A Cape Epic mountain bike megamaraton második napján a Merida párosa bizonyult a leggyorsabbnak. Rudi van Houts és José Hermida közel másfél perccel verte a Bulls csapatait, Karl Plattot és Urs Hubert, valamint Thomas Dietschet és Tim Boehme-t. A tegnapi győztes Specialized párosnak most a negyedik hellyel kellett beérni.
A 96 kilométeres 1. szakasz egy 600 méteres szintkülönbségű mászással kezdődött. Az összesen több mint 2300 méter szintkülönbséget tartogató pálya sok nehézséget okozott a versenyzőknek a köves és mély süppedős homok miatt.
Rudi, a holland meridás így nyilatkozott a futam után:
„Azt hiszem, hogy összetettben vezetünk, ami nagyszerű! A szakaszgyőzelem mindig nagyon nehéz a Cape Epic-en. Mostantól arra kell összpontosítanunk, hogy végig elöl tudjunk maradni.
A mai szakasz nagyon homokos és sziklás volt, sokat kellett futnunk is.”
Hermida a Cannondale-es fiúk „karjaiban”
Valóban egy igazán technikás pályát kaptak ma a versenyzők, ami a Specialized párosát, Christoph Sausert és Jaroslav Kulhavyt is lassította. Sauser már az első lejtőn telibetrafált egy követ, ennek következtében elrepedt a felnije:
„Meg kellett várni, míg egy másik kereket kapok. Ez után nagy üldözésbe kezdtünk. A holnapi nap is nagyon kemény lesz és reméljük, hogy gyorsabb is, mivel a mait nagyon lassította a homok.”
Az alábbi videón látható, amint a Specialized második csapata kisegíti a sztárokat:
Nemcsak Sausert, hanem Robert Mennent is megtréfálta a verseny. Mennen egy antiloppal ütközött, majd egy hatalmas esés után a kormányszárán kívül még a kulcscsontját is eltörte.
A dobogó második fokára érkező Karl Platt alábecsülte a futamot:
„Arra számítottunk, hogy ma nagyon nehéz lesz, de ez egy kicsit még nehezebb lett. Ez az igazi Cape Epic, nem szabad panaszkodni. Ez a világ legkeményebb versenye, de a nyolc szakasz után úgyis megszépül minden. A mély homokban ki kell kapcsolni az agyunkat és csak menni, menni és a nyereményre gondolni!”
A hölgyeknél a tegnapihoz hasonlóan a BMC-Wheeler csapata, Esther Süss és Jane Nuessli hozta ismét a formáját és 5:29:00-es idővel, mintegy fél órás előnnyel értek célba.
A Marco Aurelio Fontana és Manuel Fumic alkotta Cannondale Factory Racing a hetedik helyen ért célba.
Fontana lazára veszi a figurát
Magyar érdekeltségünk, a Northern Crocodiles/Trollope/X2S Team színeiben versenyző Szentgyörgyi Krisztián párjával, a dél-afrikai Willie van der Vyver-rel 9:16:35-ös idővel, az abszolút 519. pozícióban érkezett be, ami a Masterek között a 170. helyet jelentette.
Krisztián beszámolója a második napról:
„Legrosszabb napom a nyeregben! Utoljára óvodás koromban töltöttem ennyi időt a homokban a homokozóban, mint a mai szakaszon!
Van úgy hogy egy mountain bike versenyen egy kicsit tolni kell a homokban felfelé. Van, hogy síkon is tolni kell a homok miatt, de ha már lefelé is tolni kell, az már borzalmasnak mondható. Ma ez történt velem is és ha azt is hozzávesszük, hogy néha a hőmerő a bringámon 39 fokot mutatott, akkor mondhatjuk, hogy nehéz nap volt!
Ami még érdekes, hogy az olimpiai bajnok ma csak negyedik lett, de a teljesítményén nem lehetett látni az egész napos homokozást. Viszont ma Stephen Roche Tour de France győztessel tekertem egy kicsit a mezőnyben és ő sem volt elragadtatva a pályától!
A holnapi 145 kilométeres szakasztól mindenki azt várja, hogy jobb, könnyebb és tekerhetőbb lesz. Én úgy gondolom, a mai szakasznál rosszabb nem lehet, bízom benne, hogy ezzel a kijelentésemmel nem kiabálom el a dolgot!”
Az 1. szakasz eredménye:
1. Jose Hermida-Rudi Van Houts (Multivan Merida) 4:30.56,7
2.Karl Platt-Urs Huber (Bulls) +1.20,9
3. Thomas Dietsch-Tim Boehme (Bulls 2) +1.22,2
4. Christoph Sauser-Jaroslav Kulhavy (Burry Stander-SONGO)+2.49,3
5. Darren Lill-Charles Keey (Cannondale Blend) +10.24,7
6. Philip Buys-Matthys Beukes(SCOTT Factory Racing) +12.58,3
7. Marco Aurelio Fontana-Manuel Fumic (Cannondale) +18.32,8
8. Markus KaufmannThomas Stoll (Dietrich) +19.05,2
9. Enrico Franzoi-Soren Nissen(ELETTROVENETA – CORRATEC) +20.23,1
10.Brandon Stewart-Neil MacDonald (FedGroup-Itec) +21.11,7
Az összetett állás:
1. Jose Hermida-Rudi Van Houts (Multivan Merida) 5:27.13,8
2. Christoph Sauser-Jaroslav Kulhavy (Burry Stander-SONGO) +1.42,3
3. Karl Platt-Urs Huber (Bulls) +2.22,5
4. Thomas Dietsch-Tim Boehme (Bulls 2) +2.57,0
5. Darren Lill-Charles Keey (Cannondale Blend) +12.31,9
6. Philip Buys-Matthys Beukes (SCOTT Factory Racing) +14.57,9
7. Marco Aurelio Fontana-Manuel Fumic (Cannondale) +18.49,9
8. Markus Kaufmann-Thomas Stoll (Dietrich) +21.27,8
9. Enrico Franzoi-Soren Nissen (ELETTROVENETA – CORRATEC) +24.32,8
10.Nino Schurter-Florian Vogel (Scott-Swisspower) +26.32,9
Csomor Erika remekül kezdte az Ironman-szezont, 9:35:34-es idővel megnyerte tegnap Mexikóban a Los Cobos Ironman viadalt, ráadásul a férfiak között is született magyar siker, Major József bronzérmet szerzett.
A korábban itthon kerékpározásban (mountain bike maraton és országúti szakágakban) is sikert-sikerre halmozó, de az utóbbi években inkább csak a profi triatlonversenyekre koncentráló sportolónő remekül osztotta be erejét a versenyen, és a futás hajrájában utolérte, és meg is előzte a táv nagy részét vezető pozícióban töltő dán Michelle Vesterby-t.
