Home Blog Page 450

Egyszerűsítés, avagy vége a 2×11-nek. Legalábbis nálam.

Egyre jobban terjednek az 1×11 vagy 1×12-es hajtások, de sokan kitartanak a dupla sőt tripla első áttételek mellett, én is így voltam vele. Most viszont áttérek a szimplára. Több okból is.

Adott egy enduro bringa, amibe először tesztbringa formájában szerettem bele, majd a következő évben megvettem magamnak. Tavaly rengeteg élményben volt részünk, részt vettünk a Trans Julius enduro versenyen, amire idén is megyünk, és hazafelé útba esett a Mecsek Enduro is. Játszottam a lánchosszal, de sajnos nagyon sokszor leesett a lánc a durvább szakaszokon, sőt a záró futamon sikerült is feltekerni, így elgondolkoztam egy láncterelő beszerzésén. Csakhogy dupla tányérhoz nem is olyan egyszerű megoldani. Az MRP-nek és az E-Thirteen-nek van, de azokhoz ISCG konzol kéne, ami pedig nincsen a Stereon. Ekkorra el is döntöttem, hogy szimpla tányérra kéne áttérni, a komolyabb endúrós arcok amúgy is megmondták, hogy a fék mellett a dupla hajtómű is a bu**knak való, bár lehet hogy „gyengét” mondtak és ez utóbbi mondjuk meg is állna.

Éppen kapóra jött azonban a megkeresés a BikeLogisticstől, hogy teszteljem le a legújabb Sunrace sort és láncot, illetve érkezik majd a váltószettjük is hamarosan. Igen ám, de kéne egy rendes szimpla hajtómű is, ami bírja a súlyomat meg az endúrózást, és végül egy komoly csomagot sikerült összevadászni a Mali jóvoltából a Funn kínálatából. Sőt, ha már lúd, legyen kövér, ezért hozzácsaptak egy Magura MT7-es négydugattyús féket is. Mindjárt izgalmasra váltott a bringaépítés. Készítettem is róla egy kis videót. Persze lesz még finomítás a dolgokon, hiszen a fékcsövekből vágni kell még, illetve hiányoznak az első beállító tesztkörök. Tehát a 2×11-es hajtásról szimplára épültünk át, elöl 34-es tányérral, hátul 11-46-os sorral, láncterelővel. Kíváncsi leszek a változásokra, már csak pár nap van hátra a Kalnica Bike Parkos bevetésig!

Lássuk miből épült fel a bringa:

Sunrace MX8-as lánckeréksor 11-46T áttétellel (482 g)

Sunrace CN-11s lánc kikönnyített oldallemezekkel (267 g)

Funn Ridge hajtómű 34-es tányérral (751 g)

Funn Zippa Light D-Type láncterelő, amit az első váltó D-Type rögzítési pontjára fel lehetett csavarozni ( 31 g)

Funn Kingpin kormány, ami mindössze 284 gramm és nem is karbon hanem alu, 785 széles

Funn Strippa EVO stucni, természetesen elox kékben, mert ez feldobja a bringát (163 g)

Funn Updown Funn dropper post, aminek a kábelvezetését még újra kell gondolnom, mert külsős, a vázam pedig belsős, de ilyen árban nem nagyon találsz mást (59.000 Ft), kíváncsi leszek. (732 g)

Funn Combat III markolat, ami mindkét végén csavaros és persze színben is passzol (141 g)

Funn Python pedál, amit felváltva fogok használni az SPD-vel (362 g)

Funn Adlib nyereg, ami remélem kényelmes lesz, hiszen sokat túrázom is a géppel, nem csak a lejtők vannak! (251 g)

Magura MT7-es fékrendszer 4 dugattyús kivitelben, ami 554 grammot nyom kompletten.

A fék nélküli szett fogyáron 202.000 forintot kóstál, ami nagyjából az XTR hajtómű+sor ára, de a komplett bringa súlya mindössze 12.7 kg-ról 12.9 kg-ra változott. Azt hiszem mondhatjuk, hogy nem rossz, de az ár/érték arányt majd a teszt végén írnék.

Tour de Hongrie – Partnerség kezdődött: a Tour de France segíthet!

tdh_2018_terkep

Rangos, a kerékpársportban a legjelentősebb sportszervező céggel készít elő együttműködési megállapodást a Tour de Hongrie szervezőbizottsága. A világ egyik legnagyobb sporteseményének szervezői is közreműködnek majd a Tour de Hongrie elé kitűzött célok elérésében.



A – többek között a Tour de France versenyét is megrendező – Amaury Sport Organisation (A.S.O.) két képviselője járt kedden és szerdán Budapesten. Cédric Rampelberg, az A.S.O. médiajogok értékesítéséért felelős menedzsere, valamint Guillaume Kleszcz, az A.S.O. média koordinációs és produkciós igazgatója a magyar fővárosban találkozott többek között Révész Máriusz kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztossal, dr. Princzinger Péterrel, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnökével, Székely Dáviddal, az M4 Sport csatornaigazgatójával és Eisenkrammer Károllyal, a Tour de Hongrie szervezőbizottságának elnökével.

