emlékezetes csatákat vívott a lengyel kerekessel, aki végül meg tudta óvni a piros mezét.
A piros mezes Stosz nagyot harcolt Valter Attilával – ma már csapattársak
A különleges párharc meseszerű véget ért: a remek magyar hegymászó felkeltette a lengyel klub vezetőinek érdeklődését, s 2019-re magukhoz csábították – immár Stosz csapattársaként szerepelhet a fiatal együttesben…
A CCC Development Team tíz lengyel és egy tajvani kerékpárost foglalkoztat Valter Attila mellett. A rangidős a maga huszonnégy évével a már említett Stosz, illetve Piotr Brozyna, de az átlagéletkor inkább a húsz felé tendál, három húszéves mellett három tizenkilenc esztendős sportoló is tagja a csapatnak.
A CCC Development Team eddigi egyetlen győzelmét Valter Attila jegyzi, de tucatnyi Top10-es eredmény jelzi, hogy a fiatalok komoly motivációval állnak rajthoz a versenyeken, mindenki számára vonzó a nagy lehetőség, a CCC World Tour-csapatának elérhető közelsége…
Valter Attila
Az idei Tour de Hongrie 2019. június 11-én kezdődik, az első kategóriás nemzetközi verseny mezőnye június 16-án ér célba, húsz csapat 140 kerékpárosa a hat nap során összesen 890 kilométert teljesít majd.
A Scott Addict országúti kerékpár családjának tagjaival ritkábban találkozunk a hirdetésekben, mint a zászlóshajóként számon tartott Foil modellekkel, pedig bárki kiválaszthatja közülük a számára tökéletes bringát.
Scott Addict SE Disc
Az összehasonlító kerékpárteszt két főszereplője a kényelmesebb és a sportosabb tárcsafékes Addict. Konkrétabban specifikálva az elektromos Ultegra Di2-val szerelt komfortos geometriájú Scott Addict SE Disc (special edition), valamint a mechanikus Ultegrával és versenygeometriával érkező Scott Addict RC 20 Disc.
Scott Addict RC 20 Disc
Eredetileg a szintén Di2-val szerelt – egyébként minden másban, megjelenésében is hasonló – RC 15 Disc volt a kiszemelt sportosabb alany, de a modell olyan népszerű volt már az előrendelések idején Nyugat-Európában, hogy a gyártó nem tudta vállalni a márciusi szállítást sem. Jellemző „probléma” ez mostanában a Scottnál, ugyanis több típusnál sikerült csökkenteni a fogyasztói árakat 2019-re, a bringák viszont továbbra is a legjobbak közé tartoznak a piacon. Így sok európai kereskedő több Scott kerékpárt rendelt, és vannak modellek, melyek közül az első szériák nagyon hamar elfogytak. Sebaj, így a tesztben kitérhetünk kicsit az elektromos kontra mechanikus váltás kérdéskörre is.
A Scott Addict (függő) széria először az elmúlt évtized közepén jelent meg, csúcsmodellként, amikor még nem volt „kötelező” aero kerékpárokkal előrukkolni minden gyártónak. A 2006-os Addict karbonváz mindössze 790 grammot nyomott, akkoriban ez a legkönnyebb szériaváznak számított a világon, később a Cervelo taszította le a trónról. A Scott azóta előrukkolt a Foil-lal, amit az Addict fölé pozícionál. Az első Foil még egy „finoman” aerodinamikus kerékpár volt, a mostani forma viszont már minden szempontból illeszkedik a kedvező légellenállású bringák dömpingjébe, amihez tegyük azért hozzá, hogy anno a svájci-amerikai márka ezen a téren is az úttörők között volt. Sokan vagyunk azonban, akik nem esünk hanyatt az aero kerékpároktól. Tudjuk, hogy önmagában a kerékpárvázak profiljai közötti különbségek milyen jelentéktelenek a kerékpár+kerékpáros eredő légellenállási mutatójához viszonyítva, sőt, a szemünknek is kedvesebbek a letisztultabb formák. Nos, a mi kedvünkért még mindig gyártanak a „hagyományos” formákat idéző bringákat. Ilyen az új Addict is.
