Home Blog Page 368

Gepida Alboin 1000 Speed – A 45-öt bírod?

Pedelec kerékpároknál előbb-utóbb előkerül a sebesség limitációjának témaköre. Erre húzott ütőkártyát az egyik legnagyobb hazai gyártónak számító Gepida, és megépítette a sebességmániások és commuter felhasználók vágyálmát, az Alboin 1000 Speed modellt, mely s-pedelec kategóriába tartozik, vagyis a rásegítés egészen 45 km/h-ig segíti haladásunkat. Ám ez a sebesség nincs ingyen, nagyon is jelen kell lenni a pedálozásnál.

Az Alboin modellcsalád hagyományos verziói mind cross, mind trekking felszereltségben a hazai vásárlóközönség egyik legkívánatosabb alternatíváinak számítanak, köszönhetően a remek ár-érték arányának, kellemes vonalvezetésének és természetesen a kerékpárokhoz járó örök élettartam vázgaranciának. A bemutatott példányon végigvezetve szemünket egy klasszikus trekking kerékpár jegyeit vélhetjük felfedezni, vagyis a kényelem oltárán sem kell áldoznunk a sebesség javára. Sárvédői az SKS műhelyéből származnak, amennyire hatékonyak, annyira tartósak is. Lámpái az akkumulátorról üzemelnek és igen szép vetítési képpel rendelkeznek.

A felszerelés részét képzik a járműkategóriának megfelelő világítás, visszapillantó, fényvisszaverők, elektromos duda, illetve a rendszámtábla tartó. Ugyanis ezek tőlünk nyugatabbra rendszámköteles gépek, nálunk egyelőre segédmotoros kerékpárok szabályozása vonatkozik rájuk, tehát rendszám nem, de érvényes jogosítvány, smk. bukósisak és biztosítás igen.

A motor persze a Bosch műhelyéből kerül ki a gyártói preferenciáknak eleget téve. Igazából a motor szempontjából nincs nagy variálásra lehetőség, ez az egyetlen 45 km/h-ig rásegítő típus. A Performance Speed 350W névleges teljesítményből dolgozik a lábunk alá maximálisan 63Nm-es nyomatékot biztosítva. Turbo üzemmódban legfeljebb 275%-os rásegítést képes ráadni.

 

Fékek tekintetében a Magura MT4e típust kapjuk a bringával, mely kapcsolja a féklámpát és szakítja a rásegítés áramkörét használat közben. Váltásból egy stabilan jól szolgáló 10 sebességes Shimano Deore váltókart és egy XT Shadow hátsó váltót kapunk.

 

Kijelző a jól bevált Bosch Intuvia, a rendszer meghajtásáért pedig az 500Wh kapacitású akku felel. Üzemidő tekintetében ez az akku kb. 60-80 kilométeres hatótávot garantál, de kompatibilis a Dual Battery rendszerrel, vagyis ez feltornázható egészen 120-150 km környékére is.

 

A kerékpár alapjául szolgáló hydroforming eljárással készült alumínium váz a 6061es anyagból épült és a márkához hűen örökélet garanciát vállalnak rá. 2019-re a típust átnevezték, s kapott egy kis ráncfelvarrást. Szóval, aki azonos felszereltségű bringát keres, de ez már kifutott, annak célszerű a Fastida XT modellt is számításba vennie, vagy az integrált akkumulátorral felvértezett Fastida XT Pro-t.

Ajánlott fogyasztói ár a friss Fastida XT modellnél: 1 100 000 Ft

Specifikációk:

További képek:

Paolo Savoldelli: a kerékpársport napról-napra fejlődik és ebből Magyarország is profitál

2019. május 11-én rendezik a Visegrádi Csoport közös kerékpárverseny-sorozatának magyarországi futamát Budapest és Pannonhalma között. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) által is jegyzett 1.2-es besorolású viadal díszvendége a Giro d’Italia kétszeres győztese az olasz Paolo Savoldelli lesz.

Május elején Magyarországon vendégeskedsz. Mennyire ismered az országunkat, jártál-e már nálunk?
– Soha nem jártam még Magyarországon, így sajnos nem volt szerencsém megismerni az országot. Viszont nagyon sok jót hallottam róla, így nagy örömmel teszek eleget ennek a meghívásnak.

Miként kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal, hogyan kezdődött a szerelem?
– A kerékpársporttal édesapám révén ismerkedtem meg, aki amatőr szinten tekert, így amikor éppen nem volt versenye, együtt bringáztunk. Egyszer egy ilyen alkalommal, elszáguldott mellettünk egy kerékpárverseny mezőnye. Akkor és ott döntöttem el, hogy profi szeretnék lenni. Ezután felkerestük a San Marco di Vertova kerékpáros egyesület vezetőjét, aki le is igazolt. Így indult a karrierem.

Két ízben nyerted meg az egyik legrangosabb háromhetes körversenyt, a Giro d’Italiát. Miképp emlékszel vissza a győzelmeidre?
– Minden kisebb-nagyobb győzelmemre tisztán emlékszem, jó érzés rájuk visszagondolni. Az viszont egyértelmű, hogy a második Giro sikerem a legkedvesebb és legemlékezetesebb számomra, hisz nyolc napig viselhettem a rózsaszín trikót. A verseny az utolsó szakaszig nyílt volt, a Giro egyik ikonikus hegyi befutója– a Sestriere döntött. Ennek a különlegessége, hogy az utolsó tíz kilométer aszfaltozatlan úton halad. Itt biztosítottam be az összetettbeli győzelmem, az első tízben zártam a szakaszon, így Gilberto Simoni hiába lett második azon a napon, nem tudta már levenni rólam a trikót.

