Nemrég nagy sikert aratott a top10 „instás” csajról készült cikkünk, akiket érdemes követni. Hasonlóan szubjektív zsűrizés alapján következzen a „top1 instás fiú”, legalábbis a profi topversenyzők közül a legfigyelemreméltóbb.
Bár távolról sem tinédzser, már a harmincon túl tapossa, nem is mellei méretével hívja fel magára a figyelmet a képmegosztó oldalon, sőt, nem is azok közé tartozik akiknek tízből kilenc képük a saját szép pofijukról készül (nem is kap annyi lájkot). A holland Robert Gesink változatos módon, egyéni meglátásokkal dokumentálja a bringások életét.
A Lotto NL Jumbo profi versenyzőjét sokáig a legtehetségesebb holland GT-menőnek tartották, s persze bőven aratott is komoly sikereket. Nyert Quebec-ben és Montrealban klasszikust, Kaliforniai Körversenyt, Ománi Körversenyt és „mahdnem” egy Párizs-Nizzát is, amit az utolsó lejtőn bukott el. Tavaly is futotta egy Vuelta szakaszsikerre és sokszor volt dobogós nagy versenyeken.
Most azonban azért került be az offszezonban népszerű legek-sorozatunkba, mert érdemes megnézni a képeit és követni az instán: https://www.instagram.com/robertgesink/. Lehet, hogy technikailag nem szuperek a képek, de a szeme nagyon jó. Az alábbi válogatásban a felső két kép már Ausztráliában, a Tour Down Under előtt készült, lejjebb az edzések közben kattintott felvételek láthatók.
S ha már legutóbb hiányolták egyesek a legjobb magyarokat, nincs nehéz dolgunk, hogy kit ajánljunk, érdemes a regnáló bajnokunk, Pelikán Jani instájára is vetni egy pillantást és követni (bár mosolygós női szelfik és mezből kivillanó cicik ott sincsenek): https://www.instagram.com/pofijanika/
Január közepén, a már megszokott Tour Down Under egyhetes versennyel megkezdődik a 2017-es kerékpáros idény is…
Az ausztrál körversenyen idén is nagynevű kerekesek állnak rajthoz, ott lesz többek között a négyszeres bajnok és címvédő Simon Gerrans (Orica-Scott), a BMC összetett menője, a szintén ausztrál Richie Porte és rajthoz áll a világbajnok Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) is!
két összetett esélyes: Gerrans és Porte
People’s Choice Classic: Vasárnap az egyhetes körversenyt megelőzően, Adelaide-ben rendezik meg – immár hagyományosan – a People’s Choice Classic elnevezésű klasszikus kritériumversenyt, amelyen a TDU teljes mezőnye rajthoz áll. A verseny teljesen sík, városi kritériumverseny, vagyis a kerekesek egy 2,3 kilométer hosszúságú útvonalon tesznek meg összesen 50,6 kilométert, vagyis 22 karikát a nézők nagy gyönyörűségére! Ez a verseny a sprintereknek íródott. Egyrészt a rövid táv miatt hatalmas a tempó (a tavalyi győztes 1ó 2p alatt tudta le a versenyt!), másrészt bőven marad még energia egy kőkemény sprintre. 2016-ban az ausztrál Caleb Ewan nyert az olasz Giacomo Nizzolo és a brit Adam Blythe előtt.
A világbajnok Sagan is indul
Esélyek: A rajtlistát elnézve a csapatok már most a Giro D’Italiára készülnek ezzel az egyhetes versennyel, de vannak olyan csapatok is, amelyek motiváltak lesznek a győzelmet tekintve is. Természetesen a a People’s Choice Classic-on egy klasszikus sprinter győzelme valószínű. Magával a TDU-esélyekkel később foglalkozunk, lássuk meg előbb élőben a 2017-es WorldTour mezőnyt, kiegészítve az ausztrál válogatottal.