A Scott Addict felnifékes és tárcsafékes verzióban is létezik, előbbi a 2018-as Girón sokáig rózsaszínű trikós Simon Yates kedvence, még mindig lenyűgöző tömegadatokkal. A karbon váz és villa együttes tömege 1100 gramm alatt marad. A tárcsafékes vázak is HMX karbonból készülnek, s mindössze 60 grammal nehezebbek. A versenyzőknek készülő változat az RC, méretektől függően 2-2,5 cm-rel rövidebb homlokcsővel és fél cm-rel hosszabb vízszintes felsőcsőhosszal a nem RC modellekhez képest. Az RC változat ülőcsőszöge is laposabb kicsit, így a „pilótafülke” hosszabb, alacsonyabb, sportosabb pozíció felvételét teszi lehetővé. Az RC és a sima Addict váz között ennyi a különbség, a vonalak, technikai megoldások ugyanazok. Számomra üdítő, hogy a Scott honlapján a technologies menüpontra kattintva az Addict esetében nem gördül le 42 „parasztvakító kamu”, nem akarnak meggyőzni, mitől leszek én gyorsabb 16 másodperccel a 40 km/h-s oldalszélben 85,6%-os páratartalom mellett egy 50 kilométeres időfutamon…
Tesztalanyaink, a tárcsafékes Addict változatok – ahogy az elvárható egy WorldTourban bizonyító váztól – merevek a stratégiai pontokon, a hátsó traktus viszont szépen „kimozogja” a kisebb úthibákat. Lehet, hogy még mindig vannak, akinek ez elsőre furán hangzik, de mindez a tárcsafékeknek is köszönhető. Hátul ugyanis nincs szükség a fékhídra, amitől rugalmasabbak a támvillák, elöl pedig az átmenőtengely merevíti a villát, precízebbé téve így a kormányzást nagyobb sebességnél. Őszintén egy országúti kerékpáron engem abszolút nem érdekel, hogy kicsivel jobban harap a tárcsafék a felniféknél, hiszen egy mai komolyabb felnifék fékhatása is tökéletes, szakadó esőben pedig inkább beülök egy cukrászdába. Csak a fékerő miatt sose vennék tárcsafékes bringát, ami ráadásul karbantartás igényesebb is. Az új trend létjogosultságáról inkább a tárcsafékes kerékpárok közvetett előnyei győztek meg, mint amilyen az említett merevebb első villa. Legfőképpen azonban a használható ballonosabb gumik miatt szeretem a tárcsás gépeket. Ha lehet, 28 mm-esnél már sosem fogok keskenyebbet használni, de akár a 32-es is szóba jöhet. Ez a klasszikus felnifékes országútik esetében nem mindig lehetséges.
A design mindkét bringát tekintve szép munka, és mindkettő más kicsit, beszéljenek erről a képek. A matt fény divatos és menő, azonban van egy hátránya: ha sérül, jobban meglátszik egy apró karc is, sőt, egy lehulló nyálcsepp, vagy kulacsból kifröccsenő folyadék is szembetűnő nyomot hagyhat. A matt ezüst-szürke Addict SE Disc gyakorlatilag mindenki tetszését elnyerte, aki látta, és itt megjegyezném, hogy a katalógusfotókról, honlapról nem annyira jön át, hogyan tündököl a váz természetes fényben. Ez még inkább igaz a matt barnásszürke Addict RC 20 Disc-re, a gyári képek alapján biztosan nem böknék rá, hogy: „Igen, ő kell!” Élőben viszont nagyon adja az enyhén barna beütésű matt szürke, ami napfényben valóban egyedülálló szín. Van, aki szerint túl sok az összképben a piros, lehet az aktuális betekerő helyett jobban mutatna a fekete. A komplett kerékpárban megkapó, hogy a tárcsafék ellenére is klasszikus benyomást kelt, letisztultságot sugároz.
A két bringa geometriája nem hagy kérdést, mindkettővel megtettem sok száz kilométert, és egyértelműen azt kapja a vásárló, amit rendelt. A legnagyobb különbség a homlokcső hosszánál jelentkezik, M-es és L-es méretben is 25 mm-ről beszélünk. Az RC 20 a 140 mm-es fejcsővel valóban versenyzésre alkalmas, sportos geometriát ad, a villaszög és utánfutás az arany középutat kínálja, nem is túl agresszív (egyesek ezt „idegesnek” aposztrofálják), de lomhának sem nevezhető a kormányzás. Utóbbi paraméterek a komfortos Addict-nél is hasonlók, viszont a pilótafülkében jóval magasabban van a kormány, így az érzés teljesen más. Őszintén szólva nekem nemhogy versenyzésre, országúti edzésekhez is túl magas volt elöl az Addict SE, de ebből kiderül, hogy a célcsoport számára – hobbiból bringázó 40-es, 50-es kényelmet kedvelő műkedvelők – pont megfelelő lehet. Illetve passzol az országúti túrázáshoz, ahol többet szeretnénk nézni a tájat, mint az előttünk haladó hátsó kerekét.
Ami mindkét Addict esetében igaz és nagyszerű, hogy kifejezetten harmonikus a merevség/komfort arány szempontjából, egyszerűbben szólva nagyon jó érzés tekerni vele, nem tűnik fel semmilyen negatívum. Korábban próbáltam a Foil-t is, aminél szerintem túl merev a váz eleje a hátuljához képest, szerintem az Addict kezesebb, kompaktabb, szerethetőbb. A váz merevsége, a hajtás hatékonysága összességében nem hagy kívánnivalót maga után, a komfortossága pedig osztályon felüli. Ebben nyilván a 28-as és 32-es gumiknak is szerepük van, melyeket 5-6 bar nyomáson használhatunk. Én a tenerifei edzőtáborokban az Addict SE-n is 28 mm-es Vittoria Corsa-ra cseréltem a 32 mm-est, így fantasztikus tapadást kaptam a szerpentineken. Ugyanitt a tárcsafékek határait is teszteltem, amik nem nagyon változtak. A Shimano Ultegra hidraulikus tárcsafékek 160 mm-es tárcsával kizárólag a több kilométer hosszú, kimondottan meredek (10%+), hajtűkanyarokkal folyamatosan tűzdelt lejtőkön kezdenek besülni, ahol kénytelenek vagyunk sűrűbben, erősen fékezni. A fékutak viszont ilyen helyen rövidülnek kicsit egy felnifékes bringához képest, produkáltam is jobb időt ugyanazon a technikás lejtőn, ahol tavaly felnifékes bringával jöttem többször.
