Negyedik alkalommal rendezte meg a Holdfény Liget a 10 órás kerékpáros körversenyét. A futamot abszolút elsőként a ZKSE versenyzője, Németh Gábor nyerte, aki egyedül teljesítette a versenyt.
fotó: Smolcz József
A tavalyi évben 92-en indultak, idén a változékony, esős időjárás miatt a majdnem 100 előnevezett versenyzőből végül 78 állt rajthoz. A verseny érdekessége az erdei tereppálya, mely 2,4 kilométer hosszú, 56 méteres szintkülönbséggel, több katlanos fordulóval, csiki-csuki részekkel, illetve egy downhill pályaszakasszal. Összesen 11 egyéni versenyző, 6 duó és 14 csapat indult.
fotó: Smolcz József
Hat kategóriában hirdettek győzteseket, az első helyezettek pénzdíjazásban részesültek megtett kilométerek alapján solo férfi, solo női, single speed, páros férfi, vegyes páros, férfi 4 fős csapat és vegyes 4 fős csapat kategóriákban.
fotó: Smolcz József
A verseny érdekességei és „legjei”:
58 kört (139,2 km) tett meg Németh Gábor egysebességes kerékpárjával, ezzel abszolút első helyen végzett és vándorserleget nyert, melyet jövőre ő ad majd át a legtöbbet tekert kerékpáros egyéni versenyzőnek.
Szombathelyről több egyéni és csapat versenyző is indult, a legmesszebbről a szegedi Életerő KSE 2 csapata és 1 egyéni női versenyzője érkezett. A legjobb köridőt, ezzel a pályacsúcsot 7 perc 26 másodperccel ebben az évben a szombathelyi Hattyár Dániel tartja.
A legtöbb versenyző Sopronból, Marcaliból és Szombathelyről érkezett.
fotó: Smolcz József
A szervezőktől megtudtuk, hogy jövő évben is szeptember 13-án, vasárnapi napon rendezik a 10 órás terepkerékpáros versenyüket, akkor már ötödik alkalommal. A tervek közt szerepel egy nyugat-dunántúli maratoni sorozatot indítani a marcali és zalaegerszegi szervezőkkel közösen, így 3 versenyt kapcsolnánk össze 10-10 órás versennyel.
Milyen Nino Schurter bringája egy világkupa után? Mivel indul Julien Absalon öccse enduro versenyeken? A Scott-újdonságok mellett ezek is kiderülnek cikkünkből!
A Scott évről-évre az egyik legnagyobb és legérdekesebb standdal rendelkezik a friedrichshafeni kiállításon, idén sem kellett csalódnunk a felhozatalban. Modelljeik világszerte ismertek, a híresen alacsony tömeg és jó kezelhetőség mellett a versenysportban aratott sikereknek is köszönhetően.
A Scott cég hitvallása
Országúton az Orica GreenEDGE WorldTour gárdája, valamint a többszörös francia bajnok Sylvain Chavanel nevével fémjelzett IAM Cycling pro-kontinentális csapata is a svájci gyártó legjobb kerékpárjait nyúzza, Simon Gerrans most hétvégén nyert két WorldTour-versenyt Kanadában. A cross country világában Nino Schurter neve már összeforrt a 650B Scale és Spark modellekkel, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy legnagyobb riválisa, Julien Absalon öccse, Rémy is Scott támogatott versenyző, enduro szakágban.
Scott támogatott versenyzők ruhái a vitrinben
Triatlonban Sebastian Kienle révén érdekeltek, így összességében elmondhatjuk, hogy nincs olyan terület, ahol ne találkozhatnánk a világ elitjében Scott kerékpárokkal, ami a reklám mellett a fejlesztőknek is segít a termékek tökéletesebbé tételében, és ez szerencsére látszik is a felhozatalon.
Országút
Scott Foil 2015
Kezdjük a sort az aerodinamikus mezőnybringával. A Foil 2011-es bemutatása óta töretlen sikernek örvend. Fejlesztése során a legfőbb cél egy sík szakaszokra és sprintekre optimalizált kerékpár megalkotása volt. Az áramlási profilok számításához CFD szimulációt is használtak, megközelítőleg 20%-kal kevesebb a légellenállása egy hagyományos kör keresztmetszetű csövekből készülő országútihoz mérten. Mivel a légellenállás a sebességhez képest négyzetesen növekszik, azért kell egy stabil 30 km/h fölötti tempó, hogy ezt hatékonyan ki is tudjuk használni. Más kérdés, hogy a formák akkor is szemet gyönyörködtetőek, ha a funkciójuk álló helyzetben egyenlő a nullával. A fejcső alakja, az integrált nyeregcső bilincs és a támvillák látványnak sem utolsók.
Scott Foil Premium Di2
A tervezésnél a középrész merevsége is kulcskérdés volt, ilyen szempontból is a Foil rendelkezik a legjobb adatokkal a Scott országútik közül. Bár a váz nem a legkönnyebb a maga 890 grammjával, a csúcsmodell Premium, Di2 Dura Ace szettel és magas peremes karbon Syncros felnikkel is UCI súlyhatár környékén mozog. A többi változat 2015-ben új színekben is kapható lesz majd.
Scott Addict Premium SL
Az Addict maradt a mászásokat kedvelők álma, 1 kg-nál könnyebb vázszettel. Alapanyagot tekintve nincs változás, a Premium változat HMX-SL karbonja abszolút csúcstechnológia. A villa és a támvillák kialakításánál a kényelmet fontos szempontként vették figyelembe, ezek rezgéselnyelő képessége sokat segíthet rosszabb útburkolaton. A kiállításon Simon Gerrans Addict bringája is ki volt állítva, Di2 Dura Ace szettel és C35 karbon szingós kerekekkel, valamint SRM wattmérővel.
Scott Addict, Simon Gerrans kerékpárja
A komfort országútik népszerűsége egyre nő, nyilván a Scott sem akar lemaradni ezen a téren, így tavaly bemutatták a Solace modellt. A geometria kényelmesebb, felegyenesedett pozíciót tesz lehetővé a hosszabb távú, kevésbé kompetitív bringázásokhoz.
Scott Solace 2015
Az adatok bíztatóak, hiszen a vázszett tömege 1200 gramm körül mozog, úgy, hogy a középrész táján merevebb a váz, mint a CR1. Jövőre újdonságként jelennek meg a tárcsafékes változatok, 15 mm-es átmenő tengelyes papucsokkal. Egyrészt merevebb a kapcsolat az agy és a villa/váz között, másrészt nem kell küzdeni, mint egy gyorszáras rendszernél, hogy pontosan ugyanoda tegyük vissza a kereket, mint ahonnan kivettük.
Scott Solace 15 Disc, átmenő tengelyes első aggyal
A kedvezőbb árú karbon CR1 és az alumínium vázas Speedster modellek új színekkel szállnak harcba a vásárlók kegyeiért.
Scott Speedster 2015
Időfutam és triatlon vonalon új a Plasma 4 és Plasma 5 is. Utóbbi igazi vadászgép az óra ellen, sőt Sebastian Kienle neonsárga-szürke Eb-győztes gépe még tovább fokozza ezt az érzést bennünk.
Scott Plasma 5, Sebastian Kienle triatlon gépe
A Profile Design mérnökeivel közösen kifejlesztett fejcső toldalék italtartóként funkcionál és a felsőcsőre is felszerelhető egy „doboz”, amibe akár 8 energiaszelet is belefér. A fékek elöl a villába, míg hátul a vázba vannak rejtve a jobb légellenállás érdekében. A vázszett, a fentebb említett triatlonos kiegészítő elemek nélkül legálisan használható UCI versenyeken is.
A Profile Desing aerodinamikus ivótartály
Kétféle kormányszár pozíció közül lehet választani, az alacsonyabb inkább időfutamra, míg a magasabb és komfortosabb főleg Ironman versenyekre ajánlott. A Plasma 4 a nagytestvér olcsóbb, kevesebb radikális újdonsággal felszerelt változata.
