004 Beköszöntő
006 Benelux túrák
014 Hírek
016 Photo-SOKK: Székely Zsolt
022 Shopping Guide
030 Ratyi-bike teszt
036 Bukósisak körkép
044 Lakat körkép
048 Edzéselmélet: alapfogalmak
052 Cube Acid
054 Magellan Polaris Disc
056 Mongoose Otero
058 Author Basic ASL
060 Neuzer Tempest
062 Kona Stuff
064 Klikk: webajánló
066 Lukács Bálint interjú
070 René Wildhaber interjú
074 Merida Scultura Evo 907
078 Reku tapasztalatok: Fekve maradtam
082 Oscar Pereiro Sio interjú
086 Sutkó Mihály interjú
090 Road Edzőkörök: Tekergés Somogyországban
094 Magyar kerékpárosok az olimpiai játékokon
2008. április
PhotoSOKK: Székely Zsolt – előzetes
Mostantól a Bikemag szerkesztősége egy tehetséges, fiatal fotóssal bővül, akinek XC és maraton versenyeken készült képeivel már eddig is gyakran találkozhattatok magazinunk oldalain. Székely Zsolttal az eddigi tapasztalatairól, fényképezési módszereiről és a munkahelyi szerencséről, égi segítségről beszélgettünk…
Mi volt előbb, az építészet vagy a fényképezés?
Mindenképpen a fényképezés. Egy kis digitális kompakt géppel kezdtem el 2004-ben dolgozni. Az egykori Pedál magazin főszerkesztője, Németh Tamás családi jó barátunk, ő ajánlotta fel minden különösebb előzmény nélkül, hogy ha van kedvem, akkor fotózzak neki a lap galériájába. Aztán ez fejlődött tovább, ahogy egyre inkább belejöttem.
A történet azonban régebben kezdődik, mert Németh Tamás volt az, aki rávett a bringázásra is, és ez azért jóval előbb volt, mint a fényképezés. Az elején ez cross country-t jelentett. Jártunk a Hármashatár-hegyre, meg Csillebércre, és egyre inkább megtetszett a terepen közlekedés. Az országútiban mindig zavart a monotonitása, ezzel szemben itt meg izgalmas volt a terep, jó volt a gyönyörű tájat figyelni, illetve élveztem, ahogy önerőből feljutok egy hegy tetejére erdei utakon.
Aztán ez a tanulmányaim miatt abbamaradt, pedig akkor már versenyezgettem is, 2004-ben meg már maratonokon is mentem. Nem állítom, hogy az érettségi, meg a felvételi derékba vágta volna az egészet, de azért nagyon vissza kellett vennem a tekerésre szánt időből.
Hogy vált aztán komollyá a kezdeti szárnypróbálgatás?
Nagyon hamar megszerettem a képkomponálást. Most már tudom, hogy nem véletlen az építészet iránti vonzalmam sem, ahol ha az ember tervez egy házat, a mögött nem csak az a sok év tanulás, rajzolás és gyakorlás van, amit az egyetem megad, illetve elvár, hanem maga a személy és az ő egyedi látásmódja, tehát egyfajta önkifejezésmód. Ez érvényes a fotózásra is. Vannak fotósok, akik kijönnek a versenyre és készítenek is jó fotókat, de ettől még nem jó fotósok. Szóval vannak jó és jobb fotósok. A különbség a nem igazán tanulható tehetségben van.
Mindent megteszek a jól elkapott képért. Ha kell, lefekszem, lehasalok, beletolom az objektívet a versenyző arcába, ha úgy érzem így készülhet róla a leghitelesebb kép. Volt is gondom már ebből, mert néha annyira közel megyek, hogy az néhány versenyzőt már zavar. Egyszer egy 24 óráson egy külföldi versenyző le akart szállni a bringáról, hogy megkergessen, mert éjjel nagyon közelről vakuztam telibe. A kép amúgy jó lett… Ugyanakkor az a jellemező inkább, hogy a versenyzők élvezik, ha fényképezik őket. A márciusi Bikemag címlapon lévő osztrák srác például, direkt meg akart ijeszteni és ezáltal nekem pózolt…
A PhotoSOKK sorozat fenti epizódja magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában olvasható KGÁdám jóvoltából.
