A Zéfal Profil Travel átmenet képez a hordozható pumpák, illetve a hatékony működést biztosító, de rendszerint helyhez kötött műhelypumpák közt. Funkcióját tekintve tröbbé-kevésbé teljes értékű állópumpa, nem túlzottan terjedelmes vagy nehéz, a gyártó még hordozótáskát is mellékel hozzá. A Profil Travel tehát adja magát utazás vagy verseny előtti pumpálásra, továbbá hasznos lehet egy otthontól távoli kirándulás vagy bicajos csillagtúra esetén.
A francia székhelyű Zéfal több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a pumpagyártás terén, számos modelljüket használják kerékpárszerelő műhelyek, kerékpárkölcsönzők. Hasonlóképpen széles a Zéfal hordozható minipumpa kínálat, apró, de mégis hatékony eszközökkel oldhatjuk meg az út közben elszenvedett defekt megjavítását. A Profil Travel a két pumpatípus közti űrt hivatott betölteni.
Jól megtervezett, átgondolt konstrukció, használata igen praktikus…
A Zéfal hibridpumpája sok kerékpárosnál műhelypumpaként is funkcionálhat, működése hatékony, dugattyúja bőséges mennyiségű levegőt szállít, a kihatható és rögzíthető T-markolat és a dupla talp pedig megfelelően stabillá teszi. Ráadásul a bő 60 centis rugalmas tömlőbe a francia fejlesztők egy analóg nyomásmérőt is beépítettek, így indulás előtti pontos nyomásbiztosítására, otthoni szereléshez simán beválhat.
Érdekes menetes szelepcstlakozás-megoldás
A Profil Travel emellett pillekönnyű felépítéssel rendelkezik, ötvözött alumínium pumpatestet és dugattyúrúdat alkalmaz, amely meglepően alacsony tömeget tesz lehetővé. A súlyos műhelypumpákkal szemben „tokkal-vonóval” mindössze 340 grammot nyom a mérlegen! Emellett egy hordzsákot is kapunk a pumpához, „tálcán kínálva“ magát a szállításra.
A Zéfal eme érdekessége rendkívül precíz kidolgozással büszkélkedhet, köszönhetően egyrészt az alu szerkezetnek, másrészt a fejlett dugattyúmechanikának. Ennek eredményeképpen a dugattyúmozgás finom, a hatékonyság pedig a talpas állópumpákat idézi. A gyors és praktikus használatot fokozza a Z-Twin szelepcsatlakozás, amely használható mind szingó-, mind autószeleppel (Presta/Schrader), két menetes végződése van, tehát átalakítót, illetve szerelést nem igényel. A francia tervezők további számos hasznos megoldást alkalmaztak, amelyek növelik a pumpa megbízhatóságát és funkcionalitását. Ilyen például a kettős tömlőrögzítő, a stabil T-markolat, illetve az egyszerre két irányba kihajtható talp.
Innovatív nyomásmérő, sajnos nem a legpontosabb…
A fejlett mechanika lehetővé teszi, hogy akár 12 Bar nyomást érjünk el a Profil Travel pumpával, így országúti kerékpárokhoz is nyugodt szívvel ajánlható. A Zéfal eme érdekes pumpája újradefiniálja a kategóriákat, a Profil Travel a szó szoros értelmében „utazópumpa“, bár nem a kerékpárral együtt közlekedik, hanem spéci „szütyőjébe“ csomagolva az autó csomagtartójában vagy táskánkban.
Tokkal-vonóval!
Jellemzők:
hatékony működést biztosító könnyű pumpa utazáshoz
átmenetet képez a minipumpák és a műhelypumpák közt
ideális versenyek előtti pumpáláshoz vagy kerékpártúrához
ötvözött alumínium test
precíziós mechanika
pumpatestből tetszőleges szögben kihajtható flexibilis tömlő
tömlőbe integrált nyomásmérő
Z-Twin szelepcsatlakozás mindkét szeleptípushoz
szelepátalakítót nem igényel
két irányba kihajtható talp
kényelmes fogású T-markolat
mellékelt hordtáska
Alapanyag: ötvözött alumínium
Hossz: 490/860 mm
Tömeg: 331 g
Elkezdődött. Ma 8:30-kor Mayrhofenben kigurultunk tornatermi szállásunkból és beálltunk a rajtba. Nem volt meleg, de ahogy a felhők oszlottak, egész kellemes 16 fokban kezdhettük meg az 1. szakaszt a Transalpon. 3120 m szint és 105 km. Egy hosszú mászás a Pfitscherjoch-ra, 600-ról 2300 m-re. Aszfalt, murva és a végén szakaszonként tolós, nagyon köves mászás.
Vas Peti: Jocóval szép nyugodt tempóban vágtunk neki a hosszú mászásnak, nem akartuk az elején ellőni a puskaport. A tolós szakaszig minden jól ment, előzgettünk, szépen haladtunk. Sajnos a tolóson a rossz térdemmel nem igazán tudtam gyorsan menni, így sokan visszaelőztek minket. A Pfitscherjoch-nál átléptünk Itáliába és ez már nem is fog változni a célig. Gyors murvás és még gyorsabb aszfaltos lejtők jöttek, néha 80 km/h fölötti sebességgel.
