A kerékpározás technikai sportág, még a hobbikerékpáros is ki van szolgáltatva a technika ördögének. A kerékpárosok két táborra oszlanak: a mechanikai szerkezetek és a technikai vívmányok iránt fogékonyak érdeklődnek a kerékpár karbantartása, teljesítményének maximalizálása iránt, míg mások az őket kiszolgáló eszközként tekintenek rá, és a legkisebb hibával is a szervizbe viszik a drótszamarat…

Mindkét álláspont érthető: nem érdemes mindenkinek a kerékpár-karbantartás minden apró fortélyát elsajátítani, de bizonyos, egyszerű feladatok megoldása praktikusabbá teszi a kerékpár használatát. Mint ahogy lakásunk villanyizzóinak saját kezű pótlása is hasznos ismeret, kerékpárunkon a gumifoltozás vagy a lánc rendszeres kenése sem éppen felesleges készség…

I. Ellenőrzés

Rendkívül fontos, hogy minden kerékpározás előtt gépünk állapotát ellenőrizzük, mellyel elkerülhetjük, hogy útközben jelentkezzen a meghibásodás, amelynek megoldása komoly nehézségekbe ütközhet, testi épségünkre is veszélyes lehet. Egy indulás előtti gyorsellenőrzés során a következőket kell megvizsgálni:

– a patentszárak szorossága
– a fékpofák állapota (kopás, rögzítőcsavarok)
– a féktestek, -karok működése (erősen húzzuk meg a karokat, csavarjuk meg a féktesteket, hogy nem lazultak-e ki a rögzítőcsavarok)
– a kerék megpörgetése, centrírozottság, a gumi egyenletes futása, állapota, esetleges repedések, vágások, kopás felmérése, beékelődött szilánkok eltávolítása
– guminyomás (gyakoroljuk be a helyes nyomás érzését gumiösszenyomással)
– a kormány és kormányszár csavarjainak feszessége, a kormányszár párhuzamossága a váz síkjával
– a hajtókar megforgatása mellett próbáljuk végig az áttételeket, főképpen a végletek (legszélső lánckerekek) esetében, semmi esetben se legyen túlváltás
– a lánc finom járása, egyetlen láncszem sem ugorhat, nem lehet rozsdás, havonta ellenőrizzük a kopás mértékét – az aszfalton használt láncok 2000-4000 km-t bírnak, míg a terepen használtak ennek felét-kétharmadát
– az első fék behúzása mellett toljuk előre-hátra a kerékpárt, így ellenőrizzük a kormánycsapágy „játékát”
– markoljuk meg a hajtóművet, és húzzuk ellentétes irányba, így ellenőrizzük a középcsapágy „játékát”
– markoljuk meg a kereket, majd mozgassuk oldalirányba, így ellenőrizzük a kerékcsapágy „játékát”
Ha a kerékpár az ellenőrzések bármelyikén „megbukik”, ne keljünk útra, javítsuk vagy javítassuk meg a hibát!

II. Kerekek kiszerelése és visszahelyezése

Ezen felül számos olyan mindennapos szerelési művelet van a kerékpáron, melyet minden kerékpárosnak ismernie kell. Ilyen a kerekek kiszerelése, visszahelyezése, mely elengedhetetlen a defektszereléskor, a kerékpár gépjárműben való szállításakor. A lépések a következők:

– a fék kioldása: az országúti kerékpárok patkófékeit vagy a féktesten, vagy a fékkarnál lehet szélesebbre nyitni, míg a mountain bike-ok V-fékei esetében a „pipát” kell kiakasztani, a tárcsafékeknél nincs szükség kioldásra. (A hátsó kerék kiszedéséhez váltsunk a legkisebb hátsó lánckerékre!)
– a patentzár kioldása: kioldáshoz a kart (szerszám használata nélkül) fordítsuk kifele, majd első kerék esetében a másik oldalon található rögzítőanyát is ki kell hajtani, hogy a patentzár ki tudja kerülni a villasaru „nyelveit”

– a kerekek kivétele: az első kerék a patentszár rögzítőanyájának kihajtása után általában a kormány megemelésével kiesik a villából, ha mégsem, üssük meg finoman. A hátsó kerék esetében a rögzítőanyán ne állítsunk, viszont a váltókanalat hátra kell húzni, hogy a lánckeréksor ki tudja kerülni a felső bowdenvezető görgőt.