„Az az egyik feladatunk, hogy a Tour de Hongrie nemzetközi média megjelenését megerősítsük – mondta Eisenkrammer Károly, a Tour de Hongrie szervezőbizottságának elnöke. – A versenyünk ebben az évben már magasabb, UCI 2.1-es kategóriába lép, állami segítséggel van megfelelő forrásunk arra, hogy kiemelkedő nemzetközi médiahátteret bizosítsunk az eseménynek. Ehhez kerestünk partnert, és aligha találhattunk volna jobbat, mint a kerékpársport legfontosabb szereplőjét, a Tour de France szervezőit, az A.S.O-t. Van még néhány nyitott kérdés előttünk, de annyit máris kijelenthetünk, hogy partnerség kezdődik a francia céggel. S ha már kapcsolatba kerülünk a világ egyik legkomolyabb sport- és médiavállalkozásával, szeretnénk ezt a lehetőséget a teljes hazai kerékpársport számára biztosítani.”

Arról, hogy az A.S.O. milyen területeken tud a Tour de Hongrie megismertetésében közreműködni, Cédric Rampelberg lenyűgöző bemutatót tartott. Cége évente 25 millió szurkolót csábít az utak mellé, versenyeit több mint ötmilliárd tv-nézőhöz jutattja el, az UCI World Tour-sorozat televíziós közvetítéseinek pedig 65 százalékát birtokolja, a gépezet beindításával a nemzetközi, nemzeti és regionális televíziós csatornák, hírügynökségek, internetes portálok százaihoz juthat majd el a hír a magyar viadalról. A tervek szerint az A.S.O. kapcsolatain keresztül kap lehetőséget a Tour de Hongrie az Eurosporton való megjelenésre, s nemcsak az európai piacon, Ázsiában is minden nap láthatnak majd 45 perces összefoglalót a nézők Magyarországról.

Rampelberg felhívta rá a figyelmet, hogy az eurosportos közvetítések országimázs erősítő hatását tovább fokozhatják a kiegészítő reklámlehetőségek. Egy „új” verseny fejlődésével kapcsolatban az ausztrál Tour Down Under példáját hozta fel: az év első World Tour-versenye 2011-ben lett az A.S.O. partnere, 2011 és 2018 között az élő közvetítés mértékét tekintve 200, az elért háztartások tekintetében pedig 182 százalékos növekedést ért el a francia cég segítségével. A Tour de Hongrie tekintetében alighanem ennél is látványosabb eredményeket lehet elérni, hiszen a Magyar Körverseny nemzetközi jelenléte – a verseny méreténél fogva – mindeddig nem volt jelentős.

Természetesen szóba került az is, hogy hogyan lehetne Magyarország is házigazdája egy jövőbeli Tour de France rajtjának.

„Már csatlakoztunk a Tour de France egyik kezdeményezéséhez, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az autósok a kerékpárosok kikerülésénél tartsák be a másfél méteres távolságot, ennek kapcsán a KRESZ módosítása is folyamatban van – mondta Révész Máriusz kormánybiztos. – A kormány kiemelt figyelmet fordít a magyar kerékpársport fejlesztésére is, s ez nemcsak a Tour de Hongrie támogatásáról szól, támogatjuk a sportszövetséget, s a közeljövőben velodrome-okat is építünk. Szeretnénk a következő években a kerékpáros közlekedési morált a kerékpárút-hálózat fejlesztése mellett hasonló szintre emelni, mint a francia, hogy méltó módon fogadhassunk akár egy olyen nagy eseményt is, mint a Tour de France rajtja.”

A megbeszélés során kiderült, hogy a Tour de France szervezőinek szándéka szerint minden páratlan évben kerülhet sor külföldi rajtra, vagy a legközelebbi időpont, amelyre pályázni lehetne 2021 lenne. A „Grand Depart” iránt óriási az érdeklődés, de ebben a kérdésben hamarosan további egyeztetés indul a francia és a magyar felek között…

Dwars door Vlaanderen 2018: Yves Lampaert duplázott

Kellemetlen esős időben rótták a kilométereket a versenyzők a Dwars door Vlanderenen szerda délután. Nehezen indult be a verseny, de mégis eseménydús lett, melynek legvégén a tavalyi győztes  Yves Lampaert (Quick Step Floors) megvédte címét.  

A mezőny összetételét pásztázva egészen jól kikövetkeztethető, hogy idén macskaköves szektorok is lesznek majd a Tour de France-on. Míg a a vasárnapi Gent-Wevelgemen Mikel Landa ismerkedett a kockaköves versenyek rejtelmeivel  a Movistar csapatából (ő abszolút újoncként e téren), addig szerdán Nairo Quintana és Alejandro Valverde is rajthoz állt a spanyol együttes tagjaként. Az egynapos versenyeken is rendkívül sikeres (lásd még ardenneki klasszikusok) Valverde egyébként azt nyilatkozta, hogy szívesen rajthoz állna a vasárnapi Ronde van Vlaanderenen is. Ezenkívül itt volt még a Strade Bianchén (szintén újoncként)  szenzációsan teljesítő Romain Bardet (AG2R) is. Számukra természetesen ilyenkor a rutin megszerzése és a „túlélés” gyakorlása az elsődleges feladat,  ezt az akadályt végül sikerrel is vették.

