Ivan Basso az idei Tour de France-on elmaradt saját előzetes várakozásaitól, 8. lett összetettben
A kétszeres Giro-győztes olasz Ivan Basso a hétvégén ünnepelte 34. születésnapját, aminek kapcsán rendre jelentek meg vele kapcsolatos cikkek, interjúk a médiában, melyekből kiderül, a Liquigas kerekese továbbra is a legmagasabb szinten képzeli el karrierjét. A „Mosolygós Gyilkos” többek között a Giro-Tour dupláról beszélt valamint súlyos fájdalmának is hangot adott egy szövetségi döntéssel kapcsolatban.
Basso súlyosan sérelmezi az olasz kerékpáros szövetség nyáron hozott döntését, miszerint doppingügy miatt fél évre vagy hosszabb időre eltiltott sportolók nem szerepelhetnek többet a válogatottban és nem indulhatnak a nemzeti bajnokságon. (Basso az Operación Puerto ügyben való érintettsége miatt két év eltiltást kapott és 2007-től 2009-ig nem versenyezhetett.)
Ivan Basso az idei Tour de France-on elmaradt saját előzetes várakozásaitól, 8. lett összetettben
A Liquigas kerekese a Gazzetta dello Sportnak adott interjúban beszélt fenntartásairól a szövetségi döntéssel kapcsolatban:
„Levelet fogok írni a szövetségnek. Nagyon fáj, hogy nem indulhatok a bajnokságon vagy a világbajnokságon. Erre nehéz magyarázatot adni, meg kell értenem, mi az oka ennek a döntésnek. Sokat gondolkoztam rajta, de nem fér a fejembe, mi értelme van ennek. Valóban ártottam ennek a sportágnak, amit szégyellek. De jó útra tértem, három dolgot tartok szem előtt: az őszinteséget, a fairplayt és a tisztaságot.
Nem értem, a szövetség miért akarja megvonni tőlem most a lehetőséget, hogy indulhassak azon a két versenyen. Számomra ez személyes ügy, nem jogi eset, nem is a jogászom fordul a szövetséghez. Ha meg tudják magyarázni, miért nem indulhatok, fejet hajtok a döntés előtt.” (Basso mellett több neves kerekest is érint a szövetségi rendelet, például Danilo Di Luca, Michele Scarponi, Davide Rebellin és Alessandro Petacchi is hasonló helyzetben van.)
Basso egy rádióinterjúban a 2012-es konkrét tervekről is beszélt: „Úgy gondolom, az én koromban (34) indulhatok ugyanabban az évben a Girón és a Touron is, és jó formában versenyezhetek mindkettőn, de nem hiszem, hogy meg lehetne nyerni mindkettőt.
Bár a Tourt nem sikerült soha megnyernem, de egy harmadik Giro-győzelem (2006 és 2010 után) is fontos cél számomra. A Tourra nagyon erősen, felkészülten, friss fejjel és lábakkal kell érkezni. Nem lehet az összetett győzelemért küzdeni azok számára, akik a Giro dobogójáért harcoltak.”
A Liquigas csapatvezetése korábban már kinyilvánította, hogy megismerve az útvonalakat, Basso lesz a kapitány a Girón és a fiatal Nibali a több időfutammal tarkított Touron. Ismerve a versenyzők képességeit ez ésszerű döntés. Basso ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
„A Tour nagyon fekszik Vincenzo Nibalinak. Kedvez a bátor, vállalkozó szellemű bringásoknak, akik mernek próbálkozni, nyerőt húzni. Emlékeznek a Vueltán Nibali és Sagan támadására? A Liquigas őket segíti majd.”
A városi kerékpárok tekintetében tapasztalható főbb fejlesztési irányvonalakról szóló cikksorozatunk második részében az általános trendek után ezúttal a design kap főszerepet, s ebben a témában külön foglalkozunk a női kerékpárokkal is, lévén a hölgyek körében talán a divat és a kerékpár „szerethetősége” még nagyobb súllyal esik latba a választásnál…
Természetesen, mint minden használati tárgy, úgy a kerékpár tekintetében is erősödik az a trend, mely a sokszereplős, kínálati piacon a potenciális vásárlók megnyerésének egyik fő eszközét a formatervezésben, úgy általában a megjelenés egyediségében próbálják megtalálni. Egyre több gyártó ad egyre többet a külcsínre, ami nem csak frázis, szemmel látható a fejlődés e téren. Most már a sosemvolt, frissen alakult kínai gyártók jó részénél is figyelnek erre, talán felismerve azt, hogy az első benyomás egy márkáról évekre meghatározhatja a márka helyét a piacon. A patinásabb márkáknál ez magától értetődő.
Bizony folyik a márkaimage-ek kialakítása, csiszolása. A városi bringák terén is – az autóiparhoz hasonlóan – határozott, felismerhető megjelenést próbálnak elérni. Ez már csak azért is lehet aktuális feladat, mivel részben az autóból próbálnak meg az autóipar által nyújtott kényelemhez és megjelenéshez, sőt mi több néha presztízshez szokott embereket átültetni kétkerekűre. A városi kétkerekűek terén már ma is igen jól elkülöníthető márkajelleggel rendelkező márkák például a Scott, a Cannondale, az Electra, vagy a Charge.
Letisztult Peugeot női elektromos kerékpár, megtartva mégis a sportos Peugeot-stílust
És fordítva is igaz a dolog. A jelentős imiddzsel rendelkező divat- és autóscégek gyakran érzik úgy, hogy a kétkerekűek frontján is képviseltetniük kell magukat –és itt a cikk témájául szolgáló közlekedésre szánt gépeket, tehát messze nem csak a sportgépeket értjük -, természetesen a tőlük megszokott corporate designnal, vagyis márkaarculattal. Felsorolni is nehéz őket, a fentebb már bemutatott Smart mellett nyomul a Gucci, Armani, Puma, Lacoste, Maserati, Diesel, Ferrari, Honda, BMW stb. stb., de folyamatosan jönnek a hírek a Toyota, Audi és egyéb autógyártók próbálkozásairól, tanulmánymodelljeiről, sőt prototípusairól is. Ezek egy része lehet persze image zöldítés, de sok modell valóban sorozatgyártásba kerül a hétköznapokban is szolgálva a márkahű, a márka arculatához ragaszkodó tulajdonosaikat.
