Gyönyörű díszletek között, változatos terepen próbálhattuk ki a Merida tesztprogramban a nagyközönség számára is elérhető 2012-es tesztkerékpárokat, a gyár új 29-es kerékméretű és összteleszkópos modelljeit.
Hadrendben a Merida Testbike-ok
A tesztprogramban résztvevő budapesti és vidéki kereskedők, valamint a szaksajtó képviselői Visegrádon, a Hotel Honti Panzióban jöttek össze két napra, hogy az őszi Pilisben és Visegrádi-hegységben összehasonlítsák a jövő évi újdonságokat, ahogy a partnerüzletekből elhozva ezt bárki megteheti majd a „Testbike”-okkal.
A géppark főleg a 2012-ben igen széles 29-es Merida palettából állt össze, ezen belül az alumínium modellekre koncentrálva, az XT-felszereltségű könnyebb csőszettből készülő BigNine XT-D-től egészen a sokkal kellemesebb árkategóriát képviselő TFS 900 D-ig.
A teszttelt gépek a következők voltak:
– One Twenty XT-D
– One Twenty 900-D
– Ninety-Nine XT-D
– Big Nine 1200-D
– Big Nine XT-D
– Big Nine TFS XT-D
– Big Nine TFS 900-D
Természetesen a 2012-es Merida tesztprogram keretein belül is kipróbálhatók lesznek ugyanezek a gépek, kiegészítve a Road Race Lite 904, Road Ride Lite 93-30 és Speeder T3-D országúti- és fitness modellekkel.
Ugorjunk neki a Visegrádi-hegységnek!
A csütörtök délutáni és péntek délelőtti tesztelés során (még több kép a kacsolódó galériánkban) természetesen a 29-eseken volt a fő hangsúly, többen is akadtak, akik először ültek nagykerekűn, és kivétel nélkül hatalmába kerítette őket a „könnyedén gördülő, biztonságosabb érzés”, amire a Pilis mélyén élő kolléga, Thommey által kitalált útvonalak bőven szolgáltattak alkalmat, köves emelkedőkön és lejtőkön, meredek, technikás terepen egyaránt nyomultunk.
A Vadálló-kövek környéke több mint technikás tesztterep
Visszagondolva a tempózás közben folyamatos eszmecserékre a kerékpár kereskedők, Merida-forgalmazók és az újságírók között, biztosíthatunk bárkit, hogy aki a Merida Teszt Programban résztvevő üzletekben tanácsot kér a bringaválasztással kapcsolatban, olyan kereskedővel találja majd szemben magát, aki megfelelő háttérinformációval és tapasztalattal a birtokában tud majd a segítségére lenni.
Miután az Eurobike-on már módomban állt kipróbálni a 29-es és a Ninety-Nine karbon csúcsmodellt, jó alkalom nyílt összevetni ezeket a kedvezőbb árú alumínium gépekkel.
Az XT felszereltségű Ninety-Nine-ból csak egy állt rendelkezésre, így csak „cseréljünk” alapon, párat fordultam vele, de ez is meggyőző volt. Az elöl Fox-, hátul DT-csillapítás, és a karbon modellel megegyező felfüggesztés-kialakítás finoman mozgást eredményez, és az előd – Ninety-Six – modellhez képest a rugóstag nyitott állapotában a pedálvisszarúgás, „pogózás” szempontjából jobb konstrukció.
A szakértő zsűri és a Merida Testbike-ok
Geometriája megegyezik a csúcsgéppel, ami azt jelenti, hogy 100 mm-es villával – egy átlagos fullyhoz képest – alacsonyabbnak érezzük az elejét, és azok fogják igazán szeretni, akik a rövidebb vízszintes felsőcsőhossz mellett teszik le a voksot egy adott méretben. Érdekessége, hogy a vázat duplatányéros hajtóművek szélességéhez alakították ki, a katalógusfotókkal ellentétben az alumínium modelleket is ilyenekkel – esetünkben egy 40/28-as XT-vel – szerelik majd.
Az XT-vel szerelt bringa egyébként az egyik legjobb ár-érték arányú, versenyzésre is alkalmas „maraton-fully” lesz a 2012-es magyarországi kínálatban, súlyban még vállalható, de remekül tuningolható később. A váz és a szett adott, jó, én elsőként egy jobb kerékszettel ajándékoznám meg, továbbá a kiegészítőkön is simán spórolható 3-400 gramm idővel.
Merida Maraton rajt
A Fully-knál maradva, a One Twenty 900 D verziója csak úgy megmaradt nekem, mint utolsó érkezőnek, pedig nagyon kellemes túragép olyanoknak, akik élvezni szeretik a többórás bringázások lejtősebb, technikásabb, élvezetesebb részeit. Geometriája abszolút a szabad, all mountain érzést támogatja, a 900-as felszereltsége pedig jól kielégíti azok igényeit, akik nem teljesítmény-orientált mountain bike-osok.
Ami talán a legmarkánsabb különbség a drágább One Twenty modellekhez képest, az a csillapítás, az X-Fusion rugóstag és a Manitou Minute villa össze sem hasonlítható minőség a Foxokhoz képest, de ez a differencia szerencsére az árban is megmutatkozik.
Merida One Twenty - a túratárs
A 29-es bringák közül pénteken a Merida Big Nine 1200 D-t vettem birtokba, ami messziről megszólalásig hasonlít a Team verzióhoz, és közelebb lépve is drága DT-villa a DT villa, ami talán egyedülálló ritkaság egy nagyjából félmillió forintos kerékpárban. A fehér küllőkkel kombinálva nagyon profi az összkép.
Viselkedése természetesen már eltér a csúcsgéptől, amit a „főséf” Mikusz alatt csodálhattunk meg és ülhettünk fel rá fővesztés terhe mellett. Természetesen nehezebb, és a kissé eltérő geometria miatt sem mászik olyan jól meredekeken, mint a Sram XX-vel szerelt karbon gép.
Pilisi köves kaptató
Az alumínium váz igencsak ridegre sikerült, hátul az átütőtengely is merevíti a helyzetet. Lefelé ez néha nehezíti a kontrollt, a 29-es méret ellenére pattogós a gép, sodrós kanyarokban pedig ideges. Ballonos gumik tömlő nélküli kerékszetten javítanák a helyzetet, de ezt most olyan tesztelő mondja, aki pár éve már nem szívesen közlekedik 2 bar feletti nyomáson. Ezen kívül a 29-esek minden előnyével rendelkezik, átmegy mindenen, és a merevségnek előnye is van, nem vész el az erő.
Egyébként arról beszélgettünk, hogy ezzel a bringával – ismerve a hazai mezőnyt és a pályákat – simán top10-be lehet jönni, nem a gépen fog múlni. Számomra kiderült még egy fontos dolog, mégpedig a méretválasztással kapcsolatban. Általában 18-as és 19-es bringák között szoktam vacilálni, gondolom, 180 cm körül sokan vannak így ezzel.
Félmilliós Merida BigNine 1200 D, DT villával!
A Merida viszont csak 17-est és 19-est kínál, utóbbit 620 mm-es vízszintes felsőcsőhosszal, ami elsőre hosszúnak hangzik. Gyakorlatban viszont utóbbi volt az ideális, a 17-es kicsi, és 29-esnél valahogy adja magát a 26-os-nál megszokotthoz képest rövidebb kormányszár is, tehát én a 19-est választanám, ha versenyeznék, 100-as, egyébként 90-es kormányszárral. Persze mindenképpen széles kormánnyal, mert anélkül nincs igazi „túnájner-fíling”!
Jövőre ugyanitt, reméljük ugyanilyen szép időben!
Hamarosan bővebb teszt formájában is jelentkezünk (várhatóan Merida Ninety Nine XT D, Merida BigNine Lite 1200 D, Merida One Twenty XT D), mindent egybevéve azonban elmondhatom, hogy az ismerkedés jól sült el, és nem csak a kerékpárokkal, hanem a Merida Teszt Programban résztvevő kereskedőkkel is rögtön megtaláltuk a „közös hangot”, amit a csütörtöki vacsora és a hazai forgalmazó nagyszerű vendéglátása is elősegített. Jövőre ugyanitt!
A sokszoros mountain bike, ciklokrossz és országúti magyar bajnok Buruczki Szilárd 13 év után megválik attól a márkától, amely meghatározó volt eddigi sportpályafutása során. A Kőbányai Torna Club olimpiai kvalifikációért is küzdő sportolója több hónapos gondolkodás után az egyesület vezetőivel közösen úgy döntött, hogy a 2012-es szezont már nem Magellan kerékpár nyergében kezdi el.