René Wildhaber interjú – előzetes
Nagyon megörültem, amikor a Red Bull Metro Ride nevezési listáján megláttam a svájci René Wildhaber nevét, mert rengeteget olvastam már róla, többször láttam különböző bringás filmekben és mindig nagyon szimpatikus volt vidám, mosolygós és mindenféle sztárallűrtől mentes hozzáállása. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy egy négyszeres Megavalanche győztesről van szó, ahol azért nem éppen az átlag déhások szoktak indulni a több mint ezerfős mezőnyben.
Az interjú – és egyben a verseny – napján viszonylag korán érkeztünk a helyszínre, de René már teljes harci díszbe öltözve kérdezte egy haverjával együtt, hogy merre juthatnak fel a hegyre, mert ők bizony bringázni jöttek és nem ücsörögni. Röviden elmagyaráztuk nekik, hogy a Zugligeti utat keressék, és már el is viharzottak. Pár óra múlva elégedett mosollyal ült le velem beszélgetni.
Merre jártatok?
Pontosan nem tudom, de feltekertünk a hegyre (160 mm-t mozgó géppel, a haverja meg egysebességessel – a szerző), hogy menjünk egyet a hajdani cross-country világkupa pálya nyomvonalán. Aztán találkoztunk egy helyi sráccal, aki mutatott pár másik ösvényt is. Pont ez az, amit szeretek a bringázásban, hogy mindig új helyeket és embereket ismerhetek meg.
Itt csupa kizárólag lejtőző szakágakból érkezett versenyző van, te meg egyből elmentél CC-zni, amivel annak idején a karrieredet kezdted. Nyertél sok freeride versenyt, 1999-ben a downhill Eb-n második lettél, sokszor voltál svájci DH bajnok, illetve te nyertél legtöbbször a Megavalanche-on. Akkor most valójában melyik szakágba is soroljunk?
Valóban elég sok mindenben kipróbáltam magam, fiatalon cross-country szakágban versenyeztem, többszörös svájci válogatott is voltam, aztán mivel a technikás lejtőkön nagyon jól mentem, elkezdtem downhillezni is. A Megavalanche meg egy keverék a cross-countryból és downhillből, így az egy direkt nekem kitalált szakág.
Hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni?
Én mindkét szakágban edzek, de sok speciális dolog is van, hiszen a pálya teteje általában havas, így nem árt, ha ott is ügyesen tudsz haladni, amit azért nem lehet olyan könnyen és sűrűn gyakorolni.
Még több infó a downhill maratonokról, a bringa- és gumiválasztásról magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában, ahol svájci versenyzővel KGÁdám beszélget.
Bemutatkozott a P-Nívó
A P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec SE 2008. március 27-én mutatta be 2008-as versenyzői keretét a budapesti Bringavilág Sportközpontban. A csapat tagjai ezután a városligeti Cafe Waggonhoz tekertek, ahol kötetlenebb jelleggel folytatódott a sajtótájékoztató.
A 2008-as szezont illetően így hangzik a csapat hivatalos álláspontja:
„Szeretnénk 2008-ban is magasabb szintre lépni, az olimpiai szereplés mellett nagy hangsúlyt fektetünk majd arra, hogy a felnőtt és az U23-as világbajnokságra minél több magyar kerekest kijuttassunk, ehhez persze a tavalyihoz hasonló jó eredményeket kell elérnünk a rangos nemzetközi versenyeken. Ebben nagy segítségünkre lehet három új külföldi bringás, az olasz Emanuele Rizza, Davide D’Angelo és Eugenio Loria, valamint a Kaliforniában élő Tisza Zoltán. Emellett ne feledkezzünk meg két igen rutinos és sikeres sportolónkról, a klubba tulajdonképpen visszatérő Árvai Attiláról és Ivanics Gergelyről. Folytatjuk azt a hagyományt is, hogy igyekszünk tehetséges fiatalokat eljuttatni a nemzetközi élvonalba, így ebben az évben Tóth Dániel és Valkó András csatlakozik csapatunkhoz.
Egyesületünk egy évvel ezelőtt két Europe Tour-versenynek is a házigazdája volt, ezzel ugyancsak szeretnénk hagyományt teremteni: ebben az évben is megrendezzük az UCI 1.2-es kategóriájú GP P-Nívót és a GP Betonexpressz 2000-t.