Ehhez kapcsolódó trend az is, hogy egyre drágább városi gépeket is gyártanak. Az utóbbi években egyre másra jelenek meg a cégek katalógusaiban az XT, XTR, Ultegra felszerelésű trekkingek, commuterek, gyakran ultralight alu, sőt karbon vázzal, de több helyen láttunk titánvázas városi és túra csodákat is. Úgy általában igaz, hogy egyre drágább városi gépek is kaphatók. A „fejlett nyugaton” egy jobban szituált dolgozó embernek nem probléma kifizetni 3000-4000-6000 eurót egy dögös és jól felszerelt munkábajárós gépért. Elvégre a kocsira is elvert ennyit, sőt jóval többet is. Most meg ő környezettudatos és trendi, a minőség meg jár neki…
KTM Gran Pure
Az inkább a montijairól híres KTM is már évekkel ezelőtt kijött a városi gépeik új generációjával, melyeknél sokkal inkább adnak a dizájnra, mint a szokványos trekking, városi típuscsaládoknál. Szerintem a képen látható gép is szép példája annak, hogyan lehet egyszerűen, de mégis látványosat alkotni, egyensúlyozni a dizájn és a hétköznapihoz szokott, attól nagyon messze elszakadni nem merő uralkodó fogyasztói ízlés között. Letisztult, kellemes megjelenés modern köntösben, de mégsem űrhajó. Olyan, amire bármikor szívesen felpattanunk. A gép alkatrészeinek zömét a kifejezetten városi gépekre tervezett alkatrészek adják. A gép egyben példa arra is, hogy a görgős agyfék azért még tartja magát, meglepően sok bringán láttuk ismét.
A monti, és országúti alkatrészcsaládok mellett lassan megjelennek a komplett városi alkatrészcsaládok is, a meghajtás terén ez már evidencia, a kiegészítők (kormány, kormányszár, nyeregcső) terén eddig ez nem tűnt jelentős vonalnak, de most már igen. Erre példa még az FSA pár éve debütált Metropolis családja. Sok bringamárka a saját neve alatt hozott ki ilyeneket – lásd a fentebbi KTM -, a közeljövőben több ilyen komplex alkatrészcsalád megjelenése is várható.
A klasszikus női holland népszerűsége töretlen, egy példa a Herculestől
A városi vonalon mindig nagyon magától értetődő és így erős volt a női gépek piaca. Most sincs ez másképp, némely gyártónak többféle női vázas városi gépe van, mint férfivázas. A konkrét vázkialakítás tekintetében igen színes a paletta, e tekintetben nehéz lenne bármiféle trendet akárcsak felvázolni is. Amilyet eddig kitaláltak, azt jobbára mindet gyártják is a mai napig. Érzésre a monovázas, vagyis az egycsöves – nagyon alacsony átlépési magasságú – gépek nyugatabbra még mindig népszerűbbek, mint mifelénk, mivel ezek aztán tényleg teljes szabadságot adnak használójának a ruházat terén, akár a hosszúszoknya sem lehet akadály. Lehet, hogy nálunk erősödni fog az erre irányuló igény, de az is lehet, hogy a jellemző női viselet átalakulásával egyre kevésbé lesz létjogosultsága, ki tudja, melyik trend kerekedik felül.
Raleigh stand
Ne gondoljuk, hogy a klasszikus városi kerékpárforma a sok dizájntermék közt már rég elveszett! Az eladott kerékpárok bőven nagyobbik részét még mindig ilyenek teszik ki. Ezt jól mutatja a Raleigh standja is. Ezek csak a cég női városi bringái, azok közül is csak a monovázas modellek…
Peugeot CC11
Persze a klasszikusat is lehet ötvözni egy kis plusz dizájnnal. Így tesz a nemrégiben csipkerózsika álmából felébredt Peugeot is. A végtelenségig letisztult formát egy kis cizellált láncvédővel dobták fel szintén szép példáját adva a mértékletes, fogyasztható dizájnnak, amiben keveredik a klasszikus formavilág a modern részletekkel. Aluváz, a fejcsapágy már süllyesztett, könnyen állítható kormánymagasság, a váltásról agyváltó gondoskodik.
Hercules Comfort
Hasonló koncepció a Herculestől férfi változatban. Nem tudom, a név igényel e kiegészítést: Comfort. Természetesen agyváltóval, illetve agydinamóval. Talán éppen Tószegen látta meg a napvilágot…
Kalkhoff City Glider
De ha már klasszikus forma, és a váz formai kialakításával nem tudjuk odacsalni a pillantásokat, akkor tegyük azt a festéssel! Erre is rengeteg példát láttunk, nehéz is egyiket-másikat kiemelni. Az idehaza alig ismert, ám e kategóriában egyik vezető német gyártó, a Kalkhoff standján kaptuk lencsevégre ezt a két egyszerűségében is szépséges női bringát. A példa mutatja, hogy nem kell agyon bonyolítani a dolgokat, ha szépet és kívánatosat szeretnénk a hétköznapjainkban is, elég egy üde alapszín néhány harmonikusan elhelyezett és harmonizáló színű csíkkal, és kész! Ezeken a gépeken is agyváltó dolgozik…
Első cikkünk az általános városi trendekről IDE KATTINTVA olvasható.
Ismét mozgalmas hétvégén van túl a nemzetközi cyclocross elit, ráadásul a szombati világkupa futam befutója nagy port kavart a kerékpársport rajongói körében…
Szombaton a világkupa harmadik állomására került sor Koksijde pályáján, ahol a szakág ikonja, a belga Sven Nys ellentmondásos győzelmet aratott, a sprinten végig jobbra nyomva az utóbbi versenyeken verhetetlen honfitársát, Kevin Pauwelst.
A cyclephotos.co.uk fotósa, Hamvas Bálint a helyszínen tartózkodott, s így számol be a történtekről:
„A versenyen végig üldözték egymást és a befutó előtti kanyarban is nagyon közel voltak egymáshoz. Sven Nys tudta, hogy nem tudja simán lesprintelni Kevin Pauwelst, ezért próbált elhúzni a kanyar előtt, de alig 1-2 méter előnyt tudott csak kicsikarni, és a kanyar végére már teljesen rajta volt Pauwels megint. Ezután Nys elkezdett áthúzódni a másik oldalra, és innentől már nem láttam, mi történt, mert Bart Aernouts kitakart mindent.
Nys a bal oldalról kezdte folyamatosan jobbra kényszeríteni a már mellette sprintelő Pauwelst
A célnál hatalmas üdvrivalgás fogadta Nys győzelmét, hiszen hosszú idő után tudta megtörni Pauwels győzelmi sorozatát. Pauwelsnek mindig is megvolt a maga kisszámú és elszánt rajongótábora, de ez jócskán megnőtt az utóbbi időben, amióta ennyi versenyt nyert.
