A talán legsikeresebbnek mondható dél-afrikai kerékpáros, David George, immár amatőr sportolóként bukott meg EPO használatával, és a Reuters hírügynökség kérdésére nyilvánosan el is ismerte a tiltott szer használatát.
A legutóbb a Cape Epic mountain bike versenyen dobogóra álló bringás, akinek pozitív eredményét a dél-afrikai antidopping intézet hirdette ki, így nyilatkozott:
„Nem kérem a B-minta vizsgálatát, mert tudom, hogy az eredménye ugyanaz lenne. A kerékpársport zavaros világ, amellett, hogy hihetetlen pillanatokkal ajándékozott meg, olyan dolgokat is át kellett élnem, amilyeneket egyetlen fiatal sportolónak sem kellene.”
A kerékpársportot alapjaiban megrengető doppingbotrányhoz kapcsolva a kerékpáros szaksajtóban általában kiemelik, hogy a 36 éves bringás 1999 és 2000 között Lance Armstrong csapattársa volt a U. S. Postalban, ehhez kapcsolódó nyilatkozatot azonban a rendelkezésre álló információk szerint még nem tett a dél-afrikai.
A jelenleg dél-afrikai szponzor segítségével még aktívan versenyző David George legjobb éve 2006 volt, amikor megnyerte a brit körversenyt és a Tour de Langkawi körversenyt. 1997-ben az ezüstérmes Bodrogi László mögött harmadik lett időfutamban a San Sebastianban (Spanyolország) rendezett országúti világbajnokságon U23 korosztályban.
Bizony, nyakunkon a cross-szezon! „Rossz” idő pedig egyébként sem létezik… A pakisztáni utunkat követő kényszerű, ám korántsem haszontalan pihenő után újra felpörögtek az események: immár 2 SuperCross futamon, egy váratlan elismerésen, illetve egy újabb szülinapon is „túl vagyok”… és itt van még az új szórakozásom, az „előzd meg a liftet” játék is! Az élet apró örömei…
…
Pakisztán után egy hosszas testi-lelki épülés következett, így a szezonnyitó kazincbarcikai cyclocross futamon már szépen begyógyult karral állhattam rajthoz. Sajnálom, hogy a tervezett franciaországi Maraton VB-n nem képviselhettem kis hazánkat. Az az esés nagyon nem hiányzott. Azt pedig mind a mai napig nem értem, hogy sikerült éppen a ugyanazokon a helyeken sérülnöm… ezek után egyszerűen nem tudtam nem célzásnak venni, hogy most már TÉNYLEG pihenni kell.
Jól esett a kis szünet, olyannyira, hogy már rendesen ki voltam éhezve az október 21-én esedékes EthicSport-Decathlon Kupára. A fiúknak köszönhetően (köszönöm is szépen!) szépséges cross-bringám újra versenykész állapotba került – ő sokkal inkább, mint jómagam. A verseny hetében már róttam vele a km-eket, de korántsem éreztem még magabiztosnak magam a nyergében: a kanyarvételek és a technikásabb szekciók abszolválása minden volt, csak elfogadható nem… Mi lesz így a versenyen?
Ráncoltam is a homlokom. Vasárnap reggel pedig az önbizalmam is „otthon felejtettem”; szétszórtságom, azt hiszem, csúcsot döntött…
Még a rajt előtti percekben is kapkodtam, az agydurrantó XX-gélemhez elfelejtettem zsebre tenni a kulacsot (amit folyadék nélkül kész öngyilkosság megenni). Arról nem is beszélve, hogy túlöltöztem, nem melegítettem elégségesen, szóval csupa olyan hibát követtem el, amit ennyi év elteltével sehogy sem illene… Irgum-burgum!
Ezek után a rajtom sok szót nem érdemel. Ellenben szlovák kolleginám, Zuzana Vojtásová, megmutatta, hogy is kell ezt csinálni: kilőtt, mint a rakéta, s el is távolodott mintegy 10-15 m-re, ha nem többre. Persze engem sem kell annyira félteni, ha rám tör a versenyezhetnék!
A felocsúdást követően az első emelkedőt, s még inkább az azt követő sík, de rázós szakaszt nagy erőket mozgósítva abszolváltam. Az utolsó előtti körig folyamatosan figyeltem az előttem tekerőket, legfőképpen Zuzkát, hogyan veszi a kanyarokat, milyen nyomot választ egy-egy szekciónál. Szlovák kolleginám igencsak erős és rutinos, nem volna bölcs dolog sprinten dönteni el az érmek sorsát.
Csapattársáról, Livia Hanesováról sokat nem tudtam cross-ügyben, azt azonban igen, hogy pakisztáni megérkezésünkkor már egy hete ott edzőtáborozott a szlovák csapattal. Jó lesz figyelni rá is! Zuzkát az említett rázós sík szakaszon sikerült megelőznöm a 2. kör során, azonban komoly előnyt nem tudtam kovácsolni egészen az utolsó körig. Nem véletlen, hiszen a szlovák kupasorozat már félidőnél jár, számomra pedig az első cross-megmérettetés volt a szezonban…
Látva ezt, vagy csak amolyan „miért is ne?”- alapon Kolb Tomi jó szolgálatot tett nekem: kicsit megdolgoztatta északi szomszédunkat. Majd szépen, könnyedén otthagyott engem is. Köszi, egyszer még meghálálom! A pálya nyomvonalán történt változtatás tetszett, a parkban a sok kanyar viszont folyamatos összpontosításra kényszerített. Jól ellensúlyozta a hosszú mászós ill. sík rázatós első szekciót. Szóval verseny végére fejben és fizikálisan is lenullázódtam. Annak azért örülök, hogy végig fix tempót bírtam menni; Kolb Tomit nagyon meg akartam fogni…
A célon végül Zuzka és Lívia előtt sikerült áthaladnom. Gyors pacsi után pedig elő a száraz ruhát, majd sipirc levezetni. Egy órát még pörgettem, közben megismertem Barcika összes macskáját, s még az elit futam utolsó perceit is elcsíphettem. Ilyenkor mindig szívesebben mennék szurkolni, mint levezetni…
Az elit fiúknál a szlovák Stefan Gajdosik érkezett meg Szilárd és fejes Gabi előtt, míg Master 1-ben Reitinger Gabi csapattársunk aratott sikert! A csapat minden tagja remekül teljesített, Vanessza, jómagam és Gabi révén 2 arany és egy bronz is jutalmunk lett. Egyedül Béla Dávidon fogott ki egy defekt. De, amiért hatalmas elismerésem, a szerviz után nyeregbe pattant, s ő is teljesítette a versenyt.
Az eredményhirdetést követően kis ünneplés következett a helyi Ambrózia étteremben; a díjazáshoz adott felajánlásuknak köszönhetően kilencen jól besütiztünk. Nagyon finom volt!
