Krisztián a képen Modolo válla mögött balra sprintel
Lovassy Krisztián luxemburgi kontinentális csapata, a Differdange Losch színeiben kiemelt kategóriás UCI Europe Tour viadalon, a Luxemburgi Körversenyen vesz részt, olyan sztárokkal mérheti össze tudását, mint a 20-szoros GT-szakaszgyőztes Andre Greipel, vagy az ausztrál Caleb Ewan…
A Luxemburgi Körverseny (2.HC) tegnap kezdődött egy 2,8 kilométeres prológgal és vasárnapig, június 5-éig tart, a prológ után négy etapot kell még teljesíteni.
Krisztián a 2,8 kilométeres egyenkénti indításos versenyen – aminek a végén egy meredek macskaköves emelkedő is volt – 0:04:44.54 perces időt hajtott, ezzel 24.18 másodperccel maradt el a győztes Jean Pierre Drucker-től (BMC).
Ahogy a Tour de Hongrie-ra is készülő magyar bringás is elmondja, a mezőny rendkívül erős, a BMC, Lotto-Soudal, Orica-GreenEdge, Tinkoff, IAM Cycling WorldTour.csapatokkal és további Pro Continental (másodosztályú) gárdákkal. A szakaszok nem tartalmaznak magas hegyeket, viszont folyamatosan föl-le halad a pálya, hullámvasútra hajaz az útvonal.
Hazánk legmagasabb hegysége földrajzi adottságai révén tálcán kínálja a lehetőségeket mind a gyalogos, mind a kerékpáros kirándulók, a felkészülésüket végző amatőr sportolók és a kihívásokat kereső bicajosok számára. A Kétkerék Vendégházban töltött napok alatt megbizonyosodunk arról, hogy a Mátrában a kerékpározható útvonalak kiépítettsége és kijelölése egyre bővül, fejlődik.
Az ajtón kilépve kedvünkre sportolhatunk – ráadásul varázslatos környezetben…
A Kétkerék sokak számára ismerős lehet, hiszen több alkalommal itt rendezték meg a Merida tesztnapot, ahol bárki ideális környezetben próbálhatta ki a közkedvelt márka legújabb modelljeit. Emellett kerékpárkezelést fejlesztő tréningeket is rendeztek Gulyás Mihály, és Nagy „Gizmo” Attila vezetésével. Az év többi napjában a Mátra szívében rejtőző aprócska Mátraszentlászlón található vendégház kerékpárkölcsönzéssel szolgálja a két keréken sportolni, kikapcsolódni vágyókat, akár 16-20 fő számára kényelmes, családias apartmanszállást biztosítva. Az ajtón kilépve pedig kedvünkre sportolhatunk – ráadásul varázslatos környezetben –, a regenerálódást pedig fafűtéses szauna és dézsafürdő segíti. Mindezen felül akár kerékpáros túravezetést is tudnak biztosítani, amelyre örömmel jelentkeztünk.
A tiszta levegő, az erdő és a hegyvidék páratlan élménye teszi vonzóvá a Felső-Mátrát…
A Felső-Mátra megannyi pontosan kijelölt, karbantartott turistaútján gyönyörű környezetben, nyugalomban, gazdag domborzati viszonyok közt montizhatunk, a gyér forgalmú műutaknak, az erdészeti dózerutaknak, illetve a két nemrég kijelölt kerékpáros útvonalnak pedig kevésbé ballonos kerekekkel vagy éppen a családdal, gyerekekkel is nekivághatunk. A (jelentős) szintemelkedés bármely túravariáció esetében garantált, lévén a szomszédos települések egymáshoz viszonyítva 100-300 méter szintkülönbségen fekszenek. Kiindulópontunk tehát Mátraszentlászló, ahonnan látogatásunk során egy élményben gazdag, háromórás vérbeli MTB-túrát tettünk.
A túrához energia is kell, amit a városlakóknak már-már zavarba ejtő csendnek és 820 méteres tengerszint feletti magasságnak köszönhető hosszú és mély alvás alapozott meg. Ezt fejeltük meg a szálláson kapott fejedelmi reggelivel, amely erre a Mátra-körre is bőven elegendő muníciót biztosított. Túravezetőnk az előző nap még a Szilvásvárad Maratonon küzdött a tisztes helyezésért, de levezetésnek számára még belefért a kedvenc ösvények bemutatása, amelynek döntő része a másik igen népszerű montis megmérettetés, a Márta Maraton részét képezi.
A gerinc mentén mindkét oldalon meredek sziklafal…
Ha már versenyzésről volt szó, említsük meg, hogy a hazánk egyik legmagasabban fekvő települése, illetve az ideális környezet mindenképpen alkalmas a versenyfelkészüléshez, nem véletlen, hogy a legkiválóbb magyar kerékpársportolók – Buruczki, Parti, Stubán Feri országútis csapatai stb.- rendre itt edzőtáboroznak. De nem kell feltétlen az élmezőnyben hajtani az Észak-Mátra bejárásához: megannyi tetszőleges edzőkör összeállítható, illetve a minket elkísérő család számára is könnyedén találunk élvezetes útvonalakat. Még a kerékpár sem feltétel: a tradicionális gyalogtúrázás, az Országos Kéktúra helyi szakaszainak (Mátraverebély – Ágasvár-Gallyatető-Kékestető) bejárása mellett a terepfutás szerelmesei is bőven csemegézhetnek a különböző nehézségű útvonalak közt.
A regenerálódást fafűtéses szauna és dézsafürdő segíti…
Mi a szállás tőszomszédságában fekvő Vöröskő-kilátó felé indultunk, majd egy lélegzetelállító egynyomtávos ösvényen a sziklagerinc mentén értük el az Ágasvári Turistaházat, majd erdészeti úton a Mátraszentisvánon található Sípark fele vettük az irányt. Innen a kijelölt erdészeti kerékpárutat kipróbálva gurultunk le Galyatető alá, ahova egy meredek, kihívást jelentő ösvényen fel is kapaszkodtunk. Galyatető turista szempontból sosem szűkölködött az infrastruktúrában, az utóbbi években pedig további fejlesztések történtek: a kilátót átépítették, magasították (innen a Magas-Tátra csúcsai is láthatók), modern turistacentrumot létesítettek, illetve az útvonaljelölések is megújultak, gazdagodtak.
