Mintha nem is itt lettem volna... Még mindig nem tudom, hogyan csináltam. Le voltam szakadva, már eléggé messze, de utána kezdtem feljönni. Ez egy olyan verseny, amit sosem szabad feladni, egészen a végéig. A végén meccselni kellett, mert próbáltam korábban támadni, de Vanmarcke követett, így tudtam, hogy sprint lesz. Nagyon örülök a csapat és magam miatt is. Most már a pihenésre, a vakációra gondolok. Mission Completed.
A vasárnapi Paris-Roubaix-n nem az a Fabian Cancellara győzött, aki általában ellentmondást nem tűrően viszi be a végső ütést az ellenfeleknek, majd ünnepelhet rendszerint egyedül a célvonalon. Spartacusnak harmadik Roubaix-sikeréért iszonyúan meg kellett küzdenie.
Az Észak Poklaként is emlegetett WorldTour klasszikusra – hasonlóan a Flandriai Körversenyhez – a győztes szavain és Stefano Sirotti lencséjén keresztül tekintünk vissza:
„Mintha nem is itt lettem volna… Még mindig nem tudom, hogyan csináltam. Le voltam szakadva, már eléggé messze, de utána kezdtem feljönni. Ez egy olyan verseny, amit sosem szabad feladni, egészen a végéig. A végén meccselni kellett, mert próbáltam korábban támadni, de Vanmarcke követett, így tudtam, hogy sprint lesz. Nagyon örülök a csapat és magam miatt is. Most már a pihenésre, a vakációra gondolok. Mission Completed.”A legendás arenbergi pavén halad a mezőny, 100 kilométerrel a vége előtt a Radio Shack még tökéletes kontroll alatt tartotta a versenyt, csak kis előnyt tudott szerezni bármilyen szökevénycsoport…És a Shack rendületlenül halad az élen, viszik Kancellárjukat a győzelem felé… „Hihetetlen, hogy harmadszor is sikerült nyerni. Minden csapat ellenünk versenyzett. Amikor néha nem voltam legelöl, nehéz volt reagálni. De továbbra is küzdöttem. Amikor láttam, hogy a csapatom elfogy, nem volt más választás, támadni kellett.”Attól függetlenül, hogy Cancellara csapata az utolsó 50 kilométerre „elfogyott”, az addig tökéletes munka vitathatatlan. Sok csapat labdába sem tudott rúgni, elég a Team Sky-ra gondolni, akik csak kósza akciókra voltak jók, a végére pedig hasonlóan megfulladtak a porban és a tempóban.Az első komoly szelekciót 55 kilométerrel a vége előtt kényszerítette ki Cancellara, ahogy nyilatkozatából kiderül, nem volt más választása: „Viszonylag hamar magamra maradtam, de a dolgok nem mindig mennek a terv szerint. Nem tudom, hogy korán támadtam-e vagy sem, de azt tudom, hogy meg kell érezni a pillanatokat, amikor lépni kell.”A legjobban a Quick Step csapata jött ki a gyors egymásutánban következő nehéz pavék támasztotta nehézségekből, Vandenbergh révén elöl tekert egy emberük Vanmarckével (Blanco), Cancellara csoportjában pedig ott csücsült Terpstra és Stybar.Cancellara Stybarral a kerekén mégis fel tudott ugrani az élre, de a pavékon már nem az „igazi” Kancellárt láthattuk: „Az volt a baj, hogy éreztem, nem annyira haladok a kockaköveken. Erősebbnek éreztem magam a sima úton, ezért ott akartam eldönteni a versenyt.”„Nem tudom, hogy lett a végén sprint. Analizáltam a versenyt sokféleképpen, elképzeltem több szituációt, de azt nem, hogy sprinten dőljön el. Iszonyú nehéz verseny volt és az utolsó kilométereken azt hittem, hogy Vanmarcke megverhet. Féltem is kicsit, amikor beértünk a velodrómba és majdnem megálltunk a karéjon. De megpróbáltam megcsinálni, bár már a görcsök rángattak, de pedáloztam úgy, ahogy csak bírtam.”„A krónikákban jobban mutat, ha szólógyőzelmet aratsz a Roubaix-n, pedig ez nagyon különleges siker volt. Életem leghosszabb harca volt ez a kerékpár nyergében, alig bírtam magamhoz térni, úgy a testemben, mint fejben. Soha nem hajtottam még ki magamat így a győzelemért.”„A végén egyszerűen csak boldog voltam, hogy véget ért a verseny, véget ért a harc. Leülhettem a fűbe, kaptam levegőt, és visszatérhettem a Föld nevű bolygóra. Az utolsó óra kőkemény harc volt, és úgy kimerültem, mint még soha.”A mezőnyből hiányzó nagy vetélytársról, a belga Tom Boonenről is említést tett Cancellara a verseny utáni sajtótájékoztatón: „Nem szeretném azt mondani, hogy bármelyikünk erősebb a másiknál. Egyszerűen azt gondolom, az utóbbi években mi vagyunk a legjobb versenyzők ezeken a viadalokon.”
Canellara a WorldTour összetettben is átvette a vezetést Peter Sagantól, mellesleg nem árt végigtekinteni pályafutása eddigi legfontosabb győzelmeit sem:
Paris-Roubaix 2006, 2010, 2013
Flandriai Körverseny 2010, 2013
Milano-San Remo 2008
Időfutam világbajnokság 2006, 2007, 2009, 2010
Időfutam olimpiai bajnokság 2008
Tour de France: 8 szakaszsiker és 28 nap sárga trikóban
Vuelta a España: 2 szakaszsiker és 5 nap a líder trikóban
Tirreno-Adriático 2008 + 3 szakaszsiker
Svájci Körverseny 2009 + 10 szakaszsiker
E3 Harelbeke2010, 2011, 2013
Strade Bianche 2008, 2012
Svájci országúti bajnok 2009, 2011
Svájci időfutam bajnok 2005, 2006, 2007, 2008, 2012
Kinek a pap, kinek a papné, de azért a gyémánt legyen gyémánt, és a cső pedig legyen cső.
