Home Blog Page 872

Ismét a válogatottal készültek a Waberer’s fiúk, ezúttal Tenerifén

Az idei harmadik edzőtáboron vannak túl a Waberer’s Areus Cube montisai, akik ezúttal ismét a válogatott kerettagokkal készültek Tenerifén.

Tengerpart, 3780 m magas vulkanikus hegy, szakadó hóvihar és szikrázó napsütés. Tenerife időjárása a világ összes tájáról vonzza a profi kerékpárosokat, mert változatos időjárása ellenére kitűnő edzőtábor helyszín. A folyamatos szintemelkedésű utak remek lehetőséget biztosítanak a különböző edzéstípusok gyakorlásához.

1613822_235435063246855_1029209828_n

Csielka Márk: „Túl vagyunk a leginkább várt kanári-szigeteki edzőtáboron. Teljes értékű edzésmunkát végeztem, minden nap 110%-os volt. Ismét, – idén már a második – válogatott szinten szerveződött táboron vagyunk túl. Tenerife adott helyet edzéseinknek, örültem, hogy ide utazunk, mivel Gran Canarián már többször megfordultam a csapattal. Tenerifének vannak előnyei és hátrányai is Gran Cannal szemben. Az időjárás változékonyabb a 3718m magas Teide hegy (vulkán) miatt, igen hamar körülveszik a felhők. Viszont 2000 m+ magasan kilométereket lehet bringázni, valamint 2,5 órás folyamatos hegymenet sem utolsó élmény. Most 9 napon át tartó pihenő vár ránk otthon, majd jön az utolsó hvari edzőtábor. Hamar eltelt ez a felkészülés, nem sokat unatkoztam. Egy hónap múlva versenyek következnek.”

1780671_235935903196771_895547573_n

Parti András: „Az edzőm, Szöllőssy István ismét kitalált néhány új módszert nekem, hogy igazán el tudjak fáradni a kanári edzéseken. Párszor emlegettem is szegényt edzés közben, biztos csuklott, de ez kell, ahhoz, hogy még mindig tudjak fejlődni. Én se leszek fiatalabb, egyre keményebben meg kell dolgozni ahhoz, hogy jobb és jobb legyek. A szigetről annyit, hogy itt még durvább a helyzet, mint Gran Canárián, ami a hegyeket illeti. Itt tényleg nincs nagyon sík, és a hegyek is az égig érnek. A legmagasabb pont, több mint 3700 méter. Addig természetesen nem is lehet felbringázni, legalábbis aszfalton, de 2500 méterig még simán. Még az is érdekes, hogy odafönt többnyire süt a nap, csak át kell küzdeni magát az embernek a felhőn és máris kellemes 20 fokos napsütésben lehet bringázni 2000 méteren… A Pro Tour-osok koncentrációja itt is egész magas, ellenben sokkal kevesebb az amatőr, gondolom a durva terepviszonyok miatt. Pl. Filippo Pozzato-val nem egyszer találkoztam. A következő edzőtábor előtt, még rajthoz állok a monori Toyota Trek Cyclocross kupán edzésképpen. Még nem indultam CX versenyen, kíváncsi vagyok milyen lesz…”

1982086_235767526546942_502674380_n

Juhász Zsolt: „Az idei második válogatott edzőtáborban voltunk a csapattal. Mindenkinek új a terep, meg is lepődtem, mármint a terepviszonyokat illeti. Sík részt csak a Teide-i kráterben lehet találni, 2,5 óra folyamatos emelkedőt abszolválva, 2200m magasan. Aki a sík részen ismeri a monotóniát az itt megismerheti hegyre fel vagy le. Ami viszont abszolút pozitívum, hogy a résztávok közben nem kell forgolódni. Azt hiszem a Garmin Virb kameránk minden tudását sikerült kipróbálni, köszönhetően a hozzá kapható kormány konzolnak és a mellkas pántnak. Pár videót már láthattatok és fogtok is a facebook oldalunkon. Két hét múlva terepen is bevetjük Hvar-on, ugyanis a következő tábor edzéseit az Adriatiq Resort Fontana apartmanjaiból kezdjük mtb-vel. Egy hónap múlva eldördül számunkra az első pisztoly, úgy érzem a formám is kezd alakulni, köszönhetően az itt is elvégzett kemény résztávoknak. Tavalyhoz képest még egy lépcsővel előrébb lehetek, meglátjuk a versenyeken.”

A megérdemelt pihenő után, kb. egy hét múlva az idei utolsó edzőtábor következik majd a már jól ismert Hvar szigeten, Horvátországban.

Új támogatóval, új tagokkal a jubileumi évben

GESU mezben

2014-ben mérföldkőhöz érkezik a Merkapt Maraton Team Sportegyesület hegyikerékpáros szakosztálya, amely idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját.

A Merkapt SE
A Merkapt SE

A csapat a hazai mountain bike (és cyclocross) sportélet aktív és állandó szereplője, akik azon túl, hogy gyakorlatilag az összes hazai rendezésű bringás eseményen jelen vannak, két hegyikerékpáros verseny, a MOFÉM Underworld Kupa és a Bölcske Maraton megszervezéséért is felelnek.

női szekció
női szekció

A jubileumi év több szembetűnő változást is hoz a csapat életében. Egyrészről teljesen megújul a Merkapt SE megjelenése, másrészről egy jelentős támogatóval, a Trek hivatalos magyarországi forgalmazójával erősödik az egyesület háttere. A korábbi támogatók, a Merkapt Zrt., az FNT Projekt Vegyipari Kft., a HIGH5 és a Moose mellett, az új mezeken szintén láthatók a már meglévő, de a ruházaton eddig nem megjelenő partnerek a Heavy Tools, a Rudy Projekt és a Hajtány kerékpárüzlet is.

GESU mezben
GESU mezben

A változások között nem csak a külsőségeket említhetjük, hiszen 2014-től tovább erősödik a csapat ez idáig sem gyenge női szekciója, mégpedig Fördős Pannival és Felföldi Vikivel, akik a Trek SE és a VKE Nelson színeit cserélik kékre. Bízunk benne, hogy a támogatói kör bővítésével, a tagság megerősítésével és a csapatra jellemző összetartás megőrzésével továbbra is stabil alapot tudnunk nyújtani a tagoknak az egyéni és a közös célok megvalósításához – fűzte hozzá Fülöp Miklós, a csapat vezetője.

A Merkapt SE 2014-es mezei a GESU közreműködésével készültek, míg a fotókat a hegyibringa.hu stábja készítette az SPCA Visual műtermében.

.

A ruházat is javíthatja a teljesítményt kerékpárversenyen

Stannard körül jól látható, hogy ahány ház, annyi szokás a profik között is

Akárcsak a profiknak, amatőr kerékpárversenyzőknek is érdemes különös gonddal összeválogatni a ruházatot a szezon elején, néha kerékpáros szemmel „ítéletidőben” rendezett versenyeken.