Buruczki Szilárd leszáll a Magellan bringáról
Szilárd nagyon sokat köszönhet a Magellan márkának, valamint a kerékpárokat gyártó és forgalmazó Cseke Zrt-nek. Ezúton is szeretné mind ő, mind a Kőbányai Torna Club megköszönni azt a sok segítséget, azt a sok éven át tartó támogatást, amely hozzásegítette Szilárdot kimagasló eredményei eléréséhez. A szponzori együttműködésnek köszönhetően a Magellan kerékpárok és más, a cég által forgalmazott márkák ismertséget és elismertséget kaphattak a sportolók, sportkedvelők körében – amely mindkét fél számára hasznos volt.
Buruczki Szilárd leszáll a Magellan bringáról
„Szilárd jövőbeni terveinek megvalósításához, céljai eléréshez szükséges döntést nehezen hoztuk meg, de bízunk abban, hogy az új helyzet új lehetőségeket is teremt. Mindezek együttesen elősegítik azt, hogy Buruczki Szilárd új támogatókkal, az eddigieknél is eredményesebb legyen. A sikeres 2011-es mountain bike szezon zárásaként, október 19. és 23. között a KTC SE magyar bajnoka Malajziában, Langkawi szigeten egy nemzetközi, ötnapos versenyen vesz részt – még utoljára Magellan bringával.”
Köszönjük Magellan, köszönjük Cseke Zrt!
Buruczki Szilárd
többszörös magyar bajnok kerékpáros – Kőbányai Torna Club
Eisenkrammer Károly
elnök – Kőbányai Torna Club
Forrás és fotó: Kőbányai Torna Club sajtóközlemény
Speciális kérdés: 26-os vagy 29-es Specialized Stumpjumper FSR?
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Specialized TesztBázis program felvezetéseként egy kétnapos Specialized kerékpárteszten vehettünk részt a Bükkben, ahol egy változatos pályán próbálhattuk egymást váltva a különböző modelleket. A legérdekesebb összevetésnek a világ egyik legnépszerűbb all mountain bringája, a Stumpjumper FSR normál (26”) és nagykerekű változata (29”) kínálkozott, így erre fektettük a hangsúlyt a tesztelésen.
Speciális kérdés: 26-os vagy 29-es Specialized Stumpjumper FSR?
A tesztelést a Specialized TesztBázis program keretében jelenleg is elérhető bringákon végeztük, ahogy bárki megteheti, aki ellátogat a Szilvásváradi Kerékpárkölcsönzőbe. Bár a szóban forgó kerékpárok évjárata nem egyezett, ez különösebb gondot nem jelentett, lévén az FSR felfüggesztés nem változott markánsan az elmúlt két évben. Talán a legfőbb különbséget 2012-re a 142/12 mm-es thru-axle tengelyszabvány jelenti hátul, ami merevebbé teszi a rendszert.
Specialized Stumpjumper FSR Comp 29er 2011
Az FSR négyforgáspontos rendszer továbbra is hihetetlenül finom. A rugóstag csatlakozási pontja mellett – az Epic-hez képest – a nagyobb Horst Linken már megfelelően nagy távolságban elhelyezett két forgáspont karakterisztikáját talán úgy lehetne elmagyarázni az össztelós mechanizmusokban kevésbé jártasak számára, hogy a két köríven elmozduló karok úgy viselkednek, mintha egy jóval nagyobb körív kisebb szelete (ez így nem teljesen pontos, csak az érthetőség kedvéért) működne ugyanazon a távolságon, így ugyanarra a külső hatásból eredő elmozdulásra jóval finomabban reagál a rendszer. A hátsó kerék ezáltal jobban közelíti az ideális fel-le mozgást, és nem a hintázás érzetét kelti. Persze ha ez ilyen egyszerű lenne… a Specialized bringák titka a milliméterekben rejlik, az egymáshoz viszonyított szögek, távolságok adják ki azt a karakterisztikát, amit a Specialized mérnökei félelmetesen jól eltaláltak. A négy forgáspont elhelyezéséből adódóan a fékezésre és a pedálozásra is a lehető legkevésbé érzékeny az FSR felfüggesztés.
Specialized Stumpjumper FSR Elite 2010
Mindehhez hozzáadódik a forgáspontok csapágyazása, a pontos megmunkálás, egy Specialized FSR nyergében nem hall az ember furcsa zajokat a lengőkarok felől, nem „köhög”, nem akadozik a rendszer. A hiba nélkül dolgozó mechanizmust remekül kiegészíti a Fox Triad II rugóstag, aminek tulajdonképpen a jobb oldali állása izgalmas, a ProPedal csillapítással ülve szinte semennyire nem érezzük, hogy elveszne valami a hajtásra fordított munkából, és a lejtőkön is tökéletesen érzékenyen működik. Bal oldali állása teljesen nyitott, középen pedig kimerevített a felfüggesztés. A 2012-es 26-os Stumpjumper FSR Elite már megkapta a Specialized-Fox közös fejlesztésű, bonyolultabb és „okosabb” Brain csillapítását, majd kiderül, jobban beválik-e a gyakorlatban. Szintén általános újítás 2012-re a BB30 középrész szabvány.
A Specialized FSR rendszer „nagykerékkel” is etalon
Térjünk azonban vissza a mi tesztalanyainkra! A 26-os gép a 2010-es Stumpy FSR Elite volt, ami egy jobb felszereltséggel próbált „ellen tartani” az egy szinttel szerényebb alkatrészekkel teleaggatott 2011-es 29-es Stumpjumper FSR Compnak. Elöljáróban elárulhatom, a hűvös, de csodaszép októberi Bükkben ez nem sikerült, a nehezebb nagykerekű megrajzolta a drágább 26-os testvérkét…
Fox Talas villa átütőtengellyel a 26-osban
Az FSR rendszer után ejtsünk szót dióhéjban a felszereltségről, bár – lévén nem 2012-es gépekről van szó – nem itt volt a hangsúly az összehasonlítás szempontjából. A 26-os Stumpjumper FSR Elite M5 alumíniumból készült, 140 mm-t mozgó FSR vázra épül, az említett Fox Triad rugóstaggal, elöl Fox Talas RL 140/120/100 mm-re állítható, lezárható villát találunk. A felfüggesztés működéséről, karakterisztikájáról innentől kezdve nem kell sokat írnunk – ha sikerült belőnünk magunknak a rugóstagban a nyomást és a csillapítást ProPedal állásban – gyakorlatilag közelíti a tökéletest.
A Fox Triad rugóstag kallantyúja ProPedal állásban végig „felejtődött”
Az alkatrészekre tekintve két furcsaság tűnik fel, főleg a kontraszt miatt. Méregdrága XTR karbon kanalas hátsóváltót, ugyanakkor szérián kívüli, körülbelül Deore-szintű hajtókart szereltek a kerékpárra. Talán nem kell ecsetelni, hogy az XTR és mondjuk az XT váltó közötti árkülönbség kiadja azt a differenciát, ami fedezne egy XT hajtókart, amivel súlyban és minőségben (gondolok itt elsősorban az XT tányérok nagyobb merevségére és hosszabb élettartamára) is előrébb lépnénk. A 2012-es FSR Elite-en egyébként a hajtókar szempontjából óriási az előrelépés, hiszen duplatányéros karbon Srammal szerelik, BB30 középrésszel.
A 2010-es Stumpjumper alkatrészei közül talán csak a hajtókar lógott ki, de 2012-re változik a helyzet…
Az Avid Elixir fékek szuperek, a váltórendszerről ugyanez elmondható, számomra a kormányszár volt rövid, de elismerem, hogy élmény vele a lejtőzés, csak hát sokszor nehéz elfelejteni a főként országúti- és XC-bringákon megszokott pozíciót. Érdekesség egyébként, hogy felfelé, kiállva nem zavart annyira a rövid stucni, nem nyeklett annyira bringa eleje, mint azt gondoltam, a széles hajlított kormányon kényelmesen lehet „nyomni a fekvőtámaszokat”.
A legendás Horst Link a Stumpjumperen
Nem szabad megfeledkezni az all mountain használatra kitűnő gumipárosról, elöl az S-Works Purgatory 2,2-esről, hátul pedig a Captain Control 2,0-ásról. Mintázatuk kemény és laza talajra egyaránt ideális volt, haraptak a földbe, nem csúszkáltak a köveken. A helyenként előbukkanó sarat ellenben felszedték, azonban a Speciken világosan látható, hogy nem sárbringáknak tervezték őket, ezt a ráhagyott sárférőhely és a választott átdobók is mutatják.
