A harmadik szakaszon is túl van a Blazsó Márton (Mesterbike 575 Team)-Suzi Hilbertre (NoMad Merida CST) páros, tegnap Cres szigetén 70 kilométer várt rájuk:
A mai napon már végre kompoztunk is kicsit, és a rajt is a szokásos és különleges módon, a kompból zajlott, utána rögtön kb. 50 méterre 15-25%- os emelkedővel és 300 m szinttel kezdtünk. Az elején aszfaltos később kavicsos talajjal, ami már nagyon meredek volt. A csapattársam sokszor meg is csúszott és le kellett párszor szállnia. Valahogy nem állt össze a mozgása, bár annyira nem csodálkoztam, mert reggeli kérdésemre, hogy mennyit aludt 2-3 óra volt a válasz, ami nem igazán tetszett. (…talán az esti kávé, és az 5:40-es kelés.)
Az első emelkedők után aztán belelendültünk és elég jól haladtunk, a megbeszélt taktikát is jól tartottuk. Vagyis a vízszintes szeles szakaszon próbáltunk összeszedni pár embert, hogy ne csak magunk fogjuk a szelet. Egy jó férfi csapatra sikerült is felérni egy hullámos részen, akikkel jó sebességet tudtunk tartani. Közben kérdeztem minden okés-e. Társam a gyomrára panaszkodott, hogy nem az igazi.
Nemsokára Suzi nekiment egy ágnak, amit az előtte haladótól nem vett észre, visszarántotta a karját, aztán 2 kacsázás után a földhöz is csapódott. Gyorsan fedeztem a sávot, míg feküdt a földön, nehogy átmenjenek még öten rajta. Szerencsére zúzódásokkal megúszta, pumpáltam még a bringájába, amíg újra összeszedte magát, mert az első kerék sok levegőt elengedett a keresztbe csavarás miatt. Ennél a pontnál elengedtem az egészet. Számomra már mindegy volt, hogy hányadik helyen, de beérjünk, mert még 50 km várt ma ránk és abból vagy 30 km elég durván sziklás. Láttam az óráján hogy közel nem megy maxot, de nem is erőltettem.
Gyors murvás rész után rögtön egy nehéz sziklás singletrack jött, ahol előre mentem, hogy lássa a kanyarokat, meg tudjak szólni a nagyon veszélyes részeknél. Pár pillanat múlva furcsa hangok hátulról, megállok, sehol senki! Visszasétálok és látom a társam megint a földön. kis szünet után szép óvatosan folytattuk az utat, közben kérdezgettem minden rendben van-e. Jópár kilométer eltelt mire ismét jó tempót tudtunk diktálni. Még nagyon sok igen kemény sziklás rész várt ránk.
Abszolváltunk pár bravúros előzést is, így a legnehezebb részt hiba nélkül megoldottuk. Nagyobb megkönnyebbülés volt ez az én számomra. Szépen nyugodt tempóban begurultunk a célba. Persze sok bocsánat kérés meg elérzékenyülés is volt a végén, csak kevés panaszkodással, de ennyi belefér, sosem voltam emiatt senkire mérges, még ha verseny közben keresem is a „csí”-t (különben is hallottam már egészséges férfi embert többet nyávogni). Holnap bekötött ujjal és rengeteg lila folttal vágunk neki az utolsó szakasznak, de szerintem az már meglesz simán!
A puding próbája az evés! Kerékpárt is úgy a legkönnyebb vásárolni, hogy ha előtte ki tudod próbálni, hiszen akkor el tudod dönteni, hogy NEKED melyik jön be a legjobban. Éppen ezért a Rock Machine hazai forgalmazója kiemelt partnereivel együttműködve neked is biztosítja ezt a lehetőséget.
Mindegy, hogy országúti bringát, 650B+ hegyikerékpárt, fatbike-ot, vagy éppen elektromos (pedelec) gépet szeretnél kipróbálni, ugyanis mindegyikből lesz választék.
Akár a családot is hozhatod, sőt! A gyerkőcöket KRESZ park, és ügyességi pálya várja. Téged pedig High5 frissítő a tekerések után, vagy részt vehetsz a kerékfújó versenyen az értékes SKS ajándékokért.
A tűzpiros Wilier össztelós váz kevés mountain bike-ost hagy hidegen, a képre pillantva valószínűleg a tesztet is sokan elolvassák majd. Nem fognak csalódni: a Wilier 101FX nem csak gyönyörű, funkcióját is briliánsan teljesíti, s mindezt szokás szerint a „szürkébb” konkurensekkel is bőven versenyképes áron…
A Wilier 101FX-et az olasz márka kizárólagos magyarországi forgalmazója, a Biondo Bike kerékpárüzlet bocsátotta rendelkezésünkre.
