Lesz-e idén Gemenci Nagydíj?
Az Ifjúsági Unió Szekszárd (IFU) 15 éve kötődik a Gemenci Nagydíj országúti kerékpárversenyhez, öt éven keresztül főszervezői voltak, az azt megelőző években pedig segítőként vettek részt a lebonyolításban. A viadal, mely a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) kategóriáját is megkapta, 35 év után, idén, ilyen formában, az IFU által nem kerül megrendezésre. Az indokokat Ignácz György, korábbi főszervező közleményben tudatja.
„Egyesületünkről tudni kell, hogy elsősorban szabadidősport- és turisztikai programok szervezését, turisztikai fejlesztések megvalósítását tűzte ki célul. Számunkra a Gemenci Nagydíj nem a versenysportot, sokkal inkább Szekszárd és a régió egyik turisztikai attrakcióját jelentette. Szükségállapotban vettük át a verseny szervezését 2005-ben. Az addigi rendezők akkor úgy döntöttek, hogy nem tudják továbbvinni az eseményt, belefáradtak a sok év munkájába. Egyesületünk az elmúlt években számos turisztikai eseményt valósított meg, foglalkozunk a fiatalok nevelésével, utánpótlás-neveléssel a természetjárás szakágaiban és a túraversenyzésben; komolyan teszünk a civil szektor fejlesztéséért is.
Önkénteseinkkel képesek vagyunk a Nagydíjat „a nagykönyvben megírtak” szerint megszervezni és lebonyolítani, de jelen gazdasági helyzetben arra nem, hogy az ehhez szükséges anyagi hátteret megteremtsük. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség által támasztott követelmények betartása érdekében a költségeink folyamatosan emelkedtek. A gazdasági válság hatására az üzleti szféra támogatása csökkent, pályázati kiírás hiányában állami dotáció nem volt, egyedül a helyi önkormányzattól kapott hozzájárulások mutattak növekvő tendenciát a korábbi évekhez képest.
Egyesületünk a rendezvény megszervezésével, azzal, hogy a rendezvény költségvetéséből hiányzó összeget kipótolja, kockáztatná alaptevékenységeit és működését, ezért elnökségünk fájó szívvel, de úgy határozott, hogy az idei évben nem szervezi meg a Gemenci Nagydíjat. A Gemenci Nagydíj idején hagyománnyá vált T-Mobile Szekszárdi Kerékpáros napot május 8-án továbbra is megszervezzük, az amatőr kerékpárosok számára.”
További információ: www.ifu.hu
Forrás: Ifjúsági Unió Szekszárd, sajtóközlemény
Edzőkör ajánló: a Komárom-Komarno klasszikus kör
Mostani országúti edzőkörünket a Papírkutyák csapata prezentálja. A társaság székhelyéből adódóan fővárosi rajttal kezdődik a kör, de a tekintélyes útvonalhossz miatt az érintett települések lakói is beiktathatják akár saját klasszikusaik közé. Az ismertetőt egy rövid összegzéssel, majd egy korábbi tavaszi edzés felidézésével kezdi a csapat krónikása.
Amit a körről tudni kell:
A „leg”-ek köre.
Az egyik legrégebbi klasszikus, amit a mai Papírkutya csapat „vénjei” tavasszal teljesítettek.
A csapat repertoárjának leghosszabb klasszikusa.
A legjobb körülmények között zajló klasszikus (értsd: autósok, útminőség).
Általában a legtöbb résztvevővel zajló kör.
Nehéz lenne megmondani mikor ötlött fel a gondolat a tagokban – és valójában kiben is –, hogy át kellene ugranunk a „szomszédba”, ha nem is egy kellemes sörözésre, hanem egy – talán még kellemesebb – tekerésre. Nem kellett hosszasan győzködni bennünket, és a táv hossza sem tudott elriasztani senkit sem, így útlevelünkkel zsebünkben nekivághattunk az – előzetes számításaink szerint 200 km-es – pedálozásnak. Az első kör teljesítésének évszáma örök rejtély marad, miheztartás végett azonban támpontként szolgálhat, hogy a kezdeti években komppal teljesítettük a Dunán való átkelést. Később (2001-től), miután a Mária Valéria híd megépült, lényegesen egyszerűbb lett a dolog.
A találkozás időpontjába belekalkuláltuk az ebédre fordítandó hosszabb megállást is, így az hajnali 7-8 óra közé esett, a Flórián tér Vörösvári útra néző oldalán. Az indulók létszáma nem ritkán a húsz fő felé kacsingatott, de mindig akadtak olyanok, akik „véletlenül” otthon felejtették a szükséges okmányokat. Mivel az országot a lehető leggyorsabban kívántuk magunk mögött hagyni, a 10-es (dorogi) úton indultunk neki. Legtöbbször nyugodt tempóban küzdöttük le a Dórák által állított, egyáltalán nem bevehetetlen falat, míg elérkeztünk a határhoz. A párkányi oldalon valamivel kevesebben, de töretlen lelkesedéssel folytattuk az utat. Persze csak miután megtartottuk első frissítésünket. (Kezdetben minden adódó alkalmat kihasználtunk arra, hogy pihenés és étkezés céljából megálljunk, így talán nem véletlenül nevezték többen edzőkör klasszikusainkat egyszerűen csak „gasztro-túráknak”…)
Szlovákiában alaposan megváltozott körülmények vártak ránk. Ez alatt elsősorban az utakat értem, amelyek, ha nem is francia- vagy olaszországi minőségűek, de a mieinknél határozottan jobbak voltak. A falvak között kanyargó aszfaltcsík, kihaltabb is volt a Magyarországon megszokottnál. Ezeknek a változásoknak köszönhetően a tempó valamelyest emelkedett, de még mindig nem kellett „élet-halál”-ra tekernie senkinek sem, a beszélgetésre mindenkinek maradt elég energiája.
