Lendületben a világbajnok. Peter Sagan (Tinkoff) a múlt heti Gent-Wevelgemen aratott győzelme után a Flandriai Körversenyen is diadalmaskodni tudott. A kockaköves emelkedőkkel zsúfolt flamand tájon minden adott volt egy emlékezetes versenyhez.
Pedig a Ronde van Vlaanderen 100. kiadásának első feléből inkább csak kellemetlenségek maradhatnak meg emlékezetünkben. Két komolyabb bukás is volt, ennek következtében olyan, akár a verseny végkimenetelébe is beleszólni képes kerékpárosok is kénytelenek voltak feladni a versenyt, például a kulcscsonttörést szenvedő Greg van Avermaet (BMC), Arnaud Demare (FDJ) vagy éppenséggel az egynapos szezon egyik nagy felfedezettje, az idén már több top10-es hellyel büszkélkedő 22 éves Tiesj Benoot (Lotto-Soudal).
A nap szökevénycsoportjának összetétele állandóan változott a verseny során, de szinte végig elöl volt a szökésben Imanol Erviti (Movistar) és Gijs Van Hoecke (Topsport Vlaanderen). A mezőnyben túlnyomórészt az Etixx-Quick Step diktálta a tempót Tony Martin vezetésével, egészen addig, míg ők maguk is ott tudhattak egy versenyzőt az aktuális szökevénycsoportban.
Az igazi verseny a cél előtt 32 kilométerrel vette kezdetét, amikor Peter Sagan (Tinkoff) és Michal Kwiatkowski (Sky) támadást indítottak, és velük csak Sep Vanmarcke (Lotto NL- Jumbo) tudott lépést tartani. Beérték az éppen öt főből álló szökevénycsoportot – Stijn Vandenberg (Etixx-Quick Step), André Greipel (Lotto-Soudal), Dylan Van Baarle (Cannondale) Imanoel Erviti (Movistar) Dimitri Claeys (Wanty – Groupe Gobert) majd az Oude Kwaremont emelkedőjén már csak Sagan és Vanmarcke maradt az élen. Nagyon lemaradva nem volt a főmezőny sem, így itt, ezen az emelkedőn gyújtotta be rakétáit Fabian Cancellara is. Mire ismét sík volt a vidék, ő lett a két szökevény első számú üldözője.
Az utolsó emelkedőn, a helyenként 20%-os meredekséget is meghaladó Paterbergen aztán Peter Sagan lehagyta Sep Vanmarckét, és egyedül vágott neki a táv utolsó nagyjából 15 kilométerének. A hoppon maradt belga az őt közben utolérő Cancellara mögé állt be, ketten próbálták meg utolérni Sagant, aki végül közel fél perc előnnyel ért célba.
A világbajnok pályafutása során most először aratott egy „monumentális klasszikuson” győzelmet. Azáltal pedig, hogy ezt épp szivárványos mezben tette a Rondén, olyan kerékpárosok társasághoz csatlakozott, mint Louison Bobet (1955), Rick van Looy (1962), Eddy Merckx (1975) és Tom Boonen (2006).
A dobogó második fokára Fabian Cancellara állhatott, aki a célvonalon áthaladva elköszönt közönségétől, Sep Vanmarcke pedig harmadik lett.
Nem csak a férfiaknál, hanem a női verseny esetében is szivárványosra sikeredett az idei Ronde van Vlaanderen: a szintén vasárnap délután megrendezett versenyen Lizzie Armitstead (Boels Dolmans) diadalmaskodott.
Megkezdődött tegnap az UCI Africa Tour sorozatba tartozó Marokkói Körverseny, melyen az új mezben bemutatkozó magyar kerékpáros csapat, a Szuper Beton is részt vesz.
Az április 10-éig tartó 10 napos viadalon a Filutás Viktor, Lóki Bence , Mogyorósi Máté, Móricz Dániel, Rózsa Balázs összeállításban indul a Szuper Beton gárdája, a Rabat és Meknes közötti 135 kilométeres szakaszt minden magyar versenyző teljesítette, a győzelmet a marokkói Eddine Salah Mraouni szerezte meg az olasz Matteo Malucelli és az egykori német protour-menő Stefan Schumacher előtt.
Cannondale Synapse Al 105 Disc - az "azzurro" kék nem divatos mostanában, ebben az esetben mégis kívánatos
A Cannondale hosszú évek kemény munkájával rászolgált arra, hogy igazi kultikus márka legyen. Mire képes kedvező árú tárcsafékes országútik terén 2016-ban?