A túra változatos nehézségű útvonalakon haladt, mindenki megtalálja magának a megfelelő nehézségi szintet…
A 964 méter magas, Péter-hegyese csúcsról északi irányba két kisebb kört tettünk, amelyek a Mátra Maraton útvonalában is szerepelnek, majd legurultunk a déli oldalra egy jelzés nélküli erdészeti füves útra. Itt néhány száz méteren belül három őz és egy sas társaságában hajtottunk, közben páratlan kilátásban gyönyörködve Kékestető irányába.
Az erdő mindig varázslatos élmény…
A Mátrában a kerékpározható útvonalak kiépítettsége és kijelölése egyre bővül, fejlődik…
Gazdag domborzati viszonyok közt montizhatunk…
Visszatérve a Pásztó-Mátraháza közútra a piszkéstetői csillagvizsgálóhoz másztunk fel, ahonnan ismét egy Mátra Maraton körös szakaszon csörtettünk le Szentlászlóra. Élményekkel degeszre tömve, kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a Kétkerék Vendégházba, ahol a jól felszerelt konyhában hamar össze lehet ütni valamit az elégetett energia visszapótlásához. Ugyanakkor a Mátraszentimréhez tartozó falvak fogadói több ízletes szlovák ételspecialitást kínálnak. Itt általában hozzá vannak szokva a megfáradt, nem éppen kölniillatú bakancsos turisták látványához, így nem szükséges tisztálkodással indítani a „gasztroélményt”. Ezekben a nemzetiségi falvakban a kultúrák találkozása a vendég iránti szeretetben egyértelműen megnyilvánul.
A Kétkerék Vendégház modern, jól felszerelt és ami a legfontosabb: kerékpárosbarát!
A fővároshoz való közelség, a közvetlen Volán autóbuszjárat, a tiszta levegő, az erdő és a hegyvidék páratlan élménye teszi vonzóvá a Felső-Mátrát. Mátraszentlászló mondhatni minden igényt kielégít. A magas szintű, folyamatosan fejlődő infrastruktúra nekünk kerékpárosoknak különösen fontos, a Kétkerék Vendégháznál pedig jobb bázist keresve sem találunk!
[divider scroll_text=”Kerékpáros kirándulás a Felső-Mátrában”]
[divider scroll_text=”Kerékpáros kirándulás a Felső-Mátrában”]
A tiszta levegő, az erdő és a hegyvidék páratlan élménye teszi vonzóvá a Felső-Mátrát…
Vannak országúti kerékpárok, amire felülsz, vagy csak ránézel és beleszeretsz. Aztán jelentkeznek a hibái, de elfogadod ezeket, mert imádod. A Ghost Nivolet LC Tour 5 nem ilyen…
Nincs mögötte olyan tradíció, mint mondjuk a talján kultmárkák mögött, hiszen a Klaus Möhwald által 1993-ban alapított cég eleve nem tekint vissza nagyon hosszú múltra. A két évtized során elsősorban a mountain bike-ok világában alkotott maradandót, „mellékesen” kínálnak országúti bringát is. Ha viszont végiggondoljuk, mitől jó ma 2016-ban egy országúti bringa, nem feltétlenül a „dicső múlt” szükséges egy kiváló minőségű modell előállításához.
Manapság nem a kis műhelyekben hegesztik kézzel a CrMo acélvázakat, a karbonvázak a Távol-Keletről érkeznek néhány nagy gyárból, és az optimális országúti geometriáját már mindenki ismeri. Nem az dönti el egy váz minőségét, hogy hol készült, hanem az, hogy milyen alapanyagból készült, mennyire figyelt a tervező a részletekre, mennyire szoros a kapcsolat a megrendelő és a gyártó között, ellenőrzik-e személyesen is a gyártási folyamatot a Távol-Keleten, milyen szigorú a minőség-ellenőrzés.
Utóbbi szempontokból a Ghost brand garancia a jó minőségre, hiszen azokat a kiváló mountain bike-jaikat, melyeket magunk is kipróbáltunk már, csakis úgy lehet előállítani, ha a fenti feltételek teljesülnek. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, a hegyikerékpárok fejlesztése során szerzett know how-t sikeresen át lehet ültetni az országúti kerékpárok világába is.
Sokat bringáztam a Ghost Nivolet LC Tour 5 nyergében, de eközben nagyon keveset gondoltam az eszközre. Néha emlékeztetnem kellett magam, hogy tesztelem, tehát ez munka is, figyeljek már rá oda kicsit… Elmaradtak azok az élmények, amikor letámasztom a kávézónál és „hú de szép”. A felsőcsőre lenézve a konfekció betűtípussal ráírt „German Bicycle Technology” felirat nem melengeti meg úgy a szívet, mint más tradicionális emblémák.
Pedig valójában menő a Ghost Nivolet, nem lehet belekötni a designba, tulajdonképpen el kell ismerni, hogy szép. A vázat alkotó csövek keresztmetszetének a változása, az ívek, élek harmonikusak. Az elektromos váltórendszer szintén menő, sőt, ez volt az egyetlen pont, amit az első pillanatokban igazán megkedveltem benne. A komplett gép könnyű, a váz letisztult, a legapróbb részletek is igényes kidolgozásúak. A tesztbringa túlmutat ebből a szempontból a „jó közepes” színvonalat mutató gyártók modelljeinél, az árát mégis sikerült – amennyire ezen a szinten lehet – alacsonyan tartani.