Cikkünk apropóját a hétégi Omloop Het Nieuwsblad – 1.HC kategóriás belga klasszikus győztesével, Ian Stannarddal megjelent interjú adta, ahol a Sky brit versenyzője kiemelte, hogy a hidegben, zuhogó esőben szerinte az is közrejátszott sikerében, hogy a megfelelő ruházatot választotta. Az ilyen hideg esős időben nagyon sok múlik a megfelelő ruházat kiválasztásában, ami megvéd az esőtől és a hidegtől, ugyanakkor a lehető legjobban tartja a meleget – mondta a Sky 26 éves versenyzője, aki természetesen csapat által használt Rapha Condor cuccokból válogatott, s talán a briteknek valóban van tapasztalatuk esős időre alkalmas ruházat fejlesztésében.

Stannard, útban a győzelem felé
Stannard, útban a győzelem felé

Nézzük konkrétan Stannard választását: Felül három réteg volt rajta, egy könnyű aláöltözet, ami elvezeti és elszigeteli a nedvességet a bőrtől, ezen a Sky normál súlyú Pro Team Jersey-je, aminek különlegessége a rendkívül jó lélegző tulajdonsága, legfelül pedig a 2014-es fejlesztésű prototípus mezt viselte, amit kimondottan esős időre ajánlanak, és csak szeptemberben indul majd a gyártása. Stannard az olasz Roubaix kar és térdmelegítőit hordta, melyek hasonló tulajdonságúak, mint a Rapha cuccok, könnyűek, kényelmesek és lélegzőek. A nadrág is különleges volt, bár rövidnadrágról van szó, a „Culote Thermal Bib Shorts” kimondottan a tavaszi klasszikusokra készült, bolyhos, polárszerű belsővel, ami jóval melegebb és kicsit hosszabb a nyári változatnál (mondjuk a hosszával kapcsolatban a kép alapján vitatkozhatnánk, mert pont nyáron látni a Sky-osokat szinte térdkalácsig érő nadrágokban – a szerk.). A kesztyű ugyancsak prototípus, ami az időjárás védelem mellett a tapintás szempontjából is különleges, valószínűleg itt a Di2 vezérlőgombok minél jobb kezelhetőségére gondolnak. Vízlepergető kamásli egészíti ki még a ruházatot, valamint a bukón a légzőnyílásokat záró betét. Amit még döntő fontosságúnak említ Stannard, az a Rapha kidörzsölés elleni krémje, ez alapvető kiegészítő ezeken a versenyeken.

Stannard csapattársa, Bernhard Eisel eltérő szerelésben
Stannard csapattársa, Bernhard Eisel eltérő szerelésben

Ami mindenki számára tanulságos lehet Stannard öltözetét vizsgálva, a réteges öltözködés pontosan a megfelelő funkcionális ruhadarabok alkalmazásával (amelyek drágák, de működnek), valamint az, hogy versenyen nem szabad túlöltözni, mert teljesen más a szervezet hőháztartása, mint akár egy közepesen intenzív edzésen. Itthon is kezdődik lassan a versenyszezon és gyakran látni delikvenseket, akik vastagon túlöltöznek, ez még akkor is szembetűnő, ha nyilván nem ugyanúgy reagál mindenkinek a szervezete adott hőmérsékleten, adott intenzitás mellett. Az edzésen és versenyen használt szettek között viszont nagy különbség van, például a fenti profik 15 fokos hőmérséklet környékén napsütésben még láb és karmelegítőben vagy hosszú fölsőben, sapkában, nyakmelegítővel, hosszú kesztyűben edzenek, élesben viszont ez már rövidnadrágos időnek számít. Versenyen sokat segítenek a melegítő krémek is, amivel ne csak a lábunkat, hanem derekunkat, hátul a nyakunkat, lapocka környékét is érdemes bekenni. A hosszúnadrág a mozgást is lassítja, és esőben az átázott szövet – ami megszívja magát vízzel – akár kellemetlenebbül hűti a lábat, mint egy technikai lábmelegítő vagy mintha nincs rajtunk semmi. Intenzív mozgás közben az ízületek „kihűlésétől” sem kell annyira félni, nyilván más a helyzet, ha például hosszú lejtmenet szerepel egy versenyen, ahol huzamosabb ideig pihen behajlítva a térdünk. Amíg viszont folyamatosan mozog, addig kevésbé fenyeget az ilyen jellegű károsodás veszélye. A felső ruházatnál kicsit más a helyzet, például a könyökünket jobban kell védeni, hiszen az nem mozog, ezért – nem anatómiai szaknyelven fogalmazva – az ízületekben termelődő „kenőanyagoknak” is romolhat a „viszkozitása”. Ahogy Stannard öltözékéből is kitűnik, a stratégiai párologtató felületeken (mell, hát, hónalj) kulcsszerepe van a ruházat minél jobb lélegző tulajdonságainak.

Stannard körül jól látható, hogy ahány ház, annyi szokás a profik között is
Stannard körül jól látható, hogy ahány ház, annyi szokás a profik között is

Amire Stannard nem tér ki, de nagyon fontos hosszabb versenyeken, hogy vetkőzhessünk verseny közben. Például akár hosszú amatőr maratonokon is előfordulhat, hogy tavasszal a reggeli rajtnál még 7 fok van az Alpokban, de délután kettőkor már 20 fok és napsütés. A profik dolga egyszerű, mert ők ha esőben indulnak el egy 200-as szakaszon, 150-nél odaadják a vízhordónak az esőkabátot, aki hátraviszi a kocsihoz, de egy amatőrnek jobban végig kell gondolni a logisztikát. Olyan ruhadarabok alkalmazásával, melyek akár zsebre vághatók, a lehető legkisebb helyet foglalják és a lehető legkönnyebbek. Versenyre mindenképpen jobb választás ebből a szempontból a paliujj és paliláb, azaz a kar- és lábmelegítő kombinációja, előbbit letolhatjuk verseny közben a csuklónkra, ha melegszik az idő, utóbbit pedig levehetjük verseny közben is (mondjuk ebből a szempontból fontos, hogyan záródik, például alul a zipzáras slicc megkönnyíti a gyors levételt cipőn keresztül is). Aki fázós, a nyakmelegítőt, meleg sapkát, melegebb kesztyűt versenyen is nyugodtan alkalmazhatja, ezeknél kevésbé számít a verseny és az edzés intenzitása közötti különbség.

