Miután tegnap Alberto Contador megfőtt az első hegyi szakaszon a Pireneusokban, ma hasonló hőségben csapattársa, a lengyel Rafal Majka enyhítette a Tinkoff-Saxo Team tulajdonosa, Oleg Tinkov bosszúságát. Szakaszgyőzelemmel.
Rafal Majka (Fotó: ASO)
A Tour de France második hegyi szakaszán Pau és Cauterets között 188 kilométer várt a mezőnyre, ismét 30 fok feletti hőségben, a Col d’ Aspin-nel, és a Col du Tourmalet-val, a végén pedig a kevésbé meredek és rövidebb Cote de Cauterets emelkedővel. A 11. etapra rányomta bélyegét kicsit a hőség és a tegnapi sokkszerű terhelés, ami a favoritok közül sokak szervezetében nyomot hagyott. A főmezőny kissé fáradtan araszolt fel a nagy hegyekre.
Jó lehetőség volt ez a szökevényeknek, és már bőven a Col d’Aspin előtt ki is alakult egy nagyobb élboly, melyben Majka és az ír Dan Martin (Cannondale-Garmin) számítottak a legfőbb esélyesnek. Nem is cáfoltak rá a papírformára, Majka a Tourmalet tetejére már egyedül ért fel a teljesen szétszakadó csoportból. A lejtmenetben és az utolsó hegyen is stabilan őrizte egy-másfél perces előnyét a lengyel, s tavalyi két sikere után már harmadik Tour de France szakaszgyőzelmét könyvelhette el.
Az összetett menők között nem került sor komoly csörtére, a Tourmalet-n Vincenzo Nibali (Astana Team) próbálkozott, de akciónak túlzás nevezni kísérletét, pláne annak fényében, hogy amikor az utolsó emelkedőn Bauke Mollema (Trek) majd Robert Gesink (Lotto NL-Jumbo) és Tony Gallopin (Lotto-Soudal) is ritmust váltott, a címvédő ma is leszakadt. A célvonal előtt még Alejandro Valverde lószolta meg Froome-ékat, de ennek sem volt sok jelentősége.
Chris Froome (Sky) megőrizte a sárga trikót és akciójának köszönhetően Mollema ejtette ki az összetett top10-ből Nibalit. És hogy Tinkov úr öröme ma teljes legyen, Peter Sagan a részhajrán szerzett pontokkal átvette a zöld trikót Andre Greipeltől (Lotto-Soudal), így ő is dobogóra állhatott.
Tour de France 11. szakasz top10:
1
Rafal Majka (Pol) Tinkoff-Saxo
5:02:01
2
Daniel Martin (Irl) Cannondale-Garmin Pro Cycling Team
A Schwalbe One nevéhez hűen a patinás német gumigyártó ranglétrájának legfelső fokán foglal helyet: ez egyben az országúti köpenyek koronázatlan királyává avatja. A trónus mellett tanácsosi rangban a legendás tavaly visszavonult profi Jens Voigt tevékenykedik: „Jensy” a One reklámarca, és a német világsztár nem akármilyen cuccokhoz adja nevét!
A One olyan mértékű fejlesztést képvisel, hogy Indonéziában kizárólag ehhez a modellhez egy külön gyárat létesítettek. Oda vonták át a legképzettebb munkaerőt, ott találtak megfelelő feltételek, a legfejlettebb géppark, ami egy világklasszis köpeny gyártásához mind-mind szükséges. A One egyesíti a megbízhatóságot a lehető legjobb menettulajdonságokkal, illetve az alacsony tömeggel, kapható peremes, Tubeless és szingó változatban is. Az új gumiösszetétel neve OneStar triple compound, három különböző keménységgel (vagy inkább lágysággal), maximális tapadást és minden eddiginél alacsonyabb gördülési ellenállást biztosítva. Az új gumiösszetétel alapját a polimerek terén végzett új kutatások adják, de ennél sokkal többet természetesen nem árul el a Schwalbe a nagyközönségnek.
Jensy a Tubeless változatot teszteli a gyár kísérleti részlegében
„Jensy a Tubeless változatot teszteli a gyár kísérleti részlegében.”
Azonos méretben a One a korábbi csúcsmodell Ultremo ZX-nél pár grammal nehezebb, de a mérnökök szerint a menettulajdonságok ezért bőven kárpótolnak (pl. gördülési ellenállás 19W Tubeless, 22W peremes, míg Ultremo ZX 24,5W), illetve a tartósság növelésén is lelkiismeretesen dolgoztak. A futófelület alatt lévő V-Guard réteg pedig a defektek megelőzésében segít. 23, 25 és 28 mm-es méret áll rendelkezésre mind a peremes, mind a Tubeless változatban, a szingós méretezése pedig 22, 24, 26, illetve 28 mm lépésekben lesz. A Trek Factory Racing, az AG2R és a FDJ is részt vett a Schwalbe One tesztelésében, majd ezek után minden kerékpárra ezt a modellt szerelte – nem keveset árulva el a One kvalitásairól!
„Nagyon elégedett vagyok, nedves időjárásban még ilyen tapadást egy köpenynél sem tapasztaltam: Jens Voigt”
2015-re a Schwalbe One már csak apróbb változásokon esett át: csíkos kivitellel bővült, fehér, piros, kék, illetve ezüst csíkkal is választható, természetesen változatlan műszaki paraméterek mellett, illetve kapható 20, 24, 26 colos, illetve 650-es méretben is. Szingós változata pedig 28 mm-es szélességben is elérhető ideálissá téve a tavaszi klasszikus versenyere.
A gördülési ellenállás csökkentésén és a tartósság növelésen van a hangsúly
Ezen felül pedig a Schwalbe kihozta a „Jens Voigt Limited Edition” változatot is: ez az egyetlen mintázattal rendelkező külső a One szériában, más tekintetben megegyezik a széria One gumikkal. A gyártó ezzel tiszteleg a 17-szeres Tour de France induló, karrierjét tavaly záró kerékpáros előtt. Jens – mint már említettük – a Schwalbe szponzoráltjaként számos ötlettel segítette az országúti külsők fejlesztését.