A következő program október 23-ára esett. Most kivételesen nem sportról volt szó, vagyis mégis, de csak áttételesen. Nagy meglepetésemre Balassagyarmat Önkormányzata a Balassagyarmat Sportjáért Díjban részesített, amelynek átadására délután került sor. A kis zenés műsorral színesített ünnepségen a szakmai díjak átadása mellett több fiatal Jó Tanulót, Jó Sportolót is díjaztak, többek között csapattársamat Pannát!
Ezzel persze nem áll meg az élet, sőt, egy-egy elismerés még komolyabb munkára ösztökélheti az embert. A plusz motiváció pedig elkél az „unalmasabb” edzésekhez. Habár, teszem hozzá gyorsan, unalmas edzésben még nem volt részem, sőt, épp ellenkezőleg: az ősz beköszöntével egyre színesedik a paletta. A kinti tekerés mellett előkerülnek az erősítő gimnasztikai gyakorlatok, a görgőzések, a rendszeres úszás, illetve az idei új kedvencem, a lépcsőfutás a tízemeletesben. Hihetetlen jó! A lakók arckifejezése pedig felejthetetlen! Ezek együttes hatása pedig már most érezhető – nem csak izomláz formájában.
Ennek fényében a második SuperCross futamon, Ózdon már nagyobb önbizalommal is álltam rajthoz. Pláne azt követően, hogy Vanessza megnyerte az U17-es lányok versenyét – 11 évesen! A jó hangulat így már adott volt. Sőt, szépen megterveztem a napomat, nem kapkodtam a rajt előtt sem. Már csak a bemelegítésre kellett volna még több időt szánnom…
Az előző évihez képest sokkal több kanyart, kacskaringót jelöltek ki a szervezők, ami sokszor megtörte a ritmust. A pálya saras volt, de tekerhető, bár fogta a kereket rendesen. Nem is értem, miért nem mellette a füvön tekertem… Nagyon jó ötletnek tartom a futópályán való rajtolást ill. a felvezető kört, bár a technikai zónát követő szűk csiki-csukiban így is volt torlódás.
A beszólítást követően az első sorból rajtolhattam. Gabi, aki a mezőnyből leginkább veszélyes lehetett rám, hátul maradt, hiszen nem volt ott az első futamon. Persze nem féltettem én őt egy percig sem, s egy-egy párhuzamos szakaszon azért figyeltem az üldözőim között kibontakozó eseményeket.
Viktor a depóban folyamatosan informált (aminek a felét talán sikerült is megértenem): az előnyöm jelentős volt. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy lébecolhatok, minimum két okból sem. 1.: az ördög sosem alszik, technikai gond bármikor előfordulhat, s jól jön ilyen esetre az előny (lásd ózdi XCO verseny). 2.: a verseny a legjobb gyakorlás, az OB-ig pedig még sokat kell fejlődnöm.
Az azonban igaz, hogy az előnyömnek betudhatóan lazábban, úgy értem, kevésbé görcsösen tudtam versenyezni, figyelve a kanyarodásra, akadályvételre stb.-re. Különben is, Kolb Tomit meg kell fogni! Habár egészségügyi gondja volt, nem volt egyszerű dolgom, ugyanis már a verseny első km-ein támadott. Persze nem hagytam annyiban, s igyekeztem mihamarabb visszavenni a pozíciómat.
Miután ez megtörtént, nyomban keresni kellett valakit, akit halálra hajkurászhatok. Messzire nem kellett néznem, ugyanis egy kis szusszanás alatt szépen beelőzött az Alpinbike-os Gászmer Robi. Oké, ám legyen! Először is igyekeztem tapadni, mint a pióca, figyelve, mit hogyan csinál, hol lehet a gyenge pontja. Nem az erejében, ez azonnal kitűnt. Őszintén szólva kicsit meg is szeppentem erős vádlijait látva, hogy nem lesz-e ő túl nagy falat… Majd gyorsan megbeszéltem magammal, hogy most fejezem be az effajta agyalást, hiszen éppen az ilyen egyszerű dolgokon állhat vagy bukhat a siker, ti. hogy mi van a fejedben.
A kanyarokat, úgy tűnt jobban vettem, azonban az akadályvétele, bringára huppanása sokkal szebb volt. Ilyenkor szépen le is szakadtam róla. Az atlétikapályán azonban mindig sikerült visszazárnom, ami bizakodásra adott okot, még akkor is, ha csak pihenésnek szánta.
A tapadós sárban való tekerés alattomosan szívta ki az erőmet, ez nyilvánvaló volt; hatását a meredekebb lépcsőnél éreztem leginkább. Meg is jegyeztem: bakker, egyre nehezebb ez a bringa. Pedig nem egy súlyos darab…
Hát igen, erősítés, erősítés, erősítés. Na jó, azért az is számít, hogyan emeled a bringádat. Jó volt visszanézni a versenyről készült videókat, milyen könnyedén, s milyen jó (és kevésbé jó) technikákkal oldják-oldjuk meg a dolgokat. Nagyon tanulságos! De visszakanyarodva, sajnos nem sikerült az előzés: 2 kínálkozó alkalmat is elmulasztottam. Persze biztosan lett volna neki is egy-két szava a próbálkozásaimhoz…
Sebaj, nagyon élvezetes volt így is az öt kör, rég nem sikerült ilyen könnyed, mégis kemény versenyt teljesítenem. A Módos Gabi-Németh Nóri-Orosz Anita triász vetélkedéséből végül Gabi és Nóri állhatott fel a dobogóra. A célba érést követő kötelező program nem lehetett más, mint a levezetés, nyújtás. Most azonban, hogy végigkövethessem az eseményeket, megkockáztattam a szabad görgőn való levezetést. Ez majdnem akkora kihívás volt számomra, mint maga a verseny…
Az elit fiúknál most fordult a kocka: Fejes Gabi aratott fölényes győzelmet. Szilárd és Búr Zsolti üldözte őt, akik között az 5. körben látszott eldőlni a helyezések sorsa, Szilárd javára.
A kerékpárral közlekedők már szeptemberben visszaállították órájukat! Végéhez ért a Magyar Kerékpárosklub 2012. őszi „BAM! Bringázz a Munkába!” kampánya.
A Magyar Kerékpárosklub a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal együttműködve, támogatói és partnerei segítségével idén is megszervezte a 2007 óta zajló Bringázz a munkába! kampány őszi fordulóját.
A kampány idei üzenete az, hogy kerékpárral időt lehet nyerni. Nem szükséges forgalmi dugókban ácsorogni, így több ideje jut az embernek reggelente saját magára: tovább aludhat vagy egy jót reggelizhet. A 2012. szeptember 21-től október 25-ig tartó Bam! kampányban közel ötezren vettek részt, és mindannyian együttesen közel 1 millió km-t tekertek. Ennek köszönhetően 171 tonna CO2 kibocsátásától kímélték meg a légkört. (Az egy főre jutó éves CO2 kibocsátás Magyarországon 5,6 tonna.) Ez alkalommal minden eddiginél több, 1700 vállalat és oktatási intézmény képviseltette magát.
A kampányban résztvevők kétharmada férfi, egyharmada nő volt. A munkába tekerők 7%-a gyermekével együtt kerékpározott, ezzel is bizonyítva, hogy a gyerekek iskolába-óvodába szállításához nem feltétlenül szükséges személygépkocsi. A várakozásokkal ellentétben a kerékpárral gyermeket szállítók nagy része nem nő volt, hanem 70%-uk férfi. Szerencsére már egyre elterjedtebb az is, hogy kerékpározni nemcsak speciális kerékpáros ruházatban lehet: hétköznapi viseletben ugyanúgy, mint akár öltönyben vagy kosztümben. A kampányban résztvevők 12%-a jelölte be, hogy öltönyben vagy kosztümben pattant reggel nyeregbe. A csinos ruhákban bringázás egyébként a nőkre jellemzőbb: kétszer annyian jelölték be ezt az opciót. A résztvevők felét még az eső sem riasztotta vissza: akkor is kerékpárral mentek munkába vagy iskolába, mikor mások letették a kétkerekűt. A Bringázz a munkába! (Bam!) kampány a Magyar Kerékpárosklub szervezésében valósul meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, a kampány kezdeményezőjének és szerzői jogai tulajdonosának a hozzájárulásával.
BAM-nagyköveteink ezúttal is sokat tettek kampányunk népszerűsítéséért. Többek között Németh Juci, Hajós András, Ónodi Eszter, Király Júlia, Tilla velünk együtt osztották a bringás reggeliket a kampány első napján. A Magyar Kerékpárosklub kampányának őszi fordulója 2012. szeptember 21-től október 25-ig tartott. A kampány célja ezúttal is az volt, hogy minél többen kipróbálják és megszeressék a kerékpáros közlekedést, átéljék a kerékpározás élményét, másoknak követendő példát mutassanak, valamint, hogy ösztönözzük a vállalatokat, oktatási intézményeket a kerékpáros közlekedés segítésére. A kerékpározás ugyanis a legegészségesebb, leggyorsabb, legolcsóbb és leginkább környezetbarát közlekedési forma.
Magyarországon a kerékpárral közlekedők aránya 43%, Budapesten ez az arány 12-18% között mozog. Trendváltozás tapasztalható: a kerékpárral közlekedőknek a kerékpár vált az elsődleges és szinte kizárólagos közlekedési eszközükké. 14 napból legalább 10 alkalommal, azaz minden hétköznap kerékpárral közlekedők aránya 63%, ami az eddig mért legmagasabb arány (és 7 százalékponttal magasabb a 2011 szeptemberében mértnél).* A Magyar Kerékpárosklub folyamatos és fáradhatatlan szakmai és érdekképviseleti munkát végez: kerékpárutak és sávok építésénél szakmai tanácsot ad, KRESZ módosítást szorgalmaz, oktat, népszerűsít és szemléletet formál. Ennek mind alapvető szerepe van abban, hogy évről évre többen választják a kerékpárt közlekedési eszköznek.
A Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (MKSZSZ) a december 15-ei MKSZ (Magyar Kerékpársportok Szövetsége) alapszabály módosító és tisztújító közgyűlés előtt a következő sajtóközleményben foglalja össze a kidolgozott programcsomag elemeit:
A programcsomaggal kapcsolatban a Magyar Olimpiai Bizottság kérte, hogy a három szövetség (országút, mountain bike, BMX) készítsen el egy költségvetést, azt összesítse, és egységes egészként küldje tovább. A három szakági szövetség ennek részleteit elkészítette önállóan, majd ezt többszörös egyeztetés során összesítette. Ebben Madarász elnök úr (MKSZ) nem vett részt. A szakági szövetségek vezetői felajánlották számára, hogy amennyiben egyetért vele, aláírhatja. Ezzel a lehetőséggel ő élt is. A szakági szövetségek, mint korábban, úgy most is, ha a szükség úgy hozza, jól együtt tudnak működni. Ez az anyag is bizonyítja.
Törzsök Zsolt – MKSZSZ elnök
Tájékoztatok mindenkit, hogy sem most, sem korábban nem kívántam lépéseket tenni az MKSZSZ önállóságának megszűntetése, feladása érdekében. Téved az, aki ezt hiszi.
A beterjesztett program-csomag összesen 497.627.000 Ft értékben tartalmaz célirányos költségeket:
– Működési támogatás (33.217.000 Ft)
– Sportági verseny és utánpótlás támogatás (285.500.000 Ft)
A koncepcióban nem részletezett sorok esetén a három szakági szövetség megállapodott, hogy a 40-40-20 %-os felosztási elvet (országút, mountain bike, BMX) követi a tervezés és a későbbi elosztás során.
Az utolsó tétel-sorban 3 MTB, 1-1 BMX valamint pálya fejlesztési program is került beterjesztésre.
A kerékpársport érdekében az MKSZSZ elkészített egy, a rendszer szükségleteihez igazodó alapszabály tervezetet. Erről tájékoztattuk a másik két szakági szövetség elnökeit. A javaslat tartalmaz minden, a törvényi előírások szerinti kötelező változtatást. Egy szakági képviselőket megfelelően reprezentáló, egyértelmű és működését automaticizmusok által garantáló küldöttgyűlési forma jön létre. Ebben a formában működik egyébként a MOB és az UCI is. Ez tulajdonképpen egy laza holding szerkezet, amely megfelelően kontrollálható. (Ehhez nagyon hasonló működött 2001-ig. Az akkori rendszer egyetlen hibája az volt, hogy az egy egyesület egy szavazat elve még nem érvényesült. Természetesen ebben a javaslatban érvényesül.)
Szeretném felhívni a figyelmet a javaslat 2 nagy előnyére:
1. A mindenki által igényelt tiszta működés. Garantálja, hogy a források ne személyes érdekek mentén kerüljenek felhasználásra, egy szűk vezetői kör érdekei mentén. (Ha nem így lesz, soha nem kapunk többet ilyen lehetőséget).
2. Biztosítja azt, hogy a nem olimpiai szakágak is forrásokhoz juthassanak. Az egyes kiemelkedő tehetségű versenyzők, hatékonyan működő egyesületek, válogatottak utaztatása is megoldható legyen azáltal, hogy a szakmai felelősség párosul egy keretszámok közötti önálló gazdálkodás és elszámolás kötelezettségével.
A miniszterelnöki meghallgatáson elhangzottak szerint az állam a kerékpárportok eddigi tartozásait átvállalja.
Ha a projektet teljes összeggel elfogadják, akkor sem nyújt teljes fedezetet az összes szakmai kiadásra (nem is ez volt a célja, hanem az utánpótlás fejlesztésének elősegítése). A szakági szövetségeknek a kieső részt szponzorációból vagy pályázati úton kell majd pótolni. Ehhez viszont a szakági önállóság elengedhetetlen. (Az elmúlt 10 évben az MKSZ által bevont szponzoráció, beleértve a jelenleg regnáló vezetés időszakát is 0 Ft volt!)
