Reméljük nem riasztja el a technokratákat a cím, miszerint „női kerékpárokról” lesz szó az alábbiakban, ugyanis rögtön az elején leszögezhetjük, talán még több csemegével szolgáltak az Eurobike-on a világ legjobb mountain bike-os hölgyeinek bringái, mint a legtöbb elit férfi versenyző paripája.
Kezdjük rögtön a hihetetlen jó formaidőzítéssel az Olimpián tulajdonképpen simán nyerő, majd egy hónapon belül a világbajnokságon duplázó fiatal francia lány, Julie Bresset kerékpárjával. Most azonban nem a Londonban nyerő fekete 29-es BH-t mutatnánk be, hanem egy – a szezon közben használt – „tesztgépet”.
A 26-os BH-t Julie villa-szponzora, a Suntour standján láthattuk, és ha nem az olimpiai bajnok gépéről van szó, én elsétáltam volna mellette, de az ilyen „sztárbringákra” mindig érdemes egy pillantást vetni az Eurobike-on, hátha tényleg van közük a tulajdonosukhoz.
Közelebb lépve azonban rögtön feltűnt az elektromos Di2 Dura Ace, amit Bresset és szerelője tesztelt a szezonban. Van-e értelme? Megoszlanak a vélemények, akinek szorult már a bowden, a váltókar sárban, biztos kipróbálná, akinek viszont a váltókkal akadtak többször ilyen-olyan gondjai hasonló körülmények között, talán szkeptikusabb.
A váltókkal ugye elvileg nincs gond, bár eléggé sufnituning megoldásokat láthatunk a bringán, értem ezalatt a kábelelvezetést, az elosztó felerősítését a középrész aljára és az átdobó rögzítését. Tesztelni jó lesz és minden kritika ellenére, ez egy Di2 váltórendszer mountain bike-on!!!
Ami több barkácsolást igényelt, az időfutam kormányvégre szerelhető váltógombok rögzítése volt, ehhez karbon tartóbakokat készítettek. Mondjuk egyszerre sikerült ormótlanra is a kész mű, ugyanakkor az egymáshoz nagyon közel lévő gombokkal én biztos félre tudnék váltani néha, pláne montis kesztyűben.
Folytassuk akkor az olimpiai dobogósokkal, Sabine Spitz kerékpárjai mindig a mezőny legkönnyebbjei közé számítanak, ráadásul Londonban a 40 éves német hölgy egy prototípust hajtott, 650B kerékmérettel.
A karbon Haibike Greed vázra szokás szerint a német kerékpáripar színét-javát aggatták, Tune kiegészítők, Schmolke karbon nyeregcső, Clavicula karbonhajtókar egytányérosítva, Magura villa és fékek. Ahogy korábban már a 26-ossal is elnyerte Spitz ezt a címet, nem lenne meglepő, ha az olimpiai mezőny legkönnyebb 650B kerékméretű mountain bike-ja lenne az övé (vagy akár abszolút értékelésben).
Bár a súlyrekorder címre talán az osztrák hegyikerékpáros hölgy, Lisi Osl Ghost karbongépe is pályázhatna, hiszen a 26-os kerék ugye kisebb és könnyebb, pláne az AX-Lightness karbonfelnijével…
További germán kiegészítők az AX-Lightness stucni és nyeregcső, valamint Tune Tune hátán, nyereg, agyak, hajtókar… És a Sram XX alkatrészek sem nehezek, pláne az új markolatváltóval. Úgy tűnik a német ajkú hölgyek gramm-mániásak…
Az előbbi kerékpárokhoz képest a kanadai Catharine Pendrel világbajnoki Orbea Almája már szinte szériakerékpár, leszámítva persze az egyedi világbajnoki festést. Pendrel tavaly szerzett világbajnoki címe után remekül szerepelt idén is a világkupákon, és legfőbb esélyesnek számított Londonban, azonban nem jött össze az olimpiai bajnoki cím.
A bemutatott sztárbringák közül talán ez az, amivel kapcsolatban a legbiztosabban kijelenthetjük, hogy sosem ült rajta az, akinek nevét ráfestették, de a letisztult felszereléssel – full XTR szett, Pro kiegészítők, Mavic CrossMax SLR kerekek – „egyszerűségével” mégis kívánnivaló.