Továbbra is rendkívül fontos számunkra, hogy a hazai és külföldi versenyeken a lehető legjobb teljesítményt nyújtva mutassuk meg szponzorainknak, támogatóinknak: megérdemeljük a bizalmat.
A 2008-as szezon eddigi P-Nívós eseményei a www.pnivo.com-ról:
2008. február 6. – Franciaországban kezdte a szezont a P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec
Stubán Ferenc csapatfőnök a 2.1-es kategóriájú Europe Tour-viadalra az Arany Gábor, Árvai Attila, Cador Rida, Cziráki István, Haiszer Ákos, Kusztor Péter, Madaras Zoltán, Mecséri Zoltán összeállítású együttest nevezte be. A cél ezúttal csak a „lendületszerzés” volt (azért Kusztor Péter két jó hajrával jelezte, egyre jobb formába kerül), hiszen legjobbjaink a felkészülés közepén jártak. A viadal után versenyzőink visszatértek az olaszországi „főhadiszállásra”, a Marche megyében található szépséges tengerparti üdülőhelyre, Marina di Montemarcianóba – itt folytatódott az edzőtáborozás, immár kiegészülve a csapat többi tagjával, az új olasz versenyzőkkel és a hazai fiatalokkal.
2008. február 24. – Három versenyzőnk az élbolyban az olaszországi Coppa San Geón
A hosszú edzőtáborozás második szakaszának kezdetén együttesünk rajthoz állt a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) Europe Tour-sorozatába tartozó Coppa San Geo versenyén. Az 1.2-es kategóriájú egynapos viadalon Kusztor Péter, Cziráki István és Ivanics Gergely is az első harminc között ért célba.
2008. március 2. – Megvannak az első Europe Tour-pontok!
Remekül sikerült a trieszti Trofeo ZSSDI az olimpiai válogatott kerettag Kusztor Péter számára, aki az ötödik helyen végzett a nemzetközi mezőnyben, s ezzel megszerezte csapatunk idei első Europe Tour-ranglistapontjait! Stubán Ferenc csapatfőnök az 1.2-es kategóriájú olaszországi egynapos befutója után elmondta, remek formában tekertek versenyzői: „Kusztor Péter és Madaras Zoltán is nyert egy-egy részhajrát, Haiszer Ákos pedig sokáig egyedül volt szökésben. Kuszti végig remekül bírta a tempót és a hajrában is végig harcban volt az első helyért, végül ötödik lett. Ezért tíz Europe Tour-ranglistapontot kapunk. Haiszer Maci is a díjazottak között, a tizenkilencedik helyen ért célba, összességében elmondhatjuk, nagyon jól szerepeltek a fiúk ezen a rangos viadalon.” A 32. Trofeo ZSSDI 138 kilométeres versenyét az olasz Manuele Boaro nyerte, öt másodperccel megelőzve az ötödik helyezett Kusztor Pétert.
2008. március 9. – Bukás a Trofeo Franco Balestrán
Az olaszországi edzőtáborozás zárásaként álltunk rajthoz a Trofeo Franco Balestrán, amelyen sajnos egy súlyos bukás rányomta a bélyegét csapatunk szereplésére: Cziráki István kézsérülése miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A futamon ismét Kusztor Péter szerepelt a legjobban a mieink közül, a második bolyban ért célba.
2008. március 16. – Árvai Attila Tihanyban, Ivanics Gergely Pécsett győzött!
A P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec idei első győzelmét a klub régi-új sportolója, Árvai Attila jegyzi – de valójában az Árvai Attila, Kusztor Péter, Madaras Zoltán trió szökésének sikere volt a befutó, a három P-Nívós kerekes kart-karba öltve haladt át a célvonalon. A negyedik helyezést is a klub sportolója, Haiszer Ákos szerezte meg a riválisok elől.
Ivanics Gergely képviselte csapatunk színeit a Tour de Pécs idei versenysorozatának nyitányán, kitűnő sprinterünk a baranyai kritériumversenyt meg is nyerte.
2008. március 23. – Hajszálon múlt a pontszerzés Montenegróban
Remekül szerepeltek versenyzőink a montenegrói Miklós király útja nevű körversenyen, amelyen Kusztor Péter az utolsó pillanatig harcban áll az Europe Tour-pontokért, végül hajszállal maradt le róluk, az összetettben az előkelő kilencedik helyen zárt. A viadal második szakaszán olasz légiósunk, Emanuele Rizza második lett.
