Több helyen szétrepedt orr, agyrázkódás a mérlege annak a hétvégi támadásnak, aminek a kerékpáros edzéséről hazafelé bringázó Felipe Gastón Miranda, a Mugen Race Team Veloki versenyzője volt a szenvedő alanya:
Felipe Gastón Miranda
Április 15-én szombaton edzeni mentem, mint minden nap, de az edzés vége nem mindennapi volt. Egy elég hosszú és lélekölő edzés végén voltam már, amikor bekanyarodtam egy utcába közel a lakhelyemhez Mogyoródon. Az utcában egy autó indokolatlanul lassan ment előttem. Ebben az utcában van egy kereszteződés, ami jobbkezes. Direkt hagytam, hogy gyök kettővel áthaladjunk rajta. A kereszteződés után lejt az utca ahová a sok eső rengeteg homokot hordott össze. Aki valaha ült már országúti kerékpáron az tudja, hogy a süppedős homokban milyen jó vele menni….. Ezen a részen mindig lendületből szoktam átmenni, gondoltam most is így fogok tenni. Ezért az előttem még mindig szerencsétlenkedő autóra rákiabáltam, hogy „Menjél már!!!” Se többet se kevesebbet. Az autó félre húzódott, kikerültem. Tehát miután megelőztem azt hittem haza érkezhetek végre és kialudhatom magam a 6 órás edzésem után. Hát nem így történt.
Az autós, miután maga elé engedett nagygázzal mögém jött, majd mellém és elkezdett leszorítani. Én megálltam, megelőzött és a sofőr hölgy elkezdett magyarázni, hogy én mi a jó …….. anyámat kiabáltam és ismételjem meg még egyszer, ha merem. De nem figyeltem rá az, edzésadataimat ellenőriztem, ha már megálltam az edzés vége előtt pár száz méterrel. Tovább magyarázott, mondtam neki , hogy akkor szálljon ki és ,beszéljük meg ha már megálltunk. Kiszállt, magyarázott, miközben anyukám valószínűleg csuklott……. És mire felnéztem és szóhoz jutottam volna, az anyós ülésről kiszálló úriember odaszaladt, és káromkodások közepette megfogta a fejem, kérdés nélkül és lelökött a földre, majd miután a földön feküdtem 3x arcba rúgott és 1x hasba. Ezek után elhajtottak. Miután felálltam és összeszedtem magam, átnéztem a kerékpárt, ami 100%-osan megúszta. Szemtanúk voltak ketten is.
A rendőrséget magamnak kellett hívnom, akik 45 percre a hívást követően megérkeztek. Szeretném kiemelni, hogy nagyon készségesek voltak, a mentőket ők hívták már. Elintéztük a „papírmunkát”, közben megérkeztek a mentők és mehettünk a kórházba. Az esetet az orrom bánta a legjobban, 2 helyen szétrepedt egy agyrázkódás kíséretében. A kórházban 7 órát töltöttem (jelzem, még mindig nem ettem egy 6 órás edzés után), úgyhogy viszonylag éhesen 23 órára haza is értem. Feljelentést tettem természetesen, rendszám alapján elég jó úton indulhat az eljárás. Ha tanácsolhatom kerékpáros társaimnak, inkább kerüljenek mindenféle konfliktust, mert sose lehet tudni… most egy verés, holnap megkéselnek, jövő héten előkapnak egy pisztolyt a kesztyűtartóból. Kerékpáron védtelen az ember, s hirtelen azt se tudja, mit védjen, a kerékpárt vagy magát. Tehát sose lehet tudni, pláne a pirosbetűs ünnepek környékén. Vigyázzon magára mindenki!
Az aktuális legjobb Colnago kerékpárok egyik ismérve, hogy drágák. Nyilván a közép, felső-középkategóriában is követi kellene ezt az ívet. Európa-szerte lehet, de nem nálunk… A Colnago CLX-hez nagyjából hasonló áron juthatsz hozzá, mint az átlagosan csengő márkák megfelelő modelljeihez.
Colnago CLX kerékpárteszt
Nem is csigáznám a kedves olvasót, a Colnago CLX karbon vázzal, teljes Ultegra szettel, Deda kormánnyal és stucnival 770 000 Ft-ba kerül a forgalmazó Bikeexpress Bécsi úti boltjában. Összehasonlításképpen keresse ki mindenki a konkurensek hasonlóan specifikált karbon országúti modelljeinek árát… S valljuk be, legtöbbünknek számít, hogy az alsócsövön a 65 éves olasz márka logója olvasható, s nem lesz nehéz dönteni, amikor választani kell két hasonló árú kerékpár közül.
Persze Colnago kerékpárt nemcsak a név miatt választ az ember, általában valóban többet kapunk a pénzünkért. Egy C60-ban, vagy visszafelé lépkedve az időben egy Extreme Power-ben, egy C40-ben, egy Masterben olyan tulajdonságok egyesülnek, melyek kiemelik ezeket a kerékpárokat kortársaik közül. Nos, a CLX-nek nincs ilyen konkrét tulajdonsága. Ráadásul nem is Olaszországban készül, a muffos csúcsmodelleket leszámítva már Ernesto bácsi is régóta Tajvanról rendeli a vázakat.
Mit tud mégis ez a babakék CLX váz? Részemről a designt egy kis kritikával illetném, ha előveszem rosszmájú felemet, egy mondatban így foglalnám össze: Úgy néz ki, hogy a grafikák megtervezését is ráhagyták az olaszok az ázsiaiakra, mert a feliratok, díszítések valahogy nem állnak össze egy tehetséges talján designer munkájaként. Persze miközben használtam, voltak, akiknek tetszett, a szín szerintem is telitalálat, egy lépés távolságnál messzebbről pedig már úgyis csak a Colnago felirat uralja a teret.
Felülve a bringára azonban jön a nagyon kellemes meglepetés! Élmény hajtani, és teljesen más értelemben, mint mondjuk a saját Extreme Power-emet, vagy akár a C60-t. Ez egy komfortos Colnago. Ilyen szempontból viszont tökéletes a harmónia. A katalógusban egyébként 1 kg alatti tömeggel szereplő monocoque karbonváz jobban tompítja az aszfalt egyenetlenségeit, mint bármelyik tesztbringa, amit idén tavasszal próbáltam. Cserébe nem is olyan merev a hajtás szempontjából, mint egy C60, de nem is profi versenyzőknek készült.
A geometria is hobbiból sportolókhoz lett igazítva a C60-hoz képest, de mellőzték a manapság divatos „félméteres” homlokcsövet. Nekem az 52 sloping méret 180-as magassághoz hasonlóan stimmelt, mint a drágább versenygépek esetében. Ezzel a geóval nagyon kellemes élmény a bringázás, inkább versenyzőnek érezzük magunk, mint turistának, ugyanakkor a komfortos váznak köszönhetően siklunk az aszfalton, neszek, reccsenések, zörgés nélkül.
Azért azt szögezzük le, hogy a CLX csak Colnago mércével „középkategória”, valójában egy minőségi termékkel van dolgunk. Integrált karbon papucsok, a drágább modelleknél is alkalmazott, várhatóan hosszú élettartamú és cserélhető Threadfit 82,5 középcsapágy csészék, valamint ideális ívekkel belül vezetett kábelezés a főbb ismérvei. A formát szerencsére nem bonyolították túl, nincsenek „agyonhajlítgatva” a csövek, egyedül a támvillákon látszik, hogy tervezői dolgoztak a komfort javításán.
A villával kapcsolatban semmi különöset nem lehet kiemelni, kategóriájának megfelelő full karbon modell. Ami fontos, hogy viselkedésében passzol a vázhoz, se nem merevebb, se nem komfortosabb viselkedését tekintve. Ami érdekes, hogy ha nem a C60-nal hasonlítjuk össze, hanem a kategóriájában kapató konkurens kerékpárokkal, a merevség és a precíz irányíthatóság szempontjából is nagyon magasra teszi a lécet. Nyilván enélkül nem lenne teljes az élmény, s hiába hangsúlyozom annyiszor a komfortosságát, a CLX azért igazi Colnago, a névhez méltó sportosságot kínálva.
