fbpx

Everesting – egyedül nem megy :)

Egy válogatott parakerékpáros blogját olvashatjátok most, Szénási Péter egy nem mindennapi kihívásra készült, a manapság oly népszerű Everesting teljesítését tűzte ki célul. Ezúttal az utolsó előkészületekről és a teljesítésről mesél.

Előkészületek, időjárás:
Az előző tesztnapokból számomra egyértelműen kiderült, hogy az áttétel, – illetve az a tudat, hogy még tudsz eggyel lejjebb váltani, – hatalmas segítséget tud nyújtani egy olyan napon, amikor majd 9000 méter szintet akarsz leküzdeni. A hagyományos országúti váltók 32-es sornál nagyobbat nem tudnak kezelni. Nekem is ilyenem volt, de nagyobbat akartam. Lehetséges a kanál hosszát növelni, azonban ez nehezen beszerezhető és drága (I love Sram). Szerencsére a távol keletről már fillérekért beszerezhető a röviden farkasfognak nevezett közdarab, ami virtuálisan megnyújtja a kanál hosszát. Ilyet raktam fel én is a bringámra, ami némi B-csavar állítás után gyönyörűen vitte a monti sort.

Áttételem már volt bőven, azonban az időjárás nem fogadott kegyeibe. Minden hétvégén felhőszakadás, illetve eső fogadott. Így a július 23-a csütörtököt néztem ki új dátumnak.

Helyszín kiválasztása
A megfelelő szegmens kiválasztásánál nagy segítséget ad az Everesting kalkulátor. Az adott szegmenst beletöltve és a felfelé és lefelé sebességeket beütve, egyszerűen tudsz elemezni, kalkulálni.

Az ideális szegmens minél meredekebb, így sokkal kevesebb mozgási energiát emészt fel a gördülési- és a légellenállás. Az is fontos, hogy könnyen meg tudj fordulni, a lefelé való momentumodból minél többet megőrizz. Célszerű még, hogy a szegmens alacsony forgalmú legyen, lehetőleg nyílegyenes lefelével. 15 óra mászás után senki sem szeretné a féket görcsösen fogva fékezgetni. Illetve, mivel Magyarországon vagyunk az útminőség is döntő tényező. Sok potenciális hely vérzik el ezen a kitételen.

Nekem a Nógrád megyében, a Kelet-cserháti tájegységben elhelyezkedő „kozárdi fal” nevű szegmensre esett a választásom. Egészen pontosan, ezt egészítettem ki 500 méter gurulással és egy kis huplival a faluban, hogy minél többet meg tudjak őrizni a mozgási energiámból.

Segítség, csapat
Tudtam, hogy sok minden előfordulhat és történhet egy Everesting során, ezért Édesanyámat már előre beszerveztem, hogy egész nap ott legyen velem, és tudjon segíteni ha kell.

Tápanyag, élelmek, ruha
Kritikus része a feladatnak a folyamatos energiapótlás. Nekem a teljesítés több mint 9000 kcal volt. Ennyi energiát nehéz, vagy inkább szinte lehetetlen bevinni. Szerencsére az alacsony intenzitás miatt bőven égetünk zsírt, illetve a glikogén raktárakban is található mintegy 1500 kalória. Azonban 5-6 ezer kalóriát menet közben szigorúan pótolni kell. Én az egyszerű, mondjuk ki, „szemét kajáknak” adtam bizalmat. Chips, nápolyi és nasik tömkelege lapult a szatyorban. Ezek mellett óránként két müzli szelet fogyott.
Több mezt raktam be, láb, karmelegítőt kétféle szélmellényt. A déli hőségben nagy segítség volt a szuper könnyű mez. Illetve jó volt 5-6 óra tekerés után száraz ruhát felvenni. Zoknit cserélni kb két óránként álltam meg,
Reggel koffeintabletta indított be, illetve a holtponton is vettem be egyet. Emellett L-karnitint és Beta-alanint fogyasztottam az izotóniás ital mellé.

