Home Blog Page 666

Cateye Strada Smart teszt: ”Rohadjál meg, úgy szeretlek”

2016.01.05.

“Okos” bringás cuccot tesztelni nagy kihívást jelent, még akkor is ha „instant get” gyári megoldásokról van is szó. Nem volt másként a Cateye Strada Smart esetében sem, mégis a „megtartom”-ra voksoltam a teszt végén! Pedig ha lett volna nálam benzin meg gyufa…néha…

Kezdjük a kezdetektől. Pofás kis csomagban érkezik a Smart szett, ami nem csak a computert tartalmazza, hanem egy Bluetooth Smart elven működő pulzusmérő övet, és a szintén BT sebesség/pedálfordulat szenzor kombót is. Maga a felszerelés nem okoz problémát, talán negyed óra alatt meg is voltam vele.

Két szívásba futottam bele. Az egyik a Di2 vezérlőegysége a stucnin, amit kicsit odébb kellett tolni, hogy a computer konzolja is felkerülhessen. A másik pedig a pedálfordulat méréshez szükséges mágnes rögzítése. Nem szeretem az öntapadós dolgokat, mert ha elhagyod, sosem lesz meg. A kötegelőt meg még kevésbé, mert jó ronda. Szerencsére el lehetett úgy helyezni a szenzort a láncvillán, hogy a mágnes a pedál acél tengelyére kerülhessen. Na onnan nemhogy leesni nem fog, de leszedni is nehéz, mert még be is süllyed kicsit a mélyedésbe. Win-win.

A beüzemelés már kicsit izgalmasabb. Nagyjából mindennel kompatibilis, ami ma számít az okostelefonos appok terén. Van egy saját CatEye Cycling App, de a legnépszerűbb Strava alkalmazással is „tökéletesen” együttműködik, sőt a profi versenyzők által használt TrainingPeaks is a listában van.

Van egy saját közösségi oldaluk is CatEye Atlas néven, de összesen 1db békéscsabai bringást találtam két feltöltött aktivitással, így kimondhatjuk, felejtős a Strava mellett.

A beüzemeléshez már kell némi türelem, meg néha nem árt járatosnak lenni az okos eszközök párosításában sem. A „device” menüpontban minden elindulás előtt ellenőrizd le, hogy látja-e a Strada Smart órát, az ISC-A1 sebesség/pedálfordulat szenzort, és a HR-A1 pulzusmérőt. Sőt ha van BT 4.0 kompatibilis wattmérő rendszered, akkor azt is itt láthatod. Sajnos többször előfordult, hogy 1-1 egység párosítása elsőre nem sikerült. Az órával mindig, de a külső szenzoroknál volt hiba. A miértet nem tudom, nem gyakori az előfordulása, de mondjuk közös bringázás esetén mikor már mindenki indulna, és te még a párosítással szívsz, az nem funny…. Lesz egy másik „okos” szett amit teszteltünk, de az ANT+ rendszerű. Ott nem volt gond a jelátvitellel, ellenben magából az ANT+ rendszerből igen, hiszen az igen népszerű iPhone készülékekkel nem kompatibilis, vagyis csak egy drága külső egységgel, amivel meg tokba nem tudod tenni, stb.

Kétféle módban tudod működtetni. A „sensor direct mode” esetében nincsen szükséged az okostelefonnal párosításra, de elveszítesz számos adatot is amit ugye a telefon szinkronizál a computerrel. Ilyenek a magássági adatok, a szintrajz, és a térkép, mivel ezt a telefon beépített GPS vevője állítja elő. Evidens módon nem jelzi ki sem az email érkezését, sem a telefonhívást, de erről majd később. A „mirror mode”-ban a szenzorok az adatokat a telefonba továbbítják, majd az juttatja tovább a GPS, és egyéb adatokkal a computerbe. Én csak ez utóbbiban használtam, hiszen „okos” eszközt azért vesz az ember, hogy kihasználja amit tud. A másik módhoz elég egy 6000 forintos rádiós belépő óra is.

Na de mit tud valójában a Strada Smart? Rengeteget. Pillanatnyi, átlag, és maximális sebesség, napi (1)+(2) kilométer, pillanatnyi/átlag/max. pedálfordulat, pillanatnyi/átlag/max. pulzus, pillanatnyi watt érték (ha van wattmérőd), óra, átlagsebesség tempó nyíl, két kerékméret, bejövő hívás jelzése, bejövő email jelzése. Ezek közül az utolsó kettőt értem én, hogy nagyon kell egy okosórába, de a létjogosultságát nem értem. Ha bringázni megyek, akkor azért megyek, hogy a hátam mögött hagyjam a napi 30 emailt, és 20 telefonhívást. Abban a 2-4 órában ezek nem érdekelnek, minek dörgölje az orrom alá, hogy hány olvasatlan üzenetem van? Amikor meg fontos hívást várok, akkor a headset a fülemben van és úgyis hallom.

Jöjjenek a pozitívumok. Nemrég teszteltem a Zefal Z Console Lite kormányra szerelhető telefontartót, ami még vízhatlanítható is, de ahogy ott is írtam, én féltem a telefont nem csak az eséstől, hanem az út felől jövő ütésektől is (ami országútin még durvább mint montin), ezért inkább a hátsó zsebben tartom a telefont. A Zefal tokjában, vízhatlanítva, mert ha elesek, az azért sokat véd. És ami a nagyon jó ebben az órában, hogy a bringán nem figyel sem egy böszme telefon, sem a hasonló méretű GPS-em, csak egy nagyon vékony, kicsike óra. Amit nem szerettem a GPS-emben azt ez kiküszöböli. Amikor hazaértem, azt rá kellett kötnöm a számítógépemre, és feltölteni az adatot a Strava-ra, hogy lássam mit mentem. Itt meg eleve fut a Strava, de ha mégsem (erre is kitérek miért), akkor is egy gombnyomás és amíg zuhanyozol már fent is van. Szóval egyszerű a használata, kompatibilis a legnépszerűbb Strava és TrainingPeaks-el, és nem kell fájlokat konvertálni, töltögetni.

A teljes szett mindenre kiterjedő. Persze ha van saját wattmérőd, azt is párosíthatod vele!

De volt azért negatívum is. Ez pedig a már említett szenzor jelek esetleges elveszítése volt többek között. Ha elindultam otthonról és nyomtam egy kört, akkor semmi sem történt, minden ok volt. Viszont a bringás is megáll pisilni egyet, vagy beugrik egy fagyira miközben ránéz a facebookra, vagy feltol egy képet hiszen az okostelók korában ez a megszokott. És bizony amikor eltávolodsz a bringától, általában megszakad a jelátvitel, és újra párosítanod kell. És ez vagy sikerül elsőre, másodikra, harmadikra, vagy újra kell indítanod az appot (van amikor a Cateye-ét, van amikor a Strava-t, van amikor mindkettőt), ami azzal jár, hogy megszakad a track. Sőt arra is rájöttem, nem igazán szereti amikor egyszerre fut a Cateye Cycling app meg a Strava. Viszont a Strava volt a stabilabb, így később csak azzal használtam. Mellette a gyári appnak amúgy sincsen sok értelme.

Van ennél egy idegesítőbb hátránya is! Ez pedig az elemek merülése. Az óra rendelkezik sleep móddal, ami csökkenti a fogyasztását, viszont ha pakolászod otthon a bringát, és véletlenül megnyomod az órát, akkor elkezdi keresni a telefont. Én elég sokat tologatom a tesztgépek miatt a sajátjaimat, így sikerült kb havi szinten lemeríteni az órát…. Ok, ez nem egy általános dolog, de miért nem lehet olyat programozni bele, hogy 30 mp keresés után visszaalszik? Ami viszont biztos: a Bluetooth jelátvitel sokat fogyaszt. Aktív használat mellett 4 hónap alatt meghal az új elem, így a legcélszerűbb venni vagy két tucattal, és háromhavonta fixen kicserélni. Mert semmi nem idegesít fel jobban mikor hol ez hol az hagyja el magát az elem lemerülése miatt, természetesen edzés, tekerés közben.

Lehet valakit el fognak ezek a negatívumok rettenteni az óra használatától. Én mégis úgy vagyok vele, hogy amit meg tud, az nagyon jó. Rájöttem mire kell figyelni, és ennyi. A fontos adatok a szemem előtt, a telefon meg alig 10%-ot merül óránként a BT kapcsolatnak köszönhetően, mégis minden adat meglesz mintha bringás GPS-t használnék. Az óra nem olcsó, ha kéred hozzá a pulzusmérő, pedálszenzor szettet is. Bár még mindig fele annyi, mint egy Strava kompatibilis bringás GPS, a telefonodat meg úgyis viszed magaddal… Én futáshoz is a Strava-t használom meg a telómat, így viszont a Cateye pulzusmérője jó futáshoz is, nem kellett vennem mondjuk egy Wahoo Tickr övet 30-ért.

Nekem jól jött még az is, hogy a computert át tudtam tenni pár másodperc alatt az aktuális tesztbringákra, mivel a tartója tényleg villámgyorsan leszedhető, és ugyan a szenzorok maradtak az országútimon, de pedálfordulat-on kívül minden mást tudtam mérni a telefon+öv segítségével. Tudom ez elég egyéni probléma, de mindenképpen előnye a rendszernek.

A Cateye termékeket keresd a hazai forgalmazó partnerüzleteiben!

A tesztelt szett ajánlott fogyasztói ára: 66.990 HUF

5 tipp a téli kerékpáros edzések abszolválásához extrém hidegben

Tamás Takács

2016.01.04.

Az elmúlt napokban tapasztalható fagyos téli időjárás kapcsán néhány tippet szeretnénk adni azoknak, akik ilyenkor is elvégzik a kerékpáros edzést, bringára pattannak fagypont alatti hőmérsékletben is.