De nemcsak a profi versenyzők kedvelik a Schwalbe One köpenyt: a referenciaként emlegetett német Tour magazin a „menettulajdonságainak tökéles egyensúlyát” emelte ki nemrég megjelent tesztjében,
„Kiváló tapadás mind nedves időjárásban, mind szárazon, a 6000 km-es tesztúton defektmentesnek bizonyult, kevés vágás és egyéb sérülés keletkezett rajta a szokatlanul hosszú próba során.”
A teljes One-választék: méret; defektvédelem; szín; gumikeverék; tömeg; szövetsűrűség; ajánlott maximális terhelés
[divider scroll_text=”Schwalbe One”]
Néhány szó a gyártóról:
A Németországi központú, mára már világ legtávolabb szegleteiben forgalmazói hálózatot működtető Schwalbe a kerékpárosok széles táborának kínál kiváló köpenymodelleket: különböző kerékpártípusokra, felhasználási területre, illetve érdeklődési körre. A teljes paletta felölel mindent a csomagos túrázástól az extrém MTB kerékpározásig, a profi országúti versenysporttól a városi, „kiskerekű” összehajtható kerékpárokig, nem elfelejtve a rekumbensek, a ciklokrosszok rajongóit vagy a kerekesszék-használókat.
Schwalbe One idén több színben elérhető
A tulajdonos és alapító Bohle család 1906 óta komoly tapasztalatokat gyűjtött a kerékpár- és kerékpáralkatrész-gyártás terén, amelynek élvezői vagyunk, amikor a Schwalbe termékekkel a szilárd akár burkolatú utakon, akár terepen a hosszú kilométereket rójuk. A magas szintű technológia az egyik legfőbb erénye a Schwalbének: gumikeverékeik a vegyipar legújabb fejlesztéseit alkalmazzák, a modern gyártástechnológia pedig megbízható minőséget tesz lehetővé. Az új fejlesztésű köpenymodelleket a Schwalbe által szponzorált profi versenyzők tesztelik, majd visszajelzéseik alapján véglegesítik a sorozatgyártást. Pontosan a felsorolt okok miatt szeretjük a Schwalbe külsőket: garanciát biztosítanak arra, hogy a kerékpáron a felhasználás szempontjából legalkalmasabb, legfejlettebb technológiát képviselő köpenyek legyenek, természetesen versenyképes áron.
Tetőfokára hágott a hangulat, vagyis Chris Froome és a Team Sky tegnapi kiütéses győzelmét követően felerősödtek a hangok, miszerint amit a kenyai-brit művelt a mezőnnyel a Tour de France-on, arra nem képes normális ember…
Chris Froome (Fotó: Stefano Sirotti)
Sokakra rábiggyesztették már az E.T. becenevet, a 90-es években Miguel Induráin is megkapta, amikor valóban nem lehetett vele mit kezdeni. Froome sajátos megjelenésével talán még jobban rászolgál erre, irreálisan vékony karjaival, napszemüvegével még hasonlít is kicsit a földönkívüliekre. A kerékpáros berkekben a napokban körbejárt videó (lent) alapján azonban nem a kinézete miatt akasztották rá a jelzőt, hogy amit művel, „nem emberi”.
A Team Sky csapatánál a „tiszta” kerékpársport jegyében régóta hozzáférhetők az edzésfájlok, illetve egyes Tour de France szakaszok teljesítménymérő adatai, hogy transzparens legyen a felkészülés, látható legyen, hogyan jutottak el a csúcsteljesítményekig. Így volt ez Froome 2013-as győzelme során is, s végül a Mount Ventoux szakasz SRM fájlja is nyilvánosságra került (bár ezt nem tervezte eredetileg közzétenni a Sky). Az SRM teljesítménymérővel szinkronizálva készült egy videó, melyen a hegymenet látható, kiírva Froome teljesítményét, sebességét, lábfordulatát, pulzusszámát.
Lévén nem vagyok szakember, nem venném a bátorságot, hogy ténymegállapításokat tegyek, de még a szaksajtóban is vannak hozzáértők, akik többé vagy kevésbé óvatosak. Ami élettanilag a legfurcsább, az a pulzusszám, illetve hogy mennyire csekély mértékben követi a pulzus az iszonyatos ritmusváltásokat. Jól látható a támadásoknál, hogy a teljesítmény 350-400 Wattról 6-700 Wattra, vagyis közel kétszeresére ugrik, ezt nem csak pár másodpercig tartja Froome, a pulzus mégis csak néhány ütéssel emelkedik, pedig még nincs a maximális pulzusa közelében.
Nyilván, hogy milyen maximális pulzusra képes valaki, az változhat napról napra egy körverseny közben, de azért nem életszerű, hogy ez 160 környékére essen vissza Froome-nál, pláne, hogy még csak az első komoly hegyi szakaszról beszélünk a 2013-as felvételen. Másik oldalon, ha ez így volna (tehát alig lenne több 160-nál a maxpulzusa), akkor pedig az nem életszerű, hogy Froome tartósan 150 feletti pulzuson, vagyis nagyon hosszú időn át 95% körül, fölött hajt és ebből ilyen ritmusváltásokra képes.
Ennyit a kétségekről, mi nem szeretnénk állást foglalni, nagyon sok vélemény megjelent a videóval kapcsolatban, aki kíváncsi rá és érdekli a teljesítménymérés, valamint az ebből levonható következtetések, keressen rá az interneten. Annyit azért érdemes megjegyezni – immár a tegnap látottakkal kapcsolatban – hogy egy pihenőnap, valamint a hirtelen jött hőség a Pireneusokban – megspékelve azzal a ténnyel, hogy az első hegyi szakaszt teljesítette a mezőny – nagyon különböző hatással lehet különböző versenyzők szervezetére.
