A modern táplálkozás az üres kalóriák csapdája, ezért nő az igény a vitaminokban, ásványi anyagokban és hasznos zsírsavakban bővelkedő, alacsony kalóriatartalmú ételekre. Az utóbbi évtizedben számos ilyen szuper élelmiszer vált ismertté. A gluténmentes magok kiválóan alkalmasak a vegán és vegetáriánus étrendet követők fehérjeigényének fedezésére.
Az inkák szent ételei
A quinoa és a chia mag Dél-Amerikában évezredek óta kedvelt. Az azték és maja birodalom teljes értékű fehérjéi élelmi rostokban, ásványi anyagokban, vitaminokban, antioxidánsokban és esszenciális aminosavakban rendkívül gazdag trendi élelmiszerek. A quinoa Omega-3 zsírsavban gazdag, kiemelkedően tápláló gluténmentes élelmiszer. Flavonoidtartalma révén gyulladáscsökkentő, vírus- és rákellenes, valamint antidepresszáns hatással járul hozzá a kiegyensúlyozott mindennapokhoz.Alacsony glikémiás indexe révén fogyókúrába, illetve vércukor- és koleszterindiétába is beilleszthető.
A chia magot étrendünkbe változatos módokon csempészhetjük be. A tömegük sokszorosát képesek felvenni, jellegzetes zselés állagban, emiatt napi 2 evőkanálnyinál nem érdemes többet fogyasztani belőle. Kipróbálhatjuk müzlibe keverve vagy főzés nélküli pudingként is. Sós és édes ízesítéssel köretként, desszertként, salátaként vagy kása formájában is fogyasztható.
Csicseriborsó
A hüvelyesek családjába tartozó csicseriborsó iránt is csak a közelmúltban nőtt meg az érdeklődés, holott a közel-keleti országokban évezredek óta termesztik és fogyasztják ezt a diós ízű, komplex összetételű ételt. Magas fehérjetartalma kiválóan helyettesíti a húst, vegetáriánus és vegán étrendet követők számára fogyasztása a csontok egészsége és az izomerő fenntartása miatt fontos. Nem teljes fehérjeforrás, emiatt más fehérjével, teljes kiőrlésű gabonával együtt fogyasztandó.
A testsúly és vércukorszint-szabályozó csicseriborsó áztatást igénylő nyers vagy konzerv formában is hozzáférhető alacsony glikémiás indexű étel, mely rendkívül változatosan elkészíthető alapanyaga a mediterrán és közel-keleti konyha fogásainak.
A rejtélyes kendermag
A kender magja legfeljebb nyomokban tartalmaz a gyógyhatásúként egyre elismertebb, kétes megítélésű kannabinoidokból. Superfood jellegét tápláló összetételének köszönheti. Többszörösen telítetlen egészséges zsírokban, fehérjében, különféle ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag. A vegán étrend egyik ízletes alapétele, minden esszenciális aminosav megtalálható benne, a marha vagy bárány húsával egyenértékű fehérjeforrásnak tekinthető. Fogyasztása csökkentheti a szívbetegség kockázatát, kiegészítő gyógymódként számolhatunk vele PMS vagy menopauza esetén.
Enyhén diós íze nyersen, főzve vagy pörkölve is élvezhető, porított alakban is bármilyen ételhez keverhető, emellett sajtolt olaj formájában is egészséges.
Ebben a bejegyzésben az EasyFi projekt működésével, lényegével és fontosabb funkcióival foglalkozunk kiemelten. Nem titkolt szándékunk ezen keresztül rámutatni arra, milyen hozzáadott értékkel bírhat a platform felhasználói szempontból.
Amit az EasyFi projekt lényegéről dióhéjban tudni érdemes
Gyakorlatilag egy decentralizált pénzügyi platformról beszélhetünk az EasyFi projekt esetében. A működését tehát úgy kell értelmezni, mint egy teljes mértékben decentralizált alapon funkcionáló pénzügyi szolgáltatót.
A gyakorlatban azt jelenti mindez, hogy központi szerv, cég, hatóság vagy bármilyen felügyelet nem gyakorol ellenőrzést az EasyFi működése felett. Természetesen ez nem jelenti egyben azt, hogy a platform ne volna szabályozott.
Valamennyi hitelezési DeFi felülethez hasonlóan az EasyFi kapcsán is érvényesek olyan előre meghatározott szabályok, amelyek hatékonyan segítik elő a zavartalan és zökkenőmentes működését.
Az EasyFi projekt igazi különlegessége és a hozzáadott értékét leginkább jelentő tényező
Az egyes blokklánc rendszerek alapvető sajátja, hogy gyakran egymástól teljesen izoláltan funkcionálnak. Amennyiben eleve másfajta célt szolgál két különböző blokklánc, akkor az átjárhatóságnak igazából nincs is különösebb relevanciája.
Más a helyzet viszont akkor, hogyha a hitelezési platformok közötti átjárhatóságról beszélünk. Éppen ezért jelent az EasyFi kapcsán egyértelmű hozzáadott értéket, hogy lehetővé teszi a felhasználók számára az átjárhatóságot a különböző blokkláncok között.
Szaknyelven fogalmazva úgynevezett second-layer, vagyis másodlagos réteg rendszerként működik. Vagyis a hitelnyújtás mellett a hitelfelvétel kapcsán is segítséget jelent a felhasználóknak. Még olyan esetekben is, ha két egymástól abszolút különböző blokklánc rendszert alkalmaznak a gyakorlatban.
Az EasyFi segítségével megvalósítható egyéb célok és kiemelt funkciók
Az EasyFi használatával kapcsolatban mindenképp kiemelt előnynek számít, hogy egészen sokféle pénzügyi szolgáltatás érhető el a segítségével. Persze valamennyi funkció mögött egyazon szándék és motívum csoportosul, vagyis hatékonyan elősegíteni a blokkláncok közötti átjárhatóságot.
Emellett szintén fontos tényezőként említhető az EasyFi esetében, hogy a kriptopénzalapú, új digitális fizetőeszközök számára mindenképp központi szerepet kell biztosítani. A felsoroltakon túl külön érdekességnek számít az EasyFi világában a szavazás lehetősége.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintettek dönthetnek a működéssel kapcsolatos legfontosabb kérdésekben. Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy az EasyFi a lehető legnagyobb mértékben igyekszik elősegíteni a decentralizált működést, valamint az ily módon rendelkezésre álló felhasználói élményt.
Ez a bejegyzés dedikáltan azoknak az Apple laptop tulajdonosoknak és felhasználóknak szól, akiknél elkerülhetetlenné vált az Apple töltőkábel beszerzése. Az indok gyakorlatilag mindegy, a lényeg úgyis az, hogy a készülék töltéséhez muszáj lesz venni egy megfelelő kábelt.
A cikk ezt a problémakört járja körbe. Méghozzá olyan formában, hogy minél inkább segíteni tudjunk elkerülni azokat a hibákat és helytelen döntéseket, amelyek az Apple töltőkábelekkel kapcsolatban előfordulhatnak.
Miért merülhet fel egyáltalán az igény az Apple töltőkábel pótlására?
Minél gyakrabban és minél több helyen használod magát az Apple laptopod, annál komolyabb sansza lehet a töltőkábel pótlására vonatkozó igény felmerülésének. Egyébként a kiváltó ok legtöbbször egészen prózai, és semmi extra nem kell hozzá.
Merthogy igenis benne van a pakliban, hogy az Apple töltőkábel egész egyszerűen elveszik. De az sincs kizárva, hogy folyadék éri, netán mechanikai hatásra megy tönkre. Az egyéb furcsa balesetekről és problémákról nem is beszélve. A kulcskérdés az, hogyan is tudod megoldani az Apple töltőkábel pótlását?