A továbbiakban is szükséges a szövetségek együttműködése, de nem azonosak a gondjaink. Hiszen az MKSZSZ 14 + 7 (para) olimpiai számra, 33 férfi és 31 női világbajnoki versenyszámra, az MMTBSZSZ 2 olimpiai versenyszámra, 9 világbajnoki versenyszámra, míg az MBMXSZSZ 2 olimpiai versenyszámra, 5 világbajnoki versenyszámra készít/kellene, hogy felkészítsem versenyzőket.
Így a tét óriási. Bízunk a sportágban tevékenykedő sportegyesületek,/sportszervezetek vezetőinek bölcsességében.
Törzsök Zsolt – a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség elnöke
A Koppenbergcrosson - Fotó: Hamvas Bálint, cyclephotos.co.uk
Talán még kevesen tudják itthon, hogy a tehetséges U23 korosztályú Panyi János egy belga cyclocross csapatban, a Melbotech-ben próbálja szárnyait, és a múlt héten már a terepkerékpáros szakág egyik legnagyobb klasszikusán, a Koppenbergcross-on vehetett részt, ahol az elit futamon emlékezetes csatában verte a belga bajnok Sven Nys a világbajnoki címvédő Niels Albertet.
A Koppenbergcrosson – Fotó: Hamvas Bálint, cyclephotos.co.uk
Néhány hete az idén a Close2-Carrera-GiEsse csapatát szponzoráló belga Danny Gillis (a Close2 kerekek gyártója, aki magyarországi összeszerelő üzemet működtet) ajánlott kapcsolatain keresztül lehetőséget egy fiatal magyar versenyzőnek, és Panyira esett a választás, aki a következőket mondta a belgiumi vendégszereplésről:
Október 29-én utaztam ki a Melbotech csapathoz Belgiumba. A Stubán Feri-féle cyclocross felhívásra jelentkeztem, és így kerültem ki. Egyelőre tesztversenyzésen vagyok, és ha minden jól megy, akkor maradok. A tervem, hogy minél jobb formába kerüljek, és minél jobb helyezéseket érjek el a kinti versenyeken, a csapat is hasonlókat vár el. Az első versenyem, a Koppenbergcross iszonyat nehéz volt, hatalmas sár és kemény emelkedők jellemezték a pályát. Ezek után még szombaton és vasárnap is verseny volt… Szeretném megköszönni a Melbotech csapatnak ezt a hatalmas lehetőséget, és Dannynek a sok segítséget!
Minél meredekebb, kövesebb az emelkedő, annál könnyebb a Kona Satorival
Nemrég beszámoltunk róla, hogy a Kona kerékpárok hamarosan újra kaphatóak lesznek a hazai boltokban, most az első teszttel jelentkezünk, egy kimondottan „konás” Konával, a nehezen kategóriába sorolható 140/130 mm-t mozgó 29-es fully-val, a Kona Satorival.
Mit is jelent a „konás” az olvasatomban? Egyéniség, legyen bár szerelem első látásra, vagy idétlen marhaság, nehéz elmenni mellette úgy, hogy ne mozgasson meg kicsit. Fakadjon ez akár csak a designból, akár abból, hogy valakinek eszébe jut egy padot szerelni a hátsó kerék (és még egy hátsó keréknyi hely) fölibe… A Satori amúgy megvilágosodást jelent a buddhisták nyelvén, a címben szereplő szújáték pedig az all-mountiain kategóriára utal, az ilyen kerékpárok minden tereppel megbirkóznak.
Kona Satori 2013
A Kona 25 éve gyárt bringákat, és nagyon jól felépített marketinggel is alátámasztják legfőbb filozófiájukat, ami nagyon egyszerű: minél tovább élvezni a bringázást. Nem számokat üldöznek, geometriai vagy súlyadatokat és a többit… Persze ez jól hangzik, de jogosan kérdezzük, hogy mondjuk egy katalógusból (vagy akár ha ott állnak előttünk a kerékpárok), hogy a fészkes fenébe próbáljuk kitalálni, milyen lehet, ha nem ilyen „világi” jellemzőkből, mint a szögei, a súlya, a felszereltség, satöbbi…
720-as kormány, ahogy egy 29-esre dukál
Nos, a Satorival az első élményem az volt, hogy hiába a Race „Light” 6061 alumínium csövekből készül a váz, először alig bírtam felcipelni a lépcsőn, aztán alig bírtam besakkozni a kis bringatároló helyiségembe, a másik 5 bringa társaságába, gyakorlatilag mindent a Kona alá rendelve kellett átrendezni. közben három helyen koszoltam össze a fehér falat, és egy ajtófélfa is bánta. Hááát… nem a legjobb ismerkedés.
Minél meredekebb, kövesebb az emelkedő, annál könnyebb a Kona Satorival
Mielőtt sor került volna az első menetre, a nyeregmagasság beállításánál mosolyogva konstatáltam, hogy a 19-es vázban ha ütközésig lenyomom a Kronolog nyeregcsövet, akkor milliméterre pontosan kiadja az ülésmagasságomat. Na ezt már szeretem, pozitív égi jel: hurrá! (A méretezéssel kapcsolatban amúgy pozitívum, hogy a Konák inchenként kaphatók, tehát a közepes méretekből van 18-as, 19-es és 20-as, a felsőcsőhossz pedig fél inchenként, 13 mm-enként változik.) Akkor indulás! Ha már odafigyel az ember, hogy egy 1163 mm-es tengelytávú 29-est mozgat, akkor a kijáratig is el lehet vele jutni úgy, hogy ne verje szét közben a lakást, irány az első ride a Hármashatár-hegyre, mondjuk fotózással egybekötve.
A bringához passzoló 38/26 tányérok az SLX hajtókaron
Az első meglepetés, hogy felpattanva a bringára, még az aszfalton sem zavart a több mint 14 kilós tömege, a 2,4-es Maxxis Ardent tapadása, kényelmesen ülve, jólesően haladtam. A következő meglepetés akkor ért, amikor az óbudai Doberdó-út felől közelítettem a hegyet, van ott pár lépcsősor. Három fokú, ötfokú, hétfokú, tízfokú… el sem hittem milyen könnyedén abszolválta ezeket fölfelé, később az első felvételeket is ez ihlette (szakítva kicsit hagyományainkkal, hogy csak fotókat tartalmaznak a tesztek), érdemes megnézni a videón, hogy egy szelídebb akadálysoron milyen lazán halad felfelé a 29-es fully.
Egyre jobban tetszett. Ok, hogy a sima talajon lassabban haladunk, de nincs akadály előtte, a HHH érdekesebb ösvényein felfelé pedig kiderült, hogy ezzel a „lassan, de biztosan” módszerrel a meredekség sem számít, meredek, köves, gyökeres, mindegy, nyeregben ülve átjutunk mindenen. Milyen kategóriába is sorolják? All-mountain? Igen. Arra szokták mondani, hogy élvezetes vele a bringázás, elengedhetjük magunkat lefelé a különböző traileken, és fel is jutunk vele könnyedén a hegyre. Na ezt a „könnyedén” kifejezést azért a legtöbb all-mountain bringánál egészen más szavakkal illetném, főleg a 26-osok között. A Satori esetében viszont a „fütyürészve” szó jut eszembe a hegymenetről.