Test the Best… és a „Best”
A 29-es FSR Comp vázkialakítása hasonló, és ugyanúgy Fox Triad rugóstagot használ, mint a 26-os, de itt a 140- helyett „csak” 130 mm a mozgás, amit a nagy kerék bőven kompenzál. Felszereltsége olcsóbb és nehezebb, de ez nem azt jelenti, hogy az alkatrészek kevésbé jól működnének. A Talasnál lényegesen olcsóbb, 130 mm-es RockShox Reba RLT villa például – bár nem az a „foxos vajpuha érzés” – durvább tempóban is jól működik, és az átmenőtengelyes konstrukciónak hála nagykerékkel is jó merev – mondjuk ehhez a tapered, 1 1/8” / 1,5”-os villanyak is hozzátesz (2012-re egyébként már Fox-szal érkezik a Comp változat is).
Fókuszban a Specialized Stumpjumper FSR Comp 29er
A biztos kontrollt itt is Avid Elixir fékek és egy 680 mm széles kormány fokozzák. Érdekesség, hogy a hajtómű külső tányérjának helyén XC-Guard van, így 2×10-es a váltás (Sram X9 hátsó váltó, X7 váltókarok, Shimano SLX átdobó). A magam részéről örültem volna inkább egy nagytányérnak, mivel a bringával iszonyú sebességek érhetők el, lehetne használni például a 44-et. A gumi a bevált Purgatory-Captain Control páros, annyi különbséggel a 26-oshoz képest, hogy itt a hátsó is 2,2-es. Utóbbi nagyjából ki is tölti a sárférőhelyet, szerencsénk, hogy nem volt ilyen gondunk a Bükkben, de az ránézésre látszik, hogy ragadós sárban esélye nincs a kerékpárnak a haladásra.
A Bükk-fennsík kiváló kiindulási alap a teszteléshez
Az összehasonlításra a Specialized TesztBázis számára megálmodott 7 kilométeres tesztkörben és a környező traileken került sor, a 29-es FSR-re először egy 26-os Epic után ültem fel. Az első katartikus élmény nem is lefelé, hanem egy igencsak köves emelkedőn ért, a nagy kerékkel és az FSR felfüggesztéssel hihetetlen módon mászott a bringa olyan talajon, ahol a fejméretű kövek sem voltak ritkák. Ugyanezek és vízmosások kombinációjában – még mindig felfelé – eldurrant egy pillanatra az agyam, és ráadtam a maximum közeli pedálterhelést, na, attól lehidaltam… Egyszerűen nem tudok mondani olyan kerékpárt, amivel ott hasonló sebességre lettem volna képes! Mintha valamilyen földöntúli erő kiemelte volna kicsit a kövek fölé a bringát, és csak a tetejükön siklottam volna tova. Hozzá kell tenni, hogy ez az élvezkedés iszonyú energiákat emésztett föl, egy ilyen fél perces menet után 5 percig kapkodtam a levegőt, de maradandó élmény volt.
Jól áll a 29-es Stumpy?
A Három-kő kilátóhelynél is arra lettem figyelmes, amikor megálltunk fényképezkedni a kollégákkal, hogy nulláról megindulva, olyan köveket abszolvál a gép, ami mindeddig lehetetlen kategória volt számomra. Az éremnek azonban két oldala van, a hátrányait természetesen aszfalton és a sima talajon mutatta meg a 29-es Stumpjumper FSR, ugyanis nehéz. Pláne XC-gépekhez szokott ember számára. Lankás emelkedőn, síkon, ilyen talajviszonyok között hendikepet jelent.
A nagytányérnak azért lehetne hasznát venni a lejtőkön…
Lássuk a hasonló emelkedőket a 26-os FSR viszonylatában! Röviden úgy lehetne összefoglalni a különbséget, hogy minél technikásabb a terep, annál munkásabb a 26-os Stumpyval tekerni, és jócskán akad olyan tereptárgy, amin a nagykerekű testvér átsiklott, az öcsikét pedig lassításra kényszeríti. Folyamatosan érződik, hogy több energiát használ az ember arra is, hogy tartsa a kormányt, és ezek a dolgok hosszú távon összeadódnak. A nagy kérdés azonban pont a hosszú távval kapcsolatos, ugyanis fogjuk-e olyan terepekre vinni a kerékpárunkat, ahol folyamatosan technikás talajon közlekedünk? Mert ha nem, a kevésbé göcsörtös talajon már könnyebb súlyából adódóan is egyre fürgébb lesz a 26-os, lankás, sima, döngölt részeken pedig kevésbé fárasztó a haladás. Lejtőn szintén élvezetesebb néha a fürgeség, könnyebb tenni-venni, elemelni a talajtól. A 29-es kolléga ellenben átsiklik mindenen.
A túrázás is önfeledt élmény, bármelyik Specialized Stumpjumper FSR-rel
Elérkeztünk a lejtőző tulajdonságokhoz és az összehasonlítás szempontjából örvendetes volt, hogy mindkét bringában a világ egyik legjobb felfüggesztése, az FSR dolgozott, jól beállítva, tehát valóban a kerékméretek döntöttek. Sikerült találnunk egy amennyire lehet, reprezentatív teszt-trailt is, a Bánkút irányából Szilvásvárad irányába levezető, helyenként nagyon köves, közben hajtűkanyarokkal is tűzdelt sárga jelzést. Az élet úgy hozta, hogy szombaton Thommey kollégánál volt éppen a 29-es FSR, nálam a 26-os, vasárnap fordítva. Szombaton kínomban nem tudtam mit csinálni, csak nézni, hogyan távolodik a nagykerekű, miközben a rider láthatóan csak lazán ül rajta, én meg úgy gépészkedek a kövek között 80-90%-on, ahogy éppen tudok.
Ne siess a 29-es Stumpjumper után, mert könnyen felütheted a gummádat…
Vasárnap fordítva, bár a lankás részen Thommey-nak a 26-oson ülve határait feszegetve sikerült beijeszteni egy kikerüléssel, a meredekebb kanyargóson helyre állt a rend, lazán tettem a 29-est lefelé, miközben egyre távolabbról hallottam a csörömpölést. Majd végül a 26-os Stumpy-n szolgálatot teljesítő 2.0-ás hátsó gumi egy felütés formájában hálálta meg, hogy megpróbálták a nagykerekű tesó nyomában tartani…
A végkövetkeztetés – ha a bringázás élménye szempontjából szeretnénk dönteni – egyszerű, s ebben egyet is értettünk: Stumpjumper 29 FSR. Azon már lehet matekozni, hogy milyen felszereltséggel, nem az a lényeg. Rég találkoztam olyan bringával, amely ekkora hatással lett volna rám. Persze kipróbálnám legközelebb a karbon 29-es Stumpy 2-3 millió Ft között mozgó könnyű verzióját is…
Amiben a Specialized Stumpjumper FSR Elite 2010 jobb:
– felszereltség (villa)
– könnyebb
– lazábban mozgatható
– kevésbé technikás terepen fürgébb
Amiben a Specialized Stumpjumper FSR Comp 29er 2011 jobb:
– hegyikerékpáros élmény
– átgördül mindenen
– köves, technikás terepen hihetetlenül gyors
– kevesebbet kell dolgozni a bringával
Váz: Stumpjumper FSR; M5 alumínium; 140 mm rugóút; négyforgáspontos
Rugóstag: Fox Triad; 3 pozíció: nyitott, ProPedal, zárt
Villa: Fox Talas RL; 140/120/100 mm; LockOut
Első váltó: Shimano M660 SLX; DMD; top swing; dual pull
Hátsó váltó: Shimano XTR RD-M972 Shadow; hosszú kanalas
Váltókar: Shimano SL-M660 SLX; trigger; 9 fokozat
Fékek: Avid Elixir R SL; 185/160 mm tárcsák
Fékkar: Avid Elixir R SL
Hajtómű: Shimano FC-M542; szérián kívüli
Középcsapágy: Shimano integrált
Lánc: SRAM PC-971
Lánckeréksor: HG61; 9-es; 11-34 fog
Agyak: Specialized Hi Lo disc 28 / Shimano M525 SL 32
Felnik: DT Swiss X420SL; 24 mm; 28/32 furat
Küllők: DT Swiss; 1,8 mm
Külsők: S-Works Purgatory 2,2” / Captain Control 2,0”
Kormány: Specialized XC low riser; alumínium; 31,8 mm; 660 mm
Kormányszár: Specialized XC 3D; állítható dőlésszög
Kormánycsapágy: félintegrált, 1 1/8”
Nyeregcső: alumínium; 30,9 mm / 350 mm
Nyereg: Specialized Format Cr-Mo
Markolat: Specialized csavaros
Geometriai adatok (gyári adatok):
Fejcsőszög: 68,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 70,5 / 74,5 fok
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Felsőcsőhossz: 555 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 587 mm
Fejcsőhossz: 138 mm