Délelőtt
A hajnali hármas kelés bevallom, hogy kicsit megviselt, de néhány kör tekerés után, amikor feljött a nap hamar jobb kedvre derültem. A hűvös órákban jól tudtam tartani a tervezett sebességeket, egyedül a pihenők nyúltak hosszúra. Feltűnt, hogy a faluban egyre több szempár fürkészi a mániákusan elsuhanó idegent. Én voltam az aznapi szenzáció! A helyi étterem tulajdonosan viccesen mondta is, hogy ezentúl Himalájának fogják nevezni a hegyet.

Délután
Ahogy a nap egyre jobban perzselt, visszábbvettem a tempót és igyekeztem minél több folyadékot fogyasztani. Ekkor csapott fejbe a legjobban (szó szerint is!) a szegmens hátránya: az észak-dél irány. Az úton végig telibe sütött a nap, egy csepp árnyékot sem adtak a fák.
Az első holtpont 4-5 körül érkezett. Ekkor tudatosult bennem, hogy még rengeteg szint van előttem és a testem kezdi feladni a harcot. Koffeint se mertem többet fogyasztani, nehogy dehidratáljon.
Szerencsére óriási löketet adott, hogy folyamatosan érkeztek az ismerősök és a környékbeli bringások. Mindenki látni akart, biztatott és bekiabált egy-két jó szót. Szelfiztek velem, mint valaki hírességgel 🙂

Este hét-nyolcra valóságos kis dzsembori is kerekedett. 15-20 ismerős sorakozott az út mellett, de alig tudtam velük pár szót váltani, mert nekem aznap még feladatom volt.

Éjszakai műszak
Miután leszállt az éj, előkerültek a lámpák. Hatvani bringások sorfalat állva jöttek mellettem, illetve a barátom apukája végig jött mögöttünk, az autó fényszóróival bevilágítva az utat. Hatalmas segítség volt ez és nagy erőt adott ahhoz, hogy ne adjam fel. Szó szerint is reflektorfénybe kerültem. Az agyam tudta, hogy itt már nem szabad feladni, de a testem minden porcikája tiltakozott.

Ekkora viszont már folyamatos hányingerrel és hidegrázással küzdöttem. Gyakorlatilag a nagyfokú energiahiány miatt fáztam. Nem szoktam 20 fokba reszketni, de most minden végtagom remegett.
A biztatóim azt tanácsolták, hogy üljek be egy kicsit a kocsiba. Pihenjek egy keveset, hunyjak néhány percet. Ebben a helyzetben számomra rendkívül nehéz volt megállni pihenni, hiszen annyian jöttek segíteni és egyszerűen nem akartam játszani az ő idejükkel, mivel ekkor már nagyjából éjjel 11 óra volt. De azt is tudtam, hogy pihennem kell és lassítani a tempón, hogy kibírjam még a végét. A rövid relaxáció és holtpont után nekivágtunk az utolsó 1500 méter szintnek Bencével, Petivel és Zsolttal.

A győzedelmes pillanat, amikor végre 8848 méter szintemelkedést mutatott az eszközöm, hajnal kettőkor jött el. Fent nagyon röviden megünnepeltük a végét. Azért a többiekkel megígértettem, ha legközelebb ilyen ötletem támad, akkor inkább rúgjanak tökön 🙂

Így, hogy sikeresen megcsináltam, már érzem, hogy hatalmas erőt adott a segítség, amit egésznap kaptam, illetve az a tudat, hogy a tekeréssel az Alapítványnak segíthetek, példát mutathatok, hogy testi fogyatékkal is lehet aktív életet élni. Kérném, hogyha van lehetőségetek támogassátok A végtaghiányos Gyermekekért Alapítványt, hogy a sérülten született gyerekek minél aktívabban illeszkedhessenek be társadalmunkba!

Az alapítvány kézzel lábbal kampányával igyekszik minél több emberhez eljutni.

Egyfelől virtuális futással tudod támogatni a gyerekeket és az egészségedet. Valamint elindult egy licit oldal, ahol számodra már felesleges tárgyakat ajánlhatsz fel illetve vásárolhatsz.

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo