A címvédő Joaquim Rodriguez az Amstelen elszenvedett bukása után nem volt nyerő formában, így megnyílt a lehetőség csapat- és honfitársa, Dani Moreno számára, aki a mai ardenneki klasszikuson, a Fleche Wallonne-on bebizonyította győzelmével, milyen remek versenyző.
A WorldTour sorozatba tartozó belga egynapos verseny az elmúlt két évtizedben a legendás „fal”, az iszonyú kemény, helyenként 25%-os meredekségű, bő 1 kilométeres Mur de Huy tetején kijelölt befutóról híresült el, az utóbbi években olyan sztárok győztek itt, mint Rodriguez, Gilbert, Evans, Rebellin, Valverde, vagy Danilo Di Luca.
A mai napon a Gilbert csapata, a BMC kontrollálta kiválóan a 205 kilométeres távot, a szökevények nem rúghattak labdába, és a világbajnokot is sikerült jó pozícióba hozni a Mur de Huy megkezdéséhez. Talán egy utolsó segítő hiányzott, aki még egy-két száz métert vezetett volna Gilbertnek…
A belga klasszis ugyanis korán volt kénytelen indítani, mindenki rá várt, miután a kolumbiai Carlos Betancur (Ag2R) a Mur aljában támadott, és vészesen kezdett távolodni. Gilbert minden energiáját mozgósította a legmeredekebb részen, szétcincálta a sort, Peter Sagant (Cannondale) is sikerült leszakítani, de nem volt meg benne az az erő, mint két éve, emlékezetből pedig 20%-os kaptatón nem lehet tekerni.
A világbajnoknak 200 méterrel a cél előtt állt vigyázzba a lába, ekkor Dani Moreno (Katyusa) tudott még ritmust váltani, erre pedig senkinek nem volt válasza. Moreno 100 méterre a céltól érte utol a közben hatalmasat küzdő Betancurt, a második helyen a Sky kolumbiai menője, Sergio Henao érkezett, honfitársának meg kellett elégednie a dobogóval. Megelégedni? Ismét két kolumbiai egy WorldTour-viadal dobogóján…
Videón az utolsó kilométerek:
Moreno így nyilatkozott győzelmét követően:
Pályafutásom legfontosabb győzelme ez (pedig Moreno nyert tavaly két szakaszt a Dauphine-en, egyet a Girón, és korábban a Vueltán is – a szerk.), azért különleges, mert a Fleche Wallonne a kedvenc versenyem, kimondottan fekszik nekem. A Mur de Huy befutóját mintha Purito Rodriguez-nek vagy nekem találták volna ki, és komoly presztízs értékkel is bír a Fleche. Sokat beszéltünk előtte a versenyről, s mivel nagyon jó formában vagyok, eldöntöttük, hogy kapok egy lehetőséget. Gilbert jó formában van újra, ugyanott támadott, ahol két éve, de nekem is volt válaszom. Talán neki nem volt ma igazán nagy napja, nekem igen.
Eredmény:
1
Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha
4:52:33
2
Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling
0:00:03
3
Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) AG2R La Mondiale
A felvonulások 9 éves időszakának vége, következik a megerősített szakmai munka a Magyar Kerékpárosklub kereteiben.
9 éve kezdődött a város közlekedését biciklis felvonulásaival és azok hatásával forradalmasító Critical Mass demonstrációk időszaka. Az eddigi 15 akción több százezer bringás vett részt. A biciklis közlekedők száma megtízszereződött, az egy bringásra jutó baleseti kockázat tizedére esett, ami Európában egyedülálló ütem.
Fotó: Bajomi Bálint
Csak a Gellért téren már napi húszezer biciklista halad át egy-egy melegebb napon. A biciklisfutárok által indított tüntetések idővel kinőttek a szubkultúrából, a felvonulásokon és az utcaképen is elmosódtak a társadalmi csoportok határai. Öltönyös, farmeres, munkásruhás, szoknyás, gyereküléses biciklisták hajtanak naponta az irodaházakba, iskolákba, hivatalokba, műhelyekbe. A kritikus tömeget elért hétköznapi közlekedők már olyan példát mutatnak, ami mellett nincs szükség a létezésük bizonyítására, a biciklizés terjedése önerősítő folyamattá vált.
A forradalmi időszak végéhez közeledik. Budapesten Amszterdamhoz, Koppenhágához és más kerékpárossá vált nagyvárosokhoz hasonlóan, a nagy tüntetések után a független szakmai érdekképviselet megerősítésére van szükség. Az utolsó Critical Mass központi üzenete ez az összefogás, szerveződés, a Kerékpárosklub megerősítése, és munkájának kiterjesztése kerületi közösségekre és helyi célokra.
A Critical Mass mozgalomnak már 2005-ben szakmai szervezetre volt szüksége, hogy utcai jelenlétének erejét konkrét közlekedési változásokra váltsa. Az ekkor életre kelt, már 1700 fősre növekedett Magyar Kerékpárosklub mérnökei és szakértői napi szintű munkával képviselik a kerékpárral közlekedők érdekeit, sorra adnak javaslatokat és terveket az úthálózat átalakításához. Ennek nyomán már olyan munka zajlik a fővárosban, ami több száz utcán biztosítja majd a kerékpározás feltételeit.
Budapest lassan követte a közlekedési módok közti váratlan átrendeződést, és csak az utóbbi években váltott a kerékpáros közlekedés drága és látszatbiztonságot adó elkülönítéséről az útfelületek szinte ingyenes, modern megosztására. A megnyitott buszsávok, a kiskörúti, Andrássy úti, Alkotmány utcai és külvárosi kerékpársávok már e szemléletben létesültek, ám továbbra is folyamatos egyeztetésre van szükség, hogy a régi berögződéseket felváltsa a tapasztalatokra alapozott modern szemléletmód.
A mozgalom utcai mozgósító erejét ezentúl csak konkrét ügyek érdekében kívánja bevetni, ha elakadnának, vagy vállalhatatlanul valósulnának meg a most beinduló úthálózati fejlesztések. Talán még a havi rendszerességű kisebb, nemzetközi minta szerinti igazi Critical Mass is meghonosodik a városban.