MTB
Scott Scale 900 SL
A Scale évek óta az egyik legjobb merevfarú MTB a piacon. A kétezres évek közepén ilyen vázakra épültek a legkönnyebb montik világszerte, akkor még V fékekkel. Jó pár változást élt meg azóta a széria, már csak 27,5”-es és 29”-es kerékméretű modellek kaphatóak, evidens, hogy kizárólag tárcsafékekkel, de a minőség változatlan maradt. Szakítottak az egy időben népszerű integrált nyeregcsöves megoldással is, a 650B kompatibilis váz 31,6 mm-es, míg a 29”-es 34,9 mm-es átmérőjű hagyományos nyeregcsöveket fogad. Az IDS-SL papucs használhatóság tekintetében szinte egyedülálló, mert mind átmenő tengelyes, mind hagyományos gyorszárakkal használható nagyobb átalakítás nélkül, sőt akár „Direct Mount” Shimano hátsóváltót is rakhatunk rá.
Scott Scale 700 RC
A nagykerekű Scale 900 széria modelljeit inkább a magasabb embereknek és maraton versenyzőknek ajánlja a gyártó, míg a 27,5”-es 700-as sorozat az alacsonyabb bringásoknak és a cross country versenyzőknek javasolt. A legkönnyebb gép mindössze 8,5 kg, de rengeteg változat lesz kapható karbon vagy alumínium vázzal, teljes XTR szettől kezdve egészen a Deore alkatrészcsaládig.
Kedvezőbb árú alumínium vázas Scott Scale modellek
Az összteleszkópos Spark modell idén többször bizonyított XC világkupa versenyeken, a kiállításon Nino Schurter windhami győztes kerékpárját tekinthettünk meg, úgy, ahogy annak idején célba ért.
650B kerekek, teljes SRAM XX1 szett, XX fékekkel, karbon DT villa, rugóstag és kerekek, valamint karbon Ritchey kiegészítők alkotják a svájci versenyző gépét. Ami meglepő, hogy milyen apró mintázatú Dugast szingó került fel a kerekekre, bár nyilván szárazon ezeknél jobb tapadású gumi jelenleg nem létezik, főleg úgy, hogy 1,5 bar alatti nyomáson is lehet használni őket. Schurter kedveli az alacsonyan levő kormányt, ezért a negatív stucni és a lefelé hajló kormány mellett még a kormánycsapágy felső csészéjét is kiszedette.
Scott Spark 700 RC
A Spark is 27,5”-es és 29”-es változatokban kerül a boltokba, előbbi 120 mm, utóbbi 100 mm rugóúttal hátul. A geometriát változtató, rugóstag bekötésénél átfordítható betét marad, viszont kicsit átalakult az alsócső a kulacs könnyebb elérhetősége érdekében. Tavaly a Fox mérnökeivel közösen új rugóstagot fejlesztettek a Scott tervezői, amit idénre tovább finomítottak. A Nude CTCD (Climb – Traction Control – Descend) három fokozattal rendelkezik, egy a mászáshoz, egy köztes, kvázi „Propedal” és egy pedig a lejtőzéshez. A Twinloc kar egyszerre vezérli a teleszkópot és a rugóstagot is.
Scott Spark 700 Ultimate Di2
Létezik egy különleges, elektromos alkatrészekre kihegyezett változat is, Ultimate Di2 néven. A Fox legújabb iCTD rendszer és a 2015-ös XTR Di2 szett egy közös akkumulátoron osztoznak, ami a nyeregcsőben kapott helyet.
Scott Genius 900
A trail és all-mountain felhasználásra szánt Genius ugyancsak négyforgáspontos hátsó felfüggesztési rendszert használ, akárcsak a Spark. A nagykerekű változat 130 mm-t, míg a 27,5”-es 150 mm-t mozog, és itt sem hiányozhat a geometriát megváltoztatni képes kis lemez. Jövőre még karbon vázzal készül a Scott, tag nélkül pont sikerült a 2 kg-os lélektani határon belülre kerülniük. Apró, de nagyon hasznos részlet az új, állítható láncterelő.
Scott Genius LT 700 Tuned
A Genius LT az igazi enduro bringa a Scott kínálatában, kizárólag 650B kerekekkel készül, és 170 mm-t rugózik hátul. Ahogy a többi karbon váz, ez is belső kábel elvezetéssel rendelkezik. A tökéletességet csak fokozza az új Fox 36 Float CTD teleszkóp, ami kifejezetten a Genius LT karakteréhez lett hangolva és természetesen kompatibilis a háromállású Twinloc karral.
Scott Genius LT Tuned, Rémy Absalon bringája
Rémy Absalon Enduro World Series futamot is megjárt gépe Suntour villával volt szerelve, de érdekes módon nem a csúcs Auron, hanem az eggyel olcsóbb Aion teleszkóp díszelgett benne. Elképzelhető, hogy tesztelés miatt került a bringába, mert egyébként teljes 2015-ös XTR szettet használ a fiatalabbik Absalon testvér is. A gyári Scott láncvezető mellett biztos ami biztos alapon felkerült még egy a láncvilla aljára is.
Scott Gambler 2015
A legnagyobb újdonságok jövőre freeride és DH vonalon várhatóak. A Gambler alapanyaga marad alumínium, de 2015-re gyárilag 650B kerekekkel lesz kapható, azonban a megszokott kisebb kerekekkel is használható! Ha röviden kéne összefoglalni a tulajdonságait, kimerülne annyiban, hogy minden állítható. Egyrészt ugye a kerékméret, ettől függetlenül a középcsapágy magassága, a láncvilla hossza és a fejcsőszög is. Változott a himbarendszer is, amitől az érzékenység is javult.
Scott Voltage FR
Míg a Gambler downhill világkupa versenyekre készült, az új Voltage FR inkább a freeride fenegyerekeit célozza meg. Teljesen más a felfüggesztés elve, de ennél is használható 26”-os és 27,5”-es kerék is, 170 – és 190 mm között állítható a rugóút, továbbá állítható a láncvilla hossza és a fejcsőszög is.
Scott Big Ed
A trendeket nézve biztosak voltunk benne, hogy jövőre a Scott is készít fatbike bringát, így nem ért minket nagy meglepetés. A Big Ed alumínium vázas, Rock Shox Bluto teleszkóppal és 80 mm széles Syncros felnikkel várja élményt kereső gazdáit.
Scott Sub Speed 10
Ha túléljük a hétvégi zúzásokat, a hét közben is sokszor jól esik a városban gurulgatni. Ilyenre kevesebb alkalmasabb és stílusosabb masina van, mint egy szíjhajtásos, agyváltós, gyáris sárvédős darab. Mondjuk a Scott Sub Speed 10 zöld színben tökéletes. Nem kell izgulni, nem lesz olajos a nadrág szára.
Scott Contessa Genius
Nagy gyártóhoz méltó módon a Scott hatalmas figyelmet szentel a kifejezetten nők számára készített bringáknak. MTB vonalon a Contessa Spark és Scale részletei direkt a női anatómiához lettek igazítva, csak 27,5”-es kerékméretben kaphatóak. Országúton a Contessa Solace jelenti a csúcsot, a férfi modell minden előnyével, direkt hölgyekre szabva.
Scott Contessa női országúti kerékpárok
Szerintem általában a gyerek kerékpárok színe és összképe az, ami meggyőzi a szülőket, nos a Scott ezen a téren zseniálisat alkotott a Nino Schurter dizájnos Scale Junior sorozattal. Nyilván rengeteg egyéb típus is szerepel a palettán.
Scott Scale gyerekbringák, Nino Schurter dizájnnal
Azért, hogy teljes legyen a kép, nemcsak a bringák, de a ruházat terén is széles a kínálat a Scott háza táján, különböző összeillő szettek közül is válogathatunk.
Az Európa-bajnokság után a norvégiai világbajnokságon is döntőbe jutott, és a 8. helyen végzett a világklasszis magyar triálos, Hegedűs László.
A triál magyar világklasszisa, Hegedűs László – aki jelenleg tizedik a 130 nevet tartalmazó világranglistán – az elmúlt hétvégén a norvégiai Lillehammerben és Haffjelben rendezett világbajnokságon újfent bebizonyította, sportága egyik legjobbja. Élete egyik legjobb teljesítményét nyújtva bekerült a nyolcas döntőbe, ahol a hét korábbi világbajnokot felvonultató mezőnyben végül a 8. helyen végzett. A 24 éves ceglédi kerékpáros elmondta, büszke a teljesítményére, és ezek az eredmények még komolyabb munkára ösztönzik, mert nagy álma, hogy a TOP 5 közé jusson a világranglistán.
– Idén, úgy tűnik, végleg betörtél a világ élvonalába, hiszen a TOP 10 tagja a világranglistán, illetve a két legfontosabb és legerősebb világversenyén, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is bejutottál a döntőbe, a legjobbak közé, amihez őszintén gratulálunk. Ám ennek ellenére sem tudják sokan, mi is az a triál. Bemutatnád a sportágad pár mondatban?