Ezekben a pillanatokban viszont már nem a ruházat döntött...
Ezekben a pillanatokban viszont már nem a ruházat döntött…

Szintén hasznosak a különböző szigetelő anyagok, olvasóink közül talán mindenki ismeri az újságpapíros megoldást a mezek közé, ami lejtőn még mindig a legkiválóbb szélálló cuccok egyike, és nagy előnye, hogy ha már nincs több lejtmenet, egyszerűen megszabadulhatunk tőle, a légellenállást sem növeli tovább és plusz súlyt sem cipelünk. Ha például esőben rajtolunk, érdemes a paliláb és a nadrág közé is egy vízálló szigetelő réteget helyezni, hiszen az eső felülről csak a combunkra esik (alulról a vizet inkább a fenekünk vágásának vonalában csapja fel a kerék, amitől a nadrág betétje véd). A szigetelő réteggel a combunkat melegen tarthatjuk, ráadásul oldalt, alul a szellőzés is megoldott marad. A cipőt is szigetelhetjük különböző módon, a vízálló kamáslin kívül akár belülről is, például a talpbetét alá alufólia rétegeket helyezve. A néha emlegetett nejlonzacskós megoldás nem annyira nyerő, mert olyan szintű izzadást eredményez, hogy a megfagyó nedvességtől fogunk jobban fázni. Láthatjuk Stannard bukóján a fedett lélegzőnyílásokat, erre is van egyszerű megoldás: ragasszuk le szalaggal a fejvédő szellőzőit, így adott esetben megspórolhatjuk az izzadtságot magába szívó melegebb sapkát. Nem csak a melegítő vagy kidörzsölés gátló krémek lehetnek hasznosak, bringásoknak érdemes elmélyedni a különböző kenőanyagok tudományában. Léteznek például olyan melegítőkrémek, amik vízlepergető védőbevonatot is képeznek a csupasz lábon, a ruházatot is elláthatjuk hasonló tulajdonságú kencével, nem beszélve arról, hogy a bringát is kezelhetjük hasonlóan, de abba most ne is menjünk bele.

Sorolhatnánk még a praktikákat, de azt senkinek nem szeretnénk bebeszélni, hogy konkrétan hány fokban mit vegyen fel, mert nagy különbségek adódhatnak a genetikából is, ki mennyire fázós, vagy akár közre játszhat a szokásosnál alacsonyabb zsírszázalék, ha lefogytunk 80-ról 70-re stb. Reméljük azonban, hogy a fenti elvekkel és az említett pár megoldással sokat segítettünk, hogy kiválasszátok a megfelelő öltözéket és akár konkrét recepteket is szívesen várunk kommentben, amiken majd biztos el lehet diskurálni az első versenyig!

Fotók: Team Sky

 

Shimano túra és komfortkategóriás fejlesztések 2015-re

Center Lockos modell is lesz...

Habár Magyarországon sem az elektromos hajtásrendszerek, sem a komfortkategóriás alkatrészek nem örvendenek olyan népszerűségnek, mint a Lajtán túl, azért érdemes megjegyezni, hogy a Shimano ilyen jellegű kínálata 2015-re még szélesebb és sokszínűbb lesz. A legnagyobb fejlesztésről, a STEPS elektromos hajtásrendszerről már korábban írtunk, íme a többi újdonság a piacvezetőtől!

A STEPS élőben is lenyűgöző volt - bivalyerős, jól kitalált rendszer, méltó vetélytársa a Boschnak!
A STEPS élőben is lenyűgöző volt – bivalyerős, jól kitalált rendszer, méltó vetélytársa a Boschnak!

Másfél wattos agydinamó? Elsőre nekem sem esett le, hogy miért jó a „kevesebb”, lévén az előző években pont a kimeneti teljesítmény növelése, párhuzamosan az agydinamó tömegének és gördülési ellenállásának csökkentése volt a fő célkitűzés. Hát persze: a modern LED-es fényforrások már távolról sem igényelnek akkora teljesítményt, mint a halogénes világításrendszerek, már 1,5 Wattal is bevilágítják az utat az egyik falutól a következőig. Tehát a fent felsorolt három szempontból a tömeg és az ellenállás minimalizálása vált az új csapásiránnyá a világításrendszerek terén, a 2015-ben elsuhanó komfort- és túrakerékpárok agydinamója mindössze 100 grammal lesz nehezebb, mint egy közép-felsőkategórás első kerékagy, illetve 125 grammal könnyebb, mint a korábbi Shimano 3 Wattos agydinamó. Habár a dinamó hatásfoka nem 100%-os, azért közel van hozzá, így kb. 2 W hajtásteljesítmény „beáldozása” bőven elegendő lesz az éjszakai bicajozáshoz.

XT-s felirattal vagy anélkül, illetve Center Lockos változatban - a lényeg a kisebb teljesítmény, de már-már megszokott kerékagyagy tömeg és ellenállás...
XT-s felirattal vagy anélkül, illetve Center Lockos változatban – a lényeg a kisebb teljesítmény, de hozzávetőleg szokványos kerékagyagy-tömeg és ellenállás…

Tehát a kevesebb ebben az esetben több: megbízható, könnyű, kisméretű, maximálisan környezetbarát alkatrészt szerelhetünk kerékpárunkba, értelemszerűen soha nem kell az elemcserével vagy az akku töltésével vesződni. Ha lábunkban van a 200 W mellé még kettő, akkor a kerékpár világítása költségmentes lesz. Három új „másfeles” modell lesz elérhető, a DH-S701 , a DH-T785-1D , illetve a DH-T780-1N , mindegyik StVZO -szabványos, és már 2014 második felében érdeklődhetünk irántuk a kerékpár-kereskedésekben. A T780 agytestén az XT modelljelzés található, azaz felső kategóriás trekkingkerékpárokba szánja a gyártó. Szerencsére a Shimano hazai termékbemutatója rendesen elhúzódott, így az új világításrendszert ki tudtuk próbálni valós körülmények közt is: vaksötétben. 8 km/óra tempó mellett, 50 méterre előre tisztán láttam az utat, engem pedig véleményem szerint akár több 100-ról is láttak!

A megújult Alfine agyváltó, alatta a tartozékok...
A megújult Alfine agyváltó, alatta a tartozékok…

Az Alfine 8-fokozatú prémium kategóriás agyváltórendszert is átdolgozta a japán óriás, így hegymenetben, nagy nyomaték alatt is finom váltásokat tesz lehetővé. De gondoljunk a csomagos túrázásra: ebben az esetben még hegy sem kell a nagy nyomatékhoz! A fejlesztés mindenképpen dicséretes, ráadásul a váltókar is megújul, 7000-es sorozatszámot visel majd, tehát már valódi felső kategóriás váltómechanikáról beszélünk.

A megújult Inter-8-as, immár fekete agytesttel is!
A megújult Inter-8-as, immár fekete agytesttel is!

