A WADA (Antidopping Világszervezet) ahogy helyben hagyta Lance Armstrong trónfosztását és eltiltását, úgy nem fellebbez szigorúbb ítéletért Lausanne-ban az ügyében tanúskodó és saját korábbi doppingvétségeikről is valló csapattársak esetében sem.
A WADA szerint a szabálykönyv is támogatja, hogy amikor a versenyzők együttműködnek a hatóságokkal hasonló helyzetben, csökkentett büntetést kapjanak. Az indoklásban elhangzik egy mondat, ami jól jellemzi a helyzetet: „Ösztönöznünk kell a sportolókat, hogy információkkal szolgáljanak.”
Itt érdemes megjegyezni még az USADA nyomozással kapcsolatban, hogy Travis Tygart elnök szerint Lance Armstrong is csak két Tour de France győzelmét veszítette volna el, amennyiben együttműködik a hatósággal.
Arsmtrong azonban a hallgatást választotta, de csapattársaik tanúvallomásai alapján megállapítást nyert, hogy a texasi – aki egyébként a U. S. Postal résztulajdonosa is volt – nem csak fogyasztóként került kapcsolatba a doppinggal, de terjesztette és csempészte is a tiltott teljesítményfokozó szereket, és ösztönözte, sőt, kényszerítette csapattársait a doppingolásra.
A U. S. Postal stábjából egyébként Johan Bruyneel csapatvezető, Pepe Martin edző és Pedro Celaya csapatorvos is számíthat további bírósági meghallgatásokra még idén, és szintén életre szóló eltiltásra számíthatnak a sport területén. Az ügy köztörvényes úton való folytatása is valószínű.
A hat korábbi U. S. Postal versenyző közül George Hincapie és Michael Barry idén jelentette be visszavonulását, David Zabriskie, Tom Danielson és Christian Vandevelde továbbra is a Garmin csapatában versenyez jövőre, Levi Leipheimerrel szerződést bontott az Omega Pharma-Quick Step.
Buruczi Szilárd holnap címvédőként és esélyesként áll rajthoz az ózdi SuperCross forulón, legfrissebb blogjából azonban kiderül, hogy a felkészülés szempontjából tavalyhoz képest fontos változás történt, ami már a teljes idei krossz szezont meghatározza…
Sziasztok!
Mielőtt kitérnék a versenyen történtekre, be szeretnék jelenteni egy fontos változást. A krossz szezon kezdetétől Tisza Zoli kerékpáros edzővel dolgozok együtt. Zolit még a 2009-es kerékpáros edzői tanfolyamon ismertem meg. Jelenleg az USA-ban edzősködik már több mint 10 éve és többek között Kusztor Peti edzője is több éve. Zoli többszörös magyar ciklokrossz bajnok. Még én is versenyeztem vele, amikor elkezdtem a terepkerékpározást. Minden csínját-bínját ismeri a szakágnak és még mindig keményen versenyez. Nagyon precízen megköveteli a watt alapú edzéseket, ami az élsportban elengedhetetlen az eredményes szerepléshez. Remélem, hogy eredményes leszek Zoli irányítása alatt!
Pócsföldi Ottó bának nagyon szépen köszönöm az elmúlt 6 év edzői munkáját! Nagyon sokat segített és a nehéz krízis helyzetekben is tartotta bennem a lelket. Nélküle már biztos nem versenyeznék ezen a szinten. Sok-sok jót tanultam tőle és hasznos tanácsokkal látott el. Soha nem felejtem el az együtt töltött éveket. Köszönöm Ottó bá!
Most nézzük, hogy mi is történt a versenyen:
Végre elkezdődött itthon is a ciklokrossz szezon. Az első SuperCross futamon Kazincbarcikán, a Jubileumi parkban róhattuk a közel 3 kilométeres köröket. Kis csapatommal a Merida KTC-vel és a párommal indultunk a hajnali órákban a hosszú útra. A korai indulásnak köszönhetően még a futamok előtt tudtam pályát járni és nem zavartam a korábban induló sporttársakat a versenyzésben. Sajnos nem mindenki gondolta így… A futamok között is van idő pályát járni, ennyi tiszteletet megérdemel a versenyző és nem utolsó szempontból zavaró is, ha mögötted lihegnek. A pályába kisebb újításokat tettek bele, ami nekem jobban tetszett, mint az előző pályák. Több kanyar kombináció és egy mini domb tette technikásabbá nyomvezetést. Szabadgörgőn kezdtem a bemelegítést, közben Ritám a pályán keményen küzdött a technikai elemekkel az első CX versenyén. Az utolsó körben történt egy kis technikai gondja, de elsőre nagyon szépen száguldozott. Annyira megtetszett neki, hogy az összes SuperCross futamon ott akar lenni. 🙂
Fél óra szabadgörgőzés után még csináltam pár rövid megindulást, aztán már szólítottak a rajthoz. A tavalyi összetett 2. helyem miatt Fejes Gabi után szólítottak be az első sorba. Minden adott volt a jó rajthoz, de mégsem tudtam elkapni elég gyorsan. Csak a 4. pozícióiba sikerült besorolnom a rajt utáni nagy tolakodásban, de innen is tudtam kontrollálni az élbolyt. Aztán a gyors tempónak köszönhetően már csak hárman maradtunk a 2. kör végére. A következő körben a második helyre jöttem fel a vezető szlovák mögött 15 másodpercre. Ez a távolság hol kisebb, hol nagyobb volt, de a végén megmaradt a hátrányom. Kicsit hátráltatott a megfázásom, sokat fújtam az orrom a verseny során, hogy elég levegőt kapjak.
Most versenyeztem először az új Northwave Extreme Tech csukában, ami nagyon kényelmesnek bizonyult a szuper kinézet mellett! A csatolási-rendszere az eddig használt cipők között a legjobban szabályozható és nagyon jól fogja a lábamat. Növelte a komfort érzetet és az erőátvitelt a lábamra formált betét is. A Merida Carbon CycloCross gépezet is tökéletesen működött, ezen a versenyen a canti fékesnek láttam előnyét a száraz pálya miatt. Ricsi bácsi szingós WCS karbon kerekei még néhány felütésnek is ellenálltak, nem kaptam defektet…
Rekord nevezés jött össze az első SuperCross fordulón, a csapatomból hatan is indultunk: Eisi, Wojti, Gabesz, Éva, Peti és Én! Nagyon jó látni, hogy egyre többen indulunk a téli időszakban is, ami a szuper rendezésnek is köszönhető. Minden elismerésem a rendező egyesületeknek, szponzoroknak, mert nem csak az anyagiakon múlik a minőségi versenyrendezés.