A felszereltség számomra kicsit ambivalens. Egyik oldalon ott a teljes Ultegra szett, amihez sokat nem lehet hozzáfűzni, tökéletesen működik, a kompakt áttétel (elöl 50-34, hátul 11-28 pedig megfelelő a meredekebb hegységekben is amatőr sportolóknak. A Shimano RS 11 kerekeknél viszont többet érdemelne ez a gép, de azt majd megveszi magának hozzá leendő tulajdonosa – valószínűleg így okoskodott a termékmenedzser is a specifikáció kitalálásakor. Rajta lehet hagyni a sort is, az egyetlen elemet, ami nem a 6800-as Ultegra család része.
A Deda kormány és a kormányszár márkás kiegészítő, de a kormány mégsem tetszett, a gyári bandázzsal egyszerűen túl vékony, nem jó a fogása. Egy kimondottan duci betekerő talán segít. Díjazandó, hogy színre fújták a karbon nyeregszárat, de első tekerés közben előfordult, hogy becsúszott kicsit a vázba. A karbonzsír és a nagyobb meghúzási nyomaték megoldotta a problémát.
Kinek ajánlom a Colnago CLX-et? Ilyen áron mindenkinek, aki Ultegra szintű bringát akar. Sokkal nehezebb azt megmondani, hogy 770 000 Ft-ért kinek nem ezt a bringát ajánlanám… Ok, például annak, aki tárcsafékes országútit szeretne, vagy egyenes háttal szeretne feltekerni Lajos-forráshoz, szóval lehetnek kivételek. Mindent egybevéve azonban ez a kerékpár „best buy”.
A Bikeexpress elérhetősége e-mail-en: info@bikeexpress.hu
Sokáig úgy tűnt a legnagyobb holland klasszikuson, az Amstel Gold Race-en, hogy a lengyel Michal Kwiatkowski (Sky) ugyanúgy levadászhatja a belga Philippe Gilbert-et (Quick Step), ahogy Peter Sagan-t a Milano-Sanremo-n. De nem így történt.
Az idei Amstel Gold Race útvonala nagyban változott a korábbiakhoz képest, ami nagyon jót tett a 264 kilométeres WorldTour viadalnak. A verseny kultikus emelkedőjét a Cauberg-et ezúttal nem a végén, hanem 19 kilométerre a céltól kellett megmászni, és előtte is több igazán kemény domb szerepelt az itinerben. Az izgalmas végjátékban nyilván közrejátszott az is, hogy senki nem volt benne biztos, mikor kell menni, nem állt rendelkezésre tapasztalat, hogy szokott alakulni a verseny. A nézők szempontjából mindenesetre örvendetes volt, hogy hamar megindultak a fontos támadások.
Miután utolérték a nap első szökevénycsoportját, a döntő akciót a Sky kolumbiai versenyzője, Sergio Henao kezdeményezte a Kruisbergen, 40 kilométerre a céltól. Gilbert, Nathan Haas (Dimension Data) és Michael Albasini (Orica-Scott) tartottak vele, majd felugrott még Jose Joaquin Rojas (Movistar) és Ion Izaguirre (Bahrain-Merida) is. Nem sokkal később egy bukás is megzavarta az üldözést a mezőny elején, elesett két korábbi győztes, Enrico Gasparotto és Roman Kreuziger.
A Lotto-ból Tom Wellens próbált meg egyedül felzárkózni, majd a végétől 29 kilométerre magasodó Keutenbergen a főmezőnyben is „bedobták a gereblyét”, mindenki érezte, hogy elmegy a hajó, ha nem érnek fel az élbolyra. Greg Van Avermaet (BMC) vezetésével nagyon lecsökkent a távolság, innen a lengyel Michal Kwiatkowsi váltott még ritmust, és egyedüliként felugrott Gilbertékre. Az élboly mögött kialakult a Van Avermaet, Valverde, Felline, Wellens csoport, akikre Rui Costa, Jungels és Barguil értek még fel, de ők már csak az üldözőboly szerepét töltötték be a továbbiakban.