A Dwars door Vlaanderen főszereplői azonban természetesen azok a kerékpárosok voltak, akik az E3 Harelbekén és a Gent-Wevelgemen is aktívan részt vettek az események alakulásában. Az előző két verseny egy sor kérdést szült. Tovább tart-e a Quick Step fölénye? Mihez kezd Greg van Avermaet és a BMC? Az idén ismét nagyon erősnek mutatkozó Sep Vanmarcke (EF Education First-Drapac p/b Cannondale) végre kézzel fogható sikerre tudja-e váltani jó formáját? Mennyire lesznek aktívak a Lotto-Soudalos srácok? És vajon ismét befér-e (legalább) a top10-be Wout Van Aert (Verandas Willems-Crelan)? A képletből hiányzott Peter Sagan (Bora-hasgrohe), ez előzetesen is így volt tervezve, vele majd legközelebb a Rondén találkozhatunk.  Szintén kihagyta a versenyt Philippe Gilbert (Quick Step Floors).

A szerdai 180,1 kilométeres versenyen mindenek előtt az eső nehezítette a versenyzők helyzetét. Valószínűleg ennek is volt köszönhető, hogy nem igazán igyekezett senki sem szökni. Az első említésre méltó esemény 90 kilométerrel a verseny vége előtt történt, amikor Luke Rowe (Team Sky) ellépett a mezőnytől, de őt nagyjából 30 kilométerrel később megfogták. Ezek után a BMC és a Quick Step Floors kontrollálta a mezőnyt. Később Tony Martin (Katusha-Alpecin) mutatta meg magát, de komolyabb előnyt nem tudott szerezni, ráadásul egy kanyarban el is csúszott a nedves macskaköveken.

A Quick Step Floors csapata a Taaienbergen  – 53 kilométerrel a verseny vége előtt – lendült támadásba, Zdenek Stybar indult el saját útján. A főmezőny ekkor már csak mintegy 40 versenyzőből állt és a cseh akciója még ezt a csoportot is megtépázta. Nem sokkal később őt is megfogták, majd John Degenkolb (Trek-Segafredo) támadása következett, amire Alejandro Valverde reagált. Ezután kialakult egy 11 fős szökevénycsoport, amelyet azonban a Lotto-NL Jumbo csapata üldözött a legagilisebben és végül eredményesen.

Tiesj Benoot (Lotto-Soudal) és Greg van Avermaet kettőse következett, majd felzárkózott hozzájuk ismét 11 másik versenyző, ők együtt tették végül ki a verseny első 13 helyezettjét is. Később ebből a csoportból kivált öt versenyző, míg üldözésükben az olimpiai bajnok vette ki a legnagyobb részt.

Az élen tekerő szökevények közül úgy tűnt, Sep Vanmarcke áhítja legerősebben a sikert, ugyanakkor nem a legügyesebben. Az öt versenyző az utolsó kilométereken már egymást figyelte. A verseny végkimeneteléről végül Yves Lampaert támadása döntött nem sokkal az egy kilométeres kapu után. A belga versenyző így 2017 után ismét a Dwars door Vlaanderen győztesének mondhatja magát.

A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére végül 116 versenyző is be tudta fejezni a versenyt a 173 fős mezőnyből, a legutolsó versenyző csupán 12 perc hátránnyal ért célba.

Összefoglaló videó:

Top 15 a versenyen: 

1 Yves Lampaert (Bel) Quick-Step Floors 4:09:40
2 Mike Teunissen (Ned) Team Sunweb 0:00:02
3 Sep Vanmarcke (Bel) EF Education First-Drapac p/b Cannondale
4 Edvald Boasson Hagen (Nor) Dimension Data
5 Mads Pedersen (Den) Trek-Segafredo
6 Zdenek Stybar (Cze) Quick-Step Floors 0:00:29
7 Tiesj Benoot (Bel) Lotto Soudal 0:00:30
8 Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team 0:00:59
9 Niki Terpstra (Ned) Quick-Step Floors
10 Jasper Stuyven (Bel) Trek-Segafredo
11 Alejandro Valverde (Spa) Movistar Team
12 Gianni Moscon (Ita) Team Sky
13 Timo Roosen (Ned) LottoNL-Jumbo
14 Magnus Cort (Den) Astana Pro Team 0:02:42
15 John Degenkolb (Ger) Trek-Segafredo

(kép forrása)

Shimano Ultegra R8000 teszt – Tárcsafékkel az időjárás viszontagságai ellen

Tavaly júniusban már írtunk az új, 2018-as, R8000 és R8050 Ultegra szettekről, sőt nyáron már egy-két 2018-as kerékpár modellen tesztelhettünk belőle egy-két alkatrészt, de a teljes, hidraulikus tárcsafékes szett még váratott magára, amit most végre sikerült bepótolnunk. Egy február közepi erősen csapadékos edzőtáborra kaptam meg a tárcsafékes szettel szerelt Ultegra tesztbringát, amit az időjárásnak köszönhetően elég kemény nyúzópróbának vetettem alá.

2018-ra a teljes mechanikus Ultegra (R8000) szett megújult, alkatrészei többségében a Dura Ace csúcskategóriás szett újításait örökölték meg, persze kicsit olcsóbb anyagból nehezebbre készülnek és pontosság tekintetében is egy hajszállal elmaradnak a topkategóriától, de árban is jelentős a differencia köztük és az átlag felhasználó gyakorlatilag észre sem veszi a váltásbeli különbséget a két szett között.