Még valami. Egyik évben valahol a szlovák rész közepe táján bukfenceztünk páran. Szerencsére nem volt különösebben súlyos az eset, de persze az egész sor megállt, kissé rendezetlenül, kérdezgetve a „szentségelőket”, hogy mi a helyzet. Nagyjából az egész sávot elfoglaljuk ilyenkor pár percre, amíg rendeződtek a sorok. Az autósok, ahelyett, hogy édesanyáinkat emlegetve, dudálva ordítottak volna, ahogy (tisztelet a kivételnek) ezt itthon megszokhattuk, megálltak, sőt addig merészkedtek, hogy segítségüket is felajánlották. Van ilyen is…
A kedvező útviszonyok ellenére a Duna mentén haladva nagyon vártuk már a bűvös „Komarno” tábla feltűnését. Hogy miért? Mert a következő hivatalos megálló már a magyar részre esett. Ugyan megálltunk néha Szlovákiában is rövidebb „egészségügyi” pihenésre, de ez nem jelentett többet, csak pár percnyi szusszanást. Ám ahogy visszatértünk szülőföldünkre tudtuk, hogy vár minket egy kisvendéglő a 1-es út mentén. Nem kellett csalódnunk. Elfoglaltuk a helységet, s vagy félórás szünet után másztunk vissza csak a nyeregbe, s mint egy lendkerekes autó lassan értük el az utazósebességet. Sajnos a szülőföld egyben azt is jelentette, hogy az utak ismét nem makulátlanok. (A helyzet a kezdetek óta sem változott sokat, ha egyáltalán változott.)
Az 1-es útról Dunaalmás, Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu felé, azaz a 10-es úton folytatta a kissé fáradó csapat – immár jóllakottan – a tekerést. Az otthon egyre közelebb került, s az óvatoskodás is egyre kevésbé fogta vissza a lábakat. Dorogtól, mintha csak egy hatalmas mágnes vonzott volna Budapest felé, a tempó mindig fokozódott. Persze nem kell folytonos 50 km/órás sebességre gondolni, de ekkor már sokan döntöttek úgy, hogy a vezetés megtisztelő feladatát áthárítják egy arra érdemesebb társuknak. Az azonban csak a legritkább esetben fordult elő, hogy otthagytunk volna valakit az út közepén, „Innen már megoldod egyedül!” felkiáltással. Ha mégis leszakadt valaki, megvártuk az ürömi leágazónál, a Budapest táblánál.
A rövidebb, hosszabb megállásokkal teletűzdelt 200 km-es távot 8-9 óra alatt teljesítettük. Fáradtan, de mindig egy újabb kellemes élménnyel gazdaodva értünk haza, hogy a következő hétvégék valamelyikén újra egy hasonlóképpen hosszú edzéssel fárasszuk magunkat.
Szöveg: Hagyó Zoltán, HBalage
Ábra és fotó: HBalage
Bajnokok találkozója az első Urban Cross versenyen, az Aréna Plázában
Első alkalommal került Magyarországon megrendezésre futó és kerékpárverseny egy bevásárló központban, ahol nemcsak gyerekeknek és a nagyközönségnek, hanem az ország legjobbjainak is lehetősége volt a különleges pályán bizonyítani a küzdőszellemet. A X2S TEAM ezzel újabb nem mindennapi versenyt honosított meg hazánkban.
Az Aréna Pláza ideális helyszín volt a rendezvényhez, hiszen Budapest központjában, hatalmas zöldterülettel körülvéve szinte kínálja magáét a sportoláshoz, a szabadidő eltöltéséhez. Az első versenyen még csak az elit mezőny lépett az üzletközpont folyosóira, de a külső pályaszakaszok is elegendő izgalmat és élményt adtak ahhoz, hogy újabb esemény időpontja is a szervezők tervei közé kerüljön.
A nap kezdeteként Szentgyörgyi Rómeó bemelegítő tornája után vághattak neki a távnak kicsik és nagyok, több kategóriában és távon. A legtöbb fiatal Gyöngyösről érkezett, a kálváriaparti iskolából, ahol a sport és a sportos életmód a napi program fontos részét jelenti, így nem is volt meglepő, hogy több dobogós helyet szereztek a gyerek és ifjúsági kategóriában.
A felnőtt verseny előtt Németh Lajos egy rövid meteorológiai előrejelzést is adott a következő időszakra feloldva a versenyzők feszültségét. A rajt után a férfi mezőnyben ádáz küzdelem vette kezdetét, végül a hosszútávfutó Beda Szabolcs szakította át elsőként a célszalagot. A hölgyeknél a tájfutó Őry Eszter magabiztos futással győzött, számára ez a terep nem volt igazán nehéz.
A nap igazi különlegessége következett, az ország elit futóinak kieséses versenye 4 futamban, ahol a legutolsó célba érkezők már nem állhattak a következő rajthoz, amelyre 5 perc pihenő után került sor. Ez a versenyforma hihetetlenül kemény igénybevétel, a profi futóedzések sem tudták teljesen felkészíteni a versenyzőket – ez a X2S célja is a hasonló versenyekkel, szokatlan és váratlan helyzeteket teremteni a pályán ezzel kihozva olyan rejtett adottságokat, képességeket, amelyek egy hivatalos versenyen nem kerülnek elő. A versenyt végül az ügyesen taktikázó és végig jó formában futó Dani Áron (BEAC) nyerte, Szabó Imre és Rezessy Gergely (Vasas) előtt.
A kerékpárosok versenye hasonlóan izgalmas látványt jelentette a nézőknek, hiszen a pálya több olyan elemet is tartalmazott, ahol nem mindennapi jelenetek játszódtak le. Itt 4-es futamokban teljesítették a távot – az első 2 jutott tovább. Több hatalmas esés és ugratás, trükk bemutatása után (komoly sérülés nem történt) az utolsó futamban 4 versenyző mérkőzhetett: Melts András, Fenyvesi Péter, Grósz Béla és Lukács Bálint. Végig jellemző volt a taktikai küzdelem is, hiszen a pálya lehetőséget adott egymás akadályozására és ügyes trükkök bevetésével az előny megszerzésére. A küzdelemből a profi kerékpáros Melts (Corratec) került ki győztesként, nyomában a fiatal Fenyvesivel (X2S-KONA TEAM).
A napot színesítette az Életfa életmód programja, a T-Mobil bringaszervize, a Salomon és az Ironclad bemutatója, a Premier Pain masszázs szolgáltatása, valamint a szervező csapat nyári programjainak ismertetése. Ezek között kiemelkedő a Balaton Bike Fesztivál Balatonfüreden és az Outdoor nap Királyréten, hiszen mindkettőn számos esemény és sportlehetőség várja az érdeklődőket.
A díjátadón számos szép kupa, érem, ajándék és különleges díj talált gazdára a Goldlife, a Saucony, a Players Room, a Trexpert, a Premier Pain, a Kona City, az Életfa és a X2S TEAM jóvoltából.
Az esemény weboldala: www.urbancross.hu
Forrás: terepsport.hu
Fotó: X2S TEAM (Fenyvesi Tamás), Hirt Márton
Sajtótájékoztatón mutatták be a pécsi nemzetközi viadalt
Európa Kulturális Fővárosában, sajtótájékoztatón mutatták be a 2010. május 9-én megrendezendő olimpiai krossz (XCO) hegyikerékpár-versenyt, a CST International Kupát. A Magyar Kupasorozat pécsi állomásaként naptárba kerülő viadalt a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség is jegyzi, a világranglista-pontok gyűjtésére is lehetőséget adó versenyt UCI C2-es kategóriába sorolták.
A pénzdíjas, „CST International MTB XCO CUP C2” elnevezésű versenyre a Contact SE szervezésében a Baranya-megyei Mecsextrém Parkban kerül sor 2010. május 9-én. Az elit férfiak és nők futamában az első 15 illetve 10 célba érkező világranglista-pontot kap, ezért jelentős számú külföldi kerekes részvétele várható a rangos viadalon. Az amatőröknek lehetőségük nyílik részt venni egy komoly nemzetközi futamra kialakított pályán való versenyzésen, amely idén is sok meglepetést tartogat.
„A verseny fő célja, hogy a sportolók nemzetközi ranglistapontokat szerezhessenek, hozzájárulva a 2012-es Londoni Olimpiai Játékokra való kijutás lehetőségéhez. Ez Magyarországnak kiemelten fontos, hisz 2008-ban nagyon jó helyen végzett Parti András, és az őt követők is esélyesek erre. A Contact SE szervezésében az elmúlt 9 évben jó néhány XCO verseny lebonyolításra került, a pályák nehézségéről a versenyzők sokat tudnának mesélni. A pálya 5,6 km hosszú, talaja földes erdei út, helyenként agyagos; eső esetén is járható, de akkor igazán nehézzé válik. Száraz időben könnyű, apró mintázatú gumikat ajánlunk, esőben a sárgumi, szinte kötelező jellegű.” – foglalta össze Goda Péter főszervező.
„A CST, mint a hazai kerékpárgumi-piac meghatározó szereplője, fontosnak tartja a környezettudatos életformát és az egészséges életmódot. A kerékpározás támogatása és népszerűsítése nagyszerű lehetőséget kínál e téren. Pécs, mint Európa Kulturális Fővárosa méltó helyszínnek ígérkezik a versenyhez.”– mondta Kulimák Péter, a CST termékeket Magyarországon forgalmazó BikeFun Hungary Kft. értékesítési vezetője.
„Mindig nagy öröm és lehetőség a magyar hegyikerékpáros sportnak, ha hazai pályán mérhetjük össze erőnket a nemzetközi vetélytársakkal. A jól ismert versenyrendező és a tavaszi Mecsek egyaránt biztosítékai a nagyszerű versenynek és az érdeklődésre méltán számot tartó rendezvénynek. Őszintén remélem, hogy értékes UCI világranglista-pontokat tudunk itthon tartani.” – tette hozzá Sipiczki Róbert a honi hegyikerékpáros szövetség elnöke.
Nevezni a helyszínen, szombaton délután edzésidőben, majd vasárnap 8:00-tól 12:00-ig lehet; minden kategória nevezése a rajt előtt 1 órával lezárul. A hivatalos edzés szombaton 15 és 18 óra, vasárnap 8:00 és 9:45 között lesz lehetséges. A gyermekfutamok rajtjára tíz órától kerül sor, az elit, U23-as és U19-es versenyzők indítása délután kettőkor fog történni.
A rendezvény kiemelt, névadó támogatója a budapesti székhelyű BikeFun Hungary Kft. által forgalmazott CST gumimárka.
Díjazás:
– UCI férfi kategóriában az első 15 helyezett részesül pénzdíjazásban:
200 / 150 / 100 / 80 / 65 / 55 / 50 / 40 / 35 / 30 / 20 / 20 / 20 / 20 / 20 EUR;
– UCI női kategóriában az első 10 helyezett részesül pénzdíjazásban:
160 / 120 / 80 / 60 / 40 / 30 / 20 / 20 / 20 / 20 EUR.
Rendező:
Contact Sportegyesület H-7632, Pécs, Aidinger János utca 1.
A verseny helyszíne:
Mecsextrém Park, H-7628 Pécs – Árpádtető 1. (GPS: N.46081287 E.18151000).
További információk: www.contactsport.hu; www.mmtbszsz.hu
Forrás: BikeFun Hungary Kft. sajtóközlemény
Az év első pályaversenye – eredmények
Családias hangulatban zajlott az idei év első pályakerékpáros edzőversenye 2010. április 24-én a budapesti Millenáris Sporttelepen. A felnőtt- és utánpótlás korcsoportok versenyzői három futamban – tempóverseny, egykörös repülőverseny és pontverseny – mérkőztek egymással, és végül összetett győzteseket is hirdettek.
Sokáig tartott az idei jéghoki szezon, így az év első pályaviadala nem túlságosan nézőbarát körülmények között, a Millenáris közepén tavaly ősszel ideiglenesen felépített sátor árnyékában zajlott. Miután kiderült, hogy 15-20 fokban már igen nehéz jeget csinálni, a hokisok pár napja eltávoztak ugyan, a sátor elbontására azonban még várni kell – remélhetőleg minél kevesebbet.
A tempó- avagy iramversenyben a versenytáv minden körében 2 illetve 1 pontot kapott a célvonalon áthaladó első két versenyző, a legvégén pedig az első 4 került pontozásra. A repülőrajtos időfutamban valamennyi korcsoport egy kört teljesített, míg a pontversenyben a szokásos módon a hajrákörökben az első négy gyűjthetett pontot a körelőny pedig extra pontokat ért. A három futamban elért helyezésük alapján a versenyzők omnium jelleggel összetettben is rangsorolásra kerültek.
Az elitek futamaiban jó csapatmunkát bemutatva gyűjtötte a győzelmeket és a dobogós helyezéseket a KSI két versenyzője, így a végelszámolásnál Veres Ádám került az élre, csapattársa Szalontay Sándor előtt. Az összetett harmadik helyen a gipszelt alkarral versenyző BVSC-s Solymosi Márton végzett, aki számára más miatt is nevezetes volt ez a nap, így mindemellé még egy születésnapi tortát is kapott.
A pálya edzőverseny-sorozat tovább folytatódik a Millenárison, így legközelebb 2010. május 8-án a Baranyecz András emlékversenyen állnak rajthoz a pályabringások. A pálya ob előtt még további három alkalommal lesz hétvégi edzőverseny (május 15., június 19. illetve július 17.) a BVSC-Zugló Kerékpáros Szakosztályának szervezésében. Az igazoltak mellett minden egyes alkalommal lehetőség nyílik egy-egy időfutam erejéig amatőrök számára is, hogy kipróbálják magukat.
Pálya Edzőverseny 2010, 1. forduló, eredmények:
Igazolt versenyzők:
U13-U15 korcsoport:
Tempóverseny:
1. Peringer Balázs (KSI) 12 pont
2. Tímár András (KSI) 6 pont
3. László Attila (BVSC) 3 pont
Egykörös repülőrajtos időfutam (412 m):
1. Peringer Balázs (KSI) 31,64”
2. Tímár András (KSI) 33,87”
3. Borissza Johanna (KSI) 35,65”
Pontverseny:
1. Peringer Balázs (KSI) 18 pont
2. Tímár András (KSI) 14 pont
3. László Attila (BVSC) 8 pont
Összetett végeredmény U13:
1. Borissza Johanna (KSI)
2. Hajdú Máté Olivér (BVSC)
3. Molnár Gábor (KSI)
Összetett végeredmény U15:
1. Peringer Balázs (KSI)
2. Tímár András (KSI)
3. László Attila (BVSC)
Elit-U23:
Tempóverseny:
1. Veres Ádám (KSI) 16 pont
2. Szalontay Sándor (KSI) 13 pont
3. Horváth Balázs (BVSC) 2 pont
Egykörös repülőrajtos időfutam (412 m):
1. Szalontay Sándor (KSI) 25,37”
2. Veres Ádám (KSI) 26,01”
3. Solymosi Márton (BVSC) 27,32”
Pontverseny:
1. Veres Ádám (KSI) 34 pont
3. Solymosi Márton (BVSC) 14 pont
2. Szalontay Sándor (KSI) 10 pont
Összetett végeredmény:
1. Veres Ádám (KSI)
2. Szalontay Sándor (KSI)
3. Solymosi Márton (BVSC)
Amatőr versenyzők egykörös időfutama (412 m, lendítéssel):
1. Imre Zsolt – 35,44”
2. Zsingor Attila – 38,68”
3. László Tamara – 48,80”
Letölthető dokumentumok:
– részletes eredménylista
További képek: www.bvsccycling.hu
Az Amatőr Kupa 5. fordulója: Tarján Kupa
A Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület Országúti kerékpáros szakágának rendezésében 2010. május 2-án kerül sor immár ötödik alkalommal a Tarján Kupára, mely az AKESZ Amatőr Kupasorozatának 5. fordulója is lesz egyben. A nyílt országúti mezőnyversenyen 12 kategória versenyzői mérhetik össze erejüket 27 illetve 81 kilométeres távon.
Letölthető dokumentumok:
– versenykiírás
Forrás: Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület sajtóközlemény
További információk: http://www.salgotarjanihke.hu/
Critical Mass – 2010. április 24.
Ha április, akkor Critical Mass! Tudják ezt már sokan, így most is jöttek rengetegen a hívó szóra. A saccolások szerint Budapesten olyan 30-32 ezren. Volt már ennél több is, de egyrészt ezen a hétvégén nagyon sok kerékpáros eseményt sikerült összezsúfolni az ország több pontján, másrészt ez is éppen elég brutális hatással bír.
Az időjárás ismét kegyeibe fogadta az össznépi tekerést, hiszen az utóbbi hét kissé csípősebb reggelei és felhős nappalai után üdítően nyárias idő kísérte a kritikus tömeget. Ahogy mindig, úgy most is karneváli hangulat jellemezte a vonulást, voltak mindenféle egyedi két- és sokkerekű pedállal hajtható tákolmányok, viccesen kiöltözött bringások, zene, menet közben is többször bringaemelés, nem is beszélve a szokásos városligeti nagyréti emelésről a felvonulás végén. Mint mindig igazán felemelő látvány ennyi bringa a levegőben.
A budapesti mellett CM volt több magyar nagyvárosban is, így például Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Egerben, Baján, Sopronban, noha nem mindenhol szombaton, volt ahol tartották magukat a Föld napjához, 22-éhez és bevállalták a hétköznap délutáni felvonulást.
A felvonulás után számos lehetősége adódott a bringásoknak levezetésként, mivel sok helyen készülnek kifejezetten CM afterpartikkal. A legnagyobb talán – akárcsak ősszel is – a Cyclechic.hu partija volt ezúttal a népszerű West-Balkán szórakozóhelyen, ahol bringás divatbemutatók szórakoztatták a végül szép számban összegyűlt közönséget. Az egyik divatbemutatón nagy divatmárkák városi kerékpáros kreációit csodálhattuk, míg a másikon a magyar BAD csoport (Bicycle Art and Design) ruháiban vonultak fel a modellek, akik közt sok más ismert bringás arc mellett ezúttal helyet kapott a kerékpárosklub elnöke is. László János egy hozzá illő kalapos, elegáns ruhakombinációban feszítve gyűjtötte be az ovációt.
A ruhákon kívül a kerékpárok is részesültek a reflektorfényből, hiszen a leglátványosabb kétkerekűek kísérték a modelleket a kifutón: színpompás fixik, holland stílusú drótszamarak, cruiserek színes kavalkádja kísérte a modelleket. Az I-re a pontot végül „ÖKOSZTÜM” és a RECIKLI BICIKLI ruhademonstráció tette fel a többek közt hulladékká vált kerékpáralkatrészekből készült kreációikkal, mondhatni nem mindennapi produkció keretében.
Legközelebb szeptemberben lesz újra CM, de addig is bringázz mindennap, mindig, mindenhová! Ez a Critical Mass üzenete! Nem ciki, sőt sikkes! Elnézve másnap fővárosunkat ezt minden eddiginél többen gondolták komolyan!
Szöveg és fotó: Gajdov Géza
A kolozsvári olimpiai krossz futamon újabb világranglista-pontokat szerzett a magyar válogatott
Vasárnap a kolozsvári Maros Kupán állt rajthoz az olimpiai kvalifikációban résztvevő hegyikerékpáros válogatottunk. A többfordulós viadal – mely a román mellett a nemzetközi szövetség (UCI) versenynaptárában C2-esként szerepel – első állomásán hét magyar kerekes végzett világranglista-pontot érő helyen. A nőknél Dósa Eszter első, míg a férfiaknál Parti András második helye jegyzi a legjobb hazai eredményt.
A viadalon a vendéglátó románok és a magyarok mellett szlovák kerekesek álltak rajthoz. A 220 méter szintemelkedésű körből a férfiak hatot, a nők hármat teljesítettek.
