Koppenhágából hazatekerni nem is annyira egyszerű, főleg ha az ember egy cargo bringával és egy folding bike-kal tervezi megtenni az utat, ráadásul februárban, ami Európa ezen részén kissé hűvös a hosszú bringázásokhoz és a sátorban alváshoz. Ezt most már a Cargo4Arló túra részvevői is tudják, de nem adták fel, bár a tervezetthez képest lassabban haladnak már majdnem elérték Szlovákiát, ahonnan szinte „már csak egy köpés” Magyarország. Nézzük, hogy telt nekik az elmúlt pár nap, legutóbb akkor számoltunk be a túráról amikor elérték Berlint.

Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal

Lélegzetvisszafojtva az éjszakában

Február 22 – By Andris

Lépésről lépésre közeledtünk Berlin felé. Az útjelző táblák gyakoribbá váltak, a dombok átadták helyüket a sík vidéknek, hosszú, egyenes kerékpárutakkal. És persze ellenszéllel… Sok időt töltöttem azzal, hogy Szoki szélárnyékában bújkáltam, pár centiméterrel a hátsó kereke mögött gurulva. Megálltunk egy gyors útszéli ebédre, megolajoztuk a láncomat és terveket szőttünk. Két lehetőségünk volt: ma még sokat haladunk, vagy vonattal Zittau felé vesszük az irányt és onnan az eredeti menetrendünk szerint folytatjuk.

Az előbbit választottuk. Ez azt jelentette, hogy kihagytuk az éjszakai szállást egy barátunknál Berlinben és újraterveztük az útvonalunkat a városon keresztül: Oranienburgból a Google Maps navigációval arra a helyre mentünk, ahol az eredeti nyomvonalunk elhagyja Berlint a déli oldalon.

Ez szórakoztatónak tűnt: a navi a külvároson keresztül vezetett minket, néhány dombon át, focipályák és autókereskedések mellett, és mindvégig azt éreztük, hogy haladunk. Elmúltak a mecklenburgi magányos falvak között töltött éjszakák, itt percről percre közeledtünk a célunkhoz.

De nem minden akadály nélkül. Berlinben a kerékpárút gyakran a járda része és nem az úté. Sokszor keskeny, a fák gyökerei miatt göröngyös, és apró, nyelvharapós macskakövekkel van kikövezve.Újra és újra fák, parkoló autók és kátyúk között kellett kanyarogni. Néha kerékpárútként jelölt földúton találtuk magunkat. Határozottan vacsoraidő volt, ezért leültünk egy török bárba és egy kis lakomát tartottunk, majd továbbmentünk a Parlament, a Brandenburger Tor, a fal maradványai mellett, majd fel a Kreuzbergre. Tizenegy óra körül érkeztünk meg a megjelölt úti célhoz.De tovább kellett mennünk, el kellett érnünk az aznapi 200 km-t, különben túl nagy lett volna a lemaradásunk. A kerékpárutak szélesek és autómentesek voltak, Szoki a túráiról szóló történetekkel szórakoztatott, a külvárosokból falvak lettek, közöttük erdővel, és hajnal 1:00 körül elértük a 200 km-es határt. A sátrunk alatt puha moharéteg volt éjszaka, most reggel 7 óra van, zabkását majszolunk, hallgatjuk az esőt, a madárcsicsergést és az úton haladó autókat és készülünk az új napra.

Összeszorított foggal

Február 22. – By Andris

Ma rossz idővel indult a nap, esett és szembe fújt a szél. Minden méterért meg kellett dolgoznunk a Spreewald-on át, de legalább vízszintes volt. Egy elképesztő kis pékségben ebédeltünk, ahol ötven éve megállt az idő, de a fánk és a süti nagyon finom volt. Szoki magabiztosan vezeti a Bullittot, már menet közben is tud müzli szeletet enni. Az eső elállt, a szél is gyengült, mindenütt virágok nyílnak, de nekünk megint egy hosszú emelkedő kezdődik. 150 km van hátra a mai napból.

Megállunk éjszakára

Február 22. – By Andris

Szokinak fájnak a térdei. Találtunk egy esőházat egy bányató mellett, megálltunk pihenni, és maradunk éjszakára. Reméljük, holnap újra tudunk haladni, de minden valószínűség szerint fel kell adni a tervet, hogy Budapestig biciklizzünk. Holnap újratervezünk, valószínűleg alacsony padlós vonatok fognak nekünk segíteni, hogy átjussunk Csehországon, az is lehet, hogy keresünk egy furgonos cimborát, aki fel tud venni Szlovákiában. Biztonságos, védett helyen vagyunk, jóízűen megvacsoráztunk, a többi a Jóisten kezében van.

