Home Blog Page 1385

Madár és az MTB – előzetes

2008-05-30

A hazai montiversenyek dobogósa, tavaly nemzetünket válogatottként képviselte a maraton világbajnokságon. Ami nagyon hiányzik neki: a bajnoki mez. Idén a tereptriatlonba is belekóstolt. A 27 esztendős váci rider alkalmanként fut is, műszaki végzettségét kamatoztatva munkája során tanít. Az online pókertől az éjszakai horgászaton át az XCO futamokig – mindez Szalay Pétertől. Mit tekint három életének? Erről beszélgettünk…

„Madár” – mit takar a becenév?

Amikor a munkahelyemre kerültem, az akkori munkatársak adták ezt a nevet. Közös étkezéskor az étlapomon mindig szerepelt valami gabonaféle: lenmag, szezámmag. Én müzlinek hívom, de ők madárkajának – hát így lettem madár. Ettől kezdve már csak madár voltam és az is maradtam.

Május elején volt az X2S első idei kupafutama Csesztvén. Még a sajtóanyag is megemlíti debütálásodat. Mik a benyomásaid a versenyről?

A hangulat lepett meg. Családias közeg – hasonlóan, mint a montiban – mindenki ismer mindenkit. Jó volt látni új arcokat is versenyszerűen sportolni. Még nem voltam olyan versenyen, ahol a figyelmemet teljesen lekötötte a versenyzés szelleme és a taktikai csata.

Télen már tudtam, hogy indulni fogok terepduatlonon is, ezért a futást is belevettem az edzéseimbe, de nem hittem volna, hogy ennyire kevés a futásteljesítményem. Sajna még a masterek is lefutottak, ennek ellenére tudtam, hogy bicajban fel tudok menni az elejére, ezáltal a versenyláz egyből feltört a mélyből.

Mennyire „jött be” az Xterra? Lesz folytatás?

Az első verseny után sok pozitív élményem van, amit a többi montis is megtapasztalhat, ha elindul Xterra, azaz terepduatlon viadalokon. Volt első és lesz több is! Visegrád – bár itt csapatváltóban indulok – és Ausztria, csapatban. Nőtincsen megpróbálkozom azért az úszással is… Jövőre biztosan egyedül indulok a magyar terep-többtusa kupafutamokon, terveim közt van az egyik dobogós helyezés megszerzése is, no persze, ha addig sikerül megtanulnom gyorsan futni.

Apropó, X2S. Csömör után ez egyben új csapatot is jelent számodra. Miért és hogyan jött a váltás?

Eddig Valter Tibi csapatában tekertem, ő segített hozzá, hogy életem során a legjobb biciklikkel kerékpározzak és belekóstoljak a „csak edzés” életmódba. De itt az idő, hogy megálljak a saját lábamon, meg aztán az akkori kicsik felnőttek – így jött, hogy csapatot váltottam. A profizmus szelleme az, ami Tibit körülvette. Ő „fedezett” fel, amiért külön köszönetet mondok. A csapat fiatalokból állt, emiatt vidám, bohókás volt a hangulat. Életemnek egy jó szakasza zárult le a csapatváltással, és remélem egy másik jó szakasz kezdődött el a X2S Yasec Team soraiban.

És a régmúlt? A gyermekkor és az első bringák?

Dunakeszin laktam, majd’ 22 évet. Volt háromkerekű biciklim, majd ezt követte számos kétkerekű. Olyan nagy szerelési vágyam volt kiskoromban, hogy előfordult, hogy az új bicikliket már másnapra szétszedtem, összerakni meg vagy sikerült, vagy nem… A kezdetet számomra egy orosz férfivázas versenybicikli jelentette. Ezen tanultam meg önerőből bringázni. Túl nagy volt a váz, emiatt a felsőcső és a hajtómű közé préseltem be magam, így tanultam meg bicózni. Általánosban aztán jött a bandázás suli után, persze bringával. Ekkor kezdődött a montis korszakom. A versenyzést csak a középsuli után kezdtem, ’98-ban. Első versenyem a hobbi kategóriában, Pátyon volt, itt lettem 13., ez azért is volt felejthetetlen számomra, mert 13-án születtem. Majd sorra utaztunk számos más versenyre az akkori Wilker Főnix KE kisbuszával. Úgy érzem én végigjártam a szamárlétrát, hobbiból haladó, majd elit lettem, és jelenleg itt tartok…

Szalay Pétert Vasvári Ferenc faggatja számos további olyan dologról, ami érdekelheti a gyakorló montisokat. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában.

