Terepen a helyzet változatlan? Belépő a mountain bike világába
Kezdők és újrakezdők, mountain bike túrák szerelmesei és szabadidő sportolók. A kérdés aktuális. Milyen kerékpárra költsük a pénzt, ha jól akarjuk érezni magunkat tavasztól?
Cikksorozatunk első részében egy hosszabb általános bevezetőt követően kategóriákra bontottuk a piacon kapható hegyibringákat. Az első csoportba a túrákra és hobbisportolásra szánt kerékpárokat osztottuk. E csoport gépei jelentik a leginkább pénztárcabarát opciót a kezdőknek és lelkes amatőröknek, akiknek nem céljuk, hogy rendszeresen versenyezzenek, vagy hajmeresztően technikás lejtőkön faragjanak másodperceket korábbi idejükből, hanem csak jól szeretnék magukat érezni a természetben, ismerkedni szeretnének a sportággal.
Felmerülhet a kérdés, miért nem jó ilyen célra egy gravel bike, netán egy cross trekking? Nyilván ezt a felhasználás határozza meg, de jellemzően minél többet tervez az ember terepen tekerni, valamint érdeklődik a kevésbé kijárt technikásabb ösvények iránt is, annál inkább érdemes egy jó hegyikerékpárba fektetni a megspórolt pénzt a többi opció helyett. Továbbá például túlsúlyos emberek esetén nem egészséges egy hasalós geometriájú XC versenygép, vagy egy alap trekking, előbbi nem lesz kényelmes, utóbbi nem biztos, hogy bírná az extra tömeg okozta terhelést.
Váll- és derékproblémák esetén is kedvezőbb lehet a mountain bike-on elfoglalt üléspozíció, az egyenes hát, a biztonságos manőverezhetőség és a széles gumik komfortja miatt. Mindezek mellett, mivel legtöbbször sárvédőt és csomagtartót is szerelhetünk a túrázásra szánt hegyibringákra, így akár egész éves városi közlekedésre is alkalmassá lehet tenni őket, akármilyen állapotban is legyenek az utak. Anyagiakat tekintve jellemzően 1-2 havi átlagbér a vásárlók kerete, amiből Magyarországon az alsó és alsó-középkategóriás gépekre futja, míg egyes Nyugat-európai országokban ez már bőven a középkategóriába jelent belépőt.
Akár hétvégi túrákhoz a tengernél
Technikai paraméterek terén a vázzal érdemes indítani a bemutatót. Az árkategória alapján, Magyarországon kizárólag merevvázas kivitelekről érdemes beszélni, jó minőségű új össztelós ilyen felhasználásra ebben az ársávban nem létezik. A fully-k a sorozat későbbi részeiben kerülnek részletes bemutatásra kategóriánként. Ezen bringák nagy többsége alumínium vázra épül, manapság jórészt a 6061-es alumínium ötvözet adja az alapanyagot. A legtöbb gyártó már az alsó-középkategóriában is a hydroforming eljárást használja a csövek végleges alakjának kialakítására, ami formák terén nagyobb szabadságot ad, nem limitált a csöveknél az egyszerű geometriai keresztmetszet (pl. kör vagy négyzet). Ezzel akár a terhelést nézve kedvezőbb tulajdonságok érhetőek el, viszont előfordul, hogy csak dizájn szerepe van.
A jó minőségű acél vázak ára az egekbe szökött az elmúlt időszakban, az olcsó Hi-Ten változatok helyét pedig átvette az alumínium. Komoly túragépek vagy retro kinézetű MTB-k esetén találkozhatunk még igényes acélvázakkal, 4130-as Cro-Mo ötvözetből vagy esetleg speciális egyéb cső szettből, de ezek ára már nem hasonlítható a tömegtermelt olcsó alumíniumhoz. Karbon több okból sem igazán alkalmas vázanyagként e kategóriában, de könnyen lehetséges, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkozhatunk majd „kompozit” vázas bringákkal ebben az osztályban is.
