Kihirdette keretét az első Szingapúri Ifjúsági Olimpiai Játékokra a szakági szövetségek javaslata alapján a Magyar Kerékpársportok Szövetsége. A négy kvótát már korábban megszerezte a nemzet, a versenyzőket azonban csak most, a korábbi felmérő-versenyek után jelölte meg a szövetség. A Magyar Kerékpársportok Szövetsége elnökének – Sipiczki Róbertnek – kézjegyével ellátott értesítést Somogyi Miklós csapatvezető juttatta el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz június 9-én.
I. Szingapúri Ifjúsági Olimpiai Játékok 2010
A Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség, a hegyikerékpár és országúti futamokra versenyzőként jelöli Fenyvesi Pétert (X2S Kona Team), tartalék Pintér Tamás (Cube-Csömör). A Magyar BMX Cross-Triál Szövetség, a BMX és országúti futamokra versenyzőként jelöli Szoboszlai Patrikot (L?rinc 2000 SE), tartalék Igar Balázs (Soproni Autóklub BMX SE). A Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség az országúti időfutam és mezőny számokra versenyzőként jelöli Stubán Ferencet (KSI Schwinn-Csepel SE), tartalék Palotai Péter (RC ARBÖ Devine Tom Tailor Wörgl). A három szakág együttesen leány versenyzőként, mindhárom versenyszámra jelöli Kéri Zsófiát (LTV Merida Racing), tartalék: Vaskó Luca (Merida HCT).
A kijelölt csapatvezető Somogyi Miklós (a KSI Schwinn-Csepel SE és az ifjúsági válogatott szakágvezetője), helyettesek Borbély Ferenc (BMX Cross szövetségi kapitány) és Benkó László (hegyikerékpár utánpótlás szövetségi kapitány).
Hazánk schengeni csatlakozása jó néhány a nyugati végek környékén élő ember életét változtatta meg. A korábban határőrként tevékenykedők például profilváltásra kényszerültek, ezzel párhuzamosan a határátlépés időtartama nullára csökkent. Egy nagybevásárlás vagy tankolás erejéig kiugrani Ausztriába most már tényleg olyan, mintha a városszéli szupermarketbe indulna az ember. Ami mindebből bringás szempontból fontos: a magyar-osztrák határon úti okmányaink birtokában már csak kreativitásunkon múlik, hogy milyen alternatív határátkelőket választunk…
Így néz ki az államhatár Loipersbach mellett…
A mostani körözés kiindulási pontja ismét az ország északnyugati félszigetszerű csücske, azaz Sopron. Innen startolva már többször bemutattuk a lehetséges edzőkör-alternatívákat, a hangsúly pedig mindig az osztrák és a magyar területek együttes értelmezésén volt – nem lesz ez másképpen ezúttal sem. Határátkelők tekintetében eddig sem állt rosszul a környék, de most a gyalogosok és a bringások számára megszámlálhatatlan új lehetőség nyílt. Ezek közül azokat próbáltam felfedezni, amelyek az országúti bringások számára nyújtanak variációs lehetőséget – ezzel bemutatva a határnyitás lehetséges sportbéli előnyeit.
Túra, edzőkör - Sopron
A város közvetlen környezetében korábban két egész évben használható, gépjárműforgalom számára is nyitott határátkelő létezett, a soproni illetve a kópházi. Egyik klasszikus edzőköröm úgy nézett ki, hogy Sopronnál átlépve a határt, a határvonalat délnyugatra körberajzolva beléptem Kópházánál. Dimbes-dombos pálya ez kisebb emelkedőkkel, 80 km-es össztávval. Elsőként ezt a kört kívántam felfrissíteni egy ágfalvi kilépéssel illetve egy brennbergbányai visszajövetellel…
Túra, edzőkör - Sopron
Ágfalva a Trianoni békediktátum végrehajtása előtt szerves kapcsolatban állt a határon túli szomszédos településekkel, Loipersbachhal (Lépésfalva) és Schattendorffal (Somfalva). Aztán az elmúlt nyolcvan év zsáktelepüléssé fokozta le, így azokon kívül, akik történetesen ott laktak nem igazán akadt dolga arrafelé az átlag soproninak. Bringás szempontból ugyanezek miatt teljesen érdektelen falu, tranzitútvonalként eddig nem jöhetett szóba. Nem úgy mostanság… Szóval úgy döntöttem, hogy korábbi klasszikus edzőkörömet egy itteni határátlépéssel tuningolom. Ennek érdekében Sopront ezúttal az úti cél tekintetében beszédes nevű Ágfalvi úton hagytam el. A faluba érve végighaladtam a fő utcán, olyannyira, hogy amikor az keményre döngölt földútba váltott, akkor sem fordultam meg. A türelem meghozta a gyümölcsét, mert alig 2 km járható földút után a patakon átvezető fahíd mellett „Államhatár” feliratú táblát pillantottam meg. A híd túloldalán régóta ismerős részleteivel Loipersbach terült el, de ezúttal új perspektívából.
A legelésző jószágoknak a Fertő tó nyújt idilli hátteret
A faluközpontba érve ráálltam a már jól bejáratott pályára, és az óramutató járásával ellentétes irányban elkezdtem kerülni az államhatárt. Ezen a körön két nagyobb emelkedőt találunk. Az egyik közvetlenül Loipersbach után alig 3 km hosszon, míg a másik az 50-es főútra kiérve Marz után egy enyhén emelkedő, 7 km hosszú szakasz. A Sopront magába foglaló csücsök alá Weppersdorf magasságában fordulunk be, ezen település után kerékpárosként az autóút mellett egy párhuzamos szervizúton haladhatunk tovább. Ennek az útszakasznak az utolsó kb. 50 méteres darabjához egy érdekes megfigyelés tartozik. Immár több mint 15 éve edzek Ausztriában, azóta túlzás nélkül állíthatom, hogy az összes általam használt útszakasz burkolatát felújították. Ezzel szemben – rejtélyes módon – ezt az ötven méteres szakaszt mindmáig elkerülték a munkagépek, lassan egyetlen nagy kátyú az egész…
Túra, edzőkör - Sopron
Az izgalmak aztán Lackenbachba érve kezdődnek, itt ugyanis balra fordulunk Ritzing felé, ahonnan majd rendhagyó módon Brennbergbánya lesz a cél. Ritzinget elérve az üdülőtó felé kell továbbhaladni egy nagyon kellemes nulla forgalmú erdei úton, ahol eddig csak ritkán jártam, mert igazából nem volt miért. A tavat elhagyva kisvártatva Helenenschacht bányászfalunál ér véget az aszfalt, időközben vészesen sötétedik, így minél előbb meg kell találnom a délnyugati átjárót, ha létezik egyáltalán… Szerencsére a pár házból álló település központjában ebben egy térkép is segít, így végül egy balra az erdőbe vezető földutat választok. Körülbelül 300 méter lejtőzés után hírtelen ismerős helyen találom magamat: a Hermesre vezető aszfaltút egyik kanyarjánál. Totális téridő-kapu érzés, ugyanis a határ két oldalán található helyszíneket aránylag jól ismertem, de a kettő közti összefüggést egyáltalán nem láttam. Hogy ilyen elképesztő közelségben vannak, azt meg végképp nem gondoltam volna…
Túra, edzőkör - Sopron
Az előző napi élményen felbuzdulva arra gondoltam, hogy a ezúttal északon próbálkozom, egy mindmáig csak időszaki jelleggel működő (Fertőrákos–Mörbisch), illetve egy kiépített, de mostanáig lezárt átkelőhellyel (Kőhida–St. Margarethen). Elhagyom a várost – Pataky Attila után szabadon – most éppen Kőhida felé. A településnek a fegyház és börtön biztosít országos hírnevet, ezt az intézményt magam mögött hagyva nemsokára nyomok egy balost. Jó minőségű aszfaltúton haladok, négy kilométer után a legendás Pán-európai Piknik helyszínére érkezek, ahol majdnem húsz évvel ezelőtt megtörtént az a jelképes határnyitás, amelyet nemsokára egy világrend összeomlása követett. Az emlékparknak is helyet adó idilli helyszín hátterében mementóként egy fémszerkezetű őrtorony vigyáz, egyik utolsó hírmondója annak a több száz hasonlónak, amelyeken hajdan tele volt a nyugati határ. Ahol huszonöt évvel ezelőtt ezért hátba lövés járt, 1989-ben határőrkordont kellett áttörni, illetve tavaly decemberig csak játszani lehetett a gondolattal, ott most egy szempillantás alatt suhanok át. Kőhidától valójában egészen a Schützennél található jobbos kereszteződésig nyílegyenesen haladhatunk közel 16 kilométert, tükörsima, forgalommentes aszfalton, hogy aztán egy dupla jobbossal a Fertő partján vezető főútra kanyarodjunk. Rustot elérve a falu végén rátérek a szőlőültetvények között haladó bringaútra, nem mintha ezt eddig nem tehettem volna meg, sokkal inkább, mert évek óta ezt a gyakorlatot követem. A határt Mörbischnél lépem át ismét, és Kőhidán át az üveggyári dombot megmászva térek vissza Sopronba. Közben eszembe jut, hogy a helyi szlengben máig élő üveggyár valójában már rég nincsen sehol. Ugyanúgy, ahogyan a hajdani szigorúan őrzött országhatár sem.
Túra, edzőkör - Sopron
Eddigi tapasztalataim alapján (meg persze némi elfogultsággal, hiszen mégiscsak itt születtem) bizton állíthatom, hogy hazánkban kevés olyan település létezik, amelyik országúti kerékpározás szempontjából ilyen kiváló és sokszínű lehetőségekkel rendelkezik, mint Sopron. Osztrák sógoraink nem sajnálják a jó minőségű aszfaltot, nekünk meg csupán egyetlen dolgunk van: átlépni a határt és használni…
Síkot akarsz menni? Kerüld meg a Fertőt, vagy menjél Dél-Burgenlandba! Dombokra vágysz? Irány a Bucklige Welt, vagy a déli határvidék megfelelő területei! Durva hegymenetet szeretnél? Akkor a Lajtában, Fraknó környékén vagy a Hohewand tövében a helyed! Ezekre a helyszínekre pedig aszfaltúton eljuthatsz a soproni, kőhidai, fertőrákosi, fertődi, kópházi és zsirai határátkelőkön keresztül, száraz időben pedig Harka, Brennbergbánya és Ágfalva érintésével. Az egészet meg akár össze is lehet boronálni egy kiadós Volt Fesztivállal…
A cseh háromnaposon újabb sikerekkel folytatódott az olimpiai pontszerzés
A magyar hegyikerékpáros válogatott 2010. június 4-től egy háromnapos cseh viadalon állt rajthoz. Az UCI S1-kategóriájú versenyen ugyan dobogós eredmény nem született, az olimpiai kvalifikációhoz szükséges világranglista-pontgyűjtés folytatódott. A háromnapos viadal sprintszámmal kezdődött, majd az olimpiai krossz, végül a maraton következett.
A cseh háromnaposon újabb sikerekkel folytatódott az olimpiai pontszerzés
Parti András nem vett részt a küzdelmekben, mint arról saját honlapján beszámol: mononukleózis betegsége van. A versenyen elindult viszont a korábbi világbajnok, a tavalyi világkupa-győztes Jose Antonio Hermida, aki ezúttal hetedikként zárt.
A sprint időmérő futamából Benkó Barbara jutott tovább a 16 közé; fiúknál Juhász Zsolt került a 32-be. Az olimpiai számban a nőknek 5, férfiaknak 7 kört kellett teljesíteniük. A maratonon az előző két nap eredményei alapján egyéni indítás volt, az a kerekes, aki összesítésben több mint 15 perc hátrányban volt az elsőtől, már tömegrajttal indult. A pálya 40 km volt, illetve a végén még egy kört kellett hajtani az olimpiai krossz pályán.
A Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség a Magyar Olimpiai Bizottság kezdeményezéséhez csatlakozva és együttműködve, adománygyűjtést szervez a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére.
Kéréssel fordulunk az MMTBSZSZ
– tagegyesületeihez és annak vezetőihez
– versenyengedéllyel rendelkező sporttársaihoz és családjához
– versenyrendszerben résztvevő minden amatőr sporttárshoz és családjához
– versenyrendezőihez
– versenybírói testületéhez
– versenyek, tagegyesületek és sportolók támogatóihoz
– egyéb, a hazai MTB sportot szerető és céljait támogatni kész magánszemélyeihez, szervezetekhez és gazdasági társaságokhoz
– a Magyar kerékpáriparban és kereskedelemben érdekelt cégekhez,
hogy pénzbeli adományaikkal segítsék bajba jutott honfitársainkat. Kérünk benneteket, hogy anyagi lehetőségeitekhez mérten, akár ha csak pár száz forinttal is, fejezzük ki együtt szolidaritásunkat.
Az adományok fogadására nyitottunk egy elkülönített bankszámlát a CIB Bank Zrt.-nél, melyre átutalással és banki befizetéssel lehetséges teljesíteni.
Az adománygyűjtés 2010. június 30-ig tart, ezt követően a számlára beérkezett teljes összeget az árvízkárosultak javára utaljuk át és a fenti számla megszűnik.
Az adományozók nevét, cégét, szervezetét és az adomány összegét a szövetség www.mmtbszsz.hu honlapján folyamatosan, naponta frissítve közöljük. Ennek érdekében kérjük, hogy az átutaló illetve a banki befizető neve illetve közlemény (befizetésnél a sárga nyomtatvány alsó üres része) rovatának figyelmes kitöltésével tegyétek egyértelművé az adományozó kilétét.
Köszönettel: a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség Elnöksége
Noha a Wheeler jelen van már régóta hazánkban, de sajnos mégsem foglalta el az őt megillető helyet. Pedig nincs miért szégyenkeznie! Meg annak sem, aki a nyergébe pattan…
Wheeler Pro 39 - Szöveg: gg, Fotó: gg, HBalage
Az összkép volt megint az első benyomás az új jövevényről. A képek magukért beszélnek, a sportos összkép része a tárcsafék, a trendi fehér szín, összességében minden adott e téren, amitől valaki egy dögös gépnek fogja tekinteni. Még a legelején szögezzük le viszont, hogy egy kedvező árú középkategóriás XC montiról van szó, így ennek fényében fogom boncolgatni!
A váz egy 6061-es alu darab, nem egy agyonvékonyított csövekből készült ultrakönnyű vázról van szó, hanem egy stabil, akár testesebb bringások által is bátran felvállalható darabról. Maga a csőformálás logikus és korszerű benyomást kell, a terhelésnek megfelelő irányú lapítások, itt-ott némi hydroforminggal, masszív papucs, a hátsó háromszögben a kényelmet fokozó határozott S-bendek és igényes hegesztések jellemzik. Geometriája kicsit inkább a komfortosabb hobby felhasználásra utal, és ezt a vázon talált matrica is alátámasztja: „Sport cross country comfort geometry”.
Wheeler Pro 39
A villa egy RST Gila Pro, mely elég általános ebben a kategóriában, a legtöbb követelménynek megfelel, 80 mm-t mozog, ami ebben a megcélzott hobby XC felhasználásra pontosan elegendő. Működését tekintve tekercsrugós állítható előfeszítéssel rendelkezik, így minden testsúlyra belőhető, a mozgását megfelelőnek nevezném. Merevségével az én 74 kilós testsúlyom mellett nem volt gond, a mechanikus lockout azonban elég rondán működik: bekapcsolva is elég határozottan mocorog a villa egy-két centit, és azt nagyon kopogós végpontokkal teszi, érzésre csillapítás nélkül. Persze lehet hogy csak a tesztpéldánnyal voltak ilyen gondok
Wheeler Pro 39
A meghajtás kicsit általánosnak tűnik ebben a kategóriában: Deore cuccok egy SLX hátsó váltóval és egy Alivio szintű, szetten kívüli hajtókarral vegyítve, utóbbi sajnos csak négyszögtengelyes. A váltórendszerre nem vesztegetnék sok szót, mert működött, ahogy kell mindenféle extra élmény vagy hiba nélkül.
A fékek terén kicsit kényeztetnek minket, mert hidraulikus tárcsafékek dolgoznak az összképbe illő fehér színben. A nálunk a kevésbé ismert márkák közé tartozó QUAD teljesen jól működött, szépen adagolható, de megtépve is van benne szufla. XC, maraton felhasználásra bőven elegendő fékerővel bír. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy erőteljesebb fékezésnél elkezdett kicsit rángatni, ami talán a furcsa kialakítású, változó szélességű tárcsák miatt lehet, de összességében elégedett voltam a fékezéssel.
Wheeler Pro 39
Ha már fékezés, abban természetesen szerepet kapnak a külsők is. Ezek a CST példányok elég jó általános mintázattal rendelkeznek, melyek megfelelnek a legtöbb talajon, beleértve ebbe az egészen döngölt talajú utakat, illetve az aszfaltot is. A középső mintázat majdnem összefüggő, így nem ráz, mint a Zetor, viszont ha kicsit is belesüpped a talajba, akkor a futófelület két oldalán lévő bütykök dolgoznak rendesen.
Wheeler Pro 39
A kiegészítők terén ugyanaz a szitu, ami általában ebben a kategóriában szinte mindig: a gyártó saját nevén – most éppen WBP – futó alkatrészeit találjuk, melyek megfelelően működnek mindenféle extra tulajdonság nélkül, semmi probléma nem volt velük, kellően masszívak, hogy bátran terheljük. A kormányt emelném ki, mely egy 600 mm széles – tehát XC-re optimalizált –, de enyhe emelésű (20 mm) darab. Ez alighanem sokak tetszését elnyeri majd: kényelmes, nagyon jól irányíthatóvá teszi a gépet, ugyanakkor nem támad tőle DH-s érzése az embernek.
Wheeler Pro 39
Mint írtam, alapvetően sportcélú felhasználásra tervezett vázról, gépről van szó, a terepen mutatott viselkedése pedig ennek maximálisan megfelelt: lejtőkön kifejezetten kezes, jól irányítható, élvezetes, felfelé éppenséggel nem szárnyal, ami egyrészt a nem éppen pillesúlynak, illetve a komfortosabb geometriának tudható be. Persze az emelt kormány egyenesre cserélésével sportosabbá, jobban mászóvá tehető a gép.
Wheeler Pro 39
A végső szó…
Ha ezt a gépet veszed, pontosan azt kapod, amit a gyártó ígér, halál pontosan azt. Egy általános hobby felhasználásra tökéletes hegyigépet, ami még szép és látványos is. Az árat is figyelembe véve ez a kép még szebbnek tűnik, mivel ritka jó ár/érték arányú a gép.
InfoBox:
Forgalmazó: Mali Kft.; www.mali.hu
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 169.900 Ft
Vázméretek: 15”, 17,5”(tesztelt), 19”
Vázanyag: 6061 DB T4/T6 Semi Hydratubing alu
Villa: RST Gila Pro ML; 80 mm
Hajtómű: Shimano FC-M442; 22/32/42 fog
Középcsapágy: VP; négyszögtengelyes
Hátsó váltó: Shimano SLX Shadow
Első váltó: Shimano Deore
Lánckeréksor: Shimano Deore; 11-32 fog
Lánc: Shimano CN-HG53
Váltókarok: Shimano Deore
Fékek: Quad Q-4-Axis hidraulikus tárcsafék; 160-160 mm
Kormány: WBP XC alu; 600 mm széles / 20 mm emelés
Kormánycsapágy: WBP Press Fit; félintegrált
Kormányszár: WBP; 2 + 4 csavaros
Markolat: Velo Comfort
Agy első: Shimano HB-M475; 32 furat
Agy hátsó: Shimano FH-M475; 32 furat
Felnik: Alexrims TD-25
Küllők: 2 mm; rozsdamentes; fekete
Külsők: CST All Purpose; 26 × 2,1”
Nyereg: WBP Pro
Nyeregcső: WBP alu; 1 csavaros fej; 27,2 mm / 350 mm
Nyeregcsőbilincs: WBP alu; gyorszáras
Pedál: Wellgo taposópedál; alu test / acél keret
Wheeler Pro 39
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Felsőcsőhossz: 550 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 575 mm
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Tengelytáv: 1063 mm
Láncvillahossz: 425 mm
Középcsapágy-magasság: 310 mm
Kormányszárhossz: 90 mm
Tömeg: 13,83 (pedállal)
A négynapos nehéz alpesi megamaratonon a X2S-Kona Team színeiben induló Hasenfratz Péter a Master kategóriában 2 alkalommal nyerte a napi szakaszt, így végül nem meglepő módon az összetett verseny dobogójának is legfelső fokára állhatott.
Hasenfratz Péter befutója
A versenyen mindenféle alpesi tereppel és időjárással meg kellett küzdeni a versenyzőknek és itt érvényesült igazán Házi technikai tudása, amit a Nissan Titan Desert maratonon nem igazán tudott megmutatni. Saras, köves alpesi lejtők, gyökeres kanyarok, hosszú mászások, alkalmanként akár 10 fok különbség is 1 órán belül.
A master kategóriában Házi napi helyezései:
1. nap: 1. (3:57’34,1”)
2. nap: 2. (3:42’01,4”, 5 perc hátrány)
3. nap: 1. (3:47’10,0”)
4. nap: 5. (2:42’14,9”, 8 perc hátrány)
Alpentour MTB Trophy 2010
A verseny pályájának legfőbb jellemzője a megerőltető, hosszú, nehéz mászások és a száguldás a sziklás hegyoldalakon lefelé.
A napi szakaszok így néztek ki:
1. nap: 63 km, 2700 m szintemelkedés
2. nap: 61 km, 2300 m szintemelkedés
3. nap: 70 km, 2300 m szintemelkedés
4. nap: 52 km, 2100 m szintemelkedés
A Trophyn külön kategória volt tandem kerékpárosoknak, ahol főleg vegyes csapatok indultak, de számos női és veterán induló is teljesítette a versenyt.
Alpentour MTB Trophy 2010
További eredmények:
Alpentour Trophy 2010 férfi elit:
1. Uwe Hochenwarter (osztrák) Muskelkater Genesis Team – 12:28’25”
2. Bjorn Brems (belga) Team G-Skin Deforche – 12:32’13”
3. Matthias Leisling (német) Muskelkater Genesis Team – 12:35’27”
Alpentour Trophy 2010 női elit:
1. Natalia Krompets (ukrán) Team Ukraine – 16:23’35”
2. Yana Belomoyna (ukrán) Team Ukraine – 16:34’56”
3. Lelde Tipane (litván) Team Rietumu-Delfin – 17:26’07”
Már legendás Cross csúcsmodell a Definite a határtalan száguldás szerelmeseinek. Döntően XT / LX szintű felszereltséggel, hidraulikus tárcsafékkel, az alap pedig természetesen a felső kategóriás-, triplán húzott-, könnyű alu váz.
Kellys Definite
Forgalmazó: Mama sro., Piestany, Sk
Származási hely: Kína, Tajvan; gyártási hely: Szlovákia
A matt fekete skatulya diszkrét szusszanással tárta fel tartalmát – a sötétszürke szivacsba ágyazott, aranyszín stoplikat, az ezüst csavarokat, és a metálzöld keretes, királykék rugóval szerelt pedáltesteket.
Crankbrothers Mallet 1; szöveg: Jorus, fotó: Lcs
A jó nevű gyártó palettáján leginkább a felső árszegmensekbe pozícionált MTB kiegészítők szerepelnek, a kormányoktól kezdve, a fejcsapágyakon és kerékszetteken át, teszem azt a pedálokig. A patentpedálok terén a kínálat áll az XC felhasználásra ajánlott Eggbeater (1, 2, 3 és 11), az AM-re javasolt Candy (1, 2, 3 és 11), az Endurós Acid (1, 2 és 3), valamint a DH-s Mallet (1, 2 és 3) családokból. A korábbi, betűkkel jelölt minőségi sorrendet váltja fel ez a számozás (M, C, SC, SL, 2Ti, 4Ti, stb. helyett az emelkedő számok mutatják a magasabb anyagminőséget, az alacsonyabb súlyt és természetesen a növekvő árat). Ezen logika alapján az általam használt Mallet 1-es a Mallet M utódjának számít, néhány aprónak tűnő, de fontos eltéréssel. Ilyen például a közel 30 grammal csökkentett tömeg, a szám szerint 8, állítható magasságú csavar az alu taposó keretben, valamint a könnyebb, erősebb acél tengely. És akkor a kötelező szárazanyag tartalom után jöhetnek a tapasztalatok!
Crankbrothers Mallet 1
A pedál felszerelése egyszerű volt, a gyártó oldalán kvázi minden kérdésre választ kaphatunk a tájékoztató ábrák, videók segítségével. A rovátkolt tengelyű megy a bal oldalra, a nem rovátkolt jobbra, majd imbusszal rögzítjük őket. A csapágyak precízen, finoman működnek, öröm megtekerni a még szűz pedáltestet. A stoplik felszerelésénél, azáltal, hogy milyen irányban szereljük fel őket, eldönthetjük, hogy 15 vagy 20 foknál oldjon a kötés (a tévhittel ellentétben természetesen mindkét pedál ugyanott fog oldani). Az SPD (Shimano Pedaling Dynamics) pedálokkal ellentétben a CB alkatrészein nem találunk rugóerő-állítási opciót, az ugyanis fix, ami vagy tetszik, vagy nem, mindenesetre meg lehet szokni. A saját Shimano PD-M545-ösöm után ehhez bő egy hét és 2-3 tekerés kellett.
A pedál kialakításának köszönhetően kvázi bárhogy tudunk dokkolni, tehát felülről lefelé nyomva, hátulról előre tolva, vagy épp elölről hátrafelé húzva a lábfejünket. (Fülledt erotika, nemdebár?) Ez sokszor jól jött volna, ha nem ivódott volna belém olyan mélyen a shimanós belépési metódus. Eleinte furcsa, nagyon furcsa vele tekerni, szokni kell. Ezért nem szabad feltétlenül adni azok véleményére, akik egy-két gurulás erejéig próbáltak CB pedált, majd fanyalogva elégedetlenkednek. A furcsaság oka a nagyfokú szabadságban keresendő. Ugyanis a Mallet esetében is fennáll az, hogy a lábfejünk szabadon el tud mozdulni a pedálban minden irányban, anélkül, hogy a rugóerő ellen kellene dolgoznunk. Tehát induláskor belelépünk, ami egy határozott kis csattanással jár, de épp csak annyi ellenállásba ütközünk, mint mikor letalpalunk egy izgága ganajtúrót. Na, de onnantól kezdve közel olyan nagyságú mozgásteret kapunk, mintha platformpedál lenne alattunk – azzal a különbséggel természetesen, hogy a taposópedállal ellentétben, erőlködés, lábfeszítés nélkül simán pakoljuk ki-be, jobbra-balra a gép fenekét, és tekerünk szépen körkörösen, teli szájjal. Ezt az érzést meg kell szokni, nincs mese.
Crankbrothers Mallet 1
Többször arra gondoltam, hogy meglazult a stopli, eltört a rugó, valami baja van ennek, én mondom… néha úgy éreztem magam, mint a kis kínai az örömlány ágyában, hogy hát most akkor tulajdonképpen kint vagyok, vagy bent… Az oldás is észrevétlen egyébként, mint mikor virágzó hárs illatát hozza a kora nyári szél. A 20 fokos beállítást használtam, de mivel a bokámba épített szögmérő már születésemkor kimaradt az extrák listájából, és a rugóerő sem gátolta a mozdulatot, néha simán akaratlanul is kiléptem a pedálból, ami az első néhány alkalommal ijesztő volt, mint Szabó Patrícia ínyben gazdag mosolya. Mire visszaadtam, azt vettem észre, hogy elgondolkodtam egy CB pedál beszerzésén. A képzeletbeli, pozitív tulajdonságokat tartalmazó listámra olyanokat jegyeztem fel, hogy alacsony tömeg (a jelenlegi pedálomhoz képest), nagy sártűrő-képesség, könnyű dokkolás, magas CF (cool-factor). A negatívra meg annyit, hogy webes vélemények szerint néhány hónap alatt elkopik a stoplija. Ez utóbbit 3 hét nyúzás után természetesen sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni nem tudom.
A zúzósabb felhasználási területek képviselőinek ajánlja a gyártó ezt az összességében remek pedált, amely életképes alternatívát jelenthet a Shimano 5-ös szériája mellett.
InfoBox:
Forgalmazó: Megabike
Cím: www.megabikeltd.hu
e-mail: info(kukac)megabikeltd.hu
A pedál tömege: 515 g/pár
Ajánlott fogyasztói ár: 23.500 Ft
Ha mindeddig nem talált alkalmat arra a hazai kerékpáros, hogy hazánk egyik legszebb fekvésű és bringás szempontból kitűnő adottságokkal rendelkező városába látogasson, íme itt az újabb lehetőség. A sport és a kultúra együttes élvezetére ad lehetőséget a 2010. június 30. és július 3. között megrendezésre kerülő soproni VOLT Fesztivál.
VOLT Fesztivál 2010
A rendezvénynek évek óta a soproni Lővér Camping ad otthont, a fesztivál rangját pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy idén olyan nemzetközi nevek is szerepelnek a fellépők listáján, mint a Massive Attack, a Prodigy vagy Billy Idol.
VOLT Fesztivál 2010
Létezik-e egyáltalán a kerékpározást fesztiválozással összekötő kerékpáros típusa? Csak a magam példájából tudok kiindulni: szerintem igen. Július elején évek óta követem a következő receptet: délelőtt vagy kora délután egy jóleső tekerés az osztrák oldalon, majd késő délután / este kultúrafogyasztás hajnalig. Aztán másnap megint ugyanez… A koncertlátogatás fáradalmait nyeregben ülve kipihenni esetemben működőképes alternatíva – azt hiszem ezt hívják aktív pihenésnek.
Ideális úti cél: a fraknói vár a Rozália-kápolna mellől szemlélve
Akinek nincs kedve bringástul kempingezni, az a városban számtalan helyen találhat magának szállást, amit ellenben ideje jó előre lefoglalni, hiszen a VOLT fesztivál idejére a város lakossága általában a duplájára növekszik.
Ha középiskolás koromban valaki azt mondha, hogy 15 év múlva Sepultura koncert lesz Sopronban, kinevettem volna… Pedig lett
Amir a 2008-as Adidas Slope Style legnehezebb pályaelemén a nagy letörésen
„Sokan azt mondjak róla, hogy arrogáns. Nem, ő csak egyszerűen nagyravágyó. Karriert csinált a hobbijából 18 évesen. Egy éve elköltözött a szülői házból Münchenbe, hogy ott még többet tudjon edzeni. Nem ismerek még egy ilyen érett, felnőtt embert, aki ennyire értené a dolgát. Rengeteg embernek lehetne a példaképe. Nekem az…” – Szabó Kriszti
Amir Kabbani
– Helo Amir! Kérlek mutatkozz be a magazin olvasóinak!
– Ja, alles klar 🙂 A nevem Amir Kabbani, 19 éves vagyok, Németországban, azon belül Münchenben lakom a barátnőmmel, aki egyébként magyar és szintén biciklizik. Ez az első évem, hogy profiként biciklizhetek a nemzetközi mezőnyben.
– Mikor kezdtél el biciklizni? Mi volt az első olyan élmény, melynek hatására egyértelműen komolyan akartál foglalkozni a sporttal?
– Biciklizni kb. 5-6 éves korom körül kezdtem el. Később pár sráccal a környékünkről kisebb ugratókat építettünk az erdőben. Annyira lenyűgözött ez a sportág, hogy azóta sem csinálok mást. Minden addig űzött sport unalmassá vált számomra, ahogy felfedeztem a biciklizés ezen ágát.
– Kik voltak azok, akik kezdetben leginkább motiváltak? Mivel telt biciklizésed első néhány éve?
– Akkor kezdtem el bicózni, mikor megláttam pár srácot a kerékpárjukkal az erdőn keresztül száguldani. Utánuk mentem, és azóta nem tudom és nem is akarom ezt a sportot abbahagyni. Megépítettük az első ugratóinkat és ott tanultuk az első trükköket. A régi képek láttán mindig nevetnem kell. A becsvágyam és a sport élvezete motivál a leginkább…
– Emlékszel, mikor fordult meg először a fejedben, hogy profi lehetsz? Mikor ismerted fel a lehetőségeidet?
– A legelső naptól kezdve, amikor elkezdtem bicajozni, az volt az álmom, hogy egyszer profi lehessek. Semmi mást nem akartam ennyire. Csak biciklizni akartam, leginkább profiként. Ezért rengeteget „dolgoztam”. E hatalmas vágy nélkül még a legnagyobb tehetség sem lett volna elég ahhoz, hogy elérjem a célomat.
– Mi a legjobb és legrosszabb dolog abban, hogy profi vagy?
– A legrosszabb az, hogy az emberek állandóan elvárnak tőlem bizonyos dolgokat, mintha valami gyerek lennék a cirkuszból, aki mindent bevállal pénzért. A legjobb dolog meg az, hogy nem kell egy „kilenctől ötig” tartó munkát végeznem, egyszerűen csak élvezem a biciklizést, és szuper, hogy önálló lehetek.
Útátugrás hátraszaltóval
– Szeretnék gratulálni a White Style harmadik helyezésedért. Sokat készültél a versenyre vagy éppen jó formában voltál?
– Köszönöm. Igen, elég sokat edzettem, hogy a legjobb formámat tudjam hozni. Ekkora kidobók egyik parkban sincsenek, mint amilyenek Leogangban voltak, erre nem lehet felkészülni, szóval abszolút meg vagyok elégedve magammal.
– Tudnál nekünk mesélni a nemzetközi mezőnyről, hogy milyen is az valójában? Laza baráti társaság, ahol mindenki jóban van mindenkivel, vagy inkább a klikkesedés a jellemző, meg a versengés a jobb helyekért? Hogyan fogadják az új arcokat?
– Attól függ, hogy kikkel kerül össze az ember. Összességében ez a társaság elég jó. A srácokkal lehet hülyülni, és szeretik, amit csinálnak. Természetesen versenyeken ez kicsit megváltozik, akkor mindenki azt figyeli, hogy a másik milyen trükköket ad be és valahol reméli, hogy neki sokkal jobban sikerül/sikerült a futama. Végül is ezért vagyunk mi fizetve, hogy jó „munkát“ végezzünk. Természetesen, ha valaki egy durva trükköt adott be és a bicón maradt, az nagyon ösztönöz, hogy még magasabbra tegyük a mércét.
