Már most több mint 1700-an előneveztek, így biztos, hogy az eddigi legnagyobb létszámmal indul útjára május 3-án, szombaton a 15.Balatonkör túra. Nevezz be Te is, és legyél részese az év egyik legnagyobb kerékpáros bulijának! Nevezési lehetőség itt:www.balatonkor.hu/nevezesi-informaciok.
Az internetes előnevezés határideje: 2014. április 23. (szerda)!
Távok, szálláslehetőségek és részletes információ awww.balatonkor.huoldalon. A Nagykör (206 km) és Kiskör (85 km) indulói között a helyszínen egy-egy 150.000,- Ft értékű SCOTT kerékpárt sorsolunk ki.
Aki elindul a McDonald’s BringaMánia Balatonkör bármelyik távján, az bekerülhet a McDonald’s Bringamánia TEKERJ EL RIOBA! játékába, amivel értékes ajándékokat nyerhet, és ha igazán szerencsés, akkor másodmagával eljuthat a híres Maracana Stadionba, Rio de Janeiro-ba a július 13-ai döntőre! Részletek a www.bringamania.hu oldalon.
ANyitott Balaton programsorozatkeretében három napra Budapestre költözik a Balaton. Április 25-26-27-én az Erzsébet téren a Balaton környéki települések mutatkoznak be. A programok közül kiemelkedik a szezonnyitó BringaMánia Balatonkör, amire itt személyesen is nevezhetsz.
Az eredményes marokkói szereplés ellenére több nehézséggel kellett megküzdeni az utóbbi időszakban kontinentális csapatunknak, ezekről kérdeztük az Utensilnord sportigazgatóját, Stubán Ferencet.
Kusztor kedvezőbb feltételek reményében távozik
Bikemag: Kezdjük a legfrissebb hírrel, Kusztor Péter, akitől akár UCI Europe Tour-pontszerző eredményekre is számíthattunk volna idén, elhagyja az Utensilnord csapatát. Mi történt?
Stubán Ferenc: Kusztor Péter kezdeményezésére bontunk szerződést, leendő kontinentális csapata (nem hivatalosan: http://www.procyclingstats.com/team/2230-Amplatz-BMC-2014 – a szerk.) jobb feltételeket kínált neki. A döntését elfogadtam, nem kívántam akadályt gördíteni az átigazolás elé, remélem megtalálja a számítását.
Bikemag: Ki lehet az utód? Tudsz-e már ezzel kapcsolatban érdemleges információval szolgálni?
Stubán Ferenc: Mindenképpen fiatal, ambiciózus versenyzőkre szeretnénk építeni, akiben benne van a fejlődés lehetősége. Nem mondanék még nevet, de olyasvalakivel fogunk erősíteni, aki elszánt és örömmel dolgozik a jövő eredményeiért.
Stubán Ferenc még a teljes sorával Marokkóban
Bikemag: Sajnos Kusztor kiválása mellett balesetek is tizedelték az Utensilnord magyar sorát, Holló Botond korábban kulcscsont-törést szenvedett, Dér Zsoltnak pedig a térdkalácsa tört el Marokkóban. Hogy vannak jelenleg a srácok?
Stubán Ferenc: Botondnál nem adódott semmilyen komplikáció, szépen gyógyult, már elkezdte az edzéseket. Őrá mindenképpen számítok már az április 29-én, Veszprémben kezdődő hatnapos Carpathian Couriers Race U23-as versenyen, ahol rajthoz áll a csapat többi huszonhárom év alatti kerékpárosa mellett. Zsolt a körülményekhez képest jól van, napi szinten jár kezelésekre, még nem edzhet, de pozitívan tekint előre.
Bikemag: Mi vár még a csapatra a közeljövőben a Carpathian Race-en kívül?
Stubán Ferenc: Május 5-én kezdődik Lengyelországban a Szlakiem Grodòw Piastowskich háromnapos 2.1-es verseny, majd május 13. és 17. között a Visegrádi V4 versenyek, 17-én a magyarországi szakasszal. 18-án kritérium bajnokság Újkígyóson, júniusban pedig Olaszországban, valamint aromán- és szerb körversenyen is rajthoz állunk majd.
Az EVOC méltán híres a különböző felhasználásra tervezett táskáiról, számos úttörőnek számító funkciót, illetve védelmi megoldást ők szabadalmaztattak. Az extrém kerékpározáshoz tervezett meglepően széles választékukban például a legtöbb modell méretfüggő integrált gerincvédővel rendelkezik, így egyesítve a funkcionalitás a biztonság fokozásával.
Az FR Tour modell 30 literes extrém MTB-specikus modell, innovatív ITS-hátsó szellőztető rendszerrel, amely valóban a freeride és az enduró kerékpározás tempója és testhelyzetében nyújtja az optimális hűtést. A korábban bemutatott 16 literes modellel szemben kétségtelen előnye, hogy eposzi enduro/freeride túrákra is elegendő tárolókapacitással rendelkezik, a túrához szükséges holmik közül semmit nem kell otthon hagyni, bepakolhatod akár a fényképezőgépet is, amellyel az élmény örök lehet.
Az FR Tour tehát hosszabb, akár többnapos extrém kerékpáros túrákhoz vagy speciális alkalmakra ideális választás: teljes értékű gerincvédős hátizsák. Kellő biztonságot nyújt az Alpok átkeléséhez, de súlyával mégsem fogyasztja fölöslegesen az energiát. Mozgás semleges terhelést tesz lehetővé, maximálisan kényelmes, akár huzamosabb időn keresztül, sok cuccal is. Érdemes megjegyezni, hogy az EVOC nemzetközi díjak tucatjait gyűjtötte be különböző felhasználásra szánt megannyi hátizsákjával és minőségi kiegészítőjével, a minőség és funkcionalitás tehát garantált!
A hátizsákot szoros illeszkedés jellemzi, kényelmes viselet, köszönhetően a teljesen átszellőző rendszernek, amely megakadályozza bármilyen hő felhalmozódását. Az EVOC a technológiának a LITESHIELD CARRY SYSTEM AIR fantázianevet adta. Az új 2014-es modell áttervezett, ergonómikus derékövet és a már említett légáteresztő rendszert alkalmazza.
Napjainkban üzemelik be Budapesten a közbringa rendszert, ezzel kapcsolatban érkezett egy hír a „sógoroktól”, Bécsben már sikeresnek mondható a kerékpár kölcsönzésnek ez a formája:
2014 első negyedévében minden hónapban több mint száz százalékkal nőtt a közbringát használók száma az osztrák fővárosban. 2005 óta nem volt ilyen növekedésre példa.
A bécsi közbringa-rendszer, a Citybike keretében jelenleg 116 dokkolóállomás és 1 400 kerékpár áll az osztrák főváros lakói és látogatói rendelkezésére, akik a statisztikák szerint szorgalmasan élnek is a lehetőséggel.
2014 első negyedévében ugyanis – a tavalyi év hasonló időszakához képest – minden hónapban a száz százalékot meghaladó mértékben nőtt a Citybike-használatok száma: januárban 109, februárban 110, márciusban pedig 163 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy 2013 első negyedévéhez képest 82 ezerrel többször pattantak közbringára Bécsben.
Ilyen mértékű növekedést utoljára 2005-ben tapasztaltak, pedig folyamatosan bővítik a rendszert. Az elkövetkező hetekben például 500 új kerékpárt állítanak szolgálatba. Egy részükkel a régebbi, elhasználódott bicikliket váltják ki, a maradék száz pedig plusz járműként jelentkezik majd. Dokkolóállomásból négy továbbit terveznek.
Tavaly egyébként 480 ezer regisztrált felhasználója volt a Citybike-rendszernek, akik a mintegy 790 ezer út során összesen 2,5 millió kilométert tettek meg.
A Giro d’Italia korábbi királya, a kétszeres győztes Gilberto Simoni a Central European Tour bemutatása kapcsán járt Magyarországon, ekkor készítettünk vele interjút.
Bár a kerékpársport-rajongóknak nem kell bemutatni Gibót, ő ezt a sajtótájékoztatón mégis megtette, ahogy fogalmazott, csinált egy kis felmérést 17 éves profi pályafutásáról:
Gilberto Simoni
25 év alatt 7-800 000 km-t tekertem, összesen 2000 versenyen, ezek között 15 Girón, 5 Vueltán és 4 Touron indultam. Ha egymás után raknánk a napokat, ez 6 év folyamatos versenyzést jelentene. Mind a mai napig ez a legszeretettebb sport számomra, szerintem aki egyszer felfedezi a bringázást, nehezen fogja abbahagyni. Nekem lehetőségem volt sikeresen visszavonulni, de sokan vannak, akik sosem nyernek, mégis egész életükben kerékpároznak. Azt hiszem mi mindnyájan, amikor felmegyünk egy hegyre érezzük, hogy erre születtünk.
A 42 éves olasz sztár ezek után a Central European Tour kapcsán beszélt többek között arról, hogyan szolgálhatja egy nemzet javát az erős kerékpársport, egyrészt továbbvihetné Magyarország nevét, másrészt remek lehetőség a fiataloknak, hogy valami jó dologgal foglalják el magukat. A hivatalos sajtótájékoztató után pedig rendelkezésünkre állt, válaszolva a vele kapcsolatos aktuális kérdésekre.
Bikemag: Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy Budapesten üdvözölhetünk, de hadd kérdezzem meg, hogy versenyek népszerűsítésével professzionális szinten is foglalkozol, vagy ez csak alkalomszerű tevékenység?
Gilberto Simoni:Köszönöm, nekem is nagy öröm, hogy itt lehetek. Ez nem munka, a szabadidőmből teszek eleget ilyen felkéréseknek, ezzel egyrészt elismerik amit letettem az asztalra versenyzőként, másrészt nekem is lehetőség, hogy felfedezzek szép dolgokat a világon.
Gibo hamar barátokra lelt Budapesten az olasz bringákkal foglalkozó exversenyző Bikeexpresszes srácok között
Bikemag: És így egy nap után hogy tetszik Budapest?
Gilberto Simoni:Nagyon szép, tipikusan olyan város ilyen rövid idő alapján is, ami visszahúz! Turistaként is, de a legszívesebben bringára is ülnék, és úgy fedezném fel a környéket. Kár, hogy csak három napot vagyok itt.
Bikemag: Ha nem a kerékpársportból élsz, mivel foglalkozol most a mindennapokban?
Gilberto Simoni:Már amikor bringáztam, ingatlanokba fektettem pénzt, most is ebből élek, ingatlanbefektetésből. Nem gazdagodtam belőle meg nagyon, de eltartom a családom, nincsenek gondjaim, és van időm akár kerékpározni is.
Bikemag: Mennyi időt töltesz még nyeregben? Indulsz még versenyeken?
Gilberto Simoni:Már nem versenyzem, csak alkalomszerűen tekerek. Rengeteget kerékpároztam már, úgyhogy a versenyzésből elég volt, de ha invitálnak különböző eseményekre, akár GranFondo-maratonokra, szívesen részt veszek, legutóbb például a Kanári-szigetekre hívtak meg.
Simoni és Abduzsaparov a CET vendégeként
Bikemag: Térjünk vissza kicsit versenyzői pályafutásodra, az idő távlatából mire emlékszel legszívesebben?