Majd 70 km-nél egy újabb nagyon hosszú aszfaltos mászás – a Bikefun Merida Masters Team igazi erőssége. Rengeteg csapatot előztünk meg felfelé és nem kellett széttépni magunkat. Aztán persze megint jött a feketeleves. A mászás vége megint tolós, a lejtő pedig rendkívül technikás, egynyomtávos lefelé – számomra vállalhatatlan. Ha elesek, vagy le kell ugrani, akkor vége, porcleválással és részleges szakadással a térdemben, nem vállalhattam ezt a kockázatot így szépen toligáltam a bringát. Szegény Jocó pedig várt és várt. A felfelé megelőzött emberek pedig jöttek vissza. Nagyon rossz érzés volt, de ez van. Ha célba akarok érni, akkor most nincs kockáztatás. Közben megjött a meleg is, 30 fok és már a 6. órában jártunk. Végül 5:47-nél állítottuk meg az órát Brixen-ben a célban. Megfőttem, elkeseredtem és beálltam a főtéren a kútba, hogy kicsit lehűtsem magam. Pontos eredményt nem tudunk, de valószínű a 20-ban bent vagyunk Masters-ben és az előttünk lévőknek nem nagy az előnye. Nem rossz első nap, és mi lehetett volna ha…
Kis Józsi: Kemény hosszú szakasszal kezdődött a verseny, észnél kellett lenni a tempót illetően. Az első hegyre vezető út annyira nem nyerte meg a tetszésemet… A tető előtti részen 15 percen keresztül toltam a bringát a hatalmas köveken keresztül. Persze ezt Petinek még rosszabb volt átélni. Aztán hosszú gyors gurulás schotteren, majd aszfalton. Érdekes, hogy a boly leszakadt rólunk az aszfaltos gurulásnál, el sem akartuk hinni. A második hosszú mászás megkezdése előtt a frissitőpontnál feltöltöttük a kulacsokat. Na itt már nagyon szépen egyenletesen és erősen haladtunk, sorban előzgettük a versenytársakat. Miután felértünk a tetőre, a tolós rész igen meredek volt, nekem nem okozott problémát. Utána is jól haladtunk, viszont jött kb. 20 perc egynyomsávos köves, gyökeres rész a fenyőerdőben. Én ezt szépen meg tudtam oldani, sajnos Petinek okozott problémát, nem hiányzott volna egy bukás. Sajnos így a cél előtt várnom kellett rá, de ez egyáltalán nem zavart. Jól éreztem magamat a verseny közben, nem kockáztattam, és mondhatom szét sem hajtottam magamat. A Hihgh5 energy source innivalóból nálam 2 kulaccsal is elfogyott, a gélek tökéletesek voltak, kedvencem az xtreme, illetve célba érkezés után már ittam is a recovery-t. Holnap újból hosszú mászással kezdődik a szakasz, viszont meredekebb is lesz!!! persze ez sem nekünk, sem a Merida Big Nine bringáknak nem okozhat problémát, ma is nagyszerűen szuperáltak!
Két izgalmas szálon futott a történet a Tour de France 15. szakaszán, ami – bár nagyon magas hegy nem volt – nagyon nehéz domborzattal várta a mezőnyt.
Laissac-Sévérac l’Église és Le Puy-en-Velay között 189 kilométer volt a táv, és rögtön egy 1. kategóriás emelkedőt kellett leküzdeni, amire a pöttyös trikós Warren Barguil (Sunweb) kezdeményezett szökést, el is szakadtak páran. Barguil elvitte a hegyi hajrát, miközben a mezőnyből még többen csatlakoztak az elmenéshez, egy egész nagy csoport alakult ki.
A nap legnehezebb hegye előtt (aminek csúcsa 30 kilométerrel a cél előtt volt) Tony Martin (Katusha-Alpecin)akciózott még a síkon, de az emelkedő legnehezebb – helyenként 12% meredekségű – részén megfogták őt, Barguil ismét hajrázott a hegyi pontokért. Azonban a hegytetőt átszelve nem ő, hanem Bauke Mollema (Trek-Segafredo) köszönt el szökevénytársaitól.
30 másodperces összefoglaló:
Mollema 40 másodperc fölé is növelte előnyét a végig hullámos terepen, azonban egy meredek, 4. kategóriás emelkedő megfogta kicsit, ekkor támadott az üldözők közül Primoz Roglic (Lotto NL-Jumbo, akire tette a kereket Barguil. A csúcson már csak 12 mp volt Mollema előnye, de Barguilék pechjére a remekül sprintelő Diego Ulissi (UAE Emirates) is felért rájuk, innentől meg nem volt meg az összhang, hogy utolérjék Mollemát. A holland versenyző megnyerte a szakaszt, élete eddigi legnagyobb sikerét aratva.
A főmezőnyben pár kilométerrel a nap legkeményebb hegye előtt gyorsultak fel az események, az Ag2R csapata elképesztő tempót kezdett diktálni, amikor a sárga trikós Chris Froome (Sky) nem volt elöl a sorban, problémái akadtak. Froome-nak nagy erőket mozgósítva kellett visszazárkózni, mert kereket kellett cserélni, amit csapattársa, Michal Kwiatkowski protour-szerelőket megszégyenítő gyorsasággal oldott meg. Innentől izgalmas üldözés kezdődött…
A sárga trikósnak így is 45 mp hátrányt kellett ledolgozni a maximumon hajtó francia csapattal szemben. A végén még az összetett 5. helyén álló szupersegítője, Mikel Landa is lemaradt hozzá, de megoldották a felzárkózást. Ezután a hegyen egy kósza Bardet-akciót leszámítva már nem volt támadás, viszont csak a legjobb 10 maradt elöl egy Ag2R segítővel. Dan Martin (Quick Step) később a síkon akciózott és sikerült is elszakadnia, erőfeszítését 15 mp előny koronázta, amivel helyet cserélt az összetettben Landával.