Nem véletlenül kaptad a „Sólyom” becenevet, az 1999-es, a 2002-es és a 2005-ös Girón is maradandó élményt nyújtott az, ahogyan lefelé száguldoztál. Tanulható-e ez a technika vagy egyszerűen így születik az ember?
– Erre a versenyzési technikára születni kell. Lehet persze tanulni, fejlődni, de csak részben. A félelemérzetet teljes egészében ki kell kapcsolni hozzá, csak így lehet eredményes az ember.

Hogyan látod napjaink kerékpársportját?
– Folyamatosan fejlődik. Napról-napra, hónapról-hónapra egyre extrémebb irányokba. Vonatkozik ez a kerekesek által elért sebesség-tartományra, a tűrőképességre és még sorolhatnám. Szinte minden nap megpróbálják az emberi teljesítőképesség határait kitolni, átlépni, újabb rekordokat felállítani. Hihetetlenül izgalmas az egész.

Mennyi időt töltesz manapság nyeregben, mivel foglalkozol a civil életben?
– Biciklire csak akkor ülök fel, ha nincsen már túl hideg idő. A kislányaimmal is szoktam együtt kerékpározni. Ez egy életérzés, amit nem lehet elfelejteni. Viszont edzeni, csak nyáron, jó időben szoktam, heti két-három alkalommal. A Colnago kerékpármárka egyik képviselője vagyok, őket népszerűsítem, amikor csak tehetem. A civil életben pedig az építőiparban és az ingatlan üzletágban vagyok érdekelt.

2020-ban Magyarországról rajtol a Giro d’Italia, mennyire lepett meg a hír, miként profitálhat ebből a magyar és közép-kelet-európai kerékpársport?
– Az Olasz Körverseny magyarországi rajtjáról Balás Attila barátomtól hallottam először. Nagyon örülök annak, hogy egy új ország kerül be a Giro d’Italia körforgásába. Ez mindenképpen jót tesz a Girónak és Magyarországnak is, hiszen ennek kapcsán a kerékpáros szurkolók megismerhetik ezt a gyönyörű vidéket. A sportág napról-napra fejlődik és ebből Magyarország is profitál.

Mit vársz a V4 magyarországi futamától?
– Azt gondolom, hogy nagyon jól fog sikerülni – színvonalas versenyre van kilátás – mert a szervezőkkel való kapcsolattartás során számomra is egyértelművé vált, hogy óriási szenvedéllyel csinálják, jól felkészültek, és minden tökéletesen meg lesz szervezve.

A Visegrád 4 Kerékpárverseny nemzetközi mezőnye ezúttal is Budapestről rajtol, majd közel 170 kilométer megtétele után Budakeszi, Telki, Zsámbék, Bicske, Zirc és Csesznek érintésével érkezik meg Pannonhalmára.
A versennyel kapcsolatos további információk, érdekességek a Visegrád 4 kerékpáros-sorozat magyar futamainak hivatalos honlapján találhatók.

Hogyan születnek a Decathlon kerékpárok? – Látogatás a B’twin Village-ben

A Decathlonban kapható bringákról sokféle legenda kering a hazai kerékpáros körökben, egyesek szerint áruházi vackok, mások pedig abszolút jó véleménnyel vannak róluk. Az elmúlt év tapasztalatai alapján mi is az utóbbi kategóriába tartozunk, de volt némi fenntartásunk a tervezéssel és a gyártással kapcsolatban a mai kínai tucattermékek uralta világban. A kételyek eloszlatása végett kaptunk egy meghívást Lille-be a B’twin Village-be, ahol a kerékpárokat tervezik és egy összeszerelő üzem is található közvetlenül a központ mellett.

A Decathlonban kapható kerékpármárkákat valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, biztos mindenki hallotta már a B’twin nevet, melyről a Franciaországban található központ is a nevét kapta. (Idén egyébként új márkák jelennek meg, de erről majd egy későbbi cikkünkben fogunk írni .)

A B’twin Village egy óriási Decathlon áruház, melyben a kerékpárhoz és a triatlonhoz köthető termékek kaphatók, de az egykori dohánygyár épület másik felében helyet kaptak az irodák és a laborok is, ahol a kerékpárok és a kiegészítők tervezése, fejlesztése folyik.

Itt tesztelik a kerékpárokat, kiegészítőket

Őszintén megmondom, hogy a kerékpáripart ismerve előzetesen nehéz volt elhinni, hogy bármiféle komoly tervezési, fejlesztési munkák lehetnek a francia sportáruházlánc termékei mögött, hiszen a mai világban csak elég rábökni valamelyik tajvani gyártó katalógusában egy adott termékre, hogy „ebből kérek 100ezer darabot XY felirattal” és már meg is van a jövőévi kínálat. De a Decathlon állítása szerint ők csak bizonyos termékeknél választották ezt az utat, többségében önállóan, a vásárlók igényeinek megfelelően terveznek meg minden alkatrészt.

