Az országúti világbajnok, Mark Cavendish barátnője, Peta Todd kedd este adott életet kislányuknak, Deliah Grace Cavendish-nek, amiről a brit sprinter sztár mikorblogján tájékoztatta rajongóit:
Deliah Grace Cavendish néhány órája megszületett, ő és Peta is jól vannak, nagyon büszke vagyok a lányaimra! Életem legboldogabb napja!
A hússzoros Tour-szakaszgyőztes nem véletlenül hagyta ki tehát címvédőként a tegnap Marcel Kittel győzelmével végződő 100. Scheldeprijs klasszikust, noha csak hétvégére írták ki a szülést. Azt sem lehet tudni még, meddig tart a „kispapáskodás”, de a Guardiannak tett korábbi interjúban a világbajnok elmondta, versenyzőként még jobban megerősítheti gyermeke születése:
Már érzem a változást. Motiváltabb vagyok, mint valaha. Sokan mondják, hogy ilyenkor elpuhul az ember, kevesebb kockázatot vállal az úton, de nálam ez ellenkezőleg történt. Szeretném a lehető legjobb életet biztosítani a lányomnak, szeretném, ha büszke lenne rám. Korábban sem csak magamért versenyeztem, hanem a csapatomért is, de ez most más, úgy érzem, kihajtok mindent a szívemből érte.
Érdekesség, hogy Cavendish barátnője korábbi nyilatkozata szerint lányuk a Tour de France idején fogant, igazi „Tour bébi”. A csinos barátnő egyébként page-three girl-ként (modellként) dolgozott korábban a Sun napilapnál, de már felhagyott ezzel, és inkább a lap hasábjait írja tele mostanában. A 25 éves Petának előző kapcsolatából már van egy 5 éves kisfia.
4000 méter, 3:53,295 perc, 61,7 kilométeres óraátlag: négy kerékpáros erre képes ma, 2012. április 4-én! A brit csapat a ma kezdődő melbourne-i pálya világbajnokságon saját korábbi világcsúcsát múlta felül, az ausztrálokat verve a döntőben.
Geraint Thomas győzelemre vezeti a briteket
Sokan arra számítottak, hogy az üldözéses csapatversenyben a vb-n hazai pályán versenyző ausztrálok fognak nagyot villantani, ami tulajdonképpen meg is történt, hiszen óriási idővel kvalifikáltak (3:54.654). Csakhogy a britek még jobbal… (3:54.485)
Jack Bobridge egyéni világcsúcstartó az ausszi vonat élén
A döntőre tetőfokára hágott a feszültség, a britek változtattak is a csapaton, Andrew Tennant helyére Steven Burke állt be Edward Clancy, Peter Kennaugh és Geraint Thomas mellé. Az ausszik nem változtattak, Glenn O’Shea, Jack Bobridge, Rohan Dennis és Michael Hepburn feszültek a rajtgépbe.
Az aranyérmes brit csapat
A britek jól kezdtek, azonban az ausztrálok az őrjöngő közönség biztatása közepette visszajöttek a játékba, és a táv utolsó harmadában úgy látszott, meg is nyerhetik a meccset. A britek azonban újítottak, s végül bő tizedmásodperccel sikerült nyerniük (3:53.295), ami 19 ezredmásodperccel gyorsabb 2008-ban, a pekingi olimpián futott korábbi világcsúcsuknál is!
A svájci kerékpáros klasszis, Fabian Cancellara a Flandriai Körverseny favoritjaként 62 kilométerrel a cél előtt bukásba keveredett és négy darabba törte kulcscsontját. a műtétet követően tegnap már sajtótájékoztatót tartott.
Röntgenfelvétel a bukás után
Érdekesség, hogy napjaink legjobb tempómenőjét egy magyar származású sebész, Dr. Farkas operálta, és egy speciális eszközt használt a kulcscsont rögzítésére (lásd fotó) a hagyományos lemezes-(sok)csavaros rögzítés helyett. Ez az eljárás sokkal „természetesebb” a szervezet számára, és kevésbé gyengül a csont, miután eltávolítják az újabb operációt követően, amire legkorábban hat hét múlva kerülhet sor (ez már egy kisebb rutinműtét csupán).
Röntgenfelvétel a műtét után
Spartacus a következőket mondta a sajtótájékoztatón:
„Örülök, hogy nem volt komplikáció a műtét során, de még mindig fájdalmaim vannak. Néhány nap pihenő következik, talán egy hét is, majd újra edzés. Két nagyobb célom volt a szezonban: a klasszikusok és az Olimpia. A tavasz sajnos véget ért számomra. Mivel a klasszikusok után amúgy is terveztem egy pihenőt, a londoni felkészülésem nem változik. A tervek szerint májusban, a Bayern Rundfahrt versenyen térek vissza, ahogy tavaly is.
Cancellara a földön Flandriában
A bukás lehetősége benne van a kerékpársportban, mint ahogy az életben is. Igazán keményen dolgoztam az elmúlt négy hónapban, hogy a lehető legjobb formában legyek a nagy versenyekre, és biztos vagyok benne, hogy sikerült volna jól szerepelnem. Másrészt meg örülök, hogy csak a kulcscsontom tört el, s amúgy minden OK. Visszatérek még!
A rengeteg üzenet, jókívánság, hogy épüljek fel hamar, nagyon jól esik. Sokat beszélek a csapattársaimmal is, akik még Belgiumban vannak, s mondtam nekik, hogy fel a fejjel, és álljanak készen egy nagy csatára a kockaköveken vasárnap.
Cancellara a csapatorvossal és feleségével a sajtótájékoztatón
Végül szeretnék köszönetet mondani a feleségemnek is, mert egy versenyzőnek szüksége van a családja feltétlen támogatására, hogy jó teljesítményre legyen képes. Stefanie tudja ezt, és mindenben segíti a pályafutásomat. Most második gyermekünket várjuk, így még motiváltabb vagyok, hogy keményen eddzek, és magasra tegyem a mércét az olimpián.”
Dósa Eszter dobogóra állhatott a hétvégi újvidéki C2-es mountain bike futamon, ami az első komoly XCO-verseny volt a Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion versenyzőhölgyének naptárában . Eszter legfrissebb blogbejegyzésében az első olimpiai válogatóversenyről ír:
Remekül szerepeltünk az újvidéki C2-es besorolású XCO-versenyen: mind férfi, mind női vonalon egy-egy első, harmadik és negyedik helyezést sikerült elhoznia a válogatottnak, amivel, ha jól számolom, újabb 57-57 pontot szereztünk a májusig tartó olimpiai pontgyűjtő-hadjáratban!
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A szombati utazásunk sajnos elég hosszúra nyúlt, a reggel 7 órás indulás ellenére csak délután 2-re értünk le. Ezt az időt azonban hasznosan: alvással töltöttem jóformán. Szükség is volt rá a korán kelés miatt. Novi Sadba érkezvén egyenesen a pályát vettük célba. 3 kört is teljesítettem a 220m szintemelkedést tartalmazó pályán, ami ugyan a verseny előtt nem feltétlen bölcs dolog, de mindenképp jól akartam menni a lejtőkön. Egy olyan bringával, mint a Spark RC, nem is lehet másképp.
A pálya inkább maratonos jellegű volt, hosszú kaptatókkal, amelyeket egy-egy meredek lejtő tett izgalmassá. Meredek lejtő alatt azt kell érteni, hogy teljes fékezéssel is gyorsul a gép alattad, szóval nem árt a hidegvér és a jó egyensúlyérzék. Talaja közepesen laza volt, a helyi nemzeti park fenyveserdejében került kialakításra. Ennek ellenére nem volt túl gyökeres vagy köves, már-már ideális volt számomra.
Olyannyira igaz ez, hogy a szombati pályajáráskor azon morfondíroztam, milyen jót tenne egy kis eső a pályának… túlságosan száraz és poros volt a lejtőzős szekció; egyszerűen nem bírtam irányba tenni a bringát a végére, s folyton kicsúsztam. Éjjel pedig esett. Imáim meghallgatásra találtak. Halleluja!