A német Haibike kerékpárok magyar forgalmazója, a Velodream Kft. átadta a nyári tereptriatlon világbajnokságra készülő X2S TEAM csapatnak azokat a csapatkerékpárokat, melyekkel a versenyzők a VB mellett számos nemzetközi és hazai versenyen állnak majd rajthoz.
A Velodream Kft. képviseltében Dózsa Gábor – aki maga is Ironman és tereptriatlonista – értékelte az elmúlt évek munkáját és az idei terveket, lehetőségeket. Személyesen adta át Poór Brigitta U23 tereptriatlon világbajnok számára a cég gratulációját és jókívánságait a Haibike kerékpár mellé.
A csapat további két tagja kapta meg a csapatkerékpárt: Mester Bálint többszörös magyar bajnok és nemzetközi versenyek dobogós helyezettje valamint Tóth Viktor a X2S Haibike TEAM vezetője, korosztályos Európa-bajnoki dobogós helyezett.
A X2S Haibike TEAM versenyzői 2013-ban a Haibike Light SL 29 kerékpárral indulnak a versenyeken – elsősorban XTERRA, tereptriatlon, terepduatlon és MTB maraton eseményeken, amelyek közül kiemelt jelentőségűek az XTERRA világkupa futamok, az ITU tereptriatlon VB és az ETU tereptriatlon EB, valamint a hazai X2S futamok.
Haibike Light SL 29 adatlap:
váz: UD Carbon, Advanced Multiformimg Technology, 29″
villa: Rock Shox Recon Gold 100 mm
meghajtás: Shimano XT 2×10
fék: Magura MT 180 mm
kiegészítők: XLC, DT Swiss, FSA, Selle Italia
Ciolek a befutón a két nagy ellenfél között (Fotó: Stefano Sirotti - sirotti.i
Az egykori szupersprinter reménység, a német Gerard Ciolek (MTN-Qhubeka) nyerte az ítéletidőben rendezett és lerövidített Milano-San Remo klasszikust, megelőzve a két topfavoritot, Peter Sagan-t (Cannondale) és Fabian Cancellara-t (Radio Shack-Leopard).
A 104. Milano-San Remo nem a megszokott Classicissima volt, ahogy az ítéletidőben a versenyt feladó belga bajnok, Tom Boonen is nyilatkozta felháborodottan:
Ez már nem a Milano-San Remo, minden, ami történt, a szervezők hibája. A rendezők tudták, hogy havazni fog. Start előtt kellett volna eldönteni, hogy felfüggesztik-e a versenyt. Ha a versenyzőket is megkérdezik, más lett volna a döntés, de nem kérdeztek meg minket, voltak fontosabb érdekek.
Hóbringázás a táv derekán (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
The Show must go on: a rendkívüli időjárás – helyenként havazás – miatt a szervezők átvariálták a Milano-San Remo útvonalát. Kikerült az 500 méter magas 8 kilométeres emelkedő, az eredetileg a 140 kilométer után következő Turchino, s menet közben a 300 méter magas – a verseny szempontjából talán fontosabb – 300 méter magas Le Maine-t is kivették.
A Turchino előtt 117 kilométernél megállították a mezőnyt, és a táv egy részét a csapatbuszokban tette meg a peloton, fél háromkor pedig új rajtra került sor. Az útvonalmódosítások következtében a 298 kilométeres pálya jelentősen rövidült, de az utolsó 90 km – a végén a Cipressa és a Poggio emelkedőjével – maradt. Rengeteg versenyző – teljesen átfagyva – a Classicissima feladása mellett döntött, de azért a favoritok többsége vállalta a küzdelmet az elemekkel.
Robbie Hunter így nézett ki, miután beszállt a csapatbuszba… (Fotó: twitter)
A nap szükevénycsoportja, Lars Bak (Lotto Belisol), Maxim Belkov (Katyusa), Diego Rosa (Androni-Venezuela), Pablo Lastras (Movistar), Matteo Montaguti (Ag2r-La Mondiale) és Francesco Fortin (Bardiani-CSF Inox) rögtön a verseny elején megléptek, tíz perc feletti előnyt építettek, a megállásnál természetesen jóváírták az időket, és ennek megfelelően indították őket újra.
Új rajt… (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Az előbb említett elmenés utolsó embereit a Cipressa emelkedőjéig utolérte az időjárás miatt megfogyatkozó mezőny és remek lehetőség nyílt a sprinterek előtt. Mivel kimaradt a két említett mászás a táv derekán, ott volt még Cioleken kívül Cavendish, Demare, Degenkolb, Gatto és persze a legjobb klasszikus-menők. A Cipressa tetején a világbajnok Philippe Gilbert (BMC) lépett meg kicsit, de talán csak a nedves lejtmenetet akarta próbálgatni élesben.
A Cipressa és a Poggio között az Ian Stannard (Sky), Sylvain Chavanel (Omega Pharma-Quick Step), Eduard Vorganov (Katyusa) trió állt össze, akik a Poggio-ig fél perces előnyt szedtek össze. Vorganov leszakadt, de Chavanel és Stannard együtt értek fel elsőként a Poggio tetejére. Az üldözők élén ezalatt Sagan kénytelen volt vállalni a munkát, s Cancellarával, Ciolekkel, Paolinivel vették üldözőbe Chavaneléket.
Sagan dolgozik, hogy felérjen Chavanelékre (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Lefelé Sagan – a kerekén Cancellarával – utolérte az élen haladó duót, s így hatan érkeztek az utolsó 3-4 kilométerre. Cancellara beváltotta ígéretét, egy métert sem ment Sagannak, de a szlovák bajnok akcióját szerelte. Mindenki Saganra várt a hajrán is, így a Cannondale kapitánya kénytelen volt megindítani a sprintet, s végül a végig valakinek a kerekén pihenő Ciolek nyert, saját, afrikai csapata, s egyben az afrikai kerékpársport eddigi legnagyobb sikerét aratva.
Ciolek a befutón a két nagy ellenfél között (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Talán sokan emlékeznek még rá, Ciolek 2005-ben, 20 évesen megnyerte a német bajnokságot, és a nemzeti színű mezben látogatott el a Tour de Hongrie-ra, ahol egy más dimenzióban közlekedett a többiekhez képest a sprinteken. 2006-ban Salzburgban U23 világbajnok lett, majd ezután szerencsétlenül igazolt, leszállóágban lévő csapatokhoz, a T-Mobile-hoz és a Milramhoz. Idénre a Quick Step-ből érkezett az afrikai prokonti gárdához, s úgy tűnik, kapitányként megtalálta a számítását. Lehet mondani, hogy ez „nem igazi San Remo” volt, de a német versenyző ezzel a győzelemmel akkor is beírta magát a kerékpársport történetébe, és még bőven van ideje, hiszen csak 26 éves.