Egy alumínium sport/túra mountain bike, ami már inkább a maraton kategória felé kacsintgat
Egyrészt ezen vázak többségén megtalálhatóak csomagtartó és sárvédő felszerelésére alkalmas rögzítési pontok, amik fém váznál sokkal könnyebben kivitelezhetőek, főleg úgy, ha esetleg a csomagtartó teherbírását is figyelembe kell venni. Másrészt, bár a kompozit anyagok számos előnnyel rendelkeznek a fémekhez képest, például egy esés során beforduló kormánnyal vagy egy hanyagul letámasztott bringatartóval könnyen kárt lehet tenni bennük. A hagyományos kormánycsapágyak már kikoptak a divatból, ezeknél a bringáknál legtöbbször a félintegrált (press fit) rendszerrel találkozunk. Amire érdemes figyelni, hogy ha a későbbi fejleszthetőség szempontként szerepel, akkor érdemes kúpos (1-1/8” 1,5”) fejcsővel készült vázat venni, mert ahhoz biztosan kapunk jó minőségű új villát a közeljövőben.
Középcsapágy terén jó eséllyel hagyományos menetes rendszerrel találkozunk, 68 mm-es vagy 73 mm-es szélességben. Természetesen ezek a vázak is már kizárólag tárcsafék konzolokkal készülnek, a felnifékek ideje MTB kategóriában már rég lejárt. Ami még fontos lehet karbantartás szempontjából, hogy ezek a vázak általában még nem tértek át a belső kábelvezetésre, ami megkönnyíti az otthoni karbantartást, sőt a szakszerviz is kevesebb munkaórát számol fel esetleges szerelés esetén. A hátsó papucs legtöbbször hagyományos gyorszáras 135 mm-es sarutávolsággal.
Hétköznapi embernek “bármire” használható bringa elérhető áron
Vázgeometria tekintetében nagy a szórás, de jellemzően ezek a gépek rövidebb felsőcsővel és magasabb fejcsővel rendelkeznek a kompetitív sportolásra szánt testvéreikhez képest, kényelmesebb, felegyenesedettebb testhelyzetet biztosítanak a bringás számára. Emellett általában hosszabbak a láncvillák és emiatt nagyobb a tengelytáv is, ami nincs jó hatással a gyorsíthatóságra és az agilis irányíthatóságra, de stabilabb, biztonságosabb érzést nyújt. Az egytányéros rendszerek elterjedése és a Side-Swing elsőváltó bevezetése is kapcsolatba hozható a csúcs XC bringák láncvilláinak rövidítésével, ami ebben a kategóriában nem merül fel igényként. Bár a gyártók a jobb hobbisport gépeket előszeretettel reklámozzák „Race Ready” geometriával, azért ezt kezeljük fenntartásokkal. Sokszor a legtöbb adat ugyan megegyezik, de vannak olyan apró különbségek, mint pl. az említett láncvilla hossz, amik jelentősen befolyásolják a bringa viselkedését. Másszor előfordulhat, hogy egyes alumínium változatok a csúcs karbon gép formáját próbálják utánozni, ami miatt nehezek és kényelmetlenek is lesznek.
Ahogy a bevezető cikkben említettem, élmény szempontjából legfontosabb az átgondolt geometriájú, jó minőségű váz, amit aztán alkatrészenként akár lépésekben is fejlesztgethetünk saját igények szerint, de nézzük, milyen komponenseket várhatunk el ebben a kategóriában.
Villa tekintetében a túrázóknak és kevésbé technikás terepen tekerőknek talán a merevvilla lenne a legjobb választás. Egy acél merevvilla, még ha árban közel is van, tömegben fele egy olcsó teleszkópnak, sokszor rendelkezik jó minőségű csomagtartó és sárvédő szemekkel, amikből nem fog kiszakadni a menet. Karbantartást nem igényel, viszont tartsuk észben, hogy a teleszkóp hiánya, főleg guminyomást nem változtatva, rázós terepen azért fájdalmas tud lenni hosszú távon, ínhüvelygyulladáshoz, derékfájáshoz és egyéb panaszokhoz vezetve. Az alumínium merevvillát egy életre szeretném elfelejteni MTB használatra, bár nagyon jól hangzott az 500 grammos tömeg, miután eltört a nyakcső és az esés után feltápászkodtam a földről, eldöntöttem, hogy ezt inkább senkinek nem ajánlom többet.