Elöl Gilbert elképesztően sokat vállalt végig a vezetésből, mellette Henao dolgozott sokat Kwiatkowskinak, 19 kilométerre a céltól a Cauberget is a kolumbiai húzta fel, olyan tempóban, amiből senkinek nem volt kedve támadni. 5 kilométerre a céltól következett a Bemeleberg emelkedője, ahol előbb Kwiatkowski, majd Gilbert támadott, s végül ők ketten szakadtak el. A lengyel – ahogy a Sanremo-n is – próbált spórolni a belga rovására, de a Quick Step kapitányát ez nem zavarta, az utolsó kilométeren belül szinte nullára lassítva kifújta magát és rákényszerítette akaratát Kwiatkowskira.
A lengyelnél szakadt el előbb a cérna és megindult, nagyon hosszú, 300 méteres hajrát nyitva, melyben amikor Gilbert mögé ért, már eldőlt ki lesz a győztes. A belga bajnok az utolsó 50 méteren kikerülte Kwiatkowskit és negyedszer nyert az Amstel Gold Race-en, idén pedig második emlékezetes klasszikus sikerét aratta.
Sokan nagyot nyelnek az Amstel szó hallatán és talán már mennének is a hűtőszekrényhez, hogy egy gyöngyöző palack felnyitásával csillapítsák szomjukat. De vannak olyanok, akiknek elsőre nem feltétlenül az amúgy kiváló sör jut eszükbe a fent említett szóról. Az Amstel Gold Race-szel megkezdődik az ardenneki klasszikus versenyek sorozata, amelyre idén is több kerékpáros feni a fogát.
Akár ez is lehetne vasárnap a befutó…
A versenyről:
Az 1966 óta megrendezett Amstel Gold Race Hollandia legnehezebb kerékpáros versenye, a tavaszi klasszikusok méltán népszerű tagja. Minden évben, áprilisban rendezik meg ezt az egynapos futamot, melynek útvonala főként az Ardennekben kanyarog, legfontosabb jellemzői a „falak”, vagyis a meredek, de rövidebb emelkedők.
Az útvonal:
Idén is Maastrichtból indul a karaván, hogy aztán a versenyzők több mint 250 kilométer és négy hurok megtétele után Valkenburgban érkezzenek meg a célba. Az idei útvonalba összesen 34 emelkedőt terveztek a versenyszervezők, ezek összesen több, mint 4000 méteres mászást jelentenek. A két ismert ilyen fal a Keutenberg és a Cauberg, melyek a versenytáv végén találhatóak és minden bizonnyal itt fog eldőlni, hogy ki lesz az idei viadal legjobbja. Nem egy emelkedő meredeksége meghaladja helyenként a 20%-ot, amely már igencsak izomszaggató tud lenni.
Az esélyek:
Más ez a verseny, mint a kockaköves klasszikusok, hiszen ott nagyon sok múlik a szerencsén és a taktikán is, no meg a rázatók tűrésén, addig a meredek falak esetében a lábak erején és az emelkedők leküzdésén van a legnagyobb hangsúly. Azok a versenyzők a legesélyesebbek, akik képesek sprintelni is, de meg bírják tekerni a meredek mászásokat is. Enrico Gasparotto már két alkalommal megnyerte a versenyt, legutóbb pont tavaly és idén is indul, ezúttal a Bahrain-Merida színeiben. Az új WorldTour csapat egyébként nagyon erős sorral áll fel az Ardennekben, Sonny Colbrelli a Brabant Nyílon bizonyított és Grega Bole is erős volt.
Esélyesek:
Két fő esélyest kell megemlíteni első sorban. Az egyik Alejandro Valverde, aki idén elképesztő formában van! Három spanyol egyhetest nyert meg, közte a rövid és meredek mászásairól híres Baszk és Katalán körversenyt úgy, hogy ezeken övé volt a királyszakasz is! Az Andalúz kört is nyerte, ráadásul mindhárom esetben verte Contadort is összetettben! Valverde pontosan az ehhez hasonló versenyeket szereti legjobban, azonban az ardenneki hármasból a Fleche Wallone-on lesz fő esélyes, azt tavaly is megnyerte. De, természetesen itt is a főbb esélyesek között van.