Tengelytáv: 1116 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Átlépési magasság: 746 mm
Középcsapágy-magasság: 335 mm
Váz: Stumpjumper FSR 29”; M5 alumínium; 130 mm rugóút; négyforgáspontos
Rugóstag: Fox Triad; 3 pozíció: nyitott, ProPedal, zárt
Villa: RockShox Reba RLT 29
Első váltó: Shimano M660 SLX; DMD; top swing; dual pull
Hátsó váltó: SRAM X.9; 10-es; középkanalas
Váltókar: SRAM X.7; trigger; 10 fokozat
Fékek: Avid Elixir R SL; 185/160 mm tárcsák
Fékkar: Avid Elixir R SL
Hajtómű: SRAM S-1250; dupla (34-22 fog), XC guard; 175 mm; szérián kívüli
Középcsapágy: SRAM GXP
Lánc: KMC X10
Lánckeréksor: Shimano HG81; 10-es; 11-36 fog
Agyak: Specialized Hi Lo disc 32 furat / 20 mm thru-axle / 36 furat
Felnik: DT Swiss 520SL 29”; 26; 32/36 furat
Küllők: DT Swiss Champion 1,8 mm (15 g)
Külsők: S-Works Purgatory 2,2” / Captain Control 2,2”; 2Bliss ready; 29”
Kormány: Specialized XC 3D; alumínium; 31,8 mm / 680 mm
Kormányszár: Specialized állítható dőlésszög
Kormánycsapágy: félintegrált; 1 1/8-1,5”
Nyeregcső: alumínium; 30,9 mm / 350 mm
Nyereg: Specialized BG Henge Comp Cr-Mo
Markolat: Specialized; csavaros
Geometriai adatok (gyári adatok):
Fejcsőszög: 69,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 70,5 / 74,5 fok
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Felsőcsőhossz: 556 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 587 mm
Fejcsőhossz: 110 mm
Tengelytáv: 1124 mm
Láncvillahossz: 449 mm
Átlépési magasság: 746 mm
Középcsapágy-magasság: 338 mm
Szöveg: Takács Tamás Fotó: Takács Tamás, Tarnai Csaba, Laczkó András
A Continental Mountain King 2.4 ProTection némi Black Chilivel fűszerezve egy remek gumiabroncs, amennyiben a lejtőzésre helyezed a hangsúlyt és nem vagy az a fajta, aki hímes tojásként bánik a külsőivel. Hogy hogyan jutottam erre a konklúzióra, azt most elmesélem…
A fehérek indulásra készen, finom „újgumiszag” terjeng
Történt nemrég, hogy a Pacific Kft., a Continental gumik magyar forgalmazója meghívott egy közös tekerésre a Budai-hegyekbe, az új gumifelhozatalt demonstrálandó. Egy szikrázóan napos délelőtt volt a találkozó a Hotel Korda Villa előtt, amiről sejthető volt, hogy Korda „éssmegagggya” Gyuribácsi érdekeltségkörébe tartozik, de a hall falán lógó, Klárikával ölelkezős fotók semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy ki a háziúr. A villa stílusjegyei tükrözik a pókerceleb ízlésvilágát, de mivel ez egy gumiismertető a részletek kibontásától most megkíméllek benneteket. Egy gyors – röpke 2 órás – felgumizás után már meg is indult a hófehér Conti-mezes bringás vonat a Hármashatár-hegynek.
Barbi, szeretett vezírünk
A zömmel kiskereskedőkből álló csapatot Benkó Barbi, a Continental gumikon futó MIG csapat magyar csillaga vezette és velünk tartott Barbara csapattársa Shlomi Haimy is, tehát a fekete csili mellett ízelítőt kaphattunk a mai férfi és női élvonal tudásából is. Remek élmény volt, és kicsit újra kellett értékelnem azt, hogy mire is képesek valójában a pillekönnyű cross-country bringák egy hozzáértő bringással a nyergükben.
Őfelsége a hegy királya
A kiskeres kollégák már-már újságírói precizitással keresték a saját tesztgumijuk tapadási határát és többen meg is találták, igaz némi vérveszteség árán. De hát ilyen ez a kereskedői szakma – mindent a vevőkért.
Én személy szerint nem perecet szedtem be, hanem egy alattomos méhecskével gyűlt meg a bajom útközben. Életemben most először öltöttem magamra amolyan igazán tapadós kroszkántri mezt, és ez a kis huncut szőrös dög sikeresen hatolt be a zipzár és a nyakam közti 1×1 cm-es résen. Valószínűleg egyébként egy gigantikus margarétának nézett a fehér alapon narancs logós pólóban és amikor rájött, hogy itt virágport nem talált, úgy döntött, inkább jól belém döf és növeszt egy harmadik mellizmot rajtam. Remek. Szerencsére a lejtőzés után jött egy bizsergető hegymászás, így a csípést felülírta egy teljesen másfajta jellegű fájdalom.
A 70 km-es túra ugyan közel sem minősül tartós tesztnek, de a túravezetőinknek sikerült egy olyan útvonalat belőniük, ahol a nedves körülményeken kívül szinte minden terepállagon sikerült próbára tenni a külsőket.
Az a bizonyos csúszós oldalfal
Ahogy az írás elején említettem, én egy 2,4-es Mountain Kinget választottam oldalfalvédelmes ProTection szövettel és Black Chilivel, egyrészt mert ez áll a stílusomhoz legközelebb, másrészt volt „szerencsém” az előző generációs MoutainKinghez jó egy éven keresztül, és enyhén szólva sem voltam vele megelégedve, így kíváncsian vártam, hogy sikerült-e kiköszörülni a csorbát az idei évre.
Amikor kivettem a dobozból, egyből konstatáltam, hogy az új modell köszönőviszonyban sincs az előző évivel. Az új mintázat hasonlít a rivális német gyártó all mountain zászlóshajójánál megismerthez, a szélső bütykök szinte megegyeznek, a középsők viszont egy leheletnyit döntöttek V-alakban.
A Conti gumik mindig is vékonyabbak voltak szélességre, mint a többi márka azonos méretű külsői, viszont arányosan annyival „magasabbak” is. A sztori ugyanez az Mountain Kingnél is, szélességben saccra a többi gumi 2,25-2,3-as modelljeihez mérném.
Ismerős bütyökelrendezés. Hiába, ami jó az jó…
A ProTection típusmegjelölés 240 tpi-s szövegsűrűséget jelent az alaptípusok 84-éhez képest, ami nem kevés tartalékot jelent az éles sziklák elleni harcban, viszont ennek nyilván súlybéli következménye van. Tesztgumi révén nem kellett kímélnem őket, sőt kerestem a necces peremeket vele, de még horzsolás sem látszik rajta. Ez valószínűleg annak a fura selymes tapintású textúrának köszönhető az oldalfalán – nem tapad, inkább csúszik.
A radikális középső bütykök és a meglehetős súly miatt a gördülési ellenállása nem a legjobb, aszfalton kifejezetten hangos gumi, de alpesi körülmények és bringapark viszonylatában hibátlan választás lehet, mert borzasztóan megbízható és a tapadós Black Chili keverék miatt jóval többet lehet vállalni vele, mint egy hétköznapi külsővel.
Apropó, Black Chili… ez megérdemel még néhány szót, mert elképesztő cucc. Ez a Continental gumik speciális összetevője, ami látszólag ellentmondó tulajdonságokkal vértezi fel őket.
Ugye bringáknál van egy örök dilemma triád: súly vs. tartósság vs. Gördülési ellenállás. A mondás szerint ezekből max. kettő valósulhat meg egyszerre igazán, de akad néhány gyártó, (valószínűleg földön kívüli technológiát használnak), akik képesek a fizika törvényeit meghazudtolni – de ennek persze meg is kérik az árát… Nos, a gumiknál is van ilyen szentháromság: a tapadás-tartósság-gördülési ellenállás (gyorsaság), amiből szintén kettő szokott jó esetben teljesülni. Nos, nagyon úgy néz ki, hogy a Black Chli kezdi átírni a játékszabályokat. A tudományos magyarázat szerint a Black Chili esetén olyan apró szénrészecskéket kevernek a gumikeverékbe, melyek jóval nagyobb felületen képesek felvenni a kapcsolatot a talajjal a méretüknek köszönhetően, ráadásul nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ami a tartósság szempontjából releváns. Mindez remek tapadást jelent kivételes tartósság mellett. Ez akár így egy klasszikus „német tudósok kimutatták” áltudományos mémnek is tűnhet, kivéve hogy ez tényleg működik.