Nem is a Ghost legdrágább országúti vázával van dolgunk, hiszen az LC karbonvázaknál az ULC csúcsmodellek könnyebbek, de ennek is egy kg alatt van a tömege. Létezik alumínium Nivolet is, valamint tárcsás változat. A Ghost Nivolet Race ULC és Nivolet Tour LC modellek geometriája megegyezik és ami jó hír, hogy 7 méret közül válogathatunk (45-től 61 cm-ig), vagyis tudunk választani olyan kerékpárt a palettáról, amit biztos, hogy tökéletesen testünkre szabhatunk.
A Ghost Nivolet Tour LC a hagyományos országúti geometriát követi, nem komfortkerékpár, de jól csillapítja az út egyenetlenségeit, Először kiváló német utakon próbáltam, de később „szerencsére” a magyar valóságban is bizonyított. A kissé „GT-s” támvilla bekötésnek és a lapításoknak is lehet szerepe ebben. A merevségre sem lehet semmi panasz, sőt… Elöl a villa nekem kicsit fura volt, talán a megszokott karbonvilláknál kicsit merevebb, de ez megszokható.
A váz természetesen kompatibilis elektromos és hagyományos váltórendszerrel is, és a nyeregszárba helyezendő akkumulátor könnyedén ki és betehető, házilag sem okoz problémát a szerelgetés. Ez kiemelendő, mert találkoztam már olyan tesztkerékpárral, ahol kis papírbetétekkel kellett matekozni, hogy helyére kerüljön és működjön a rendszer. Tegyük hozzá itt rögtön, az elektromos váltórendszer szerelgetésétől, főleg a részegységek variálásától óva intenék mindenkit, mert az Ultegra Di2 csakis pontosan azokkal az alkatrészekkel működik együtt, melyek pontosan egymáshoz tartoznak.
Ezennel meg is érkeztünk a kerékpár – számomra – kedvenc részletéhez, a Shimano Ultegra Di2 váltórendszerhez. Igen, könnyebbség, hogy csak egy apró mozdulat az ujjbeggyel és megtörténik a váltás, igen, minden körülmények között pontos és igen, jó érzés hallgatni a váltót mozgató kis motor hangját. Ma ez a csúcs. Bocsánat, a Di2 Dura Ace is, csak nem ér kétszer annyit, mint az Ultegra. Ráadásul személy szerint a Di2 fékváltókar formáját is jobban kedvelem, kicsit keskenyebb, jobban kézre áll, mint a mechanikus.
Hajtókarból kompakt tányérkiosztású (50-34) került a bringára, amit a 11-28-as sorral használva kerékpározásaink döntő hányadában nagytányérra váltva hagyhatunk. A Nivolet Tour LC szerintem tökéletesen alkalmas versenyzésre, vagyis a tányérok kopása után tuti 52-36 szuperkompakt tányérokat vásárolnék rá. A Mavic Ksyrium Elite kerekek szintén megállják a helyüket versenyen is, rendkívül merevek, robbanékony lesz a megindulás. Ráadásul már különböző eloxálással is kaphatók, a piros jól illik a Ghost Nivolet szürke, vörös összképébe.
A kormány és a stucni alumínium FSA termék, lehet furán hangzik, de kormányból mindenevő vagyok, elvagyok a kompakt hajlítással is, ilyenkor nem kerül annyira mélyre az alsófogás. A 110-es gyári stucni nekem kicsit rövid volt, ami jó, mert az M-es méret így pont egy 120-assal adja ki az igazit és azzal stabilabb is a kormányzás. A nyeregszár szintén FSA, de karbon, hozzájárulva a nagyobb komforthoz és az alacsony tömeghez. A nyeregről ne beszéljünk, amúgy én díjazom, ha egy gyártó direkt olcsó nyerget tesz föl és ez megmutatkozik a vételárban, aztán a vásárló cserélheti kedvencére.
És akkor végszóként térjünk vissza a bevezetőhöz, a Ghost Nivolet LC Tour nem az a bringa, amibe első alkalommal beleszerettem. Viszont ahogy egyre több kilométer került bele, egyre jobban megszerettem. Nem tudok semmit kiemelni, viszont nem jöttek elő azok a bizonyos hibák sem. Egyszerűen sikerült minden részletre kiterjedően jól megtervezni, legyártani, összeszerelni. Ha mindezek mellett valakiben megmozdít valamit első ránézésre, akkor ne habozzon, örök barátságot fog kötni vele! Az ára? Egymillió Forint alatt egy elektromos Ultegrával és Ksyrium kerekekkel szerelt karbon országúti nagyon jó vétel!
Tovább robog a Downhill Európa Kupa, a második fordulónak a hatalmas ugratóiról legendássá vált németországi Willingen adott otthont, ahol korábban a világkupa futamokat nagy BMX pályának vagy BMX DH-nak hívták.
2012 után először szerepelt a kontinentális sorozat naptárában újra német helyszín és láthatóan nagy igény is volt rá, hiszen 23 ország 350 versenyzője csapott össze. Persze ezúttal is limitálva volt az indulók száma, azaz a beérkezett nevezések ezt a számot jóval meghaladták. Rengeteg bringás és érdeklődő volt jelen, hiszen a DH Európa Kupa mellett nagy expo, illetve maraton, enduro, pump track, és különböző gyerek és országúti versenyek is színesítették a fesztivál programját.
Liszi Attila
A szlovéniai első fordulóban elért magyar sikerek után (Liszi Attila kvalifikált a szuperdöntőbe, illetve Muszula Balázs 3. lett Pro U17-ben), a srácok még motiváltabban érkeztek a Ziener Bike Fest-re. Rajtuk kívül még egy honfitársunk indult, Nagy Márton.
A pálya a rövidebbek közé sorolható a maga 1650 méter hosszúságával és 300 méter szintkülönbségével, melyet azért néhol áttúrtak a világkupák óta eltelt 10 év alatt és a karakterisztikáját valahol az a pálya és egy bikepark nyomvonal között kell elképzelni. A szervezőknek ez is volt a céljuk, az állandó nyomot többször keresztezte vagy levágta az Európa Kupa jelölő szalagja, ezáltal néhány „szűz” szakasz is belekerült, melyek szépen ki is gyökeresedtek, gödrösödtek.