1. Fagyban ne kockáztass!

A legfontosabb szabály, amikor a hőmérő nulla fok alá megy, hogy ne vállalj kockázatos dolgokat a bringázással, mert akármilyen apró problémából nagy baj lehet. Legyél tisztában saját korlátaiddal, tudd, hogy adott hőmérsékleten, adott körülmények között (tehát nem mindegy, hogy borús, párás hidegről vagy napsütéses -2 fokról beszélünk) mit bír a tested, lelked, felszerelésed. Ilyenkor nemhogy a határig, a határaid közelébe sem érdemes menni, ugyanis egy nem kalkulált momentum – például eltévedés, bukás, defekt, eléhezés, hóvihar, bármi – olyan nehézséget támaszthat eléd, ami már nem tudsz kezelni. Gondolj arra, hogy elég csak egy defektet kapni az erdő közepén, még ha meg is tudod javítani, simán elfagyhat a kezed még a szerelés közben is. Ha pedig nagyobb a technikai gond, a mozgáshoz tervezett – esetleg átizzadt – bringás ruhában nem nehéz megalapozni egy betegséget. Azt talán nem is kell ecsetelni, hogy a nyári meleghez képest mennyivel súlyosabb következményei lehetnek fagyban egy olyan bukásnak, ami a mozgásodban is korlátoz…

2. Használd pontosan a megfelelő felszerelést!

Tudd, hogy milyen ruházat a megfelelő számodra adott időjárásban adott típusú bringázáshoz! Persze leszűrhetők okosságok különböző cikkekből, mások elbeszéléseiből, de azt, hogy adott intenzitású, adott típusú bringázáshoz pont a te szervezeted számára mi az ideális viselet, azt valójában csak saját tapasztalataid alapján fogod pontosan tudni. Itt életbe lép az első szabály, zord körülmények között sose próbálj ki merőben újat, hiszen nem csak abból lehet gond, ha fázol egy ruhában, hanem abból is, ha izzadsz az emelkedőn, mint a ló. Bár vannak akik szemében nem „menő” mondjuk edzésszerű kerékpározás közben, de megmenthet a bajban, ha hátizsákban száraz tartalék ruházatot, kiegészítőket viszel magaddal. Nyilván nem csak a ruházatra gondolunk a megfelelő felszerelésnél, hanem a bringára is, télen még fontosabb az üzembiztonság, ne kelljen megállni 3 percre se szerelni. Gumiból is érdemes olyat választani a téli kerékpárra, amivel nagyon nagy valószínűséggel nem kapunk defektet. Felszereléssel és egyéb téli praktikákkal kapcsolatos tanácsokért érdemes böngészni téli kerékpározás rovatunkat: https://bikemag.hu/rovat/magazin/teli_kerekparozas_edzes_tel

3. Tervezd körültekintően az útvonalat!

Megint csak a „ne kockáztass!” elv alapján érdemes a kipróbált útvonalakat felkeresni télen, ne rizikózzunk túl veszélyes szakaszokkal. Arra is érdemes törekedni, hogy ne nagyon távolodjunk el hazulról, tanácsos olyan itinert tervezni, hogy ha bárhonnan visszafordulunk, hamar hazaérjünk. Vegyük figyelembe azt is, hogy lakott területen lehet tiszták, szárazak az utak, de pár száz méter szinttel feljebb nedvesek, jegesek, havasak is lehetnek, főleg ott, ahol nem dolgoznak az útkarbantartók. Óvakodjunk az ónos esőtől, bár ez a körülmény fagypont fölötti hőmérsékletben jelent veszély, ide tartozik, hogy ónos esőben semmiképpen ne üljünk bringára! Ha edzésszerűen kerékpározunk, akár gondolkozhatunk több kis körben is lakhelyünk környékén. Ha túl izzadósak, túl fázósak vagyunk, vegyük ezt figyelembe az emelkedők, hosszabb lejtők beiktatásánál, hogy ha például rendesen leizzadunk, sokkal hamarabb ránk fagy a ruha. Szintén ügyeljünk a sötétedésre, ami hamarabb bekövetkezik, valamint ha lemegy a nap, a hőmérséklet is jelentősen visszaesik.

4. Építsd fel az edzéseket/bringázásokat előre, okosan!

Fontos az időtervezés is, fagyban, bringás ruhában fent kell tartani egy bizonyos intenzitást, hogy megfelelően fűtsük is magunkat, és ez rengeteg energiába kerül. Nem szeretek konkrét paraméterekkel tanácsot adni olyanoknak, akiket nem ismerek, de fagyban a 2-3 órás határon szerintem nem érdemes túlmenni. Még egy 2-3 órás bringázáshoz is fontos az előzetes megfelelő hidratáció, valamint a feltöltött energiaraktárak. Téli edzés közben sokkal kevésbé kívánjuk a frissítést, pedig eléhezés esetén pont fagyban járhatunk sokkal rosszabbul.

Ha nem vagy hajlandó „megfagyni”, mégis szeretnél hosszút edzeni, kombinálhatod a kinti edzést görgőzéssel, de ez a módszer már csak a sportolókat érinti. Csak példaként, kezdhetsz a teremben kétszer húsz perces köredzéssel, majd bringázva két órát kellően fárasztó sporttevékenység alakulhat ki a dologból. Vagy kezdhetsz kinti bringázással, majd befejezheted görgőn az edzést. Akár futással, sífutással vagy úszással is lehet kombinálni az aznapi penzumot, csak figyeljünk a sorrendre és az intenzitási zónákra, hogy az edzésnek fejlesztő, ne pedig túlterhelő hatása legyen. Az is fontos, hogy ha kiegészítő sportokat tűzünk be a programba, olyan tevékenységet válasszunk, amiben gyakorlottak vagyunk és nem ma kezdjük. Annak semmi értelme, hogy mondjuk „nem tudunk úszni”, vagy nem futottunk három éve, vagy nem látogatunk rendszeresen edzőtermet, majd ezek után kitaláljuk vasárnap reggel, hogy „hú, akkor most fél óra futással kombináljuk a bringázást!” (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Kombinált edzéseknél ugyancsak kulcsfontosságú a megfelelő hidratáció és táplálkozás!

5. Legyen segítséged!

Fontos, hogy gondoskodj előre arról, hogy segítsen valaki, ha bajba kerülsz! Lehetőleg társaságban indulj téli edzésekre, nem csak könnyebben és jobb hangulatban telik az idő, de ha probléma adódik a megoldás is könnyebb, ha többen vagytok. Fontos, hogy legyen nálad elég pénz, fagyban nem játszik az a hozzáállás, hogy „gyök kettővel” bárhonnan hazadülöngélek még defektes kerékkel is. Probléma esetén az „idegen segítség” – busz, vonat, villamos, taxi stb. pénzbe kerül. Figyelj arra is, hogy mindig egy üzembiztos telefon legyen nálad, aminek az aksija nem merül le a -2 fokban egy óra alatt. Nem túlzás, hogy a telefon életet menthet adott szituációban.

+1 tipp: Bár számtalan jó tanács létezik a fagypont alatti bringázással kapcsolatban, a legracionálisabb talán az, hogy extrém hideg időjárásban nem biztos, hogy pont a kerékpározás a legideálisabb sporttevékenység…

Téli kerékpározás – edzések télen rovat a Bikemagon:

https://bikemag.hu/rovat/magazin/teli_kerekparozas_edzes_tel

Prezentálta 2016-os szerelését mind a 18 WorldTour csapat

Tamás Takács

2016.01.03.

2016 beköszöntével mind a 18 első osztályú profi kerékpáros csapat bemutatta idei szerelését, aminek ideje volt, hiszen bő két hét múlva, január 19-én Ausztráliában már startol is a WorldTour a Tour Down Under körversennyel.

Különösebb változásokat csak 4-5 csapat mezén figyelhetünk meg, s persze van egy újoncunk, a Team Dimension Data, utóbbinál érdekesség, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnél (UCI) fehér mezt jelentettek, az első fotókon viszont feketében pózolnak a versenyzők:

Szintén új szín az Etixx-Quick Step 2016-os meze, Marcel Kittel már bringázáshoz is felhúzta:

Kifehéredett az IAM felsője, a csapat sprintere, Matteo Pelucchinak is jól érzi magát benne:

A holland Lotto bringásainak szerelése is világosabb lett a vállövnél

A szett hasonló lett a Trek-Segafredo mezéhez:

A Kathusa-designt is frissítették:

A BMC szerelésében viselője jelenti az újdonságot, Richie Porte:

A Movistarnál is inkább a jövevényeket kell nézni, például Dani Morenót:

Tinkofféknál az enyhe sárgulás jellemző, s persze egy világbajnoki szett Sagannak:

Froome és a Team Sky mezét egy fehér csíkkal turbózták fel:

A Lotto-Soudal-nál sem történt eget rengető változás:

Ulissi és Modolo is a szokásos Lampre-Merida színekben pózol:

Az Orica-GreenEdge meze is a régi, de ők Ausztráliában már javában nyomják a mezőnyben:

Degenkolbék szerelése az égvilágon semmit sem változott:

Az Astana Team is maradt türkizkék, Vincenzo Nibali felsőjén az olasz bajnoki csíkkal:

Az Ag2R-nél sincs lényeges változás:

És a másik francia WorldTour gárda, az FDJ:

S végül a régi Cannondale-Garmin mez, az új csapattag, Rigoberto Uran bringaboltjából:

A profi kerékpársport legfőbb átigazolási hírei: https://bikemag.hu/magazin/hirek/a-profi-kerekparsport-legnagyobb-igazolasai-2016-ra

BuZsó nyerte az év első kerékpárversenyét, a BÚÉK Kupát

Tamás Bognár

2016.01.02.

Nagyjából 15 éve minden új év első napját a bevállalósabb bringások a BÚÉK Kupán töltik, hogy megmozgassák poháremelgetésben megfáradt tagjaikat. A tavalyi kihagyás után újra visszatért a világ talán első bringaversenye, most már ismét Schettrer „Seti” Zsolt szervezésében a Csillebérci Szabadidőközpont területén. Idén (is) jótékonysági célja volt a rendezvénynek, a Testnevelési Egyetem tornacsarnokában történt tűz martalékává lett kerékpárok pótlására mentek az adományok.