Az előbbi témáról sokat beszélgettünk a Decathlon hazai kerékpáros vezetésével, de erős kételyek voltak bennem ezzel kapcsolatban még a repülőúton is kifelé. A megérkezésünk első napján már nem volt időnk kilátogatni a B’twin Village-be, hanem egy vacsorát szerveztek nekünk az egyik kint dolgozó magyar menedzserrel, aki nem mellesleg nemzetközileg a tájfutás sportág vezetője a vállalatnál. A Decathlon szellemisége és működése is érdekes téma volt, de engem jobban érdekelt az, amikor arról mesélt, hogy milyen módon tervezték meg az új tájolót (tájfutáshoz szükséges eszköz). Egyedi termék készítéséről volt szó, komoly tervezési munkákkal, Kínába kiküldött mérnökkel, sok-sok prototípus legyártásával, mire egy olyan eszközt hoztak létre, mely kielégíti a hobbi tájfutók igényeit. Természetesen azt is elmondta, hogy tudomása szerint ez a Decathlon minden egyes termékére igaz, minden termékben van hozzáadott érték.

Vasárnap lévén másnap még mindig nem jutottunk el a B’twin Village „titkos” részlegeibe, hanem délelőtt a közeli Belgiumban a Velofolies kiállítást néztük meg, ahol a Decathlon két új országúti márkája mutatkozott be a nagyközönség előtt. Délután pedig az egyik új kerékpármodellt tesztelhettük (amiről hamarosan olvashattok) a kerékpár sportág vezetőjével, aki szintén egy lelkes kerékpáros és jól el lehetett vele beszélgetni a Decathlonon kívüli kerékpáros témákról is.

Nem ma kezdték a kerékpárgyártást

A kinti tartózkodásunk utolsó napján végre bejutottunk a B’twin Village-be, maga az áruház személy szerint nem fogott meg annyira, mivel folyamatosan kerékpárok között élek, de azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy óriási termékkínálatuk van és nem csak a Decathlon által gyártott termékek kaphatók benne, a hazai termékpalettánál jóval többet kínálnak.

Itt szerelik össze a prototípusokat

Amennyire az áruház nem fogott meg, a mögötte található irodák és laborok pont annyira igen. Nyitott irodák sok-sok dolgozó emberrel találhatók a B’twin Village hátsó részében, ráadásul ők ténylegesen mind a kerékpáros sportágban dolgoznak, nagyobb márkáknál is ritkán látni ennyi irodai alkalmazottat… persze az más kérdés, hogy az áruházlánc miatt egyéb munkaerőre is szükség van egy szokványos márkához képest.

Minden Van Rysel bringát egy ember szerel össze

A termékfejlesztés folyamatába is volt időnk betekinteni, sőt a labort is megnézhettük, ahol a törésteszteket végzik. Elég komoly technikai háttérrel rendelkezik a francia óriás, mindegy egyes terméket komolyan letesztelnek, prototípusokat gyártanak, színeket kevernek, és minden egyes kérdésre tudnak válaszolni az adott termékkel kapcsolatban, látszik, hogy nem a marketingesek „fejlesztik” a termékeket. (A következő cikkünkben olvashattok erről.)

A B’twin Village mögött található az egyik összeszerelő üzem (Európa-szerte több helyen készülnek a kerékpárok), ahová szintén átlátogattunk. Számomra két szempontból volt érdekes az üzem: az egyik, hogy nem bevándorlók, vendégmunkások dolgoztak benne, ami általában a megszokott. A másik pedig, hogy az új felsőkategóriás kerékpárokat nem a „szalagon” szerelik össze, hanem minden egyes bringát teljes egészében egy ember rak össze, erre egyébként azért van szükség, mert annak ellenére, hogy így lassabb a folyamat az összeszerelés minősége jobb lesz. A közeli összeszerelő üzem további előnye, hogy gyorsan tudják jelezni a fejlesztőknek, ha valamilyen probléma jelentkezik.

A három nap alatt elég sok dologba nyertem betekintést a Decathlon működésével kapcsolatban azonfelül, hogy hogyan szerelik össze a kerékpárokat. A mentalitás és a vállalati kultúra nagyon más, mint a hazai cégeknél, látványos, hogy az emberek szeretnek dolgozni a Decathlonnál (nem véletlenül a többszörös év munkahelye Magyarországon is!), persze magyar közgazdász fejjel gondolkozva van pár dolog a szervezeti felépítésben és a működésben, ami nem biztos, hogy a hatékonyság záloga, de ennek a bírálatára lehet nem én vagyok a legalkalmasabb személy. Egy dolog viszont biztos, a Decathlonnál maximálisan a bringások igényeit szem előtt tartva szakértő emberek tervezik a kerékpárokat!

Remélem ezzel az összefoglaló cikkel sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, a következő részben a Decathlon kerékpárok tervezésének és fejlesztésének folyamatát fogom bemutatni, utána pedig a három új kerékpármárka kerül terítékre.