A tesztnapba ugyan csak egy 70 km-es kör fért bele, én azóta egy nullával még megtoldottam a próbát és kellemes csalódásomra tényleg alig látszik kopás a gummákon – mindezt úgy, hogy bőven átlagon felüli tapadást produkált a Black Chili. Azt nem állítom, hogy ez a legtapadósabb keverék, amit valaha használtam, sőt, amikor megkapargatja az ember, nem is igen hiszi el, hogy ez tényleg így fog tapadni, de a terepen minden kétséget kizáróan bizonyít: egy-egy kanyarban már tettem volna ki a lábam, mert hozzászoktam a közepes keménységű – de közel azonos mintázatú/méretű – gumihoz, viszont a Mountain King harapott és tapadt.
A Black Chili elméletben
A Black Chili tehát működik, aki teheti válassza ezt az alternatívát, mert bár ez is „idegen” technológiát feltételez, annyira nem hatalmas az árkülönbség, mint pl. vázak esetén. Ne várja tőle senki egy szuperlágy DH-külső ragacsosságát, de megközelíti azt, ráadásként egy igen baráti tartóssággal és vállalható gördülési ellenállással – ezek a tulajdonságok kivételes „mindennapi” all mountain külsővé teszik az idei Continental Mountain Kinget, ami sok-sok kilométeren át biztos társa lesz az embernek az anyafölddel való szoros kapcsolattartáshoz.
Pozitívumok:
+ kiemelkedő tapadás/tartósság arány (Black Chili)
+ agresszív oldalbütykök éles kanyarokhoz
+ ProTection futófelület- és oldalfal védelem
+ Tömlő nélkül is használható
+ 240 tpi szövetsűrűség
A Mountain King 2.4-es külső ajánlott fogyasztói ára ProTectionnel és Black Chillivel: 18.922 Ft
További Mountain King változatok:
Mountain King 2,4 RaceSport BlackChil-vel: 16.710 Ft
Mountain King 2,4 UST : 17.342 Ft
Mountain King 2,4 29er – hajtogatós: 10.424 Ft
Mountain King 2,4 hajtogatós : 10.270 Ft
Mountain King 2,4 drótperemes: 6.480 Ft
Szöveg: Farkas Dani
Fotó: Farkas Dani, Continental
Etyek és környéke adott otthont 2011. Október 9-én a 2011. évi hegyikerékpáros bajnokságnak, amit kimondottan az egyetemi- és főiskolai hallgatóknak hirdettek meg. Idén az igazi ősz első napjai kezdődtek ezen a napon, ezért kimondottan hideg, szeles, időnként esős idő fogadta a hegyikerekeseket.
Egyetemi-Főiskolás Hegyikerékpáros Bajnokság 2011
Valószínűleg az időtől többen is megijedtek, hiszen az előnevezők közül is sokan távol maradtak a rajttól. Összesen 20 versenyző vágott neki a távnak. A nőknek 3 kört, a férfiaknak 6 kört kellett teljesíteniük a 3,2 km hosszú, 110 m szintkülönbséggel nehezített pályán.
A férfiaknál izgalmas csatát vívott az első három helyezett, az első két körben együtt haladt Szalay Péter és Ruszin Ádám, majd a harmadik körben Ruszin egy kisebb műszaki probléma miatt megállni kényszerült, így visszaesett a harmadik helyre. Szalay innen egyedül növelte előnyét, míg Ruszin szívós munkával utolérte, majd megelőzte Tóth Andrást, így alakult ki a végső Szalay, Ruszin, Tóth sorrend.
A hölgyeknél már az első körben kialakult a végső sorrend, a körök alatt Kéri Zsófia folyamatosan növelte előnyét, a többiek nem tudták megszorongatni.
A csapatversenyben a Pannon Egyetem két csapata küzdött egymással, a Tóth András, Gulyás Ádám, Márkus János összetételű csapat szerezte meg az elsőséget. A zord időjárás ellenére jó hangulatú izgalmas versenynek lehettek résztvevői és tanúi az Etyekre látogatók.
A 2011-es Eurobike keretein belül ezúttal a Shimano standján néztem szét. Azon belül viszont most nem az alkatrészekről lesz szó, hanem a kerékpáros ruházatról. A cég e téren – egyébként logikusan, hiszen patentpedálokat már régóta gyártottak – bringás cipőkkel indította útjára a termékpalettát vagy másfél évtizeddel ezelőtt, majd ez bővült odáig, hogy napjainkban már mindenféle szakágat űzők felöltözhetnek akár tetőtől talpig a Shimano által kínált ruhadarabokból. A 2012-es évben a szabadidő/trekking, illetve az utcai ruházat terén erősít a japán óriás, mutatunk majd néhány példát erre is…
Eurobike 2011: Shimano SH-XC50
A 2012-es cipő újdonságok között többségben voltak a korábbi modellek felfrissített változatai, de azért találhattunk néhány teljesen új modellt is. Ilyen volt az egyik új MTB verseny típus is az SH-XC50, melynek minőségét jól jellemzi, hogy Shimano XTR pedálhoz javasolják.
Eurobike 2011: Shimano SH-M162
Trail / all mountain felhasználásra ajánlja a cég az SH-M162-es modellt, mely a korábbi SH-M161 felfrissített változata. Míg elődje meglehetősen extravagáns fekete/fehér színben pompázott, addig a 2012-es verzió kifejezetten visszafogottra sikerült.
Eurobike 2011: Shimano SH-MW81
Téli terepfelhasználásra, Gore-Tex mambránnal és magas szárral készül az SH-MW81, mely a korábbi SH-MW80-nak az utódmodellje. Túl sok hasonló termék nincsen a piacon, így akár hiánypótlónak is tekinthető.
Eurobike 2011: Shimano SH-R241
Az SH-240 felső kategóriás országúti versenycipő 2012-es változata SH-R241 néven fut majd, Custom-Fit rendszerű – azaz teljes egészében a tulajdonos lábfejére alakítható –, és fekete / ezüst elődjével szemben fekete / kék színben pompázik. Csatrendszere a Shimano felső kategóriás cipői esetében bevett standardnak számító két tépőzár + egy csat elvet követi.
Eurobike 2011: Shimano SH-WR35
Középkategóriás országúti sportcipő nőknek – az SH-WR35. Érdekessége, hogy annak ellenére, hogy hölgyek számára tervezték, se nem fehér, se nem rózsaszín – végül is logikus, nincs az sehol sem megírva, hogy egy női cipő csak babaház színvilágú lehet.
Eurobike 2011: Shimano kesztyűk
Mindenféle felhasználási körre választhatunk kesztyűt a kínálatból. A Dizájn olyan shimanósan visszafogott, de ami engem illet, ez egyáltalán nem zavar.
Eurobike 2011: Shimano Dura-Ace
A márkarajongók 2012-ben is beöltözhetnek a kedvenc szettjükhöz passzoló kerékpáros ruházatba. A Dura-Ace-re márkázott nadrág-mez összeállításon belül külön figyelmet érdemel a mez végig zipzáros volta, ami nagyon praktikus tud lenni a forró nyári napokon.
Eurobike 2011: Shimano ruházat
Visszafogott megjelenésű végig zipzáras mez, és lazább, montisoknak szánt nadrág is lesz a kínálatban.
Eurobike 2011: Shimano ruházat: szélmellény hűvösebb napokraEurobike 2011: Shimano ruházat: akár utcai ruházatként is hordható ing-nadrág kombó klasszikus Shimano színekbenEurobike 2011: Shimano ruházat: sportos utcai ruházat hölgyeknekEurobike 2011: Shimano S40X; S21X
A Shimano jó ideje trat készleten szemüvegeket is, ezen a termékkategórián belül is találkozhatunk néhány új darabbal 2012-ben. Ilyenek az S40X (felülről a második) és S21X (felülről a harmadik) modellek, melyek várhatóan egyszerű formavilágukkal hódítanak majd.
Az elmúlt hét vasárnapján került sor a Tatabányai Kerékpáros TK által megrendezett I. Villapark Vértes Maratonra Várgesztesen. A hirtelen beköszönt ősz sem riasztott vissza közel háromszáz kerekest, hogy megmérkőzzenek önmagukkal és versenytársaikkal.
Villapark Vértes Maraton 2011
Mindenki megtalálta a maga erőnlétének és tudásának megfelelő távot. A gyerekek és családok egy 13 km-es, mindenki által teljesíthető távon állhattak rajtvonalhoz.
A középtáv penzuma 23 km volt, ami 460 m szintkülönbséget és némi erőnlét mellett, technikai tudást is tartogatott. Itt Németh Gyula (Merida Team), Filó András (Budai Sziklák) és Stippinger László (Soproni KC) voltak a leggyorsabbak.