BuZsó rejt-cél győzelmet aratott, még sem állt fel a dobogó legfelső fokára — BuZsó rejt-cél győzelmet aratott, mégsem állt fel a dobogó legfelső fokára

A verseny a szokásos 13 órás rajttal indult, melyet a háromszor freestyle világbajnok BMX-es Shenker Beni lőtt el. A pálya több mint vicces elemekkel volt tarkítva, bosszúságot okozva ezzel néhány, a rendezvényt túl komolyan vevő sporttársnak. A BÚÉK Kupa sosem a véres küzdelemről szólt, hiszen sokan a hajnalig tartó bulik után jönnek ki a friss levegőre, akik pedig már régóta kijárnak azok tudják, hogy még a legnagyobbak is előfordultak már „aznapos” állapotban a rajtnál.

A rajt után Búr „BuZsó” Zsolt rögtön az élre állt és ez nem is változott a célig. Viszont az első helyezettnek járó díjat mégsem vette át, mivel csak edzésként jött a versenyre és nem érezte fairnek, hogy elvegye a lelkes amatőrök „játékát”. Így végül Specziár Viktor állhatott a nem létező dobogó legfelső fokára, a második helyet Szöllősi Ferenc foglalhatta el, a harmadik pedig Bencz Zoli lett.

A nőknél „BuZsóné” alias Endlein Viktória húzta be az első helyet, a második Pénzes Erzsébet lett, a harmadik helyen pedig Hudák Szilvia végzett.

Maga a gyűjtés is eredményes lett, az adományokból 210.000 Forint gyűlt össze, de ezen felül három céges felajánlás is átadásra került melyet Dosek Ágoston a Tesnevelési Egyetem rekreációs tanszékének tanára vett át, aki maga is indult a versenyen! Egy Caprine kerékpárt kaptak a Hauser Kerékpár felajánlásából, egy CUBE montit a hazai forgalmazó a Velobike jóvoltából, ezen felül Merida fejvédőket a BikeFun Hungary-nek köszönhetően, és külső gumikat a Probike Kerékpárbolttól! Úgy gondoljuk, jó helyre kerültek a felajánlások!

Meglepően sokan kívánták sportolással indítani az évet!

A verseny után lencsefőzelék, forró tea és süti várták a beérkezőket és szerencsére egy nagy fűtött helyiség is rendelkezésre állt a Csillebérci Szabadidőközpont területén. Reméljük a sok indulónak jól telt az év első napja és megalapozták ezzel az idei évük hangulatát! Találkozunk jövőre ugyanekkor, és talán ugyanitt!

A paintball pálya romos épülete vicces akadályokkal volt tűzdelve!

Két UCI bíró is önként felajánlotta a segítségét a verseny lebonyolításában. Külön köszönet Godzinak és Bartók Katának!

Elég sokféle bringa megfordult a versenyen a retro campingtől a fatbike-on át a csúcs XC fully-ig bezárólag, és persze a cyclocross gépek is bevetésre kerültek.

Ilyen volt a paintball pálya is :) — paintball pálya

2015 legfigyelemreméltóbb országúti kerékpár fejlesztései

Tamás Takács

2016.01.01.

Az országúti kerékpár tekintetében technikai szempontból 2015-ben inkább különböző trendek erősödéséről érdemes beszélni, mint konkrét formabontó találmányokról, persze azért akadnak technikai csemegék is.

A Canyon CF Ultimate SLX Disc jól példázza önmagában, merre halad a kerékpáripar

Szerencsére az országúti kerékpár szegmenst egyelőre nem tarolták le a különböző tengelyszabványok, a mountain bike vonalon bizony már szakembernek kell lenni, ha valaki követni szeretné a Boost rendszer, SRAM XD és társai, különböző átmérőjű és szélességű tengelyek – mondjuk ki – zűrzavarát. A tárcsafékek megjelenése azonban országúton is hozott új tengelyszabványt (elöl valószínűleg általános lesz a 15 mm-es átmenőtengely), az ehhez kapcsolódó gyorszáras rendszerre azonban még nincs egyöntetű megoldás. Ha ez utóbbi kikristályosodik, minden bizonnyal a hátsó keréknél is lekövetik az országúti kerékpár gyártók.

A tárcsafékek megjelenése nagyban befolyásolja az országúti kerekek fejlesztését is, hiszen a felnifékes bringákhoz képest eltérő terhelést kapnak a felnik, küllők, agyak. Mivel eltűnik a felniről a fékezőfelület, sokkal egyszerűbb dolguk van a gyártóknak, ha karbonfelniben gondolkoznak. A főleg esőben gyenge fékhatás mindmáig megoldatlan probléma a felnifék+karbonfelni kombinációnál, a tárcsafékkel ezt kipipálják. Nyilván nem kell ellenálljon a felni a patkófék „összeroppantó” hatásának és nem is kopik a felület. Összességében ez könnyebb felnik gyártását teszi lehetővé, még akkor is, ha a küllőfuratoknál éppen hogy eddig nem számolt erőhatások jelentkeznek a tárcsás fékezés miatt, hiszen a fékezés során keletkező erőket a küllők közvetítik az agy felől a felnire.

Újdonság az országúti 1x11 fokozatú szett is — Újdonság az országúti 1×11 fokozatú szett is

Nem csak a tárcsafékes országúti kerekeknél figyelhető meg 2015-ben, hanem sok gyártó (Zipp, DT stb.) felnifékes használathoz tervezett kerekénél is, hogy a korábbiakhoz képest extrém – akár 25 mm – szélességű felnikkel építik a kerekeket, természetesen ezekre minimum 25 mm-es vagy 28 mm-es, komfort bringáknál akár 32 mm-es gumik kerülnek. Vannak konzervatív országúti kerékpárosok, akik vitatják ezek előnyeit, de a legtöbb gyártóhoz hasonlóan a mi tapasztalatunk is az, hogy általános körülmények között – nyilván nem a 32 kilométeres sík időfutamra gondolunk tüköraszfalton – a ballonosabb gumik hatékonyabbak országúton a 10 barra fújt 20 mm-esekkel szemben.

Nem túl szép hézagolás a kormány alatt, de legalább nem is csereszavatos semmivel — Nem túl szép hézagolás a kormány alatt, de legalább nem is csereszabatos semmivel

Szintén meghatározó országúti kerékpár trend – bár ez nem 2015-ös újdonság – az integráció minden téren. Ez óhatatlanul negatívan befolyásolja különböző részegységek csereszabatosságát és a szerelők dolgát sem könnyíti meg. Ellenben a végeredmény a kész bringát tekintve egyesek számára szemet gyönyörködtető és menő, s ez igenis fontos a fogyasztói társadalomban. Sok integrált megoldás az aerodinamikus formákra való törekvéssel van összefüggésben, és egyre többször elgurul a gyógyszer a tervezőknél. Nehéz megmagyarázni, miért jó, ha az országúti kerékpár testreszabásához nem tudjuk elforgatni a stucniban a kormányt ahogy nekünk jó. Azt meg aztán még nehezebb, miért kell még a stucni alatti hézagolókat is egyedire tervezni, főleg ha ezek igénytelen „műanyag” benyomást keltenek egy top kerékpáron. Mindenestre ilyen megoldások irányába haladunk…

A váltó és fékrendszerek piacán nem volt 2015-ben akkora durranás, mint amikor elterjedt az elektronikus váltás, vagy a hidraulikus országúti tárcsafék. Az alkatrészgyártók elvannak most az országúti tárcsafék és a kapcsolódó alkatrészek tökéletesítésével. Megjelent két országúti kerékpár szett, ami hordoz magában újdonságot, a vezeték nélküli elektromos váltórendszer, a SRAM Red eTap, valamint a hidraulikus Rotor rendszer. Utóbbi nem valószínű, hogy nagy teret hódít majd, de még a nagy gyártók képviselői is elismerően gratuláltak az Eurobike-on spanyol cég tervezőinek a mérnöki bravúrhoz. A vezeték nélküli eTap mindenképpen előremutató, persze itt már felvetődik olyan kérdés is, hogy innentől az is befolyásolhatja egy váltó működését, ha „zavar keletkezik az éterben”. Persze úgyis lehet nézni, hogy annyira fejlett kódolások léteznek már, hogy egy ilyen üzemzavar esélye kisebb, mint hogy elszakad a bowden… Váltórendszereknél említhetjük még a SRAM 1×11-es országúti szettjét, ami átfogásban lehet kiad egy 2×11-es kompaktot de a fokozatok közötti átmenetek finomsága tekintetében biztos nem.

Talán még a kütyük terén is megfigyelhető integrációról érdemes szólni, egyre inkább hozzá tartozik majd az országúti kerékpározáshoz egy olyan központi egység (ami akár a telefonunk is lehet), ami a bringával és a testünkkel kapcsolatos történéseket is monitorozza, adatot tárol, valamint összeveti ezeket a GPS pontossággal rögzített útvonalunkkal, edzésünkkel, melyet természetesen előre is tervezhetünk minden mérhető paraméter figyelembe vételével. Jelenleg úgy tűnik, hogy a köznép számára egyre kézenfekvőbb alternatíva, hogy applikációk segítségével okostelefonunkkal is működtethetjük a legtöbb teljesítménymérő eszközt, de megjelentek már kimondottan kerékpáros okosórák is a piacon. Talán idő kérdése, hogy a GPS-alapon és Watt-alapon tervezett edzőkörünkben akár még azt is előre beállíthatjuk, milyen sebességi fokozatot szeretnénk használni adott terhelésnél adott résztáv közben, az elektromos váltó meg majd teszi a dolgát, amikor visszaesik a fordulatunk a Fenyőgyöngye után. De biztos van, akinek ez már sci-fi, várjuk meg egyelőre, mit hoz 2016, újdonságokban gazdag új évet kívánunk!

TOP hazai downhillesek 2015-ben!

Péter Gács

2015.12.31.

Liszi_Attila — Attilát sokat láthattuk ma ülni, leginkább csak azt

Nem nehéz kitalálni kik azok a hazai downhill versenyzők, akik kiváló teljesítményükkel kiemelkedtek a mezőnyből, kategóriájukból, avagy olyan eredményt értek el, ami mindenképp figyelemre méltó a hazai downhill sport történelmében. A száraz eredmények mellett érdemes néhány pillantást vetni egy-két érdekes történetre is.

Kezdjük is a leghangzatosabb sikerrel, dobogós helyezés a Downhill Világbajnokságon! Még mindig nagyon jó érzés ezt leírni és gyaníthatóan ez a továbbiakban sem fog már változni. Ugyanis Megyaszai Lilla a junior nők között harmadik helyezést ért el a két francia lány mögött a VB-n.