A kiegészítők – mint kormány, kormányszár, nyeregszár, nyereg – azonosak a két kerékpáron: Syncros termékek. A kormány és a kormányszár nincs túlbonyolítva, de a designt azért hozzáigazították a kerékpárhoz, a stucni kimondottan jól néz ki a hozzá idomuló hézagolókkal. Merevségükre nincs panasz, de cserébe nem is szuperkönnyű alkatrészek. A nyeregszár karbon, ráadásul a fej kiképzéséből adódóan további rugalmasságot ad az egyébként is komfortos bringáknak. A Syncros Tofino nyereg is bevált, bár amikor az ember több mint egy hónapon át minden nap bringára ül, kockázatos is valami újjal próbálkozni. Szerencsére a cyclocross bringámon használt hasonló formájú nyereg után joggal reméltem, hogy hasonlóan kényelmes lesz, ami így is lett. Tudom, hülyeség ilyet mondani, de messziről látszik rajta, mennyire komfortos ülés, mentségemre szóljon, hogy az állítás mégis igaz. A Syncros RP 2.0 Disc kerekek is bevált alkatrészek a Scott kerékpárokban, minőségi DT agyakkal és belső nélkül is használható felnikkel, versenyképes súllyal (kb. 1,6 kg/szett).
A két kerékpár között a geometria mellett az elektromos és mechanikus Shimano Ultegra váltórendszer képez különbséget, ami az árcédulán is meglátszik, kb. 500 euróval az Addict SE javára (utóbbi 1 299 990 Ft-ért, az RC 20 pedig 1 099 990 Ft-ért kapható). A váltás gyorsasága, könnyedsége, pontossága és az, hogy nem kell manuálisan trimmelni az átdobóval, talán meg is ér ennyit. Aki pedig idegenkedik a modern technikától, nincs kedve laptopról beállítani a kerékpárt, válassza a mechanikus rendszert, panasz annak a működésére sem lehet. Az Ultegra már az a szint, ahol jól beállítva tökéletesen dolgozik a rendszer. Én először használtam az R8000-es di2-t, ami elsőre tetszett, a kormánydugóból működtethető kis vezérlőegység. Menet közben sokkal jobban látszik, mint a stucni alatti előd, egyszerű a finomhangolás, alaphelyzetbe állítás, akármi. Újraindítás meg is történt párszor (bár, mint később utána olvastam, ezt automatikusan teszi a rendszer), ha nagyobb ütés éri a kerékpárt menet közben (elég lehet ehhez egy úthiba/fekvőrendőr átugrása), a hátsó váltó leteszi kónuszra a láncot és újraindul, mint amikor például összedugjuk a kábeleket. Nyilván ez menet közben elég idegesítő, egy hónap alatt háromszor fordult elő. Ami jó hír, hogy a Dura Ace-hez hasonlóan az R8000 di2-nél már beállítható a Synchronized Shifting és működik a Semi-Synchro üzemmód is. A meghajtásnál különbözik az áttétel is, a komfort bringa elöl 50/34, hátul 11-32, a versenygép elöl 52/36, hátul 11-30 kiosztással érkezik.
Összességében nekem a versenygeometriás Addict RC 15 Disc tetszett jobban, de ez abszolút ízlés dolga, hiszen másnak pont a komfortgeometriás változat való. Pont az a jó a Scott Addict kínálatban, hogy bárki megtalálja a számára tökéletes országútit (vagy akár cyclocross, gravel bringát). Bármelyik modellt választja, garantált csúcsminőséget kap a pénzéért, menő, modern designnal. További információk és specifikációk a Scott hazai forgalmazója, a K2 Kerékpárüzlet weboldalán érhetők el, az alábbi linkekre kattintva:
Lassan már elég leírnunk, hogy Topeak és a legtöbbekben pavlovi reflex módjára felkapcsol a minőség jelzőlámpa. Szerencsére nem unatkoznak tajvanon, a fejlesztőrészlegnek mindig akad valami új ötlet a tarsolyában. Ezúttal egy minipumpát mutatunk be Nektek, amely kis méretével és súlyával, magas kvalitásával, normális árával sokak kedvence lehet.
A pumpa nevéből kikövetkeztethető, hogy roadie, vagyis országúti felhasználásra teremtetett, presta szeleppel kompatibilis, DA tagja pedig a Dual Action technológia jelenlétét erősíti meg. A lentebbi videóban látható módon a pumpát mindkét irányban mozgatva fúj. Itthoni forgalmazásban a két nagytesó, a Mountain DA és a Roadie DAX nem elérhető egyelőre.
Technikailag egy alumínium testtel és műanyag markolattal szerelt, mindössze 95 grammos darabbal van dolgunk, melynek fizikális méretei 18,3 x 3,2 x 2,8 cm. A legnagyobb elérhető nyomás 8 bar(120 psi), nyomásmérő órát ezúttal nem applikáltak rá a mérnökök, viszont megadták az egy teljes lökettel (oda+vissza) fújtatott levegő mennyiségét, ami 36 köbcenti.