Persze a Tour Down Unnder főleg a gyorslábú versenyzőkről szól. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy indul Peter Sagan, a regnáló világbajnok és új csapata a Bora-Hansgrohe is itt kezdi meg az idényt. A szakaszokon érdemes lesz figyelni Caleb Ewan-re, a Team Dimension Data-ból Cavendish távollétében, az elsőszámú felvezető embere az ausztrál Mark Renshaw lehet ott a spiccen. A ma debütáló World Touros csapatok egyike az UAE Abu Dhabi, amelyben a brit Ben Swift számít jó sprinternek.
Még a hűvös időt is feledtette az új Wilier Zero.7, ami elképesztően jó kerékpár lett. Pedig első blikkre nincs rajta semmi különös. És talán pont ez a titka…
Nyilván nem csak egy kilót tudnék fogyni, ha versenyző lennék, akár ötöt is, tízet is talán. Sokszor hajlamosak is vagyunk ezt felhozni érvként, hogy miért is fizessünk félmillióval többet egy fél kilóval könnyebb bringáért, ami pont ugyanazt tudja… Mégis, amikor felülünk egy igazán könnyű kerékpárra, az nagyon jó érzés. Versenyzőknek pedig valóban számítanak a grammok. A Wilier Zero.7 esetében az olaszok nem az aktuális divathullámoknak akartak megfelelni, arra ott a Cento10 Air. Nem is az optimumot akarták megtalálni ár, komfort, merevség és tömeg szempontjából, arra ott a GTR SL és a GTR Team.
A Zero.7-tel elsősorban egy kerékpárversenyeken is hatékony fegyvert akartak alkotni, amit akár egy amatőr bringás is fegyvernek érez, legyen bár a saját testtömege 60 vagy éppen 90 kiló. Mert nem csak az első tesztúton tűnik fel, hogy milyen könnyű, hanem másodszor, harmadszor… Hidd el, nem lehet megunni! Önmagában persze mit sem érne az alacsony tömeg, ha ez nem párosulna kellő merevséggel, komforttal, sportos geometriával. 800 (na jó, gyári adat szerint 799) grammos vázat azért már több gyártó kínál, ültem is már olyanon, amivel csak azért, mert könnyű, nem barátkoztam össze.
Wilier Zero.7 – hamarosan…
A Zero.7 a pehelysúly mellett versenykerékpárhoz méltó merevséget nyújt, nem véletlenül használják hozzá a Mitsubishi MR60H UD szövetét, ami a legjobb szakítószilárdsági mutatókkal rendelkezik a választható alapanyagok közül. A szénszálas rácsot a Wilier csúcsvázaknál megszokott ZnO gyanta tölti ki, ami ugyancsak bizonyított már a kerékpáriparban. A támvillák nem eltérő – és egyben nehezebb – alapszövetből épülnek, hanem az MR60H UD rétegek közé beékelődik egy viszkoelasztikus rezgéselnyelő réteg is.
A full karbon villa hasonló alapanyagból készül, legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a váll rész belesimul a vázba, ami két okból is fontos. Egyrészt így jobban kiadja magát egy olyan vázforma, ahol az alsócső nagyon közel van a kerékhez, ami a légellenállásra is kedvező hatással van. Másrészt robusztusabb a váll, ami szerkezetileg merevebbé teszi a villát, precízebb irányítást lehetővé téve. Ha mindezt egy agilis, jó geometria köti össze, a végeredmény egy menet közben egészen elképesztően viselkedő kerékpár – mint amilyen a Wilier Zero.7.
Hogyan tudnám megkülönböztetni a Zero.7-et más hasonló tömegű top kerékpároktól? Elsőre talán furán hangzik, ha azt mondom, hogy ez a bringa nem komfortos. Pedig ezt jó értelemben mondom, arra próbálok utalni, hogy nincs „teleszkóp” funkciójuk a támvilláknak. Ellenben semmi szín alatt sem rideg. Az út apróbb rezgéseit csillapítja, nem reccsen, vagyis kellemes tekerni rajta hosszabb távon is, de azt ne várja senki tőle, hogy a konkrét úthibákat „kirugózza”, mint néhány komfortra/rossz utakra kihegyezett országúti. Ellenben ha odalép az ember a pedálokra, akkor sincs semmilyen nem kívánt mozgás, a hajtáshatékonysága egyszerűen hihetetlen.