A 2015-ös megmérettetésnek az andorrai Vallnord adott otthont, amit ha DH-s körökben emlegetünk, már mindenki tudja, hogy nem egy bokorkerülgető csigakergetőről van szó. A pálya felső felén óriási tempó és termetes ugratók biztosítják a megfelelő adrenalin töltetet, majd beér a nyom egy hosszú meredek szakaszra, ahol még a legjobbak is összeszorítják azt a bizonyos hátsójukat. Főleg, ha sár van! Márpedig ahogy az lenni szokott, volt is bőven, na meg fogkocogtató hideg. A rengeteg esőtől a meredek szakaszok egybefüggő hegyi zubogóvá változtak, teljesen természetesek voltak a kisebb-nagyobb esések, sajnos akadt is dolga a helikopternek rendesen. Egyik alkalommal a még friss magyar bajnokot, Zámbó Dávidot kellett kiemelni, mert másmilyen mentési lehetőség ott nem lehetséges. Hat-nyolc ember segédkezett a földön és folyamatosan a fejünk fölé kellett nézni, mert a helikopter szele néhány fát is kidöntött. Dávidot kórházba reptették, de még aznap elhozhattuk, szerencsére nem lett komolyabb baja. A vállát kellett helyre tenni és egy kis pihenő várt rá.

Zámbó Dávidot helikopter emeli ki az erdőből

Ám mégse az előbb említett viszontagságos körülmények miatt lett eltolva az edzés egyik reggel, hanem egy egészen ritka indok miatt. A 2015-ös világbajnokság hetének hétfő reggelén érkeztünk a verseny központjába, La Massana-ba, bő egynapos utazás után. Ezalatt volt alkalmunk megfigyelni hajnalban a Pireneusok lábánál, hogy ott bizony szeptember elején 7:15-kor még sötét van, az egyik edzés pedig 7:00-ra volt kiírva. Az UCI-nál Chris Ball helyét átvevő David Vazquez a szalag mellett egyik gyalogos bejárásunkkor elmondta, hogy kipróbálta reggel hét után a pályát és nem volt nagy gond. Az azonban aggasztó volt, amilyen önfeledt áhítattal beszélt a helyi sztár, Cedric Gracia ugartóján repülés közben elé táruló pirkadatról, ahogy a nap derengő sugarai megjelentek a hegycsúcsok mögött. Szép-szép, de ijesztően hangzott egy ilyen nagy koncentrációt igénylő sport kapcsán. Szerencsére nem csak nekünk, hanem a szervezőknek, az UCI-nak és magának Davidnak is, így aztán eltolták fél órával a kezdést. A természet gyönyörűsége ettől még megmaradt, hiszen javában már a pályán küzdöttek a hideg sárral a versenyzők, mikor a nap is úgy döntött, hogy ideje lenne felkelni.

Lilla derekasan bírta a kiképzést az egész héten és az erőfeszítéseinek hatalmas siker lett a gyümölcse. Jó előjel volt az is, hogy a döntőkre kisütött végre a nap, amitől elkezdett száradni a pálya. A folyamatos vacogást követően hirtelen szinte kánikula lett, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Loic Bruni világbajnoki címet érő futama után talán a második legnagyobb üdvrivalgás a célnál tartózkodó közönségben az volt, amikor egyetlen kicsi kósza felhő néhány másodpercre a nap elé szédelgett. Persze ettől még azért mindenki maranelloi vörösre égett aznap, de az összes jelenlévő nevében nyugodtan állíthatom, hogy megérte!

Megyaszai Lilla egy kanyarra az első magyar éremtől!

Még nincs vége! „Rajt után a pálya felénél – meséli Lilla – egy ugró után előreestem és a kezem belevertem egy kőbe, amitől szétnyílt a középső ujjam, így nem volt egyszerű a pálya hátralevő részét abszolválni, de az adrenalin dolgozott és sikerült az időmérőn megszerzett harmadik helyemet megtartani.” Így a nagy öröm közepette egyenesen az elsősegély sátorba vezették és ellátták a friss bronzérmest. Frissen bekötözött ujjal és hatalmas mosollyal állt fel a dobogóra és vehette át az első magyar érmet Downhill Világbajnokságon! Bravo Lilla!

A felnőtt férfiaknál Liszi Attila tökéletesen kezdte szezonját, az első három fordulót sorra megnyerte a Szlovák Kupában, ráadásul egyet tizenkét (!) másodperccel a második előtt! Így a sorozat felénél már tetemes előnnyel vezette az összetett, míg csapatban a LiMiT Racing Team állt az élen. Eközben a Kranjska Gora-ra átköltöztetett Európa Kupán Attila bejutott a szuperdöntőbe, ahol végül a 25. helyet szerezte meg. A július eleji Lenzerheide világkupán mindössze 42 századdal és négy helyezéssel csúszott le élete második döntőjéről, majd jött a hazai Országos Bajnokság Eplényben.

Attila talált egy olyan ugratót, amit nem igazán nézett senki se annak, de legalábbis nem akkorának. Egy kisebb fahídról volt szó, de ő nem csak azt akarta átrepülni, hanem egészen fel a szemben lévő dombocska tetejére. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy azt bevállalni nem teljesen emberi, de semmiképp sem épelméjű. A négyszeres bajnok kétszer is megcsinálta, de túl kockázatosnak titulálta és maradt annál a megoldásnál, ahogyan a többi 184 induló is abszolválta.

Nézői videó Attila egyedülálló ugrásáról.

A sors furcsa fintora, hogy mindössze néhány kanyarral lejjebb egy jóval biztosabb ugrásnál szerencsétlenül érkezett le, amitől külső bokaszalag szakadást szenvedett. Közel két hónap kényszerpihenő és egy eldobott bajnoki cím után először a világbajnokságon állt rajthoz. Közel száz százalékosra csak az azt követő lengyelországi Európa-bajnokságra épült fel, ahol már újra brillírozott. A verseny rangján kívül azért is volt fontos Attilának a jó szereplés, mert rengeteg UCI pontot dobott el az OB miatt, és ha jó rajtszámot, illetve kedvező lehetőségeket akar világkupán, akkor el kellett kezdeni gyűjtögetni a világranglistára az egységeket.

„A pályát tekintve bizakodóak voltunk, mivel viszonylag rövid és egészen technikásnak ígérkezett, edzésidőt is hagytak bőven. Az időjárás is kegyes volt hozzánk a korábbi versenyekhez képest és a bringák is tökéletesen működtek, tehát minden adott volt egy jó eredmény eléréséhez. Egy majdnem tökéletesnek mondható futam után, végül a nyolcadik helyet sikerült megszereznem.” Attila szolid beszámolója egy nagyon nagy sikert rejt magában, ugyanis az eddigi legjobb magyar EB-s szereplést produkálta! Saját 2013-as 10. helyét döntötte meg, melyet a bulgáriai Pamporovo-ban ért el.

Itt még nem lett vége a pontszerzésnek, néhány héttel később a C2-es svájci kupadöntőn szintén nyolcadik lett. Az EB-ről is maradtak vegyes érzelmei, de erről a bellwald-i versenyről még inkább. Bátran állíthatom, hogy ha a körülmények csak egy kicsivel kevésbé hajtják a vizet a helyiek malmára, akkor egy szép érmet is hazahozhattunk volna. De ilyen a sport, továbbra sincs „ha” és „volna”…

A fiataloknál a tizenöt éves ifjú titán, Muszula Balázs kezdi kibontogatni a szárnyait. 2014-ben a Szlovák Kupasorozat U15-ös kategóriájában már a második helyen végzett, úgy, hogy a kupadöntőn nyerni is tudott. Ezt követően 2015-re visszafogottabb célok lebegtek a szeme előtt ugyanis újra elsőéves lett egy kategóriában, ami vagy az U17 vagy a Junior (U19) volt, versenytől függően. Rendre az első húszban szerepelt a juniorok között a környező országok Kupafutamain, majd mindkét Európa Kupáján U17-ben is a top20-ban végzett.

A hazai OB-n már nem volt új a kategória, hiszen már évek óta a nála 3-4-5 évvel idősebbek között indult. Szezonról-szezonra kapaszkodott előre az eredménylistán, majd 2015-ben az élre ugrott! Annak ellenére, hogy a versenytársainál két-három évvel fiatalabb volt, győzött a Junioroknál és megszerezte a magyar bajnoki címet!

A 2015-ös GravityHall Downhill Országos Bajnokság Junior dobogója

A szezonbéli eredményei feljogosították őt, hogy életében először, a magyar válogatott színeiben vigyük versenyre. Ez a 2015-ös Európa-bajnokság volt Wislában, Lengyelországban, ahol a fentebb említett nyolcaik helyet szerezte meg Liszi Attila a felnőtteknél. Balázs pedig biztosította nekünk, hogy az EB-n se maradjunk magyar dobogó nélkül: „A szezon vége felé kíváncsian vártam a lengyelországi EB-t, mivel eddig még ilyen versenyen nem vehettem részt. A teljesen új és ismeretlen pálya kihívást jelentett számomra. Az első nap egy elég saras pályán tudtunk edzeni, de a javuló időjárás következtében egyre könnyebb volt megküzdeni a terepviszonyokkal. Tudásomhoz mérten megpróbáltam kihozni a maximumot az időmérős futamomból és sikerült megszereznem a harmadik helyet. A célom az volt, hogy ezt az eredményt meg tudjam tartani a döntőre. Elvárásaimnak eleget tudtam tenni, ami nagy örömet jelentett a számomra, de érzem, hogy még nagyon sokat kell edzenem és versenyeznem, hogy új tapasztalatok és tudás birtokában a jövőben is hasonlóan tudjak teljesíteni.”

Összefoglaló videó magyarokkal az Európa-bajnokságról:

[youtube height=”460″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=QIXXg8D3X4E[/youtube]

Balázsnak jövőre tovább folytatódik az utánpótlás versenyzés, ugyanis fiatal kora miatt még 2016-ban sem állhat rajthoz világkupán, de ami késik, nem múlik!