Éppen jókor jött a felkérés, hogy tesztelni kéne az Alligator féktárcsákat és fékbetéteket. Egyrészt azért, mert pont volt nálam egy teszt kerék ami 6 csavaros féktárcsát fogad, másrészt jött két enduro verseny, amiből az egyik „nagy hegyek” között került megrendezésre. Ideális terep a féktesztre.
Az Alligator márka talán még kevésbé ismert itthon, pedig sok bringában futnak már a bovdeneik akár a tudtunk nélkül is, hiszen az 1976-ban, eredetileg 5 alkalmazottal alapított cég bovdenhuzal gyártással szerezte meg a hírnevét. És nem csak bringákhoz, hanem motorokhoz, és autókhoz is szállították termékeiket. 1997 óta már kereskedelmi (aftermarket) forgalomban is kaphatóak a termékeik, nem csak a gyártóknak szállítanak. Bringás vonalon a Bulletproof szettel indultak. Azóta kiszélesedett a paletta, és az európai ISO és TÜV szabványokon kívül a japán VIA-nak is megfelelnek a cuccaik.
Hazai viszonyok között nehéz is lenne fékalkatrészeket tesztelni, mert nincsen olyan pálya, ahol igazán meg lehetne terhelni a cuccot. A féktárcsa Starlite művésznéven fut, de pontos kódja HK-R19-DIY, ami 180 mm-es átmérőt, és rozsdamentes acél alapanyagot jelent. 120 grammos súlyával a filigrán kategóriába sorolható, inkább XC/AM gépekre ajánlható mint enduro-ra. Természetesen 160-as és 203 mm-es méretben is kapható. A legkisebb méret mindössze 90 grammot nyom!
Kaptunk hozzá való fékbetéteket, az XTR Trail fékekhez (de jó Shimano módra nagyjából az összes fékhez használható ez a betét), méghozzá a tartósabb „semi-metallic dual compound” azaz fél fémes kétkomponensűből. Elsőre úgy gondoltam, jobb lett volna a „műgyantás” ami jobban fog, de hamarabb kopik, végül a félfémes bizonyult jobb választásnak. A kinti pályákat nem lehet összehasonlítani az itthoni trailekkel. A Trans Julius enduro verseny második napján a brutál meredek, technikás szakaszon sikerült megsütni a fékemet, aminek több összetevője is volt. Az egyik magának az XTR-nek a felépítése. Minimális ásványi olajmennnyiség van benne (a DOT-os olaj jobban tűri a melegedést) és a gyári fékbetétje hűtőbordás, az Alligator-ból viszont enélkülit kaptunk. Egyébként létezik kétféle széria (Cool Series, és Turbo Series), amin rajta van a plusz hűtőborda. Másrészt 33 fok fölötti volt az alaphőmérséklet, ami mondható dögmelegnek. Végül ami talán az igazi döfést adta meg, az a folyamatos fékhúzás volt.
„Picit” elszíneződött
A kép önmagáért beszél, viszont hozzá kell tenni, hogy hiába színeződött el a tárcsa, visszahűlés után újra ugyanúgy fogott, sőt még forró állapotban is volt fékerő. Ez nem minden tárcsánál van így! A megoldás a rövidebb, de masszívabb féktávok vétele volt a második lejövetelkor. Így már simán elegendő volt a fékezések közötti hűtés, amit elvileg a tárcsa hullámos kialakítása is elősegít.
Ezen a részen nem volt kegyelem a fékeknek
A szinteres, és félszinteres betétek általában tartósak, de kisebb fékerőt nyújtanak mint a gyantás tesóik. Itt is érezhető volt ez, de nem annyira fékerőben, mint inkább harapósságban. A gyári XTR betétek „digitálisak”, komolyat rántanak ahogy behúzod őket. A „semi-metallic” Alligator egyenletesen fékezi a bringát, nem harap annyira, de egy ujjal így is elég húzni bárhol. Én jobban szeretem a digitálisan fogó fékeket, kezdőknek biztosan jobb a lineáris, sőt talán a bringások nagyobb része ezt szereti. Visszatérve az összetételre…a fél fémes betétek esőben is jól fognak. Ezt az utolsó szakaszon, ahol 1100 méternyi szintet kellett abszolválni, felhőszakadásban. 40-50-es tempókról satufékezések, és a saras részeken folyamatos fékhúzás. Minden a helyén volt, nem fogyott el a betét, a fékerő is konstans volt, melegedni meg nyilván nem tudott a 15 fokban és a folyamatos vízhűtéssel.
A Trans Julius után jött még egy Mecsek Enduro, ami gyakorlatilag egyáltalán nem vitte el a féket a határáig, hiszen alig 200 m szint volt 1-1 körben. Tehát elmondható, hogy hazai viszonyok közé simán ajánlható a könnyű tárcsa, plusz „sima” fékbetét kombó, a kopás minimális volt, még az élettartama felét sem érte el a betét. Aki komolyabb pályákon bringázik, annak inkább a hűtőbordás betétet ajánlom, vagy azt, hogy ne fékezzen folyamatosan. Úgy gyorsabb is a tempó 🙂
A Kellys kerékpárok KLS „házi márkája“ a kiegészítő felszerelések széles választékát kínálja a lelkes, mindazonáltal „árérzékeny“ bicajosok számára. Természetesen a más kerékpármárkák tulajdonosai is kedvükre válogathatnak a legtöbb kategóriát és színvonalat felvonultató KLS kínálatból. A most bemutatásra kerülő Telescope minipumpa kedvező árával kecsegtet, emellett funkcióját maradéktalanul teljesíti.