A pénteki és szombati edzések még száraz talajon zajlottak le, majd kellő pályaismerettel várhatták a srácok az időmérőt. Azonban 50-60 induló után kinyitották a csapot és igen heves eső zúdult a pályára, amitől új kihívás elé nézhetett a mezőny, azaz első kör saras pályán egyből az időmérő! Muszula Balázst mégsem ez tréfálta meg, hanem egy sziklás érkező néhány kanyarral a split felett, ahol hátsó defektet kapott. Így is bedriftelt a Pro U17 10. helyére, ráadásul a részidőnél még a második volt.
Muszula Balázs az időmérős szikláin
Az eső persze leginkább az Elite Férfiakat izzasztotta meg, hiszen ott a szombati nap időmérője a kvalifikáció a top 30-as szuperdöntőbe. Rengetegen mellényúltak gumik terén, köztük egy teljes gyári csapat is. A sok kemény talajú ugrató miatt hátul semi-slick köpennyel mentek, ami viszont az alsó saras sípályás kanyarokban persze sehogy sem tapadt. Közülük szinte mindenki az élmezőnytől távol találta magát, csak annak lehetett menedéke, aki a legjobb 10-nek járó védett státuszban volt, azaz automatikusan a szuperdöntőbe került. Liszi Attila köztes megoldáson volt, száraz gumi elől-hátul, de sajnos az is kevés volt. Az utolsó, saras kanyarok egyikében lefeküdt, pedig még direkt óvatosabban is közelítette meg azt. A mezőny szoros, ilyen hibával még a legszűkebb élmezőnynek is necces a bejutás, Attilának pedig így a kisdöntő jutott a 46. helyezéssel. Mindenesetre reménykeltő, hogy az eséssel is csak 2 mp-re volt a bejutástól, de hogy pontosan hova ért volna oda, arról értelmetlen már szót ejteni, sportban nincs „volna”. Utólag persze könnyű okosnak lenni, hogy a vágott sárgumit fel kellett volna tenni, de ez most sajnos így alakult, Attila nagyon csalódottan ment lemosni a biciklijét.
Az eredménylista élén papírforma szerint Johannes Fischbach találta magát, mögötte kis meglepetésre az 54-es rajtszámmal Matej Charvat, majd jöttek az érdekesebbnél érdekesebb idők és nevek. A tíz védett versenyzőből öt nem került be a legjobb harmincba, így 35 indulóra bővült a szuperdöntő.
Slawomir Lukasik (POL) – Elite Férfi 2. hely – NS Bikes FroPro A kicsit kaotikus időmérőn „csak” a 19. helyen volt.
Vasárnap már nem szabad foglalkozni a szombati csalódottsággal és érzésekkel, Balázsnak oda kellett figyelnie, hogy ne kapjon defektet, Attilára pedig várt a kisdöntő, hogy egy jó helyezéssel néhány értékes pontot gyűjtsön.
A pálya folyamatosan száradt a szombati zivatar után, így Balázsnál is maradtak a Magic Mary-k. Amint a részidőhöz ért, már harsogta a speaker, hogy nagyon jót jön az ifjú magyar. Se defekt, se esés nem csúszott be, így bőséges előnnyel át is vette a vezetést, több célba érkező után is ő ülhetett a hot seat-ben. Végül mindössze 1,4 mp lemaradással a harmadik helyen végzett, megismételve az első fordulóban elért eredményét. Csak így tovább Balázs, a Torpedo éles bevetésen van! A győzelmet másodjára is a Solid-os német, Marcel Merkeli szerezte meg. Kíváncsian várjuk, hogy a következő fordulókban valaki el tudja-e majd kapni.
A hot seat-ben Muszula Balázs, Magyarország!
Futama után Balázs néhány fontos információt tudott mondani Attilának a pályáról és a körülményekről, így visszakerült neki is a vágott Dirty Dan helyére a Magic Mary, ami Attila szerint is kitűnő választásnak bizonyult. Egy jó körrel a kisdöntő nyolcadik helyén végzett, a „kis dupláját” is be tudta ugrani, amit a mezőnyből a fotósok szerint csak ő vállalt be. Nagy Márton a kisdöntő 77. pozíciójában zárt.
Attila ideje a szuperdöntő 25. helyét tudta, nyilvánvalóan ez nem az a futam volt, amire szombat délelőtt vágyott, de szégyenkezésre semmi ok és néhány ponttal így is gyarapodott az összesítésben.
Az Európa Kupa összetett győzelméért folytatott küzdelem mintha kezdene körvonalazódni, hiszen az első fordulóhoz hasonlóan ezúttal is Johannes Fischbach, Slawomir Lukasik sorrendben végeztek az élen, azonban a különbség nagyon kevés és a következő négy forduló még bármit hozhat. Főleg úgy, hogy most jönnek a vérbeli downhill pályák, köztük Schladming vagy éppen Les 2 Alpes. Azaz még teljesen borulhat is minden, a sorozat két-harmada még hátra van!
Faustin Figaret (FRA) – Elite Férfi 3. hely – Radon Magura Factory Racing
A dobogó harmadik fokára Fischbach Radon-os csapattársa Faustin Figaret (FRA) állhatott fel, majd a negyedik és ötödik helyen két jó ismerősünk, a cseh Stanislav Sehnal és Matej Charvat végzett.
Sehnal-lal Attila a Szlovák Kupasorozatban éles versenyt vív, az első fordulóban nyolc tizeddel tudott jobb lenni cseh ellenfelénél és gyűjtötte be az abszolút győzelmet. Most hétvégén folytatják is a küzdelmeket Szlovákiában, Mala Lucivnán, majd egy világkupa Leogangban, hogy aztán következzen az Európa Kupa harmadik állomása Schladmingban. Planai pályája minden évben garancia arra, hogy igazán kemény meneteket produkáljanak a legjobbak, ráadásul számunkra más okból is érdekes lesz, hiszen magyar válogató futam is lesz egyben.