Ezekkel a szép eredményekkel, legalább ilyen jövőbeli sikerek reményében és (az utólag már mindenképp) kedves történetekkel kívánunk bringázásban, versenyzésben és sikerekben gazdag Boldog Új Évet!

2015 legjei: a legpechesebb sztorik a profi kerékpársportban

Tamás Takács

2015.12.30.

abudhabi_07-1275x850_ANSA_Angelo Carconi — (Wout Poels élete legszerencsétlenebb befutója - Fotó Angelo Carconi/ANSA)

Sokszor tovább emlékezünk egy-egy óriási balszerencsére, mint a legszebb győzelmekre. Természetesen peches történetek is akadtak 2015-ben a profi országúti kerékpársportban…

(Wout Poels élete legszerencsétlenebb befutója - Fotó Angelo Carconi/ANSA) — (Wout Poels élete legszerencsétlenebb befutója – Fotó Angelo Carconi/ANSA)

Haladjunk visszafelé az időben:

Egy szokásos bukás önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy bekerüljön a legpechesebb sztorik közé, de ami a holland Wouter Poels-szal (Team Sky) történt az Abu Dhabi Touron, olyan előzmények után következett be, amire sokáig emlékezni fogunk. Poels ugyanis óriásit küzdött a hegyi befutón, szinte vert helyzetet fordított meg felérve az emelkedőn a kolumbiai Esteban Chavezre (Orica-GreenEdge) majd nyerő pozícióból kezdte a sprintet. Csakhogy kisodródott, bukott, ugrott a szakaszsiker, ugrott az összetett elsőség, ugrott élete eddigi talán legnagyobb győzelme:

A belga Greg Van Avermaet nem is tipikus peches figura, hiszen általában nem a balszerencse miatt gyűjti sorozatosan „csak” a dobogós helyeket a klasszikusokon. Temérdek második és harmadik hely fűződik a nevéhez, amikor kialakul egy-egy nyerő elmenés valamelyik nagy versenyen és Greg benne van, a győztesre nehéz fogadni, de azt jó eséllyel lehet megtippelni, ki lesz a második… Van Avermaet a Touron és a Tirrenón is „betalált” idén, de az igazi nagy klasszikus siker elmaradt, pedig a San Sebastian már zsebben volt. Óriási pechjére azonban egy kísérőmotoros felborította miután egyedül meglépett az utolsó meredeken. (persze ami az egyiknek pech, azt a másik egészen másképp éli meg, korábbi összefoglalónkban már volt szó Adam Yates-ről.) Van Avermaet ezek után a Paris-Tours versenyen is peches volt, a francia egynaposon egy háromfős szökésben pár kilométerre a céltól kapott defektet. A baleset a Classica San Sebastian-on:

Ha tovább haladunk visszafelé az időben, a Tour de France-ról a német Tony Martin pechsorozatát emelhetjük ki, amibe azért egy emlékezetes szakaszsiker is beékelődött. A német időfutammenő számára azzal kezdődött a francia körverseny, hogy szakaszról szakaszra csak másodpercek választották el a sárga trikótól. A nyitó időfutamon Rohan Dennis verte meg, aztán a második szakaszon Fabian Cancellara egy időjóváírással halászta el az összetett vezetést az orra elől. Martin nem csüggedt, a Mur de Huy-on óriásit ment, Cancellara nem bírta, de itt Chris Froome vette át egy (!) másodperccel a sárgát. De a német még ekkor sem adta fel, a negyedik – kockaköves – szakaszt végül megnyerte és felhúzhatta a sárga trikót is! A hatodik etapon ezonban elbambult, és nem csak bukott, de kulcscsonttörést is szenvedett, ami a szezon további részét is meghatározta:

A Giro d’Italia-nak is volt peches sztárja, akit előzetesen a rózsaszínű trikó egyik legfőbb várományosának tartott a szakma: Richie Porte. A Sky ausztrál menője többször is bukásba keveredett már a verseny első felében, a legemlékezetesebb pech mégis az volt, amikor egy defekt után honfitársától, Simon Calrke-tól kapott kereket. Mivel Clarke az Orica-GreenEdge versenyzője, idegen csapattagtól „külső segítséget” pedig nem lehet igénybe venni, így Porte még időbüntetést is kapott. Az így összeszedett időhátrány plusz a bukások nyomán kialakult fájdalmak minden esélyét elvették, hogy jól szerepeljen összetettben, később fel is adta a Girót.

15 éves a Merida hazánkban

Bikemag

2015.12.29.

A Merida kétségtelenül nem tekint vissza évszázados múltra, mint egy-két patinás európai márka. Mindazonáltal figyelemreméltó, hogy a 60-as években alapított motorkerékpár-alkatrész beszállító már 1972-ben kerékpárokat készít, a Merida márkanév alatt történő forgalmazás pedig immár bő negyed évszázadot ível át. Hazánkban idén kerek évfordulót ünnepel a márka: a bicajok forgalmazása 15 éve indult útnak!

Habár a tajvani márkáról alkotott kép döntően még mindig „fiatalos” illetve „középkategóriás”, mindkettő átalakulóban van. Egy részről a gyökerek immár kellően megerősödtek, az ágak szerteágazók, a lombkorona dús, a különböző Merida kerékpármodellek manapság igen vaskos katalógus formájában jelennek meg. Másrészről az alkalmazott technika egyértelműen kiforrottnak mondható, a Multivan-Merida, illetve a Lampre-Merida élvonalbeli profi csapatok támogatása révén a világmárkák csúcsfejlesztéseivel párhuzamosan halad. 2015-ben – a hazai jelenlét 15-éves évfordulóján – a Merida kerékpárok megítélése a „megfizethető, jó ár-érték arány” mellett egyre inkább a prémium kategória, illetve csúcstechnika irányába fejlődik.

Kép a 90-es évekből: a Merida alapítói a Specialized alapítójával. Az együttműködés mindkét céget a kerékpáripar élvonalába repítette!

A gyökerek megismeréséhez virtuálisan utazzunk vissza vissza a 70-es évekbe, amikor még döntően a japán termelés jelentette a megfizethető technikai színvonalat! Tajvan szigete ez idő tájban építi ki termelési infrastruktúráját, célja a vezető ázsiai ipari ország dráguló bérszínvonala és erősödő japán jen mellett kedvezőbb feltételeket kínálni a fokozatosan bérgyártásra átálló világmárkák számára. Tajvan – előre látóan a hosszú távú lehetőségeket szem előtt tartva – a kerékpáripart kiemelt szinten kezelte. Elsősorban az ú.n. OEM termelés felfuttatását támogatták, tehát a nyugati világ kerékpárgyártó óriásai számára teremtettek megfelelő ipari infrastruktúrát. A Giant volt az egyik első nagy tajvani cég, amely erre a feladatra felkészült, 1971-es startja után egy esztendővel Yuanlin-ben Merida Industry Co. név alatt – a mai Merida üzemben – ugyancsak elkezdődött a kerékpárgyártás.

A Merida ma már egyértelműen a leáhítottabb kerékpárokat gyártja: nemzetközi elismerések sorát érdemelte ki, összahasonlító teszteken rendre az elsők között végez!

2015-ben Ralph Näf és Gunn-Rita Dahle-Flesjaa a franciaországi Oisans-ban világbajnoki címet szerzett: kettős Merida-siker!

Miért éppen a Merida vált a kerékpárgyártás egyik úttörőjévé a szigetországban? A történet szerint a Merida korábban a motorkerékpár-ipar elismert beszállítója volt, ennek kapcsán az alapító-tulajdonos, Ike Tseng, a 70-es évek elején üzleti úton az USA-ban járt. Ott benézett az egyik kerékpár-kereskedés kirakatába, ahol egy kiíráson ezt olvasta: „Nem foglalkozunk tajvani kerékpárokkal!” Természetesen Tseng úr hazafias érzelmeit mélységesen sértette a felirat, elszörnyülködött azon, hogy a tajvani ipar hírneve igen kedvezőtlen Amerikában. Egy dolgot lehetett tenni ez ellen: jobb minőségű termékekkel bizonyítani ennek ellenkezőjét!

Az olaszországi Val Gardenában Gunn-Rita Dahle-Flesjaa 10. mountain bike világbajnoki címét is megszerezte, amely a 6. szivárvány színű mez a maraton szakágban, ezzel a Multivan Merida Biking Team versenyzőnője tovább bővítette eddig is lenyűgöző dicsőséglistáját!

Hazatérvén Tseng úr azonnal nekiállt az üzleti terv megvalósításának, azaz a motorkerékpár-alkatrészekről a kerékpárgyártásra való fokozatos átállásra. Az átállás gyors volt: 1972-ben a Merida már amerikai tulajdonú bicajmárkának szállított komplett kerékpárokat, amelyet – a minőség egyértelmű elismerését igazolva – számos más cég megrendelése követett. Büszke lehetett a Tseng úr cége, hogy a patinás Raleigh – a világ három legősibb kerékpármárka egyike – volt az első megrendelő!

A 2015-ös Giro d’Italia-n négy győzelemig sikerült menetelni: a „fukszia-mezesek” az Astana Team mögött a második legeredményesebb csapat! (Giro d'Italia 2015 - foto Ilario Biondi/BettiniPhoto©2015) — A 2015-ös Giro d’Italia-n négy győzelemig sikerült menetelni: a „fukszia-mezesek” az Astana Team mögött a második legeredményesebb csapat! (Giro d’Italia 2015 – foto Ilario Biondi/BettiniPhoto©2015)

1988-ben egy újabb meghatározó döntés következett a Merida életében: elkezdődött a saját márkanév alatt történő kerékpárgyártás. A történet üzleti szempontból kissé problémás, hiszen a tajvani cég akkoriban számos neves kerékpárgyártó beszállítója, akik természetesen nem örültek, hogy partnerük konkurenciaként is jelentkezik a piacon. Éppen ezért elsőként egy a kerékpárgyártásban nem érdekelt – a szó szoros értelemben a periférián lévő -, mindazonáltal a jelentős vásárlóerővel bíró Skandináviában kezdődött meg a márkanév bevezetése. Innen indult el a fokozatos terjeszkedés az európai országok, majd az ázsiai és az ausztrál kontinens irányába.