Az éjszakai esőt erőteljes lehűlés is kísérte. Az előző napi 20C fok körüli hőmérséklet „picit” alább zuhant másnap délre: 5 fokot mutatott az autó hőmérője. Brrr! Mintha cyclocross versenyre készülnénk… Szóval szükség volt a melegítőkrémre, csakúgy, mint az alapos bemelegítésre. Az előző napot ugyan éreztem lábaimban, de nem hagytam, hogy bármi is megzavarja a jó hangulatomat! Igyekeztem mindenből erőt meríteni: a nyíló virágok illatától kezdve a magyar és szerb nyelvű biztató szavakig.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A rajt picit fura volt számomra: a lányoknál elmaradt a beszólítás, illetve egyszerre rajtoltunk az elit és junior fiúkkal, nem került sor a már megszokott 1 perces ráindításra. Közben a szerb kollegina, Jovana szépen előrébb araszolt az elit fiúk között, én pedig igyekeztem a mögötte pillanatnyilag megüresedő helyre gyorsan beslisszolni. Sok hely nem lévén a fiúk közt, az egyetlen esélyem a gyors rajt lehetett.
Ami sajnos nem sikerült, ugyanis kaptam egy lökést balról, aminek következtében lecsúszott a lábam a pedálról, s lendületet vesztettem. Szerencsére nem lett az esetből bukás, „csak” sokan megelőztek. Ennek folyománya pedig az lett, hogy a relatíve hamar beszűkülő nyomon duatlonosra voltunk kénytelenek venni a formát: nyúlcipő fel, s futás!
A bringára gyorsan visszapattanva, a rövid, enyhén emelkedő szakaszon egy tempósabb vonatozás következett, majd ismét futás – ezúttal le a hosszú, meredek lejtőn. Annyira feltorlódott a sok fiú, hogy ez volt a leggyorsabb megoldás. Itt még előznöm is sikerült. Ekkor Jovanát már nem láttam. De nincs még semmi veszve, a sok emelkedő még javamra billentheti a mérleget. A pozíciómat nem tudtam, de bizakodásra adott okot, hogy egész hamar utolértem a török kolleginát, Semrát is. Amint elhaladtam mellette, éreztem, hogy nem akar majd olyan könnyen elengedni, ő is rátett még egy lapáttal, s növelte a tempóját, de hát bennem sem volt szolid a versenyszellem, a „vérszagra” teljesen felpörögtem.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
Így először csak 15-20 m-re, majd látótávolságon kívülre is kerültem tőle. 4 kör volt a teljesítendő körszámunk, a fiúknak pedig 5, így eléggé esélyes volt, hogy kapunk majd egy „hátbatámadást”. Szerencsére jó helyen került erre sor, így tervezni tudtam, hogyan fogom a srácokat elengedni. Nagy örömömre a fiú válogatottunk érkezett elöl: először Andris a 3. köröm végén, majd őt követve az északi kollégánk, Michal Lami vezette csoport Szilárddal és Zsoltival. De jó is lenne, ha elhoznák a teljes dobogót!
Habár hideg volt, s jól hidratáltan álltam a rajthoz, illetve a pálya is gyors volt, ezért sem érezhettem túl nagy szomjúságot. kb. 1,5 kulacs XX-Force izó és egy XX-gél emelte meg az adrenalin-szintem. Utána persze kellett a folyadék, az „agydurrantó” kombináció hidegrázós utóhatását elkerülendő. Amellett, hogy jól éreztem magam a hegymeneteken tőle, a lejtőzések során sokat segített a koncentrálásban is.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A célban kedves helyi magyar szurkoló bácsival rázhattunk kezet. Kimondhatatlanul nagy öröm volt hallani a lelkes, anyanyelvű biztatást. A célba érést követően gyors ruhacsere, majd levezetés, eredményhirdetés, tésztázás. És persze az öröm, hogy dobogóra állhattam! Ezt már csak a szervezők figyelmessége tetézte, ugyanis minden lánynak egy szár nárcisszal és virágázó ágacskával kedveskedtek.
A válogatott végeredménye: a lányoknál Barbi első, én harmadik, Gabi negyedik, míg a fiúknál, Andris, Szilárd, Zsolti a mieinkkel megegyező pozíciókban.
Azonban nem mi voltunk az egyetlen hazai indulók. Szalontay Bence például, megszerezte élete első C2-es győzelmét a juniorok között! Az elit mezőnyben pedig Csielka Márk 7. és Bogár Gabi 11. helyen érkezett – legalábbis ezzel információval rendelkezünk (az időmérés ill. a helyezések tisztázása kicsit kuszára sikeredett az ő esetükben, sajnos).
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
S hogy muzsikált az új csodagépem az első hivatalos bevetésén? Azt el sem lehet mondani! Egy azonban biztos: már most bátrabbnak érzem vele magam, nagyon stabil lefelé. Habár, hozzá kell tegyem, még nem szoktunk igazán össze. Lehet ám szeretni – s nem csak a szépségéért!
Jövő héten, Kolozsvárra utazunk, egy C1-es nagyszombati versenyre. S hogy a Gergő barátomtól kölcsönzött nyelvi humorral éljek: Fel-támadunk! 🙂
A válogatott mellett a teljes Euro One Waberer’s csapat is képviseltette magát a versenyen, szép eredményt produkálva, további UCI pontokkal gazdagítva a nemzetet az ötkarikás játékokra való kvalifikációt illetően. A versenyt az olimpiai szereplésre nagy eséllyel pályázó, Parti András nyerte, több mint 3 perces előnnyel.
„Az első válogatóversenyre nagyon készültünk az edzőmmel, Szöllőssy Istvánnal, mivel igen nagy a tét, az Olimpia! Úgy érzem ez meg is látszott a versenyen, ennek megfelelően minden tökéletesen sikerült!
Parti András
Az egyes rajtszámot kaptam, amit tekinthetjük jó ómenek is, ennek megfelelően elsőnek szólítottak a rajthoz. A startom azonban most sem volt tökéletes, a 4-5. hely körül voltam, Szilárd pedig vezetett, szóval mindenképpen igyekeztem beverekedni magamat mögé az első lefelé előtt. Már az első körben sikerült felmérni az erőviszonyokat, néha kicsit meghúztam a tempót, de még csak „kóstolgatásképpen”. Az első két körben négyen haladtunk együtt (Juhász Zsolti, Szilárd, a szlovák Michal Lami és én), de csak Zsolti és én vállaltunk vezetést, ezért már komolyabb akciókkal próbálkoztam. A 3. kör elején el is jött a döntő pillanat. Én mentem elöl és láttam, hogy Szilárd kicsit megúszott mögöttem az egyik lefelében, így full gázra kapcsoltam. Egy hosszabb sík rész jött, ahol bekönyökölve nyomtam egy időfutamot (Itt nagyon jó volt a 29-es bringa), majd a következő felfelében igyekeztem tovább fokozni a tempót. Sikerült is elszakadnom a többiektől és aránylag gyorsan kezdett nőni az előnyöm, innen saját tempóban tudtam haladni és az utolsó, ötödik körben már elég volt egy „biztonságit” mennem, nehogy baj legyen. A célba végül 3 perc 10 másodperc előnnyel értem a szlovák Lami előtt.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült ez a verseny, mert ezzel két lépést is tettem, tettünk az olimpia felé, mivel mindamellett, hogy közöttünk kvalifikációs verseny volt, még értékes világranglista pontokat is hoztunk az olimpiai kvótához! Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget, illetve a szurkolást!” – mondta Parti András győzelme után.
Juhász Zsolt
A csapat másik kvótafutója, Juhász Zsolt, számára kedvezőtlen pályán, a 4. helyen érkezett célba.
„Nem indult túl jól számomra az első olimpiai válogató futam. Rosszul alakult a hetem, minden összejátszott ellenem egy jó verseny eléréséhez. A hét elején megfáztam, volt egy nap, amikor úgy éreztem, nem kéne az aznapi edzést elvégezni, de végül meg tudtam csinálni. A Szerbiába vezető 3,5 órás utat megtoltuk plusz 3-mal a határellenőrzés miatt, így csak késő délután tudtuk bejárni a pályát. Egy kört mentem a pályán és el kellett fogadnom, hogy ez a nyomvonal nem kedvez számomra. Kerékpározó tudást nem igénylő, közepesen meredek nyíl egyenes emelkedők és sok sík rész jellemezte a pályát. Sajnálom, hogy ilyen pályán és körülmények között kell eldönteni az olimpiai részvételt. A verseny napjára 5-6 fokra hűlt a levegő, ez sem kedvezett nekem, mint ahogy az sem, hogy elfelejtettek beszólítani. Végül beálltam a második sorba, bár nem oda szóltak a gyűjtött UCI pontjaim. A rajtot követő első komolyabb emelkedőn 4-en megléptünk a többiektől, ami tartott a 3. kör elejéig ahol Parti Andris, aki bomba erőben versenyzett, meglépett az egyik sík részen. Mi hárman, a szlovák Lami, Buruczki Szilárd és én az utolsó kör hosszabb emelkedőjéig együtt haladtunk, ahol erőben sajnos most alulmaradtam. Az eredmény egy 4. hely, némi UCI pont, remélem, hogy legközelebb hozom a kötelezőt.” – mondta a kissé csalódott Juhász Zsolt a hazaérkezést követően.
