Home Blog Page 517

Pro-User Xplorer+ kerékpárszállító teszt: Dupla élvezet

2017.06.13.

Eddig igazából nem értettem, miért venne valaki két bringához való kerékpárszállítót. Most már másként látom. Arról nem beszélve, hogy ez a tartó nem a vázcsőnél fogva tartja a gépedet, így a könnyű, karbon vázas bringákat is félelem nélkül rakhatod fel rájuk. Egyszóval megfogott a Pro User Xplorer, pedig „csak” egy bringaszállító.

Először tegyük helyére az első mondatot. Egy Diamant SG3-ast használok immáron két éve saját célra, a Bikemag tesztgépeit pedig vagy ezzel, vagy egy Amber IV-essel szállítom/szállítjuk. Családosként szintén mindig fullon vannak a tartók, így igazából nem értettem, mire jó egy kétbringás szállító? Hiszen ugyanennyiért lehet kapni 3-as, 4-es modellt, és nem sokkal többért összecsukható 3-asokat, így ha mentek bringázni a haverokkal akkor is lehet rá aggatni bőven. Mióta viszont ezt az Xplorert használom, megváltozott a vélményem. Az SG3-asom is összecsukható, sokkal kisebb súlyú, és kevesebb teret igényel, mint a nemrég tesztelt Elite Dolomiti Ramp, de azért a csomagtartóban és a lakásban is szemmel látható helyet foglal. Az Xplorer viszont ultra kompakt méretű és súlyú, a feleségem is simán feldobta a horogra.

Sokszor viszem csak a saját bringámat magammal, vagy megyünk a haverokkal ketten, ilyenkor nagyon örültem, hogy nincsen akkora hátranyúlása mint a 3-as, vagy főleg a 4-es tartóknak, melyekkel azért egy-egy parkolóba művészet a beállás. Jellemzően olyan helyet keresek, ahol a padkáig tolatva a tartót a füves terület fölé tud lógni, de például Budapesten (is) sok olyan parkolóhely van, aminél a járdára tolatsz rá közel merőlegesen. Ott egy nagy méretű tartó simán elfoglalná a járdát, amit nyilván nem teszel meg. A kompakt méret sokszor életmentő, ahogy tolatásnál is. Nagyméretű kombi tulajként nehéz volt „érezni” a végét tartóstól, az Xplorer-rel ez is könnyebb. Néha sokat számít plusz 20-30 centi 🙂

Az Xplorer esetében nem a vázat fogjuk be az állítható magasságú karokkal, hanem a nyeregcsövet, bár vékonyabb csövek esetében a nyeregvázcső is számításba jöhet. Sokan idegenkednek karbon vázak esetében a cső sérülésétől amikor megszorítják a bilincseket. Egyrészt meg kell, hogy nyugtassam őket, két év, és közel száz tesztgép hurcolása után sem volt még probléma azzal, hogy a váz sérült volna. Egy idő után megtanulod, hogy nem kell „agyonhúzni” a tekerőgombbal, hiszen a gumírozott belső stabilan tart már kisebb erő esetén is.

Lehajtott karoknál simán nyitható az ajtó

Az Xplorer vitathatatlan előnye viszont, hogy nem kell a karok nehézkes ide-oda csúsztatásával legózni a különböző (főleg össztelós) vázak esetében. Nagyjából 10 mp alatt felrakható egy gép. Leengedhető nyeregcsöves fullyk, vagy DH gépek esetében azonban nem árt rápróbálni a montikat. Szerencsére a forgalmazónál mindig van tesztdarab, így a próba megoldható. Az összecsukása pár másodperc, a rendszámtábla tartó is automatikusan mozog, nem kell vele külön foglalkozni.

Maga az Xplorer mindössze 18 kilót nyom, és akárcsak a többi Pro-User vonóhorgos tartó, ez is mindkét szabványú elektromos csatlakozóval érkezik, nem kell tehát adapterezni. Terhelhetősége 60 kg, így az elektromos bringákból is simán felrakható kettő. Mondanom sem kell, hogy dönthető a tartó, így az autó csomagterét is tudod használni menet közben. Sőt, ha üres a tartó, akkor lehajtod a két kart és simán nyitható fölötte a hátsó ajtó, mivel nincsen a szokásos keret, ami a legtöbb vonóhorgos szállítót jellemzi.

A kerék rögzítő hevederek a 650B+ kerekeket is átérik, sőt végre racsnis meghúzással is elátták ezeket, amit nagyon hiányoltam eddig. További ötletes megoldás a rendszámtábla felrakása, amihez semmilyen szerszámra nincsen szükség, csak fel kell húzni a rendszámtartó felső keretét, és belecsúsztatni a táblát.

Összességében egy baromi jó kerékpárszállító, kompakt méretben, könnyű súllyal, okos bringa rögzítési mechanizmussal, gyakorlatilag konkurens mentesen. Itthon ugyanis nem találtam más gyártótól nyeregcső rögzítésű vonóhorgos tartót. Nem csak a vonóhorog zárható, hanem a kerékpárokat is ugyanazzal a kulccsal tudod lophatatlanná tenni. Természetesen ki is tudod bérelni, így vásárlás előtt meggyőződhetsz a hasznosságáról!

Forgalmazó: Pro-User Magyarország

Elérhetőség: https://www.pro-user.hu/kerekparszallito-kerekpartarto/kerekpartartok-vonohorogra-82/xplorer-kerekpartarto-vonohorogra

Ajánlott fogyasztói ár: 157 900 Ft

MITAS OCELOT MTB gumi teszt: Dynamic és Challenge verziókban!

Bikemag

2017.06.13.

2017-ben a MITAS újított, az eddig csak Classic kivitelben kapható, általános használatra tervezett Ocelot-ot a legújabb Dynamic és Challenge verziókban is elérhetővé tette. Ahogy a bemutatóban ígértük, mindkét típust leteszteltük, most következzenek a tapasztalatok!

A két új sorozat csak a peremében különbözik egymástól, a Dynamic acélszál peremmel készül, míg a Challenge-ben aramid látja el ezt a feladatot, ezáltal ez a verzió hajtogatható. Mindkét típus OC (Optimal Compund) gumikeverékből készül, amely egy nagy kopásállóságú anyag, de az alap Classic kivitelhez képest jobban tapad. A szövetsűrűségen is emeltek ezeknél a sorozatoknál, immáron 29 TPI-vel készülnek és az eddigi vastag, merev, de nem túl strapabíró oldalfalat Skinwall-ra cserélték, mely a gumik tömegében is előnyösen megmutatkozik.

Amikor megtudtam, hogy Mitas gumit fogok tesztelni, vegyes érzések fogtak el, elsőként, mint mindig, kíváncsian vártam, hogy mit tud az adott termék, másodsorban viszont előjöttek a már több, mint 10 éves emlékeim a régi Rubena gumijaimról (ugyanis 2015-ben váltott nevet a márka Rubena-ról Mitas-ra), amik nem voltak annyira jók. Bár sok idő telt el azóta, kicsi az esélye, hogy azzal a minőséggel eljutott volna a jelenlegi piaci helyzetére a cseh vállalat. Végül megérkezett hozzám a két pár Ocelot, egy pár Dynamic (drótos) kivitelben és egy pár a Challenge (hajtogatós) felirattal az oldalán. Elsőre az ember nem tehet mást, mint szemrevételezi, megtapogatja az új szerzeményeket, őszintén szólva meglepődtem, kifejezetten jó gumi benyomását keltette mindkettő. A Challenge csomagolásán ott díszeleg a Cape Epic logó, hiszen a Mitas 2015. óta folyamatosan a rendezvény hivatalos gumi partnere. Ezután következett a mérlegelés, ilyet sem gyakran lehet látni, mind a négy gumi könnyebb volt, mint a katalógus adat (mindkét Dynamic 29 x 2,1 méretben 710 grammot nyomot a gyári 750 grammal szemben, a Challenge-ek alatt pedig 645 és 650 grammot mutatott a mérleg a gyári 690 grammal szemben). A legtöbb gyártónál ez fordítva szokott lenni és az is meglepő, hogy nem mutatnak nagy szórást tömegben, konkrétan van olyan külsőm, amiből azonos típus és méret mellett az egyik 100 grammal nehezebb, mint a másik.