Ami semmiképp nem javasolt az Apple töltőkábel pótlása kapcsán
„Van valakinél egy Apple kábel?” – biztosan hallottad már ezt a mondatot, pláne, ha viszonylag sokszor tartózkodsz irodai környezetben. Habár a kölcsön kábel átmenetileg lehet megoldás, azért tartós jelleggel mégis másra lesz szükség.
Vagyis be kell szerezned egy új Apple töltőkábelt a LAPTOP hardware-től. Ezzel kapcsolatban nem javasoljuk, hogy pusztán az alacsony beszerzési ár miatt belemenj egy kockázatos döntésbe. Mivel az Apple készülékek viszonylag zárt rendszerben működnek, ezért nagyon nem mindegy, milyen kábelt is csatlakoztatsz a készülékedhez.
Úgyhogy nem célszerű indokolatlan rizikót bevállalnod pusztán azzal, hogy kétes eredetű kábelt használsz az Apple gépeddel. Pláne annak fényében, hogy viszonylag könnyen elérhető a biztonságos megoldás.
Leginkább így javasolt megoldani az Apple töltőkábel beszerzését
Ma már igenis több lehetősége van annak, hogy alaposan leinformálható, biztos forrásból szerezd be az Apple töltőkábelt. Méghozzá olyan formában, hogy nem kell közvetlenül a gyártót megkeresned a kábel beszerzését illetően.
A lényeg, hogy az Apple töltőkábel beszerzése kapcsán érdemes kerülnöd a nem leinformálható, igencsak homályos eredetű „sufni-tuning” megoldásokat. Pláne annak fényében, hogy egy tényleg magas nívót tudó Apple kábel megrendelése messze nem luxuscikk kategória.
Pláne, ha úgy nézed, hogy az Apple laptopod hosszú távú működése múlik ezen a kérdésen. Úgyhogy ebben a szellemben tényleg ne sajnáld a pénzt a kábelre. Ha pedig tuti forrásból oldod meg a dolgot, akkor jó eséllyel kézhez is kapod a kábelt rövid időn belül.
A Spanyolország és Franciaország között természetes határt képző magashegység, a Pireneusok, háromezer méter feletti lélegzetelállító havas csúcsaival, egyedülálló állat- és növényvilágával és sokszínű kulturális örökségével lenyűgöző, bár kevéssé ismert úticél. Szerencsére tavaly alkalmam nyílt közelebbről megismerkedni vele, végigtekerni kacskaringós útjain, inni kristálytiszta vizű ivókútjaiból, eldugott falvaiban helyi pásztorokkal csevegni, sűrű erdeiben hátizsákkal bóklászni.
A korábbi marokkói és erdélyi biciklis kalandok után immár sokkal magabiztosabban (egyúttal megfontoltabban és óvatosabban is) ezúttal egy teljesen konszolidált nyugat-európai útvonalat választottam saját határaim feszegetésére. Az 1991-es Tour de France és számos Vuelta de Espana pireneusi szakaszának legmagasabb pontján, az 1794 méteres magasságban fekvő Portalet-hágón áthaladva kívántam megismerkedni a francia tájakkal. No meg a francia sajtokkal, borokkal és napszámos munkával, mert valamiből élni is kell. A Pireneusi-félszigetet keresztül-kasul bejártam két év alatt, itt az ideje a nomád életet északabbra folytatni. Ezúttal volt egy segítőm is, nem sátorral és a teljes háztartással megrakodva faltam a kilométereket, hanem útitársam és szolid lakóautóvá épített furgonja segítségével szimplán az aznapi üveg vízzel és némi élelemmel felszerelkezve róttam az utakat a kora júniusi szellőben. Persze a sors, szokásához híven tartogatott rengeteg váratlan fordulatot, de ne szaladjunk ennyire előre, a lényeg: idén júliusban újra nyílnak a határok, lehet ismét Európa izgalmas tájain tekeregni, itt egy kis kedvcsináló Dél-Európa gyöngyszeméhez, a Pireneusokhoz.
Út a Pireneusokba
Az észak-spanyol röghegység több nagyvárosból is megközelíthető, Barcelona, Girona, vagy Pamplona is megfelelő, könnyen elérhető kiindulópont. Én egy pici aragóni faluból, spanyol útitársam családjának származási helyéről, a Huesca megyében található Pueyo de Santa Cruzból indultam a spanyol-francia határvidék meghódítására. Az aragóni sík szakasz monoton egyszerűségének taglalásával nem untatnálak titeket, gyorsan túl is lettem rajta. A teljesen sík terepen vidáman szemlélgettem a kopár flórát, míg igen gyorsan ki nem rajzolódott a horizonton a Pireneusok havas csúcsainak lenyűgöző vonulata. Hamarosan intenzíven zöldülni kezdett a környék, és az emelkedők izzasztó mivolta egyre gyakoribb pihenőkre késztette elnyűtt, bölcsész karon edzett testemet. A spanyol Pireneusokban egymást váltják a kőházikókból álló apró középkori falvak és a hipermodern sícentrumok. Az országútról itt-ott letérve vadlevendula mezők, kakukkfű rétek illatoznak és a magasabban fekvő területeken a borsikafű dominál, van mit a levesbe aprítani.
Vadlevendula mezők a spanyol oldalon
Két nap alatt furgonos háttértámogatással sikerült is Panticosa városába elszenvednem magam, hogy ott két napos pihenő keretében megtudjam, milyen varázslatos, kizárólag a Pireneusokban fellelhető orchidafajtákra lehet itt bukkanni, (egyiket konkrétan éjjel-nappal biztonsági őr védi a meggondolatlan városi turisták gyűjtőszenvedélyétől, nem vicc!)
Egy angol barátunk pont ott töltötte a nyári szezont, korábbi kecskepásztori tapasztalatait ezúttal brit nyugdíjas turista-nyájak terelgetésére cserélve, túravezetői minőségben. Az azévi bőséges esők és a júniusi olvadás miatt a hófödte hegycsúcsokról mindenhonnan ömlött a víz, szinte lehetetlenné téve az erdei túrázást, de angol barátunk kíséretével sikerült egy egész napos kirándulást, jobban mondva gyalogos vízitúrát a környéken összehozni.
Pueyo de Jaca és a Búbal tó
A nem messze fekvő Pueyo de Jaca és a Búbal tó, azaz víztározó is szemetgyönyörködtető látvány, havas csúcsokkal körbeölelt kristálytiszta vizű pecahely, a Gállego folyó magas sziklafalakkal körülvett vizének folyását duzzasztógáttal lassítják. Itt megpróbáltunk halat fogni, de mivel persze egyikünk se tudta, hogy kell, két óra után feladtuk és visszamentünk a turistaparadicsomba, Panticosába, amelyen épp egy birkanyáj haladt keresztül. Boldogan megfér itt egymás mellett a luxushotel, sípálya, fancy étterem és a nyárra állataikat a dús hegyi legelőkre terelő pásztorok közössége.
Másnap vettem egy nagy levegőt, és nekivágtam, hogy meghódítsam a Portalet határátjáró felé vezető 18,8 kilométer hosszúságú emelkedőt, illetve az azt követő önfeledt száguldással kecsegtető 37 kilométeres, buja kontinentális erdőket és smaragdzöld legelőket átszelő kacskaringós lejtőt. Nagy levegőt vett az ég is aznap, süvített az arcomba a hegyvidéki szembeszél, mellettem meg egy elektromos bringás pár nevetve, irigykedtem is egy pöttyet, de sárgulni nem sikerült, csak lilulni. Hát nem mondom, hogy könnyű volt, egy gyakorlott sportember is megizzadt volna talán, én gyakorlatilag önkívületi állapotban mantráztam, hogy feljutok ha beledöglök is, bár mindjárt lerepül a fejem a szélben. Nem tagadom, többször is megálltam a tájat csodálni és a tüdőmet kiköpni.