Annak ellenére, hogy olimpiai válogató versenyt rendeztek, a csapat többi tagja is versenybe szállt az értékes UCI pontokért.
Bogár Gábor
A kapitány Bogár Gábor értékelése az újvidéki versenyről: „A múlt heti osztrák versenyhez képest már sokkal jobban ment a mostani szerbiai futam. Nálam ez így működik. Kissé nehezen kerülök jó formába, de versenyről-versenyre javulok majd. A verseny első két köre nagyon nehezemre esett. A harmadik körben kezdtem magamra találni és innen jól haladtam. Az utolsó két körömben még 3 helyet javítottam a pozíciómon, de még ez is kevés volt a pontszerzéshez. A formám mindenesetre javul és bízom a jobb folyatásban.”
Csielka Márk
Csielka Márk egyre jobb formájának köszönheti a hétvégi nagyszerű versenyzést – „ A múlt heti Kamptal-Klassik-Trophy-hoz képest, ezen a versenyen már pozitívabb élményekkel gazdagodtam. A versenyt megelőző néhány napban nem éreztem magam kirobbanó formában. A bemelegítés közben is éreztem még, hogy a lábaim nem 100%-osak. A rajt és az első hegy nem is esett túl jól, de aztán összekaptam magam és egész jól forogtak a lábaim, sokkal gyorsabbnak éreztem magam, mint az előző versenyen. Az utolsó körben is tudtam még rárakni egy lapáttal és meg tudtam előzni még egy ellenfelet. Így 7.-ként értem célba. Sajnálom, hogy a 6. helyet nem sikerült elcsípnem, nagyon közel volt. Kezd alakulni a formám, a jövő héten remélem, még jobb erőben fogok rajthoz állni”
A háromállomásos válogató-sorozat hétvégén, Kolozsváron folytatódik, majd május 6-án Grazban zárul; mindkét viadal C1-es besorolású.
A 80-as években sem volt könnyű a versenyzők dolga - ha esett, a macskaköves szakaszok sárdagonyává változnak
A 110. Párizs-Roubaix a hagyományok szerint idén is húsvét hétvégén kerül megrendezésre. A legendás tavaszi klasszikus versenyt az „észak poklának” is nevezik: a rossz minőségű, macskaköves (ún. pavé) utak, és a hideg, gyakran esős északi időjárás által teremtett embertelen körülményei a legnevezetesebb és legnehezebb egynapos versennyé avatják. Egyben az egyik legrégebbi kerékpárverseny, először 1896-ban rendezték meg, azóta csak a világháborúk idején maradt el. Az ötlet egy Roubaix-i gyárostól, Théo Vienne-től származik, az iparosodó észak-francia vidék népszerűsítésének, illetve az akkor még nevezetesebb Bordeaux-Párizs felkészülési versenyének szánta.
Az 1890-es évek közepén Franciaország megújulásra vágyott. Már több mint 100 év telt el a forradalom óta, de annak fő célja, a szabadság, egyenlőség és testvériség nem valósult meg. Igény volt az ingyenes oktatásra, államilag szervezett, mindenki által elérhető egészséggondozásra, a demokrácia magasabb szintjére. A Dreyfus botrány – egy zsidó származású tiszt jogtalan bebörtönzése – rámutatott arra, hogy a társadalom még erős előítéletekkel küzd, a hadsereg pedig elzárt kaszt. A századfordulón a hihetetlenül nagy költséggel felépült az Eiffel torony sokkal inkább a társadalmi egyenlőtlenségek, mint a francia egység szimbóluma volt.
Az 1920-as évekből láthatunk egy bátor szökést
Mindeközben Párizs utcáin megjelent a biztonsági kerékpár, lehetővé téve a hatékony, megfizethető mobilitást. Sokkal olcsóbb volt, mint lovat, kocsit tartani, gyorsabb, mint a séta vagy akár az omnibusz. A századfordulóra a tömegtermelésnek köszönhetően már megfizethető volt akár az alsó-középosztály számára. A kerékpározás – főleg az akkor gombamód létesült velodromok, azaz fapályákon – az egyik legnépszerűbb sporttá vált. Az országutak rossz minősége miatt eleinte a városok közti kerékpárversenyek megrendezése nem volt egyértelmű, de a pályakerékpározás fokozódó népszerűsége elengedhetetlenné tette az ilyen irányú fejlődést.
Ha már nem a fapályán köröznek szélsebesen a kerékpárosok, akkor a küzdelem mindenképpen legyen eposzi – gondolták a szervezők. Így az első versenyek, a Párizs-Bordeaux közel 600 km-es távja, illetve a Párizs-Breszt-Párizs, felfoghatatlanul hosszú 1200 km teljesítése többnapos, embert próbáló kihívást jelentett. Ráadásul mindezt dimbes-dombos vidéken, rossz útviszonyok közt, egyetlen áttétellel kellett végrehajtani: tehát aki egy ilyen versenyen elindult, azt egyértelműen őrültnek tartották. Ezek olyan szenzációs események voltak, amelyeket mindenki az út mentéről követett, ezután a napilapokban is figyelemmel kísért. a kerékpárversenyek tökéletes lehetőséget biztosítottak a publicitásra, magyarázva miért napilapok rendezték ezen viadalokat, a legnagyobb gyártók, mint például a Michelin támogatásával.
A mezőny az 1910-es években
1896-ban, 5 évvel az első Párizs-Bordeaux után egy Lille melletti gabonafeldolgozó, Théodore Vienne új ötlettel rukkolt elő: az előző évben a textiliparáról híres Roubaix-ben létesült velodrom kiváló versenycélpont lehet, ezzel hirdetve a dinamikusan fejlődő iparágat, a Roubaix-i kelmét. Ráadásul a város nem takarékoskodott a fapálya költségein, így az olyan gyorsra sikeredett, hogy még Lille-ből is oda jártak át edzeni, versenyezni. Az időpontra is volt Vienne-nek ötlete: húsvét hétvége a kerékpárversenyzés szempontjából akkor még szabadnap volt. Roubaix könnyen megközelíthető a szomszédos flamand tájakról, így semmi nem akadályozta, hogy óriási közönséget vonzzon egy ilyen viadal.
Vienne partnereket szerzett a vállalkozáshoz, és meggyőzte a város vezetőségét. A befutót pedig úgy időzítették, hogy a vendéglátóipar is profitáljon belőle, ezzel plusz bevétellel gazdagítva a várost és a versenyt. A párizsi rajt tehát igen korán, még bőven napkelte előtt történt, ellenben Párizs és külvárosai ki voltak világítva, így sem a tájékozódás, sem az éj leple alatt történt csalások nem jelentettek problémát. 280 km akkoriban nem számított különösen hosszú távnak a kerékpárversenyek között, a Párizs-Roubaix felkészítő versenynek lett szánva a nagy megmérettetéshez, az egy hónappal később megrendezendő Párizs-Bordeaux-hoz.
Híres kép abból a korszakból, amikor a géphibákért a versenyzők feleltek!
Franciaország északi tájain elterjedtebb volt a macskaköves útfelület, mint a makadámút, amely még érdekesebbé tette a verseny alakulását. A 100 jelentkező közül végül 45 állt a startvonalra, de ezek nagy része célba is ért. Az angol Arthur Linton fergeteges tempót diktált a verseny első felében, köszönhetően az általa bérelt felvezető kerékpárosoknak, akik nem neveztek be a versenyre. Közel féltávnál, Amiens-ben utolérte őt a német Josef Fischer, és amikor Linton felvezetője kutyával ütközött, át is vette a vezetést. 31 km-órás átlagot hajtva 9 óra és 17 perc kellett Fischernek, hogy befusson a Roubaix-i fapályára, megelőzve a dán Meyert, és a Tour de France győztes Maurice Garint. Ezzel már az első verseny nemzetközivé is vált, renoméját tovább fokozva.
