Blazsó Marci (BMC Mesterbike ILB Factory) mesél a horvátországi 4 Islands mountain bike versenyről, ahol 4 nap, 4 szigeten kellett versenyezni a köves terepen, párosban. A partner a magyar bringás körökben már jól ismert belga Wouter Cleppe volt.

Wouterral már régóta terveztük, hogy indulunk páros versenyen, mivel erőben és bringázási stílusban is közel állunk. Eddig idő, pénz vagy egészség hiányában, meghiúsult a dolog, de most a 4 Islands versenyre végre összehoztuk. Mindkettőnknek meghívása volt a versenyre. Neki mint újságíró, nekem mint címvédő ajánlották fel, hogy állják a nevezési és szállás költségeket, amiért nagyon hálás vagyok! Verseny előtti nap indultam reggel Szegedről, először Bp-re felvenni a társamat és betankolni az újabb BMC feliratos ILB mezekből és pár alkatrészből a Mesterbike-ba, majd irány Krk. Itt szeretném megköszönni bátyámnak, hogy kölcsönadta az új kocsiját, amibe jobban befértünk és jelenleg megbízhatóbb, mint az enyém. Most már 3000 km helyett 5000 km van benne 🙂 Köszi Peti! 6-órára meg is érkeztünk nevezés, hotel elfoglalása majd kis tekerés és másnap reggel már indult is a verseny!

A tavaly megszokott pályán haladt az első nap, néhol igen extrém köves fennsíkokkal és lejtőkkel. Látszólag gyorsan kialakultak az első emelkedőn az erőviszonyok. Cseh profik legelöl, majd egy osztrák páros, azután mi következtünk. Az első hosszabb és egyik legdurvább lejtőig egyedül haladtunk, majd a Calcitos szlovén páros felért ránk. A lejtőn én kerültem előre és elég keményen megnyomtam lefele, Cleppe is leszakadt majdnem, pedig ő össztelóssal volt. Jókora előnyt szereztünk, amit az utolsó frissítő zónáig tartottunk, ahol ismét felértek ránk a szlovének. Nekem még maradt sok erőm és kérdeztem a társamat, hogy tud-e támadni az utolsó hosszú emelkedőn, de nem volt ereje. Valami allergiával szenvedett és mondta nem kap rendesen levegőt, meg a dereka is fájt meg nem tudom… Bele kellett törődnöm, hogy a negyedik helyre fogunk beérni. Az emelkedőn azért még láttam, hogy az egyik riválisunk nem igazán van a toppon és próbáltam még lehúzni Cleppéről őket, majd megint felsprintelni a társamra, de nem volt elég. Nem sprinteltünk a harmadik helyre végül, mert külön díjazás nem volt és takarékoskodtunk az erőnkkel. Végül csak bő fél perc hátrányba kerültünk, mivel első nap nettó időt néztek és mi elöl, ők meg hátul rajtoltak.

A második nap áthajókáztunk Rab szigetére és onnan indult a rajt. Végre Wouter is kicsit jobban kapott levegőt és egész jól haladtunk. Az első lefelén fel is húztam kis csoportunkat az olaszokkal és a szlovénekkel az osztrákokra, majd hamarosan ők defektet kaptak, így rögtön második-harmadik pozícióban bringáztunk nyakunkban a szlovén riválisokkal. Tegnap mentem kicsit mögöttük és felmértem az erejüket. Tudtam, az egyik srác a köves emelkedőkön lassabb. Egy ilyet meg is nyomtam elszakadtam egyedül, Wouter kicsit beszorult mögéjük, de még fel tudott ugrani rám, az itatónál sem álltunk meg. Örültem, mert itatásunk nem volt és Cleppének elég nagy a fogyasztása hozzám képest. Vagy 3 liter folyadék és 5-6 gél. Én általában megvagyok 1 literrel és 2 géllel. Szóval a féltáv előtt ismét egyedül voltunk pár perccel lemaradva a csehektől. Sokat dolgoztam ma is elöl kb. 80-90%-ban mivel társam még nem volt a toppon. Most viszont nem tököltük el az időt, nehogy felérjenek ránk. Be is értünk előttük bő 2 perccel. Az osztrákok viszont nagyon visszaestek, mert jól lepusztították a bringájukat.