Az amerikai márka modelljeit mindig szívesen látjuk egy-egy próba erejéig, az innovációról híres gyártó gépei sokaknál a képzeletbeli ranglista csúcsán tanyáznak. Az alumínium, mint vázanyag használata a Cannondale egyik specialitásának számít, a CAAD (Cannondale Advanced Aluminium Design) széria modelljei kategóriájukban világszinten a legjobbnak számítanak. Az MTB-k esetén bevezetett elnevezés először a CAAD 3 szériával debütált országúton. Az ikonikusnak számító piros-sárga gépeket a Saeco csapat versenyzői hajtották, többek között Mario Cipollini majd később Paolo Savoldelli is alumínium vázas Cannondale bringák nyergében értek el kiemelkedő sikereket. Gilberto Simoni már a CAAD7 széria Alcoa csöves Optimo modelljét hajtotta a 2003-as Giro d’Italia összetett győzelmekor, sőt a szériàban gyàrtott vázak tömegét sikerült 1,1 kg környékére csökkenteni eddigre 54-es méretben. Az első karbon Cannondale országúti pont a komfort/endurance kategóriába sorolható Synapse modell volt 2005-ben.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – az „azzurro” kék nem divatos mostanában, ebben az esetben mégis kívánatos
A jelenlegi palettát nézve a kifejezetten versenyzésre szánt karbon célgép, a SuperSix mellett megtalálható a csúcs alu sorozat CAAD12 néven. A Synapse továbbra is a komfort országútik kategóriájába sorolható, viszont lényeges különbség van a karbon és alu változatok között. Míg előbbit akár a Cannondale-Garmin csapat profi versenyzői is használják a tavaszi klasszikusokon, utóbbi belépő szintet jelent hasonló geometriával. Ezt támasztja alá az is, hogy a tesztelésre kapott alumínium Synapse, egy „Adventure” különleges szériát leszámítva a legjobban felszereltnek számít a sorban.
Vázszett
A bevezetőből látható, hogy az amerikaiak rengeteg tudással és tapasztalattal rendelkeznek alumínium vázak terén, amiből még az alsó-közép kategóriába tartózó modellekbe is sikerült pár egyedi jó tulajdonságot átmenteni. A Synapse Al 6061-es alapanyagból készül, a dupla rétegű hegesztési varratok, valamint a hőkezelés miatt nem jelent problémát az örökélet garancia bevállalása sem. A csövek alakja és a falvastagságok a vázat érő erőhatásoknak megfelelően lettek megválasztva és hidroforming eljárással legyártva.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – ívelt, lapított tám- és láncvillák a kényelemért
Alumínium vázaknál az anyag ridegsége miatt a hátsó háromszög kényelmetlen tud lenni bizonyos formák esetén, ami egy gran fondo országútinál egyáltalán nem kívánt tulajdonság. A Cannondale Save Plus rendszere ívelt lapított támvillákból és hasonlóan kialakított láncvillákból épül fel, így növelve a komfortot. Ezt tovább fokozza az egyedi 25,4 mm átmérőjű nyeregcső. A váz BB30-as csapágyakat és hajtóművet fogad, szintén egy szabvány, amiben úttörőnek számított az amerikai gyártó. Amit negatívumként említenék, hogy a fejcső a hagyományosnak számító 1-1/8”-es, tulajdonképp nem is értem, hogy miért nem a tapered változat mellett döntöttek a mérnökök.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – hagyományos 1-1/8″-os fejcső, integrált kábelvezetés a vázon
Az integrált kábelvezetés már megfelel a mostanában népszerű trendeknek, a vázon kialakított ki-és belépési pontok meglehetősen jól átgondoltak és igényesek. Tárcsafékes modellről lévén szó érdemes megemlíteni, hogy nem a legújabb Flat Mount, hanem még Post Mount féknyergeket fogad a váz és a villa is, adapterek nélkül 140 mm-es tárcsákkal kompatibilisek. A karbon villa a vázhoz passzoló módon sztenderd egyenes nyakcsővel rendelkezik.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – a villa multifunkciós darab, külső kábelvezetés és a patkófék rögzítési helye is megmaradt
A kábel itt a villán kívül fut, ráadásul meglehetősen szembetűnő és egyszerű módon, ami esztétikailag nem a legnagyobb élmény, viszont karbantartás szempontjából praktikus. Az átmenő tengelyes megoldás úgy tűnik országúti kerékpároknál nem népszerű a Cannondale háza táján, tárcsafékes modelleknél én legalább a villánál indokoltnak érezném.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – Post Mount féknyereg hátul
Geometriát tekintve egyértelműen kényelmes túrázós üléspozíciót kínál a Synapse. A tesztelt 54-es méret esetén, 54,2 cm-es effektív felsőcső hosszhoz 49-es nyeregvázcső tartozik. Irányíthatóságot tekintve is a stabilitást tűzték ki célul a tervezők, a 72°-os fejcső szöghöz vázmérettől függetlenül 50 mm-es offsettel rendelkező villa tartozik. A 410 mm-es láncvillák tárcsafékes modellhez képest kategóriában meglehetősen rövidnek számítanak. További pozitívum, hogy a karbon és alumínium Synapse modellek geometriája pár apró részlettől eltekintve (villa offset) megegyezik.