Az 1996-as első viadal után a sajtó egyhangúan dicsérte az északiak kitörő lelkesedését a versenykerékpározás iránt. Mind a versenyzők, mind a közönség maximálisan elégedett volt: a velodromban a nagy üdvrivalgás és éljenzés közepette még a lelátó is megrogyott. A rendezők a sikeren felbuzdulva a következő húsvétkor is szerveztek futamot és ez így folytatódott 116 éven keresztül. A Párizs-Roubaix a kezdetekben a modern világ eljöttének szimbóluma volt, ma pedig visszatekintés a múltba, Észak-Franciaország iparosodásának időszakába. Erre utal a jelen cikk címe is: a viadal egyben modern és hagyományőrző, visszaidézi a nagy kalandorok vakmerő tetteit, de lehetőséget nyit a kerékpártechnika fejlesztéseire, a karbonszerkezetek alkalmazására, a kerékpár tökéletesítésére.
Az útvonal
Eredetileg a verseny Párizs és a Roubaixben található velodrom között folyt, 1966-ban áttették a rajtot Chantilly-be, 50 km-re Párizstól északra, majd az 1977-től Compiégne lett véső otthon. A pontos útvonal évről évre változik, ahogy az utakat felújítják, a szervezőknek újabb elhanyagolt szakaszokat kell keresni, hogy a verseny ne veszítsen nehézségéből. A verseny különlegessége, hogy a győztes a szokásos mutatós trófeák helyett egy kockakövet kap az útról, ennek ellenére ez az egyik legnagyobb eszmei értékkel bíró díj a kerékpárosok között.
A Párizs-Roubaix legnépszerűbb beceneve, a L’enfer du Nord, azaz az Észak Pokla, akkor ragadt rá, amikor a verseny az I. világháború után az egykori frontvonalakon futott, a romok és kráterek között. A Párizs-Roubaix Franciaország egykori szénbányász vidékeinek rossz minőségű, egyenetlenül macskakövezett földútjain is halad, az utóbbi években több, mint 50 kilométeren át. Ha nedves az időjárás, a kerékpárosok a verseny végére sárosan, szétrázatva érkeznek meg Roubaix-ba. Gyakran fordulnak elő defektek, bukások. A kerékpárok vázát is az átlagosnál jobban megterheli az út, nem ritkák a letört kormányok, nyergek miatti kerékpárcserék.
Az utak minőségének javulása a XX. század során fenyegette a Párizs–Roubaix karakterisztikájának fennmaradását, a legtöbb macskaköves utat újraburkolták, vagy lezárták. 1965-ben már csak 22 km-t tettek meg pavén. Ezért 1968-ban a rendezők elkezdtek új szakaszokat keresni, így jutottak a Valenciennes-be vezető utakra, ahol még mindig megtalálható volt a macskaköves burkolat. Itt találtak rá a Trouée d’Arenbergre is, ami később a verseny szimbolikus részévé vált. A d’Arenberg egy 2400 méter hosszú, különösen rossz minőségű útszakasz a Wallers nevű helység melletti erdőben. Különlegességét az erdei klímának köszönheti: tavasszal itt mindig fagyos az idő, az utak csúszósak, vizesek. Általában itt történik a legtöbb bukás, többek között a többszörös győztes Johan Museeuw is majdnem elvesztette egyik lábát itt egy esés következtében.
Duclos-Lassalle 39 évesen védte meg az egy évvel azelőtt megszerzett első Párizs-Roubaix győzelmét: ez a verseny nem a fiatalok sportja!
Rekordok
Az Észak Pokla nem a fiatalok versenye, a legtöbb győztes már a 30-as éveit taposta, kellő technikai és taktikai tudással felvértezve, karrierjük csúcsán, mindenre elszánva vágott bele az embert próbára tevő viadalba. Sok versenyző álma a Párizs-Roubaix győzelem, de kevesek kiváltsága. A leggyorsabb versenyt mellesleg a holland Peter Post futotta, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg a versenyt. Legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck nyert, aki négyszer állhatott a dobogó tetején. Háromszoros győztesek Octave Lapize, Gaston Rebry, Rik van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser, Johan Museeuw, illetve Tom Boonen. A legsikeresebb nemzet Belgium 52 győzelemmel, a második Franciaország 30-cal. A legtöbb versenyt a belga Raymond Impanis fejezte be: összesen 16-szor ért célba. A legidősebb győztes Gilbert Duclos-Lassalle, aki 38 évesen nyerte meg a versenyt, a rá következő évben, 39 évesen meg is védte elsőségét! A legnagyobb különbségű győzelmet Eddy Merckx aratta: 1970-ben 5 perc 20 másodpercet vert a második helyezettre.
A 80-as években sem volt könnyű a versenyzők dolga - ha esett, a macskaköves szakaszok sárdagonyává változnak
Kizárások
Többször történtek kizárások is. 1930-ban a francia Jean Maréchal győzelmét elvették és visszaminősítették 2. helyezettnek, miután az eredetileg második, belga Julien Vervaeckét belökte egy gödörbe verseny közben. 1934-ben Roger Lapébie-t kerékpárcsere miatt zárták ki, ami akkor nem volt megengedett a verseny alatt. Miután rájöttek, hogy a kerékpárjáról hiányzik a verseny elején felragasztott matrica, a második helyezett Gaston Rebry-t hirdették ki győztesként. A 2006-os versenyen három versenyzőt is kizártak: a belga Leif Hostét és Peter van Petegemet, valamint az orosz Vlagyimir Guszevet. A versenyt Fabian Cancellara nyerte és ők érkeztek be mögötte 2., 3. és 4. helyen, de mivel átkeltek egy lezárt vasúti átkelőn, miközben a többiek megvárták a vonatot, ezért az eredményüket törölték. Tom Boonen és Alessandro Ballan kerültek fel a dobogóra Cancellara mögött, aki még a lezárás előtt átért a síneken. A győzelme viszont nem ezen múlott, már ekkor elegendő előnyt szedett össze ahhoz, hogy az üldözői ne érjék utol.
A pavék elhelyezkedése a 2012-es kiadásban
Az idei verseny pavé szakaszai (a szakaszokat visszafelé számozzák) és hosszuk:
27 97,5 km Troisvilles à Inchy (2,2 km)
26 104 km Viesly à Quiévy (1,8 km)
25 106,5 km Quiévy à Saint-Python (3,7 km)
24 111,5 km Saint-Python (1,5 km)
23 119,5 km Vertain à Saint-Martin-sur-Écaillon (2,3 km)
22 126 km Capelle-sur-Écaillon à Ruesnes (1,7 km)
21 142 km Aulnoy-lez-Valenciennes – Famars (2,6 km)
20 145,5 km Famars à Quérénaing (1,2 km)
19 149 km Quérénaing à Maing (2,5 km)
18 152 km Maing à Monchaux-sur-Écaillon (1,6 km)
17 163,5 km Haveluy à Wallers (2,5 km)
16 172 km Trouée d’Arenberg (2,4 km)
15 178,5 km Millonfosse à Bousignies (1,4 km)
14A 183 km Brillon à Tilloy-lez-Marchiennes (1,1 km)
14B 185,5 km Tilloy à Sars-et-Rosières (2,4 km)
13 192 km Beuvry-la-Forêt à Orchies (1,4 km)
12 197 km Orchies (1,7 km)
11 203 km Auchy-lez-Orchies à Bersée (2,6 km)
10 208,5 km Mons-en-Pévèle (3,0 km)
9 215 km Mérignies à Avelin (0,7 km)
8 218 km Pont-Thibaut à Ennevelin (1,4 km)
7A 223,5 km Templeuve – L’Épinette (0,2 km)
7B 224 km Templeuve – Moulin de Vertain (0,5 km)
6A 230,5 km Cysoing à Bourghelles (1,3 km)
6B 233 km Bourghelles à Wannehain (1,1 km)
5 237,5 km Camphin-en-Pévèle (1,8 km)
4 240,5 km Carrefour de l’Arbre (2,1 km)
3 242,5 km Gruson (1,1 km)
2 249,5 km Willems à Hem (1,4 km)
1 256,5 km Roubaix (0,3 km)
Pavék teljes hossza: 51,5 km
A Trouée d'Arenberg a mezőny megérkezte előtt: nyílegyenes, de mindig nedves, csúszós, veszélyes...