Akire a fentiek negatívan hatnak, annál összeadódnak a hatások és nem ritka egy hasonló teljesítménycsökkenés, mint amit például Contadornál láthattunk, aki maga is úgy nyilatkozott, hogy gyakorlatilag alig kapott levegőt. A Team Sky viszont híres arról, hogy tudományos alapossággal elemzik a körülményeket és egy ilyen szakaszon ez nagy előny lehet. Érdekes lenne tagnapról is látni egy SRM fájlt, de az utóbbi napok visszhangjai alapján erre csekély az esély…
BikeRunFest – a kétnapos ausztriai „kirándulásra” szeptember 19-én és 20-án kerül sor, Sopronból teker majd a kerékpáros mezőny Scheebergbe, a túrához bőven van még időd csatlakozni:
A BikeRunFest egy egyedülálló 2 nap alatt 2 ország gyönyörű vidékeit bejáró teljesítménytúra. A szervezők hónapok óta készülnek, hogy minden tökéletes legyen. A meghirdetéskor elsősorban amatőr kerekeseknek kiírt túrában gondolkoztak, azonban egyre több tapasztalt bringás is jelentkezik, mivel a táj, a környezet magával ragad mindenkit. A rendezvényre bárki nevezhet, aki kedvet és erőt érez ahhoz, hogy az első nap végére 75,4 km megtételével Sopronból eljusson Scheebergbe. Másnap gyönyörű osztrák tájakon keresztül 112,6 km-t leküzdve érkeznek vissza az indulók Sopronba. Nagyszerű program ajánlott az igazi kihívást kedvelő családoknak, baráti társaságoknak, remek szórakozás csapatépítést tartó cégeknek is. A táv egyénileg és csapatokban, is teljesíthető.
Teljesítménytúra, ahol a teljesítményedet igazságos sorsolásban díjazzák, összesen 1 millió forint értékben mosógépet, hűtőt, AUTHOR kerékpárt sorsolnak ki a szervezők.
Az első lépés a kötelező egészségügyi vizsgálat. Indulás 09:00 órakor Sopronból (MKB Aréna Csarnok) Zemendorfba majd Wiener Neustadt érintésével Puchberg am Schneeberg-en át érkezés a Schneeberg hegy lábához. A táv: 75,4 km. 45 km-nél központi frissítő állomás lesz. Az útvonal annyiban változik a tavalyihoz képest, hogy a mezőny elkerüli Wiener Neustadtot, nem megy be a városba. Innen visz az út Alsó-Ausztria legmagasabb hegyére: 200 méterről rajtolnak a túrázók és 980 m-re érkeznek.
Második nap
Vasárnap reggel 8 órakor indul a mezőny Schneeberg hegy lábától Neunkirchen érintésével Thernbergen, Lichteneggen és Horitschonon keresztül. Érkezés Magyarországra és ráfordulás a célegyenesre Harkán keresztül Sopronba. A táv 112,6 km. Az út felénél központi frissítő állomás lesz.
Nem versenyről, hanem teljesítménytúráról van szó, 1 millió forint értékben tárgyjutalmakat (pl. mosógép, hűtő, AUTHOR kerékpárt) sorsolunk az indulók között.
Ahogy tavasz óta már láthattátok a montis fotóinkon, a Bikemag tesztcsapatot a Lazer látta el idén fejvédővel. Ebből most először a montis modellt az Oasizt vesszük górcső alá. Szerencsére törésteszt még nem volt!
Egy fejvédő tudását akkor tapasztalod meg először, amikor nagyot esel vele. Eddig mázlink volt, bár feszegettük a határokat, de nagy esés nem volt még, amikor egy sisak igazán bizonyítani tud. Ettől függetlenül az elmúlt öt hónapban is nagyon sok tapasztalatot szereztem vele. Az Oasiz a montis csúcsmodell, és egyértelműen a trail irányba ment el a gyártó a tervezésekor, ugyanis komoly tarkóvédelmet építettek hozzá.
Az ütéselnyelő EPS habba integráltak egy RBS (Rigidity Brace System) névre keresztelt hálót is. Ennek a fő funkciója akkor érvényesül, amikor a fejed már valami kemény tárgyhoz csapódott, és az EPS hab ellátva feladatát, eltört. Ez a háló egyben tartja a törött habot is, hiszen ritka az az ütközés amiben csak egyszer ér földet, vagy mást a fejed. Sokszor a nagyobb sérülést a második becsapódás okozza, mert ekkor már vagy nincsen a fejeden a sisak, vagy nem véd szinte semmit.
Shild nélkül is kiválóan használható
Az Oasiz súlya 285 gramm M-es méretben, ami felépítéséhez képest nagyon jónak mondható. Háromrészes in-mold szerkezettel rendelkezik, és egészen a tarkóig leengedték hátul a héjat. Maga az egész sisak robusztus felépítésű, inkább enduro/trail stílushoz passzol mint mondjuk xc versenyzéshez, bár ha a shildet levesszük, még akár jó is lehet. Tufi is így nyomta végig az Alpentour Trophyt.
Ennyi részből áll a Rollsys
Fejméret állító rendszere nem megszokott felépítésű, mivel nem a tarkódon elhelyezett forgatógombbal működtethető, hanem a sisak tetején kapott helyet. Nekem ez megváltást jelentett mivel majd mindegyik hagyományos forgatógomb nyomja a csontot a fejem hátsó részén. Arról nem beszélve, hogy sosem csípte be a hajam. Nem tudom ez szimplán a kialakítás szerencséje, vagy pedig a Rollsys rendszer sajátossága, mindenesetre a tapasztalatom ez.
De ettől lesz igazán testreszabható
A tökéletes illeszkedés érdekében maga a tarkókeret magassága, illetve mélysége is állítható. Ez főleg azoknak jöhet jól, akik két méret határesetén mozognak, mint én is. Nekem nem kicsi a fejem, így az M-es méretű sisakok nem állnak jól, az L-esek meg sokszor túl nagyok. Itt a Rollsys simán behúzza annyira hogy jó legyen, és ennek a rendszernek köszönhetően kényelmesre is be tudtam állítani.
Szivacsozása kényelmes, és kétfélét CoolMax-osat kapsz hozzá. Az egyik sima, a másik bogárhálós. Kicsit vékonynak találom a szivacsokat, de ez csak tapintásra ilyen, menet közben sosem éreztem kényelmetlennek. Még téli bélést is vásárolhatsz bele ha nem teszed le a bringádat a hidegebb hónapokban sem.
Szintén nem mindennapos megoldás a csatja sem. Ez mágneses elven működik. Megszokást igényel, de ha már rutinos vagy, akkor sokkal könnyebb és gyorsabb a becsatolás mint bármilyen más megoldásnál. A véletlen kikapcsolódás lehetetlen, erősen zár, de elcsúsztatással könnyen oldható. A fül körüli pántok beállítása szintén gyerekjáték, nem a béna bújtatós rendszert használják mint nagyon sok gyártó. Retesz kinyit, meghúz, beállít, bezár. Ennyi. Az állrész szorosságának beállítója is könnyen működik és utána is fixen tartja a hevedereket, nem lazul ki, de húzni rajta sem ördöngösség.
Az érdekességeknek nincsen még vége! A tetején GoPro konzolt találunk, ami leszedhető ha nincsen rá szükség. Ebbe egy mozdulattal belerakható a gyári talp. Nem árt azonban erdőben figyelni a kilógó kamerára, nehogy felakadjunk vele!
Ez itt rendeltetésszerű használat 🙂
A 21 szellőzőnyílás miatt sosem éreztem melegnek, vagy melegebbnek más modelleknél. 35 fokban meg úgyis izzadni fogsz, nincs az a fejvédő ami ezt kiküszöbölné. Egész napos tekeréseknél is kényelmes volt, negatívumot nem tudnék felhozni. Nem egy olcsó modell, de nem is alap szolgáltatásokat nyújt. A Rollsys működtetése kesztyűben kicsit nehezebb mint a hagyományos tekerőgombos rendszereké, ellenben tényleg nem nyomja a fejed sehol. Nekünk a GoPro konzol megváltás volt, nem kellett hevederekkel vacakolni. Nem kevesebb mint hét színben kapható, így trendi tudsz vele lenni, bármi is legyen az outfited.
Azt tudtuk, hogy Chris Froome-ot (Sky) kiemelhetjük még a „fantasztikus négyesből” is, mint az idei Tour de France topfavoritját. De arra, hogy már az első hegyi befutón súlyos perceket oszt majd legtöbb nagynevű vetélytársának, kevesen számítottak.
Chris Froome (Fotó: ASO)
Rosszmájúan mondhatnánk, hogy Alberto Contador (Tinkoff-Saxo) és Vincenzo Nibali (Astana Team) meccselhetnek még az idei Touron, de nem a dobogóért… Előbbi közel három, utóbbi több mint négy percet kapott a brit-kenyai születésű sárga trikóstól. Egyedül a kolumbiai Nairo Quintana (Movistar) maradt úgy-ahogy Froome közelében.
A 10. szakasz „egyszerű” és borzasztó nehéz volt. Tarbes és La Pierre-Saint Martin között 167 kilométert kellett teljesíteni, a végén egy 1300 méter szintkülönbségű emelkedővel. A Movistar és a Team Sky is komoly nyomást próbált helyezni a mezőnyre, a hegy lábától hatalmas tempót diktálva. Végül a Sky ragadta magához a kontrollt a hegy derekán, miközben a holland Robert Gesink (Lotto NL) egyedül távolodott el.
Az első áldozat a nagyok közül Nibali volt, aki már 10 kilométerrel a vége előtt leszakadt (végül 21. lett 4:25 p hátránnyal), de ekkor még viszonylag nagyobb csoport haladt elöl, a legnagyobb esélyesekkel. Alejandro Valverde (Movistar) próbálta többször megtörni a Sky ritmusát, de a britek „nem vették komolyan”, Thomasék egykedvűen diktálták a gyilkos tempót. 6 kilométerre a céltól Contador is beadta a derekát, leszakadt.
Mikor Gerraint Thomas leadta a vezetést, jött Richie Porte, s végül teljesen szétzilálta a maradék sort, gyakorlatilag csak Quintana bírta. De nem sokáig, mert hamarosan megindult Froome és az utolsó 5 kilométert szólóban teljesítette, maximális tempóban. 5 kilométer alatt hegymenetben pedig rengeteg időt lehet kiosztani a megdolgozott ellenfeleknek, és ez meg is történt.
Szokták mondani, hogy nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az első hegyi szakasz után és azt is figyelembe kell venni, hogy a pihenőnapra furcsán reagálhat a szervezet, de Froome ellenfelei olyan hátrányba kerültek ma, amit nehéz visszahozni. Esetleg egy össznépi összefogással minden pillanatban a Sky ellen, de erre a mai profi kerékpársportban ritkán van példa. Vagyis nehéz lesz Chris Froome-ról levenni idén azt a sárga trikót.
A BikeFun alkatrészek és kiegészítők méltán népszerűek hazánkban, minőségükkel, megbízhatóságukkal és kiváló ár/érték arányukkal nehéz versenybe szállni, ráadásul nagy számú kerékpár-kereskedésben megvásárolhatók. Több éve bizonyított, közkedvelt darabok, döntően kiváló értékarányuk miatt választják a honi kerékpárosok, mindazonáltal a most bemutatott Vision modell technikai „tudására” sem lehet egyszerűen legyinteni!
Az új BikeFun Vision modellel a márkakép némileg tovább finomodhat, hisz közel a prémium modellekkel egyenértékű technikai paraméterekkel rendelkezik, mint például az EPS+PC In-mold szerkezet vagy a HeadLock 4 állítórendszer. Univerzális felhasználásra tervezett, kiválóan szellőző, sportos, divatos prémium szintű bukósisakmodellről van szó, 21 darab nagyméretű, az optimális szellőzés szempontjából elhelyezett szellőzőnyílás biztosítja a bőséges légáramlást.