Felszereltség
A tesztelt modell a csúcsot jelenti az alumínium vázas Synapse palettán, ennek értelmében vásárlás előtt érdemes átgondolni, hogy maradjunk-e ebben a kategóriában, vagy válasszunk alapból eggyel komolyabb gépet. Miért írom ezt?
Cannondale Synapse Al 105 Disc – BB30 középrész és az igényesen elvezetett bowdenek
A kerékpár alapvetően a minden alapvető igényt kielégítő, remek ár-érték arányú 11 sebességes 5800-as szériájú mechanikus 105-ös szettel van szerelve. Ettől csak 2 lényeges ponton tér el a specifikáció, egyik a hajtómű. Ennek technikai okai vannak, a Shimano nem gyárt BB30-as szabványhoz passzoló hajtóműveket, így egy 50-34-es kompakt FSA Gossamer került a gépbe, ami a tengely átmérője szempontjából előrelépés. Más kérdés, hogy a 105-ös kar már üreges, továbbá a lánctányérok is fejlettebb technológiát képviselnek, így 80 grammal könnyebb.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – kompakt BB30 FSA hajtás
A második eltérés, hogy mechanikus tárcsafékekre, nevezetesen a Promax Render-R modelljeire esett a termékmenedzserek választása, ami a vételár kordában tartása miatt érthető is. A jól ismert AVID BB5-öt is a Promax gyártja, talán pont ugyanabban az üzemben ahol a Render-R készül, még fékpofából is ugyanolyan kell a két modellbe. A Promax tárcsafék gyakorlatilag csak esős időben kerül előnybe a patkófékkel szemben, szárazon annyi előnyét élvezhetjük, hogy menőbbnek tűnik a bringa. Ha valaki nagyon harapós fékhatást szeretne nyerni, a bowdenen többet húzva vagy a fix oldalt beljebb tekerve már beleérne a betét a tárcsába. Értem én, hogy ennyi pénzért nem várhatunk el egy komplett 105-ös hidraulikus tárcsafékes rendszert nagy márkáktól, de kisebb ráfordítással is lehetne javítani az összképen, pl. Tektro HyRd mechanikus/hidraulikus, vagy egyszerűen eggyel jobb, Avid BB7 mechanikus fékekkel.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – Post Mount féknyereg elöl, a Promax Render-R nem győzött meg
Kerekek terén szintén az ár alacsonyan tartása lehetett a legfőbb cél, amit nem rónék fel negatívumként. A Formula agyas kerekek 6 csavaros tárcsákat fogadnak. Küllők közül okosan 1.8 mm-es került a kerekekbe pár grammot spórolva ezzel hátrányok nélkül. A 28 lyukas Maddux felnik meglehetősen strapabírónak tűnnek. A 25-ös Schwalbe Lugano gumik általános felhasználásra tökéletesen megfelelnek.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – Maddux felni Schwalbe Lugano gumival, a 28-as szélesség még elfér a villában
Kiegészítők terén egyszerű alkatrészekre számíthatunk, de nem eshet panasz rájuk. Kényelmes az ergo kormány hajlítása, a bandázs és a nyereg is. A 25,4-es alumínium nyeregcső egyedi darab, tulajdonképpen csak más Cannondale modellekkel kompatibilis.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – a nyeregcső az átmérőtől eltekintve sztender kétcsavaros darab, a beállítás is könnyen ment
Menet közben
A váz geometriáját és paramétereit tanulmányozva jól körvonalazódik a Synapse alumínium változatának felhasználói köre. A „hardcore” versenyzők valószínűleg kevésbé fogják kedvelni, egyrészt mivel közel 10 kg-t nyomott a mérlegen pedál nélkül. Másrészt a menettulajdonságok is a kevésbé agresszív, kényelmesebb haladást segítik elő. A kormányreakció sem pengeéles irányváltásokhoz lett optimalizálva, viszont rossz útfelület, nagyobb szél vagy kifejezetten meredek lejtő sem hozza zavarba az embert a Synapse nyergében.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – menet közben
A láncvillák nem kifejezetten hosszúak, így sprinteléskor meglepően reszponzív a gép, viszont nagytányéron kiállva mászásnál, kifejezetten alacsony pedálfordulaton kísért a mechanikus tárcsafék átka, és a fékpofa néha beleér a féktárcsába. Ez egyáltalán nem egyedi eset, hallani és érezni csak az fogja, aki külön figyel erre. Én is csak azért vettem észre, mert egy korábbi kerékpárnál jóval határozottabban jelentkeztek ezek a tünetek és azóta kifejezetten érzékeny vagyok rá. Endurance országúti lévén fontos szempont a kényelem. Kellemes meglepetésként érintett, hogy a hátsó háromszög nemcsak a marketingesek mantrája szerint komfortos, hanem a valóságban is meglehetősen jól csillapítja az út egyenetlenségeit. Ebben egyrészt az ívelt és lapított támvilláknak, másrészt a 25,4-es nyeregcsőnek van szerepe, bár hozzá kell tenni, hogy eggyel kisebb vázméret esetén, jobban kihúzott nyeregcsővel még inkább kijött volna a rendszer előnye. Ami érdekes, hogy a villa nincs teljes összhangban a kényelmes vázzal, egy-egy fekvőrendőr vagy kátyú esetén lehetett ezt érezni. Talán szentségtörésnek számít, de bevallom, hogy miután az országúti próbakörrel végeztem terepen is megjárattam a gépet, kíváncsian várva, hogy vajon mit nyújt egy gravel bike-hoz, például a mostohatestvér Slate-hez képest. Be kellett látnom, hogy nem arra való, murvás úton még kifejezetten kellemes, de amint picit is köves, igazi erdei terepre ér az ember már túllépi a bringa határait.
