Mondjuk ki, vicc a köbön, ami a Tour de France-on történik. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) visszavonta Rigoberto Uran (Cannondale-Drapac), George Bennet (Lotto NL Jumbo) és Serge Pauwels (Team Dimension Data) 20 másodperces időbüntetését…
Uran mégsem szenvedett hiába
Ahogy már beszámoltunk róla, tegnap a zsűri szabálytalan frissítésért szankcionálta a három versenyzőt, akik az utolsó 10 kilométeren belül is felvettek kulacsot, pedig ott már ez nem volt engedélyezett. Azonban ugyanekkor a francia Romain Bardet (Ag2R) is frissített, ő nem kapott 20 mp büntetést.
Némi meglepetésre az UCI ma megváltoztatta a döntést, de nem Bardet-t sújtotta szintén 20 mp-vel a szabálytalanságért – aki ezzel Uranhoz hasonlóan 20 mp-vel távolabbra került volna a sárga trikótól – hanem visszavonta az Uranra, Bennetre, és Pauwelsre kirótt 20 másodpercet. Indoklás is van: a rendkívüli körülmények miatt akadályozva voltak a versenyzők kísérőautói a frissítéshez.
Peter Sagan kizárása után ismét egy ellentmondásos döntést hozott a Tour de France zsűrije és ismét egy francia versenyzőt hoztak ezzel kellemetlen helyzetbe, Rigoberto Uran-tól (Cannondale-Drapac) pedig értékes másodperceket vettek el…
Rigoberto Uran hiába küzdött derekasan a 2. helyért és az időjóváírásért, a végén 20 mp-t veszített…
Tegnap a 12. szakasz vége után nem sokkal olvashattuk, hogy a zsűri 20 másodperc időbüntetést adott szabálytalan frissítésért Rigoberto Uran (Cannondale-Drapac), George Bennet (Lotto NL Jumbo) és Serge Pauwels (Dimension Data) számára. A szabály szerint a táv első és utolsó felében – a 12. szakaszon ez az utolsó 10 km-t jelentette – nem szabad már frissíteni, a megnevezett versenyzők mégis felvettek kulacsot.
A büntetéssel még nem volna baj, észre is lehet venni, meg nem is az ilyet, ha észreveszik, a szabály szerint járhat a büntetés. Ami ismét borzolja a kedélyeket, hogy a szakaszgyőztes francia versenyző, Romain Bardet (Ag2R-La Mondiale) ugyanígy tett (amit az azóta gondosan mindenhonnan leszedetett videófelvétel is bizonyít), ő azonban mégsem kapott büntetést. Hasonló a helyzet, mint amikor a 4. szakaszon Arnaud Demare (FDJ) nem kapott büntetést a keresztezésért a sprinten, miközben Sagan-t kizárták…
Uran így 35 mp helyett 55 mp hátránnyal áll a negyedik helyen, ami az idei kiélezett versenyen akár a dobogós pozícióról is dönthet majd…
Mit lehet kezdeni egy ilyen nehéz fekete döggel, ami 29-es kerekeken gurul és még csak nem is enduró geometriával kecsegtet a lejtők felé pillantva? Kurvajókat bringázni. Utóbbi két szóval is össze tudnám foglalni a lényeget a Ghost SL AMR 5 AL-lel kapcsolatban, de ennél azért több dologról lesz szó a tesztben.
Hosszú évek óta zajló folyamat, hogy nőnek a rugóutak, laposodik a fejcsőszög, szerte a világon az „átlagos” mountain bike-osok körében is egyre népszerűbbek a trail és all-mountain bringák (a két kategória sokszor van átfedésben). Hozzám is egyre közelebb állnak, és a Ghost SL AMR 5 AL is megerősített ebben. Nem volt még olyan rég, amikor az all-mountain gépek 120 mm-t mozogtak elöl-hátul és ne feledkezzünk meg róla, hogy akkor még 26-os kerekeken gurultak. Ezek a kategóriák mindig is a „just for fun” mountain bike-ozást jelölték, az éppen aktuális divatnak megfelelően. Ma ez a 130 mm-t mozgó 29-es fully pont ezt a vonalat képviseli.
Szoktam mondani, hogy a Hármashatár-heggyel hasonló ütemben öregszünk… A néha extrém esőzések egyre jobban kimossák a kövek közül a földet, az agyagos talajon egyre több, egyre mélyebb keréknyom jelenik meg. Ennek – és az évek múlásának is – köszönhetően nekem is egyre jobban esik a nagyobb rugóút, a kényelmesebb bringa. Egyre jobban értékelem a biztonságot is a mínuszos grammokkal szemben. Miközben 10 éve még annak örültem, hogy valahol sikerült egyre ügyesebben lejönni egy merevfarú XC-géppel, most ugyanott sokkal jobban esik gyorsabban és biztonságosabban ereszkedni egy olyan trail-fullyval, mint a Ghost SL AMR. Az meg egyre kevésbé zavar, hogy egy perccel később érek fel a lejtő tetejére.
Amikor kiválasztottam a tesztbringák közül a 29-es AMR-t, azt gondoltam, egy régi jó ismerőssel biztosra megyek, hiszen a 2016-os 27,5-es kerékméretű változatot már próbáltam tavaly. Nos – bár tulajdonképpen műszakilag teljesen ugyanaz – a 29-es kerekekkel teljesen más a gép. A felfüggesztés viselkedése az alkatrészek működése hasonló, de a különbség ugyanaz, mint a kisebb és a nagyobb kerék között: ez a bringa átmegy mindenen. Ez a kerékméret ezzel a rugóúttal szerintem nem az igazán ügyes és igazán technikás lejtőmenőknek való, hanem a hozzám hasonlóknak: akik XC/maraton szinten adták elő a mountain bike-ozást világ életükben, viszont vágynak rá, hogy eggyel komolyabb sebességi fokozatban, ugyanakkor biztonságosan száguldozhassanak azokon a lejtőkön, melyek abszolválása XC-géppel sokkal nagyobb koncentrációt igényelne.