Az ellentmondásos sprint IDE KATTINTVA tekinthető meg videón.
Az eredményhirdetésnél egy felettébb morózus Pauwels állt a dobogó második fokára és amikor Nys felállt a legfelsőre, a hatalmas üdvrivalgás mellé jópár fujjolás és fütyülés is betársult, s nem maradt el a szájkarate sem a két tábor között… Pauwels a sajtótájékoztatóra sem jött be, csak Nys és Aernouts jelent meg. Az eset elég nagy viharokat kavart, rajongók, újságírók, fotósok és a versenyzők mind kitárgyalták a sprintet. Az általános konszenzus az, hogy a verseny az verseny, ez pedig néha bele kell, hogy férjen. Vagy csak az UCI volt gyáva kizárni Nyst?”
A koksijdei vk-futam eredménye:
1. Sven Nys (Bel) Landbouwkrediet 1:03:18
2. Kevin Pauwels (Bel) Sunweb – Revor 0:00:01
3. Bart Aernouts (Bel) Rabobank – Giant Off-Road Team 0:00:06
Másnap ugyancsak Belgiumban, Gieten városában folytatódott a történet, a Superprestige 5. futamán. Várható volt, hogy a két érintett vív majd ismét hatalmas csatát. A tét óriási volt, nem is a sorozatban szerezhető pontok miatt, hanem a lélektani hadviselés szempontjából.
Nys és Pauwels vasárnap tiszta küzdelmet vívott
Ha Pauwels nyer, az egyértelmű revans, ha viszont Nys „tiszta küzdelemben” megveri honfitársát, akkor Pauwels lógó orral távozhat… Nos, a futam hihetetlen izgalmasra sikerült. Nys hátulról jött fel a saras verseny folyamán az élbolyra, melyben Pauwels is teker, majd a végén ismét ketten fordulhattak a sprintre! Nys tisztán nyert s immár diadalittasan kezeit is magasba emelhette a célvonalon. A lélektani előny tehát jelenleg a cyclocross aktív legendájának oldalán.
A futam összefoglalója videón IDE KATTINTVA tekinthető meg.
November 27-én, vasárnap került sor a mountain bike szakágak díjátadójára a kőbányai KÖSZI rendezvényközpontban, egyúttal „évértékelő” beszélgetésekre is sor került.
A Magyar Kupa összetettben csak az olimpiai-krossz (XCO) és maraton szakágak versenyzőit szólították színpadra, Downhillban, 4X-ban, és trialban idén sajnos nem rendeztek kupafutamokat, de azért az extrém hegyikerékpárosok sem maradtak elismerés nélkül.
A nagyterembe belépve érdekes módon nem egy hegyikerékpárossal, hanem az országúti szakág 2008-as olimpikonjával, a svájci kontinentális csapatban versenyző Kusztor Péterrel találkoztunk. Kuszti jelenleg itthon tartózkodik, éppen pihenőjét töltötte, s elmondta, közben rákapott a montizásra a budai hegyekben…
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A másik oldalon „a mountain bike sport meghatározó alakja”, Cser Gábor támasztotta az ajtófélfát és pacsizott az érkező vendégekkel, s ezúton tudatjuk mi is – ha valaki még nem hallotta volna – hogy Csergabi Giant kerékpárokra váltott, s alig várja már a saras, havas pályákat a SuoerCrossban, hogy jobb helyezéseket érhessen el, mint betegeskedve a száraz talajon. S természetesn továbbra is kizárólag ásványvizet iszik!
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A díjátadók előtt és között a hegyikerékpáros rendezvényekről jól ismert szpíkerek, rangidős sorrendben Pálos István, Bíró Ádám és Pintye Tamás beszélgettek a meghívott vendégekkel, a képen Pintye Tomi a legjobb Monster-szponzorált extrémbringásokkal, Hegedűs Lacival (Veres Ördögök) és Liszi Attilával (Limit Team) látható, ők szakágukban eddig egyedülálló teljesítményükért kaptak különdíjat. Hege, aki gyakorlatilag a trial nemzetközi élvonalát képviseli jelenleg, elmondta, hogy benne van még a fejlődés lehetősége, jövőre tervezi a folyamatos világkupa részvételt, valamint mesélt kőkemény edzéseiről, ami nem csak „ugrabugrálásból” áll, hanem rengeteg állóképességi (úszás futás), konditermi munka, valamint napi rendszeres nyújtás tartozik hozzá.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A Limit Team csillaga, Liszi Attila azt ecsetelte, hogy eredményei elérésére esélye sem lett volna komoly szülői segítség nélkül. Szakágában nem csak a drága technika finanszírozására van szükség, de a versenyekre való felkészüléshez folyamatosan külföldön, bikeparkokban kell edzeni, talán meg tudja számolni egy kezén, hogy idén hányszor edzett a János-hegyen. Ehhez édesapja hathatós anyagi támogatására volt szükség, amit szimpatikus módon köszönt meg nagy plénum előtt. Ráadásul a kondicionális munka is családban marad, lévén édesanyja a személyi edzője Attilának. Jövőre természetesen a fiatal downhill tehetség is szeretne tovább fejlődni, az idei évhez hasonlóan sikerrel végignyomni a szlovák kupát, és minél több komoly versenyen részt venni, mert jelenleg egyszerűen csak azt érzi, hogy „csinálni kell és kész”.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A Top Maraton díjak átadása után az elit férfi összetett győztessel, a hihetetlen, de már master korú Blazsó Marcival (Specialized) mutatott be laza társalgást Bíró Ádám, felelevenítve közös Trans Hungária Maratonos élményeiket. Marci barátainak mondott ezúton köszönetet a támogatásért, hozzátéve, hogy olyan support-teammel érkezett a versenyre, hogy nem is tudja, hová bújt volna szégyenébe, ha ezek után nem nyeri meg… Jó éve volt 2011, hiszen először nyert nemzetközi XCO-versenyt, valamint az XCO és maraton összetett sorozatokban is az élen végzett. Továbbá megtudhattuk, hogy „neve elé DD-t kelene biggyesztenünk”, hiszen a versenyzés mellett az utóbbi években „sok” egyetemmel próbálkozott, de nem sikerült követni az ősöket – a családban mindenki doktor – így a dr. nem jött össze csak félmunka keretében néhány „d”…
Mountain Bike Díjátadó 2011.