– Köszönöm az elismerő szavakat. Sajnos tény, itthon még nincs annyira előtérben ez a világ más országaiban roppant népszerű, ugyanakkor nagyon nehéz sportág. A triál lényege, hogy speciális, nyereg nélküli kerékpárjaink használatával végigmenjünk az erre a célra kialakított mesterséges, illetve természetes szekciókon. A verseny győztese az lesz, aki a legkevesebb hibát véti. Hibapontot szerezhetünk, ha a pályák teljesítése közben letesszük a lábunkat, illetve a kerékpár bármely alkatrésze a kerekeken kívül érinti az akadályt. Egyszerre van szükség remek erőnlétre, rugalmasságra illetve egyensúlyérzékre.
– Hogy zajlott le maga a verseny?
– Az idei Mountain Bike világbajnokságot a norvégiai Lillehammerben illetve Haffjelben rendezték meg, ahol valamennyi szakág legjobbjai mérték össze a tudásukat. A triál mezőnyében mindenki ott volt, aki valamit is számít, azaz pályafutásom talán legerősebb mezőnyében kellett bizonyítanom. A világbajnokság egy kvalifikáló versenyből és egy döntő futamból áll. Az első verseny alapján a legjobb 8 versenyző kerül be a döntő futamba, ahol még nehezebb pályákon dől el, ki hányadik helyen végez.
– Milyen célt tűztél ki a vb-vel kapcsolatban?
– Mivel mentálisan és fizikailag is jó állapotban vagyok, ezért reális célkitűzés volt számomra, hogy a legjobb tíz között végezzek, amiben természetesen a döntőbe bejutásom is szerepelt.
– Mi valósult meg a terveidből?
– A kvalifikáció három körből állt, tehát körülbelül 4 órán keresztül tartott a verseny. Az első körben életem legjobb részeredményét értem el, hiszen kevesebb hibával végeztem, mint a jelenlegi világbajnok. A kvalifikáció végén sem kellett bánkódnom, ugyanis az eredményeim alapján bent voltam a legjobb 8 versenyző között, így megvalósult egy nagy álmom, mégpedig, hogy indulhattam a fináléban! A döntő futamban számos új szituációval találkoztam, amik gyakorlása még nem vált lehetségessé számomra, ettől függetlenül kiváló teljesítményt nyújtottam, és a 8. helyet szereztem meg, hét korábbi világbajnokkal előttem. Egyébként egy ponton múlott a hetedik, és két hibán a hatodik pozícióm…
– Említetted, hogy hét világbajnok ellen kellett bizonyítanod. Szoros csatában ugyan, de egyelőre megelőztek. Ledolgozható ez a hátrány?
– A vb-n, és egyáltalán ebben a sportágban a legerősebb nemzet a francia, de kiváló versenyzőkkel érkezett Spanyolország, Belgium, Németország és Anglia is. A döntőben négy francia, egy-egy belga, spanyol és német versenyző jutott be rajtam kívül. Természetesen ledolgozható a hátrányom velük szemben, ami elsősorban a felkészülési feltételeink közti különbségből adódik. Rengeteg kiváló edzőhelyük van, és profi edzőkkel készülnek, valamint rengeteg, nagyon erős nemzeti megmérettetésen vesznek részt, így a versenyrutinjuk sem elhanyagolható. Ennek ellenére úgy érzem, képes vagyok fejlődni és tartani velük a lépést. Ebben sokan vannak a segítségemre, és ezt szeretném megköszönni a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetségnek, amely egész évben támogatott, valamint a családomnak, akik a kezdetektől fogva segítik a felkészülésemet.
– Milyen versenyekre készülsz még az idei évben?
– Még hátra van két világkupa-futamom, amikre hamarosan elutazom. A legközelebbi jövő hét végén lesz Svájcban, majd onnan közvetlen utazok Belgiumba, ahol az év utolsó vk-futamát rendezik.
– Mik a terveid a jövőben?
– Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy dobogóra állhassak egy világversenyen, illetve szeretném még több emberrel megismertetni ezt a látványos, egyben nagyon izgalmas sportot. Éppen ezért világszerte elérhető a Hegeshow, és a látványos bemutatóinkkal még közelebb vigyük a triált a sportra fogékonyakhoz.
Nézzük pozitívan: az eső és a nedves útviszonyok befolyásolta záró időfutam a végén felhívta a figyelmünket rá, hogy milyen jó, ha nem az irreális körülmények alakítanak egy háromhetest, hanem magas színvonalú verseny zajlik.
Rendhagyó módon Madrid helyett Galíciában, a 800 éves Santiago de Compostela városában került sor a 2014. évi Vuelta a Espana zárószakaszára, a 9,7 kilométeres időfutamra. Sajnos egy zivatar jelentősen befolyásolta a versenyt, természetesen azok közül került ki a győztes, akik még száraz pályán mentek, a Movistarból Adriano Malori volt a leggyorsabb.
Adriano Malori
Azok kesereghettek, akik ma nagy dobásra készültek, de a zivatar alatt és után nedves úton, technikás pályán, jóval alacsonyabb kanyarsebesség miatt nem vehették fel a versenyt Malorival. A dobogósok sem kockáztattak már – különösen az összetettet vezető Alberto Contador, nem volt értelme, hiszen megnyugtató távolságban voltak egymástól, eldöntötték a Vueltát a három hét alatt.
A spanyol körverseny szervezői egy felejthető színvonalú Tour de France és Giro d’Italia után megmutatták a világnak, milyen egy szakmailag is izgalmas háromhetes: ahol nem az orosz rulett dönt, vagy hogy ki fagy meg a hegyen, vagy ki mer kamikázét játszani a sáros kockaköveken, hanem háromhetes kerékpárverseny zajlik három hétig. Contador, Froome, Valverde, Purito és Aru csatáira a hegyekben sokáig emlékezni fog a közönség.
Alberto Contador, a pisztolyos
Szokták bírálni mostanában Alberto Contadort, hogy nem is volt olyan súlyos a Tour de France-on elszenvedett sérülése, mint ahogy azt tálalták, de ne foglalkozzunk ezzel, örüljünk annak, hogy remek formában versenyzett itt, és annak is, hogy Chris Froome is vállalta a küzdelmet. Tulajdonképpen ha Nairo Quintana-t is a világ legjobb GT-menői közé számoljuk, akkor csak a Tour-győztes Vincenzo Nibali hiányzott ahhoz, hogy a négy legjobb csapjon össze egyszerre.
Miután Nibali és Quintana a saját érdemeiket nem kisebbítve ellenfél nélkül maradt a Touron és a Girón, szakmai és nézői szempontból sem túlzás kijelenteni, hogy idén a Vuelta volt az igazi Tour, remekül kijelölt útvonallal és szakaszokkal. Alberto Contador pedig férfias küzdelemben győzte le Chris Froome-ot és Alejandro Valverdét, akik szintén mindent beleadtak a sikerért, és nagyon büszkék lehetnek a dobogós eredményre.
Vuelta a Espana 21. szakasz eredménye:
1
Adriano Malori (Ita) Movistar Team
0:11:12
2
Jesse Sergent (NZl) Trek Factory Racing
0:00:08
3
Rohan Dennis (Aus) BMC Racing Team
0:00:09
4
Vasil Kiryienka (Blr) Team Sky
0:00:17
5
Jimmy Engoulvent (Fra) Team Europcar
0:00:18
6
Sergei Chernetski (Rus) Team Katusha
7
Maciej Bodnar (Pol) Cannondale
8
Alexey Lutsenko (Kaz) Astana Pro Team
9
Jasper Stuyven (Bel) Trek Factory Racing
0:00:19
10
Damien Gaudin (Fra) AG2R La Mondiale
Összetett végeredmény:
1
Alberto Contador Velasco (Spa) Tinkoff-Saxo
81:25:05
2
Christopher Froome (GBr) Team Sky
0:01:10
3
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
0:01:50
4
Joaquin Rodriguez Oliver (Spa) Team Katusha
0:03:25
5
Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team
0:04:48
6
Samuel Sanchez (Spa) BMC Racing Team
0:09:30
7
Daniel Martin (Irl) Garmin Sharp
0:10:38
8
Warren Barguil (Fra) Team Giant-Shimano
0:11:50
9
Damiano Caruso (Ita) Cannondale
0:12:50
10
Daniel Navarro Garcia (Spa) Cofidis, Solutions Credits
Azt hiszem kétség sem fér hozzá, hogy az egyik leginnovatívabb gyártó a kerékpáriparban a Cannondale. Az amerikai gyártó termékei versenyeredményeik alapján is a legjobbak közt vannak, olyan versenyzők használják kerékpárjait, mint Peter Sagan, Manuel Fumic, Marco Aurelio Fontana vagy Ivan Basso, de a Cannondale szponzoráltak közt van a triatlonista, négyszeres Ironman világbajnok Chrissie Wellington is. S nem manapság kezdték a szponzorációt, sőt a kerékpárgyártást sem, hiszen a legrégibb nevek közt szerepelnek a hegyikerékpárok történelmében, a Cannondale-es versenyzők győzelmeit nehéz lenne felsorolni. Hogy ilyen eredményes lehessen a cég, folyamatosan fejlesztenek, és néha olyan dolgokat mutatnak be, amelyre mások talán még csak nem is gondoltak.