A bringára rögzítés egy egyszerű bepattintós konzollal, illetve gumipánttal történik, ám ha nem szeretnénk ezzel terhelni gyönyörű kerékpárunk, akkor a mezzseb is kiváló hely ennek az apróságnak.
Az árazását tekintve viszonylag kedvezőnek mondhatjuk, hiszen 8990 forintos ajánlott fogyasztói árával nem kiugróan drága, egy-egy egyszerűbb gyártó termékei is ezen az árszinten mozognak, de nem biztos, hogy ugyanezt a minőségi- vagy tudásszintet képviselik.
Technikai jellemzők:
Anyag: Alumínium+műanyag
Méret: 18,3 x 3,2 x 2,8 cm
Súly: 95 gramm
Max nyomás: 8 bar / 120 psi
Légszállítás: 36 köbcenti (1 x oda-vissza)
Extra: Dual Action technológia
Június elsején a Tour de Pelso keretén belül rendezik az I. Balaton Maraton Váltót, ahol 2-5 fős csapatok tekerhetik körbe hazánk legnagyobb tavát.
A Tour de Pelso történetében első ízben teljesíthetik váltóban a Balaton körüli távot az indulók, június elsején, szombaton az I. Balaton Maraton Váltón 2-5 fős csapatok vágnak neki a 205 km hosszú távnak. A csapatoknak az előre meghatározott 4 váltóponton van lehetősége váltani, így 5 fő esetén minden tag körülbelül 40 km-t kerékpározik.
Tervezett váltópontok:
Rajt: Balatonföldvár
Balatonkeresztúr – 43,1 km (A váltó által megtett út 43,1 km)
Szigliget – 44,2 km (A váltó által megtett út 87,3 km)
Aszófő – 41,6 km (A váltó által megtett út 128,9 km)
Balatonakarattya – 40,5 km (A váltó által megtett út 169,4 km)
Cél: Balatonföldvár – 36 km
A Balaton Maraton Váltón mindenkinek a saját maga erejéből kell teljesíteni a távot, a bolyozás nem megengedett és az időfutamszabályok érvényesek a versenyen. A rajtoltatás is ennek megfelelően fog zajlani, kisebb csoportokban engedik útnak a versenyzőket.
A Balaton Maraton Váltó a versenyen felül egy tökéletes csapatépítő program, ennek megfelelően céges csapatok jelentkezését is várják a versenyre. Ezenfelül diákoknak és önkormányzati csapatoknak is kedvezményes nevezési díjat biztosítanak a szervezők.
Limitált részvételi lehetőség, foglald le a csapatod helyét MOST!
A tavalyi évhez hasonlóan idén ismét rajthoz állt a női országúti válogatott a Gracia Orlova 4 napos UCI 2.2-es versenyen, ahol kemény időjárási körülmények között küzdöttek meg a nemzetközi elittel hazánk versenyzőnői.
Csehországban május 2-5. között rendezték a Gracia Orlova 4 napos UCI 2.2-es kategóriájú női országúti kerékpárversenyt, ahol a tavalyi évhez hasonlóan idén is részt vett a magyar válogatott. Betegségek és az érettségi miatt csak a minimális létszámmal, azaz 4 fővel – Benkó Barbara (Ghost Factory Racing Team), Matuz Etelka (FTC), Péteri Niké (Fehérvár Cycling Team), Temela Eszter (Fehérvár Cycling Team) – állt rajthoz a magyar nemzeti csapat.
A 104 km-es, síkot csak minimális mennyiségben tartalmazó első szakaszon viharos szél a várt versenyzőkre, aki itt egyedül leszakadt bármilyen okból, annak már szinte lehetetlen volt visszazárkóznia. A szakaszt az Európa-bajnok és idén már több Worldtour futamon diadalmaskodó Marta Bastianelli (Team Virtu Cycling) nyerte, a magyarok közül a legjobb helyen, 29.-ként Benkó Barbara ért fel a kocaköves falon a célba, 36 másodpercet kapott az elsőtől mindezt úgy, hogy a cél előtti emelkedőn ki kellett menekülnie a fűre, hogy egy bukást elkerüljön. Matuz Etelka egy kicsivel később, 1 perc 41 másodperc hátránnyal a 62. helyet szerezte meg, míg Temela Eszter 13:12 hátránnyal a 90. helyen ért a célba. A táv jelentős részét egyedül teljesítő Péteri Niké 29:32 kapott az elsőtől, mellyel már limiten kívül haladt át a célvonalon, így másnap nem állhatott rajthoz.
A második nap délelőttjén egy 14 km-es sík időfutamot kellett teljesíteni a versenyzőknek, a magyarok közül senki sem specialistája ennek a számnak, ezért csak a veszteségek minimalizálása volt a cél. A szakaszt a Team Virtu Cycling időfutammenője, Mieke Kröger nyerte, és meglepetésre elvesztette az összetett első helyét az előző napot magabiztosan nyerő Marta Bastianelli, az abszolút új éllovasa az orosz válogatott versenyzője Maria Novolodskaya lett. Benkó Barbi 2:03 hátránnyal a 47., Matuz Etelka 2:58 hátránnyal a 83., míg Temela Eszter 5:10 hátránnyal a 104. helyet szerezte meg. Ezzel Barbi a 33. helyről várhatta a folytatást.