Az Inter-8-as agyváltórendszer az Alfine komfortkategóriás alteregója, belső mechanikája azonos, legfeljebb az agytest és a kiegészítő alkatrészei készülnek kevésbé kifinomult, fejlett alapanyagokból. A kezelőszervek formai kialakítása pedig a komfortkerékpárokon megszokott testhelyzethez igazodik. A súlytöbblet az egyetlen hátulütő, az Inter-8 költségkímélő megoldás, és ha igényeljük a 3-ujjas fékkart és a markolatváltót, akkor mindenképpen ez a jobb választás.

A régi Inter-7-esbe is sikerült az új technikát belepréselni...
A régi Inter-7-esbe is sikerült az új technikát belepréselni…

A régebbi 7-fokozatú agyváltómodell mechanikáját is továbbfejlesztette a Shimano, négykilincses szabadonfutó mechanikát kapott, így nincs többé a hajtás megkezdésekor tapasztalt kissé idegesítő „üresjárat”. A váltás pontossága és gyorsasága is párhuzamosan javul, ráadásul az Inter-7 modell elérhető lesz fekete agytestű változatban is.

A komplett Nexus-8 szett
A komplett Nexus-8 szett

KTM Teszt: 27,5” vagy 29”? Döntsd el te!

Nem tudsz dönteni? Érdekelnek az új trendek? Eddig 26-oson ültél? Most a KTM jóvoltából itt a lehetőség, hogy eldöntsd: melyik az igazi számodra!

ktm_teszt_web
KTM Ultra Sport 29″ és 27,5″

2014. március 3. és április 30. között 6 magyarországi kerékpárüzletben tesztelheted a KTM Ultra Sport 29″ és 27,5″ modelleket. Ezek sportolásra alkalmas mountain bike kerékpárok, alumínium vázzal, hasonló felszereltséggel, a két bringa igazából csak a kerék méretében különbözik.

A menetpróbával kapcsolatban a partnerüzletekben kaphatsz információt, a KTM tesztre az alábbi bringaboltokban jelentkezhetsz:

Budapest:

KTM kerékpárüzlet, III. ker. Emőd u. 48.    isz.:1031
Telefon: 1/242-2381
ktmbike@freemail.hu
www.ktmkerekpar.xls.hu

Debrecen:

Regina kerékpárbolt, Füredi u. 49-51.    isz.:4027
Telefon: 52/410-784
gemregina@t-online.hu
www.reginakerekpar.hu

Fót:

Wilker, Kerékpároutlet, Fehérkő u. 4     M3/M0 csomópont Fóti lehajtó    isz.:2151
Telefon: +3630/424-9442
kerekpar@wilker.hu
www.kerekparoutlet.eu.

Pécs:

Imperátor, Jászai M. u. 34.    isz.:7623
Telefon: 72/534-530
imperator@imperator.t-online.hu

Sopron:

KTM Bringa Park, Lövér krt. 84/b.    isz.:9400
Telefon: 99/313-714
bikes@ktmteam.hu
www.ktmbringapark.hu

Székesfehérvár:

Vitál Club Kerékpáruház, Királysor 58-60.    isz.:8000
Telefon: 22/500-977, +36-20/478-5444
info@vitalclub.hu
www.fehervarkerekpar.hu

.

 

A klasszikus számmal ért véget a pálya-vb – videók

Befejeződött a február 26. és március 2. között zajló pályakerékpáros világbajnokság, a kolumbiai Cali velodrómjában 19 versenyszámban osztottak szivárványszínű trikót, az utolsó estén a klasszikus számban, a férfi sprintben is eldőlt, ki a 2014. évi világbajnok.

palya_vb_2

A Mexikóban világrekordokat halmozó Francois Pervis mondhatni simán, két futamban nyert vasárnap este a német Stefan Botticher előtt, elölről és hátulról is. Ráadásul a francia sprinter a második menet végén 10.07-es utolsó kört jegyzett, ami egy ilyen döntőben igencsak figyelemre méltó. Pervis – a német sprinter hölgyhöz, Kristina Vogelhez hasonlóan – három aranyat nyert Caliban, ezzel ők a vb legeredményesebb versenyzői, a legeredményesebb nemzet is Németország, illetve Franciaország lett.

A férfi sprintdöntő videón:

Az utolsó napon két komoly kerékpársporttal rendelkező nemzetnek is összejött a világbajnoki cím: az amerikai Sarah Hammer a női omniumban bizonyult a legkiegyensúlyozottabb jó teljesítményre képes versenyzőnek, három számot nyerve, a férfiak párosversenyét pedig a spanyol duó nyerte, körelőnyüknek köszönhetően, a hajrákon legjobb belga párosnak meg kellett elégedni az ötödik hellyel. Döntőre került sor női keirinben is, ahol a már említett német éremhalmozó, Kristina Vogel diadalmaskodott.

A zárónap teljes közvetítése videón (12 perctől indul):

Az ötödik nap eredményei:

Férfi páros pontverseny (madison):
1. David Muntaner Juaneda, Albert Torres Barcelo (Spanyolország) 18 pont
2. Martin Blaha, Vojtech Hacecky (Csehország) 12 pont
3. Stefan Kueng, Thery Schir (Svájc) 7 pont
4. Andreas Graf, Andrea Mueller (Ausztria) 2 pont
5. Jasper De Buyst, Kenny De Ketele (Belgium) 31 pont (-1 kör)
6. Marco Coledan, Elia Viviani (Olaszország) 12 pont

Férfi sprint:
1. Francois Pervis (Fra)
2. Stefan Botticher (Ger)
1. Denis Dmitriev (Rus)
2. Matthew Glaetzer (Aus)

Női keirin:
1. Kristina Vogel (Ger)
2. Anna Meares (Aus)
3. Rebecca Angharad James (GBr)
4. Elena Brezniva (Rus)
5. Daniela Gaxiola Gonzalez Luz (Mex
6. Sandie Clair (Fra)

Női omnium:
1. Sarah Hammer (USA) 14 pont
2. Laura Trott (GBr) 20 pont
3. Annette Edmondson (Aus) 24 pont
4. Jolien D’Hoore (Bel) 35 pont
5. Leire Olaberria Dorronsoro (Esp) 46 pont
6. Katarzyna Pawlowska (Pol) 49 pont

Éretmtáblázat 19 versenyszám alapján:
1. Németrország: 4 arany 4 ezüst
2. Franciaország: 4 arany   1 bronz
3. Ausztrália: 3 arany 2 ezüst 3 bronz
4. Nagy-Britannia: 2 arany 1 ezüst 2 bronz
5. Új-Zéland: 1 arany 1 ezüst 3 bronz
6. Kolumbia: 1 arany 1 ezüst
6. USA: 1 arany 1 ezüst
8. Oroszország: 1 arany   4 bronz
9. Spanyolország: 1 arany   1 bronz
10. Belgium: 1 arany

Az első két nap összefoglalója:

Pályakerékpáros világbajnokság Kolumbiában – videók

A harmadik és negyedik nap összefoglalója:

Szenzációs kolumbiai sikerrel folytatódott a pálya-vb – videók

.