Haladunk tovább

Február 23 – By Szoki

A csütörtöki napunk sajnálatos módon a bedagadt térdemmel ért véget egy óriási felhagyott bányató feletti dombon, ahol egy kiváló, széles padokkal megáldott pihenő nyújtott menedéket a szél ellen. Andris még szívesen ment volna, de muszáj volt gyógyulásra bírni az ízületeimet. Így már korán nyugovóra tértünk, amit csak egy óriási, ún. KNK (kérdezzétek privátban Andris a jelentéséről!), azaz egy nagy, fehér, hosszú szőrű kutya zavart meg, mi ordibálással jeleztük neki, hogy nem kívánunk a vacsorájává válni, de szerencsére kisvártatva megérkezett a gazdája, aki jobb belátásra bírta. Szemmel láthatólag a gazdit nem zaklatta fel az eset, bocsánatot kért, kérdezett kettőt, majd tova ballagtak, mi pedig aludtunk tovább. Már kezdett világosodni, mikor gyorsan bekaptunk valamit, összepakoltunk (ami a sátorcsomagolás hiánya miatt gyorsabban megtörtént, mint eddig). Schwarzkollm benzinkútjánál töltekeztünk, most pedig folytatjuk utunkat – még 100 km körül van a cseh határ. Egyelőre pontosabb becsléseket és találgatásokat nem teszünk hazaérkezésünkkel kapcsolatban, a lehetőségeket majd nap közben megvitatjuk.

A cseh határ felé

Február 23 – By Andris

13:32 Egyre többet megyünk felfelé, de hátszél van, és nem esik. A kesztyűm szinte száraz, és új a nyergem, mert Szoki hozott otthonról, és a Bullittét meg átraktuk a Birdyre. Hátrahagytuk a barnaszénbányákat és a ‘Glückauf’ táblákat, megérkeztünk a lengyel nyelvű táblák és útmenti feszületek közé. Egy gyors ebéd és egy kedves, de nem szomjas német fickóval való beszélgetés után elmaradt a hátunk mögött Bautzen, az utolsó német város a határig.

17:22 Átléptük a cseh határt!

Egy új világ

Február 23 – By Andris

Megérkeztünk Csehországba. Németország nem nagyon akart elereszteni, egyik hegyre küzdöttük fel magunkat a másik után. Átkeltünk néhány festői kisvároson, ahol favázas házak álltak, némelyiken természetes palatetővel. A lejtőkön teljes erővel kellett tekernem, hogy le ne maradjak Szoki mögött – vagy tíz centivel mögötte izgulni a szélárnyékában.

Zittau közvetlenül a lengyel határra épült, utána egy kilométeren belül három benzinkút és öt dohánybolt jön, majd megérkezik az ember Csehországba. Felmásztunk egy szerpentinen, hallgattuk a hegyi patak moraját, szimatoltuk a kőszénfüst és a kiadós vacsora szagát. Még kb este 10-ig tekerünk, aztán letáborozunk.

Hullámvasút Liberecben

Február 24 – By Andris

A határ utáni nagy emelkedő után könnyű menetben reménykedtem. Kitaláltam, hogy a határ valószínűleg a vízválasztó lesz és akkor végre mehetünk le, le, le és le, és egy időre elfelejthetjük a hegyeket. Nos, tévedtem. Liberec városa egy olyan medencében fekszik, amely nyilvánvalóan észak felé folyik le. De még előtte is ki kellett bírnunk néhány igazán meredek utcát, ahol a kijelölt kerékpárút elkerüli a forgalmas főutat. Némelyik olyan meredek volt, hogy Szokinak le kellett szállnia és tolnia kellett a teherbiciklit. Elkezdett esni az eső, és néhány óra óta már sötét volt. Megálltunk enni egy benzinkútnál, örültünk, hogy valódi székekre ülhettünk. Amikor összeszedtük az energiát a folytatáshoz, folytatódott a hullámvasút. A pálya többször átment a vasút és az autópálya felett valamint alatta, majd kivezetett a városból. De persze megint csak felfelé. A zuhogó esőben másztunk és másztunk felfelé, majd egy buszmegállóban megálltunk egy gyors pihenőre. Kísértésbe estünk, hogy ott éjszakázzunk, de úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk.