Freeride Costa Ricában – előzetes

Horváth Balázs

2008-05-29

Az év első felében az Adidas nemzetközi Freeride Crew Costa Ricába utazott, ahol a csapat riderei látványos, extrém környezetben mutathatták be tudásukat. A profi fotós, Haruki „Harookz” Noguchi lencsevégre kapta a trükköket, melyet a két costa ricai túravezető által összeállított 10 napos tekerés során a csapat bemutatott. A kaland főszereplői Ben Boyko, Richie Schley, Alex Reveles, Pierre-Edouard Ferry és Niki Leitner…

„Biztos van itt valami érdekes, csak még nem látjuk pontosan, mi az!” – mondja Ben Boyko, és folyamatosan keresi-kutatja az ideális helyszínt. Richie Schley helyeslően bólint: „Ez tényleg egy olyan hely, ahol ki lehet valamit találni.” A két rider egy hegytetőn lévő tisztáson áll Costa Rica kellős közepén, körülöttük sűrűn benőtt őserdő. A panoráma lélegzetállító. A gyorsan haladó felhők majdnem a hegytetőt súrolják, a tisztáson egyetlen magányos fa áll, felületét vastag világoszöld moha borítja. A helyszín túlvilági, misztikus hangulatot áraszt. Boyko a magányos fát szemléli, majd hirtelen, arcán széles mosollyal, fordul Schley felé. „Már tudom, hogy mit kell tenni! Látod azt a tönköt? Erre építünk egy hipet az ott lévő fatörzsből!” Richie szkeptikus a tervvel kapcsolatban: „Szerintem nem fog menni: túl nagy a távolság.” Ben kitart ötlete mellett: „Harookzzal már egy jóval nagyobb ugratót is összehoztunk. Hidd el, menni fog! Vágjunk bele, de először kérdezzük meg Paulót, hogy szabad-e itt építeni.”

Paulo Valle a helyi túravezető, ő ma Costa Rica legjobb freeridere. Nála senki sem ismeri jobban a potenciális bicajos helyszíneket és az odavezető ösvényeket. Az Adidas őt, illetve a sofőrt, Nenét szerződtette a 10 napos eseményre. Paulo szerencsére a környék majd’ minden gazdáját, földművesét és favágóját ismeri, így nemcsak a beleegyezés megszerzése könnyű, hanem fél órán belül még két favágót és egy traktort is felhajt, ami igencsak megkönnyíti a munkálatokat. „Siessünk! A két fickó nem maradhat túl soká, nem akarnak ujjat húzni a főnökükkel.”

A különleges vállalkozásról Németh Balázs fordításában olvashattok magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában. A beszámolót Haruki „Harookz” Noguchi nem gyenge fotói illusztrálják…

Specialized Rockhopper Comp

Bikemag

2008-05-28

Már szinte hagyományosan a Rockhopper az állandó „évadnyitó bringa” a Specializedtől. Amikor Robotka megmutatta a raktárban, hogy miből választhatok, azonnal ez a gép „tülekedett” a többi elé, szinte úgy helyezkedett, hogy kiszúrjam – teljesen egyértelmű volt, hogy Őt fogom tesztelni. Gyönyörű volt, pont a méretemben. Nagyon rég volt utoljára szerencsém Rockhopperhez, mely méltán egy legenda az amerikai gyártó kínálatában.

Megint azon vágyamnak kell hangot adjak, hogy „bárcsak ez lenne az átlag sportmonti”. Bárcsak a többségnek lenne pénze minimum(!) egy RH Compra. Akkor mindenki örülne jól, és érezhetné, amit én is: az igazi gondtalan, problémamentes, kényelmes és egyúttal teljesítmény-centrikus sportmontizás örömeit…

A vázanyag továbbra is M4, de mögé került egy „manipulated” kifejezés, amiről bővebb értelmes infót nem igazán találni, de a gyártó szerint természetesen jobb, erősebb és könnyebb is, mint elődje(i). Persze nem is ez a legfontosabb, hiszen a Speci minőségével, tömegével és eleve a vázaival általában minden rendben van. Nem is változtattak a lényegen, így az M4 alapanyagon túl a főbb jellemzők: az ORE alsócső, a kovácsolt vázpapucsok (cserélhető váltófüllel) és hogy csak tárcsaféket fogad a váz. A geometriát illetően a Speci hozta a formáját: az egész összhang tökéletes – sportos, gyors haladásra hegyezték ki. A vázszögek nem hoznak semmi rendhagyót, de nincs is rá szükség, mert pont így jók.