Az idén debütáló 101FX a több mint 110 éves múltra visszatekintő olasz cég valaha gyártott legkönnyebb össztelós mountain bike-ja (a 101FX váz a Rock Shox Monarch rugóstaggal együtt is kevesebb, mint 2 kg!). Ebből a szempontból is a hegyikerékpározás legnagyobb márkáival van partiban, nem véletlen a hasonlóság például az etalonnak tekinthető Cannondale Scalpel-lel…
Igazán könnyű fullyt ezzel az egy fő forgáspontos himbarendszerrel lehet készíteni, persze ehhez kell rendkívül jó minőségű karbon alapanyag is, ami a Wiliernél régóta adott. A Mitsubishi MR60H 60TON UD szénszálas anyagból készül a fő háromszög ZnO gyantával, kiegészítve a Misubishi 46TON, illetve a Toray 30TON és 24TON karbonjaiból gyártott elemekkel, mindenhol a legjobb anyagi jellemzőkkel.
Nem akárkik tesztelik ezeket a bringákat, a Wilier 101FX a Wilier-Force profi mountain bike csapat XC és maraton versenyzőinek (ezen belül is a 2004-es maraton világbajnok, Massimo Debertolis-nak) az egyik hivatalos team bike-ja a már általunk is tesztelt és egekig magasztalt merevfarú 101X-szel egyetemben. A versenyzők igazán grammániások, de a mai technikás pályák már sokszor megkövetelik az össztelóst, ez a 29-es kerékméretű gép elöl és hátul is 100 mm-t mozog.
A geometria kicsit oldschool, de nem rossz értelemben, csak más kicsit a legfrissebb divathoz képest. Adott méretben a felsőcső viszonylag rövid, viszont rendes méretű stucnival szerelik gyárilag, nem az XC kategóriában is egyre gyakoribb nagyon röviddel. Ez a kombináció például kiállva megtekerve kimondottan hatékony, főleg úgy, hogy a legtöbb XC fullyhoz képest a 70 fokos fejcsőszög is meredeknek számít.
A váz minden szempontból csúcs kategóriás, a kábelek elvezetése letisztult és természetesen adott a Di2 kábelezés is. A BB92 középrész szabvány az XT PressFit középcsapágyhoz is adaptálható, de kompatibilis a SRAM rendszerekkel is. A 3D papucsok is cserélhetők, és rugóstagot is választhatunk, Fox-szal vagy Rock Shox-szal szeretnénk rendelni a paripát. Az XT szettel szerelt tesztbringába a RS csillapítás került.
Működés szempontjából az egy fő forgáspontos rendszer jó értelemben egyszerű, mint a bot. Nagyon érzékeny, bemozdul a legkisebb úthibák hatására is. Nyilván ezért valamennyit fizetni kell a hajtás oldalon, de a rugóstag lezárható, így aki egy merevfarú hatékonyságával szeretne mászni, az fordítsa el a kis kallantyút a rugóstagon, vagy fordítsa el a villához tartozó, remekül kezelhető lockout kart a kormányon.
Arra figyelnek az olaszok, hogy elöl-hátul Fox, vagy elöl-hátul Rock Shox csillapítással szereljék a bringákat, így jól beállítva egymáshoz illő csillapító-egységeket kapunk. Például ha mindkettőt zárjuk, mindkettő hasonlóan kicsit azért bemozog, de alapvetően ilyenkor már nem vész el semmi energia a hajtásból! S persze örüljünk az XT szettes bringában a könnyű SID telónak, ez is hozzájárul a 29er fullyhoz képest meghökkentően alacsony össztömeghez.
Nyitott állapotban aztán mindent kimozog a rendszer, könnyen megindul és viszonylag lineáris a karakterisztika. A csillapítást állító tekerentyűk is hasonló úton mozognak, szerintem az is hamar megtanulja könnyen változtatni a beállításokat, aki eddig nem volt annyira jártas a fullyk világában. Ez a Wilier amúgy azoknak a teljesítmény-centrikus hegyikerékpárosoknak is jó választás, akik eddig alapvetően merevgépen tekertek, de már kezd megérni az össztelósra váltás gondolata.
Az össztelós kerékpároknál sajnos ritkán derül fény rövid tesztjeink során, hogy mennyire tartósan dolgoznak jól a felfüggesztés elemei, ehhez sok száz, inkább ezer kilométerre lenne szükség. Pár bringázás után a Wilieren nem tapasztalható semmilyen kotyogás, és érdemes megemlíteni, hogy jól átgondolt a rendszer, könnyen szétszedhető, tisztítható, sőt, a fő forgáspontnál még van egy plusz csavar is, ami azért felel, hogy a fő csavar ne lazulhasson ki úgy, hogy nem vesszük észre.