Sem a Dynamic, sem a Challenge felrakása nem okozott különösebb problémát, könnyedén, kézzel felment mind a négy külső, nem kellett felerőszakolni a gumikat a felnire, ebben is sokat fejlődött a cseh gyár az elmúlt évtizedben. A gumik oldalfalán 2,3-3,8 bar szerepel ajánlott nyomásként, én 3 bar-ra fújtam őket, ezen a nyomáson már szépen a helyére ugrottak a gumik. A szélességet is ekkor mértem le először, 51 mm volt mind a négy külső, úgy látszik ebben is kicsi a szórás a Mitas-nál (egy hét múlva 3 bar-ra újra felfújva lemértem őket újból, tágultak egy kicsit, már 52-52,5 mm-t mutatott a tolómérőm ezzel már jobban megközelítve a néveleges 54 mm-es méretet, itt érdemes megjegyeznem, hogy a mai világban ritkán akkorák a külsők, mint amit a gyártók rájuk írnak…). A kerekeket megpörgetve egyik gumi sem üt, nincs bennük nyolcas, tökéletesen egyenes futnak, valóban eltűntek a régi minőségbiztosítási problémák az egykori Rubena-nál.

Nem maradt más, mint kipróbálni, hogy mit tud „bevetésen” a párducmacskáról elnevezett külsőgumi, az Ocelot. A Mitas általános felhasználásra ajánlja, ami sok mindent magában foglalhat, én a közeli hegyekben (a Velencei-hegységben, ahol előfordul szinte mindenféle terepviszony), aszfalton és az új, tehát mély talajú, pumpapályánkon próbálgattam. Az első használat előtt leengedtem elöl 2, hátul 2,2 bar-ra, hiszen terepen akartam használni, ott meg jól jön az „alacsony” nyomás. A futófelületen a közepes magasságú és viszonylag sűrű mintázatnak köszönhetően valóban gyors gumi az Ocelot, imádtam vele kimenni aszfalton a hegyig, lehetett vele haladni rendesen. Terepen sem éreztem hátrányát ennek a mintázatnak, felfelé sem pörögtem ki vele sehol, ahol a saját edző gumimmal nem szoktam, a fékezhetősége is teljesen rendben volt és az aszfalton tapasztalt gyorsasága sem tűnt el. Egyedül sáros körülmények között lehetett érezni, hogy nem magas a mintázat és a fordulatot megtartva kell megmászni az adott emelkedőt, viszont jól tisztult. Az oldalmintázata sem a magas kategóriába sorolható, viszont hibátlanul teljesített terepen és aszfalton is, a hegyen kiszámíthatóan viselkedett még lazább talajon is, kemény talajon és aszfalton meg nem volt meg az az érzés, mint a magas mintázatoknál, hogyha rádöntöm a kanyarra, akkor elkezd „úszni” kifelé alattam a bringa, hanem tartott rendesen. Defektet sem sikerült vele szereznem a teszt alatt és az ajánlottnál alacsonyabb nyomás miatt sem szakítottam ki sehol. A hátsó gumin tapasztalható némi kopás, de nem kopik jobban, mint egy átlagos terepre szánt külső, igazat mond a Mitas, hogy az OC gumikeverék tartós.

Valójában az Ocelot pont olyan gumi, mint amit én szeretek, gyors, a száraz kemény talajon van elemében, de a legtöbb terepviszony közt jól teljesít. A Mitas edzésre, amatőr versenyzésre ajánlja, amit én is csak megerősíteni tudok, tökéletes társ lehet egy hobbi-célú kerékpárosnak, aki csak túrázni jár a hegyekbe, de az amatőr maratonozók is megtalálhatják benne számításukat, pl simán bevállalnék vele akár egy maraton hosszútávot is. Az árát még nem említettem, a Dynamic verzió mindössze 4490 Ft-ba, a Challenge pedig 6490 Ft-ba kerül, ennyiért nehezen tudunk jobb külsőt venni a hazai piacon.

JELLEMZŐK:
Univerzális felhasználásra ajánlott MTB gumi
54-622 (29 x 2,10) és 54-584 (27,5 x 2,10) méretekben
29 TPI
OC anyagösszetétel
Challenge kivitelben:
Aramid perem (hajtogatható)
Tömeg: 29“: 645/650 gramm (mért adat) / 27,5“: 660 gramm
Ajánlott bruttó fogy. ár: 6.490,- Ft
Dynamic kivitelben:
Csavart (2×2) acélszál perem
Tömeg: 29“: 710 gramm (mért adat) / 27,5“: 710 gramm
Ajánlott bruttó fogy. ár: 4.490,- Ft
További információ: www.mitas.co.hu vagy https://www.facebook.com/MitasHungary/

Crivit kerékpáros gyermek fejvédő teszt: ennyit sem ér az élete?

Tamás Bognár

2017.06.12.

Nagyon sokszor halljuk a gyereküket fejvédő nélkül „bringáztató” szülőktől, hogy azért nem vettek nekik sisakot, mert túl drága. Na most vajon mi lesz a kifogás, hiszen a Lidl-ben kapható Crivit bukósisak ára kicsivel 3000 forint alatt van, amikor kapható az áruházláncban. A másik kifogás általában az „úgy sem megy gyorsan” szokott lenni. Ez még nagyobb butaság mint az első.

A Crivit szemüveg és sisak tökéletes tesztalanya, mivel alapvetően nem vigyáz semmire :D — A Crivit szemüveg és sisak tökéletes tesztalanya, mivel alapvetően nem vigyáz semmire 😀

Másoknak pedig az árcédula láttán az jut az eszébe, hogy vajon ennyi pénzért mennyit véd? A sisak gyártója a Speq Gmbh, akik fejvédők tervezésével foglalkoznak Németországban. Természetesen valahol Távol-Keleten készül, hiszen Európában egyedül a Casco-nak van gyára, senki másnak. Ellenben megfelel az EN 1078-as uniós sisak szabványnak és a talán még szigorúbb német TÜV szabványnak is. Ebben tehát nem különbözik a nagy márkák modelljeitől. 260 grammos súlyával még csak nehéznek sem mondható. InMold szerekeztű a sisak, tehát az ütéselnyelő EPS hab és a műanyag külső héj egy egységet képez, akárcsak a drágább sisakok esetében. Egy méretben készül, 49-54 centis fejméretre, vagyis olyan 7-9 éves kor közötti gyerekekre jó.