Marci és Ádám után következtek az olimpiai reménységek Pálos Istvánnal. Személy szerint engem legjobban Pálos gegje nevettetett meg az est folyamán, amikor rákérdezett: „Na miért vagytok itt, gyerekek?” Pillanatnyi csend… Parti Andris (EuroOne-Cube) tétován néz… Kérdés megismétel: „Na mire készültök?” – vagy valami ilyesmi… S végül a szpíker megválaszolja a fejtörőt: „Hát olimpiára készültök! Olimpiára!”
Mountain Bike Díjátadó 2011.
Komolyra fordítva a szót, megismerkedhettünk az olimpiai válogatási elvekkel. Jelen állás szerint a már hivatalosan is konfirmált országúti kvóta mellett a mountain bike szakágban is szinte bizonyos, hogy lesz(nek) magyar hegyikerékpáros indulók Londonban, így a fő kérdés azok személye lehet. Várhatóan a fiúk között lesz nagy harc, az indulás jogát három válogató dönti majd el tavasz végén-nyár elején Parti, Buruczki Szilárd (Merida-Kőbánya TC) és Juhász Zsolt (EuroOne-Cube) között, akik egymás közti befutási sorrendben 4-2-1 pontot kapnak majd. Így a legjobb formában lévő versenyző utazhat majd az olimpiára azok közül, akik kiharcolták a kvótát.
Parti András a beszélgetés után megkapta az év férfi hegyikerekese címet Sipiczki Róberttől, a szövetség elnökétől. Az EuroOne versenyzője idén szintet lépett, gyakorlatilag a világ élvonalának határmezsgyéjén topog, s ha jövőre tud kicsit tovább fejlődni, valamint ezzel párhuzamosan jobb rajthelyekről vághat neki a világkupa-futamoknak, talán már beférhet a lélektani szűk harmincas elitbe. A hölgyek között természetesen Benkó Barbara lett a legjobb, de a német Focus MIG versenyzője jelenleg Kaliforniában készül és versenyez, így nem lehetet ott a díjkiosztón.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
Az olimpiai aspiránsok után az EuroOne egyik sikerkovácsával, a még versenyzőként is aktív Bogár Gáborral beszélgetett Bíró Ádám. Boga az EuroOne edzőjeként tevékenykedik, és fontos tényező sikerükben, hogy testközelből követi versenyeken, a pályákon is az eseményeket, lévén ő maga is indul. Így nem csak az alkalmazott wattmérők, pulzusmérők értékeire támaszkodhat, hanem pontos, saját visszajelzései vannak versenykörülmények között is adott pályákról.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
Az Elnök Úr, Sipiczki Róbert is évet értékelt, a hosszú köszönetlistához még egy kis puskára is szüksége volt. Összességében a hazai körülmények között és az elmúlt évekhez viszonyítva azt lehet mondani, elit szinten sikeres évet zárt a mountain bike sport, más kérdés, hogy utánpótlás szinten, mint sajnos a sportban általában kevesebb gyerek mozgolódik.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A királykategória, az olimpiai-krossz kupasorozat díjazottjai: Búr Zsolt (Bringabanda SWAT), Bogár Gábor (EuroOne-Cube Team), Buruczki Szilárd (Merida-Kőbánya TC), Blazsó Márton (Specialized), Módos Gabriella (Merida Maraton Team CST), Dósa Eszter (Vitalitás SE – Scott – Nutrixxion) és Sipiczki Róbert
Mountain Bike Díjátadó 2011.
Extrém szakágakban a legjobb csapatok részesültek 50 000 Ft-os díjazásban. 2011 legjobb downhill gárdája a Limit Team lett, a díjat Gács Péter, az újdonsült szakágvezető vette át. Trialban a Veres Ördögök, azaz Seti csapata lett a győztes, főképp Hege kiváló eredményeinek köszönhetően.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
S végül 2011 legjobb csapatai: Cube Csömör (Valter Tibor), KTM – Erste Leasing (Bőhm Lajos), Merida Maraton Team CST (Mikua Gábor), 2GP Limit Team (Gács Péter), Veres Ördögök SE (Hegedűs László és Schettrer Zsolt) és Sipiczki Róbert, valamint a képen a díjátadón kiosztott összes pénzdíj is egyben látható.
Mountain Bike Díjátadó 2011.
A részletes, korosztályos eredménylisták XCO és XCM szakágakban letölthetők a szövetség honlapjáról, IDE KATTINTVA , a versenyeredmények 2011 pontig legörgetve.
Az idei kiállításszezon végéhez közeledve közelebbről is megvizsgáljuk egy-egy szakág/felhasználási kör jövő évi trendjeit. Most a városi gépeken van a sor. Igazából felhasználási kör szerint nem is annyira egyöntetű ez a kategória, hiszen találunk köztük „hagyományos” vagy éppen szokványos trekkingeket, munkábajárós- idegen elnevezéssel commuter – bringákat, kifejezetten munkabringákat, pl. futár, teherhordó gépek, cargobike-ok, illetve a hétvégi hobbigépeket is, például cruisereket, vagy slowridereket.
E témakörben is rengeteg mindent láttunk, a kiállított gépek egyik legnagyobb csoportját alkották, ami nem is csoda, hiszen általános trend a kerékpár mint közlekedési eszköz rohamos terjedése, és éppen ezért is az idei Eurobike jelmondata is az „Urban mobility” lett. Három cikk keretében az urban mobility kétkerekű eszközeit kísérlem meg kicsit rendszerszemléletűen, a kibontakozni, vagy éppen elmúlni látszó trendeket, újdonságokat, no és persze az érdekességeket is kiemelve körbejárni.
A merész stílus lassan értelmetlen fogalom...
Az alábbiakban a fejlesztések fő irányairól lesz szó, míg a következő két írásban a design, majd a legérdekesebb alkategóriák kapnak főszerepet. Mivel a szóba jövő műszaki, esztétikai megoldások, trendek eléggé nagy átfedéssel szerepelnek az egyes modelleken, egyes márkák palettáiban, ezért kicsit ugrálni fogok az irányvonalak között az egyes képaláírásokban több mindenre is rámutatva.
Elöljáróban leszögezném, hogy véleményem szerint a városi gépek fejlődési lépcsőfokai sokszor kevésbé élesen rajzolódnak ki, alapvetően folyamatosan sok megoldás él egymással párhuzamosan, e piac kicsit máshogy működik, mint a sportgépek piaca. A vásárlói döntésnél más súllyal esnek latba a különböző választási szempontok, a technikai fejlődés jellemzően kevésbé gyors, az egyes megoldások sokkal tovább maradnak a kínálatban, akárcsak maguk a gépek használatban, általában csak lassan szivárognak át a fejlesztések a sportkerékpárok területéről, bár ma már ez sem mindig igaz, és talán a jövőben egyre kevésbé lesz az, ahogy a e kerékpárok szerepe a piacon nő.