–
A legendás amerikai márkának több nagy dobása is van a 2015-ös modelljeinél. Kezdjük az új csúcs XC vázukkal az F-Si-vel, amely az ultrakönnyű Flash vázat váltja a paletta tetején. Az F-Si a Flash-SystemIntegration rövidítése, ami előre sejteti a fejlesztés irányát. Nem kisebb szavakkal illetik a fejlesztésüket, mint „a legjobban kezelhető 29-es kerékpár a világon”, vagy egyszerűen „az XC jövője”. Lássuk, mi van a nagy szavak mögött! Azért azt sejthetjük, hogy a Cannondale tud valamit a témában, hiszen számos alkalommal hökkentették már meg a világot az addigi legkönnyebbnél sokkal könnyebb karbon vázzal, az elsőre lehetetlennek tűnő féloldalas villával, teljesen újszerű szabványokkal, melyek némelyike azóta iparági szabvány lett. A leggyakrabban előforduló jelmondatuk talán a „gondolkodj másképpen!” És az új F-Si váznál sem történt ez másképp.
A váz első furcsasága, hogy a hátsó háromszög meglehetősen aszimmetrikus. Hogy erősebb hátsókereket nyerjenek, az egész kazettát kitolták jobbra, így egyben a láncvonal is jobb lett, hiszen az integrált tengelyes hajtóművek elterjedésével azok láncvonala is kijjebb került nem éppen ideális eredményezve. Lényegében utána tolták a lánckeréksort jobbra 6 mm-rel. Természetesen ennek is van egy szép neve: AI, vagyis AssymetricIntegration. A hátsó kerék így szerintük 60%-kal merevebbé válik. Mindeközben pedig a lehető legrövidebbre vették a láncvillát, mely 429 mm-es hosszával rekorder a 29-es gépek között. De mivel rendszerintegrációról van szó, itt nem álltak meg a tervezők. A fentiekhez igazították a váz többi részét és a villát is. A fejcső 69,5 fokos, ami jelentős plusz stabilitást ad a durvább lefelékben, de a villa előrenyúlását (offset) is 55 mm-re növelték. A váz természetesen a legfejlettebb karbon technológiával készült, tömege is élvonalbeli, de igazán a fentebbi technikai újítások teszik jelentőssé. A végeredmény egy kellően agilis, de mégis nagyon stabil gép lett, sokkal merevebb hátsó kerékkel, jobb irányíthatósággal, és mindez elképesztően jó súlyban. És ami talán a leges legdurvább az egészben: erre a vázra (is) élettartam garanciát adnak!
A csúcs merevfarú XC paripa, az F-Si 29 Carbon Team, amivel a szponzorált XC versenyzőik is mennek. A villa a megnövelt előrenyúlású LeftyCarbon XLR. A váltásért a Sram XX1 szett felel megspékelve egy saját Si hajtókarral. A kerekek a legfinomabb karbon ENVE felnire és DT agyra épülő ultrakönnyű darabok. Mindezeken kívül a bringa megkapta a Save 2 nyeregcsövet is, melyet szintén továbbfejlesztettek a még jobb rezgéselnyelés érdekében.
A megújult Trigger vázszett immár 27,5-es kerékhez. Az új SupermaxCarbon PBR villával és Dyad RT 2 DualShock rugóstaggal, melyet a Fox-szal közösen fejlesztettek. A váz útja a kormányról 140-ről 85 mm-re változtatható egy remote karral (Flow és Elevate mód). A rugóstag már ránézésre sem mindennapos darab. Voltaképpen 2 teljesen különböző rugóstagot építettek egybe, egy kisebb útú kisebb átmérőjű levegős tagot mászáshoz és lendületes guruláshoz (Elevate), valamint egy nagyobb útú, nagyobb átmérőjű tagot, melyet kifejezetten technikás lejtőzésre optimalizáltak (Flow). Mindkét egységnek saját csillapítása van szintén az adott feladatra optimalizálva, a remote karral lényegében e kettő tag között váltunk. Ilyen módon a felfüggesztés működése kompromisszummentes lesz mindkét felhasználásnál. És ez még nem minden. A két üzemmód váltásakor a gép geometriája is megváltozik az éppen aktuális felhasználásnak megfelelően (Attitude Adjust Geometry): Elevate módban a villa kicsit beül, és a gép hátulja kiemelkedik, így a vázszögek meredekebbek lesznek segítve a mászást, míg Flow módban a gép lejjebb kerül, a vázszögek csökkennek, hogy az alacsonyabb súlyponttal és a laposabb szögekkel a stabilitást szolgálják.
A Trigger nagytesója a Jekyll 160/95 mm-es változtatható úttal. A képen a Jekyll Carbon 2 típus a Supermax 2.0 Carbon PBR villával és szintén a Dyad RT2-es taggal, a Triggernél tárgyalt funkciókkal. A gép 27,5-es Mavic Crossroc kerekeken gurul, a meghajtás elemeit pedig főleg az XT és Sram X7 családok egyes darabjai adják. A nyeregcső a KindShock LEV típusa rejtett kábelvezetéssel.
Ez pedig maga a megújított Lefty villa platform, a szerény nevű Supermax 2.0. Ennek készül a felhasználási módtól függően többféle, 130, 140 vagy 160 mm-es rugóútú változata. Jól láthatóan előrébb került a tengely az eddigiekhez képest. Úgy látszik, nem sok rejtegetnivalója van a cégnek, mert mindjárt félbevágva is közszemlére tették a csúcs villájukat. A villa ultrafinom mozgásáért szimmeringek helyett most is tűgörgők felelősek. A becsúszók átmérője tekintélyes 36, míg a külső száré 46 mm-es. A villa előrenyúlását kerékméret specikfikusan növelték, 27,5-es kerékméretnél 50, míg 29-esnél 60 mm-re.
Evezzünk a kicsit elérhetőbb gépek vizeire. A 100 mm-t mozgó aluvázas Rush 29 2-t talán többen megengedhetik maguknak a felső-közép kategóriás Shimano cuccokkal és Rock Shox 30 Gold villával, mint a fentebbi űrtechnológiájú gépcsodákat. Egy ilyen 100-at mozgó 29-es elég tuti mindenes gép lehet mindenféle felhasználásra a maratonozástól egészen az Alpokbeli egész napos élvhajhász csapatásig bezárólag.
Még egy kis merítés két lábbal a földön állva: a Trail 1-es, az egyszerűbb merevfarú XC bringák legjobban felszerelt változata, mely 27,5-es és 29-es méretben is elérhető. A felszereltségét a Recon Gold villa, Deore/XT komponensek és Shimano 506-os fékek adják. Ha az ára is jó lesz, nagy népszerűségnek örvendhet majd.
Az aszfaltgépekre áttérve ismét a csúcskategóriával kezdeném. A SuperSix Evo-val, annak is a Black Inc. verziójával. A Cannondale majd minden széria csúcsán álló modellből készít egy Black Inc. verziót, mely a nevéhez méltóan teljesen matt fekete, és a legeslegjobb prémium cuccokból van összerakva. Olyan ez, mint egyes prémium autógyártóknál egy-egy különleges limitált széria. A SuperSix Evo Black Inc. felszereltsége egy kész kívánságműsor. Mennyei minőségű Chris King agyakra fűzött Enve karbonkerekek és alkatrészek, Hollowgram SiSL2 hajtókar, Dura-Ace szett. A váz és a villa a BallisTec NANO Carbon kialakítást követi, mely a Cannondale márkán belül is a legmagasabb minőségű karbontechnológiát takarja. A váz tömege 655 gramm körül van mérettől függően, a komplett gép pedig 5,5 kg körül mozog! A SuperSix Evo bringákról egyébként világszerte minden kerékpáros médiumban ódákat zengtek, többen egyszerűen a világ legjobb országúti bringájának kikiáltva azt.