A geometria is ezt támasztja alá, hiszen ez nem egy enduró-gép lapos szögekkel. Tulajdonképpen átlagos terepre tervezték, ahol esetleg nagyobbak a kövek, vagy ahol néha nagyobb sebességgel szeretnénk döngetni. Emelkedőn pontosan az a határeset, amikor még egyáltalán nem érezzük kényelmetlennek a mászást, nem ellentétes a felfelé tekerés a bringa karakterével, csak éppen lassabban haladunk, mint egy XC-mountain bike-kal. A láncvilla viszonylag rövid, így megmaradt az a játékosság és agilitás is, ami már a 27,5-es kerékméretű AMR-nek is sajátja volt. Amivel többet ad ez a 29er, a már többször is említett nagyobb biztonságérzet. Nyilván áldozatot is kellett hozni ezért, a 29-es AMR nehezebb a 27,5-esnél.
A Ghost egyébként éppen 2017-re egészítette ki a 2016-ban újratervezett AMR modellcsaládot a 29-es kerékmérettel, így lett teljes a választék. Az új AMR-ekről tudni kell, hogy a különböző rugóutas vázakat is ugyanazokból az elemekből építi a Ghost. A csalafintaság a rugóstag alsó szemét a vázhoz kötő link, ami cserélhető, fordítható, így más szemtávolságú rugóstaggal a váz is más rugóutat ad ki. Vannak is a kínálatban ennek megfelelően 130, 140, 150 mm-t mozgó különböző AMR modellek, karbon vagy alumínium első háromszöggel, 19-es vagy 27,5-es kerékmérettel, több kategóriát lefedve. A sematizálásnak köszönhetően bizonyos forgáspontokat, a hátsó – minden esetben – alumínium hátsó háromszög elemeit költséghatékonyan tervezik, ami később a vételárban is meglátszik (és nem a minőség rovására).
Az AMR vázak felfüggesztése négyforgáspontos, FSR rendszerű, ami egy valamirevaló rugóstaggal több bringázási stílushoz is ideális. Az új RockShox Deluxe RT kiváló választás, a Solo Air levegős tag nincs agyonbonyolítva, de minőségi kidolgozású és hibátlanul működött. Kétféle kompresszió-csillapítás kapcsolható: nyílt és pedálozás. A nyílt állásban az FSR felfüggesztéssel hiperérzékeny a rendszer. Valamit veszít az érzékenységéből a „pedal” állásban, de még mindig „rendesen” mozog, viszont rendesen a súlyunkhoz beállítva a pedálozás hatására nem fog összevissza pogózni. Bemozdul, de csak annyira, ami még tényleg nem zavaró tekerés közben, emelkedőn sem. Így nem látom értelmét egy ilyen bringán a teljesen zárt tagnak.
A hátsó traktusból érdemes még kiemelni a láncvillákat összekötő X-Yoke megoldást, amiben a fékkábelt és a váltóbowdent is ötletesen elvezették, nem utolsósorban tökéletes védelmet biztosítva így. A kábelek egyébként belül futnak, csak a váltók és a fék közvetlen közelében bukkannak elő. A 29-es AMR hátul más Boost szabványú, azaz 148 mm-es tengellyel érkezett. További érdekessége a váznak a Disconnect Brake Mount fékkonzol, ami a magához a tengelyhez kapcsolódik, így független a váz mozgásától. Így a fékezés nem hat a felfüggesztés működésére. Csavarodás szempontjából nem tapasztaltam problémát, egyben van az egész bicó, nem is csörög, nem zörög. Ahhoz képest, hogy sikerült rövid láncvillahosszt alkalmazni, a sárférőhely is istenes, bár manapság a pluszos gumik világában erről kár is beszélni.
Elöl a Rock Shox egyszerű de nagyszerű villája a Yari teljesít szolgálatot, az amerikai gyártó a közép- és felső középkategóriában nagyon jó ár/érték arányú telókat kínál manapság, nem véletlen, hogy sok gyártó építi a bringába ezeket. Sokszor nehéz találni érveket, miért is lenne értelme egy drágább – akár Rock Shox – modellt szerelni a bringába. Érzékeny, jó a becsúszó felületkezelése, finoman mozog, jól kihasználható a rugóút. Személy szerint a lockoutot nem hiányolhat, amennyiszer egy trail bringán szükség van a teló zárására, azt lenyúlva a vállhoz is meg tudjuk tenni. Ami viszont nagyszerűen működik a kormányról vezérelve, a Kind Shock LEV Integra Dropper Post. MINDIG pontosan tette a dolgát, nem rúg tökön, de nem is lassan emelkedik fel, egy idő után egyre többször kapcsolja az ember és egyre kevésbé tűnik fel, hogy milyen fontos alkatrész a biztonságosabb lejtőzésekhez.
Az alkatrészekről túl sok érdekeset nem tudok írni, ami mindig pozitív. Az új Shimano SLX szett az XT szintjét hozza, váltásban, fékezésben is (bocsánat, a hátsó váltó ténylegesen XT). Amit azért külön megdicsérnék, hogy az első váltás elképesztő pontos és gyors, határozott, minden körülmények között. És természetesen jó, hogy duplatányér van elöl, a termékmenedzser megelőlegezte, hogy ezzel a bringával szívesen tekernek majd felfelé is hosszabb emelkedőkön. Tudom, „ős-montisok” a Race Face cuccokra heves érzelmekkel tekintenek, nos, a kerekeken ez a márkanév olvasható. Valójában semmi különös, a bringába illenek. A Michelin Wild Grip R Advanced 2.25 gumikat viszont én cserélném, nekem fölöslegesen „túlméretezettek” 900 grammos tömegükkel. Nem szaggatok ezerrel a sziklás terepen, Egy ilyen össztelós bringához 2,25-ös méretben találnék kedvemre való gumit minimum 200 grammal könnyebb kiadásban. Csak hogy mégis foglalkozzunk a grammokkal…
Összességében ha a „just for fun” bringázás szempontjából közelítek a Ghost SL AMR 5 AL felé, még az általam megszokott mountain bike-okhoz képest nagyobb tömeget sem tudom felróni, menet közben nem gondoltam rá egyszer sem. Ellenben nagyon jól balanszíroztak tervezői a különböző felhasználási területeken mutatott teljesítmény tekintetében. Remekül kihasználható a kerékpár, ha már nem adnám a fejem néha versenyzésre, biztosan valami hasonlót választanék. Ha nem vagyunk a lejtő királyai, egyszerűen nem fogjuk tudni kihasználni a nagyobb rugóutas és lejtőző geometriával rendelkező gépek előnyeit. Pont egy ilyen trail-bringa az, ami bárhol bevethető. Az ára 859 990 Ft, ennél nagyságrendileg (több mint 100 000 Ft-tal) csak online értékesítésben találunk olcsóban bringát ebben a kategóriában. A váz viszont van annyira jó és kiforrott konstrukció, hogy megkapja az ajánlott címkét a teljes kerékpár, jó vétel!