Tulajdonképpen nem értettem, hogy a 68 fokos fejcsőszög és a kimondottan magas homlokrész ellenére hogyan utóbbi jelenség, vagy tényleg lelkük van ezeknek a Konáknak, vagy én voltam túl pihent október közepén a szép időben. A bringa hossza már támogatja a mászást, a 610 mm-es vízszintes felsőcsőhossz majdnem annyi, mint a maratonozásra is használt merev 29-esemé, és a 74 fokos ülőcső következtében kihúzott nyeregcsővel sem kerül túl hátra a súlypontunk. Az elöl 38/26, hátul 11-36 kompakt áttételezés már sztenderdnek számít a 29-s bringáknál. Ennek elégnek kell lenni fölfelé, pláne egy ilyen össztelósnál, amit lehet izomból gyötörni a kipörgés kockázata nélkül. Nyilván ezzel a bicóval nem fogunk tervezni hosszú, igazán meredek mászásokat az Alpokban, hanem a hegycsúcsokat lankásabban közelítjük meg, ha pedig akad közben egy-egy technikás meredek, azok megoldhatók, lásd egy köves felfelé:
Talán túl sokat beszéltem a mászásról, pedig ez a bringa lefelé adja az igazit, ha a mászásra a „fütyürészve” kifejezés illik, akkor lefelé a „fülig ért a szám” jut eszembe. Valóban értelmet nyer az all-mountain, könnyedén vesz minden akadályt, a teszt szempontjából az a baj, hogy szerintem nekem eszembe nem jutna olyat bevállalni, amit a Kona Satori valószínűleg még alattam is megoldana (Na ezekhez a sztorikhoz jön igazán jól a leültethető, kormányról vezérelhető Crank Brothers Kronolog nyeregcső). A Pilis kövesebb lejtőin olyan könnyedén vettem nagy sebességgel a számomra amúgy döcögősebb emelkedőket, hogy el sem hittem. Feltűnően a gyorsabb tempónál, egyenetlen talajon van elemében, az ismerkedés után rohamosan nő a bevállalt sebesség. A villa és a hátsó felfüggesztés nagyon jó összhangja szintén feltűnt, ami abban nyilvánul meg, hogy szinte folyamatosan a talajon van a kerék, érdemes megfigyelni ezt az alábbi videón, miközben köves talajon dolgozik a rugózás:
Mindehhez a hardver a Fox új CTD villája és rugóstagja, melyeken elöl és hátul is hasonló állásokat kapcsolhatunk (illetve elöl fokozatmentes a vezérlés): Descend, Trail, Climb. Amíg nem teker még az ember odafigyelést nem igénylő terepen, nyugodtan lehet nézegetni lent a rugóstag mozgását különböző állásokban. Nos, az új Fox Float CTD BV LV-n a Climb volt az egyetlen állás, amikor nem mozgott látványosan ki-be, nálam ebben az állásban pihent a hosszú lejtők kivételével mindig. Ilyenkor is pogózik kicsit, de nem vészesen, egy 130/140 mm-t mozgó all-mountain bringánál amúgy nincs sok jelentőssége, hogy teljesen kimerevíthető-e.
FOX Float CTD BV LV rugóstag
A villa Climb állása nekem kimondottan tetszett. Itt sem LockOut-ra kell gondolni, hanem amikor kiállva ráterhelünk a villára, az hamar benyomódik néhány centit, innentől viszont alig van mozgása, és jó ritmusa van a mászásnak is a rugóstaggal együtt dolgozva. A Trail és a Descend állások között már nem nagyon éreztem komoly különbséget, illetve annyit, hogy Trail állásban kicsit nehezebben mozdul be a tag, de amikor már dolgozik a lejtőn, nagyjából hasonló a két állás, és szerencsére a rugóút határa felé közelítve felkeményedik. A villával kapcsolatban meg kell említeni a 34 mm-es szárak merevségét, melyek a 15 mm-es átmenőtengellyel tökéletesen illenek ehhez az élménybringához. Hátul a 142/12 mm-es tengely ugyancsak illik a képbe.
Kona Satori hátulnézet
A felfüggesztésnél maradva a Kona Satori egy fő forgáspontos mechanizmusának legjellemzőbb részlete a Swing Link, ami a támvillát köti össze a rugóstaggal. Az új elrendezést kimondottan a 29-es bringához fejlesztették ki, hogy csökkenthessék az átlépési magasságot. A mechanizmussal kapcsolatban egyébként a Kona európai nagyfőnöke szeptemberi ittjártakor elmondta, hogy a hasonló kialakítású felfüggesztések gyenge pontja régebben a rugóstag volt, illetve, hogy csak manapság gyártanak olyan tagokat, melyek jól tolerálják a direktebb igénybevételt. A vázanyag a Race Light 6061 alumínium, a Kona teljesítmény orientált bringákhoz használja ezt, a csövek változó falvastagsággal készülnek a kisebb tömeg érdekében. Persze értelmesen végiggondolva egy ilyen bringát már lehetetlen összességében könnyűre építeni, hibás az XC-s megközelítés, vagy valahol áldozni kell az élményből)
Fox 34 mm-es szárakkal
Persze tökéletes élménybringa valószínűleg nem létezik, a Satorinak is van hátránya, ez pedig legfőképpen a korábban némi éllel említett kiterjedése. A 29-es kerekek, a 1163 mm-es tengelytáv, a 720 mm széles kormány és a 68 fokos homlokcső nem támogatják a szűk, csiki-csuki ösvényeken való lavírozást. A Kevélyek aljából a téglagyár felé vezető „tanösvényen” az a szégyen is megesett, hogy konkrétan beragadtam.
A Shimano tárcsafékek továbbra is bizonyítanak, ezúttal az SLX
A felszereltséggel kapcsolatban mindig örülök, ha nem kell róla sokat írni, az új Shimano SLX méltó kistestvére az XT-nek, csak a végletekig koptatott közhelyet tudom leírni, hogy kiválóan teszi a dolgát. Érdekessége, hogy megkapta a Zee-nél is alkalmazott kimerevíthető váltókanalat, hogy a lánc ne csapkodja lefelé a láncvillát, ez illik egy ilyen stílusú bringához. A fékhatás a 180/160 mm-es tárcsákkal is tökéletes, és a hajtáslánc is tökéletesen működik.
Bal kézzel szabályozhatjuk a nyeregcső magasságát
Érdemes megemlíteni az elöl 2,4-es, hátul 2,25-ös Maxxis Ardent gumikat, nyilván ilyen szélességnél alacsony nyomáson használhatók felütés kockázata nélkül, és hasonlóan fogalmazva, mint a lejtőzésnél: az én majréküszöbömmel nem sikerült zavarba hozni őket. A WTB felnik amúgy támogatják a belső nélküli használatot, folyadékkal feltöltve is használhatjuk a kerekeket, akár extrém alacsony nyomáson. Mondjuk amikor 3 óra alatt „túrázgat” végig az ember 8 kilós XC-bringával közlekedő kollégákkal a Pilisben egy kört Dobogókő és Pilistető érintésével, akkor az aszfalton hazafelé már kicsit nehezen gurulnak ezek az Ardentek…
Összefoglalva: Élmény volt.
Pozitívumok:
+ Felfüggesztés harmóniája
+ Mérete ellenére felfelé és lefelé is élmény vele bringázni
+ Tökéletesen működő SLX alkatrészek
Negatívumok:
– Méretéből adódóan a szűk ösvényeket nem szereti
– Csak akkor vesszük észre nyergében a fáradtságot, amikor már késő…
InfoBox:
Forgalmazó:
A kerékpár a hazai forgalmazó hamarosan 100%-osan üzemelő honlapján IDE KATTINTVA tekinthető meg.
A kerékpár a gyártó honlapján IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Vázméretek: 16”, 18”, 19”, 20”, 22” – élettartam-garancia MINDEN Kona vázra
Ára: 973 500 Ft
Specifikáció:
Váz: Kona Race Light 6061 alumínium, 130 mm rugóút
Rugóstag: FOX Float CTD BV LV
Villa: FOX Float 34 CTD, 15QR, tapered 1,1/8-1,5″
Első váltó: Shimano SLX (direct mount)
Hátsó váltó: Shimano SLX Shadow Plus
Váltókar: Shimano SLX
Fékek: Shimano SLX Disc 180/160
Fékkar: Shimano SLX Disc
Hajtómű: Shimano SLX 26/38
Középcsapágy: Shimano SLX
Lánc: Shimano HG 54
Lánckeréksor: Shimano HG62(10) 11-36
Agyak: Shimano SLX
Felnik: WTB STi23 TCS
Külsők: Maxxis Ardent 29 2,4/2,25
Kormány: Kona XC/BC Riser
Kormányszár: Kona XC/Road
Kormánycsapágy: FSA No.57B
Nyeregcső: Crank Brothers Kronolog
Nyereg: WTB Volt Comp
Markolat: KonaRace Light Log
Pedál: Shimano M520
Geometriai adatok (M – 19”):
Fejcsőhossz: 124 mm
Fejcsőszög: 68°
Ülőcső-szög: 74°
Ülőcső-hossz: 483 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 610 mm
Tengelytáv: 1163mm
Láncvillahossz: 439mm
Középrész magasság: 338 mm
Alexander Vinokurov, Alexander Kolovnyev, bunda, országúti kerékpársport, Liege-Bastogne-Liege, Alexander Vinokurov, Alexander Kolovnyev, bunda, országúti kerékpársport, Liege-Bastogne-Liege
Rossz idő járnak mostanság a kerékpársportra, a londoni olimpia elit férfi mezőnyversenyén pályafutását óriási győzelemmel záró 39 éves kazah bringás sztárt, Alexander Vinokurovot bundázással gyanúsítják a 2010-es Liege-Bastogne-Liege versenyen aratott győzelmével kapcsolatban, és a nagyobb hírügynökségek (AFP, Reuters) információi szerint a bizonyítékok már a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) asztalán vannak…
Vinokurovnak az eltiltás utáni nagy visszatérést jelentette a Liege Bastogne-Liege-győzelem 2010 áprilisában, amikor is Alexander Kolovnyevvel megszökött a 259 kilométeres verseny utolsó fél órájában, majd a hajrában az utolsó kilométeren könnyedén magára hagyva az oroszt nyert.
Alexander Vinokurov
2011. decemberében már a svájci L’Illustre lap meggyanúsította Vinót, hogy lefizette Kolovnyevet, de azóta nem hallhattunk következményekről. Az UCI most egy olasz államügyésztől, Benedetto Robertitól kapta az információkat, aki kerékpárosokat érintő korrupciós ügyekben nyomoz. Pat McQuaid UCI-elnök tegnapi bejelentése szerint megindult a vizsgálat, levelezéseken és benki tranzakciókon alapuló bizonyítékok nyomán.
Idézetek e-mailekből, amiket az UCI asztalára került akták tartalmaznak:
„Emlékszel, volt egy nagyon jó esélyem… Még a feleségem is el van keseredve, hogy második lettem… Most türelmesen várok…” – írja Kolovnyev 2010. április 26-án, majd alább a svájci bankszámlaszáma olvasható.
Két hét múlva Vinokurov válasza (május 8.): „Hello Lolobok, Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam, Ne aggódj, mindent jól csináltál. Az egyességünk miatt ne aggódj, mindent elintézek. Egy kicsit várnod kell. Jó pihenést. Vino”
Az elküldött anyag tartalmazza továbbá a bizonyítékát két tranzakciónak a két versenyző számlája között – egy 100 000 eurós utalás 2010 júliusában és egy 50 000 eurós 2010 decemberében, ami arra utal, hogy Vinokurov 150 000 eurót fizetett Kolovnyevnek a versenyért.
A szóban forgó verseny végjátéka:
Az UCI szabályai szerint a csalásért törölhetik eredményüket és eltiltásra is számíthatnak (Vinokurov már visszavonult, de csapatvezetőként is eltilthatják). Érdekesség, hogy a versenyen harmadik Alejandro Valverde eredményét is törölték utólag, így a negyedik helyezett, az aktuális Philippe Gilbert ölébe hullhat a Liege-győzelem. További következménye lehet az ügynek, hogy ha bebizonyosodik a csalás ténye, az Asztana és a Katyusa csapat első osztályú licencét is felülvizsgálják.
Elkészült a 2013. január 12-én, Békéscsaba mellett megrendezésre kerülő cyclocross országos bajnokság hivatalos kiírása, pályatérképpel és a pályát bemutató videóval:
VERSENYKIÍRÁS
1. A verseny célja:
A Magyar Nemzeti Cyclocross bajnoki címek eldöntése. A téli- és a terep-kerékpározás népszerűsítése. Tehetségkutatás, tehetséggondozás.
2. A verseny helye és ideje:
Békéscsaba, Pósteleki parkerdő, 2013. jan. 12
3. A verseny rendezője:
A Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség megbízása alapján a Pedáldöngölők HKE. 5600 Békéscsaba, Batthyány u. 20/3.
4. A verseny résztvevői:
Mindazon igazolt és amatőr versenyző, akik a versenyfeltételek elfogadásával nevezésüket leadják.
Amatőr kategóriákban csak és kizárólag licenccel nem rendelkező versenyzők indulhatnak.
5. Nevezési határidő, módja:
2013. jan. 04 (péntek, 24:00)
Kizárólag On-Line www.pedaldongolok.hu oldalon, helyszíni nevezésre nincs lehetőség!
Bankszámla szám: Erste Bank Nyrt. 11600006-00000000-39267421,
Számlatulajdonos neve: Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség,
Számlatulajdonos címe: 1146 Budapest, Szabó József u. 3.
6. Nevezési díj:
¾ WU17, WU19, U17, U19; Amatőr I.-II. kcs: 2000,-Ft
¾ W.ELITE, Master I.-II., ELITE. U23, Amatőr III.-IV.kcs: 2500,-Ft
(A nevezési díj 1 tál meleg ételt magába foglal.)
7. Rajtszám átvétel, technikai értekezlet:
¾ 09:30-ig Amatőr előfutamok rajszám átvétele
¾ 11:20-ig Igazolt versenyzők rajtszám átvétele
¾ 11:20 Technikai értekezlet
8. Korcsoportok:
Igazolt Kategóriák:
Férfi U17 17 éves korig
Női U17 17 éves korig
Férfi U19 17 – 18 év között
Női U19 17 – 18 év között
Férfi U23 19 – 22 év között
Férfi felnőtt (Elite) 23 – 29 év között
Női felnőtt 19 év felett
Férfi master 1 30 – 39 év között
Férfi master 2 40 évnél idősebb
Amatőr Kategóriák:
I. korcsoport 15 éves korig
II. korcsoport 16-18 év között
III.korcsoport 19-39 év között
IV korcsoport 39 év felett
9.Verseny indulási sorrendje:
10:00 Amatőr I.-II. kcs. – 25 perc
10:45 U17, WU17, WU19 – 30 perc
11:35 U19, WU ELITE – 40 perc
12:35 Amatőr III.-IV. Master I.-II. – 45 perc
13:40 ELITE, U23 – 60 perc
10.Helyezések eldöntése:
Győz az a versenyző, aki a szabályok betartásával elsőként teljesíti a versenytávot.
11. A versenypálya hossza:
2300 méter, természetes és mesterséges akadályokkal
12. Eredményhirdetés:
¾ 15:00 teljes korcsoportos.
13.Díjazás:
A bajnokság korcsoportjainak 1-3 helyezettjei érem díjazásban részesülnek. A bajnokok WU19, W.ELITE, U19; U23, ELITE kategóriákban bajnoki mezt kapnak, amennyiben 3 különböző egyesületből min. 5 fős mezőny rajthoz áll!
(Az Amatőr korcsoportok is érem díjazásban részesülnek.)
14. Versenybíróság
A versenybíróságot az MKSZSZVB jelöli ki.
15. Versennyel kapcsolatos rendelkezések:
¾ Igazolt versenyzők csak és kizárólag 2013-as licenccel indulhatnak!
¾ A pályán csak egy irányban lehet közlekedni!
¾ A versenyen csak az UCI által meghatározott kerékpárral lehet részt venni.
¾ (Amatőr előfutamokban kerékpár megkötés nincs!)
¾ A lekörözött versenyzők kötelesek a pályát elhagyni!
¾ (Amatőr előfutamokban az előző rendelkezést nem alkalmazzuk!)
¾ Fejvédő használata minden résztvevő számára kötelező!
¾ A felsorolásban nem szereplő esetekben az UCI és a MKSZSZ szabályzata az érvényes!
16. Egyéb rendelkezések:
¾ Az esetleges sérülésekért, károkért a rendezők felelősséget nem vállalnak, kártérítésre nem kötelezhetők!!!
¾ A versenyen mindenki saját felelősségére indul.
¾ A rendezők a versenyre orvosi ügyeletet, melegedőt, zuhanyzási, kerékpármosási lehetőséget biztosítanak.
¾ A verseny ideje alatt büfé a részt vevők rendelkezésre áll.
¾ A Rajt- Cél területen fokozottan ügyeljünk a rendre és a tisztaságra.
¾ A versenybíróság és a szervezők fenntartják a jogot, hogy alacsony létszámú nevezés esetén további korcsoportokat vonjanak össze.
17. A tervezett pálya bemutató videója:
A video a pálya munkálatok megkezdése előtt készült. A rendezőség folyamatosan karbantartja és felügyeli a pályát.
18. Versenyhelyszín megközelíthetőség Békéscsaba 44-es főút felől:
Félszáz fős elit mezőny Ózdon (Fotó: Babka Szabolcs)
Az elit hölgyek és férfiak versenyét is a legerősebb versenyző nyerte ma a SuperCross cyclocross sorozat második fordulóján, az Ózd Kupán. Fejes Gábor, a Dr. Bátorfi AKTK versenyzője és Dósa Ezster (Vitalitás SE – Scott – Nutrixxion) is felőrölték ellenfeleiket.
Az első fordulóhoz hasonlóan jó idő várta a 110 versenyzőt, és az ózdi pálya többek véleménye szerint kiválóra sikerült, tele igazi cyclocrossos kihívásokkal, „egy métert sem lehetett pihenni”. A hölgyek között Dósa Eszter tulajdonképpen sima rajt-cél győzelmet aratott, legfőbb ellenfele, Módos Gabriella (Merida Maraton Team CST) csak leghátulról rajtolhatott, – mivel hiányzott az első fordulóról – így a régen megszokott csata elmaradt közöttük.
Elit férfi dobogósok: Fejes Gábor, Buruczki Szilárd, Búr Zsolt
A férfiak versenyében Fejes érezhetően a legerősebb volt a mezőnyben, Buruczki Szilárd (Merida – Kőbánya TC) nem tudott mit kezdeni vele, a verseny második felében a Dr. Bátorfi AKTK versenyzője folyamatosan távolodott, s végül félperces előnnyel nyert.
III. SuperCross Sorozat – sajtóközlemény 06 – 2012. november 5. (Szöveg: Kéri István ; Fotó: Babka Szabolcs):
Újfent száz fölötti volt az indulók létszáma a SuperCross soron következő, ózdi futamán vasárnap. A felnőtteknél a versenyt Dósa Eszter (Vitalitás SE – SCOTT – Nuttrixxion) és Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK) nyerték – ezúttal mindketten magabiztos előnnyel értek célba.
A tavalyi, 95 fős indulói létszám 116-ra ugrott az Ózd Város Önkormányzatának támogatása mellett rendezett borsodi futamon. Ahogyan Kazincbarcikán, úgy most Ózdon is a köd és a párásság dominált a reggeli, délelőtti órákban. Itt azonban az egész napra igazi őszi időjárás volt a jellemző, ami az első futammal ellentétben a délutánra sem fordult át késő nyári melegbe.
A női U17 korosztály 11 éves győztese: Nagy Vanessza (Fotó: Babka szabolcs)
Az első rajt résztvevői a száraz időjárás okán egy új helyszínen várakoztak a rajtra. Ezúttal a mezőnyök a belső, 400 méteres futópályáról indultak, a versenyzők tettek egy „rajtkört”, majd ezután – már szépen megnyúlt sorként – haladtak ki a verseny tényleges nyomvonalára.
Az első rajt négy kategóriája közül csak a fiúk U15-ös korosztálya hozott szoros harcot. Az utolsó – negyedik – körre a négy élen álló versenyző még együtt indult el, végül közülük Dian Ábel (Bikeexpressz SE) ért célba elsőként. U17-ben a csapattársa, Zathureczky Márk (Bikeexpressz SE) aratott lényegében magabiztos győzelmet, míg a master 3-asok között ezúttal Zsingor Attilának (ASE Kerékpár) haladt leggyorsabban a kerékpár. Az U17-es hölgyek között a 2001-es születésű (!) Nagy Vanessza (Vitalitás SE) állhatott fel a dobogó tetejére.
Pelikán János a juniorok között vitte el az első helyezést (Fotó: Babka Szabolcs)
A második rajt – a szokottnál időben kicsivel hosszabb első futam okán – pár perces késéssel indult el a hat körös versenyre. Az U19-esek ezúttal is magukhoz vették a kezdeményezést az abszolút élén, de ezúttal nem volt meg a négyes összetartás, ami kazincbarcikán volt jellemző. Végül Pelikán János (Cube Balaton Team) és Dina Márton (Pilis CCC – Rose) értek be az élen – bár ezen esetben már nem volt olyan szoros a sprint, mint az első futamon.
Jordán Péter másodszorra is megizzadt a győzelemért – igen szoros a master 2 élmezőnye (Fotó: Babka Szabolcs)
A master 2-eseknél láthatta a közönség a legnagyobb versenyt ebben a rajtban, itt Jordán Péter, Specziár Viktor (mindketten Cube Balaton Team), Kis József (Merida Maraton Team – CST) és Rónaszéki István (BikeLand – Merida) lényegében végig együtt haladt a hat kör során. A döntés az utolsó körre maradt, amelynek eredményeképpen igazán szoros sprintbefutóra csak a második helyért került sor – a végső beérkezés sorrendje megegyezik a fenti felsorolással. A nőknél Dósa Eszter (Vitalitás SE) már az első körökben elszakadt ellenfeleitől, akik viszont egészen az utolsó körre indulásig egymást környékezték. Módos Gabriella (Merida Maraton Team – CST) és Németh Nóra (Alpinbike Team Giant) versenyéből végül előbbi került ki győztesen és kaparintotta meg a második pozíciót.
A nap legutolsó futamában összesen 51 férfi U23-as, felnőtt és master 1-es versenyző állt a rajtvonalnál. Az U23-asok között ismét egy teljes versenyes, nyolc körös Fenyvesi (Bringabanda SC) – Szalontay (Merida Maraton Team – CST) mérkőzést láthattunk, melyből újfent előbbi került ki győztesen. Master 1-ben Reitinger Gábor (Vitalitás SE) kiemelkedett korosztályából, korán látótávolságon kívülre került ellenfeleitől. Kovács István (Ózdi KE) és Cser Gábor (Alpinbike Team Giant) fértek fel mögé a dobogóra, akik egymás között lényegében az utolsó körben döntöttek a pozíciókról.
Félszáz fős elit mezőny Ózdon (Fotó: Babka Szabolcs)
Elitben ki kell, hogy mondjuk az igazságot: monoton versenyt szemlélhetett a közönség. Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK) minden körben újabb és újabb 80 – 100 méter előnyre tett szert a mindenkori másodikkal szemben, így a végére már egy „levezető körre” is tellett neki. Buruczki Szilárd (Merida Kőbánya TC) és Búr Zsolt (Alpinbike Team Giant) féltávig közösen rótta a köröket, majd Buruczki elszakadt Búrtól és Fejes után eredt, de lényegében a végére 26 másodpercesre csökkenő hátrány csak Fejes Gábor utolsó körös lazításának volt az eredménye. A SuperCross Sorozat ózdi eseményeinek történetében két eddigi Buruczki-győzelem után most Fejes Gábor vette át az uralmat és kapta meg a legelismerőbb kézfogást a díjátadóktól: Vitális Istvántól (Ózd Város Önkormányzatának Sportbizottsága képviseletében) és Dr. Mazura Beátától (a www.energiabufe.hu képviseletében).
Dósa Eszter érkezik a rajt-cél területre (Fotó: Babka Szabolcs)
Azon versenyzők, akik a két első futamon a férfi U17, U19, vagy a master 1-esek, illetve az U17-es vagy felnőtt hölgyek kategóriáiban a dobogón végeztek, már két lépéssel közelebb kerültek az összetett díjként felajánlott Salice napszemüvegekhez is, melyek ezen korosztályok összetett győzteseinek járnak majd.
A III. SuperCross Sorozat két hét múlva, november 18-án, egy debütáló helyszínen, Veszprémben folytatódik – a LOcarGO Veszprém Cross futamra november 15-ig lehetséges előnevezni a www.hegyibringa.hu honlapon keresztül. A sorozatról részletesen a www.supercross.hu-n, vagy a SuperCross facebook-profilján (www.facebook.com/supercrosssorozat) keresztül lehet tájékozódni.
A WADA (Antidopping Világszervezet) ahogy helyben hagyta Lance Armstrong trónfosztását és eltiltását, úgy nem fellebbez szigorúbb ítéletért Lausanne-ban az ügyében tanúskodó és saját korábbi doppingvétségeikről is valló csapattársak esetében sem.
A WADA szerint a szabálykönyv is támogatja, hogy amikor a versenyzők együttműködnek a hatóságokkal hasonló helyzetben, csökkentett büntetést kapjanak. Az indoklásban elhangzik egy mondat, ami jól jellemzi a helyzetet: „Ösztönöznünk kell a sportolókat, hogy információkkal szolgáljanak.”
Itt érdemes megjegyezni még az USADA nyomozással kapcsolatban, hogy Travis Tygart elnök szerint Lance Armstrong is csak két Tour de France győzelmét veszítette volna el, amennyiben együttműködik a hatósággal.
Arsmtrong azonban a hallgatást választotta, de csapattársaik tanúvallomásai alapján megállapítást nyert, hogy a texasi – aki egyébként a U. S. Postal résztulajdonosa is volt – nem csak fogyasztóként került kapcsolatba a doppinggal, de terjesztette és csempészte is a tiltott teljesítményfokozó szereket, és ösztönözte, sőt, kényszerítette csapattársait a doppingolásra.
A U. S. Postal stábjából egyébként Johan Bruyneel csapatvezető, Pepe Martin edző és Pedro Celaya csapatorvos is számíthat további bírósági meghallgatásokra még idén, és szintén életre szóló eltiltásra számíthatnak a sport területén. Az ügy köztörvényes úton való folytatása is valószínű.
A hat korábbi U. S. Postal versenyző közül George Hincapie és Michael Barry idén jelentette be visszavonulását, David Zabriskie, Tom Danielson és Christian Vandevelde továbbra is a Garmin csapatában versenyez jövőre, Levi Leipheimerrel szerződést bontott az Omega Pharma-Quick Step.