 

A kőkemény kockakövek szezonja is elkezdődött – videók

A hármas befutó: Vanmarcke, Boonen, Flecha

Belgiumban elkezdődött a hétvégén a kockaköves klasszikusok szezonja, szombaton az Omloop Het Nieuwsblad nyitotta a sort, majd következett ma a Kuurne-Brussel-Kruune.

Fotó: Team Sky
Fotó: Team Sky

a Gent környékén zajló UCI 1.HC kategóriás Omloop Het Nieuwsblad gyászszünettel kezdődött a két hete balesetben elhunyt belga kerékpáros, Kristof Goddaert emlékére,és sajnos az időjárás is sötét díszletekkel szolgált. Az esőben, csúszós utakon több bukás történt, többek között az korábbi világbajnok norvég Thor Hushovd (BMC) is áldozatul esett és a verseny feladására kényszerült.

Pedig a BMC komoly erőket mozgósított a 198 kilométer során, ahogy a Sky is, nem véletlen, hogy az akciódús klasszkuson ebből a két csapatból maradtak ketten a végjátéka, hogy eldöntsék az első hely sorsát. Az alábbi videón Ian Stannard (Sky) és Greg Van Avermaet (BMC) küzdelmét láthatjuk az utolsó kilométeren:

Ma az UCI 1.1 kategóriás Kuurne-Brussel-Kruune-re került sor, ahol a 197 kilométert hasonlóan hűvös időben kellett megtenni. A verseny kulcsmomentumát 120 kilométer után a Kwaremon emelkedője szolgáltatta, ahol az Omega Pharma-Quick Step és a Belkin vezetett sikeres támadást, öt, illetve négy embert delegálva a tízfős elmenésbe. Lássuk a videót, hogyan játszották ki lapjaikat az utolsó másfél kilométeren:

Eredmények:

Omloop Het Nieuwsblad:

1 Ian Stannard (GBr) Team Sky 4:49:55
2 Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team
3 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Sky 0:00:24
4 Sep Vanmarcke (Bel) Belkin-Pro Cycling Team
5 Niki Terpstra (Ned) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
6 Jean-Pierre Drucker (Lux) Wanty – Groupe Gobert 0:01:34
7 Taylor Phinney (USA) BMC Racing Team
8 Dries Devenyns (Bel) Team Giant-Shimano
9 Egoitz Garcia Echeguibel (Spa) Cofidis, Solutions Credits
10 Arnaud Demare (Fra) Fdj.fr

Kuurne-Brussel-Kruune:

1 Tom Boonen (Bel) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team 4:28:55
2 Moreno Hofland (Ned) Belkin Pro Cycling
3 Sep Vanmarcke (Bel) Belkin-Pro Cycling Team
4 Yves Lampaert (Bel) Topsport Vlaanderen – Baloise (PCT)
5 Stijn Vandenbergh (Bel) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
6 Maarten Wijnants (Bel) Belkin Pro Cycling
7 Guillaume Van Keirsbulck (Bel) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
8 Nikolas Maes (Bel) Omega Pharma – Quick Step Cycling Team
9 Matteo Trentin (Ita) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
10 Johan Van Summeren (Bel) Garmin Sharp

.

Szenzációs kolumbiai sikerrel folytatódott a pálya-vb – videók

Újabb két napon vagyunk túl a kolumbiai Cali velodrómjában zajló pályakerékpáros világbajnokságon, ahol a legnagyobb szenzációt két okból is a férfiak pontversenye szolgáltatta…

pálya_vb_2A pályasport egyik legkedveltebb „országúti” száma, a harmadik napon sorra kerülő 160 körös (40 km) pontversenye egyrészt hazai győzelmet hozott, amitől már önmagában tetőfokára hágott volna a hangulat, másrészt a kolumbiai siker egy régóta nem látott izgalmas futamban született.

A helyi hős, Edwin Avila Vanegas szinte minden kör előnyt szerző akcióban benne volt, amivel háromszor 20 pontot szerzett, az Új-Zélandi Thomas Scully pedig csak kétszer adott kört a mezőnynek, ami 40 pontot ért, de a hajrákon szorgalmasabban gyűjtögette a pontokat, így még az utolsó körre is nyitott maradt a küzdelem. A kolumbiai közönség őrjöngött és a semleges nézők is sokáig emlékezni fognak a versenyre.

A harmadik nap közvetítése videón:

Lezajlott a két nap során a férfiak olimpiai összetett száma, az omnium is, ami repülő körből (250 m),  pontversenyből, utolsó kiállósból, üldözéses versenyből, scratchből és 1000 méteres állórajtos versenyszámból áll. A francia Thomas Boudat a mezőny számokban nyújtott kimagasló teljesítményének (megnyerte a pontversenyt és az utolsó kiállóst, valamint második lett a scratchben) köszönhette győzelmét.

A negyedik nap közvetítése videón:

A nők eldöntötték tegnap, ki a világ legjobb sprintere 2014-ben, a német Kristina Vogel  sokadik szivárványszínű trikóját nyerte, annak ellenére, hogy a négy közé két kínai versenyző is bejutott. Női világbajnokot avattak a pontversenyben is, itt az egy körelőnyösök küzdöttek egymással, nagyobb jelentőséget kaptak a hajrák, végül  végül ausztrál aranyérem született Amy Cure révén.

a nőkre a keirin és az omnium versenyszám  befejezése vár, míg a férfiak között a klasszikus számban, a sprintben, valamint a madisonban, vagyis a páros pontversenyben hirdetnek világbajnokokat.

Eredmények:

Férfi 1000 méteres állórajtos időfutam:
1. PERVIS Francois (FRA) 59.385
2. EILERS Joachim (GER) 59.984
3. VAN VELTHOOVEN Simon (NZL) 1:00.518
4. MAKSEL Krzysztof (POL) 1:00.533
5. HAAK Hugo (NED) 1:01.076
6. PUERTA ZAPATA Fabian Hernando (COL) 1:01.110

Férfi 160 körös (40 km) pontverseny:
1. AVILA VANEGAS Edwin (COL) 70 pont
2. SCULLY Thomas (NZL) 66 pont
3. TERUEL ROVIRA Eloy (ESP) 58 pont
4. GRAF Andreas (AUT 50 pont
5. CHEUNG King Lok (HKG) 41 pont
6. IRVINE Martyn (IRL) 35 pont

Férfi omnium:
1. BOUDAT Thomas (FRA) helyezési szám: 24
2. VELDT Tim (NED) h. sz.: 28
3. MANAKOV Viktor (RUS) h. sz.: 32
4. GATE Aaron (NZL) h. sz.: 34
5. CLANCY Edward (GBR) h. sz.: 35
6. ARANGO CARVAJAL Juan Esteban (COL) h. sz.: 38

Női 3000 méteres üldözéses verseny:
1. ROWSELL Joanna (GBR) 3:30.318
2. HAMMER Sarah (USA) 3:31.535
3. CURE Amy (AUS) 3:36.174
4. SOLOVEI Ganna (UKR) 3:37.003

Női sprint:
1. VOGEL Kristina (GER)
2. ZHONG Tianshi (CHN)
3. LIN Junhong (CHN)
4. VARNISH Jessica (GBR)

Női pontverseny:
1. CURE Amy (AUS) 38 pont
2. POHL Stephanie (GER) 35 pont
3. GLAESSER Jasmin (CAN) 32 pont
4. ARCHIBALD Katie (GBR) 25 pont
5. CALLE WILLIAMS Maria Luisa (COL) 24 pont
6. RYAN Caroline (IRL) 21 pont

.