Gazdasági gyarapodásával párhuzamosan a Merida időközben üzleti részt vásárolt több megrendelőjének cégében, így például a legendás amerikai Specialized kisebbségi tulajdonát is megszerezte. A tajvani márka következésképpen ugyanúgy érdekelt a Specialized sikerében, mint sajátjában, a két márka fejlesztőcsapata immár közösen diktálja a kerékpártechnika elképesztő fejlődését. Természetesen a Merida egyéb cégek számára is készít kerékpárokat, tehát a Yuanlin-i üzem a profi versenysport által használt masinák közül nemcsak a Merida feliratosakat szolgáltatja!

Óramű pontossággal és lelkiismeretesen folyik az összeszerelés... — Óramű pontossággal és lelkiismeretesen folyik az összeszerelés…

Ha már repkednek a márkanevek, érdemes megmagyarázni a „Meridának” a jelentését is. Három tagból áll: a „Me” jelentése „szépség”, a „Ri” „kellemes és hasznos” , míg a „Da” magyarul az „eljövetelnek” felel meg. Habár 1972-ben talán nem is nem gondoltak arra, hogy a név a 21. században közszájon forog, mindazonáltal ideális választás, mivel bármely nyelven könnyű kiejteni.

Hermida spanyol bajnoki mezben trükközik Vallnord-i XC-versenyen... — Hermida spanyol bajnoki mezben trükközik Vallnord-i XC-versenyen…

A technikai know-how szép fokozatosan épült be a cég szerkezetébe. A kezdetekben a cég számos japán gépsort vásárolt, és mivel a hegesztés- és a festéstechnikába fektették a legtöbb erőforrást, tálcán kínálta magát a 80-as évektől egyre népszerűbb alumínium alapanyag. A Merida a jó döntéseknek köszönhetően „aluszakértővé” vált, egyre több megrendelő számára kínálva fejlett, megbízható, minőségi bérgyártást. A korai Merida kerékpárok közt nagy számban találunk alumínium vázas modellt, amelyek nemcsak egyenlő technikai szintet képviseltek a felső kategóriás piaci kínálattal, hanem számos paramétert tekintetve fejlettebbek is voltak. A saját márkanév alatti forgalmazás beindítása mellett az egyik fő érv valójában a minőség és technikai színvonal iránti elkötelezettség volt: a megrendelők ezeket a szempontokat rendre a olcsó ár alá helyezték, így az 1988 előtti termelés a lehetséges technikai színvonalnál lényegesen szerényebb volt.

Mely technológiák jelentették az egyértelmű technikai előrelépést? Például az ezredfordulón bemutatkozó a „Shot Gun” csőprofil, amelyet az akkor még forradalminak számító hidroforming csőmegmunkálás-technológia (HFS) tett lehetővé. A HFS új lehetőségeket tárt fel az aluvázak gyártása terén, és ebben a Merida kétségtelenül a zászlóvivő szerepét töltötte be. Emellett a Merida a robothegesztés úttörője a kerékpáriparban, így biztosítva pontosabb, megbízhatóbb vázakat.

A Merida a robothegesztés úttörője a kerékpáriparban, így biztosítva pontosabb, megbízhatóbb vázakat... — A Merida a robothegesztés úttörője a kerékpáriparban, így biztosítva pontosabb, megbízhatóbb vázakat…

A magnézium alapanyag terén is folytak kísérletek, 2005 táján pedig a Merida az egyik első cég, amely sorozatban gyártott karbonvázzal jelentkezik. Ennek tükrében alig meglepő, hogy az utóbbi évtizedben a karbonvázak terén is számos csúcstechnikát képviselő technológiai megoldás fűződik a tajvani gyártó nevéhez: ilyen például a kétkamrás szerkezetet alkalmazó “Double Chamber Technology”, a “Bio Fiber Damping Compound” szövetkompozit, vagy például a kényelmet fokozó “Flex Stay” láncvilla-megoldás. Ezt megkoronázva a Merida idén a világ legkönnyebb karbonvázát dobta piacra, egyértelművé téve a piaci szerepét, illetve az alapanyagban összegyűjtött know-how-t.

2009-ben a világkupában a Merida egyéni és csapatelsőséget is megszerezte (Van Houts, Milatz, Moritz, Hermida Ramos, José Antonio, Näf, Ralf - Multivan Merida Biking Team) — 2009-ben a világkupában a Merida egyéni és csapatelsőséget is megszerezte (Van Houts, Milatz, Moritz, Hermida Ramos, José Antonio, Näf, Ralf – Multivan Merida Biking Team)

A Lampre-Merida sztárok visszajelzései és igényei alapján folynak a legújabb országúti fejlesztések... — A Lampre-Merida sztárok visszajelzései és igényei alapján folynak a legújabb országúti fejlesztések…

Az új technológiákat rendre a Merida által támogatott, a világ élvonalába tartozó profi versenyzők tesztelik, a fejlesztések is az ő visszajelzéseik alapján történnek. A MULTIVAN MERIDA BIKING TEAM montis sztárjai, illetve néhány éve a Pro-tour sorozatban kiválóan szereplő TEAM LAMPRE-MERIDA országúti versenyzői számára már a legmagasabb szintű eszközök dukálnak, következésképpen a Merida kínálat fokozatosan a középkategória irányából a felsőbb szegmensekbe tolódik. Mindazonáltal a megfizethető kínálat sem tűnik el: éppen ellenkezőleg az új technikai fejlesztésekkel felvértezve egyre nagyobb értéket képvisel, így erősítve a középkategóriás kínálatot a feltörekvő konkurenciával szemben. Az alapot az említett csapatok eredményei tették le, köztük a Merida kerékpáron megszerzett olimpiai aranyérem Gunn Rita-Dahle révén, illetve számos világ- és Európa-bajnoki cím.

A TEAM LAMPRE-MERIDA megalapítása három versenyszezon tükrében egyértelműen jó döntésnek bizonyult. Nehezen szánta rá magát a Merida, hisz például a nagy tajvani konkurens – a Giant – már 1998 óta az országúti profi csapatok beszállítója. A kivárás részben a Specialized iránti lojalitásból fakad: a Merida által gyártott „Speci” kerékpárok már évtizedek óta megszokott „kellékei” a legnagyobb versenyeknek. Másrészt Tseng úr cége nem elégedett meg a „kiszolgáló” szereppel, azaz a cél egyértelműen a kerékpározás és kerékpárversenyzés népszerűsítése az ázsiai kontinensen és főképp otthon, Tajvanon. Ragaszkodtak ahhoz, hogy az általuk szponzorált csapat a Merida nevet viselje, a versenyzők között pedig fontosnak tartották, hogy szigetországi is szerepeljen. A TEAM LAMPRE-MERIDA megalakulása mindkettőt lehetővé tette: a tehetséges fiatal Feng Csun-Kaj a World Tour mezőnyben hajthat, óriási lökést adva a tajvani kerékpársportnak, annak népszerűségének. Az elkötelezettséget jól mutatja az is, hogy a Merida Tajvan két legnagyobb országúti kerékpárversenyének fő támogatója.

A csapat több Cape Epic szakaszt és Trans Alp szakszt nyert az elmúlt 10 évben... — A csapat több Cape Epic szakaszt és Trans Alp szakszt nyert az elmúlt 10 évben…

Még nem említettük, hogy a Merida fejlesztőcsapata a szigetország mellett a fejlett technológia fellegvárában, a németországi Stuttgartban tervezi a legújabb vázmodelleket. Így a Merida érzékenyebb a piaci trendek tekintetében, illetve jobban ki tudja szolgálni a nyugati kerékpárosok igényeit. Emellett ugyancsak rendelkezik németországi raktár- és összeszerelő bázissal, megkönnyítve az európai disztribúciót. Összesen a világ 77 országában van jelen a Merida márka, a gyárban készült vázak persze ennél sokkal több helyen elérhetők – lévén a termelés nagyobb hányadát még ma is a bérmunka teszi ki.

merida_15_ev_060909_schladming_xc_women_dahle_finishing_champaign_1 — Szép sikerek anno, de a szekér még minden fut: a Multivan Merida Biking Team immár egy évtizede megállíthatatlan!

4, Hermida Ramos, José Antonio, Multivan Merida Biking Team, , ESP — Hermida Ramos, José Antonio, Multivan Merida Biking Team

A 2014-es termelési adatok 1,6 millió kerékpárt mutattak, ebből 1,1 millió Kínában talált gazdára. Erre jön a félmilliós export, és ez még csak a saját márkanév alatti termelés! Egy aluváz előállítása manapság fél perc a nyers csőtől a kész vázig, köszönhetően például az utóbbi években létesített robothegesztő gépsoroknak, illetve a rendkívül pontos, jól szervezett logisztikának. A karbonvázak gyártása ennyire nem automatizálható, igen munkaigényes, így a vázak előállítása nem percekben, hanem órákban mérhető. Éppen ezért manapság komoly kihívást jelent a karbonvázak iránti igények kielégítése, hisz a darabszámok hirtelen emelésének a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő szab korlátot.

Mint már a bevezetőben említettem, hazánkban idén kerek évfordulót ünnepel a Merida, a bicajok forgalmazása 15 évvel indult. Hogy repül az idő – mennyit fejlődött azóta a kerékpártechnológia, és milyen hosszú utat járt be a Merida márka!

A Merida hazai forgalmazójának honlapja: http://www.bikefun.hu. A Merida gyárról készített angol nyelvű videó http://cyclingiq.com/2015/11/25/market-talk-151125/, illetve a nemzetközi weboldalon további érdekességek olvashatók http://www.merida-bikes.com/en_int/about-us-94.html.

2015 felfedezettjei: 7 bringás, akikről még sokat beszélünk majd

Anita Pethő

2015.12.28.

Év végi visszatekintő sorozatunkban most azokkal a többségében húszas évek első felében járó versenyzőkkel foglalkozunk, akiknek nevét idei teljesítményük alapján jegyeztük meg.

