A Tour de France zöld trikóját rekordszámú, hat alkalommal elnyerő Erik Zabel a német Süddeutsche Zeitung ma megjelenő számában nyíltan elismeri a hosszú éveken át tartó doppingolást, ellentétben korábbi, sokkal „szerényebb” coming out-jával, miszerint csak egyszer kipróbálta…
A másfél évtizedes pályafutása során több mint 200 profi győzelemmel büszkélkedő, népszerű sprinter is rajta volt azon a listán, amit a Francia Szenátus antidopping bizottsága adott ki a múlt héten, és az 1998-as Tour de France EPO-pozitív doppingmintáihoz rendelt neveket tartalmazta. Pár nappal később a 43 éves Zabel könnyített a lelkén, mondván túlságosan is szerette a kerékpáros életmódot, a versenyzést, utazást, egyszerűen önző volt, és vállalta a tiltott szerek alkalmazását, amit a profi sport megkövetelt.
Az egykori NDK-ban született sportember korábban, 2007-ben (ugyanabban az évben, amikor az 1996-os Tourt nyerő csapattársa, Bjarne Riis is) már elismerte, hogy az 1996-os Tour de France első hetében EPO-val szúrta magát. Most azonban bevallotta, hogy 1996 és 2003 között EPO-val, kortizonnal és vértranszfúzióval is élt – ezek a doppingok ugyanazok, amiket a télen a hét Tour-győzelmétől megfosztott Lance Armstrong is említett Oprah Winfrey show-jában.
A 100. Tour de France-on aratott Alpe d’Huez-i szakaszgyőzelme után a francia Christophe Riblon (Ag2R) Lengyelországba is átmentette remek formáját, megnyerve ma a Tour de Pologne legnehezebb hegyi etapját is.
A 2. szakasz során Val di Sole-ből 206 kilométert megtéve a 2000 méteres Pordoi-hágóra kellett felkapaszkodni a mezőnynek. Riblon egy szökevénycsoport tagjaként az utolsó hegyen támadott, ahol szétesett az élboly, a francia pedig egyedül folytatta útját a győzelem felé.
A mezőnybe is „bedobták a gereblyét” a hegyen, a tegnapi győztes, sárgában tekerő Diego Ulissi (Lampre-Merida) nem küzdött a trikóért, Sergio Luis Henao (Sky) viszont annál inkább. A kolumbiai nagyon erős volt, de Rafal Majkával (Saxo) nem bírt, így a lengyel az 1. etapról hozott 4 másodperces előnyével átvette a vezetést az összetettben.
Lengyel Körverseny 2. szakasz eredménye:
1
Christophe Riblon (Fra) AG2R La Mondiale
6:03:40
2
Thomas Rohregger (Aut) RadioShack Leopard
0:01:02
3
Georg Preidler (Aut) Team Argos-Shimano
0:01:18
4
Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling
0:01:35
5
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
6
Pieter Weening (Ned) Orica-GreenEdge
0:01:38
7
Chris Anker Sörensen (Den) Team Saxo-Tinkoff
0:01:40
8
Jon Izaguirre Insausti (Spa) Euskaltel-Euskadi
9
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
0:01:44
10
Eros Capecchi (Ita) Movistar Team
11
Ivan Santaromita (Ita) BMC Racing Team
0:01:47
12
Robert Kiserlovski (Cro) RadioShack Leopard
13
Ivan Basso (Ita) Cannondale Pro Cycling
0:01:51
14
Tanel Kangert (Est) Astana Pro Team
0:02:12
15
Steven Kruijswijk (Ned) Belkin Pro Cycling Team
0:02:19
16
Alex Howes (USA) Garmin-Sharp
17
Kenny Elissonde (Fra) FDJ.fr
0:02:40
18
Ben Hermans (Bel) RadioShack Leopard
0:02:45
19
Warren Barguil (Fra) Team Argos-Shimano
0:02:52
20
Cayetano José Sarmiento Tunarrosa (Col) Cannondale Pro Cycling
A sorozatunk újabb retrogyöngyszeme egy kisebb, kevésbé ismert olasz manufaktúra kiváló vázszettjére épül: bár a 6 főt foglalkoztató monzai Casati nem vehette fel a versenyt a Colnagóval vagy a Pinarellóval a forgalom terén, ellenben a kidolgozás, a kézműves részletek szerencsére itt sem hiányoznak, ráadásul a 90-es évek elején 10 Casati vázból 9 egyedi megrendelésre készült. A Special „Monzán” lévő alkatrésszett apropóját a sorozat előző két epizódja szolgáltatta: a Colnago Master C-Record kissé „olcsósított” Croce d’Aune Delta fékszettje kapott rajta helyet, így erről, illetve az előző részben szereplő Shimano Adamas AX-ről bővebben szeretnék szólni, saját tapasztalataimat megosztva az erre kíváncsi olvasókkal.
Előrebocsájtom, hogy valami oknál fogva engem az érdekes fékmegoldások nyűgöznek le leginkább. Van akinek a váltók a „gyengéi”, van, aki pedálmániás, én mind montis, mind országúti vonalon a bringákon először a fékeket nézem meg. Bukok a CNC-zett régi kantifékekre, az érdekes technikai megoldásokra, mint például az „öngerjesztő” szervósokkra, a különleges rugómegoldásokra, a párhuzamos V-fék vagy az áttételes fékmechanikákra, így a paralelogrammás vagy ékes működésre… úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokival. (A másik gyengém a hajtóműdizájn, de szerencsére nem ilyen kóros mértékben!)