– Mit gondolsz, a tehetség mellett mire van még szükség ahhoz, hogy valaki bekerüljön a nemzetközi mezőnybe?
– Korábban elég volt pusztán a tehetség, manapság az embernek szüksége van becsvágyra is, és persze rengeteg edzésre. Ellenben ha valaki nem élvezi a biciklizést, akkor nem lesz képes bejutni a „nagyok” közé. Az embernek észre is van természetesen szüksége, például hogy szponzorokat találjon magának.
360 can-can
– Mit gondolsz a mai mountain bike-ról? Mennyire látod a sportág fejlődését?
– Véleményem szerint ez a sportág egyre jobban és jobban fejlődik pozitív irányba. Végre eltűnnek azok a bizonyos mountain bike versenyek, amiket eddig BMX-es stílusra terveztek.
– Melyik a kedvenc trükköd és mi volt eddig a legjobb pillanatod a bringázás során?
– Igazából nincsen kedvencem, mindegyik trükk valamiért különleges számomra. A legjobb pillanatom pedig: az ugrás az amatőr osztályból a profiba! Az, hogy minden külföldi versenyre meghívtak és elkezdtem utazgatni.
– Kedvenc biciklis hely, film, zene?
– A természetben bárhol szívesen biciklizek. Videó: ismered a Napoleon Dynamite-ot? Ez a kedvenc filmem. Zene: Legszívesebben hip-hopot és rockot hallgatok, de ez leginkább a kedvemtől függ. Igazából mindent meghallgatok, ami megtetszik.
– A slope style vagy a dirt/park versenyeket szereted jobban?
– Slope style, dirt és park! De bejön a street, a CC, meg a DH is! Szeretem az összeset. Minden, ami mountain bike, az jöhet.
– Mennyi időt biciklizel egy nap?
– Attól függ! Nyáron a versenyek miatt bicajozom minden nap. Télen kb. 3-4-szer egy héten, közben szükségem van egy kis pihenőre, de ha bicajozni megyek, akkor lenyomok jó pár órát.
– Hogyan képzeled el magadat 5-, illetve 20 év múlva?
– Öt év múlva remélhetőleg még sikeresen versenyzek, meg valószínűleg jobb eredményeim lesznek, mint most. Hogy 20 év múlva mi lesz, arról fogalmam sincs. A mai világ iszonyatosan gyors, lehet, hogy ma még profi vagy, de holnap már szponzorokat keresve egy gyorsétteremben hamburgereket építesz össze. De az is lehet, hogy nyerek a lottón és a bicózas már túl megerőltető lesz, és csak azzal fogok foglalkozni, hogy számolgatom a pénzemet.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Tavasszal szeretnék még több rutinnal gazdagodni a trükkjeimhez. Sokat fogok edzeni, hogy jövőre még többet állhassak a dobogón!
Amir a 2008-as Adidas Slope Style legnehezebb pályaelemén a nagy letörésen
– Mit csinálsz, ha éppen nem bicajozol?
– Most nagyon sokat biciklizem, mert iszonyatosan élvezem és nagyon sokat jelent ez számomra. Amikor meg éppen nem bicózom, akkor a barátnőmmel vagyok együtt, annyit, amennyit csak lehet, vagy éppen valami más sportot űzök.
– Tudom, hogy többször jártál már hazánkban. Kérlek sorolj fel 3 dolgot, amit tudsz Magyarországról!
– Hmmm, azt tudom, hogy anno Magyarország sokkal nagyobb volt, mint ma. Eddig sajnos még csak kétszer voltam a fővárosban, Budapesten. A várost magát szépnek találom és észrevételem szerint nagyon sok biciklis van. Jártam a János- illetve Széchenyi-hegyen, ahonnan rengeteg single trail pálya indul lefelé. Na meg persze a Fogaskerekű is megvolt, és a pizza is nagyon ízlett.
– Adnál néhány jó tanácsot azoknak a magyar srácoknak, akik most kezdik el ezt a nagyszerű sportot?
– Igen, nagyon szívesen! Nagyon sajnálom, hogy a „hype” ebben a sportágban arra lett kihegyezve, hogy az embereknek szponzorokra kell vadásznia. Mindenki, aki szponzorált szeretne lenni, úgy gondolja, hogy megadurva trükköket kell megtanulnia hozzá. Szerintem bicózzatok egyszerűen azért, mert ez a legjobb sportág, ami létezik a világon, élvezzétek a kerékpárt magatok alatt, na meg a haverokat, a jó hangulatot és a környezetet, ahol bringáztok. Nagyon jó, ha motiváltak vagytok, fejlődtök, de ne okozzatok magatoknak felesleges stresszt, mert akkor elmegy ennek az egésznek a „jó íze”!
Szöveg: Szabó Kriszti, Szász Norbert
Fotó: Daniel Roos, Markus Greber