A térkép szerint a főgerinc egy kilométerre lenne és körülbelül 100 métert kellene megmásznunk. Elértük a varázslatos helyet és elindultunk lefelé. A folyó egy keskeny szurdokban folyt, az autópálya a völgyben haladt, itt-ott keresztezve azt, a mi kis utunk pedig a kettő között haladt. Láttam Szoki fényszóróját jobbra-balra villogni, ahogy hiába keresett alkalmas táborhelyet. Be kellene érnünk azzal, hogy az egyik autópálya hídja alatt éjszakázunk? Nagyon zajos, de legalább száraz. Végül este 11 után találtunk egy kis lapos oldalvölgyet és rekordidő alatt felállítottuk a sátrat.

Reggelre már nem esett az eső. Korán keltem és megmártóztam a patakban – mindenképpen megérte, hiszen már majdnem egy hete nem zuhanyoztam. A sátorban a tábori tűzhelyen instant tésztát főztünk, nem szívesen hagytuk el a hálózsákunk melegét. De aztán minden készen volt, összepakoltunk és elindultunk lefelé. Néhány kilométer után újabb hajtűkanyarokból álló emelkedő jelentett kihívást, de utána a hegyi fennsíkon való sima száguldás jutalmazott minket. Aztán kisütött a nap. Tisov felé még egy gurulás lefelé, majd újra kezdődött a hullámvasút, meredek kis sikátorok és mellékutak fel és le. Egy vasúti átjárónál a biztonsági sín olyan szűk volt, hogy a hosszú Bullittal nem lehetett bevenni a kanyart. Az első kereket beékeltük a kanyarba, Szoki pedig felemelte a bicigli hátulját és átemelte a korláton. De sok-sok emelkedő és mélypont után végül a 35-ös útra értünk, amelyen a következő órákban haladunk. Ez az út széles, a forgalom rendben van, de azért elég sok dombra fel kell mennünk.

Gerillatöltés Csehországban

Február 25 – By Szoki

Első és legfontosabb szolgálati közlemény: ma legfeljebb Brno környékén tudnánk együtt tekerni, mivel akkora késésben vagyunk a tervekhez képest, így a közös pilisi átkelés elmarad.

A tegnapi nap kemény, de szép volt: mind az időjárás, mind az útviszonyok kedvezőek voltak. Kellett keményeket mászni, de elértünk az előre kiszemelt esőbeállóhoz – ahol persze 2 nappal ezelőtt kellett volna nyugovóra hajtani a fejünket. Ennek ellenére is úgy döntöttünk, hogy nem tekerünk tovább egy bizonytalan táborhely reményében, hanem az esőbeálló helyett sátrat verünk és megpihenünk. Az eddigi 7-8 °C helyett 2-3 °C közé süllyedt a hőmérséklet, a szél lengedezett, így ezért is jobb volt a sátorban meghúzni magunkat. Igyekeztünk korán kelni, amit a hideg kissé hátráltatott, de fagy még mindig nem volt. Miután elindultunk, rögtön mászásba kezdtünk – itt az út szélén egykori hóemberek szétszórt hamvait is látni véltük. Legurultunk Hlinsko-ba és szerencsénkre a helyi Coop tárt ajtókkal várt. Az első, amit mindketten megpillantottunk, egy konnektor volt az előterben, így rögtön gerilla töltésbe kezdtünk, míg vásároltunk, ettünk, ittunk, láncot olajoztunk. Most pedig – mivel kezd hideg lenni és több dolgot már nem tudunk kitalálni, amiért maradhatnánk, újra útrakelünk.

Besztercebánya és tovább

Február 25 – By Szoki

Egy benzinkút vendégszeretetét élvezzük újra, miközben az írás születik. A mai napon eddig (fél 2) igen kemény és hosszú mászásokkal kellett megbirkóznunk, amiket csak kis részben ellensúlyoztak a lejtők – azok inkább voltak rövidek, mint hosszúak. A fékek szerencsére bírják, néha izzanak, néha csak langyosak. Tekerünk tovább, Brno egy köztes cél, a mai nap végére mindenképp át akarjuk lépni a határt is, a továbbiakról pedig még mindig csak elképzeléseink vannak, de a hétfőt még rá tudjuk szánni az útra.