Cannondale Synapse Al 105 Disc – akár sárvédőt is felszerelhetünk
A Synapse alumínium változata tulajdonképpen tökéletes példája az alsó-közép kategóriás komfort országútiknak. Aki csak hobbiból versenyez, viszont használja a gépet télen-nyáron, Balaton kerülő túrától kezdve, téli edzéseken át akár városi forgalomban is, meglehetősen jól jár ezzel a modellel, mint multifunkciós sporteszközzel. Annak ellenére, hogy egy kifejezetten elismert gyártó, a trendekkel lépést tartó azaz tárcsafékes modelljéről beszélünk, amin minőségi szett van az ár is korrekt. A fékekkel pedig lehet csak nekünk volt balszerencsénk, szerényebb felszereltséggel létezik felnifékes változat is a klasszikusok kedvelőinek.
InfoBox:
Bővebb információ a forgalmazó oldalán: MALI.HU
Származási hely: USA/Tajvan
Vázgarancia: élettartam
Vázméretek:48-51-54(tesztelt)-56-58-61
Ajánlott fogyasztói ár: 399990 Ft
Mért tömeg: 9,78 kg Specifikáció:
Váz:Synapse Alloy Disc, Optimized 6061 Alloy, SAVE PLUS, BB30
Villa: Synapse SAVE Disc, Carbon blades, 1-1/8″
Első váltó: Shimano 105 FD-5800, 31.8 bilincses
Hátsó váltó: Shimano 105 RD-5800 GS
Fékváltókarok: Shimano 105 ST-5800
Hajtómű: FSA Gossamer, BB30, 50/34
Középcsapágy: FSA BB30
Lánckeréksor: Shimano 105 5800, 11-32, 11 sebesség
Lánc: Shimano HG600, 11 sebesség
Fékszett: Promax Render R, 160mm első – , 140mm hátsó tárcsa
Kormány: Cannondale C3 Compact, 6061 Alloy
Kormányszár: Cannondale C3, 6061 Alloy, 31.8, 6 fok
Kormáncsapágy: Synapse Si, 25mm top cap
Bandázs: Cannondale géles 3.5mm
Felnik: Maddux RD 3.0 Disc, 28 lyukas
Első agy: Formula DC1420
Hátsó agy: Formula DC1422
Küllők: Acél, 15g (1.8 mm)
Gumik: Schwalbe Lugano hajtogathatós, 700x25c
Nyereg: Cannondale Stage Ergo Cro-Mo pálcák
Nyeregcső: Cannondale C3, alumínium, 25.4x300mm
Javában zajlik a hegyikerékpárosok olimpiai kvótafutásának nagy hajrája, ezért a Waberer’s evopro MTB Team (SVS Pro Team) versenyzői is – Parti, Juhász, Vigh, Szatmáry – idejük nagy részét külföldön, versenyzéssel töltik. A srácok elmúlt két hét versenyzésének gyümölcse: 4 versenyen, összesen 108 UCI pont. Ezzel továbbra is olimpiai kvótát érő 23. helyezésen tartva Magyarországot.
A törökországi C1-es sikerek után – Juhász Zsolt 4., a hosszas kihagyás után eredményesen visszatérő Szatmáry András 13. – a csapat versenyzői Szerbiába tették át székhelyüket, ahol jelenleg is tartózkodnak. Itt előbb egy városi city cross versenyen szerepeltek, majd egy több napos S1-es versenyen termeltek össze 70 UCI pontot. Az elmúlt hétvégén egy C3-as besorolású megmérettetésen hoztak ismét 8 újabb pontot az országnak.