Gyárilag ezek a kerékpárok valamilyen kedvező árfekvésű, belépő szintű teleszkóppal vannak szerelve, melyek közös jellemzői, hogy meglehetősen nehezek, állíthatóságuk korlátozott és hagyományos gyorzáras kereket fogadnak. A rugózó elem egy egyszerű acélrugó, a csillapítást elasztomer, jobb esetben olaj végzi. Csábító extra szokott lenni a lockout (mozgás blokkolása), de ne ez alapján döntsünk, a legrosszabb villából is létezik ilyen verzió. Ki lehet fogni meglehetősen szépen mozgó teleszkópokat is az alsó-középkategóriában, de jellemzően a rugó például egy 75-80 kg-s átlagemberre van méretezve, a csillapítás jó esetben ehhez fixen belőve. Az középkategória jobb modelljei már alumínium nyakcsővel készülnek, ami jelentős súlymegtakarítást eredményez az acélnyakas villákhoz képes, valamint levegős rugózással és állítható csillapítással rendelkeznek. Amit érdemes megnézni vásárláskor, majd rendre karbantartások alkalmával, hogy a becsúszószár kotyog-e a lábban. Magától értetődik, hogy nem kéne neki, de egyes esetekben a perselyezés minősége hagy kívánnivalót maga után.
Fékek terén nem érdemes kompromisszumot kötni, új kerékpár vásárlásakor hidraulikus tárcsaféken kívül más opción nem is érdemes gondolkozni. Annyival több előnyös tulajdonsága van még a mechanikus tárcsafékekhez képest is, hogy még a világjáró túrázók is jobban járnak vele (nem koszolódik a bowden, egyenletesen kopnak a fékpofák).
Az új 9-10 sebességes alap Shimano szettek is meglepően jól teszik a dolgukat, a pár évvel ezelőtti középkategóriás szintet lazán hozzák. Túrázásra és amatőr sportolásra mai napig a 2, de legfőképp a 3 lánctányéros hajtókarok számítanak elterjedtnek a széles áttételtartomány miatt. Arra érdemes figyelni, hogy hajtókarból legalább cserélhető lánctányéros változatot válasszunk. Világkörüli útra induló felfedezőknek és tech guruknak érdemes megfontolni egy Pinion középrész váltós bringát, vagy a jól bevált Rohloff agyváltót, akár Gates szíjhajtással. Gyárilag meglehetősen kevés ilyennel szerelt gép érkezik – pl. KTM Ultra Pinion, de a minimális karbantartási kötelezettség valamint a „cool faktor” vonzó lehet egyesek számára. Árban nyilván itt már nem 1 havi magyar fizetésnél járunk, de aki a csúcsot akarja, annak is van lehetősége mire költeni a pénzét.
KTM Ultra Pinion 29″
Kiegészítők terén készüljünk fel alap alumínium változatokra, igazából ezekkel a tömegükön kívül általában nem sok gond van. Márkát tekintve gyakorlatilag mindegy mi van ráírva, meglehetősen hasonló az összes, manapság a gyártók szeretik saját gyártmányként feltüntetni ezeket. A nyeregcső átmérőjét a váz határozza meg, a kormány befogójának átmérője a napjainkban már sztenderdnek számító 31,8 mm. Egy kényelmes, jól párnázott nyereg és egy igényes, kellemes tapintású markolat is árulkodik a gyártóról, feltételezhetjük, hogy aki itt nem spórol, az átgondolta a specifikációt.