Gilberto Simoni:A kerékpársport nagyon sokat adott nekem, még most is szívesen vagyok a szurkolók, versenyzőtársak között. Számomra a Giro d’Italia marad mindig a legszebb emlék. Lehet, hogy a Tour a legfontosabb, de nekem mégsem annyira kedves, mint a Giro. Az olasz körverseny kevésbé feszült hangulatú, élvezhetőbb. Könnyen mondom ezt, mert kettőt nyertem, de nem csak nekem ez a véleményem, hanem sok külföldi bringásnak is, akik elindultak már. Persze amikor nyertem, nem volt annyira szórakoztató, de azóta csak a legszebb pillanatok maradtak meg.
Bikemag: Lehet nem tőled kellene megkérdeznem, de anno a Giro d’Italia helyszínén is feltűnt, hogy mekkora közönségkedvenc vagy Olaszországban. Amikor Di Luca vagy Contador volt a leggyorsabb, és te már nem az első helyért csatáztál, akkor is téged fogadott a legnagyobb ováció a hegyen. Szóval szerinted mi lehet a titkod, hogy ilyen hihetetlenül népszerű lettél, akár a többiekhez képest is?
Gilberto Simoni:Szerintem ebben nem csak a két győzelem, hanem az öt dobogós helyezés is benne van. Abban az időben (1999-2007 – a szerk.) ha valaki meg akarta nyerni a Giro d’Italia-t, akkor Simonit kellett megvernie. És sikerült is nekik – teszi hozzá Gibo nevetve. Akkoriban mindenki ellenem versenyzett, a szurkolók is tudták ezt, és nagyon sokan mellém álltak. Hogy miért szerettek annyira, tőlük kellene megkérdezni, talán mindig történt körülöttem valami érdekes, megszokták, hogy mindig ott vagyok, nem tudom pontosan a választ.
Ebéd a Dunán
Bikemag: Jelen pillanatban a tifosiknak tulajdonképpen csak Vincenzo Nibali maradt, minek tudható be szerinted, hogy az olasz kerékpársport nem olyan sikeres, mint a te idődben, Cipollinivel, Bettinivel, Bassóval és még sorolhatnánk a neveket?
Gilberto Simoni:A kerékpársport globálisan átértékelődött, új helyszínekkel nemzetközi szinten is, végbement egy generációváltás, megerősödtek nemzetek, mint az angolok, norvégok, amerikaiak, ausztrálok. Olaszországban szokták mondani, hogy megtanítottuk a világot a kerékpársportra, de elhaladtak kicsit mellettünk. Már nem elég a tradíció, másabb lett a kerékpározás, városokat kellene átszervezni forgalom szempontjából. Olaszországban a gazdasági válság is rányomta a bélyegét, a nagy versenyek, amiket ti láttok, jól mennek, de a kisebbek nagy gondban vannak. A fiatalok is egyre inkább eltávolodnak a sporttól (nem csak a kerékpársporttól), és manapság megfigyelhető a nyerési kényszer is, ami más, mintha egyszerűen csak győzni akar valaki, sokkal nagyobb most a nyomás. Ennek ellenére tehetségek mindig vannak, Nibalin kívül ott van a fiatal Moser (Moreno), Fabio Aru az Asztanából, vagy Diego Ulissi a Lampréban.
Bikemag: Ha már szóba került Nibali és a Giro, végezetül egy tippet kérnénk az idei versenyre!
Gilberto Simoni:Hiányzik a főszereplő, a címvédő Nibali – Gibo szó szerint úgy fogalmazott, hogy világítótorony nélküli verseny lesz. Vincenzo döntése azonban érthető, bár egy olasznak a Giro a legkedvesebb, de ha most érzi úgy, hogy itt az ideje megpróbálni megnyerni a Tourt és feltehet erre mindent, akkor meg kell próbálni. Nibali távollétében szerintem a fiatalok közül fog nyerni valaki, nevet nem mondanék.
„Klasszikus országúti elérhető áron!” – ugrana be a szlogen, ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem a Shimano hetvenes évek óta töretlen sikerű edzőszettjét. Mivel ezen a fórumon nem kötnek ilyen korlátok, így részletesen bemutathatom egyik személyes kedvencem: a 600 EX „Arabesque”, avagy a népnyelv szerint „cirádás” komponenseket.
1978-at írunk, amikor a japán gyárban elérkezettnek látják az időt a nagy dobásra, megjelenik az EX kivitel, amely azután hosszú évekig fémjelzi az adott alkatrészcsoport csúcsverzióját mind a 600, mind a Dura-Ace esetében. Nem titkolt céljuk, hogy az akkoriban legmagasabb eladási számokkal büszkélkedő 10-sebességes „versenykerékpár” szegmensben átvegyék az uralmat, ehhez pedig nem kevés munkára, de főleg technikai újításokra volt szükség, amelyek kompenzálhatták az olyan olasz gyártók fényes sportsikereit, mint a Campagnolo, Gnutti, Gipiemme, de ugyanitt említhetnénk még a nem kevésbé sikeres francia Spiedel, Stronglight, Simplex gyártókat is.
A friss szabadalmak sora az UniGlide elnevezésű hajtáslánccal indult, amely radikális változást hozott a váltásban is. A hátsó lánckerékcsoport fogkiképzése szakított a hagyományos trapéz profillal, kiküszöbölve ezzel az olasz alkatrészeken megszokott, úgynevezett „overshifting” jelenséget. A tökéletes és gyors váltás megkövetelte a váltókar túlhúzását, majd kismértékű visszaengedését felváltás közben. Így ütöttek a japánok két legyet egy csapásra: letudták a lánc- és lánckerék gyilkos igénybevételét, valamint csendesebb, precízebb és nem utolsó sorban gyorsabb fokozatváltást tettek lehetővé. Ehhez igazították a vékonyított UG lánc kialakítását is: itt a csapszegek kétoldali túlnyúlását a szemek külső lapjainak szélesítésével szintezték ki.