Érdekesség, hogy a honlapon a szokásosnál nagyobb terjedelemben taglalják a bowdenek vázon belüli elvezetését, miszerint pontosan olyan ívben futnak, ahogyan az természetesen adja magát, a lehető legkisebb megtöréssel. Nos, tény, ami tény, ezen a tesztbringán a Dura Ace váltórendszerrel és a gyári Shimano bowdenszettel kombinálva olyan váltásminőséget tapasztaltam, amilyet eddig talán soha, beleértve az új szériás Dura Ace tesztbringát is tavalyról. Lehet, hogy valóban van mögötte komoly tudatosság… A fékezés is fantasztikus volt, de abban a Shimano fékbetét-Shimano felni kombónak is szerepe lehetett még. A 3D papucsok kidolgozásán is látszik az igényesség, továbbá a szándék, hogy minden lehetséges grammot lefaragtak itt, a váz és a villa esetében is.
Aki Wilier Zero.7 bringát szeretne, gyakorlatilag bármilyen köntösben megvásárolhatja, a hazai forgalmazó, a Biondo Bike által biztosított kerékpár így ebben az összeállításban egy tesztflotta tagja, pontosan ezzel a felszereltséggel nem kapható. Nyilván a kereskedelmi forgalomba kerülő bringák már 2017-es Dura Ace, vagy más szettekkel érkeznek. A „legalja” az Ultegra és a Chorus, ettől csak felfelé legózhatunk, mindhárom nagy gyártó mechanikus vagy elektromos alkatrészcsaládjaiból. Érdemes megnézni a Biondo Bike honlapját, lehetetlen, hogy valaki ne találja meg pont az ízlésének megfelelőt. Sőt, ha nem tetszene a gyári festés, 400 euróért akár egyedi design is rendelhető. A Zero.7 6 méretben érhető el.
Mi a teszt konklúziója? Nekem ez lett az abszolút kedvenc a Wilier palettáról a kipróbált bringák közül. A Wilier Zero.7 egy tökéletesen letisztult versenygép, semmi fölösleges sallang, de ennek ellenére nagyon is olasz design. Brutális menettulajdonságok, tényleg egy rakéta. Nyilván az ára nem kevés, de ezen a szinten nem is sok. Ha azt kérdezi valaki, melyiket venném meg, akkor talán inkább a GTR SL-t (amely az „Év Országúti Kerékpárja” díjat is besöpörte 2016-ban!), nyilván a lényeges árkülönbség miatt. De ha a hasonlóan értékes, aerodinamikus Cento10-zel vetem össze, akkor nem is lenne kérdés, hogy a Zero.7 lenne a befutó.
A szponzoráció révén a Movistar név messze földön ismert - és pozitív értelemben!
Alejandro Valverde, a Movistar Team népszerű bringása nem mindennapi balesetet szenvedett ma, szerencsére megúszta súlyos következmények nélkül…
A spanyol bringásra edzés közben egy lakóparknál sújtott le a balszerencse, szó szerint, ugyanis egy átjárónál lecsapódott a sorompó, pont mielőtt átment volna. A sorompó a karjaira és a csuklójára záródott, ahol fájdalmas sérüléseket szenvedett. Megpróbálta végigcsinálni az edzést, de fél óránál tovább nem bírta a fájdalmat.
A Movistar közleményében a többszörös vb- és grandtour dobogós kerékpáros úgy nyilatkozott, hogy érzésre csak zúzódásokat szenvedett, nem tört semmi, de alig bírja mozgatni a tagjait és holnapra kihűlt izmokkal még rosszabb lesz. Sajnos az is kérdéses, hogy a Vuelta a Espana holnapi prezentációján részt tud-e venni.