A fenti gép időfutam párja a Slice Black Inc. edition hasonlóan brutális felszereltséggel: Vision Metron karbonkerekek, szintén Hollowgram SiSL2 kar, ám ezúttal a Vision Trimax aerospiderjével és tányérjaival kombinálva, karbon Vision alkatrészekkel és Dura-Ace Di2-vel.
A sok karbonfejlesztés mellet a Cannondale szerencsére nem feledkezett meg korábbi erősségéről sem, a nagyon magas minőségű aluvázakról, így sok más gyártótól eltérően nagyszámú aluvázas típust is találunk még a palettájukban egészen jó felszereltséggel is, sok hazai bringás örömére. Az országúti aluvázaik legjobbika a CAAD 10-es váz, erre épül a kicsit hirtelen színű Force Racingedition modell FSA Energy kerekekkel, a nevének megfelelően Sram Force szettel, és FSA lánckerekes Hollowgram hajtókarral, valamint saját márkajelzésű jobb fajta kiegészítőkkel.
A CAAD 10 Track a pályák királya, legalábbis külcsínben biztos. Kicsit meg is örültem meglátva ezt a gépet, hiszen felidéz valamit a Cannondale egykori, a merész színkombinációjú és gyönyörűen kivitelezett színátmenetekkel jellemezhető időszakából. Ütős ez így nagyon. Egyszerűen az sem ment el csak simán mellette, akinek semmi köze a pályabringákhoz. A gép egyszerűségében gyönyörködtet, nem variálták agyon a festést, ami illik is hozzá. Mavic Ellipse kerékszett és Sram Omnium karral kiegészített Dura-AceTrack meghajtás adják a gép komponenseit.
Nem csak az én személyes kedvencem, hanem sokaké a BadBoy széria. Ez annak is a csúcsa, a BadBoy 1 HeadShockSolo villával, ami 50 mm-es útjával simítja ki a városok néha viseltes útjait. 8 sebességes Alfine agyváltó, Magura hidraulikus tárcsák szolgálják a gondtalan, szinte karbantartásmentes városi száguldozást. A kormány-stucnikombóba integrált lámpa meg hab a tortán. Idén teszteltük már egyik idei testvérét, egy BadBoy 5-öst, ami több tekintetben is újszerű élményt adott: https://bikemag.hu/magazin/hirek/a-het-mutargya-cannondale-bad-boy-5-kerekparteszt
A Cannondale a fekete Bad Boy kerékpárokkal stílust teremtett, még abban az időben, amikor nem sok kerékpárgyártó fordított rá aprólékos figyelmet, hogy kitűnjön a városi vagy a trekking vonalon. Az amerikaiak azóta a leginnovatívabb cégek egyikévé nőtték ki magukat ebben a szegmensben, idén is jelölték egyik bringájukat Eurobike Award aranyéremre, a Contro 1-et. Egy többcélúan (túrázásra, városi közlekedésre) alkalmazható trekkingről van szó, Gates Carbon szíjhajtással és Cannondale-stílusjegyekkel, mint lockkolható Fatty-villa, túlméretes csövek és integráció (például a lockout a stucniról kapcsolható, nincs külön bowden).
Elektromos téren is ott van a Cannondale, sőt egy rakás nagyon szép és sok tekintetben egyedi megjelenésű pedelec típusuk van. Közülük végül ezt választottam, a Mavaro HS City-t. A HeadShock villa mindenképpen egyedi megjelénst kölcsönöz neki, akárcsak az integrált csomagtartó. A 10 sebességes Deore meghajtást a Bosch rendszere segíti, a lassulást pedig a Magura hidraulikus tárcsafékei. A váz érdekes és profi megoldásaival igényes és korszerű bringa benyomását kelti, de alkatrészek terén sincs ez másképp, minden kis apróság úgy jó ahogy van, mint pl. az elegáns és tartós fém első lámpakonzol. Olyan megjelenése van a gépnek, hogy még pasiként is simán mennék vele.
Gee Atherton egyik szektorban sem és egyik részidőnél sem volt a leggyorsabb, csakis egyedül a célvonalnál, ahol igazán számít!
Idén a norvégiai Hafjellben rendezték a downhillesek világbajnokságát, melynek döntői egészen drámaira sikeredtek. Több ok is oda vezetett, hogy ennyire izgalmas és megjósolhatatlan futamokat láthattunk, azonban úgy látszik Gee Atherton az, aki a legjobban tud az ilyen helyzetekhez alkalmazkodni és a 2008-as hasonló körülmények után, idén is az ő nyakába akasztották a szivárványpántos aranyérmet.
A nemzeti válogatottak – a magyarokat is beleértve – már hétfőn megérkeztek az 1994-es téli olimpia helyszínére. Pár napig csak kerülgetni lehetett a forró kását, ugyanis bringával a pályára menni csak csütörtöktől lehetett. Addig egy kis adminisztráció, megnyitó, gyalogos pályajárás és hasonló programok töltötték ki a résztvevők napjait.
Gee Atherton egyik szektorban sem és egyik részidőnél sem volt a leggyorsabb, csakis egyedül a célvonalnál, ahol igazán számít!
Hamar kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű menet (már az előző évek világkupa futamai alapján sem), több komoly sziklakert található a pályán, meredek technikásak és gyors veretősek is. Ezeken kívül döntött kanyarok, szép nagy ugratók és egy 80 km/h feletti sípályás rész teszi teljessé, így minden található benne, ami egy jó downhill versenyhez kellhet. Mindez 2,2 km hosszú, a tartalmassága miatt pedig rendkívül fárasztó a célig versenytempóban haladni. Az egész heti szárazságtól nagyon gyors lett a pálya és néhány kanyar igazán csúszóssá vált a kialakult por miatt. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire drámai döntőket láthattunk.
A másik az, hogy hosszú idő után először 2014-re úgy alakították a naptárat, hogy ez az utolsó világverseny az évben. Korábban a világkupa sorozat végső állomása a VB után volt. Így idén már nem kell semmire se spórolni, itt ez az egy futam számít, aki a legjobb, az 2014 Downhill Világbajnoka!
Az elmúlt két évben már rendeztek Hafjellben világkupa futamot és mind a kettőt a kanadai Steve Smith nyerte meg, ráadásul tavaly az összetett címet is elhódította. Így toronymagas esélyesként indult neki a 2014-es évadnak, de a sportban bármi megtörténhet és az meg is történik. Egy bokasérülés megálljt parancsolt neki és nem sokkal felépülése után újra rásérült, így ki kellett hagynia az idei világbajnokságot. Ettől aztán még több esélyese lett a szivárványcsíkos meznek, úgyhogy ez lehet a harmadik indoka annak, hogy ilyen változatos és kiszámíthatatlan küzdelem alakult ki.
Liszi Attila lett a 2014-es világbajnokságon is a legjobb magyar
Magyarokat is szép számban láthattunk a rajtlistán, 3-3 fővel képviseltette magát hazánk a Junior és az Elite Férfi kategóriában. A fiatalok versenyére vasárnap délelőtt került sor és mivel mindhármuknak első világversenye volt, így igazából komoly elvárások nélkül állt rajthoz Nagy Márton, Tóth Erik és Király Ármin. Ennek megfelelően nem ez lesz a jövőbe mutató szereplésünk a világbajnokságok történelmében, de talán már erre sem kell sokat várni, ugyanis az elkövetkező években egész sok ígéretes tehetség fog sorra fellépni a juniorok 17-18 éves mezőnyébe.
A fiatalok világbajnoka idén nagy előnnyel a francia Loris Vergier lett. Az ideje a felnőttek között a 15. helyet jelentette volna és nem véletlenül becézik Mr. Junior-nak. Világversenyeken két évet töltenek a fiatalok Junior kategóriában, Loris ezt szinte teljesen tökéletesen kihasználta. Mindkét évben világkupa összetett győztes lett, 2013-ban VB ezüstöt, idén pedig VB aranyat nyert!
