Az egyhetes Bike TransAlp ötödik napján lefelé nagyon nem ment… De kiderült, hogy a jobb helyezés inkább a felfeléken múlik. A Kis József-Vas Péter (Merida Masters – 185.80.49.65/teszt-uj-wp/) párosból Peti számol be a történtekről:
A mai napon áttekertünk Dél-Tirol tartományból Trento-ba, olasz nyelvterületre. Reggel belenéztem a tükörbe és egy öregember tekintett rám vissza, táskás szemek, ráncos arc. Ha most nem a TransAlp 5. szakasza lenne, eszembe nem jutna felülni a bringára. De ez a kihívás része. Kibírsz-e még egy napot? Hezitálásnak ilyenkor nincs helye, összekészülsz, beállsz a rajtba és letekered, nincs ezen mit gondolkodni. Ha sokat gondolkodsz, bajba kerülsz. Érdekes módon, ahogy elrajtoltunk rögtön tudtam, hogy nincs baj, meglesz ez a nap is.
Az első 15 km a főútvonalon haladt a völgyben, egy bolyban az egész mezőny, rengeteg körforgalom, alig vártam, hogy vége legyen és bukás nélkül megússzuk. Aztán ráfordultunk a hosszú aszfaltos emelkedőre, a nap leghosszabb mászására és Jocóval szép sorjában értük utol Masters ellenfeleinket. Érdekes volt, hogy 135-ös pulzusnál is liheg az ember, de az 5. napon ezen már nem kell meglepődni. A legkeményebb ellenfél a meleg volt. Már 10 óra körül több mint 30 fok volt, ömlött rólam a víz, eléggé szenvedtem. Azonban az ellenfelek is szenvedtek és ilyenkor ebből kell extra energiát meríteni. Az emelkedő tetején már nagyon jó pozícióban voltunk.
Persze, hogy technikás lejtő következett, persze, hogy megint nem ment jól, ráadásul egy lengyel csapattal sikerült elkevernem és veszítettünk vagy 3 percet. Utána egy nagyobb bolyba tudtam visszaállni, de megint technikás lejtő, újabb időveszteség, Jocó az itató előtt több mint 5 percet várt rám. Eléggé készen voltam, odalett a motiváció is, már csak arra eszméltem föl, hogy a hátam mögött egyre többen szólnak be, hogy haladjak vagy engedjem el őket. Nem volt egyszerű újból összeszedni magam.
A 70. km-nél egy hosszabb, meredek murvás mászás kezdődött, amolyan vagy tekersz vagy leszállsz típusú, ahol rájöttem, hogy az erőmmel nincsen baj – a technikán sajnos lenne mit csiszolni… Rengeteg csapatot szedtünk le megint, igazából mindenkit utolértünk, akik a lejtőn kielőztek. Persze a verseny utolsó lejtője nekem megint megoldhatatlan feladatot jelentett, így ismét pár pozíciót visszaestünk. Én már nem is mertem Jocóra nézni, szegény megint ott várt rám az utolsó kanyarban a befutó előtt.
Csodálkoztam is, mikor a célban kiderült, hogy 14. helyen futottunk be és összetettben is feljöttünk a 16-ról, a 15. helyre. Ja és összetettben 82.-ek vagyunk, ami azt jelenti, hogy holnap már az A blokkból indulunk az elit versenyzőkkel együtt. Plusz öröm, hogy a trentói tornateremben is miénk a legjobb pozíció, megszereztük a fitnesztermet és csak mi alszunk benne. Lehet, hogy még a vacsora is finom lesz (update: finom volt… csak kevés így az 5. nap végén) – ennél többet nem is kívánhat az ember.
A verseny honlapja: http://bike-transalp.de/news/