Szintén a váz élettartamát növeli az IFP vázvédelem. Az Integrated Frame Protector egy mechanikus védelem a külső behatásokkal szemben. A kényes karbonszövetre egy vékony fém védelem kerül alul, a láncvillákon és az alsócsövön, védve a vázat például a felverődő kavicsoktól és egyebektől. A Wilier 101FX-en ezen felül még egy plusz felcsavarozható külső lemez is védi alul a vázat és a fékkábelt.
A felszereltségben nincs pardon! A Shimano XT szett legújabb verziója is a legjobb ár/érték arányú választás komoly mountain bike-okra. Az áttétel elöl 36-26, hátul 11-42 (de minden hasonló paramétert lehet módosítani kívánság szerint rendeléskor természetesen), ez annyit jelent, hogy a kistányért ritkán fogjuk használni, de akkor hasznunkra válik majd. A kiegészítőknél sincs kompromisszum, ráadásul a könnyű, alumínium Ritchey WCS kormány, stucni és nyeregszár a könnyű súlyhoz is hozzájárul.
AWilier 101FX-be Miche 966-os kerekeket szereltek. Tömege gyári adat szerint 1685 gramm, amivel szintén illik a kerékpár összképébe, az 1500 grammot közelítő szetteket már aranyárban mérik. Szerkezeti szempontból is átlagos, nem lehet kiemelni különleges tulajdonságát. Ami fontos, hogy adott a tubeless, azaz belső nélküli használat lehetősége.
Menet közben kiderül, hogy a mountain bike-ok evolúciójában pont a merevfarúak után következik egy ilyen fully. A geometria még nem trail-es, nem lejtőkre, vadulásra optimalizált, figyelembe vették, hogy ezzel a bringával leendő tulajdonosaik felfelé is szeretnének majd gyorsan haladni. De a csillapítás szempontjából adott a lehetőség, hogy fárasztóan egyenetlen, köves talajon is könnyedén abszolváljunk sok-sok kilométert fáradtság nélkül. A menő design, a több mint kedvező ár, és az olasz márka presztízse csak hab a tortán. XC-Maraton menők szeretni fogják, még ha a csillapítás lezárásával gépészkedni is kell tekerés közben.
A Wilier 101FX több mint 20 féle felszereltségben elérhető.
Az időjárás és a viharos szél átírta a 4 Islands négynapos mountain bike verseny forgatókönyvét, a szervezők ugyanis nem kockáztathatták a kompátkelést a horvát szigetek között.
Blazsó Mártonra (Mesterbike 575 Team) és Suzi Hilbertre (NoMad Merida CST) ismét Krk szigetén várt tehát egy szakasz, tegnaphoz hasonlóan 65 kilométeren. Marci beszámolója a 2. etapról:
A második napon már az első rajtblokkból indulhattunk, mivel benne voltunk összetettben az első 100 csapat között. Rendben is ment szinte minden, ma is teljes erőbedobással versenyeztünk. A párosunknak elég jól megy a lefele, persze néha nem nagyon engednek el. Megjegyeztem egy srácot, aki Suzit majdnem letúrta az ösvényről később engem sem engedett utána, amikor betoltam egy meredek részen, hogy fel bírjon tekerni.
Jámbor jószág vagyok, de szökőévente azért eldurran az agyam, főleg, ha valaki mással szórakoznak. Miután végignéztem, hogy a 40 kilós csajt majdnem kilökte egy kétszer akkora ember a sávból, utánamentem a sövényen keresztül és szépen rávezettem az oldalsó kövekre, hogy meg kelljen állnia és szépen jöjjön inkább utánunk… ha tud. Persze mondanom sem kell lemaradt.
Viszont valami tövises ízé volt, amin átvágtam és szépen leamortizáltam a vadiúj bicajos nadrágomat, ami annyira szuper, talán az eddigi legjobb amit hordtam, csak most úgy néz ki mint amibe sörétessel belelőttek… meg a lábam is, de megérte! 🙂 Egyébként ez elég ritka eset.
Ma is volt pozitív élmény, amikor egy cseh versenyző felvette Suzi rajtszámát, (amit sikeresen letoltam a hátáról) és mikor beért visszaadta. Meg az egyik horvát vegyes páros is gratulált a célban, akikkel sokat meccseltünk. Végül hetedikek lettünk vegyesben, és összetettben is majdnem 20-hellyel jobban jöttünk be. Megdolgoztunk érte, én is elfáradtam!
Miközben zajlanak a tavaszi klasszikusok, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) felelős bizottsága továbbra is dolgozik a tárcsafékek integrációján a profi versenyekre, együttműködésben a profi kerékpárosok érdekvédelmi szervezetével (CPA)…
Nemrég bemutattak fotókat arról az elképzelésről, ami megoldást jelentene a problémára – vagy sokak szerint álproblémára – miszerint a féktárcsa fokozottan sérülésveszélyes a mezőnyben. Egy műanyag burkolatról van szó, ami körbeölelné a fém féktárcsát, meggátolva, hogy az bármibe is belevághasson.
Érdekességképpen érdemes megnézni azt a videót is, amit korábban a Velonews munkatársa készített, szemléltetve, hogy különböző tárgyakban milyen kárt tesz a nagy sebességgel forgó tárcsa:
Az UCI bizottsága mindenesetre megvizsgált különböző prototípus alkatrészeket, burkolatokat, melyek védelmet nyújtanának a vélt sérülésveszély ellen, a CPA által közölt fotón is egy ilyen látható. Arról nincs információ, van-e elképzelés a gyors kerékcserére egy ilyen burkolat használatával… Eközben a tárcsafékek újabb tesztidőszaka továbbra is zajlik, de egyelőre nem sok ilyen kerékpárt láthatunk a mezőnyben.
Nos, a forgatókönyv kicsit átíródott, de izgalmakban nem lesz hiány, szurkolhatunk is egy bikemagos duónak, csak éppen – az időközben nem mellékesen mountain bike szakágvezetővé avanzsált – Dr. Cseh Veronikát a Mesterbike 575 Team népszerű maraton-menője, Blazsó Márton helyettesíti. A román NoMad Merida CST csapat női versenyzőjével Suzanne Hilbert-tel vegyespárost alkotnak majd. Az első etapról – ami Krk szigetén zajlott és 65 kilométert kellett teljesíteni – Marci számol be:
Sok bonyodalom kísérte a 4islands-ra való nevezésemet. Eredetileg Cleppével mentem volna, de ő túledzette magát és lassabb emberrel akart menni, egyszerűen nem lett volna értelme erősködnöm, így a csapatunk meghívásával valaki más lett a párja, de erre nem vesztegetnék több szót, mert amikor ezt így bejelentette, már úgyis ellőttem az összes káromkodást magamban. Roninak is több apró dolog hátráltatta az indulását, így végül az a felállás lett, hogy én megyek Suzival, akit amúgy is edzek.
Nekem nagy izgalmakat nem okozott, hogy a nőiből mix csapattá avanzsáltunk (Bár sok helyen a csapatnevünk még mindig „Justforfungirls”). Suzi, aggódott, hogy elég jó csapattársa lesz-e Roninak, de mikor megtudta, hogy az edzőjével kell mennie, akkor szerintem teljesen elhűlt. Rögtön mondtam is neki, hogy csak az a lényeg hogy saját tempójában menjen és ne érdekelje hogy én mennyit tolom vagy segítek neki. Ebben már jó tapasztalatom van, hogy hogy kell összedolgozni párosban.
A mai nap után teljesen elégedett vagyok a csapat hozzáállásával! Nem volt stressz, a kommunikáció is gördülékeny volt az egész szakasz alatt, ami nagyon fontos! Nem mindegy hogy valaki – pl. büszkeségből – eltitkolja hogy eléhezett, vagy bármi hasonló, mert akkor más taktikát választok és nem nyírom ki magam, vagy a csapattársamat feleslegesen. A csapatunk ugyan kevés a dobogóhoz, de nagyon jó látni, hogy megvan a motiváció a jobb eredményért, mindenféle görcs nélkül. Ha kell akkor Suzi is beelőz bárkit a sziklákon lefele, akár srácokat össztelóssal is. Vagy beáll velem akár a depó legelejére. Nincs megszeppenés!
Holnap következik a második szakasz, amit én sem ismerek igazán, mert nem a tavalyi útvonalat kell végigtekerni. Nagyon erős szelet jeleztek előre és a szervezők a hajókkal nem mernek elindulni Rab szigetre. Itt maradunk és nyomjuk az első szakaszt kicsit módosítva és megkeverve. Dicséret illeti a rendezőket a szervezésért, mert rugalmasak és gyorsan reagálnak a felmerülő nehézségekre, ezen a logisztikailag meglehetősen bonyolult versenyen.
Ma került sor a versenynaptárban az Amstel Gold Race és a Liege-Bastogne-Liege között helyet foglaló ardenneki klasszikusra, a Fleche Wallonne-ra, amit ötödik győzelme után nyugodtan nevezhetünk Alejandro Valverde versenyének.
A 200 kilométeres belga WorldTour viadal második felében háromszor is meg kell mászni a rövid, egy kilométeres, de nagyon meredek „falat”, a helyenként több mint 20%-os meredekséégű Mur de Huy-t. Az elmúlt három évben nem volt itt ellenfele az idén eddig szenzációs formában versenyző Alejandro Valverdének (Movistar), ami nem sok jót ígért az ellenfelek számára. Az Amstel-t nyerő Philippe Gilbert (Quick Step) sajnos hiányzott és a Liege-t is ki kell hagynia a belga bajnoknak, mert egy korai bukásban megsérült a veséje, így nyert Hollandiában.
A Mur de Huy második mászása után, 30 kilométerrel a vége előtt kialakult egy ígéretes szökevényduó. A Huy előtt is elmenésben tekerő Alessandro De Marchi-ra (BMC) a mezőnyből Bob Jungels (Quick-Step) ugrott fel a mezőnyből, és a két kiváló tempómenő gyűjtögetni kezdte a másodperceket. Jungels később magára hagyta De Marchi-t és az utolsó 20 kilométeren belül már egyedül növelte az előnyt, ami a Cote De Cherave egy kilométeres emelkedője előtt már 50 másodpercre rúgott. Bár a Cherave nem olyan meredek, mint a Huy, mégis megfogta Jungelst, a mezőny is begorombult kicsit, így a luxemburgi bajnok előnye fél perc környékére csökkent.
Innen már sejthető volt, ha Jungels nem tud újra 40-50 másodpercre meglépni, utol fogják érni a Huy-on, és így is történt. A meredek falon pedig Valverdének ma sem volt ellenfele, szinte unalmasan, minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Egyedül az ünneplés volt új, Valverde kilőtt egy képzeletbeli nyilat ötödik győzelme tiszteletére.
Ahogy 2016-ban, úgy idén is két kerékpáros legenda jelenlétében rajtol és ér célba a Visegrád 4 Kerékpárverseny magyarországi szakaszának mezőnye. Nico Mattan másodszor teszi tiszteletét hazánk egyetlen UCI 1.2-es versenyén, míg Bodrogi László hosszú idő után lesz ismét látható itthon kerékpáros eseményen.
Bodrogi László az elmúlt évtizedek legeredményesebb magyar kerékpárversenyzőjeként – megannyi kimagasló eredménye mellett – világbajnoki ezüst és-bronzérmet szerzett időfutamban.
– Váratlanul ért-e a felkérés a V4 Kerékpárverseny szervezőitől?
– Igen, mindenféleképpen váratlanul ért a meghívás, aminek nagyon örültem. Mindig szívesen jövök Magyarországra, s mivel nem nagyon követtem az elmúlt időszakban nyomon az itthoni kerékpársport történéseit, így legalább lesz lehetőségem felmérni a jelenlegi helyzetet. Fontos, hogy minél több nemzetközi verseny legyen Magyarországon, ez pedig egy remek viadalnak ígérkezik.
– 2000-ben kerültél a Mapeihez, majd jött a Credit Agricole-nál, a Katusha-nál majd a Team Type 1 csapatánál töltött időszakod.
– Annak idején egy önéletrajzzal kezdődött minden, amit elküldtünk vagy húsz profi csapatnak. Ebből mindössze öt választ kaptam, de csak egy pozitív levél volt köztük, mindössze a Mapei adott számomra lehetőséget, ami akkortájt igencsak nagy dolognak számított. Szerettem náluk versenyezni, a legjobb csapat volt, amelynek pályafutásom alatt a tagja voltam. Később a Credit Agricole színeiben folytattam, ahol sajnos már ért némi csalódás, de az is egy nagyszerű klub volt. A Katusha és a Team Type 1 pedig már egy másik történet.
– 2000-ben bronzérmes lettél a világbajnokság időfutamán, nyertél Eddy Merckx GP-t, Párizs-Nizza prológot, összetettet 2005-ben a Luxemburgi Körversenyen. Szakaszt a Dán illetve az Osztrák Körversenyen, számos magyar bajnoki címet, de azt hiszem sokunk számára mégis a 2007-es stuttgarti világbajnokság ezüstérme jut rólad az eszünkbe. Nem kerülhető el a kérdés, hogy számodra melyik volt pályafutásod legemlékezetesebb eredménye?
– Akármennyire is furcsa, nem a felsorolt eredményeimre vagyok a legbüszkébb. Nekem a legemlékezetesebb versenyem a Giro di Ponente szakaszgyőzelem és az összetett elsőség volt. Ezen kívül szívesen gondolok vissza az ifjúsági Tour de France, a Tour de l’Avenir számos sárga trikóban töltött napjára és szakaszgyőzelmeire. De emlékezetes a Normandiai Körön aratott etapgyőzelmem is.
– Az aktív kerékpáros pályafutásod lezárását követően, hogyan alakult az életed?
– Amikor bebizonyosodott, hogy nem sikerül új szerződést kapnom, akkor nekiálltam a munkakeresésnek. Egy ideig a Skodánal dolgoztam a Touron, majd belekóstoltam az edzősködésbe is. Ezt követően pedig a mostani munkahelyemen kezdtem dolgozni.
– Követed-e azért a nemzetközi kerékpársport történéseit?
– Természetesen követem. A nagyobb versenyek eredményeit a sajtón keresztül figyelem, a nyarak során pedig a Francia Körversenyt nézem a televízióban is. A World Tour versenyei az elmúlt években egy kicsit unalmassá váltak a rádiók túlzott használata és a nagy csapatok versenytaktikái miatt. Talán az idei év egy picit változatosabb és érdekesebb, szerencsére sok a feltörekvő fiatal versenyző, akik tele vannak bizonyítási vággyal.
A verseny díszvendégeivel délelőtt a rajtig Budapesten, a WestEnd City Centernél, míg délután Pannonhalmán a befutón, illetve az eredményhirdetésen lehet találkozni.
Merida Scultura 4000 Disc - jó ajánlólevéllel érkezett
Mit várhatunk el egy modern országúti kerékpártól napjainkban? A Scultura tárcsafékes változatának tesztelése során talán ezzel kapcsolatban is tisztult a kép!
A Merida univerzális országúti kategóriába sorolható gépe, a Scultura, már több mint 10 éve szerepel a tajvani gyártó kínálatában. Világszinten az ismertség és elismertség kivívásában fontos szerepe volt annak, hogy a 2013-as szezontól kezdve a nagy múlttal rendelkező, olasz Lampre alakulatát látták el kerékpárokkal. A 2017-es év ismét változásokat hozott, Bahrein-Merida névén újonnan alakult egy WorldTour szupercsapat, mely hamarosan Vincenzo Nibali vezetésével harcol majd a Giro d’Italia győzelemért.
A jelenlegi Scultura felnifékes változatát pont a 2 évvel ezelőtti olasz körverseny előtt próbálhattuk először élesben, majd a tavalyi országúti megateszt alkalmával hosszabb időt is eltölthettünk az Ultegra alkatrészekkel felszerelt Scultura 6000 nyergében.
Merida Scultura 4000 Disc – jó ajánlólevéllel érkezett
A tárcsafékes típus a tavalyi Paris-Roubaix klasszikus keretében került leleplezésre, már az akkori menetpróba bebizonyította, hogy egy versenyzésre is kiválóan alkalmas gép, ami komfort terén sem bizonyul kompromisszumnak, ha rossz utakra, esetleg kockakőre téved vele az ember.
Az előjelek tehát abszolút pozitívak voltak, kíváncsian vártuk, hogy teljesít a Scultura középkategóriás tárcsafékes szettel szerelt változata.
Vázszett
Mielőtt elmerülnénk a technikai részletekben, lényeges kiemelni a különbséget a tárcsafékes Scultura modellek között. Kétfajta karbon váz kapható, a tesztben is szereplő CF2 váz tömege megközelítőleg 1000 g, illetve a profik által használt CF4, ami 900 gramm alatt marad. Talán ez a különbség a legkevésbé számottevő, ugyanis más a geometria, az átmenő tengelyek rögzítése és a középcsapágy szabvány is.
Merida Scultura 4000 Disc – egy modern országúti
Gyártóként a Merida élen jár a karbon technológia fejlesztésében, már a CF2 váz esetén is több újítást bevetettek annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék a gyártási hibákat, ezzel merevebb és tartósabb struktúrát hozzanak létre. Az első tulajdonosnak ugyanis élettartam garancia jár a vázakra, így biztosnak kell lenniük abban, hogy nem tesznek felelőtlen ígéreteket. Az egyik ilyen változtatás a gyártás során, a karbon szövetben keletkező „ráncok” kiküszöbölésére hivatott. A probléma ezekkel az egyenetlenségekkel az, hogy a karbon szálak akkor látják el strukturálisan legjobban a feladatukat, ha egyenesen vagy nagy rádiusszal futnak, tehát ha az előállítás során a „bélészacskó” ráncosodása miatt a karbon rétegekben is megfigyelhetőek kis rádiuszú ráncok és egyenetlenségek, az nagyban rontja a felépítésbeli tulajdonságokat. A tajvaniak EPS (expanded polystyrene) formát használnak, amit úgy kell elképzelnünk, mint egy, a váz belső formáját nagyon pontosan utánzó, megmunkált nikecell darabot, ami nem mozdul el nyomás és hőmérséklet hatására és a kúrálási folyamat után széttöréssel könnyen eltávolítható. Ezen kívül kiemelt figyelmet fordítanak a gyanta-szövet arányra.
Merida Scultura 4000 Disc – nincs merevítő a támvillák közt
A Flex Stay igazi Merida szlogenné vált az elmúlt időszakban, azaz a lánc-és támvillákat úgy alakítják ki, hogy elasztikus deformációjuk során képesek legyenek csillapítani az út egyenetlenségeit.
Merida Scultura 4000 Disc – merev középrész, a kerék ívét követő nyeregvázcsővel
A világszintű trendekkel abszolút lépést tart a kúpos fejcső, amely alul az országútiknál gyakrabban használt 1,25” átmérőjű csapágyat fogadja. A kábelek a vázon belül futnak, míg a középrész a 24 mm-es átmérőjű tengelyekkel kompatibilis, préselt csészés PF86 típus. A középcsapágy-ház környéke meglehetősen masszív, a széles PressFit csapágy használatát aszimmetrikus kialakítás tette lehetővé. A CF4 változat itt eltér, ugyanis az BB386EVO szabvány szerint készül.
Az átmenő tengely a CF2 típus estén hagyományos csavaros 12 mm-es, a Focus szabadalom R.A.T. (Rapid Axle Technology) megmarad a WorldTour versenyeken is bevetésre kerülő CF4 privilégiumának. A flat mount féknyereg konzol viszont egy egyedi újítást tartalmaz, a féktest alá helyezett hűtőborda segít a tárcsa és a fék hőmérsékletének alacsonyabban tartásában folyamatos fékezés során is.
Merida Scultura 4000 Disc – a flat mount konzol alá szerelt hűtőborda
A villa harmóniában van a vázzal, szintén 12 mm-es átmenő tengelyt és flat mount féket fogad.
A geometria meglehetősen sportos, 52-es méret estén (S/M) 545 mm vízszintes felsőcső-hosszal kell számolnunk. A fejcső 1 cm-rel magasabb a Team verziónál, de hétköznapi felhasználónak bőven eléggé alacsony pozícióba rakható a kormány. Tárcsafékes kerékpárhoz mérten kifejezetten rövid a láncvilla (408 mm) és a tengelytáv is, villaszög tekintetében sem áldoztak a stabilitás javára, így kellemesen reaktív, agilisan viselkedő bringával van dolgunk.
Merida Scultura 4000 Disc – átmenő tengely és a hűtőborda
Felszereltség
2×11 sebességes, hidraulikus tárcsafékes Shimano szett került a bringára, ami ebben a kategóriában a minimum szint, de bőven hozza a tőle elvárhatót. A szérián kívüli ST-RS505 fékváltókarok nem szépségdíjas termékek, viszont ha túl tudjuk magunkat tenni az első benyomáson, megismerhetjük igazi értékeit. A hosszan előrenyúló, a folyadék tartályt is magába foglaló felső rész kényelmes, a kerek „búb” pedig egy plusz fogási lehetőséget is biztosít a csuklót a kormányra letámasztva, „aero” pozícióban. A fékek a karokhoz tartozó BR-RS505 változatok, hűtőborda nélküli pofákkal, de a használat során semmilyen különbséget nem lehetett észrevenni.
A szett többi része a 11 sebességes 105-ös családból jön, tökéletesen működnek együtt a fékváltókarral. A váltási érzet remek, gyors, precíz és kis erőt igényel. Egyedüli észrevétel, hogy hátul lefelé váltáskor jobb lenne több visszajelzés a váltókaron, mert olyan hangtalanul és pontosan vált, hogy néha elbizonytalanodik az ember, hogy váltott-e.
Merida Scultura 4000 Disc – a 105-ös alkatrészek nem cáfoltak rá jó hírükre
A kompakt 50-34-es hajtómű a Scultura esetén a manapság széles körben elfogadott 11-28-as sorral meglehetősen jól használható tartományt és kellően kis lépéseket biztosít a fokozatok között.
Merida Scultura 4000 Disc – férőhely 25-ös gumikkal, 28-as hivatalosan is elfér
A kerekek Merida saját márkás típusok, egyszerűbb Merida Comp felnikkel és centerlock felfogatású agyakkal, érdekességük a „Rolf” kerekhez hasonló, párosított küllős fűzés. Ennek vélt és valós előnyei és hátrányai egy teljes külön cikket is megtöltenének, véleményem szerint jelen esetben főleg esztétikai céllal alkalmazták. Ennek bizonyítéka, hogy a Merida Comp felni más modellekben hagyományos fűzéssel is szerepel, holott a párosított küllős építés egyik előnye az ehhez optimalizált, kisebb falvastagságú, esetleg aszimmetrikus felni lenne. Örömteli viszont, hogy a 18 mm belső szélesség miatt széles gumikkal is jól használható, a gyárilag felszerelt, kíválóan teljesítő Continental UltraSport II 25-ös változata a tolómérő szerint 27 mm-re hízott.
Merida Scultura 4000 Disc – karbon előlapos kormányszár és könnyen szerelhető fékkábel csatlakozások
A kompakt hajlítású kormány kényelmesnek bizonyult még az extravagáns formájú karokkal is, a karbon előlapos stucni is jól ellátja feladatát, akárcsak a nyeregcső és a nyereg.
Merida Scultura 4000 Disc – saját márkás nyereg
Menet közben
Nagyon jól eltalált bringa és specifikáció, ez már az első métereken érződött. Alapvetően nem szoktam megjegyezni, ha a tesztelés során kicsit zörög valami, vagy hangyányit befog a fék, mert ezek egyedi hibák lehetnek, bár legtöbbször utánamegyünk a beállításoknak. A Scultura tárcsafékes, integrált kábeles létére semmiféle zörejt nem ejtett a teszt során, pedig jártam vele rossz minőségű erdőgazdasági úton és murvás szakaszokon is.
Merida Scultura 4000 Disc – bizonyított menet közben
Mászásnál kifejezetten hatékony sportszerként viselkedik, kiállva megindulásoknál is érezhető, hogy merev a konstrukció és sportos a geometria is. Lefelé kifejezetten precízen irányítható, nincs az az érzése az embernek, hogy csak a mozdulatot követően fordul, hanem tényleg jól együtt él a bringással. A fékek ehhez csak hozzátesznek, kiváló a moduláció és egy ujjal használva is bőven elegendő fékerőt biztosítanak. Az átmenő tengelynek köszönhetően a bringa eleje is megfelelően merev, jól tartja az ívet.
Merida Scultura 4000 Disc – a támvillák rugalmassága sokat javít a komforton
Ami viszont meglepetésként ért, hogy milyen kényelmes tud lenni egy univerzális, versenyeken is bizonyítani tudó országúti napjainkban. A tárcsafék közvetett előnye, hogy nem kell fékhíd a támvillák között, továbbá, hogy a felnifékes modellekhez képest bőven hagynak férőhelyet nagyobb gumiknak. A papíron 25-ös, valóságban 27-es UltraSport abroncsokat 6 bar körül használva (62 kg vagyok) szinte teljesen eltűnt a rossz út okozta vibráció, sőt a kátyúkat is jól csillapította a gép.
Merida Scultura 4000 Disc – teszt a pilisi erdőben
A mindennapi használhatóság szempontjából ez óriási plusz pont, mert aki szereti a sportosabb geometriát, akár amatőr versenyeken indul, annak is lehetőséget nyújt, hogy egy ballonos 28-as gumival akár rossz útminőségű elhagyott utakon vagy murvás átkötő szakaszokon is használja gépét. Egy modern univerzális országúti nemcsak a simára aszfaltozott körökre nyújt megoldást. Ilyennek kell lennie!
A Merida tesztprogram keretében, országosan 12 partnerüzletben ki lehet próbálni ezt a gépet: Merida Teszt Centerek
Infobox
Forgalmazó: BikeFun Hungary
A tesztelt modell adatlapja: Merida Scultura 4000 Disc
Vázméretek: 44-47-50-52(tesztelt)-54-56-59
Származási ország: Tajvan
Vázgarancia: élettartam
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 629 000 Ft
A tesztelt modell felnifékes változata vázszettként is kapható Merida Scultura 4000
Ajánlott fogyasztói ár: 399 000 Ft
Specifikáció
Váz: Scultura Carbon CF2 Disc
– 1,125” – 1,25” kúpos fejcső
– belső kábel elvezetés
– PF86 középcsapágy-ház
– flat mount fékkonzol hűtőbordával
– 142×12 mm átmenő tengely
Villa: Scultura Carbon CF2 Disc
– flat mount fék
– belső kábel elvezetés
– 100×12 mm átmenő tengely
Móricz Dániel, Stubán Ferenc csapatvezető, Molnár István és Filutás Viktor
A korábbi évekhez képest sokkal nehezebb szakaszokat hozott az április 7-étől 16-áig tartó Marokkói Körverseny, a 10 napos viadalon induló magyar csapat, a Mugen Race Team Veloki kerékpárosai sokszor a túlélésre játszottak.
Móricz Dániel, Stubán Ferenc csapatvezető, Molnár István és Filutás Viktor
Már félidőben beszámoltunk a „veszteségekről”, a jobb könyökén töréses sérülést szenvedő Lengyel Zoltán és a szintén hatalmasat bukó Puskás Dávid is nyilatkozott a megpróbáltatásokról. Azóta a sok sebbel tarkítva versenyző Lóki Bence is feladta a küzdelmet, a mezőnyben mindössze 3 magyar versenyző maradt. Végül Móricz Dániel az 52. (54:56 perc hátrány), Filutás Viktor a 70. (1:16:09 óra hátrány), Molnár István a 79. (1:27:40 óra hátrány) helyen fejezték be a versenyt.
Nem csak a magyarok szempontjából alakultak ki nagy különbségek az összetettben, a nagy szélben és a sokszor hegyes terepen sokszor szakadt szanaszét a vegyes összetételű mezőny, melyben prokontinentális csapat, s hozzájuk képest amatőr afrikai sorok is tekertek. Már az első 10-ben is negyed órás különbséget jegyezhetünk, ami GT-ken szokott csak kialakulni, az összetettet a marokkói válogatott színekben versenyző Anass Ait El Abdia (az UAE Emirates profija) nyerte, közel hat perccel megelőzve a United HealthCare amerikai profiját, Chris Jones-t.