Julian Alaphilippe (Etixx-Quick Step)

Egymás után két tavaszi egynapos klasszikuson is második helyet szerezni már önmagában is nagy teljesítmény, ám mindkétszer épp a sokadik reneszánszát élő Alejandro Valverde (Movistar) miatt csupán a dobogó második fokára kényszerülni még inkább érdekessé tehet egy 23 éves versenyzőt. A francia Julian Alaphilippe a Fléche Wallone-on és a Liege-Bastogne-Liege-en meccselt Valverdével a győzelemért. Tavasszal begyűjtött még egy 7. helyet az Amstel Gold Race-en és nyolcadik lett a Clasica San Sebastianon. Az Eneco Tour összetett 10. helyezése is jelzi, az ardenneki klasszikusok új sztárja van születőben, hisz a verseny érintette a tavaszi egynaposok útvonalát is. Ezenkívül ne feledkezzünk meg a Tour of Californián begyűjtött összetett második helyéről és szakaszgyőzelméről (7. szakasz) sem.

Davide Formolo (Cannondale-Garmin)

Kevesen mondhatják el magukról, hogy életük első Grant Tour versenyének negyedik szakaszán szakaszgyőzelmet aratnak. Davide Formolo ezen kevesek közé tartozik. Fabio Aru (Astana) mellett ő lehet a jövő nagy olasz összetett menője, a belé vetett hitet az idén még csak 23 éves versenyző már a korábbi években is több top10-es helyezéssel hálálta meg a különböző többnapos versenyeken. 2013-ban 8. lett a Baby Girón, egy évre rá 6. a Tour de l’Avenier-en, amit az utánpótlás Tour de France-ként is számon tartanak, tavaly pedig a török és a svájci körversenyen is a legjobb tíz között végzett összetettben. Az idei Giro d’Italián nem csak szakaszgyőztesként volt eredményes, de a legjobb fiatalok versenyében is (Aru mögött) a második helyen végzett.

Caleb Ewan (Orica Green-Edge)
Igazából csupán egyszer villant nagyon nagyot, a Vuelta a Espana 5. szakaszán, ám egy sprinter esetében ez is elég, hogy megjegyezzük a nevét. Főleg, ha valaki John Degenkolbot (Giant-Alpecin) és Peter Sagant (Tinkoff-Saxo) is lehajrázza, ahogy tette ezt Caleb Ewan. A 21 éves ausztrál 57 versenynapot töltött nyeregben, ebből 10 alkalommal elsőként haladt át a célvonalon, igaz, többségében távol-keleti vagy ausztrál versenyeken (Tour de Langkawi, Tour de Korea, Herald Sun Tour) jeleskedett.

Steven Kruijswijk (LottoNL-Jumbo)

A holland versenyző nem először ért el top10-es összetettbeli helyezést a Giro d’Italián, 2011-ben már volt egy 8. helye, ráadásul pályafutása során eddig kilencszer vett részt Grand Tour versenyen, amiből nyolcat be is fejezett, leggyengébb teljesítménye eddig a 2011-es Vueltán elért 41. hely volt. Mégis úgy tűnik, a 2015-ös év jelentette az 1987-es születésű versenyzőnek is az áttörést, ebben többek között szerepet játszott a Giro d’Italán mutatott támadókedve és a 16. szakaszon látott teljesítménye. Mindez az összetettbeli eredményére is jó hatással volt, hiszen végül 7. helyen végzett az olasz körversenyen.

Daniel Teklehaimanot (MTN-Qhubeka)

Nem csak az eritreai versenyzőnek, de az MTN-Qhubeka (2016-tól Dimension Data) csapatának is áttörést jelentett a 2015-ös év. Teklehaimanot neve többször is bekerült már a sporttörténelem-könyvekbe, egy sor „ő volt az első eritreai, aki …” , illetve „ő volt az első afrikai, aki…” kezdetű rekordot tudhat magáénak. A Critérium du Daupiné-en egyenletes jó teljesítménnyel, a diszciplínában az első szakasztól fogva az első helyen állva elnyerte a verseny hegyi királyi címét, s ugyancsak viselte a Tour de France pöttyös trikóját is a 6. és 9. szakaszok között.

Adam Yates (Orica GreenEdge)

Az ausztrál Orica GreenEdge csapata igazán nem panaszkodhat, idén több fiatal versenyzőjük is megmutatta oroszlánkörmeit a legnagyobbak között. Kétségtelen, a 23 éves brit versenyző legemlékezetesebb idei pillanata az augusztusi Clasica San Sebastian egynaposon aratott győzelme, amikor maga is meglepődött, hogy elsőként ért célba. Yates ebben az évben debütált a Tour de France-on, összetettben az 50. helyen fejezte be a versenyt. Első ránézésre nem is olyan különleges, ám ha hozzávesszük, hogy az emlékezetes 10. szakaszon, amikor Chris Froome (Sky) „kivégezte” a mezőnyt, Yates a 7. helyen ért célba és további két nehéz szakaszon is bekerült a top10-be (8. és 17.), akkor bizton állíthatjuk, a fiatalembert a következő években is érdemes lesz figyelemmel kísérni.

Ilnur Zakarin (Katusha)

Az 1989-es születésű orosz versenyző már maga mögött tudhatott egy nagyon nagy mélypontot (2009-ben két év eltiltást kapott dopping miatt), mielőtt elkezdte az elit mezőnyben a sikereket aratni. 2015 kétségtelenül az áttörés éve Zakarin karrierjében. Idén talán még meglepetésnek számított, hogy megnyerte a Tour de Romandie-t, a Katusha csapatánál azonban bíznak benne, hogy megtalálták végre a jövő nagy orosz összetett menőjét. Igazán reflektorfénybe a Giro d’Italia 11. szakaszán aratott győzelme után került. Másrészről azonban egész évben egyenletes jó teljesítményt nyújtott, több egyhetes/többnapos versenyen is az összetett top 10-ben végzett: Tour de San Luis 10., Vuelta al País Vasco 9., Tour de Pologne 4. és Artic Race of Norway 2. hely.

Polony István MKSZ elnöki interjú: siker 2015 végén, veszély 2016 elején

Tamás Takács

2015.12.27.

Kettős aktualitása van a Magyar Kerékpársportok Szövetsége (MKSZ) elnökével, Polony Istvánnal készített interjúnknak. Egyrészt úgy tűnik mérföldkőhöz érkezett az MKSZ-t érintő pénzügyi elszámolási folyamat, végre komoly állami támogatás áll a házhoz. Másrészt januárban – bár csupán formaságokról kénytelen dönteni a bíróság által megítélt hiánypótlás következtében a közgyűlés – mégis fenyeget a veszélye, hogy visszazuhanjon az MKSZ két évvel korábbi állapotába…

Polony István (Fotó: Vanik Zoltán, bringasport.hu) — Polony István (Fotó: Vanik Zoltán)

Bikemag: Első kérdésünk az MKSZ-t egész évben bénító Kiemelt Sportági Finanszírozás Programok (KSF 1, 2, 3, 4) elszámolására irányul: hol tartunk most?

Polony István: 2013-tól kiemelt státuszú a kerékpársport, az első KSF program a 2013-as, amit úgy hívunk, hogy KSF1, ennek az elszámolása, az elszámolásnak az elfogadása és az elfogadás kapcsán felmerülő visszafizetési kötelezettség teljesítése megtörtént a minisztérium felé. Tehát azt mondhatjuk, hogy az első KSF program teljes mértékben lezárásra került.

A második KSF program (KSF2), amely a 2014. évi első félév – mint ismeretes – a legproblematikusabb. Ez az a program, amelynél már egy részelszámolás kapcsán közel 13 millió forintos visszafizetési kötelezettséget állapított meg a minisztérium, illetve van még egy jelentősebb olyan tétel, aminek az elszámolása függőben van. A szövetség megtette azokat az elszámolási lépéseket, amiket meg tudott tenni, de gyakorlatilag az összes tételnél hiányzik legalább egyszer a korábbi elnök aláírása. Enélkül a minisztérium azt nem tudja befogadni.

Mint ismeretes, ezzel kapcsolatosan az elnökség azt a döntést hozta, hogy polgári peres úton kártérítési kereseteket indít az ebben érintett elnök, gazdasági vezető, illetve számviteli szolgáltatást nyújtó cég felé. Az ő feladatuk lett volna, hogy egy olyan pénzügyi és elszámolási rendszert működtessenek, amelyben az elszámolási hiányosságok nem fordulhatnak elő.

A KSF3 a 2014. évi második féléves szerződés, ennek az aláírása már az én nevemhez kötődik, tavaly decemberben történt meg, ezt a pénzt abszolút szabályszerűen felhasználtuk, elköltöttük és leadtuk az elszámolást az EMMI felé. Immár két elszámolási hiánypótlás körön vagyunk túl, továbbiak nem várhatóak. Jelenleg az elszámolás lezárása, illetve a dokumentumoknak a véglegesítése zajlik a minisztériumban, azt várom, hogy valamikor január-február tájékán megkapjuk a KSF3-nak a lezárásával kapcsolatos értesítést.

Bikemag: A legtöbb érintettet nyilván az érdekli, hogy ha végre megtörtént az elszámolás, mikor jön meg a pénz?

Polony István: A 2015-ös pénz, a KSF4 keretében várható támogatás borzasztóan hiányzott az évben. A helyzet a következő: mindaddig amíg egy szövetség bizonyos korábbi támogatásokkal kapcsolatosan az úgynevezett „elszámolás alatt” státuszban van, az nem blokkolja azt, hogy újabb szerződéseket kössön. Vagyis az egyedüli, ami minket blokkolhatott a KSF1 volt (a 2013-as), mert ott már egy lezárt, de még vissza nem fizetett támogatási szerződés volt, ezért volt kulcsfontosságú, hogy annak a visszafizetése is megtörténjen.

Azzal, hogy a KSF1-et lezártuk, az összes többivel pedig elszámolás alatt vagy elszámolás közbeni státuszban vagyunk, megnyílt az út arra, hogy a KSF4-et, tehát a 2015-ös támogatást megkössük. Örömmel jelenthetem be, hogy az ünnepek előtti utolsó pillanatban, december 23-án sikerült a KSF4 szerződést aláírnom, és ha minden a szokásos államháztartási folyamatok szerint zajlik, közvetlenül az év vége előtt a támogatás kiutalása is meg fog történni.