Felülve a gépre azt éreztem, hogy oké, hogy a méretem a váz, de sok más gyártónál ez mégsem elég a kényelemhez. Sokszor egyből azon gondolkozom, milyen rövidebb/hosszabb stucni kell, vagy jobban/kevésbé hátranyúló fejű nyeregcső, stb. Nem úgy, mint ennél a gépnél. Hát igen, a Specialized ahhoz nagyon ért, hogyan kell egy bringát komplett egészként, tökéletesen mérethelyesen előállítani. Ezt az érzést csak tovább fokozza a kitűnő alkatrészválasztás és a saját BodyGeometry kiegészítők.

Az alrovatcímben az áll, hogy „figyelj a részletekre!”. Azért választottam éppen ezt, mert a Rockhopper attól állt össze egy szuper jó egységgé, hogy a gyártó is kellő figyelmet szentelt neki: sok apró, okos megoldással és jó kiegészítőkkel színesítették a Compot.

A kedvenceim:
A villa egy remekmű. Általánosságban kicsit túllihegtük, hogy a Fox így, meg a Fox úgy, és csak az mozoghat a legjobban. Hát, ha én ilyet mondanék, az csak azért lehetne, mert régen mentem RockShox villával, de most itt ez a Recon, amely előtt bizony le a kalappal. Könnyű – hiszen alunyakas -, páratlanul finoman mozog (köszönhetően a pontos gyártásnak és a csavarrugónak), valamint merev, mivel 32-es becsúszói vannak. A rugó oldalán csak a keménységet állíthatjuk, a jobb szárban viszont a csillapítást, a kompressziót és lockolhatjuk is a villát. Valójában egy SL-ből „OEM-esített” típus, így nem állítható az útja és nem távirányítható a lockout. A működéséről csak jókat tudok mondani: mindenféle körülmények között jól irányítható és állítható volt, a mozgás minősége pedig 10-ből 10 pont!

A kiegészítőket külön kiemelném, hiszen nekik köszönhető a kényelem és a teljesítmény nagy része. Ismét beigazolódott, hogy a Body Geometry működik. A kormányszár nem 100 mm-es, mint az már sajnos megszokott az ilyen kisebb méretű egyéb bringákon (nem is értem miért késztet mindig majd’ minden gyártó nyújtózkodásra 165-170 cm magas emberkéket), hanem 70 mm-es. Ez a tökéletes hossz a 17”-os vázhoz – gyors az irányítás, de ugyanakkor haladós a testhelyzet. A kormány hátra- és felfelé ívelését sok egyéb gyártmánynál egyszerűen elrontják, konkrét csukló- és hátfájdalmakat okozva ezzel hosszú távon. Ezt az XC Riser kormányt azonban jól eltalálták. Nyolc fok az ívelés mindkét irányba, alacsony az emelés, és ráadásul 640 mm széles – ezek miatt azonnal jól éreztem magam. Mászáshoz is egész jó, de a lejtőzés esetében elmondható, hogy nem nagyon mentem még jobban irányítható kombóval. Síkon, hosszú távon is nagyon kényelmes. A nyeregről csak annyit, hogy magam is ilyet használok – számomra ez a legjobb nyereg. Van nála könnyebb, vékonyabb, de erre a bringára inkább kényelmes nyereg kell – nos az Indy nagyon az, és itt is tény, hogy a BG fogalmának minden betűje szóról szóra igaz.