Közel a cél
Amikor megpillantottam a csúcsot jelző táblát, az olyan volt, mint mikor a Balaton átúszáson először ért talajt a lábam Boglárnál 19 évesen, lélekben hős hercegnő, testben rommá égett, felpuffadt fejű hajléktalan. (Azt hiszem, az volt életem egyetlen kiemelkedőbb sportteljesítménye, a profik 45 perc alatt átérnek Révfülöpről, nekem három óra tizenhét perc alatt sikerült átevickélnem nagymama stílusú mellúszásban, csak azért mesélem, hogy bíztassam az ének-zene tagozatos olvasókat is, hogy semmi sem lehetetlen, csak a bmw-seknek az indexelés). Az utolsó métereken még felszívtam magam, és máris ujjonghattam a csúcson és kattintgathattam remegő kezekkel a telefon kameráját. Közben furgonos útitársam is befutott, egyenesen a spanyol rendőrök tárt karjaiba. Halálsápadtan suttogta, hogy drogtesztet végeznek épp rajta, s ő bizony előző este nem teljesen jogtiszta szusztanciákkal kényeztette magát. Ajjaj, gondoltam, pont a legjobb rész előtt dől dugába pompázatos tervem? No még ha vissza is kell majd 37 kilométert tekernem hegynek fel, én itt most akkor is legurulok a D934-es úton, ha a fene fenét eszik is. El is rajtoltam, s bő tíz perc múlva vígan dudálva előzött ki a sárga kisbusz. Ragyogó!
A Portalet hágó és egykori határátkelő
Életem legizgalmasabb hegyről lesiklását nem is tudom megfelelően szavakba önteni. Ódon falvakkal, monumentális vízesésekkel pettyezett mérsékelt égövi dzsungelen át csapatni lefele hosszú kilométereken át, mi többet kívánhat a mezei pesti suttyó? Az elmúlt napok élményei, a testmozgást követő kellemes fizikai fáradtság és a szervezetemben felszabadult hormonkoktél hatására én voltam a legboldogabb ember a Földön.
A Vallée d’Ossau, azaz a Medve völgy
A Medve-völgybe érve a Gave d’Ossau folyó partján pihegtem ki az aznapi kalandokat. Itt eltöltöttünk pár napot a környékbeli falvak, sajtkészítő műhelyek, tradicionális tanyák látogatásával, kézműves sajtok kóstolgatásával és receptek ellesésével. Egyik- másik pici hegyi faluban alig egy-két család él már csak, akik igyekeznek a tradicionális tevékenységeket űzni és továbbadni azokat a következő generációknak: méhészek, pásztorok, sajtkészítők, pékek… olykor a modern technika vívmányait is bevetik azért, mennyivel egyszerűbb GPS-szel megkeresni a hegyre kihajtott kecskéket, mint tanácstalanul, gyalog kóborolni utánuk! Azt is megtudtuk, hogy komoly háború zajlik a pireneusi medvéket óvó környezetvédők és nyájaikat féltő pásztorok között. Nem egyszerű a történet…
A kedves falusiak megvendégeltek minketA Gave d’Ossau folyó
Két spanyol barátunk is itt töltötte a nyarat birkapásztori minőségben, így első kézből kaptuk az információkat. (Havi 1700 eurós fizetésért, szállással, ellátással. Álommunka!)
Körbejártam a helyi bringás kiránduló útvonalakat is, Franciaországban igencsak elterjedt ezen módja a szabadidő hasznos eltöltésének és bringás infrastruktúra szempontjából meglehetősen felkészült az ország. Vadkempingezés és lakókocsis éjszakázás szempontjából szintúgy, rengeteg nyilvános wc, zuhanyzó, szennyvízleeresztési lehetőség, ingyenes parkoló van mindenfelé. A Park4night alkalmazás segítségével pillanatok alatt lehet bárhol parkoló, kempingezőhelyet találni, szívből ajánlom.
Furgonos pihenőhely a völgyben
Atlanti Pireneusok, úton a Dordogne-völgy felé
A következő, Le Houga-ig tartó nagyjából 100 km-es szakaszt már fél lábbal is meg lehet egy nap alatt tenni, szinte teljesen sík a terep, jó minőségű az út. Mondjuk én majdnem fél lábú is lettem, nagyon ügyesen egy olyan útszéli kis ligetben álltam meg pihenni – azaz arccal beborulni a susnyásba és kegyelemért könyörögni fényt és gatyarohasztó meleget adó égitestünk felé – ahol, mint kiderült, magánlakot sértettem. A hazaérkező, gépjárműjéből kiszálló háziúr, a derékig érő fűben fetrengő élsportolót nem szúrta ki, így az első dolga az volt, hogy két nagytestű kutyáját szabadon engedte a placcon, akik hörögve rontottak rám. Én ijedtemben csak hebegtem-habogtam, nem tudom, talán eszperantóul szuahéli akcentussal, mert az úriember is csak meredt rám némán, mint aki üveget evett. Dom Perignont. Ebei azonban továbbra is száguldoztak körbe-körbe, csaholva, morogva, s én a biciklire mutogattam remegő kézzel, mondván, hogy “velo” meg hogy én csak szieszta, pardon. Komolyan azt hittem, hogy akkor én most itt leszek megboldogult néhai kerékpáros, de mondjuk legalább a Pireneusokat már átszeltem keresztbe. Nem tudom mennyi idő telhetett el, csak így bámultunk egymásra, a kutyák fáradhatatlanul keringtek körülöttem, s én kiizzadtam a napi folyadékbevitelem kétszáz százalékát, mígnem befutott a ház asszonya is piros személyautójával, s háziállatai vidáman rohantak elé üdvözölni. A levegővételnyi időt kihasználva villámgyorsan bringára pattantam, s meg sem álltam, csak úgy ötven kilométer után. A Le Houga melletti Gioulé tónál már ott várt a társam vacsorával, úgyhogy pödörtem, mint a vakegér, s az utolsó pár kilométeren az út mellett a fűben találtam egy Ferrari feliratú napszemüveget. Ennél frappánsabb ajándékot magam sem találhattam volna ki az aznapi teljesítmény honorálására. Felkaptam, és vígan fordultam be a tó melletti parkolóba. Aznap este épp ünnepség volt a faluban, így igencsak vígan zárult a spanyol-francia bringás kaland.
A casteti vár és tó
Apró kis gonosz élőlény és az összeomlott emberi test
Ez után a túra után már a furgonnal folytattuk utunkat a sajtjairól híres Dordogne-völgy felé. Munkát kerestünk, találtunk is gyorsan, innen már nem annyira érdekes a történet a bringások számára, de egy dolgot még szeretnék kiemelni, mert nagyon fontosnak tartom.
Történt ugyanis, hogy még a Medve-völgyben töltött pár nap során, a citronellás és egyéb illóolajos sprayk ellenére egy kullancs mászott két lábujjam közé, gyorsan kikaptam és folyt tovább az élet, mint bármikor máskor. Egészen két-három héttel későbbig, mikor már nagyban munkálkodtunk egy családi farm sajtmanufaktúrájában, ahol olyan erőtlenség lett rajtam úrrá, hogy egy kupakot nem bírtam lecsavarni, s azok a bizonyos piros kokárdák is megjelentek a bőrömön. Lyme kór. Három hétig mozdulni sem tudtam, minden izmom és ízületem sajgott, s az antibiotikum is nagyon legyengített. Természetesen a sajtkészítő álommunka is ugrott. Nem kívánom senkinek, úgyhogy srácok, kullancs elleni védelem, alap!
Persze pár hét lábadozás után már napi tíz órában szedtem a gyümölcsöt Lyontól pár kilométerre. Ha időben elcsípik a Lyme-kórt, maximálisan gyógyítható. De ne kockáztassatok, ha nem időben kezelik, egy életre ki tudja alólad venni a bringát. Szerencsére megúsztam, és a szezon végeztével már a katalán partokon bringatúráztam az Eurovelón, arról is hamarosan írok beszámolót!