Szerencsére azért van néhány cég, aki szembe megy az árral. Pedig mostanában sajnos nem trendi, hogy a kerékpár váznak kerékpár váz alakja legyen. Jönnek-mennek mindenféle űrállomásra hasonlító szerkezetek, melyekhez a marketing osztály legyártja a szlogent, miszerint „Álló helyzetben is látszik rajta, hogy iszonyat gyors!” , mi pedig bevesszük, hogy ez tényleg fontos, és legfőképpen hogy nekünk szükségünk is van ám rá, de nagyon. Aztán jönnek a következő szlogennel, mely szerint a nagy csőátmérő az olyan „erőt sugárzó” …
Átsiklunk felette, hogy rohadtul nem illik a 25 mm körüli csirke gumihoz 80-90 mm-es csőátmérő, de a marketing osztálynak erre is van válasza: Vegyél hozzá 50-80 mm magas profilú karbon felnit, mert hát fontos, az aerodinamika, és így már újra egységes lesz – az egyébként dagadt – összhang. Az ne zavarjon össze, hogy az aero cuccok a beledet is kirázzák, de legalább közben szélvész gyors leszel. Ha benyújtod a panaszod a marketing osztályra, bizonyára lesz egy-két jó ötletük, hogy mit kellene még megvenned az általuk felírt vérnyomáscsökkentő okozta, mellékhatásként jelentkező szédülés kompenzálására. Végül is a Red Bull bizonyára altatóval együtt hat a legjobban.
Én azért örülök, hogy vannak olyan cégek, mint az ITM, ahol a klasszikus értékekbe vetett hit, időnként képes legyőzni a trend diktátor markec guruk aktuális szlogenjeit. Első tétel: a váznak legyen kerékpárváz formája. Nem mindenkinek kell űrhajóval repkednie. Vannak, akik szimplán csak kerékpározni szeretnének. Nem kell, hogy a legkönnyebb legyen, de azért ne legyen kő-nehéz. Modern anyagokból, új technológiákkal is lehet klasszikus szépséget alkotni. És a modern technológiák előnyeinek nagy része így is érvényesülni fog. Nem gond, ha elvész egy kis erő a sprinteléskor, és attól sem dől a bicajosok többsége a kardjába, ha van egy kis „élete” a váznak. Van élet a hajtáshatékonyságon túl is.
A második tétel, hogy a cső legyen cső. Nem hátrány, ha egy cső falvastagsága nem 0.3 mm, hanem mondjuk 1 mm. Sz.r ügy, amikor a több ezer órányi fárasztásos tesztet túlélt csúcsmodell 2 másodperc alatt válik romhalmazzá, csak mert álltó helyzetben eldőlt, és közben lekoccolt valamelyik csövével egy akármi-bármit, ami azonnal beszakította a cső falát, mert az annyira papír vékony volt. A kerékpár gyártás utóbbi 100 évében foglalkoztak azzal az alapszabállyal, miszerint minden csőátmérőhöz tartozik egy arányszám, ami megmutatja, hogy az adott cső átmérőhöz melyik az az ideális falvastagság, amelynél optimálisak lesznek a cső tulajdonságai, azaz egyaránt bírja a húzó, valamint a nyomó igénybevételt, és a felülete is viszonylag ellenálló az azt ért ütésekkel szemben. Ne hidd el, hogy a vékonyabb átmérőjű cső, az feltétlenül gyengébb, mint egy durung kályhacső.
Ha montis vagy, és nem érzed magad otthon az országútik világában, akkor vess egy pillantást a Nicolai vázaira, és gondolkozz el rajta, hogy vajon ők miért használnak még mindig hagyományos cső alakú csöveket, és felülhegesztéseket a kritikus szakaszokon? A válasz majd egy következő esti mesében lesz benne, addig is kattints bele a képekbe, és csodáld meg őket eredeti méretben. Így néz ki egy igazi klasszikus szépség, modern köntösben. Majdnem minden porcikája hibátlan, pedig nem várjuk el tőle, hogy tökéletes legyen.
Nos? Egyedül vagyok a véleményemmel, hogy van élet a durung karbon, ultra-aero hipertér ugró űrhajókon túl is?
A magyar 23 év alatti válogatott színeiben Simon Péter Olaszországban versenyzett vasárnap, és a 182 kilométeres Trofeo Piva Banca Popolare di Vicenza viadalon két különértékelésben is a legjobb lett. Az Utensilnord-Ora24.eu kerékpárosa csapata honlapján így számol be a versenyről:
Szombat reggel indultunk útnak a válogatottal. Ágoston Imre, Kurilla Bence, Mogyorósi Máté, Patotai Péter, Varró Bálint és én képviseltük az országot. Időben oda is értünk, így volt időnk átmozgatni is. A fél nyolcas vacsora után már csak a pihenés várt ránk. Petivel voltam egy szobában, mindketten motiváltak voltunk és nagyon vártuk a versenyt, tudtuk, hogy jó lenne valami maradandót alkotni. Úgy érzem mindkettőnk karakteréhez illett ez a pálya. Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, az időjárás egyből megalapozta a kedvünket. Tudta mindenki, hogy ilyen intenzitásnál gyorsan és sok szénhidrátot éget a szervezete így a reggeli után, 3 órával a rajt előtt egy jó adag tészta várt még ránk. Tíz órakor el is indultunk a rajthoz, ami kb. fél órára volt a hoteltől.