A kerekek is megérnek egy hosszabb misét. A DT 445-ös felnijei duplafalúak és csak tárcsafékhez tervezték őket. A komplett kerékszett okos, mert elöl 28 db 1,8 mm átmérőjű küllővel fűzték 3 keresztre, hátul viszont 32 darabbal. Ez is jó példa arra, hogy mennyire ésszel tervezték a Rockhoppert. Ha a teljesítmény a cél, abban az esetben a könnyű kerék talán mindennél fontosabb. Ennek érdekében választották a külsőket is, azok ugyanis speciális LK (low knob – alacsony bütykös) típusú FastTrakek, kevlárperemmel. Így a tömeg alapból rendben van, de a 2Bliss (belső nélküli rendszer) előkészítés nincs kihasználva, hiszen belsővel szerelik a kereket. A FastTrak jó terepképességeiről már régen meggyőztek, ám a gördülési ellenállása (főleg aszfalton) jelentős, még ezzel az alacsony mintával is. Terepen azonban bátran lehet durvulni vele: a vastag oldalfal nagyon tart, mászni, fékezni, kanyarodni pedig isteni vele. A sarat ellenben nem szereti – nem is dobja ki azt…

A meghajtás fő elemei: Octalinkes hajtókar, XT/Deore váltómix, Ezek úgy működnek, mint mindig, ellenben a lánc (KMC) furcsán, állandóan „rocogva” futott, nem sikerült a váltást pontosan beállítani. Ezen erősen csodálkoztam és nem is értettem, mi lehet a baj. A fék jó. Semmi extra, gyorsan bekopott és megfelelő erővel fogott.

Nem tudom, más hogy van ezzel, de a láncvilla/középrész kapcsolódásánál a keresztmerevítő elhagyásának előnyére még mindig nem jöttem rá. Az lehet, hogy „DirectDrive” vagyon odaírva, de hajtáskor akkor is hajlik. Jelentősen – még alattam is.

A láncon kívül amúgy mást nem is cserélnék a bringán, és ez ebben a kategóriában, egy komoly sportmonti esetében szerintem nagy dolog. Már csak azért is, mert az ilyen gépek esetében mindig különösen szőrözős vagyok :-).

Amihez a Specialized nagyon ért, az ebben a gépben különösen markánsan jelenik meg. Olyan kompakt valamit alkottak, amin azt érezni a legjobban, hogy nem csak úgy a vakvilágba dobáltak össze egy számukra költséghatékony, itt-ott olcsósított, „jó lesz az a parasztnak” kerékpárt, hanem ott volt az EMBER, és alá- valamint hozzáigazítottak egy tökéletes járművet. Nekem legalábbis ez jött le, és ha valaki a lehető legtöbb örömöt (és mindenekelőtt ezt) szeretné kapni a montizástól, az döntsön eme kiforrott klasszikus mellett!
[poll id=”28″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. márciusi lapszámában.

Forgalmazó: Velotrade Kft.
Származási hely: Tajvan
Ajánlott fogyasztói ár: 336.900 Ft
Vázgarancia: az első tulajdonosnak a regisztrációs kártya visszaküldésével élettartam-garancia
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 15”, 17” (tesztelt), 19”, 21”

Vázanyag: M4 alu; ORE alsócső
Villa: Rockshox Recon Race SLite; 100 mm út
Kormánycsapágy: TH; 1 1/8”
Hajtómű: Shimano FC-M532; Hollowtech; 175 mm; 22-32-44 fog
Középrész: Shimano BB-ES25
Lánckeréksor: Shimano HG50; 11-34 fog; 9 seb.
Lánc: KMC GX78
Hátsó váltó: Shimano XT
Első átdobó: Shimano Deore
Váltókar: Shimano Deore
Fék: Avid Juicy3 SL; 160 mm
Fékkar: Avid Juicy3 SL
Első agy: Specialized Stout; 28 furat
Hátsó agy: Specialized Stout; 32 furat
Felnik: DT Swiss 445D; 28 furat elöl, 32 hátul
Küllők: 1,8 mm fekete rozsdamentes acél; alu anyákkal
Külsők: Specialized FastTrak LK; 26 x 2,0
Kormány: Specialized XC Rise; 640 mm / 31,8 mm befogó
Kormányszár: Specialized 3D kovácsolt alu; 70 mm / 7 fok emelés
Markolat: Specialized Enduro
Nyeregcső: Specialized; 30,9 mm / 350 mm
Nyereg: Specialized Indie XC Sport; 143 mm
Pedál: –

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,0 fok
Tengelytáv: 1075 mm
Láncvillahossz: 426 mm
Nyeregvázcső-hossz: 432 mm
Felsőcsőhossz: 568 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 590 mm
Kormányszárhossz: 70 mm
Középcsapágy-magasság: 300 mm
Súly: 11,73 kg (pedál nélkül)

