A RetroBlog MTB-történet feldolgozását egy érdekes, nem túl gyakran felbukkanó paripával folytatjuk. A tulajdonos a veterán kerékpárok specialistája, a jól ismert maratonversenyző, Vock Balázs.

A régi gépekkel foglalkozó ismerősöm mondása szerint a „veteránozás” nem más, mint gyermekkori álmaink valóra váltása. A Reflex MTB a maga alig betöltött nagykorúságával ugyan még messze van a veterán-minősítéssel járó kortól – jómagam pedig 1989-ben már nem voltam gyerek –, ennek ellenére mégis felidézte bennem az egykori érzéseket, és eszembe juttatta a külföldi katalógusok oldalain akkor még elérhetetlennek tűnő kerékpárcsodákat…

Ha a téli edzőbringa téma szóba kerül, mindenkinek egy legalább tíz éve gyártott jó állapotú és jó minőségű gép vásárlását szoktam javasolni. Egy ilyen gép jóval olcsóbb, mint amennyi kárt a rossz időjárási viszonyok versenygépünkben okozhatnak. Persze nem mellékes szempont az sem, – kár lenne tagadni – hogy a mostoha körülmények közt jóval többet kibírnak, működésük megbízhatóbb, mint mai társaiké. A fogyasztói társadalomban természetes, hogy a gyártók igyekeznek a lehető leggyorsabban különféle „forradalmi” újításokkal az előző évi modelleket elavult színben feltüntetni. A gépek évről-évre tíz százalékkal merevebbek, legalább tíz százalékkal könnyebbek stb. és még hosszasan sorolhatnánk a különféle reklámfogásokat. Nem árt azonban néha visszatekintenünk, így talán reálisabban értelmezhetjük a valóságot.

A Bikemag 2003. áprilisi számának retro rovatában már olvashattunk egy Reflex váz újjáépítésének a történetéről. A gyártóról akkor kevés konkrétum derült ki, az eredeti felszereltséget is csak sejteni lehetett. Jelen esetben egy teljesen eredeti, gyári állapotban lévő gép került tulajdonomba, természetesen megpróbáltam egy kicsit nyomozni, ki lehetett az a gyártó, aki megtervezett és legyártott egy ennyire különleges megoldásokkal zsúfolt modellt, majd szinte nyom nélkül eltűnt a piacról.

A Reflex Sport Products tulajdonképpen egyik üzletága volt a közismert Easton Sportsnak. Az Eastonnak már ekkor jelentős részesedése volt a sí és téli sporteszköz- piacon, így a Reflex kerékpárokat főleg a sportszereket árusító üzletláncokban hozták forgalomba az USA-ban, valamint Nyugat Európában. Ezeken a kerékpárokon használták először az Easton változó falvastagságú csöveit. Nagyjából kétévi gyártás után az Easton eladta a tulajdonát képező márkanevet, mert nem akart és nem is tudott versenyezni a csőszettjeiből dolgozó nagy kerékpárgyártó cégekkel. A két jelentkező cég a Yeti és Look volt, közülük a kerékpárgyártás jogát végül a Look vásárolta meg, majd folytatta az árusítást Európában.

„Egy régi gépekkel foglalkozó ismerősöm mondása szerint a „veteránozás” nem más, mint gyermekkori álmaink valóra váltása.”

Érdekesség, hogy létezett a cégnek egy drágább, alumínium muffokkal illesztett karbon modellje is, ezt viszont a saját márkanevük mellett Raleight Vision néven is forgalmazták. Az „eredeti” Reflex kerékpár körülbelül 500 dollárral került többe, mint a gyakorlatilag azonos Raleigh bringa. Ez szintén egyik lehetséges magyarázata lehet annak, hogy miért is szűnt meg ilyen gyorsan az említett márka.

Érdemes szólni a különleges ragasztásos technológiáról is, amit a cég a szintén saját gyártású nyílvesszőiről ültetett át a kerékpárgyártásba. A módszer nagy előnye a hegesztéses eljárással szemben, hogy eltérő mechanikai tulajdonságú anyagokat megbízhatóan és tartósan lehet egymáshoz rögzíteni. További előny is jelentkezik: a vázépítés során a csöveket nem éri hőterhelés, így teljes egészében megőrzik eredeti tulajdonságukat. Hátrány a gyártó számára a precízebb illesztések miatt fellépő többletköltség, de ezt jól kompenzálhatja a hosszabb élettartam és egyedi megjelenés.

„A fogyasztói társadalomban a gyártók igyekeznek a lehető leggyorsabban különféle „forradalmi” újításokkal az előző évi modelleket elavult színben feltüntetni. Néha viszont nem árt visszatekintenünk, ilyenkor talán reálisabban értelmezhetjük a valóságot.”

Menettapasztalatok

Sajnos a kerékpár mérete nem az én hosszú lábaimhoz passzol, így igazán hosszú útra nem vállalkoztam vele. Ami viszont azonnal kiderült: egy roppant kényelmes, jól irányítható vázgeometriával állunk szemben. A kerékpár viszonylag alacsony össztömegének és könnyű kerekeinek köszönhetően jól gyorsul. Terepre érve a váz sokkal rugalmasabban viselkedik, és sokkal többet elnyel a rezgésekből, mint napjaink aluvázai. A váltórendszer és a fékek megbízhatóan, jól végzik a dolgukat, ami nem véletlen, hiszen a DX-szett a maga korában egyike volt a legjobb ár-érték arányú alkatrészcsoportoknak.

Végül miért is érdemes időt és energiát szentelni egy-egy érdekes, „megöregedett” hegyikerékpár megmentésére? Ahogyan ismerősöm mondaná: valósítsuk meg gyermekkori álmainkat, vagy adjuk meg unokáink számára a lehetőséget, hogy ötven év múlva egy veterán kiállításon rácsodálkozhassanak az előző generációk műszakilag is érdekes találmányaira

A kerékpár adatai

• Váz: Reflex – Easton E9 csövekből
• Gyártási év: 1989
• Kiegészítők: Deore DX
• Súly: 11,0 kg (pedál nélkül)
• Felnik: Avenir Duro 17 USA
• Gumik: Michelin Wild Gripper
• Kormányszár: Tioga Avenger
• Kormány: Cytec
• Nyereg: San Marco Integra 94

Szöveg és fotók: Vock Balázs

Szerk: Németh Balázs