A fék elég dekonstruktív eszköz a kerékpáron, használatával csak lassabban mehetünk, ha nem használjuk, akkor járunk a legjobban. Én aztán a lehető legkevesebbet használom a fékeimet, van úgy, hogy egy szett fékpofa 2 szezonra elegendő, ez kb. 15.000 km megtett táv mostanság. (A többi „kilcsit” télen az edzőbicajjal abszolválom, ott azért egy igénytelen távol-keleti szett általában telente elfogy…) Tehát számomra a fék leginkább dísz a kerékpáron, és ha már ornamentika, akkor legyen érdekes, tetszetős, mutogatni való…
Ennek szellemében 3 szezont hajtottam egy pár pontosan olyan Campagnolo Croce d’Aune szettet, mint amit a mostani Casatin láttok. Felszerelés előtt a neten elolvastam mindent, amit az ilyen mechanikájú Campa fékekről tudni lehet, majd mások tapasztalatait hasznosítva helyből cseréltem az eredeti fékbetéteket egy modern változatra. Ügyeltem arra, hogy a lehető legkeskenyebb profilt válasszam, mivel a paralelogrammás mechanika a működési tartomány legvégén szolgáltatja a legintenzívebb fékhatást. Továbbá olyan kerékszettet tettem a bringába, amely a lehető legkeskenyebb abronccsal rendelkezik. Természetesen ilyen esetben az eredeti fékpofa-ház már nem lenne jó, mivel nem áll párhuzamosan a fékező felülettel, így a Deltához való helyett egy modern, állítható szögű került fel. A pofák álljanak távol az abroncstó, hogy a paralelogramma-működés legvégső szakaszán érje a pofa fékfelületet.
Az eredmény? Közepes minőségű 2-forgáspontos modern fékszettekkel egyenértékű fékhatás és moduláció, biztonságos közlekedés akár városi forgalomban is. Természetesen ez még mindig kissé „karcsú” teljesítmény egy olyan terméktől, amelynek árán már a maga korában egy komplett középkategóriás Shimano szettet lehetett vásárolni, ma pedig akár egy jobbfajta bicaj is kijön az E-bayes vételárból. És ugyebár tömegösszehasonlítást sem célszerű végezni, már aki az ár/teljesítmény/súly kombinált mutatóra kíváncsi…
Mivel egy Delta fékszett jobb anyagi befektetés, mint bármely más kerékpáralkatrész, anyagilag megszorulván értékesítettem sajátom, és nevetséges áron, a Delta potom 6%-ért beszereztem egy Shimano AX szettet. Ott ugyebár a fékpofaház integrált, speciális fékbetétet fogad, részben ezért is a kedvező ár: hiszen a borotva- vagy kávékapszula-rendszer árképzéséhez hasonlóan a „gumiért” kell fizetni, nem a féktestért. A probléma kis „sufnituninggal” szerencsére orvosolható. A recept a következő: végy modern Campa-rendszerű pofákat (ezeken kell a legkevesebbet faragni), majd jöhet a tapétavágó kés, a lapos- és tűreszelő…
A tökéletes illeszkedés után még további csiszolással kell biztosítani a felni fékfelületével való pontos párhuzamosságot, persze csak miután a féket már beállítottuk a Deltánál ismertetett, a változó áttételes működésre vonatkozó elvek szerint. A bowdenrögzítés az AX esetében a kantifékekhez hasonlatos módon történik, de szerencsére nem túl körülményes feladat. Az Adamas AX fékmechanika pedig gyakori olajozást igényel, főleg a görgőkön belül, amellyel a felfele húzott „ék” érintkezik. Az eredmény ismét közepes minőségű 2-forgáspontos modern fékszettekkel egyenértékű fékhatás és moduláció, ebben az esetben 306 grammos tömeg mellett, amely a legtöbb modern féknél kissé alacsonyabb, a Deltánál pedig majd’ 20 dekával könnyebb.
Eme hosszadalmas bevezető azt próbálta érzékeltetni, hogy az esztétika mellett azért a Delta, illetve annak példaképének tekinthető Shimano AX mechanikájában is vannak tartalékok, csak hát sok munka szükséges a lehetőségek kiaknázására, amíg egy mai modern féket csak felszerelünk, néhány perc alatt beállítjuk, majd használjuk, amíg a pofa el nem kopik. De most már tényleg evezzünk más vizekre, és nézzük miként sikerült a Campagnolónak az 1986-ban bemutatott, majd a következő 1-2 évben tökéletesített C-Record szettet kedvezőbb áron kínálni a kora 90-as évek kerékpárrajongói számára!
A két szett, amely közvetlenül a Record alatt szerepelt, akkoriban a Croce d’Aune és a Chorus. Az előbbi egy köztes megoldást jentett, amely részben a Chorus egyszerűsített technológiáit kapta meg (lásd hajtómű, nyeregszár, stb), de a fék-, az agyszett és a kormánycsapágy tekintetében a Recorddal mutatott hasonlóságot, a hátsó váltó rudas-áttételes mechanikája pedig egy kerékpáripari dodo madárnak bizonyult: ez a fejlesztés a lánckeréksort pontosan lekövető megoldások egyik zsákutcája lett.
Az itt látható Casati Special állítólag ebben az alkatrész-kiszerelésben hagyta el a monzai kisüzemet, egy majdnem teljes 1989-es Chorus szettet kapott kivéve a Croce d’Aune C-Recordot idéző fék-, az agyszettjét, illetve egy eredeti C-Record hajtóművet a nyomaték és látvány kedvéért. A Croce felületkezelése az egyetlen árulkodó jel, hogy nem C-Record Delta fékekkel van dolgunk – legalábbis, amíg le nem pattintjuk a fedelet, mivel a belső mechanika ugyancsak kissé gyengébb szintű anyagfelhasználásról tanúskodik. Működése lényegében azonos, mint ahogy az agyszett is valószínűleg ugyanúgy az idők végezetéig simán futott, már ha rendszeresen karban tartottuk, és kíméltük a legdurvább időjárási viszontagságoktól.