A számos nemzetközi díjban és elismerésben részesült Topeak MiniRocket iGlow az innovatív kerékpáros felszereiről méltán híres márka egyik legérdekesebb fejlesztése. A MiniRocket iGlow a funkcióintegráció jegyében született: ha útközben defektet kapnánk pumpaként szolgál, illetve hátsó világításként, ha esetleg ránk esteledne!
A defekt a kerékpározás során a leggyakoribb meghibásodás, így fontos, hogy utunk folytatásához legyen nálunk hordozható kerékpáros pumpa és póttömlő. Emellett sok esetben nem tudhatjuk előre, mikor térünk haza, azaz a pumpához hasonlóan a világítás biztosítása is elengedhetetlen. (Nem utolsósorban a KRESZ a kerékpárostól ennek meglétét meg is követeli.) A bicajosok eme tartozékokat rendszerint külön-külön vásárolják meg és cipelik magukkal. Ha ily’ módon összetartoznak, akár lehetnének integráltak is!
A Topeak fejlesztők fejében pattant ki először a fenti gondolatmenet: a két eszköz, azaz a hátsó lámpa és a pumpa könnyedén egyesíthető. A kerékpár megjelenése letisztultabbá válik, megjelenése különlegesebb, az integráció pedig alacsonyabb tömeget eredményez. Nem utolsósorban a kerékpárosnak indulás előtt kevesebb cucc bepakolására kell figyelni, kisebb az esélye, hogy valamit otthon felejt.
Eggyel kevesebb dolog, amit otthon felejthetünk…
A Topeak MiniRocket iGlow integrált optikai szállal ellátott teljes értékű minipumpa, amely több innovációs díjat is elnyert. A gumírozott kapcsoló, az alumíniumból készült szeleprögzítő kar, illetve a megerősített, áttetsző műanyag pumpatest egytől egyik ötletes, funkcionális megoldás, az ilyen fifikás ötletek miatt szeretjük a Topeak kerékpáros kiegészítőket. A világító optikai szál különleges fényt ad, ráirányítva a gépjárművezetők figyelmét.
A MiniRocket iGlow finom és relatíve hatékony működést biztosító pumpa. Habár mindössze 10 cm-es dugattyúhosszal rendelkezik, a vártnál több levegő szállítására képes. Az elérhető maximális nyomás országúti kerekek esetében papíron 11 Bar, de belátható időn belül és nem túl nagy erőfeszítéssel 5-6 Bar mindenképpen biztosítható. A legtöbb kerékpárhoz és bicajos termethez ez már elegendő.
A szelep zárása pontosan működő csapos karral történik, a levegő tehát pumpálás közben nem szökhet meg. Az anodizát alu kar nemcsak tetszetős, hanem működtetése is finom. A szelepcsatlakozás szingószelepet fogad, amely úgyis jobb megoldásnak számít, mint az autószelep. Érdemes a kerékpáros a tömlőket ilyen rendszerre cserélni.
Lássuk mit tud a I-Glow fényforrás! A biztosított fénymennyiség egyáltalán nem lebecsülendő: intenzívebb, mint a legtöbb egyszerű hátsó villogó esetében. A bekapcsoló gomb a pumpanyél végében található, ezen kétféle üzemmód áll rendelkezésre, villogó fénnyel a gombelemek 100 óra működést tesznek lehetővé. A MiniRocket iGlow a mellékelt praktikus konzollal a nyeregcsőre rögzíthető, de akár a támvillára történő elhelyezés is szóba jöhet. Természetesen a MiniRocket iGlow vízálló, strapabíró, megbízható kiegészítő, ahogy azt a Topeak termékek esetében már megszokhattuk.
Véleményünk szerint a “pumpavilágítás” praktikus megoldás. Beszerzésével és használatával két legyet ütünk egy csapásra, megjelenése különleges, és számos előnnyel kecsegtet. Mivel a minipumpa egyébként is vészmegoldás – rendszeres használatra nem ajánlott – nem jelent nagy gond a nagyobb pumpákhoz képest szerényebb teljesítmény. Remélhetőleg nem sokszor kell majd a MiniRocket iGlow-t használni: defektet szerelni senki sem szeret! Nagy igazság, hogy a legjobb pumpa és világítás az, amelyik valóban nálunk van: a MiniRocket iGlow pedig mindig a nyeregszáron figyeli a már megtett utat…
Jellemzők:
minipumpa és hátsó világítás egyben
számos nemzetközi innovációs díj és elismerés
minőségi alapanyagok és kidolgozás
pontos, finom működés
alacsony tömeg (figyelembe véve a világítás funkciót)
1 db Super Bright Red LED fényforrás
3 db LR44 elem
folyamatos/villogó üzemmód
60/100 óra műküdés üzemmódtól függően
Hossz: 175/255 mm
Tömeg: 67 g
Felszerelhetőség: nyeregszárra (a világítás funkció biztosítására)
Blazsó Mártontól (Mesterbike 575 Team) kaptunk egy beszámolót a múlt hétvégén, az osztrák-magyar határhoz közeli Weizben rendezett mountain bike cross-country eliminator versenyről, ahol ő és Prájczer Péter is indult magyar részről:
Auer már másodszorra hívott meg a rendezvényükre, ezért idén úgy döntöttem, most tényleg elmegyek, ha már ilyen kitartóan szeretett volna vendégül látni. A mai napig nem tudom hogyan talált rám, de az eredményeimre nézve hízelgő!