A következő versenyem az ózdi SuperCross 2. futam, itt címvédőként indulok. Szurkoljatok, hogy megvédjem az elsőségemet! 🙂
Hivatalos eljárás indul az UCI ellen a Lance Armstrong uralkodása mögött rejlő szövevényes korrupcióban való érintettség okán. Az utóbbi években munkásságát a kerékpársportban történt korrupt folyamatok leleplezésére szentelő ír Paul Kimmage folyamodott bírósághoz.
Az UCI egy hete adta ki kapcsolódó hivatalos közleményeit azt követően, hogy Lance Armstrongot az USADA (amerikai antidopping ügynökség) megfosztotta eredményeitől. A helyzet eléggé visszás, mert noha az UCI üresen hagyta a győztes nevét az Armstrong által nyert hét Tour de France eredménylistáján, és helyben hagyta az USADA szankcióit, saját felelősségéről mélyen hallgat, illetve tagad, például a nyomozati anyagban is szóba kerülő eltüntetett pozitív doppingmintákkal kapcsolatban.
Paul Kimmage
Nagy nyilvánosság előtt Paul Kimmage volt az, aki többször is nagy port vert fel az UCI szervezetében működő korrupciót feltáró írásaival – többek között az elhíresült Floyd Landis-interjúval – ami után Pat McQuaid pert indított ellene. Miután most az ügy új fordulatot vett, az UCI részéről arról is nyilatkoztak, hogy a Kimmage-perben attól függően változtatnak álláspontjukon, hogy mi lesz az eredménye a Lance Armstrong ügyet értékelő független bizottság vizsgálatainak.
Az egykori ír versenyző most elébe megy az eseményeknek, hivatalosan is megindítva az eljárást az UCI elöljárói ellen. Közben erős tábor gyűlt össze mögötte, az amerikai NYvelocity.com és Cyclismas.com által Kimmage védelmének támogatására létrehozott alap számlájára már több mint kétezren fizettek be adományt, közel 90 000 dollár értékben, a támogatók egyik szószólója a háromszoros Tour-győztes amerikai Greg LeMond (aki – ismerve múltját, Armstronghoz fűződő rossz viszonyát – nem biztos, hogy a legjobb ajánlólevél, de vitathatatlanul nagy név a kerékpársportban).
Hein Verbruggen és Pat Mcquaid
A Kimmage ügyvédje által november 1-jén kiadott közlemény:
Az alábbi közleményben alulírott (Cedric Aguet) hivatalosan bejelenti, hogy ügyfele, Paul Kimmage a mai napon törvénysértés ügyében fordult Vevey államügyészéhez, Hein Verbruggennel, Pat McQuaiddel és ismeretlen személyekkel szemben, hogy indítsák meg velük szemben a nyomozást becsületsértés/rágalmazás, valamint csalás erős gyanúja ügyében.
Ezzel a 28 oldalas (55 mellékletet tartalmazó) dokumentummal Paul Kimmage többek között azt kifogásolja, hogy sárba tiporták a nevét, nyilvánosan hazugnak nevezték, és becsületsértéssel vádolták meg, amikor publikálta Floyd Landis-szel készített interjúját, melyben Landis elítélte a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) legfelsőbb vezetőinek magatartását. Mindemellett Poul Kimmage tájékoztatja a svájci bűnügyi hatóságokat az erős gyanúról – melynek terhe legkevesebb Hein Verbruggenre nehezedik – miszerint direkt vagy indirekt módon kulcsfontosságú támogatást adtak ahhoz, hogy Lance Armstrong jelentős összegekre tegyen szert versenyen vagy versenyeken kívül, miközben doppingolt.
Paul Kimmage a büntető eljárásokat nem maga miatt, hanem elsősorban a visszásságokat feltáró személyek tiszteletére kezdeményezte – Stephen Swart, Frankie Andreu, Floyd Landis, Christophe Bassons, Nicolas Aubier, Giles Delion, Graham Obree és sokan mások – akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy beszéljenek, de elsöpörték őket, Hein Verbruggen és/vagy Pat McQuaid által „hazugnak”, „gyávának” vagy „szemétládának” nevezve őket.
A 2012-es Eurobike-on az Orbea standján a sztárbringák játszották a főszerepet, a modellpalettán 2013-ra főleg apróbb finomításokat végeztek a spanyolok. A kerékpárokat 1930 óta gyártó cég egyébként kinyilvánította, hogy 2013-ban az „életstílus” erősítésére koncentrálnak, mondjuk ezt meg is tehetik, mert a bringák magas műszaki színvonalat képviselnek.
Pendrel világkupa-győztes Oiz fullyja
Samuel Sanchez Orcáját, és Catharine Pendrel Almájátmár bemutattuk a sztárbringa sorozatunkban, most kezdjük az exvilágbajnok mountain bike versenyző hölgy kuriózumnak számító össztelósával, az Fox elektronikus LockOutjával szerelt 26-os Oiz karbon XC bringájával.
Fox tag, Shimano Di2 aksi
Pendrel a windhami (New York, USA) mountain bike XCO világkupát nyerte ezzel a géppel, s idén a több cég által is kedvelt „mérnök-versenyző-tesztpilótával” Geoff Kabush-sal próbálgatták az új fejlesztést, amit a Fox 2013-ban még mindig nem dob piacra. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a végtermékben csak a tag zárását irányítja majd elektronika, vagy „intelligens” funkciói is lesznek-e.
Elektromos LockOut gomb
Sajnos sokkal többet most sem tudhattunk meg róla, a spanyol srác kb. annyit mondott el, amit amúgy is láttunk: a nyomógombbal vezérelhető LockOut a Shimano Dura-Ace Di2 váltórendszerének akkumulátorát használja, és a japánokkal közös fejlesztésről van szó. Valószínűleg közös kezelőszerv is tervben lehet.
Orbea Occam 29 S30
A mi szempontunkból talán sokkal érdekesebb a másik össztelós sorozat, az Occam 29-es verziója, a képen az új Mavic CrossMax 29 SLR kerekekkel és Sram X0-val szerelt Occam 29 S30 látható. Jól bevált egy fő forgáspontos rendszer, kiváló társ hosszú maratonokra, versenyzésre és minőségi mountain bike-ozásra egyaránt.