Lehet-e kerékpáros maratonon életveszélyes sérülést szenvedve hatalmasat bukni? Lehet. Csak nem tanácsos, mert jó eséllyel belehalhat az illető…
Papp Dénes már a kórházban
Nem nevezzük meg a cikkben az eseményt, mert a hazai mountain bike maratonokat tekintve a jobban szervezettek közül való, nem érdemel negatív megkülönböztetést. A probléma fennáll 10-ből 8 eseményen. Gyors lejtők, fáradtság, a versenyszellem következtében túlzott kockázatvállalás egy túra-jellegű bringázáshoz képest… Esélyes egy esés.
Mountain bike-os berkekben sokak által ismert Papp Dénessel is megtörtént a baleset, blogjában részletesen írt a történtekről. A bejegyzésből kiderül, hogy hajszálon múlt az élete, vagy az életveszélyes sérülés. Súlyos baleset sokféle van. Sokszor fordul elő, hogy rengeteg múlik azon, hány perc alatt érkezik a segítség. (Csak zárójelben még egyszer: „hány perc alatt”, nem „hány óra alatt”.)
Dénes 1 óra 20 perc után részesült először szakszerű elsősegélynyújtásban, amit így ír le:
Mentő el is indult időben és… egy óra húsz perc alatt talált meg minket. Addig keresztül-kasul kóvályogta a Bükk ezen részét. Hú, mi van, ha nagy(obb) a baj? Nem, nem ők tehetnek róla, hiszen nem ultiztak a tárkányi kocsmában, hanem folyamatosan kerestek minket. Nem lehetne a Szervezők által egy GPS koordinátát leadni a mentőknek, rendőröknek, tűzoltóknak, az ellenőrzőpontok helyét illetően?
A bringás nem azt kéri, hogy mondjuk egy több mint 100 kilométeres körben – ami a mindentől távoli erdőbe vezet – legyen elszórva legalább néhány szakképesítéssel rendelkező rendező mondjuk egy-egy kvaddal, hogy elsősegélyt (nem mentő szolgáltatást) nyújtson a rászorulónak… Nem. Dénes szerény, beérné pár működő GPS koordinátával. Tegyük hozzá, komoly fejsérülés esetén nem 1 óra 20 percen múlik, hogy amikor ezeket a sorokat írná, már rég képtelen lenne értelemmel felfogni a GPS koordináta szó jelentését.
Bringások között sokan vagyunk, akik estek már nagyot versenyen. Estünk versenyen kívül is magunktól, valahol az erdő mélyén. És azt is tudjuk sokan, mennyire eltérő a kockázat a két helyzetben. Sokan azt is tudjuk, hogy – bár nem Magyarországon – vannak események, ahol rengeteg erőforrást fordítanak arra, hogy ezt a bizonyos 1 óra 20 percet minél jobban lecsökkentsék. Sokan azt is tudjuk, hogy a nemzetközi versenyrendszerekben az egyik legszigorúbban szabályozott része a versenyszervezésnek az elsősegélynyújtás biztosítása. Sokan, többször fel is hívtuk már a figyelmet erre a problémára, nem rossz szándékkal. Sokszor kimondtuk már a kényes, durván hangzó kérdést is:
Meg kell halnia előbb utóbb valakinek, hogy érdemben szabályozva legyenek nálunk a kerékpáros események ebből a szempontból?
Válasz helyett mi csak fórumot tudunk adni a témában érdekeltek számára, hogy gondolatokat cseréljenek, nem tisztünk megtalálni a megoldást. Adott helyzetben egyelőre csak egy tanácsot adhatunk, amit érdemes mindenkinek – a versenyszervezők kedvelt frázisát kölcsönvéve – „saját felelősségére” megfogadni:
Ne bukj életveszélyeset, mert a segítségre másfél órát kell várni!
Nem olyan régen írtunk az új XC-specifikus Crossmax kerekekről most pedig a francia cég bemutatta az első karbon montis kerékszettjét ami XA Pro Carbon névre hallgat és a súlya mindössze 1490 gramm párban!
Érdekes, hogy nem a világkupákra tervezett Crossmax családban mutatkozott be a karbon technológia, hanem az extrémebb trail kategóriában. A 650B, és 29”-os méretű kerék 26 mm-es szélességű felnivel rendelkezik, oldalirányban nagyon merev, függőlegesen pedig élvezheted a karbon alapanyag rezgéselnyelő képességét. Természetesen az összes ma eltejedt tengelyszabvánnyal elérhető lesz, és a „pluszos” gumik kedvelői is használhatják, sőt egészen 120 kilóig terjed a garancia rá!
Természetesen jár hozzá gumi is a Quest Pro személyében 27.5×2.4” vagy 29×2.35” szélességben. A kerekek súlya így alakul: 27.5” párban 1490 gramm, 29”-os méretben 1535 gramm. A Quest gumi pedig 780 illetve 810 gramm. Ha lesz rá keret, akkor brutál könnyű bringát építhetsz belőle, csak előtte álljon elő az 1700 EUR amibe a pár kerül. Bár gumistól 🙂
Szokatlan módon idén már május végén tele van a nemzetközi kerékpáros szaksajtó átigazolási hírekkel, ráadásul a legnagyobb sztárok vannak a célkeresztben: Peter Sagan, Vincenzo Nibali, Alberto Contador…
Sagan türkizben?
A Giro d’Italia alatt, a Kaliforniai Körverseny végén látott napvilágot a hír, miszerint a világbajnok Peter Sagan az Astana Team-be igazolna 2017-től évi 5 milló eurós fizetésért. Amennyiben létrejön a frigy (szerződéseket hivatalosan csak augusztus 1-jétől lehet nyilvánosságra hozni), egyértelmű, hogy a Giro d’Italia-t másodszor is megnyerő Vincenzo Nibali nem maradna a kazah csapatnál, hiszen két 4 millió+ eurós fizetést egyetlen WorldTour-gárda sem tud kigazdálkodni.