A másik kiemelt esélyes a SKY lengyel versenyzője, Michal Kwiatkowski, akinek idén már két egynapos klasszikus trófeája van, ezek közül az egyik a Milano-Sanremo, az öt monumentum egyike. Ráadásul Kwiatkowski kihagyta a kockaköves klasszikusokat, hogy kiemelten tudjon készülni az ardenneki hármasra! Nagyon erős a lengyel és emellett taktikus is, nem véletlenül volt világbajnok!
Mindenképp meg kell említeni az idei szezon másik nagyágyúját (Valverde mellett) a belga olimpiai bajnok Greg van Avermaet-ot, aki eddig verhetetlen volt. A Flanders-en még bukott Sagan és egy pulóver miatt (ebbe most ne menjünk bele ennél jobban), de a Paris-Roubaix-n nem volt ellenfele. Óriásit dolgozva, egy percre sem engedte ki a versenyt a kezéből, végig ellenállhatatlanul és teljesen megérdemelve haladt át elsőként a célvonalon a roubaix-i velodrómban.
Golden Greg akkor is esélyes a versenyre ma, ha ő inkább a kockaköveken érzi jobban magát. Nem így a Sunweb első számú versenyzője, Michael Matthews. Az ausztrál kerekes kiválóan sprintel, remekül megy tempót és bírja a meredek falakat is. Rajta kívül befuthat még Michael Albasini (Orica-Scott), A Flandria győztese Philippe Gilbert (Quick Step), csapattársa, Dan Martin és az olasz Sonny Colbrelli is, valamint ne feledkezzünk meg a fiatal Tim Wellens-ről a Lotto-ból és az új UAE Emirates csapatban új motivációt merítő Rui Costáról és Diego Ulissi-ről sem.
Idén is nagyon izgalmas és látványos verseny várható, mindenképp érdemes követni az Amstel Gold Race-t, akár egy palack Amstel sörrel a kezünkben.
A Puky céget valószínűleg kevesen ismerik (még) itthon, de gyerekbringában körülbelül akkora nevek, mint a Volvo a biztonság terén, vagy az Atomic a sílécek között. Azon ritka gyártók közé tartoznak, akik minőségi 16-os bringákat készítenek akár 3 éves kortól!
A legtöbb 16-os bringát jellemzően 4 éves kortól ajánlják a gyártók, ami két dolog miatt lehetséges. A túl nagy felsőcsőhossz, és a magas üléspozíció. Ha megnézzük egy szokásos 16-os nyeregvázcsövének magasságát, akkor látható, hogy bőven a kerék teteje fölött ér véget. A Puky ZL esetében ez jóval alatta van, tehát a legalacsonyabb nyeregmagasság mindössze 50 cm! Hajlított vázának köszönhetően a felsőcsőhossz is rövidebb, így már a 100 centi magas gyerekek is biztonsággal tudják használni. A váz egyébként alumíniumból készül, és nagyon alacsony az átlépési magassága.
Természetesen a Puky név kötelez, ezért időálló a bringa minden részegysége! A kerekek csapágyazottak, a sárvédők nem csak dísznek vannak rajta, és még csomagtartóval is ellátták. Hátul kontrafék gondoskodik a megállásról, elöl pedig cantilever féket találunk, kifejezetten gyerekeknek tervezett fékkarral. A hajtás teljesen burkolt, ami nem csak a szennyeződésektől véd, hanem még véletlenül sem tudnak belenyúlni a kis ujjaikkal.
Mindössze 9.5 kilót nyom a ZL16-os, pedig tényleg mindennel fel van szerelve, még kitámasztót is raktak rá, így nem kell a földre döntögetni. A gyerekeknek az sem mellékes, hogy sokféle színben és mintázattal kapható, így mindenki meg tudja találni a neki tetsző gépet. Egyes modellek még kis zászlót is kaptak az orrukra mint az elnöki limuzinok 🙂
Sok családnak probléma lehet, hogy bár szeretne minőségi bringát a gyerekének, de a komolyabb összegek 1-2 évente való kifizetése azért gondot okoz. Szerencsére a Puky forgalmazója a Kid’s Bike beszámítja a nála vásárolt Puky kerékpárt a következőbe, így sokkal kisebb megterhelést jelent anyagilag a csere!
