Igen színvonalas nemzetközi pályaversenynek adott otthont 2009. október 22-23-án a bécsi velodrom. A kétnapos grand prix során a pályasport aktuális csúcstechnológiáját szemlélhettük meg, láthattunk néhány olasz hatnapos menőt, és biztató magyar eredményeket.
Melegít a BVSC különítménye
Ausztria, Bulgária, Görögország, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Svájc és Szlovákia részvételével kétnapos, IM2-es kategóriájú nemzetközi pályaversenyt szervezett nemrég a Bécsi Kerékpáros Szövetség. A mezőnyben népes magyar versenyzőgárdával találkozhattunk. A pályaversenyen a Betonexpressz 2000-Limonta csapatából Lovassy Krisztián; a Bringavilág SK Bornsport színeiben Kenyó Anita; a BVSC részéről Bálint Katalin, Hajdú Máté, Halász Viktor, Hartmann József, Hazai Boglárka, Juhász Balázs, Scherk Krisztián, Solymosi Márton, Szilágyi Sándor; a KSI Schwinn-Csepeltől Szalontay Sándor és Veres Ádám; míg az RC Tirolt képviselve Sulyok Balázs indult.
Szalontay Sándor nekilendül, és 11,085”-nél állítja meg az órát a sprint kvalifikációs futamában
A nemzetközi tapasztalat nagyon fontos, még abban az esetben is, ha gyakran csupán az derül ki, hogy milyen messze vagyunk Európa- és a világ élvonalától. Szerencsére van ok a bizakodásra, illetve ezt döntse el a kedves olvasó az alábbi eredménylisták alapján, ami viszont engem illet, és a továbbiakban szubjektíve kiemelnék pár eredményt.
Letölthető dokumentumok:
– eredménylista 2009. október 22.
– eredménylista 2009. október 23.
Lovassy Krisztián scratchben hozta a formáját, és legjobb U23-as versenyzőként egy 6. helyet gyűjtött be
Lovassy Krisztián a csütörtöki pontversenyt viszonylag hamar feladni kényszerült ellenben a pénteki scratch futamban sikerült szépítenie. A 26 fős mezőnyből végül a 6. helyre sikerült érkeznie a véghajránál, ezzel pedig az elitek és U23-asok részére kiírt futam 9 fős U23-as mezőnyéből a legjobbnak bizonyult.
Az U15-ös korcsoport egyik legifjabbja volt a 11 esztendős Hajdú Máté (BVSC, alul a középső), aki ügyesen mozgott a nálánál jóval idősebbek mezőnyében
A BVSC kerekese, az idén négyszeres ifjúsági bajnok (1000 m, 3000 m, scratch, csapat sprint) Hartmann József szintén 6. helyen zárt az ifik 1000 méteres állórajtos futamában, bajnoki idejénél (1’13,8”) jobbat hajtva (1113,572”). A pontversenyben a négy magyar közül egyedüliként tudta tartani a tempót, és pontot is szerezve, a véghajrában 5.-ként zárva végül a 8. helyet szerezte meg. Ugyanígy a 8. helyet szerezte meg a scratch futamban is.
Az 500 méteres szám felnőtt női bajnoka, Hazai Boglárka (BVSC) a 13. helyen végzett
A KSI-s Szalontay Sándor sokat fejlődött idén, így nem lepett meg senkit, amikor januári Dusikában produkált 11,815”-ös idejénél lényegesen jobbat, 11,085”-öt ért el a sprintverseny kvalifikációs futamában. Ez a 17. helyet jelentette a sprinterek népes, 25 fős mezőnyében, de sajnos a legjobb nyolcba jutáshoz kevés volt, oda 10,7” kellett volna, ami jobb, mint a pillanatnyilag érvényes felnőtt magyar csúcs.
Szalontay emellett az 1000 méteres állórajtos időfutamban rossz rajtja ellenére is eddigi legjobb eredményét hozta – hagyományos pályakormánnyal, könyöklő nélkül hajtott 1’09,508”-at, mely a 9. helyre volt elegendő. Keirinben látszott még a tapasztalat hiánya, így csak egy szépen végigküzdött, a továbbjutást nem segítő reményfutambeli 4. helyről számolhatok be.
Két magyar a 4. keirin előfutamban, az ötödik pozícióban Árvai Attila Veres Ádámot, míg a másodikban Venczli Krisztián Szalontay Sándort rajtoltatja
Jellemző egyébként, hogy az időeredmények tekintetében nem feltétlenül mutatkoznak meg a fapálya előnyei a magyar versenyzőknél. Ez egyrészt betudható annak, hogy a pálya nagyon más, mint a Millenáris, másrészt pedig a mostani verseny magyar viszonylatban nagyon kívül esett a főszezonon. Ennek ellenére szembetűnő például, hogy Juhász Balázs a BVSC ifjúsági bajnok sprintere januári a Dusikában hajtott 12,642”-es idején jelentősen javítani tudott, és a Millenárison az ob-n csúcsformában elért 11,9-es idejétől minimálisan elmaradva 11,921”-et produkált.