A hosszútávon az első kör és egy 25 km-es második kör megtétele volt a feladat. Itt már komolyabb mászások és technikásabb lejtőzések tették próbára a sporttársak felkészültségét. Gyönyörű vonalvezetésű pálya érintette a Szép Ilonka-forrást, a Vitány-várat, és a Mátyás-kutat is. Az első körben Buruczki Szilárd (Kőbánya TC) és Szécsi Tamás (Bringabanda), fej-fej mellett haladtak, mögöttük az üldözők – szinte a teljes Magyar maraton élvonal. A Szilárd a 32. km-ben robbantott és a befejező kört megtéve, már Szécsi nélkül, egyedül érkezett a villaparkban felállított célvonalhoz. Az abszolút értékelésben a dobogót Makács Gábor (PCCC-testbike) zárta.
Villapark Vértes Maraton 2011
Lányoknál a leggyorsabb Dósa Eszter (Vitalitás-SCOTT) volt. A dobogóra Dr. Cseh Veronika (KTM) és Orosz Anita érkezett. A női és férfi abszolút győztesek a Villapark külön ajándékát is megkapták (egy-egy kétszemélyes hétvégét a villaparkban).
Maratonbajnokaink elmondták, hogy a verseny ideális felkészülés volt az egy hét múlva sorra kerülő malajziai ötnapos versenyre.
Érdekes színfoltja volt a rendezvénynek, hogy Rónai Ferenc főszervező és csapata mellett, az ország két topversenyzője is segítette a minél sikeresebb lebonyolítást, Baros Bálint és Búr Zsolt (Bringabanda SC) a pálya nyomvonaláért és a jelölésekért volt felelős.
Villapark Vértes Maraton 2011
Rónai Ferenc elmondta: „Mindenkinek szeretném megköszönni a részvételt, hogy a „késői” időpont ellenére is sokan megtiszteltek minket. A sikeresnek nevezhető I. Villapark Vértes Maratont, jövőre egy újabb verseny követi majd. Remélhetőleg már egy mountainbike sorozat keretein belül.”
Elgondolkoztál már valaha egy Specialized bringa vásárlásán? A mountain bike bármely szakágához kicsit is kötődő kerékpárosok számára eléggé erőltetett a kérdés… Viszont, ha azt kérdeznénk, hogy a merevfarú 29-es Stumpjumpert választanád-e vagy a 26-os Epic FSR fullyt, már nem biztos, hogy egyből tudnád a választ. Persze adhatnánk tanácsot mi is, böngészhetnél kerékpáros fórumokat, stb… Tudunk azonban egy sokkal biztosabb megoldást, hogy kiválaszthasd a számodra legjobb bringát!
Stumpjumperen keresztül nézve a világ másként fest...
A szilvásváradi hétvégén résztvevő kis csapatunk tagjai közül mindannyian úgy jöttünk haza a Specialized TesztBázisról, hogy tudjuk, melyik Speci való nekünk. Sőt, azok, akik nem nagy „S”-sel díszített gépet nyúzunk itthon, újabb adalékot kaptunk, miért van az, hogy aki egyszer a Specialized mellett teszi le a voksot, ritkán vált más márkára…
Elfoglaltuk a Specialized TesztBázist a Bükkben
Mielőtt bemutatnánk, mit is takar a Specialized TesztBázis, hozzá kell tennünk, hogy hangulatunkat a Bükk-hegység október elején gyönyörű színekben pompázó völgyei is megalapozták, tulajdonképpen az ősz talán „legszínesebb” hétvégéjén tesztelhettük a bringákat.
Specialized tesztkör az őszi Bükkben
A TesztBázis infrastruktúráját a Tarnai Csaba vezetésével működő, idén már „nagykorú” Szilvásváradi Kerékpárkölcsönző biztosítja, Csabánál jobban kevés bringás ismeri jobban a Bükk-hegységet, és az évek során a Specialized hegyikerékpárokat is végigpróbálta, amíg ki nem kötött a nagykeréknél. A „Test the Best” program vezetőjeként nem csak a különböző modellekkel kapcsolatban szolgál háttér-információval – technikai adatok, fejlesztések, különleges Specialized rendszerek (például Brain-csillapítás) beállítása, stb. – hanem megismerhetjük egyben hazánk egyik legszebb vidékének történetét is, túravezetőnk kifogyhatatlan a történetekből.
A szilvásváradi Kerékpárkölcsönző a Szalajka-völgy bejáratánál.
A Specialized TesztBázis program tulajdonképpen egy csomag, ami a következőket tartalmazza:
– A Kerékpárkölcsönző honlapján szereplő aktuális tesztkerékpárok közül egy vagy több tesztelése, összehasonlítása egy teszttúrán
– „Test the Best” kitelepülés a Bükk-fennsíkra /Olaszkapu, Bánkút/
– Tesztkerékpárok és „tesztpilóták” felszállítása a Bükk-fennsíkra
– Teszt túravezetés
– Tesztpályák a Bükkben
– 7 km-es „Speci tesztkör” változatos út és terepviszonyokkal
– Vissza a TesztBázisra a Kölcsönzőbe:
a.) Maraton rövid és középtávjának utolsó szakaszán
b.) Egykori downhill pálya nyomvonalán
A program egynapos, 10 órakor indul a Kerékpárkölcsönzőtől. Minimum 2 fő jelentkezése esetén indítjuk. A részvételi díj 14 000 Ft/fő. Csoportoknál (5 fő felett) kedvezmény.
Test the Best kitelepülés a Bükk-fennsíkra Olaszkapunál.
A csapat a szilvásváradi kölcsönzőből indult, a tesztbázist pedig Olaszkapu mellett vertük fel, ahonnan egy hétkilométeres tesztkörben próbálhattuk a bringákat. A menet előtt valóban szakértő segítséget kapunk, hogy súlyunkhoz megfelelően beállíthassuk a rugóstagokat, villákat, ami nagyon fontos, hiszen a bringák csak így adhatják ki magukból az optimális teljesítményt.
A Specialized TesztBázist hivatalos ismertetője.
A tesztkör jól árgondolt nyomvonalon halad végig, kis aszfaltos bemelegítés után lankásabb, néhol köves lejtők, kisebb mászások váltják egymást, tulajdonképpen mindenféle terepviszonnyal találkozhatunk. Összehasonlíthatjuk a gépeket minden szempontból, hogyan működik a felfüggesztés lejtőn, emelkedőn, többé vagy kevésbé köves terepen. A hab a tortán pedig, hogy aki fokozott adrenalin-termelés közben szeretné vizsgálni a Specik viselkedését, a körök végeztével a kölcsönzőhöz lefelé legálisan használhatja a sárga jelzést, melynek bizonyos szakaszai az egykori downhill-pálya nyomvonalát képezték. Azt kell mondjuk, összességében jobbra sikerült a pálya, mint a sokat próbált Eurobike-Demo Day tesztköre, szóval csillagos ötös Csabáéknak.
A Test the Best nem csak matrica...
Egy társaság több kört is teljesíthet. Mivel már két jelentkezőt is felvisznek a tesztelésre, a csoport igényeinek megfelelően alakítható a program, visszakanyarodva a Specialized sátorhoz pillanatok alatt átszerelhetők, cserélhetők a bringák, indulhat a következő menet. Nagyon fontos ez, mert így, félórás eltéréssel még frissen él az ember fejében az előző kerékpár viselkedése ugyanazon a lejtőn, ugyanazokon a köveken, ennél jobb segítséget egyszerűen nem kaphatunk a választáshoz.
Specialized össztelós kazal.
Ha célirányosan vásárlási szándékkal veszünk részt a TesztBázis programon, nagyon jó hír, hogy a csomag teljes vételárát, azaz 14 000 Ft-ot Specialized kerékpár vásárlása esetén – hivatalos Specialized viszonteladónál bárhol az országban – levonhatjuk a vételárból, vagyis nem került semmibe a tesztelés! A kerékpárokat tekintve a fejlesztés területén mindig élenjáró amerikai gyártó modelljei szinte egytől-egyik etalonnak számítanak kategóriájukban. Jelenleg a következő gépek közül lehet választani, ha tesztelni szeretnénk:
Kerékpár / Fogyasztói ár / Teszt ár:
– Stumpjumper FSR Elite 2010 / 943 000 Ft / 565 800 Ft
– Specialized Epic FSR Comp L / 789 200 Ft / 473 000 Ft
– Specialized Era FSR Comp L / 768 500 Ft / 461 100 Ft
– Specialized Stumpjumper HT Comp L / 554 000 Ft / 332 400 Ft
– Specialized Stumpjumper HT Comp 29er L / 588 600 Ft / 353 100 Ft
– Specialized Stumpjumper FSR Comp 29er M / 746 900 Ft / 448 100 Ft
– Specialized Rockhopper Comp 29er Int L / 390 400 Ft / 234 200 Ft
– Specialized FSR XC Comp XL 2010 / 389 700 Ft / 233 820 Ft
– Specialized Epic FSR Expert evo M / 1 063 100 Ft / 637 860 Ft
Elfoglaltuk a Specialized TesztBázist a Bükkben
Amennyiben nem tudunk részt venni a szervezett tesztprogramon, kaució ellenében ki is kölcsönözhetjük a tesztkerékpárokat, minden egyes gépnek van egy „teszt ára”, ezt kell letennünk, és a kölcsönzőben időtartamtól és a kerékpár fogyasztói árától függően pár ezer forintos bérleti díjat is megállapítanak. Csaba elmondása szerint akadt már olyan teszter, aki visszatérve a szilvásváradi kölcsönzőbe azt mondta, nem kéri vissza a pénzt, inkább vinné a bringát. Mert amúgy az említett teszt áron a kerékpárok azonnal elvihetők.