Bár a WorldTour naptárban szereplő monumentumra egy hét múlva kerül sor, a 23 év alatti versenyzőknek ma rendezték a legrégebbi ismert belga klasszikust, a Liege-Bastogne-Liege-t.
A 178 kilométeres viadalon a luxemburgi Differdange-Losch kontinentális csapatát erősítő Rózsa Balázs is részt vett, a történtekről ő maga számol be:
A mai napon rendezték az U23-as Liege-Bastogne-Liege-t melyre a csapatunk is meghívót kapott a legnagyobb utánpótlás egyesületek mellett, elsősorban itt a WT-fiókcsapatokra gondolok. (BMC, Chambéry, Axeon, Lotto…) Ez a Differdange-Losch számára is kiemelt verseny volt idén, ugyanis a luxemburgi RTL elkísért minket, hogy egy „behind the scenes” videót forgasson a csapatról.
Az útvonalról érdemes tudni annyit, hogy egy emelkedő kivételével megegyezett a profik versenyével, csak nekünk 178 km-en kellett megküzdenünk az emelkedőkkel a profik ~260 km-re helyett. A cél is máshol van, stílusosan az Ans-i velodrómban egy kis Párizs-Roubaix hatást adva az amúgy sem eseménytelen versenynek. (Még a velodróm is ugyanúgy néz ki.)
az itiner
12:15-kor lőtték el a rajtot Bastogne főteréről szemerkélő esőben, és 2,5 km felvezetést követően kezdhettük meg a „negyedik monumentumot”. Csapaton belül a mai feladatunk az volt, hogy Ivan Centrone-t a végsőkig segítsük, hogy legyen esélye valami maradandót alkotni. A verseny a „szokásos” U23-as mentalitás szerint zajlott, lósz lószt követett egészen az első GPM-ig ahol kettészakadt a mezőny. Magam sem tudom hogy, de sikerült életem árán az első sorral maradnom, és utána már lényegesen könnyebb volt a verseny mert a 60. km-től a BMC végig kontrollálta a napot.
Lengyel Tamás tanácsát megfogadva minden emelkedőt 10-15. pozícióból kezdtem, így saját tempómban tudtam abszolválni, különösebb probléma nélkül a hegyeket. Még az is belefért, hogy 80 km körül egy kicsit eléheztem, nem éreztem a 6 fok+esőben, hogy többet kéne enni a szokásosnál, de még időben kapcsoltam. Végül kb. 35-40 km-rel a vége előtt veszítettem el a kontaktot a mezőnnyel a rettegett Cote de La Redoute-n. Utána a hátralévő kilométereket egy kisebb grupettóval teljesítettem és a 76. helyen futottam be.
Összességében a mai napi teljesítményemmel elégedett lehetek, de még mindig tudok hova fejlődni. Ez az év egyelőre nem úgy alakult, ahogy terveztem, saját magamnak okozott egészségi problémákkal kényszerpihenőre kellett vonulnom és a nyugat-európai versenyek színvonalát is lassabban vettem át a vártnál. De a mai versenyen már a jeleit mutattam annak, hogy felálltam a padlóról és a csapatnak is vissza tudtam adni valamennyit abból, amit eddig kaptam.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani edzőimnek, Grósz Bélának és Lengyel Tamásnak, családomnak és nem utolsósorban a csapatnak, hogy tartották bennem a lelket és mindvégig bíztak bennem.
A versenyt a belga Bjorg Lambrecht nyerte, s mindössze a mezőny fele tudta befejezni, a teljes eredménylista alább tekinthető meg. Gratulálunk Balázsnak!
Ha a legmenőbb 20-as gyerekbringát keresed, akkor ez itt az! Fatbike-nak néz ki, de igazából „plusszos” kerékméretű, viszont kis átmérője miatt gyakorlatilag mindenen átmegy. A Specialized pedig a gyerekek esetében is maximális figyelmet fordít arra, hogy a lehető legtökéletesebb terméket készítse el, és ez most is így történt.