Követés

Itt tudjátok követni, hogy hol tart a túra: https://movingobject.co/cargo4arlo/

Jótékonyság

A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.

Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269

IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB

Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!

A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu

Elérkezett a túra nagy napja, Andris és Szoki elindultak haza Koppenhágából egy cargo bicikli és egy folding bike nyergében. A jótékony céllal bringázó párost már az induláskor nem várt akadályok lassították, de még az eredetileg tervezett időben hazaérhetnek. Nézzük az első pár nap történését!

Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal

Mikor elindul a vonat

By Andris

Eljött a pillanat, összeszedtük a zacskós leveseket, lezártuk a biciklitáskákat, ellenőriztük a keréknyomást, megöleltük a feleségeinket, és elindultunk az állomásra. Budapest gyönyörű délutáni napsütéssel köszönt el, ami beragyogta a Keleti pályaudvart. Eltartott egy darabig, amíg végigsétáltunk a peronon a rengeteg csomagunkkal (két biciklitáska, egy vízitúrazsák, egy nagy vízhatlan sporttáska, egy hátizsák, egy fotóstáska és az összecsukott bicikli), de végül meglett a megfelelő kocsi és kigördült velünk a vonat.
Kedves társaságunk volt Bécsig: egy beszédes, nagyon életvidám néni és egy hölgy, aki egy babát horgolt, egy hosszú zarándoklatra készül, és mint kiderült, szeret sziklát mászni. Útközben a Magyar Turistának írtam cikket, úgyhogy hipp-hopp elrepült az idő, máris Bécsben voltunk.

Az állomáson egy kis szájkarate következett az ügyfélszolgálattal, mert pár hete kaptunk egy értesítést, hogy változik a menetrend, később érünk Hamburgba, így most már biztos, hogy lekéssük a korábbi vonatot Koppenhágába. Adtak helyjegyek a két órával későbbi járatra, de veszítünk két óra nappali világosságot ezzel, ami bizony hiányozni fog.
Még egy gyors telefonhívás haza (a legkisebb fiamnak ma volt a születésnapja), és begördült a nightjet. Felraktuk a sok csomagot, kiagyaltuk, hogy működik a csomagok lezárása, megvártuk, hogy a kedves (magyar) főkalauz reset-elje a  fülkéink nyitókártyáit, de most itt vagyunk fáradtan és jóllakottan (teljesítménytúrás maradék, hurrá!), és mindjárt alszunk.

A visszaszámlálás már nulla napot mutat. Ja, és az előrejelzés szerint Koppenhágában erős déli szél fog várni, ami nem könnyítené meg a dolgunkat. Persze esővel.

Später und später

By Andris

Az éjszaka békésen és zavartalanul telt, leszámítva a német határőrt, aki Szokira nem is volt kíváncsi, és a mérges úriembert, aki azt hitte, hogy az egyikünk az ő fülkéjében alszik, de hamar kiderült, hogy eltévesztette a kocsit. Ágyba kaptuk a reggelit, jóízűen megettük, aztán én kísérleteztem egy kis jógával, amennyire a szűk fülke engedte.

A bécsi vasutasoknak igaza volt: egy órát késett a nightjet, és úgy tűnt, hogy ez rajtunk kívül mindenkinek természetes. A koppenhágai vonat csak egy bő óra múlva indult, úgyhogy ráértünk. A hamburgi állomásról szép emlékeket őrzök, még azokból az időkből, amikor félig Dániában dolgoztam – mennyivel fiatalabb voltam hat éve! Kipattintottuk a Birdy-t, ráakasztottunk amennyi táskát csak tudtunk, és kisétáltunk az állomásról a főtér felé a sétálóutcán. Hát, úgy tűnik, hogy Hamburgban minden tele van teherbiciklivel. Mindjárt az állomásnál elsuhant mellettünk egy elöl-hátul rugós, dupla akkus csodagép, jöttek-mentek a háromkerekű “pedálos babakocsik”, a tárolókban leláncolva a kedvenc csukható platós mini-cargómból is állt néhány, volt egy házilag hegesztettnek tűnő elektromos rekumbens tricikli, a csomagfutár egy hatalmas, zárt fülkés, utánfutós cargo bike szörnnyel közlekedett, és minden második büfé előtt ott állt a futár teherbringája. Még leláncolva otthagyott, szétlopott, rozsdásodó teherbringát is láttunk egy sushis előtt. Hétfő reggel volt, a normál bringák számolatlanul jöttek-mentek. Ja, és persze összecsukható bringa is volt bőven, nyüzsögtek az állomás körül, mint a kishalak.