A leglátványosabb, legnehezebb pavék a Paris-Roubaix-n
– Pavé 25 – Quiévy à Saint-Python
Hossz: 3.7 km
Nehézség: ****
Megtett táv: 107
Befutóig: 152.5
Quiévy nevezetű apró település rejti az első komoly macskaköves szakaszt. Két óriási fával határolt leágazásnál egy mezőgazdasági útra hajt a mezőny, amelynek eleje még egész tűrhető minőségű aszfalttal borított, majd a felület töredezetté válik, és teljesen átadja helyét az ősi macskaköveknek. Nem a Kelet-Európában megszokott kocka alakú kövekre kell gondolni, hanem szabálytalan formájú gránitdarabokra. A hosszú, enyhén emelkedő út ezután élesen jobbra kanyarodik, majd kiér Saint-Python településre, amely a híres angol abszurd komédiás csapat, a Monty Python állítólagos névadója.
– Pavé 17 – Haveluy à Wallers
Hossz: 2.5 km
Nehézség: ****
Megtett táv: 156
Befutóig: 103.5
Már csak bő 100 km van vissza a versenyből, és a Wallers környéki pavék rendesen meg szokták dolgozni a mezőnyt. A 17-es ugyancsak a szokásosnál hosszabb táv miatt kap négycsillagos minősítést. A szakasz sík és többé kevésbé egyenes, a kövek lerakása sima de véletlenszerű, az útnak így nincs ritmusa, nagy erőfeszítést igényel. A csapatok itt fergeteges tempót diktálnak, mivel csak ilyen ritmusban gazdaságos a haladás. Ez megnehezíti a leszakadók felzárkózását, sokan már ennél a pavénál elvéreznek.
– Pavé 16 – Tranchée (Trouée) d’Arenberg
Hossz: 2.4 km
Nehézség: *****
Megtett táv: 164
Befutóig: 95.5
Mit lehet a d’Arenbergről elmondani, ami még nem hangzott el ezerszer a kommentátorok szájából? Ez a szakasz a Párizs-Roubaix sava-borsa, és habár még majd 100 km van vissza a Roubaix-i velodromig, itt mindig történik valami, a verseny szempontjából sorsdöntő esemény. 1998-ban itt bukott Museeuw, itt szorult be Boonen lánca, és így tovább. 1968-ban találták meg a rendezők ezt az utat, 1983 óta minden évben szerepelt az útvonalban 2005-öt leszámítva, amikor apróbb felújítást kellett rajta végezni, hogy továbbra is használható maradhasson.
A d’Arenberg – mint neve is mondja – egy erdő, ahol tavasszal mindig hideg van, a kövek nevesek, csúszósak. Nevezik „Trouée”-nak is, azaz lyuknak, amiért a versenyzők nagy tempóban egy az erdő apró nyílásán hatolnak be, és azt lényegében egy egyenes vájaton szelik át. A bányászvidék eredeti környezete, a régi liftaknák maradványai tovább fokozza a d’Arenberg legendás atmoszféráját.
Régebben lehetőség nyílt a macskakövek melletti vízvezetőben történő haladásra, de ezt az utóbbi években kordonokkal lezárják, és ott a nézők ezrei foglalnak helyet, ezzel keskenyítve az amúgy sem túl széles utat. A csapatok már az erdőbe érkezés előtt fergeteges tempót diktálnak, amely igencsak megrostálja a mezőnyt. A kövek pozíciója véletlenszerű, ritmusmentes, akadozó. Ha esik, vagy korábban volt csapadék, akkor a nagy tócsák és sár miatt semmit nem lehet látni az útfelületből. Az 5 csillagos minősítés ebben az esetben még mértéktartónak mondhat: ez maga a pokol. Aki itt lemarad, az gyakran feladni kénytelen a versenyt.
– Pavé 14 – Tilloy à Sars-et-Rosières
Hossz: 2.4 km
Nehézség: ***
Megtett táv: 188
Befutóig: 71.5
Hosszabb macskaköves szakasz, amely az előzőtől mindössze 1 km-re található, így a versenyzők már eleve fáradtan kezdik meg. Szerencsére felülete nem tragikusan rossz. Nehézségét jelent viszont a derékszögű kanyar a közepén, amely próbára teszi a kerékpárkezelést – főleg nedves időjárásban. Sars-et-Rosières-ben ismét visszatér a civilizáció, innen 4 km-re egy újabb pavé kezdődik, tehát aki lemaradt, annak nincs sok idei a felzárkózásra.
– Pavé 12 – Orchies
Hossz: 1.7 km
Nehézség: ***
Megtett táv: 199.5
Befutóig: 60
A szakasz két részből áll: az első keletnek tart, majd egy tanyánál a burkolat rövid szakaszra aszfaltos lesz, onnan ismét pavé kezdődik északi irányba. Az első rész esőben szörnyen sáros, a második végén pedig egyenesen elfogynak a kövek, így már lényegében kövekkel akadályozott földúton vagy éppen sárban halad a mezőny. Mivel a szakasz az autópálya tőszomszédságában található, itt mindig nagy a nézősereg.
– Pavé 10 – Mons-en-Pévèle
Hossz: 3 km
Nehézség: *****
Megtett táv: 211
Befutóig: 48.5
2006-ban iktatták be újra ezt az igen nehéz szakaszt, azóta kötelező értékű. Itt történt George Hincapie híres bukása, amikor a villanyak egyszerűen kettétört. Mons-en-Pévèle emelkedővel indul, felülete nagyon egyeletlen, töredezett, az út széléről pedig majnem garantált a kicsúszás. Nincs jó csapás: mindenki választ egyet, aztán újratervez és újratervez… A szakasz vége valamivel könnyebb, de még ez is bőven igényen odafigyelést, erőt és technikai tudást.
Csendélet
– Pavé 6A – Cysoing à Bourghelles
Hossz: 1.3 km
Nehézség: ****
Megtett táv: 232.5
Befutóig: 27
Rövid, de borzasztóan nehéz szakasz. Cysoingnál még egy egész jó útfelület várja a mezőnyt, amely métereken belül megváltozik: a hiányos borítás kősivataghoz hasonlatos, jobb volna, ha a maradék kő ott sem lenne! Kerülgetni ezeket nem lehet, nincs hova lehúzódni. A nyeregben ülve fájdalmas, kiállva pedig hajthatatlan. Gyakoriak a bicajosok közti ütközések: itt taszajtotta le az útról Gusev a bombaformában lévő világbajnok Ballant a 2006-os versenyen. Mivel közel a belga határ, flamandok tízezrei lepik el ezt, illetve a további három pavé szakaszt, a sárga zászlók lengik végig az utat.
– Pavé 6B – Bourghelles à Wannehain
Hossz: 1.1 km
Nehézség: ****
Megtett táv: 235
Befutóig: 24.5
Ha az előző szakaszt nehéznek írtuk le, akkor mit mondjunk erről? A pokolhoz vezető út minden bizonnyal erre halad. Megváltás az utolsó jobbkanyar, amely visszavezet a civilizációba!
– Pavé 5 – Camphin-en-Pévèle
Hossz: 1.8 km
Nehézség: ****
Megtett táv: 239.5
Befutóig: 20
A TGV gyorsvasút mellett halad a legendás 5-ös számú pavé felvezető része, majd egy éles balkanyar után megkezdődik a közel 2 km-es erőpróba. Az út sík, az első farmig még egész jó felülettel rendelkezik, majd jelentősen romlik. Itt gyakran láthatunk látványos akciót, mivel már mindössze 20 km van a velodromig. Az izgalmakhoz az ittas belga szurkolók üdvrivalgása adja meg az alaphangulatot. Akiben van még erő, az kemény tempót diktálhat, akiben már hálni jár a lélek, az képtelen gyorsan haladni az egyenetlenségeken.
– Pavé 4 – Carrefour de l’Arbre
Hossz: 2.1 km
Nehézség: *****
Megtett táv: 242.5
Befutóig: 17
A Trouée d’Arenberg mellett ez a Párizs-Roubaix másik ikonikus szakasza, összefoglalása mindannak, amiről maga a verseny szól. A pavé első része egy farm mellett halad, mellette kis erdő, és itt az út sem annyira rossz minőségű. Nyílegyenesen folytatódik keresztül a gabonatáblán, majd egy kilométer megtétele után derékszögben balra fordul: itt látható az az egyetlen fa, amelyről a szakasz a „kereszteződés a fánál” nevét kapta. Egy büfét is látunk a keresztezősében, amely ma már nem kizárólag a verseny ideje alatt üzemel, hanem az egész évben fogadja a Párizs-Roubaix iránt érdeklődő túristákat.