Az MTB 10-fokozatú alkatrészek is mind Exact Actuation rendszert alkalmaznak, ez a felirat látható a váltókanálon
A szezon Leg-jei közül következzenek a legérdekesebb átigazolások a profi kerékpáros mezőnyben, a WorldTourban, A legjöbb GT-menők és a legjobb klasszikus specialisták között is volt bőven mozgolódás.
Peter Sagan
Elsőként természetesen a világbajnok Peter Sagan-t kell említeni, a szlovák sztár a megszűnő Tinkoff-ból a Pro Continental szintről a WorldTour-ba lépő német Bora-Hansgroe gárdájába igazolt, ahol egyértelműen rá építik a csapatot, összetettben a lengyel Rafal Majka-ra számítanak majd GT-ken, aki szintén ex-Tinkoff igazolás.
Rögtön szóba került egy megszűnő és egy WorldTour-ba fellépő csapat, egy egy olyan átigazolási időszak, amiben talán nagyobb jelentősége van, hogyan változott a legmagasabb osztály a csapatok szempontjából, mint az, hogy a sztárok közül kivel mi történt. Megszűnt ugye a Tinkoff, az IAM és gyakorlatilag a Lampre is, bár utóbbi adja az UAE Abu Dhabi gerincét, mégis kardinálisak a változások. Bejött a képbe a Bahrain és a Bora, valamint nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a Katusha-Alpecin és a korábbi Giant-Alpecin, most Sunweb tekintetében is átvariálódtak a szponzori és kicsit a nemzeti érdekek is.
Vincenzo Nibali
De visszatérve a versenyzőkre, pont az új Bahrain-Merida csapathoz köthető az egyik legnagyobb „sztártranszfer”, a Giro-címvédő Vincenzo Nibali ide igazolt. Segítőket is magával vitt az Astanából, például egyik legstabilabb emberét és honfitársát, Valerio Agnolit. A kazah csapattal kapcsolatban érdekes még az olasz Diego Rosa neve, aki a Team Sky-ba távozott, a fiatal generációból ő az egyik legérdekesebb transzfer.
Természetesen ne feledkezzünk meg az első között említeni a spanyol Alberto Contador-t, aki a Tinkoff Team után a Trek-Segafredo-ban kapott még jól jövedelmező lehetőséget. Talán meríthet ezzel újra motivációt és láthatjuk még régi fényében tündökölni. Ez jót tenne a kerékpársportnak, és láthattuk Valverde példáját, hogy nem feltétlenül gyengül valaki a kor előrehaladtával, sőt…
Alberto Contador
Hasonlóan Contadorhoz, biztosan új motivációra van szüksége a Philippe Gilbert-nek is, aki két csodálatos szezonnal olyan magasra tette a lécet a maga számára még a Lotto-Soudal-ban, amit szinte lehetetlen újra megugrani. Szintén jót tenne azonban a WorldTournak egy csúcsformában lévő Gilbert, a belga versenyző még nem öreg, és a Quick Step megfelelő hátteret biztosíthat, hog újra megtalálja régi önmagát.
Szintén váltott a Gilbertnél fiatalabb generációhoz tartozó klasszikus-menő, a német John Degenkolb, aki 2015-ben fantasztikusan teljesített a Giant-Alpecin-ben, a tavalyi szezonra viszonth rányomta a bélyegét egy baleset. A Trek-Segafredo-ban ismét minden adott, hogy újra felvegye a góllövő cipőjét. Helyette az ausztrál Michael Matthews-t igazolta a Sunweb az Oricából, hasonló korosztály, hasonló potenciál, bár Matthews jobban szereti a sima aszfalt útburkolatot a kockakövekhez képest.
Végezetül a Top 10 transzferbe két tempómenőt is beválogatnánk, a német Tony Martin időfutam világbajnoki címei mellett elképesztően nagy munkát végzett a Quick Step-ben, ahonnan távozik a Katusha-Alpecin csapatába. Kristoff számára nagyon jó hír az érkezése, Martin brutális tempót képes diktálni segítőként is. Szintén durva tempóra képes – főleg a hegyekben – a cseh Roman Kreuziger, akit az Orica-Scott szerzett meg, Esteban Chaves és a Yates-testvérek fontos erősítést kaptak a személyében.