Sparta stand
Na, akkor ez maga már mindjárt egy trend. Gondoljunk csak az elektromos rásegítésre, az bizony ebben a felhasználói körben jelent meg, és terjedt el először, és utána hódít a sportgépek terén. Ezen kívül az agyváltók, alternatív erőátvitel terén is előrébb járnak, persze ennek az eltérő felhasználói igények is az oka, például az utcai ruházatot összekoszoló lánc hívta életre a carbon Drive-ot, vagy ott van a fokozatmentes sebességváltó.
Mindezek mellett pedig azért is nagyon változatos társaság a „közlekedő” bringák világa, mivel semmiféle versenyszabályzat nem köti a tervezők kezét, sem az aerodinamikára, sem a mindenáron pillesúlyra törekvés nem jellemző, vagy éppen jelentős terhelés elviselésére sem kell nagyon méretezni, igen szabad kezet kap a dizájner, így talán ezen gépek a legváltozatosabbak, legszínesebbek kialakítás terén.
A városi kerékpár öltöztet
A konkrét műszaki jellegű trendekre térve kezdjük talán a váltórendszerekkel. Váltórendszerek tekintetében az agyváltó lesz a nyerő a városban, erre már fogadni lehet, pláne ha elterjed a fokozatmentes agyváltó. Az ok: egyszerűbb kezelhetőség, robosztusabb, külső behatásra kevésbé érzékeny felépítés, sokkal kisebb karbantartásigény, letisztultabb kinézet. Ezen kívül a lánc vonala fix, így lehet valóban tökéletesen fedő láncvédőt – vagy helyesebben inkább nadrágszárvédőt tenni a gépre. Sőt így akkor már a lánc maga is sokkal egyszerűbben leváltható pl. a rohamosan terjedő carbon drive-ra. Az egyéb lánckiváltó ötletek, mint pl. kardántengely, vagy éppen a bonyolult madzagos megoldások megmaradnak a nagyon kis szériában gyártott technikatörténeti érdekességnek. Tehát az erőátvitel terén is változás várható, és jelen állás szerint a csendesen futó, hosszú élettartamú és kenést nem igénylő, ezáltal nem is koszoló carbon drive lesz a nyerő. Persze ne várjuk azt, hogy egyhamar kizárólagos lesz, de amint nagyobb számban hajlandók ráállni a vázgyártók a kompatibilis vázak gyártására, nagy lendülettel fogja átvenni a szerepet a minőségi városi gépek piacán a hagyományos lánctól. Ez akár már az elkövetkező években bekövetkezhet.
VanMoof No.6.
Letisztult küllem agyváltóval. Érdekes és szép részlet egyébként a világítás integrálása is. Ezt a fajta megoldást több gyártónál is láttuk idén is. Ilyen a holland VanMoof is. Az első lámpa a felsőcső folytatásaként megjelenő csőcsonkba van integrálva karakteres megjelenést adva a gépnek.
A fékezés terén a városban is hódít a tárcsafék. Noha mondhatnánk, hogy talán ezen a területen lehet a legkevésbé realizálni a megoldás nyújtotta előnyöket, de ha a technikai lehetőség változtatási, fejlesztési kényszerérzéssel párosul, akkor attól egy megoldás még elterjedhet a piacon. Azért ne legyünk ennyire dogmatikusak, megrögzött kerékpáros közlekedőknél lehet valós előnye a tárcsaféknek is, például ahogy egyre többen tekernek egyre gyakrabban munkába, úgy egyre több esős, hideg napon pattannak nyeregbe, amikor is a V-fékek pofái rohamos tempóban képesek elkopni, illetve a tárcsafék vizes, pláne fagyos körülmények közt kicsivel jobban tartja a fékerőt, mint az abroncsfékek.
Az össztelós gépek nem tudtak városban elterjedni, viszont a teleszkópvillák valamilyen mértékben megvetették a lábukat. A kívánatos egyszerűség és kis karbantartásigény okán egyre inkább a kis rugóútú, zárt rendszerű villanyaknál mozgó villák látszanak népszerűsödni.
Lassabb, de érezhető jelenség a 622-es méretű kerekek dominanciájának erősödése is. A 26-os (559-es) kerekek is jelentős szerepet kaptak még 5-6 évvel ezelőtt, aztán minden kategóriánál a 622-es kezdett előretörni. Ma már a trekkingek, fitnesz jellegű commuterek terén is abszolút dominánsnak tekinthetjük. Az alacsony átlépési magasságra kihegyezett női gépek közt találunk még nagyobb számban 559-es kereket, illetve a balloon bike-nál, valamint a cruisereknél jellemző a használata, de a többi kategóriában kikopni látszik.
Koga SuperMetro
Egy tipikus trendi commuter az igényesebb fajtából matt fekete ruhában, bár azért egy kis pirossal azért igyekeztek oldani a fekete egyhangúságát. Tárcsafék, 622-es kerék teljesen sima Kojak gumikkal, enyhén hátrafelé hajlított kormány és egy éppen csak a rezgéseket, úthibákat csillapító rugóúttal rendelkező villa a kényelemért. A láncváltós meghajtás terén is egyre jellemzőbb ez a trend, hogy elől egy lánctányér, hátul 9/10-es sor. Valószínűleg tökéletesen elég, így viszont kényelmesen elfér egy hatékony és tetszetős nadrágszárvédő a hajtókaron. A gép neve pedig egyértelműen utal rá, hogy a tervezők mire szánták…
Integráció. Továbbra is vezérelv az integráció, mely a városi bringáknál több jelentőséggel is bír, mint a cool kinézet, vagy az újdonságok kényszeres hajkurászása. Az integráció eredményeképp létrejövő letisztult kinézet szemet gyönyörködteti, gyakorlati haszna pedig, hogy kevesebb a kiálló, sérülékeny, lelopható, otthon felejthető, elveszthető részegység, amibe ráadásul a nem kerékpározásra kitalált ruházattal sem fogunk beleakadni. A lámpák, villogók belesüllyednek a kormányba, stucniba, vázba – ahogy azt feljebb is láthatjuk a VanMoof gépen -, nyeregcsőbe, villába, nyeregbe, sőt kormányvégbe, a csengő a fékkarba, a váltó és a dinamó a kerékagyakba, sőt van nyeregcsőbe integrált pumpa, vázba rejtett lakat stb.