Ha a Riprock 20-assal megjelenik a gyerek az óvodában vagy a suliban, akkor szem nem marad szárazon. Nem könnyű ekkora kerekeket elrejteni egy gyerek kerékpárban úgy, hogy ne legyen túl hosszú a felsőcső, de a Speci mérnökei megoldották a hajlított alsó és felsőcső alkalmazásával. A váz anyaga A1-es Premium alumínium, amit a felnőtt bringáknál is használnak. Kovácsolt papucsokkal készül amit gyerekbringában biztosan nem találsz máshol. Persze nagy eséllyel nincsen szükség ilyen mértékű erősségre, de megnyugtató a tudat, hogy ha már sok pénzt ad ki az ember érte, akkor nincsen elgagyizva semmi.
Elöl egy egyedi paraméterezéssel készült Suntour teleszkóp mozog 60 mm-es rugóúttal, a gyerekek testsúlyához kalibrálva. A rugózás előfeszítése is állítható, akárcsak a komolyabb gépeknél. Természetesen tárcsafékes a bringa, méghozzák egy pár Tektro Aries személyében, 160 mm-es tárcsákkal.
A kerekek ipari csapágyas agyak köré épülnek, rozsdamentes küllőkkel, és duplafalú felnivel. Erre 20×2.8”-os Big Roller gumikat húztak, így sárban, hóban, terepen egyaránt könnyedén mozog. A kiegészítők mind Specialized márkájúak, hajtóműve pedig láncvédős. A Riprock 20 7 sebességes váltórendszerrel van ellátva, RevoShift markolatváltók vezénylik a Shimano Tourney hátsó váltót. A 11-34-es hátsó lánckeréksor elegendő átfogást biztosít a komolyabb terepek leküzdéséhez is.
Az amerikai Specialized vállalja a felelősséget a holland Niki Terpstra balesetéért, ami a múlt heti Paris-Roubaix egyik kockaköves szektorában következett be egy prototípus alkatrész hibájából.
Terpstra már januárban próbált egy prototípus cserealkatrészt, egy merev alumínium elemet, ami a villanyakat és a stucnit köti össze. Itt volt egy kommunikációs zavar, ugyanis a Specialized Morgan Hill-i központjában ezt az alkatrészt áttervezték a visszajelzéseknek megfelelően, Terpstrának mégis az első prototípust építették be.
Sajnos a versenyen a Maing és Monchaux-sur-Écaillon közötti kockaköves szekorban Terpstra kormánya elvált a kerékpártól, és – hasonlóan, mint anno George Hincapie – egy pillanatig rémülten tartva az alkatrészt a kezében, tehetetlenül vágódott a földre. A Specialized részéről Mark Cote marketing vezető elismerte a felelősséget:
A probléma, hogy kommunikációs hiba történt a Specialized marketing csapatán belül és az eredeti gyártásba nem kerülő alkatrészt nem vették vissza a Quick Step csapatától, az új, áttervezett alkatrész pedig nem jutott el hozzájuk és nem is szerelték fel a bringákra. Vagyis Niki az eredeti modellel versenyzett, ami soha nem ment át a biztonsági tesztelésen és ez az alkatrész okozta a hibát.
Max és Maya nem valami kémregény két főszereplője, hanem egy fiúknak és lányoknak tervezett 20”-os gyerek kerékpár. Méghozzá sokféle színben. A Neuzer-nél nem viccelnek amikor a gyerekeket akarják megcélozni, hiszen tudvalevő, hogy csak a szülőket érdekli a váltó típusa, vagy a kormánycsapágy, a gyerekeket meg csak annyi, hogy „ez tetszik”.
A 20”-os Maya névre keresztelt gyerekbringa váza is különbözik a Max-étól. A Maya úgynevezett „mono” vázzal rendelkezik, nagyon alacsony az átlépési magassága. Alapanyaga alumínium, a villa pedig acélból készül. 6 sebességes váltórendszerrel látták el, ami Shimano TY21-es hátsó váltóból, és az őket vezérlő RS35-ös RevoShift markolatváltóból áll.