Pendrel Almája
A merev XC bringát, az Almát továbbra is versenyképesnek tartják a spanyolok a legmagasabb szinten is, tehetik, mert Pendrel és Julien Absalon bizonyít a nyergében. 29-es és 26-os verzióban is kapható, több felszereltségi szinttel, és ami az Orbeák nagy előnye: már rendeléskor van lehetőség cserélni opcionális alkatrészeket.
kábelezés az Orbea Almán
Az Almákra jellemző bowdenelvezetés mellett kitart az Orbea: a bowdenek csak egy vékony teflonbevonatot kapnak, és mutatós kis vezetőszemeken keresztül futnak rendeltetési helyükig. A ritka igényes vezetőszemek is megérnek egy misét, hiába, a több éves modellt volt idő a tökéletességig csiszolgatni.
Orbea Ordu az akváriumban
Országúti fronton a triatlon és időfutam kerékpár, az Ordu újult meg, a légellenállás tökéletesítését látványosan szemléltették a standon: az Ordut egy akváriumba helyezték, ahol nézegethettük, hogyan áramlanak a buborékok a vázon (mondjuk a levegő nem lentről felfelé áramlik menet közben, de akkor is nagyon jól nézett ki a remekmű).
Az Orca Red Bull színekben
Orcából is maradt még sztárbringa: Sebastian Vettel rajongók biztosan egyből beleszeretnének a RedBull színekben pompázó kerékpárba. A Red Bull szponzorált ultratriatlonosa, Josef Ajram használta (volna) egy nem mindennapi vállalkozáshoz: 7 Ironman 7 nap alatt a Kanári –szigeteken. Josef az első Ironman teljesítése után az iszonyú hőségre hivatkozva a másodikat már el sem kezdte, de az Orbea továbbra is mögötte áll, majd legközelebb…
A 7-esből 1-es lett.
Egyébként ha már a Forma 1 pilótákat említettünk, Mark Webber lelkes bringás, biztosan örülne egy hasonló edzőgépnek.
Az Orca kerékpárok – mint ahogy a karbon mountain bike-ok is – három különböző karbonszövetből készülhetnek. A „Gold” jelzés (modellkódban G) az abszolút versenyzésre optimalizált anyagi tulajdonságokat jelenti. A karbon modelleket „Silver” (S) és „Bronze” (B) változatban is elérhetjük és ahogy haladunk a bronz felé, egyre inkább a hétköznapi felhasználóknak fontosabb jellemzőkre optimalizálják a karbonszövet összetételét, mint amilyen a tartósság vagy a kényelem.
Orbea Onyx orr
Ha pedig valaki az Orcánál olcsóbb kategóriában keres karbon Orbeát, a választás az Onyx, ami – jellemzően erre az árszintre – a designba illő, Orbea logókkal ellátott alkatrészeket talál a bringán, és egyedi megoldásokkal is találkozhat, mint például az O-betűbe integrált bowden vezetőszemek. A váltórendszer Shimano 105 vagy Tiagra.
Orbea Aqua Dama
A hölgyeknek szánt Onyx alumínium kerékpárral búcsúzunk, pedig az Orbea rövid katalógusa ezzel kezdődik. A kedvező árú bringa Shimano Tiagrával vagy 105-össel érhető el, a kimondottan széles női karbon Orca palettán (15 modell) találunk Gold, Silver, Bronze változatot is, és akár a legjobb Shimano, Campa vagy Sram szettekkel is rendelhetők.
Bővebb információ Orbea kerékpárokról a hazai forgalmazó honlapján.
Tyler Hamilton és Daniel Coyle könyve a profi kerékpársportban folytatott szisztematikus doppingolásról szól a kilencvenes évek végén, illetve az új évezred hajnalán. Sorozatunk feldolgozza a könyv fontosabb tényeit, lehetővé téve, hogy a jelenleg folyó doppingbotrányt, illetve a profi sport világának ebből következő átalakulását az olvasó jobban átlássa, megértse. Az előző rész végén Tyler Hamilton már a U.S. Postal csapatban folytatja pályafutását: a tengerentúliak végre Európában mérhetik össze tudásukat, felkészültségüket a kerékpársport aktuális sztárjaival…
„Először azt hittük, hogy időeltolódás vagy a megváltozott környezet miatt van. Utána az időjárást majd az új ételeket okoltuk. Bármit kitaláltunk, csak ne kelljen szembesülni azzal a ténnyel, hogy 1996-ban megalázóan felkészületlenek voltunk az európai profi versenyeken. […] Minden verseny ugyanúgy zajlott: amíg a tempó mérsékelt volt, tudtunk menni a pelotonnal, mihelyst rátapostak a gázpedálra, sorra leszakadtunk. […] Ezek az európaiak rendre meghazudtolták a fizika törvényeit, ilyet még életünkben nem láttunk! Például magányos szökevények órákat mentek a mezőny előtt, és nem tudtuk utolérni őket. Túlsúlyos versenyzők repültek el mellettünk az emelkedőkön, ráadásul nap nap után tudtak így menni, látszólag nem is volt szükségük pihenésre, regenerálódásra.”
Riis fénykorában: 1996-ban ő taszította le a trónról Induraint, bár korábban nem is voltak egy „ligában”…
„Ilyen volt többek közt Bjarne Riis, egy nagydarab dán, aki szürke eminenciás kulacshordóból varázsütésre elsőszámú nagymenő lett. […] 1993-ban óriásit lépett előre a ranglétrán, 5. lett a Tour-on, szakaszt is nyert. 1995-ben már összetettben harmadik helyen végzett, 1996-ban pedig Miguel Indurain ötéves uralmának véget vetett. Tisztán emlékszem egy tavaszi versenyre, ahol a Giro-győztes Andy Hampsten mellett haladtam egy emelkedőn, 90-es pedálfordulattal pörgettünk felfele, még éppen elviselhető erőfeszítés mellett. Riis 40-es pedálfordulattal előzött meg, normális ember számára meghajthatatlan áttételben. Ő ott és akkor erősítő edzést tartott, mi pedig keményen versenyeztünk, és látszólag ő volt a gyorsabb, erősebb…” (pp. 74-76)
Andy Hampsten, az 1992-es Giro győztese
„Hallottunk a szteroidokról, az amfetaminról és az újonnan kifejlesztett EPO-ról, cikket is olvastam erről a témáról a VeloNews magazinban. Európában viszont élőben láttuk, bőrünkön éreztünk ez utóbbi varázslatos hatását. A versenyek átlagsebessége 2 éven belül 3-4 km/órával gyorsabb lett, amely hozzávetőlegesen 20%-kal nagyobb teljesítményt feltételezett. Andy Hampsten ugyanolyan Watt-teljesítményt produkált, és ugyanannyit nyomott a mérlegen, mint amikor 1992-ben a Girón diadalmaskodott, és az Alpe d’Huez-en szakaszt nyert, most mégis minden emelkedőn rendre leszakadt.” (p. 77)
Andy Hampsten: „A 90-es évek közepéig lépést lehetett tartani a doppingolókkal. Az anabolikus szteroidok és az amfetamin néhány százalékkal javította a teljesítményt, de szedésük számos hátránnyal jár. Az amfetamin tompít, butít, simán át lehet verni a kokszos versenyzőt valamilyen taktikai csellel. A szteroidok pedig az emésztésre és a hőháztartásra vannak rossz hatással, így használatuk nem minden esetben kifizetődő – főleg nem meleg időjárásban. […] Az EPO viszont mindent megváltoztatott. A hatás fergeteges, hátrány semmi, lebukás kizárva.”