Nibalit összekötötték idén már a Lampre-Meridával, utóbbi csapatról pedig azt kell tudni, hogy a kerékpárgyártó részéről meglehetősen elégedetlenek voltak a tavalyi teljesítménnyel, a Giro-sikerek ellenére is. A múlt héten viszont mégis homlokegyenest más hír vált „félhivatalossá”, ugyanis a Bahreini Herceg, Nasser Hamed bejelentette, hogy jövőre WorldTour csapata lesz, az első számú ember pedig Nibali lehet, aki legfőbb segítőit is viszi magával az Astanából.
Nibalit még a Lampre-Meridával is összekötötték
A Bahrein projekt mindenképpen életszerűbbnek tűnik, mint évekkel korábban az Alonso projekt, de sok még a kérdőjel. Például a finanszírozással kapcsolatban, hiszen a hírek egy közepes költségvetésű csapatról szólnak. Kérdéses a bringaszponzor kiléte is, valamint megjelenik-e a kerékpármárka második névadóként? Felmerült támogatóként a Bianchi, de pletykálnak a Meridáról is, utóbbival értelmet nyerne az is, miért szólt a zuhanyhíradó korábban Nibaliról és a Lampre-Meridáról.
A harmadik sztárt, Alberto Contadort szintén a kerékpármárkával kapcsolatos átkötéssel fűzhetjük a cikkbe, ugyanis a spanyol GT-menő is a Specialized-arca jelenleg, Saganhoz és Nibalihoz hasonlóan. Spanyol lapinformációk szerint a Tinkoff Team megszűnése után Contador új csapata a Trek-Segafredo lehet, ahol felszabadul a visszavonuló Fabian Cancellara fizetése. Contador tekert már korábban Treken és „levezetésként” nem is tűnik rossz választásnak az amerikai csapat. Más kérdés, hogy a Trek mennyire építi a jövőt egy köztudomásúan a pályafutása befejezését fontolgató sztárral.
Contador is leszállhat a Specialized-ról?
A kerékpárgyártók közül érdekes a Specialized hozzáállása, hiszen ha a fentiek szerint alakulnak a dolgok, Sagan és az Astana maradhat a legfőbb támogatott csapat, jó kérdés, hogy folytatják-e a Quick Step-pel is. Sagan rendkívül magas fizetése megmagyarázná, hogy kénytelenek elengedni Contadort és Nibalit, hiszen az 5 millió eurós éves fizetésbe valószínűleg az amerikai kerékpárgyártónak is „be kell szállni” akár nyíltan, akár a háttérből. A GT-menők közül így Fabio Aru maradna a nagy „S” arca, aki tehetséges és szép jövő állhat előtte, de ezért egyelőre nem egy Contador- vagy Nibali kaliber.
A Gepida Bandon 810 a legtöbb amatőr kerékpáros számára bőven megfelelő teljesítményszintet nyújt az országúti edzésekhez, a hétvégi kirándulásokhoz vagy akár az általános közlekedéshez is. A megbízható, magas technikai színvonalú Shimano Claris alkatrészekkel felszerelve egy évtizede még akár versenyhasználatra is ajánlhattuk volna lett volna: ennyit fejlődött a kerékpáripar!
Az alumínium vázanyag az utóbbi években ismét előtérbe került, a világ vezető kerékpárgyártói előszeretett alkalmazzák akár felső kategóriás modelljeik esetében is. Az alumínium anyagmegmunkálás legújabb fejlesztései a megfelelő ötvözetek használatával párosítva rendkívül könnyű, de mégis tartós és kiváló menettulajdonságokkal rendelkező vázgyártását tesz lehetővé. A mai aluvázak már köszönő viszonyban sincsenek a régebbi kényelmetlen, az út minden rezgését továbbító „kínzóeszközökkel”.
A Gepida Bandon 810 vázgeometriája a megcélzott felhasználói réteg igényeit követve kényelmesebb testtartást biztosít mint a mai profi versenygépek, mindazonáltal irányítása megfelelően agilis és kiszámítható. A népszerű Bandon széria különböző felszereltséggel kapható, így mindenki kiválaszthatja a pénztárcája, felhasználási célja szerinti ideális változatot. A 810-es esetében a Shimano Claris 3×8-fokozatú váltórendszer pontos működést tesz lehetővé, és nemcsak a kerékpár-kereskedésből távozva, hanem évek és „kilométerezrek” megtétele után, esőben, koszban, fagyban is megbízható társ. A rendelkezésre álló 24 áttételfokozat bőven elegendő mind a hazai, mind a külföldi túrákhoz.
Szerencsére a Claris országúti fékváltókar a hagyományos országúti váltókarmechanikát kapta meg, így a megszokott módon kezelhető, a váltás pedig könnyedségre „finomhangolt”. Leginkább a középkategóriás Tiagrát idézi, 9 helyett 8 fokozatot biztosítva. A kartávolság természetesen állítható, van fokozatkijelző is, hogy tudjuk, „hányadán” állunk. A Bandon 810 ugyancsak megbízható kerékszettel és saját márkájú kiegészítőkkel rendelkezik, a Selle Royal Viper nyereg, illetve a Schwalbe Lugano gumiköpenyek pedig már a felsőbb bicajkategóriák felé kacsintanak.
A váz technikai színvonala egyáltalán nem lebecsülendő, a matt grafit fényezés mellett az öt rendelkezésre álló vázméret bárki számára pontos testhez állítást biztosít. Ráadásul a váz legtöbb paramétere a méret függvényében változik, így a nagyobb vázméret magasabb középcsapággyal és hosszabb láncvillával párosul. Az apró részletek ilyen szintű kidolgozása mindenképpen a jól csengő világmárkák igényes modelljeit jellemzi. Emellett a kiegészítők mérete – például a kormányszélesség – a vázméret függvényében változó, azaz nem „egy kaptafára” készül.
Szerintünk az idei Gepida Bandon széria eme gazdaságos kiszerelésű változata hasonló sikerre számíthat, mint a korábbi modelltársak, népszerű lesz a pragmatikus szemléletű honi országúti kerékpárosok körében, megbízható társként megannyi kerékpáros élményt nyújtva.