A design már más kérdés. Ezek a formák ma nem számítanak naprakésznek 2017-ben, de vélhetően valamikor 2013-14-ben tervezhették és az akkori trendeknek megfelel. Egy gyerek sisaknál (is) nagyon fontos a megfelelő szellőzés. Itt 11 db szellőzőnyílást találunk, amiből az elülső öt még bogárhálót is kapott. A fiam is izzadós, simán látszott a másik zártabb sisakja után, hogy ebben tényleg működik a szellőzés, mert nem úgy nézett ki a feje a tekerések után, mint akit elütött egy esőfelhő 🙂

Napellenzője lepattintható, de határozottan jobban néz ki, ha fent van rajta. Fejméret állító rendszere tekerős és szerencsére úgy tervezték, hogy a gyerek haját ne tudja becsípni. Ez nagyon fontos szempont, mert nem tudod rájuk adni, ha ez minden alkalommal fájdalommal jár. A bovdent húzó mechanizmus is szivaccsal borított, amiből találunk bőven a homloknál, a fejtetőn illetve az állcsatnál is. Ezek kivehetőek, moshatóak. A pántok könnyen állíthatóak, akár a gyerek magának is meg tudja igazítani.

Külön extra az integrált villogó, ami három funkcióval bír. A folyamatos és villogó üzemmód mellett stroboszkópként is tud működni, ami nagyon feltűnővé teszi az utakon akár nappal is. A biztonságnál pedig kevés lényegesebb dolog van a gyerekeink esetében. Összességében egy megbízható, biztonságos sisakot kaptunk a kezünkbe, a gyerek hónapok óta nyúzza és mindene az eredeti állapotot tükrözi. Háromezerért pedig egyszerűen a nem szabad gondolkozni rajta kategória… Semmi olyat nem találtunk rajta, amibe bele lehetne kötni, simán hozza azt a szintet amit a 3-4x drágább sisakok mutatnak.

Gepida kerékpárzárak – biztonság és dizájn elfogadható árszinten

Nemeth Balazs

2017.06.12.

Köztudott, hogy a kerékpár lezárásához készült eszközök közt a minőségi szórás elképesztő. Kapható olyan zármodell, amit még egy alkalmi tolvaj is pár másodperc alatt ki tudja nyitni, használati értéke tehát jelképes. Szerencsére akad néhány jól megtervezett, elfogadható áron kínált kerékpárzár a hazai piacon, a Gepida nem kevesebb, mint 8 zármodellel ebbe a „táborba” tartozik. Jelent cikkben a legújabb Gepida zármodellek kerülnek bemutatásra.

A külföldön is jól ismert hazai kerékpárgyártó „lakatai“ közül mindenképpen ajánlható a Gepida „colstokzár”. A kerékpáros kiegészítők terén szerzett többéves tapasztalat ennél a modellnél jól látszik: magas szintű biztonságot nyújt, egyben praktikus és divatos tartozéka a mindennapos kerékpározásnak. A lamellás szerkezetű lakat kis méretre összehajtható, erős, edzett acél alapanyagból készül, használata egyszerű, kiváló megoldás azok számára, akiknek az U-lakatok vagy masszív láncok túl nagy terhet jelentenek.

A Gepida colstokzár számos magas szintű technológiával rendelkezik, speciálisan edzett acél alapanyagból készül, a lamellákat összetartó szegecsek pedig ugyancsak megerősítettek. Két biztonsági kulcsot kapunk, a zár ellenáll mind a vágásnak, mind feltörésnek, a külső borítás pedig a kerékpárt védi a sérüléstől.

Jellemzők:
könnyű, kis terjedelmű, de erős kerékpárzár
összehajtható kialakítású zár- a tartozék konzol a kerékpárra rögzíthetőü
edzett acél lamellák
biztonsági kulcs
rozsdásodás elleni védelem
praktikus műanyag tartó
1 méter hossz
ellenáll a vágásnak vagy törésnek
kerékpárvázat kímélő erős borítás
Ajánlott fogyasztói ár: 6990 Ft.

A vidám színekben kapható, a kerékpárt kímélő gumírozott borítású Gepida U-lakat ugyancsak friss termék a hazai márka zárpalettáján. Megfelelő biztonságot nyújt a napi közlekedésre használt kerékpárok számára, egyben üde színfolt a kerékpárlakatok „szürke” világában. Méret, súly és biztonság tekintetében általában az edzett acélprofilból készült U-lakat a legjobb választás a kerékpáros számára, kiegészítő kábellel együtt pedig teljes védelmet nyújt. A kisebb U-lakat sok esetben előnyösebb, mint a nagyobb keretű modell: kisebb tömeget és méretet kell a kerékpáron vagy a táskában elhelyezni, de ami még ennél is lényegesebb: a tolvajnak nehezebb egy szerszámot a keret belsejében elhelyezni, főleg, ha azt a vázzal és/vagy a hátsó kerékkel rendesen „kitöltöttük“. A Gepida U-lakat edzett 10 mm átmérőjű acél profillal rendelkezik, amely a kerékpár védelme érdekében gumiborítást kap. Többféle trendi színváltozatban áll rendelkezésre.

Jellemzők:
fúrásnak, fűrészelésnek és feltörésnek ellenálló zárszerkezet
10 mm átmérőjű edzett acélprofil
kerékpárvázat kímélő gumírozott borítás
biztonság és praktikus használat
két kulcs
narancssárga, világoskék, lila és fekete színben.
Javasolt fogyasztói ár: 7590.- Ft.

A Gepida láncos zár a hagyományos sodronyzárakkal szemben nagyobb fokú biztonságot kínál, használata viszont ahhoz hasonlóan egyszerű, köszönhetően a szokásosnál nagyobb hosszúságnak. A rögzítésre szolgáló tárgyméret így nagyobb is lehet: nem vagyunk tehát a fém oszlopokra utalva, mint az U-lakatok esetében. A Gepida láncos zár a vázra könnyen rögzíthető, de a táskában sem foglal túl sok helyet, praktikusan használható a mindennapos elintéznivalókhoz. Rövidebb idejű lezárásokhoz megfelelő szintű biztonságot nyújt. Piros és fekete színben is kapható, tehát a zár akár a kerékpár megjelenésével vagy ízlésünkkel is összhangba hozható.

Jellemzők:
rozsdamentes kialakítás
fúrásnak, fűrészelésnek és feltörésnek ellenálló zárszerkezet
8 mm átmérőjű láncszemek
erős nejlon borítás
kíméli a vázat
Javasolt fogyasztói ár: 5990.- Ft.

További zárváltozat a Gepida kínálatban a külön lakattal rendelkező lánczár, amely fentihez hasonló praktikus használatot és biztonságot nyújt. A biztonsági lakat szűk perselye megnehezíti a feszítőszerszámok használatát: ezek egyszerűen nem helyezhető el a két befogott láncelem mellé. A megfelelő hossznak köszönhetően majdnem tetszőleges típusú tárgyhoz zárhatjuk a kerékpárt, legfeljebb a láncszemek „befogása” jelenthet hátrányt az integrált zárral rendelkező – fent ismertetett – modellhez képest.

Jellemzők:
rozsdamentes kialakítás
speciális lakat
8 mm átmérőjű láncszemek
erős nejlon borítás
kíméli a vázat
Javasolt fogyasztói ár: 5490.- Ft.

Mint láthatjuk a Gepida zárak többféle lezárási stratégiához és használati típushoz alkalmasak. Szokásaink és kerékpározási stílusunk szerint választhatunk a rendelkezésre álló 8 modell közül, a négy ismertetett zár egyaránt alkalmas a kerékpáros biztonságos lezárására.