A fejlett HeadLock 4 rögzítőrendszernek köszönhetően egyszerűen, kényelmesen, akár egy kézzel a fejméretre és -formára igazítható, a sild pedig igény esetén könnyen felszerelhető vagy eltávolítható. A Vision két színben kapható, így kerékpárod vagy ruházatod megjelenésével is harmonizálható.
„Kiválóan működő HeadLock 4 állítórendszer”
A divatos megjelenésű Vision külsője a jól csengő márkák modelljeit juttatta eszünkbe, kidolgozása példaértékű, a technikai szintnek megfelelő. A Vision szivacsbetétje is fejlett „Cool Comfort” típus, három részből áll, természetesen kivehető, mosható. Külön örültünk, hogy a BikeFun eme fejvédőmodellje két méretben kapható, így nemcsak az átlagos kobakméretűekre illik tökéletesen, hanem majdnem minden kerékpáros megtalálhatja a számára kényelmes, legpontosan illeszkedő változatot.
Katarzyna Niewiadoma, Ferrand-Prevot és Lucinda Brand az ötödik szakasz rajtja előtt
„Giro a Tour alatt”, avagy összefoglaló a verseny legfontosabb pillanatairól az 5. szakasz előtti készülődés életképeivel. Érdekességek a szervezők és a csapatok felkészültségéről a női kerékpársport egyik legfontosabb eseménye kapcsán.
A Tour de France előtt egy nappal startolt a női kerékpársport legismertebb többnapos versenye, a Giro Rosa. A Ljubljana városában rendezett prológot 9 szakasz követte. A versenyzők és segítők dolgát jelentősen megnehezítette a rendkívüli hőség és a szakaszok közötti hosszú transzferek megtétele.
A Bigla csapat, bal szélen Annemiek Van Vleuten
A Szlovéniában rendezett prológot a Bigla Pro Cycling holland kerekese, Annemiek Van Vleuten teljesítette a leggyorsabban, így az első nap ő viselhette az összetettben vezető versenyzőnek járó rózsaszín trikót. Az első szakasz még szintén Ljubljana környékén zajlott, a mezőnyhajrát végül Barbara Guarischi (Velocio – SRAM) nyerte, az összetettben a holland Lucinda Brand (Rabo LIV) vette át a vezetést.
A Rabo LIV csapata volt egyértelműen a legerősebb sor
A második szakasztól kezdve Olaszországban versenyeztek a hölgyek, ez az etap hozta az első nagyobb szelekciót az összetett verseny esélyesei között. A győztes Megan Guarnier (Boels Dolmans) átvette a Maglia Rosa-t amit egészen az utolsó előtti napig megtartott.
A bukások sok versenyző napjait megnehezítették, a képen a román bajnok, Ana Covrig
A negyedik szakaszon akadtak problémák az út lezárásával és biztosításával, valamint a mezőnynek 10 kilométerrel többet kellett megtenni az előzetesen megadott útvonalhoz képest. A Pozzo d’Adda városába érkező befutót Annalisa Cucinotta (Ale Cipollini) nyerte, összetettben nem történt jelentős változás. Estefelé alkalmam nyílt eljutni a szakasz céljaként megjelölt településre, ahol egy zászlón és pár zsák szeméten kívül semmi jele nem volt annak, hogy aznap a legrangosabb női verseny egyik szakaszának befutója zajlott.
Készülődés a rajtra a csapatsátorban
Az ötödik etap startjára Trezzo sull’Adda városában került sor, ahol sikerült bepillantást nyerni a kulisszák mögé. Érezni lehetett, hogy a csapatok nehéz napokon vannak túl, a mindennapos hőség, a hosszú transzferszakaszok és a bukások sokat kivettek mindenkiből. 1 órával a rajt előtt még nem sok versenyzőt lehetett látni, a tehetősebb csapatok versenyzői mind a klímát maximális fokozaton üzemeltető csapatbuszokban ültek. Az anyagilag kevésbé jó helyzetben levő alakulatok bringásai sátorban ülve készülődtek és várták a rajtot.
Giant Envie Advanced – PFP kerékpárja
A rajtig hátralevő időben a kerékpárokat vettem szemügyre. A különbségek itt is jelentősek voltak a csapatok között. A világbajnok Pauline Ferrand-Prevot is soraiban tudó Rabo Liv csapatából mindenkinek a legújabb Giant Envie Advanced jutott, Shimano Dura Ace Di2 szettel, Pioneer wattmérővel, Dura Ace C35 karbon kerekekkel és Pro kiegészítőkkel. A kerékpárok az utolsó porszemig le voltak tisztítva, a kerekeken egyedi Rabobank megkülönböztető matrica volt és a szerelő még az utolsó pillanatokban is a Fouriers fékek finomállításán dolgozott.
Cervélo S5 – Velocio SRAM
Hasonló pedáns rendben álltak a bringák a Velocio-SRAM csapatánál is. A Cervélo S5 vázszettre teljes RED 22 szett került Quarq wattmérővel. A névadó szponzortól származtak a ZIPP 303 kerekek és a kormány, kormányszár szett is. Érdekesség, hogy az ausztrál Loren Rowney kerékpárján már a vezeték nélküli, elektromos RED szett volt látható.
Ridley Fenix – Lotto Belisol
A belga Lotto Soudal csapatánál már kevésbé volt egységes a géppark. Alapvetően Ridley Fenix vázszetteket használtak, mechanikus Ultegra szettel és FFWD kerekekkel. A wattmérők és kiegészítők között már nagyobb volt a szórás. A felkészülés részeként az egyik szerelő egy iPad képernyőjéről másolta a szakasz fontosabb pontjait a stucnira ragasztott matricákra.