Tour de Hongrie: Nélkülük nincs Magyar Körverseny

A június 11-én rajtoló Magyar Körverseny csapatait bemutató sorozatunkat egy olyan együttessel folytatjuk, amely rendszeres résztvevője a „legújabb kori” Tour de Hongrie-nak. A luxemburgi Team Differdange-GeBa az egyetlen kontinentális profi klub a 2019-es indulók közül, amely 2015 óta minden alkalommal ott volt a rajtnál! Kis túlzással mondhatnánk azt is: nélkülük nincs Magyar Körverseny…

 

 

Ennek persze több oka is van. Az egyik, hogy a klubnál továbbra is igen erős a magyar kötődés, hiszen a luxemburgi egyesület versenyzői között szerepel a 2014-es magyar országúti bajnok Rózsa Balázs, amíg a kiszolgáló személyzetet egy honfitársunk, Haiszer Ákos erősíti. Ráadásul éveken át a luxemburgi csapat kötelékében szerepelt Lovassy Krisztián, aki 2015-ben és 2016-ban is harmadik lett a Tour de Hongrie budapesti befutójánál.

 

 

A másik ok, amiért a Differdange-GeBa nem maradhat ki a meghívottak közül: a hosszú szünet után 2015-ben újrainduló Tour de Hongrie első kiírásán a luxemburgi Tom Thill szerezte meg az összetett legjobbjának járó sárga trikót, beírva ezzel a nevét a nemzeti viadal történetébe.

 

 

A Differdange-GeBa meglehetősen komoly múltra visszatekintő egyesület, jogelődje, a CCI Differdange 1911-ben kezdte meg működését, a nyolcvanas években Gabriel Gatti „keze alatt” vált a régió egyik fontos profi csapatává, az akkori csapatfőnök ugyanis hazacsábította a külföldi csapatok színeiben tekerő luxemburgi bringásokat, akik szép sikereket értek el a Differdange színeiben.

 

 

A luxemburgi kontinentális klub immár a tizennegyedik szezonját kezdte meg februárban – alaposan felfrissített kerettel, hiszen kilenc helyen is változott a névsor. Ebben az évben is tizenhat versenyző szerepel a kék-fehér-fekete mezben, a magyar Rózsa Balázs mellett amerikai, belga, francia, német, holland és természetesen luxemburgi versenyzők kaptak szerződést erre a szezonra. A luxemburgi Kockelmann még csak tizennyolc éves, a csapat legrutinosabb tagja, a francia Gabriel Muller harminchárom esztendős. Eredményességet tekintve a huszonkilenc esztendős Tom Thill a klub legerősebb versenyzője, aki ebben az évben nem számíthat majd olyan rutinos támogatókra, mint korábban, de a „csikócsapat” alighanem le akarja tenni újra a névjegyét Magyarországon.

 

 

Az idei Tour de Hongrie 2019. június 11-én kezdődik, az első kategóriás nemzetközi verseny mezőnye június 16-án ér célba, húsz csapat 140 kerékpárosa a hat nap során összesen 890 kilométert teljesít majd.

A mezőny legrondábban(?) kerékpározója nyerte a Fleche Wallonne-t

Julian Alaphilippe ezúttal nem hibázott, 2018 után idén ismét ő győzött a Fleche Wallonne-on, a nőknél pedig Anna van der Breggen zsínórban ötödszörre nyerte meg a tavaszi klasszikust.

A 2019-es Fleche Wallone legnagyobb izgalmát az okozta, hogy a hétvégén az Amstel Gold Race-en bénázó Julian Alaphilippe és Jakob Fuglsang (addig figyelték egymást az utolsó kilométeren, amíg a biztos 1.-2. helyüket elvesztették és utolérte őket a mezőny) képes lesz-e megint a mezőny fölé emelkedni. A verseny a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, többen próbálkoztak szökéssel, de ahogy várható volt senki nem tudott olyan előnyt kiépíteni, amivel hazaérhetett volna. A mindent eldöntő utolsó emelkedőhöz, a Muur du Huy-hoz egy közel 30 fős boly érkezett együtt, köztük a két fent említett kerekessel. Az átlag 19%-os meredekségű falon, ami helyenként 26%-os részeket is tartalmaz Jakob Fuglsang tempózott el a többiektől, egyedül Julian Alaphilippe tudott rá felugrani a sajátos tornamutatványokra emlékeztető kerékpározási stílusában. Fuglsang tempóból próbálta leszakítani a franciát, de az jól bírta és a végén lesprintelte az Astana dán versenyzőjét, mellyel Alaphilippe 2018 után ismét megnyerte a Fleche Wallonne-t. A harmadik helyezettként 6 másodperc hátránnyal Diego Ulissi ért be a célba.

Videó az utolsó emelkedőről

Eredmények:

1 Julian Alaphilippe (Fra) Deceuninck-QuickStep 4:55:14
2 Jakob Fuglsang (Den) Astana Pro Team
3 Diego Ulissi (Ita) UAE Team Emirates 0:00:06
4 Bjorg Lambrecht (Bel) Lotto Soudal 0:00:08
5 Maximilian Schachmann (Ger) Bora-Hansgrohe
6 Bauke Mollema (Ned) Trek-Segafredo
7 Patrick Konrad (Aut) Bora-Hansgrohe
8 Michael Matthews (Aus) Team Sunweb
9 Jelle Vanendert (Bel) Lotto Soudal 0:00:11
10 Enrico Gasparotto (Ita) Dimension Data

A női versenyen a világbajnoki cím védője Anna van der Breggen sprintelt honfitársával Annemiek Van Vleutennel a győzelemért, melyet meg is nyert a szivárvány trikó birtokosa és ezzel megszerezte zsinórban az ötödik győzelmét a Fleche Wallonne-on. Egyébként a holland világsztár első győzelme volt ez a 2018-as VB óta. A versenyen magyar induló is volt Kormos Veronika révén, de neki nem sikerült célba érkeznie.