Végezetül álljon itt az összes WorldTour-istálló névsora, a linkekre kattintva kiderül, melyek voltak a további fontos transzferek:
2016 legjobbjai közül a tesztbringák vannak soron, a tesztelő szubjektív összehasonlítása alapján. Szerencsére volt miből válogatni, eddig még soha nem jelent meg ennyi kerékpárteszt a Bikemag virtuális hasábjain egy éven belül.
Összesen 90 bringát próbáltunk ki, amiből nekem is bőven jutott, nehéz volt kiválasztani a kategóriák legjobbjait, így a legjobbak mellett dobogósokat is megjelölnék. Nagyon pozitív tapasztalatunk volt idén a csoportos tesztekkel, hiszen amikor közösen elutaztunk valahová, természetesen nagyrészt a bringákról beszélgettünk, hiába volt meg minden kerékpárnak a tesztelője, azért a véleménycserék hasznosak voltak mindenkinek, reméljük az olvasóknak is. Egy teszttáborban kevesebb idő jut egy-egy bringára, mint amikor hetekig van nálunk, de ez a fajta tesztelés annál töményebb. Ráadásul ilyenkor mindig ott van összehasonlítási alapnak több bringa, át lehet ülni egyikről a másikra, valóban összehasonlíthatóak bizonyos tulajdonságok különböző kerékpárokon. Nem árulok el nagy titkot, de hasonló események a jövőben is lesznek, sőt, ráteszünk 2017-ben még egy lapáttal, de erről majd később…
Következzenek a legjobbak:
Az országútik terén van a legnehezebb dolgom, bőven akadt sok jó tesztkerékpár. A választásom a Kuota Khan-ra esett.
Kuota Khan
A tesztet így zártam: Összességében azt tudnám mondani, A Kuota Khan valóban azoknak a bringáknak a szűk családjába tartozik, melyek valóban jobbak kicsit, mint a többi, hasonlóan drága, vagy drágább csúcsmodell. Egy versenyzőknek készült versenygép, de az amatőrök is megízlelhetik rajta keresztül, hogy milyen, ha a lehető leghatékonyabb sportszer van alattad…
Ezt annyival egészíteném ki, hogy azért kapta az első díjat a Khan, mert nem egy többmilliós gépcsodával van dolgunk, mégis nehéz lenne javítani rajta bármit is. A váz egyszerűen tökéletes, az Ultegra szettnél nem kell jobb, a Fulcrum kerekek szuperek, szerintem univerzálisabban használhatóak egy karbon szettnél is. Mindemellett szép a komplett gép.
Cannondale Supersix EVO Hi-Mod Disc
Versenyben volt még az első helyért a Cannondale SuperSix EVO Hi-Mod Disc is, egy szebb festéssel talán ez a gép vitte volna el a pálmát, még akkor is, ha nyilván meg kell fizetni, amit tud.
Wilier Zero.7 – hamarosan…
Nem tárcsafékes, de hasonló karakterű a Wilier Zero.7 is, aminek a napokban fog megjelenni a tesztje, a frissebb élmény miatt ezen a kerékpáron is gondolkoztam. Hogy miért, hamarosan kiderül. Volt még egy Ultegrás bringa (mint a Kuota), a Giant TCR, ami afféle szürke eminenciásként egy tökéletes kerékpár.
Giant TCR
Tulajdonképpen hasonló karakterű a Kuotához, egy árnyalatnyival gyengébb kerékszettel és szerintem kevésbé ütős designnal. Ami a Giant mellett szólna, hogy ár/érték arányban szinte verhetetlen.
A mountain bike-ok között nálam a Lapierre Zesty vitte a pálmát, aki ismer, talán meglepődik, hogy egy közepes rugóutas fullyt választottam.