A P-Nívó-Betonexpressz 2000-Corratec SE kerékpárosai a 2008-as versenyszezonban:
– ARANY Gábor
– ÁRVAI Attila
– CADOR Rida
– CZIRÁKI István
– Davide D’ANGELO
– HAISZER Ákos
– IVANICS Gergely
– KUSZTOR Péter
– Eugenio LORIA
– MADARAS Zoltán
– Samuele MARINI
– MECSÉRI Zoltán
– Emanuele RIZZA
– TISZA Zoltán
– TÓTH Dániel
– VALKÓ András
(Részletes adatlapok a www.pnivo.com honlapon!)
Tökfödők – előzetes
Nálunk, a Bikemagnál sem múlhat úgy el egy év, hogy ne hangsúlyoznánk a különböző védőfelszerelések használatát kerékpározás közben. Most mégis ezt a hiányosságot pótoljuk, hiszen kicsit több mint 2 éve foglalkoztunk legutóbb a témával. Ezúttal a leghétköznapibb felszerelés, a bukósisakok közül mutatunk be több tucatot. Az elmúlt két évben egetverő változások nem történtek a bukósisakgyártás területén, de az mindenképpen elmondható, hogy a kényelemes használatra és a könnyű állíthatóságra egyre jobban odafigyelnek. Azért elvétve, egy-két modellnél megjelent a könnyűfém és kompozit anyagok alkalmazása a vázszerkezetben. Muszáj volt – hiszen az iparnak fejlődnie kell…
Ebben a körképünkben a kerékpározás összes szegmenséhez bemutatunk „néhány” fejfedőt: országút/városi közlekedés, hegyikerékpározás, gyermek/ ifi kategória, Dirt/BMX és állvédős modellek. Ezen belül kilenc márkából válogattunk: Altrix, Casco, Cratoni, Lazer, Mango, Polisport, Prowell, Pryme és Uvex. A végeredmény: 42 sisak magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában.
Szombaton évadnyitó Zombán
Véglegesült a 2008-as hazai országúti szezonnyitó versenykiírása. A Tolna megyei egynapost Zomba térségében rendezik március 29-én. Az előzetes érdeklődések alapján úgy tűnik – az utánpótlás korosztályoknál -, hogy nemzetközi viadalnak nézünk elébe. Beérkezett a szlovén KK Lenart csapat nevezése kilenc serdülő, két ifi és egy hölgy részvételével, de a szervezők várnak még osztrák, román és szlovák együtteseket is. Az új kiírás szerint az ifjúságiak (U19) távja 90 km-ről 115 kilométeresre nőtt, ők az elitekkel indulnak egy mezőnyben. Az elitek és az U23-asok 140 kilométeren mérkőznek majd, a tolnai dombokon az előzetes hírek szerint a P-NÍVÓ sora is harcba száll.
A részletes kiírás letölthető Word dokumentumként.
Magyarok az olimpiai játékokon – előzetes
Az idei év ismét az olimpia jegyében telik, nemsokára Pekingre fog figyelni a sportszerető közönség egésze. Nekünk kerékpárosoknak külön öröm, hogy az egyre keményebb kvalifikációs rendszer ellenére idén három magyar kerékpáros – Bodrogi László, Kusztor Péter és Parti András – vehet részt az ötkarikás játékokon. Az olimpia évének apropójából egy kétrészes cikksorozat keretein belül igyekeztem összegyűjteni a magyar kerékpárosok által az újkori olimpiai játékokon elért eredményeket…
…melyek tekintetében nem is szégyenkezhetünk annyira, mint azt sokan gondolhatnák. Bár dobogós helyezést kerékpárosainknak mindeddig nem sikerült szerezniük, a pontszerző 5. (5 db) és 6. (2 db) helyezések jóvoltából a maga 12 pontjával mégsem utolsó a sportág a magyar olimpiai sportágak eredményességi ranglistáján. Arról nem is beszélve, hogy mint az kiderül, néhány esetben komoly esély mutatkozott a dobogóra, illetve 1984-ben a Los Angeles-i olimpia szocialista bojkottja miatt a magyar versenyzők úgynevezett Barátság Versenyeken vettek részt, ahol Somogyi Miklós pontversenyben bajnoki címet szerzett. Ezt az eredményt egy ideje a Magyar Olimpiai Bizottság (továbbiakban: MOB) javadalmazás tekintetében elismeri olimpiai bajnoki győzelemnek, bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (továbbiakban: NOB) továbbra sem kezeli hivatalos olimpiának a Barátság Versenyeket.
Kedvcsinálóként álljon itt egy állórajtos 1000 méteres 5. hely története Berlinből:
A birodalmi erődemonstráció jegyében az ekkor már Hitler uralma alatt álló Németország az újkori olimpiák történetének legmonumentálisabbját rendezte meg 1936-ban. A méreteket szemléltetendő elég csak a 110.000 főt befogadni képes főstadionra gondolni. Számos újítás debütál itt, például itt szerepel először a fáklyás futás, az első rádiós közvetítés, vagy az első kísérleti tévéadás. Magyarországról minden idők második legnagyobb kerékpáros különítménye utazik, összesen nyolc fővel. A kerékpárosok szereplését így foglalja össze a korabeli sportsajtó:
„Amint előrelátható volt, a repülőbajnokságban már az előfutamokban elvérzett a magyar válogatott. A kétüléses bajnokságban – melyben minden esély nélkül indultunk özönvíz előtti nehézsúlyú tendemen – nagy meglepetésre a középfutamba tornászta fel magát Pelvási és Németh. A csapatversenyben ugyancsak a középfutamig jutottunk. Időeredményünk alapján az összes résztvevő nemzetek között a 7. helyen végeztünk. Tekintetbe véve a nyugati államok hatalmas kerékpáros versenysportját, ez hatalmas eredmény volt. Az 1000 méteres időbajnokságon Orczán László beváltotta a hozzá fűzött reményeket amennyiben rossz rajtja ellenére is 5. lett. A 100 km országúti olympiai bajnokságban 27 nemzet részéről pontosan 100 versenyző indult. A 100 versenyző közül ötvenöt versenyző vérzett el és negyvenöt érkezett be együttesen a célba. A negyvenöt versenyzőből álló élmezőnyben benne volt mind a négy magyar válogatott. Rajtunk kívül csak a bajnokságot megnyerő franciák érkeztek be mind a négy emberükkel.”
A legnagyobb siker kétségkívül Orczán László 5. helyezése volt az 1000 m-es állórajtos időfutamban. Sajnos ennél az 1’14,0″-es időnél Orczánban sokkal több volt, hiszen korábban 1’13,2″-re javította az aszfaltpályás és egyben abszolút amatőr világcsúcsot, a Millenáris betonján pedig később 1 perc 12,4 másodpercet is tudott. Berlinben a versenyek fapályán zajlottak, ennek fényében várható volt egyéni legjobbjának megjavítása. Hogy ez mégsem sikerült, annak két oka volt. Egyrészt a helyiek által biztosított indítóember ferdén lökte meg a rajtnál, így kis híján elhagyta a pályát és kilépett a klipszből. Másrészt elindították a teljesen esélytelen 4000 méteres üldöző csapat tagjaként (Liszkay István-Németh Miklós-Orczán László-Pelvássy Ferenc), ennek egyik futama pedig pontosan fél órával bonyolódott az 1000 méteres futamok előtt… Tehát Orczán önhibáján kívül, részben sportvezetői hiba miatt a magyar kerékpársport egyik legnagyobb eredményétől esett el.
A 4000-es csapat amúgy két futamon vett részt, az elsőben 4’57,8”-al úgy kaptak ki az olaszoktól, hogy Pelvássy a 3. körben kiállt. A második futamban ugyanez ismétlődött meg, itt Pelvássy 2 kör után adta fel a küzdelmet, így a 5’03,4”-es időt futó csapatot a célvonal előtt utolérték a későbbi bajnok Franciák. Végül 13 csapatból helyezetlenek lettek…
Újabb adalékok tömege a hazai kerékpársport múltja iránt érdeklődőknek: a kétrészes olimpiai visszatekintés első epizódja a kezdetektől 1960-ig vezeti végig az olvasót a magyar kerékpárosok olimpiai szereplésén. A cikk magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában olvasható.