Maga az esemény a magyar határhoz és Grazhoz közeli kisvárosban Weizben rendezett „city race” pontosabban XCE verseny. Meg kell jegyeznem, hogy ez a szakág mountain bike-on belül a lehető legmesszebb áll tőlem (legalábbis a jelenlegi fizikai adottságaimat ismerve). Egyébként kis gringó koromban mindig versenyeztünk a városban és akkor mindenkit legyőztem (ha jól emlékszem).
Persze volt, hogy nekimentünk bácsiknak, meg majdnem széttörtünk pár kirakatot véletlenül. Szeretek ugratni, meg max sebességen döntögetni a bringát 10 cm-re a kint sörözgető lakosoktól. Itt sem volt máshogy, csak itt bácsikat nem lehetett fellökni, mivel szuperül le volt kordonozva az egész kör. Kirakatot viszont lehetett volna rombolni, ha nagyon elnézed a kanyart.
Az egész időmérővel indult. két kört kellett megtenni egy rövid pályán. Az egész összesen 1,5-2 perc. A pályában volt kis rönksor, két nagyobb farönk, két ugrató, „S” kanyar. Igen élvezetes és gyors lett. Kb. huszon-pár induló volt a versenyen, köztük pár nagyágyú a szakágból és köztük Prájczer Peti is, akinek addig csak a nevét és munkásságát ismertem, de személyesen is nagyon jó arc, és komoly versenyző.
Nekem 9. időt sikerült mennem az időmérőn. Utána a megszokott négyes indítás, amiből két lassú ember kiesik. Sajnos a legjobb nyolc közé nem sikerült bejutnom, mert eltaktikáztam a dolgot. Azt hittem három körös lesz a kvalifikációs futam, de csak kettő volt. Kicsit lassan patentoltam be a rajtnál és ketten megelőztek.
Volt egy nagyobb testű srác, aki nagyon ügyes volt. A második körben akartam elmenni, de az egyik favorit valószínűleg a haverja sokkal gyorsabb lett volna nálunk, de nem szakadt el, hanem zárta a mindig szöget, hogy ne tudjak előzni. Gondoltam a harmadik körben, már annyira ki lesz a srác, hogy könnyen megelőzöm, kicsit kivártam, aztán hirtelen vége lett a második kör után.
Kicsit bosszús voltam, tanultam belőle, de ami a legfontosabb, hogy szuperül éreztem magam! Peti megszerezte az előkelő 3. helyezést, nagyon rangos döntőben és gazdagabb is lett párszáz euróval. Sajnos azt már nem láttam, mivel indultam Fenyvesre aludni, mert másnap Duna Maraton.
Remek, hangulata van egy ilyen rendezvénynek 2 kommentátorral, sok nézővel… Talán azért nem lett olyan népszerű, mint pl. a maraton vagy az XCO, mert kevés ember mer beáldozni pár perc versenyzésért hosszú utakat, de aki a közelben van, mindenképp menjen el egy ilyenre. Talán jövőre pont ide!
Furcsán alakult a Tour de France 12. szakaszának vége, melynek végén Chris Froome (Sky) úgy elkészült az erejével a meredeken, hogy trikócserére került sor.
Hosszú nagyon nehéz nap várta a kerekeseket a Pireneusokban, ráadásul picit hűvösebb, ködös idő volt a hegyekben (ami mellesleg Chris Froome-nak nem éppen a kedvence). Pau és Peyragudes hegyi befutója között 214 kilométert kellett teljesíteni, a táv második felében három nagy heggyel, plusz a 20% meredekségű befutóval.
A szökevények közül a fifikás Steve Cummings (Dimension Data) nézte ki a mai napot, de nem járt szerencsével, az utolsó nagy hegyen megfogták. A főmezőny és a Team Sky komoly tempót diktált már a második komoly emelkedőn is, nagyon kevesen maradtak, gyakorlatilag csak a top10 esélyesek. Gondjai voltak a tegnap bukásba keveredő Jakob Fuglsangnak (Astana), ő volt az első leszakadó a nagyobb nevek közül.
Úgy tűnt a Sky tempóját ma senki nem tudja kikezdeni, még amikor kiegyenesítettek egy körforgalmat, akkor is megvárta őket az esélyesek csoportja… Az utolsó hegyen Michal Kwiatkowski, majd Mikel Nieve és Mikel Landa diktálta az iramot, Nairo Quintana (Movistar) leszakadt, a favoritoktól pedig egyetlen támadást sem láthattunk. Egészen a 20% meredekségi utolsó 500 méterig, amikor George Bennett (otto NL-Jumbo) ritmusváltása után Fabio Aru (Astana) robbantott.
Az utolsó kilométer videón:
Fura, de Landa tempója éppen kapitányát, a sárga trikós Froome-ot rogyasztotta meg legjobban, a meredeken ő szenvedte a legnagyobb hátrányt, és már Bennett akciójánál is lehetett látni, hogy nem bír Landa mögött maradni. A szakaszt végül Arut megkontrázva Romain Bardet (Ag2R) nyerte, Rigoberto Uran (Cannondale-Drapac) második, Aru harmadik. Az olasz versenyző ezzel átvette a sárga trikót, hat másodperccel előzi meg Froome-ot, Bardet 25 mp hátránnyal harmadik.