A Chorus szett ugyancsak egy érdekes hátsó váltó megoldással büszkélkedhetett, a C-Record aerodinamikus formavilágát örökölte, de ezen a modellen átállítható a lánckeréksor átfogási tartománya is állítható. Nehéz, mint a kő, és csak a spéci Syncro váltókarokkal alakítható át pozícionált üzemmódra, amelyben – legalábbis a pontos működés szempontjából – nincs sok köszönet. Szerencsére a Casati megmaradt a hagyományos „frikciós” megoldásnál, a Chorus/Croce/Record 1989-es váltókarváltozat egész finoman, pontosan állítható, alig marad el a kissé fejlettebb, belső rugómechnikás „retrofriction” karmodelltől. A többi alkatrész, azaz a hajtómű, a rejtett bowdenvezetésű fékkar csak kialakításra, megjelenésre különbözött a zászlóshajón alkalmazott változattól. A kiegészítők nem túl izgalmasak, a nyeregszár Chorus, amely nem említhető egy lapon a C-Record kecses vonalaival, a stucni azért tetszetősen gravírozott, a nyereg és a pedál minden bizonnyal a 90-es években lett lecserélve. (Az első Selle Italia Flite 1992-ben jelent meg.) És ezzel elérkeztünk a kerékpár lelkéhez, a vázhoz!
Gian Luigi Casati édesapja mellett egy apró, már az 1920-as években létező kerékpárszerelő műhelyben nőtt fel, 10 éves korától segített az „öregnek” a munkában. Ez többé-kevésbé a II. világháború végére tehető. Felcseperedve egyre több feladatot vett át, majd egy nagyot álmodva belevágott a kerékpárváz-készítésbe. A vázak egyértelműen sikeresek voltak, így a manufaktúra egyre bővült, 1996-ra a Casati éves szinten 1250 vázat állított elő. Ez a legnagyobb olasz vázgyártókhoz viszonyítva nem eget rengető mennyiség, de ezek 90%-a egyedi megrendelésre készült, ami a szokványosnál jóval nagyobb arány, és kétségtelenül több időt és odafigyelést igényel. Még 70 cm-es vázat is készített Luigi Casati, akár 0,5 cm-es lépésekben. A kis üzemben a mesterrel együtt mindössze heten dolgoztak. A vázon belül futó, megszakított bowdenvezetés az egyik Casati specialitás, illetve az ősi, Legnano ihlette támvilla-rögzítés, amelyet az olasz mester nagy rész újragondolt. 1997-ben adta tovább a stafétabotot fiának Massimónak és Lucának.
A Casati nem volt elég nagy ahhoz, hogy profi országúti csapatot szponzoráljon, ettől függetlenül a későbbi világbajnok és Tour- és Giro szakaszgyőztes Gianni Bugno Casatival hajtott kezdő éveiben. Az ok egyértelműen a lokálpatriotizmus: Bugno Monzában nőtt fel, a Casati is eredetileg a városban működött. Az esztétika kérdésében Luigi mester rendkívül konzervatív volt: már amikor majdnem minden olasz gyártó színátmenetekkel, mintákkal látta el vázait, a Casatik továbbra is egyszínűek maradtak, amely szerinte jobban kihangsúlyozza a vázkidolgozás minőségét, részleteit.
Remélem a RetroBlog jelen epizódja is érdekes volt, egy kissé méltatlanul kezelt olasz vázgyártót hozott előtérbe, megmutatta, hogy a manapság divatos marketing-módszerhez hasonlóan a csúcstechnológia már a 80-as évek végén is évről-évre egyre olcsóbb alkatrészeken lett elérhető, illetve a sokszor teljesítmény szempontjából lefitymált fékszettek azért működőképessé varázsolhatók. És ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy néhány évvel ezelőtt egy légcsatornában végzett vizsgálatban a Shimano Adamas AX minden idők 2. legaerodinamikusabb fékkonstrukciójának bizonyult…
A sportszemüveg nemcsak kerékpározás során hasznos, bármilyen szabadtéri tevékenység során védi szemet a káros UV-sugaraktól. Bicajozáshoz válassz olyan típust, amely a szemet körülöleli, keret nélküli kialakítású, így biztosítva a maximális periférialátást. A nagy lencsés típusok jobban védenek a bogaraktól vagy a porszemcséktől, a cserélhető lencsés modellek pedig lehetővé teszik, hogy ne csak „napszemüvegként” használd, az erdő mélyén, szürkületben vagy rossz időjárásban is hű társad legyen. Az összes fenti ajánlásnak tökéletesen megfelel a Nothwave új modellje, a Tour, amely modern, stílusos, ízzig-vérig olasz formatervezése mellett meglepően kedvező árával is csábít.
A Tour a Northwave legmagasabb szintű keret- és lencsetechnológiáját alkalmazza, biztosítja a megfelelő szellőzést, illetve már-már észrevehetetlen viseletet. A kidolgozás minősége a neves olasz gyártóhoz méltó, habár a Tour a legkedvezőbb árú modell a Northwave széles sportszemüveg-kínálatában, erről semmi nem árulkodik. Kialakítása félig nyitott, így sem a párásodással sem a befülledéssel nem lesz gond. A polikarbonát lencse ütésálló, rendkívül könnyű, UV-szűrése pedig 100%-os. Ellenálló bevonattal látták el, így nehezen karcolódik, illetve oldószerrel is nyugodtan tisztítható. Cseppmentesen szárad, a víz nem tapad a felülethez. Az Off-center lencsekialakítás speciális íve minden irányból védelmet nyújt a szemnek, egyben torzításmentes, így nem fárasztja a szemizmokat.