2020 saw the introduction of a carbon frame gravel bike called Gravelride at Rock Machine. There are two models in the lineup – the CBR 700 and 900 – both continuing the brand’s tradition of stretching the limits of bike riding. These gravel bikes are a bit different from conventional gravel bikes in the sense that they offer more extreme frame geometry, designed to be ridden on more challenging terrain than the norm these days, while remaining within the genre of gravel bikes. We were fortunate to be able to ride the preproduction version of the CBR 900 last summer, and as the new lineup has been unveiled, we can finally give you an account of our experience!
Rock Machine Gravelride CRB 900
Rock Machine has always taken the unbeaten path when it comes to bike design. The brand always prioritized ride experience over pure performance, something the RM takes upon itself and often communicates in its marketing. But there is nothing to beat about the bush: one has only to look at the wide RM lineup to see a myriad of models aiming to maximize the “fun factor”. We see bikes with extreme wide rubber, slack frame angles and all kinds of wired colors that make Rock Machine bikes more personal and enjoyable to ride. So it was little surprise to see that the brand has foisted some RM-feeling into the new CRB gravel range. Apart from the vivid looks, their new gravel bikes are meant to be ridden where most would struggle, giving the cyclist more choice when it comes to choosing routes.
Across the fields
Our loyal readers may remember the review of the Rock Machine Gravelride 700 model back in 2018. The title of the article read: “The Ultimate Gravel Grinder”. It was the 650b wheel size model variant equipped with a dropper seat post and crazy-wide gravel handlebars, which simply screamed at the owner to be taken on a gnarly singletrack. In fact that very same aluminum frame is still available in the RM lineup, and it has a similar geometry to our present carbon test bike. Hence the CRB range is the logical perpetuation of the Gravelride series!
Is there any difference between the old Rock Machine Gravelride bikes and this new 2020 model apart from the frame material? For one, they are a world apart aesthetically. The older bike resembled a mountain bike, the CRB – if looked at from a distance – could be mistaken for an endurance road bike. There are three details that immediately caught my eye:
the intersection of the top and seat tubes where the seat stays join is completely up-to-date design-wise, the seat stay are more the continuation of the top tube with no distinct coupling point,
the fork is visually integrated into the down and head tube, making the CBR appear to be designed with aerodynamics in mind, definitely a pleasing sight, though cleaning this part of the frame may not be easiest of tasks,
viewed from the front, the head tube shows a now stylish hourglass shape, the middle section being somewhat narrower, again more resembling aero road bike than a gravel steed.
Hidden cables
While the design of the CRB 900 is generally road-like, it’s true character is unmistakably hard core gravel. Moreover it has been equipped with a myriad of attachment points for useful accessories, like racks and fenders. In fact it has plenty of tire clearance, so the fenders can be mounted over knobby ones, if the user chooses to. The frame geometry is laid back and handling is steady, composed. The frame is completely up-to-date: it has internally routed cables for both shifting and braking and thru-axles for both wheels. This frame should be future-proof, so it may be upgraded at a later point of time with an electronic group set, set up for a different ride function than what the present specs aim for. The test bike has 1×11 gearing, but there is a 2x option thanks to the front derailleur mount used also as a chain guide. The rider may even swop wheel size to a 650b as there is plenty of clearance for wide rubber.
The test bike features a SRAM Rival group set, but it’ll actually come with a Shimano GRX in 2020.
I had a chance to test ride the Gravelride CRB 900 back in the summer of 2019, which means the equipment on the bike in this review is not the same as the production model now available in shops. As the pictures show, I rode it with SRAM Rival but it comes with Shimano’s new the gravel group set, the GRX. One can make an argument that the review is distorted by this substitution. I would argue that the difference in the two setups is not all that great and the character of the Rock Machine CRB 900 comes through loud and clear no matter what parts we “throw” on it. The ride experience doesn’t change all that much with the more modern Shimano offering, the Rival is plenty refined and the brakes provide a more than acceptable performance. I’d choose the GRX anytime over this setup, however I personally know plenty of riders who with Rock Machine stayed with the original concept.
As I went out riding aboard the Gravelride CRB 900, the first thing I noticed was the unusually wide handlebars, followed by the handling character. It’s nowhere as agile cyclocross bike, much more laid back, aimed first and foremost at providing outmost stability. This gravel bike would make an ideal trail touring bike for bike packing adventures, as it’s quite easy to maneuver on dirt roads fully loaded. The handlebar setup is an extension of this concept: the flared lower section make handling even more controlled on challenging terrain.
WTB Resolute 42 mm tires
The Gravelride CRB 900 is a very comfortable bike to ride. The frame attenuates trail chatter and the wide WTB tires also offer some assistance in this regard. The test bike had the WTB Resolute tire in 42 mm width, but the 2020 production models come with the even wider Riddler model. I think the latter is a better choice regarding the true character of the bike, and the extra comfort and traction the 3 mm extra width provides will come in handy on rough terrain and when the bike has to carry touring gear. Moreover the Riddler has a smoother tread for added speed.
Stability is the key word when it comes to handling, however the Gravelride CRB 900 pairs this character with a sporty riding position. If you are used to riding a road bike, hopping on the Gravelride CRB won’t make you feel like you’re on an MTB trail bike. This, I believe, is one of the main selling points of this bike. A trail-worthy nature combined with road-like contact points is something you wouldn’t find in too many bikes presently on the market.
This conveniently leads us to the recommendation section of the review. Who is the Rock Machine Gravelride CRB 900 aimed at? First and foremost it’s a gravel bike that can cope with challenging terrain. You can take on trails ridden primarily by mountain bikers. The factory setup nicely complements this type of riding. It can also serve as an ideal bike packing rig, a style that’s becoming more and more popular these days. If the owner swaps handlebars and tires for some narrower variety, it’s a decent road training bike. The Gravelride CRB 900 is a complete all-rounder gravel offering seasoned with out-and-out Rock Machine feeling!
Garmin is virtually a concept when it comes to GPS-based cycling devices. The American brand is renowned for offering the most up-to-date technical solutions on the market for GPS devices, though the abundant number of features makes choosing among their models quite difficult. This article aims to provide the reader with assistance in this regard based on our experience with three of the most polar units for cycling on the market: the Garmin Edge 1030 / 830 / 530 trio. Be prepared for some surprising results from the review!
Garmin Edge 1030 / 830 / 530
I won’t bore you with history of the brand, as many are already aware, and if not, it can be found on the net even in our mother tongue. The most important information for the purpose of the review is the fact that Garmin was the first to GPS devices for cycling. Their earliest models were based on the technology they developed for the US Army, Navy and Air Force. Even if we stop here, you’ll get the jest of what level of expertise you should expect from the three GPS cycling computers in this review!
Those interested in bikes are likely to be familiar with the Edge series of Garmin devices, which have been catering for the cyclist since the beginning of GPS technology. We have two older generation Edge models in our household, and use them on a daily basis. At the moment the American brand has 5 models in their Edge lineup, namely the Explore, the 130, the 530, the 830 and finally the top-of-the-range 1030. In this review we tested the top three of the Edge roster.
The 530 model may be familiar to the readers since we recently published a review, where we compared it to the Garmin Instinct Tactical a multisport GPS smartwatch.
In that write-up I attempt to answer the question whether a cyclist should be looking at non cycling specific devices, as well as what are the advantages and disadvantages of the two different types of GPS devices.
It’s important to note that the properties and functions of the Edge 1030 / 830 / 530 are very similar, all three can be called “professional” in the sense that they have the capabilities to provide maximum support even for the top athletes of our sport. To back up this statement, the 530 is used in the highest level of competition both in training and racing. The main advantage of the top two units in the review lie in the navigation functions, which is essentially not a training related.
Garmin Edge 1030
First let’s examine the similarities!