Simon Péter (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
A verseny távja 182 km volt és 3000 m szintkülönbséggel. Kilenc kört kellett megtennünk egy roppant kemény pályán. Árvai Attila a válogatott kísérője taktikai tanácsokkal látott el minket a rajt előtt: Petinek és nekem azt javasolta, hogy ha tudunk, keveredjünk elmenésbe, Imiéknek pedig, hogy ameddig csak tudnak, maradjanak a mezőnnyel. Ahogy ellőtték a rajtot a válogatott megpróbált minél előrébb helyezkedni, mivel tudtuk, hogy a hegyen nagyon nehéz előremenni, ha már hátulról kezdi valaki. Amint kezdetét vette az első hegy meg is mozgattam a mezőnyt, eleinte még tudtak jönni a többiek. Mindenáron el akartam szökni, így ahogy meredekebbé vált az út összeszedtem az összes erőmet és úgy megindultam, hogy ezt szerencsére senki nem tudta lereagálni. Pár száz métert megtéve láttam, hogy egy orosz versenyző, nevezetesen Alexander Evtushenko is hozzám hasonlóan szökésre adta a fejét és csatlakozott hozzám.
Jóval könnyebb volt váltott vezetéssel folytatni a hegyet, mintha egyedül mentem volna, bár mindkettőnknek teljes erőből kellett tekernünk ahhoz, hogy eltávolodjunk a mezőnytől. Az első kör végén, a célvonalon áthaladva már 40 másodperc volt az előnyünk és ezt körről körre sikerült 3 percre is gyarapítanunk. Ő a síkon vezetett többet, én, pedig a hegyen próbáltam meg dominálni. El is osztottuk egymás között a hajrákat. 100 km után (az ötödik körben) ért minket utol egy kisebb boly (25 fő). Amikor láttuk, hogy már csak fél percre vannak tőlünk, vissza is vettünk a lendületből, megpróbáltunk tartalékolni a későbbiekre. A tempó fokozódott, de a hegyi hajrákat így is sikerült megkaparintanom. Két körrel a vége előtt éreztem, hogy kezdek kimerülni és a véghajrában már nem leszek érdekelt. Ennek ellenére tartottam magam a kilencedik körig, ahol az utolsó 5 km-en szakadtam le a spiccről.
A díjkiosztón (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
5 ország (Oroszország, Norvégia, Ausztria, Olaszország, Magyarország) és 32 csapat kb. 180 versenyzőjéből úgy érzem az is nagy dicsőség, ha valaki be tud fejezni egy ilyen versenyt. Bence, Bálint, Imi és Máté pár kör megtétele után szakadtak le a mezőnyről, de mivel ez volt az első versenynapjuk (nem akármilyen mezőnyben) jó teljesítménynek számít. Palotai Peti sajnos az utolsó körben elesett, így ő se, tudta befejezni a versenyt, pedig végig elöl helyezkedett és mindvégig kontrollálta a mezőnyt. Végül a 44. helyen értem célba 3 perc hátránnyal. Kicsit elkeseredtem, hogy nem bírtam ki az utolsó emelkedőt, szerencsére a díjátadó kárpótolt mindenért. Legnagyobb örömömre megnyertem a hegyi összetettet és elhoztam a legaktívabb versenyzőnek járó aranymedált is.
A győzelmet végül az olasz Michele Scartezzini (Trevigiani) szerezte meg, Simone Andeettaa (Zalf), és Damien Howson (Ausztrália) előtt.
Az Eurobike kiállításon legalább 10 olyan gépbe futottunk bele, mint amilyen ez is. Nem, nem pusztán karbon gépbe. Hanem olyan bicajba, amin első ránézésre mintha nem is lenne fék.
Az extrém módon aerodinamikus kialakítású időfutam gépeknél ez eléggé általános megoldásnak számít, viszont mostanában terjed a trend az egyéb, „normál” országúti vázaknál is.
Persze van fék ezeken a gépeken, elől és hátul is, viszont ezek rejtve vannak, és a legtöbbször valami hasonló elrendezésben, mint ahogyan ezt ezen a Storck gépen is láthatod. Az első fék szinte minden esetben a karbon villa hátsó-belső oldalára kerül, míg a hátsó fék többnyire a láncvillákba rejtve, néha – mint itt is – a támvillák szárai között bújik meg. Ezen fékek nagy része nem az országúti gépeken elterjedt patkó fék, hanem szinte minden esetben valamilyen V-fékkel van dolgunk.
Vegyük sorra az előnyöket, és a hátrányokat: Előnyök:
– Ha esztétikusan oldja meg a gyártó, akkor jól tud kinézni egy ilyen kerékpár.
– Egyszerűbb a szerkezet, mint a hagyományos patkó.
– Könnyebb féket lehet belőle kihozni, mint a patkó fékből, így a komplett gép is könnyebb lehet.
– Ha rejtve helyezik el, akkor áramvonalasabb tőle a kerékpár. Mondjuk ez csakis versenyzőknél, és csakis verseny helyzetben jelentkezik előnyként, ha éppen az első 3 helyért meccsel valaki.
– A közvetlen húzású V-fékből – a felépítésüknél fogva – egyszerűbb nagyobb fékerőt kihozni, mint a patkó fékekből, de csak akkor, ha….. Hátrányok:
– A fékpofák precíz szögállítási lehetőségét, majdnem biztos, hogy el lehet felejteni, így viszont nem garantált a nagyobb fékhatás.
– Ha hányaveti módon oldják meg a tervezést, akkor gázul néz ki az egész gép.
– A fékkarbantartás, és a fékpofák beállítása ultrahorror lehet… Kerék kivesz, fék félig kiszerel, fékpofa – érzésre! – arrébb állít, fék visszaszerel, kerék visszarak, megnézi, hogy sikerült-e. Ha nem, akkor kezdheti elölről.
– A támvillák rezgéscsillapító képességét, és így a váz kényelmét garantáltan rontja a „felhizlalt” és az oldalsó nyomóerőkkel szemben is ellenállóvá tett támvilla.
– A váz tömege garantáltan nő, egyrészt a V-fék oldal irányú terhelése miatt, másrészt pedig az aero felépítés okán.
Nos? Nálad a mellette, vagy az ellene érvek nyomnak többet a latban? Szívesen mennél ilyen rejtett V-fékkel szerelt gépen, vagy maradsz a hagyományos patkófékek mellett?