Elfoglaltuk a Specialized TesztBázist a Bükkben
Személyes élményeinket fokozta, hogy a hazai szaksajtó képviselőivel, jó társaságban egy teljes hétvégét tölthettünk Szilvásváradon, amit mindenkinek ajánlunk, akik össze kívánják kötni az igazán kellemest a hasznossal. Mindkét napon ismerkedhettünk a gépekkel, aminek köszönhetően főleg az összehasonlítás szempontjából volt eredményes a teszt.
Elfoglaltuk a Specialized TesztBázist a Bükkben
A későbbiekben két cikkel jelentkezünk majd, az egyikben az XC-fully, az Epic két különböző felszereltségű változatát mutatjuk be, a másik teszt valódi csemege, melyben a világszerte etalonnak számító élménybringa, a 130/130 millimétert mozgó Stumpjumper FSR mérkőzik saját nagykerekű, azaz 29-es verziójával…
Lokomotív étteremben Hendrix a fellépő
Persze nemcsak a bringák maradnak emlékezetesek, rég vettem részt olyan kerékpáros eseményen, ahol szombat éjfél körül előkerült Jimi Hendrix – Monterey koncert DVD-je, de néhány sör után többen is egyetértettünk az ideológiában, hogy másnap ettől fog igazán jól haladni a bringa, valamint arra is rájöttünk, hogy ha Hendrix még élne és netalántán kerékpározna, akkor biztosan Specialized Stumpjumpert hajtana (Szerintem az FSR 29” változatát.).
A Trelock nevét minden bizonnyal már mindenki hallotta, aki bringás körökben mozog, aki meg nem, a márkanév alapján talán az is tud következtetni rá, hogy a kerékpáripar mely szegmensében tevékenykedhetnek. És nem is trafál nagyon mellé, csak a valóság ennél sokkal több: a vagyonvédelmet az utóbbi években két további szlogen egészíti ki, és ezekhez természetesen megfelelő termékek is csatlakoznak…
Nevezetesen a biztonságról és a kontrollról lenne szó, mindez pedig kerékpáros lámpák és kerékpárkomputerek formájában testesül meg. Az 1854-ben alapított cég termékpalettájának 2012-es elemein a következő logika szerint vezetném végig az olvasót – mintegy ízelítőt nyújtva: kezdeném a legrégebbi termékcsaláddal a kerékpárlakatokkal, elindulva az alacsonyabb biztonsági szinttől a magasabb felé, majd következnek a lámpák, végül pedig a komputerek.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock ZR200
Ma már egyetlen kerékpárlakatokat gyártó cég sem próbálja elhitetni velünk, hogy minden egyes termékük véd mindenféle lopási módszer ellen – így a Trelock sem. A biztonságot bizony meg kell fizetni, és a kerékpár értéke, valamint a használat módja határozza meg, hogy milyen lakatra érdemes beruháznunk. Az eligazodásban segítenek a cégek biztonsági szintet jelölő számozásai, amely a Trelock esetében 6 lépcsős. A hierarchia legalján a vékony kábelzárak helyezkednek el, a legtetején pedig a már szinte vághatatlan U-lakatok. Aki csak pár percre hagyja őrizetlenül nem túl drága kedvencét, az választhat az alsó szegmensből is akár, aki viszont méregdrága gépét szeretné minden körülmények között biztonságban tudni, az ne spóroljon, hanem a felső kategóriás lakatok között nézelődjön. A modellek közötti eligazodást egy logikus számkódolás segíti a cégnél: az első két betű a termék jellegére utal, az ezt követő számsor pedig a típusára. Ezen belül a lakatoknál a számsor első tagja a biztonsági szintre is utal, eme logika alapján a képen látható, hölgyek kegyeit kereső „ruhába” öltöztetett ZR200 láncos lakat a kettes biztonsági szintet nyújtja tulajdonosának.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock BC340
A bringás futárok körében is méltán népszerű láncos lakatok négy biztonsági kategóriát fednek le a Trelocknál, 2-estől egészen 5-ösig válogathatunk közülük attól függően, hogy mit szeretnénk lezárni vele és mennyi időre. A képen látható BC340 egy közepes biztonsági szintet (3-as) biztosító darab.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock FS300
A bringazárak családjának legfiatalabb, ámde annál praktíkusabb tagjai a „folding” (összehajtható) lakatok, melyek csapokkal egybekötött edzett acéllemezekből állnak, így kis méretűre hajthatók össze, könnyen szállíthatók a vázon és a Trelock FS széria esetében 85 cm hasznos hosszal rendelkeznek. Egyesítik a láncos- és kábelzárak flexibilitását az U-lakatok által nyújtott biztonsági szinttel, utóbbiak hátránya – nevezetesen, hogy igencsak behatárolt, hogy milyen átmérőjű tereptárgyhoz köthetjük hozzá – nélkül. A képen a 3-as biztonsági szintet képviselő FS300 látható.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock FS455
Létezik azonban a 3-asnál magasabb biztonsági szint követelményeinek is eleget tevő folding kialakítású darab is, mégpedig nevezetesen a FS455. Ez az FS300-hoz képest komolyabb zárszerkezettel rendelkezik, melyet porvédővel láttak el, a beépített lapok vastagsága is komolyabb, így összességében biztonságosabb a kisebb testvéreinél. Ez a lakat a német MountainBike magazin idei zártesztjében tesztgyőztesként végzett. A folding családból létezik a klasszikus városi- avagy veterán kerékpárokhoz illő megjelenésű darab is, ez bőrberakásos kivitelben készül és egyedi bőrtokban rögzíthető a gépre.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock RS440
A kerékpárzárak egyik legrégebbi típusa a támvillahídra rögzíthető lakat, mely főként városi kerékpárok esetében volt régen népszerű. Előnye, hogy nehezen hozzáférhető, így igen hatékonyan akadályozza meg, hogy a kerékpárt illetéktelenek rendeltetésszerűen használják, hátránya, hogy nem lehet vele tereptárgyhoz lakatolni, tehát mellé mindenképpen kell valami kiegészítő lakat…
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock RS445
…az RS445 pontosan az előzőekben vázolt problémára kínál megoldást: a zárral így nemcsak a kerék forgását akadályozhatjuk meg, hanem a kiegészítő kábel hurkait átfűzve rajta bármihez hozzáköthetjük. Persze a kábel nem éppen a legbiztonságosabb megoldást nyújtja, de ez a felállás még így is 4-est kapott a cég biztonsági skáláján.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock BS610
Mindenki egyetért abban, hogy a legnagyobb biztonságot nyújtó kerékpárzárak az U-lakatok közül kerülnek ki, a gyártók így szinte kivétel nélkül ebből a típusból kínálják a legnagyobb biztonsági szintet nyújtó terméküket. A Trelock esetében ez a BS610 (6-os szint), mely 16 mm vastag edzett köracélból készül és 108 × 300 vagy 230 × 300-as méretekben érhető el.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock LS950; LS450, LS320
És akkor lássuk, mit kínál a Trelock a kerékpárzáron túl! Például kerékpárlámpákat… A képen legfelül a világ első kijelzővel ellátott akkumulátoros első lámpája látható, melynek tetején található folyadékkristályos paneljén az elemek állapotát, a hátralévő üzemidőt és a fényerőt követhetjük figyelemmel. További okosság, hogy a rendszer automatikusan véd a túlmelegedés ellen, így ha ilyet észlel, kisebb fényerőre vált át. A fényerő 70 és 10 lux között 5 lépcsőben állítható, ennek megfelelően 6 és 45 óra között változik az egy feltöltéssel abszolválható üzemidő. Hogy pontosan hogyan működik ez az okos kis szerkezet, arról azt a cég egy videó keretein belül is összefoglalta nekünk, ami ide kattintva tekinthető meg.