– a kerekek visszaszerelésekor ellenőrizzük, hogy a tengely pontosan üljön a saruban, érdemes a patentszár megszorítása előtt ránehezedni a kerékpárra. A hátsó kerék esetében behelyezéskor a lánc a legkisebb lánckeréken legyen, ismét húzzuk kissé hátra a váltó kanalát, mellyel megkönnyítjük a saruba való bevezetést.
– a patentzár megszorítása: a kart nem forgatni kell, hanem befordítani, előtte viszont a rögzítőanyát be kell hajtani, majd addig állítani negyed fordulatokkal, míg a kar befordítása határozott kézerőt igényel (nyoma markunkban marad), de ehhez szerszám használata nem szükséges (a karnak a végállásig el kell fordulni!)
– a fék gyorskioldóját vissza kell állítani, majd húzzuk meg a kart és ellenőrizzük a kerék helyzetét: a fékpofák egyenlő távolságra legyenek az abroncstól.

III. Tisztítás, kenés, pumpálás

A harmadik alapművelet a kerékpár megtisztítása, a lánc kenése, a külső gumi ideális nyomásának biztosítása:

-a kerékpár általános megtisztítása esetén használjunk mosogatószeres vizet, esetleg autósampont, kefét és szivacsot
– kerüljük a magasnyomású tisztító használatát, mivel a csapágyak tömítéseit nem ilyen hatásokra tervezték, a tisztítószeres víz behatolhat és tönkreteheti a csapágyakat
– érdemes a kerékpárt szerelőállványra helyezni vagy a plafonról lógatni, esetleg feje tetejére fordítani, nyerge és kormánya alá rongyot, szőnyegdarabot helyezni
– a kerekeket szereljük ki, mivel így könnyebb mind azokat, mind a vázat és az alkatrészeket megtisztítani
– közepesen kemény sörtéjű kefével mossuk végig a kerékpár, beleértve az összes alkatrészét és a kerekeket

– mossuk le a habot kisnyomású tömlővel, vagy egyszerűen töröljük le szivaccsal, ronggyal
– a meghajtás elemein lerakódik a szennyezett kenőanyag, melyet hatékonyan csak zsíroldóval tudunk eltávolítani: fújjunk környezetben lebomló zsíroldószert (citrus oldószert) a láncra, a lánckeréksorra, az első lánckerekekre, illetve az első és hátsó váltóra, majd ronggyal töröljük tisztára az alkatrészeket
– ha a lánc erősen szennyezett, ki kell mosni, melyet elvégezhetünk egy lánctisztító szerkezet segítségével, vagy a kerékpárról leszerelve áztatással (utóbbi esetben praktikus a patentszemmel rendelkező lánc, így nem kell minden alkalommal láncbontással, összeszereléssel vesződni, így gyengíteni a lánc szerkezetét). Az áztatásos tisztításhoz legcélszerűbb a láncot egy műanyag (üdítős) palackba helyezni, harmadáig feltölteni oldószerrel, majd néhány percig erősen felrázni. A láncot halásszuk ki, akasszuk fel száradni, majd szereljük vissza a kerékpárra. Az oldószert hagyjuk állni, majd a tiszta részét használjuk újra!

– a lánc kenését szemről szemre végezzük – mindegyikre egy-egy csepp lánckenőanyagot juttassunk, hajtsuk körbe a láncot párszor, majd töröljük le a felületéről az kenőanyagot. Rendszeres tisztítással és kenéssel az áztatásos módszerre ritkábban lesz szükség.

Az osztrák RSP termékeit a kerékpárok tisztántartására és kenésére fejlesztették ki. A kiváló minőségű termékek igen hatékonyak a tisztításban és kenésben, amellett, hogy abszolút környezetbarátok. A képen az igen hatékony lánctisztító készülékük és készítményük látható.

IV. Vészhelyzet

Ha kerékpározásunk során otthonunktól eltávolodunk, előbb vagy utóbb szembesülni fogunk egy olyan helyzettel, ahol útközben kell egy hibát megoldanunk. Erre célszerű felkészülni mind a szükséges eszközök, szerszámok tekintetében, mind pedig a leggyakrabban felmerülő hibák megoldásának elsajátításával.