Tavaly június végén volt lehetőségem beszélgetni az olasz Shimano marketingesével az Eurobike Media Days-en és furcsa módon egy véleményen voltunk az új Ultegra szettel kapcsolatban, ritka az ilyen, amikor az eladás-orientált gondolkodásmód és a gyakorlati felhasználó azonosan gondolkodnak valamiről. Természetesen az elején elmesélte, hogy miben változott az új Ultegra szett a régihez képest és utána magáról a felhasználói célközönségre tért át a beszélgetésünk. Mindketten egyetértettünk abban, hogy az Ultegra az a szett, ami gyakorlatilag minden országúti kerékpárost ki tud szolgálni és még profi szinten is megállná a helyét.

Mik változtak 2018-ra az Ultegra szettben? Tavaly már bemutattuk, ezért most csak röviden összefoglalnám. A hajtómű a Dura Ace-hez hasonló dizájnt kapott, sokan lehet a felirat nélkül elsőre meg sem tudnák különböztetni a kettőt. A kar szélesebb lett és egy hangyányival merevebb, mint az előző verzió, a 4 csavaros, aszmimetrikus rögzítés és az üreges lánckerekek megmaradtak. Tömegben jelentős változás nem történt, mindösszesen csak 2 grammot tudtak faragni 6800-as szériához képest.

Az elsőváltó lényegében egy kicsit nehezebb Dura Ace, teljesen átalakult a bovdenvezetés és a mechanika az előző szériához képest, erre azért volt szükség, mert sok kerékpárnál nem megfelelő szögben érkezett a bovden a váltóba és emiatt az nem váltott rendesen, sőt egyes kerékpártípusoknál beleért a bovden a gumikba. Ezt kiküszöbölendő tervezték teljesen újra az első váltót, melyhez már bovden finomállító sem szükséges, mert találunk rajta egy csavart, amivel tudjuk feszíteni a bovdent.

A hátsóváltó is megörökölte a Dura Ace fejlesztését, bár fejlesztésnek nem igazán lehet hívni, hiszen a Shimano már több, mint egy évtizede használja a Shadow kialakítást a mtb hátsóváltóinál. A technológia lényege, hogy a váltó a sor mellől a sor alá kerül, szinte alig lóg ki a váz síkjából, ezért kevésbé lesz sérülékeny pl ha eldőlne a kerékpárunk. Ezenfelül már 30-as fogszámig kompatibilis a rövidkanalas váltó és megjelent a 11-34-es sor, amivel a meredekebb hegyeket is legyőzhetik a gyengébb erőnlétűek.

A tárcsaféket és a tárcsát is a Dura Ace-ről mintázták, bár azt érdemes tudni, hogy gyakorlatban az előző szériánál az Ultegra volt a legerősebb Shimano tárcsafék, tehát akár a csúcskategóriás családot is mintázhatták róla. Ránézésre is megmondhatjuk a sok hűtőelemet látván, hogy a japán óriás mindent megpróbált megtenni azért, hogy az Ultegra fékek a legdurvább lejtőkön se melegedjenek túl.

Na, de most már tényleg következzenek a menettapasztalatok!
A szemfülesek észrevehették, hogy ez a bringa már szerepelt a kerékpárszállító tesztjeinknél, én is akkor néztem ki magamnak még a tél közepén, szóltam is azonnal, hogyha lehet, el szeretném vinni magammal edzőtáborozni Horvátországba, a tárcsafékek jól szolgálatot tudnak tenni, ha esős időt fogunk ki. Szerencsére a hazai forgalmazó partner volt ebben és odaadta a bringát tesztelni. Az időjárás úgy alakult, hogy egész héten mindennap esett, csak az első nap volt szép napsütéses idő, amikor a képek többsége készült, ezért volt alkalmam bőven feszegetni a tárcsafékek határait.

Végig a fékekről beszéltem eddig az előző bekezdésben, pedig egy komplett szettről van szó, ami többségében a hajtás és váltás elemeiből áll, ráadásul új fejlesztésű alkatrészekből és engem mégis csak a fékek foglalkoztattak erőteljesen… Ez azért van, mert az Ultegra váltószett már az előző generációnál is nagyon szépen működött és ismertem annyira a Shimano-t, hogy nem fognak ezen rontani, sőt! Be is igazolódott a várakozásom, az elsőváltó érzetre olyan volt, mint a 6800-as szett, talán a megindításhoz kellett kicsit kisebb erő, viszont sokkal jobban állítható, meg merem kockáztatni, hogy bizonyos szerelőket zavarba fog hozni az R8000-es elsőváltó agyonállíthatósága. Mindenkinek szokni kell majd az újfajta bovdenvezetést, de ha egyszer sikerül megcsinálni egy váltón, onnantól rutinfeladattá fog válni.

A hátsóváltó megjelenése még a klasszikus vonalat képviselő országútisok számára is elismerésre méltó, sokat dob a kerékpár külsején, de őszinte leszek, annak ellenére, hogy 2008 óta teljes megelégedéssel használok a montijaiom Shadow kialakítású hátsóváltókat, nem feltétlenül örültem annak, hogy az országúti vonalra is átkerült. Van pár dolog, amiben jobb a hagyományos kialakítás, persze valamit valamiért. Használat közben nem mondhatok rá semmi rosszat, tökéletesen tette a dolgát, sőt szerettem, hogy erősebben feszítette a láncot, ezért kevesebb csattogást halottam. Nem is értem, hogy miért került fel a láncvillavédő a kerékpárra. A hajtómű-fogaskoszorú-lánc hármas az Ultegra szinthez elvárható mértékben segítette a váltók dolgát. Igazából az első nap után nem is foglalkoztam a váltással, megfeledkeztem róla, ami jó, mert azt jelenti, hogy nem volt vele probléma.