Kerékpárzár-körkép – előzetes
A szomorú apropója e körképnek, hogy a számos ősi szakma mellett akad egy, amely nem örvend nagy népszerűségnek: ez pedig a tolvajoké. Ráadásul jó dolguk van, mert ma már nem csak egy autó vagy egy motorbicikli lehet nagy értékű, hanem egy kerékpár is. Miután komoly iparág épült a kerékpárgyártás köré, valamint a tolvajok is ipari szinten tevékenykednek, logikus volt, hogy a kerékpárzár készítésben is tömeggyártási kapacitást lásson a piac. Így működik modern világunk. Hát, ha már a tolvajoknak köszönhetően ez így alakult, akkor próbáljuk védeni értékeinket és szerelmünket, a bringát is – ha történetesen nem vihetjük be mindenhová magunkkal.
Az általános bölcselet a kerékpárlakatok esetében is igaz: olcsó húsnak (általában) híg a leve. Mint minden rendes fogyasztói társadalomban, a választék a kerékpárzárak között is óriási. Nemcsak árban, de minőségben is. Ne higgyünk csak a méreteknek, hiszen nem biztos, hogy a legnagyobb lánc, vagy a legvastagabb U lakat a legerősebb. Az alapanyag a kulcskérdés! Készülnek olyan karcsú modellek is, amelyekkel a kasszafúró, a fagyasztóspray vagy a legnagyobb áttételes „börtönkerítés” vágó is csődöt mond…
Magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában ezen fontos a kiegészítőkből mutatunk be 18 darabot, a BBB, a Kryptonite, az Abus és a Bikefun termékeiből.
Oscar Pereiro Sio interjú – előzetes
Különös győzelem az övé. A spanyol menő, Valverde segítőjeként utazott 2006-ban a Francia Körre, majd második helyével a Tour felfedezettjeként távozott Párizsból. Kevés időkülönbséggel akkor Floyd Landis állhatott a Diadalív árnyékában felállított győzelmi emelvényre. Az amerikai fiú azonban nem sokáig örülhetett, hiszen ő volt az első a Tour történetében, akitől doppingügye (pozitív doppingtesztje) miatt elvették a győzelmi trófeát. A spanyol Oscar Pereiro 2007 őszén Madridban a spanyol sportminiszter és a Tour-szervezők (többek között Christian Prudhomme versenyigazgató) jelenlétében, egyben a nemzetközi szövetség (UCI) elismeréseként kapta meg végérvényesen az összetett legjobbjának járó sárga trikót.
Pereiro egyik jelentős profi győzelme a 2005-ös Tourhoz köthető, ahol a legendás pau-i befutó után, a 16. szakasz alkalmával állhatott a pódiumra. Legendás, mert ha a Francia Kör történetét nézzük, Párizs (133), Bordeaux (79) után Pau (60) az a város, ahol a karaván a legtöbbször startolt, vagy finiselt. Olyan bringások értek először ott célba, mint Coppi, Gimondi, Hinault, Chiapucchi, Zabel – no és Pereiro. A spanyol fiú abban az évben a legharciasabb (combativity competition) versenyző címét is elhódította, összetett ideje a 10. helyre volt elegendő (2004-ben és 2007-ben is tizedikként zárt). Ezt a címet az előző esztendőkben olyan sztárok kapták, mint Virenque, Vinokurov vagy Jalabert.
Akkori teljesítménye talán előszele volt a 2006-os Tour de France sikerének. Az Alpok felé vezető 13. szakaszon közel félórás sikeres szökés után – Voigt mögött másodikként érkezve – öltözhetett sárgába. A 20 szakasz során 3657 km-t tekert a mezőny, a 176 kerekes közül végül 139-en értek Párizsba, Pereiro 5 szakaszon tekerhetett a „Maillot jaun”-ban. A 2006-os Tour egy érdekes statisztikával is bevonult a francia kör almanachjába, hiszen a verseny több mint száz éves történetében a dobogós helyezéseket tekintve a legszorosabb összetett eredmény született: a korábban győztesként kikiáltott Landis után következett Oscar Pereiro Sio 57 másodperccel, majd Andreas Klöden nem egészen másfél perccel az amerikai után…
Oscar Pereiro vajon hogyan élte át e különös győzelmet? Erről, valamint karrierjének kezdetéről beszélget a világklasszissal Vasvári Ferenc, magaziniunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában.
Álláshirdetés
Tapasztalt kerékpárszervizest keresünk budaörsi sportáruházba. Az önéletrajzokat a 06-23 / 428-868-as faxszámra vagy az alábbi e-mail címre várjuk: budaors@seaside.olimpia.hu.