A versenyzők és a nézők töke is tele van az idei Tour de France-szal. A top10 favoritok fele feladta a versenyt, bukás-bukás hátán, a szakaszokon lassan az a legizgalmasabb, hogy éppen ki töri el valamelyik csontját…
Egyszer viselt mez eladó, némi használat jelei felfedezhetők…
A tegnapi, 11. etap jól példázta a 2017-es Tour de France hangulatát. 200 kilométer unalmas terepen, egy tessék-lássék szökevénycsoporttal, akinek esélyük sincs hazaérni. Egyáltalán azok a szakaszok is hiányoztak – a dimbes-dombos szintrajzzal – ahol van keresnivalójuk a kis csapatokból harcba küldött szökevényeknek. Ok, legyen izgalmas sprint – vagyunk sokan, akik az ilyen befutókért lelkesednek – de nincs. Bukott Cavendish, hazaküldték Sagant, Degenkolb több napon volt földön, mint sem… Marcel Kittel természetesen köszöni szépen, kihasználja, hogy legendává válhat.
Valverde már otthon
Az összetett menők közül rögtön a prológon kipontozódott Alejandro Valverde (aki Quintana formáját nézve nem kizárt, hogy a Movistar első számú összetett menője volt) és Ion Izagirre (Bahrain-Merida). Folytatódtak a bukások, nem volt extrém szakasz, de azért mindig volt valami… Sagan kizárásáról most ne beszéljünk, arról már volt szó bővebben. Aztán jött a múlt vasárnapi etap a Chambery befutóval, szűk erdei utakon, veszélyes lejtőkkel, a versenyzők balszerencséjére még az aszfalt is csúszós volt a korábbi eső miatt.
Véres vasárnap…
Kihullott Chris Froome legfontosabb segítője, Geraint Thomas, akitől a címben szereplő idézet és a mellékelt fotó származik: „Eladó mez. Csak egyszer hordtam. Nincs 100%-os állapotban, a használat némi jelei mutatkoznak. Talán egy mosás ráfér.” Thomas fotója és a képaláírás zseniálisan összefoglalja, ami eddig történt. Azazhogy nem történt szinte semmi a versenyben, de akár eredményt is hirdethetnénk. valahogy érződik, hogy itt nagy csatákra már nem lehet számítani, nincsenek meg hozzá a motivált harcosok.
Richie Porte
Richie Porte (BMC), Froome kiváló formában lévő kihívója óriásit bukott az aszfaltcsíkról lecsúszva egy kanyarban, az első képek után mondhatjuk szerencsésen megúszta. Dan Martin (Quick Step) még szerencsésebben, alig több mint 1 perc hátránnyal befejezte az etapot, de érdemes egy pillantást vetni a bukójára…
Dan Martin sisakja
Az első etapokon többször bukásba keveredő Alberto Contador (Trek) egykedvűen szakadt le ugyanezen az etapon az élről, lehet jobban járt így. Persze Contador tegnap is földre került kétszer, remek előjelek a mai borzasztó nehéz 200 kilométeres hegyi etap előtt…
Contador egyelőre kitart…
Még vasárnap bukott a szökéseivel a versenyt mindig színesítő Robert Gesink (Lotto NL-Jumbo) és a lengyel Rafal Majka is, utóbbi kínkeservesen befejezte a 9. szakaszt, de kedden már nem állt rajthoz. A betegeskedő Arnaud Demare (FDJ) a fél csapatával együtt időlimitet kapott szintén vasárnap, mindegy, legalább nem mondják majd, hogy „persze, de ha Sagant nem zárták volna ki…, ha esetleg nyert volna még valamit az idei Touron…
Rafal Majka vasárnap még célba ért fél óra hátránnyal
Tegnap, a 11. etapon pedig nem csak Contador került 2x földre, hanem a francia Romain Bardet (Ag2R) is, de korántsem ők voltak a legfőbb áldozatok. Az Astana csapata is komoly károkat szenvedett. Fabio Aru egyik legfontosabb segítője, Dario Cataldo bukás után csuklósérülés miatt feladni kényszerült a versenyt, sőt, Jakob Fuglsang is elesett és később két kisebb törést állapítottak meg a karján.
Contador sokadszor
Eddig úgy néz ki, talán csak Rigoberto Uran (Cannondale) számára alakul mesésen ez a Tour, ami jó, hiszen a mérsékelt évek után kell valami jó eredmény egy újabb jól fizető szerződéshez. Félretéve a tréfát, jöhetne a végkövetkeztetés, de nincs, ez egy ilyen Tour, valahogy így követik egymást az események. Félidőnél vagyunk, ma következik egy borzasztó nehéz hegyi etap a Pireneusokban, reméljük jobb lesz a folytatás…
Baddog Azawakh 33 - jelenleg a csúcs MTB a magyar cég kiníálatában
A pedelec bringák kivételével a legdrágább Baddog modell járt nálunk. A felszereltség top kategóriás, de vajon hozza-e a hasonlóan magas színvonalat a vázszett?
Tavaszi országúti tesztjeink között már szerepelt egy 2017-es Baddog modell, a Greyhound 10 elsősorban a klasszikus geometriát kedvelő vásárlókat célozta meg, nagyságrendileg egy havi bruttó magyar átlagkeresetért.
Az Azawakh 33 az MTB paletta csúcsát képviseli a magyar cég kínálatában, a Rock Shox RS-1 villával szerelt fully érdekes, fekete alapon lila-zöld fényezésével kifejezetten figyelemfelkeltő. A Baddog és Badcat kerékpárok elsősorban nem a prémium kategóriát célozzák meg, legfőképp a hazai piac igényes és minőségi kerékpárokkal való ellátása volt a célkitűzés a 2015 őszén bemutatott márkák esetében.
Baddog Azawakh 33 – jelenleg a csúcs MTB a magyar cég kiníálatában
Kell viszont egy csúcsmodell, egy zászlóshajó, amire a kedvezőbb árú Bad-bike vásárlók álla leesik, és büszkén újságolhatják el az ismerősöknek, hogy az ő kutyájuk is ugyanabból az alomból való.