Érdekes megoldás a belső kábelvezetésre, minden esetre a szerelők örülni fognak neki.
Sok olvasónk panaszkodik, mikor „drága” bringákat tesztelünk, hogy tényleg nincsen élet félmillió alatt? De van! Sőt olyan is van amit bátran ajánlanánk akár versenyzésre is. Ilyen a CUBE LTD Race. Vágjunk is bele!
A CUBE egyszerű taktikát alkalmazott a bringa tervezésénél. Nem karbont használtak a váz alapanyagának hanem alumíniumot. Ami vicces tud lenni, hogy ma sokan „lenézik” az aluvázakat, mert azt hiszik a karbon mindenben jobb. Ami igaz is tud lenni, csak nem a 4-600 000 forintos kategóriában, hanem sokkal feljebb. Egy jó aluváz simán 1500 gramm alatt van, miközben látunk ennél nehezebb „olcsó” karbonokat is.
Mondom én hogy „race”!
Na de térjünk vissza a vázra. Aluminium Lite alapanyag, ami jelen esetben 6061-es alut jelent. Ez egy kemény, tartós matéria könnyű súllyal, de nagy merevséggel. Általában kényelmetlenül merev vázat eredményeznek a tulajdonságai, ezért a tervezőknek trükközniük kell a komfort érdekében. Az AMF kód az Advanced Mechanical Forming eljárást jelenti, melynek köszönhetően elérik a végleges falvastagságokat és profil formákat.
A CUBE már régóta az ARG (Agile Ride Geometry) tervezési metódust használja a 27.5”-os és 29”-os kerekű montijainál. Változtattak a villa offset értékén, és rövidítettek a láncvillákon, hogy ugyanolyan érzést adjon a kerékpározás velük, mint a régi 26-osokkal. Ami talán a leglényegesebb pontja az ARG-nek, hogy a középrész magassága megegyezik a 26”-os kerekű gépekével, így a tömegközéppontja is jó helyre került.
Ha már erőltetni kell, legalább legyen szép meg praktikus…
A német piac igényli a kitámasztó konzolt (számunkra érthetetlen módon), de szerencsére ez mára szinte észrevehetetlen, ami azért jó hír egy full XT-s bringán. Kábelezésének egy része a vázon belül vezetett, középrésze Press Fit rendszerű és a fejcső is tapered ahogyan ez ma már alapnak számít.
A bringa egyik fénypontja
A teleszkópos villa Manitou Marvel Comp TS Air, ami az egyik legjobb teló, ami mostanában a kezünk között volt. Nagyságrendekkel szebben mozog mint vártuk. 1798 grammos súlya is jónak számít a kategóriájában, de főleg a mozgása az igazán nagy ütőkártyája. Állítható TPC-s csillapítással rendelkezik és a kormányról vezérelhető lockout is része a villának. A mozgást levegő végzi, és 32-es becsúszószárak adják a merevséget.
A legjobb 11-es sor ma. Főleg ha az árat is nézzük.
Teljes Shimano XT váltórendszert szereltek fel rá, ami garancia a minőségre, és ha versenyeznél a bringával, akkor is tökéletesen ki fog szolgálni. Dupla hajtóművel készül, amin 36×26-os áttétel van, és ehhez 11-40-es kazettát társítottak. Ez nagyjából a ma kapható legjobb áttételtartomány, mert nincsenek akkora ugrások mint egy SRAM XX1 vagy főleg Eagle szett esetében (ezekről lesz teszt idén), de nem is kell „izomtibornak” lenned ahhoz, hogy feltekerj vele a durvább emelkedőkön. Így a hobby versenyzőknek sem kell rögtön költségbe verniük magukat a csereberék miatt. Persze nyilvánvalóan nem (csak) a versenyzők fogják venni, hanem a vásárlók többsége túrázni használja a hegyek között, beillesztve egy-két maratont az éves tervekbe. Erre is maximálisan alkalmas az LTD Race ezzel a váltórendszerrel.
Közvetlen PM felfogatás
Fékből Deore kategória került rá, ami ugyan közel sem XT súly és teljesítmény, de fékerőben nincsen probléma vele. Én tuningolnám egy IceTech tárcsával, és kb. jól is vagyunk ha nem az Alpok legdurvább maratonjain akarsz indulni ahol 1000 méter szinteket ereszkedsz durva egynyomú technikás ösvényeken.
CUBE névre keresztelt kiegészítőkkel szerelik a bringát, a kormány 700 mm széles, a nyeregcső pedig 27.2-es átmérőjű, ami jótékony hatással van a kényelemre. Nem szoktunk a kormánycsapággyal foglalkozni, általában valami OEM gyártó névtelen cucca van a tesztelt gépekben, de itt azért feltűnt a specifikációból, hogy FSA Orbit került bele, ami minőségi darab.
Minőségi kerekek
Ahogy már megszokhattuk, a CUBE kerekei a DT-nél készülnek. Itt sincsen ez másként, a felni CSW MA, melyekbe Deore agyakat fűztek. A gumik elöl Schwalbe Tough Tom típusúak, hátul pedig Rapid Rob van a keréken. Ezek nagyon jól viselkednek vegyes talajon, nem csak a száraz ösvényeket kedvelik, hanem laza talajon, enyhén saras körülmények között is használhatóak.
Minden egy, és nem mellékesen jó helyen!
Már az első emelkedőn érezhető volt, mennyire jól eltalált bringával van dolgunk. Pont előtte beszéltük a többi tesztelővel, hogy vannak a jó bringák és vannak azok, amiket pont rád szabtak és olyan mintha eggyé válnál a géppel. Na ez is pont ilyen lett. Ez a „flow” érzés simán lehet, hogy egy hosszabb kezű, magasabb, vagy alacsonyabb rider esetében már nem áll össze, mindenesetre nekem tökéletes volt. Sajnos a mai teleszkópok mozgása néhány kiviteltől eltekintve nem a legjobb manapság, viszont a Marvel nagyon szépen mozgott, könnyen indult meg, tényleg felső kategóriás modelleket szorongat meg, vagy éppen hagy le ezen a téren. És bizony terepen rengeteget számít, hogy a villa mit mutat.