Defekt

A leggyakoribb felmerülő hiba, mely ellen nem sokat tehetünk (még a profi versenyzők életét is megkeseríti), a rettegett defekt. Azért a megelőzés terén van tennivalónk: az indulás előtti rendszeres ellenőrzés során vizsgáljuk meg a köpeny futófelületét, és távolítsuk el a beékelődött szilánkokat (lehet, hogy néhány fordulat múlva éppen áthatolna a belső gumi falán…) Emellett vizsgáljuk meg az oldalfalat is, esetleges nagyobb repedések esetén cseréljük ki a köpenyt. Menet közben pedig kerüljük ki az üvegszilánkokat, kátyúkat, így valamelyest csökkenthetjük a defektek gyakoriságát, de kizárni teljes egészében nem tudjuk. Ha utolér a végzet, a következő módon járjunk el:

– a kerekek kiszerelése és visszahelyezése pontban leírtak szerint oldjuk ki a féket és a patentszárat, első kerék esetében lazítsuk ki a patentszár rögzítőanyáját, míg a hátsó keréknél először váltsunk a legkisebb lánckerékre, majd a kerék kivételénél húzzuk hátra a váltókanalat, majd emeljük ki a kereket

– a köpenyt a gumiemelő szerszámok segítségével emeljük át az abroncs peremén, a szorosan ülő köpenyek esetében két szerszámot rögzítsünk a küllőkhöz, majd a harmadikkal haladjunk tovább
– ha a külső gumi az egyik oldalon teljes egészében „átbukott” a peremen, a szelepnél kezdve húzzuk ki a belső gumit

– ha belsőt is hoztunk magunkkal (ajánlott), nem kell foltozással vesződni, viszont ebben az esetben is meg kell határozni, hogy mi okozta a defektet: tapogassuk végig a köpeny belsejét, illetve vizsgáljuk meg külsejét, hogy megtaláljuk az esetleg még mindig beékelődött szilánkot. Ha a lyukas belsőn két párhuzamos nyílás van, akkor maga az abroncs pereme okozta a sérülést, azaz a kereket „felütöttük”, ha a belső agy felőli oldalán van a sérülés, akkor azt a védőszalag hiányossága okozta.
– belső gumi hiányában a lyukat meg kell foltozni: dörzspapírral érdesítsük fel a sérülés körül a belső gumi felületét, majd közepesen vastag rétegben kenjünk rá vulkanizáló oldatot, és hagyjuk öt percig száradni. Ezután helyezzük rá a fóliáról frissen lehúzott foltot, nyomjuk erősen rá, majd távolítsuk el a külsején lévő celofánt.

– ellenőrizzük a gumi állapotát, ha 1 cm-nél hosszabb vágás van rajta, akkor annak belsejére is vulkanizáljunk foltot, ha a védőszalag nem takarja a nyílást, igazítsuk meg, majd otthon cseréljük ki
– a belső gumit a szeleptől kiindulva helyezzük vissza a köpenybe, majd az utóbbit – ha lehetséges – gumiemelő használata nélkül „buktassuk át” az abroncs peremén

– pumpáljunk egy kevés levegőt a gumiba, igazítsuk meg a fekvését, majd helyezzük üzemi nyomás alá
– a kereket a már ismert módon szereljük vissza, majd zárjuk vissza a patentszárat és a féket, és ellenőrizzük az utóbbi megbízható működését.

Continental defektvédelem

A leggyorsabb defektjavítás, ha megelőzzük a defektet. Ezért fejlesztette ki a Continental a Safety Systemnek nevezett defektvédelmi rendszerét, melynek lényege, hogy a gumi külső héja alatt egy különleges anyag gátolja, hogy a szúrás, vágás a belsőbe hatoljon. A cég több modellje is kapható ezzel a technológiával, a gyár egy év cseregaranciát biztosít ezekre a típusokra, amennyiben mégis defektet szenvednél vele.

Ilyen gumi például a Contact, mely kitűnő városi és trekking külső, extra defektvédelemmel, robosztus oldalfallal, modern profillal a jó menetteljesítményekért, és kitűnő minőségű szilika futófelületi keverékkel a hosszú távú alkalmazhatóságért és a jó tapadásért mindenféle időjárási körülmények között. Ára: 4.690 Ft

BBB Windgun pumpa

A defektjavítás után nélkülözhetetlen ez az extra könnyű, és rendkívül magas levegőnyomást biztosító minipumpa. A kihajtható T-alakú fogantyú és fém dugattyú teszi lehetővé a magas nyomás elérését (100 psi/7 bar). Szelepfedél segíti tisztán tartani a szelepeket, és kétféle szelephez használható.

Beépített, könnyen leolvasható, hosszúkás légnyomásmérője psi-ben és bar-ban egyaránt mér. Használata rendkívül pontos és kényelmes. Hossza: 280 mm. Ára: 4.258 Ft

Lánchiba

A második leggyakoribb útközben fellépő hiba a lánc szakadása vagy beszorulása. Beszorulás esetén meg kell próbálni ugyanott kibújtatni, ahol bebújt, tehát általában az első lánckerekek és a láncvilla közötti résen. A lánc rugalmas, de mint tapasztalni fogjuk mégsem eléggé. A beszorulást a lábunk erejével értük el, így kézi erővel nehezebb dolgunk lesz, de a hajtókar forgatásával sokszor sikert érhetünk el. Ha nem sikerül, bontsuk meg a láncot, majd az alábbiak szerint szereljük össze.