A KLS pumpakínálat önmagában is tekintélyt parancsoló, közel két tucat különböző méretű és teljesítményű modell közül válogathatunk: általános közlekedésre, országúti, túra- vagy MTB-használatra egyaránt. A széles paletta az egyre bővülő Kellys márkakereskedésekben kapható.
Kihúzva több, mint 50 cm hosszú!
A KLS Telescope (KP204) modell jó példa arra, hogy a pumpatestet nem kell feltétlenül bonyolult fémmegmunkálással kialakítani, a modern ipari műanyagok alacsony tömeget és megfelelő stabilitást kínálnak. A KLS Telescope az egyszerűbb kialakítás ellenére pontos mechanikát kap, a dugattyú járása finomnak mondható, a markolat pedig ergonomikus kialakítású. Érdemes kiemelni a karral működtethető szelepzárat, amely hatékonyan előzi meg a levegő megszökését.
Feladatát kétségtelenül elvégzi…
A szelepcsatlakozás a KLS Telescope esetében a lehető legegyszerűbb, a két szeleptípus közti váltás a fej szétszerelésével és megfordításával érhető el. Ez legfeljebb abban az esetben jelent nehézséget, ha több kerékpáron kell dolgozni, ha csak egy bicajon használjuk, a szelepcsatlakozást egyszer kell a megfelelő típushoz érdemes állítani. A markolat nem kihajtható, ellenben a végén található kupak eltávolításával egy kisméretű tároló tárul fel, amelyben például foltozókészlet helyezhető el. A vázra a mellékelt egyszerű műanyag bepattintó konzol segítségével rögzíthetjük fel, a pumpa emellett „utazhat“ a táskában is. A mezzsebbe hossza miatt nemigen fér el.
A szelep karral rögzíthető…
Természetesen a kerékpárpumpa esetében a működés a lényeg. A Telescope (KP204) fél méret hosszú, duplán kihúzható (teleszkóp) dugattyúja kellő mennyiségű levegőt szállít, így nem szükséges több száz karmozdulat a kerék nyomás alá helyezésére. Leginkább a városi és túrakerékpárok tömlőméretéhez passzol: a keskeny országúti kerekeknél sajnos a nyomás nem lesz minden esetben megfelelő, a ballonos MTB gumi esetében pedig rendesen meg kell dolgozni a térfogat „kitöltéséhez”.
Szerencsére többféle KLS pumpamodell áll a márkahű Kellys tulajdonosok, illetve a kedvező árat, mindazonáltal megfelelő működést igénylő kerékpárosok számára. A Telescope (KP204) az előbbi helyezi a hangsúlyt, kezelése praktikus, működése is bőven elfogadható. Ha hatékonyabb működést, igényesebb kialakítást és több funkciót kínáló pumpát szeretnénk, a KLS kínálatában ezek is szép számban megtalálhatók.
Jellemzők:
kedvező árú teleszkópos pumpa
több, mint fél méteres teljes hossz
kompozit műanyag test
dupla hosszban kihúzható (teleszkóp) dugattyú
ergonomikus markolat belső tárolóval
karral zárható szelepcsatlakozás
Presta (szingó) és Schrader (autós) szeleppel kompatibilis
konzollal a vázra rögzíthető
Hossz: 260/525 (!)
Tömeg: 96 g
Felszerelhetőség: konzol (tartozék)
Nem sokan gondolták volna, hogy pont a mai napon változik az összetett állás, mégis ez történt, a 14. szakaszon Chris Froome (Sky) visszavette a sárga trikót Fabio Aru-tól (Astana), a győzelemért pedig nem akármilyen hajrát láthattunk!
Blagnac és Rodez között 181 kilométer volt a mai penzum, a táv második felében az ardenneki klasszikusokra emlékeztető tereppel, rövid, meredek emelkedők sorával, meredek befutóval. Természetesen ma is volt elmenés, akik közül a belga Thomas De Gendt (Lotto-Soudal) próbálkozott a végén szóló akcióval, de megfogta őt a BMC és a Sunweb vezette mezőny. Talán túl korán is érték utol De Gendt-et, 15 kilométerre a céltól, innen még voltak próbálkozások, de ezeket is szerelte a BMC és a Sunweb.
Az utolsó kilométer videón:
A célhoz vezető meredek emelkedő előtt már a Quick Step is mozgolódott és a hosszú hajrát Philippe Gilbert indította 3-400 méterrel a vége előtt. Greg Van Avermaet (BMC) résen volt, de hiába a jó helyezkedés és taktika, mert Michael Matthews (Sunweb) gyorsabb volt, könnyedén kerülte ki az olimpiai bajnokot és az ünneplésre is bőven maradt ideje. A Sunweb ezzel Barguil tegnapi sikere után második szakaszgyőzelmét szerezte, náluk a hegyi trikó, már most igazán sikeres Tourt tudhatnak maguk mögött.
Az összetett menők közül a sárga trikós Aru ma látszólag ok nélkül túl sok időt kapott és elvesztette a vezetést. Nem kizárt, hogy szántszándékkal adta le a trikót az Astana a holnapi etap előtt, ahol sokkal nehezebb helyzetbe kerülhetett volna Aru, ha az Astanának kell védeni a sárgát hegyi segítők nélkül. Így a Sky-on lesz a nyomás, hogy kontrollálják a versenyt, viszont náluk az előny is. Hogy valóban „taktikai lemaradás” volt-e a mai, nem fogjuk megtudni, de nehéz elhinni, hogy a robbanékony Aru akár betegen is a sor végén ért volna célba.
