A történek főszereplője négy mérnök, akiknek bekötötték a szemét és ismeretlen helyre vitték. Mikor lekerült a kendő érezték, hogy a föld alatt vannak. Csak a gyertyák világították be a terméskövekből épített helységet. Semmi más nem volt itt csak két számítógép, egy tervezőasztal, és egy csuklyás személy, akinek az arcát nem látták a félhomálytól.
Ezzel a fotóval kezdődik a CAAD12 brossúra
Szerintetek az alumínium halott? Csak a karbon lehet könnyű és kényelmes? – záporoztak a kérdések… A mérnökök nem tudták, hogy elrontottak valamit és most végük, vagy mi folyik itt? Ekkor látták meg a falon a „szemet”! És tudták ebből jól nem jöhetnek ki, csak ha engedelmeskednek.
Cannondale Caad12 2016 kerékpárteszt
Valahogy így kezdődhetett az a képzelt esemény, ahol az amerikai cég vezetése kiadta a feladatot a mérnökeinek: építsenek egy nagyon könnyű, de kényelmes vázat, amit a halandók is meg tudnak fizetni és alumíniumból készül, akárcsak 30 éve az első CAAD váz. A CAAD vázak mára fogalommá váltak a bringások között, csakhogy idővel a karbon teljesen kiszorította őket a felső kategóriából, legyen szó országútiról vagy montiról.
Az új CAAD12 váz súlya mindössze 1098 gramm, a tárcsafékes kivitel pedig még ebből is lefaragott 4-et! Pár éve ez még a legdrágább országúti karbon vázak territóriuma volt. Három vezérfonal lett kiadva a mérnököknek:
-Incomparably light
-Explosively stiff
-Impossibly smooth
Azaz legyen összehasonlíthatatlanul könnyű, extrém módon merev, és hihetetlenül kényelmes. Hogy ez összejött-e, nemsokára kiderül.
Teljesen új Speed Save hátsórészt kapott a 6069-es alumínium alapanyagú váz, ami 50%-kal nagyobb komfortot biztosít, amire rádob még egy lapáttal a 25.4-es Save karbon nyeregcső. A mérések szerint 36%-kal komfortosabb, mint a hagyományos karbon nyeregcsövek. A villa 10%-kal lett kényelmesebb, miközben 6%-kal nőtt az oldalirányú merevség, és 30 grammal könnyebb lett. Ez szám szerint 200 grammot jelent a normál országúti fékes, és 236 grammot a tárcsás kivitelnél.
Minden technológiát felhasználtak ami csak a repertoárban benne volt. Hydroformázott csövek, tapered fejcső, 3D kovácsolás, Double Pass Smooth Welding, Tube Flow Modeling, és még sorolhatnánk. A tárcsafékes kivitel szabadalmaztatott Braze-On Flat Disc Mount konzollal rendelkezik, ami könnyebb és merevebb mint a „sima” flat mount konzol mivel két oldalról terheli a láncvillát.
A középrésznél is érdekes a váz. 73 mm-es szélességű, és aszimetrikus kialakítású a monoblokk. Ebbe csatlakozik a lapított „flared delta seat tube” ülőcső, és innen indulnak a nagy méretű szintén aszimetrikus láncvillák is. A végeredmény 13%-os oldalirányú merevség növekedés lett. Gumiból 28 mm-es szélességű is simán elfér benne, így a hazai utakra ideális választás.
Tesztelésre a tárcsás csúcsmodellt kaptuk. A CAAD12 Disc Dura Ace szettel van ellátva, a hajtómű a gyártó saját HollowGram Si-je, ami mindössze 611 gramm lánctányérok nélkül, és egyfajta védjegye a komolyabb Cannondale bringáknak. A sorból egyedül a kerekek lógnak ki. Itt sajnos spóroltak egy nagyobbat, mert a Mavic Ksyrium Disc a maga 1850 grammos súlyával nem illik egy ilyen könnyű, felső kategóriás országútiba. Megérdemelte volna a Ksyrium Pro Disc-et, ami közel fél kilóval könnyebb.
A komplett bringa így menetkészen 8.170 gramm pedál nélkül. Ez nem kevés, bár azért vegyük figyelembe hogy „nehéz” kerekekkel, alu vázzal és hidraulikus tárcsafékkel van szerelve. A fékrendszer a Shimano 105-ös családjába tartozik mivel az Ultegra hidrós tárcsa csak elektronikus Di2 fékváltókarokkal kapható.
Ha viszont eltekintünk a száraz adatoktól, és csak azt nézzük milyen a bringa, akkor az „azonnal kérem” kategóriába tartozik. Mert amilyen menni vele, azt nem lehet számokkal, miliméterekkel és grammokkal alátámasztani. Az osztrák aszfalton persze nem sok úthibát találtam, ezért direkt kerestem. Mentem vele az útszéli rázóköveken, és murvás úton is, hiszen 28-as gumival akár egy Strade Bianche, vagy Paris-Roubaix is simán bevállalható. És igazán akkor jött ki a bringa tudása amikor elhagytuk a jó minőségű utat. Alu vázzal ilyen kényelmeset még nem éreztem. Vannak karbonok melyek tudnak ilyen szintű rezgéscsillapítást, de azok közül is csak a kifejezetten rossz utakra tervezett felső kategóriás modellek.
A helyenként 22%-os meredekségű Kitzbücheler Horn-ra mászáskor semmilyen oldalirányú rugalmasságot sem éreztem, pedig másnap a Tufi által már tesztelt SuperSix EVO-val is nekivágtam, ami az országútik non plus ultrája. Biztosan mérhető a kettő között Nm/mm különbség műszerrel, de én semmit sem érzékeltem belőle. Persze a CAAD12 fejcsöve magasabb mint a SuperSix-é, ezért sokkal kényelmesebb az üléspozíció, főleg így méretes spacerrel a stucni alatt.
Lefelé olyat fogott a hidrós tárcsa, hogy nagyon észnél kellett lenni az ideális fékerő/tapadás arány kialakításánál. Nagyon könnyű megcsúsztatni akár mind a két gumit. Persze most nem a 30 km/h-ról lassításról beszélek, hanem 60-80-ról. Nagyon rövid távon, mert a kanyarok mögött a semmi volt. A tesztgépen 25 mm-es gumik voltak, a saját tárcsás gépemen 28-asok vannak, és bizony a kettő között komoly tapadási különbségek vannak. Ha nagy hegyek közé, hágókra mennék vele, biztosan 28-ast tennék fel. A hazai utakra szintén. A CAAD12 irányíthatósága szintén ötcsillagos, még az elért 86 km/h-s max tempómnál sem éreztem semmilyen bizonytalanságot.
Az árakat még nem tudjuk, mivel ősztől jön ki a bringa. A modelleket viszont már ismerjük. A csúcs a Black Inc. lesz hagyományos fékkel, alatta a most bemutatott Disc Dura Ace helyezkedik el, majd a Red-es gép jön, amit pár Ultegrás követ, és végül 105-össel zárják a sort.
A Canndale bringákat keresd a www.mali.hu oldalon, vagy a Bécsi úti bemutatótermükben!