Look Lacoste
A Look még tavaly mutatta be a francia divatmárkának, a Lacoste-nak tervezett bringáját, mégis nagyon jól demonstrálja a jellemző változásokat: divatmárka image-e összehangolt színű alkatrészekkel egy kis kötelező retro beütéssel a nyereg, nyeregtáska révén, tárcsafék, agyváltó, agydinamó, integrált hátsó lámpa, carbon drive meghajtás. Érzésem szerint a tárcsafék sok esetben design-elemként (is) funkcionál. Sok gyártó próbálkozik hasonló integrált lámpa megoldásokkal.
A fentiek mellett a legtöbbet domborított trend természetesen idén is az e-bike-ok voltak. Számos változata kialakult már, hol az első, hol a hátsó agyba, hol a vázba van építve a motor a középrész alatt, mögött, felett. Az akkumulátor elhelyezésére is kezdenek kialakulni a bevált helyek, csomagtartó alatt, nyeregváz-cső mögött, alsócsőbe, esetleg nyeregváz-csőbe süllyesztve. A lényeg azonban, hogy egyre inkább csökken ezen részegységek mérete, és egyre inkább próbálják elrejteni azokat, vagy legalábbis kulturáltan előadni, úgy megdizájnolni, hogy az ne a gép csúf belsőségének, hanem valamiféle érdekességének, design elemének tűnjön. Következzen akkor néhány példa!
Smart e-bike
Igen, jól látod, Smart! És igen, ez az a Smart! Volt már ForTwo, ForFour, most itt a „ForOne”. Ahogy a cég szlogenje is mondja: Nyisd ki az elméd! …és gondolkodj ökologikusan, gazdaságosan! A reklámvideóban elhangzik, hogy egy átlagos európai fél évet tölt dugóban ülve. Illetve a bringaproject szlogenje: Urban mobility 2.0. Azt hiszem ezeket kommentálni már nem is szükséges, a válasz adott: a megoldás a kerékpár. Mindez a cég imidzséhez méltó megjelenéssel. Rejtett elektromos részegységekkel, egymásba simuló formák, modern megjelenés, minden tekintetben illik a cég termékpalettájába. Minimum 100 km-t elmegy egy feltöltéssel, ez egy átlagos városlakónak vajon hány napig elég? Az erőátvitel feladatára ők is a csendes carbon drive-ot választották. Ugyan nem tartom magam az e-bike-ok fő célcsoportjába tartozónak, de ezzel még én is besuhannék néha a belvárosba…
Gepida Reptila pedelec
Egy kevésbé látványos dizájnú gép, viszont a mi kutyánk kölyke, és saját tapasztalat alapján is állíthatom, nagyon jól működik. Ráadásul a hírek szerint elég szépen alakulnak az eladások is belőle. Nem sok magyar kiállító szokott jelen lenni az Eurobike-on, de a Gepida az utóbbi években rendszeresen. Mára komoly szereplők lettek a német piacon városi, trekking és e-bike terén. Ők is többnyire a Bosch-féle rendszert alkalmazzák, ami nagyon finoman, rángatás nélkül működik.
TDR Flux
Íme, még egy tetszetős darab a jövő városi bringáiból, a holland TDR Flux nevű modellje szintén részben a tekintetek elől elrejtett elektronikával, legalábbis a motort a kitáguló nyeregváz-csőbe rejtették, ezzel kifejezetten érdekes összképet adva a gépnek. Utóbbihoz azért hozzájárul a nyaknál rugózott villa- mely szintén egyre népszerűbb a városi gépeknél -, a tárcsafékek, illetve a teljesen rejtetten futó lánc is. Plusz pont, hogy a gép a Nuvinci fokozatmentes agyváltóval van szerelve. A bringát Eurobike Award díjjal jutalmazták.
Sparta stand
És íme a másik említett irányvonal az Accel csoprthoz tartozó Sparta előadásában. Ők nem rejtik el a működéshez szükséges részegységeket, hanem egy lénk zöld színnel dizájnelemmé avatják azt. Amint a képeken is látszik, ők a kerékagyba szerelt motorokban hisznek. Amúgy nem minden gépük ebben a fehér-zöld kombinációban pompázik, mindenesetre így elég feltűnő standot sikerült összedobniuk.
A WorldTour világranglista szerint az idei év legjobb országúti kerékpárversenyzője, a belga Philippe Gilbert, Gent városában a november 22. és 27. között zajló hatnapos pályaversenyen örvendeztette meg a hazai szurkolóit jelenlétével, érdekesség, hogy első fecskeként.
Philippe Gilbert
A változatos páros-versenyszámokkal tarkított programban napjaink legjobb klasszikus-menője az üldözéses versenyszámban mutatta meg magát a belga közönségnek, a pálya túloldalán idei csapat- és honfitársa, Jurgen Roelandts ellen, akit „természetesen” megvert.
„Először versenyeztem fapályán, igencsak fura volt. Talán megbocsátják, de mintha nem ugyanaz a sportág lenne, az országút és a pálya nagyon különböző. Elsőre tetszett, de hihetetlen volt, milyen erők hatnak a kanyarokban. Megfogadtam a tanácsot, hogy a fekete vonalra koncentráljak, ez elég jól működött.” – nyilatkozta a belga Sporzának
A jövőre már a Tour-győztes Cadel Evans csapatát, a BMC-t erősítő 29 éves Gilbert idén 18 UCI-pontszerző győzelmet aratott, februártól szeptemberig (ebből 8-at a WorldTour-sorozatban): Algarvei Körverseny (2.1) – 1. szakasz, Montepaschi Strade Bianche (1.1), Tirreno – Adriatico – 5. szakasz (World Tour), Brabantse Pijl (1.HC), Amstel Gold Race (World Tour), Flèche Wallonne (World Tour), Liège – Bastogne – Liège (World Tour), Belga Körverseny – 3. szakasz és összetett (2.HC), Ster ZLM Tour – 4. szakasz és összetett (2.1), Belga Bajnokság – elit mezőnyverseny, Tour de France – 1. szakasz (WorldTour), Clasica San Sebastian (World Tour), Tour of Benelux – 3. szakasz (World Tour), Belga Bajnokság – elit időfutam, GP de Québec (World Tour), GP de Wallonie (1.1)
A legkomolyabb nemzetközi eredményekkel büszkélkedő mountain bike versenyzőnk, Benkó Barbara mellett a szakág talán legismertebb és legsikeresebb férfi képviselője, Buruczki Szilárd is rendszeresen jelentkezik ezentúl blogjával a Bikemagon. A Merida-Kőbánya TC versenyzője ezúttal egy antidopping tanfolyamról és az ózdi SuperCross fordulóról ír:
Sziasztok!