Régebben a láncok ritkán szakadtak, manapság a rendkívül keskeny 9 vagy 10 fokozathoz tervezett darabok sajnos annál gyakrabban. Sok esetben a szakadást a helytelen összeszerelés vagy a lánc korábbi beszorulása során elszenvedett sérülés okozza. A szakadás során az egyik szegecs kicsúszik a külső lap nyílásából, és a lánc szétnyílik. A teljes szakadás előtt a váltóból érzékelhető a kattogó hang, így ilyen esetben azonnal álljunk meg, és vizsgáljuk meg a lánc állapotát. Ha a lánc teljesen szétnyílik, elszakad, sokkal nehezebb lesz megjavítani, tönkre teheti a váltókat, a vázat, illetve eséshez, komoly sérüléshez is vezethet.

A szegecs láncbontóval történő visszatolása csak átmeneti megoldás, otthon a láncot ki kell cserélni. (10 fokozatú láncok esetében hazafelé kis pedálnyomatékkal hajtsunk!) Ha a külső lap elhajlott, szereljünk ki az adott szempárt: ehhez préseljük ki a következő szegecset úgy, hogy az egyik külső lapban még „üljön”, majd a hibás szempár eltávolítása után a kitolt szegecset préseljük vissza. Ha viszünk magunkkal patentszemet, akkor a láncbontóval csak a sérült külső lapokat kell eltávolítani, majd a tartalék patentszemmel összekapcsolni. Ebben az esetben a láncszerelés után is teljesen terhelhető, később sem szükséges cserélni, legfeljebb ha a szakadást a túlzott kopás okozta.

Abroncssérülés/küllőtörés:

Ha esés, ütközés vagy kátyúba hajtás miatt az abroncs megsérül („nyolcast kap”), és már nem képes elfordulni a fékpofák vagy a váz érintése nélkül, akkor a nálunk lévő küllőkulccsal centrírozni kell a kereket. Küllőtörés esetén a törött küllőt célszerű kicserélni, ha nincs tartalékküllő, a lehető legpontosabban szedjük ki a „nyolcast” a kerékből.

A centrírozáshoz vizsgáljuk meg, hogy melyik irányba üt a kerék. Ha nem hiányzik küllő a kerékből, akkor az ütés irányába az agyperem felé haladó küllőket fél fordulattal lazítsuk, majd a szomszédos kettőt (amelyek az ütés irányával ellenkező agyperem felé futnak) fél-fél fordulattal feszítsük meg. Addig folytassuk a munkát, míg az abroncs már nem érinti a fékpofákat, majd vigyük a kereket szerelőhöz, esetleg otthon, centrírozó állványunkon orvosoljuk a problémát.

Abban az esetben, ha hiányzik egy küllő és nincs tartalék, csak lazítsuk meg a vele szomszédos két küllőt, míg nem sikerül használható állapotba hozni a kereket. (Az út menti centrírozástól különben se várjunk tökéletes megoldást.) Hazafele ne hajtsunk gyorsan, kerüljük a sprinteket és a bedőlős kanyarodást. Ha nem sikerül a fékpofa súrolását kiküszöbölni, oldjuk ki a féket, de ellenőrizzük, hogy még így is maradjon valamennyi fékhatás. Ugyanígy kell eljárnunk, ha nem vittünk magunkkal küllőkulcsot, de ha a vázhoz is hozzáér a kerék, próbáljuk meg kézi erővel kiegyenesíteni az abroncsot (támasszuk a kereket falnak vagy fának, de legjobban tesszük, ha nem kerékpáron térünk haza.

Bowdenszakadás

Az első váltóbowden szakadása esetén kössük el a felesleges darabot, és a kis lánctányéron folytassuk utunkat. A hátsó váltóbowden esetében így csak a legkisebb (vagy legnagyobb) hátsó lánckerék lesz használható, mely nem biztosít kényelmes áttételt. Állítsunk a váltó végálláscsavarján úgy, hogy a harmadik lánckeréken fusson a lánc. Forgassuk a hajtókart, és a csavarral állítsuk be a legcsendesebb működést. A fékbowden szakadásán kizárólag a csere segít, ennek hiányában hajtsunk lassan és óvatosan hazafelé.

Eredetileg megjelent a Bikemag 2008-as „Kerékpározz velünk” különszámában.