Eredmények:

1 Anna van der Breggen (Ned) Boels Dolmans Cyclingteam 3:17:04
2 Annemiek van Vleuten (Ned) Mitchelton-Scott Women 0:00:01
3 Annika Langvad (Den) Boels Dolmans Cyclingteam 0:00:04
4 Marianne Vos (Ned) CCC-Liv 0:00:14
5 Demi Vollering (Ned) Parkhotel Valkenburg 0:00:16
6 Katarzyna Niewiadoma (Pol) Canyon-SRAM 0:00:17
7 Ashleigh Moolman-Pasio (RSA) CCC-Liv 0:00:20
8 Cecilie Uttrup Ludwig (Den) Bigla Pro Cycling Team 0:00:23
9 Brodie Chapman (Aus) Tibco-Silicon Valley Bank 0:00:26

Rudy Project Defender teszt: Szemvédelem mesterfokon!

A Defender a Rudy Project válasza a mai napszemüveg trendekre, mellyel az olasz gyártó egy olyan szemüveget alkotott, ami megjelenésében maximálisan a mai divatot követi, de emellett technikai tartalomban is a maximumot nyújtja.

A napszemüveg tesztelés nagyon szubjektív dolog, teljesen egyénfüggő, hogy kinek mi a kényelmes, kinek mennyire van a látómezőjében a szemüveg adott eleme és az, hogy kinek mi tetszik. A technikai paraméterek természetesen adottak, de az alapján nehéz megmondani, hogy be fog-e válni az adott személynek a szemüveg. Ezért amit a kényelemről és a dizájnról írok, az mind csak a saját véleményemet és tapasztalataimat fogja tükrözni.

A Rudy Project Defenderrel már tavaly ősszel, a megjelenésekor elkezdtem szemezni, a retro-modern dizájn megtetszett benne, ezért kifejezetten örültem annak, hogy tél végén kaptam egyet tesztelésre. Talán az egyik legcsicsásabb változatot hoztam el a bemutatóteremből, a Bahrain-Merida festésűt, arany kerettel, multilaser red lencsékkel és kék gumikkal. Annak ellenére, hogy új, 2019-es modell már elég sokféle színű kerettel és lencsével elérhető, a fotokromatikus ImpactX2 lencséktől, a smoke blacken keresztül a többféle színű multilaser lencsékig mindennel kapható.

A több mint 30(!) éves olasz gyártó történelmét jól ismerő bringásoknak ismerős lehet a Defender, ami nem véletlen, hiszen az 1992-es Agressor kísértetiesen hasonlít rá. Mostanában a napszemüveg gyártóknál a 90-es évek dizájnja került újra divatba, így a Rudy Project is visszanyúlt a múltba, az egyik jól bevált modelljéhez. Természetesen csak a dizájn hasonló a több mint negyed évszázados őshöz, technikai tartalomban a mai kor legjobbját építette bele a gyártó.

A keret anyaga a sportszemüvegeknél megszokott Grilamid, ami könnyű, rugalmas, ütésálló, de elérhető az új Graphene alapanyagból is, ami erősebb, mint a gyémánt és könnyebb, mint a karbon, természetesen ehhez már magasabb ár is tartozik. A lencsék megkapták a bumper-technológiát, egy élvédő gumírozás védi a szélüket a sérüléstől, ezenkívül nem csak védelmet nyújtanak a bumperek, hanem a feldobják a szemüveg megjelenését.

Az orrgumik és a szárgumik egyaránt 3 dimnezióban állíthatóak, így az emberek többségének arcához szabható a Defender, legyen keskeny vagy széles az orruk vagy nem hétköznapi arcformájuk. Az orr- és a szárgumik nedvesen sem csúsznak ezért izzadva is stabilan áll a szemüveg a viselője fején. A keretben és a lencsékben is integrált szellőzőkkel találkozunk, amik a komfortot hivatottak növelni és a párásodás ellen is hatnak.

A Defender a magasabb kategóriájú Rudy Project szemüveghez hasonlóan atomjaira szedhető és minden eleme cserélhető a szárgumiktól, az oldalsó logokon keresztül a bumperekig, a lencséket nem is említve. Teljesen egyedi szemüveg is összerakható és ami jó hír, hogy ténylegesen van is hozzá különböző színű alkatrész.

A kicsit széles arcomra tökéletesen illeszkedik a Defender, az állítható orrgumiknak köszönhetően teljesen személyre tudtam szabni. Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek a Rudy Project szemüvegekben (nem a Defender az első és várhatóan nem is az utolsó lesz a sorban 🙂 ), hogy kapok lehetőséget arra, hogy beállítsam a fejemre a szemüveget, nem úgy mint jó pár gyártónál, hogy vagy jó vagy nem… látszik, hogy a Rudy Project hatalmas tapasztalatokkal rendelkezik az optikai termékek terén, nem csak egy divatszemüveg gyártó.