Itt találhatók a Critical Mass felvonulásról szóló részletes információk:
http://criticalmass.hu/oldal/20110910/tudnivalok-felvonulasrol-es-aznapi-programokrol
A SRAM konszern bemutatta legújabb országúti kerékpáros csúcs alkatrészeit, a SRAM RED 22 a hidraulikus patkófékkel és tárcsafékkel minden bizonnyal megosztja majd az országúti kerékpáros társadalmat. Ugyanakkor vitán felül legvonzóbb tulajdonságát is megtartotta az amerikai márka legdrágább szettje: a mechanikus-bowdenes verzió a három konkurens termék közül még mindig a legkönnyebb.
Az új SRAM Red 22 szett
Akik eddig eddig sem szerették, az új fékváltókart látva valószínűleg ordítva röhögve fognak mutogatni, ha az ismerősök közül valaki Reddel szerelt bringával jelenik meg. Akik pedig SRAM-hívők, valószínűleg elmagyarázzák, hogy a szokatlan formájú kar egy újabb pozíciót kínál a kéznek, és az mennyire kényelmes, etc. Talán még szépnek is sikerül majd látni…
A 11-es sor hátul talán már nem vita kérdése, tiszteletben tartva a még nyolc fokozattal közlekedők véleményét, ami Zorán „langyos a sör, de nekünk így is jó…” strófájára hajaz, ez a lépés azonban elkerülhetetlen volt 2013-ban. Sajnos a kiosztás-kínálat még sovány, nincs például 18-as fogat tartalmazó sor, csak 16-ost kínáló 11-25-ös (felül 17-19-21-23-25) és 11-28-as (felül 17-20-24-28).
11-es sor, 28-as pörivel
A 11 sebességfokozattal kapcsolatban meg kell említeni még egy újítást, az opcionális Red hátsóváltót, amely formájának és a kanál hosszának köszönhetően 32-es foggal végződő sort is képes kezelni. Ezzel új távlatokat nyit meg a kompakt hajtásláncok terén, hiszen egy 50-34-es hajtómű a 11-32-vel kombinálva még a Monte Zoncolan-ra is elég, s nem csak Bassóéknak. Ráadásul amatőr cyclocrossoknak is jó opció egytányéros rendszerhez.
Ahogy a bevezetőben említettük, a SRAM a gramm-mániás vásárlókat megcélozva biztosan tartani kívánja pozícióját, az új Red 22 szett hagyományos fékekkel mindössze 1747 grammot nyom (részletes adatok a táblázatban), összehasonlítva az 1885 grammos Campagnolo Super Record és a 2016 grammos Shimano Dura-Ace 9000-es családokkal. Ha a három gyártó legdrágább (tehát a Campánál és a Shimanónál az elektromost) szettjét vesszük alapul, akkor a legtöbb piacon a legolcsóbb is a SRAM Red 22.
Új a 32-es foggal rendelkező sort is kezelni képes hátsó váltó is
Maga a váltórendszer nagyjából maradt a régi, a mechanika ugyanaz, csak 10-esből 11-es lett, szintén változatlanul hagyták a mechanikus fékrendszert és a hozzá tartozó fékváltókar formát. A hidraulikus verziónál is csak a tartályban különbözik a fékváltókar formája. Az új hidraulikus tárcsa és felniféket, valamint fékváltókart 10 sebességes rendszerekhez is kínálja a SRAM, egy „szérián kívüli”, S-700 névre hallgató féket, és fékváltókart vásárolhatunk a már meglévő Red szettünkhöz.
És ezzel el is érkeztünk az új SRAM Red 22-vel kapcsolatban megemlítendő legfontosabb innovációhoz, ugyanis ez a világ első nagy szériában gyártott hidraulikus féket kínáló országúti alkatrészcsaládja (a Colnago ugyebár ősz óta már kínál a Formulával közösen kifejlesztett hidraulikus tárcsafékes országútit, a C59-et). Ráadásul a SRAM Red 22 esetében választhatunk hidraulikus tárcsa és hidraulikus felnifékes opció között is.
Az új Red 22 hidraulikus felnifék
Elgondolkodtató, vajon mi értelme van a hidraulikus felniféknek, hiszen a kéttengelyes Record, Dura-Ace és Red fékek fékhatás szempontjából (nedves felni és pofa esetén is) elérték azt a szintet, aminél az erősebb fékhatás már inkább balesetveszélyes országúton. Ennek ellenére biztos, hogy az országúti tárcsafékeknek a további fejlesztésekre számítva lesznek előnyei, de a hidraulikus felniféknek talán a legfőbb erénye, hogy kompatibilis a hidraulikus országúti fékváltókarral, melyek a jövőben egyre nagyobb teret hódítanak majd.
Gondoljunk bele, ha túllépünk a fékhatással kapcsolatos vitán (amiben mindkét tábor rendelkezik meggyőző érvekkel ilyen vagy olyan szempontból, összességében pedig ízlés és pénztárca dönt majd a jövőben), akkor az országúti hidraulikus tárcsafék és a hagyományos fékrendszer között a legfőbb különbséget a kerék szerkezete mutatja.
A szokatlan formájú fékváltókar a hidraulika tartállyal
Eddig a felni peremét kellett a fékezéskor ható erőknek megfelelően méretezni, tárcsafékes keréknél viszont a küllőfuratoknál fellépő fokozott terheléssel kell számolni a tervezőmérnököknek. Összességében ez a különbség a jelenlegi karbonfelni gyártástechnológiákat ismerve könnyebb felni gyártását teszi lehetővé, ami a versenysportban pozitív tud lenni, annak ellenére, hogy a vázat és a villát pont nehezebbre kell tervezni a megerősítések miatt.