A Wabrere’s evopro MTB Team márciusi eredményei és szerzett UCI pontjai:
MAR 19-20. – Salcano Izmir MTB Cup – Törökország (XCO C1) – 29 UCI pont
MAR 24. – Salcano MTB Cup – China Town – Novi Sad, Szerbia (XCC) – 1 UCI pont
MAR 25-27. – Salcano MTB Cup – Vojvodina – Szerbia (S1) – 70 UCI pont
MAR 31. – Salcano MTB Cup – Collage Race – Szerbia (C3) – 8 UCI pont
Folytatás továbbra is Szerbiában. A mai nappal kezdődően ismét egy több napos viadal következik, ezúttal egy S2-es besorolású, Novi Sad-ban.
Amíg a csapat az olimpiai részvételért dolgozik keményen, addig az istálló egyik főtámogatója az üzleti életben ért el komoly sikert. Mészáros Csaba az evopro képviseletében, a cég által gyártott elektromos buszért elnyerte a JEC Innovációs Díjat Párizsban.
(A bemutatott busz 1570 km-t tett meg, 792 kWh használt fel a hajtás és 103 kWh-t rekuperált a rendszer az út során. Összességében az átlagos fogyasztás 0,487 kWh/km értéket ért el. Az elektromos áramot üzemanyagként használva a Modulo fél tonnánál több CO2 kibocsátást spórolt meg.)
„Ezúton is gratulálunk az evopro-nak és minden dolgozójának! Büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen cég nevét viselhetjük a mezünkön!” – nyilatkozta Bogár Gábor, a Waberer’s evopro MTB Team kapitánya.
Talán azzal illene kezdeni, hogy mountain bike-os és mountain bike-os között nagy különbség lehet, Julien Absalon sem fog leállni vitatkozni Greg Minnaar-ral, mi az „ultimate” ideális mountain bike gumi… Fontos tehát leszögezni, hogy már elég szerteágazó a hegyikerékpáros kategóriák bontása, így az sem mindegy, hogy mondjuk egy mtb túrázó vagy egy all mountain rider szempontjából vizsgáljuk az 1×12 létjogosultságát.
Nino Schurternek kb. mindegy, mivel nyer, de már feltette a 10-50-et
A másik, amit látni kell a történetben – és ez is meghatározza a kialakuló vitát – hogy a SRAM most nem egy alternatívát kínált fel az 1×12-es szettjeivel, hanem erőből le akarja nyomni a fogyasztók torkán, hogy innentől kezdve neked bizony az egytányéros hajtás a nyerő, mi ki is dobjuk a szorzóváltót. Kicsit hasonló – ellenszenves – magabiztosság ez, amit a politikában tapasztalhatunk gyakrabban, mint egymás között a kerékpáros világban.
A fentieket is figyelembe véve az egyik szemem sír, a másik nevet az 1×12-es XX1 Eagle, és X01 Eagle szettek bejelentésével kapcsolatban. Röviden azt mondanám, nagyon is megvan a helye az 1×12-nek, de túl erőltetett a tálalás. Biztosan sokan vagyunk, akik imádjuk a jó babgulyást, de ha bemegyünk a kávézóba és kizárólag babgulyást találunk a menüben, valószínűleg kevesen fogunk a homlokunkra csapni, hogy: „igen, most mégis ez kell nekünk!”
Mindig örültem az újabb fokozatoknak, személy szerint azért, mert nekem nagyon fontosak a finom átmenetek az áttételek között. Nyilván aki kevesebbet országútizott, vagy nem használta sosem versenyszerűen, maratonokon a mountain bike-ot, lehet nem is érti, miről süketel ez itt. Miért ragaszkodik mondjuk egy országúti sorban a 17-es és 19-es fog között a 18-hoz, miért áldozza be inkább a 11-es fogat, miért vesz inkább 12-25-öt, hogy ott legyen a 18 is…
Bringázás közben, amikor nagyobb intenzitásnál kialakul egy flow-szerű érzés, megtalálom mondjuk egy emelkedőn az ideális tempót, de változik kicsit a meredekség, akkor azt szeretem, ha minél finomabban igazíthatom az eszközt a saját intenzitásomhoz és a saját ideális lábfordulatomhoz. Ugyanez igaz, ha éppen tapadok valakire és elkezd kicsit rosszul esni a tempója, finom váltással könnyebb igazodni hozzá, ha változik az intenzitás.