A friss szabadalmak sora az UniGlide elnevezésű hajtáslánccal indult, amely radikális változást hozott a váltásban is…
A korábban háromcsavaros 600-as hajtóműhöz képest az EX verzió kovácsolt, One Key Release önlehúzó csavarokkal ellátott ötkarú verziója jelentette az újdonságot, amelyen már feltűnt a jól ismert gravírozás. Ez a szimbólum azóta a legkeresettebb klasszikus japán alkatrészekké avanzsálta a „cirádás hatszázast”. Az egyik legnagyobb angol szakértői oldal egyenesen az amerikai LSD korszak hippi-ikonjával, Timothy Learyvel említi egy lapon ezt a „pszichedelikus” látványt: saját véleményem szerint semmivel össze nem téveszthető módon szép.
A saját, gyáron belül is független identitást garantáló mintázat végigkövethető a csodaszép váltón, átdobón és váltókarokon, de a család ezeken kívül tartalmazott – kezdetben kizárólag 1.37×24 angol méretezésű – menetes agyszettet, hozzáillő racsnit, középrészt, kormánycsapágyat, valamint komplett fékszettet 39-49, valamint 47-57 mm-es benyúlással, amelynek beazonosítása pofon egyszerű feladat, ha a fékpatkóra pillantunk: a hosszabb verzióhoz meg kellett törni a patkók csodaszép, kerek ívét, így ezek szemből nézve kissé trapézra hajaznak. Itt érdemes kitérnünk egy mondat erejéig az új fejlesztésű fékpofákra, melyek a hatékonyabb fékezés érdekében a forgásirány figyelembe vételével lettek megtervezve, amíg a gyorskioldó és a beállítást segítő fülek a pofák alatt igazi versenyérzést kölcsönöztek az egyébként kedvező árú, tömeggyártású alkatrészeknek.
A cikk főszereplője mindemellett egy holland gyártmányú Union Sapporo típus, amely a Shimano alkatrészek dátumkódjait alapul véve valamikor 1980 végén, vagy 1981 elején készülhetett, de óva intenék mindenkit attól, hogy a nyolcvanas évek külföldi munkatempóját vagy logisztikai folyamatait – ne adj’ Isten szállítási határidőit – a korabeli hazaihoz hasonlítsuk. Japánban sem most, sem akkor nem volt jellemző, hogy évekig tároljanak valamit, ha az autóiparban is alkalmazott „Just in Time” metódusból indulok ki, inkább elképzelhető az 1980-as évjárat, még ha egyes komponensek ősszel a Japán gyárban voltak.
Mindössze az olyan kiegészítők, mint a bandázs, köpenyek, bowdenek és klipszíjak kerültek kicserélésre…
Néhány matrica megsérült ugyan, de ezek reprodukciója után elégedetten nyugtáztam a közel karcmentes állapotot, komoly munkát nem kellett fektetnem a bringába, hiszen a komponensek, ha lehet még ennél is szebbek maradtak a három évtizednyi használat után, így csak az olyan kiegészítők, mint a bandázs, köpenyek, bowdenek és klipszíjak kerültek kicserélésre, mindössze egy szép állapotú Kykuto Pro Vic pedál került rá nálam, a hozzá illő gyári klipsszel. Ekkoriban még csak a különlegességnek számító 600 AX és Dura-Ace EX, valamint AX családokhoz kínáltak pedálokat, az alacsonyabb osztályokhoz leginkább a fentebb említett gyártó, vagy a Sakae/Ringyo taposóit használták, amely döntésben nagy szerepet játszhatott a jó ár/érték arány is.
A Hi-Tensile vázanyagról korábban már írtunk. Említésre méltó viszont az 55 cm-es nyeregcsőhöz képest rövid 53 cm felső cső méret, amely egyszerre kényelmes és közvetlen irányítású geometriát eredményezett. A krómozott villákba forrasztott Shimano SF, vagyis Dura-Ace papucsok fogják közre az ehhez az évjárathoz már elérhető kazettás agy szettet, amin az immár egyenként cserélhető lánckerékcsoportot, tehát túra és hegyi tekeréshez is ideális lehet, bár a pillanatnyilag szolgálatot teljesítő 45-ös kistányér azért igencsak megnehezítené a kaptatást…
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István Photography
Ennél jobban nem lehet egy klasszikust „megcsinálni”, ahogy a BMC csapata ma az Amstel Gold Race-en dolgozott, és a sokáig eredménytelen „befejező csatárnak”, Philippe Gilbert-nek is sikerült belőni a nagy gólt.
A 251 kilométeres holland klasszikuson a korán kialakuló szökevénycsoport meglehetősen nagy előnyre tett szert a rövid meredek emelkedők között a szűk utakon, de az utolsó 40 kilométerre a Kruisberg mászásakor a francia Thomas Voeckler (Europcar) vezetésével kezdett kialakulni egy jó versenyzőkből álló üldözőcsoport. Ekkor már csak 2:40 percre volt az eleje, ahonnan végül Riblon és Van Hecke váltak még ki, és folytattak kilátástalan küzdelmet. Az üldözőbolyban ott volt többek között Jakob Fuglsang (Asztana), Pieter Weening (Orica) és Van Avermaet (BMC) is. A következő meredeken, a Keutenbergen felzárkózott még Paul Martens (Belkin), Bjorn Leukemans (Wanty) és Alexander Kolovnyev (Katyusa) is.
A befutó (Fotó: Stefano Sirotti)
Az utóbbi csoport nem tudott nagyon eltávolodni a mezőnytől, de a mezőnyből a további komoly akciókat megakadályozta, ezért Van Avermaet az utolsó leheletéig próbálta életben tartani ezt a bolyt, azután is, hogy utolérték Riblonékat. Gilbert rengeteget köszönhet csapattársának, mert a maradék mezőny csak az utolsó 6 kilométerre ért össze, két kilométerrel a Cauberg lába előtt. A döntő emelkedőre az Orica-GreenEdge húzta a sort Gerransnak, de a mászást kezdve ismét a BMC kezdeményezett, Samuel Sanchez rántotta meg a tempót, őrá már a nagyoknak, Gerransnak, Kwiatkowskinak, Valverdének is mozdulni kellett.