A junior lányoknál mindössze öt nevező volt, akik közül már csak hárman álltak rajthoz a döntőben. Az ausztrál Tegan Molloy nyert, miközben nagyon sajnáltuk, hogy a friss magyar bajnokot, Megyaszai Lillát nem engedte el edzője a világbajnokságra, ugyanis egy szép dobogós helyezésre mindenképp képes lett volna kategóriájában, de tapasztalatszerzésre is nagyon fontosnak tartottuk volna… ők tudják…
A felnőtt nőknél a tavalyi világbajnok Rachel Atherton volt a legnagyobb esélyes és ezt időmérős elsősége még meg is pecsételte. A döntő futamában is minden részidőnél az első volt, azonban a célban már borult a papírforma, ugyanis Manon Carpenter kevesebb, mint egy tizedmásodperccel, de gyorsabb volt Rachel-nél. Tahnee Seagrave harmadik helyével teljes brit dobogó alakult ki.
Palotai Gábor
Következett a fő kategória, a mindig legnagyobb izgalmakat hozó Elite Férfiak mezőnye. Köztük is három magyarnak szurkolhattunk, akik közül Palotai Gábor rajtolt elsőként. Mivel előtte két induló nem állt rajthoz, így Gábor futamát szinte ugyanolyan hosszan láthattuk a célban lévő kivetítőn (vagy az élő közvetítésben), mint a legjobbakét. Egy stabil kört teljesített, mellyel a 80. helyen végzett az idei GravityHall Downhill Országos Bajnokság bronzérmese. Az OB ezüstérmes Keresztes Péter a harmadik ugratón óriásit esett, de csodával határos módon komolyabb sérülés nélkül megúszta az esetet. A bringája már nem, a kormányszár kettétört rajta, de még ilyen mozgó-lengő kormánnyal is begurult a célba! Petinek idén nagyon szép éve van, de minden nem jöhet ki tökéletesen, így most ez lett a kivétel, ennyi mindig benne is van. Az esés okát még pontosan nem tudjuk, valószínűleg kopott az eldobó a döntők alatt és miközben le akarta szorítani, megdobta a bringa hátulját az eldobó vége. Liszi Attila is mondta futama után, hogy ezen a harmadik ugratón ő is kicsit bajban volt, még hátsó féket is húzott a levegőben. Tehát a 2014-es világbajnokság utolsó magyar rajtolója a négyszeres magyar bajnok Liszi Attila volt, aki világszintű és kontinentális versenyeken is az eddigi legjobb magyar eredményeket tartja. Világbajnokságon ez eddig a 40. helyet jelenti, de erre ezúttal nem volt sok esély. Attila július közepéig bokasérüléssel bajlódott, melyet még az év első versenyén, az első Szlovák Kupán és annak pénteki edzésnapján szedett össze. Ettől sajnos fél szezon teljesen ki is maradt neki, de még így is a világranglistás helyének megfelelően tudott teljesíteni. A jelenlévők között ő volt a 65. a listán és végül a 68. helyezést szerezte meg. Érdemes még megjegyezni, hogy a szlovák válogatottból senki, a csehektől pedig csak egyetlen versenyző tudta megelőzni.
A pálya és a helyzet tizedelte a legnagyobbakat, sorra estek-keltek, defekteltek a világbajnokok és az elmúlt évek legjobbjai. A tavalyi VB arany- és ezüstérmese is kiesett a küzdelemből, Mick Hannah felül esett, a címvédő Greg Minnaar pedig a pálya közepénél, majd alul még egy defektet is kapott. Minnaar elmúlt két éves világbajnoki győzelmei előtt 2011-ben Danny Hart nyert, de idén ő sem szólhatott bele, a pálya alsó részén csúszott el. Előtte 2010-ben Sam Hill-re húzták a szivárványcsíkos mezt, és úgy nézett ki, hogy idén újra lesz esélye. Az utolsó sziklakertig… Előtte végig első volt a részidőknél, de az utolsó sziklakertben, annak is már a második felében, átesett a kormányon és háttal-fejjel-vállal bezúgott a kövek közé. Baja szerencsére nem lett, de a célban leborulva állt sokáig. Akárcsak 2008-ban, mikor hatalmas előnnyel vezetett, majd az utolsó előtti kanyarban feküdt le és lett még így is harmadik. Akkor Gee Atherton nyert. Idén Hill 26. lett, de az utolsó részidőnél övé lett az abszolút legjobb idő.
Sam Hill a pálya leggyorsabb pontján, a legjobbak 80 km/h felett mentek ezen a szakaszon.
A rontásoknak még koránt sem volt vége, de érdemes kitérni Neko Mullaly-ra. A mindössze 21 éves Trek-es amerikai a rajtállványon tekerés közben elszakította a láncát, amit így az első ugratón el is hagyott. Azonban nem adta fel, sőt talán még jobban is nyomta neki és egészen hihetetlen módon bejött az aktuális első helyre egy lánc nélküli futammal. Az egy dolog, hogy nem volt sok tekerős rész idén, de attól még azon a néhányon sokat számít a hajtás, illetve a többi szakaszon is egy-egy fél fordítás. Minden tisztelet kijár neki, és az se fájhat, hogy végül a dobogóról lecsúszott, negyedik lett a VB-n lánc nélkül, ráadásul úgy, hogy ez eddigi legjobb eredménye.
Neko Mulally már a rajtállványról letekerve elszakította a láncát, de egy fantasztikus körrel negyedik lett!
Az utolsó rajtoló az idei világkupa összetett győztes Josh Bryceland volt, miközben a korábban említett 2008-as világbajnok Gee Atherton az első, Troy Brosnan a második helyen állt. Ratboy szinte hibamentes, felfoghatatlanul gyors futamon volt, folyamatosan zöldek voltak a részidők. Az utolsóhoz már közel másfél másodperces előnnyel érkezett, sőt a Sam Hillt magába ragadó sziklakerten is hatalmas tempóval jött át. Már csak két ugrató és egy sikán, majd ott a cél, hogy egy tökéletes teljes éve legyen (nemzeti bajnok, világkupa összetett első és világbajnok). Azonban a fa rámpás ugratóra már mindennél több volt a tempó, itt a cross-country pályát ugrották át a srácok egy nagyon magas fából készült asztalos ugratóval. Rat túlszállta síkra, a bal lábfeje már kifordulva a földnek csapódott, amitől az szilánkosra tört. Egyből jött egy második ugrató, ezt már egy lábbal a pedálon ugrotta meg és placcsant rá a tetejére, majd lógó lábbal gurult a célig. Az óra azonban nem kegyelmez, az eddigi zöldek először és véglegesen pirosra fordultak, négy tized hátránnyal a második helyre ért be. Az eddig üvöltöző, kereplő, dudáló, szurkoló tömeg a célba érkezés sokkjától néhány pillanatra teljesen csöndbe lett, ha tudtunk volna arra figyelni, biztosan hallottuk volna a napsütéses norvég délutánban csiripelő madarakat.
Ahogy Bryceland kezdett megállni a célterületen, azonnal szólt csapattársainak és menedzserének, hogy baj van, nem tud ráállni, eltört a lábfeje. Steve Peat és Greg Minnaar a nyakába vette és odavitték a hot seathez, hogy lefektessék és felpolcolják a lábát. Hosszú percekig mindenki rájuk és az orvosokra figyelt, szinte senkit sem izgatott ki is lett a világbajnok. Szegény Gee Atherton mosolyogni is alig mert, pedig 6 év után ő lett újra a világ legjobb downhillese! Lassan elült az aggódás és a Josh nélküli foghíjas dobogóval már a győztes Gee Athertont és a harmadik helyezett Troy Brosnant tapsoltuk. Eközben a már utánfutóban fekvő Josh Bryceland dobogós helyét az eddigieknél is nagyobb hangerővel ünnepelte a közönség, azzal a sajnálattal és csalódottsággal fűszerezve, hogy ezzel a futamával nem ő nyerte meg az idei világbajnokságot. Reméljük mihamarabb felépül az idén az élre robbanó hosszú hajú brit, a jó hír az, hogy relatív gyors felépülést jósolnak neki, ráadásul szezon végén talán a legkevesebb esik ki.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az utolsó részidőnél Sam Hill egy tizeddel még Brycelandnél is jobb volt, de úgy tűnik az ilyen helyzetekből Gee Atherton kerül ki a legjobban, 2008-ban is és idén is rá került a szivárványcsíkos mez, melyet egészen a jövő évi világbajnokságig hordhat és hordania is kell.