GPS-based distance and speed measurement: Since these bike computers all operate using GPS signals, it’s not surprising that they need no speed sensor to measure the distance travelled and the actual speed. We should add that sensor-based measurement will always be more accurate, however I’d doubt anyone actually needs greater precision than what these models offer. So unless you really want to know your speed in the apex of a given turn to the fraction of a number, there is no need to add a speed sensor to your bike.
ANT+ and Bluetooth communication protocol: Essentially all sensors and devices that use either ANT+ or Bluetooth can be paired with these Garmin bike computers. The vast number of data fields and pages serve to display all the information the gathered by the head units. In addition, these models can communicate with your smart phone, and sending the ride data by internet is also a possibility. From the training perspective all these Garmin models offer boundless possibilities.
Route tracking: All three devices allow the rider to follow a route uploaded to the computer and they provide advanced map based navigation. (I’ll delve into this topic when discussing my ride experience.) The route can be planned and assembled in the Garmin Connect app, either on a smartphone or on a laptop. Alternatively we can take advantage of external route planner and saved routes.
Smart functions: Many smart functions can be accessed when the device is paired to the smartphone (with the Garmin Connect app installed). The most straightforward is notification of incoming calls, arrival SMS or other messages on the display screen. Moreover these devices can be linked to various widgets, for example finding local trails, connecting to STAVA, etc. This portion of the functions are difficult to fully exploit since there are literary an infinite number of possibilities, which grow day by day.
Charging, operating time, attachment: The Edge 1030 / 830 / 530 are capable of 20 hours of operation with a single charge according to the specs provided by the manufacturer. This could be achieved in absolutely optimal conditions (using smart mount, with no external sensors, all communication turned off, low background light on the display, etc.) All these devices can to be charged the same manner using USB port and are mounted to a Garmin-compatible bracket either on the handlebar or the stem.
The back side of the Garmin Edge 530, but it just as well be the 830 since they do not differ.
Now let’s continue with the key differences among the three Garmin Edge models on test!
The Garmin Edge 530 and 830 are very similar regarding their appearance, the casing is virtually the same, the only significant difference being the extra button on the side of the 530. This is due to the fact that the 830 has touch screen navigation, hence altering the set-up. The 830 has some extra functions as well, such as navigation in the true sense of the word, not just basic route tracking. On the 830 we can actually enter an address, specify a point of place on the map, and the device will guide us to the location. There is also the possibility to plan a route on the 830 itself besides downloading one from the phone or laptop.
The best way to distinguish the Garmin Edge 830 is to check if there are buttons on the side panel.
While the Garmin Edge 530 and 830 are very similar in the exterior, this cannot be said about the 1030. The latter has a much larger (76×47 mm) display compared to the 51×40 mm shared by the two other models in this review. This is a whopping 75% difference, and the larger screen size can be exploited by the special functions found only in the Edge 1030. Moreover the 1030 has a SD card slot on the back side. Regarding general cycling-related functions, there is virtually nothing extra to be found on the top-of-the-line 1030, and since the Edge 860 is the more recently introduced model – by no less than 2 years! – its hardware is more advanced, it’s a little bit faster and has some features not found in the Edge 1030. Pricewise the Edge 1030 cost 50% more than the 830.
Garmin Edge 530
Ride experience:
Fortunately all the three Garmin units remained with us for a longer than usual time period, so we had the opportunity to share the testing duties with my partner. There was plenty of time to try the new features making this review more genuine. I started using the Edge 530 beforehand due to the comparative review I alluded to earlier. The other two models arrived in March. When we got our hands on them, the 1030 replaced the 530 on my bike, while the Edge 830 was mounted on Niké’s handlebar. She is an experienced Garmin user since the 830 replaced her personal Edge 520. Moreover she would be doing more miles than me, especially in the spring, with an upcoming Croatian training camp. This guaranteed that the Garmin units would see a lot of hours of use!
I appreciate the size of the Edge 1030 display. All data I need can be displayed on a single page, and the numbers are also big enough to make out in dirty glasses. Yes, this is something that tends to happen while you’re out on the trails…. We made jokes about the size of the screen, as older mobile phones used to have smaller ones. The 1030 certainly extends way forward of the handlebar, but for everyday riding situations this mammoth display makes sense for the average cyclist. Navigation is via touch screen like with the 830, but since I was coming from the 530, “swiping” turned out to be an odd experience. After getting used to operating the unit, the only downside I could see was the small lag in response compared to the pressing buttons on the 530. The 1030 has plenty of functions dedicated to training on the bike. For example the manufacturer provides a “cycling dynamics” page where you can see your power in a diagram format, including separate left and right side pedaling – presuming you own a dual-sided power meter.
No need to wait for signal – the Garmin Edge 1030 is ready to navigate in just a few seconds
The route navigation function on all three models work amazingly well. It guides the rider along the road in a very professional way, telling to take turn in a given number of meters. You can also follow the route on the map. Here lies on of the greatest advantage of the Edge 1030, the colossal display. Speaking of routes, I should mention that these can be planned and uploaded in Garmin Connect on a smartphone of laptop beforehand. Moreover the rider can specify what kind of road surface he or she prefers, and the route planner does the rest. It automatically links the start location and the destination based on the information available on its map database. Unfortunately on a few occasions the Garmin Connect sent me over dirt cycle paths when I specified “no roads with heavy traffic”. If the alternative route is next to impossible to ride on a performance road bike, it makes sense to use main roads for short distances. I guess Garmin doesn’t know some things about road conditions in Hungary or our personal riding habits.
When you get back from the ride, you can download the route in just a few seconds, and these will be stored in the database for future reference. This can help to solve the problems I encountered with unsuitable road surface. In addition, the rider can plan the route in a third-party app. This is convenient, since I rarely used the Garmin software for such things. The Edge 1030 is the only unit where the user can make route planning directly in the device, but regrettably it’s more troublesome than using Garmin Connect on the smartphone, a way slower than doing this in the computer and uploading the file. This feature is for emergency situations when no other means are available.
Even the Edge 530 will navigate you along a specified route
The chief advantage of the Edge 1030 lies in its navigation and route planning prowess, since the larger screen can display a larger map with much greater resolution. It’s easy on the eyes and makes life easier if you often use these two features. Although the Edge 830 is capable of similar navigation functions as the 1030 – such as entering destination address – it lacks the screen size to best utilize them. Both will generally guide you along the quickest of most convenient route, making them full-on navigation devices.
All three devices can be paired to an electronic shifting system
Related to navigation is the ClimbPro feature found in all three units under review. This can be accessed when the cyclist is following a route, and ClimbPro lists all the climbs along the way. It displays the length, gradient and the graphic representation on a separate page in the menu. When we arrive at the given climb, ClimbPro is automatically launched displaying the side view of the mountain with altitude markings. It also places the rider in the graph, and reports on how much is left from the ascent. I found this feature to be quite useful, especially when the rider is following an unknown route. It would have been great to have ClimbPro when I was riding Franja Marathon, as I had no idea how is more there is to the summit.
Hallo, hallo… a few years back someone might have mistaken the Garmin Edge 1030 for a telephone!
[message_box title=”Niké’s personal experience using the Garmin Edge 830” color=”blue”]I needed a few rides to get used to the touchscreen operation from using a Garmin model with just the simple side buttons. The Edge 830 has some functions that worked differently from my older 520 unit. For example stepping back in the menu, data sheet selection, but these are minor things that can be relearned easily. By the end of the test period I become a convert, and enjoyed using the touchscreen on the Edge 830. Garmin seem to have solved the problems associated with this type of menu control. It’s fast, precise and it’s more akin to using a smartphone than previous GPS devices with more basic touchscreen operation.
This model has a lot of new functions compared to my personal Garmin Edge. I tried some of them, and see opportunities they provide. Below I’ll try to describe some of these novelties.