Mavic Mektronic elektronikus váltórendszer 1999-ből

Itt jól látható a fékkarba iktatott vezérlő...

A RetroBlogban nemrég bemutatott Mavic Zap elektronikusan vezérelt hátsó váltórendszer bőven megelőzte korát: 1992-ben már profi kerékpárosok használták, az olimpia bajnok, világcsúcstartó Chris Boardman számos versenyt nyert vele, 1994-től pedig a publikum is megvásárolhatta. De nem tették, így a francia gyártó másfél esztendővel később levette kínálatából. 1999-ben kihozta a felújított változatot, a Mektronicot, amely ismét csak 2 évig volt kapható. A jelen cikk az okokkal foglalkozik…

A vezérlégombok már a fékváltókaron...
A vezérlégombok már a fékváltókaron…

A Mavic visszavonulót fújt a Zap iránti csekély érdeklődés láttán, de az elektronikusan vezérelt váltórendszer tervet azért nem dobta sutba. A Zap kiválóan működött, többek közt az angol Chris Boardman Tour de France prológot nyert segítségével, olimpiai bajnok lett, majd világbajnoki 3. helyezést ért el. Szerette is a Mavic újdonságát, látta benne a jövőt, még ha nem is jelentett akkora előrelépést, mint a mai elektronikus váltórendszerek.

A Recikli kínálatában ilyen Mektronik csodák is vannak...
A Recikli kínálatában ilyen Mektronik csodák is vannak…

A versenysikerek láttán a Mavic fejlesztői és marketingesei elkezdtek azon töprengeni, hogy mi hiányzott a Zap sikeréhez. Talán túl egyszerű, nem elég látványos, csúnyák a vázon futó vezetékek, használata nem elég praktikus? Mit lehet még hozzátenni, ami beindítja a mezei kerékpárosok fantáziáját? Olyan döntés született, hogy legyen még egy nekifutás: az alap legyen a Zap, amely vezeték nélküli jelátvitelt kap, lesz egy központi vezérlőegység, melynek kijelzőjén minden információ megjeleníthető, a fékváltókar is tartalmaz vezérlőgombokat, így immár mindhárom kormányfogásból könnyedén kezelhető. Erre jött még a fokozatugrás 8-ról 9-re, a fékváltókar futurisztikus formavilága, illetve az első átdobó fékváltóról történő vezérlése. A modernizálás potenciálisan számos jó ötletet tartalmazott, de az egyik, nevezetesen a rádióhullámos jelátvitel, habár kódolt elven működött, a Mektronic látványos bukását okozta.

A vezérlőegység: tudásával ez is jóval megelőzte korát!
A vezérlőegység: tudásával ez is jóval megelőzte korát!

Mit is nevezünk elektronikus váltórendszernek? A Mavic mindkét rendszere valójában elektromechanikus, azaz a vezérlés elektronikus, de a hátsó váltó nem tartalmaz motort, a terelőgörgő oldalirányú mozgatását saját forgása végzi. Ezzel szemben a modern elektronikus váltórendszerek már szervomotorral végzik a váltókanál oldalirányú mozgatását. Az utóbbi előnye a gyorsabb működés (akár a mechanikus rendszereknél is!), az elektromechanikus rendszerrel valójában viszont lassabb a váltás folyamata, mint egy mechanikus, fékváltókaros vezérléssel. Továbbá a modern elektronikus rendszerek képesek önmagukat kalibrálni, amíg a Mavic „hibridrendszere” kézi kalibrációt igényelt.

A hátsó váltó szebb lett, de a Zap-hoz képest technikai bravúrt nem mutatott be...
A hátsó váltó szebb lett, de a Zap-hoz képest technikai bravúrt nem mutatott be…

Hibrid váltórendszerekre több példa is van a kerékpáriparban: a Suntour 1990-ben jelentkezett a Browning Electronic AccuShift Transmission-nel, amely az első lánckerékváltást tette gyorsabbá, könnyedebbé, illetve a német Sachs elektronikusan vezérelt agyváltóval (Speedtronic) lepte meg a technokrata beállítottságú kerékpárosokat 1994-ben. A valódi országúti versenyfelhasználás területére viszont kizárólag a Mavic merészkedett, egészen 2009-ig, a Shimano Di2 piaci bevezetéséig senki nem jutott túl a prototípus-gyártáson ebben a rendkívüli igényeknek kitett szegmensben.

A felső szarv a mai modern fékváltókarokon visszaköszön: ez az ötlet is bőven megelőzte korát...
A felső szarv a mai modern fékváltókarokon visszaköszön: ez az ötlet is bőven megelőzte korát…

Ma 2014-et írunk, és vezeték nélküli jelátvitellel a Mektronicon kívül még egyetlen gyártó sem jelentkezett. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg alkalmazása egy újabb sor problémát vet fel, amikor már bőven van megoldandó feladat a vezetékes rendszerek esetében is. Talán a Mavic is jobban járt volna, ha a nagyra törő tervekkel szemben csupán a Zap apróbb hibáit orvosolta volna: esetleg egy központi kijelzővel, 9 fokozattal, fékkartest-kapcsolóval megspékelve az eredeti koncepciót.

