Vilivel utoljára közvetlenül pekingi indulása előtt beszélgettünk, amikor jórészt az előkészületekről, esélyekről, illetve a doppingellenőrzésekről mesélt. Azóta olimpiai 23. lett, valamint megnyerte – immár sokadszor – az ob-t, és nagyjából túl van a teljes versenyszezonon, így elvileg sokkal nyugodtabban ülhettünk le beszélgetni. Mivel azonban épp költözés közben próbáltam találkozni vele, csak másodszorra sikerült egy szabad másfél órát biztosítania számomra…
Kész a saját otthon?
Igen, a nehezén már túl vagyunk. Barátnőm épp most piheni ki a cipekedést a másik szobában.
Ezek szerint hosszabb távon is Sopron mellett kötelezted el magad?
A lakás most egy darabig ide köt, az biztos, de majd meglátjuk. Most úgyis épp munkát keresek, mert eddig nagyjából a versenyeken nyert pénzeimből éltem, de az már lassan fogyóban van. Reményeim szerint januárban megkapom a közgazdász diplomámat is, és akkor majd komolyabban elgondolkozom a jövőmön.
Némi csalódottságot érzek a hangodban…
Jól érzed. Bár szeretnék még versenyezni, de lehet, hogy abbahagyom, mert a jelenlegi feltételek mellett nincs nagyon hova fejlődnöm. Mondhatnám, hogy a csúcson hagynám abba, ugyanis egyelőre nem biztosítottak a feltételek. A szponzoraimtól megkapom a tárgyi feltételeket, a holland MeyBo évek óta nagyon rendesen szállítja a megbízható bringáimat, a Vans, az Oakley és az UFO felruház, de pénzt – amelyből élhetek, utazhatok, versenyezhetek – csak a soproni Parola cégtől kaptam. Ők viszont – kis cég révén -, csak az olimpiáig bírtak támogatni. Tehát, ha januárig nem találok szponzorokat, akkor valószínűleg vége…
Olimpikonként ennyire faramuci a helyzet?
Itthon Sopronban például miután hazaértem, egy hónapig teljes hallgatás fogadott. Az elnökünk egyben képviselő is, így panaszkodott is erre az önkormányzatnál. Ennek hatására kaptam egy oklevelet, meg százezer forintot, de azt már nem közölték, hogy hogyan és hol vehetem át a pénzt, így nekem kellett utánajárnom, ami olyan volt, mintha könyörögnék érte.
Mikor kezdtél először gondolkozni az olimpiai részvételen?
Már 2005-ben tudtuk, hogy olimpiai sportág lettünk, de a kijutási feltételek csak 2006 körül kezdtek tisztázódni. Egyértelmű volt, hogy pontokkal nem tudok kijutni, de egy vb 32-be jutással kvótám lehet. Gyakorlatilag viszont elég volt a 64-ben lennem, ahol tartalékos lettem. Aztán az előttem lévő belga fiú a hazája szabályai miatt mégsem mehetett, így egyet ugrott a sor, azaz én mehettem helyette.
(…)
Radasics Vilmossal KGÁdám beszélgetett, az interjúból minden kiderül, amit a pekingi olimpiáról BMX-es szempontból tudni érdemes – mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. november decemberi számában.