One of my favorite new features is ClimbPro. As a bike racer I appreciate knowing what a climb looks like when I approach it. I think amateur riders can also benefit from this type of information. The Edge 830 lets me see the graphical representation of the ascent, the gradients and the distance. ClimbPro can be set up to automatically display this page when the climb is reached, so there is no need to navigate the menu for this information. This function is godsend when you’re riding unfamiliar routes, especially abroad in a training camp. ClimbPro also categorizes the climbs so the rider has an idea what to expect without actually studying the graph. As this function is actually one of the data fields within the Edge 830, we can specify what other ride data is to be shown next to the graph.
ClimbPro is linked to the route navigation function, so it is only available if the latter is running. The navigation in the 830 is quite advanced, it’s turn by turn, just what we’d expect from the car GPS navigation. It guides the rider along the route, warning of changes in direction, dangerous sections or even tight corners. Absolutely brilliant if you ask me!
The route to be ridden can be planned beforehand in the Garmin Connect app or alternatively in the unit itself. The latter is aided by a smart function, calling upon its route database to facilitate entering the starting point and the destination.
The Edge 830 offers high level of personalization, all the data fields can be customized, defined, set up from scratch. There is nothing it can’t do in this this regard.
Thanks to the touchscreen, the number of buttons found on the unit has decreased. We’re left with the on/off, start/stop and lap buttons. In terms of functions, a long press on the on/off will take the unit into either “shutdown” or “sleep” mode, while the short press is just for shutting down. This makes turning off faster than on my older Garmin, where I had to hold the button down for 3 seconds for shutdown.
Compared to my own Edge 520 the 830 is a great leap forward, more advanced providing a number of truly useful function. I became really fond of this new gadget, sooner or later I’ll own one for sure!
[/message_box]
We had our personal Edge 520 as a reference (top-left)
Touchscreen or convention buttons?
To tell the truth, I’m not perfectly satisfied with the touchscreen found on the Edge 1030. The 830 works much better in this regard, it’s faster and more sensitive. The conventional button-operated menu system on 530 is even more efficient and simply foolproof. Changing screens by way of pressing the side buttons is quicker and more logical for me, so I’d choose this over a touchscreen on any day. On the other hand the touchscreen is ideal for using the map in navigation mode. It’s much easier to scroll by actually touching the screen than pressing up/down buttons.
One thing we haven’t yet mentioned is moisture. In wet weather the touchscreen will not work as expected. On or two drops won’t make a huge difference – maybe you’ll experience a step back to the main menu. But then again, when the display is covered with moisture, everything turns into a nightmare and the unit is practically becomes useless. Pages start to flip randomly, and setting everything back is an impossible task due to lack of touchscreen sensitivity. This is the time when you have to turn off the touchscreen by pressing the “on-off” button.
Mud is another concern, especially if the touchscreen device is used for mountain biking. In order to see something you’ll have to wipe the screen quite often, but being touch sensitive, this will cause it to navigate within the menu. These situations are not welcome if you have the Edge 830 or 1030. I understand that the map function is simply crying for a touchscreen for the added convenience, but the drawbacks for me at least far outweigh the advantages. I generally use a GPS computer for training and very rarely for navigation. I feel touchscreen operation is a difficulty that no manufacturer of GPS cycling devices has an answer to at the moment.
The Edge 830 has the better touchscreen system which help a lot in navigation mode.
So when it comes down to declaring a winner from the three Garmin cycling computers, for me the Edge 530 takes the prize. Other users may have different priorities, and this is why the American brand is offering several GPS models in different configurations. Best of all the 530 is the least expensive, so the value prize should also go to this device.
If you absolutely require practical navigation and route planning, then the choice will be between the Edge 830 and the 1030. Deciding between these two is a difficult one in my opinion. On one hand there is the display size which tips the scale toward the 1030, while the 830 has more advanced touchscreen operation and the cheaper price tag. I’d still go for the Edge 1030 since GPS navigation only make sense if you can clearly see where you’re going, and for cycling anything smaller than a 1030 screen is rather limiting. But that’s just my 2 cents, I’m quite happy with having a 530 on my handlebar!
Indítsd a nyarat egy igazi bringás kihívással. Június 27-én egyéniben vagy csapatban is teljesítheted az 5 és 10 órás maratont.
Gyönyörű, kulturált környezetben a törökbálinti Fortuna Beach és kemping területén megrendezésre kerülő egész napos rendezvény igazi kikapcsolódás a családoknak a baráti társaságoknak, hiszen lehetőség van strandolásra az úszómedencénél és kirándulásra is a közeli erdőben. Várjuk a dolgozói kollektívákat, hiszen egy remek csapatépítő sportos kihívás a rendezvény! Gyertek sportolni, pihenni, szórakozni, élményeket gyűjteni!
A versenyekre kiéhezett országútisoknak elérkezett az első hazai megmérettetés, ugyanis június 21-én az ország nyugati felében a VI. Szombathelyi Országúti Kerékpáros Csapat Időfutam Versenyen vehetnek részt, a szervezők 2 és 4 fős csapatok jelentkezését várják. Alább olvasható a verseny kiírása.
VI. Szombathelyi Országúti Kerékpáros Csapat Időfutam Verseny 2020. június 21.
Rendező: Szombathelyi Egyetemi SE
Társrendező: ELTE SEK Sporttudományi Intézet
Versenybizottság: Kívés István, Farkas Dóra
Verseny leírása:
Táv: kb. 20 km
Rajt és cél: Zanat környezetében (Szombathelyhez képest Zanat túlsó felén, a mezőgazdasági felüljáró mellett.)
Az útvonal a régi 86-os úton oda-vissza. Forduló Szeleste előtt – a gyorsforgalmi út korábbi építési szakaszának leágazásánál.Útlezárás nem lesz, a KRESZ előírásait be kell tartani.Csapat: Férfi és Női csapatok
– Szabadon szerveződött négyfős csapat. Három főnek kell célba érni és a háromból a legutolsó idejét mérjük.
– Szabadon szerveződött kétfős csapat. Mindkét főnek célba kell érni és a második idejét mérjük.
Vegyes Csapat férfi csapatnak számít.Legelső rajt: 10:00
Nevezés, Rajtszámátvétel:
Előnevezés 2020. június 17. szerda: Ide kattintva vagy a www.facebook.com/szoesebringa honlapon lévő nevezési felületen.
Előnevezés díja: 2000 Ft/ csapat. Helyszínen kell fizetni.
Helyszíni nevezés: a verseny napján a versenyközpontban 9:00-9.50-ig. Helyszíni nevezés díja 4000 Ft/ csapat
Jelentkezés, fizetés, rajtszám kiosztás a verseny napján a versenyközpontban 9:00-9.50-ig.
Ekkor kell leadni a kitöltött és aláírt felelősségvállalási nyilatkozatot is, ami innen tölthető le.
A Rajtszámokat és a rajtidőket előre meghatározzuk.
A helyszínen is szerveződhet csapat.
Díjazás: Nincsenek életkori kategóriák.
Mindkét kategóriában 1-3 helyezett csapatokat díjazunk tárgyjutalommal, Egyéni, csapatnévre szóló oklevelet minden résztvevő kap. Abszolútban a legjobb napi időt elért csapat különdíjban részesül.
Női Csapatok abszolútban és Nőiben is értékelésre kerülnek. Különdíjak
Minősítések:
Férfi: 30 perc alatt arany, 33 perc alatt ezüst, 33 perc fölött bronz
Női: 33 perc alatt arany, 38 perc alatt ezüst, 38 perc fölött bronz
Egyebek:
A versenyen való indulás saját felelősségre történik. Erről minden csapatvezető és versenyző a rajtszámuk átvételekor a rendszeresített nyomtatványon nyilatkozatot tesz.
Gyermek csapatokat nem fogadunk. Nyilatkozatköteles korú résztvevőért a csapatvezető vállalhat felelősséget.