Lapierre Zesty
A teszt konklúziójában azt írtam, hogy elképesztő biztonságban éreztem magam vele a lejtőkön. Az általam gyakrabban használt XC gépekhez képest lényegesen nehezebb, a tömege mégsem volt feltűnő, a geo inkább, de ahhoz is hamar hozzá lehetett szokni. Egyszerűen kitágította nekem a mountain bike határait, miközben műszakilag minden pont úgy működött, ahogyan kellett. Érdekes volt, hogy amikor elgondolkoztam, hogy megvegyem, és mit kéne lecserélni rajta, nem nagyon tudtam belekötni, pedig Deore és XT mix felszereltségű, ami közel sem top kategória. Tipikusan olyan kerékpár a Zesty, amivel az egész napot el lehet tölteni vigyorogva, majd otthon ráeszmélsz, hogy hullafáradt vagy.
A Specialized Stumpjumper HT Carbon-t egész szezonban nyúztam
Szerepelt tesztben is a 2016-os saját bringám a Speci Stumpjumper HT Carbon, amit nagyon megszerettem, de fura lett volna első helyre tenni. Ellenben próbáltam egy nagyon hasonló karakterisztikájú merevfarút, a Wilier 101x-et, amin nagyon elgondolkoznék saját bringa vásárlásakor.
Wilier 101x
A Wilier a sportcélú rendeltetés mellett egy igazán stílusos bringa, királyi vázzal, finom részletekkel. Ráadásul az ára is nagyon vonzó, hiszen pont annyiba kerül, mint egy hasonló célra szánt, de kevésbé menő kerékpár.
Cube Acid 27,5
Talán furán hangzik, de az alacsonyabb kategóriából is aspirált egy bringa a legjobbak közé. A Cube Acid 27,5szerethetőbb volt még lényegesen drágább gépeknél is. Mindent elmond róla, hogy olyanok számára is élmény vele a bringázás, akik már ültek sok, sokkal drágább mountain bike-on.
Kiosztanék még egyéb kategóriában év tesztbringája díjat, ezt pedig az Author Ronin kapná.
Author Ronin
Ilyen áron ilyen univerzálisan használható, ráadásul stílusos kerékpár ki merem jelenteni nem létezik még egy a piacon. Lehet használni országúti sportolástól kezdve könnyed terepezésen át túrázáson át akár még munkába járáshoz, közlekedéshez is.
A cyclocross ob beszámolójából már kiderült, hogy „érdekes” helyszínen zajlott a januári esemény, nos, a mellékelt videókból kiderül, hogy a női verseny második helyezettje, Kanti Dorottya (Dr. Bátorfi AKTK) még furcsább helyett választott a melegítéshez…
Dave Brailsford után szabadon ismerjük a „marginal gains” jelentőségét, tény ami tény, valószínűleg Dóci fázott a legkevésbé az ob résztvevői közül a környéken. Az extrém hidegben általában a hajléktalanok szorulnak a segítségünkre és nagyon fontos, hogy legalább ilyenkor próbáljunk odafigyelni embertársainkra. Most azonban fordult a kocka és a hajléktalanok segítették ki a bringás lányt, befogadva a görgőzés idejére saját szállásukra:
Dóci így nyilatkozott a nem mindennapi melegítésről:
„Az OB időpontjában tudtuk, hogy őrületes hideg lesz. Szerencsére a párom is kerékpáros, így pontosan értette mennyire fontos ez a verseny előtt, így megpróbált egy kreatív megoldást találni. A melegítés a futam előtt hosszabb, mint maga a futam, így elkezdtünk azon gondolkozni, a helyszínen hogyan oldjuk meg, hogy melegben melegítsünk. Szombaton kimentünk pályát járni és megnézni a helyszínt. Láttuk, hogy a főépületben esélytelen melegben melegíteni, mert az épületben hidegebb volt, mint kint az utcán. Az első opció az volt, hogy hozunk ki sátrat, aggregátort, mobil radiátort, de őszintén szólva ez elég macerás lett volna. Az épülettől kb. 150 méterre, a parkoló végében észrevette, hogy a hajléktalanok összedobtak maguknak egy kis épületet.
Becsöngettünk, hogy lenne egy furcsa kérésünk,miszerint másnap befogadnának e engem a hajlékukba egy órára melegíteni? Rögtön nagyon készségesek voltak és behívtak minket megnézni a terepet. Nagyon pici volt a szoba, de kb. 20 fok volt bent, ami tökéletes a melegítéshez. Megbeszéltük velük, hogy csinálnak egy kis rendet másnapra, hogy beférjen a kerékpár és a görgő. Így is tettek. A verseny napján megérkeztünk és már vártak minket, minden elő volt készítve. 1 óra 20 percet tudtam melegíteni a futam előtt, rövidben. Ez nagyon – nagyon sokat segített. A melegítés után a meleg szobában tudtam átvenni a száraz ruhát és mindössze 10 percet voltam kint a hidegben a rajt előtt. Nagyon köszönöm a segítségüket. Ők nincsenek túl jó helyzetben ebben a hidegben, de nem panaszkodtak és szurkoltak nekem az OB-n is!”
Természetesen a hála sem maradt el, és a Dr. Bátorfi AKTK csapata is szeretné felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy vannak, akinek az élete múlhat a segítsünkön ezekben a fagyos napokban:
„Érdekes” helyszínen rendezték ma az ILB Factory – CrossArena Cyclocross Magyar Bajnokságot: egy elhagyott romépület szolgáltatta a díszletet a versenyhez a Lágymányosi-híd tövében…
Az ob helyszíne madártávlatból…
A hagyományosan január elején tartott szakági bajnokság bukéját az extrém hideg időjárás adta, de ez nem akadályozta meg a legfanatikusabbakat, hogy róják a köröket az egykori Nagyvásártelep helyén, fagyott talajon, némi hullámos homokos elemekkel színesítve. A célegyenes a vásár egykori főépületének romjai alatt lett kialakítva, érdekes díszlettel, no meg a napfény hiánya miatt a kinti -7-8 foknál is komolyabb hideggel szolgálva.
…és a célegyenes
Az elitek mezőnyében a tavalyi bajnokok címvédésével zárult a 2017-es cx ob: Benkó Barbara (Focus XC Team) és Búr Zsolt (Vialand Racing Team) is megvédte magyar bajnoki elsőségét. Az U23-asok között a szintén tavalyi győztes – nemrég a Trek csapatába igazoló – Dina Márton lett az első.
Búr Zsolt
Utóbbi az elit kategória második helyezettjével, Pelikán Jánossal (Mesterbike-ILB Factory) vívott szoros küzdelmet, végül Dina hajrázott jobban. Búr és Benkó rajt-cél győzelmet arattak, már az első kör után se veszélyeztették a többiek az elsőségüket. A szervező CoffeeRide SE cyclocross-versenyén több kategóriában, közel 170-en álltak rajthoz, hogy eldöntsék, ki lesz a 2016-17-es szezon magyar bajnoka.
Benkó Barbara
„A több mint kétszáz előnevező közül az extrém hideg miatt többen nem jöttek el, de így is jó hangulatú, remek versenyt rendeztünk, mintegy 170 indulóval. A több mint két kilométeres, kijelölt pályán a felnőtt és U23-as férfiak egy órát, a felnőtt nők 40 percet tekertek” – emelte ki Rokob Jakab főszervező.
Eredmények, ILB Factory – CrossArena Cyclocross Magyar Bajnokság:
Felnőtt férfiak: 1. Búr Zsolt (Vialand Racing Team), 2. Pelikán János (Mesterbike-ILB Factory), 3. Buruczki Szilárd (Cube Csömör).
Felnőtt nők: 1. Benkó Barbara (Focus XC Team), 2. Kanti Dorottya (Dr. Bátorfi-Agria KTK), 3. Szekeres Viktória (KTM Teszt Team).
U23-as férfiak: 1. Dina Márton (Trek SE), 2. Dina Dániel (Cube Csömör), 3. Borsos Benedek (Speed-Way Team).
Nem is akárhol, az egyik erős „kis kerékpáros nemzet”, Új-Zéland időfutam bajnokságán állhatott fel a dobogóra az a Hamish Bond, aki nem mellesleg kétszeres olimpiai bajnok evezős.
A két sport a szükséges képességek szempontjából nem áll annyira távol egymástól, mint sokan gondolnák, nem az első eset, hogy az élsport szintjén is komoly eredményt el valaki mindkét sportágban. Emlékezzünk csak a korábban szintén evezős világbajnok brit Rebecca Romero-ra, aki Pekingben szintén időfutam számokban (pályán) nyert olimpiai aranyérmeket. De hazai berkekben is gyakran előfordult, hogy amikor evezősök bringára ültek, meglepően jó teljesítményt nyújtottak.
Bond Rióban még a kormányos nélküli kettesek között nyert aranyérmet Eric Murray-vel, akivel 2009 óta veretlenek, eközben győztek Londonban is és hét világbajnoki címet is nyertek. A 30 éves sportoló azt mondta, Tokióban biztos nem indul már evezősként, de kerékpárosként sincsenek ilyen tervei, egyszerűen szeretne minél többet tanulni ebben a sportágban. Az új-zélandi időfutam bajnokságot a Cannondale-ből a Quick Step-be igazoló 31 éves profi, Jack Bauer nyerte 51:54 perces időt hajtva 40 kilométeren. A második Jason Christie lett 21 mp-vel, míg Bond 1:12 perc hátránnyal futott be harmadikként.
Utolsóként a Team Sunweb is bemutatta 2017-es szerelését, ami természetesen változott az új holland főszponzor belépésével, a Juventus-drukkereknek biztosan ez a gárda lesz a kedvencük a kerékpársportban.
A csapat korábban holland bejegyzésű licenccel működött, A Shimano tesztcsapataként évekig a Skil volt a társszponzor, majd 2013-ban Argos-Shimano néven léptek be a legfelsőbb osztályba. Akkoriban elsősorban a két szemtelenül fiatal német bringás, Marcel Kittel és John Degenkolb nyűgözte le sebességével a kerékpáros világot. Nem véletlen, hogy később rájuk épült – immár német bejegyzéssel 2015-től – a Giant-Alpecin Team.
a Sunwebnek női WorldTour-sora is lesz
Nos, 2017-re már nincs se Kittel (ő 2016-tól a Quick Step-et erősíti), se Degenkolb (2017-re a Trek-hez igazolt), se Alpecin (a német sampongyártó az orosz Katushához társult). A Giant maradt kerékpár-beszállítóként és továbbra is a Shimano egyik kiemelten támogatott csapata lesz a Sunweb. A Giant (és a Liv – merthogy női WorldTour-gárdát is üzemeltetnek) 2017-ben nem jelenik meg a névben, kizárólag a holland turisztikai vállalat szerepel majd a licencen.
Tom Dumoulin továbbra is főszerepben lesz
A távozók közül tehát John Degenkolb a legnagyobb név, aki magával vitte a Trekbe a holland Koen De Kort-ot is. Távoztak a svéd Ludvigssonék, Tobias és Frederik, helyére került a cyclocross specialista Lars Van Der Haar is, aki a Telenet Fidea csapatba igazolt, Tom Veelers és a kínai Cheng Ji abbahagyták. Az érkezési oldalon az ausztrál Michael Matthews tűnik ígéretes igazolásnak, aki a jól hajrázik és nem retten meg az itinerben szereplő emelkedőktől sem. Szintén fontos igazolás a holland Wilco Kelderman, aki a hegyekben is erős, akár honfitársát, Dumoulint is segítheti jó összetett eredmény elérésében körversenyeken. érkezik még további két holland és két német versenyző is.
Nemrég nagy sikert aratott a top10 „instás” csajról készült cikkünk, akiket érdemes követni. Hasonlóan szubjektív zsűrizés alapján következzen a „top1 instás fiú”, legalábbis a profi topversenyzők közül a legfigyelemreméltóbb.