Holnap rajtol a Július 16-22. között megrendezésre kerülő BIKE Transalp, az egyik legnagyobb múltra visszatekintő, leghosszabb és legnehezebb többnapos mountain bike maraton. 7 nap, 550 km, 18 000 m szint keresztül az Alpok emelkedőin.
A verseny idén, az ausztriai Mayrhofen városából indul, Zillertal-ból a Pfitscherjoch-on keresztül már első nap átszeli a mezőny az osztrák határt és innentől Olaszországban, a Dolomitokban folytatja a mezőny az útját és a megszokott módon a Garda tónál (Riva de Garda) ér véget. A szakaszok hossza 50-105 km között váltakozik, minden szakaszban legalább 2000 m szint van, a leghosszabb, legnehezebb szakasz rögtön az első nap lesz, 106 km 3120 m szinttel.
2012-ben
A verseny indulói között tudhatjuk majd Alban Lakatát is, a 2017-es Maraton Világbajnokot és több ismert arcot a többnapos mountain bike versenyek világából is. A versenyen másodszor indul a Merida Maraton Team CST és a Bikemag által szponzorált Kis József, Vas Péter duó. A srácok jól ismert tagjai a hosszútávú maraton mezőnynek, első alkalommal 2012-ben mérették meg magukat a Transalp-on, akkor a 9. helyen zártak a Masters kategóriában. Most újra szerencsét próbálnak a versenyen.
Vas Péter: Továbbra is a legnagyobb kihívás számomra a versenyek világában, ami idén ismét megvalósulni látszik – köszönet érte a Bikemag-nak és csapatomnak a Merida Maraton Team CST-nek! Kis Józsi pedig a tökéletes társ ebben. Nagyon régóta ismerjük egymást és küzdünk egy csapatban és egy ligában. Hasonló a stílusunk, nagyjából egy erőben vagyunk, ami nagyon fontos, mivel páros versenyről van szó.
Sajnos számomra a szezon egy balesettel kezdődött: térdszalag szakadás és kisebb porcleválás. Emiatt extra kihívás a verseny teljesítése, remélem így is sikeres tudok lenni (műtét pedig a verseny után…).
Kis Józsi: Hatalmas öröm számomra és persze óriási kihívás hogy ismét rajthoz állunk, állhatunk a világ legkeményebb többnapos versenyén. Petivel már régóta jól ismerjük egymást és hasonló stilusban is versenyzünk és persze megfontoltan. Szerintem 2012-ben ennek köszönhettük a nagyszerű helyezésünket, bár most is az esélytelenek nyugalmával állunk oda a csíkhoz, cél a verseny teljesítése!!! Számomra a szezon szerencsére jól alakult, semmi nem hátráltatott a felkészülésben, várom már a versenyt.
Én is szeretném megköszönni a Bikemagnak és a Merida Maraton Team CST-nek hogy segítettek a versenyen való indulásban, és hogy technikában se szenvedjünk hiányt arról a Bikefun Hungary Kft gondoskodik, hiszen a 2017-es szezonban egy Merida Big Nine 7000-es bringával gurulhatunk. Segítőnk most Holló Tibor/Bibi/ helyett Bíró Zoltán lesz, én úgy gondolom hogy vele is jó kis csapatot fogunk alkotni.
Bíró Zoltán: Hosszútávú triatlonosként egy többnapos mountain bike versenyen, hogy jön ez össze? A Merida Maraton Team CST-vel és a BikeFun Hungary Kft.-vel hosszú ideje jó kapcsolatban vagyok. Szerintem mondhatom, hogy a kezdetben szponzori kapcsolat, lassan barátivá vált. Vas Peti hívott fel, hogy szükségük lenne egy sofőrre, a Transalp versenyre. Visszakérdeztem, hogy az mi? Rövid ismertető után, amikor felvázolta, hogy igazából csak vezetnem kell és a maradék szabadidőben a gyönyörű Alpokban bringázhatok, egyből igent mondtam. Remélem hasznos edző kilométereket tudok gyűjteni, amellett, hogy mindent megteszek a versenyző páros sikeres célbaérkezéséért!
A Bikemag MTB Megatesztből a hazai kerékpáros élet egyik jelentős szereplője, a minőségi kerékpárjairól híres német gyártó, a CUBE sem maradhatott ki. Elsőként egy felső-középkategóriás XC gép, a Reaction GTC, került tesztelésre, mely karbon vázzal, XT-SLX váltószettel és számos extrával nyújt kiváló alternatívát azoknak, akik maratonozásra vagy teljesítményorientált túrázásra keresnek megbízható bringát.
A Reaction GTC vázzal szerelt kerékpárok a CUBE MTB palettáján a csúcs alatt eggyel helyezkednek el (a csúcsot az Elite modellek jelentik), felszereltségtől függően a felső-közép kategóriát testesítik meg. A tesztelt modell a legegyszerűbb felszereltségű a Reaction-ök közül (bárcsak minden kerékpárból ilyen lenne a legegyszerűbb…), de még így is bőven alkalmas akár verseny felhasználásra is. A kerékpár lelke a Reaction GTC karbon váz, mely twin mold monocoqe technológiával készül, jelenleg elérhető áron ez a legfejlettebb eljárás a karbonvázgyártásban. Ahogy a mai vázaknál már megszokhattuk, a nagyobb merevség érdekében a fejcső tapered villát fogad, erre szükség is lehet 29-es vázaknál a nagyobb erőkar és a rövidebb fejcső miatt. A középcsapágyház is szerencsére az egyik legelterjedtebb pressfit szabványt követi, később ha egy sáros bringázás után probléma lesz a csapággyal akkor szinte bárhol tudunk hozzá venni újat, ami nem egy elhanyagolható szempont. A nagyobb merevség és hajtáshatékonyság fokozásáért a hátsó „papucs” X12-es szabványú, tehát 12 mm-es átmenő tengelyű kerekeket fogad. A kerékpár 16″ és 18″ méretekben elérhető 27,5″ kerékmérettel is.