Még a duplafalú Remerx felnik festését is a bringa színvilágához igazították, sőt a bovdenházak is harmonizálnak! A gumik inkább városi aszfaltos tekerésekre vannak kitalálva, de apró mintázatukkal elboldogulnak akkor is, ha földutakon szeretné használni a gyerek. A nyereg szokatlanul alacsonyra ereszthető, így viszont biztosan jó lesz a gyereknek.
Max szintén 6 sebességes TY21-es Shimano váltóval van szerelve, amit RS35-ös RevoShift markolatváltó vezényel, viszont „Y” vázas kialakítású, így középen még mindig alacsony az átlépési magasság, mégsem „női” vázas, ami azért az ilyen korú gyerekeket már visszarettenti, még ha praktikusabb is lenne a még alacsonyabb váz.
Ugyan a csajok már ebben a korban is jobban adnak a megjelenésre, de a fiúknál sem kockáztatott a Neuzer, így színben minden kiegészítő, és alkatrész harmonizál.
Magyar szempontból ma befejeződtek a küzdelmek a Hongkongban rendezett pályakerékpáros világbajnokságon, Szalontay Sándor sprintben, Lovassy Krisztián scratch- és pontversenyen indult.
Lovassy Krisztián és Szalontay Sándor (Fotó: bringasport.hu)
Szalontay az elmúlt évek munkája után úgy tűnik stabilizálta helyét a sprinterek elitjében, a 10 másodperc körüli kvalifikációs időeredményre bármilyen versenyen képes, de a legnagyobb világversenyeken még mindig nagyon nehéz a továbblépés. A Dr. Bátorfi AKTK versenyzője 10,084 másodperces idővel, a 27. helyen kvalifikált (eredménylista: Results_sprint_q), ami azt jelentette, hogy nagyon erős ellenfelet kap a legjobb 16 közé jutásért. A holland Harrie Lavreisen ellenében nem sikerült a továbblépés (eredménylista: Results_sprint_16). Sanyinak továbbra is sok versenyre lesz szüksége, hogy több rutint szerezzen futamokban, és még időeredményben is javulni kell kicsit, hogy a nagy világversenyeken ne a legjobbakkal kelljen mérkőznie rögtön az első körben. Természetesen a minőségi edzés lehetőségét is meg kell majd oldani ahhoz, hogy a Tokió2020 olimpiai kvalifikációs időszaknak jobb eséllyel vágjon neki. Mindez nem lehetetlen, de jól felépített, tudatos munkára, befektetett bizalomra és sok pénzre lesz szükség a sikerhez.
Az egyéni állóképességi olimpiai számban, az omniumban egyelőre sokkal rosszabb helyzetben vagyunk. Miközben a gyorsasági olimpiai számokban, sprintben és keirinben Szalontay folyamatosan versenyez a világversenyeken, világkupákon és a kisebb kategóriás versenyeken, addig omniumban gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt az elmúlt években annak érdekében, hogy magyar versenyző, mint olimpiai kvótafutó jöhessen szóba, a hongkongi vb-n sem volt magyar induló, ami az új olimpiai formátum első tesztje (négy mezőnyszám egy napon belül). Jelenleg az idősebbek közül Lovassy Krisztiánra, a fiatalabbak közül Filutás Viktorra lehetne építeni képességeik alapján, de egyelőre hiányzunk az UCI-omnium ranglista első oldalairól. Lovassyt a szakvezetés részéről folyamatosan a pályasport „betétszámaivá” degradálódott scratch-en és a pontversenyen kapott lehetőséget a mögöttünk álló időszakban, ezekben a számokban sikerült kvalifikálni a vb-re is. Krisztián tehetségéhez mérten helytállt Hongkongban, scratchen a 23 fős mezőnyben 12. lett (eredménylista: Results_scratch), a mai pontversenyen pedig hajrát is nyerve a 9. helyet szerezte meg 24 indulóból (eredménylista: Results_point).
Gratulálunk a srácoknak a vb-n nyújtott teljesítményükhöz!