 A harmadik nap a leghosszabb és nagyon sok sziklás, köves singletrack van a végében, ami fáradtan veszélyes. Ma a hajóról rajtoltunk, mivel alig van hely Cres szigetén erre, meg elég látványos is. Amúgy a 4 islands az a verseny, ahol pl. Black Sabbath Paranoid néha a rajt zene, de előfordul old school punk is. Az olyan bringás bácsik mint mi, (de főleg én) ettől rögtön eldobja a járókeretet. 🙂 Jól is sikerült a rajt, majdnem, csak rossz gombot nyomtam meg lányos zavaromban és a rajtvonal után kb. 50 m-re következő 15-20% os emelkedőn egyből leraktam kónuszra. Wouter segített, belökött amíg megtaláltam merre vagyok arccal. Erős rajtot vettünk ezután és a csehek mögött a másodikok voltunk. Még az osztrák KTM-es párost is otthagytuk, pedig ők görgővel meg minden szuper felszereléssel melegítettek. (lehet ez volt a baj 🙂 ) végül magukra találtak és behoztak minket. Nem zavart, mert a tegnapi malőrjük miatt fényévekre voltak mögöttünk. Próbáltunk összedolgozni velük, hogy minél jobban eltávolodjunk a szlovénektől, de nem nagyon vették a lapot konkrétan semmit nem szóltak, még egy köszi sem amikor megvártuk a leszakadó egyik „sógort” sőt az egyik kb. az arcomra fújta az orrát. (na én gondoltam is elmész a pi…ba) Ez szerintem biztos a sztársággal jár, vagy nem tudom… Az itatóknál nekünk ma meg kellett állnunk tankolni, ők ekkor mentek el, de kb. tojtunk rá. Az utolsó köves 20 km előtt a szlovének ismét felértek ránk, eléggé meglepődtünk. Először Cleppe került előre a lefelén. Mondtam mehet gyorsan ahogy csak tud, mert nekem a softtaillel kell a sebesség az össztelóshoz képest hogy a sziklákba ne akadjak el. Le is ráztuk őket. Az utolsó 15 km-t ismét én mentem elöl 90%-ban, mert navigálni is kellett kicsit, meg én megszerettem a sziklás ösvényeket a sok spanyol többnaposon. Végül ma is ráraktunk 1 percet az előnyünkre. a szlovénekhez képest.

Az utolsó nap viszonylag rövid, a második fele a parton kacskaringózik, értelmes előnyt nem lehet szerezni rajta. Az elejét nem ismertük, mert tavaly eső miatt nem vitték rá mert életveszélyes, hmm.. És tényleg volt benne 2 durva lefele és 2 nagyon kemény emelkedő. A másik magyar páros szerint a mezőny 3/4 része gyalog abszolválta lefele is. Mi az olaszok mögé szorultunk, akik nem épp úgy mentek, ahogy szerettük volna, el sem engedtek, úgyhogy az előttem lévőt kicsit stresszeltem, hogy „gyerünk gyerünk, ne állj meg…” 🙂 Az első emelkedő előtt. Leelőztük őket és hamarosan fel is értünk Boudny-ékra, a csehekre. Ők biztonsági menetet mentek, a downhill részben fel is tartottak. Végül a parton csak elgurultak. A vízparti városokban majdnem eltévedtünk háromszor. Aztán mondtam Cleppének, hogy a városban én megyek elöl, mert nekem rajta van a térkép az órámon.  Az utolsó napra társam elég jól ment már és döntően ő húzta a tempót. Végül összetett második helyen értünk célba. Meg voltunk elégedve! Megveregettük egymás- és saját magunk vállát, hogy milyen szuperek vagyunk 🙂 Aki teheti jöjjön el! Jó technikai és fizikális felkészülés a szezon elején, egybekötve némi hajókázással, lélegzetelállító kilátásokkal és 5 csillagos ellátással.