Teleszkópból a Manitou M30 modellje került a Reaction GTC-be, mely levegő rugózású, kormányról zárható és természetesen a visszaút-csillapítás is állítható rajta, számomra ez egy ismeretlen típus volt, a menettapasztalatoknál bővebben beszámolok róla. A váltást a CUBE az új 8000-es szériájú XT első és hátsó váltóra bízta, amiket az új SLX váltókarokkal mozgathatunk. Nem csak az első, hanem a hátsó váltó is direct mount rögzítésű, mely merevebb és könnyebb kapcsolatot eredményez a váz és a váltó között. A side swing-es első váltóval nehezen tudok megbarátkozni, optikailag nekem elég furcsa és a régi megoldások is tökéletesen működtek, de elhiszem a gyártóknak, hogy ilyen kialakítással könnyebb dolguk van a vázak tervezésekor. A hajtáslánc több gyártó termékéből áll össze, hajtóműből egy kéttányéros 36/26-os Race Face Æffect SL-t választott a német gyártó, fogaskoszorúból egy 11-42 11 sebességes SLX, láncból pedig egy KMC X11 került a Reaction GTC-re, egy átlagos erőnlétű kerékpáros is fel tud menni ezzel az áttétellel a meredekebb emelkedőkön és a lejtőkön sem fogy el túl hamar.
Elöl-hátul Shimano Deore agyakra és a CUBE saját felnijére épített kerekeken gurulhatunk, melyek megfelelő karbantartás mellett sok-sok ezer kilométeren keresztül lesznek megbízható társaink. Habár a német gyártó a Schwalbe Tough Tom – Rapid Rob párossal szerelte a kerekeket, amik nem az alacsony tömegükről híresek, az EX21 felnik tubeless ready kompatibilisek, tehát megfelelő külsővel átalakíthatjuk a kerekeket belső nélkülivé és jó pár grammtól megszabadulhatunk onnan, ahonnan a legjobban számít.
A fékek kicsit kilógnak a Reaction GTC felszereltségéből, belépő szintű Shimano BR-M315-ösök, bár a japán óriás arról híres, hogy ezen a szinten is képes jól működő fékeket gyártani, ráadásul a CUBE elöl 180-as tárcsával kínálja ezt a kerékpárt, ami jótékony hatással van a fékerőre.
Saját márkás kiegészítőket találunk a kerékpáron, amik erőteljesen emlékeztetnek a Syntace alkatrészekre, nem véletlenül. A Cube tisztában van a kiegészítők fontosságával (egy rosszul megtervezett kormányon az arcod épsége múlhat) ezért a Syntace mérnökeivel terveztették meg ezeket az alkatrészeket. (A Syntace arról lett híres, hogy egyedülállóan könnyű alkatrészeire minden esetben 10 év garanciát vállalnak, versenyszerű felhasználás esetében is! Ez még a 102 g-os 100 mm-es alu stucnijukra is igaz.) A Cube még egy kompett Syntace tesztlabort is épített a fejlesztő központjukba, így a kivételesen szigorú tesztekkel ők is folyamatosan ellenőrzik a minőséget. Ez garantálja, hogy a megszokott saját márkás alkatrészek minőségénél jelentősen jobbat kapjunk, de mivel maguk gyártják, emészthető az áruk.
A bemutatás után végre következzenek a tapasztalatok. Az eplényi Bringaarénában kaptam meg tesztre a Reaction GTC-t, pár apróságon (nyereg, kormány) kívül már mindent beállítottak rajta nekem. Szokásomhoz híven először körbejártam, megnéztem rajta minden apróságot és csak utána ültem fel rá. Nagyon ismerős volt a kerékpár, mert tavaly hetekig használtam egy 2016-os Reaction-t, így azzal elég jól sikerült összenőnöm. A váz formára és technikai tartalmát tekintve a mai felsőkategóriás karbon vázakat idézi, a megjelenése is tetszik nekem, szeretem ezt az egyszerű német irányvonalat, bár ez teljesen szubjektív dolog. A teleszkóp foglalkoztatott nagyon a kerékpárból, mert már majdnem egy évtizede, hogy utoljára Manitou villát használtam és akkor éppen mélyrepülésben volt a cég. A lábon található táblázat szerint felfújtam a kamrát és megnyomkodtam, bizony mozgott, könnyen indult meg és kellően gyors volt az M30, nem is emlékszem, hogy mikor találkoztam ilyen jól mozgó Manitou teleszkóppal (talán soha?).