A fékváltókarok a hidraulikus tárcsafék miatt kicsit ducira híztak, ezzel annyira nem lopta be a szívembe magát, mert a vékony karokat (pl Di2) szeretem, de még így is a Shimano gyártja a legvékonyabb tárcsafékes fékváltókarokat. Az új modell a régihez képest egy hálós borítású gumit kapott, ami még stabilabb fogást tesz lehetővé, pl azoknak, akik nem szeretnek kesztyűt viselni, mint én. Maga a fékkar teteje is változott, a mutatóujj helye hangsúlyosabb lett és érdekes módon ergonomikusabb, mint a Dura Ace-é (valószínűleg tanultak belőle és kicsit változtattak rajta).

A végére hagytam a fékeket. Azt hiszem az mindent elmond róluk, hogy kitűnően döntöttem, amikor elkértem az Ultegra kerékpárt erre a hétre. Egyik nap szakadó esőben mentünk hegyi résztávozni, 25 perces, millió kanyarral tarkított, komoly meredekségű emelkedőn bringáztam fel-le. Az első mászás közben bennem volt a félelem, hogy hogyan fogok én itt lejönni épségben, fogják-e bírni a fékek, nem kopnak-e el a betétek tövig az első lejtő után. Teljesen feleslegesen tartottam a tőle, ugyanolyan magabiztossággal tudtam lassítani a bringát, mint szárazon, minden zokszó nélkül tűrték a fékek az óriási lassításokat az éles kanyarok előtt. A fékekhez kapcsolódóan mindössze két negatív tapasztalatom volt azon a héten, az egyik, hogy nagyobb fékezések után még pár másodpercig belesúrol a tárcsába, pont úgy, mint a Dura-Ace, a másik pedig, hogy macerás a kerékkivétel, mondjuk erről nem a Shimano tehet, hanem a vázat gyártó cég.

Összefoglalva, a Shimano az új Ultegrával sem lőtt mellé, ismét egy olyan szettet alkotott, amit bármelyik országútis a legnagyobb megelégedéssel használhat, legyen akár amatőr vagy profi kerékpáros. A váltórendszerek a már jól megszokott Shimano minőséget hozzák, a tárcsafékek pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy időjárástól függetlenül megfelelő fékerővel rendelkezzünk.

Buzsáki Virág biztatóan kezdte az XCO szezont – Újabb UCI pontok Langenlois-ból

Tehetséges U19-es XCO versenyzőnőnk a lehető legjobban kezdte a 2018-as szezont, ezúttal a Kamptal-Klassik-Trophy-n nyerte meg kategóriáját, mellyel tovább növelte UCI pontjainak számát.

Buzsáki Virág három héttel ezelőtt Cipruson a Cyprus Sunshine Cup #2 – Ancient Amathus elnevezésű fordulóján kezdte meg a szezont, ahol fölényesen, 10 perces előnnyel nyert korosztályában. Múlt hétvégén pedig a Kamptal-Klassik-Trophy-n állt rajthoz, ahol ismét jelentős különbséggel a dobogó legtetejére állhatott. Azt érdemes megjegyezni, hogy a második helyen is magyar lány ért célba Vas Kata Blanka személyében (jó jel ez a hazai MTB sport jövőjére nézve – szerk.).

A Pavé Cycling Academy fiatal versenyzője így számolt be facebook oldalán a hétvégén történtekről:
„Első helyre hívtak (már világranglista 9.), rajt az elit nőkkel. Eldöntöttem már pár héttel ezelőtt, hogy legalább a rajtkört (1 hosszú, meredek, széles emelkedő és egy lejtő) végignyomom az elittel. Mindent elkövettem ennek érdekében, a végeredmény: eddigi életem legnehezebb 5 perce. Hogy az mennyire fájt, te jó ég! Na, de no para, most nem húztam túl. Egész versenyen egyenletes tempóban haladtam, fáradt volt mindenem, ennek ellenére nem ment rosszul. Versenyeztem az elitekkel, lefelé a lehető legkevesebb fékkel, a legalacsonyabb pulzuson próbáltam haladni. Szerencsére a lejtők nem voltak technikásak, tehát kivitelezhetőnek számított az elképzelésem. Szám adatot nem tudok, de sikerült minden alkalommal lenyugtatni a szívemet.
Első lettem. Ismét plusz UCI pont. :)) Ennek nagyon örülök!”

Cape Epic 2018: véget ért a legismertebb MTB többnapos

Manuel Fumic és Henrique Avancini győzelme az első szakaszon Fotó: Nick Muzik/Cape Epic/SPORTZPICS

Schurter és társa címvédőként már a második nap búcsúzott, a győzelem sorsa végül technikai hibáktól és taktikai csatározásoktól tarkított küzdelemben dőlt el.