Az eredmény fejben dől el – előzetes

Horváth Balázs

2008-05-28

edzes1 — Kerékpáros edzés rovat a BikeMagon

Számomra jó versenyzőnek az számít, akinek nemcsak a lába erős, de a fejében is a helyén vannak a dolgok. Taktikus és előre gondolkodó. Magabiztos, ha kell, akkor higgadt, ha kell, akkor harap, nehéz helyzetekben is pozitív marad a gondolkodásmódja. Tisztelni tudja a versenytársakat, a versenyt, a hegyet és a szelet. Egyéniség, céltudatos és kitartó hozzáállással rendelkezik a mindennapi életben is. Mindezen képességek elengedhetetlenek ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Összeszedtem az ide vezető út megtalálásához némi segítséget…

Magabiztosság

Bíznod kell önmagadban ahhoz, hogy elhidd – és ezáltal meg tudd valósítani – azt, amit elterveztél. Ehhez természetesen olyan célokra van szükséged, amelyek reálisan elérhetők. Ha elsőéves versenyző vagy, ne a győzelemre hajts. Valószínűleg több szezonra is szükséged lesz ahhoz, hogy a dobogó ízét megérezd. A kerékpár – mint minden állóképességi sport – nagyon sok munkát igényel ahhoz, hogy eredményesek tudjunk benne lenni. Ezt a sok munkát nem lehet pár hónap alatt elvégezni, ezt években, sőt évtizedekben mérjük. Ha azonban olyan célt állítasz fel, ami bár kemény munkával, de elérhető, abban az esetben sikerélményekkel gazdagodsz, ami a legjobb alapja a magabiztosságnak. Versenyeken gondolj a rendesen elvégzett edzésmunkára, ami mögötted van, ezt mind azért végezted el, hogy most jól menj. Márpedig ha rendesen elvégezted a munkát, akkor jól fogsz menni! A versenyek előtt is szükséged lesz magabiztosságra, ami abban segít, hogy a mindennapi edzéseket rendesen elvégezd. Hinned kell abban, amit csinálsz, hogy az a helyes út, amin jársz. Ez természetesen sokszor hullámvölgyekkel teli, de ezen a magabiztosságod segít túllendülni. A hit egyesek szerint gyógyít is – szerintem biztos, hogy nélküle nem jutsz messzire…

Edzéselméleti cikksorozatának júniusi epizódjában Lőrincz Olivér ezúttal a mentális tréning témakörét járja körbe. A magabiztosság mellett szó esik a pozitív gondolkodásmódról, az önszuggesztióról, a céltudatosságról, a koncentrációról, a normális feszültségi állapotról, valamit a sportolók jelleméről. Olivér szakmai munkásságáról további információk a www.oliworld.hu honlapon.

A Dráva-kerékpárút – előzetes

Horváth Balázs

2008-05-27

Csóválták egy kicsit a fejüket a derék osztrák szállásadók, amikor a Dráva-kerékpárúton bekopogtam hozzájuk: „Maga idén az első! Normális esetben csak áprilistól jönnek…” Én pedig abnormálisan, februárban jártam végig az útvonalat, aminek megvoltak az előnyei és természetesen a hátrányai is…

Hetvenet mutat a műszer, amikor a hajnali párásságtól még kissé nyálkás aszfalton ereszkedem Lienz felé – pompás száguldás ez, noha közben majd’ megfagyok. Hiszen épp azért gurulhatok ilyen gyorsan, mert a kerékpárutat arasznyi hó- és jégréteg borítja – így egyelőre az országúton kell maradni. Pedig a „hivatalos” Dráva-kerékpárút végigjárása lenne a cél, a forrástól Mariborig, onnan aztán még tovább, Letenyére, a magyar határon.

Az adta az ötletet, hogy február vége felé családi sízésen voltunk Bad Kleinkirchheimben, és ezt remekül össze lehetett kombinálni egy kis bringázással. Három nap után tényleg eluntam, hogy ugyanazokat a pályákat, felvonókat és sörteraszokat járjuk, ezért egy csillagos éjszakán feleségem és vőm társaságában elautóztunk Innichenbe, a Dolomitok peremére, ahol a Dráva ered. Már világosban, reggel nyolc tájt, fekvőbringám társaságában kitettek a főtéren, és sorsomra hagytak.