Az első utunk nem is vezethetett volna Eplényben máshova, mint a sípálya tetejére, ahonnan indulnak a trail-ek. Ehhez persze meg kellett mászni a teljes hegyet, ami tökéletes alkalom volt arra, hogy leteszteljem mit tud felfelé a Reaction GTC. Ketten mentünk fel a hegy tetejére, Thommey egy elektromos rásegítéses bringával, én meg a Cube-bal, emiatt rendesen kellett „szednem a lábam”, hogy le ne maradjak, ráadásul a testem sem pihente még ki a hétvégi versenyeket, ilyenkor nem igazán megy a pörgetés, hanem állva, nagy áttételt gyötörve tudok mászni. Nagyon szépen haladt a Reaction felfelé, érezhető volt, hogy kellően merev a hátulja, kevés energia veszik el hajtás közben, valószínűleg ebben nagy szerepet játszik a 12 mm-es átmenőtengely. A köves meredeken persze már le kellett ülnöm, itt is szépen ment felfelé a bringa, nem volt kérdés, hogy ezt a kerékpárt mászásra tervezték.
A tetőre felérve Thommey meggyőzött, hogy menjünk le a DH pályán, szívem szerint én az XC nyomvonalat választottam volna, de ő azzal nyugtatott, hogy nagyon könnyű. A meredek szakaszokon nem volt igazán elemében alattam a Reaction GTC, a teleszkópba mindenképpen többet kellett volna fújnom, mert nagyon lineárisan mozog az M30 és az ajánlott gyári nyomáson többször teljesen elfogyott az útja, ráadásul személy szerint én a keményebb teleszkópokat szeretem, így nagyon furcsa volt a bringa irányítása. A fékhatás elég szerény volt ide, bár a fékek az egész teszt alatt nem igazán fogtak jól, lehet ez a típus csak ennyit tud, bár a saját fékeim is ebből a kategóriából valók és azok sokkal jobban fognak. Végül épségben lejutottam a DH pályán, sőt így is bőven voltak élvezhető szakaszok, ha éppen nem kellett a „kézenállást gyakorolnom”. A következő körökre már beállítottam a stílusomnak megfelelő nyomást a teleszkópba és az XC ösvényeket választottam, egyértelműen ide született a Reaction GTC és így már az irányítása is teljesen rendben volt. A merev hátsórész ellenére a váz kényelmes, szerencsére nem egy használhatatlanul merev vázat terveztek a német mérnökök, a komfortot tovább növeli a 27,2 mm-es nyeregcső, ami a vázon felül elég jó rezgéselnyelő képességgel bír. A váltók terhelés alatt is szépen váltottak, az SLX-XT páros már számtalanszor bizonyítva remekül működött és a vegyes hajtáslánc ellenére sem volt gond a váltás minőségével. A Race Face hajtómű kicsit egyszerűnek tűnt, de használat közben észre sem vettem, hogy nem Shimano van alattam, tehát tökéletes alternatívája lehet a japán gyár termékeinek. A klasszikus Schwalbe külső párosra egy rossz szót sem lehet mondani, nem véletlenül szerelnek vele ennyi kerékpárt manapság.
A kerékpár tömege 12,1 kg pedál nélkül, ami nem kevés, viszont nem igazán érezhető használat közben, ebben nagy szerepe lehet annak, hogy a váz kevés energiát nyel el a hajtás felől és ez ellensúlyozza a nagyobb tömeget. Viszont könnyen és olcsón tudunk jó pár grammtól megszabadulni, ha a drótos külsőket könnyű belső nélkülire cseréljük, ami a menetkényelemre is jótékony hatással lesz. További grammokért már mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk, de ebben az esetben már lehet érdemes inkább egy drágább Reaction modellt választanunk. Ahogy a bevezetőben is említettem, a kerékpár jelenlegi állapotában is tökéletes maratonozásra, túrázásra, ráadásul ezen az áron nincs túl sok ellenfele a piacon.
A hajtáshatékonyságot növelő erősítés a középcsapágyház körül
A 42-es lánckerékkel szinte mindenhova fel lehet mászni
Az összes termékét Németországban előállító SKS számos kiváló műhely- és minipumpát kínál, az állópumpák frontján például a Rennkompressor etalonnak számít a kerékpárboltokban és -kölcsönzőkben. Az Airkompressor 12.0 műhelypumpa a legendás „nagytestvér“ a gyártó által „amatőrnek“ titulált változata, ami szerencsére nem a minőségben vagy a pontos működésben mutatkozik meg, hanem leginkább az árcédulán lelhető fel.
Az SKS Airkompressor 12.0 nem tucattermék, és a gyártóval szemben mi egyáltalán nem neveznénk „amatőrnek“! Közkedvelt típus, renoméja van, magas színvonalat és a megbízhatóságot kínál. Érdemes megemlíteni, hogy a 1921-ben alakult patinás márka egyedülálló módon minden termékre 5 év garanciát vállal, ugyanúgy a csúcsmodelljeire, mint a hazai kerékpárosok számára megfizethetőbb modellekre. Az Airkompressor 12.0 az utóbbi szegmensben szerepel, de a vér nem válik vízzé!
Kezdjük ott, hogy a hengertest acélból készül, dugattyúja rendkívül hosszú következésképpen kevesebb erőfeszítéssel érhetjük el a kívánt nyomást. Hatékonyan, a legendás Rennkompressor-hoz hasonlóan gyorsan dolgozik, egy 23 mm országúti köpeny esetében a tipikus 6 Bar nyomást mindössze 20 lenyomással biztosíthatjuk. A szelepcsatlakozást a német fejlesztők a megbízható Multivalve rendszerre bízták, amely mindkét szeleptípust átalakító vagy szerelés nélkül kezeli. Otthoni használat esetén ez különösen üdvözítő. További fifikás megoldás, hogy a tömlő egyszerűen felakasztható a markolatra, azaz nem kell bilincsbe bujtatással vesződni.