2015-ben Andorrában rendezik a VB-t, ahol már többen is nyertek világkupa futamot, köztük Gee Atherton is. Azonban a csillagok jelen állása szerint a címvédésre nem túl sok az esély, de amint láttuk és tudjuk, a sportban bármi megtörténhet…
Chris Froome (Sky) mindent megpróbált az idei Vuelta a Espana-t eldöntő hegyi befutón, de Alberto Contador (Tinkoff-Saxo) verhetetlen volt.
Alberto Contador
A 20. szakaszon az Ancares kőkemény, sokszor kilométereken át 10% fölötti meredekségű hegyi befutója volt hivatott eldönteni, ki nyeri a 2014. évi spanyol kerékpáros körversenyt, és a záróakkord méltó volt az idei legjobb háromheteshez. A Team Sky iszonyúan megdolgozta a mezőnyt a 13 kilométeres hegy előtt, a nap szökevényeit is utolérték már a mászás elejére.
Froome utolsó segítőinek tempóját azonban Joaquim Rodriguez (Katyusa) törte meg egy támadással, és sikerült is eltávolodnia. Mire a dobogós pozícióját veszélyben érző Alejandro Valverde (Movistar) észbe kapott, Purito már fél perces előnyre tett szert. Valverdének Froome is besegített az üldözésbe, ekkorra már csak a szokásos társaság maradt együtt, Contador a kenyai-brit kerekén, valamint Fabio Aru (Asztana) „gumizott” a sor végén.
A hegy derekán Froome folyamatos akciózásba kezdett, Valverde – talán egy apró technikai malőrtől is hátráltatva – hirtelen leszakadt, de ezt követően kissé hátrébb hasonló tempót ment, mint Froome és Contador. A Sky kapitánya újra és újra támadta Contadort, miközben felértek Puritóra, aki hamarosan le is maradt. Puritót Valverde is kikerülte, tartva stabil 20-30 másodperces hátrányát Froome-ék mögött.
Froome egy újabb meredek részen újult erővel próbálkozott egyre-másra, ma nyugodtan hajthatja álomra a fejét, mindent megpróbált a győzelemért. Contador azonban amikor már érezte, hogy nem kerülhet bajba, az utolsó kilométeren – hasonlóan korábbi szakaszgyőzelméhez – megkínálta Froome-ot, és le is szakította. A spanyolé lett így a szakasz és a végig izgalmas, remek versenyt hozó Vuelta a Espana is, amelyből holnap már csak egy 10 kilométeres diadalmenet van hátra, külön-külön minden versenyző számára.
Videón az utolsó 10 kilométer:
Vuelta a Espana 20. szakasz eredménye:
1
Alberto Contador Velasco (Spa) Tinkoff-Saxo
5:11:43
2
Christopher Froome (GBr) Team Sky
0:00:16
3
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
0:00:57
4
Joaquin Rodriguez Oliver (Spa) Team Katusha
0:01:18
5
Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team
0:01:21
6
Warren Barguil (Fra) Team Giant-Shimano
0:02:51
7
Giampaolo Caruso (Ita) Team Katusha
0:02:55
8
Samuel Sanchez (Spa) BMC Racing Team
0:02:58
9
Daniel Navarro Garcia (Spa) Cofidis, Solutions Credits
0:03:15
10
Damiano Caruso (Ita) Cannondale
0:03:20
Összetett állás:
1
Alberto Contador Velasco (Spa) Tinkoff-Saxo
81:12:13
2
Christopher Froome (GBr) Team Sky
0:01:37
3
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
0:02:35
4
Joaquin Rodriguez Oliver (Spa) Team Katusha
0:03:57
5
Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team
0:04:46
6
Samuel Sanchez (Spa) BMC Racing Team
0:10:07
7
Daniel Martin (Irl) Garmin Sharp
0:10:24
8
Warren Barguil (Fra) Team Giant-Shimano
0:12:13
9
Daniel Navarro Garcia (Spa) Cofidis, Solutions Credits
Új szelek fújnak a Merida háza táján és ez a friedrichshafeni impozáns standon is feltűnt, immár második éve.
egy hosszú sor profi bringa
Amíg 8-10 évvel ezelőtt a Meridáról kimondottan kedvező árú, élhető kerékpárok jutottak az eszünkbe, addig az utóbbi években a német-tajvani cégvezetés egyértelműen a prémium kategóriában szeretne teret nyerni. A legújabb kerékpárokon nem múlik a siker, a független teszteredmények (Tour-, Bike magazin) alapján rendre a legjobbak között zárnak a legmagasabb szinten.
mountain bike-ok minden szinten Team festéssel
Nehéz feladat azonban elérni, hogy a vásárlóközönség is az elitbe soroljon valakit, ahol évszázados múlttal rendelkező európai gyártókkal, vagy éppen amerikai kultmárkákkal kell versenyezni. A Merida határozott stratégiát választott, rengeteget fektetve a marketingbe. Eddig a mountain bike sport kiválóságai vitték a zászlót, az elmúlt két szezonban viszont létrejött az együttműködés a Lampre csapatával, a WorldTourban, a kerékpározás bajnokok ligájában.
A Lampre-Merida által használt TT Warp időfutamgép
Azóta látható, hogy televíziós reklámok sokasága, magas szintű sajtóanyag szolgáltatás épül a Lampre-Merida csapatra, melyben ott teker a regnáló világbajnok is, kihagyhatatlan lehetőséget adva az imidzs-építésre. Erre szükség is van, hiszen hiába lettek az utóbbi évekre műszakilag sokkal értékesebbek a Meridák, ezt a megnövekedett értéket nem lehet csak kerékpárteszt-eredmények által közvetíteni a nagyközönség számára.
Rui Costa Reacto-ja
Ehhez több kell, hosszútávú koncepció, aminek eredményeképpen a bringások megszokják, hogy a Meridákkal bizony a kerékpársport legjobbjai, igazi példaképek tekernek, nyernek versenyeket, s a közönség lassan elfogadja, hogy a Merida az elitbe tartozik. Ugyanakkor nem fér bele a középszerűség, a „merjünk kicsik lenni”- gondolkodásmód az alacsonyabb árkategóriák esetében sem.
Gunn-Rita Dahle és a Multivan Team gépei
Ennek megfelelően nem véletlen, hogy talán az egész kiállításon a Merida-standon kapták a legtöbb teret a profi versenyzők bringái. A hatalmas alapterületen az egyik hosszabbik oldalt a Lampre-Merida és a Multivan-Merida Biking Team által használt gépek töltötték meg: az országúti profik által használt Reacto, TT WARP, Scultura és Ride Team változatok, Rui Costa világbajnoki festésű gépével, valamint Gunn-Rita Dahle és Jose Hermida munkaeszközei, melyeken látszott, hogy valóban ült rajtuk az, akinek ráírták a nevét.
előtérben két ReactoScultura új színben
A koncepció természetesen tetten érhető a palettán lefelé haladva is, hiszen miután a Reacto nevet az idén kínált prémium karbon országútikkal sikerült a vásárlók fejében abszolút a versenysporthoz kötni, 2015-re megjelennek az aerodinamikus kerékpár kedvezőbb árú váz-alapanyagokból és amatőr sportolásra szánt alkatrészekkel készült variánsai is. A hobbi használatra szánt Ride karbon változata is bizonyított a Párizs-Roubaix-n, ebből a modellből egészen a belépő szintig válogathatunk, tárcsafékes vagy hagyományos felszereltséggel is. a Scultura kevesebb reflektorfényt kapott idén, ennek ellenére még mindig a legjobb univerzális használatra alkalmas országúti a palettán.
karbon Ride felső kategóriás felszereléssel
A sok változat miatt szükséges volt egyébként egységesíteni az egyes típusnevek mögött szereplő kódokat, hogy a vásárlók könnyebben eligazodjanak. 2015-től a karbon Merida kerékpárok neve után egy négyszámjegyű kód jelzi a felszereltségi szintet, például RIDE 7000, RIDE 5000. Az alumínium bringáknál hasonlóan egy háromjegyű kód, például RIDE 500, RIDE 400 stb. A mountain bike-oknál pedig a kerékméret is kiderül a névből: ha 9-es van a kerékpár nevében, az a 29”-esre utal, a 7-es a 27,5”-esre, a 6-os pedig a klasszikus 26”-os verzióra. Például a NINETY-NINE 9. 7000-ből kiolvasható, hogy egy karbon 29-esről van szó.