Mivel tél végén kaptam meg a Defendert és még csak április van így csak tavaszi körülmények között tudtam teszteni a szemüveget, viszont jó sok szintet másztam meg vele a brac-i edzőtáborban ezzel is tesztelve a szellőzését. A lencse elég méretes és sokat takar az arcból, ezért előzetesen kicsit aggódtam a szellőzése miatt, hogy kis tempónál majd párásodik vagy melegem lesz alatta. Normál országúti használat mellett abszolút nincs vele gond, sőt imádom nagy sebességnél, hogy jól takar (érzékeny a szemem a menetszélre), viszont azért a hosszú 10% fölötti emelkedőkön, ahol telibe rám sütött a nap éreztem, hogy ez nem az az ultraszellőző modell, mint mondjuk a Tralyx. A párásodással egyébként nem volt gond, a szellőzőnyílásokon beáramló levegő elengedő ennek megelőzéséhez.

A lencse hozza a Rudy Projectől megszokott maximalizmust, optikailag tiszta, torzításmentes, egyszerűen jó rajta keresztül nézni a világot (talán ez a jó szemüvegek egyik legnagyobb ismérve). Van multilaserből kék és narancsárga lencsém is, de színhőmérsékletre a most tesztelt piros vált be a legjobban a kicsit kékítő árnyalatával, persze ez függ a fényviszonyoktól is, de erős és kicsit borúsabb időben is ő nálam a nyerő a 3 közül (fényáteresztésben alig van köztük különbség). Mint már említettem elérhető fényre sötétedő lencsével is azoknak, akik minden körülmény között egy szemüveget szeretnének viselni, természetesen ez a modell is, mint minden Rudy Project sportszemüveg, dioptriázható!

A dizájnról még nem írtam egy szót sem, szerintem hihetetlenül jól néz ki, persze lehet csak a divat mondatja velem és 10 év múlva más véleményen leszek, de nekem most nagyon bejött a Defender, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így. A külső a napszemüvegeknél pont ugyanolyan fontos, mint a kényelem, mert egy bután kinéző szemüveget senki nem visel szívesen, és a külső az, amibe beleszeret az ember, amire pont jó példa a Defender.

A Rudy Project Defender tudásához mérten magasabb árfekvésű , a tesztelt modell ára 59 900 Ft, viszont ezért kapsz egy csúcsszemüveget, amit mindenki irigyelni fog tőled.
További információkért kattints ide.

A Rudy Project nap és sportszemüvegeket keresd a Rudy Project Magyarország weboldalán, vagy személyesen a bemutatótermükben, ahol a szakmai tanácsokon felül a dioptriás megoldások kiválasztásában és kivitelezésében is segíteni tudnak.

Topeak TourGuide Handlebar Bag – A túravezető

A tajvani Topeak mindig az élvonalba való fejlesztései mentén szerzett magának hírnevet, ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy másik fontos vonaláról, mely a túrázókat hivatott szolgálni: kiváló minőségben készítenek táskákat mind előre, mind hátra. A mostani bemutató alanya a Topeak túravezetője, a TourGuide kormányra szerelhető táska, s a jó hír vele kapcsolatban, hogy a módosított konzolja miatt ebike kijelzők mellé is kényelmesen felszerelhető.

Kapacitása 5 liter, terhelhetősége 5 kilogramm, súlya pedig mindössze 670 gramm. Ezek a számok nagyjából a strapabírására is megadják a választ. Megannyi rekesszel, zipzáras és hálós zsebekkel segíti a rendszerezést kisebb-nagyobb holmink között, tetején pedig egy átlátszó, kihajtható és vízhatlan térképtartó fület találunk. Anyaghasználata elég erős arra, hogy akár nagyobb hangvételű túrákra is társunkká fogadjuk, párnázottsága miatt kiváló a tartása és kiemelkedő értékeink védelme.

A rögzítés a Topeak sajátja nem más, mint a jól bevált QuickClick. Egy mozdulattal lecsatlakoztatható, a mellékelt vállpánttal pedig ily módon azonnal mobilizálható a belepakolt fényképező, mobiltelefon, pénztárca vagy akár az elemózsia. Ahogy a bevezetőben is említettem a Fixer8e nevű megújult konzol másik végével az elektromos kerékpárokra való felszerelése sem ütközik akadályokba, így viszonyul a Bosch legnagyobb kijelzőjéhez, a Nyon-hoz:

 

 

Persze ezenfelül sem lankadt a tervezők figyelme, a táska elejét viszonylag nagy fényvisszaverő csík díszíti, amit kiegészítettek egy villogó fogadására alkalmas füllel. Habár a táska jó vízlepergető tulajdonságú, külön figyelmesség, hogy mellékelnek hozzá egy esőhuzatot is.

 

Akinek nagyobb kapacitásra van szüksége, az választhatja a TourGuide DX modellt, mely 7,7 literes térfogattal áll rendelkezésre.