A magyar különítményt egyébiránt Pataki Ibolya, Venczli Krisztián és Árvai Attila kísérte. Ennyit szigorúbban véve a versenyről, az alábbiakban pedig következzen néhány érdekesebb kép némi kommenttel.
A milánói hatnaposon kedveltem meg Angelo Cicconét, aki akkor honfitársával, a most szintén jelen lévő Fabio Masottival párban okozott kellemetlen perceket a később győztes Bettini-Llaneras kettősnek. Számtalan hatnapos versenyen indult, rutinos pályamenőnek számít, pillanatnyilag az egyik legjobb olasz párosversenyzőnek tartják. A 2004-es athéni olimpia pontversenyében 8., tavaly Pekingben ugyanebben a számban 13., illetve madisonban 14. lett. Emellett többszörös olasz nemzeti bajnok. Neki (is) köszönhető az első versenynap pontversenyének 50,22 km/h-s átlaga, mely futamot végül az osztrák Andreas Müllerrel szemben igen szoros küzdelemben nyert meg. Sajnos a gyilkos tempónak sokan estek áldozatul, a 24 fős mezőnyből a versenyt feladó nyolcban találtuk Lovassy Krisztiánt és Solymosi Mártont is.
Hatalmas tülekedés a 2. versenynap elit/U23-as scratch futamában, a kupac tetején Lovassy Krisztiánnal. Az egykori ifi világbajnoki 5. helyezett kerekes nem vett rész a verseny végkimenetelét eldöntő, körelőnnyel végződő szökésben, viszont az elmenés után eredő Cicconéra sem mozdult rá – utólag kiderült helyesen. Az olasz végül nem érte utol a szökevényeket, ellenben teljesen kihajtotta magát, így előző napi bravúrját nem tudta megismételni. Krisztián aztán ügyesen helyezkedve a véghajrában a 6. helyet szerezte meg, ezzel az U23-asok mezőnyében a legjobbként zárt.
A sprint kvalifikációban a 3. helyen végző lengyel Adrian Teklinski itt éppen megközelítőleg 70 km/h-s tempóval kapja telibe az egyik a mérővonalat szegélyező szivacsot. Ideje ennek ellenére 10,458” lett, ami 68,85-ös átlagnak felel meg. Annak ellenére, hogy nem ő kvalifikált a legjobb idővel, végül ő nyerte a sprintszámot, mivel honfitársával, a 10,360 másodperccel a legjobb időt teljesítő Kwaitkowskival szokatlan dolog történt: az előfutamok során kikapott a legrosszabb idővel a nyolcba került görög Volikakistól.
A cseh Tomas Babek a Dusika Velodrom repülő 500 méteres pályacsúcsának megdöntésének indul éppen neki. A tét nem túl nagy, hiszen az előzőt történetesen pont ő tartja. A kísérlet sikerült, ideje végül 26,914” lett, és ez egyben új cseh rekord is (magyar csúcs: 28,54″ – Pais Péter). A repülőrajtos 500 méteres időfutam nem hivatalos versenyszáma egyetlen világversenynek sem, ennek ellenére az UCI nyilvántartja a rekordokat. A pillanatnyi világcsúcs (Sir) Chris Hoy nevéhez fűződik (24,758”).
A lengyel lányok mintaszerű állórajtokat mutattak be a rajtgépből. Mondjuk könnyű nekik: van fedett pályájuk, meg rajtgépük is. Nekünk ezzel szemben van egy hokipályánk az omladozó nyitott betonpályánk közepén 🙂 A hölgy itt éppen azt gyakorolja, amit Molnár Géza 1954-es „Korszerű kerékpáros pályaversenyzés” című könyvében így fogalmaz meg az állórajt kapcsán: „Tegyük vérünk oxigéntartalmát bőségessé. Végezzünk ilyenkor néhány erőteljes mély légzési gyakorlatot. Ezzel elérjük, hogy a szervezetben a pihenő testnek a hirtelen munkába lendülő állapota kezdetén ne lépjen fel oxigénszomj.”