Az ózdi SuperCross hetében tartotta a MACS (Magyar Antidopping Csoport) antidopping ismeretekből az OKJ-s tanfolyamot, amelyre a londoni olimpiai keretnek erősen ajánlott volt a részvétel. Az első ilyen előadáson is rész vettem 3 évvel ezelőtt, nem csak a kötelező részvétel miatt, hanem, mert sok érdekes, hasznos tanács is elhangzik egy antidopping konferencián.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
Másfél napos volt az előadás és egy teszttel ért véget, amiért kaptunk egy szép oklevelet. A MACS nagyon kitett magáért, mert gondoskodott az élelmezésről is, az egyébként ingyenes tanfolyamon. Én Ottóval, a Merida KTC edzőjével mentem el a tanfolyamra. A kerékpárosok berkein belül több ismerős arccal találkoztam, de sportolók kevesen voltak, pedig fontos dolgok is elhangzottak. Én is teljesen egyetértek a dopping elleni harccal, nem csak az egészségkárosító hatása miatt, hanem, mert csalásnak nincs helye a fair sportban.
A Ritchey WCS Carbon kerék-pár
A héten, az idő szűke miatt, többnyire tornatermi erősítő edzéseken voltam a Fradi pályán, Zemen Jani edzésein, de néhány ciklokrossz edzést is csináltunk Szalontay Benivel Kamaraerdőn, Ottó bácsi irányításával. Először próbáltam ki a Ritchey WCS Carbon szingós kerekeket terepen. Meglepett a gyorsításoknál a hirtelen sebességváltozás és a bringát is könnyebben emelgettem az akadályok fölött. Azzal szemben, hogy könnyű kerékről van szó, merev az oldalirányú terhelésre. A karbon felni jobban kiegyenlíti a terep egyenetlenségeit, mint az alu társa és még merevebb is. Egyelőre még csak a csere bicajban kapott helyet a kevés tesztelés miatt.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
Ezúttal ketten indultunk útnak Fellegi Gáborral Ózdra. Gábor vette irányítása alá vasat, hogy pihenhessek, és kicsit sietni kellett, hogy időben odaérjünk. Szépen elkezdtem kanalazni a zabkásámat a rajt előtt pár órával, majd rövidesen rátértünk egy kanyargós útra. A kanyarokat két keréken vettük be, jobbra-balra jojózót a zab a hasamban. A nagy izgalmak után megérkeztünk az ózdi stadionhoz, ahol a tavalyi versenyről már ismerős volt a pálya. Gyors kipakolás, átöltözés a kellemes 1 fokban az Ottóék által felállított Merida KTC sátornál. Majd görgővel melegítettem 40 percet, aztán mentem felmérni a pályában a kisebb módosításokat. Két kört mentem lazán, de beöltözve, termo ruhában is majdnem megfagytam. Ottót megkértem, hogy az érzékeny térdeimet kenje be bemelegítő krémmel, nehogy lefagyjon a gyors pályán 40 km/h tempónál.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
A rajthoz szólításnál csak a második sorba kerültem az összetett 11. helyem miatt. Béla Ati mögé álltam be, jobb szélre, hogy jobban tudjak előzni a balos kanyar előtt. Nagyon jól kilőttem a rajtnál, jobbról körberajzoltam mindenkit és elsőnek kezdtem meg a rázós füves részt. Meglepődtem, hogy mindenki megúszott mögöttem a rajt után, pedig a második sorból indultam. Az első kör felénél felzárkózott mögém Buzsó és Fejes Gabi. Több körön keresztül vonatoztunk együtt, s a táv felénél a 4. körben próbálkoztam jobban meghúzni a tempót, aminek Buzsó lett az áldozata. Ilyen ez a versenysport, de még maradt egy utánfutó Fejes Gabi személyében. Velem maradt, nem bírtunk egymással.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
Az utolsó előtti körben előre engedtem, hogy egy kicsit vezessen ő is, de nem igazán akart előre menni. A dupla akadály után lefékeztem teljesen majdnem nullára, ezt már kihasználta és megpróbált elhúzni előlem. A hátsó dombos résznél mentünk együtt, amikor Gabi hirtelen félreállt. Én tétlenül néztem, hogy mi lehet a baj. Tovább mentem, hogy a nevető harmadiknak érkező Buzsó ne kapjon vérszemet a vészesen közeli távolságtól. Még az utolsó körben is szemmel tartottam, hogy ne nagyon közelítsen meg, de már csak 80% tartalékon róttam le az utolsó kört.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
A megszerzett első helyemmel még nyílt maradhatott az összetett győzelem. Most Fejes Gabit érte el a technika ördöge. Ilyen a versenysport, nagyon sok múlik a technikai háttéren. Nekem nagyon jól szuperált a Merida Cyclocross Team Carbon gépezet. Nagyon örültem, hogy sikerült megnyernem az első versenyemet a hamarosan a Bikemagon is bemutatandó Merida karboncsoda nyergében, és remélem, hogy még sok győzelmet tudhatok magaménak az új csúcstechnikával.
Buruczki Szilárd az ózdi SuperCross futamon
Köszönöm a segítséget Ottónak, a Merida Kőbánya TC-nek és Gábornak, hogy még életben hagyott! 😉 A szurkolóknak is köszönettel tartozom, hogy szorítottak értem!
Folytatás következik: a balassagyarmati SuperCrosson találkozunk. Készüljetek! 🙂
Helyi idő szerint péntek reggel belehalt súlyos fejsérülésébe a „Giants of Dirt” videókból ismert ausztrál BMX-rider, Dane Searls, aki múlt vasárnap első emeleti hotelszobájából próbált fejest ugrani a kerti medencébe, azonban elvétette a célt…
Dane Searls 1988-2011
A Unit Clothing 23 éves versenyzője két nappal korábban még világrekord méretű ugrásokat mutatott be 60 láb, azaz közel 20 méteres dirt-ön, hátraszaltóval fűszerezve, vasárnap este viszont elpártolt mellőle őrangyala.
Searls két keréken mindig megúszta az extrém ugrásokat
A queenslandi hotelben megkísérelt, balul sikerült ugrás után koponyája és gerince is sérült, azonnal kómába esett, és november 25-én szervezete feladta a küzdelmet.