Essen még néhány szó a kerékpár hatékony lezárásáról! Általánosságban elmondható, hogy akkor járunk a legjobban, ha kerékpárunkat forgalmas helyen, azaz szem előtt „parkoljuk le”, a zár pedig legyen a lehető legmagasabban, hogy fölé hajolva ne lehessen eltakarni annak feltörését. Vállmagasság felett egyetlen tolvaj sem fog áttételes vágóval dolgozni – főképp nem egy forgalmas helyen. Ha pedig lehetséges, a kerékpárt ne hagyjuk órákig magára az utcán. Nem utolsósorban, a kerékpár értékéhez igazítva válasszuk ki a megfelelő zárat, a bemutatott négy Gepida zár a mindennapos közlekedéshez használt nem túl igényes masinákhoz bőven elegendő biztonságot nyújt.

További információ a forgalmazó honlapján.

Célban az AlpenTour Trophy-n: a hegyi időfutam mindig fáj

Tamás Takács

2017.06.11.

Szokás szerint hegyi időfutammal zárult az ausztriai AlpenTour Trophy, de a rövid táv cseppet sem jelenti azt, hogy ez lenne a legkönnyebb szakasz, sőt…

Ma a negyedik, záróetapon a mountainbike-osok körében megszokotthoz képest fordított útvonalat kellett teljesíteni, Schladmingból a Planai sípálya tetejére kellett felmászni, 14 kilométeren 1400 méter szintet leküzdve. Ha ehhez hozzátesszük, hogy több nagyon rövid lejtő, a vége felé pedig egy hosszabb lankás emelkedő is szerepelt az itinerben, el lehet képzelni, milyen meredek szakaszok váltották egymást…

Nem meglepő, hogy az UCI S1 szóló kategória legjobbjai is „csak” 16 km/h-s átlagot teljesítettek, az osztrák Hermann Pernsteiner győztes idejét csak egy „versenyző” tudta 24 másodperccel überelni, méghozzá az e-bike kategóriából (mert volt ilyen is). Az osztrákok végül tripla és dupla sikerrel zárták a 19. AlpenTour Trophy-t, a férfiaknál Daniel Geismayr nyert a mai napon leggyorsabb Pernsteiner és a kétszeres maraton világbajnok Alban Lakata előtt. A hölgyek között duplázásnak örülhettek a sógorok, Christina Kollmann nyert Angelika Tazreiter előtt, a harmadik a francia Margot Moschetti lett.

A férfi párosok között induló bikemagos duó – Blazsó Márton és Takács Tamás (Mesterbike-575-RideHard.hu) az eredmények alapján hozta a „szokásost”, hetedikek lettek a szakaszon, összetett hatodik helyük pedig egy pillanatig sem forgott veszélyben, mint ahogy az ötödik hely sem volt már lőtávolban. Tufi értékelése a versenyről:

Számomra a legnagyobb kihívásokat az idei AlpenTour Trophy-n nem a távok, nem a sebesség és nem is a terep jelentette. Sokkal inkább az, hogy versenykilométerek nélkül hogyan reagál a szervezetem a sorozatterhelésre, valamint – ami ezzel összefügg – hogyan tudjuk majd áthidalni Marcival a kettőnk közötti jelentős formakülönbséget. Ahogy korábbi beszámolóban Marci is írta, a hatodik helyet lehet tálalni így is, úgy is, nem a számszerű eredmény volt a lényeg. Amivel viszont elégedett vagyok, hogy egyrészt magamból sikerült kipasszírozni a maximumot (Marci segítségével kicsit többet is), másrészt a második napi letérdelés után a harmadik és a negyedik napon újra javult a teljesítmény, sikerült beállni a szervezetnek „kerékpáros üzemmódra”.

A lejtők meglepően jól mentek a BMC fourstroke fullynak is köszönhetően, legalábbis amíg a verseny tartott... — A lejtők meglepően jól mentek a BMC fourstroke fullynak is köszönhetően, legalábbis amíg a verseny tartott…

A mai napon nekem ismét gyilkos volt, de csak az időfutam erejéig, azóta ismét jó úton halad a regeneráció… Amikor perceken át kell haladni olyan emelkedőn, hogy ha nem maximumot megyek, akkor konkrétan le kéne szállni a bringáról, na az nem a 80 kilós nagytestűek világa… Most ilyenből volt jópár… Óriási segítség volt ismét, hogy amikor utolsókat rúgva felértem egy-egy ilyenre, Marci – akinek az én tempóm nem a maxot jelentette – meg tudott párszor tolni, így picit vissza tudott mindig állni a pulzusom, de már jött is a következő gyilkos meredek… Volt amúgy egy lassú defektem is, rögtön az elején észleltem, de Marci vicces volt, azt mondta, biztos csak úgy érzem, mert tudom, minden milyen nehéz lesz… Azért egy defektet még megérzek pontosan, versenyszituáció ide, vagy oda…

Nem kegyelmeztem ma, Marci említette már, hogy valószínűleg többen nem szeretnek a mezőnyben a láthatóan „országútis” helyezkedési stílusom miatt (értsd nem jelent problémát, ha hozzá kell érni a másikhoz). Az időfutamon itt mindössze 20 másodpercenként indították az embereket, így a párosok eléggé összekeveredtek, persze egyre lassabbakat előzgettünk le. Nos, amikor látod egy brutálisan meredek egynyomsávoson az egyetlen vonalat, ahol fel tudsz tekerni, akkor néha választani kell a feljutás, vagy a tétova versenyzőtárs mögött leszállás, a megakadás stb. között… Én mindig a feltekerést választottam. Szerencsére a lassú defekt nem eresztett le teljesen és nem kellett a mögülünk érkezők kárörvendő mosolyát megtapasztalni. 🙂

Végül rendben felértünk Planai-ra, pár perc pihegés, frissítés, duma, egyebek, és következhetett a nap fénypontja, a Rookie Trail (a kezdő DH-nyom…), talán nem is kell mondani, hogy 1300 méter szintkülönbséggel lefelé. Versenyen kívül azért már nyereg letol és így teljesen más arcát mutatta a BMC fourstroke fully is, amivel annak ellenére is összebarátkoztam, hogy a rugóstagon nem működött a verseny során a LockOut funkció. Szerencsére 170 PSI-re fújva a tagot a virtuális forgáspontú felfüggesztés tekeréskor nem különösebben mozgott be, a talaj egyenetlenségeit pedig remekül kezelte.

Mivel hamar végeztünk, belefért még egy bringázás, de ez már szigorúan kirándulós tempóban, fotózgatva stb. Remek nap volt, így a negyedik szakasz után azt kell mondjam, jöhetne a további négy. Korábbi években már leírtam, hogy az AlpenTour Trophy-ba az is fantasztikus, hogy egy remek helyen, Schladmingban van a bázis, berendezkedik az ember a szálláson és nem kell hurcolkodni, mint sok más többnapos versenyen. A kipakolás, bepakolás, transzfer nagyon fárasztó tud lenni, van, amikor pont az hiányzik a megfelelő regenerációhoz. Itt pedig sokkal könnyebb kipihenni az etappokat, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki egyszer!

Marci így látta a 4. szakaszt:

20 mp-s indításokkal rajtoltak a csapatok és szóló versenyzők, Gyengék elől, erősek hátul. Hamar összeverődött egy 4-6-8 csoport az első lankásabb részen. Egy darabig vezettem a bolyt, mert befújt szemből a szél és próbáltam kímélni Tufit a rángatásoktól is. Pontosan tudtam mekkora teljesítménnyel kell menjek, amit még épp bír. pár száz méter megtétele után, az összetettben előttünk lévő versenyzőket magunk elé engedtük és próbáltuk tartani a lépést. Amikor nem volt túl gyors még be-be löktem a csapattársamat, hogy ne szakadjon le, de amikor meredekebbre váltott, akkor már nem volt értelme együtt mennünk az erősebb csapatokkal.