Megcsodáltuk a városházát, megálltunk egy pillanatra a döbbenetesen minimalista első világháborús emlékműnél (“a város negyvenezer fia vesztette életét” – hirdette a felirat), kinéztünk a tengerre és visszaballagtunk az állomáshoz. A koppenhágai vonat is késve állt be, komoly tömeg gyűlt össze a peronon, volt egy kis kavarodás, mert nem a jó kocsinál kezdtem el bepakolni, de nemsokára minden csomag ripsz-ropsz a helyére került és helyet foglaltunk. Erre bemondták, hogy a vonat még fél órát várakozik műszaki probléma miatt. Ez azt jelenti, hogy napnyugta körül érünk Koppenhágába és a minimum hét órás tekerés Gedserig erősen az éjszakába fog nyúlni, de legalább biztosan oodaérünk a bringabolthoz, mielőtt bezár. Hogy melyik kompot érjük el, az egyelőre bizonytalan: lehet késő este, éjfél után, vagy holnap kora reggel.

Addig is összekötöttük a kamerákat és a telefont, töltőre tettük a lámpákat és megettük az utolsó péksütiket. Az eső odakint hol szitált, hol szakadt, a rétek és erdők belvízben állnak, ami kicsit aggasztó a sátorozásra nézve. Átkeltünk a gyönyörű Rendsburgi hídon a Kiel-i csatorna fölött, majd nemsokára csodálkozva láttunk egy nagyon hasonló másik hidat. Ez becsapás, a vonat a magas híd után a tengerszinten fekvő állomást úgy éri el, hogy a pálya egy teljes kört tesz meg. Nemrég léptük át Padborgnál a dán határt, figyelgetjük az időjárást, spekulálunk a várható átlagsebességünkről, és általában véve nagyon várjuk már, hogy pörögjenek a küllők alattunk.

https://bikemag.hu/magazin/furcsa-bringakon-koppenhagabol-haza-a-felszereles/

1. nap – Indulás

By Szoki

A Koppenhága és Gedser közötti út igen egyenes volt és csak pár említésre méltó pillanat akadt – természetesen a bringa átvétele egy pár ajándék kulaccsal egyetemben, az első méterek a teherbringával és kishíján ütközés pár kukával, egy kebab, ami csillapította éhségünket, átkelés a Storstrøm hídon, amely a Storstrømmen felett köti össze a Falster és a Masnedø szigeteket. Átkelés közben csak egy félelmetes tengeri tornyot láttunk a ködben, a szél tombolt, pont, mint egy horrorfilmben. És természetesen az érkezés Gedserbe, ahol elfogyasztottunk egy páncélos tarhonyát (azaz konzervet) a komp várótermében egy hatalmas gőzös mellett. Most fekszünk a kompon – 8 óra van és várjuk az újabb izgalmas napot.

Nehéz küzdelem

By Andris

A mecklenburgi Teterowban vagyunk amikor ezeket a sorokat írom, ahol egy benzinkútnál feltöltjük a vizes kulacsainkat. A kompút után, ahol nekem kb. egy órát sikerült aludnom, Szokinak pedig kb. 15 percet, dél felé fordultunk Berlin felé, átkeltünk Rostockon, gyorsan megreggeliztünk egy szupermarketben és megmásztuk az első hegyet. Majd a következőt és a következőt. A Mecklenburg-Előpomeránia szakasz rázós, minden domb után jön egy még magasabb. A Bullitt úgy megy a sík terepen, mint egy álom, de amikor emelkedő következik, nem tagadhatja le a súlyát. Nézem, ahogy Szoki váltja a sebességfokozatokat, beletapos a pedálba, néha szuszogva és fújtatva ahogy megyünk fel az emelkedőkre. De ehhez idő kell. Én is ismerem ezt az érzést, amikor családi bringatúráimon fél Magyarországot végighúztam egy megrakott biciklis utánfutóval, de ott a sebesség nem volt kérdés, hiszen gyerekekkel tekertünk. A mai tervezett célunk Berlin volt, 240 km-re a parttól. Eddig 50 km-t tettünk meg, úgyhogy át kell ütemeznünk a napi szakaszokat.