A Tour fül- és orrtámasza egyaránt állítható, kiválóan illeszkedik a fej formájához. A lencse cserélhető, kétféle jár hozzá, egy füstszínű intenzív napfényhez, illetve egy színtelen borús időjáráshoz vagy szürkületben történő kerékpározáshoz. A füstszínű változat 22%-os fényáteresztő képességgel rendelkezik, a színegyensúlyt nem befolyásolja, a színtelen pedig 92%-os értéket biztosít.
Jellemzők:
rendkívül könnyű és ütésálló polikarbonát lencse
Off-Center lencsekialakítás maximális védelmet nyújt és torzításmentes
cseppmentesen szárad, nedves időjárásra is ajánlott
optikai adapterrel kiegészíthető
cserélhető lencse
csúszásmentes, állítható fül- és orrtámasz
lencsevastagság: 2 mm
tömeg: 26 g
unisex modell, MTB és országúti használatra
Ajánlott fogyasztói ár: 13 990 Ft. [divider scroll_text=”Northwave Tour”]
Úgy tűnik, generációváltásnak lehetünk tanúi, a Lampre-Merida csapatának a Settimana Coppi e Bartali körverseny után ismét a 24 éves Diego Ulissi hozta az eredményt, a Lengyel Körverseny első szakaszán.
Diego Ulissi (Fotó: Stefano Sirotti)
Az egyhetes WorldTour-viadal nem Lengyelországban, hanem rendhagyó módon a Dolomitokban kezdődött, ahol az eddigi gyakorlattal ellentétben az első két napon komolyabb emelkedőket is várják a mezőnyt. A mai 184 kilométeres etap végén a Madonna di Campiglio és hegyi befutó várta a bringásokat.
A hegyen a Cannondale csapata kontrollálta a versenyt Ivan Basso-nak dolgozva, a legaktívabb „akcióhős” pedig a GreenEdge-ből Pieter Weening volt, aki annak ellenére, hogy utolérték szökése után, még az utolsó 500 méteren is próbálkozott.
A befutó (Fotó: Stefano Sirotti)
A véghajrát azonban a kétszeres junior világbajnok Ulissi indította legjobbkor, s mondhatni simán nyert, megszerezve a sárga trikót is. A nagymenők közül sem Nibali, sem Wiggins nem volt az élcsoportban. Holnap még Itáliában marad a mezőny, és ugyancsak kemény lesz a penzum, egy kétezres emelkedővel…
Lengyel Körverseny 1. szakasz eredménye:
1
Diego Ulissi (Ita) Lampre-Merida
4:59:32
2
Darwin Atapuma Hurtado (Col) Colombia
3
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
4
Eros Capecchi (Ita) Movistar Team
5
Ivan Basso (Ita) Cannondale Pro Cycling
6
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
7
Jon Izaguirre Insausti (Spa) Euskaltel-Euskadi
8
Alex Howes (USA) Garmin-Sharp
9
Ben Hermans (Bel) RadioShack Leopard
10
Pieter Weening (Ned) Orica-GreenEdge
11
Robert Kiserlovski (Cro) RadioShack Leopard
12
Javier Moreno Bazan (Spa) Movistar Team
13
Chris Anker Sörensen (Den) Team Saxo-Tinkoff
14
Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling
15
Davide Rebellin (Ita) CCC Polsat Polkowice
16
Rafael Valls Ferri (Spa) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team
Augusztus első hétvégéjén, Felsőtárkány és környékén rendezik a kétnapos Egeres-völgy Sport Fesztivált, melynek fő programja a terepfutás és a Titán Kupa mellett a Top Maraton sorozat harmadik állomása, a 13. alkalommal kiírt Bükk Maraton hegyikerékpárverseny lesz.
A szervezők a hétvégére több ezer érdeklődőt várnak, készülnek a melegre, frissítőről és az energiáról a High5 gondoskodik. Az augusztus 3-4-ei programok közt az utánpótlás-korú kerekesek számára szombaton a Titán Kupa ad versenyzési lehetőséget. A Bükk Maraton három távjára Nagy Ádám főszervező, az eddigi évek tapasztalata alapján összesen 1200-1300 indulóra számít. A versenyt követő tombolán egy hegyikerékpárt is kisorsolnak.
A Bükk Maraton alkalmával a Mozgásvilág.hu az Evolúció Díjjal azokat jutalmazza, akik az elmúlt esztendőhöz képest – ugyan azon távon indulva – a legnagyobb fejlődést mutatják.
A Bükk Maratont 37 kilométerre (743 méter szintkülönbség), 58 (1490 m) és 93 kilométerre (2563 méter szint) hirdetik meg a szervezők. Az augusztus 3-ai Titán Kupát U7, U9, U11 és U13-as korosztályban írta ki a Nagy SE. A III. Egeres-völgy Terepfutás távjai 5 és 13 kilométer, itt 14 éven felüli versenyzőket vár a rendezőség.
A kiegészítő-rendezvények közt természetjáró túra, tésztaparti és koncert is szerepel.
Az országúti hero-szökésekhez hasonlót produkált ma a Multivan-Merida Team ifjú cseh versenyzője, Ondrej Cink a Mountain Bike XCO világkupa sorozat negyedik állomásán, Andorrában, és nem sok hiányzott, hogy élete első vk-győzelmét arassa első elit felnőtt évében…
Schurter végül ennyivel verte Cinket
Amikor a szűk másfél órás verseny utolsó körében Cink még több mint fél perces előnnyel rendelkezett, senki tudta volna megmondani, ki örülhet a végén. A kör derekán az üldözőbolyból a világbajnok Nino Schurter (Scott) begyújtotta a rakétákat, és a lejtmenetben is látványosan gyorsabb volt, pedig merevfarú 27,5-es kerekű bringával ment, szemben a tavalyi U23-as világbajnok 29-es fullyjával. Bringázni kell tudni…
Schurter a pálya utolsó hosszabb, meredek, majd lankás emelkedő kombinációján minden erejét összeszedve állva hagyta Cinket és a többieket is az üldözőcsoportból, ami sokat kivett belőle. Így fordulhatott elő, hogy a cseh fiú még tudott egyszer újítani, és az utolsó egynyomsávos lejtő előtt felzárkózott a világbajnokra. Talán rutintalanságának tudható be, vagy ez volt a maximum, de nem harcolt a pozícióért, a lejtős részre Schurter fordult először, és itt ismét növelte előnyét, a befutó előtti aszfaltos részig eldőlt a verseny.