A pódium (Fotó: Stefano Sirotti)
A pelotonból azonban kisvártatva robbantott Gilbert, és sem Gerrans, sem Valverde nem tudta tenni rá a kereket, és nem hazudtolva meg önmagukat, innentől egy métert nem vezetett egyikük sem, hogy üldözzék a belgát. A rövid lejtmenetben Gilbert győzelme biztossá vált, mögötte összeért egy kisebb csoport, de már csak a dobogó két további foka volt kiadó. A belga Jelle Vanendert (Lotto) támadott a második helyért, az üldözőboly élén pedig Gerrans sprintelte le Valverdét. Gilbert harmadszor nyerte meg az Amstelt, de ami ennél is fontosabb, a hétközi Barbant Nyíl-siker után kijelenthetjük, hogy megtalálta nyerő formáját két évvel ezelőtti vb-címe óta.
Videón az utolsó kilométerek:
Végeredmény:
1
Philippe Gilbert (Bel) BMC Racing Team
2
Jelle Vanendert (Bel) Lotto Belisol
3
Simon Gerrans (Aus) Orica Greenedge
4
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
5
Michal Kwiatkowski (Pol) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
A Five Ten jeligéje a „Brand of the Brave”, azaz a „bátrak márkája”. A sziklamászó és egyéb extrém sportok specialistája a háromszoros világbajnok dél-afrikai Greg Minnaarral közösen fejlesztette ki a downhill-specifikus modelljeit. Senki nem kételkedne abban, hogy Minnaar kilógna a Five Ten „koncepcióból!
A Minnaar modell abban különleges, hogy Greg saját nevével látta el, és kétségtelenül a kedvence. Érdekes módon megjelenése nem az extrémsport-felhasználást sugallja, de a látszat ebben az esetben csal. Vérbeli DH/freeride cipővel van dolgunk, amelyet a városban is nyugodtan viselhetünk, senki meg nem mondaná, hogy a cipő valóban mire való, illetve, hogy SPD-pedálrögzítéssel is rendelkezik.
A Five Ten Minnaar rendkívül tartós konstrukció, bármilyen próbát kiáll, se a sár, se a víz nem hatja meg, kiválóan lepergeti mindkettőt. A fűzős záródás erős és biztos, amit egy további tépőzár tesz teljessé. A belső szivacsozás helyzete is jól megtervezett, kényelmes, de ugyanakkor védi is a lábat. A sarok stabilan áll, nem mozog, a pedálozás is hatékony a „Minnaar” cipőben. Akár all-mountain felhasználásra is alkalmas.
A talp alapanyaga ú.n. Stealth gumikeverék rendkívül jó tapadással, tehát pedálkötéssel vagy taposópedállal egyaránt használható. Aki még nem használt platformpedál-specifikus cipőt nem is tudja, hogy milyen stabilitást tud nyújtani a megfelelő talp – akár egy „klipszes” variációval is vetekedhet, kezelése pedig kétségtelenül könnyebb.
Lényegében a Five Ten plusz Minnaar csapat megalkotta a tökéletes DH/freeride cipőmodellt, hibátlan darab. All mountain/trail ride használatra is beválhat, természetesen CC-re azért kissé túlépített. Utcai gyaloglásra kiváló, de tereptúrázásra már nem ajánlott, mivel a talp platformpedálon tapad jó, nem a sáros köveken!
Néhány szó a „szerzőről”: Greg először 17 éves korában lett világszínvonalú downhill versenyző, 1999-ben nyerte első nemzetközi versenyét. 2000-ben felvette a brit állampolgárságot, az Animal Orange csapatához szerződött, Első profi évében Greg a Világkupa-sorozat pontversenyben már a dobogón állhatott… az első alkalommal! Minnaar ezután három alkalommal nyerte meg a UCI Downhill-világbajnokságot: 2003-ban, 2012-ben és 2013-ban. Második helyen ugyancsak három alkalommal végzett (2004, 2006 és 2009), valamint a bronzérmes is háromszor lett (2001, 2005 és 2010). További info
„Amikor bejelentették a 2013-as világbajnokság helyszínét, tudtam, hogy ez lesz életem legnagyobb próbája: sok volt a nyomás rajtam, hogy otthon nyerni tudjak, és én megtettem minden tőlem telhetőt. Elindultunk egy stratégiával, megterveztük a pályához legalkalmasabb kerékpárt, kikísérleteztük a beállításokat, illetve megterveztük az ideális felszerelést. Ennek része a Five Ten Minnaar cipő is.”
Mit mond a gyártó:
Ezt a cipőt a DH bajnok, Greg Minnaarnak terveztük. Egy SPD cipőt kért tőlünk a szuper tapadós Stealth® alapanyagból – és mi leszállítottuk. A tartós Action bőr felső erősített varrást kapott és Velcro® pántokat. Merev és erős középső talp és az egyrészes Stealth® S1™ külső talp adja a kiváló tapadást és remek alátámasztást az SPD használathoz.
A hétköznapi kerékpár-vásárlók gyakran Húsvét környékén határozzák el, hogy új bringát választanak. BringásAndrás most nekik szolgál tanácsokkal, a még mindig aktuális kérdés: trekking vagy mountain bike?
Többször kértek már tőlem tanácsot az ismerősi körből, hogy milyen kerékpárt vásároljanak maguknak. Ez a kérdés így önmagában nem válaszolható meg véleményem szerint. Csak elhamarkodott, a partnert lerázó válasz lenne, ha rögtön rávágnánk, hogy „persze, mountain bike-ot/országútit/trekinget”.