Készül az itiner
Távolról nézve az Inpa Sottoli Bianchi Oltre XR.2 gépei is meglehetősen kívánatosnak tűntek, de közelebbről szemügyre véve, karbantartást tekintve messze elmaradtak a korábban említett csapatokétól. A 11 sebességes Campagnolo Record szett persze gyönyörű, de látszott a többnapos használat a láncon és a lánckeréksoron, valamint a rozsdás csavarfejű stucnik és a klasszikus 9 funkciós kilométeróra sem tettek túl jó benyomást.
Bianchi Oltre XR.2 -INPA Sottoli
A Fassa Bortolo csapat Pinarello Dogmái is láttak már szebb napokat, különösen a sok réteg szigszalaggal és gyorskötözővel rögzített transzponder és rajtszám voltak feltűnőek.
Pinarello Dogma – Fassa Bortolo
Az Ale Cipollini alakulat több különböző modellt is használ a névadó szponzor kerékpárjai közül. Feltűntek Lógos és RB1K bringák is, Campagnolo Record szettel és Ursus kerekekkel. Wattmérők terén változatos volt a felhozatal, az itthon kevésbé ismert Infocrank mellett voltak Power2Max és Stages típusok is. A zöld trikós Flavia Oliveira a felsőcsőre ragasztott egyszerűsített itiner mellett egy What’s your excuse (Mi a kifogásod? ) matricát is feltett motivációként.
Cipollini RB1K
A rajt előtt fél órával gyülekezni kezdtek a versenyzők, de szurkolók nem lepték el a kisváros főterét, alig páran lézengtek csak olyanok, akik nem valamelyik csapathoz, vagy a verseny kisegítő személyzetéhez tartoztak.
Colnago V1-r – Elisa Longo Borghini kerékpárja
A legnagyobb figyelemt egyértelműen a kék trikós (összetettben első olasz versenyző) Elisa Longo Borghini (Wiggle Honda) kapta, a helyi Cobretti felügyelő mellett óvodások és nagypapák is vele akartak közős fotót készíteni.
Elisa Longo Borghini volt az olaszok kedvence
Eközben csapattársa, a négyszeres világbajnok Giorga Bronzini nyugodtan készülődött senkitől sem zavartatva.
Giorgia Bronzini kevesebb figyelmet kapott
A rajtot megelőzően felgyorsultak az események, a felvezető motoros már sürgette a lányokat, hogy álljanak oda a startvonalhoz, mert indulni kéne. Eközben a két olasz barátnő, Longo Borghini és Elena Cecchini (Lotto Soudal) jókedvűen beszélgettek és várták a Rabo LIV csapat versenyzőit.
Longo Borghini és Cecchini a rajt előtt
Miután megérkezett a világbajnokot is soraiban tudó gárda is és elkészültek a képek a városi vezetőkkel, már csak egy perc volt hátra a rajtig. Érdekes volt figyelni a sérüléséből visszatérő világbajnokot, nagyon kiegyensúlyozottnak és koncentráltnak tűnt, ahogy már többször láthattuk rajt előtt. Talán ennek köszönhetően, talán annak, hogy míg a többiek a fél-kompakt (52-36) áttételt, ő a klasszikus 53-39-et használta, az Aprica tetején végződő ötödik szakaszt megnyerte.
Pauline Ferrand-Prevot
Nem tartozik szorosan a versenyhez, de a rajtot követően kialakult egy kisebb közlekedési dugó, amit az autósok nem viseltek túl nyugodtan, párszor elhangzott a szokásos „cazzo”, többen méltatlan szavakkal illették a versenyt.
A hatodik szakasz a japán bajnok Mayuko Hagiwara (Wiggle Honda) győzelmét hozta.
Katarzyna Niewiadoma, Ferrand-Prevot és Lucinda Brand az ötödik szakasz rajtja előtt
A hetedik szakasz sokáig emlékezetes marad Lucinda Brand számára, ugyanis olyan „da solo” szökés után szerezte meg a győzelmet, amire mindenki csodaként tekintett. Az utolsó hegy tetején 55 másodperc előnye volt az üldözőkkel szemben, amit a célig vezető lejtmenetben 2 perc 41 másodpercre növelt. Teljesen más dimenzióban lejtőzött mint a mezőnyből bárki más.
Az utolsó előtti napon egyéni időfutamra került sor a Maggiore-tó partján. A technikás pályán volt aki komplett időfutam kerékpárral, hátul telikerékkel állt rajthoz, de voltak akik a hagyományos országúti kerékpárral vágtak neki a 21,7 km-es dombos időfutamnak. Meg kell említeni, hogy a szakasz előtt a Bigla csapat időfutam bringáit ellopták, egyedül a közülük összetettben legjobb helyen álló Asleigh Moolman-Pasio Cervélo időfutam gépe menekült meg. A szakaszt Anna van der Breggen (Rabo LIV) nyerte, aki ezzel összetettben is feljött az első helyre.
Mara Abbott igazi hegyimenő alkat
Az utolsó nap hegyi befutó várt a mezőnyre, várható volt, hogy a nagyon erős Rabo LIV csapat megőrzi a rózsaszín trikót, de a Wiggle Honda hegyimenője, a korábbi kétszeres Giro Rosa győztes Mara Abbott komoly támadást indított. Van der Breggen a cél előtt 4 kilométerrel szaladt le róla, de végül saját tempóban abszolválta a hátralevő távot, így a szakaszon elért második helyével megőrizte az összetett elsőséget. Mara Abbott szakaszgyőzelemmel és az összetett második helyével vigasztalódhatott.
Eredmények:
Rózsaszín trikó (abszolút győztes): Anna van der Breggen (Rabo LIV)
Fehér trikó (összetettben első fiatal versenyző): Katarzyna Niewiadoma (Rabo LIV)
Kék trikó (összetettben első olasz versenyző): Elisa Longo Borghini (Wiggle Honda)
Zöld trikó (hegyi pontverseny győztese): Felipe Oliveira (Ale Cipollini)
Ciklámen trikó (pontverseny győztese): Megan Guarnier (Boels Dolmans)
A hét végén Sopronban, a Focus Team Hungary szervezésében kerül megrendezésre a 2015. évi XCO Országos Bajnokság. Az előzetes beharangozók alapján egy nemzetközi szinten is technikásnak számító- és komoly erőnlétet igénylő pálya várja a bajnokaspiránsokat, de életkortól függően az utánpótlás korosztályoknak is három különféle élvezetes nyomvonalat jelöltek ki a szervezők.