Magyar szempontból Benkó Barbara (Focus Elite MTB Team) révén az elit hölgyek versenyében voltunk érdekeltek, Barbi a 39. helyen zárt 12 perccel lemaradva a nagy csatát vívó négyes, Sabine Spitz (Haibike), Katerina Nash (Luna), Eva Lechner (Colnago) és Gunn-Rita Dahle Flesja (Merida) mögött. Elmondása szerint jól indult a futam, de a végére teljesen elkészült erejével, még hányni is meg kellett állnia. A Waberer’s Areus MTB Team magyar srácai ha helyezésben nem is, de az időeredményt nézve talán legjobb világkupájukat produkálták ma, Parti András a 30. (4:47 perc hátránnyal), Juhász Zsolt a 35. helyen (5:23 perc hátránnyal) végzett, Zsoltinak ez szám szerint is a legjobb eddigi eredménye.
A múlt hét második felében rendezett sajtótáborban lehetőségem nyílt megismerni a ROSE Versand GmbH 2014-es modellpalettáját. Három nap alatt rengeteg újdonsággal, egyedi ötlettel szembesültem, ezen kívül alapos tesztnek vethettem alá a jövő évi modelleket. 6,3 kg tömegű országúti „rakéta” és 220 mm-t mozgó downhill gép is megfordult alattam. A két véglet között rendkívül széles a kínálat. Nézzük, hogy milyen kerékpárok közül választhat a leendő vásárló!
A teszttábornak a közel 3000 méter magas Zugspitze osztrák oldalán elhelyezkedő Lermoos adott otthont. Nyáron rengeteg kerékpáros és gyalogtúrázó választja Tirol e részét kikapcsolódásra, a szabadidő aktív eltöltésére, a kijelölt túraútvonalak és a gyönyörű kilátás miatt. Az ideális helyszín tehát adott volt, hogy minél alaposabb próba alá vessük a jövő évi modelleket.
Országúti kerékpárok
Több mint 8 óra utazás után reggel 7 óra környékén értünk Lermoos-ba, ahol gyors kipakolás, majd pár óra felületes alvás következett. Az elsők között voltam, aki kisétált a szálloda előtt kialakított tesztparkba és egy a laptopján tevékenykedő urat szólítottam meg. A bemutatkozás során megtudtam, hogy Jürgen Telahr áll velem szemben, aki 2011 óta az országúti modellek fejlesztéséért felelős. Jürgen korábban 15 évet dolgozott az autóiparban, de szívéhez mindig közelebb állt a kerékpározás, így 5 éve már bringákkal foglalkozik. Az újdonságok bemutatására tehát a legjobb embert sikerült megtalálnom.
Jürgen épp a Gran Fondo modell részleteit mutatja be
2014-től bevezetésre kerül az országúti maratonozásra és túrázásra szánt Gran Fondo széria, egyből két típussal. A kedvezőbb árú alumínium vázas modell 7 méretben lesz elérhető, és a sloping geometria miatt optimális választás lehet akár hölgyeknek is. A Xeon Team GF váz kúpos (1 1/ 8” –1 ¼”) karbon villát fogad, belső bowden elvezetéssel rendelkezik, valamint teljesen Di2 kompatibilis. Ezen kívül a fejcső hossza két menetes közdarabbal növelhető 2- és 4 cm-el, igénytől függően a kényelmesebb üléspozíció érdekében.
Rose Xeon Team GF – érdemes megfigyelni a stucni alatti hézagolókat
Ez azért jobb, mintha csak hagyományos spacer-t raknák a kormányszár alá, mert a kormánycsapágy felső csapágya is feljebb kerül, így nagyobb merevség, ezáltal pontosabb kormányzás érhető el. A váz tervezése során a letisztult dizájnt tartotta szem előtt Jürgen, így került a hátsó fék a láncvillákra (mondjuk az állítgatás így körülményesebb), illetve ennek eredménye a váz vonalaiba illeszkedő nyeregcsőbilincs is. A Xeon Team CGF karbon vázra épül és külsőre szinte teljesen megegyezik az alumínium modellel.
Rose Xeon Team CGF
Alapjában véve a geometriában sincs különbség, viszont a CGF esetében nincs lehetőség a fejcső hosszúságának növelésére. Ami eltérő, az a közvetlen első váltó felfogatás és nyilván a vázanyag, ami nagyobb laterális merevséget biztosít, annak ellenére, hogy a rezgéseket jobban elnyeli.
A legjobban fogyó Pro SL típus új formájú csöveket kap, de megmarad a „tökéletes mindenes” kategóriában.
Rose Pro Sl – elképesztően jó ár-érték arány
Az első bringa amit sikerült kipróbálnom, a csúcs karbon Xeon X-Lite volt Sram Red szettel és Ksyrium kerekekkel. A váz geometriára megegyezik a Xeon CRS típussal viszont eltérő karbonszövetből készülnek, így az X-Lite 150 grammal könnyebb. A tesztelt kerékpár kompletten 6,3 kg alatt volt (pedál nélkül) és ezt érezni is lehetett a meredek emelkedőn.