Ez mindenképpen jó hír kell hogy legyen mindazoknak, akik kölcsönt adtak vagy finanszírozták a szövetséget ebben az évben, legyenek azok versenyzők, klubok, edzők, magánemberek, cégek, mert vissza fogják kapni a pénzüket, illetve ugyancsak jó hír mindazoknak, akik ebben az évben számítottak olyan forrásokra, támogatásokra, amelyeket eddig a szövetség nem fizetett ki. Vannak nyitott versenyszervezői szerződéseink, vannak tervezett, de még le nem bonyolított műhelytámogatási tételeink – ezeknek a kiegyenlítésére a 150 millió Forintnak az erejéig sor fog kerülni.

Fontos még azt is elmondani, hogy a másik nagy forrástámogatáshoz, ami a Magyar Olimpiai Bizottságtól érkezik – egy közel 20 millió forintos összeghez – várhatóan az év végéig hozzá fogunk jutni. Ez egy teljesen menetrend szerinti, ütemezett lehívás, egy olyan szerződés, aminek az összértéke 44 millió Forint, ebből 18-at már lehívtunk, most le fogunk még 19-et és a maradékot harmadik ütemben majd valamikor 2016. februárban.

Végre azt látom, hogy egy nagyon szűkös 8-12 hónap után eljön a lehetőség, hogy rendbe szedjük magunkat pénzügyileg.

Még egy nagyon fontos információ ezzel kapcsolatban az, hogy miközben a KSF4-et, tehát a 2015-ös év támogatásának a szerződését véglegesítettük, eközben zajlott már a 2016-os szerződésnek a tervezési munkálata is. Itt az előzetes terveket december 3. hetében kellett leadnunk, a részletes terveket pedig január közepén várja majd tőlünk a MOB és az EMMI. Ebből az következik, hogy remélhetőleg a következő támogatási évnek a szerződését valamikor a jövő év első negyedévében tető alá tudjuk hozni, tehát nem generálódik újból az a probléma, mint amivel idén szembe kellett nézni, hogy gyakorlatilag magunknak kellett finanszírozni az egész évadot és csak a legvégén jön be a pénz. Azon dolgozunk tehát, hogy a szezon indításának környékére rendelkezésre álljanak azok a források, melyekből a 2016-os szezont finanszírozni lehet.

Bikemag: Mondhatnánk hurrá, de ősszel a bíróság hiánypótlásokra kötelezte az MKSZ-t a májusi alapszabály-módosításokkal kapcsolatban. Ezeknek az elfogadásáról január 9-én dönt a közgyűlés, mi a tét?

Polony István: A május 29-ei közgyűlés határozatait a nyilvántartásba vételt végző bírósághoz július legelején beadtuk. Ez alapján a bíróság hiánypótlást írt elő. Két kis jelentőségű és a 29-ei közgyűlés határozatait alapjaiban semmiképpen nem érintő témáról van szó. A 29-én elfogadott alapszabály szövege azt mondja, hogy egy elnökségi ülés esetén amennyiben szavazategyenlőség alakul ki, az elnök szava dönthet. Ez más civil szervezeteknél és szövetségeknél is egy gyakran bevett és alkalmazott technika volt, hogy a szövetség működését ne bénítsa egy ilyen helyzet. Az összes jogi szakértőnk azt az álláspontot képviselte, hogy ezt az alapszabályunkban így szerepeltessük, ugyanakkor a bíró az utóbbi időszakban kialakult bírói gyakorlatra hivatkozva azt az előírást tette, hogy ezt ki kell venni. Gyakorlatilag ez egy egymondatos módosítást igényel.

A másik, amit a hiánypótlás előír – és megint csak azt gondolom, hogy egy technikai részlet és semmiképpen nem az ott meghozott alapvető reformdöntésekkel kapcsolatos – az, hogy a jövőben – tehát azt követően, hogy a május 29-i alapszabály életbe lép és hatályossá válik – a következő alapszabály módosításokhoz milyen szavazati arány szükséges. Ez azt jelenti, hogy most azt mondja ki az alapszabályunk, hogy továbbra is kétharmadot szeretnénk és továbbra is elég a kétharmad alapszabály módosításhoz. Azért tértünk el ebben a PTK-tól, hogy a szövetség működőképes legyen, hiszen ha alapszabály módosításra van szükség, nagyobb a realitása egy kétharmados többségnek mint egy 75%-osnak. Ennek ellenére megint csak kialakult bírói gyakorlatra hivatkozva a bírónő azt az álláspontot követi, hogy egy hiánypótlás keretében ezt a mondatot az alapszabályban meg kell változtatni és a jövőbeni alapszabály módosításokhoz 3/4-re lesz szükség. Mindkét hiánypótlásnak az elfogadásához kétharmad kell.

Bikemag: Az alapszabály-módosítással kapcsolatos híresztelések, miszerint májusban 3/4-es többséggel kellett volna elfogadni, nem állják meg a helyüket?

Polony István: Ezek a híresztelések teljességgel alaptalanok. A bíróság hiánypótlási végzéséből – ami az MKSZ oldalán elérhető – egyértelműen kiolvasható, hogy a május 29-ei alapszabály módosítás, melyet 2/3-dal fogadott el a tagság, szabályos és törvényszerű volt. Így a hiánypótlás is kétharmados, tehát most a januári közgyűlésen 2/3-dal kell azt elfogadnunk, hogy majd a jövőben 3/4 lesz szükséges. Ezt azért nagyon fontos tudatosítani, mert ez a két hiánypótlás elenyésző ahhoz képest, hogy milyen fundamentális változásokat vezettünk végig a működésünket meghatározó alapszabályon. Mind a bíróságon, mind egyéb szakértőktől azt a visszajelzést kaptuk, hogy ez példa nélkülien kevés, sokkal több alap értékeket is megváltoztató hiánypótlásokra szokott sor kerülni a gyakorlatban.

Csak hogy mindenkinek tiszta legyen a transzparencia jegyében, hogy miről is van szó, a január 9-ei közgyűlésnek az anyagai között közzétettük a bringasport.hu-n azt a bírósági hiánypótlást is, ami előírja azt, hogy mit kell tenni a közgyűlésen. Mindenki láthatja, miről is van szó, az összes olyan rémhírterjesztés, hogy a május 29-ei változtatások érvénytelenek lennének csak rosszindulatú támadás. Minden megy aszerint, ahogy azt május 29-én megterveztük, ezt a két pontot kell kétharmaddal elfogadni, és abban a pillanatban ez az alapszabály bejegyzésre kerül és életbe kép.

Egy kis magyarázat még a közhasznúságunkra vonatkozó bírósági végzést illetően. A bíróság a hiánypótlási felszólításban azt is előírta, hogy vegyük ki az alapszabályunkból, hogy közhasznú szervezet vagyunk, mert a május 29-ei közgyűlésen nem fogadtuk el a 2014-es beszámolót, amely előfeltétele a közhasznúsági státusz elérésének. Ezt most január 9-én pótolni tudjuk, és így a bíróság nem fog kifogást emelni a vonatkozó alapszabályi passzus ellen. Ezt időközben személyes bírósági egyeztetések során ellenőriztük, és pozitív visszaigazolást kaptunk.

Bikemag: Mi a következménye annak, ha ez a két módosítás január 9-én nem kerül elfogadásra kétharmados többséggel?

Polony István: Ha ennek a két kis jelentőségű technikai dolognak a hiánypótlását nem teljesíti a közgyűlés, nem lép érvénybe az alapszabály, illetve visszamegyünk egy olyan alapszabályhoz, amelyről tudjuk, hogy teljes mértékben törvényellenes, mert még a régi PTK-nak felel meg. Ennek az lesz a következménye, hogy 2016. március 31-étől kezdve törvényellenes és jogellenes lesz a szövetség működése, mert azt mondja ki ma a törvény, hogy minden társadalmi szervezetnek az alapszabályát úgy kell megváltoztatnia, hogy az új Polgári Törvénykönyvnek megfelelő legyen.

Tehát ha ezt most nem fogadjuk el, akkor visszamegyünk egy 2013-as állapotba, amely törvényellenes és ez azt is jelenti, hogy az egész struktúránk visszamegy oda, hogy ernyőszervezet és származtatott szakági szövetségek… Vagyis minden, amit május 29-én akartunk semmissé válik és megyünk vissza az őskáoszba. Valószínűleg elmondható az is, hogy a minket támogató és finanszírozó Emberi Erőforrások Minisztériuma és Magyar Olimpiai Bizottság egy ilyen esetben az összes további támogatást a kerékpársportra újra fogja gondolni és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Az a struktúra, ami korábban működött, számukra nem elfogadható.

Azt, hogy valaki vissza akar menni a korábbi állapotba, csak olyan megfontolásból teheti, hogy szándékosan rosszat akar a sportnak. Aki jót akar, az teljesen egyértelmű, hogy belátja, mire kell szavazni, mi a cél. Ha mégsem megy át január 9-én a hiánypótlás, akkor minden, ami eddig történt a struktúraváltás kapcsán, az elveszik.

Bikemag: Foglaljuk össze a végén, mi veszhet el, melyek voltak az MKSZ legjelentősebb intézkedései 2015-ben?

Polony István: Az egyszövetségi struktúra kialakítása illetve annak a pénzügyi káosznak a felszámolása, amiben akkor voltunk, amikor átvettük. Az, aki kívülről és távolról nézi ezt a dolgot, el sem tudja képzelni milyen viszonyok uralkodtak a szövetség működésében pénzügyi, számviteli, törvényességi szempontból. Ezt rendbetettük – s bár ez egy versenyző vagy edző vagy egy klub számára nem annyira látványos, mint mondjuk egy világversenyen elért eredmény – ez képezheti azt az alapot, amelyre már építeni lehet. Enélkül nem tud működni a szövetség, ha majd visszatekintünk pár év múlva, belátható lesz, hogy ez teremtette meg azt a lehetőséget, hogy egyáltalán el lehet kezdeni építkezni.

Bikemag: Köszönjük az interjút, egy következő részben sportszakmai kérdésekre szeretnénk visszatérni az idei évet és a jövőt illetően, de csak az ünnepek után, kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kívánunk!

a szövetség működésével kapcsolatos további cikkek: https://bikemag.hu/rovat/kerekpar-blog/ujszovetseg

1...665666667...1 422 Page 666 of 1 422