Délután egy 56,8 km-es többnyire városi körözésből álló 3. szakasz várt a mezőnyre, mely egy meredek emelkedőt és sok keskeny kátyús utat tartalmazott, ezenfelül az időjárás sem volt kegyes a versenyzőkhöz, mert komoly mennyiségű eső esett a szakasz előtt. A versenyt ismét a Team Virtu Cycling uralta, ezúttal Rachel Neylané volt a főszerep, ő szökött meg és ért haza 53 másodperc előnnyel csapattársa Marta Bastianelli előtt. Bár az Európa-bajnok faragott valamennyit a hátrányából, 10 másodperccel még mindig az orosz versenyző állt az élen az összetettben. Benkó Barbi lemaradt a szökésről, de végig az élmezőnyben bringázott, ő a 3. helyezettel megegyező idővel 28.-ként ért a célba. Temela Eszter is egy ideig bírta a körözést az élbollyal, de a második körben visszaszakadt és 6:06 hátránnyal a 78. helyet szerezte meg, Matuz Etelka is vele azonos bolyban érkezett, ő 85.-ként haladt át a célvonalon. A legjobb magyar az összetettben továbbra is Benkó Barbi volt, aki egy helyet lépett előre, így 3 szakasz után a 32. helyen állt.
A 100 km hosszú negyedik szakaszon, a Gracia Orlova királyszakaszán, négy hegyet kellett megmászni a versenyzőknek, melyek mérete a megteendő távval együtt folyamatosan csökkent. A versenyt egy komolyabb baleset zavarta meg a városból kifelé vezető úton, az osztrák válogatott Christina Perchtold bukott és szenvedett gerincsérülést, melynek következtében 45 percre megállították a mezőnyt (a várost egy körpályán hagyták el a versenyzők és nem tudni, hogy a mentő miatt vagy az utat eltorlaszoló baleset miatt kellett várakozni).
Kényszerszünet
A „kisebb” pihenő után újra elrajtolhatott a mezőny, ahol egyből a verseny legnagyobb hegyével kezdtek a lányok. A hosszú emelkedőn sorra szakadtak le az élről a versenyzők, a magyarok közül csak egyedül Benkó Barbara tudott ott maradni. A 3. hegy előtt az összetettben esélyesek még egy bolyt alkottak, de a meredek emelkedőn Marta Bastianelli megindult és mindösszesen csak a pöttyös trikós, belga válogatott Julie Van De Velde tudott vele tartani. Ketten olyan tempót hajtottak, hogy végül több mint egy perc előnnyel értek be a célba, mellyel az Európa-bajnok visszavette az összetett első helyét és természetesen a szakaszt is nyerte. Benkó Barbi az üldöző mezőnnyel érkezett 1:30 hátránnyal a 19. helyen, Matuz Etelka és Temela Eszter egy közel 40 fős bollyal teljesítették a távot bőven limiten belül beérve, Etelka a 61. helyet, míg Eszter a 82. helyet szerezte meg. Összetettben Benkó Barbi előrelépett a 20. helyre.
Az utolsó szakaszra megérkezett a rossz idő, eső és 5 fok körüli hőmérséklet várt a versenyzőkre. A 100 km-es 5. szakaszon 8 darab 12,5 km hosszú kört kellett a teljesíteni a versenyzőknek Orlova városában. A kellemetlen időjárás és a csúszós utak miatt várható volt, hogy nem sokan fogják befejezni a versenyt. A rajt után kemény harc ment a jobb pozíciókért, melynek következtében volt pár kicsúszás, bukás. Érthető módon Benkó Barbi a 2. körben úgy döntött, hogy kiszáll a versenyből, nem kockáztatja az idei szezonját, pár hét múlva XCO világkupákon kell rajthoz állnia, amire egész eddig készült. A mezőny körről-körre fogyott, a főmezőnytől lemaradó Temela Esztert a 4. körben szólították ki a versenyből. A verseny felénél a Team Virtu Cycling versenyzői kapcsoltak rá az élen, és a Marta Bastianelli – Mieke Kröger páros el tudott lépni a mezőnytől. Az elején még Julie Van De Velde próbált utánuk menni, de egy kör után feladta az üldözést, így a Virtu kettőse folyamatosan növelte az előnyét. A szakaszt végül Mieke Kröger nyerte a párosból, míg az összetettben Marta Bastianelli végzett toronymagasan az élen.
Matuz Etelka nagyot küzdött a borzalmas időjárásban, a táv feléig még a főmezőnyben haladt, végül az 51. helyen 7:49 hátránnyal fejezte be a szakaszt, mellyel az összetettben az 52. helyen végzett. (Fontos megjegyezni, hogy mindösszesen 62-en értek célba a Gracia Orlován.)