A hidraulikus felniféknél viszont pont ellenkező a helyzet, a felni peremén, a fékezőfelületen „a hidraulikus működtetésnek hála” az eddiginél is nagyobb erő próbálja összeroppantani a manapság ezen a szinten már elterjedt karbonfelniket, melyek között biztosan találunk olyat, melyeket eredetileg nem ehhez az igénybevételhez méreteztek (vagy méreteztek túl). Ha pedig a jövőben ezt a fokozott igénybevételt is figyelembe vennék a tervezéskor, az ha minimálisan is, de nehezebb felniket eredményezne.
A „szérián kívüli” S-700 tárcsafék megegyezik a Reddel
Józan paraszti ésszel tehát azt elfogadhatjuk (még ha nem is értünk egyet vele, és mi magunk nem szívesen használnánk), hogy a hidraulikus tárcsaféké a jövő országúton is, de a hidraulikus felnifék inkább csak egy „áthidaló láncszemnek” tűnik, hogy ha valaki két év múlva új szettet vásárol országúti vázához – ami ne adj’ Isten még nem tárcsafék kompatibilis – legyen lehetősége választani.
Olyan érdekességeket is rejt azonban az új hidraulikus SRAM Red 22, amiknek pont az ellenkezője jutna eszünkbe… Ilyen például a szerelhetőség, ugyanis azt gondolnánk, mekkora para lesz majd akár csak egy kormánycsere, ha át kell bújtatni egy belső vezetésű karbonkormányon a hidraulika kábelt, a manapság többségben lévő rejtett kábelezésű vázakról ne is beszéljünk… Nos, ezt a problémát ügyesen sikerült megoldani, ugyanis a hidraulika kábel végén található kis rugós mechanizmusnak köszönhetően egyszerűen csak be kell illeszteni a fékkarba.
Robbantott ábra a fékkábel végéről
A hidraulikus tárcsafék az első információk és képek alapján ugyanaz, amit „kémfotókon” már korábban bemutattunk, annyit érdemes megjegyezni, hogy országúti használatra a 160 mm-es tárcsát javasolja a SRAM (érthető okokból a nagy sebességről vagy hosszan tartó fékezésnél esetlegesen jelentkező felhevülés miatt), cyclocrossra elég a 140-es is az ajánlás szerint.
A hidraulikus felnifék amúgy – ha például a külalakját nézzük – finom kis játékszer, már megjelenésekor is letisztult működési elvvel és elrendezéssel. Ezzel biztosan sokakat megfog majd, őszintén szólva annyira menő ránézésre, hogy ez még a felmerülő negatívumokat is képes lehet feledtetni a design megszállottjai számára. Csak hát a design megszállottjai általában összességében szemlélik a bringákat is, és a fékváltókar formával nem biztos, hogy ki lesznek békülve…
Quarq Wattmérővel szerelt hajtókart is kínál a SRAM
És hogy az „úri huncutságokat” kevésbé kedvelők számára tovább maradjon remény: a 11 fokozat teljesen mechanikus és bowdenes verzióban, csak hagyományos fékekkel érhető majd el SRAM-tól az új SRAM Force 22 szett esetében, amit a Red 22-vel egy időben jelentettek be. És arról sincs konkrét hír, hogy elektronikus szettet tervez-e a közeljövőben bevezetni a SRAM.
Adatok (ár, tömeg): Red 22 Mechanikus alkatrészek:
RED 22 fékváltókar (mechanikus) € 556 280g (pár)
RED 22 első váltó (gyári „Schleckesésgátlóval” + 10 g) € 128 69g (liftes)
RED 22 hátsó váltó (rövidkanalas) € 333 145g
RED 22 GXP hajtómű (csapágy nélkül) € 420 609g
RED 22 BB30 hajtómű (csapágy nélkül) € 460 557g
RED Quarq 22 GXP hajtómű Wattmérővel (csapágy nélkül) € 1,845 778g
RED Quarq 22 BB30 hajtómű Wattmérővel (csapágy nélkül) € 1,890
GXP csapágy (Ceramic) € 196 105g
BB30 csapágy (Ceramic Bearings) € 196 53g
RED Aero Link fékek (mechanikus) € 327 240g
Fogsor XG-1190 (11-25) € 312 151g
RED 22 PC lánc (114 szem) € 56 242g
Komplett szett (GXP hajtóművel) €2,328 1,747g
Red 22 hidraulikus alkatrészek:
RED 22 Hydro R (tárcsás) fékváltókar és féktest (első vagy hátsó) €499 449g (fékváltókar, féktest, 160-as tárcsa, kábel – nem párban)
RED 22 Hydro R (felni) fékváltókar és féktest (első vagy hátsó) €430 387g (fékváltókar, féktest, kábel – nem párban)
További képek:
Az új SRAM Red 22 szett
Új a 32-es foggal rendelkező sort is kezelni képes hátsó váltó is
A szokatlan formájú fékváltókar a hidraulika tartállyal
Az új Red 22 hidraulikus felnifék
11-es sor, 28-as pörivel
Robbantott ábra a fékkábel végéről
Quark Wattmérővel szerelt hajtókart is kínál a SRAM
Eseménydús heteken van túl hazánk egyetlen kontinentális besorolású kerékpáros-csapata az Utensilnord Ora24.eu. A szlovéniai Grand Prix Sencur-t követően (ahol sajnálatos módon szinte semmi sem jött össze) a versenyzők a CSC Kerékpáros és Futólabor teljesítménydiagnosztikáján vehettek részt. Az eredményekről Fülöp Tibor a „Kínzókamra” vezetője számolt be:
„A fiúk csaknem mindannyian már korábban is megfordultak nálunk, így nem voltak ismeretlenek számunkra a paramétereik, és ők is tisztában voltak azzal, hogy mire számíthatnak a „kínzókamrában”. Most a hosszú edzőtábor és a nehéz versenyek után jól lehetett mérni a fáradtságot, ezért néhányan egy kicsit visszafogottabb teljesítményt nyújtottak, elsősorban az anaerob erőkifejtés tekintetében. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy hasznos volt számukra is a konkrét tényekkel, számadatokkal szembesülni, hiszen a további edzésmunka tervezése, illetve a terhelés-pihenés arányának optimalizálása nem működhet hatékonyan a kontroll megléte nélkül.