Melyiket válasszam?
A ’90-es évek elején-közepén elterjedt mountain bike kerékpárok igazi sokként érték az európai lakosságot és boldog, boldogtalan vásárolta ezeket jobb esetben a szaküzletben, rosszabb esetben pedig akár a Keravillban vagy áruházakban. Vásárolhatták is, hiszen az előző korszak falubájkjai (klasszikus nagykerekű, sárhányós, csomagtartós, egy sebességes bringa) és orosz országúti bringái után óriási lépésnek számított a 18 sebességes hegyikerékpár.
A ‘90-es évek mountain bikejai mai szemmel viccesnek tűnnek már
Ez a tudat él még a mai napig is sok átlagemberben, hogy a „modern” kerékpár a mountain bike. Az átlagember alatt azokra gondolok, akik nem verseny- vagy hobbiszerűen, csupán hétköznapi használatra akarnak kerékpárt vásárolni. Tehát eljárnak dolgozni, kimennek a város szélére kutyát sétáltatni vagy csak a cimborákkal legurulnak a Balcsira egy lángosért.
Nézzük milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy átlagos felhasználó számára egy kerékpárnak:
– vigye el A-ból B-be
– néha letérve az aszfaltról se legyen gond
– jó érzést, élményt adjon a használata
– minimális gondozást igényeljen.
Ezekre az általános felhasználási célokra a cross kerékpárok a legmegfelelőbbek. (A cross és trekking kerékpárokat ebben az írásban csak crossként fogom említeni, mivel a kettő közt csupán annyi a különbség, hogy a trekking kerékpáron csomagtartó, fix sárvédő és kényelmesebb, hajlított kormány található.)
Az alábbi összefoglaló táblázatban látható, hogy mik az alapvető különbségek a mountain bike és a cross kerékpárok közt.
(A táblázatból szándékosan maradt ki a mountain bike-ok 27,5”-os és a 29”-os kerékmérete. Erről később ejtünk szót.)
Ehhez képest egy mountain bike azt a sokak számára teljesen felesleges pluszt adja, hogy a ballonos gumiabroncsokon durva terepen is kényelmesen lehet vele közlekedni. Viszont ez nincs ingyen, ugyanis a mountain bike általában drágább, több erőt igényel a meghajtás a kisebb és nehezebb kerék miatt, valamint az üléspozíció sem kedvez a lakosság 80%-át érintő derékfájásnak.
A cross filigránabb, sportos kinézetű kerékpár
Jó, jó, mondhatná az Olvasó, megvan a bringa, de mi kell még, hogy használni is tudjam?
A karbantartásukra szerintem viszonylag kevés gondot kell fordítani, legalábbis sokkal találkoztam, aminek „nincs gondos gazdája” és mégis működik évek óta. Általában a bringákkal annyi gond sincs, mint egy autóval – használattól függően kell olajoznunk a láncot és évente egyszer kenjük újra a csapágyakat. Ha igazi rontóbontók vagyunk és nem akarjuk a véletlenre bízni, akkor kontrás-agyváltós és elöl dobfékes bringát tegyünk magunkévá. Ezek annyira igénytelenek, hogy már szinte fáj – a váltó és a fék is zárt helyen van, így csak a csibészebbek tudják tönkretenni.
Az agyváltó bumfordinak néz ki, de ebben már benne van a fék szerkezet is
Ha a bringával napi szinten közlekedünk, például munkába, és nem kényünk-kedvünk szerint választjuk meg a használatát, akkor az időjárás is sötét fellegeket – szó szerint – hozhat utunkra. Pattintsunk hát fel egy sárvédőt, hogy legalább alulról ne ázzunk át. Itt a fix és a levehető verziók közül válogathatunk. A levehetőnek az az előnye, hogy menőbben nézünk ki, ha a verőfényes időben sárvédő nélkül közlekedünk.
Ezzel szemben a fix sárvédő az örök, mint a szegénység és annál pont 3-3 darabbal több csavar fogja, hogy kedvünk legyen naponta, hetente le- vagy felszerelni. Ez a fajta sárvédő szinte tökéletesen látja el feladatát, a kereket átölelve nem engedi a nedvesség kiszivárgását. „Tisztább, szárazabb, jobb.”
A levehető és a fix sárvédő
Kerékpárválasztás előtt még azt szoktam javasolni, hogy ne kapkodjuk el a vásárlást és ne csak a kereskedő véleményére hagyatkozzunk! Kérdezzünk meg minél több ismerőst, olyanokat, akik már régóta kerekeznek és lehetőleg a tapasztalataikat mondassuk el velük. A vásárlás helyszínét – kereskedés vagy használt(piac) – a felhasználó vérmérséklete határozza meg. Sok esetben előfordul, hogy a kevesebb a végére több lesz. A fenti sorok után kicsit más megközelítésből, egy mondatban Bence barátom is összefoglalta véleményét: olyan bringát vegyük, amelyik a legjobban tetszik!
A következő héten a kockaköves utakról az Ardennekbe veszi az irányt a WorldTour-mezőny, a három legfontosabb klasszikus sorát a hollandiai Amstel Gold Race nyitja.
Csupán zsenge kora miatt – 49. alkalommal rendezik idén – nem tartozik a „monumentumok” közé, de hasonló presztízzsel bír. Ami egy olasznak a SanRemo, egy belgának a Liege vagy a Flanders, a hollandoknak az Amstel. Ennek ellenére régóta nem tudott nyerni hazai versenyző, idén talán Tom Jelte Slagter (Garmin) teheti boldoggá a hazai szurkolókat, kérdés, hogy tud felnőni a hosszú távhoz a fiatal holland.