„Vidd be kedvenced a munkahelyedre” szlogennel indult el a 16. Bringázz a munkába! kampány. Az idén tavasszal egy hónapon át, május 6-tól 31-ig tartó kampánnyal a mindennapos munkába kerékpározás előnyeit igyekeznek megmutatni, és újra emberek ezreit nyeregbe ültetni. A megnyitón Révész Máriusz aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos többek között arról beszélt, hogy szeretnének benyújtani a kormány elé egy, a munkába kerékpározás támogatásáról szóló előterjesztést, Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke pedig arról, hogy ahol sokan bringáznak, ott javulnak az életkörülmények. A kerékpározás támogatását fontosnak tartó cégek vezetői több ötletet adtak arra, mit tehetnek a vállalatok azért, hogy munkatársaiknak kedvezőbb feltételeket teremtsenek a munkába bringázáshoz. A szervezők a Bringázz a munkába! kampányhoz csatlakozók között értékes tárgynyereményeket (többek között kerékpárokat, kiegészítőket), illetve élményeket (kalandparki belépőket, balatoni hétvégét, stb.) sorsolnak ki.
„Ha egy munka nehezen indul, mint ma ez a kampány ebben a rossz időben, az biztos, hogy sikeres lesz” – ezekkel szavakkal köszöntötte Révész Máriusz aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos a tizenhatodik Bringázz a munkába! kampány résztvevőit, akik az esős idő dacára szép számmal érkeztek a központi kampánynyitó bringás reggelire 2019. május 6-án a Kálvin téren, hogy az esős hangulathoz illő zenei aláfestés mellett elfogyasszák az ajándék kakaós csigákat és frissítőket.
2019.05.06. Bringás reggeli és sajtótájékoztató.
„Egyre többen engedhetik meg maguknak például, hogy autózzanak, az utóbbi öt évben 20 százalékkal nőtt az autók száma, de szembe kell néznünk azzal, amit ez okoz: nő a benzinfogyasztás, nőnek a dugók, át kell gondolnunk, hogy a közlekedéssel mit tudunk tenni” – mondta a kormánybiztos. Hozzátette, javítani kell a kerékpáros közlekedés feltételeit, „Az autósok érdeke is, hogy többen bringázzanak: ha csak minden 10. autós átülne biciklire, már érezhetően csökkenne a dugók száma.”
2019.05.06. Bringás reggeli és sajtótájékoztató.
Az egészségügyi vonatkozások sem elhanyagolhatók, egy amerikai kutatás szerint a rendszeres kerékpározás két évvel növeli meg az élettartamot, vagyis ha rá tudnánk venni 100 ezer embert, hogy kerékpárral járjon munkába, az 200 ezer évet adna Magyarországnak – mondta. Révész Máriusz szerint a szemléletváltást célozza a kampány, és ennek érdekében versenyre biztatják a településeket, értékelik, hogy hol bringáznak a legtöbbet, és a nyertesek között díjakat osztanak ki.
„Aki vonattal jár munkába, annak a cég kifizetheti a vonatjegyét, bérletét, aki autózik, az kaphat kilométerpénzt, de a kerékpározók nem kapnak ilyen jellegű támogatást, pedig a városok szempontjából ez a legkívánatosabb közlekedési mód. Ezen szeretnénk változtatni, erről a közeljövőben, nemzetközi példák alapján előterjesztést szeretnénk benyújtani a kormány elé” – jegyezte meg, majd jó biciklizést kívánt mindenkinek, és azt, hogy minél többen menjenek kerékpárral munkába.
„Nyugat-európai konferenciákon sokszor hallottuk, hogy egy euró személetformálásba fektetett összeg jobban hasznosul, mint 50 euró infrastruktúrába fektetett pénz” – mondta
2019.05.06. Bringás reggeli és sajtótájékoztató.
Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke. „Az egész kerékpáros mozgalom és munkánk is arra épül, hogy meggyőzze az embereket: bringázni jó. Ezt szerettem volna elmondani, de amikor a kislányom reggel megkérdezte, hogy hova megyek, és mondtam neki, hogy ide, és erről fogok beszélni, az esőt látva jól kinevetett. Ezért inkább azt mondom, hogy bringázni nem csak ezen az egy napon jó, hanem egész évben, mert évente legfeljebb tíz ilyen nap van” – mondta. Az elnök szerint ez a közlekedési mód mindennél olcsóbb, gyorsabb és élvezetesebb, a Bringázz a munkába! kampány pedig egy szemléletformáló vállalkozás, egy kísérlet a közbeszéd formálására.
2019.05.06. Bringás reggeli és sajtótájékoztató.
„Fontos a mintaadás, sokan akkor mennek ki az útra biciklivel, ha látják, hogy másnak ez jó” – mondta. Szerinte van is hatása: évről évre nő a bringások száma, idén tavalyhoz képest például már 3-4%-kal többen bicikliznek. „Köszönöm mindenkinek, aki a városban bringázik, mert ahol sok bringás van, ott jobbak lesznek az életkörülmények” – mondta.
Sárdi Dániel, a Prezi üzemeltetési vezetője arról beszélt, hogy cégüknél kiemelten kezelik a kerékpározás kultúrájának terjesztését, például irodájuk helyszínválasztása is ezt mutatja: olyan helyen vannak a belvárosban, ami könnyen elérhető, de nincs parkoló, és cégautó sem. Utóbbi szerinte egy olyan juttatás, ami az általuk fontosnak tartott értékek ellen dolgozik.