A nem mindennapi versenyről holnap további képekkel jelentkezünk!
Kulhavy és Sauser repülőrajtot vettek. fotó: Karin Schermbrucker/Cape Epic/SPORTZPICS
Az olimpiai bajnok Jaroslav Kulhavy és csapattársa Christoph Sauser (Burry Stander-Songo Specialized) nyerték a Cape Epic prológját, ezzel a remek eredménnyel emlékezve a januárban elhunyt versenyzőtársukra, Burry Standerre. A második helyen a José Antonio Hermida – Rudi Van Houts (Merida), míg a harmadik helyen a Marco Aurelio Fontana – Manuel Fumic (Cannondale) páros végzett.
Kulhavy és Sauser repülőrajtot vettek ( Fotó: Karin Schermbrucker/Cape Epic/SPORTZPICS)
A tavalyi év nagysikerű prológjának köszönhetően ismét Meerendal in Durbanville adott otthont a Cape Epic felvezető szakaszának. A 2012-es nyomvonaltól teljesen eltérő, gyönyörű tájakon haladó, 22km hosszú és 700 méter szintemelkedést tartalmazó etap inkább a cross country pályákon edződött versenyzőknek kedvezett.
A prológ szinttérképe
Nagy hőség és hatalmas tempó jellemezte Cape Epic nyitószakaszát, amelyen a külön engedéllyel dél-afrikai mezben versenyző világklasszis duó, Kulhavy és Sauser diadalmaskodott. Utóbbi tavalyi sikere miatt, utolsóként rajtoltak a mai etapon és az összes ellenőrző pontnál a legjobb idővel haladtak át esélyt se adva ellenfeleiknek. A munka oroszlánrészét a cseh versenyző vállalta magára, Sauser többször láthatóan leszakadozott, de több mint 1 perces előnyük a második páros előtt bizonyítja összeszokottságukat.
A Rudi Van Houts – José Hermida páros kiegyensúlyozott tempójának köszönheti a második pozíciót. Hermida elmondta, hogy nagyon örülnek a jó eredménynek, nem bánják, hogy a Specialized csapat megverte őket, ennek így kellett lennie. Kiemelte még, hogy komoly kihívás volt ilyen melegben versenyezni az európai hűvös idő után. Van Houts a porra panaszkodott, többször le kellett maradnia a spanyol mögött, hogy biztonságosan lásson a lejtőkön.
A pódium legalsó fokára a Cannondale fenegyerekei, Manuel Fumic és Marco Fontana állhattak. Újoncként nagyon élvezték itt a versenyzést, de az erős kezdés után kicsit vissza kellett venniük a tempóból, hogy ne lőjék el az összes puskaport az első nap.
A prológ dobogója: 2. Hermida-Van Houts (Merida) 1. Sauser-Kulhavy (Specialized) 3. Fontana-Fumic (Cannondale) ( Fotó: Karin Schermbrucker/Cape Epic/SPORTZPICS )
A maraton specialisták, mint Alban Lakata és Robert Mennen (Topeak Ergon) ,vagy Karl Platt és Urs Huber (Bulls) a veszteségek minimalizálására törekedtek, a hosszabb maraton jellegű szakaszokon eljön még az ő idejük is. A Swisspower párosa Nino Schurter és Florian Vogel rossz napot fogott ki, végül „csak” a 8. helyen értek célba.
A Bulls párosa egy biztonsági ötödik hellyel kezdett ( Fotó: Karin Schermbrucker/Cape Epic/SPORTZPICS )
A nők mezőnyében Jane Nuessli és Esther Süss (BMC Wheeler) voltak a leggyorsabbak, utóbbi összesen a 18. szakaszgyőzelmét szerezte a Cape Epicek során, így a legeredményesebb hölgynek mondhatja magát a verseny történelmében.
A magyar induló, Szentgyörgyi Krisztián(Northern Crocodiles/Trollope/X2S) az összetett 408. helyén (Kat. 123.) ért célba dél-afrikai csapattársával.
Kriszitán beszámolója a mai szakaszról:
Ma csak 23km-rel és 700m szintkülönbséggel kellett a mezőnynek megbirkóznia, de voltak ott finomságok, amiket nehéz volt nem észrevenni. A verseny egyéni beszólítás után, mint a nagyobb országúti versenyeken egy dobogóról legördülve indult. Az első 3 kilométeres kört a Meerendal Wine Estate-en tekertük ahol át kellett menni a helyi présházon, ami egy dupla lépcsősorral lefele végződött. Tulajdonképpen egy cross country pályához hasonlított, mivel tele volt éles kanyarokkal, kemény emelkedőkkel és eszeveszett száguldós lejtmenetekkel a pálya. Én a partneremmel 6.54 kor indultam neki a mai szakasznak, ami szerencse volt, mert a nap kozepere, amikor a profik indultak a hőmérséklet felmászott 36 fokra.
A csapatunkról, partnerem Willie, érdekes figura, aki 9 evvel idősebb, mint én így mindketten Masters korosztályúak vagyunk és idén ott is versenyzünk (40-49) kategóriában vagyunk. Pontosan ellenkezője nekem, már-már idegesítően precíz akár még eminensnek is mondható. Ha házibulit rendezek, őt meghívni biztosan nem fogom, de tekerni iszonyatosan tud, főleg felfele, ő fiatalabb korában profi országúti versenyző volt! Ma elkövetett egy kisebb hibát, így módomban volt egy kicsit pihenni a legkeményebb emelkedőn, ami kb. 25 percig tartott, ugyanis ez teljesen ellentmond egyéniségének, szemüveget visel bringa közben, ami egybe van építve a fényre besötétülő napszemüveggel, amit ma viszont elfelejtett befújni a párátlanító folyadékkal indulás előtt. Amikor nekikezdtünk a hegymászásnak szemüvege teljesen bepárasodott és semmit sem látott a pályából a lencsén keresztül. Ezért kb. 4-5 alkalommal meg kellett állnia, hogy kulacsából vízzel öblítse, hogy a pára eltűnjön. Az egyszemélyes (single track) úton mi folyamatosan értük utol az lassabb csapatokat, akik előttünk indultak és a gyorsabbakat pedig nekünk kellett elengednünk. Így amikor ő megállt szemüveget öblíteni én szépen lassan mentem tovább a saját tempómban, de amint egy óra elteltével a nap teljesen feljött, partnerem szemüvege nem párasodott az élre állt es elkezdődött számomra az üldözőverseny. Így telt számunkra a (nulladik szakasz) ami azért veszélyes, mert a versenyt ezen a szakaszon megnyerni nem lehet csak elveszíteni!