Itt jól látható a fékkarba iktatott vezérlő...
Itt jól látható a fékkarba iktatott vezérlő…

1999-ben számos Mavic által szponzorált profi országúti csapat megkapta tesztelésre a Mektronicot, de az újítás már ezen a szinten megbukott. Találtam egy informális interjút a franciák egykori kiváló versenyzőjével, Jacky Durand-nal, amely az akkor bemutatott új váltórendszer kérdését is érintette. Íme egy idézet a beszélgetésből:

Ó, ne is kérdezd! Megyek a mezőnyben, nézünk előre, látok egy magasfeszültségű vezetéket a távolban, összenézek csapattársammal, tudjuk, hogy most nehéz percek következnek. Ahogy a zizegést meghalljuk, a hátsó váltó egyet csipog, majd a legnehezebb fokozatba teszi a láncot. Ezt még éppen megelőzzük azzal, hogy elöl is leváltunk. A hátsó váltó fél percig működésképtelen, lebénul. Ha nem jó a fokozat, akkor válthatunk a nagy lánctányérra, de ennyi… Nagy nehezen éltre kel, és végre használható. Aztán jön a következő távvezeték, vasúti átjáró, meg miegymás…

Íme a Mektrinic egy hagyományosabb vázon...
Íme a Mektronic egy hagyományosabb vázon…

A tanulságot a nagy kerékpáralkatrész-gyártókkal együtt mi is levonhatjuk: a francia lelkesedés az innováció végletekig való feszegetése felé az autóipar mellett itt is visszaüt. A Professzor becenévre hallgató Chris Boardman további érdekességeket mondott a Mavic elektromechanikus rendszerekkel kapcsolatban:

Sok ötletet kaptam a brit pályaprogramhoz a Mavic egykori fejlesztéseiből. Versenyzőként le voltam nyűgözve az ottani mérnökök lelkesedésétől, hozzáállásától, amit később megpróbáltam saját fejlesztő munkámba átültetni. A Zap különösen közel állt szívemhez, mivel szeretem az egyszerű de zseniális megoldásokat, amelyet akár tovább is fejleszthetők. Például a Zap esetében a fékkarfogásból történő váltás is megoldható volt, ha a kapcsolót a kar belső felületére epokittel felragasztjuk. A Zap kiválóan alkalmazható volt időfutam-kerékpárokon, ahol így mind a könyöklőfogásból, mind a fékkarfogásból lehetett fokozatot váltani. Ezt még a mai mechanikus váltórendszerek sem tudják megvalósítani. Az egyetlen probléma a Zap-pal, amire nekem nem sikerült megoldást találni, az a rendszer lassúsága: egyszerre egyetlen fokozatugrás, amely 1-2 másodpercig is eltarthatott. A legtöbb időfutam során ez nem jelentett gondot, de országúti mezőnyversenyben, a belga klasszikus versenyeken már inkább.

A felsőfogás kapcsolói a kijelzőegységen kaptak helyet...
A felsőfogás kapcsolói a kijelzőegységen kaptak helyet…

Természetesen Chris megkapta a Mektronicot is tesztelésre, de az már neki sem nagyon tetszett:

A Zap megbízható volt, rendkívül kevés meghibásodás történt a 8 év (!) használat során. Az egyik ilyet például a szerelőm figyelmetlensége okozta, aki egy időfutamverseny előtt elfelejtette rendesen rácsavarni az elemtartó fedelét, az elem menet közben kiesett, ezzel megbénítva az egész rendszert. A Mektronic viszont már az első próbák során fejtörést okozott. Habár a rádiójel-átvitel kódolt volt, sok esetben tapasztaltunk zavart, ekkor az egész rendszer lebénult. A legviccesebb az volt, hogy az edzések során mindig érzékeltük az út mellett felállított sebességmérő radarokat: ezek hatására a váltás lehetősége átmenetileg megszűnt. A másik probléma a hátsó váltómechanika kialakítása volt, amely a Zap-nél kisebb láncfelvevő kapacitással rendelkezett, így a széles áttételtartományokat nem tudta kezelni. A hegyi versenyeken sajnos az optimálisnál szűkebb áttételekkel voltam kénytelen hajtani. A váltás folyamata is tovább lassult a Zap nem túl pörgős ritmusához képest, akár 2 másodperces „gondolkodások” is előfordultak.

A hátsó váltó más szögből...
A hátsó váltó más szögből…

A Mektronic formai kialakításáról, esztétikájáról is érdemes néhány szót szólni. A fékkarfogás formája mindenképpen megelőzte korát, a felső „szarv” 4. fogást tett lehetővé, amelyet ma előszeretettel alkalmaznak a nagy alkatrészgyártók. Már a fékkarfogáson eleve 2 pár gombszett volt, amelyet további két párral lehetett kiegészíteni, így az ergonómiát végképp nem érhette panasz. A színvilág, a szett megjelenése is merész, formabontó, az általános vélemény szerint jól eltalált, esztétikus. A kijelző információbősége, koncepciója ugyancsak megelőzte korát: jó egy évtizedet kellett várni arra, hogy ilyen „műszerfalak” kerüljenek a kerékpárok kormányára.

A sebességmérő jeladó is a rendszer részét képezte...
A sebességmérő jeladó is a rendszer részét képezte…

Összegezve, a Mavic rengeteg újítást hozott a kerékpáriparba. 1973-ban mutatta be az első aerodinamikus kerékszettet, majd az első karbonküllős modellt, a piacon ők jelentkeztek elsőként gyári kerékszettel, az első elektronikus váltásvezérléssel, a patentszárba integrált jeladóval és így tovább. A cég a látványos kudarcok ellenére hosszú karriert futott be, és ma az egyik legismertebb alkatrészgyártó a világon. Ezért szeretjük!

Nézd meg a bringát élőben a Recikli Biciklinél!

Szöveg: Németh Balázs
Képek: Recikli és Németh Balázs

casati_mavic_elektro_3

Benkó Barbi blogja: edzőtábor a „rosszabbik” szigeten, Tenerifén

Benkó Barbara az újabb mountain bike válogatott edzőtábor eseményeiről mesél legfrissebb blogjában, amire Tenerifén került sor:

IMG_0870Ismét lehetőségünk nyílt egy két hetes edzőtáborra a Szövetség szervezésében, ezúttal a télen is ideális klímájú Tenerifén. Most jóval kisebb csoporttal utaztunk, csak a felnőtt keret volt lent, de kiegészültünk pár csömöri fiatallal és master korosztállyal :), valamint a komplett Waberer’s csapattal. Kísérőnk Valter Tibor, felnőtt Szövetségi Kapitány volt. Hamar megtalálta a csapat a közös hangot és jó hangulatban telt el a két hét, ami szerintem nagyon fontos, hogy az ember a sok edzés között megfelelően tudjon pihenni és kikapcsolódni, ne forduljunk be.

Örültem, hogy ismét egy új helyszínt ismerhetek meg. Nem titkolt célom az is volt, hogy összehasonlítom a szigetet Gran Canaria-val, melyik lehet ideálisabb edzésre. Mindent egybevetve nekem Gran Canaria jobban bejött. Edzésre számomra ideálisabbnak tűnik, és ami a legfontosabb, időjárás szempontjából sokkal kiszámíthatóbb. Ennek oka gondolom az El Teide, ami a maga 3780 méterével Spanyolország legmagasabb hegye. Az időjárás-jelentésre sem nagyon lehet hagyatkozni, mert a Teide gyakran bevonzza a felhőket és egyik-pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik az idő. Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagy szerencsénk volt az idővel és egy napot sem kellett kihagynunk és én személy szerint úgy érzem, hogy kiváló edzésmunkát tudtam végezni.