Amikor azt hallottam, hogy jönnek a 12-es sorok, kezdtem örülni, hogy végre árnyalják kicsit az 1×11 legfőbb hátrányát, a bántóan magas fokozatugrásokat. Elképzeltem magamnak egy majdnem mindenhol ideális 1×12-es kiosztást: elöl egy szerény 32, hátul 10-11-12-13-15-17-19-21-24-28-32-36. Persze ez csak álom, a valóságban megjelent az 50-es fog, amit már „fog”-nak nevezni is furcsa, hiszen elöl a tányér szokott esetleg 50-es lenni, nem hátul a fog. A várakozással ellentétben alternatíva nélkül kapunk egy 10-50 sort…
Ezen a ponton azonban kicsit félreteszem az önző érdekeket és megvizsgálom más felhasználók szempontjából a fokozatkiosztás kérdését. Egy önfeledt szórakozásból bringázó mountain bike-os, aki tulajdonképpen csak fel akar jutni a hegyre, majd lejönni, fogja hiányolni a finom átmeneteket? Nem. Cross-country-ban, ami iszonyú dinamikus kerékpározást jelent és általában a lejtőről leérve váltunk az emelkedő előtt, hogy feltépjünk ezerrel, hiányozni fognak a finom átmenetek? Nem. Jól fog jönni ellenben, ha a 10-es kónuszhoz nyugodtan feltehetjük előre a 38-at, hogy az enyhe lejtőt is megtekerhessük? Igen. És lehetne még sorolni a sok-sok helyzetet, amikor jó az 1×12 hátul 50-es foggal kiegészítve. Olvasóink között is biztos sokan vannak, akiknek nagyon is jó szolgálatot tehet ez a 10-50-es sor.
Vitathatatlan az egytányéros rendszerek előnye, ami egyszerűségében rejlik. Nincs átdobó, nincs hozzá tartozó váltókar, keményebb stílusú mountain bike-ozásnál igenis számít, hogy kevesebb alkatrész hibásodhat meg. Biztos nem csak nekem száradt már rá a sár úgy az átdobóra, hogy nem működött, vagy tömődtek el a bowdenek. Nyilván van, akinek az 1-200 gramm spórolás is számít, ebből a szempontból is előny az 1×11 vagy az 1×12. A Boost rendszer szemlélet korában a láncvonallal és a hátsó keréknél jelentkező aszimmetriával sem lesz gond.
Ami viszont komoly hátrányként jelentkezhet a ma még elterjedtebb, szűkebb átfogású sorokhoz képest, az utóbbiakkal és utóbbi rendszereket fogadó vázakkal való kompatibilitási problémák és a tartósság. Ráadásul egy 10-50-es koszorút nem lehet – illetve csak borzasztó tömegadattal lehetne – úgy kialakítani, hogy külön cserélhetőek legyenek a leggyakrabban használt fogak. Nyilván az egy darabból megmunkálás drágább, keményebb alapanyagból pláne, ez megmutatkozik az árban is, nem beszélve a csere-intervallum időről. Minél silányabb anyagból készül a sor, annál hamarabb kopnak majd a napjainkra egyre vékonyabb lánckerekek. Ráadásul az 1×12-nél gyakran fog ferdén állni a lánc, amikor máshogy súrlódik, mintha egyenes a láncvonal.
És nem csak a hátsó sornál igaz, hogy hamarabb használódik el, hanem elöl a lánctányérnál is. A kisebb tányérok hamarabb elkopnak, tehát eleve gyakrabban kell őket cserélni. Nem beszélve arról, hogy ezeknek a rendszereknek az egyik fontos részlete az X-Sync fogazás a lánctányéron, ami biztosítja, hogy a hegyikerékpározás közben kisebb eséllyel essen le a lánc. Ahogy az X-Sync lánctányéron kopnak a fogak, egyre nagyobb eséllyel eshet le a lánc is, ami még egy ok a gyakori cserére. És egyelőre a drága szettekről beszélünk, az elhasználódás problémája hatványozottan jelentkezik majd, amikor pár év múlva már a silány anyagból készülő alsó középkategóriás alkatrészcsaládok is 1×12-esek lesznek.
Konklúzió? Itt bajban vagyok. Én többnyire maratonokon használom a mountain bike-ot, saját célra 2×11 lesz a bringán. Nem mondom, hogy nem fogok később se átállni egytányéros rendszerre, de az biztos, 50-es „fog” hátul nem fog díszelegni saját bringámon. Mások számára viszont nem szeretnék konklúziót levonni, nyilván vannak, akik számára hasznos ez az újítás.
A Flandriai Körverseny főpróbájának is tekinthető Driedaagse De Panne- Koksijde háromnapos versenyen a múlt vasárnapi Gent-Wevelgemet betegség miatt kihagyó Alexander Kristoff (Katusha) nyújtotta a legmeggyőzőbb alakítást. Mivel azonban a sprintbefutók után az összetett elsőségről egy 14, 2 kilométeres egyéni időfutam döntött, a dobogó legfelső fokára mégsem a norvég sprinter állhatott.