Továbbá érdekes még a Cervélo pályabringa is. Érthetetlen számomra ennek a márkának a hihetetlen respektje és népszerűsége. Ezzel eléggé összeférhetetlen, hogy a képen látható T3 pályamodell mind a négy vázmérete működőképes (a gyártó szerint) ugyanazzal a fejcsőszöggel, ami ráadásul oly lapos, hogy némi túlzással egy DH gép is megirigyelné. Ennek egyik folyománya, hogy mindez ciklokrossz gépeket megszégyenítő első tengely-középtengely távolsággal párosul, így a tengelytáv hosszú, mint egy vasárnapi ebéd (a gyönyörű hasonlatot Grafitembertől loptam). A megoldás egyébként az, hogy a T3 pályamodellek geometriája azonos (!!!) a P3 országúti vázakéval. Mert a két szakág által támasztott követelmények azonosak, ugye? Itt jön elő amúgy a hagyományos vázanyagok előnye a karbonnal szemben. Aluból vagy acélból minimális többletköltséggel lehet vázméretenként egyedi geometriát gyártani, míg a karbonnál szemlátomást a következő célok lebegnek a tervezők szeme előtt: olcsóbban, egyszerűbben, minél kevesebb variációval. (Persze kivételek is akadnak, de azoknak meg is kérik az árát.) Én meg inkább azt mondom, hogy legyen 400 grammal nehezebb, meg kicsit kevésbé merev az a váz, de geometriailag legyen kompromisszummentes.
A technikai eltévelyedés után vissza az állórajtok világába. A másik lengyel hölgy szintén 500 méteres állórajtos futamára készül, éppen maximális koncentráció mellett feszül a kormány és a pedál közé, hogy némi előre-hátra himbálódzás után a rajtjelet követően minél gyorsabban érje el az utazósebességet. A nők 500 méteres időfutama a férfiak 1000 méterével egyenértékű, tulajdonképpen egy-két körre elnyújtott sprintről van szó (az említett Molnár Géza szerint). A gyors, határozott rajt ezeknél a rövid időfutam számoknál kulcsfontosságú, hiszen egy-egy világkupán például a teljes női mezőny időeredményének különbsége belefér olykor egyetlen másodpercbe, a győzelemről pedig század- vagy ezredmásodpercek döntenek. A képen látható Aleksandra Drejgier végül 36,808”-es időt hajtott (48,9 km/h), ami ezúttal a 4. helyre volt elegendő. Közte és a győztes között mindössze 0,308 másodperc volt. Bizony ez egy ilyen versenyszám, akár ennyi időkülönbség is jelentheti a vereséget…
És ha egyszer az ember elindult, akkor tolni kell neki, ahogyan a csövön kifér. Itt éppen a szlovák Alzbeta Pavlendova küzd 500 méteren egy mutatós Corima karbongép nyergében. Messziről a csehek és a szlovákok válogatott meze nagyon hasonló, de mindegyik igen tetszetős. Kedvencem a címeres időfutam kamásli.
Térjünk át kicsit a gépparkra! Itt éppen leendő osztrák pályareménységek láthatók az osztrák szövetség tulajdonában lévő közhasználatú pályabringákon. Van belőlük vagy 50 db a pálya alatti raktárban, a legkülönbözőbb vázméretekben, így akár 10-12 éves korban is elkezdhetik az ismerkedést a fapályával. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mindez mekkora előnyt jelenthet. Magyarországon ilyen léptékű kerékpárbeszerzés utoljára tudomásom szerint az ötvenes évek elején volt Rákosi elvtárs jóvoltából.
A képen a cseh sprinter, Denis Spicka Look 496 típusú pályagépe látható. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a képen közel hárommillió forint látható, és nem egy volt belőle a csehek depójában… A vázat a Look a 2004-es athéni olimpiára fejlesztette ki, elkészítéséhez 100 munkaóra szükséges, ára pedig 8 és 12.000 dollár között mozog. A kerékszett némileg kevesebből megúszható, mint a váz, de 1 millát azért mindenképpen szánjon rá, aki ilyet szeretne. Ezzel a géppel Spicka az első versenynap rekordvadászatának keretein belül 10,366 másodperces repülő 200 métert teljesített, a legjobb időt pedig a lengyel Lukasz Kwaitkowski érte el 10,215 másodperccel. Spicka személyében egyébként a cseh 200 méteres csúcstartót tisztelhetjük, 10,02”-es időeredménnyel.
No, és itt tartozok egy utólagos híradással a sportkedvelő hazai közönség számára. Egy augusztusi Brnói sprintversenyen Szalontay Sándor ezeket a cseh legényeket lepte meg azzal, hogy saját pályájukon verte meg őket a sprintszám kvalifikációs futamában. Bővebben erről itt: http://www.duklabrnosprint.cz/?p=165 és itt: http://yobiyo.blogspot.com/2009/09/otmara-malecka-emlekverseny-brno.html.
Taktikai megbeszélés a németeknél. Alattuk a kommunizmus utolsó lehelete, ezúttal újratöltve – a FES pályaváz. A rendszerváltás előtt az NDK „amatőr” pályasportja a világ élvonalában állt. Nagyon nem voltak ők amatőrök, de ez akár egy külön cikket érdemelne… A helyi sztárok számára a ’80-as évek végén speciális pályagépek fejlesztésébe fogtak. Ennek kezdetben egy varrógépgyár alagsora szolgált otthonul, a gyár után pedig a gépek a „Textima” nevet kapták a keresztségben. Először az 1980-as olimpián léptek színre a csodafegyverrel, azaz a villába integrált kormánnyal rendelkező hiperkönnyű acélvázas pályabringával.