A pálya közepén kilométereken keresztül erdőben egy ösvényen mentünk, ahol váltották egymást a nagyon meredek és az épp kitekerhető „falak”. Hátra helyezkedtem és a lankásabb részen megtoltam a társam hogy némi levegőhöz jusson. A legmeredekebb részeken egyszerűen nem tudtam segíteni, ahhoz már nagyon kevés volt a tapadás a kerekeken. Ezeket Tufinak magának kellett megoldani. Részéről úgy nézett ki a dolog, hogy max sprinthez közeli teljesítmény leadás teljes koncentrációban, amíg a meredek részek tartottak, majd beletoltam, amíg volt tapadásom. Addig ő a totális anaerob szintről próbált újra oxigénhez jutni abban a pár másodpercben, amíg épp nem fal volt előttünk. Darth Vader ipari tanuló volt hozzá képest.

Nekem ez a hosszú meredek erdei szakasz meg úgy nézett ki, hogy a legkeményebb részeken magam nyomtam, közben izgultam, hogy az előttem lévő párom ne álljon meg. Amint könnyebb lett volna, rögtön megtoltam, mert mint említettem látható és hallható jelei voltak, hogy 110%-on megy. Szépen teljesítettük ezt a részt, előzni is tudtunk pár versenyzőt. Utána kis szusszanás a lankásabb utolsó részen, majd előre mentem, hogy jobban biztosítsam az összetett helyünket, mivel az összidőnket nézik és nem a lassabbét, de úgy, hogy semelyik szakaszon nem lehetett 2 percnél nagyobb különbség köztünk. Szóval csináltam egy nagyobb előnyt, magamnak, de a cél előtt lassítottam, hogy tuti 2 percen belül legyen ő is. Hatodik helyünket megtartottuk.

Fent a Planai Bergstation-ön telekajáltuk magunkat dinnyével majd zúzás le a kezdő DH pályán. Tufi itt egy éles kanyarban nyomott egy seggpörit, eldobta a bringám és megint beverte a térdét. Nagyon mérges voltam, hogy nem figyelt pont az utolsó napon! Na nem azért mert nem vigyáz magára, mert nem vagyok az anyukája, hanem hogy széttöri a bringám. Szerencsére/szerencséjére 😉 semmi baja nem lett az értékes BMC fourstroke fullynak. Nagyon visszajönnék még ide versenyezni. Annyira nagyon szép itt minden és olyan jók voltak a pályák! Remélem jövőre is összejön valami!

Casco sisakok a futárok védelmében

Nemeth Balazs

2017.06.11.

casco_torott_sisak_20 — A Cuda Mountain bevált a futármunkában, de ideje modernizálni a "hajtipajtis" arculatot!

Három évvel ezelőtt a legnagyobb magyar kerékpáros futárszolgálat vezetősége úgy döntött, hogy egységesítené a Hajtás Pajtás munkatársak fejvédőit és ezáltal a cég arculatát. A kaotikus városi közlekedésben kiemelkedően biztonságos és látványos modellre volt szükségük, ami az esetleges „munkahelyi balesetek” során a lehető legnagyobb fokú védelmet képes biztosítani.

A régi és az új sisak: a védelem hasonlóan magas szintű, a 2016-os tesztgyőztes Speedster TC a dizájn és a funkcionalitás terén nyújt többet a pesti futárok számára... — A régi és az új sisak: a védelem hasonlóan magas szintű, a 2016-os tesztgyőztes Speedster TC a dizájn és a funkcionalitás terén nyújt többet a pesti futárok számára…

A kiválasztás további szempontja a jó szellőzés, a kényelem és a karakteres megjelenés volt. Ilyen sokrétű és szerteágazó igénynek és elvárásnak nem egyszerű megfelelni, a Hajtás Pajtás pedig a német Casco sisakmunufaktúra fejvédő között találta meg az ideális megoldást: választásuk a Casco Cuda Mountain típusra esett. A narancs-fehér dizájn azóta a bicajos futárok védjegyévé vált, és az elmúlt három évben az óhatatlan balesetek során hatékonyan óvta a futárok fejét a komoly sérülésektől.

Egy korábbi cikkünkben bemutattunk néhányat a törött „hajtipatis“ sisakot, amiből látható, hogy nem egy futár köszönheti életét a jól átgondolt technológiájának. A Cuda Mountain-t eredetileg MTB használathoz fejlesztették, ahol elengedhetetlen a magas szintű fej és tarkóvédelem. A Cuda az egyik legerősebb, legellenállóbb kerékpáros fejvédő a piacon, a nemzetközi normákon felül a német sisakmanufaktúra tesztlaborjában végzett rendkívül szigorú töréspróbáknak is maradéktalanul megfelel. A városi bringázas során kiemelten fontos a megnövelt tarkóvédelem, emellett a Cuda kiváló szellőzése is kétségtelenül megkönnyíti a futárok nyári munkáját. Jól jön továbbá az esőhuzat felszerelésének lehetősége, illetve a könnyű, intuitív rögzítés és kioldás. A Casco Cuda Mountain ellenálló, strapabíró, kezelése egyszerű és bombabiztos, így ami bevált az Alpok vagy a Mátra ösvényein, az hasonlóképpen kiszolgálja a kerékpárost a város betondzsungelében is!

A Speedmask használata a futármunkába is minden bizonnyal előnyös a napszemüveggel szemben... — A Speedmask használata a futármunkába is minden bizonnyal előnyös a napszemüveggel szemben…

És habár az évek során a Hajtás Pajtás maradéktalanul elégedett volt a Cuda Mountain teljesítményével és védelmével, a napi nyolcórás használatnak „köszönhetően“ idén eljött a frissítés ideje. Változnak az idők, fejlődik a fővárosi kerékpáros infrastruktúra, ezzel párhuzamosan modernizálódnak a futárok is. Így az idei évtől a Casco széles választékából egy másik csúcsmodell váltja a bevált „hajtipajtis“ sisakot: az új „egyenfejvédő“ a rendkívül látványos Speedster TC Plus modell, természetesen szintén egyéni narancs színű HP-dizájnnal pimpelve.

Kiváló szellőzés és aerodinamika egyben!

A független német Stiftung Warentest tesztmagazin 2016-os összehasonlító vizsgálatában a Speedster TC a dobogó legfelső fokát foglalhatta el. A rangos és széles mezőnyben tesztgyőztes modellt mi is kipróbáltuk, azóta is napi használatban van, egyik kedvencünk.

A Cuda Mountain bevált a futármunkában, de ideje modernizálni a "hajtipajtis" arculatot! — A Cuda Mountain bevált a futármunkában, de ideje modernizálni a „hajtipajtis” arculatot!

A Speedster TC elsősorban országúti felhasználásra készül, mindazonáltal a megnövelt tarkóvédelmének és a Frameworx belső merevítésnek köszönhetően a védelem terén is kimagaslóan teljesít.

Az öt különböző szinben kapható beépített SPEEDmask lencsék rendkívül széles panoráma látómezőt biztosítanak, használatuk dioptriás szemüveg viselését is lehetővé teszik, így sem speciális dioptriás napszemüveg, sem egyéb drága sportszemüveg beszerzésére nincs szükség. A SPEEDmask a fényviszonyok változásakor menet közben egyetlen mozdulattal a sisak tetejére csúsztatható, így a lencse könnyedén eltávolítható a látómezőből. A Speedster TC felsorolt tulajdonságai a futárok munkája során minden bizonnyal egytől egyig hasznos lesznek.