Gondoljunk csak a Volkswagen 2000-es évek elején bemutatott Phaeton modelljére, a kor egyik legkomolyabb luxusautójára „népautó” emblémával. A drezdai gyárban készülő autó nem feltétlen a fillérre kiszámolt profitmaximalizálás eszköze volt, sokkal inkább egy technikai bemutató, hogy egy W12-es luxus limuzin gyártására is képes a VW. A tudás és technológia a tószegi összeszerelő üzemben is adott, az Accell csoport tagjaként jó hírű nyugat-európai márkák modelljei készülnek ott másfél évtizede.
Váz
A konstrukció szempontjából úgy tűnik, próbáltak biztosra menni az Azawakh megalkotói, a kónikus fejcsőn kívül a váz nem követi a napjainkban megszokott technikai megoldásokat. A kívül vezetett kábeleknek és a hagyományos menetes középcsapágynak a legtöbb szerelő örülni fog, viszont a gyorszáras hátsó papucsnál már létezik jobb megoldás. Ekkora rugóútnál és 650B kerekek mellett még nem olyan hatalmas hátrány ez, de jobban örültünk volna egy átmenő tengelynek.
A kinematika szintén bevált alapokból indult ki, a Horst-link (FSR) szabadalom 2014. szeptemberében lejárt, így szabadon felhasználható, azóta rengeteg gyártó váltott ilyen kialakításra. Az Azawakh 33 100 mm-t mozog, a hátsó fék a támvillán van, így a konstrukcióból adódóan kevésbé befolyásolja a fékezés a mozgást, mint egy egyforgáspontos rendszer esetében. Elvileg a legjobb pedálozási hatékonyságot egy hagyományos 22/24 fogszámú kistányér esetén váratjuk el a bringától, megközelítőleg ekkor egyenlítődik ki a pedálozásból (gyorsításból) adódó bemozgás és a lánc feszítő hatásából eredő expanzió. Ebből is látszik, hogy a gép nem a manapság elterjedt egytányéros rendszerekhez lett kifejlesztve, de ennek előnyeit ki lehet használni egy dupla, vagy mint jelen esetben tripla lánctányéros hajtásnál.
Baddog Azawakh 33 – Horst-link felfüggesztés
A váz alapanyaga AL6061-es alumínium, melynek szilárdságtani tulajdonságait T6-os hőkezeléssel javították. A himbakar is alumíniumból készült, a rugóstagot az alsócső aljára, a középcsapágy-ház elé rögzítették. Ennek köszönhetően lehetőség adódott hajlított, alacsony átlépési magasságot lehetővé tevő felsőcső kialakítására.
Baddog Azawakh 33 – Rock Shox Monarch XX tag és alumínium himba
A geometria ugyancsak konzervatív, egy fully-hoz képest meredeknek érződött a fejcsőszög, a „reach” sem túl hosszú, gyárilag 80 mm-es stucnival érkezett a gép.
Említést érdemel a dizájn is, ami nem állt meg pusztán a váz fényezésénél, a teleszkópot, a felniket és a nyerget is a lila-zöld színkombinációhoz igazították.
Felszereltség
A specifikációból egyértelműen a Rock Shox RS-1 villa tűnik ki elsőként. 2014-ben jelent meg az amerikai gyártó az USD, fordított kialakítású villával. Az egész felső rész, a vállakkal és a nyakkal együtt karbonból készül, és egy egységet alkot. A 32 mm átmérőjű becsúszószárak fekete anódizált felületkezelést kaptak, és mivel a villa fordított kialakítású a kenésüket biztosító – jelen esetben a szimmering fölött található – szivacsgyűrűk folyamatosan ellátják feladatukat. A hagyományos teleszkópoknál előfordulhat, hogy ezek kiszáradnak, ami sok probléma kezdetét jelentheti. Az alsó részt is érdemes egységként kezelni, mivel a tervezés során kiderült, hogy a kívánt merevség csak speciális, úgynevezett Predictive Steering aggyal érhető el. A rugózásért levegős, Solo Air rendszer felel és a villa hidraulikus lockout kart kapott.
Baddog Azawakh 33 – Rock Shox RS-1 villa
A Rock Shox XLoc Full Sprint kar nincs túlbonyolítva, nyitott és zárt fokozat van, továbbá egyszerre zárja a villát és a szintén levegős Monarch XX tagot. Eplényben szerencsére volt időnk belőni a teleszkópokat és összességében kifejezetten elégedett voltam az eredménnyel, harmonikusan működtek együtt.
Baddog Azawakh 33 – a rugóstag is hidraulikus lockouttal zárható
Életemben először mentem 33 sebességes biciklivel, a legújabb 8000-es szériájú XT szett 3×11-es változata került fel a gépre. Működés szempontjából nem lehet belekötni, kis erővel mozognak a karok, pontosan és finoman vált, még terhelés alatt is. Két apróság van, amit az amerikai riválisnál jobban eltaláltak szerintem, egyrészt kevésbé csapkod a lánc, másrészt kerékcserekor ki lehet akasztani a kanalat, ezáltal nem kell a feszes lánccal is küzdeni.
Viszont a Shimano képes jól működő első átdobót gyártani, ami az Azawakh előnyére válik. Az áttétel tartományt nekem ugyan nem sikerült kihasználnom, a 22-es kistányérra csak próbaként tettem le a láncot, de a 11-40-es sor kiosztása szerintem telitalálat. Ha saját bringám lenne, valószínűleg a 40/30/22-es hajtóművet cserélném egy 38/24-re.
Baddog Azawakh 33 – Shimano SLX fék a legújabb szériából
A fékek a legújabb SLX szériából érkeztek, teljesítményükkel jó pár drágább konkurenst lealáznak. Amit nem igazán értettem, hogy miért kerültek a bringára 203/180 mm-es tárcsák.
Baddog Azawakh 33 – a 203 mm-es tárcsa nem könnyíti meg az RS-1 villa életét
Elöl ennek kizárólag hátrányát tapasztaltam, ugyanis bár az RS-1 villa előre-hátra a legmerevebb a piacon és laterálisan sem gyenge, viszont kialakításából adódóan a csavarást nem tolerálja jól. 65 kg-m és nem túl agresszív stílusom ellenére is érezni lehetett, hogy csavarja el a villát a gigantikus tárcsa. 180/180 mm itthonra szerintem bárkinek elég bárhova, még a bringán lévő nem „Ice-Tech” SM-RT66-ból is.
Baddog Azawakh 33 – a fő forgáspont és Schwalbe Rocket Ron gumik
A kerekek is hozzák a többi alkatész által diktált komoly színvonalat, a SRAM XO agyak valószínűleg az RS-1 villa miatt kerültek kiválasztásra, mindenesetre pozitívum, hogy a Predictive Steering első agy mellé nem valamilyen olcsó hátsó agyat választottak. Ipari csapágyas konstrukció, 4 kalapácsos kilincsművel, pillanatok alatt cserélhető kupakok különböző tengely szabványokhoz és XD kazettatest felszerelési lehetőség, azt hiszem, tényleg mindent tudnak, amire egy komoly montis vágyhat. A felnik kellően széles, szegecselt, alumínium DT-k. Picit nehezebb, mintha hegesztett felniket használtak volna, de ezért kompenzálnak a húzott küllők. Fontos kiemelni, hogy tubeless átalakításra is van lehetőség, amit minden tulajdonosnak ajánlanék.
A Schwalbe Rocket Ron gumik mintázata egyike személyes kedvenceimnek, a bringán lévő Performance összetételű változatok bőven jók lesznek arra, hogy kipróbáljuk őket, és ha esetleg tetszenek, később a belső nélküli változatra ruházzunk be.
Baddog Azawakh 33 – FSA kormány és kormányszár
A kormány és a kormányszár FSA márkájú, a nyeregcső egyszerűbb kétcsavaros típus, míg habot a tortára a lila-zöld Selle Italia X1 nyereg teszi fel.
Menet közben
Papíron abszolút eladta magát, az alkatrészeket egytől egyik ismerjük és összességében szeretjük is, ellenben a vázról nem tudtunk semmit. Gyors beállítás, nyomások ellenőrzése és már indulok is a tesztkörre.
Aszfaltos emelkedőn kezdünk, nagytányér, lockout bekapcsolva, mozgás zéró. Eddig kiváló, de ehhez nem kell nagy tudomány. Terepre érve folytatódik az emelkedő, természetesen már működésbe hoztam a telókat és érezhetően teszik is a dolgukat, középtányéron, ülve tekerés közben nem érzek zavaró „pogózást”, hatékonynak tűnik a gép.
Baddog Azawakh 33 – felfelé is hatékony
Kiérve az erdőből murvás kaptató következik, ideális terep kiismerni a bringa karakterisztikáját. Ha a lockout be van kapcsolva, nem igazán lehet bemozgatni még kiállva sem. Kikapcsolva, nagytányéron kiállva azért dolgozik a tag, de ha nem Nino Schurter stílusban rángatjuk a bringát felfele, hanem kistányéron vagy középtányéron forgatunk, teljesen ok.
Felértünk a sípálya tetejére, lefelé jön teszt érdekesebb része. A rugózás meggyőzött, remekül együtt tud működni a tag a villával, bár érzésre utóbbi hangyányit progresszívabb karakterisztikával rendelkezik. Gyorsabb és nehezebb bringások talán jobban díjaznák, ha a rugóút függvényében jobban keményedne fel a tag, de alapvetően XC-trail gépről beszélünk és ehhez szerintem jó el lett találva a működés.
Baddog Azawakh 33 – az élmény lefelé klasszikus XC gépekhez hasonló
Ami viszont még nekem is feltűnt, hogy meglehetősen meredeknek érződött a fejcsőszög, valahogy folyton azon ügyeskedtem, hogy tudnám hátrébb tenni a testsúlyom. Nehezítésként nincs dropper post sem, így az első kör után új tervvel álltam elő. Cseréljük ki az első kereket 29”-re vagy 650B+-ra. Persze nem volt még egy bringa RS-1 villával, így az ötlet hamvában holt, ezt érdemes a leendő vásárlóknak is végiggondolni, hogy első kerék terén nincs végtelen választási lehetőség. Másik opció egy 120 mm-t mozgó RS-1 lenne.
Kinek ajánlanám? 1 millió forint nem kevés pénz, de ha a felhasznált alkatrészek árát összeadjuk, kiszámolható, hogy ennyiért jó vételnek számít az Azawakh 33. Kompetitív XC és maraton versenyzésre nehéz ugyan, de 600 grammal volt könnyebb a honlapon megadott 14 kg-os gyári tömegadatnál. Leginkább egy itthon jól kihasználható élménybringaként kategorizálható, amit sokan megnéznek.
Infobox
Gyártó: Accell Hunland
Forgalmazó: Bad-Bike
A tesztelt modell adatlapja: Baddog Azawakh 33
Vázméretek:42-46(tesztelt)-50
Vázgarancia: 10 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Származási ország: Magyarország
Ajánlott fogyasztói ár: 1 004 500 Ft
A világ egyik vezető kerékpármárkája, a World Tour sorozatban és a profi MTB sportban sikert sikerre halmozó Merida, a bringák mellé magas minőségi színvonalat biztostó kiegészítő felszerelést is kínál. Mivel a defekt a kerékpározás óhatatlan velejárója, a kijavításához szükséges pumpa elengedhetetlen tartozék. A Merida fejlesztők ez esetben is bevetették tudásuk legjavát, aminek fényes bizonyítéka a hazai boltokban is elérhető Mini MTB CNC „klasszis” pumpamodell!