2018. március 18. és 25. között rendezték meg a mountain bike szakág legismertebb többnapos maratonját, a Cape Epic-et. A dél-afrikai világkupát követően a maraton specialistákon kívül több cross country sztár is részt vett, sőt az összetett győzelemért folyó harcba is komoly beleszólásuk volt.

A Cape Epic 2018-as útvonala

A 8 napos viadalon összesen 658 km és 13530 m szintemelkedés várt a bringásokra Dél-Afrika délnyugati csücskében. A táv mellett a szárazság, a por és a technikás lejtők napról napra nehezebbé tették a teljesítést. Az indulók többsége ugyanis nem a profik által használt lakóautók luxusát élvezi, hanem sátorban éjszakázik, sorban áll a szakasz utáni ebédért, illetve várakozik, hogy egy relaxáló 90 másodperces hideg zuhanyt vehessen.

Kate Courtney és Annika Langvad – Fotó: Ewald Sadie/Cape Epic/SPORTZPICS

Prológ

Az első nap prológgal indult Fokváros környékén, melyet kisebb meglepetésre a Centurion Vaude párosa – Nicola Rohrbach és Daniel Geismayr – nyert meg megelőzve a Cannondale Factory Racing Manuel Fumic és Henrique Avanci alkotta duóját. A címvédők, Nino Schurter és Matthias Strinemman (Scott SRAM) negyedikként végeztek, míg az új partnerrel rajthoz álló Jaroslav Kulhavy, Howard Grotts (Investec Songo Specialized) vezetésével ötödikként zárt.

A nőknél Annika Langvad folytatta a világkupán mutatott formát és Kate Courtney-val (Investec Songo Specialized) bezsebelte a szakaszsikert.

Manuel Fumic és Henrique Avancini győzelme az első szakaszon – Fotó: Nick Muzik/Cape Epic/SPORTZPICS

1. Szakasz

A 110 km hosszú első szakaszon Specialized és a Cannondale párosok meg tudtak szökni a mezőnytől, így kettejük között dőlt el az etap győzelem. Fumic és Avancini gyorsabbnak bizonyultak a véghajrában, így az összetett elsőséget is átvették.

A címvédő páros Mathias Stirnemann betegsége miatt már idejekorán kénytelen volt feladni a versenyt.

A nőknél Langvad és Courtney nem talált igazi kihívóra.

Nino Schurter már az első szakaszon unatkozott. – Fotó:Cape Epic

2. Szakasz

Izgalmakban bővelkedő csatát láthattak a harmadik napot követő nézők. Először Kulhavy és Grotts támadott, de defekt miatt több időt vesztettek, amit végül a szakasz végére 1 perc 42 másodpercre sikerült redukálni. A szakaszgyőzelemért 4 csapat maradt harcban, viszont a sprintet ismét a cross country menőnek számító Manuel Fumic és Henrique Avancini nyerték.

A nők mezőnyében a Specialized párosa kényelmes, közel 5perces előnnyel nyerte ezt a szakaszt is.

Jaroslav Kulhavy és Howard Grotts a 4. naptól sárga trikóban – Fotó: Shaun Roy/Cape Epic/SPORTZPICS

3. Szakasz

Jaroslav Kulhavy és Howard Grotts átvették a vezetést összetettben. Ugyan defekt hátráltatta őket, így viszont a Canyon Topeak párosával – Alban Lakata és Kristian Hynek – összedolgozva közel 5 percet vertek az addig élen álló Cannondale-es párosra. Az etapot végül a Lakata és Hynek zsebelte be.

Langvad és Courtney megállíthatatlanul gyűjtötte az előnyt, egészen az utolsó szakaszig minden szakaszt megnyertek.

Annika Langvad és Kate Courtney hatalmas fölénnyel nyertek – Fotó: Andrew McFadden/Cape Epic/SPORTZPICS

4. Szakasz

A királyetapon végül ismét maraton specialisták diadalmaskodtak, Nicola Rohrbach és Daniel Geismayr másodszor állhattak a dobogó legfelső fokára a 2018-as Cape Epic-en. A Specialized párosa zsinórban harmadik nap defekttel küzdött, de ezt a napot Fumic és Avancini sem úszta meg technikai hiba nélkül, így Kulhavy-ék tovább növelték előnyüket az összetettben.

5. Szakasz

Egy időfutam várt a résztvevőkre. 39 km kevésnek tűnhet, de mindehhez 1430 m szintemelkedés is társult. A Cannondale csapat minden erejét beleadva próbálta visszaszerezni az elsőséget, de túlságosan bekezdtek és ez visszaütött. Avancini nem bírta a fokozott tempót, így még az összetett második helyéről is lecsúsztak. A szakaszt Grotts és Kulhavy nyerte Fabian Rabensteiner és Michele Casagrande (Trek Selle San Marco 2) előtt.

Langvad és Courtney szokásukhoz híven nyerték a szakaszt, de Sabine Spitz és Robyn De Groot (Ascendis Health) mindössze 12,5 másodperccel maradtak el tőlük.

A 6. szakasz dobogója:
2. Trek Selle San Marco 2 – 1.Investec Songo Specialized – 3. Cannondale Factory Racing – Fotó: Nick Muzik/Cape Epic/SPORTZPICS

6. Szakasz

A férfiaknál megismétlődött az előző nap sorrendje az első két helyen, Fumic és Avancini nagy csatában visszaszerezték az összetett második helyet.