 

Technikai adatok:

Méret: 25,5 x23 x 18cm
Kapacitás: 5 liter
Terhelhetőség: 5 kilogramm
Anyag:  1800/840d nylon
Súly: 670 gramm
Védelem: teljesen párnázott
Konzol: QuickClick – Fixer8e (adapterezhető minden kormányátmérőre)

Ajánlott fogyasztói ár: 23 100 Forint

A hazai oldal linkje, ahol üzletkeresővel megtalálhatjuk a legközelebbi Topeak kereskedőt.

Ahead: kihangosítás felsőfokon

Kaptam egy kis fekete dobozt, hogy le kéne tesztelni a tartalmát. Valami háromszög alakú eszköz volt, s bevallom kissé vonakodtam kibontani, mit találok benne. De amit találtam, az már nem volt ennyire kétségbeejtő, ugyanis egy igen letisztult, prémium hatású okoskütyü lapult a dobozban, s az árulkodó feliratok azt sugallják, hogy bármely sisakot „okossá” varázsolhatjuk ezen eszköz segítségével.

Manapság az okostelefonok és számok okos kiegészítőjük között egyáltalán nem meglepő, hogy már a sisakunk is okos akar lenni. A kézhez kapott eszköz leegyszerűsítve egy kihangosító, mely egyrészt szabaddá teszi kezünket, másrészt szabadon hagyja hallójáratainkat, nem úgy mint a konkurens megoldások. A hang felerősítésére egy elég egyedi módot választott a gyártó, ugyanis itt nem egy nagy méretű hangszóról van szó, mint egy boombox esetén, hanem oszcillátort használ arra, hogy a hangrezgéseket felerősítve, maga a sisak héja legyen a „hangszóró”. Ez azért számít innovatív megoldásnak, mert a tiszta hangzás mellett a környezeti zajokat sem nyomja el.

A doboz tartalmát tekintve bőséges a kiegészítők kínálata: a magyar nyelvű használati útmutatón túl találunk benne kerékpáros-, motoros- és sík felületre rögzíthető konzolt, illetve a töltésért felelős micro USB kábelt.

Nincs más teendőnk, mint kiválasztani a megfelelő konzolt, felragasztani, vagy tépőzárazni a sisakunkra, bepattintani az eszközt a helyére, amely automatikusan bekapcsol. A telefonunkat párosítani kell a kihangosítóval, ami ezután szintén magától csatlakozik. A kapcsolatot az eszköz természetesen vezeték nélkül tartja Bluetooth 4.1-es protokollon keresztül, meglehetősen stabilan. A státuszról hangüzenet mellett egy LED is tájékoztat. Hívásaink fogadására a háromszög felületét kell megnyomni, ez elég könnyed feladat akár kesztyűben is. Ugyanezzel a metódussal tudjuk a lejátszott zenei tartalmat szüneteltetni, vagy újraindítani. Kikapcsolni ugyanolyan egyszerű, mint bekapcsolni, csupán annyit kell tennünk, hogy eltávolítjuk a rögzítésből.

Körülbelül 20-30 percnyi beszélgetést folytattam le a készülék segítségével, amely bringázás közben gyakorlati mini-meeting volt, persze az más kérdés, ha bringázni vagyok, akkor szeretnék-e azon kívül másra is koncentrálni. Felgyorsult életünkben azonban számos olyan szituáció akad, amikor kifejezetten hasznos tud lenni egy ilyen eszköz, például városi közlekedésben, futároknak, folyton úton lévőknek, kvázi holt időben tudunk biztonságosan ügyet intézni.

Ezen felül van még egy különleges használati módja az eszköznek, amit a fentebbi videóban a technológia demonstrálására használtam, ám a sík felületű tartó használatával irodai környezetben felragasztva az íróasztalunk lapjára, vagy egy üreges tárgyra továbbra is használhatjuk kihangosítóként.

A nálunk töltött időszak alatt megpróbáltuk egy más módon is bevetni az eszközt, táskám vállpántjára rögzítve, de a technológia miatt ezt csak csendes helyekre ajánlanám, erdei körülmények közé, ahol egy esetleges esés során nem biztos, hogy biztonsági szempontból a sisak a legmegfelelőbb hely a rögzítésre.

A kültér viszontagságaival szemben IP56-os védelmi besorolást kapott, tehát vízállósága mellett ütésálló is. Mindennapi használatban gyakran ejtünk le tárgyakat, ezt a nem egészen 70 grammos apróságot sem nehéz kiengedni markunk szorításából, de nem kell aggódnunk, a kütyü ugyanúgy használható marad. Üzemideje standby üzemmódban 3 nap, beszélgetésből 8 óra áll rendelkezésünkre egy feltöltéssel.

Fontos megjegyezni, hogy a sisakgyártók ajánlása eltér abból a szempontból, hogy rögzíthetünk-e bármit a sisak külső héján: van aki ellenjavallja, de van aki például kameratartó konzolt épít a fejvédőibe. A mi véleményünk az, hogy mindenki saját felelősségére használjon ilyen kiegészítőket, s gondolja át egy esetleges bukás következményeit.

A termék három színben a következő linken érhető el. Kerékpáros szemmel nem tekinthető kifejezetten olcsó alternatívának, viszont ha motoros irányból közelítjük meg, akkor máris rendeződnek az erőviszonyok és a sokkal kényelmetlenebb, kevésbé ötletes vezetékes megoldásokkal van egy ársávban.