Ide szúrnék közbe egy aranyos történetet. A Textima gépek még tesztüzemben lehettek, a friss fejlesztéseket pedig senki sem szereti nagydobra verni, így az 1000 méteres német bajnok gépe lepellel letakarva állt a német depóban egy nemzetközi versenyen. Ekkor azonban a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Schillerwein Pista bácsi sétált be a depóba, és kíváncsian pillantott be a lepel alá, a németek legnagyobb megrökönyödésére. Az ősz mester szeme elkerekedett, majd azzal a lendülettel le is rántotta a leplet a gépről. A németek teljesen lefagytak, nem tudták hírtelen, hogy egy rámenős ipari kémmel állnak-e szemben, avagy valami konkurens konstruktőrguruval. Pista bácsi ezután akkurátusan ellenőrizte a középcsapágyház merevségét, felpattant a gépre, kóstolgatta, elégedetten bólogatott, majd visszahelyezte eredeti pozíciójába, letakarta és távozott… Az NDK pályaválogatott talán még most is ott állna földbe gyökeredzett lábbal, ha időközben nem omlott volna le a berlini fal.
Ennyi csapongás után vissza a gyökerekhez. A kék színű varrógépgyári masinák egyenes folytatásaként futurisztikus fekete karbonvázas gépeket kaptak a keletnémet pályabringások, ezek az 1988-as szöuli olimpián debütáltak FES néven. Nevüket az „Institut für Forschung und Entwicklung von Sportgeräten” rövidítéséből kapták, melynek tükörfordítása valami olyasmi, hogy Sporteszközök Kutató- és Fejlesztő Intézete. Az eredeti vázak krómozott acélvillával rendelkeztek. A képen a srácok alatt a sokadik, továbbgondolt változat látható, nézzük hát meg közelebbről!
A FES gépek hátsó papucsánál nem lehet szó merevségproblémáról, van benne karbon gazdagon. Kiforrottnak tűnik a láncfeszesség állító csavar, valamint érdekes a papucs könnyített alsó fémnyúlványa.
Elindulva a papucstól felfelé, látványos a merevítő hidat nélkülöző, aerodinamikus szárakból álló támvilla. A vázak amúgy annyiban különböznek mondjuk egy Look pályaváztól, hogy ez nem konfekciócucc, hanem egyénre szabják őket Berlinben. Ez a jószág a német Charlene Delevé volt, aki az első versenynapon a 200 méteres repülőrajtos időfutamban 11,762-es időt repült vele.
Ügyes megoldás az első villánál. A papucs nem sliccelt, hanem egy alu közdarab és egy imbuszcsavar segítségével rögzíthetjük bele a csőtengelyes első agyat. Előnye, hogy könnyebb és aerodinamikusabb, mint a hagyományos anyás rögzítés, és talán merevebb is.
A régi villavállba integrált kormányos Textima gépek esetében minden egyes versenyző számára egyéni geometriájú kormány készült. Ezeket úgy lehetett beazonosítani, hogy kódszám helyett a versenyző nevét ütötték bele. Azt nem tudom, hogy a FES bringák integrált karbon kormány/stucni kombói mennyire versenyző-specifikusak, mindenesetre igen látványosak.
A svájciak válogatott meze rafinált szabással rendelkezik…
Ennyit mára a pályasport világából. A bécsi Dusika fedett pályáján évente kétszer garantáltan sor kerül nemzetközi pályaversenyre, a következő várhatóan januárban lesz. Ilyenkor szinte mindig van nekünk magyaroknak is kikért szurkolnunk, az osztrák főváros pedig nincs a világ végén: egy hosszú hétvégével egybekötve jó program lehet a pályaverseny-nézés. Bővebb információkért érdemes figyelni az Osztrák Kerékpáros Szövetség honlapját.
További fotók:
– http://indafoto.hu/HBalage/gp_vienna_uci_im2_2009102223
További információk:
– Osztrák Kerékpáros Szövetség
– A BVSC Kerékpáros Szakosztály megújult honlapja
– A KSI Schwin-Csepel SE honlapja
– A Dukla Brno Sprint Team honlapja
– Vegyünk 8000 dollárért pályavázat! (Look 496 Track)
– Institut für Forschung und Entwicklung von Sportgeräten (FES pályabringák)
A megfelelően fonott copf a kerékpársportban majdnem olyan fontos dolog, mint jól fűzött kerék. A hajfonás komoly szakértelmet igényel – bízzuk tehát a csapattársnőnkre
Szöveg és Fotó: HBalage