2020-ra a Gepida új kiegészítő-családokkal jelent meg a kínálatában, a magyar kerékpármárka ezen a téren is szintet lépett és ezentúl még minőségibb fejvédők, lámpák, kesztyűk, kulacstartók, szerszámok közül válogathatunk a gyártó palettájáról. Az említett kerékpárhoz tartozó felszerelések nem csak technikai tartalomban, hanem dizájnban, színben is illenek a Gepida kerékpárokhoz, így mindenképpen érdemes őket számba venni, ha kiegészítőt keresünk a Gepida e-bike-unk vagy hagyományos bringánk mellé. Az újdonságok közül a Tour fejvédő-családot fontos kiemelni, amibe kifejezetten jó ár-értékarányú sisakok tartoznak, még a nem Gepida kerékpár tulajdonosoknak is érdemes megnézni őket. Lássuk a kínálatot!
A fejvédőknél gyakorlatilag minden szegmenst lefednek a Gepida sisakok, találunk köztük mtb, országúti, városi, túra és enduro felhasználásra tervezett modelleket is. Pontosan 5 különböző típust, 6 új színben kínál a Gepida, köztük a klasszikus visszafogott színek is megtalálhatóak, mint a fehér, a fekete és a szürke, de a színesebb fejvédőket kedvelők is tudnak választani maguknak, a fluoreszkáló piros, narancs, sárga színek közül, amik nem mellesleg a láthatóságunkat is nagyban javítják. Természetesen minden fejvédő in-Mold technológiával készül, tehát a belső habrétegre rá van sütve a külső héj, és emellett minden sisakhoz kétféle antibakteriális szivacsozás is jár, egy bogárhálós és egy normál. Az összes fejvédő két méretben, M és L, kapható így a legtöbb bringás megtalálja köztük a fejére valót.
A Gepida fejvédők közül a legdrágább és egyben legjobb modell a Gepida Tour Pro sisak, melynek egyik különlegessége, hogy csavarral rögzül a napellenzője, ami kétféle pozícióba állítható egy árnyékosabb és egy endurósabb helyzetbe, emellett le is tudjuk venni, tehát nélküle is használható. Ezenkívül találunk benne állítható magasságú, mikrometrikus csatos fejkörméret-állító rendszert, mellyel elég jól a fejére szabható minden bringásnak a sisak. A Gepida Tour Pro valójában egy igazán univerzális darab, mert gyakorlatilag az mtb felhasználástól az endurón át a túráig minden felhasználásra alkalmas. A 23600 Ft-os ajánlott fogyasztói ára is kedvező.
A csúcsmodell kistestvére a Gepida Tour sisak, ami szintén az említett két pozíciós, levehető napellenzővel rendelkezik, de az állíthatósága kicsit szerényebb – bár ugyanúgy tudja az állítható tarkómagasságot és a mikrometrikus csatot – , viszont míg a Tour Pro a klasszikus fekete, fehér, szürke színekben kapható, addig a Tour fejvédőket piros, narancs és UV sárga színekben tudjuk megvenni, szintén kedvező áron 19400 Ft-ért.
A Gepida City a nevéből adódóan a városi bringásokat szólítja meg, ennek ellenére mtb és túra felhasználásra is alkalmas. A tömege igen alacsony, az ellenzője levehető, és állítható tarkómagasságú mikrometrikus csatot kínál, tehát jól személyre szabható. A klasszikus fehér és szürke színek mellett narancs és UV sárga színekben is megvásárolható 16800 Ft-ért.
A legkönnyebb modell a Gepida fejvédő kínálatában az MTB Pro, ami M-es méretben a gyártó adatai szerint mindösszesen csak 210 gramm. Alapvetően ez egy jól szellőző, sportos sisak, ami ellenző nélkül országútizásra, míg ellenzővel mtb felhasználásra készült. Hátul szintén megtalálható rajta a mikrometrikus állítócsat, amivel könnyedén az ember fejére állítható. Az ajánlott fogyasztói ára 16800 Ft.
Az ötödik fejvédő a palettán a Gepida MTB, ami bár a legolcsóbb de akkor sem kell szerénykednie tudásban, a Pro verzióhoz hasonlóan levehető az ellenzője és mtb és országúti felhasználásra is egyaránt alkalmas. Ezenkívül, ahogy a Tour családnál is láttuk az MTB családnál is a Pro modell elérhető a klasszikus fekete, fehér, szürke színekben, míg a „normál” a feltűnő narancs, piros és UV sárga színekben. Az ajánlott fogyasztói ára 15740 Ft.
A lámpák terén 5 modell közül választhatunk a Gepida kínálatából, találunk köztük praktikus, városi közlekedésre alkalmas darabokat, de sisakra is felszerelhető, komolyabb fényerővel rendelkező modelleket is. Gyakorlatilag itt is arra törekedett a Gepida, hogy felhasználók széles köre tudjon választani a lámpái közül.
A praktikus városi modell a Traffic, mely a forgalomban biztosít láthatóságot számunkra, létezik belőle első és hátsó lámpa is, melyeket csak külön lehet megvásárolni. A Traffic nagyon egyszerűen, egy mozdulattal felszerelhető és kis helyet foglal a kerékpáron, és gyakorlatilag az összes kerek profilú kormánnyal és nyeregcsővel kompatibilis. A háza igényes, alumíniumból készült és a beépített speciális optikai lencsék is a maximális fényerő felhasználást szolgálják. Gombelemekkel működik és folyamatos fény vagy villogó üzemmódban használható. Az első és a hátsó lámpa ajánlott fogyasztói ára is (külön-külön) 5240 Ft.
A Gepida Blade hátsó lámpa komoly fényerővel (25 lumen) rendelkezik, ami a 240 fokos láthatósággal nehezen nem észrevehetővé tesz minket. 5 funkciót tud, melyek az erős folyamatos, a folyamatos, a villogó1, a villogó2 és a pulzáló. A Blade aero nyeregcsövekre is felszerelhető, ráadásul szerszám nélkül, így az országútisok is bátran választhatják. Az akkumulátora USB-ről tölthető. Az ajánlott fogyasztói ára 9490 Ft.
A Flake egy mini lámpa erős fényerővel, tipikusan a „kicsi a bors, de erős” kategória. Ez az igazán pici lámpa maximum 100 lumen fényerősséget és 3 Watt teljesítményt tud, és a kormányon kívül a fejvédőre is felszerelhető (speciális konzollal) és ott sem zavaró, mert mindössze 19 gramm. A kis méret miatt nincs benne óriási akkumulátor, viszont menet közben is tölthető USB-ről, így akár powerbankról is tudjuk használni, ha hosszabb útra megyünk és látni is szeretnénk. Található benne töltöttségjelző is, tehát mindig tudjuk előre, hogy mikor fog lemerülni. 4 funkciót tud, a két folyamatos fény mellett egy villogó és egy pulzáló üzemmód is belekerült a Flake-be. Az Ajánlott fogyasztói ára 9490 Ft.
A legnagyobb lámpa a Gepida lámpái között a Booster, ami Flake mellett óriásnak hat, de valójában nem az, a Booster is csak 50 gramm és alig több, mint 6 cm hosszú a 2 cm-es átmérő mellett. Az igényes alumínium háza egy USB-ről tölthető 700 mAh-s akkumulátor rejt, ami ellátja energiával a 3 Wattos ledet, melynek köszönhetően maximum 150 lumen fényerősséget tud a Booster. 4 funkciót tud, a három folyamatos fény mellé bekerült egy villogó üzemmód is. A Booster szintén nem csak a kormányra szerelhető fel, hanem lehet hozzá külön konzolt kapni, amivel a fejvédőre is rögzíthető.