A pécsi országúti kerékpáros versenysorozat első futamán – eső áztatta pályán – Hemmert János (Cervelo Team Prolog) diadalmaskodott a dombos terepen kijelölt 68 kilométeres távon, a hölgyek 47 kilométeres versenyén Epres Kornélia (Bikeexpress SE) volt a leggyorsabb.
A Lakics Kft. Kupa – Pannonpower – Zöld Energia Nagydíj további (javított) eredménylistája alább olvasható az Elit, Hobbi (68 km), Ifi, szenior I, (57,5 km), női, serdülő, szenior II, (47 km), futamokkal.
2013. április 7-én 303 nevező versenyzővel és több száz nézővel zajlott le a Magyar Amatőr Kerékpáros Bajnokság első futama a Szentendrei-szigeten. A táv a szokásos 18 kilométer volt, Tahitótfalu – Kisoroszi(fordító) – Tahitótfalu útvonalon. Ezen a futamon avatott a Budapesti Kerékpáros Szövetség Időfutam Budapest Bajnokot is.
Fotó: Zudor Imre Gyula
A nők mezőnyében Szeghalminé Kenyó Anita (időeredmény: 0:28:09; átlag: 38.37), míg a férfiaknál Fejes Gábor, Bátorfi Agria KTK versenyzője (időeredmény: 0:23:21, átlag: 46.25) bizonyult a leggyorsabbnak. A Kerékvár kerékpárüzlet támogatta csillogó érmek mellett Nutrixxion.hu és DrKelen termékeket vehettek át a 15 korcsoport 1-3 helyezett versenyzői.
A 2012-13 Egyetemisták-Főiskolások Országos és Budapest Bajnoksága, Országúti egyéni és csapat időfutam versenye is ezen a napon zajlott 26 versenyzővel, akik országúti és MTB kerékpárral indulhattak. A legeredményesebb országútis lány az ELTE hallgatója Epres Kornélia, a legeredményesebb országútis fiú pedig a BME hallgatója Lőrincz Gergely lett, MTB kategóriában a Debreceni Egyetemről Porcsin Levente győzött. Először került megrendezésre a csapat időfutam verseny a hallgatók között, melyet az ELTE csapata nyert.
A versenyen a fogyatékkal élők is rajthoz állhattak, a rendező Békásmegyeri Vándor Kerékpáros Klub jóvoltából a Csalogány Iskola diákjai nagy élvezettel versenyeztek.
A korábbi évekhez hasonlóan a Magyar Honda CBF Egyesület motorosai felügyelték a verseny tisztaságát.
Az eredmények és a képek a bvkk.hu és a bpkerekpar.hu oldalon tekinthetők meg. Következő rendezvényünk a BÉKÁS TELJESÍTMÉNYTÚRA melynek időpontja 2013. május 26., rajt Békásmegyer.
Végeredmény (abszolút):
A.S. K.S. Név K.Cs. Csapat Eredmény Hátrány Átlag
1 1 Fejes Gábor El.1 Bátorfi Agria KTK 0:23:21 0:00:00 46.25
2 1 Pelikán János U19 Cube Balaton 0:23:49 0:00:28 45.35
3 1 Havas Péter Mast Cervelo-Prolog 0:25:01 0:01:40 43.17
4 2 Róka Tibor Mast KTM Debrecen 0:25:02 0:01:41 43.14
5 2 Lõrincz Gergely El.1 Blue Scorpions 0:25:13 0:01:52 42.83
6 1 Kónya Tamás El.2 Bátorfi Agria KTK 0:25:17 0:01:56 42.72
7 3 Braun Ferenc Attila El.1 0:25:51 0:02:30 41.78
8 3 Kiss Zoltán Mast 0:25:57 0:02:36 41.62
9 4 Tóth Gábor El.1 Salgótarjáni H.K.E. 0:25:58 0:02:37 41.59
10 2 Lengyel Gábor El.2 Hungarofondo 0:25:59 0:02:38 41.57
11 3 Mészáros Zoltán El.2 0:26:04 0:02:43 41.43
12 4 Makács Gábor El.2 TestBike.hu 0:26:07 0:02:46 41.35
13 2 Karl Dávid U19 0:26:11 0:02:50 41.25
14 5 Molnár Krisztián El.2 RLC-Mörbisch 0:26:16 0:02:55 41.12
15 6 Popovics Gergely El.2 CoffeeRide 0:26:17 0:02:56 41.09
15 1 Huszár László Se.1 Karbona 0:26:17 0:02:56 41.09
17 7 Pance Lóránt El.2 ABC Nutrixxion 0:26:24 0:03:03 40.91
18 2 Tóth József 55 Se.1 Biondo 0:26:30 0:03:09 40.75
19 8 Nagy Gergely El.2 0:26:32 0:03:11 40.70
19 8 Petró Károly El.2 ASE Kerékpár 0:26:32 0:03:11 40.70
Kontinentális kerékpáros csapatunk, az Utensilnord-Ora24.eu sora Szlovéniában, a GP Sencur – UCI 1.2 kategóriás Europe Tour versenyen állt rajthoz. A horvát Radoslav Rogina győzelmével véget érő viadalról a magyar bajnok Kusztor Péter számol be blogjában:
(Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A Coppi e Bartali után pár napos pihenőt tartottam, melybe sajnos közbeszólt egy kisebb betegség is. Napokig nagyon fáradtnak éreztem magamat, fájtak a lábaim, gyenge voltam, bedugult az orrom, majd ezek után hőemelkedésem lett. Sajnos kedves feleségem, Krisztina is elkapta tőlem a kórt, ő kicsit rosszabbul járt, mint én, de jelentem, már jól vagyunk. Végre szombaton sikerült egy rövidebb állóképességi munkát végeznem és napról napra kezdtem magamat jobban érezni. Kicsit talán jól is jött, hogy az előző hétvégén nem versenyeztünk.