Jó hír, hogy az első adományok már megérkeztek! Nagyon szépen köszönjük kedves követőink!

2. nap – Mecklenburgon át

By Andris

Kevés hang esik olyan jól a szívemnek, mint az eső dobolása a sátorponyván, hát még, ha ezt a gázfőzőn rotyogó tészta hangja festi alá! Mára letáboroztunk, bent vagyunk a sátorban, odakint ponyva alatt alszik a két bringa: a hős Bullitt és a bátor kis Birdy.

Fáradtak és törődöttek vagyunk és még nagyon messze járunk Berlintől, ami a mai úticél lett volna. A nap nagy részét az országúton töltöttük, miközben kamionok és traktorok előzgettek minket. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan kamion, ami Rostock felé a kompon is velünk utazott már, majd megelőzött, célba ért, visszafelé eljött szembe, majd később újra megelőzött. Megfigyeltem, hogy Mecklenburgban a foci nem játék: minden transzformátorházat és támfalat vastagon borít a grafitti, éltetve a Hanse Rostock-ot. A kamionokat csak kibírtam valahogy, de a Hanse Rostocknak már nagyon vártam, hogy vége legyen. Tartottunk egy gyors ebédszünetet egy benzinkútnál, majd a Remplin-i tavak felé letértünk egy mellékútra. Gyönyörű volt a táj, millió vadliba gágogása töltötte be a levegőt, de már az erőnk végén jártunk, úgyhogy megbeszéltük, hogy sziesztázunk. Sajnos a rétek belvízben álltak, de végül találtunk egy száraz foltot egy gát tetején. Füldugó be a libák ellen és már aludtam is. Arra ébredtünk, hogy valaki aggódva kérdezget, hogy baleset történt-e vagy miért fekszünk ott. Így viszont még világosban összepakolhattunk, és újra útnak eredtünk.

Mecklenburg tájait a gleccserek formálták, a gleccserek viszont sajnos szörnyű rendetlenek. Nem válogatják meg a hordalékukat súly szerint, mint a folyók, csak összekeverik a homokot, a murvát, és a kőtömböket, majd lepakolják, ahova eszükbe jut. Nem igazán alakítanak ki folyó- és mellékfolyó-hálózazot, hanem a morénáikkal szabálytalan dombokat formálnak, amiket aztán a szél is áthalmoz néha. Szóval a világnak ez a része szép, de nem könnyű itt biciklitúrázni. Vannak például bicikliutak, de nincs megjelölve, hogy melyik aszfaltos, melyik macskaköves, melyiket borítja murva és melyiket sáros homok. Volt egy útvonal, ahonnan vissza kellett fordulnunk a sár miatt, ráadásul a cargo hátsó váltója csupa homok lett, mert belelógott egy pocsolyába. Ez egy igen gyéren lakott régió, néha órákig tekertünk anélkül, hogy egy embert vagy autót láttunk volna. Néha olyan távol vitt az út a falvaktól, hogy még a fényük sem látszott a látóhatáron. Minden tele van vándorkövekkel, a szántóföldek sarkain úgy tűnik, évszázadok óta gyűlnek. A kereszteződésekben hatalmas öreg tölgyfák állnak. De valahogy különös, magányos hangulatot árasztott a táj, az alvó falvak, és a vég nélküli szántóföldek.

Este 11 körül vertünk tábort és épp akkor kezdett el esni az eső, amikor elkészültünk.

Berlin ist eine Reise wert

By Andris

Ma eddig jól mentünk. 8 előtt indultunk, megvárva, hogy elálljon a hajnali eső, átkeltünk néhány dombon és falun, majd elértük Neustrelitz városát. Itt a bolt parkolójában reggeliztünk péksütit és tésztalevest, aztán húztunk tovább dél felé Fürstenberg an der Havel és Berlin irányába, tavak között, fenyveseken át. A terv az, hogy keresztülmegyünk Berlinen és ki a másik oldalán, hogy a városon kívül táborozzunk majd valahol. Már kevesebb, mint 1000 km van hátra összesen, ha meglesz mától a napi 200, hazaérünk időre.

Követés

Itt tudjátok követni, hogy hol tart a túra: https://movingobject.co/cargo4arlo/

Jótékonyság

A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.

Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269

IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB

Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!

A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu