Benkó Barbara – továbbra is a Focus színeiben – Dél-Afrikában edzőtáborozik hosszabb időn keresztül csapatával, ahonnan először jelentkezik blogjával:
Idén megint egy új, számomra eddig ismeretlen helyszínen edzőtáborozom. Legalább nem unalmas. Igaz, van hátulütője is, mivel új a környezet, az utakat, lehetőségeket sem ismerem, fel kell fedezni a vidéket merre, mit, hol lehet jól edzeni, de ez relatív hamar megtörtént, ami annak is köszönhető, hogy rengeteg ismerős montis menekült most is Cape Town és Stellenbosch közelébe az európai hideg elől.
Mi ketten vagyunk itt új csapattársnőmmel, Helennel, egy farmon lakunk, ami a nagybátyjáé. A Bulls-os fiúkkal jöttünk le, akik a Cape Epic szakaszait járták és a napokban mentek haza, velük volt Manuel Fumic is, bár ő még maradt. Marcel, aki szintén csapattársam is itt volt az iskolájával 3 hétig, ők is nemrég mentek haza. Jó ez a svájci iskolarendszer. Síszünetük volt, de mivel sportiskola, így aki téli sportokat űz, az otthon maradt, a nyáriak lejöttek edzőtáborba, jött pár tanár is és délutánonként tanításuk is volt. Nem hülyeség!
Rengeteg montissal találkoztunk már mi is Stellenboschban, főleg svájciakkal, Ralph Naef is itt tartózkodik tanítványával Julian Schelb-bel meg a Rudi van Houts-szal, tegnap voltunk velük edzeni. Múlt héten Christoph Sauserrel voltunk átmozgatni, akinek már évek óta van itt egy háza, ő egész télen itt készül. Én nem akartam szóba hozni Burryt, tudtam, hogy a legjobb barátja és csapattársa volt, 2 éve zsinórban nyerik a Cape Epicet, idén is címvédésre készültek, de magától mondta, hogy ő mégis indul. Felhívta a Kulhavyt, aki igent mondott, Burry emlékére nyerni akarnak! A kihívók listája elég durva, de kívánom nekik, hogy sikerüljön! Csak egy-két csapat a miheztartás végett: Schurter-Vogel, Fumic-Fontana, Platt-Sahm.
Apropó Burry! Elég nagy megrökönyödést és felháborodást váltott ki a tragikus balesete. (aki nem tudná, Burry Stander-ről beszélek, Dél-Afrikai MTB versenyző, 5. lett Londonban, volt már világbajnok és világkupát is nyert tavaly, a Specialized Factory Racing versenyzője volt, mindössze 25 éves, egy taxi gázolta halálra január elején edzés közben) Múlt héten volt a temetés Pietermaritzburgban, mi csütörtökön a „Burry Stander Memorial Day” alkalmával Stellenboschban edzettünk a bike parkban, rengetegen eljöttek, nagyon megható volt. Még Sauser-en is láttam, aki elég fura figura, általában nem túl kommunikatív senkivel a versenyeken, hogy meghatódott és nehezen beszélt róla, mikor szóba került.
Azóta több alapítványt és intézkedést hoztak a kerékpárosok védelme érdekében, még a Miniszter is felszólalt, igaz, Burry, ha nem is Oscar Pistorius szintű sztár, de hasonlóan híres itt, rengetegen ismerték. Ennek ellenére nagy változást nem tapasztalok, persze ez nem megy egyik napról a másikra, de akkor is. Ha csak ketten vagyunk, és egymás mellett megyünk, akkor kegyetlenül ledudálnak az útról és általában lecentiznek előzésnél. Engem konkrétan múltkor csak azért nem gázoltak el, mert időben reagáltam és besatuztam, még jó, hogy montival voltam, igaz, országúti kerekekkel, de tárcsafékem volt. Mondjuk az történetesen egy német nyugdíjas volt, nem helyi.