Lieuwe Westra (Astana) a verseny kabalafigurájával
A három napig tartó versenyek szokásosnak mondható koreográfiája alapján a De Panne utolsó napján két szakasz várt a mezőnyre. Délelőtt a szerdai kudarc után végre sikerült az Etixx-Quick Stepnek a szakaszgyőzelem: a 115 kilométeres táv végén Marcel Kittel örülhetett, miután az aktuális összetett első Alexander Kristoffot is lehajrázta. A szakasz nem zajlott problémamentesen, az utolsó kanyarban a már a hajrára készülő sprinterek közül többen is (például André Greipel) belekeveredtek egy bukásba.
Délután egy 14,2 kilométeres egyéni időfutam várt a versenyzőkre, ami kifejezetten az időmenőknek kedvezett, és amelyen Maciej Bodnar (Tinkoff) csupán 57 századmásodperccel volt képes megelőzni Tony Martint (Etixx-Quick Step), valamint 71 századdal a verseny meglepetésemberét, a 22 éves Tom Bohlit (BMC).
Az összetett győztes Lieuwe Westra (Astana) a negyedik helyen ért célba, de ez is elég volt ahhoz, hogy ő örülhessen az összetett elsőségnek.
A Vitál Club az egész család kerékpár áruháza Székesfehérváron, ahová nem csak a környékről, de az ország távolabbi szegleteiből is érdemes ellátogatni kezdő és sportoló bringásoknak is…
A Vitál Club kerékpár áruházként definiálja magát és 23 év alatt valóban tekintélyes méreteket öltött a fehérvári bringás központ. A kerékpárok minden válfajában komoly választékkal találkozunk.
Országúti, trekking, cross, city, mountain bike mindhárom kerékméretben, cyclocross és természetesen gyermekkerékpárok, de építettek már a Királysoron tandemet, vagy háromkerekű elektromos rásegítéses masinát is…
A műhellyel és raktárakkal együtt 700 négyzetméteres áruházban 350 négyzetméteren válogathatunk a szezontól függően 6-900 db kerékpárból és a hozzájuk tartozó kiegészítőkből, az eligazodásban több kedves eladó segít.
A Vitál Club alapvetően családi áruház, tehát a cross-trekking vonal tekinthető a fő profilnak, de az országban ritka nagy gyermekkerékpár választékkal is találkozhatunk, ami egy 150 négyzetméteres önálló részleget jelent az emeleten.
A gyerekek számára a futibringáktól kezdve 7-8 féle méretből választhatunk sport- illetve játékszert koruktól függően, körülbelül 150 bicaj található készleten, a nem mindig egyszerű döntésben kor-méret táblázat is segít.
Fontos kiemelni a Vitál Club webáruházát (www.fehervarkerekpar.hu), ami 2009. óta működik és az integrált vállalatirányítási rendszernek köszönhetően a vásárló minden pillanatban az aktuális készletet láthatja.
Mi a „van”-t áruljuk – szól a Vitál Club filozófiája, de a jövőben tervezik, hogy felkerülnek a weboldalra rendelhető termékek is, melyeket különböző szállítási határidőkkel lehet majd megvásárolni – semmiképpen nem szeretnének ezen a téren sem lemaradni a versenytársaktól.
A műhelyben természetesen az üzembe állításon túl – ami díjtalan – a legtöbb szervizszolgáltatást gyors határidővel elvégzik a szerelők, sőt, a Vitál Club specialitásának számít például az elektromos átalakítás, valamint az áruházban vásárolt pedelec kerékpárok gyógyítása is.
A Vitál Club különleges „állandó akciója”, hogy a kerékpár áruházban vásárolt bringákra 30%-os örök kedvezmény jár a szervizszolgáltatások díjából. Természetesen törzsvásárlói program is működik, melynek automatikusan tagja lesz bárki az első 100 000 Forint feletti vásárlásnál.
A műhelyben szívesen elvégeznek apróbb készleten belüli cseréket vagy átalakításokat már vásárlásnál is, a vevő ízlésének megfelelően. Sőt, ilyenkor lehetőség van a kerékpár eredeti alkatrészeinek beszámítására is, ami anyagilag kifizetődőbb lehet, mint a későbbi tuning.
Az elérhető márkákat tekintve három nemzetközi gyártóra épít a Vitál Club, ezek a Kellys, Rock Machine és az osztrák KTM. Utóbbiból igen nagy cross és trekking kerékpár választék van, de több mountain bike és országúti bringa is van készleten.
A Kellysnek a teljes palettája megtalálható, minden kategória, mountain bike, cross, női is, valamint széles gyerekbringa választék. Rock Machine kerékpárokból a felső kategória kivételével a teljes alsó és középkategória megvásárolható a Vitál Club-ban, 27,5-es, 29-es montik és cross kerékpárok.