El lehet képzelni, ahogy a U.S. Postal csapat ül a vacsoraasztalnál, és mindenki arról beszél, hogy ez így nem mehet tovább. Egyetlen versenyző sem akart doppingolni, de a versenyeken mutatott eredmény kétségbeejtő volt. Mind nekik, mind a nagy terveket szövő csapatvezetőségnek, mind a szponzornak. Mondhatni, egy földönkívüli világba csöppentek.
„Thomas Weisel, a csapatfőnök, egy idő után már nem is figyelt a versenyre, ránk vagy az eredményekre, hanem már azt sasolta, hogy a következő évben kiket fog leigazolni, beleértve az orvosokat és az új szellemben dolgozó edzőket […]” (p. 81)
Hogy ne csak a kudarcokról szóljon az 1996-os év, Hamilton ekkor ismerte meg későbbi feleségét, aki a nehéz időszakban is hűen kitartott mellette: amíg Armstrong már a sokadik feleséget és barátnőt koptatja, Tyler Havennel együtt maradt.
Hamilton és Haven az Athéni olimpiai aranyt ünneplik…
1997 még az előző évnél is mozgalmasabbra sikeredett: bár nem volt kontinensek közti költözés, csapatváltás, Tyler egy teljesen új közösségben találta magát. Ráadásul 1996 késő őszén megjött a hír, hogy Armstrong rákos, a tüdejében és az agyában is daganatokat találtak.
„Néhány hónappal azelőtt még ő állt a Tour DuPont dobogójának legfelső fokán, új edzője, az olasz csodaorvos Michele Ferrari hatására határozottan megizmosodott, most pedig kopaszon, véznán feküd egy kórházi ágyban. Azt nyilatkozta, hogy leküzdi a betegséget, és visszatér a kerékpársportba. Ez képtelenség! De ahogy tovább gondoltam, rájöttem: ha valaki, akkor Lance az, aki képes erre.” (p. 88)
Lance a korházi ágyon…
Thomas Weisel 1997-ben számos neves versenyzőt megszerzett a U.S. Postalnak: az olimpiai bajnok Ekimov, a festinás Robin és a mapei-es Baffi mind kiváló eredményekkel büszkélkedhettek az előző szezonban. Az új sportorvos Dr. Pedro Celaya lett, az edző pedig a dán Weltz. Andy Hampsten visszavonult.
„Először úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm ebben az új felállásban. Nem vagyok egy szinten az európai sztárversenyzőkkel. Mit fogok én csinálni a csapatban, hogy fogok akár kulacsot adni nekik, ha még a lépéstartás is látszólag lehetetlen?” (p. 94)
A kelet-spanyol középkori kisvárosba, Gironába költözött a csapat, távol a nyüzsgéstől. A felkészülés szervezettebb lett, a cél a Liege-Bastogne-Liege klasszikus, a svájci körverseny, majd júliusban a Tour de France.
Hamilton megkedvelte a szimpatikus, csendes orvost, aki első találkozásukkor vért vett tőle, és megmérte a hematokrit szintjét. 43 volt az eredmény, ami nem rossz, de Celaya elmagyarázta Tylernek, hogy a profi versenyzés 49 körüli értéket követel meg, 50 volt a felső határ, amely felett a versenyzőkre kéthetes „pihentető eltiltás” várt. Kevésbé jó eredményt ért el az idősebb csapattárs, Scott Mercier, aki mindössze 39-es értéket produkált.
Scott Mercier máshogy döntött, bár ő akkor már túl volt karrierje csúcsán…
Scott Mercier: „Celaya csak ennyit mondott: -Uulálá! Nem voltam hülye, rögtön megértettem, hogy EPO-t kell szednem ahhoz, hogy versenyképes legyek. Természetesen tettem a hülyét, és visszakérdeztem, hogy mi a teendő. -Vitaminok! volt a válasz. […] Májusban meg is kaptam az első csomagot, harminc pirulát és néhány ampulla áttetsző anyagot. […] Több napig gondolkodtam az egészen, a végén úgy döntöttem, hogy a csomagot visszaadom Celayának. 28 éves voltam, és ősszel nem is kértem szerződésem meghosszabbítását. Üzleti vállalkozást alapítottam […], döntésem azóta sem bántam meg. Nem vetem meg Tylert és a többi versenyzőt, amiért máshogy döntöttek, ő még fiatal volt, nagy sportkarrier állt előtte. Néha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha nem adom vissza a kis fehér táskát.” (pp. 99-100)
Dr Pedro Celaya
Hamilton a Ruta del Sol-lal kezdte az 1997-es szezont. Nehéz volt a verseny. Észrevette, hogy a csapatbusz hűtőjében egy lakattal lezárt műanyag doboz figyel, és a U.S. Postal egyes versenyzői, George Hincapie, Ekimov, Baffi és Robin a szakaszok után rendszeresen kapnak egy-egy kis fehér táskát. Tylert a második versenye után, a Tour de Valenciát követően környékezte meg Celaya.