„A pálya technikás volt, komoly emelkedőt is tartalmazott, igazi, erdei olimpiai krossz futamnak megfelelőt tudtak vendéglátóink kitűzni. Jó időjárási viszonyok mellett tudtunk versenyezni, az olimpiai kvalifikációhoz újabb pontokat tudtunk gyűjteni. A romániai vendéglátók igazi vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot. A jó eredményeket sajnos technikai problémák árnyékolták: az olimpikon Parti András mellett Bogár Gábor is defektet kapott, de így is pontszerzőként tudtak célba érni.” – összegzett Valter Tibor szövetségi kapitány.
Közben az angliai világkupán, hétvégén rajthoz álló hölgyek közül Benkó Barbara 37., míg Erdélyi Eszter 49.-ként végzett.
Eredmények, elit férfiak:
1. Lami Michal (szlovák, 30 pont)
2. Parti András (magyar válogatott, SRM Stevens, német, 20 pont)
3. Buruczki Szilárd (magyar válogatott, Magellan-Kőbánya TC, 15 pont)
4. Juhász Zsolt (magyar válogatott, Euro One-Cube Pro MTB Team, 12 pont)
5. Bogár Gábor (Euro One-Cube Pro MTB Team, 10 pont)
6. Szatmáry András (Euro One-Cube Pro MTB Team, 8 pont)
Eredmények, elit nők:
1. Dósa Eszter (Vitalitás SE, 30 pont)
2. Módos Gabriella (magyar válogatott, Merida Maraton Team CST, 20 pont)
Részletes eredménylista:
http://cupa.marosbike.ro/ro/
Forrás: MMTBSZSZ sajtóközlemény
Fotó: cupa.marosbike.ro, Radu Vadan
Merida Cyclo Cross Carbon Team 2011
Mit csinál a szegény országúti kerékpáros tesztpilóta, ha egy mandulaligetekkel szegélyezett kőtenger kellős közepén találja magát, és terepre szánt kerékpárt kell tesztelnie? Kétségbe esik? Választ egy össztelóst? Nem. Rárepül egy ciklokrossz tesztgépre és fél napra eltűnik a vadonban…
Küldetés a kőtengeren
Nyálkás, borongós reggelre ébredtünk Mallorcán, a Merida Press Camp harmadik napján. Az előző napon bemutatásra került a 2010-es versenyzői keret és a 2011-es modellpaletta, a mai nap programja pedig a puding próbája lenne: a tekerés – mármint a jövő évi bringákkal. A terepre szánt modellek tesztelésére a hoteltől 20-25 kilométerre jelöltek ki egy területet, ahová kisbuszokkal szállították ki az újságírókat. Ezzel szemben a magyar különítmény – hogy jusson országúti kilométer a mai napra is – bringára pattant inkább, és így közelítette meg a helyszínt, mely egy egészen különleges terület volt valójában. Az aszfaltúttól kb. 4 kilométerre egy 2-300 éves, kellemesen rusztikus udvarház állt, ennek udvarán és előterében táborozott le a Merida karaván: a szervizkocsik a tesztbringákkal, illetve a konyhásnénik a kolbászsütő standdal. Ide azonban még el is kellett jutni valahogyan, és a majorsághoz vezető földút már adott némi ízelítőt a terep jellegéből. A földből éles kövek bújtak elő egyre nagyobb mennyiségben, továbbá két helyen kellett átkelnünk egy hatalmas lapos kövekkel borított patakmedren, melyben szerencsére víz éppen nem volt. A tesztközponthoz közeledve világossá vált: egy valóságos kőtenger kellős közepén járunk. A terítéken ma a következő felhasználási területeket lefedő tesztmodellek szerepeltek: XC, maraton, AM és ciklokrossz. Később kiderült, hogy a kijelölt tesztpályák leginkább az AM stílusnak kedveztek, legkevésbé pedig a ciklokrossznak.
Némi várakozás után már fel is pattanhattam egy Team-zöld ciklokrossz gépre, és innentől kezdve egy jó időre eltűntem a kollégák szeme elől. Távozóban felidéztem Jürgen Falke tervezőmérnök szavait, aki az előző nap prezentációján imígyen foglalta össze az új ciklokrossz karbongéppel kapcsolatos tudnivalókat:
„A Merida gyári csapatának versenyzői évek óta indulnak ciklokrossz versenyeken, így praktikus okai vannak, hogy a cég ilyen irányú fejlesztésekbe fogott. Jose Antonio Hermida személyében háromszoros spanyol bajnokot tisztelhetünk, de Hannes Genze és Ralph Näf is hatékonyan veszi fel a kesztyűt a versenyszám specialistáival szemben. Ennek a fejlesztési folyamatnak a legfrissebb eredménye a Cyclo Cross Carbon Team versenygép.
A ciklokrossz vázakkal kapcsolatosan a legfőbb probléma, hogy egy országúti versenygép méretparamétereit kell követni tervezésük során, ezzel szemben viszont olyan igénybevételt kapnak, mint egy XC gép, csak mindezt csillapítás nélkül kell elviselniük.
Az alacsony súly és az elnyűhetetlenség mellett a fő tervezési szempont a gép jó vállon cipelhetőségének szem előtt tartása és a kanti fékek számára kellőképpen merev rögzítés biztosítása volt. Emellett természetesen olyan tényezők is bejátszottak, mint a merevség, a kényelem, vagy a biztos irányítás.
A fentiek érdekében számtalan új fejlesztést kapott a Cyclo Cross Carbon Team. A gépen az összes bowden sártól védetten, rejtve fut, mégpedig a felsőcső alján egy puha műanyag lappal lezárt kábelcsatornában. Az enyhén ívelt felsőcső és a műanyag lap kiváló támaszt ad a vállon cipeléshez, ez a megoldás pedig egyedülálló a ciklokrossz világában.
Emellett jó pár más Merida modelleken bemutatott fejlesztést is örökölt a váz: ilyen a BB30-as középrész szabvány, az 1 1/8” / 1,5”-os fejcső vagy a Flex-Stay villaszár kialakítás. Az első villa esetében utóbbi úgy valósul meg, hogy a fékkonzolig a váll/villaszár kombó a lehető legmerevebb, az alatt viszont a szárak a létező legnagyobb komfortot nyújtják.”
Köszönjük Jürgen, de nézzük meg, hogy mindebből mi jön le a gyakorlatban!
A mozaikszavak bűvöletében: CX gép az AM pályán
Sajnos hamar kiderült, hogy ez terep mindenkinek kedvez, csak a ciklokrosszosoknak nem. Igazán haladós próbakilométereket csupán a bevezető földúton lehetett nyomni oda-vissza, azonban itt is szüksége volt az embernek minden technikai tudására. Nem ártana például esés nélkül abszolválni a patakátkelést, és defektet sem kéne kapni az éles köveken. Már ekkor szemet szúrt, hogy a csillapítás hiánya, és a 35 mm-es külsők ellenére ezzel a géppel mindenhol el tudtam menni gond nélkül, miközben az élvezeti faktor maximális volt.
Konzultálva a magyar meridás fiúkkal megtudhattam, hogy a két kijelölt tesztkör közül a hosszabbik (4 kilométeres) könnyű pálya, így akár én is végigmehetek rajta. Később kiderül, hogy ez valójában nem így van, de ne szaladjunk ennyire előre! Hegymenettel indul a történet, kistányérra kapcsolok tehát, az elöl 36, hátul 25 fog jelenti a legkönnyebb áttételt, de ez ide bőven elegendő is. Az erősen köves úton nagyon nehéz határozott nyomon haladni, gyakran adódik olyan alkalom, amikor úgy érzem, az adott akadályon nem tudok túljutni, de valahogyan mindig sikerül átlendítenem a gépet. Feltűnően jól irányítható a masina, és bár lengéscsillapító rendszer nincsen, komfortról mégis beszélhetünk.
Fokozatváltásra hátul gyakran van szükség, mert a meredekség sűrűn változik. Terhelés alatti váltásnál nagyon furcsa a Sram Double Tap rendszere, abszolút előjön a lassúsága, miszerint a lefelé váltásnál el kell engedni a kart, felfelé váltásnál pedig először át kell tolni a másik váltásirány mozgástartományán. Emellett nagyon nehezen áll rá az agyam a Sram fékváltókar-rendszerre. Saját bringáimon párhuzamosan használok Shimano és Campa fékváltókart és teljesen problémamentes az átállás, ha bringát cserélek. Ezzel szemben bár a Sram rendszerét nagyon ötletesnek tartom, egyszerűen képtelen vagyok megszokni – pláne terepen, amikor még ezer más dologra is figyelni kell. A teszt végére számomra világossá válik, hogy saját ciklokrossz bringámra sosem tennék Sram váltórendszert.
Jó viszont a felső és a fékkar fogást váltogatni mászásnál, nekem, mint országútisnak otthonos érzést nyújt, hogy a megszokott kormányfogásaimmal mehetek terepen is.
A csúcsra érve jobbos következik egyenesem be a vadonba, egynyomos, sáros ösvényen száguldhatok végre lefelé – hurrá! A kantifékek meglepően jól teljesítenek, a Maxxis külsőkkel pedig abszolút biztonságban érzem magamat, pedig a sebesség egyre csak nő, a kanyarok pedig sárosak, csúszósak. Alsó fogásban vagyok, szeretek ciklokrossz géppel így lejtőzni, mivel az alacsonyabbra helyezett súlypont nagyobb stabilitást és biztonságot ad. Jó ötlet volt továbbá kompakt országúti kormányt szerelni a gépre, így a hajlítás alsó íve mégsem kerül túlságosan alacsonyra.
Egészen addig tart az öröm, amíg jön egy teljesen váratlan akadály: egy háromméteres meredek „letörés” – valójában inkább lejtő – féktávolságon belül. No, ezen a ponton lettem teljesen biztos benne, hogy a pálya ciklokrossz felhasználásra tökéletesen alkalmatlan, a srácok meg jól megszívattak… A következő gondolatom az volt, hogy elképzeltem, hogyan esek pofára. Két lehetőségem volt: 1. megpróbálok fékezni, de megállni úgysem tudok már, így a letörés tetején szépen eltaknyolok; 2. megpróbálok legurulni ezen a 45 foknál tuti meredekebb, azaz minimum 100%-os lejtőn. Utóbbi esetben nagy valószínűséggel szintén firkázok egyet, viszont ott van a halovány esély arra, hogy nem. Mire eddig eljutottam, a bringa eleje már elindult lefelé, én pedig szinte függőleges pozícióban, lefelé lógva arra gondoltam: ilyen negatív hozzáállással egészen biztosan arcra fokok hullani, gondolkodjuk tehát inkább pozitívan, és koncentráljunk a problémamegoldásra! Így is lett, így végül probléma nélkül beadtam ezt az akadályt is, majd egy kevésbé elegáns leszállás után a vállamra kaptam a gépet és szépen leszaladtam az innen következő már-már downhill-gyanús szerpentinen. Volt szerencsém itt élesben megtapasztalni a vállon cipelés kényelmét, és elmondhatom, hogy kifogástalan. Közben összefutottam két cseh újságíróval, akik éppen az új One-Twenty Carbon modellt fotózták, és úgy néztek rám, mintha a holdról jöttem volna – és tényleg.
Lankásabb terepre evezve (nem képzavar: kőtengeren ugyebár evezni szokás) volt időm nézegetni kicsit, hogy mi is dolgozik valójában alattam. A kerekek etalon jellegűek, jó kompromisszumot képviselnek a manapság divatos „minél kevesebb küllővel minél magasabb profilú felnit mindenhová” trend és a hagyományos, fűzött kerekek között. Csúcsminőségű, hagyományos kialakítású DT agyak, közepes profilmagasságú Alex felnikbe fűzve, 28 küllővel, klasszikus 3 kereszttel operáló fűzésmintával. Tartós, könnyen szervizelhető darabok lesznek, az biztos. Az FSA kiegészítők egytől-egyig a karbon bűvöletében születtek, esztétikus megoldás, a standard FSA-piros szín Team-zöldre cserélése. A 46/36 felállással rendelkező hajtómű áttételezés szempontjából ciklokrosszra ideális, bizonyos pályákon (nem a mostani tesztpályára gondolok) akár egy szimpla 46-ossal is elboldogulhat az ember.
„Summáját írom…”
Igen tartalmas fél napot töltöttünk együtt a Merida Cyclo Cross Carbon Team modellel, a tesztélmény feledtette még azt is, hogy a hosszúra nyúlt bicajozás miatt az igazán ízletes sült kolbászokat és hurkákat mire visszaértem, mind egy szálig eltüntették az újságíró kollégák.
A váz a csillapítás hiánya ellenére valóban jól elnyeli a rezgéseket, bár itt említeném meg, hogy egy átlagos ciklokrossz versenypálya a mallorcai tesztpályánknál lényegesen kevesebb próbatétel elé állítja a vázat / bringát / bringást. Ergó, ha a kőtengerben és a cross country- vagy helyenként inkább AM jellegű pályákon élvezeteseket tudtam bicajozni vele, akkor mondjuk egy Postás Sporttelepen rendezett Budapest Bajnokságon valósággal szárnyalhat nyergében az ember.
A váltószettől eltekintve úgy ahogyan van, szívesen bevállalnám a bicajt, viszont egész biztosan felszerelnék rá a felső fogáshoz egy kiegészítő fékkart – bizonyos helyzetekben jól jöhet. Személyében igazi csúcskategóriás, kompromisszummentes ciklokrossz versenygépet alkotott a Merida, a vállon cipelést elősegítő bowdenvezetésért pedig külön elismerés jár.
A Merida Cyclo Cross Carbon nyár közepén már elérhető lesz ideahaza Team- és CF 907 változatban egyaránt, komplett bringaként vagy akár vázszettként is.
InfoBox:
Forgalmazó: BikeFun Hungary Kft.; www.bikefun.hu
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: 48, 52, 55 (tesztelt), 58, 61 cm
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 890.000 Ft
Váz: Merida Monocoque Carbon (55 cm)
Villa: Merida Carbon Nano-Matrix
Hajtómű: FSA K-Force light; 175 mm; 46/36 fog
Középrész: FSA BB30
Lánckeréksor: Sram Red; 11-25 fog
Lánc: Sram PC1090
Fékváltókarok: Sram Force
Hátsó váltó: Sram Force
Első váltó: Sram Force
Fékek: TRP Eurox Carbon kantiveler
Első agy: DT 240S; 28 furat
Hátsó agy: DT 240S; 28 furat
Felnik: Alex rims; 28 furat
Küllők: DT 2-1,8 mm; 3 kereszt elöl-hátul
Külsők: Maxxis Larsen Mimo CX; 700 × 35C
Kormány: FSA K-Force Light Carbon; 31,8 mm / 440 mm
Stucni: FSA OS99 Carbon; 31,8 mm /105 mm
Kormánycsapágy: FSA; 1 1/8” / 1,5”
Nyeregcső: Merida; 27,2 mm
Nyereg: Selle Italia SLR carbon
Bandázs: Merida; műbőr
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Tengelytáv: 1010 mm
Láncvillahossz: 425 mm
Nyeregvázcső-hossz (ülőcső tetejéig mérve): 550 mm
Felsőcsőhossz: (csőközéptől-csőközépig): 540 mm
Fejcsőhossz: 148 mm
Vízszintes felsőcsőhossz:
Stucnihossz: 105 mm
Középcsapágy-magasság: 290 mm
Front-center: 592 mm
Szöveg: HBalage
Fotó: HBalage, Bóta Gergő