Külön kiemelnénk az óriási méretű, már-már faliórát idéző nyomáskijelzőt. Habár a talpnál elhelyezett, az idősebb, kissé megfáradt szemek is könnyedén megbirkóznak a számok leolvasásával. Az Airkompressor 12.0 - alig meglepő módon - 12 Bar-ig kalibrált, és ezt az értéket különösen nagy erőfeszítés nélkül ki is pörgeti. Habár dugattyúátmérője nem kifejezetten nagy átmérőjű, egy 2,3”-os monti kerék felpumpálása sem jelent nagy fáradságot.
A szelepfej a markolatra felakasztható: ilyen praktikus megoldások jellemzik a német SKS kerékpáros kiegészítőket!
A műanyag talp stabilitása a kérdéses pont a szokásosnál kissé magasabb felépítésű pumpa esetében, és talán a műanyag markolat lehetne tapadósabb, kellemesebb fogású. Az Airkompressor 12.0 esetében mindössze eme két részletben lelhető fel az „amatőr” orientáció. Egyébként a működés tekintetében a 10 ezer forintos vételárát meghazudtoló, az SKS renoméjához illő műhelypumpát kapunk. A szokásos fekete mellett az Airkompressor 12.0 fehér színben is elérhető, ami ugyancsak kiemeli a műhelypumpák kínálatából. Mindazonáltal a bicajt gyakran szerelők, karbantartók szerintünk jobban járnak a sötét változattal, amelyen nem látszik az olajos ujjak lenyomata!
Jellemzők:
professzionális színvonalú, megfizethető műhelypumpa
masszív acéltest
Multivalve szelepcsatlakozás
minden szeleptípussal kompatibilis
rendkívül nagyméretű nyomásmérő
fekete vagy fehér színben
Made in Germany (!)
5 év garancia
A nagyon rövid hegyi etapok a legtöbbször különlegesek egy nagy körversenyen, ilyenkor sokkal vadabb lehet a tempó, mint általában. Ma sem volt ez másképp a Tour de France 13. szakaszán…
Saint Girons és Foix között csak 101 kilométert kellett teljesíteni, három hegyen jött át eközben a mezőny. Gyakorlatilag a rajttól megkezdődtek az akciók és az első hegyen már a nagymenők is megmozdultak. Talán várható is volt, hogy Alberto Contador (Trek-Segafredo) ma támadni fog, vele tartott Froome legjobb formában lévő segítője, Mikel Landa (Sky) is, a korábbi szökevények közül senki nem bírta a tempójukat.
A sárga trikós Fabio Aru (Astana) segítők nélkül maradt, sőt, a Tourt bombaformában kezdő Jakob Fuglsang ma fel is adta a Tourt, és a mai verseny alakulását nézve nehéz napok várhatnak az olasz fiúra a következő hegyi etapokon. Contador és Landa mögött a Nairo Quintana (Movistar), Warren Barguil (Sunweb), Michal Kwiatkowski (Sky) trió alakult ki a második hegyen, de a harmadik – legnehezebb – emelkedőn Kwiatkowski visszamaradt segíteni Froome-nak.
A főmezőny már a második hegyen jelentősen megfogyatkozott, de Arunak az UAE Emirates és az Ag2R versenyzőin kívül nem segített más. Landáék előnye volt, hogy megközelítette a 3 percet, ami már virtuális sárga trikót jelentett a Sky versenyzőjének. A harmadik hegyen is maradt a két perc környéki előny a sárga trikós csoportjával szemben, azonban Quintana és Barguil felértek a spiccre, így az utolsó lejtmenetet már négyen abszolválhatták.
Eközben az esélyesek csoportjában nem nagyon voltak akciók, egy ideig Dan Martin (Quick Step) diktálta a tempót. Amikor utolérték Kwiatkowskit, Froome próbálkozott párszor a meredeken végződő emelkedőn, de nem sikerült megtörnie Arut. A lejtmenetben a két csoport homlokegyenest ellentétes dinamikával, de hasonló sebességgel haladt. Elöl Landáék folyamatos tempóval tekertek, az esélyesek csoportjában pedig akciót megállás, majd újabb akció követett.
Az utolsó kilométer videón:
A hajrára elöl négyen érkeztek, és Barguil vette legjobb íven a cél előtti kanyart, kedvező helyzetből sprintelhetett, a többieknek már esélyük sem volt kikerülni. Quintana második, Contador harmadik, Landa negyedik. Az üldözőktől Martin és Yates tudott kicsit elszakadni, ők 1:39-, Froome és Aru pedig 1:48 hátránnyal érkeztek. Összetettben Landa így feljött az 5. helyre 1:09 perc hátránnyal további opciót hagyva a Sky-nak Aru támadására a későbbiekben.
A francia székhelyű Zéfal több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a pumpagyártás terén, számos modelljüket használják kerékpárszerelő műhelyek, kerékpárkölcsönzők. Hasonlóképpen széles a Zéfal hordozható minipumpa kínálat, apró, de mégis hatékony eszközökkel oldhatjuk meg az út közben elszenvedett defekt megjavítását. A Profil Travel a két pumpatípus közti űrt hivatott betölteni.
A Profil Travel emellett pillekönnyű felépítéssel rendelkezik, ötvözött alumínium pumpatestet és dugattyúrúdat alkalmaz, amely meglepően alacsony tömeget tesz lehetővé. A súlyos műhelypumpákkal szemben „tokkal-vonóval” mindössze 340 grammot nyom a mérlegen! Emellett egy hordzsákot is kapunk a pumpához, „tálcán kínálva“ magát a szállításra.