A 2018-as Absa Cape Epic összetett győztes párosa: Jaroslav Kulhavy és Joward Grotts. – Fotó: Shaun Roy/Cape Epic/SPORTZPICS

7. Szakasz

A mindent eldöntő utolsó etapon 67 km és 2000 m szintemelkedés zárta le a 8 napnyi küzdelmet. 8,5 perces előny birtokában Kulhavy és Grotts már biztonsági menetet választva, páholyból nézhette volna az összetett ezüstéremért helyért zajló harcot, de nem spórolták el az utolsó napot sem, másodikak lettek a szakaszon, ezzel bebiztosítva az összetett győzelmet. Fabian Rabensteiner és Michele Casagrande az előző két nap mutatott formát végül szakaszgyőzelemre tudták váltani. Manuel Fumic és Henrique Avanci peches napot fogtak ki, előbbi már a második emelkedőn nem tudta tartani az élboly tempóját és leszakadt. Innentől a Team Erik Kleinhans und Jeremiah Bishop alkotta második számú Canyon Topeak párossal rótták a kilométereket, egészen addig, míg Fumic össze nem akadt Bishop-pal egy nyomváltásnál, aminek bukás lett a vége. A végére Avancini még egy defektet is begyűjtött, így is sikerült megőrizni az összetett harmadik helyet. Összetett másodikként Alban Lakata és Kristian Hynek végeztek.

A női Specialized csapat versenyzői kiengedtek az utolsó szakaszra, így is 45 perccel diadalmaskodtak az összetettben. Az utolsó etapot Margot Moschetti és Raiza Goulao (PMRA/CST Racing) nyerték.

Érdemes megemlíteni Christoph Sauser nevét, aki mindkét Specialized csapat sikerében komoly szerepet játszott. Sokszoros Cape Epic győztesként kiváló taktikai tanácsokkal látta el a két győztes csapatot, helyismeretét többször is kamatoztatni tudták.

8 nap 8 percben 

Említést érdemel a rendezés és a közvetítés színvonala is. A szakaszokat élőben lehetett követni, a közvetítés minősége kiváló volt, drónokkal, a mezőnyben e-bike-on ülő korábbi élmenőkkel biztosították, hogy az élmény a nézőknek is átjöjjön!

A Cape Epic hivatalos gumipartnere 2018-ban is a Mitas!

 

 

 

 

További információ:
www.mitas.co.hu
Mitas Facebook

Pedelec Parádé: sikerrel zárt az első ebike roadshow

Mindenki megkaphatta a megfelelő

Az elektromos bringa kedvelők ünnepnapként írhatták be az elmúlt hétvégét a naptárukba. Soha nem volt még ennyi ebike egyszerre megtekinthető és kipróbálható, mint a Pedelec Parádén, melyet az Ebikeshop rendezett meg és ami egy önálló mini kerékpáros kiállításként is megállta a helyét.

Ez a fotó egyben összefoglalja az elektromos közlekedés térnyerését

Két éve már bemutattuk nektek részletesen a boltot, ami azóta új helyre költözött, hogy még több gépet, még kellemesebb környezetben lehessen megnézni. Most azonban nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy több, mint 200 elektromos kerékpárt lehetett kipróbálni két nap alatt.

Pedelec-et csak úgy lehet és szabad venni, hogy felülsz rá és kipróbálod. Erre eddig is volt lehetőség csak most gyakorlatilag a teljes hazai elektromos bringa kínálatot egyszerre letesztelhetted. 22 kerékpármárka képviseltette magát a kétnapos dzsemborin, amin komoly mennyiségű bringás vett részt. Végül is nem meglepő, hiszen egyre kevesebben szeretnének statikus bringanézegetésért kimozdulni otthonról, másrészt alig van olyan kerékpárbolt, ahol egyáltalán ki lehetne próbálni ebike-ot. Nem mellékes az sem, hogy teljesen ingyenes volt a tesztelési lehetőség, sőt aki regisztrált, az nem csak kedvezményesen vásárolhatott, hanem értékes nyereményekkel lehetett gazdagabb!

A többségünk autós lelkületű is részben vagy egészben, ezért külön jó volt látni néhány elektromos autót is kiállítva. Különösen a Tesla Model X volt érdekes, amit eddig csak fotókról láthattunk. A nem túl kellemes hőmérséklet ellenére sokan teszteltek és még többen ismerkedtek meg ezzel a sokat támadott kerékpár fajtával is. Mert lehet szeretni vagy nem szeretni az elektromos bicajokat, de igazából véleményt az után kellene mondani amikor már megvoltak az első tesztkörök. Reméljük egyre több ilyen eseménnyel fogunk találkozni a közeljövőben.

Félsziget Kupa, Tihany – Téli körülmények között kezdődött el a hazai országúti versenyszezon

A sok-sok téli edzés után az országútisok többsége minden márciusban tűkön ülve várja a Félsziget Kupát, amivel hivatalosan is elkezdődik az adott év országúti versenyszezonja. Ez idén sem volt másképp, először Tihanyban mérhették fel erejüket a vékony gumikon száguldozók. Bár az időjárás kicsit megviccelt mindenkit, téli évszakra emlékeztető idő fogadta a versenyzőket.