Fejvédő konzol a Flake-hez
Fejvédő konzol a Boosterhez
Gepida kerékpárunkhoz Gepida kesztyűt is választhatunk, ráadásul két típus hívatott kielégíteni a bringások igényeit. A rövidujjas Tour névre hallgató modell az országúti, trekking, túra bringásokat hívatott megszólítani, míg a hosszúujjas MTB nevű modell nem meglepő módon a montisoknak készült elsősorban.
A Tour kesztyű felsőrésze rugalmas lycra anyagból készült, ezáltal felveszi a viselője kezének formáját, ezenkívül az ujjak közé szellőző panelek kerültek, amik a jobb szellőzést hívatottak szolgálni. A felsőrészen található még egy mikroszálas izzadságtörlő elem is, ami jól jön a meleg napokon. A levételt az ujjak közé bevarrt elemek segítik, a csuklón pedig a velcro tépőzár segíti a szabad mozgást. A tenyérre is odafigyeltek, ahol zselés párnázás helyeztek el, melyek a kényelmesebb fogást biztosítják. Az ajánlott fogyasztói ára 4790 Ft.
A MTB modell szintén jól szellőző anyagból készült, viszont a csuklórész tépőzártól mentes, és a más felhasználás miatt egy minden markolaton jól tapadó műbőr tenyeret kapott, ami nagyon jól felveszi a viselője kezének formáját. Ugyanúgy megtalálható rajta a mikroszálas izzadságtörlő és a szellőző betétek is, így meleg napokon is komfortos viselet. Az ajánlott fogyasztói ára 5790 Ft.
Marokszerszámok és kulacstartók közül is válogathatunk a Gepida kiegészítő palettájából. A két multifunkciós marokszerszámot mindenképpen érdemes szemügyre venni, mindkét modell vékony, kis helyen is elfér és nagyon sokat tud. Az egyszerűbb típuson 12 funkció közül választhatunk, a leggyakrabban használt imbuszok mellett csavarhúzó fejeket és torxot is találunk. Míg a drágábbik 17 funkcióson ez még kiegészül láncbontóval, küllőkulcsokkal és üvegnyitóval is. Az utóbbi modell már alkalmas komolyabb problémák elhárítására is kerékpározás során. A 12 funkciós ajánlott fogyasztói ára 5790 Ft, míg a 17 funkciósé 8400 Ft.
A kulacstartók között a Tour névre keresztelt egy érdekes modell, ugyanis normál kulacsokkal és 0,5 literes PET palackokkal is kompatibilis, így ezt használva nem vagyunk rákényszerülve a kulacsunkra, pl. egy boltban vett üdítőt is tudunk benne szállítani.
Egy Superlight névre hallgató kulacstartó is helyet kapott a Gepida kiegészítő kínálatában, az elnevezés nem véletlen, hiszen csak 18 gramm ez az alumíniumból készült kulacstartó, a grammok bűvöletében élő országútisoknak jó választás és töredék áron megkaphatják egy karbon kulacstartóhoz képest.
A Tour név gyakran visszaköszön a Gepida kiegészítők elnevezésében, ami tudatos, mert ezek a kiegészítők egy családot alkotnak. Ezeket a termékeket a Gepida kifejezetten kerékpáros túrázásra szánja.
Nézzük összeszedve, hogy mik ezek:
Tour telefontartós-táska a felsőcsőre a stucni mögé, mely kompatibilis a legtöbb telefonmérettel. A két oldalán rekesz található, amibe a kerékpározáshoz szükséges kisebb tárgyainkat és személyes dolgainkat tehetjük.
Tour pumpa nyomásmérővel és kihúzható tömlővel, ha pumpálni kell túra közben a gumiba. Vázra szerelhető, és erős alumnínium házának köszönhetően tartós darab.
Tour fejvédők: kényelmesek és jó az ár-érték arányuk.
Tour kesztyű: kényelmes viselet a túrázások alatt.
Tour kulacstartó, melyben PET palackot és sima kulacsot is tudunk magunkkal vinni.
Mindent összevetve elmondható, hogy az idei évtől bátran nézelődhetünk a Gepida háza táján is, ha valamilyen kiegészítőre lenne szükségünk, mert tényleg szintet lépett ezen a téren is a magyar márka. Sőt ha Gepida kerékpár-tulajdonosok vagyunk akkor kifejezetten ajánlott megnézni a hazai gyártó termékeit, hiszen a kerékpárunkhoz leginkább passzoló kiegészítőt nagy eséllyel a márkán belül fogjuk megtalálni.
A koronavírus-járvány miatt az eredetileg tervezett tavaszi időpont helyett augusztus 29-én rajtol az idei Magyar Körverseny. A Tour de Hongrie az esztergomi Bazilikától rajtol és a királyetap végén, a Kékestetőn ér véget, a rangos nemzetközi mezőny – amelyben várhatóan öt World Tour-csapat is szerepel majd – összesen 817 kilométert tesz meg az ötnapos viadal során.
Eisenkrammer Károly, a Tour de Hongrie főszervezője elmondta: az új időpont miatt (a verseny kissé szokatlan módon szombaton rajtol és szerdán ér véget) szükséges volt néhány változtatást eszközölni az eredetileg májusra tervezett útvonalban, a döntést sok fontos szempont figyelembevételével hozták meg.
Az egyetlen jelentős változás, hogy az Esztergom környéki körpályán zajló szakasszal kezdődik majd a körverseny, ez a nap jó lehetőséget kínál a fővárosi és a környéken élő kerékpárosok számára, hogy hétvégi napon szurkolhassanak a nívós nemzetközi mezőnynek a sportág egyik kultikus helyén, a Pilisi Parkerdőben, a dobogókői emelkedőkön. Ez az etap 118 kilométer hosszú lesz, három kört tesz majd meg a mezőny, de a bringások ez idő alatt is összegyűjtenek majd 1963 méternyi szintemelkedést.
A program ettől kezdve csak apróságokban tér el az eredetileg tervezettől: a második etap Debrecenből indul és Hajdúszoboszlón ér célba, a harmadik napon Karcag és Nyíregyháza között teker a mezőny, a negyedik napon Sárospatak és Kazincbarcika között kell teljesíteni a távot.
A Tour de Hongrie küzdelmeit mintegy keretbe foglalja a záró szakasz, a királyetap, Miskolc és hazánk legmagasabb pontja, a Kékestető között 188 kilométer lesz a táv, de a versenyzőknek kétszer is fel kell mászniuk Mátraházáig, másodszor pedig tovább a Kékes tetejére, ez a nap összesen 3259 méternyi szintemelkedést tartogat a sárga trikóra pályázók számára.
A 41. Tour de Hongrie versenyére 2020. augusztus 29. és szeptember 2. között kerül sor, az UCI 2.1-es kategóriájú viadalon a tervek szerint 20 csapat 120 versenyzője áll majd rajthoz. Amint arról már beszámoltunk, a szervezők célja, hogy teljesítsék a Pro Series nevű sorozatba kerülés egyik fontos kritériumát: ehhez legalább tizennégy World Tour és/vagy Pro Team együttesnek kell részt vennie az idei Magyar Körversenyen.
Szilasi László versenyigazgató szerint ezt sikerül majd teljesíteni, az előzetes egyeztetések alapján várhatóan öt World Tour csapat mellett tíz Pro Team is eljön a legrangosabb magyar kerékpárversenyre. Az induló csapatokat a szervezők a hivatalos nevezési folyamat után adhatnak információt.
A 41. Tour de Hongrie programja
1. szakasz, augusztus 29., szombat: Esztergom-Esztergom, 118 km 2. szakasz, augusztus 30., vasárnap: Debrecen-Hajdúszoboszló, 158 km 3. szakasz, augusztus 31., hétfő: Karcag-Nyíregyháza, 182 km 4. szakasz, szeptember 1., kedd: Sárospatak-Kazincbarcika, 171 km 5. szakasz, szeptember 2., szerda: Miskolc-Gyöngyös-Kékestető, 188 km