A szakasz útfelülete végig borzalmas, néhol javul, de korai az öröm, mivel ismét elromlik. Sok a kockakőhiány, az elfordult, túlságosan kiálló darab, amelyre hajtva esélyes mind a bukás, mind a defekt. Nincs egyértelmű ideális nyomvonal: mindenki improvizál. A szakasz vége már nem olyan szörnyű, de ekkorra már a fáradtság olyan szintet érhet el a versenyzőkben, hogy a legegyszerűbb helyzetekben végzetes hibákat követnek el. Ha szökevénycsoport kezdi meg a szakaszt, akkor valaki általában itt megpróbálja a végső támadást. Boonen és Cancellara egyöntetűen szereti ezt a szakaszt.
Fausto Coppi útban a győzelem felé egy a háborúban lebombázott észak-francia kisvárosban, majd a célban, meggyötörten interjút ad
Győztesek
1896: Josef Fischer
1897: Maurice Garin
1898: Maurice Garin
1899: Albert Champion
1900: Emile Bouhours
1901: Lucien Lesna
1902: Lucien Lesna
1903: Hippolyte Aucouturier
1904: Hippolyte Aucouturier
1905: Louis Trousselier
1906: Henri Cornet
1907: Georges Passerieu
1908: Cyrille Van Hauwaert
1909: Octave Lapize
1910: Octave Lapize
1911: Octave Lapize
1912: Charles Crupelandt
1913: François Faber
1914: Charles Crupelandt
1915–1918: elmaradt (I. világháború)
1919: Henri Pelissier
1920: Paul Deman
1921: Henri Pelissier
1922: Albert Dejonghe
1923: Henri Suter
1924: Jules Van Hevel
1925: Felix Sellier
1926: Julien Delbecque
1927: Georges Ronsse
1928: André Leducq
1929: Charles Meunier
1930: Julien Vervaecke
1931: Gaston Rebry
1932: Romain Gijssels
1933: Sylvère Maes
1934: Gaston Rebry
1935: Gaston Rebry
1936: Georges Speicher
1937: Jules Rossi
1938: Lucien Storme
1939: Emile Masson
1940–1942: elmaradt (II. világháború)
1943: Marcel Kint
1944: Maurice De Simpelaere
1945: Paul Maye
1946: Georges Claes
1947: Georges Claes
1948: Rik Van Steenbergen
1949: Serse Coppi és André Mahe (az élen hajtó Coppit rossz irányba terelték a szervezők)
1950: Fausto Coppi
1951: Antonio Bevilacqua
1952: Rik Van Steenbergen
1953: Germain Derijcke
1954: Raymond Impanis
1955: Jean Forestier
1956: Louison Bobet
1957: Alfred De Bruyne
1958: Leon Van Daele
1959: Noel Fore
1960: Pino Cerami
1961: Rik Van Looy
1962: Rik Van Looy
1963: Emile Daems
1964: Peter Post
1965: Rik Van Looy
1966: Felice Gimondi
1967: Jan Janssen
1968: Eddy Merckx
1969: Walter Godefroot
1970: Eddy Merckx
1971: Roger Rosiers
1972: Roger De Vlaeminck
1973: Eddy Merckx
1974: Roger De Vlaeminck
1975: Roger De Vlaeminck
1976: Marc Demeyer
1977: Roger De Vlaeminck
1978: Francesco Moser
1979: Francesco Moser
1980: Francesco Moser
1981: Bernard Hinault
1982: Jan Raas
1983: Hennie Kuiper
1984: Seán Kelly
1985: Marc Madiot
1986: Seán Kelly
1987: Eric Vanderaerden
1988: Dirk Demol
1989: Jean-Marie Wampers
1990: Eddy Plankaert
1991: Marc Madiot
1992: Gilbert Duclos-Lassalle
1993: Gilbert Duclos-Lassalle
1994: Andrej Csmil
1995: Franco Ballerini
1996: Johan Museeuw
1997: Frederic Guesdon
1998: Franco Ballerini
1999: Andrea Tafi
2000: Johan Museeuw
2001: Servais Knaven
2002: Johan Museeuw
2003: Peter Van Petegem
2004: Magnus Bäckstedt
2005: Tom Boonen
2006: Fabian Cancellara
2007: Stuart O’Grady
2008: Tom Boonen
2009: Tom Boonen
2010: Fabian Cancellara
2011: Johan van Summeren
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1rizs%E2%80%93Roubaix_ker%C3%A9kp%C3%A1rverseny
http://www.guardian.co.uk/technology/2006/apr/05/fitness
http://autobus.cyclingnews.com/road/2006/apr06/roubaix06/?id=/features/2006/woodland_hell_of_the_north
Bicycling Australia
Velonews
Benkó Barbara hozta a papírforma eredményt az Újvidéki C2-es minősítésű, olimpiai válogatónak is számító Salcano Cup XCO futamon, bár a körülmények nem voltak ennyire „simák”, ahogy Barbi legfrissebb blogbejegyzéséből kiderül:
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Szövetség jóvoltából két új országot is meglátogathatok a kvalifikációs versenyek miatt, ahol még életemben nem jártam. Igaz, egyik sem az a tipikus egzotikus vidék, de mégis új…:)
Benkó Barbi blogja: olimpiai válogató "új vidéken"
Az egyik ilyen Szerbia volt az elmúlt hétvégén, a másik pedig Románia lesz most hétvégén, ha minden igaz. Az utunk Újvidékre nem volt zökkenőmentes, ugyanis 3,5 órát álltunk a határon, valószínű nyugatról a Húsvéti ünnepekre visszatért vendégmunkások miatt. Óriási ellenőrzések és végeláthatatlan dugó. Mindenesetre érdekes dolgokat láttam, az biztos, hogy ez egy más kultúra, lehet, hogy nem is baj, hogy nem EU tagok még, azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Az volt a szerencsénk, hogy időben indultunk, így nem értünk későn oda és még nyugodtan tudtunk pályát járni, majd elfoglaltuk a szállást. A vacsora hagyott némi kívánni valót maga után, ahogy a reggeli is, de holtig tanul az ember, legközelebb erre is jobban felkészülök.
Vasárnapra elromlott az idő, éjszak esett is, ami bár napközben elállt, de csupán 6 fokot mutattak a hőmérők. Brrrr… 14:00 órakor volt a rajtunk az elit férfivel együtt. Szó szerint, ugyan is együtt rajtoltunk, nem hagytak semmi időkülönbséget, ráadásul a lányokat be sem szólították, csak így álljunk be, ahogy sikerül, érdekes volt. A rajt egy aszfaltos, majd széles murvás emelkedővel kezdődött, ami jó volt, mert így kicsit előre tudtam jönni és relatíve normális pozícióban kezdtem meg a lefelét. Az első kör kimondottan jól ment, már ki is alakult némi előnyöm a Szerb Bajnok hölggyel szemben, 3. helyen Dósa Eszter érkezett, 4. Módos Gabi és ez a sorrend maradt is így a végéig.
Benkó Barbi blogja:
A 2. körben sajnos leszakadtam a Szalontay Bencéék csoportjáról és innen egy magányos verseny következett, szinte végig egyedül tekertem, csak egy pár lekörözött versenyző hozott némi változatosságot, meg helyenként izgalmas szituációt, de az esetek többségében egyből elengedtek. Jól éreztem magam verseny közben, bár a sík szakaszokon kimondottan lassú voltam szerintem, de ez még odébb van, amikor ezeken javítunk. A pálya elég egyszerű volt, semmi technikai kihívást nem tartogatott, inkább volt erő pálya, az emelkedők egész kemények és meredekek voltak. Az tetszett benne, hogy hullámos volt és nem csupán egy fel és le szakaszból állt.
Örülök nagyon, hogy sikerült megszerezni az első helyet, nagyon kellenek most a Világranglista pontok, ráadásul így a magyar Olimpiai kvalifikációs versenyt is vezetem. Most hétvégén jön a második forduló Kolozsváron, majd májusban Graz-ban zárul a széria. A fiúk is nagyon ügyesek voltak, Parti Andris nyert, Szilárd 3., majd Zsolti szoros versenyben 4. lett. Jó hétvége volt a magyaroknak! Köszönöm szépen a segítséget Apunak és Tibinek, nem volt egyszerű dolguk ennyi versenyzővel, de teljesen rendben volt minden! Most szombaton légy szíves gondoljatok rám ismét!:)
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Általános célú mountain bike, amit a legszélesebb körűen használhat a hegyikerekesek legszélesebb rétege: a Merida megújult One-Twenty 3000 D modellje figyelemre méltó kerékpár a rövidebb rugóutas all-mountain gépek között.