A gumi páros is hozzájárult az élményhez
A geometria is nagyon jó, sem a meredek lejtőkön, sem a technikás emelkedőkön nem találtam kifogást benne. Pedig volt ilyen is, olyan is a tesztkörökben. Azért az gondolom mond valamit, hogy ezen éreztem a legjobban magamat a montis tesztek alatt, pedig mentem kétszer ennyibe kerülő karbon géppel is. Egyszerűen összeálltak az alkatrészek egy kerek egésszé az LTD-ben. Méghozzá rendesen 500 000 alatt. Teljes XT szettel, ami szintén nagyon sokat nyom a latban, ami miatt nyugodtan merem versenyzésre is ajánlani. Persze-persze elitben nem ezzel fog menni senki a világkupán, de azért a hazai viszonyokat figyelembe véve kiváló alap lehet.
Bárhol felmegy-lejön!
Egyetlen gondom volt csak vele, amit menet közben észre sem vettem, mivel élvezetes volt tekerni vele. Erre csak a mérlegeléskor derült fény. A katalógus 12.6 kilós adatához képest 13.1-et mutatott a mérlegünk, ami azért fél kiló többlet. De nem is ez a fő gond, hanem maga a 13 kiló, ami azért nem kevés. Ezért is jók a tesztek, mert katalógus alapján már a 12.6-ra is lapozhatnékom támad 🙂 Az ugyanilyen felszereltségű, de karbon vázas Reaction GTC Pro 12 körül van, ami egy kiló mínusz de 160 000-rel drágábban. Azért ebből a különbözetből csodát lehetne művelni az alu LTD-vel két könnyű kerék, könnyebb gumik, és kokpit cuccok felhasználásával. Sajnos ma a trendek arrafelé mennek, hogy az emberek inkább karbont akarnak mert az menő és látszik, míg a súly nem (olyan ez mint a hazai autóvásárlók „kell a bőr a kocsiba, de a klíma nem” mentalitása). A döntés a te kezedben van. Ez ennyiért baromira jó gép, élvezetes, profi cucc, és sokáig fejleszthető marad.
Vasárnap délután Torinóban véget ért a 99. Giro d’Italia, de mi azért szemezgessünk még egy kicsit a hétfő reggeli kávé mellett a szomorú és vidám, a kevésbé és a nagyon színes történetek közül.
Az igazi tragikus hősök
Jasha Sütterlin (Movistar) és Johan Van Zyl (Dimension Data) neve valószínűleg keveseknek csenghet ismerősként. Nem véletlen, hiszen egy 23 és egy 25 éves fiatal kerékpárosról van szó, mindketten életük első Giro d’Italiáján vettek részt (közülük Van Zyl nem GT abszolút GT-újonc, tavaly már részt vett a Vueltán). Nagyjából 30 kilométer hiányzott nekik, hogy elmondhassák: végig is tudtak menni az olasz körversenyen. Belekeveredve a torinói, városon belüli körözés alatti nagy bukásba, csupán ilyen kevéssel a vége előtt voltak kénytelenek feladni a versenyt. Rajtuk kívül nem fejezte be még a szakaszt a dán Lars Ytting Bak (Lotto-Soudal) sem.
Szépen csillog a bronzérem is
Miközben Vincenzo Nibali (Astana) begyűjtötte 4, Grand Tour győzelmét, addig egy másik nagyon értékes kollekció is fontos darabbal egészült ki: Alejandro Valverde (Movistar) immáron mindhárom háromhetes versenyen állt már a dobogón. A 36 éves spanyol idén először állt rajthoz az olasz körversenyen, amelyet az összetettbeli harmadik helyen fejezett be. Valverde pályafutása során ezzel együtt nyolc top3-as eredménnyel büszkélkedhet a GT-k tekintetében.
Hiányos marad azonban egy másik kollekció: Fabian Cancellarának (Trek-Segafredo) – bár többször is részt vett a Giro d’Italián – soha egyetlen egy napra sem sikerült megszereznie a maglia rosát. Spartacus a szezon végén visszavonul az aktív versenyzéstől, kénytelen lesz megelégednie sárga (Tour de France) és piros (Vuelta a Espana) mezgyűjteményével.
A pink az új arany
Szépen csillog a bronz (lsd. fentebb), még szebben az arany, de legszebben Nibali új kerékpárja (Specialized S-Works Tarmac) csillogott a vasárnapi utolsó szakaszon.
(Fotó: twitter.com/giroditalia)
Így mutatták be az Astana csapatbusza előtt a kerékpárt az érdeklődőknek vasárnap délelőtt:
Mindazonáltal, ha igaznak bizonyul a pletyka, miszerint Nibali jövőre már a bahreini herceg által alapított új csapatban versenyez, nagy valószínűséggel búcsút kell mondania a Specialized termékeinek.
Jövőre veletek ugyanitt!
2017-ben a jubileumi 100. Giro d’Italia következik.Nem sok információ van még róla, az eddigi logika szerint, no és persze az ünnepi alkalom miatt is olasz földön fog majd minden bizonnyal rajtolni.
Aztán jöhet a nagy dobás 2018-ban: egyre konkrétabb részletek derülnek ki egy esetleges Japánban rajtoló Giro d’Italiáról. Eszerint az első négy szakaszt rendeznék a távol-keleti országban, köztük egy hegyi etapot a Fuji hegyre.
Na de hol van az még! Addig is a tegnapi ünneplés képei:
A két legenda még egyszer nekifut…Fotó: pezcyclingnews.com
Lovassy Krisztián luxemburgi kontinentális csapata, a Differdange Losch színeiben kiemelt kategóriás UCI Europe Tour viadalon, a Luxemburgi Körversenyen vesz részt, olyan sztárokkal mérheti össze tudását, mint a 20-szoros GT-szakaszgyőztes Andre Greipel, vagy az ausztrál Caleb Ewan…