Rose Xeon X-Lite – szinte repült felfele
Nagyon jól gyorsítható, hajtás irányban kifejezetten merev, remekül irányítható a lejtmenetekben is. Amit nem sikerült megszoknom az a SRAM Red váltás, valahogy a „Double Tap” nekem nem jött be. Ha valami nem tetszik a felszereltségben az nem jelent gondot, ugyanis a leendő vásárló a webshop konfigurátora segítségével maga választhatja ki a kívánt alkatrészeket. Így a vásárlás során nem kell azon gondolkozni, hogy mit kell majd lecserélni, ha megvettem a gépet, hanem teljes mértékben személyre szabott bringa érkezhet.
Pár méter erejéig volt szerencsém a Xeon Dx-hez, ami egy tárcsafékes, alumínium vázas országúti kerékpárt takar. Az alumínium vázat a jobb hőelvezetés érdekében alkalmazták. Az egész bringa robosztusságot sugall, a SRAM Red hidraulikus fékek komoly fékerőt biztosítanak. Eleinte figyelni kellett, hogy ne csússzon meg a hátsó kerék minden egyes fékezés alkalmával.
Rose Xeon DX – a mászás azért kicsit több erőbefektetés igényelt, mint az X-Lite esetében
Lehetőségem volt még az LKT Team – Brandenburg által használt Xeon Cw tesztelésére is. A névből sejthető, hogy ez egy aerodinamikai szempontokat szem előtt tartva megtervezett, versenyzésre optimalizált országúti bringa. Brutálisan merev és 30 km/h fölött tényleg érezhető, hogy jobban „hasítja a szelet”, mint egy hagyományos vázformával rendelkező kerékpár. 2014-től egy speciális új nyeregcső lesz elérhető a Cw-hez, ami Monolink és hagyományos pálcás nyergek fogadására is alkalmas, továbbá Di2 akkumulátor is „elrejthető” benne.
Rose Xeon Cw a Zugspitze lábánál
Cyclocross
Európa-szerte egyre népszerűbb a terepkerékpározás, a látványos küzdelmek és a jó közvetítési lehetőségek miatt. Jól tudják ezt a ROSE-nál is, így kétféle bringát kínálnak a szakág szerelmeseinek. Mindkettő alumínium vázas, viszont az egyik tárcsafékkel, míg másik cantilever fékekkel szerelt. Jürgen elmondta, hogy a versenyzők részéről még mindig van igény utóbbira, a könnyebb súly és a jobban megszokott kezelhetőség miatt. A tárcsás bringák esetében a fék lehet bowdenes Avid vagy Shimano, valamint az új hidraulikus Red.
Rose Pro DX Cross – a képen bowdenes tárcsafékkel és a jövő évi 11 sebességes Force szettel
Mountain Bike
Egy mondattal el lehetne intézni az MTB frontot. Minden van! Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki nem talál a ROSE 2014-es kínálatába ízlésének és bringázási szokásainak megfelelő gépet. Az előfordulhat, hogy valaki mondjuk Mavic kerék helyett DT Swiss terméket szeretne, de ez gyakorlatilag két kattintással megoldható a konfigurátorban.
A sajtótájékoztató előtt biztosra mentem és a 9,5 kg tömegű 26”-os karbon merevfarú gépet, a Psycho Path-ot vittem ki egy körre. Teljes X.0 váltás, Formula R1 fékek, DT kerekek és az új 2014-es SID villa alkották a felszereltséget. Meg kell említenem, hogy több tesztelő egybehangzó véleménye alapján a 2014-es Rock Shox villák kifejezetten jól sikerültek. A fekete felületkezelés a becsúszókon egységesebbé teszi a dizájnt, és remélhetőleg nem lesz vele olyan kopási probléma, mint néhány DT Swiss vagy Manitou villánál volt.
Rose Psyco Path – szívesen hajtanám minden nap…
A Psycho Path-ra felülve az első benyomások a következők voltak: milyen magasan van a középcsapágy és milyen széles a kormány. Eleinte fura volt, de pár méter alatt sikerült megszoknom és kifejezetten élvezetes másfél órát töltöttem e kerékpár nyergében. Felfelé murvás/sóderes mászás vitt, ahol többször kipróbáltam, hogy mennyire jól gyorsítható és agilis a bringa. Összességében jól vizsgázott, kellően merev és hatékony a mászás során, ezt abból is észrevehettem, hogy a 42-es nagytányérról nem kellett letennem a láncot elöl a meredek emelkedő ellenére. Lefele „ki kellett próbálni” a sípályát átszelő meredek köves ösvényeket. A kerékpár meglepően jól viselte a jóval nagyobb „vasakra” tervezett lejtőt, egyedül a szuperkönnyű Formula fékek sikítoztak hangosan a nem rendeltetésszerű használat miatt. A freeride pálya már csak hab volt a tortán, simán abszolválható volt a Psycho Path számára.
Rose Psycho Path – háttérben a Zugspitze
A sajtótájékoztató során kiderült, hogy jövőre komoly újítások lesznek az MTB kínálatban. Rövid rugóutas és merev bringák tekintetében hosszabb távon a németek is a 650B és a 29”-es kerékméretekben látják a jövőt. Ezt támasztja alá az, hogy a 2014-ben már 5 különböző modellt kínálnak 27,5”-es kerekekkel.
A sajtótájékoztató családias hangulatban zajlott
Három árszint közül választhat majd a leendő vásárló: ”jó, jobb, legjobb „sorrendben. A megnevezések elsőre talán furán hatnak, de tényleg elmondható, hogy az alacsonyabb felszereltséggel rendelkező bringák is okosan összeválogatott alkatrészekből állnak. A konfigurátor még több lehetőséget biztosít majd, hogy mindenki egyéni preferenciáinak megfelelő kerékpárt választhasson.