A kategória megállapítása miatt már magyarázattal is kell kezdenem a tesztet, hiszen a Merida nemzetközi oldalán a Maraton/Tour szekcióban szerepel a One-Twenty, a Ninety-Nine (XC/maraton) és a One-Forty (all-mountain) között. Több okból pozicionálnám mégis all-mountain irányba, egyfelől a magyarországi kerékpár kínálat és a hazai terepek miatt.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
A Merida „hivatalos” all-mountain gépe, a 140 mm-t mozgó One-Forty itthon ugyanis nem kerül forgalomba, ami logikus, hiszen Magyarországon az „átlagos hegyikerékpáros” nem az Alpokban nő fel, mások a szokások, nálunk az élménybringázás, technikás túrázás könnyebb terepen zajlik, ahol a 120 mm a megfelelő szögekkel tökéletes megoldás.
Ráadásul, az új One-Twenty érzésre sokszor olyan volt, mintha nagyobb úton mozogna a hátulja, mint 120 mm, és a fejcsőszög (68,5 fok pontosan) is inkább az átlagos 130-140 mm-es fullykat idézte. Persze ilyenkor az érzésekkel csínján kell bánni, különösen, ha a tesztelő országúton kezdte az évet, és idén a One-Twenty által kínált 120 mm volt a legnagyobb mozgású fully alatta.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Hivatalosan is „TÖBB”:
Elsőként lássuk, miben változott a Merida 120 mm-t mozgó alumínium fullyja, melyet minden évben van szerencsénk tesztelni. Röviden: teljesen új a vázforma és a felfüggesztés. A korábbi szögletes formákat „speciálisan” ívelt csövek váltották fel, a felfüggesztést pedig a Merida új koncepciója, a M.O.R.E. szellemében dolgozták át.
A M.O.R.E. (Merida Optimized Ride Engineering) a fullyk esetében még „TÖBB” odafigyelést jelent a tervezőasztalnál a Merida olvasatában. Azon túl, hogy a kerékpárnak milyen körülmények között kell optimális teljesítményt nyújtania, figyelembe veszik például a himba elhelyezkedésének tervezésénél, hogy a hajtásláncban melyek a kedvenc fokozatok, mert tekerés közben ilyenkor kell leginkább hajtássemlegesnek lennie a felfüggesztésnek (nem ugyanúgy áll a lánc mondjuk nagytányér 28-on, mint középtányér 16-on). Ugyanígy figyelembe veszik azt is, hogyan változik a kerékpár geometriája a felfüggesztés mozgásakor, különböző helyzetekben.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Az egyforgáspontos rendszert sikerült is továbbfejleszteni, rövidebbek a forgáspontok közötti távolságok, érzésre folyamatosabb a mozgás korábbi modellekhez képest, és érzékeny a rugózás, mint a legjobb egyforgáspontos felfüggesztéseknél. Súlyban is sikerült faragni, az alumínium váz is stabilan 2,5 kilogramm alatt marad. 2012-ben persze már a kúpos fejcső és a postmount tárcsafék-nyereg is „alap”.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Arról nem beszélhetünk, hogy a bringa ne pogózna, a Fox RP2 rugóstagot Propedal állásba állítva is mozog a felfüggesztés tekerés közben, de a hajtáshatékonyságot szerintem ez a jelenség ennek a kerékpárnak és utasának a szintjén különösebben nem befolyásolja (amúgy nyilván mérhetnénk elveszett wattokat). Fontosabb, hogy a kerékpár lassan, felfelé is kisimít minden apróságot, nem akasztanak meg a kisebb egyenetlenségek sem.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Élesben:
Nagyon pozitívak voltak az első tapasztalataim, annak ellenére, hogy még nem szoktam a szántást, a mallorcai tesztelésen kívül a One-Twenty nyergében merészkedtem először terepre. Vizdák Jani mögött a hármashatár-hegyi tesztköre meg is adta az alaphangot, hamar teljes biztonságban kezdtem érezni magam a kerékpáron, s végül elég intenzívre sikerült a lazára tervezett másfél óra.
Komótosan kezdve az emelkedőket nem fért hozzá kétség, hogy felmegy ez mindenhol, persze forgatni kell a pedált és a helyes üléspozíciót is meg kell találni. Pont arról beszélgettünk, hogy magasabb kormánypozíciójú bringáknál sokan elkövetik azt a hibát, hogy belekapaszkodnak a kormányba és azt rángatva próbálják abszolválni a meredekebb mászásokat, és csodálkoznak, ha „a kerékpár emelgeti az orrát”.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Helyes tartással, a nyereg megfelelő pontján ülve, és csak csípőtől lefelé koncentrálva az erőt (közben a kormányt szinte csak érintjük), s persze forgós áttétellel egy ilyen kerékpárral sem jelentenek gondot a legnehezebb „falak” sem. Olyannyira nem, hogy a „Kövesen” felfelé a tervezett laza tempó helyett már a 180-as pulzust sikerült verdesni, de jól esett, hogy a hatékony rugózásnak köszönhetően a nagyobb kavicsok sem akasztják el a gépet.
Az egyetlen, ami megakasztja, a szűk ösvényeket határoló faágak, ugyanis a 680-as kormánnyal nem olyan egyszerű ellavírozni a HHH bizonyos ösvényein. Lefelé viszont minden más szempontból nagyon jól esett a Meridával haladni, ahogy már az elején említettem, én inkább all-mountain-esnek éreztem a szögeket.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
A meredekség nem nagyon ijesztett meg sehol, pedig volt, hogy gondolkozóba estem, például az előbb említett ride alkalmával, amikor Jani egy sziklás hegyoldalon ismeretlen „ösvényt” mutatott. A szögek szempontjából kiderült az is, hogy kevésbé technikás lejtőzőknek sokat segít a gép kisebb leléptetéseknél. Frissen belecsapva a lecsóba én kevesebb akadályt mertem beugrani, mint ahány előtt lelassítottam, de szerencsére azok a kisebb leléptetések, melyek XC-geometriával nem, a One-Twenty-vel megoldhatóak lassan, nyereg mögé csúszva is, nem esünk orra.
A felfüggesztés minőségét dicséri, hogy a kanyartartása is remek lett a One-Twentynek nagyobb sebességnél, korábbi modelleknél még emlékszem idegeskedésre, remegésre, ami a mechanizmus elemeinek kevésbé olajozott együtt dolgozásából adódhatott. Most erről szó sincs, sokkal inkább „egyben van” a gép, mint a régebbi One-Twenty-k.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Felszereltség:
Valószínűleg nem véletlenül kaptuk tesztelésre az egyébként igen széles One-Twenty kínálatból a 3000 D-t, s valószínűleg Mallorcán sem véletlenül ilyen bicókat pakoltak az állványokra, ugyanis az új XT szettben talán még az általában kukacoskodó, technokrata újságírók (jómagam szerencsére nem tartozom közéjük) sem hinném, hogy képesek fogást találni…
Jó, tudom, nem kell használni, meg fölösleges egy kerékpárra, blabla… de legnagyobb kedvencem az új XT fék, egyszerre határozott, mégis kiválóan adagolható nyomáspont, visszatérve kicsit a vázra, a felfüggesztés sem nagyon érzékeny a fékezésre, tökéletes a kontroll. Nagyon jól esett, hogy a kioldókarral többet lehet váltani, apróság, de jól esik. Többen megegyeztünk ismerősök közül, hogy egyértelműen a kedvezőbb árú XT-t választanánk most saját bringára, ha új gépet vásárolnánk.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
A Fox RL villa 15 mm-es átmenőtengellyel ugyancsak a tökéletes kategória, a megszokott kiváló csillapítással, érdekes módon hiába legelső montizások idén, nem fáradt el a felsőtest. Ebben a kategóriában a 15 mm-es tengely elöl több mint elég merevvé teszi a gépet, amihez a Fulcrum Red Power XL kerékszett is hozzáad. A további kiegészítők – kormány, kormányszár, nyeregcső, nyereg – szintén a felső kategóriát képviselik, utóbbi, a Prologo nyereg különösen kényelmesnek bizonyult.
Minden terepen: Merida One-Twenty 3000 D kerékpárteszt
Összefoglalva:
A menettulajdonságokat figyelembe véve a nem túlságosan „watt-orientált” vagy kevésbé elvetemült riderek számára tökéletes játékszer lehet a hazai terepeken a One-Twenty, s persze az eredeti „Maraton/Tour” címkét sem kell képletesen leszakítanunk róla, akár egy Duna Maraton is jó móka lehet vele, s még az sem biztos, hogy kevésbé edzett ridereknek nem számít-e többet a testünket kímélő remek csillapítás, mint az alacsony súly vagy a sportosabb szögek, amiről le kell mondanunk. A 3000 D változat ráadásul kompromisszumok nélküli felszereltséget kínál, nem olcsó, de nem is fogunk azon gondolkozni, mit kellene fejleszteni a gépen.
InfoBox:
Forgalmazó: BikFun Hungary Kft. (bikefun.hu)
A kerékpár a gyártó honlapján IDE KATTINTVA érhető el.
A kerékpár a forgalmazó honlapján IDE KATTINTVA érhető el.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: 16-18-20-22″
Tesztelt gép mérete: 18”
Ajánlott fogyasztói ár: 749 000 Ft (A váz külön is megvásárolható 249 000 Ft-ért)
Újvidéken, UCI C2 besorolású versennyel kezdődött a szövetségi kapitány által kiírt három fordulós olimpiai válogatóverseny sorozat a kvótafutó mountain bike olimpiai krossz versenyzőink számára.
A keretből a hölgyek közül Benkó Barbara (Focus M.I.G.), a férfiak közül Parti András (EuroOne-Waberer’s) fölényesen a legjobbnak bizonyult, nem mellékesen megnyerték a nemzetközi minősítésű versenyt, újabb olimpiai kvalifikációs pontokkal gazdagítva így a nemzetet.
Benkó Barbara - Fotó: Craig Dutton
A világranglista jelen állása szerint hazánk valószínűleg egy női és egy férfi versenyzővel képviseltetheti magát majd Londonban (akit érdekel a ranglista állása részletesen, az UCI oldalán tájékozódhat). Ezek a helyek a hölgyeknél Benkó Barbara, Dósa Eszter és Módos Gabriella között dőlnek majd el, a férfiak között Parti András, Buruczki Szilárd és Juhász Zsolt a kvótafutók. A három kijelölt válogatóversenyen egymáshoz képest eredményességi sorrendben (tehát abszolút helyezéstől függetlenül) 4-2-1 pontot kapnak a versenyzők, és a legtöbb pontot gyűjtő bringás utazhat Londonba.
Újvidéken a ranglista szempontjából is jól termeltek mountain bike versenyzőink, hiszen a férfi mezőnyben Parti (30), Buruczki (15), Juhász (12) és Csielka (6) összesen 63 UCI-pontot, míg a hölgyek közül Benkó (30), Dósa (15) és Módos (12) összesen 57 pontot szereztek. Parti András mellett a junior férfiak mezőnyében a Merida Maraton-CST fiatal tehetsége, Szalontay Bence is a dobogó tetejére állhatott.
Eredmények (név/nemzet/kor/idő/UCI-pont):
Elit nők:
1. Barbara BENKO HUN 22 1:17:32 30
2. Jovana CRNOGORAC SRB 20 1:20:55 20
3. Eszter DOSA HUN 29 1:24:31 15
4. Gabriella MODOS HUN 30 1:28:00 12
5. Semra YETIS TUR 25 1:28:47 10
6. Ivana KOSTIC SRB 20 8
Elit férfiak:
1. Andras PARTI HUN 30 1:19:05 30
2. Michael LAMI SVK 26 1:22:15 20
3. Szilard BURUCZKI HUN 33 1:22:26 15
4. Zsolt JUHASZ HUN 22 1:22:56 12
5. Bojan DJURDJIC SRB 28 1:24:16 10
6. Frantisek LAMI SVK 19 1:25:20 8
7. Mark CSIELKA HUN 21 1:25:35 6
8. Rok KOROSEC SLO 19 1:25:44 4 4
9. Marko POPOVIC SRB 21 1:26:40 2
10. Urban FERENCAK SLO 20 1:26:53 1
11. Aleksa MARIC SRB 21 1:28:47
12. Gabor BOGAR HUN 38 1:29:17
A férfi dobogó - fotó: Gary Perkins/Cape Epic/Sportzpics
8 nap után végéhez ért az ABSA Cape Epic mountain bike megamaraton. A prológból és 7 maratoni szakaszból álló összesen 781 kilométeres táv férfi győztese a Sauser – Stander páros lett, akik már szinte a verseny felénél bebiztosították sikerüket. A hölgyeknél a Bigham – Süss páros nyert fölényesen.
A férfi dobogó - fotó: Gary Perkins/Cape Epic/Sportzpics
Burry Stander és Christoph Sauser (36One-Songo-Specialized) a nyolc szakaszból összesen hatot nyertek az idei Cape Epicen. A dobogó második és harmadik foka egészen máig nyitott volt, négy csapat is esélyes volt az ezüst és bronz éremre. Végül a második helyet Kevin Evans és David George (360Life) szerezték meg kevesebb, mint 4 perc előnnyel a meridás Hannes Grenze és Andreas Kugler előtt.
Stander így értékelt a győzelem után:
„Keményen küzdöttünk ma is és az egész verseny alatt is. Az összetettben gyűjtött 27 perces előny sok, de nem csak rajtunk múlt: az egész csapatnak és a felszereléseinknek is köszönhető. Sokat tanultunk a korábbi évekből. A Cape Epic egy történet, aminek minden napja egy fejezet és ettől csodálatos. Most lesz bőven időm, hogy kipihenjem magam a szezon eleji versenyekre.”
Sauser pedig így vélekedett:
„A Cape Epic minden évben nehezebbé és egyre intenzívebbé válik. A felszerelésünkben nagy különbségek vannak. Ez segít nekünk, hogy magabiztosak lehessünk a kemény szakaszokon is. Az utolsó napi célba érkezés a legjobb érzés az egész héten. Ez a harmadik győzelmem – 2006, 2010 – és ez nagyszerű érzés”
Így örült Sauser és Stander a győzelmének - Sven Martin/Cape Epic/Sportzpics
Tavaly Sally Bigham és Esther Süss is nyertes duóban voltak, igaz akkor nőiben és vegyes párosban indultak.
Bigham csapattársa és a verseny dícséretével összegzett:
„Nagyszerű volt és az időnk is jó lett. Estherrel csodás élmény volt együtt versenyezni, jó csapat vagyunk. Az ötödik szakasznál aggódtam, nem volt könnyű menet”
Bigham és Süss - fotó: Nick Muzik/Cape Epic/Sportzpics
Süss szintén örömmel nyilatkozott:
„Nagyon boldog vagyok, hogy célba értünk, mert ez egy fárasztó hét volt. A cél előtti egy kilométeres síkon már teljes volt az örömöm, innen már biztonságban tudtam magunkat. Sallyvel ez egy csodás élmény volt, egy nagyon erős párost alkottunk.”
És így örült a női győztes duó - fotó: Nick Muzik/Cape Epic/Sportzpics
Férfi végeredmények
1.
Christoph Sauser – Burry Stander (36One-Songo-Specialized)
31:46:51
2.
Kevin Evans – David George (360Life)
0:27:22
3.
Hannes Genze – Andreas Kugler (Multivan Merida Biking)
0:31:07
4.
Thomas Dietsch – Tim Boehme (Bulls)
0:31:57
5.
Alban Lakata – Robert Mennen (Topeak Ergon Racing)
0:32:32
6.
Karl Platt – Stefan Sahm (Bulls)
1:16:09
7.
Kevin Van Hoovels -Sébastien Carabin (Versluys – Craft)
1:55:09
8.
Nico Bell – Gawie Combrinck (Westvaal-Columbia)
1:56:44
9.
Max Knox – Kohei Yamamoto (Songo-Specialized)
1:58:14
10.
Brandon Stewart – Jacques Rossouw (Fedgroup-Itec Connect)
2:09:02
Női összetett eredmények
1.
Sally Bigham – Esther Süss (Wheels4Life)
38:34:12
2.
Theresa Ralph – Nina Gässler (Biogen Britehouse)
0:49:27
3.
Karien van Jaarsveld – Jane Nuessli (MTN Qhubeka Ladies)
1:35:03
4.
Ivonne Kraft – Elisabeth Brandau (Notebooksbilliger.de)
3:23:11
5.
Yolandi Du Toit – Catherine Williamson (Bizhub-FCF)