IMG_0869

Volt olyan, hogy elindultunk verőfényes napsütésben, felértünk a hegyre, de közben beborult masszívan a másik oldalon, köd lett és hazafelé már annyira fáztunk lefelé, plusz kicsit meg is áztunk, hogy gyors zuhany után sapkában, melegítőben, pulcsiban feküdtem az ágyban több, mint egy óráig és még utána is fáztam, kék volt a körmöm meg a szám, pedig nem festettem be… Ja igen, itt azt tudni kell, hogy csak és kizárólag szintet lehet menni, átmozgató edzésen is a legkevesebb 500 méter szint volt, ami összejött és azt a másfél órát „síkon” mentük. Ez azt jelenti, hogy felfelé, főleg ha szép idő van és süt a nap, szakad az emberről a víz, úgy hogy csak rövid-rövidben megy, lefelé viszont picit sincs meleg, úgyhogy kell ruhát vinni bőven, néha úgy éreztem magam, mint a tinininja teknőc induláskor,  televoltak a zsebeim, de lefelé azért nem bántam meg, hogy volt nálam ruha. Úgy voltam vele, hogy inkább még a nyakam köré is tekerek egy mezt, csak ne fázzak meg.

IMG_0918

Volt jó pár profi országútis is a szigeten, Pozzato és egy csapattársa, meg két Katyusás a mellettünk lévő hotelben laktak, Astana, Orica és Movistar mezben is láttunk mozogni pár embert és szemmel láthatólag nem hobbisták voltak, akik vették a mezt. Mondjuk ők egyszerűbben oldották meg a dolgot, kísérő autójuk volt és abból öltözködtek meg frissítettek. Igaz, nem egy színvonalon vagyunk, ez több jelből is észrevehető, legszembetűnőbb a sebesség különbségünk 🙂 De ők is jófejek voltak, mindig köszöntek, az utolsó napokban a Movistaros srácok már előre integettek, jó párszor találkoztunk velük.

IMG_0893

Ami a legszembetűnőbb különbség volt Gran Canaria-hoz képest, hogy jóval kevesebb nyugat-európai hobbi kerékpáros volt, aki csak úgy kijár telente 1-2 hétre barátokkal, családdal kerékpározni. Töredéke volt a számuk a másik szigeten bringázókhoz képest. Ez gondolom szintén a magas hegyeknek és a szeszélyes időjárásnak köszönhető. Na meg az utak minősége sem túl jó és az autósok sem figyelnek ránk, de legalább otthon éreztük magunkat.  A turisták itt mintha kicsit igénytelenebbek lennének, mint a szomszéd szigeten. Sok a kelet-európai, orosz, lengyel és cseh nyaraló, de itt is megvan a skandináv, holland, angol vonal. Úgy láttam a katalógusokban, hogy kicsit olcsóbb, mint GC, a repülés és a hotelek is, nyilván ezért van az, hogy a kevésbé tehetősek is megengedhetik maguknak, hogy mégis biztos jó időbe és egzotikus helyre utazzanak nyaralni.

IMG_0959Engem igazából csak az zavart, hogy egy-két embernél a kultúra teljes hiányában a világba köpködés és tüsszentés teljesen normális volt, utcán, hotelben, bárhol, ami szerintem elég undorító. A hotelünk elvileg 4 csillagos volt, amiből kettő azért az égen maradt, elég koszos és lepukkant volt, de mindegy, sok időt nem töltöttünk ott, aludni én egészen jól tudtam, bár sokan panaszkodtak mindenféle zajokra, de szerencsére alvás problémáim ritkán vannak. Rajtunk kívül csak egy magyar házaspár volt a hotelben, főleg angolok és hollandok lakták. Az átlagéletkort jelentősen csökkentettük és volt sok fura figura, de legalább ezek is mókára adtak okot. 🙂

Jók ezek az edzőtáborok, mert azon kívül, hogy most végre lehetőséget kaptunk, hogy meleg éghajlaton készülhessünk mindig volt kivel menni, otthon én személy szerint úgy is mindig egyedül megyek. Én a legtöbbet a Vígh Zolival mentem, vagy a Brigivel, aki egyben szobatársam is volt.

A növényzet tipikus kanári-szigetek, sziklás, trópusi, de itt kevesebb volt a sivatagos rész a hegyek miatt. Itt megteheti az ember, hogy gondol egyet, felkel az óceán partról a napozásból, beül az autóba, megy 60 km-t és hógolyózik a Teide-n. Ezt mi is kipróbáltuk az egyik pihenő napon. Béreltünk egy Pandat, beültünk öten és felmentünk a Teide lábához, ahonnan a sílifttel egészen a kráter aljáig fel lehetett menni, merthogy ez egy vulkán, ami 100 éve még aktív volt. A kárterhez vezető turistaút sajnos le volt zárva jegesedés miatt. Így is nagy élmény volt, már maga az út is, mentek a poénok, én vezettem, szegény Panda nem köszönte meg a 2500 szintet öt személlyel, plusz gondolom a sok turista már kihúzatta rendesen, a féke is odavolt, de biztonságban megjártuk oda-vissza. 🙂 Mily meglepő, Pozzatoék ugyan ezt a „tripet” tolták pihenő napon. Maga a fennsík fentről mesésen néz ki a havas hegycsúcsokkal, tiszta időben át lehet látni a szomszéd szigetekre, az óceánra, elég exkluzív… Bringával is voltunk fent természetesen, az út két oldalán óriási megkövesedett lávafolyamok, nagyon komoly látvány.

IMG_0942 (1)Összességében remek volt ez a két hét, köszönjük szépen, hogy még ha last minute-ban is, de összehozták nekünk a tábort! Nem csak edzés szempontból, de szerintem csapatösszetartásra sem volt utolsó, itt lehet igazán megismerni a többi válogatott tagot, és ha arra gondolunk, hogy most kezdődik a riói kvalifikációs időszak és együtt kell megszereznünk a kvótát érő pontokat, akkor lényeges lépést tettünk a siker felé. Összeszoktunk és azt kell mondanom, hogy elég jó csapat jött össze, ami nagyon fontos a mentális és lelki felkészültséget tekintve.

Most újra visszaülök kis időre az iskolapadba, bár kedves csoporttársam jóvoltából kint is értesültem mindenről és nem maradtam le nagyon. Sokat azonban nem leszek itthon, arra jó lesz, hogy kicsit feltöltődjek, szeretteimmel legyek és elvégezzük az utolsó simításokat a formámon, március 14/15-én ugyan is már Izraelben versenyzem a csapattal!