2019.05.06. Bringás reggeli és sajtótájékoztató.
A Prezinél van céges bicikliszerelő, szerveznek bebicikliző napokat a még gyakorlatlan kollégák számára, van céges bicikliflotta – amivel a kollégák intézni tudják a napi ügyeiket -, illetve öltöző, zuhanyzó is. „Egy olyan kis világ, ami jó lenne, ha minél több helyen megvalósulna.”
„Mi ennek megteremtése során súlyos adóforintokat fizettünk” – utalt a kerékpáros munkába járás állami ösztönzésének fontosságára. „Az a célunk, hogy a biciklizős munkába járás ne csak kampány legyen, hanem egész évben működjön” – mondta.
Nagy erőkkel támogatja a biciklizést a MagNet Bank is – mondta Molnár Csaba közösségfejlesztési igazgató, igazgatósági tag, aki szerint a cégek fontos szerepet játszanak abban, hogy változzon a kultúra és a környezet, és hogy szélesebb körben terjedjen el a biciklizés. Ennek érdekében náluk is vannak öltözők, zuhanyzók, biciklitároló, és saját bringaflotta, amit a munkatársak napközben és hazajárásra is szívesen használnak. „Élvezik a bringázást, ebben számít a lokáció is – irodánk az Andrássy úton van -, bár még szükség van arra, hogy kényelmesebben lehessen közlekedni a kerékpárokkal a városban” – mondta a hétfői megnyitón, amivel egy időben párhuzamosan országszerte 40 helyszínen szervezték meg a Bringázz a munkába! kezdetét hagyományosan jelző bringásreggeliket, ahol pékáruval és frissítőkkel várták az épp munkába kerékpározókat.
Így vehetsz részt
Aki szeretne részt venni a nyereményjátékkal egybekötött kampányban, annak csupán a Bike Citizens okostelefonos alkalmazást kell letöltenie, és azon belül a Bringázz a munkába! kampányt kiválasztva csatlakoznia vállalata csapatához, vagy alakítani egy csapatot a munkatársaival, ismerőseivel közösen. Az alkalmazás dokumentálja a megtett kilométereket és a munkába kerékpározással töltött napok számát. A résztvevők között 2,5 millió forint
értékben sorsolnak ki nyereményeket, a bicikliktől, az asztali lámpákon át a hátizsákokig, illetve élményeket a kalandparki belépőktől a hajózáson át a sörfőzdelátogatásig.
A korábbi kampányok során alkalmanként átlagosan 6-8000 résztvevő bringázott munkába, a szervezők idén 10 000 emberre számítanak.
A május 6-31. közötti tavaszi, illetve a szeptember 9-től 22-ig tartó őszi, nyereményjátékkal összekötött kampány a Magyar Kerékpárosklub szervezésében, a védjegyoltalom jogosultja, az Innovácicós és Technológiai Minisztérium és az Aktív Magyarország hozzájárulásával és támogatásával valósul meg.
Rögtön az elején egy közérdekű információval szeretnék indítani: ez az első Simplon kerékpár, ami nálunk jár, de gyártó bemutatása talán egy külön cikket is megérne, mert a gyökerek egészen a 30-as évekig nyúlnak vissza. Kis hazánkban csak az avatottabb füleknek csenghet ismerősen a márka neve, pedig a karnyújtásnyira fekvő Ausztria a szülőhazája ezeknek a prémium kategóriába sorolható bringáknak. A kerékpárok megrendelésre, egyedi konfigurációban kerülnek összeszerelésre, manufakturális jelleggel, ám szép számmal. Mintegy 12 ezer darab kerékpár elkészülése adja a gyár kapacitását. Más szóval tartozom annyival a márkának, hogy egy imázsfilmmel indítok.
Filozófia a kerékpárgyártás mögött
A gyártó filozófiája szerint nem ők akarnak lenni az elsők, akik kerékpárt szeretnének eladni neked, de ha meguntad a folyamatos vesződést a belépő kategóriával és minőségben feljebb szeretnél lépni, akkor jó eséllyel ők lesznek azok, akik utoljára adnak el Neked bringát. Értve természetesen a jó értelemben, hiszen az összeszerelés minőségétől kezdve, a konfigurálhatóságon keresztül, a kész termék nyújtotta örömig a legprecízebb kiszolgálásban lesz részed. De lássuk mindezt egy gyakorlati példán keresztül, mert a hazai partnertől, a ROADBIKE.hu-tól kaptam tesztelésre a Simplon Silk Carbon modelljét, amely a prémium cross-trekking, illetve a fitness kategória határán brillíroz. Egy teljes egészében Shimano Deore szettel szerelt, karbonvillás gép jutott el hozzám, hogy kipróbáljam mire elég ez a felszerelés.