A prológ és egyben az összetett eredményei:
1. Christoph Sauser – Jaroslav Kulhavy (Burry Stander-Songo) 55:10,1
2. José Hermida – Rudi Van Houts (Multivan Merida) +1.07
3. Marco Aurelio Fontana – Manuel Fumic (Cannondale) +1.24
4. Alban Lakata – Robert Mennen (Topeak Ergon) +1.53
Lance Armstrong elmeszelése óta reneszánszukat élik a kerékpáros dopping hírek a sportsajtóban, tegnap a holland NRC Handelsblad, Philippe Gilbert volt Lotto-csapattársára hivatkozva gyanúsította meg az országúti világbajnokot, hogy korábbi csapatában kortizonnal doppingolt.
Philippe Gilbert (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
„Mindig is nagy alázattal és a lehető legtöbbet kihozva magamból végeztem a munkámat. A Lotto csapatánál töltött évek előtt, közben és utána is nyertem nagy versenyeket, a legtöbbet hasonló stílusban. Remélem, hogy elég ennyit mondanom.” – kommentálta a gyanúsítást a Classicissima megnyerésére készülő Gilbert Milánóból.
A holland lap szerint a nevét felfedni nem kívánó csapattárs a következőket mondta: „Gilbert a csapatorvostól, Jan Mathieu-től kapta a kortizont, aki Gilbert több győzelme után is hangoztatta, neki is része van a sikerben.” Egy másik, hasonlóan „névtelen” Lotto-bringás elismerte, hogy ő is kapott kortizont Mathieu-től, s hozzátette: „Mathieu azt mondta nekem, hogy Gilbert ugyanezt csinálta.” A csapatorvos, Mathieu a gyanúsításokra így felelt: „Sérülések kezelése okán használtunk kortizont, de mindig az előirtak szerint, és sose doppingolás céljából.”
Az anti-anabolikus szteroid hormont valóban használják gyulladások csökkentésére, de káros mellékhatásai miatt – például csontritkulást okozhat, károsítja az ízületeket és az immunrendszert, és rengeteg ásványi anyagot von ki a szervezetből – egyre kevésbé kedvelt szer az orvoslásban. Doppingszerként a mindenki által ismert adrenalinhoz hasonló hatása miatt alkalmazzák ezt a stresszhormont, ugyanis ha bekerül a véráramba, a „menekülés” érdekében kizsigereli a szervezetet, átlépve korlátait. Leépítő hatásai miatt egynapos versenyeken kedvelt dopping.
Vasárnap 104. alkalommal rendezik a világ egyik leghíresebb profi kerékpárversenyét, a Classicissima néven is emlegetett Milano-San Remo-t. A közel 300 kilométeres olasz klasszikus megnyerése – melynek története ide kattintva olvasható – a világbajnokság után talán a legértékesebb győzelem egy országúti kerékpárversenyzőnek, ennek megfelelően már a Tirreno-Adriatico alatt is arról szóltak a hírek, ki, milyen formát mutat a szezon első WorldTour-egynaposa előtt…
Mindenek előtt néhány szó a pályáról: Mielőtt bárki a verseny döntő harmadának szintrajzát kezdené vizsgálni, ne feledkezzünk meg arról, hogy a Milano-San Remo versenyen 298 kilométert kell teljesíteni, ami a profi kerékpársportban is komoly megmérettetés, meghatványozódik a favoritok mögött (illetve előtt) felsorakozó csapat szerepe, nagyon sok múlik azon, hogy a versenyzők minden lehetséges Wattot megspóroljanak, amit csak lehet. Nyilván a tengerpart mentén a szélirány is fontos szerepet játszhat a taktika kialakításánál.
A verseny 200 kilométeres fárasztás után tulajdonképpen a La Manie emelkedőjénél kezdődik, a tempótól és a különböző taktikáktól függően a klasszikus sprinterekre, mint Mark Cavendish vagy Andre Greipel már itt ráolvashatnak. Fontos megjegyezni, hogy korábban több csapat rendelkezett hasonló képességű sztársprinterekkel, így sokak érdekében állt a mezőnyhajrá, az utóbbi években viszont – Cavendish mindenkit felülmúló gyorsasága miatt – változott a követendő taktika, több csapat érdeke a szelekció az emelkedőkön.
Cavendish a Tirrenón úgy nyilatkozott, ő most nem tudja megnyerni a SanRemót (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Erre a Milano-San Remo hajrájában bőven van lehetőség, hiszen ott a két híres domb, a Cipressa és a Poggio – utóbbi hét kilométerrel a cél előtt. Ha a többség érdeke úgy kívánja, a klasszikus sprintereknek ezek után nem teremhet babér. Van viszont egy érv idén amellett, hogy visszaálljon a Zabel és Freire nevével fémjelzett korszakban megszokott rend, és ez az érv nevesítve Peter Sagan, aki – amennyiben a klasszikus sprintereket sikerül elrázni – gyakorlatilag verhetetlen egy szűkebb főmezőny élén.
Sagan, a topfavorit (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A 23 éves korára a legnagyobb sztárok közé emelkedő szlovák bajnok tehát idén a „man to beat” vagyis akit le kell győzni, és ez óriási próba lesz Sagan és csapata számára. Ha sikerül megbirkóznia ezzel a teherrel az egyik legfontosabb profi egynaposon, akkor valóban bekerül a legfelső elitbe. A feladat nem egyszerű, hiszen mindenki tudja, hogy egy Poggio szintű emelkedőn Sagant szinte lehetetlen elrázni, és a mezőnyhajrán is csak maximum öt klasszikus sprinternek van ellene esélye. Az egyetlen dolog, ami ellene szól, talán csak a táv, kora miatt még többet kivesz belőle 300 kilométer, mint legnagyobb ellenfeleiből, de a másik oldalon csapata, a Cannondale nagyon erős, tudják, hogyan kell kímélni líderüket.