Új karbon Ride hidraulikus tárcsafékkel
Szintén általános újítás 2015-re, hogy ha már a prémium brand építése a cél, tovább javulnak a Merida vázakkal kapcsolatos garanciális feltételek. A Merida belép azok táborába, akik élettartam garanciát vállanak váztörés esetére, mind a karbon, mind az alumínium vázak esetén! 5 év garancia a karbon és az alumínium merevvillákra, és 3 év a 140 mm-es vagy nagyobb rugóutas fullyk váztörése esetén.
Merida WARP TRI
Visszatérve az országútra, illetve inkább a triatlonra, 2015-re egy új időfutamgépet is bemutat a Merida, melynek neve is pontosítja a felhasználási területet: WARP TRI. A bringához a Lampre-Merida csapat időfutamgépe, a WARP TT fejlesztése során szerzett tapasztalatokat használták fel, de triatlon kerékpár tervezésénél nem kötötték a mérnököket az UCI korlátozásai.
A WARP TRI-n érdekesség az állítható ülőcsőszög („Flip Flop Head”) és a különböző pozíciókhoz adaptálható pilótafülke („Modular Cockpit”), hátul pedig ejtőpapucsokat találunk. Helyenként (például a homlokrésznél) aerodinamikusabb a WARP TT-nél is, és felfedezhetők a drágább modellre jellemző részletmegoldások is, mint a Direct Mount fékkonzol, vagy az integrált elfordulásgátlót is említhetjük, amely megakadályozza, hogy a kormány megsértse a felsőcsövet. Összesen három modell érhető majd el: WARP TRI 3000, -5000 és -7000-E.
Új cyclocross bringa a palettán
Közeleg a cyclocross szezon, s bár sokan vártak egy új karbon crossgépet a Meridától, egyelőre alumíniumból készül a legdrágább cyclocross bringa is, a CycloCross 700 Ultegra szettel és még mechanikus Tektro tárcsafékekkel lesz elérhető. A váz könnyebb és szebben ívelt a korábbinál, a bowdenek a vázon belül futnak. Karbon nyakas karbonvillával érkezik, 15 mm-es átmenőtengellyel. A kedvezőbb árú változatoknál megjelenik a hagyományos tengely is, és ezek univerzális edző-közlekedő kerékpárként is használhatók, városi kiegészítőket is felszerelhetünk rájuk.
29.es és 27,5-es fully
Mountain bike fronton kétségtelenül a megújult all-mountain össztelós, a ONE-TWENTY a legfigyelemreméltóbb újdonság. A neve alapján azt gondolhatják, hogy a korábbi modell továbbgondolásáról van szó, a 120 mm rugóúttal rendelkező bringa egy teljesen új fejlesztés. A felfüggesztés egy fő forgáspontos rendszer, „lebegő rugóstaggal”. Ez a koncepció megnövekedett érzékenységet és állíthatóságot eredményez. Sokoldalú felhasználás, hatékony felfüggesztés, kevés hibalehetőséggel, egyszerre pontos és biztonságos kezelhetőség – olvashatjuk a katalógusban, reméljük, hamarosan élőben is kipróbálhatjuk.
az új 27,5-es alumínium One Twenty XT-vel
A felfüggesztésen kívül is kínál újdonságokat a ONE-TWENTY-t. A váz mellett saját technikai fejlesztések fantázianeveit olvashatjuk, mint “Double Stop”, “Down Tube Exit” és “Guided Remote”. A “Double Stop” és a “Down Tube Exit” azt jelentik, hogy biztosított a belül futó kábelek és vezetékek mozgása, anélkül, hogy bármilyen gondot okoznának, miközben könnyebben hozzáférhetőek szerelés szempontjából is. A Guided Remote azt jelenti, hogy a rugóstag vezérlőkábele egy meghatározott görbülettel csatlakozik a taghoz, aminek köszönhetően minden helyzetben működik és soha nem karcolja meg a vázat.
Mit kínál még az új ONE-TWENTY? 12 mm-es „E-Thru” tengelyt a hátsó kerékben, rövid, 70 mm-es kormányszárat (kivéve S méretben, ott 60 mm-es), megfelelő szélességű kormányt és laza 68 mm-es fejcsőszöget. Utóbbi tulajdonságok elméletben kiváló lejtőzőképességet kölcsönöznek a bringának, miközben a mászóképesség is megmarad a 74,5 fokos ülőcsőszögnek köszönhetően. Első évében 6 alumínium modell érhető el.
27,5-es kerékkel érkezik a 160 mm-t mozgó enduró is
A mountain bike-oknál jellemző még a tavalyi trend folytatása, egyre inkább kiszorul a 26-os kerékméret, már a 160 mm-es enduróknál is megjelenik a 650b. Több ponton változott a 145 mm-t mozgó all mountain fully, a ONE-Forty, ami 4 mm-rel rövidebb láncvillával érkezik, agilisabban irányítható és megnövekedett a sárférőhely is, ami például a 2.35” Schwalbe Hans Dampf gumik esetén 8 mm. A 160 mm-es össztelós, a ONE-SIXTY is frissült: az 5 mm-rel hosszabb láncvillával és a 27,5”-es kerékszettel. A ONE-TWNTY-hez hasonlóan ezeken a mountain bike-okon is találkozhatunk a “Double Stop” és “Down Tube Exit” technológiákkal, ami a vázon belüli kábelvezetést illeti.
hardtail-sor
Természetesen a merevfarú mountain bike-ok kedvelői sem maradnak újdonság nélkül 2015-re: A sikeres 29-es BIG.NINE kedvező árú TFS (“Techno Forming System”) alumínium változatai új csövekkel és teljesen áttervezett geometriával készülnek majd, amitől kevésbé lesznek „agresszív” bringák a karbon kollégáikhoz képest.
Szeptember 21-én Debrecenbe várja az országúti bringásokat a Tósport, a Shimano Debrecen Maraton 120 kilométeren kínál versenyzési lehetőséget, de rövidebb távokon is lehet kerékpározni.
rajt a Nagyerdei Stadionnál
A Tour de Debrecen keretében a Shimano Debrecen Maraton és az 55 kilométeres Hortobágy Próba is a debreceni Nagyerdei Stadionból rajtol, ahonnan túra, gyerekverseny és a Cube Debreceni Városkerülés is indul. A Cube Hortobágy Próbán 4 fős csapatversenyre is lehet nevezni.
Az ausztrál három éve folyamatos résztvevője és befejezője mindhárom nagy körversenynek, szabadidejében „kényszerből” cipőket gyárt, most pedig élete első szakaszát nyerte a Vueltán.
Fotó: Stefano Sirotti (sirotti.it)
Salvaterra de Mińo és Cangas de Morrazo között 180,5 kilométer várt ma a mezőnyre. A táv során két második kategóriás emelkedőt is meg kellett másznia a mezőnynek, amelyek közül az utolsó előtt érték utol a rajttól elöl tekerő szökevénycsoportot. A kérdés azonban innentől kezdve az volt, hogy a korábbi hegyen le nem szakadó sprinterek vajon kitartanak-e a célig?
Nagy esély volt rá, hogy nem, ugyanis a Sky vitte a mezőnyt a 424 méter magas Alto Monte Faro-ra, vélhetően így akarták kényelmes pozícióban lehozni a csúcsról a mostanában ezen a területen gyengélkedő Chris Froome-ot. Sajnos pont az angol csapat egyik versenyzője, Dario Cataldo vágódott el a lejtmenetben (az élő képeken csúnyán festett, de a legfrissebb információk szerint visszaült a kerékpárra és megpróbálja befejezni a szakaszt!)
Videón az utolsó kilométerek:
A sprinterek végül kibírták a mai nap hegyeit, a még a mászás kezdetekor elszökő Lutsenkot viszont befogták 5 kilométerrel a cél előtt, egy nagyon rövid meredeken, ahol viszont Adam Hansen (Lotto-Belisol) vállalkozott egyéni akcióra. Az ausztrál remekül érezte meg a lehetőséget, hiszen a sprinterek csapatai elfogytak a hegymenetben, így a csökkentett létszámú főmezőny már nem érte utol a célig, és ezzel övé lett a szakaszgyőzelem. Az összetettben természetesen nincs változás, holnap lesz az idei kiírás utolsó hegyi befutója.