A képen alul az egyszerűbb kivitelű, kijelző nélküli LS450 elemes lámpa figyel, mely a jobb oldali LS320 hátsó villogóval akár szettben is elérhető.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock LS875; LS885
Nem könnyű minőségi, generátorról üzemelő kerékpárlámpát találni, de a Trelock erre is nyújt megoldást. A képen látható Bike-i trio (LS875) és a Bike-i duo (LS885) első lámpák 40- illetve 25 lux teljesítményt nyújtanak, 70-, illetve 55 méternyi útfelületet világítanak be és 1200-, illetve 900 méterről észlelhetők.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock LS692/813
Szettben is vásárolhatunk hagyományos generátorra vagy agydinamóra csatlakoztató lámpákat, a Trelocktól, ebben az esetben hátulra a Bike-i Trio valamely típusa kerül majd.
Eurobike 2011: a Trelock újdonságai – Trelock FC845
És végül következzenek a cég kerékpárkomputerei! Legalábbis címszavakban… Ebből a termékcsaládból 2012-ben összesen 4 típus lesz elérhető (FC845, FC840, FC830 és FC820), ezek közül találunk vezeték nélkülit és vezetékest egyaránt, melyek 23-, 20-, és 16 funkciót kínálnak.
További információk:
Még több infó a Trelock termékekről: http://www.trelock.de
Trelock termékek idehaza: Bringaland Kerékpár Üzlet és Szerviz; www.bringaland.hu
Az első Alfine 2009-ben járt nálunk szintén egy Cube városi gépre szerelve. Az a változat még nyolcsebességes volt, ami viszonylag nagy ugrásokat jelentett a fogak közt, ráadásul elöl csak egy jó nagy lánckerék helyezkedett el, így eléggé beszűkült a tekerhetősége.
Shimano Alfine alkatrészcsalád teszt
Az újítási lehetőség kézenfekvő volt: több fokozat kell, finomabb ugrásokkal. Persze a 30 sebességes világban a 11 az kissé kevésnek tűnhet, de ha a 2×10 és 1×10 terjedését is mellé vesszük, akkor akár a montis világban is megállhatja a helyét, főként, hogy 406% az áttételbeli átfogása és 11 valós sebességfokozatról van szó, tehát nincsen köztük átfedés. A régi rendszernek meg volt még az a hátránya is, hogy elég szorosan járt, mint mondjuk a Hammerschmidt is, azaz kicsit olyan érzés volt, mintha homokban kellene forgatni a hajtókart. A 11-es rendszer már könnyebben jár, bár talán még mindig nem annyira, mint egy sima láncváltós rendszer. Köszönhető lehet ez a kissé más alakú és helyzetű fogaknak az agyban, de talán leginkább annak, hogy a zsíros kenést olaj váltotta fel, amit kívülről egy kis szelepen keresztül utána is lehet tölteni, vagy le lehet ereszteni.
Shimano Alfine alkatrészcsalád teszt
Annak idején nagyon nehezen barátkoztam meg a fordított irányú váltással is, ami szerencsére már a múlté, így egy kissé bumfordi, de tulajdonképpen jól kézre álló RapidFire Plus váltókart kell a megszokott (shimanós) módon pöcögtetnünk.
A komplett rendszer összességében az agyból – amiben maga a váltó is található -, a láncfeszítőből, ami elengedhetetlen a nem csúszópapucsos és/vagy két lánctányéros gépeknél, meg a váltókarból áll. A termékcsaládból persze választható még a hajtómű is, többnyire láncterelőkkel, meg fék is.
Nem a legszebb alkatrész, de hasznos a láncfeszítő, ha nincs csúszópapucs, vagy ha elöl is van váltó
Budakeszin lakni tesztelőként sok előnnyel jár. A budapesti munka után elbattyogok a megbeszélt találkozóhelyre a gépért, átveszem, felülök rá, és hazafelé már indulhat is a teszt, hiszen át kell másznom a hegyen, otthon meg le kell gurulnom a meredek utcákon. Ha montit kapok, mehetek erdőben is, ha városit, akkor meg aszfalton, de akár a fogassal is felmehetek.
Ezen a kis furaton át történik a kenés
Ez most egy tulajdonostól kapott, az ő igényeire szabott városi gép volt, így gondoltam normál utcai viseletben, meg vállon átvethető táskával tökéletes lesz a hazamászás a Budakeszi úton. Az is lett volna, ha van nálam szerszám, amivel feljebb tudom emelni a nyerget, mert a tulajdonos jó városi bringához méltó módon csavaros nyeregcsőbilincset használ. Sebaj – gondoltam – most kiderül, hogy van-e akkora átfogása a váltónak, hogy pár centivel az ideális alatt ülve is fel bírok tekerni a Szép Juhásznéig. És jelentem gond nélkül, némileg átizzadt inggel, de feljutottam. A váltó ugyanis kellemes ugrásokban, nagyon gyors módon adja az újabb és újabb fokozatokat a 10. sebességig. Ott viszont egy érezhetően nagyobb ugrással dobja be a mentőövet, a 11. fokozatot, ami kimondottan nagymamis mászást tesz lehetővé. Pont ez az a fokozat, amit hiányoltam a régi rendszerből. Persze, ahogy laposodik az emelkedő kellemetlenül nagy lesz az ugrás visszafelé, de szerintem jó az elgondolás, hogy van 10, nagyjából egyenletesen kiosztott sebességünk, aminek a közepét használjuk az esetek 80 százalékában, míg a legvégén van egy igazi hegymenetes sebességünk is. A jó hír, hogy akár kettesével is lehet váltogatni, tehát hat nyomással végigmegy a 11 fokozat.
A fék szép is, meg kellemesen adagolható is
A nyeregbe felérve aztán váltogattam vissza, míg a Budakeszi táblánál már 40-nel hasítottam. Elöl ugyan kettő lánctányér volt (a tesztgépen 34/50-es kiosztásban, compact hajtóművel), amit egyszer ki is próbáltam, de számomra teljesen fölösleges volt a nagy tányér, mert még az otthoni meredek aszfaltos lejtőkön sem tudtam teljesen kihajtani a kis lánctányérral a legnehezebb fokozatot. Azaz én biztos, hogy kapásból lekapnám az első váltót, meg a lánctányért. Ennek az egész rendszernek az egyszerűség, megbízhatóság, a kosz- és időjárásfüggetlenség a lényege, és az átfogása bőven elegendő egy átlagos felhasználónak, még ha hozzám hasonlóan a hegyen is lakik. Természetesen mind az első, mind a hátsó lánckerék méretével lehet még finomítani az egyéni igényekhez mérten. Saját Alfine lánckerékkel 18 és 20 fogas a választék hátul.
Szép, letisztult hajtókar
Szóval összességében egy nagyon letisztult és szép termékcsaládot kapunk a pénzünkért, mert a hajtókar és a fék is gyönyörű, bár nekem a csillogó fekete felületkezelés – mint a fék is – jobban tetszik, mint ez a polír változat, de ez már ugyebár egyéni ízlés kérdése. A fék egyébként változatlan, mind kinézetét, mind pedig fékerejét tekintve. Az előbbi ugyan ma már kissé ódivatúnak, meg túlméretezettnek tűnik, de az utóbbi a lényeg, azaz a fékerő, azzal meg továbbra sem volt gond.
Ma már kissé nagynak tűnő, de jól kézre álló fékkar, és a 11-es váltókar
Nem mondom, hogy most már tökéletes ez a rendszer, meg az 1600 gramm körüli tömegével – ami ugyan 90 grammal könnyebb, mint az elődmodell – még mindig jóval nehezebb egy hasonló szintű láncváltós rendszernél, de nagyon sokat javult, és jelen állapotában tökéletes egy városi bringára vagy téli edzőgépre.
Infobox:
Forgalmazó: Paul Lange Hungary; www.paul-lange.hu
Származási hely: Japán
Alkatrészek:
Hátsó agy: Shimano Alfine SGS700 – ajánlott fogyasztói ár: 115.990 Ft
Váltókar: Shimano Alfine SLS700, 11s – ajánlott fogyasztói ár: 17.190 Ft
Szerelék: Shimano Alfine SMS700 – ajánlott fogyasztói ár: 2.890 Ft
Fékek: Shimano Alfine, BLS500 + BRS500 – ajánlott fogyasztói ár: 9.790 + 14.090 / oldal
Hajtókar: Shimano Alfine FCS500 – ajánlott fogyasztói ár: 23.990 Ft. Választható 39- vagy 45 fogas kivitelben szimpla vagy dupla láncvédővel.