CSC-szerszámok
A kondicionális képességeket tekintve a legjobb formában Simon Péter volt, aki ezt azóta remek versenyteljesítménnyel is bizonyította, de rajta kívül többen produkáltak biztató eredményeket, elsősorban azok, akik nem vettek részt hosszú nemzetközi versenyen vagy nem voltak betegek az elmúlt napokban, tehát kipihenten érkeztek hozzánk.
Látható, hogy jó képességű sportolókból áll a csapat magyar sora, megfelelő arányban vannak a tapasztalt, rutinos versenyzők, akiknek viszont a regenerációra nagyobb figyelmet kell fordítaniuk, mert egyrészt nagyobb versenyterhelést is kapnak, másrészt kicsit talán lassabban is regenerálódnak, mint fiatalabb társaik.”
A diagnosztikát követően hétvégén a rossz időjárási körülmények miatt mostanra halasztott bonyhádi szezonnyitó következett. Lovassy Krisztián és Palotai Péter betegség miatt nem tudott rajthoz állni, míg Dér Zsolt egyéb magánjellegű dolgai miatt igazoltan maradt távol. Ennek ellenére a csapat fantasztikusan szerepelve bezsebelte az elit kategória első és harmadik helyét, míg az U23-as összevetésben taroltak. Stubán Ferenc csapatvezető az alábbiakban értékelte a látottakat:
„Mind az öt versenyzőm teljesítményével elégedett vagyok. Külön kiemelném Cador Ridát, aki Szlovéniában nagyot bukott, így lényegében sérülten versenyzett. Kusztor Péter és Simon Péter remek formában vannak, de Radonics Máté is végig jól tekert, holott éppen egy kisebb betegségből épült fel. Csapatunk zöldfülűje, Holló Botond is végig aktív volt, aminek nagyon örültem. A verseny előtti taktikai utasításban arra kértem őket, hogy a rövid táv miatt ne várjanak sokáig, mozgassák a sort és próbáljanak elszakadni. Kuszti, Simon és Holló ezt tökéletesen végre is hajtotta, majd egy hetes sorral Cador és Radonics is felért hozzájuk. Az utolsó előtti körben újra Simon Peti indított, amire már csak Kusztor tudott reagálni.
Simon Péter és Kusztor Péter
Ennél már csak nehezebb versenyek várnak ránk, hisz hétvégén következik a Banja Luka-Beograd, majd Olaszországban a larcianoi és a toszkán egynaposok jönnek, ahol várhatóan az itáliaiak mellett ismét lesz magyar induló is. Május 3. és 5. között pedig Lengyelországban a Szlakiem Grodow Piastkowich versenyen állunk rajthoz, ahol egy sík etap mellett egy hosszú időfutam és két hegyi szakasz is vár ránk. Számunkra ezek lesznek az igazán sorsdöntő megmérettetések, hisz ezen Europe Tour versenyeken érhetjük el kitűzött céljainkat, azaz a 3 fős világbajnoki kvalifikációt.”
Az egész heti változékony időjárás ellenére vasárnap ragyogó napsütés és kiváló talajú pálya fogadta a 184 nevezőt Szlovákgyarmaton, az eBike.hu Kupán. A versenyek új időrendjének köszönhetően 9 órakor az amatőrök rajtjára került sor egy könnyített 2,8 km-es pályán, amely azonban tartogatott néhány meglepetést, illetve egy kis sarat az indulóknak, kipróbálhatták az XCO versenyek savát borsát egy egy rövidebb szakaszon.
Dósa Eszter, az elit női győztes
A 9 órás rajt egy kicsit korai lehetett még az amatőr versenyzőknek, így főként a környékről érkeztek indulók, egyelőre csak férfiak, de reméljük a Cross Country Challenge sorozat további állomásain a hölgyek is kedvet kapnak ehhez a versenyformához. Az amatőr Masterek futamát egy régi motoros, Kotroczó Nándor (SHKE) nyerte, míg az Amatőr Junior férfiaknál a Pécsről érkező Veszelka Gergely bizonyult a legjobbnak.
A legfiatalabb versenyző
10:45-kor a gyerekek rajtoltak a már „szokásos” 1 kilométeres pályán a versenyközpont feletti domboldalon. Az U9 kategóriából került ki (nem meglepő módon) a legfiatalabb versenyzőnek járó díj várományosa, a mindössze 6 esztendős és pár hónapos Ördög Ákos (Alpinbike Team) személyében. A győztesek Vas Balázs (Merida Maraton Tean CST) és Bali Emese (SHKE). Az U11-es korosztályban Lőrincz Vera (Gödöllői Sport Klub) és Pataki Barnabás (PCCC) közel egy perces előnnyel győzedelmeskedtek, míg az U13-as fiúknál Bíró Dávid (CBE-Csömör) szinte leiskolázta a mezőnyt, majd 3 perccel érkezett a második helyezett Tóth-Lovász Gergely (Bátorfi AKTK) előtt. Az U13-as lányoknál a tavalyi évhez hasonlóan Vas Kata Blanka (Merida Maraton Team CST) és a hazai pályán versenyző Nagy Vanessza (Vitalitás SE) emelkedtek ki a mezőnyből, Kata azonban magabiztosan szerezte meg az első helyet.
kacskaringó a domboldalon
12:00-kor Az U15-U17 és a Másodosztály női kategóriája rajtolt, valamint itt indult el a csapatvezetői értekezlet döntése alapján az U19 női kategória egyetlen indulója. Az U15 fiúknál Kádi Tamás (Cube Csömör) és Fetter Erik (PCCC) küzdelme sprintbefutón dőlt el az előbbi javára, míg az U15 lányoknál egyértelmű fölénnyel győzedelmeskedett az U13-ból idén felkerülő Buzsáki Virág. U17-ben szinte csapatversenyt láthattunk a CUBE-Csömör 2 versenyzője, Kádi József és Valter Attila előadásában, melyből az előbbi került ki győztesen. A harmadik helyre Dina Dániel (PCCC) már 9 perc hátránnyal érkezett. Az U17 lányoknál Megyaszai Lilla első köre az Elit Nők között is megállta volna a helyét, több mint negyed órával nyert a két nógrádi versenyző Csikány Bianka (SHKE) és Jamrik Panna (Vitalitás SE) előtt.
rajtolnak a kicsik…
A Másodosztály női kategóriában hazai siker született: a rendezésben is tevékenyen résztvevő Reitingerné Golyán Szabina (Vitalitás SE) érkezett elsőként Bódán Zsófia (Ózdi KE) és Sejben Anita (SHKE) előtt. U19 női kategóriában Gál Zsófia (Sintesi Bike Nagy SE) ellenfél nélkül szerezte meg a győzelmet.
