A kerékpározás időigényes sportág. Az edzés maximális mennyisége eleve behatárolja, hogy  milyen célokat fogalmazhatunk meg magunknak, az edzéstervet és persze sok minden mást… A témáról a hazai mountain bike maratonok hosszú évek óta meghatározó alakja, az utóbbi években edzőként is tevékenykedő Blazsó Márton osztja meg velünk gondolatait:

Heti 3 edzésből VB-t nyerni, vagy heti 20 óra edzéssel kismaratont- ugye egyik sem lehet reális cél! Az edzésben és versenyzésben is hasonlóképpen van. A kerékpársport gyökere az állóképesség, mint tudjuk (néhány szakágat kivéve). Márpedig ezt fejleszteni bizony időigényes folyamat. Időt kell szánni az edzésre és kell időt hagyni az eredmények eljövetelére.

Ha tehetséges valaki, az nem jelent mást, mint lehetőséget. Ha akarja, megteheti, hogy ob-t, ne adj’ Isten vb-t nyerjen.  Viszont ha nem szán rá időt, hogy fejlődjön, akkor semmi jó nem fog történni a jövőben. A jó hír viszont az, ha valaki nem tehetséges, de időt, energiát és tudást fektet az edzésébe, akkor nagy magasságokig eljuthat ebben a sportban, és ami a legfontosabb, hogy büszke lehet magára! Hogyan tudhatjuk, hogy adott eredmény elérésére mennyi idő, energia szükséges, és hogy én, aki olvasom ezt a cikket elég tehetséges vagyok ahhoz, hogy nagyobb versenyeket nyerjek?

Segítséget szeretnék nyújtani olyanoknak, akiket a megmérettetéseken többször ért csalódás, mint siker, vagy szeretne elindulni egy kerékpár versenyen, de nem tudja, elég erős-e hozzá, esetleg nem tudja eldönteni, hogy például maratonon feljebb léphet-e távban, kategóriában. Kinek mi lehet reális cél?

Kezdjük az olyan bringásokkal, akiknek igazán kevés idejük van. A kerékpársportot rengetegen űzik a harmincas korosztályból és fölötte. Legtöbbjüknek családja, munkája van, mégis fejlődni szeretnének a sportban is. A legjobb, ha azzal kezdjük, hogy reális célokat tűzünk ki magunk elé. Ha nincs több időnk heti 2 alkalomnál, akkor ne akarjunk OB-t nyerni, még itthon sem fog menni. (Legalábbis ne ezzel kezdjük.) Olyan részcélokat kell megfogalmaznunk, ami a sportban való előrehaladásunkat is szolgálja, de látható és hihető a teljesítése. Ilyenek lehetnek például: lefogyok 10 kilót 3 hónap alatt, 1 órán belül feltekerek a Kékesre, az adott bringával elérjem egyedül a 30km/h átlagot a kétórás körömön, vagy a főmezőnnyel teljesítem a Balaton kört… Nem tűnnek nagy célnak, de véleményem szerint a tendencia a legfontosabb!!! Ha tapasztalható a teljesítmény növekedés, akkor az szerintem sokkal becsülendőbb, mintha egy „félprofi” versenyző jó eredményeket ért el, de nem tudott előre lépni a következő szezonra.

Tehát minden kezdő és haladó sportoló, bicajos számára az elsődleges és alap cél a fejlődés!  Fontos, hogy jól mérhető legyen ez a fejlődés! Nem szeretem (és egyben árulkodó), ha arra a kérdésemre, hogy mi a célja, azt mondja valaki, hogy 10 helyet szeretnék javítani, vagy szeretném lenyomni XY haveromat. Két dolog miatt nem tökéletes ez a hozzáállás. Változó körülményhez viszonyítunk, ami nem szolgálja a saját előre jutásunkat. (Haverunk nem edzett ebben az évben semmit, akkor nem biztos, hogy jobbnak kell lennünk, hogy lenyomjuk és fordítva…) A másik probléma, hogy az ilyen hozzáállásból kihallatszik, hogy inkább a dicsőséget tartja előbbre, vagy hasonló fontosságúnak, mint a saját maga „jobbá tételét”. Tehát ha nincs túl sok időnk a sportra, akkor rövid célokat fogalmazzunk meg, és próbáljunk ésszerűen viszonyítani. Az elfoglalt embereknél még egy értelmes cél lehetséges. Mégpedig a napjukat úgy beosztani, hogy minél több időt tudjon a sportra is áldozni, a többi teendő mellett. Kategóriákba sorolva a sportszerűen kerékpározókat, az első kategóriát az alábbiak szerint lehetne leírni:

Jellemző célok:
-Rövid célok
-Legyen több idő a sportra
-Elég ha fejődünk

Lehetséges versenyek:
-Maraton rövid táv
-XCO hobby
-országúti túraversenyek

Második kategória, akik rendszeresen tudnak időt szánni a sportra, a bringázásra. Ez átlagban heti 3-5 alkalmat jelent. Nekik már feltétlenül ajánlom, hogy járjanak el kisebb-nagyobb versenyekre, mert ez további motivációt adhat. Nekik nem nagyon kell félniük a túlzott elhízástól, mozgásszervi panaszoktól, de hogy további erőfeszítéseket tegyenek, nem biztos hogy elég az a cél, hogy „Jobban érezzem magam”, „leadjak még 1 kilót”, vagy „még 1 km/h-val gyorsabb legyek”. Érdemes feltenni a kérdést: „Mi kell még, hogy dobogóra állhassak? Mennyivel gyorsabbnak kell lennem ehhez az adott szakágban.” Edzéseken ezekre az időeredményekre és teljesítményekre kell összpontosítani. Leghatékonyabb, ha mindig a „gyenge ponton” javítunk. A heti 4-5 edzésnap már elég ahhoz, hogy nagy magasságokig eljussunk, ha megtorpan a teljesítményünk, akkor gondoljuk végig, hogyan tehetem hatékonyabbá a ráfordított időt. Kezdjük figyelni, hogy ki tudtuk-e pihenni magunkat.

Ebbe a kategóriába tartoznak a legtöbben, akiket maratonokon, XCO, vagy országúti versenyeken látok. Kicsit több áldozattal és ésszerűbb edzéssel itt lehet a leglátványosabban előrébb lépni! Egyben itt a legnagyobb a „féltudás” veszélye. Előfordulhat, hogy a feltörekvő sportoló, túl nagy jelentőséget fordít a táplálék kiegészítőkre, rossz következtetéseket von le a letöltött edzésadatokból, grafikonokból. „Túl alacsony a pulzusom, biztos paraszimpatikus túledzettségem van. Pihenek 2 hónapot.” Vagy a kedvencem: „Hmmm, vajon hány perc futással tudok KIVÁLTANI 2 óra bringás edzést?”. Esetleg még mágneses karszalagot is vesz az illető. Persze használ, ha hiszünk benne, de lehet, hogy egy kabala figura, vagy egy verseny előtti szertartás hasznosabb (és olcsóbb is). Fontos, hogy  próbáljuk elkerülni azt, hogy téves következtetésekre jussunk. Nagyon hasznos tapasztaltabb, „régi nagy” versenyzőkkel beszélgetni, edzőkkel, szakértőkkel. Ők segíthetnek a személyre szabott legjobb célt megtalálni! Én amikor itthoni top országútis régi arcokkal tekerek, mint pl. Szabó Lajos (Piri) Vagy Csorvási Zoli (Csoze), akkor döbbenek rá, hogy hozzájuk képest annyira vagyok elszánt, mint egy jóllakott házi macska. Igenis lehet keményebben edzeni és több tapasztalatot szerezni!

Aki rendszeresen edz és jár versenyekre az biztos találkozott azzal a problémával, hogy nem lehet minden versenyen a legjobb. Ha minden versenyre rápihenünk, akkor hosszútávon egyre gyengébbek lehetünk. Határozzuk meg, hogy melyek a fő versenyek. Áldozzunk be pár kisebbet. Ha hosszabb országúti versenyen (Balaton kör), vagy maratonon (Szilvás) szeretnénk indulni, akkor legalább a táv háromnegyedét teljesítsük rendszeresen. Ez is csak azt biztosítja, hogy lesz kb. fogalmunk, mit is jelent a táv, de még ez sem biztosítja azt, hogy végig tudunk VERSENYEZNI ilyen hosszan. Én az egy kezemen meg tudom számolni, hogy ki tudna még végig meccselni 100 km után terepen. A többieknek érdemes csak magukkal foglalkozni, nem taktikázni sokat, mert a végén „szupermenezés” (vizuálisan értendő) lesz a katonasírok előtt (sokaknak jó hír, hogy jövőre a Szilváson állítólag nem lesz már benne a hosszútávban)

Jellemző célok:
-Versenyszezonra előre vetített célok
-Kiválasztott versenyeken
-Hatékonyabb edzések
Versenyek:
-MTB maraton középtáv, hosszútáv
-XCO Haladó (másodosztály, ahogy éppen nevezik)
-Egynapos országúti versenyek

A harmadik kategóriába nem sokan tartoznak. (Személy szerint én sem sorolnám ide magam.) Magyarországon van 8-10 bringás (országúti és MTB szakágat együttvéve), aki ilyen szerencsés. Nekik csak a sportra kell figyelni. Optimális esetben csakis nemzetközi célok az elfogadhatóak. Szerintem nem lehet Magyarországon az ob megnyerése a fő cél, ha valaki fizetést kap a sportért (profi hátterű sportoló) és mindent elrendeznek neki, hogy edzhessen, nem kell a megélhetésre koncentrálni. Mégpedig azért gondolom ezt, mert ha van jó esély rá, hogy őket valaki leelőzze, akkor vagy nem jól van kiválasztva a „nyersanyag” vagy nem úgy működik a profi sport ahogy kéne, mivel szakáganként (országúti, monti) csak 1-1 profi csapat van (tudtommal).

A kategória sajátossága, hogy itt ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni a regenerációra, mint magára az edzésre (ha nem nagyobbat), idő és lehetőség az edzésre szinte végtelen. Mivel a profi sportolók fizetést kapnak, ezért a „munkáltató” szabályai az érvényesek, tehát ezért esetleg be kell vállalni alárendelt szerepet a csapattársnak. Többnyire országútinál látható (vízhordó), de monti maratonon is láttam már ilyet.

Jellemző célok:
-Nemzetközi versenyek
-Csapat/ország képviselete
-Pontszerzés

Összegezve az elmondottakat: Ha ki tudunk tűzni reális célokat magunknak, akkor minden megy szinte magától. Olyan is előfordulhat, hogy többet érünk el, mint azt vártuk! Lényeg, hogy nem szabad nagyot markolni, mert kiesik minden a kezünkből. És mint a jó japán gyárigazgató, minden lépcsőt végi kell járni. (Hiába van wattmérőnk, ha nem tudunk a mezőnyben tekerni.)