Megújul a Count Solo modell. A trendeknek megfelelően 650B kerekekkel lesz elérhető, ehhez igazított geometriával. Hardtail alumínium váz, tapered fejcső, belül vezetett kábelek, kiváló ár-érték arány. Ha valaki 27,5”-es bringát szeretne érdemes egy pillantást vetni rá.
Rose Count Solo – 650B versenygép elérhető áron
A legkomolyabb fejlesztés talán a 650B XC fully, a Thrill Hill. 115 mm rugóút, 1,9 kg-os váztömeg taggal, ipari csapágyas, üreges tengelyes forgáspontok és gyakorlatilag az összes napjainkban elérhető csúcstechnológia megtalálható a vázon. A teljesség igénye nélkül: tapered fejcső, PressFit 30 középcsapágyház, 12X142 mm-es átmenő tengely hátul, vázon belül vezetett kábelek, konzolos első váltó felfogatási lehetőség…
Rose Thrill Hill – egy igazi álombringa
Akkora volt a pörgés az új modell körül, hogy látni is alig lehetett. A velós Thommey kolléga valami hatalmas szerencse folytán első nap ki tudta próbálni, de a későbbiekben esély sem volt rá. Egyszer azért kíváncsi lennék, hogyan viselkedik alattam, izgalomba hozott engem is…
Az all mountain kerékpárok területén is hódít a 650B. A bocholti illetőségű cég Granite Chief néven kínál 145 mm-t mozgó mindenes élménybringát. A próba sok meglepetést tartogatott vele. A szemerkélő esőben szinte mindenki a szállodában pihent, ennek ellenére úgy gondoltam, ha már tesztelni jöttem végezzem becsülettel a „munkámat”. Egy freeride kör volt betervezve, de az időjárás miatt nem ment a felvonó, így a feljutást is magam kellett megoldanom. Véleményem szerint a mászásoknál a 650B kerék nagyon hasonlóan viselkedik a 26”-os kistestvéréhez, a vizes köveken, gyökereken a megszokott módon pörgött el.
Rose Granite Chief – hazánkba jó oldalra szerelt fékkarokkal jön 🙂
Lefele az első fékezésnél nagyon meglepődtem. Elsőre nem is értettem mi történt, de aztán sikerült gyorsan kapcsolnom; fel voltak cserélve a fékkarok, valószínűleg az angol kollégák miatt. Lefelé valamilyen szinten éreztem a 650B kerék előnyeit, kevésbé csúszkált a bringa, mint egy ugyanilyen méretű gumival szerelt 26”-os. A nagyobb rugóutas gépeknél át lett dolgozva a rugózási karakterisztika, alacsonyabb nyomáson lehet használni a tagot, így érzékenyebb lesz a mozgás.
Alaposan le tudtuk tesztelni a jövő évi kínálatot
Amint visszaértem a Granite Chief tesztjéről egyből tudtam mi lesz a következő, amit ki kell próbálnom. Egy 29”-es karbon merev bringa, hogy viselkedik a csúszós mászáson. Összességében azt kell mondjam kiválóan. Egyszer sem csúszott meg Mr. Big az igen technikás gyökeres emelkedőn. Az egyetlen probléma, ami alacsony termetemből fakadóan majdnem minden nagykerekűnél előjön, hogy a kormány nagyon magasan van és extrém negatív dőlésszögű kormányszárra lenne szükségem a kényelmes használathoz. Azt is meg kell említeni, hogy hasonló felszereltséggel alig nehezebb, mint a Psycho Path, így aki egy mindenes versenygépre vágyik, lehet, hogy ezzel jár a legjobban.
Rose Mr. Big – nagyszerűen mászik
Aki a nagy kereket fully vázzal kívánja kombinálni, annak sem kell csüggednie. A Root Miller ideális élménybringa, míg a DR. Z inkább kompetitív célokkal rendelkező riderek választása lehet. Előbbit volt lehetőségem hajtani, de nekem nem jön be ez a „tank” jelleg. Nagy, nehézkes, nehezen fordul, de ez szubjektív. Van olyan, akinek ez a tökéletes játékszer!
Rose Root Miller- nagyfiúk játékszere
Végül, de nem utolsó sorban következzenek a keményebb felhasználásra tervezett 26”-os gépek!
Jimbo nagybácsi kifejezetten szimpatikus volt! Az Uncle Jimbo 165 mm-t mozog, optimális választás lehet Enduro versenyekre is akár. Ennél a modellnél már tényleg hatalmas segítség a menet közben állítható nyeregcső.
Rose Uncle Jimbo – jó barátom lett a nagybácsi
A Rock Shox tag és az új Pike villa valami hihetetlenül érzékenyen mozgott. Nem is szaporítanám a szót, a videón látható, hogyan viselkedett a freeride pályán. Ha csak a „fun” faktort nézzük, egyértelműen csillagos 5-ös.
Akinek ez sem elég, a 185 mm-t mozgó Sky Fire lehet a megváltó. Horst Link rugózási elv, duplán csapágyazott forgáspontok, igen komoly tempó érhető el vele a lejtőkön.
Rose Sky Fire – annyira új, hogy még csak a nyers alumínium vázat láthattuk, felőlem így is maradhatna…
Jövőre teljesen új tervezésű DH bringát kínál a ROSE, The Unchained néven. Szintén Horst Link elv, 200 vagy 220mm rugóút hátul beállítástól függően. Jelentős innováció még a 430 – és 440 mm között állítható láncvilla hossz. A hátsó fék Post Mount adaptere 180 mm-es tárcsát fogad, a forgáspontok anodizáltak a figyelemfelkeltés miatt. Egy kevés időre ezt a monstrumot is volt alkalmam terelgetni, ami rögtön feltűnt, hogy merev maradt a hátulja tekerés során is, a nagy rugóút ellenére.
Rose The Unchained – kompromisszummentes DH gép, ami hatékonyan tekerhető is
Őszintén szólva, a gépben rejlő potenciált még a Lermoos környéki traileken se lehetett kihasználni. Miután visszagurultam a DH bringával a tesztparkba, egy fura srác szólt, hogy ilyen ruhában nem lehet ezzel menni. Bobby Root volt az, aki ROSE szponzorált versenyző és a freeride egyik legnagyobb fenegyereke, mindig van egy jó poénja, és úgy kezeli a bringát, mintha azon született volna.
Bobby Root azért tud bringázni…
Összegzés
A kiváló géppark nem jelent semmit, ha nincs mögöttük rendes kiszolgálás és marketing. A ROSE ezen a téren is nagyon erős. A cég dolgozói közül rengetegen maguk is kerékpároznak, így tudják milyen fontos az, hogy a vásárló az igényeinek leginkább megfelelő bringát kapja. Ezért van a korábban már említett konfigurátor is, a rendkívül széles modellválaszték és a nagyon kedves, hozzáértő kiszolgálás is.
A fejlesztés olyan emberek kezében van, akiknek szívügyük a bringázás és kiválóan értik a szakmát. Dizájn tekintetében is több választási lehetőség van, a matt feketétől kezdve akár a manapság igen divatos neon színekig. Alapvetően a letisztult formák jellemzőek a cég termékeire, ezért gyártják például az MTB bringákat is belül vezetett bowdenekkel.
A versenysportban manapság talán Simon Gegenheimer neve merülhet fel leggyakrabban a ROSE márka kapcsán. A német fiatalember rendre Világkupa dobogó közelében végez az XCE szakágban. Személyében egy nagyon szimpatikus, igazi sportembert ismerhettem meg, aki rengeteget tesz azért, hogy a világ élvonalába kerüljön. Az első nap például egyből 4000 m szintet mászott edzés gyanánt…
Simon Gegenheimer és a Psycho Path
Azáltal, hogy nincs hagyományos kiskereskedelem, a kerékpárok kiemelkedően jó ár-érték aránnyal rendelkeznek. Annak, aki új bringa vásárlását tervezi érdemes egy pillantást vetnie a ROSE webshopra, hátha talál kedvére valót, vagy ha nem, akkor akár virtuálisan építhet is.
Tegnap este a belgiumi Sint Niklaas városában a Tour de Fance győztese nyerte a 73 kilométeres Cibel Natourcriterium gálát, amely a szokásoknak megfelelően „tökéletesen papírforma eredményt” hozott.
A Tour de France után bevett szokás, hogy a legnagyobb sztárok európai „turnéra” indulnak, olyan országokban találkozik a közönséggel a francia körverseny mezőnye, ahol a legnépszerűbb a kerékpársport Európában. Ezeken az úgynevezett „post-Tour kritériumokon” általában előre „bundázzák” az eredményeket, a célvonalon mindig a legnagyobb sztárok haladnak át először, vagy a Tour főszereplői, vagy az adott ország legjobbjai, akik jól szerepeltek a Touron is.
Így történt ez Sint Niklaas-ban is, ahol a lámpafényes versenyt az eső és a kockakövek tették kicsit izgalmassá. A sárga trikóban induló Froome nem is „kockáztatott”, a végén a Touron harmadik katalán Joaquim Rodriguez társaságában megléptek, és megnyerték a versenyt. A főmezőny élén pedig természetesen a Tour de France legjobb sprintere, a német Marcel Kittel érkezett. Persze az ilyen versenyek nem az eredményről szólnak, hanem hogy Franciaországon kívül is találkozhassanak a szurkolók kedvenceikkel.
A San Sebastian-i versenyt már csak a tájak miatt is érdemes nézni
A Tour de France után nem sokat pihent a profi kerékpáros mezőny, ma két fronton folytatódik a WorldTour sorozat, a baszkföldi San Sebastian Spanyolország legfontosabb egynapos klasszikusának ad otthont, és július 27-étől augusztus 3-áig tart a Lengyel Körverseny.
A San Sebastian-i versenyt már csak a tájak miatt is érdemes nézni
A Tour sztárjai közül a legtöbben a Clasica de San Sebastian viadalon indulnak, ott lesz többek között Nairo Quintana, Alberto Contador, Alejandro Valverde, Bauke Mollema, Jakob Fuglsang vagy Roman Kreuziger is. Mellettük hosszú idő után láthatjuk versenyezni a firenzei világbajnokságra készülő Giro-győztes Vincenzo Nibalit (Asztana), de a vb-címvédő Philippe Gilbert (BMC) is ott lesz.
A brit superteam első embere Spanyolországban így Richie Porte lesz, a Sky inkább a Lengyel Körversenyre koncentrál, ahol a Giro d’Italia-n kipróbált Wiggins-Uran-Henao sor indul. A két verseny viszonylatában érdekesség, hogy a korábban Lengyelországban egymásnak feszülő Moreno Moser (Cannondale) és Michal Kwiatkowski (OPQS) most Spanyolországban mérkőzhet, akár dobogós reményekkel.
Lengyelországban sárga oroszlán helyett egy Gyilkos Lódarázs a kabalaállat (na jó, inkább méhecske)
A 232 kilométeres San Sebastian-i viadal, ahol a táv utolsó harmadában, a befutó előtt több kemény emelkedő szerepel, a szökevényeknek és a jól hajrázó hegyimenőknek is kedvez, izgalmas versenyt ígérve. Bár a lengyel körversenyen az első két, rendhagyó olaszországi etap kivételével igazán nagy hegyek nem szerepelnek az itinerben, de a többi szakasz is általában sok rövidebb meredek mászással megtűzdelve izgalmas csatákat vetít előre.