Sagant egy klasszikus pályán iszonyú nehéz leszakítani (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Sagan toronymagas esélyessége lévén sok csapat gondolkozhat egy olyan forgatókönyvben, amit rég láthattunk a Calssicissimán, vagyis egy szökevénycsoportba kevert ember révén megszerezni a győzelmet. Abban biztosak lehetünk, hogy ha összeáll egy jónak tűnő elmenés (kiegyensúlyozott erőviszonyokkal, több csapatból két-két emberrel), a Cannondale rá lesz kényszerítve a vezetésre, ami sokat kivehet belőlük, csökkentve energiájukat a végjátékra, ahol Sagant kellene játékba hozni. Az ebből adódó matekozás akár meglepetést szülhet, vagyis egy nem a legnagyobb sztárok közé tartozó versenyző sikerét szökésből.
Cancellarának már nem kell bizonyítania, mégis szeretne… (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Ha a Poggio-ra mégis nagyjából együtt érkezik a főmezőny – ahogy az utóbbi években megszokhattuk – óriási tempó és ebből még támadások várhatók, és itt is igaz, hogy ha nem lesz az akcióban Cannondale-versenyző, akkor Sagan csapata lesz rákényszerítve az üldözésre. A San Remo egyik korábbi győztese, a szintén esélyes Fabian Cancellara például nyíltan kijelentette, őt irritálja Sagan stílusa, és egy métert nem fog menni, ha ezzel a fiatal szlováknak kedvez. A svájci klasszisban még mindig benne van a tüske a tavalyi Tour első szakaszán történtek miatt, amikor gyakorlatilag kikaparta a gesztenyét Sagannak (neki kellett a sárga trikó), a szlovák fiú viszont megalázó gesztusokkal ünnepelt a célban, miután lehajrázta a végén.
Cancellara Simon Gerrans-t, a tavalyi győztest sem zárta szívébe, az alábbi videóból is kiderül miért:
Ha tehát összeáll a Poggio tetején egy kisebb sor, amiben nincs erős Cannondale versenyző, az könnyen hazaérhet a lejtmenetet követő utolsó 5 kilométeren, akár a világbajnok Gilberttel, Cancellarával, Pozzatóval, Viscontival, Pellizottival, Chavanellel vagy hozzájuk hasonló klasszikus menőkkel (előkerülhet akár a szezont mérsékelten kezdő Tom Boonen is). Persze alakulhat úgy is, hogy több jó sprinter kibírja jó erőben a 150 méter szintet jelentő Poggio-t, és csapatuk a hajrá előkészítése mellett dönt. Érdekes a Team Sky összeállítása, melyben Boasson Hagen mellett a fél csapat nagyon gyors emberekből áll.
Belletti és Goss is remek formában (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Ha mégis mezőnyhajrára kerül a sor, Sagannak még mindig van esélye, de ebben az esetben is ellene fog menni a fél mezőny… A rutinosabbak, akiknek nem idegen a 300 kilométeres táv, talán több esélyük van a győzelemre, gondolok itt Mark Cavendish-re, Matthew Goss-ra, Andre Greipelre, Alessandro Petacchira, de a mezőnyben rengeteg a jó sprinter: Manuel Belletti, Sacha Modolo, Mark Renshaw, Elia Viviani, Arnaud Demare, Roberto Ferrari, Jurgen Roelandts, Francisco Ventoso, Jose Joaquin Rojas, Daniele Bennati, Oscar Gatto… (sajnos John Degenkolb – bár rajthoz áll – izomsérüléssel küszködött a héten)
Végezetül érdemes megnézni külön azokat a párosokat (triókat) is a több kapitánnyal dolgozó csapatokban, akik a végjátékban az előbb említett két végkifejlet közül bármelyiket le tudják menedzselni győzelmi eséllyel. Például: Mark Renshaw-Lars Petter Nordhaug-Tom-Jelte Slagter (Blanco), Peter Sagan-Moreno Moser-Elia Viviani (Cannondale), Philippe Gilbert-Taylor Phinney-Greg Van Avermaet (BMC), Filippo Pozzato-Roberto Ferrari-Alessandro Petacchi (Lampre-Merida), Matthew Goss-Simon Gerrans (Orica-GreenEdge), Giovanni Visconti-Fran Ventoso-José Joaquín Rojas (Movistar), Tom Boonen-Mark Cavendish-Sylvain Chavanel (Omega Pharma-Quick Step), Mauro Santambrogio-Oscar Gatto (Vini Fantini).
Rajtlista:
ORICA GREENEDGE
1 Simon Gerrans
2 Matthew Goss
3 Baden Cooke
4 Daryl Impey
5 Sebastian Langeveld
6 Stuart O’Grady
7 Jens Keukeleire
8 Jens Mouris
AG2R LA MONDIALE
11 Davide Appollonio
12 Manuel Belletti
13 Maxime Bouet
14 Steve Chainel
15 Romain Bardet
16 Hugo Houle
17 Ben Gastauer
18 Matteo Montaguti
ANDRONI GIOCATTOLI
21 Franco Pellizotti
22 Riccardo Chiarini
23 Fabio Felline
24 Tomás Aurelio Gil
25 Diego Rosa
26 Jackson Rodríguez
27 Miguel Ángel Rubiano
28 Emanuele Sella
ASTANA PRO TEAM
31 Vincenzo Nibali
32 Borut Bozic
33 Enrico Gasparotto
34 Francesco Gavazzi
35 Andriy Grivko
36 Maxim Iglinskiy
37 Simone Ponzi
38 Alessandro Vanotti
BARDIANI VALVOLE – CSF INOX
41 Sacha Modolo
42 Francesco Manuel Bongiorno
43 Enrico Battaglin
44 Nicola Boem
45 Marco Canola
46 Sonny Colbrelli
47 Filippo Fortin
48 Andrea Pasqualon
BLANCO PRO CYCLING TEAM
51 Mark Renshaw
52 Rick Flens
53 Paul Martens
54 Lars Petter Nordhaug
55 Tom Jelte Slagter
56 David Tanner
57 Maarten Tjalllingii
58 Maarten Wynants
BMC RACING TEAM
61 Philippe Gilbert
62 Thor Hushovd
63 Klaas Lodewyck
64 Daniel Oss
65 Taylor Phinney
66 Manuel Quinziato
67 Mciahel Schär
68 Greg Van Avermaet
CANNONDALE PRO CYCLING
71 Peter Sagan
72 Maciej Bodnar