De nem volt sok idő a pihenésre, ugyanis a mai napon Szlovéniában álltunk rajthoz. Az elmúlt napi edzések nem mentek a legjobban, így nem tudtam, hogy mire számítsak, de örültem, hogy ismét versenyzünk. Szombaton délután vágtunk neki az öt órás útnak, a csapatból – a személyzet mellett – csak öten utaztunk, Botond, Zsolt, Krisztián, Rida és én. Hét óra környékén meg is érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat, megvacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk. Reggel nem kellett túl korán kelnünk, hiszen csak délben indult a derbi. Igen rossz időre ébredtünk, eső és hideg fogadott bennünket. 11 előtt érkeztünk meg a rajt helyszínére.
Szerencsére az eső fokozatosan alább hagyott, és 12-re teljesen el is állt, csak az aszfalt volt tiszta víz, és a hőmérő mindössze négy fokot mutatott. Én minden ruhámat magamra vettem, nagyon fáztam, és nem szerettem volna újra megbetegedni. Végre nekivágtunk a 163 kilométeres napi penzumnak, mely hat darab körből tevődött össze. Egy felüljáró méretű dombtól eltekintve teljesen sík útvonalon haladtunk, a legnagyobb nehézséget az erős szél és a hideg okozta. Sajnos elég hátulról rajtoltam és már az első kilométereken kettészakadt a mezőny, ezért én a második sorban ragadtam. Szerencsére egész gyorsan újra összezártunk, de addigra már kialakult egy négy fős szökevénycsoport, melyben Rida is tekert. Nekünk ez a szituáció remek volt.
Szépen nyugodtan haladtunk, mikor Rida tűnt fel előttünk, sajnos leszakadt a spiccről. Azt mondta, hogy nagyon nem érezte jól magát, és kisebb technikai problémája is adódott. A mezőny megkezdte a szökevények üldözését, de nem sikerült közelednünk hozzájuk, sőt ők távolodtak tőlünk. Már két perc felett járt a hármas előnye, mikor hátul megbomlott az egység. Senki nem akart vezetni, mindenki lósszal próbálkozott. Közben tőlünk már csak Zsolt és én tekertünk a bolyban. A hatalmas szélben rengeteg versenyző áldozatul esett, köztük Krisztián és Botond is, Rida pedig láncszakadás miatt bukott és feladni kényszerült a további küzdelmeket.
Én részemről nem éreztem jól magamat, nem mentek rendesen a lábaim. A nagy akciózás közepette az ötödik körben meg tudott lépni újabb három versenyző, majd őket követte még egy. Ekkor én is megindultam és próbáltam utolérni őket. Az egy főt befogtam, de a másik hármat nem sikerült. Ott mentek előttünk pár méterre, de egyszerűen nem volt több erő a lábaimban, nyelet mentem, már szinte fájt, de nem sikerült. Nagyon csalódott voltam, egy remek helyezés csúszott ki a kezemből, hiszen az élen haladó hármas után ez a sor is hazaért. Az utolsó körben még meg tudott lépni pár versenyző, Zsolt és én a mezőnyben érkeztünk.
Ez egy rosszul sikerült nap volt számunkra, nem nagyon jöttek össze a dolgok. Most nem szereztünk pontokat, de próbálunk nem elkeseredni, – ami nem könnyű egy ilyen versenyt követően – inkább előre nézünk. Nekem személy szerint nagyon nem ment, ott tudtam lenni az élen, de egyáltalán nem éreztem jól magamat, remélem, hogy csak a hideg miatt lehetett. Hiszek benne, hogyha egyszer végre valahára megjön a meleg, akkor minden rendben lesz.
Miután ma Fabian Cancella pályafutása során harmadszor megnyerte a Paris-Roubaix-t, a kerékpársport egyik legnagyobb klasszikusát, a televíziónak nyilatkozva többször is elismételte, fogalma sincs, hogyan csinálta meg…
De tényleg… Hogyan??? Ahol általában „Bikemag” aláírással tényszerű versenybeszámoló szokott szerepelni, most nem az fog. Ugyanis annak, aki a mai Paris-Roubaix-t nem látta és nem értette, talán lehetetlen volna leírni mi történt ma. Illetve inkább azt mondom, nem hiszem, hogy le tudnám írni szavakkal…
Fabian Cancellara ma prezentálta a világnak, mit jelent az a kilencbetűs szó, hogy „versenyző”. Drámát láthattunk a kockaköveken, egy önmagához képest gyenge Cancellarával és egy Cancellara ellen versenyző mezőnnyel.
Bocsánat, ha csapongó vagyok, de az a pillanat jut eszembe, amikor 30-40 kilométerrel a vége előtt Kancellár hátramaradt a kísérőkocsihoz Dirk Demollal beszélgetni, és Niki Terpstra meg talán Bernard Eisel még oda is követték, hogy mögé tegyék a kereket…
Pedig akkor már lemondtam magamban Fabian mai győzelméről. 55 kilométerrel a cél előtt volt az első kulcsmomentum. Cancellara csapata, a Radio Shack mindaddig óriási munkát végzett, a szél ellenére hatalmas volt a tempó és nem engedtek el semmilyen szökevénycsoportot lőtávolon kívülre, a híres Arenberg erdő rázatóját is tökéletesen kontrollálták. Ahogy viszont Cancellara is megerősítette, az Auchy-lez-Orchies à Bersée szektornál elfogytak az emberei, így meg kellett csinálnia a szelekciót.