Az előrejelzések alapján igazi nyári időben lesz része az indulóknak, akik még kedden éjfélig előnevezhetnek az Odin rendszerben. Az elmúlt napokban több hazai versenyző is tiszteletét tette Sopronban, a csömöriek pedig edzőtábort szerveztek a hűség városába.
Lássuk, miként vélekednek Ők a pályáról:
Buruczki Szilárd – Cube Csömör: A Duna Maraton után nem sok időm volt pihenni, ugyanis már hétfőn utaztunk Sopronba edzőtáborozni a csapatommal, a Cube Csömör MTB Teammel! Gyakoroltuk az XCO Magyar Bajnokság pályáján a technikás szekciókat és intenzív résztávokkal hangolódtunk a versenytempóhoz.
A pálya hosszú 7-8 perces kemény, meredek emelkedővel kezdődik, amelyben vannak rövid lankás hullámos részek. Az emelkedő talaja változó állapotú, köves, gyökeres részek váltják egymást, inkább az erő dominál, nem a technikai tudás. Viszont ahogy felérkezünk a pálya legmagasabb pontjára a kilátóhoz, onnan egy komoly épített DH pálya száguldásban volt részünk. Kettő közepes léptetővel kezdődik a lejtőzés és egy gyors döntött kanyarból egy nagyobb ugratóból egy másik döntött kanyarba repülünk bele. Utána pár kanyar kis rövid pumpa pályán lehet kicsit szusszanni. Majd a nagy döntött kanyar után következik egy élvezetes gyökeres sziklakertes rész, ahol több nyomvonal közül lehet választani.
A sziklakert aljából visszakanyarodik a pálya és egy rövid izmos meredek mászással becsatlakozik egy lankás emelkedőbe. Ezután gyors lejtő következik lassítókkal, hogy megtörje a nagy sebességet, ami a cél fele veszi az irányt. Eddig ez a pálya a legtechnikásabb a magyar XCO pályák között, a lejtő része a csömöri pályán is túltesz! Eső után is nagyon jól járható volt a gumi tapadása szempontjából. Mindenkinek ajánlom a többszöri gyakorlást, mielőtt elindul a Limit Change Point Olimpiai Cross Country Magyar Bajnokságon!
Dobai Zoltán – Trek SE: 2013-ban, szinte három teljesen kihagyott szezon után, a soproni OB-n versenyeztem először magyar kupafutamon. Emiatt kicsit elfogult vagyok a pályával kapcsolatban, mert akkor a körülményekhez képest nagyon jól sikerült mennem. Akkor is és most is igyekeztem minél többet edzeni rajta, mert a hosszú mászást is szokni kellett és a soproni DH pályát sem ártott gyakorolni. A rengeteg Sopronban töltött idő után úgy gondolom, hogy ez a kör tökéletes OB-nak, mert pontosan ugyan olyan fontos az erőnlét is a jó köridőkhöz, mint a technikai tudás.
A két évvel ezelőtti kört idén egy kicsit módosították a szervezők, aminek köszönhetően hosszabb, keményebb és technikásabb lett. Nem klasszikus XCO pálya, így sok kisebb mászás helyett egy nagyon hosszú és egy rövidebb felfeléből áll, illetve a soproni DH pálya egy darabjából.
Ami a 2015-ös változást illeti: a DH szakasz elején rögtön három nagyobb és egy kisebb ugrató várja az indulókat (amiket majd chicken way-en lehet kerülni). Ezek közül csak egy új van 2013-hoz képest, de a másik három két éve még nem volt ekkora és simán át lehetett gurulni rajtuk repkedés nélkül is.
A két évvel korábbi nyomvonalhoz képest most hosszabb rész került a DH pályából a körbe, így két sziklakertet is teljesíteni kell (a fun kategóriának nem), amiket kis gyakorlással meg lehet tanulni, de azért nem árt óvatosan menni rajtuk. A sziklakertek után következik egy kellemetlenül meredek emelkedő, amin visszaérkezünk ahhoz a szintúthoz, ami az utolsó lejtő tetejéhez visz. Innen a 2013-as nyommal megegyezően érkezünk egy patakátkelés után a raj-cél területre.
Egy kör 4,9 km, 290m szinttel – de ez verseny közben garantáltan dupla ennyinek fog tűnni! Mindenkinek jó edzést és gyakorlást a pályán.
A hivatalos versenykiírás az alábbi oldalon található:
Ennyit tekertek hétvégén a VelenceBike RING24 indulói 1 nap alatt a több mint 4,381 km-es körpályán, nem máshol, mint a Hungaroringen, ahol már önmagában is kiváltságos lehetőség kerékpározni!
Az idén 30 éves F1 Magyar Nagydíj-ra melegítették be az aszfaltot a bringások a III. Tour de Ring 2015 kerékpáros hétvégéjén. Pénteken és szombaton korán reggel a CoffeeRide-dal készültek a futamokra a bringások és köröztek az aszfaltcsíkon. Délelőtt a családosok tekerhették körbe a Hungaroringet, majd déltől egy óra felhőtlen körözés várt minden kilátogatóra. Aki igazán nagy csatákat akart látni, az benevezte gyermekét a KisPróba gyerekversenyekre szombaton és vasárnap is. Ahogy a szpíker megjegyezte: „- Némelyik gyerek már most jobban kanyarodik, mint az apja!” 🙂
Akik a kalandot és az élményt keresték azok a 24 órás VelenceBike RING24 egyéni és csapatváltó versenyében indultak. Akik belekóstoltak az országútizásba, azok a 13 körös NightRide-ot választották, akik az adrenalinfokozó, de nem hagyományos országúti versenyeket keresték, ők a 24 KÖR-ön indultak!