„A Ruta del Sol-on öt napig hajtottam teljesítőképességem határán, de még így is tetemes időhátrányt szedtem össze. Testem teljesen elgyengült. A Tour de Valencia következett, újabb öt nap a kínzókamrában, újabb megalázó eredménnyel. Számomra úgy tűnt, hogy a peloton száz meg száz Bjarne Riis-ből áll, akik tetszőleges áttételben pedáloznak, és akkor kapcsolnak nagyobb tempóra, amikor nekik tetszik. Ekkor jött oda hozzám Celaya, és csak annyit kérdezett: – Hogy vagy Tyler? Mit mondhattam erre? […] Szüleim őszinte embernek neveltek, de ez a megaláztatás már sok volt az önérzetemnek. Elfogadtam a pirulákat, majd később az ampullás csomagot is. Tudtam, hogy mit teszek ezzel, Celaya elmondta, hogy mikor kell ezeket bevenni, és mikor nem szabad.” (pp. 105-106)
„Később megtudtam, hogy a vörös pirula tesztoszteron volt, amelyik azonnal hatott, tápanyagot juttatott fáradt izmaimba, segített begyógyítani az apró izomsérüléseket. Pár nap múlva sokkal jobban éreztem magam, szervezetem megújult, kiegyensúlyozottabb lett.” (p. 107)
Hamiltonnak volt miről töprengeni mind 1997-ben, mind az utána következő bő egy évtized során…
„Nem vagyok büszke a döntésemre, jobb lett volna, ha akkor erősebb vagyok, és visszaadom a vörös pirulát, és tovább folytatom az egyenes küzdelmet a többi versenyzővel, vagyis inkább azokkal, akik hozzám hasonlóan döntöttek, és „pano y aguán”, azaz kenyéren és vízen szenvedték végig a versenyeket. […] Igen, most így utólag jobb döntés lett volna a szezon végéig valahogy kihúzni, majd visszatérni Coloradóba, befejezni a főiskolát, más utat választani. De nem így történt. Hittem Celayának, hogy 43-as alap hematokrit szintemmel és fájdalomtűrő képességemmel nagy versenyző lehetek. […] A következő versenyen gyorsabb voltam, az élbolyban végeztem, a célban edzőnk barátságon megveregette vállam. Most már az A-csapatban voltam, én is kaptam a buszban egy kis fehér táskát…” (pp. 107-108)
Hivatalosan is közzétette a UCI a jövő évi végleges mountain bike világkupa naptárát.
Összesen nyolc fordulóból áll majd a sorozat (hivatalos nevén RockyRoads UCI Mountain Bike World Cup presented by Shimano) nyolc országban. A cross-country és downhill szakág legjobbjai egyaránt hat-hat állomáson, az XCE ötön csaphat össze és dől majd el a világkupa összetett győztesek kiléte.
Val di Sole downhill világkupa 2012
Új helyszín a vk naptárban a németországi Albstadt, ahol a nyitó forduló kerül megrendezésre az XCO és XCE szakágakban május harmadik hétvégéjén. A lejtősök idénye három héttel később rajtol el, a legendás Fort Williamben.
UCI MTB világkupa naptár 2013
Fourcross továbbra sem szerepel a naptárban, úgy tűnik az XCE végérvényesen felváltotta a világkupa porondon, ennek egyik fő oka lehet a lényegesen alacsonyabb rendezési költség.
A maratonosok világbajnoksága június 30-án Ausztriában, Kirchbergben, az XCO, XCE, 4X és DHI vb-je augusztus 26. és szeptember 1. között Dél-Afrikában, Pietermaritzburgban lesz. Tehát 4X vb marad, vk nem.
Az előzetes naptárban még szó volt egy kínai világkupa fordulóról is, Guiyangban, azonban ez halasztásra került és nagy eséllyel pályáznak 2014-re.
BringaPark Népliget – Egy álom, ami talán hamarosan meg is valósul – olvashatjuk a Kőbányai Torna Club és a Vuelta Sportiroda sajtóközleményében. Realitás, vagy valóság? Látványterv mindenesetre már létezik:
Mielőtt elolvassátok a lenti szöveget, nézzétek meg ezt a 3,5 perces videót a remélhetőleg magvalósuló Népligeti BringaParkról: http://vimeo.com/52374262
A budapesti országúti kerékpáros kluboknak, bringásoknak régóta okoz problémát, hogy igazából nincs hol edzeni. Az erős forgalom miatt csak Budapesttől 10-20 km-re lehet nyugodtan résztávozni, vagy váltott vezetéssel haladni. Használható körpálya egyedül a Városligetben van, de az csak 1,3 km hosszú, és messze nem zárt, tele van parkoló autókkal.
Néhány évtizeddel ezelőtt a Népliget volt az a hely, ahol nagyon sok biciklis és motoros versenyt szerveztek. Én sajnos ezeken még nem vettem részt, mert akkor még el sem kezdtem bringázni, de idősebb biciklisek sokat meséltek róla. Azóta a Népliget alkalmatlanná vált a bringázásra – nem a forgalom miatt, hiszen az autóforgalomtól eléggé le van választva, hanem azért, mert az aszfalt csík egyes szakaszokon rettenetesen leromlott, lényegében járhatatlan (még terepbringával is).
Kb. egy éve megtudtam, hogy a Főváros vezetése komolyan szeretne valamit kezdeni az elhanyagolt, de jobb sorsra érdemes Népligettel. Több egyeztetést folytattam ez ügyben Főpolgármesteri Hivatallal, és ezek alapján álmodtunk egy nagyot. De ez az álom már nem csupán az országúti szakágról szól, hanem rekreációról, gyerekek oktatásáról, tanulópályákról, MTB edzőkörről, KRESz parkról, Trialról, Skate és BMX parkról, ahol kerékpár szerviz és kölcsönző is üzemel. Meggyőződésem, hogy ez a terv meg is valósítható, és az nem is kérdés, hogy hatalmas szüksége van rá a Fővárosban sportolni akaró bringásoknak.
A tervet a X. kerületi Önkormányzat is lelkesen támogatja, de a kerület önmagában nem tudná megfinanszírozni a BringaPark teljes kiépítését. Véletlen szerencse, hogy idén nyáron egy nagyszabású csatornázás miatt feltúrták a Népliget útjait. Köztük azokat is, amelyek állapota miatt nem lehetett ott kerékpározni. A csatornázás befejeztével viszont – járulékos haszonként – egy varázslatos, sima aszfalt felületet adtak illetve adnak át. A dolog szépséghibája, hogy az korábbi 12 méter széles útból egyes helyeken csak 6 métert aszfaltoznak vissza, de ez pont 6 méterrel több, mint amennyi eddig járható volt. Persze még jócskán marad aszfaltozásra váró szakasz, de sokkal előrébb vagyunk, mint fél évvel ezelőtt.