…és rajtolnak a kicsit nagyobbak
A legnépesebb mezőny a Másodosztály férfi és a Master férfi kategóriák 13 óra 30 perces rajtjára gyűlt össze. A hőmérséklet ekkorra már elérte a 20 fokot is és bizony jól jöhettek a nevezés mellé kapott Xenofit magnézium italportok az izomgörcs ellen. Az erőviszonyok kissé átalakultak az előző évhez képest a Másodosztály férfi kategóriában, bár ez betudható a viszonylag rövid szabadtéri edzésre is használható időjárásnak. A versenyt Soós Tamás (Bike Zone Gödöllő) nyerte 1 órán belüli idővel, a hegyikerékpározásba visszatérő pécsi Vajda János Péter és Tóth András (VKE Nelson Kross Bikes) előtt. A Master 1 kategóriában folytatta tavalyi remek szereplését Tánczos Gábor (Meditech SC), aki a cross szezont is végigküzdő Kovács István (Ózdi KE) és Cser Gábor (Alpinbike Team Giant Endura Csonticar) előtt végzett az élen. A Master 2 kategóriában a tavalyi évben is domináló Kis József-Vas Péter duó (mindketten Merida Maraton Team CST) közé beférkőzött a Master 1-ből fellépő Bokros Manassé (VKE Nelson). A Master 3-ban Rusovszki Gábor diadalmaskodott.
jól ismert pályaelemek
Az új időrend szerint 15 órakor rajtolt az Elit futam a felnőtt U23 és U19 mezőnyökkel. A versenypálya nekik 200 méterrel hosszabb volt, hiszen egy technikás lejtő és egy emelkedő került be a körönként így más 240 méter szintet tartalmazó pályába. Az U19 fiúknál Bányai Dominiknak (PCCC) elszámolnivalója akadt ezzel a pályával, hiszen a tavalyi esztendőben alaposan kifogott rajta, idén viszont remekelt, olyannyira , hogy toronymagasan megnyerte kategóriáját és az előírt 4 kör teljesítését követően az abszolút 3.helyen állt, csupán Buruczki Szilárd (Merida Kőbánya TC) és Blazsó Márton (VKE Nelson) rendelkezett jobb részidővel a 4 kör végén. Az U19 második és harmadik helyén 2 újonc: Erdélyi Attila (CUBE-Csömör) és Dina Márton (PCCC-BMC) érkezett bő 5 perccel eltávolodva a középmezőnytől.
A délelőtti amatőr, amatőr master mellett külön másodosztály, master, majd elit futamokon is versenyeztek – ember legyen, aki kiigazodik a kategóriákon…
A nők abszolút versenyében Dósa Eszter (Vitalitás SE Scott Nutrixxion) magabiztosan nyert a szlovák Michaela Malarikova (CK Sportmed Bratislava) és a Master női kategória hiányában Elitbe átnevező Cseh Veronika (Alpinbike Team Giant Endura Csonticar) előtt.
Búr Zsolt az XCO nyitányon is hozta a cyclocross versenyeken már-már bérelt 3. helyét
A férfiak abszolút versenyében a mezőny végéről rajtoló Buruczki Szilárd az első kör végére az élre állt. Szorosan a nyomában a tavalyi dobogós szlovák Jozef Bebcákkal (Cykloklub Turzovka) és a tavalyi XCO kupasorozat győzteseként egyes rajtszámot viselő Blazsó Mártonnal. Az erős tempó miatt Bebcak hamar kiszakadt ebből a sorból, Marci azonban nem tágított és tartotta a tempót, közeledni azonban nem tudott, így jóformán az első körben kialakult 15 másodperces különbség Szilárd javára döntötte el a küzdelmet. Mindkét versenyző formája biztató, hiszen a tavalyi győztes időnél szűk 4 perccel jobbat tekertek a 95 százalékban azonos nyomvonalon vezetett pályán.
Buruczki Szilárd, az elit férfi győztes
Az eredményhirdetésen a helyi vállalkozók és a Biker Kft. által felajánlott díjak kerültek jól megérdemelten a dobogósokhoz, melyeket Denisza Arvayova polgármester asszonytól és Zavicsa Ádámtól (eBike.hu képviseletében) vehettek át a díjazottak. Az eBike.hu kupát, amely hagyományosan a leggyorsabb kör teljesítőjének jár, Buruczki Szilárd vihette haza 18:25-ös idővel.
Az XCO Magyar Kupa és a Cross Country Challenge következő állomása április 28-án Zalaegerszegen lesz, melynek kiírása megtekinthető a crosscountrychallenge.hu oldalon.
Az olaszok általában etalon dolgokat tudnak létrehozni főleg ha designról van szó. Nos ez nem az. Pedig műszakilag figyelemreméltó.
FM Bike. Kis olasz cég, akik kézzel készült, egyedi, és leginkább könnyű karbon cuccokban utaznak. Minden évben 1 db kerékpárjuk van kint az Eurobike-on. Ami évről évre egyre könnyebb, de a szépsége valahogy nem akar javulni. Bár mostanra már legalább egységes a design. A gép legnagyobb erénye, hogy a 29-es kerékméret ellenére a tömege mindössze 6528 gramm. Az alacsony tömeg hátterében – a karbon bőséges alkalmazása mellett – a magas fokú integráció áll.