Az alapok
A váz rengeteg technológiai fejlesztést hordoz magában, melyeket egyáltalán nem hivalkodó módon, de jelez a gyártó. HotMelt eljárással készült, ami annyit tesz, hogy a gyanta felhevítésével hatékonyabban bevonható a karbon szövet, így kevesebb kötőanyagra van szükség, vagyis súlymegtakarítás érhető el. A váz férfi kialakításban 1250 gramm, nőiben pedig 1350 gramm. Támvillája VIBREX kialakítású és Comfort Concept hangolású, ezek együttesen azt eredményezik, hogy a nyereg felé minimális rezonancia jut el, míg a hajtás hatékonysága nem csökken. Papucsai üregesek, és szintén karbon alapanyagúak, ezzel sokkal magasabb stabilitást, merevséget, erőátvitelt lehetővé téve, sőt, még a fékre is jótékony hatással vannak. Bowdenezése természetesen rejtett a kor igényeinek megfelelően. Ezeken felül még egy érdekes 3FT (Triple Fusion Technology) megnevezést lehet felfedezni, amely a legelterjedtebb karbonmegmunkálási technológiák összekötött használatát teszi lehetővé, ezáltal a megfelelő helyekre a megfelelő technológiákat tudják beépíteni. Gyakorlatilag kötöttségek nélkül tudják a felhasználási területnek legmegfelelőbb alapot megalkotni.
Biztosan kell a teleszkóp?
A villa jelen esetben a Simplon sajátja, karbon anyagú, emelt magasságú F10.2 fantázianévre hallgató darab gyorszáras befogatással. Szép, kerekded formavilág, bőséges hellyel masszívabb gumiknak is. Kényelmesebb típusok választhatják a Rock Shox Paragon villáját is, mindössze 25 Euro felárért.
Ahogy a villára is igaz, a váz is inkább a klasszikusabb darabokat idézi formavilágra, nincs benne semmi szögletes huncutság. Ez persze ízlés kérdése, a használhatóságból nyilván nem vesz el, vagy ad hozzá.
Felszerelés
Ahogy a bevezetőben említettem egy teljes Deore szettet kapunk, nem kivétel tehát a fék és váltókar sem. 3×10 sebességi fokozat trekking kiosztással és ezzel az agilis vázzal elég tempós haladást tesz lehetővé. A bringa eldugott szegletében, a markolat és a fékkar között megbújik egy igen figyelmes apróság, a rebrandelt Knog OI csengő, ami szériatartozékként jár a kerékpárhoz. Jól csengő kedvesség, mivel kiskereskedelmi értéke nagyjából 6 ezer forint.
Hajtása „hagyományos” integrált csapágyazású, karjai üregesre kovácsoltak, így sem a merevségére, sem a súlyára nem lehet panasz. Hátsó váltója a Deore Shadow 10 sebességes példánya, decensen pakolgatja a gangokat, nyilván a bowdenezés minősége is sokat segít benne.
Az egyik legkevésbé képbe illő alkatrész az a PostModerne rugós nyeregcsöve, trekking bringában még rendben is van, de ha már fitness-ként tekintünk rá, kicsit vicces. A menettapasztalatok ennek azért az ellenkezőjét erősítik, mert egy rendkívül feszes hangolású tényleg csak akkor moccan, ha lyukra futunk. Hasznos. A száron elterülő fotel a Sportourer Zoo névre keresztelt, jól párnázott ülések táborát képviseli, hátsó része fényvisszaverő anyaggal van bevonva.
Verdikt
A bemutatás után jöjjön a konklúzió, amire mindenki várt. A bringa nagyon egyben van, érezni rajta, hogy bőven van munkaóra abban, ahogyan működik. Irányíthatósága nem túl agresszív, de a hajóstól is messze van, a jó szó rá talán az agilis. Nyeklésnek sehol sincs a legapróbb jele sem, hajtásirányban kifejezetten merev. Viszont a trükk valahol mégis el van rejtve, mert sem a fenekünkhöz, sem a karjainkhoz nem érnek fel az út felől érkező rezgések. A nagyobb bukkanókat nyilván érezni, de az út repedezése, rusztikus borítottsága nem zavar minket a haladásban, kedvesen átlépi. Valahogy olyan vázalapot gyúrtak össze, amivel szinte papás kényelemben tekerhetünk, ám sebességünk bőven a fitness vonalat hozza. A konfigurálhatóságnak köszönhetően akár jobb cuccokkal is felvértezhetjük, de egy átlagosnál haladóbb felhasználó igényeit is ki tudja szolgálni a tesztelt modell felszereltsége.
A váz elég univerzális alapot biztosít, hogy mindhárom felhasználási területre bevethessük az elkészült kerékpárt, tehát keskenyebb gumikkal, laposabb stucnival, karbon villával egy nagyon könnyed városi suhanó és fitness gép építhető belőle, mackósabb gumikkal pedig kiváló cross-trekking paripa. Természetesen, ha csomagtartót és sárvédőket pakolunk rá, majd esetleg egy teleszkópos villával is megkínáljuk, akkor a sima trekking felhasználás is teljes mértékben helytálló lehet. A kényelemre nagy hangsúlyt fektet a gyártó, még ennél a viszonylag feszesre hangolt beállításnál sem kellett folyamatosan új ülés- és fogáspozíciót keresni. Megnyugtató az az érzés is, hogy a gyárban egy ember foglalkozott vele, akinek a pecsétje ott virít a garanciafüzetben, ezzel minőségi garanciát vállalva az összeszerelésre. Az én személyes tetszésemet elnyerte a bringa, tényleg jó úgy vele menni, hogy szimplán minden csak úgy működik, ahogy az ember elvárná.