Változatlanul tartom a véleményem, hogy bizonyos életkor felett elvenném a jogsit, ráadásul itt baloldalon is kell közlekedni, megzavarja a sok itt telelő, figyelmetlen, béna sofőröket. Alapjáraton nem tudnak vezetni a helyiek, ezt tapasztaltam, de a turisták is tökéletesen illeszkednek a képbe. Tükörbenézés és index nélkül indult el a leállósávból a néni (minden út szélén széles szerviz sáv van), én persze jöttem, de satuféket húztam, kicsit kikerültem oldalra, mert szemből jöttek, át nem tudtam menni, így csak a kezem kapta el, semmi nem történt.
Annyira megijedtem, hogy remegtem az adrenalintól, majd mellé gurultam, láttam, hogy kölcsönzős autó és németek, megkérdeztem németül, hogy teljesen idióta-e és felhívtam a figyelmét, hogy a tükörben nem csak sminkelni meg fésülködni szoktak, majd becsaptam a visszapillantót. Nem szólt semmit, láttam, hogy ő is sokkolva van az ijedségtől és igazából hálás, mert ez most csak és kizárólag rajtam múlott, hogy most nem a rendőrségen ül kerékpáros gázolás miatt. Még szerencse, hogy az idegességtől nem rúgtam le a tükröt, hanem csak becsaptam, bár akkor nem a tudatom irányított. Bocs Anya, ezt neked nem mondtam, mert amúgy is mindig aggódsz, de ennek ellenére tényleg minden ok!
Az állatvilág elég gazdag, én rettegek a kígyóktól meg pókoktól, mindig parázok edzésen, hogy megtámad egy, de állítólag errefelé nem gyakoriak, ha van is, az sem mérges. (mondjuk ez otthon is parám, az állatkertben sem vagyok hajlandó megnézni őket, ott még hozzájön a gyík-béka páros és végem van) Teknősünk van a kertben, ők aranyosak. Óceánparton vagyunk, de itt tilos fürödni, mert cápaveszély van, nekem több sem kellett, nem megyek a víz közelébe! Mondjuk egyszer a kezem beleraktam, elég hideg, de szerencsére semmi nem harapta le.
Viszont van medencénk a kertben, ott még nem láttam cápát, az biztonságosnak tűnik, edzés után be szoktam ugrani. Fókákat és pingvineket is láttunk már. Mielőtt bolondnak néznétek nem voltam részeg (jut eszembe mióta kint vagyok nem is ittam még csak egy pohár bort sem, pedig bortermelő vidéken vagyunk, ezt pótolnom kell), itt déli pingvinek vannak, más a testfelépítése, mint a sarkvidékinek, de hasonlóan néznek ki, csak kisebbek. A talaj többnyire sziklás és köves, nagyon porol, mert az eső szerencsére ritka.
Járva a vidéket rájöttem, hogy itt a legtöbben, főleg a feketék az életben maradásért dolgoznak vagy küzdenek, semmi életcéljuk nincs. Hamar feladtam, hogy feketétől bármit is kérdezzek, ha eltévednék, vagy nem tudok valamit, mert a legtöbb esetben nem is tudnak angolul, csak a helyi „africans” nyelven értenek, ami az angol és a holland keveréke. Gyönyörű. Azért holland, mert anno rengeteg holland jött letelepedni, ők adják ki a fehérek nagy százalékát. Az iskolázottsággal is problémák vannak, az analfabétizmus sem ritka. Rájöttem, hogy az én problémáim, mint például a “nagyon nagy szél van”, vagy “hólyagosra égtem”, vagy, hogy “honvágyam kezd lenni” eltörpülnek hozzájuk képest, mert nekik még csak az is valószínűtlen, hogy a városból elkerüljenek, nem hogy az országból, ne adj Isten kontinensről. Ha esténként hallom, hogy a szomszéd, aki nemrég vesztette el a munkáját és alkoholista lett, veri a feleségét, hamar rájövök, hogy jó életem van. Ja, igen, szél: az itt a nagyon és a közepesen fúj között változik. Mindig is utáltam a szelet, most már gyűlölöm. Ez otthonhoz nem fogható, ott ilyet még nem tapasztaltam, viszont itt legalább a 35 fokot fújja az arcomba, még ha jóval erősebben is, nem a -10-et.
Csináltam csomó képet, amit a GoPro elnyelt, vagy én tüntettem el, ami valószínűbb, így elég szegényes képanyagot tudok mellékelni, de majd pótolom, ha tudom.
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