Bár korábban a Merida bicajos kiegészítőket döntően a kimagasló ár/érték arány, illetve a márkahűség miatt választották a kerékpárosok, az új MTB felhasználásra szánt Mini CNC pumpával a márkáról alkotott kép jelentősen változhat. És ez így van rendjén, hisz’ a Merida kerékpárok is nagy fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedben. Mind montis, mind országúti „fronton” a profi versenysport élmezőnyében szerepelnek, fejlesztésük pedig a világ legelismertebb szakemberei bevonásával Németországban történik. Így alig meglepő, hogy a Merida Mini MTB CNC már nem tucattermék, hanem prémium kategóriás MTB-specifikus pumpa, a legjobb alapanyagokból, fejlett technológiai megoldásokkal felvértezve.
Minőség minden részletében!
A pumpa erős és könnyű CNC-megmunkált alumínium felépítésű, ami a minőséget sugárzó ellenállhatatlan megjelenés mellett a tartósság és a pontos működés terén is elvitathatatlan előnyöket biztosít. A pumpát öröm kézbe venni, a pontos működését már csak kedvtelésből próbálgatni. Habár elsődlegesen az útközben elszenvedett defektek kijavítására szolgál, a Merida Mini MTB akár a kerékpár dísze lehet, amit büszkén mutogatunk a bicajos berkekben.
Eme pumpamodell MTB-specifikus típus, relatíve nagy dugattyútérfogattal és kialakítással, így a ballonos kerekek felpumpálása a mérethez képes valóban hatékony. Habár a maximális nyomás nem tűnik magasnak (5,5 Bar), montis kerekek esetében még erre az értékre sincs szükség. Érdemes megjegyezni, hogy az MTB „Mini“ országúti változatban is kapható, nagy nyomásra optimalizált dugattyúval. A Merida fejlesztők tudják, hogy a fizika törvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni: az általános használatra készült pumpák egyik kerékpártípus esetében sem nyújtanak optimális teljesítményt.
Meglepően hatékony működés, még országúti kerekek esetében is!
Ennél a pumpánál az ellenállhatatlan megjelenéshez méltó működést élvezhetünk. A szerszámmentesen átalakítható Presta vagy Schrader CNC-zett alu szelepcsatlakozás egyszerűen működtethető alukarral zárható, a pumpálás során a levegő így nem szökik meg. A 25 cm-es anodizált alu pumpatest markolata és szelepzáródása gumitömítést kapott, így a belső mechanika nem koszolódik, a dugattyú mozgása hosszú távon is olyan finom, mint amikor először kézbe vettük. A pumpát felszerelhetjük a kerékpárvázra, egy biztosító hevederrel kiegészített műanyag konzol jár hozzá. Mindazonáltal az igényes megjelenése miatt talán jobb ötlet mezzsebben vagy táskában elhelyezni…
A Mini MTB CNC a világmárka hírnevéhez, a sikert sikerre halmozó Multivan Merida Biking Team érdemeihez méltó technológiát vonultat fel. Egyértelműen a prémium kategóriába sorolható, így nemcsak a márkatulajdonosok számára lehet vonzó, hanem bárkinek, aki olyan pumpát keres, amely Gunn-Rita Dahle vagy José Hermida számára is bőven megfelel!
Jellemzők:
MTB-használatra optimalizált prémium színvonalú minipumpa
erős és könnyű CNC-megmunkált alumínium konstrukció
megnövelt dugattyútérfogat
pontos dugattyúmozgás
finom mozgású alu szelepzáró kar
vízzáró tömítések
Twin-Valve szelepcsatlakozás
Presta (szingó) és Schrader (autós) szeleppel kompatibilis
konzolos vázrögzítés biztosító hevederrel
Hossz: 250/410 mm
Tömeg: 107 g
Felszerelhetőség: hevederrel kiegészített konzol (tartozék)
A hajrá eredménye szempontjából ismét egy unalmas szakaszon vagyunk túl az idei Tour de France-on, azonban az Astana vagy a Trek csapata valószínűleg nem ért egyet abban, hogy nem sok érdekes mozzanata volt a mai napon.
Eymet és Pau között 203 kilométert kellett teljesíteni a 11. etapon, melynek döntő részében egy háromfős szökevénycsoport haladt elöl, Frederik Backaert (Wanty-Gobert), Maciej Bodnar (Bora-Hansgrohe) és Marco Marcato (UAE Team Emirates). Ebből a szempontból sok érdekes valóban nem történt, a mezőny kontrollálta az elmenést és borítékolható volt a tömeghajrá.
Útközben azonban viszonylag sok baleset történt, a legsúlyosabb talán az volt, amelyikben Fabio Aru egyik legfontosabb segítője, Dario Cataldo-nak sérült súlyosan a csuklója, az Astana versenyzőjének fel kellett adnia a versenyt. Szintén a csuklóját fájlalta ezután Jakob Fuglsang is. Nem csak az Astanának volt rossz napja, a Trekből ugyanekkor esett el John Degenkolb, majd később Alberto Contador is bukásba keveredett, de a spanyol vissza tudott zárkózni a pelotonra.
Az utolsó 20 kilométert Matej Bodnar tette kicsit izgalmasabbá, aki egy tartalék sebesség fokozatot kapcsolva elköszönt szökevénytársaitól és újból növelte az előnyt a mezőnnyel szemben, egészen 40-50 másodpercig. Az utolsó 15 km-en ebből gazdálkodott, de nincsenek véletlenek, a sprinterek csapatai 500 méterre a céltól fogták meg.
Az utolsó kilométer videón:
A hajrán – ezúttal már másodszor az idei Touron – a norvég Edvald Boasson Hagen nyitott brutálisan erős hosszú hajrát, de Marcel Kittel (Quick Step) végsebessége ellen ez sem bizonyult hatékony fegyvernek. A német sprinter ismét magabiztosan nyert, ötödik győzelmét szerezve idén. Ha még egyet nyer, az rekord lesz a Tour de France történetében. Az összetettben nem történt változás, Chris Froome (Sky) őrzi a sárga trikót Fabio Aruval (Astana) szemben.