Nem az igazi Kancellárt láthattuk amikor az élre állt a pavén, túl sokan maradtak az élbolyban, a Radio Shack-ból pedig senki… Közben az Omega Pharma-Quick Step versenyzői megérezték a lehetőséget, s megkezdték a támadásokat. Következett az egyik legkeményebb szektor, az ötcsillagos Mons-en-Pévèle. Az élboly újfent több részre szakadt, és Cancellara nem volt elöl. Nem azért, mert maradt még embere, aki fel tudta volna húzni a sort az elejére (nem maradt), hanem azért, mert nem volt olyan formában, mint a múlt héten…
Elöl már Stijn Vandenbergh (Omega Pharma-Quickstep) és Sep Vanmarcke (Blanco Team) tempóztak, fél perc fölé növelve előnyüket. Ezen a ponton akár minden eldőlhetett volna. Két ember elöl, két erős csapatból, a 10 üldöző között nehezéknek ketten a Quick Step-ből (Terpstra és Stybar) és Lars Boom a Blanco-ból. Cancellara pedig a kísérőkocsi mellett amerikázik… Ez a hajó elment, senki nem dobott volna követ a svájcira, hiszen kimerítő versenyeken van túl, és két balesete volt a héten…
Hirtelen azonban felbukkant Spartacus. A harcos. XXI. századi szövegkörnyezetben a versenyző. Cancellara az eredményhirdetés után nyilatkozva is utalt rá, hogy ott és akkor volt „az a pillanat”. Valahonnan előhozta Spartacust és magukra hagyva Terpstráékat, a cyclocross-világbajnok Stybarral a kerekén felugrott az élen haladó kettősre.
A helyzet azonban nem tűnt rózsásnak, Stybar remek formát mutatott, és a cseh versenyző ellen sprinten is más lett volna a helyzet, mint Vanmarcke ellen. Ráadásul négyből ketten a Quick Step-ből… Spartacus azonban tovább harcolt, legfőképpen a fáradtsággal. Valaki odafönt azonban kevert egyet a paklin ekkor, az újabb nehéz rázatókhoz érve, 20 kilométerrel a vége előtt előbb Vandenbergh akadt bele egy nézőbe és bukott, majd Stybar. (Azért Patrick Lefevre szavait meghallgattam volna a kísérőkocsiból, miután két néző miatt veszítette el opcióit a győzelemre egy amúgy hibátlanul lejátszott versenyen…)
Spartacus azonban megkapta a lehetőséget a további küzdelemre, a fiatal belga fiúval, Vanmarckével várt rá kőkemény 15 kilométer. Az a Kancellár, aki ilyen távon játszi könnyedséggel ad egy percet egy komplett üldöző mezőnynek, most szenvedett. És még hosszú küzdelem várt rá a célig, s persze a sprint.
Cancellara is elmondta, hogy akkor már nem gondolkozott, csak tudta, hogy harcolnia kell a végéig. Beértek Roubaix velodrómjába és következett a repülőverseny. A svájci szerencséjére a fiatal belga kicsit rutintalan volt, pedig kedvezőbb pozícióban volt. Ilyen fáradt izmokkal, ha a végletekig kitolja a hajrát, elölről indítva nem valószínű, hogy Cancellara kikerüli, de Vanmarcke kicsit türelmetlen volt, a svájcinak pedig sikerült…
Spartacus élete leghosszabb harca volt ez.
Videón az utolsó kilométerek:
Végeredmény:
1 Fabian Cancellara (Swi) RadioShack Leopard 5:45:33
2 Sep Vanmarcke (Bel) Blanco Pro Cycling Team
3 Niki Terpstra (Ned) Omega Pharma-Quick-Step Cycling Team 0:00:31
4 Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team
5 Damien Gaudin (Fra) Team Europcar
6 Zdenek Stybar (Cze) Omega Pharma-Quick-Step Cycling Team 0:00:39
7 Sebastian Langeveld (Ned) Orica-GreenEdge
8 Juan Antonio Flecha Giannoni (Spa) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team
9 Alexander Kristoff (Nor) Katusha 0:00:50
10 Sébastien Turgot (Fra) Team Europcar
11 Heinrich Haussler (Aus) IAM Cycling
12 Bernhard Eisel (Aut) Sky Procycling
13 Maarten Wynants (Bel) Blanco Pro Cycling Team
14 Lars Boom (Ned) Blanco Pro Cycling Team
15 Matti Breschel (Den) Team Saxo-Tinkoff
16 Björn Leukemans (Bel) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team
17 Steve Chainel (Fra) Ag2R La Mondiale
18 Maarten Tjallingii (Ned) Blanco Pro Cycling Team
19 Sylvain Chavanel (Fra) Omega Pharma-Quick-Step Cycling Team
20 Stijn Vandenbergh (Bel) Omega Pharma-Quick-Step Cycling Team
Duclos-Lassalle 39 évesen védte meg az egy évvel azelőtt megszerzett első Párizs-Roubaix győzelmét: ez a verseny nem a fiatalok sportja!
Mindenki egy ellen – sajnos ez az alapfelállás a mai Paris-Roubaix klasszikus rajtja előtt, ugyanis Fabian Cancellara kirobbanó formában várja a 254 kilométeres patinás múltra visszatekintő kockaköves WorldTour klasszikust, ráadásul legfőbb ellenfele, a Roubaix történetének legsikeresebb versenyzője, a belga Tom Boonen is leiratkozott a rajtlistáról bordatörésre hivatkozva, amit még a Flandriai Körversenyen szedett össze.
(Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A Roubaix az a kerékpárverseny, amely a pavé szektorok révén ismert még a kerékpársportot csak felületesen nyomon követők körében is, összesen 52,6 kilométernyi ilyen szakasz szerepel az itinerben, a 27 szektort nehézségi szintjük szerint csillagozzák (a „nehézség” itt azon múlik, hogy olykor a Frankel Leó útnál is borzalmasabb minőségű „úton” kell tekerni). Szerencsére a jelentések szerint rossz idő, eső nem nehezíti majd tovább a helyzetet.
Taktikailag nem bonyolult a képlet, Cancellara csapatának végig komoly tempót kell diktálni, akárcsak a Flandriai Körversenyen, nem szabad túl messzire engedni korai szökést, és a fő ellenfelek számára sem szabad lehetővé tenni, hogy kedvük legyen „ficánkolni”. Ha így tesznek, Spartacus a végjátékban gyakorlatilag verhetetlen lehet. A bevezető azért kezdődik a „sajnos” szóval, mert ez a felállás unalmas versenyeket szül néha…
Az Arenberg (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Mindezt megvalósítani viszont korántsem ilyen egyszerű, hiszen valószínűleg már a verseny elején forró lesz a hangulat, hogy kialakuljon egy olyan szökevénycsoport, amely sokaknak megfelel, kivéve Cancellara csapatának, a Radio Shack-nak. Később pedig adott esetben mindenki a Radio Shack-ra fog várni szökevények üldözésénél, ami a csapat „elfogyásához” vezethet. Bár ismerve erejét, az utolsó 50 kilométerre Cancellara első tisztje, Stijn Devolder is elég lehet.
Ki akadályozhatja meg mégis a svájci győzelmét? Papíron a Sky, a Quick Step, vagy a BMC lehet a „Cancellara verő csapat”, hiszen bőven elég erős emberük van ahhoz is, hogy még az elején szökésbe keverjenek valakit, de a verseny utolsó harmadában kialakuló támadásokhoz is vannak nyerő opcióik.
Cancellarát a héten 2 bukás is hátráltatta (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A brit Sky-ból az alkata és ereje alapján a Párizs-Roubaix-ra termett Ian Stannard-ot kell kiemelni, aki a Cancellara után következő néhány fő esélyes közé tartozik, de ide venném Geraint Thomast is, akinek győzelme egyáltalán nem lenne meglepetés. Az inkább favoritok közé sorolt norvég Edvald Boasson Hagen borzalmasan gyenge tavasza után más inkább meglepő volna, ha pont a Roubaix-n alkotna maradandót.
A Quick Stepból ezúttal a holland Niki Terpstrát emelném ki, aki talán több mozgástérrel rendelkezik majd a szökések szempontjából, mint az esélyesnek kikiáltott 1-es rajtszámmal induló Sylvain Chavanel, de a többiek közül is bárki okozhat meglepetést. Hasonló a BMC helyzete, a vén róka Thor Hushovdnál nem lehet tudni, mit forralt ki 2013-ra, Taylor Phinney a friss erőt képviseli, Oss vagy Quinziato pedig szökésbe keveredve lehet jó.
Ian Stannard
A Katyusából a kockaköves versenyeken fiatal kora ellenére kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó norvég Alexander Kristoff-ot említeném, aki sprintre bárki ellen nyerő lehet, hasonlóan, mint a német John Degenkolb az Argos-Shimano csapatából, nekik azonban nem egyszerű feladat ott maradni egy szűk élbollyal. Roelandts is odaérhet még az elejére a Lottóból, vagy a Blanco Team-ből valaki.
Egyszemélyes kommandó Filippo Pozzato, aki mellett az „élet” szól: nem nagyon ment neki az utóbbi klasszikusokon, ellenben a vérében van a Roubaix, előkelő helyezései mellé csak a győzelem hiányzik, és a nagy riválison, Cancellarán óriási a teher – miért ne most jönne össze a siker? Pippo egyébként általánosságban egyszerűen összefoglalta nyilatkozatában, mi várható:
„A verseny mindenképpen az Arenbergnél kezdődik, ott kiderül, ki marad elöl. Kiderül, hány embere marad Fabiannak, kiderül, hányan maradnak a Sky-ból, és elkezdhetjük figyelni az arcokat, ki milyen formát mutat…”
BMC RACING TEAM
31 Thor HUSHOVD
32 Marcus BURGHARDT
33 Daniel OSS
34 Taylor PHINNEY
35 Manuel QUINZIATO
36 Michael SCHÄR
37 Greg VAN AVERMAET
38 Danilo WYSS
SKY PROCYCLING
41 Edvald BOASSON HAGEN
42 Bernhard EISEL
43 Mathew HAYMAN
44 Salvatore PUCCIO
45 Gabriel RASCH
46 Luke ROWE
47 Ian STANNARD
48 Geraint THOMAS
BLANCO PRO CYCLING TEAM
51 Lars BOOM
52 Jetse BOL
53 Rick FLENS
54 Maarten TJALLINGII
55 Joss VAN EMDEN
56 Sep VANMARCKE
57 Robert WAGNER
58 Maarten WYNANTS
KATUSHA TEAM
61 Alexander KRISTOFF
62 Vladimir GUSEV
63 Marco HALLER
64 Vladimir ISAICHEV
65 Viacheslav KUZNETSOV
66 Luca PAOLINI
67 Rüdiger SELIG
68 Gatis SMUKULIS
GARMIN – SHARP
71 Johan VAN SUMMEREN
72 Jack BAUER
73 Tyler FARRAR
74 Andreas KLIER
75 Raymond KREDER
76 Martijn MAASKANT
77 Jacob RATHE
78 Sébastien ROSSELER
FDJ
81 Matthieu LADAGNOUS
82 William BONNET
83 David BOUCHER
84 Mickaël DELAGE
85 Arnaud DEMARE
86 Murilo Antoniobil FISCHER
87 Johan LE BON
88 Yoann OFFREDO
LOTTO-BELISOL
91 Jurgen ROELANDTS
92 Lars Ytting BAK
93 Kenny DE HAES
94 Jens DEBUSSCHERE
95 André GREIPEL
96 Gregory HENDERSON
97 Vicente REYNES MIMO
98 Marcel SIEBERG
ASTANA PRO TEAM
101 Borut BOZIC
102 Andrea GUARDINI
103 Jacopo GUARNIERI
104 Evan HUFFMAN
105 Arman KAMYSHEV
106 Dmitriy MURAVYEV
107 Ruslan TLEUBAYEV
ORICA GREENEDGE
111 Stuart O’GRADY
112 Fumiyuki BEPPU
113 Baden COOKE
114 Mitchell DOCKER
115 Luke DURBRIDGE
116 Jens KEUKELEIRE
117 Sebastian LANGEVELD
118 Jens MOURIS
VACANSOLEIL-DCM
121 Juan Antonio FLECHA
122 Kris BOECKMANS
123 Wesley KREDER
124 Bjorn LEUKEMANS
125 Bertjan LINDEMAN
126 Mirko SELVAGGI
127 Boy VAN POPPEL
128 Frederik VEUCHELEN
LAMPRE – MERIDA
131 Filippo POZZATO
132 Elia FAVILLI
133 Massimo GRAZIATO
134 Andrea Francesco PALINI
135 Alessandro PETACCHI
136 Ariel Maximiliano RICHEZE
137 Davide VIGANO
138 Luca WACKERMANN
TEAM SAXO-TINKOFF
141 Matteo TOSATTO
142 Matti BRESCHEL
143 Jonathan CANTWELL
144 Jonas JORGENSEN
145 Christopher JUUL JENSEN
146 Marko KUMP
147 Anders LUND
148 Michael MORKOV
IAM CYCLING
151 Heinrich HAUSSLER
152 Marco BANDIERA
153 Martin ELMIGER
154 Kristof GODDAERT
155 Sébastien HINAULT
156 Dominic KLEMME
157 Gustav LARSSON
158 Aleksejs SARAMOTINS
TEAM ARGOS-SHIMANO
161 John DEGENKOLB
162 William CLARKE
163 Roy CURVERS
164 Bert DE BACKER
165 Koen DE KORT
166 Ramon SINKELDAM
167 Tom STAMSNIJDER
168 Tom VEELERS
AG2R LA MONDIALE
171 Steve CHAINEL
172 Davide APPOLLONIO
173 Gediminas BAGDONAS
174 Hugo HOULE
175 Yauheni HUTAROVICH
176 Valentin IGLINSKIY
177 Sébastien MINARD
178 Lloyd MONDORY
SOJASUN
181 Jimmy ENGOULVENT
182 Maxime DANIEL
183 Christophe LABORIE
184 Cyril LEMOINE
185 Rony MARTIAS
186 Jean Lou PAIANI
187 Evaldas SISKEVICIUS
188 Yannick TALABARDON
CANNONDALE
191 Maciej BODNAR
192 Guillaume BOIVIN
193 Mauro DA DALTO
194 Lucas Sebastian HAEDO
195 Edward KING
196 Kristijan KOREN
197 Alan MARANGONI
198 Fabio SABATINI
COFIDIS, SOLUTIONS CREDITS
201 Adrien PETIT
202 Florent BARLE
203 Egoitz GARCIA ECHEGUIBEL
204 Jan GHYSELINCK
205 Gert JOEAAR
206 Arnaud LABBE
207 Nico SIJMENS
208 Romain ZINGLE
TEAM NETAPP-ENDURA
211 Roger KLUGE
212 Jan BARTA
213 Zakkari DEMPSTER
214 Russell DOWNING
215 Markus EICHLER
216 Jarc BLAZ
217 Andreas SCHILLINGER
218 Alexander WETTERHALL
MOVISTAR TEAM
221 Jose Joaquin ROJAS
222 Alex DOWSETT
223 Imanol ERVITI
224 José Ivan GUTIERREZ
225 Jesus HERRADA LOPEZ
226 Eloy TERUEL ROVIRA
227 Francisco VENTOSO
228 Giovanni VISCONTI
EUSKALTEL – EUSKADI
241 Peio BILBAO
242 Ricardo GARCIA AMBROA
243 Juan José OROZ
244 Steffen RADOCHLA
245 Adrian SAEZ DE ARREGI
246 Andre SCHULZE
248 Ioannis TAMOURIDIS
Vannak a nagy mellű nők. Van a „húúúb.zmeg”. És van Lolo Ferrari. Az Alutech 10 éve még ez utóbbi volt. De mára már…
Több mint 10 éve járok különböző kerékpáros kiállításokra. Az Alutech a kezdetektől fogva képviselteti magát ezeken. Kivétel nélkül mindig lefotóztam valamelyik gépüket, vagy vázukat. Nem feltétlenül azért, mert annyira szerettem volna magamnak egyet, inkább azért, mert drabális megoldások terén mindenkin túltettek. Elég csak ránézni erre a 2003-as kiállításon készült képre.
Ekkoriban élte virágkorát Josh „agyam nincs, de rohadt bátor vagyok” Bender, akinek Karpiel gépei megszülték a „letörésugró bicaj” kategóriáját. Semmire nem használható ultra-drabális gépek voltak ezek, de az Alutech még ezekre is rátett egy lapáttal. A kiállítások legdurvább cuccait garantáltan náluk lehetett fotózni. Annak ellenére, hogy elképesztő mértékben túlépített cuccok voltak ezek, mégis volt bennük valami átgondoltság, konkrét koncepció, és igényesség a míves megvalósításra.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, az Alutech is kezdett „konszolidálódni” így a cuccaik is kezdtek átkerülni a „már vállalható” kalapba. 2012-re pedig előálltak ezzel a szépséggel. Műszakilag azt kell mondjam, hogy ez a gép bizony nagyon rendben van. Taper 1.5-ös fejcső, állítható láncvilla hossz, átütős papucs, Horst-Link a láncvillán, Direct PM hátsó fék, viszonylag alacsony súlypont, jó néhány okos, és átgondolt megoldás. A komplett gépben pedig a Pinion középrész váltóval igazán felteszi az Í-re a pontot ez a járgány.
Ezt így ebben a formában minden változtatás nélkül vállalnám. És tudom, hogy az FSR-szerű hátsó felfüggesztésével, valamint a – fölösleges súlyként nehezedő – váltósallangtól megszabadított könnyű hátsó kerekével, valószínűleg olyan érzékenyen nyel a hátulja, hogy tutira állandóan „baszki kilyukadtam” feelingje lehet vele az embernek.
Volt már hasonló élményed, amikor a fejedben egy már beskatulyázott cég előállt valami olyannal, ami miatt át kellett értékelned a berögzült sztereotípiákat?