A kerékpár áruházban különös figyelmet fordítanak arra is, hogy támogassák a magyar gyártókat, találkozhatunk Neuzer, Csepel, Caprine és Hauser bringákkal is, valamint Bosch motorral szerelt. Gepida elektromos kerékpárokkal (elérhető Shimano Steps rásegítés is Rock Machine modelleknél).
A kiegészítőket tekintve a forgalmazott kerékpároktól függetlenül is figyelemre méltó a KTM és a Kellys kínálata, utóbbi márkajelzéssel baráti áron vásárolhatók hasznos alkatrészek, melyek nem csak a Kellys bringákon mutatnak jól.
Minőségi német kiegészítő márkák termékei: Continental gumik, SKS pumpák, sárvédők, Casco bukók sorakoznak a polcokon, Abus lakatok és rengeteg BBB apróság. Ne feledkezzünk meg a Topeak magas minőségi szintet képviselő szerszámairól és egyéb kiegészítőiről, világításról, utóbbiból Cateye modellek is elérhetők, dinamós fényszórókból pedig az AXA termékei közül válogathatunk.
A ruházatot tekintve is elsősorban a megvásárolható kerékpárokhoz öltözhetünk hozzá, Kellys és KTM cuccok sorakoznak a fogasokon, lábbeliből pedig az egyik legmagasabb minőséget képviselő gyártó, a Specialized modelljeit árusítja a Vitál Club, 120-150 pár van általában készleten.
Persze nem fogjuk a kerékpárbolt bemutató keretein belül végigsorolni a kerékpár áruház teljes választékát, hiszen ehhez egy katalógus is kevés lenne. Azaz mégsem, ugyanis a Vitál Club saját katalógussal rendelkezik, ami akár le is tölthető, de nyomtatott formában is elérhető!
A magyar kontinentális csapat utódjaként létrejött Szuper Beton legénysége az UCI Africa Tour sorozatba tartozó, 2.2 kategóriás Marokkói Körversenyen indul Április 1. és 10. között.
a magyar csapat a 2014-es Marokkói Körversenyen
A Marokkói Körversenyt 29. alkalommal rendezik meg, 2014-ben már részt vett Stubán Ferenc legénysége, sőt, az összetett éllovasnak járó sárga trikót is viselhették Alessandro Mazzi és Kusztor Péter révén. Az Utensilnord mérlege akkor három második hely, további három Top 5-ös helyezés volt, valamint öt nap sárga trikóban.
A Szuper Beton csapatvezetője ezúttal mérsékeltebb eredményeket vár: „Miután idén kimaradt a programból a hosszabb közös edzőtáborozás, a Marokkói Körverseny a felkészülés jegyében telik majd, hogy gyűjtsék a fiatalok a versenykilométereket a szezon további részére, mely során 6-7 UCI kategóriás többnaposon tervezzük a részvételt.”
A srácok Húsvét hétvégéjén még Magyarországon edzettek:
A hazánkat nemzetközi szinten képviselő országúti csapat versenyzőire kemény 10 nap vár: a Marokkói Körverseny össztávja 1540 kilométer, mely során komoly hegyeket is le kell majd küzdeni. A mezőnyben afrikai nemzetek válogatottjain kívül német, francia, belga, holland, olasz, svájci, sőt venezuelai csapatok is indulnak.
Antoine Demoitié halálos kimenetelű versenybalesete után újabb szörnyű tragédiáról kell beszámolnunk, tegnap este a kórházban életét vesztette a belga Daan Myngheer is, aki a Franciaországban rendezett Criterium Internacional első szakaszán kapott szívinfarktust.
A Roubaix-Métropole Européenne de Lille versenyzője a Criterium Internacional első szakasza közben lett rosszul, a hírek szerint miután leszakadt, bukott is. A mentők szívinfarktussal szállították kórházba. A 22 éves fiú kómába esett és már nem tudták megmenteni az életét, tegnap este elhunyt az Ajaccio-i kórházban.
Féltávon túl történt egy sajnálatos bukás az oldalszélben, aminek még nem lett volna tragédia a következménye, azonban a Wanty Gobert belga versenyzőjét, Antoine Demoitié-t már a földön fekve elgázolta egy kísérőmotoros. A 25 éves kerékpáros intenzív osztályra került, de a Lille-i kórházban éjjel belehalt sérüléseibe.
Sajnos a szomorú eset minden bizonnyal újra felkorbácsolja az indulatokat, hiszen megszaporodtak a motoros balesetek kerékpárversenyeken. Sokak szerint túl sok a kísérőmotoros – biztosítók, zsűri, neutrál, tv, fotó, média stb. – a mezőny körül és ezzel egyidejűleg egyre képzetlenebbek a pilóták.