A Speedmask mellett a Speedster számos egyéb kiegészítőt is fogad... — A Speedmask mellett a Speedster számos egyéb kiegészítőt is fogad…

A Speedster TC emellett számos kiegészítőt fogad, így ellátható az eső és a hideg ellen védő burkolattal, napellenzővel, illetve a fent említett integrált SPEEDmask lencsékkel.

A Hajtás Pajtás futárok tehát egy többfunkciós, a nemzetközi teszteken kiválóan szereplő, népszerű sisakmodellre cserélik le a már bizonyított Cuda Mountain-t. Mindkét Casco fejvédőre igaz, hogy árkategóriájában a legmagasabb szintű technológiát alkalmazza, fokozott tarkóvédelemmel, bombabiztos és egyszerűen kezelhető rögzítéssel, kényelemmel, aktív szellőzéssel – és nem utolsósorban – karakteres stílussal járul hozzá a kerékpározás élvezetéhez.
Fogyasztói árak

Cuda Mountain: 39900 Ft.
SPEEDster-TC: 37900 Ft.
SPEEDster-TC SPEEDmask lencsével: 56900 Ft.
SPEEDmask lencse: 14900 Ft.
Vautron fotokromatikus változatban: 36.900 Ft.

A Casco sisakokat keresd jobb kerékpár-kereskedésekben!

Gepida Sirmium MTB kerékpárok

Nemeth Balazs

2017.06.11.

A külföldön is méltán népszerű magyar e-bike specialista MTB-kerékpárokkal alapozta meg hírnevét, a hazai montisok örömére ezt a kerékpártípust továbbra is fejleszti, korszerűsíti, a széles Gepida kerékpárkínálatban jelen van. A Gepida a 650B kerékméretre a konkurensekkel egy időben adott választ: a bemutatóban szereplő Sirmium 650B, kedvező árfekvésben kínál meglepően gazdag felszereltséget, kiegészítve a 29″-os kerékmérettel rendelkező korábbi Sirmium modellt.
A 650B a köztes MTB kerékméret, a felni átmérője 4,5%-kal nagyobb, mint egy hagyományos 26”-os kerék esetében, viszont 6,5%-kal kisebb, mint a 29 colos. Egyesíti a két kerékméret előnyeit: jól gyorsítható, emellett a hagyományosnál nagyobb kerék jobban tartja a lendületet, könnyebben gördül át a köveken, gyökereken. A 27,5”-es kerekek optimális megoldást kínálnak mindenféle terepre, MTB-felhasználásra, -szokásra.

2017-ben kétféle színváltozatban kapható

A Sirmium 650B megbízható, tartós kerékpár, szerencsére a magyar pénztárcához mért árszinten. A váz esztétikus megjelenésű 6061 alumínium ötvözet modern 650B kerékméretre optimalizált geometriával, így az irányítással sem lesz gond. A 150 ezer forint alatti ár ellenére kiváló Avid mechanikus tárcsafékekkel szerelt, Shimano Alivio hátsó váltó, állítható keménységű és blokkolható első villa teszi teljessé a „csomagot”. A 8-fokozatú hátsó váltórendszer a HG lánckerekeknek köszönhetően pontos és gyors, és a hasonló árszintű 9-fokozatos rendszerekhez képest mindenképpen megbízhatóbb: évek múlva is úgy teljesít, mint újkorában, kevesebb karbantartást igényel, mint a több fokozatszámmal rendelkező váltórendszerek.

29er kerékméretben továbbra is elérhető lesz a Sirmium

A kiegészítők ugyancsak igényes darabok, az enyhén emelős kormány formája jól eltalált. A Schwalbe Rapid Rob köpeny pedig a Sirmiumnál lényegesen drágább bicajokon sem lógna ki a sorból. Érdemes még kiemelni a kétféle vázfényezést, mindkettő diszkrét, ízléses megjelenést biztosít, ráadásul a Gepida vizes bázisú eljárást alkalmaz.

Érdemes még megemlíteni, hogy a Gepida eme népszerű modellje E-MTB, azaz elektromos rásegítést kínáló pedelec változatban is kapható. Ugyancsak két kerékméret áll rendelkezésre: a Sirmium 1000 650B és 29 Performance MTB E-bike BOSCH PERFORMANCE motort, négy vázméretet, minőségi felszereltséget, illetve rendkívül versenyképes árat kínál. A Gepida Sirmium 2017-ben valódi MTB-négyesfogat, két kerékmérettel, elektromos rásegítés E-bike és hagyományos montiként egyaránt elérhető.

Bosch meghajtású Sirmium E-bike is kapható a hazai pedelec-specialistától!

Jellemzők

17; 19; 21” vázméret, 6061 alumíniumötvözetből
ZOOM Forgo HL villa
Shimano Alivio 8-fokozatú váltás
Shimano FC-M171 hajtókar
Shimano mechanikus tárcsafékszett
Schwalbe Rapid Bob 27.5×2.25” köpeny
Gepida márkájú kiegészítők
13,6 kg tömeg
fekete vagy matt kék vázfényezés, a 29″-os kerékméret esetében idén kizárólag fekete szín áll rendelkezésre.

Javasolt fogyasztói árak

Sirmium 650b és 29: 149.900 Ft.
Sirmium 1000 650B és 29 Performance: 689900 Ft.

További információ a forgalmazó honlapján, az e-bike változat pedig itt látható.

AlpenTour Trophy: ma siettünk, hogy strandolhassunk!

Tamás Takács

2017.06.10.

Ma papíron a legkönnyebb szakaszt kellett teljesíteni az ausztriai négynapos mountain bike maratonon, az AlpenTour Trophy-n, persze azért akadt tétje a harmadik szakasznak…

A papíron legkönnyebb (53 km, 2200 m szint) azt jelenti, hogy csak egy nagy hegy, azaz a 2000 méteres Hauser Kaibling szerepelt az itinerben, UCI S1 kategória szóló versenyzői közül ma olasz Daniele Mensi volt a leggyorsabb, aki eddig főleg a hegyi hajrák levadászásában jeleskedett az AlpenTour Trophy-n. Mögötte a Centurion Vaude osztrák versenyzői, Hermann Pernsteiner és Daniel Geismayr dolgoztak össze a végén, s hátrányuk mindössze 6 másodperc volt a célban. Honfitársuk, a többszörös világbajnok Alban Lakata ma összeszedett egy kis hátrányt, de összetettben még így is második 2:06 perccel, a harmadik Pernsteiner 2:39 perccel. A nők között az osztrákok vitték a prímet, ezúttal Angelika Tazreiter nyert Christina Kollmann vezet, megnyugtató, 11:16 perces előnnyel.