Akár ez is lehetne vasárnap a befutó…
Fontos, hogy a hollandiai világbajnokság nyomán már tavaly jelentős változás történt az itinerben, ugyanis nem a Cauberg tetején lesz a befutó, hanem szűk két kilométerrel utána, enyhén lejtő szakaszon. 2013-ban Kreuziger szökése miatt ez nem volt annyira „feltűnő”, de talán a cseh fiú is azért tudott nyerni, mert taktikailag sokkal bonyolultabb így a verseny, sokkal többen nyerhetnek, akár egy kevésbé esélyes bringás is.
Szintrajz
A 251 kilométeres táv a rengeteg rövid meredek emelkedővel persze önmagában is nehezen kontrollálhatóvá teszi az Amstelt, az útvonal négy körből áll Maastrichtból indulva, mind a négy kör végén a Cauberg 1,5 kilométeres emelkedőjét megmászva. Ráadásul a verseny szűk utakon zajlik, így sajnos az idén tavasszal gyakran előforduló bukásokkal is számolni kell, bárki elveszítheti győzelmi esélyeit egy rossz helyen történt baleset miatt.
Michal Kwiatkowski
A tavaszi forma alapján a lengyel Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step) és Alejandro Valverde (Movistar) a legesélyesebbek, de nagyban függ attól a verseny alakulása, hogy a legjobb sprinterek csapatai mennyire tudják egyben tartani a mezőny elejét, mert ha igen, például Ben Swift (Sky) vagy Michael Matthews (Orica-GreenEdge) is jó tipp lehet, nem beszélve Philippe Gilbert-ről (BMC), aki a héten – még ha vitatott körülmények között is – behúzta a Barbant Nyíl egynapost.
Alejandro Valverde
Jól időzített akcióval szökevénysiker is születhet, tavaly nem sokan gondoltak Kreuzigerre és ilyen szempontból lehetetlen jósolni. Ha viszont egy szűk élboly érkezik a végjátékra, Kwiatkowski és Valverde mellett a már említett Slagter vagy Dan Martin (Garmin), a kolumbiai Carlos Betancur (Ag2R), Joaquim Rodriguez vagy Dani Moreno (Katyusa), Simon Gerrans (Orica-GreenEdge), Geraint Thomas (Sky) és a veterán Davide Rebellin (CCC-Polsat) is jó lehet.
Philippe Gilbert
Az esélyesek csapatain kívül érdemes még az erős sorok között megemlíteni a Lottót, Gallopinnal és Vanenderttel. A Lampre-Meridában egy korábbi győztes, Damiano Cunego és a világbajnok Rui Costa is indul, a legnagyobb kérdés mégis az, hogy Diego Ulissinek sikerül e lassan felnőni a hosszú távú klasszikusokhoz, hiszen hasonló szintrajzú rövidebb versenyeken egyértelműen a favoritok közé kell sorolni. A holland Belkin is erős, Mollema nagyon készül, de a csapatból hiányzik egy igazán gyorslábú „befejező csatár”.
A Belkinesek már a helyszínen hangolnak
Lehetséges forgatókönyv tehát akad bőven, de nekünk, nézőknek ez a jó hír, szóval söröket a hűtőbe, ha lehet, Amstelt!
Rajtlista:
Tinkoff-Saxo
1 Roman Kreuziger (Cze)
2 Michael Valgren Andersen (Den)
3 Jesper Hansen (Den)
4 Karsten Kroon (Ned)
5 Bruno Pires (Por)
6 Chris Anker Sørensen (Den)
7 Nicki Sørensen (Den)
8 Rory Sutherland (Aus) AG2R La Mondiale
11 Romain Bardet (Fra)
12 Carlos Alberto Betancur Gomez (Col)
13 Guillaume Bonnafond (Fra)
14 Mickaël Chérel (Fra)
15 Ben Gastauer (Lux)
16 Sébastien Minard (Fra)
17 Matteo Montaguti (Ita)
18 Christophe Riblon (Fra) Astana Pro Team
21 Vincenzo Nibali (Ita)
22 Borut Bozic (Slo)
23 Jakob Fuglsang (Den)
24 Enrico Gasparotto (Ita)
25 Alexey Lutsenko (Kaz)
26 Andriy Grivko (Ukr)
27 Maxim Iglinskiy (Kaz)
28 Lieuwe Westra (Ned) Belkin Pro Cycling Team
31 Bauke Mollema (Ned)
32 Jos van Emden (Ned)
33 Jonathan Hivert (Fra)
34 Paul Martens (Ger)
35 Lars Petter Nordhaug (Nor)
36 Bram Tankink (Ned)
37 David Tanner (Aus)
38 Laurens ten Dam (Ned) BMC Racing Team
41 Philippe Gilbert (Bel)
42 Marcus Burghardt (Ger)
43 Ben Hermans (Bel)
44 Dominik Nerz (Ger)
45 Samuel Sánchez Gonzalez (Spa)
46 Greg Van Avermaet (Bel)
47 Tejay van Garderen (USA)
48 Peter Velits (Svk) Cannondale
51 Alberto Bettiol (Ita)
52 Alessandro De Marchi (Ita)
53 Michel Koch (Ger)
54 Marco Marcato (Ita)
55 Jean-Marc Marino (Fra)
56 Matej Mohoric (Slo)
57 Daniele Ratto (Ita)
58 Davide Villella (Ita) FDJ.fr
61 Arnaud Courteille (Fra)
62 Murilo Antonio Fischer (Bra)
63 Arnold Jeannesson (Fra)