73 Damiano Caruso
74 Alessandro De Marchi
75 Kristjan Koren
76 Paolo Longo Borghini
77 Moreno Moser
78 Elia Viviani
EUSKALTEL EUSKADI
81 Gorka Izagirre
82 Jorge Azanza
83 Garikoitz Bravo
84 Ricardo García
85 Egoi Martínez
86 Miguel Mínguez
87 Ioannis Tamouridis
88 Robert Vrecer
FDJ
91 Arnaud Demare
92 William Bonnet
93 Mickael Delage
94 Murilo Fischer
95 Mathieu Ladagnous
96 Yoann Offredo
97 Anthony Roux
98 Arthur Vichot
GARMIN SHARP
101 Tyler Farrar
102 Back Bouer
103 Alex Howes
104 Robert Hunter
105 David Millar
106 Ramunas Navardauskas
107 Johan Van Summeren
108 Fabian Wegmann
IAM CYCLING
111 Marco Bandiera
112 Stefan Denifl
113 Martin Elmiger
114 Heinrich Haussler
115 Dominic Klemme
116 Gustav Erik Larsson
117 Thomas Lovkvist
118 Aleksejs Saramotins
KATUSHA
121 Luca Paolini
122 Maxim Belkov
123 Xavier Florencio
124 Vladimir Isaychev
125 Alexander Kristoff
126 Aliaksandr Kuchynski
127 Angel Vicioso
128 Eduard Vorganov
LOTTO-BELISOL
141 Andre Greipel
142 Lars Ytting Bak
143 Adam Hansen
144 Gregory Henderson
145 Vicente Reynés
146 Jurgen Roelandts
147 Marcel Sieberg
148 Frederik Willems
MOVISTAR TEAM
151 Giovanni Visconti
152 Andrey Amador
153 Jonathan Castroviejo
154 Pablo Lastras
155 Angel Madrazo
156 Jose Joaquin Rojas
157 Eloy Teruel
158 Francisco Ventoso
MTN – QHUBEKA
161 Gerald Ciolek
162 Sergio Pardilla
163 Martin Reimer
164 Kristian Sbaragli
165 Songezo Jim
166 Andreas Stauff
167 Jay Robert Thomson
168 Jacobus Venter
OMEGA PHARMA-QUICK STEP
171 Mark Cavendish
172 Tom Boonen
173 Sylvain Chavanel
174 Michal Kwiatkowski
175 Zdenek Stybar
176 Niki Terpstra
177 Stijn Vandenbergh
178 Martin Velits
SKY
191 Edvald Boasson Hagen
192 Bernhard Eisel
193 Vasili Kiryienka
194 Salvatore Puccio
195 Gabriel Rasch
196 Kanstantsin Siutsou
197 Ian Stannard
198 Geraint Thomas
TEAM ARGOS-SHIMANO
201 John Degenkolb
202 Roy Curvers
203 Koen de Kort
204 Tom Dumoulin
205 Johannes Fröhlinger
206 Simon Geschke
207 Cheng Ji
208 Matthieu Sprick
TEAM EUROPCAR
211 Thomas Voeckler
212 Jerome Cousin
213 Yohann Gène
214 Vincent Jérôme
215 Davide Malacarne
216 Björn Thurau
217 Sébastien Turgot
218 David Veilleux
TEAM SAXO-TINKOFF
221 Daniele Bennati
222 Manuele Boaro
223 Matti Breschel
224 Jonathan Cantwell
225 Jonas Aaen Jørgensen
226 Michael Morkov
227 Michael Rogers
228 Matteo Tosatto
VACANSOLEIL-DCM
231 Juan Antonio Flecha
232 Kris Boeckmans
233 Grega Bole
234 Sergey Lagutin
235 Bertjan Lindeman
236 Mirko Selvaggi
237 Boy van Poppel
238 Frederik Veuchelen
VINI FANTINI
241 Francesco Chicchi
242 Mauro Finetto
243 Oscar Gatto
244 Kevin Hulsmans
245 Jonathan Monsalve
246 Alessandro Proni
247 Matteo Rabottini
248 Mauro Santambrogio
Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője túl van egy újabb edzőtáboron, a napokban pedig már itthon teszteli az új 27,5-es kerékméretű team-bringát…
Sziasztok!
Szerencsém volt kilátogatni a Bringaexpóra főszponzorom, a BikeFun Kft. jóvoltából. Az első nap szakmai nap volt a kereskedőknek, a második napon péntek délután meghívott az expó szervezője egy kis színpadi beszélgetésre. A régi motorosnak számító Bíró Ádám faggatott a 2013-as versenytervekről és a technikai háttérről. Családias légkörben beszélgettünk Ádámmal az új cuccokról, amik megnézhetők voltak a BikeFun standján. Többek között látható volt a bajnoki Cyclocross Carbon gépem és a 29er Big Nine Team montim is. Már most, élőben látható volt a 2014-es Big.Seven 27,5″, amit Hermida is használ ebben az évben az XCO világkupákon.
Már bevetésen a Merida Big.Seven
A Merida Lampre csapat országútijának replikája is nagyon jól mutatott, persze pille súllyal párosodva. Az enduro szerelmeseinek is volt nyálcsorgatás: a One-Forty fully 27,5″-es kerekekkel, Sram XX1 szettel szerelt prototípusa is különlegességnek számított. Szóval nem volt hiány a felsőkategóriás bringák között a BikeFun standján. Említésre méltó a Northwave divatbemutató, ami feldobta az expo hangulatát. A tavalyinál kevesebb nézelődőt láttam, bár lehet, hogy csak a nagyobb hely miatt oszlott el jobban a tömeg. Talán a zárás utáni illegális futamokra több ember volt kíváncsi? Sajnos én kimaradtam belőle… 🙂
Vasárnap délután közvetlenül a Bringaexpóról mentünk Medulinba edzőtáborozni a Vuelta Sportiroda (Eisi, Arnold, Viki) szervezésében. A szűk határidő ellenére 13-an indultunk útnak több autóval Isztriára.
Este szerencsésen megérkeztünk a Hotel Belveder-be és még egy kis hideg vacsival is vártak minket. Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, tiszta égbolt 16 fok hőmérséklet. Indulás előtt kettéváltunk és Karcsi vitte a kezdő csoportot. A többiekkel egy jó kis erőfejlesztő edzésre mentünk a premanturai hegyre. A hegyen hamar kiderültek az erőviszonyok, hogy ki milyen formában van. A legjobban földim, Peti bírta a hegyeket. A többiek szépen eljöttek velünk sík részeken, szélárnyékban jól bírták a folyamatos 200 wattos állóképességi edzéseket.