A Bikemag stábja őszinte részvétét fejezi ki ezúton is Dane családjának és szeretteinek.
Folytatva az Eurobike-on kiállított híres kerékpárok bemutatását, most egy – illetve két – mountain bike kerül sorra. Az XCO-olimpiai bajnok német hölgy Sabine Spitz Haibike-jai külön is megérnek egy szösszenetet, már csak a „Poshbikes-márkák” előfordulási aránya miatt is…
Sabine Spitz agyontuningolt Haibike kerékpárjai
A Central Haibike Team versenyzőnőjét a kerékpársport talán legismertebb tuningcége látja el alkatrészekkel, melyek között csak a legkönnyebb, legdrágább, versenyzésre kihegyezett termékek szerepelnek, például a Tune, AX-Lightness, THM-Carbones és Schmolke márkák.
A háttérben pózoló olimpiai bajnoknő kerékpárjainak bizonyos alkatrészeit még sok férfi pro rider is megirigyelhetné
Az Eurobike-on egyébként általában egymás közelében helyezkednek el ezek a cégek (az A2 vagy A3 pavilonban, ha jól emlékszem) és a kötelező munkák elvégzése után valódi oázist jelentenek, ha igazi különlegességeket szeretnénk látni…
A merevfarú Haibike Greed
Spitz két, versenyeken használt XC-gépe közül itt találkoztunk a merevfarú Greed-del (ő az egyszerűbb eset), amely hetessel kezdődő súlyadattal büszkélkedik. Nincs olyan részlet, ahol ne tettek volna meg mindent ennek elérése érdekében.
Clavicula hajtókar: mínusz sok gramm; Sram XX átdobó: plusz egy-két gramm
440 grammos Clavicula hajtókar (amit az olimpia óta használ Spitz), Speciális névre szóló Tune agyak, a titán, karbon és alumínium alkatrészeket vegyítő hátsó agy annak ellenére csak 143 gramm, hogy négysoros csapágyazással készül, nem úgy mint egyes súlyrekorderek, melyeknél a használhatóság nem sokat számít.
Országúti bandázs a Greeden és a Sleeken egyaránt
Kormányból nyeregcsőnél a német Schmolke cég termékeinél tudomásom szerint nem nagyon létezik könnyebb, és a Tune Speedneedle karbonnyereg is impozáns súlyadattal büszkélkedhet, csupán 87 grammot nyom gyári adatok szerint.
Talán a leggyönyörűbb részlet: Tune agyak egyedi designnal
A Tune nyeregnek létezik egyébként nyeregcsővel egyben gyártott verziója is, de az láthatóan nem passzolna a német hölgy által preferált rövid és kényelmes kormányfogáshoz. Előretolt nyereg, tetemes mennyiségű hézagoló a 100 gramm alatti Syntace stucni alatt, kényelmes hajlítású kormány, puha betekerővel, olaszos lezserséggel szikszalagozva.
Az össztelós Haibike Sleek
Az össztelós Sleek talán még inkább agyon tun(e)ingolt masina, súlya fully létére megáll a 8 kg-os álomhatár környékén. Picit még a minden lehetséges részletében karbonból készülő vázba is belenyúltak a német mesterek, bár ahogy a képeken is látható a bowdenelvezetésen tovább dolgozhattak volna a tökéletes megoldás érdekében. De ki vagyok én, hogy megítéljem, valószínűleg működik.
Teljes Gore bowdenelvezetés
Vannak versenyzők, akik nagyon érzékenyek arra, hogy milyen a vázon a kábelezés, ugyanis saras körülmények között a bowdenek vezetésével kapcsolatban, esetleg a rossz helyre bejutó sár miatt adódhat a legtöbb műszaki probléma. Nos, az olimpiai bajnok hölgy gépén a Gore megoldást alkalmazták, vagyis végig burkolat alatt futnak a váltóbowdenek.
Az össztelós Haibike Sleek
Kerékből sem láthatunk valószínűleg lényegesen könnyebbeket az XCO-versenypályákon, míg a merevvázas Greedben ZTR felnibe fűzték a Tune agyakat, a Sleekben egyedi designnal ellátott Notubes felniket láthatunk, Tune- Olympic Gold felirattal, utalva az olimpiai aranyéremre.
Tune kerék olimpiai bajnokoknak, de csak 77 kg-ig!
Szerencsémre magam is álmodozhatom ilyenekről, lévén versenyszezonban pont beférek a gyártó által megszabott 77 kilogrammos súlylimit alá!
Természetesen a gyorsszárak és a nyeregcsőbilincs is Tune
Viszont nini! sikerült felfedezni egy részletet, ahol lehetne még súlyt megtakarítani, nem, nem a Tune nyeregcsőbilincsre vagy patentszárakra gondolok, ott nemigen, hanem az átdobóra. A váltórendszerhez tartozó Sram XX díszeleg mind a Sleeken és a Greeden is, egy könnyebb országúti modell helyett. Talán Spitznek is akadt már gondja a Sram Reddel, mint nem egy pro ridernek?
Érdemes ellátogatni a 2013-as Tour de Franca rajtjára, a Grand Depart a hegyi királyetapok és a párizsi befutó mellett a leghangulatosabb része a versenynek...
A Francia Kerékpáros Körversenyt szervező ASO nyilvánosságra hozta, hogy a 2013-as verseny első három szakaszát – a verseny Tour történetében először – Korzika szigetén rendezik, aminél talán semmi nem tehetné érdekesebbé sok kerékpársport-rajongó nyaralását…
A francia Corse Martin információi szerint egy teljesen sík és két vegyes domborzatú etapra kerül majd sor, az útvonalat a Criterium Internacional többnapos versenyen próbálták ki az utóbbi években. Az ASO decemberben közöl várhatóan bővebb információkat.
Érdemes ellátogatni a 2013-as Tour de Franca rajtjára, a Grand Depart a hegyi királyetapok és a párizsi befutó mellett a leghangulatosabb része a versenynek...
A tervezett szakaszok:
1. szakasz: Porto-Vecchio-Bastia, 146 km
2. szakasz: Bastia-Ajaccio, 147 km (a Vizzavona 2. kategóriás heggyel)
3. szakasz: Ajaccio-Calvi, 155 km
Egyúttal örömmel értesítjük kedves olvasóinkat, hogy 2012-ben a Tour de France történetében ugyancsak először, naponta saját szerkesztésű beszámolókkal, friss információkkal jelentkezünk majd a Bikemagon a versenyről, hasonlóan más jelentős nemzetközi országúti kerékpárversenyekhez.