Költöztetési feladatok

A költözés, amilyen izgalmas, legalább annyira stresszes is. Nem kell azonban belerokkannunk a feladatokba, ha igénybe vesszük egy költöztető cég szolgáltatásait, hiszen akkor legalább a holmijaink költöztetésének a terhét leveszik a vállunkról. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne maradna feladat, hiszen így is számos teendőnk marad. Lássunk ezekből most néhányat!


Szelektálás

 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy amikor költözésre kerül sor, az egyik legfontosabb teendője a költözőnek a szelektálás. Hacsak nem évek óta minimalista elveket vallunk, akkor bizony jócskán található a lakásban olyan holmi, melyre nincs szükségünk, és olyan is, aminek már régen a kukában lenne a helye.

 

Éppen ezért az első teendőnk, hogy ezeket kiválogassuk, és a még használható holmit eladjuk vagy elajándékozzuk, a használhatatlant pedig dobjuk végre a szemetesbe. Ezzel a lépéssel jelentősen csökken azoknak az ingóságoknak a száma, melyeket az új helyre költöztetnénk, ráadásul, ha költöztető cég segítségét vesszük igénybe a költöztetéshez, akkor még a költségeket is csökkenteni tudjuk ezzel a lépéssel.

 

Csomagolás

 

A szelektálást túlélő holmit természetesen be kell csomagolni, amihez megfelelő csomagolóanyag szükséges. Általánosságban elmondható, hogy szükségünk lesz néhány szakadásmentes és erős kartondobozra, csomagolópapírra, buborékfóliára, ragasztószalagra és egy filcre, hogy a dobozokon fel tudjuk tüntetni, hogy mit tartalmaznak.

 

Az egyes tárgyak csomagolásánál figyeljünk arra, hogy lehetőleg úgy csomagoljuk be őket, hogy a szállítás során ne keletkezhessen kár bennük, illetve azokat a dolgokat, melyek sok kisebb darabból állnak (pl. társasjátékok), a biztonság kedvéért zacskózzuk is, így elkerülhető, hogy az egyes részek elkallódjanak.

 

Továbbá ajánlott figyelni arra, hogy a dobozokat úgy pakoljuk meg, hogy azok könnyen mozgathatóak legyenek. Bár a könyveket viszonylag egyszerű csomagolni, hiszen a különböző méretű könyvekkel nagyon jól ki lehet tölteni a szabad helyeket, mégsem érdemes sok könyvet egy dobozba tenni, mert nehéz lesz, ezáltal pedig a cipelése balesetveszélyes is.

 

Költöztetés profin

 

Persze bizonyos dolgok csomagolása kifoghat rajtunk, de ha profi költöztető céget bérelünk fel a feladatra, akkor a szakembereket is megbízhatjuk a macerásabb dolgok becsomagolásával. Sőt, ebben az esetben a bútorokat sem nekünk kell szét- majd összeszerelni, hanem ezt szintén a költöztető cég szakemberei végzik.

 

Ebben az esetben pedig az aggódást is leveheted a napirendi pontok közül, hiszen a megbízható cégek valóban profin dolgoznak, ami azt jelenti, hogy minden ingóságod épségben le lesz szállítva a régi címedről az újra.

 

Amennyiben úgy gondolod, hogy te is hasznát tudnád venni egy profi költöztető cégnek a költöztetésedben, ne habozz felkeresni a Visszuk.hu csapatát, garantáljuk, hogy nem fogod megbánni!

Valter Attila lett a legjobb fiatal versenyző a Banja Lukán

A Banja Luka UCI 2.1-es országúti versenyen Valter Attila az összetett 3. helyet szerezte meg, a fiatalok versenyében pedig az élen végzett, így ő vihette haza a fehér trikót.

Az április 18. és 21. között rendezték az UCI 2.1-es kategóriájú Banja Luka országúti kerékpárversenyt, melyen több magyar versenyző is rajthoz állt, a magyar válogatotton felül még Valter Attila a CCC Development Team tagjaként vett részt a versenyen. Az első szakasz után már beszámoltunk arról, hogy Valter Attila a szakaszon elért második helyezésével értelemszerűen az összetettben is a második helyről várhatta a 4 napos verseny folytatását.
A második és harmadik szakaszon is képes volt megtartani a fiatal magyar kerékpáros az összetett második helyét és a fiatal versenyzők összetettjének vezetését is. Viszont a negyedik szakaszon a mezőny több darabra szakadt, szerencsére Valter Attila az élbolyban maradt, míg az összetettet vezető Aaron Gate hátul ragadt, így minden esélye megvolt a magyar bringásnak az előrelépéshez. A befutónál végül a győztessel azonos idővel a 20. helyen gurult át a célvonalon, ami akár az összetett győzelmet is jelenthette volna, de az időjóváírások miatt Pawel Franczak és Aaron Grosser megelőzte őt, mellyel a 3. helyen zárt az összetettben. Viszont a fehér trikót meg tudta védeni, amit végül így haza is vihetett.
Dina Márton is UCI pontokat érő helyen végzett, a 17. helyével 3 pontot szerzett magának és hazánknak.

További magyar eredmények:
31. Fetter Erik (Magyarország) + 1:55
35. Vas Balázs (Magyarország) + 2:18
63. Szatmáry András (Magyarország) + 6:09