Nincs felni és gumi perem, csak szingós karbon felni, ami össze van ragasztva a Dugast szingóval. Nincs nyeregcső bilincs, de még klasszikus nyeregcső sem, mert az is össze van integrálva a nyeregvázcsővel. Nincs első váltó és váltókar mert 1×10-es a Sram XX hajtás rendszer. Nincsenek monoblokk csészék, mert BB30-as a közepe, közvetlen csapágy felfekvéssel. Természetesen a PMP hajtómű is integrált tengelyes. Nincs kormánybefogó bilincs, mert a kormány és a stucni ,és a kormánycsapágy kupak egy egységet képez.
Annak ellenére, hogy az össztömeg eléggé nyálcsorgató, azért van néhány dolog, ami nem teljesen tiszta, hogy miért olyan, amilyen? Itt van pl. a váz és a villa. A váz X12-es átütőtengelyt fogad hátul, viszont a villa elöl gyorszáras… Pedig a fék hatásnak bizonyára nem jönne rosszul elöl is egy átütős első agy. Aztán ott van az elképesztően drabális átmérőjű nyeregvázcső, ami ráadásul háromszög keresztmetszetű. Bármibe lefogadom, hogy ezen átmérők mellett nem egy jól csillapított, rugalmas fajta.
Az 568 grammos első villa is érdekes darab. Formára nagyon hasonlít az MTB-k őstörténelméből származó Klein alu villákra, amikkel az Adroit és az Attitude vázakat szerelték, és amelyikből szinte mind szétrepedt, de a létező legtöbb helyen. Eléggé megterheli ez a szögletes forma a hajlatokat. A karbon pedig nem nagyon komálja az éles szögeket. És hát ott van ugye a design. Itt egy műszakilag sok részletében igen jól összerakott cucc, ami az elképesztő tömeg adatai ellenére sem kelt „most azonnal akarom” érzetet, és birtoklási vágyat bennem.
Ti hogy vagytok vele? Csak szívesen kipróbálnád (ki nem?), vagy akár hajlandó lennél kifizetni az árát is?
Az idei szezonra a cross country versenyek másodosztályát és a maratonok hosszú távját tűztem ki célul. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez a két versenyforma főleg ezekkel a távválasztásokkal ellentmondásos, de már nem tervezek változtatni rajta.
Az időjárásra nem akarok szavakat fecsérelni, hiszen az utóbbi hónapokban minden erről szólt, anélkül, hogy leírnám is láttuk, hogy havazik április elején és csak a görgőn lehet gyűjteni az órákat.
fotó: ebike.hu
A tavalyihoz képest az idei szezon kicsit más lesz. Ez főleg a versenyek számában nyilvánul meg – hiszen tavaly nagyjából 30 versenyen vettem részt a cyclocross futamokkal együtt. Idén ezt nem fogom és nem is akarom újra csinálni. Az utóbbi időben, főleg tavaly óta sokkal mélyebben belekerültem a kerékpározásba, még több szegmensét megismerhettem. Minden az újságírással kezdődött, a főszerkesztő ‘Tufi’ hatására csöppentem bele ebbe az egészbe és kötöttem ki a Bikemagnál.
Aztán tavaly lehetőséget kaptam cyclocross futamot rendezni a SuperCross sorozatba, ami szintén megtiszteltetés és kihívás is volt, nem beszélve a befektetett energiáról. Karácsony előtt pedig azon kaptam magam, hogy ott ülök a hasonló gondolkodású srácok közt és az olimpiai cross, mint sportág felélesztését tervezgetjük, hosszú távú terveket szövögetünk.
Egyik napról a másikra a Cross Country Challenge sorozatunk egyik összetartó alakjává váltam és a június 2-ai eplényi cross country versenyemig már csak 1,5 hónapom van hátra. Ezzel párhuzamosan a bringás életem eddigi legnagyobb lehetőségét is megértem, hiszen a lengyel Kross jóvoltából gyári szponzorációs szerződést kaptam. Eleinte kicsit hihetetlennek tűnt, hogy a Tapolca mellett Lesencetomajról idáig el lehetett jutni.
Nagyjából ezzel foglalható össze az elmúlt időszakom, de természetesen itt nincs vége, folyamatosan szövögetem a terveket, rövid és hosszú távon egyaránt. Ezeket nem azért nem írom, mert titkosak, csak amíg nem valósul meg, felesleges beszélni róla. Ez az egész olyan, mint a maffia, nem lehet csak úgy kiszállni.
fotó: Bikepont
A kitérő után a versenyzés témájához kanyarodok vissza, hiszen túl vagyunk az első Magyar Kupafutamon és a Cross Country Challenge sorozat első állomásán, az eBike Kupán.
A kipihenten kívül bármilyen jelzővel tudnám illetni magam, ahogy a rajtvonalhoz álltam. Lehet emiatt is és a szezon eleji lámpaláz miatt talán életem eddigi legbénább rajtját vettem. Túl alacsony fokozatot választottam, nem bírtam rendesen megindulni, bénáztam egy helyben. Mire összekaptam magam, a mezőny fele elhúzott, én meg loholtam utánuk. Hamarosan előre kerültem, majd Soós Tomi érkezett és az élre állva buzdított, hogy a közelben levő szlovák sráctól próbáljunk minél jobban távolodni. Ez a távolodás neki jobban sikerült, hiszen az első kör végére már fél perc hátrányban voltam hozzá képest, ami a futam végére csak tovább nőtt.