Ezek a tervek eddig csak a városvezetéssel történt egyeztetéseken és szűk szakmai körben terjedtek, de azt gondolom, hogy az is elősegítheti a megvalósulást, ha minél többen tudunk róla, és minél többen akarjuk, hogy ez mindannyiunk érdekében létrejöjjön. A BringaPark Népliget hosszú éveken át tudná szolgálni a kerékpársport érdekeit.
Eisenkrammer Károly (a Kőbányai Torna Club vezetője)
Két kerék, két pedál, négy ember, egy család - Így meg ez Nepálban - Hol vagyunk mi ehhez képest, amikor egyedül ülünk az ötszemélyes, 7 litert zabáló autóban reggel a munkába menet dugóban?
Folytatjuk beszámolónkat a világkörüli nászútról: Utunk 14. országában, Pakisztánban nagy élmények értek minket. Kína felől érkeztünk meg az országba, a Karakorum Highway-en.
Ezen a hétezres hegyek között csalinkázó híres hegyi útvonalon 2 éve történt egy nagyobb földomlás, ami feltorlasztotta a folyót a völgyben, létrehozva egy 30km hosszú tavat, ami maga alá temetett több falvat – és az utat is. Szerencsére a tavon közlekedtek kisebb csónakok, amelyekre a fel tudtuk pakolni a bringát. A meglepetés a gátnál ért minket, ahol a kikötőhöz vezető ideiglenes „úton” a teherautók és dzsipek által porrá morzsolt sziklatörmelékben tengelyig süllyedtünk. De ezen is túljutottunk, és amíg leértünk Iszlámábádba, fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, noha ez sem volt gyenge menet, a nehézségek ellenére örültünk, hogy egyáltalán itt lehettünk, mert már az is kisebb csodának számított, hogy sikerült vízumot szereznünk ebbe a gyönyörű országba.
A Karakorum Highway a „gátnál” – Tengelyig ért a porhomok
Egy iszlámábádi Karácsony és Újév után frissen és kipihenten vágunk neki a Grand Trunk Road-nak, amin meg sem álltunk New Delhiig. Itt két hónapra lepihentek a bringák, mi pedig vonatra szálltunk, hogy körbejárjuk fél Indiát.
A Kabultól Kalkuttáig húzódó Grand Trunk Road-on, Pakisztánban – Versenyt csinálnak a teherautó díszítésből
Ez nem bringásnak való terep, még hátizsákkal is megszenvedtük és alig vártuk, hogy aztán áttekerjünk a sokkal nyugodtabb Nepálba, ahol tényleg üresek voltak az utak, mert amikor megérkeztünk, éppen sztrájk volt, ezért semmilyen autó vagy motor nem közlekedhetett.
Árpi a sikh vendéglátóink gyűrűjében – Punjab, India
Képzelj el egy országot, ahol csak a bringásoké az út! 🙂 Nekünk ez volt Nepál az első néhány napon, és persze rettentően élveztük, ez különösen nagy élmény volt a zsúfolt, zajos, forgalmas India után. Szerettük volna nyugatról keletre átbringázni az egész országot, ám egy vesekő közbeszólt, így fájó szívvel, de egy szakaszon stoppolásra és buszozásra adtuk a fejünket.
Két kerék, két pedál, négy ember, egy család – Így meg ez Nepálban – Hol vagyunk mi ehhez képest, amikor egyedül ülünk az ötszemélyes, 7 litert zabáló autóban reggel a munkába menet dugóban?
Később ezt se bántuk meg, mert így hozott minket össze a sors egy élő bringás legendával, Pushkar Shah-al. Vele Buddha szülinapján és szülőhelyén, Lumbiniben találkoztunk, ő az a nepáli bringás, aki 11 évig kerekezett a világ körül, ami alatt 150 országot látogatott meg, hogy a békét hirdesse. Ha ez még nem volt elég: 100 rupival (300 forint) indult, és miután hazatért, a szerzett országzászlókkal felmászott a Mount Everestre. Ilyen emberrel személyesen találkozni óriási élmény volt, és a tőle, illetve az 50 másik nepáli bringástól kapott dedikált nepáli zászló igazi nagy megtiszteltetés volt.
Pushkar Shah-al (bal oldalt hátul fehér pólóingben) és a nepáli bringásokkal – Lumbini, Nepál
Ezek után Nepál már mélyen belopta magát a szívünkbe, holott a nepáli kalandjaink még csak most kezdődtek igazán. Pokharában a vesekő összehozott minket egy magyar-nepáli családanyával, aki mellesleg orvos, és vesespecialista, úgyhogy a lehető legjobb kezekbe kerültem. 🙂 A vesekő ekkora már eltűnt, úgyhogy indulhattunk a hegyekbe, persze ezúttal bringák nélkül, hátizsákkal. 27 napot túráztunk, és 326km-t, az Annapurnát körbejáró túrára adtuk a fejünket és nem csalódtunk. A körtúra legmagasabb pontja az 5416m magas Thorung La hágó, ahová egyébként a legőrültebbek montival is felmennek, de minekünk ez most nem hiányzott, bringázunk amúgy eleget, jólesett ez a szűk egy hónap változatosság, amiből 17 napig nem láttunk semmilyen motorizált járművet, mivel az út gyakorlatilag csak egy ösvény volt, ahol legfeljebb a teherhordók és a szamárkaravánok fértek el.
5416(+1) méterrel a tengerszint felett a Thorung La hágóban – Annapurna régió, Nepál, Himalája
Mondanom sem kell, ez is nagyon jólesett, miután az egy hónapnyi Indiában nyeregben töltött idő alatt kidudálták belőlünk a lelket is. Errefelé sajnos nem sok szabályt ismernek, ellenben a dudát azt minden esetben használják, és akinek hangosabb a dudája, azt már messzebbről meghallják, ergo minden jármű üvölt, ami elég kiborító, és úgy néz ki, számunkra megszokhatatlan.
Indiában szeretnek hangoskodni az emberek – irányjelzés helyett a dudálás a szokás
Na de ha idáig eljutottunk, dudával vagy anélkül, de ember fia nem állíthat meg minket, és ez még akkor is igaz volt, amikor egy nap csak 24km-t tudtunk haladni, mert egyszerűen az európai értelemben vett út hiányzott a kerekeink alól, és ami helyette volt „földút”, az olyan köves és meredek volt, hogy sok helyen ketten egy bringát ketten tolva is csak nehezen tudtunk haladni. Mégis, megint csak azt kell írjam, talán ez volt az egyik legszebb napunk az egész eddigi túra alatt. Fura, nem? Pedig nem vagyunk mazochisták, Isten bizony! Zita egy kényelmes városi lány, igaz, hogy bringával járt mindenhová, amióta megismert, na de attól még ez számára is nagyon kemény volt, de más választásunk egyszerűen nem volt, ezért nem is gondolkodtunk máson, csak, hogy menni kell előre.