64 Matthieu Ladagnous (Fra)
65 Jérémy Roy (Fra)
66 Benoït Vaugrenard (Fra)
67 Jussi Veikkanen (Fin)
68 Arthur Vichot (Fra) Garmin Sharp
71 Thomas Dekker (Ned)
72 Sebastian Langeveld (Ned)
73 Alex Howes (USA)
74 Daniel Martin (Irl)
75 Ramunas Navardauskas (Ltu)
76 Nathan Haas (Aus)
77 Tom Jelte Slagter (Ned)
78 Fabian Wegmann (Ger) Lampre-Merida
81 Damiano Cunego (Ita)
82 Matteo Bono (Ita)
83 Mattia Cattaneo (Ita)
84 Rui Alberto Faria da Costa (Por)
85 Nelson Oliveira (Por)
86 Diego Ulissi (Ita)
87 Rafael Valls Ferri (Spa)
88 Kristijan Durasek (Cro) Lotto Belisol
91 Bart De Clercq (Bel)
92 Tony Gallopin (Fra)
93 Pim Ligthart (Ned)
94 Jurgen Van Den Broeck (Bel)
95 Tosh Van der Sande (Bel)
96 Dennis Vanendert (Bel)
97 Jelle Vanendert (Bel)
98 Tim Wellens (Bel) Movistar Team
101 Alejandro Valverde Belmonte (Spa)
102 Imanol Erviti Ollo (Spa)
103 John Gadret (Fra)
104 Jesus Herrada Lopez (Spa)
105 Jon Izaguirre Insausti (Spa)
106 Jose Ivan Gutierrez Palacios (Spa)
107 Beñat Intxausti Elorriaga (Spa)
108 Gorka Izagirre Insausti (Spa) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
111 Michal Kwiatkowski (Pol)
112 Jan Bakelants (Bel)
113 Michal Golas (Pol)
114 Tony Martin (Ger)
115 Wout Poels (Ned)
116 Pieter Serry (Bel)
117 Zdenek Stybar (Cze)
118 Niki Terpstra (Ned) Orica GreenEdge
121 Simon Gerrans (Aus)
122 Michael Albasini (Swi)
123 Simon Clarke (Aus)
124 Mathew Hayman (Aus)
125 Daryl Impey (RSA)
126 Michael Matthews (Aus)
127 Christian Meier (Can)
128 Pieter Weening (Ned) Team Europcar
131 Thomas Voeckler (Fra)
132 Yukiya Arashiro (Jpn)
133 Giovanni Bernaudeau (Fra)
134 Bryan Coquard (Fra)
135 Cyril Gautier (Fra)
136 Perrig Quemeneur (Fra)
137 Kevin Reza (Fra)
138 Angelo Tulik (Fra) Team Giant-Shimano
141 Simon Geschke (Ger)
142 Roy Curvers (Ned)
143 Koen de Kort (Ned)
144 Dries Devenyns (Bel)
145 Tom Dumoulin (Ned)
146 Thierry Hupond (Fra)
147 Reinardt Janse Van Rensburg (RSA)
148 Albert Timmer (Ned) Team Katusha
151 Joaquím Rodríguez Oliver (Spa)
152 Giampaolo Caruso (Ita)
153 Sergei Chernetski (Rus)
154 Alexandr Kolobnev (Rus)
155 Alberto Losada Alguacil (Spa)
156 Daniel Moreno Fernandez (Spa)
157 Angel Vicioso Arcos (Spa)
158 Eduard Vorganov (Rus) Team Sky
161 Ian Boswell (USA)
162 Nathan Earle (Aus)
163 Joshua Edmondson (GBr)
164 Edvald Boasson Hagen (Nor)
165 Christian Knees (Ger)
166 Danny Pate (USA)
167 Ben Swift (GBr)
168 Geraint Thomas (GBr) Trek Factory Racing
171 Matthew Busche (USA)
172 Boy van Poppel (Ned)
173 Fabio Felline (Ita)
174 Bob Jungels (Lux)
175 Andy Schleck (Lux)
176 Fränk Schleck (Lux)
177 Kristof Vandewalle (Bel)
178 Haimar Zubeldia Aguirre (Spa) Androni Giocattoli
181 Marco Bandiera (Ita)
182 Manuel Belletti (Ita)
183 Marco Frapporti (Ita)
184 Johnny Hoogerland (Ned)
185 Antonio Parrinello (Ita)
186 Nicola Testi (Ita)
187 Omar Bertazzo (Ita)
188 Andrea Zordan (Ita) CCC Polsat Polkowice
191 Davide Rebellin (Ita)
192 Jaroslaw Marycz (Pol)
193 Bartlomiej Matysiak (Pol)
194 Lukasz Owsian (Pol)
195 Maciej Paterski (Pol)
196 Marek Rutkiewicz (Pol)
197 Adrian Honkisz (Pol)
198 Mateusz Taciak (Pol) IAM Cycling
201 Sylvain Chavanel (Fra)
202 Matthias Brändle (Aut)
203 Stefan Denifl (Aut)
204 Pirmin Lang (Swi)
205 Reto Hollenstein (Swi)
206 Thomas Lövkvist (Swe)
207 Jérôme Pineau (Fra)
208 Aleksejs Saramotins (Lat) Topsport Vlaanderen – Baloise
211 Sander Helven (Bel)
212 Pieter Jacobs (Bel)
213 Eliot Lietaer (Bel)
214 Thomas Sprengers (Bel)
215 Preben Van Hecke (Bel)
216 Arthur Van Overberghe (Bel)
217 Pieter Vanspeybrouck (Bel)
218 Zico Waeytens (Bel) Wanty – Groupe Gobert
221 Björn Leukemans (Bel)
222 Jérôme Baugnies (Bel)
223 Francis De Greef (Bel)
224 Laurens De Vreese (Bel)
225 Michel Kreder (Ned)
226 Marco Minnaard (Ned)
227 Nico Sijmens (Bel)
228 Mirko Selvaggi (Ita) Bardiani-CSF
231 Sonny Colbrelli (Ita)
232 Enrico Barbin (Ita)
233 Enrico Battaglin (Ita)
234 Nicola Boem (Ita)
235 Francesco Bongiorno (Ita)
236 Marco Canola (Ita)
237 Angelo Pagani (Ita)
238 Edoardo Zardini (Ita)