A futam alatt kettőt is sikerült hibáznom – nagyon amatőr húzások voltak -, az első esetben a nagy lejtőn egyenesítettem ki egy élesebb kanyart, ahol a bokrokon átfutva tértem vissza a pályára, majd egy fát simítottam végig a combommal… Az utolsó kör második felében valakit közeledni láttam magam mögött. Nem tudtam hova tenni, hiszen ismeretlen volt a meze. Ahogy jött, úgy ment is. Kicsit megdöbbentem, mert ilyenre nem számítottam, hogy egy ismeretlen versenyő kikerül, mint a pocsolyát. A verseny előtt Vertich Tomival beszélgettünk és egymást tartottuk a kategória favoritjának, de utána rá kellett jönnünk, hogy nem egymás ellenfelei lettünk. 🙂
A tudat, hogy év eleje van és nagyjából a harmadik alkalommal mentem terepen, vigasztal, hogy ezúttal csak a dobogó harmadik foka jutott. További pozitívum még, hogy az eddigi legjobb bringával versenyezhettem és idén sikerült technikai probléma nélkül végignyomni a szezon első versenyét!
Vasárnap került sor a magyar mountain bike XCO kuparorozat első futamára, az e.Bike.hu Kupára Szlovákgyarmaton, ahol a Merida-Kőbánya TC versenyzője volt a leggyorsabb. Hogy mi történt a versenyen, első kézből tudhatjuk meg a győztes legfrissebb blogjából:
Sziasztok!
Az eBike.hu Kupa hetében is kemény edzéseket írt elő edzőm, Tisza Zoli. A csütörtöki nap volt a legerősebb, amikor Kusztival és az Alpinbike-os Temesi Victorral nyomtunk egy Dobogókői edzést, 4 db brutális meredek mészégető, intenzív erõfejlesztõ tempóban. Utána váltott vezetéssel mentünk egy erős tempót és a vége még erőssebben sikerült, Kuszti ment egy max tempót 55km/h sebességgel a Flórián térig, mögötte majdnem kiszakadtam a szokatlan gyors tempótól! Tehát megkaptam az edzésen azt a kis verseny ingert, ami segített a jobb forma elérésében.
Az eBike Kupát céloztam meg a montis szezon első megmérettetésének, gondoltam jó felmérő lesz, hogy hol tartok a felkészülésben. Az időjárásra nem lehetett panasz, a szikrázó napsütést csak néhány felhő zavarta meg, végre rövidnadrágos idő volt! Ritámmal kora délután érkeztünk Szlovákgyarmatra, kicsit szokatlan volt a 15 órás rajt időpont, de legalább több idő volt piheni. A nevezés, kajálás után a két futam között mentem egy kört a pályán.
Sajnos a szabályzat szerint a futamok között nem lehetett pályát járni! Ezért jogosan az utolsó sorba sorolt be a főbíró Tam Csilla. Bár én nem értek egyett a szabályzattal, hogy csak reggel lehet pályát járni, amikor délután 3-kor van a rajtunk. Több pályajárásra alkalmas idő blokkot kellene betenni a futamok közé! Nem fog mindenki leutazni elöző nap a versenyre, se hajnalban a verseny napján, hogy guruljon egy kört a pályán!
Sebaj, így még nagyobb motivációval álltam be utolsónak a rajthoz. A pálya majdnem ugyanaz volt, mint az előző években, kemény kaptatók és technikás lefelék jellemzték, csak kisebb változtatások leptek meg, pl. az új katlanos rész tetszett a legjobban a kis mini ugratóval. Nutrixxion RQMax-szal fel is tunningoltam magam a gyors rajtoláshoz, hogy a savasodást kordában tartsa.
Sikerült nagyon jól elrajtolnom a széles föld úton, majd jobbra kikanyarodva az aszfaltra még jobban full gázt húztam. Nagyon jól pörögtek a lábaim, hamar feljöttem a vezető szlovák srác mögé. Pedig hátul nem kevés túlsúlyt cipeltem, mert bent maradt a mez hátsó zsebében a telefonom, amit féltávnál dobtam ki Zsének. Megszokásból mindenhol nálam van… csak hogy mindenhol elérhető legyek… 😀
Ketten a szlovák sráccal aztán megléptünk a mezőnytől, 15-20 mp az első körben, csak Blazsó Marci próbált felérni. A 2. körben a szlovák srác már leszakadt és Marci nagyon jött mögöttem, de nem engedtem közelebb 15 mp-nél. Végig jó tempóban tudtam menni, jól pörögtek a lábaim, amiben az XX Force gél is segített és sehol sem hibáztam. Csak egy kicsit szokatlan volt a versenytempó a BigNine 29er montival a sok országúti edzés után. A technika is tökéletesen muzsikált, jó volt a hangolás a 3 határhegyen. 🙂
Gratulálok a dobogósoknak: a Marci, Buzsó párosnak, a csajoknál pedig Eszti nyert, nagy előnyel dagasztotta a kemény áttételt! 🙂 Nagyon örültem, hogy jól kezdődött a montis szezon, a hosszú tél után több erőt ad a további felkészüléshez. Köszönöm Ritámnak az első osztályú supportot és a lelkes szurkolást! Következő visszavágóra Marcival az erdélyi C2-es Bükk Maratonon kerül sor Kolozsváron, gyertek minél többen, jó verseny lesz!
Ja és szurkoljatok! 😉
Köszi.
Benkó Barbara, a Focus Elite MTB Team versenyzője mountain bike versenyen ritka tömegbukás részese volt a vasárnapi münsingeni Bundesliga futamon, de ennek ellenére sikerült jó versenyt abszolválnia. Többek között erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Kemény ZH-hét áll mögöttem, de szerencsére sikerült okosan beosztani az időmet és minden edzést rendben meg tudtam csinálni. A kevés alvás-sok tanulás kombináció ellenére egész jól éreztem magam a kerékpáron és nem volt olyan érzésem, hogy igazából csak azért ülök rá, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, hogy megcsináltam az edzést. Kifejezetten jót tett, hogy kikapcsolhattam, ha csak az edzés idejére is minden mást az életemből, mert most pörög több területen is, de talán ez nem is baj!
Pénteken még vizsgáztam, így csak késő este repültem Németországba, de szombaton nem kellett korán kelni, végre 8 egész órát aludhattam, yeah! Szombat reggel még hűvös idő, felhős ég és szemerkélő eső fogadott minket, de délutánra a sprintre kiderült az ég és bár délelőtt pályajáráson jól összesaraztuk magunkat, a nagy szél miatt rettentő gyorsan száradt a pálya és vasárnapra már alig volt nyoma az esőzésnek. Sőt, a tavasz ide is elért és gyönyörű napsütés volt egész nap 18 fokkal! Végre, mennyire vártam ezt!
Magam is meglepődtem, hogy milyen jól ment a sprint, simán kvalifikáltam magam az időmérő után a selejtezőkbe, ahol rendre megnyertem a futamaimat, pedig nagy mezőny volt. Már az elődöntőben voltunk, ahol is nem kisebb ember, mint maga a Világbajnok rajtolt mellőlem, de így is elsőnek kaptam el a rajtot és vezettem is egész az első kanyarig, ahol elszakadt a láncom, 2. yeah! De nem különösebben bánkódtam, adott egy kis önbizalmat másnapra, hogy jó formában vagyok és már amúgy is untam a sok várakozást a futamok között, mert közben percenként elromlott az időmérő, volt, aki pattogott is miatta, hogy mennyire elhúzódik, nem mintha ettől megoldódott volna a helyzet…
Másnap nem éreztem semmit a sprintterhelésből szerencsére, egész jók voltak a lábaim, a rajtot nagyon jól sikerült elkapnom! De ez most hátrány volt! Az aszfaltút végén 2 lány fatális hibát követett el és az út egyik oldaláról a másikra átrántva a kormányt gondolták, hogy bemennek az erdei ösvényre. Nem kellett volna. Pláne, hogy a verseny nem itt dőlt el! Én sajnos tisztán láttam kik voltak azok, de igazából nem ez a lényeg, meg nem is akarok újjal mutogatni senkire, amúgy én is nagyon megijedtem, lehet, hogy rosszul is láttam, mindegy, a lényegen már nem változtat.
Ezt csak azért mondom, mert a verseny végén nagy diskurálás ment, hogy ki volt a hibás, mi történt stb, de ezekből én kimaradtam. Történt ugyan is, hogy ezzel a bejövök nyélen mindenki elé akcióval elvitték a regnáló olimpiai-és világbajnok lány, Julie Bresset első kerekét, kirántva ezzel alóla a kerékpárt. Bolyban rajt után ez különösen szerencsétlen, mert ő, ahogy esett magával rántotta a mellette haladó Gunn-Ritát, ő Helent, a csapattársamat, ő pedig engem, de én még időben észbe kaptam, már láttam a bajt és bementem az árokba az út mellé, így csak kicsit estem, gyorsan le kellett szállnom, átvergődni magam a tömegen és mehettem is tovább. Az esés elindította a dominót és vagy 10-15-en ott fetrengtek az biztos.
A legszerencsétlenebbül Julie járt, neki valószínű eltörött mindkét kulcscsontja, minden esetre a mentő vitte le a pályáról, de amikor a második körben jöttem, még mindig ott ápolták és a lába is sínben volt. Ebből öten jöttek ki jól, a két lány, akik akcióztak és még három, akik előttük voltak. Ők simán továbbhaladtak és a végén, ha jól gondolom ők lettek a top 5. Minden esetre szinte biztos, hogy elől végeztek! Én 12. lettem, ami egész jó ebben az elég durva mezőnyben. 10. hely környékén haladtam végig, de az utolsó 2 körben kezdtem meghalni.
Úgy néz ki végre itt a tavasz, kezdek én is magamhoz térni, minden fit! Most ezt a hetet kint töltöm Németországban, mert hétvégén megint Bundesliga, aztán megyek haza! Legalább internet hiányában lesz időm megírni a beadandóimat… A csapat egyre jobb, úgy érzem jó lesz ez a szezon! A kerékpár is tökéletesen működött! Köszönöm szépen a szuper segítséget nekik, a legjobb volt: Matthias, Fabi, Martin! És nem utolsó sorban a magyaroknak, akik kijöttek megnézni a versenyt és iszonyú hangosan szurkoltak, nagyon örültem neki, köszönöm szépen! Sajnálom, hogy nem találkoztunk verseny után, (csak szombaton a srácokkal, de annak is örültem), majd legközelebb! 🙂
Nagy örömünkben – amit a szezonkezdés hozott – megújítottuk az oldalt!
A háttérben – a hosszú télen – ment a reszelés, és összehoztuk, amit régóta szerettünk volna!
Mi változik?
Új sablont kapott a régi jól bevált WordPress motorunk, a sablonváltás motorja pedig a régi jól bevált csapat volt. (Kösz Zorg!)
Az új téma képes azokra a megjelenítési finomságokra, melyet régóta szerettük volna, és amelyeket reméljük Ti is élvezni fogtok az oldal használata során a cikkek, galériák, rovatok lapozgatásakor.
Az új sablon igazodik a különböző eszközökhöz így nagy monitoron, notebookon, tableten vagy telefonon is jól olvasható és használható lesz.
Beüzemeltünk egy versenynaptárat, ami ugyancsak régi vágyálom volt, és most átadhatjuk végre egy igényes köntösben. Lehetőségetek lesz szinkronizálni saját Google naptáratokkal, vagy más elektronikus kalendárral, és igyekszünk benne elhelyezni minden fontos infót nemcsak a különböző szakágak versenyeiről, hanem túrákról, eseményekről rendezvényekről is. Az eseménynaptár feltöltésén folyamatosan dolgozunk, célunk, hogy a hét végére a teljes évet lássátok majd.
Megújítottuk a hozzászólások rendszerét: a jövőben Facebook profilotokkal tudtok majd hozzászólni a cikkekhez az oldalon és/vagy a Facebook oldalunkon. Rendszerünk pedig szinkronizálja a hozzászólásokat, így mindkét platformon ugyanazokat a kommenteket látjátok majd, és mentjük el valamennyit az adatbázisunkba az egyes cikkekhez. (Ezzel együtt a korábbi „beceneves” kommentelési lehetőség megszűnik.)
A sablonváltás az első lépés, melyet fokozatosan követ az egyes rovatok megújítása, ehhez minden segítséget, ötletet és építő kritikát szívesen látunk!