„Istenem, hát végül megélhettem, hogy megérkeztek közénk a földönkívüliek! Fura egy járgányuk van…”
Indiába visszaérkezni még 3 hónap tapasztalat után is újra sokkoló volt, de hála az égnek, sok időt nem töltöttünk ott, nem is engedte volna a lejárni készülő vízumunk. Épp csak fellátogattunk – idő és erő hiányában szégyen szemre terepjáróval – Kőrösi Csoma Sándor sírjához tiszteletünket tenni, harmadnap már úton is voltunk Banglades felé, ahonnan ezeket a sorokat írom.
Bringás barátunk szakálla lobog a menetszélben – képtelenség unatkozni az úton
Hogyan is próbáljam ezt leírni. Azt gondoltam, hogy ha van nagy hátránya a fekvőkerékpárnak, akkor az a fölfelé haladás, de miután átjöttünk a Pamíron ekkora málhákkal, ez megdőlt bennem. Itt Bangladesben világossá vált, hogy hacsak nem szenved az ember fia-lánya őrületes, szűnni nem akaró feltűnési viszketegségben, akkor bizony Ázsiába jönni fekvőbringával nem biztos, hogy számára kedvező ötlet! 🙂 Bizony volt, hogy kiborultunk, és olyanokat tettünk, amit később megbántunk, mert az amúgy rosszat nem akaró, de nekünk már borzasztóan közvetlen, és kíváncsi tömegek minden alkalommal körbeálltak minket, volt, hogy több százan, hisz errefelé még képen sem láttak fekvőkerékpárt, de talán még fehér embert sem. És sajnos az ő kultúrájukba belefér az, hogy az amúgy laza munkát félbehagyva órákon keresztül tömegesen bámulják az idegeneket. Így a pihenők alatt vagy sikerült gyorsan és jól elbújnunk, vagy még a levegőt is elszívták előlünk a bengáli barátaink. Persze ezen is sikerült a legtöbbször felülkerekednünk, és ha megtaláltuk velük a közös hangot (egy bengáli alapfokút nyelvvizsgát lassan tudnánk már abszolválni), akkor nagyszerű időket töltöttünk az amúgy végtelenül kedves és segítőkész bangladesiekkel.
A tízezredik kerékpárral megtett kilométerünk ünnepén, bangladesi barátainkkal
Kalandjainkat folyamatosan nyomon követhetitek a részletes blogunkon, a 360fokbringa.hu-n.
Tudjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez az utazás ebben a formában így elindult (nincs még gyerek, autó-, vagy lakáshitel, megtalálta zsák a foltját), és kisebbfajta csodaként éljük meg, hogy ilyen messze eljutottunk. Ezt a csodát igyekszünk minél jobban megosztani az olvasókkal is, mert a Világ egy sokkal elképesztőbb és fantasztikusabb hely annál, mint ahogy azt a médiák alkotta képből gondoljuk a legtöbben.
Ebben a szellemben készített legújabb álmunk, a falinaptár kiadása is jól halad, már egy előnézetet is publikáltunk. Ha tetszik a naptár, és szeretnél egy izgalmas, egyedi, inspiráló bringás karácsonyi ajándékot magadnak, családodnak, barátaidnak, itt leadhatod rá a rendelésed! Aki október 31. előtt rendel, biztosan hozzájut a naptárhoz, de vigyázat, utána már csak „ameddig a készlet tart” rendszerben lesz rendelhető! 😉
Nagyon köszönjük, ha rendeltek, mert ezzel minket és az utazásunk folytatását is támogatjátok!
Mountain bike vonalon a Scott egy időre ismét bebiztosította iránymutató szerepét a kerékpározás világában: a vezető gyártók közül először lovagolták meg a 650B kereket, és a dicsőséget, hogy Nino idei első világkupa futamát, és a világbajnokságot is megnyerte vele, senki nem veheti el már tőlük, ez történelem.
Nino 650B Scale-jét már bemutattuk, ő Florian Vogel gépe, aki – bár a XX1 szettbe tartozó hajtóművet feltette az Olimpián – ragaszkodott az X0 váltóhoz és a 10-es sorhoz.
Persze egy sporttörténelmi tetten jóval túlmutatnak a 2013-as mountain bike fejlesztések, lássuk, milyen érdekességekkel találkoztunk a Scott mountain bike standján, s persze ne feledkezzünk meg saját tapasztalatainkról a Demo Day-en a 650B Genius nyergében.
A Genius 650B hasonló felszereléssel, mint a Demo Day-en, csak karbon vázzal
Kezdjük is rögtön a „Zsenivel”, azzal a kerékpárral, amit nem a minél jobb versenyeredmények elérése céljából fejlesztget évek óta a Scott aprólékos műgonddal, hanem azzal a céllal, hogyha elindul valaki mountain bike-ozni a hegyek, technikás terepek irányába, a lehető legnagyobb élményben legyen része. A fejlesztésben a legfőbb „súgó” a svájci mountain bike ikon, Thomas Frischknecht, aki már túl a negyvenen is folyamatosan „edzésben van”, persze már pusztán élvezetből.
Nem lehet még tudni, mely stílusokban terjed el leginkább az 1×11-es rendszer
A Genius azért is érdekes a 2013-as palettán, mert – bár Schurter a 650B prototípus merev Scale nyergében érte el sikereit – a Scott fullyja lesz kereskedelmi forgalomban is kapható az új kerékmérettel. A Scale 2013-ra marad egy puritán versenygép a grammániásoknak tucatnál is több 26-os és 29-es, karbon és alumínium változatban.
Scott Spark csúcsmodell, a Sram új XX1 szettjével
26-os verzióban már nem is kínál a Scott Geniust, és azt is elmondták, amennyiben beválik az új méret, a Spark bringákra is hasonló sors várhat. Jelenleg a 29-es Scott Genius modelleket 900-as, míg a 27,5-esek 700-as szériaszámmal jelölik, szokás szerint, minél kisebb a tízes helyiértéken olvasható szám, annál magasabb felszereltségű bringáról beszélünk.