VelenceBike RING24
Szombaton 14:00-kor pedig klasszikus Le Mans-i rajttal elkezdődött a 24 órás egyéni és csapatváltó verseny a VelenceBike RING24.
A Szegedi KSC, az SZTK Riders és a nyíregyházi ViniBike már az elején megrántotta a sort és csak nagyon kevesen tudták rájuk tenni a kereket. A 13. körtől a Szigetszentmiklósiak lemaradtak és begyűjtöttek egy kis hátrányt, amit aztán el is kezdtek halmozni.
NightRide
Szombat este 19:00-kor elrajtolt a NightRide mezőnye, akik egy 13 körös mezőnyversenyen bolygatták fel a 24 órásokat, akik közül többen beálltak a friss bringások szélárnyékába. Itt Specziár Viktor (KTC Peloton) és Tóth Attila (Team Veloki) egy gyors elmenéssel lerendezték a versenyt. Az utolsó körre még együtt mentek ki, de sprintbefutó helyett Tóth Atis már egyedül fordult a célegyenesre a naplementében. Az aranyérem így az ő nyakára került az éjszakai díjátadón. A hölgyeknél Csikiné Merk Nikoletta volt a leggyorsabb.
A NightRide-on az SZTK kicsit visszazárkózott, de 10 és fél óra tekerés után már csak a Szegedi KSC és a ViniBike volt elöl. A SOLO-ban indulóknál dr. Kovács Kristóf (KTC Peloton) és Zdeno Vojticko (CKMSK Kezmarok) haladt fej-fej mellett szinte a verseny végéig, az egyéni kategória utóbbi győzelmével zárult. A mezőnyben hosszú betegség után ismét ott volt a leghíresebb magyar ultrakerékpáros, a többszörös RAAM-menő Káldy Attila, aki szintén szép eredményt ért el.
Ahogy a klasszikus hangzik: „a lószolgatás kétélű fegyver”, így a váltásoknál próbálták a csapatok másikat lerázni. A váltás egy tépőzáras váltóchip átadásával zajlik, amit a kormányra, bokára vagy a bowdenekre raknak a bringások. Mivel a boxutca rövidebb, így egy jó váltásnál nem kerül hátrányba a csapat.
És, hogy a versenyszellem mennyire ott van a bringásokban az is mutatja, hogy a gyorsabb váltás érdekében még menet közben leveszik a chip-et és szinte messziről átdobják a csapatsegítőnek, aki felhelyezi a frissen induló versenyzőre. Egy ilyen 1000-ből 1001-szer sikeres rutin váltásnál bukott a szegediek versenyzője éjfél után, akit később a Honvéd kórházba vitettek a Hungaroring Medical Center orvosai. Az arca sérült a kerékpárosnak.
Innen is kívánunk neki jobbulást! És üzenjük, hogy a csapattársaid a későbbi riportban viccelődve csak annyit mondtak, hogy: – Rudi már otthon lesz délben, mi meg „tekerhetünk” itt a 34 fokban kettőig. A – csak a csapattársukat, de a humorukat el nem vesztő – szegediek itt kaptak egy kör hátrányt, de az 5 főre fogyatkozott csapat, azért oda tette magát és társukért is küzdve iszonyatos menésbe kezdtek.
24KÖR
Ha ki is vette a hajnal a bringások erejét, a vasárnap 10:00-kor elrajtoló 24KÖR-ös mezőnyverseny visszaadott mindent – már aki ki tudta használni. Rajt után a nagyszámú DKSI jelenlét hamar tudatosította a bringásokban, hogy uralni fogják a versenyt. Az első körben már támadtak a debreceniek és az első elmenésben is ők voltak többségben. Az „öregek” folyamatosan villogtak a pályán, amivel megadták a hangulatot a nézőknek. Ábri (Ábrók Norbert DKSI) olyat sprintelt a 3. kör végén a célegyenesben – hogy felérjen az elmenésre -, hogy a szurkolók a boxutcában verték a plexifalat!
Mivel a magyar körversenyre készülő debreceniek olyan sokan jöttek el a többi csapathoz képest, hogy mind a mezőnyt, mind az elmenést tudták irányítani, így nem sok babér termett a többieknek. A 24KÖR végén a tavaly még 24 órás versenyen induló Pályi Csaba (DKSI) lett a győztes, Nagy Gyula (DKSI) és az U23-as Lóki Bence (Team Veloki) előtt. Tache Marike (Team Milawo – KTC) be tudott jönni a nagyszámú férfi mezőnnyel, a hölgyeknél elsőként.
VelenceBike RING24
A 24KÖR-t nagyon sok 24 órás jól tudta kezelni és mivel több boly is kialakult, így szinte mindenki tudott utazni. Ezt mindhárom élen haladó csapat – Vinibike, SzKSC, SZTK – jól ki tudta használni és el is húztak a többiektől, de a 24 óra végéig már nem változott a helyzet, így a vasárnap 14:00 órás célba a 200 kört tekerő Kovács Máté – Horváth Zsolt – Aranyosi Péter – Dovák Dávid – Farkas Attila – Vinnai Zsolt alkotta Vinibike győzött a Szegedi KSC és az SZTK Riders előtt.
SOLO-ban a férfiaknál végére 3 kör előnnyel 155 kör után Zdeno Vojticko (CKMSK Kezmarok) érkezett a célba elsőként. A SOLO hölgyeknél Stanitz Bernadett 92 kört tekert a győzelemért.
A boxok teraszán megtartott eredményhirdetés és tombolasorsolás után elhangzott a szervezők kulcsmondata. Aki jól érezte magát vagy kedvet kapott a Hungaroringen bringázáshoz, péntektől már nevezhet a 2016-os IV. Tour de Ring-re!
Gratulálunk mindenkinek aki a hétvégén ebben a melegben is rakta a kereket!