A férfi párosok között induló bikemagos duó, Blazsó Márton és Takács Tamás (Mesterbike-575-RideHard.hu) számára a többnaposokon kritikus harmadik nap jól sült el. Marcinak eddig sem voltak erőnléti gondjai, szerencsére a tegnapi etapon nagyon elfáradó Tufinak is sikerült regenerálódni és a 3. etapon voltak eddig a leggyorsabbak, ami a szakaszon és az összetettben is 6. helyet ért. Tufi a következőképpen foglalta össze a mai nap történéseit:

Van itt a hotelünk hatalmas kertjében egy szép kis strand, fedett uszodával, egyebekkel, és nagyon sajnáltuk. hogy eddig nem mentünk le alternatív regenerálódásképpen. Úgyhogy tegnap megbeszéltük, ma jó lenne hamar befutni… Mondjuk én tegnap ilyenkor inkább nem gondolkoztam rajta, mi lesz holnap, mert rettenetesen elfáradtam. Reggel sem éreztem a tigrist, ráadásul az eső is esett, viszont a rajt előtt egy órával már kisütött a nap. A jelentések szerint déltől lehetett számítani esőre, beszéltük is, hogy mindenképpen sietni kell, vagy azért, hogy megússzuk az esét, vagy azért, hogy kipróbáljuk a strandot…

Sokszor szóba kerül, miért nehéz mentálisan, ha van egy komoly formakülönbség a páros két tagja között. Nekem a tegnapi nagy halálom után volt egy kis lelkiismeret furdalásom, nem akartam elrontani Marci játékát azzal, hogy magamtól legszívesebben csak végigtúráztam volna a távot. A rajtnál azon gondolkoztam, hogy a táv nem nagy, tuti nem tudok belerogyni, nyomom az elejétől, ahogy csak tudom, akkor legalább megtettem a magamét… Nem is a számszerű eredmény miatt, csak hogy meglegyen mindkettőnknek a terhelés. Az első rövidebb emelkedő borzasztó rosszul esett, lassú is voltam, de utána valahogy a dombos részen sikerült folyamatos előzésbe kezdeni és a test is teljesen máshogy működött, mint tegnap.

Ma olyan arcokkal mentünk, akikkel eddig nem, az egyéni versenyben is láthattunk meccseket, már lehetett válogatni, hogy melyik bollyal menjünk, sőt, ami még jobb, hagyjuk-e magukra őket, s ragadjunk rá a következőre. Ehhez mondjuk megint kellett többször Marci segítsége, a kritikus pillanatokban ezeken is múlott, hogy éppen felértünk, vagy nem szakadtunk le. Meghajlok türelme előtt is, én lehet jobban felhúznám magam, ha sokszor kéne várnom a páromat. A végére összerázódtunk az 5. helyen álló osztrák duóval, összetettben már kialakultak a különbségek, nem haragudtunk egymásra, békésen lejöttük együtt a sípályán, az 5. és 6. helyen.

Én azért voltam nagyon feldobva, mert a többnapos versenyeken kritikus harmadik nap jól sült el, a célba érés után nem voltam hulla, holnap is van kedvem bringázni! A jó hangulatot a délutáni strandolás is erősítette, persze már szigorúan kevésbé tikkasztó napfényben, hogy ne szenvedjen csorbát a regeneráció. Holnap egy hegyi időfutamot kell teljesíteni, vagyis „nyélen”, 1300 méter szint 14 kilométeren, amiben még egy kis lejtő is van. Szóval meredek lesz…

Marci így látta a 3. szakaszt:

Reggel nem sütött be a nap az ablakon, felhős vizes időre ébredtünk fél nyolckor. Rajtra viszont már derűs idő lett, kicsit feldobva a hangulatom. Csapattársam tegnapi letérdelése után azon gondolkoztam, hogy egyedül kéne menni. Végre én is versenytempóban zúzhatnék. Végül aztán elvetettem az ötletet. Rajtnál az első emelkedő nem volt túl acélos és az első 20 km-en résztávozgattam párat, ahol persze nem zavartam a többi versenyzőt. Helyre kellett billentenem a mentális/fizikális egyensúlyomat. Kellett egy kis légszomj, hogy lenyugodjak, és érezzem elég kemény bringázás lesz a mai is. Használt is!

Később be-be vártam Tufit és akkor már volt idegzetem segíteni neki. Egy pillanat volt még nálam, amikor „elgurult a gyógyszer” Szokás szerint az itató zóna előtt felpakoltam a kulacsainkat teletöltöttem az összeset, pakoltam kis kaját, aztán egy hosszabb aszfaltos sík részen utánaeredtem Tomi bolyának. Akkor látom épp, hogy ő vezeti behasalva, leelőztem az egészet és kicsit leordítottam a fejét, hogy mi a francnak húzza, amikor most jön kb. 10 km emelkedő 900 m szintemelkedéssel. Ezután még sprinteltem párat felfele, hogy lenyugodjak. Szerencsére a tegnapinál jobb tempót tudtunk menni fölfele is, és Tufin is láttam hogy totál nyélen ment! Gondolom segített, hogy kicsit megpakoltuk High5 extrémmel is 🙂

Ezután már egy rövidebb, mindössze 200 m emelkedésű mászáson kívül, csak lefele száguldozás volt. A végén a szokásos DH pályán, csak hosszabban. A lefelét nagyon élveztem ismét. Jól előre mentem, néha hátra hátranézve lassítva, hogy társamnak nincs e technikai vagy más problémája. Lehet nem kellett volna annyiszor hátrapillantani. Egy hirtelen beszűkülő kanyarban pont elkaptam, hogy a csapattársam félig kipatentolva, hattyúk tava stílusban, majdnem lezúg a bicajomal a szakadékba. A völgy túloldaláról, alulról láttam milyen magas. Nagyon magas! Szerencsére megfogta. És pozíciónkat megtartva frissen és fiatalosan, de ami a legfontosabb egészben begurultunk a célba, ja, és végre ma csúszdáztam is!

AlpenTour Trophy: kemény királyetap…

Tamás Takács

2017.06.09.

dav — Blazsó Márton és Takács Tamás a rajtnál

A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/ támogatásával induló magyar páros, Blazsó Márton és Takács Tamás (Mesterbike-575-RideHard.hu) nehéz etapon van túl az osztrák négynapos mountain bike maratonon, a 19. AlpenTour Trophy-n, az UCI S1 kategóriás szóló versenyben pedig bejött az, amire számítani lehetett.

Ismét Schladmingból indult el a több mint 400 fős mezőny, hogy teljesítse a 68 kilométerre kiírt 3100 méter szintet, sokat ma sem kellett síkon haladni, a kevésbé meredek emelkedők komoly pihenőnek számítottak… Az UCI mezőnyben bejött, ami a tegnapi történések alapján várható volt, az első szakasz győztese, a német Simon Stiebjahn ma megrogyott kicsit, csak a 14. helyen érkezett. Az összetettben mögötte álló három osztrák, Hermann Pernsteiner, Daniel Geismayr és Alban Lakata viszont ma is szárnyaltak, a befutási sorrend, ami egyben az új összetett állás is: Geismayr, Lakata, Pernsteiner.

Párosunknál ma a tegnapinál is jobban kijött a formakülönbség, de a csapatmunka jól működött. Bár Tufi a végére durván elfáradt, a mai hetedik hellyel a tegnap kivívott hatodik pozíciót sikerült megtartani összetettben. Marci így látta a második etapot, nem csak a billentyűzeten, hanem a mobil optikáján keresztül:

Ma fotóriporterest játszottam, elvittem a telefonom és néha előrementem fényképezgetni, hogy Szép Andris (Mesterbike) végre kapjon versenyzős képet a csapatmezben, szerencsére anyukám nem hívott fel. Mondjuk nem én vagyok benne, de legalább jobban látszik! 🙂 Na jó nem szemétkedek! Ma ilyen hangulatban voltam, de Tufi jól viseli, nem veszi föl szerencsére. Nagyot küzdött, ma is!

Lassan akart kezdeni, mert elég sok szint volt ma, viszont én csak betuszkoltam egy elég gyors grupettóba, de aztán ez kb. 35 km-nél visszaütött. Ezután már tényleg végig agyalás volt a részemről/részünkről, mi mindent vessek/ünk be, hogy egy jó tempón haladjunk. Szerencsére van pár dekoratív hölgy is a mezőnyben és van még a férfi hiúság is! Ez a kombináció számszerűsítve kb. +30-40 Watt!

Végén meg is jegyezte, hogy ez nem az sport, ahol emlékezetből jól lehet menni. Hát tényleg nem! Egy 40-50 perces emelkedőn, nem tudsz rutinból elutazgatni a mezőnyben, mint pl. egy sík országútin. Lefele viszont elég jól zúztunk. Tufinál volt az össztelós, én mentem a merev géppel ma is. Szerintem ez jó felosztás. Nagyon imádtam a lejtőket! Osztrák „schotterboring” gurulgászásra számítottam, de tele volt köves gyökeres singletracke-el, néha igen csak meredek lejtővel. Összehasonlításképpen, egy átlag magyar XCO-nál sokkal technikásabb részekkel.

Összegezve, a megfelelő edzésterhelés megvolt, a technikás montizás megvolt, szépidő megvolt, a bő fél kiló lazac reggelire és vacsorára megvolt, szóval minden szuper… lenne, ha le tudnék végre jutni abba a tetves csúszdaparkba és nem kéne mindig beszámolót írni 😉 (Holnap ha nem jelentkezem, akkor csúszdázok és Schönbacher úr nevét aranyba foglaltatom)

Tufi benyomásai a második etapról:

Ma nem mindig sikerült gyönyörködni az egyébként fantasztikus alpesi tájban, a táv második felében már kb. végig az életemért küzdöttem a helyenként kitekerés szempontjából is „véleményes” emelkedőkön. Mondjuk ezeken pont összeszedtem minden erőmet és sikerült előzgetni emberkéket, de egyre csak fogytam-fogytam. Marci Wattmérője alapján nagyjából 70-80 Wattal is lassabb voltam néha, mint a szakasz elején. Sokszor jól jött, hogy Marci meg-megtolt, amikor belassultam, a verseny folyamán kiderült, hogy ez normális ebben a versenyszámban… Érdekes dolog, egyszerre jól is esik, meg nem is…

Szerencsére a sok meredek mászás után sokszor jöttek élvezhető, technikás lejtők, sikerült átlendülni a holtpontokon, plusz motivált, hogy ilyenkor voltunk folyamatos előzésben. Érdekes módon a laza schotter lejtők nem annyira mentek ma, mert kicsit túlfújtuk hátul a gumit, legalább volt izgalom ott is… A schladmingi bike park lejtői a szakasz végén minden nap feledtetik kicsit a fáradtságot, de azért a szállásra visszaérkezve elbújtam fél órára a padlószőnyeg magasságában. A beszámolókat tekintve megígérem, hogy továbbra is nyaggatom majd Marcit, hogy ebből a szempontból is ő végezze a munka dandárját!

AlpenTour Trophy: Megérkeztünk!

Tamás Takács

2017.06.08.

A tegnap délutáni folyamatos esőzések után szerencsére napsütés és egy nehéz, de mégis élménydús pálya várta a 19. AlpenTour Trophy mezőnyét – köztük Blazsó Mártonnal és Takács Tamással (Mesterbike-575-RideHard.hu) – az ausztriai Schladmingban.

Az 1. szakaszon 61 kilométeren 2800 méter szintet kellett teljesíteni két nagy heggyel. Az 1840 méter magas Hochwurzenre egy két rövidebb szakaszt leszámítva főleg dózerút vezetett fel, a 2000 méter fölött fekvő Giglach-i tavakhoz viszont a második frissítő után egy nagyon meredek, helyenként vizes, havas kaptató. Az UCI S1 kategóriában itt dőlt el a verseny, amikor némi meglepetésre a német Simon Stiebjahn el tudott lépni az élbolytól, s nem túl nagy előnyét tartotta a célig.

A 26 éves német fiúnak nem lesz könnyű dolga a holnapi, leghosszabb és legtöbb szintet tartogató etapon, miután a mögötte érkező osztrákok, Hermann Pernsteiner, Daniel Geismayr és Alban Lakata szinte végig össze tudtak dolgozni és csak 22-, illetve 31 mp hátrányt kaptak. A női UCI mezőnyben a helyiek vitték a prímet, az osztrák Christina Kollmann és Angelika Tazreiter is megelőzte az XCO világkupa összetettet vezető ukrán Yana Belomoina-t, aki edzeni jött a négynapos versenyre.

A férfi párosok között induló Blazsó Márton és Takács Tamás (Mesterbike-575-RideHard.hu) a 6. helyen abszolválta az első etapot, amiről Marci számol be:

Megérkeztünk! A nyár úgy kezdődött Schladmingban, hogy 9 fok, eső! Tökéletes idő, hogy összerakjuk a bringákat és beállítsuk az erkélyen. Volt bennem egy kicsi extra felelősség és feszültség az első szakasz előtt, mivel mindketten a SAJÁT bicajaimmal indultunk. Utálom, ha más nyúl hozzá, mármint szerelés ügyileg. Szívesen vettem a kezembe a szervizelést, hogy versenyzési stílusunk és különböző testalkatunkhoz meglegyenek az optimális beállítások mindkettő BMC-n. Kis matek azért volt a kerekekkel, meg gumikkal, mivel az éves gumi szponzoráció hirtelen megállt az év eleji 1 pár külsőben.

Szerelés szivárványban :-) — Szerelés szivárványban 🙂

Az első szakasz napjára szuper napsütés fogadott és ideális körülmények. Semmilyen körülmény nem utalt arra hogy Tufi jól fog menni, magához képest, mivel a bal térde még be volt dagadva egy esés következményeképpen és most versenyez először a szezonban stb. Tudtam, hogy megint egy nagy mentális kihívásnak leszek kitéve. Tudtam hogy egy sebességgel kell haladnunk, de ma teljesen más teljesítményre vagyunk képesek. Tetszett, hogy csapattársam motivált volt, hajtott is keményen, láttam is párszor rajta, és mondtam, hogy ne nyírja ki magát, meg csomó infóval bombáztam taktikát illetően és a nagy részét be is tartottuk. Mai nap után már látom milyen a stílusa, holnap már nem lesz meglepetés.

Volt egy defektünk is, de igazából csak újra kellett fújni a gumiba és ezzel megoldódott minden! Tetszett az is, hogy Tufi nem roncsolt és nem cikázott össze-vissza a pályán, vigyázott a bringámra és nem kaptunk defektet újra, pedig láttam, hogy alacsonyabb nyomáson ment mint amivel elindultunk. Nem fújtunk bele annyit mint eredetileg. Ja! Amúgy olyan voltam mint egy „anyatigris” mármint a bringát illetően. Néha a lejtők előtt, ha hátul voltam, Tomi hóna alatt bekukkantottam, hogy kikapcsolta-e a lock outot. Néztem eresztett-e a hátsó gumija, mert össztelóson nem nagyon lehet észrevenni stb. Ő sem most kezdett bringázni, úgyhogy tényleg minden rendben ment. Most hogy írom a beszámolót, arra jöttem rá, hogy a legfontosabb a csapatmunka és az összhang legyen meg.

Eladhatnánk hogy a hatodik hely kategóriában milyen jó, vagy milyen rossz, de nálam most nem ez számít. Nagyon jó terhelés volt részemről is a futam, a kisebb-nagyobb segítségekkel együtt. Lélegzetelállító helyeken montizhattam. Alig várom a holnapot hogy megint egy szuper jót bringázzunk!

1...516517518...1 421 Page 517 of 1 421