Az „űberzseni”, a Scott Genius 700SL csúcsmodell
A Genius a Twinlock LTD rendszert használja, vagyis egyetlen kar segítségével az első és a hátsó rugózást is egyszerre állíthatjuk, három mód és két különböző geometria közül választhatunk a külön a Scottal együttműködve tervezett rugózó elemeknek köszönhetően. A Nude2 rugóstag és a speciális Fox vagy RockShox villák a Lock (zárt) és a Descend (nyitott, teljes rugóút) állás mellett lehetővé tesznek egy köztes, úgynevezett Traction állást, amikor a csillapítás tekerés orientáltabbra van hangolva, a rugóút pedig lerövidül, ezáltal jobban támogatja a hegymenetet a bringa megváltozó geometriája is.
A teszt Genius a Demo Day-en
A 27,5-es Geniusnál ez úgy néz ki, hogy elöl/hátul 150/150- vagy elöl 120- és hátul 100 mm-es állásokat kapcsolhatunk. Arról, hogyan működik ez a gyakorlatban, Tóth Andris mesél, aki egy alumínium vázra épített, XT-vel szerelt Genius tesztbringát járatott meg a Demo Day-en:
Mivel a 650B kerékméret egyik fő zászlóshajója a Scott, így nem is volt kérdés, hogy mit próbáljunk a svájciak palettájáról. A Scott Geniusa elöl 120-150, hátul pedig 150 mm rugóutat kínál, amit rövidíthetünk és lockolhatunk kedvünk szerint. Huh, ez nagyjából mindenre elég – gondoltam az elején.
TwinLock három állásban
A saját fejlesztésű rugózási rendszer Twinloc Lever System névre hallgat, amivel az első és hátsó rugózást egyszerre tudjuk állítani. A kormányon levő Twinloc karnak három állása van: alaphelyzetben 150 mm-t enged mozogni a rugózó elemeknek, középső fokozatban 100 mm-t, míg a harmadik fokozatban teljesen megszünteti a mozgást.
A Nude2 rugóstag
Az első néhányszáz métert aszfalton tettem meg, így rögtön kattant a lockout, hogy igazán dinamikusan tudjak haladni. Nem okozott csalódást, kellőképp merev volt mind függőlegesen, mind oldalirányban. Terepre érve a sík részeken próbálgattam az alap és a 100 mm-esre csökkentett rugóút verziót is, de mindkettőnél kicsit lomhának éreztem a bringát. Az az érzésem volt, mintha defektes lenne a gumi és amiatt nehéz megindulni.
a Syncros felirat sokszor visszaköszön a 2013-as Scottokon
De utánagondolva ezért a kerékpár 13,4 kg-os összsúlya és a 2,25-ös belső nélküli rendszerhez előkészített gumik is felelősek lehetnek. A kerékpárt trail-eken használó célcsoportját ez a tulajdonság gyanítom, hogy a legkevésbé sem zavarja, mert a kerékpár adta élmény könnyen feledtet mindent.
Alumínium váz igényesen
A legnagyobb élményt a lejtőzésnél tartogatja. Az Eurobike Demoday fekete pályáján volt lehetőségem ezt próbálni. A gyökeres lejtőt kisimította, a nagyobb akadályokon is könnyen átgurult – bár ebben a 27,5″-os keréknek is volt szerepe.
Zseniális a lejtőn is
Bár a 650B kerékmérettől még dacból elzárkózom, meg kell mondanom, hogy bizony tényleg van létjogosultsága – legalábbis ekkora rugóútnál biztos. Könnyen fordult a kormány, akárcsak a 26″-osnál és gond nélkül vette az akadályokat, akárcsak egy 29″-os. Ugye az elején említettem a kételyeimet a 150 mm rugóúttal szemben. Végül csak be kellett látnom, hogy a rugóút állítási lehetőséggel ez valóban minden terepre elég.
A 29-es merev Scale-ről jut eszembe a „letisztult” szó
Ha valaki versenyezni, maratonozni is szeretne érdemesebb a kisebb rugóúttal rendelkező Sparkok közül választani, ezeket a fullykat is szereli TwinLock rendszerrel a Scott. A kisebb rugóút itt úgy néz ki, hogy 29-es kerékméretnél 100- vagy 70 mm-t kapcsolhatunk, 26-osnál pedig 125 és 85 mm közül választhatunk.
Scott Gambler – fegyver a lejtőkre
Még a Sparkok többségére (ugye több karbon és alumínium változat létezik különböző felszereltségi szintekkel) is jellemző elöl a 15 mm-es hátul a 12 mm-es átmenőtengely, a Genius modelleknél ez már alap, s itt jegyezzük meg, hogy a Geniusnak egy igazán durva változata is létezik, az all-mountain és az enduro határán, Genius LT néven. Elöl 140-180, hátul 110-85 mm-es rugóúttal, 2380 grammos karbon vázzal (kapható alumínium is).
A Scott Voltage felfüggesztése inkább a bombabiztos felépítésről, mint a progresszív mozgásról szól
DH-ra továbbra is a Gamblert kínálja a Scott, 210/200 mm mozgással, a Floating Linkkel, és nem nyitnak a karbon, mint vázanyag felé. A keményvonalas Freeride gép pedig a Voltage, 200/180 mm rugóúttal.
A Scott Scale női, Contessa verziója
A mindenes merev alumínium mountain bike könnyed túrázásra a Scott Aspect, XT-Deore szinttől egészen az Aceráig. Sok modell női geometriával, és ehhez speciálisan passzoló kiegészítőkkel is kapható, a Scale, a Spark, a Genius és a szabadidős vonal is.
További Scott információ a hazai forgalamzó oldalán, IDE KATTINTVA.
Lance Armstrong doppingbotránya akkora vihart kavart, hogy természetesen a South Park hősei is foglalkoznak az üggyel, alább látható a pénteken, este 10 órakor a Comedy Central csatornán műsorra kerülő rajzfilm előzetese.
Azért meg kell jegyeznünk, hogy a promóvideó is tulajdonképpen a Livestrong Alapítványt, vagyis a rák ellen küzdő szervezetet állítja kínos helyzetbe a karkötők vagdosásával. Lévén, hogy ezt az amerikai közvéleményt erősen befolyásolni képes népszerű rajzfilmsorozatban láthatjuk, erősíti azokat az elméleteket, miszerint a botrány a dohánylobbi vagy más politikai erő szempontjából veszélyesen megerősödő Livestronggal a háta mögött politikusi pálya felé kacsintgató Armstrong ellen irányulhatott, és nem a kerékpáros ellen. De félre a feltételezésekkel, nézzük meg inkább az új epizódot (pénteken, nem ma, ahogy az előzetesben szerepel)!