Egy ilyen túrán az a legjobb, ha laza az ember. Ami nem megy, azt nem erőltetjük. Járhatatlan a bringaút? Megyünk az autók között, nincs azokkal semmi baj, a levegő pedig semmivel sem rosszabb, mint az itt még patakként csordogáló Dráva túloldalán. Lienz városa után tudok először ráfordulni a jól kiépített és kitáblázott sima aszfaltcsíkra, amely szinte teljesen elhagyatott. Egy-két helyi ember igyekszik kerékpáron a szomszéd faluba, van, aki babakocsiban napoztatja a gyereket, más kutyát sétáltat, de leginkább magány az osztályrészem. Ennek persze megvan a maga oka…

Röviddel utóbb átvált a „Radweg” a túlpartra, és murvás erdészeti útban folytatódik. Ám azt, hogy murvás, csak helyenként venni észre, mert amúgy vaskos jégpáncél fedi, amelyen olvadékvíz folyik. Nincs ennél csúszósabb a világon! Még tolni sem könnyű rajta a gépet, óvatosan tipegek hát stoplis csukámban, egyszer föl- egyszer meg lefelé. Nem hosszú szakasz, talán ha két kilométer, de eltartott egy darabig…

Karlovitz Kristófnak köszönhetjük az első magyar szerző által magyar nyelven íródott kifejezetten az MTB világáról szóló könyvet, az 1993-ban megjelent Hegyigép – a mountain bike könyv című alapművet. A szerző az utóbbi időben ismét úttörő szerepet vállalt magára és ezúttal a rekumbensek világába ugrott fejest. Fekvőbringájával ezúttal déli szomszédainknál vállalt be egy komolyabb túrát, ennek tapasztalatairól olvashattok magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában.

Kormányok és nyeregcsövek – előzetes

Horváth Balázs

2008-05-27

Júniusi számunkban ismét két termékkörképpel jelentkezünk, ezúttal a hazánkban kapható kormányok és nyeregcsövek közül mutatunk be összesen negyvenet, lefedve szinte az összes szakágat. Az egyes típusok összes mérhető paramétere mellett felhasználó-centrikusan vesszük sorra, mire is kell figyelni az adott alkatrész vásárlásánál.

A körkép kormány szekciójában megjelenő márkák:
Altrix, Bike Positive, KCNC, Nox Cycles, NS Bikes, RaceFace, Ritchey, Spyral, Syncros és UMF.

A körkép nyeregcső szekciójában megjelenő márkák:
Altrix, Bike Positive, KCNC, Nox Cycles, NS Bikes, RaceFace, Ritchey, Syncros és Thomson.

Összesen tehát 23 kormány és 18 nyeregcső bemutatása várható magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában. Akik összeszedték, írták és fényképezték: Atom, Lcs és HBalage.

Az a kopasz ember, aki ott ás! – előzetes

Horváth Balázs

2008-05-27

A legtöbbször, ha érdeklődik valaki iránta, akkor ezt a választ kapja Balogh Attiláról.
A helyszín is gyakran ugyanaz, többnyire egy kietlen terület valahol a város szélén, patak mentén, földkupacok, gödrök és ugrató arcok között…

Hány pályát ástál összesen eddig?

A Szilas Trails a sajátunk. Mellé akartunk egy nagyobbat, de az félben maradt. Azóta azt a fiatalok már továbbfejlesztették. Összesen legalább 10 pályában van benne a kezem. Már a hegyen is ástunk ugratókat, valamint a KFKI-nál is. Az otthoni ugratónkat megcsináltuk jó technikásra, máshol meg ástunk jó nagyokat.

Ragadós a jó példa?

Úgy érzem, hogy igen, azóta a fiatalok látják, hogy mi hogyan csináljuk, és a patakok mellett egyre többen kezdtek el ásni. Van egy haverom, aki kőműves, és imádja kézzel formázni a dörtöket. Én mindig éles peremű ugratót ások, mert nekem ez tetszik, ő ezzel szemben mindig szép ívesre formázza, mintha betonból lenne kiöntve az egész.

Melyik talajtípus jó az ugrató ásására?

Majdnem mindegyik jó, amelyik nem túl szennyes vagy homokos, csak tudni kell, hogy melyiket mikor kell megmunkálni. Mindnek van egy olyan nedvességi állapota, amikor jó vele dolgozni, és össze lehet jól tömöríteni. Az agyagossal vigyázni kell, mert ha nagyon átázik, akkor sokáig nem lehet rá rámenni, míg eközben lehet, hogy más földtípusokon már két hónapja javában lehet ugratni.

Milyen a jó dörtásó lapát?

A nyelénél kezdődik minden, hogy jó legyen vele ásni. Az ásólapátok közül az a jobb, amelyiknek teljesen egyenes az alja. Fontos, hogy a nyele ne lógjon be túlzottan a lapjába, mert akkor nem tudsz sima felületet ütni vele. A közepes méretűek a legjobbak, mert a nagy lapátba túl sok föld fér, ami viszont túl nehéz lesz egy idő után, és akkor nem tudsz vele elég precízen dolgozni. Sokszor csak gereblyét használok a forma kialakításához. Csak felállok az ugrató tejére, és húzom felfelé az anyagot. Ha már elég nagy, akkor lehet a lapáttal meg vízzel nekiállni tömöríteni.

További sok hasonló hasznos tudnivaló a dirtépítés rejtelmeiről magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában. Aki kérdez és fotóz: Atom. Aki válaszol: Balogh Attila.

Parti András beszámolója a csehországi versenyéről

sajtóközlemény

2008-05-27

A május 25-ei hétvégén Csehországba, Karlovy Varyba látogattam egy Class 2-es versenyre, ami igen jól sikerült. Ugyan nem a világranglista szerint szólítottak be, ahogy kellene, hanem a Cseh kupa aktuális állása szerint, így az 50-ik helyről sikerült rajtolnom. Azért átverekedtem magam a mezőnyön és a verseny végéig folyamatosan előzgetve a 4-ik helyig tudtam feljönni, ami ebben a mezőnyben igen jónak számít.

Az utolsó körben majdnem utolértem a harmadik, illetve a második helyen haladókat, de végül 10 másodperccel lecsúsztam a dobogóról. Kedden már utazom Spanyolországba, Andorrába, ahol egy Világkupafutamon állok rajthoz, igen extrém körülmények között, 1800 méterrel a tengerszint felett. Ja, és 13 fokot, valamint esőt írnak az egész hétre…

További infók: www.partiandras.hu

Kétmérföldes pókerparti

Horváth Balázs

2008-05-27

A Yasec Kft. és a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség pálya időfutam versenysorozata a pályasport népszerűségének fellendítése érdekében. Menj két mérföldet, azaz nyolc pályakört, amilyen gyorsan csak tudsz. Fél éven belül korlátlan alkalommal próbálkozhatsz. Legjobb időeredményed felkerül arra a listára, ahonnan a legjobb negyven férfi és tíz női versenyző továbbjut a következő fordulóba. Itt azonban már nem a bringa nyergében kell bizonyítanod, hanem a kártyaasztalnál…

Részletes versenykiírás

A verseny helyszíne:

Időfutamok: Millenáris Sporttelep, XIV. Budapest Szabó József utca 3.
Pókerparti: Millenáris Sporttelep

Versenyközpont:

Millenáris Sporttelep, MKSZSZ iroda

A verseny szervezője:

Yasec Kft., Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség

A verseny időpontja:

Az időfutamok 2008. május 28. és 2008. október 22. között minden szerdán 16 órától, míg a végső sorrendet eldöntő pókerjátszma 2008. október 29-én.

Nevezés:

Az MKSZSZ irodájában 2008. május 28. és 2008. október 22. között szerdánként 15 és 16 óra között Szabolcsi Szilvia pályakerékpáros olimpikonnál.

Nevezési díj:

2500 forint. A nevezési díj tartalmazza az MKSZSZ amatőr licencét – mely a pályahasználathoz elengedhetetlen -, valamint három alkalommal az időmérés díját. MKSZ/UCI, valamint MKSZSZ amatőr licenccel rendelkezők számára a nevezési díj 1000 forint.

Az indulás feltételei:

– a Millenáris Sporttelep házirendjének megismerése, rendelkezéseinek tudomásul vétele, minderről írásos nyilatkozat a versenyközpontban
– az MKSZSZ amatőr licence igénylőlap kitöltése a versenyközpontban
– a nevezési díj befizetése
– versenyzői kategória megjelölése (elit, amatőr, futár vagy ironman)
– Zárt, keményhéjú fejvédő használata

Versenytáv:

8 × 1 kör, azaz 8 × 412 m = 3296 méter. A verseny repülőrajtos, a versenyzők a célegyenes felezővonalától a korlát mellől indulnak, a rajt/cél a célvonalnál van. Egy bizonyos versenyző az adott versenynapon a távot csak egyszer teljesítheti. A versenyző a nevezési díj fejében a távon összesen három alkalommal próbálkozhat a kijelölt szerdai napokon. További időmérésre is van lehetőség, ebben az esetben 200 Ft/időmérés kiegészítő díj fizetendő. A versenytáv teljesítése után a versenyző továbbjuthat a fináléba, ahol a Texas Holdem Tournament szabályai alapján pókerpartin dönti el az első 40 férfi és 10 női helyezett a végleges helyezési sorrendet.

Korcsoportok, kategóriák:

A versenyen MKSZ/UCI licenccel rendelkező (elit), valamint MKSZSZ amatőr licenccel rendelkező (amatőr) versenyzők egyaránt indulhatnak.

a következő korcsoportok kerülnek értékelésre: férfi U40; férfi 40+; női U40; női 40+; gyermek U14

Ezen felül a következő kategóriákban kerül sor korosztálytól független összetett díjazásra:
elit, amatőr, futár, ironman

A nevezéskor meg kell jelölni a korcsoportot és a kategóriát is. Az egyes kategóriába való tartozást igazolni kell (MKSZ/UCI licenc kártya, futár munkaviszony igazolása, Ironman táv teljesítésének igazolása).

Díjazás:

Minden egyes kategóriában az első helyezett emléklapot kap és tárgyjutalomban részesül a következőképpen:

abszolút győztes: nettó 100.000 Ft

Korosztályok:
férfi U40 – Dedaelementi Pista kormány
férfi 40+ – Dedaelementi Pista kormány
női U40 – Garmin Nüvi200 pink
női 40+ – Garmin Forerunner50
gyermek U14 – kerékpár

Kategóriák (korosztálytól független összetett díjazás):
elit – Garmin Edge 705 kerékpáros GPS készülék
amatőr – Yasec pályaváz
futár – Deda Elementi Pista Velocita kormány
ironman – Deda Elementi időfutam kormány

A verseny menete:

Az időmérésre kijelölt versenynapokon a jelentkezők egymás után teljesítik a nyolckörös távot. Minden egyes versenynapról jegyzőkönyv készül, benne a versenyzők időeredményével. Adott versenyző a nevezési díjért cserébe a versenyszámot 3 alkalommal teljesítheti, az összesítésbe a legjobb időeredmény számít bele. A három alkalmon felül lehetőség van további próbálkozásra 200 Ft/alkalom kiegészítő díj fejében. Az utolsó időmérésre kiírt nap 2008. október 22., az időeredmények ezután rangsorolva lesznek, és a legjobb 40 férfi, valamint 10 női abszolút (korosztálytól független) időeredmény birtokosa továbbjut a végső helyosztóra, azaz a mindent eldöntő pókerpartira, melyre 2008. október 29-én kerül sor. A verseny korosztályos és kategória nyertesei itt kerülnek kihirdetésre.

Egyéb rendelkezések:

– A versenyen bármilyen kerékpárral el lehet indulni.
– A versenyen mindenki saját felelősségére indul.
– A részletes pókerszabályok a www.pokerszabalyok.com/texas-holdem-pokerszabalyok oldalon érhetőek el.

TW-Bents Partner-I utánfutó

Bikemag

2008-05-26

A híres Bob Yak lényegesen olcsóbb, összecsukható kivitelű aluvázas változata. A hozzávaló vízhatlan táskával (kb. 180 liter) tökéletes társ túrázásra. Az észrevehetőségről biztonsági zászló gondoskodik.

Tömege: 6 kg, szélessége 510 mm, terhelhetősége: 35 kg, rakfelület: 470 x 700 mm, kereke 16”-os (gyorszáras), sárvédővel.

Léteznek kétkerekű vagy acélvázas változatai is.

Ára: 49.900 Ft

Forgalmazó:
A.M.BRINGA
info@ambringa.hu
www.ambringa.hu

1...1 3841 3851 386...1 428 Page 1 385 of 1 428