Nem véletlenül maradtak a cikk legvégére a mindig sok véleményt generáló kerekek. Mielőtt a kerékméret örökzöld témáját felelevenítenénk, pár sorban magukról az alkatrészekről. Legtöbbször egyszerűbb tárcsafékes agyakra épülnek, hagyományos 2 mm-es küllőt használva, réz küllőanyákkal, 32 furatos, illesztett (sleeved joint) alumínium felnikkel, 3 kereszt mintára fűzve. Az, hogy az agy centerlock vagy 6 csavaros tárcsákat fogad adottság, annyiban jelent különbséget, hogy más tárcsát kell vennünk, ha elkopik. Küllőkből minél jobb minőségű (Sapim, DT, Pillar, Mach1), annál jobb. A külsőgumik általában kedvező árú drótperemes változatok, amik cseréjével jelentős tömeg spórolható.
El kell fogadni, hogy 2016-os modellévben készült, jó minőségű új 26”-os montit ebben a kategóriában – pár ritka kivételtől eltekintve – nem lehet találni. Már az alsó kategóriás MTB-k is 27,5”-es vagy 29”-es kerekekkel készüknek. Előbbi kerékméret gyakorlatilag a 26”-os evolúciója, aki újonnan akar hasonló érzést átélni, mint meglévő 26”-os gépén, annak ez a kerékméret a megfelelő választás. Apró eltéréseket fel lehet azért fedezni menet közben, de közel sem olyan szignifikáns, mint egy 27,5”-es és 29”-es bringa különbsége. A nagykerekűek előnye a jobb tapadás, jobb kanyarstabilitás és stabilabb viselkedés, viszont hátrányuk az általában nagyobb tömeg, rosszabb gyorsíthatóság. Ebben a kategóriában a bringa össztömege 12-15 kg közé tehető. Azonos váz (méretre és típusra) és ugyanolyan felszereltség mellett a „twentyniner” kerékpárok nagyságrendileg 0,5 kg-val nehezebbek 650B társaiknál. Termettől is függ, kinek melyik kerékméret szimpatikusabb, a magasabb emberek jellemzően a nagykerekű gépek mellett teszik le voksukat, egyes gyártók is ez alapján osztják fel a palettát, M-es méretig 650B, majd M-es mérettől (ez számít igazán határesetnek) 29”. Én viszonylag alacsony testalkatom ellenére (174 cm), ha ilyen célra vásárolnék kerékpárt, valószínűleg a nagyobb kerékméret mellett döntenék.
Érdemes megemlíteni, hogy minél olcsóbb bringát vásárolunk újonnan, annál inkább érdemes tüzetesen szemügyre venni a portékát. Ennek oka, hogy a pénztárcabarát alkatrészek esetén nem csak a tömeg nagyobb, vagy pár „feautre” hiányzik, hanem a gyártási tolerancia is nagyobb deviációkat enged meg az előzetesen specifikált értékhez képest. Magyarul a gyártás minőségének megismételhetősége rosszabb, mint egy csúcskategóriás termék esetén. Vonatkoztatható ez külön-külön alkatrészekre, de jelzője lehet az összeszerelési minőségnek is. (Pl. alkatrész tömege, kerék centrírozása) Természetesen ez nem kerékpáripar specifikus, gondolhatunk szórakoztatóelektronikai termékekre is.
Konklúzióként a megszokott sorokkal zárnám a cikket. Amennyiben nagyságrendileg körvonalazódtak az igények, érdemes elmenni egy szaküzletbe megnézni a kínálatot és meghallgatni az eladó véleményét (korábbi vásárlók visszajelzései, garanciális tapasztalatok). Ha kétségeink vannak, mert nem volt még alkalmunk különböző kerékméreteket próbálni, vagy nem tudjuk, melyik vázméret passzol, akkor, ha van lehetőség mindenképp ajánlott egy-két próbabringázás akár valamilyen tesztprogram keretein belül vagy ismerősök segítségével.