Párosával gyűjtöttük a kilométereket a 2. napon is, de csak állóképességi edzést mentünk a hullámzó országúton. Mögöttem Eisinek még rendeznie kellett a sorokat, hogy úgy tűnjünk, mint a profik. 🙂 Sajnos a többi napokon esett az eső, és csak rövidebb szakaszokra állt el, de szerencsére a Merida Race sárvédős téli bicóval el tudtam végezni a Zoli álltal megírt edzéseket. Legalább alulról és felülről sem kaptam olyan sok esőt, hogy bőrig ázzak. A többiek a nyári bicóval többször áztak-fáztak, mindennapos volt a bringatisztítás. Egy pár edzésre becsatlakoztak Lehmann Tibi fiatal tehetségei, a TVK triatlonos lányok, fiúk. A fiatalok a hegyes barbani és labini köröket nagyon jól bírták. Az utolsó előtti napon Labin várához vezető hegyen is jól abszolválták az erőfejlesztő edzést, ügyesen tették a kereket az első körben. Csak az utolsó méterek megmászása okozott nehézséget a macskaköves falon. A második körben már esett az eső is, így egyedül maradtam a várhoz felvezető részen. Lefelé korcsolyapályává változtak a macskaköves részek.
Éjjelente sok gondot okoztak a szlovén, osztrák futballhuligánok a hotelben. A biztonsági szolgálat sem tudta megfékezni a törő-zúzó primitív focistákat. Két éjszaka sem tudtunk aludni a nagy hangzavar miatt, ezért reggelente olyanok voltunk, mint a felmosórongy. Ehhez képest meglepően jól mentek az edzések és jó hangulatban teltek az esték is. Eisi invitálására esténként a napi edzés élményeit osztottuk meg egymással és bringás videókat néztünk. Szóval a végére szépen összekovácsolódott a csapat, sokat ügyesedet mindenki az edzések alatt. Vegyes érzelmekkel tértem haza az esős idő és a randalírozó focisták miatt. Remélem legközelebb focistamentes helyre és jobb éghajlatra megyünk.
A BikeFun Kft. jóvoltából megkaptam tesztelésre a 2014-es Big.Seven 27,5″ kerékméretű gépet, hogy könnyebben el tudjam dönteni, hogy a jövőben melyiket válasszam. BigNine 29’er vagy Big.Seven 27,5? Ez a nagy dilemma! 😉
Legközelebb egy kis teszteléssel jelentkezem a hó fogságából. 🙂
Benkó Barbi a Dél-Afrikában eltöltött edzőtábor után csapatösszetartáson és fotózáson járt Olaszországban, ahol sokminden történt, közben pedig pörög az egyetem is…
(Fotó: Focus Bikes)
Régen jelentkeztem már, aminek több oka is van, de korántsem jelenti azt, hogy eseménytelen lett volna az elmúlt időszak, épp ellenkezőleg! Miután hazaérkeztem Dél-Afrikából rengeteg elintézni és bepótolni valóm volt, ami az itthoni teendőimet illet. Ráadásul az egyetemen is megkezdődött a második szemeszter, pont akkor, mikor hazajöttem, ez így volt kiszámolva.
Mire egyenesbe hoztam magam, már indultam is tovább Italiába csapatfotózásra, amit egy pár nap csapatösszetartó edzés követett. Itt iszonyú pörgősek voltak a napok, néha már idegesítően, hogy 10 percre nem tudtunk nyugodtan leülni, mindig valahová rohanni kellett, hol fotózás, hol edzés, hol valamelyik szponzorral találkozni, de azt hiszem ez talán engem zavart a legkevésbé, én amúgy is hasonló életvitelt folytatok itthon, nem nagyon szoktam unatkozni… Rengeteg új és érdekes emberrel ismerkedtem meg, annyi minden történt, hogy ezeket úgysem tudnám jól összefoglalni, egy részüket pedig nem is szabad elárulnom, mert belső információk, de van pár olyan dolog, ami az én jövőmet is befolyásolni fogja. Ezeket, majd ha aktuálisak, úgyis ismertetem veletek! 🙂
(Fotó: Focus Bikes)
Pár apró aktualitást azért megosztok veletek: Új fotósaink vannak, és mivel gyári csapat vagyunk, a Focus a saját fotósait szerette volna a mi képeinkhez is, akik a katalógusokat már évek óta fotózzák. Jered és Ashley Gruber egy amerikai, fiatal házaspár, akik profi fotósok, évek óta dolgoznak a Tour vagy a Giro, de egyéb más nagy országúti versenyek hivatalos fotósaként, na meg persze a Focus gyár aktuális évi katalógusaihoz is őket szokták felkérni. Nagyon jófejek egyébként és látszik, hogy nem ma kezdték. Nemrég érkeztek Európába és a következő 7 hónapot itt fogják tölteni a különböző versenyeken hivatalos fotósként. 3 napunk volt a képekre és videókra, mert nekik aztán tovább kellett indulniuk, hisz a Strade Bianche-t fotózták másnap.
Jó hangulatban telt ez a pár nap, bár edzeni nem volt időnk, de ez nem is arra volt szánva… Velünk tartott a Focus marketing managere és a nagy főnök is, meg akartak ismerni minket. A visszhang az volt, hogy maximálisan meg vannak elégedve velünk, nem nyávogtunk, hogy rövid-rövidben kellett fotózni, még ha nem is volt meleg és tettük a dolgunkat. Számomra egy fénypont volt, amikor a big boss-al, aki egy holland úriember egyik hajnalban elmentem egy átmozgató edzésre. Engem valamiért mindig is vonzott az országúti kerékpár is, a mai napig nagyon szeretek ott edzeni, még ha a MTB is a szívem csücske. Amik még ennél is jobban vonzanak, azok az exkluzív kerékpárok! Szeretem, ha jól néz ki, ha van összhang a színek között, ha jó minőségű, az alkatrészek is, pláne ha még limitált szériás vagy egyedi is, egyszerűen jobb ránézni, ráülni meg főleg. Ezt már csak azzal lehet überelni, hogy én vagyok a tulaja. Valamilyen szinten ez igaz is, hisz a mi kerékpárjaink is egyediek, a váz nem kapható kereskedelmi forgalomban és mindenkinek egyénre szabottan van összerakva.
(Fotó: Focus Bikes)
Itt hozzá kell tennem, hogy ilyen szuper kerékpárom, mint az idei Raven 29r még soha az életben nem volt. A tavalyihoz képest is százszor jobban érzem magam rajta, pedig csak kis geometriai változáson ment át, de egyszerűen most minden beállítás úgy el lett találva nekem, hogy repül, már csak a gazdájának kéne kicsit összeszedni magát…:) De nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem hogy a nagyfőnök megrögzött országúti rajongó és hát milyen kerékpárja is lenne, mint egy limitált szériás, direkt az AG2R-nek gyártott Izalcoja! Gyönyörű az egész és iszonyú könnyű. És ami a lényeg, kipróbálhattam! 🙂 Persze a beállítások nem stimmeltek, de így is élmény volt élőben látni és menni vele kicsit. Sajnos a Tour nekem nincs túl jó időpontban a versenyek miatt, de ha összejönne egy szakaszt megnézni, akkor nyertem egy napot az AG2R csapattal. Lehet, hogy megérné…:)
Tényleg rengeteg minden történt még kint, de most ezekkel nem untatlak hosszasan titeket, majd a hamarosan elkészülő portrék és videók beszélnek helyettem! 🙂 Összességében már most látszik, hogy jó lesz ez a csapat idén, a hangulatra nem lesz panasz, mindez annak ellenére kiderült, hogy a mókamester Wenzel nem tudott eljönni iskolai vizsgák miatt. Shlomi szintén távol volt, mert az izraeli versenyeken kötelező volt részt vennie a Szövetsége miatt! Ő majd március végén jön Európába és itt lesz egész szezonban.
(Fotó: Focus Bikes)
Jövő héten pedig számomra is megkezdődik a szezon az osztrák C1-en Langenloisban! Már most hétvégén versenyeztem volna az országúti szezonnyitón Bonyhádon, de mint bizonyára tudjátok, a furcsa márciusi havazás miatt elmarad. Így úgy néz ki az idénre tervezett egyetlen országúti versenyem is kimarad…:) Sebaj! A Magyar Bajnokságot néztem még ki, de az úgy néz ki egy időben lesz a MTB EB-vel, így az is kiesik nekem. Addig is igyekszem majd gyakrabban írni, most újra egyetemi feladataimmal vagyok elfoglalva, de ahogy közeleg a fő szezon, ezt majd igyekszem háttérbe szorítani, amennyire csak lehet!
Mario Cipollini női csapatával éppen natúr reggelit fogyaszt az edzőtáborban
A fenti kérdéssel kapcsolatban megoszlanak a vélemények kerékpáros körökben is! ANutrixxion.hu támogatásával tervezett sorozatunkban többek közözz erre a kérdésre is keressük majd a választ.
Vannak, akik a hagyományos ételekre esküsznek és állítják, hogy nincs szüksége a szervezetüknek semmiféle „kiegészítés”-re. Ők állhatatosan eszik a rántottát és a tésztát, szendvicsek nélkül el sem indulnak! Mások a „csodaszerek”, táplálék-kiegészítők hatásában bíznak és gondolkodás nélkül (az étrendkiegészítők összetétel táblázatainak megtekintését mellőzve) mindent összeesznek.
Az igazság, mint mindig, most is az „arany középúton” található! Vagyis ha figyelembe vesszük, hogy napjaink „túlfeldolgozott” élelmeiben mennyi a szervezet által valóban hasznosítható tápanyag, a különböző konyhatechnológiai eljárások mennyiben módosítják az ételek tápanyag tartalmát, milyen környezeti hatásoknak vagyunk kitéve, akkor megállapítható, hogy a megszokottnál nagyobb (intenzívebb, hosszabb időtartamú) teljesítmény leadás esetén már célszerű specifikus táplálkozást folytatni.
Mario Cipollini női csapatával éppen natúr reggelit fogyaszt az edzőtáborban
Ez többféleképpen valósítható meg. Az egyik út, hogy a hagyományos étkezési szokásokat megreformáljuk és az egészségesebb, vagyis vitamin és ásványi anyagban bővelkedő, minőségi szénhidrátokat és hidegen sajtolt olajokat tartalmazó élelmek arányát növeljük meg és némi táplálékkiegészítőt is használunk. Vagy a hagyományos étrend mellé jelentősebb mennyiségű táplálékkiegészítőt fogyasztunk, annak érdekében, hogy a testedzés során könnyebben elérhető legyen a maximális teljesítmény és gyorsabb legyen a regenerálódás.
Döntse el mindenki, hogy melyik utat választja! A lényeg az, hogy a szervezet egyensúlyban maradjon!
Hamarosan szeretnénk elindítani egy olyan cikksorozatot, amely az állóképességi sportolók táplálkozásával illetve annak „kiegészítésével” foglalkozik, de nem “recepteket” próbálunk majd ráerőltetni az olvasóra (aki a rekreációs bringástól kezdve komolyan sportoló kerékpáros is lehet), hanem a különböző szinten kerékpározók eltérő céljaiból szeretnénk kiindulni a táplálkozási tanácsoknál. Ezzel kapcsolatban bármiféle javaslatot, tapasztalatot, igényt, kritikát szívesen veszünk! Hiszen annyi út van, ahányféle ember létezik!
Super Mario nem valószínű, hogy az étrend kiegészítőkről tart eligazítást a lányoknak, pedig tehetné…
Kezdjük az alapokkal!
Az „állóképességi” sportok fogalma alatt olyan sportágakat kell érteni, amelyeknél az a nehézség, hogy bizonyos mozgást hosszabb időn keresztül kell fenntartani. Ehhez pedig többnyire nagyon sok edzésre és energiára van szükség!
Az „edzés-impulzus” tulajdonképpen egy ún. stresszor a szervezet számára, amelyre alkalmazkodással válaszol, vagyis megváltozik a működése. Mindenki számára ismerős, amikor a testmozgás hatására fokozódik a szívverése, felgyorsul a vér áramlása, szaporodik a légvétele, melegségérzete támad, izzadni kezd. Ezek a változások a szimpatikus idegrendszer válaszai a mozgásra, az „üss vagy fuss” elv alapján. A hosszan tartó mozgás nagyobb megterhelést, nagyobb energiafelhasználást jelent a szervezet számára. A szokásos napi étkezéssel nehéz lenne ezt a plusz energia igényt biztosítani. A sportterhelés többlet bevitelt igényel, mind a kalorigén (azaz energiát szolgáltató tápanyagok: szénhidrátok, fehérjék, zsírok), mind pedig a non-kalorigén (energiát nem szolgáltató tápanyagok: víz, ásványi sók, nyomelemek, vitaminok) táplálékokból. Ezt az igényt szolgálják ki a specifikus összetétellel rendelkező táplálékkiegészítők (hangsúlyos a „kiegészítők” szó, hiszen nem lehet ezek kizárólagos fogyasztására támaszkodni!).
Tehát összefoglalva: miben is segíthetnek az étrendkiegészítők?
– az energia, folyadék és ásványi anyag/vitamin egyensúly fenntartásában
-a terhelhetőség optimalizálásában
-a terhelési alkalmazkodás elősegítésében
-a gyors regeneráció biztosításában
-a mozgás során keletkezett sejtanyagcsere termékek, szabadgyökök semlegesítésében
-a gyors kifáradás elkerülésében.
Hogy melyik tápanyagféle hogyan segít céljaink elérésében, a cikksorozat következő részei adnak választ!