Az óraátállítás miatti korábbi rajt és az időjárás előrejelzés tévedése miatt az első pár rajtban indulóknak erősen az arcukra fagyott mosoly, éppen csak nulla fok fölé emelkedett a levegő hőmérséklete, ennek ellenére többeket lehetett látni vékony öltözetben rajthoz állni.

A legelső indulók az U13-as fiúk és az U15-ös lányok voltak, nekik mindössze két kiskört (8 km) kellett megtenni a Tihanyi-félszigeten. A fiúknál Pakot András Gusztáv (KTC) nyert 20 másodperces előnnyel Hancz Tamás (Szenyor SzKSE) és a 3. helyezett Lernyei Samu (Hungaro Fondo) előtt. A lányoknál papírforma győzelem született, a tavaly is már remeklő Fischer Fanni könnyedén nyerte a futamát, míg a 2. helyet Fedor Maja, a 3.-at pedig Kőszegi Bianka (KSI) szerezte meg.

A következő rajtolók már a felnőttekhez hasonlóan a teljes körön (12 km) versenyeztek. Az U15-ös fiúkra és WU17-es lányokra egyaránt két kör várt, de a szervezők egy perces különbséggel külön indították ezt a két kategóriát, hogy ne zavarják egymást verseny közben. A fiúknál a Győri Atlétikai Club kiválósága, Magyar Gergő, mutatott be egy komoly szökést, melynek eredményeképpen közel két és fél perc előnnyel megnyerte a korosztályát. A második helyen Fischer Márk (Hungaro Fondo) ért célba, a harmadik helyet pedig Bán Benedek (Szekszárdi SZKE) szerezte meg. Az U17-es lányoknál hárman értek együtt az utolsó 500 méterre, közülük Kovács Judit (KONTENT-DKSI) indította támadását a legjobb időben és nyerte meg a futamát, a 2. helyért pedig Neubauer Eliza (SZINGO-Fehérvár) és Bali Sára (Salgótarjáni HKE) vívott óriási küzdelmet, melyet végül centikkel a fehérvári versenyző nyert meg.

A 3. rajtban a Master és Senior1 férfiak, az U17-es fiúk és WU19-WElit-WMaster kategóriák voltak érintettek, melyek közül a Master férfiak rajtoltak el egy perc előnnyel. Náluk a második körben kialakult a győztes ötfős elmenés, melyet végül a sprintjeiről híres Specziár Viktor (Kőbányai Torna Club SE) nyert meg Rákóczi Viktor (SZINGO-Fehérvár) és Antal Attila (MERIDA CST Road Team) előtt. Az U17-es fiúk versenye már komolyabb csatát hozott, a cél előtti emelkedőn döntötték el a helyezéseket, a KSI tehetséges versenyzője, Mészáros Bence, győzte le a két KONTENT DKSI-st, Sánta Ármint és Szíjártó Zétényt.

A felnőtt nőknél is a befutóra maradt a végső sorrend eldöntése, melyet magabiztosan Szabó Zsófia (DeGaVi Tipográfia Ladies) nyert meg, a 2. helyen Bajorfi Tímea (GYAC), a 3.-on pedig Arany Gitta (KONTENT-DKSI) ért célba. WU19-ben Honos Csenge (KSI) mutatta meg, hogy ezen a versenyen ő a legjobb ifjúsági versenyzőnő, a 2. helyért vívott csatát Kovács Petra (KONTENT-DKSI) nyerte meg Hideg Nóra (SZINGO-Fehérvár) előtt. A 40 fölötti hölgyeknél pedig még mindig nem volt kérdés, hogy Benczés Kriszta (Dr. Bátorfi-Agria Ktk) a legjobb idehaza.

A legnagyobb létszámú futam a végére maradt, ahol az Elit1, Elit2 és az U19-es férfiak küzdöttek meg egymással a 110 km-es távon. A versenyen szinte végig az Epronex – Bike Hungary hazai sora dominált, melynek eredményeként versenyzőjük, Sasvári Dániel, megcsinálta a győztes szökést. A többi helyezést a befutó előtti rövid emelkedőn döntötték el. Elit1-ben a 2. helyet Gérnyi Balázs (Superior MTB Team), a 3.-at pedig Tomka János (Dr. Bátorfi-Agria Ktk) szerezte meg, míg Elit2-ben Rónaszéki Balázs, Mészáros Zoltán (Bakony Bike K.E.) és Hatyár Dániel volt a sorrend. Az U19-es fiúkat is rendesen szelektálta a hosszú hideg verseny, melyet végül Mészáros Ábel (KONTENT-DKSI) nyert meg Tomka Boáz (Dr. Bátorfi-Agria Ktk) és Schneider Sebestyén (Szekszárdi SZKE) előtt.

Részletes eredmények: http://lresults.balaton-team.com/event/felsziget18

Képek az eredményhirdetésről:

Gent-Wevelgem 2018: Peter Sagan legkönnyebb győzelme

Peter Sagan (Bora-hansgrohe) saját elmondása szerint a legkönnyebb Gent-Wevelgem győzelmét aratta az eddigi három közül vasárnap délután. A nap tragikus hőse címet azonban a második helyezése miatt teljességgel elkeseredett Elia Viviani (Quick Step Floors) érdemelte ki.

A 251 kilométeres táv nagy részén egy hat fős csoportot üldözött a mezőny: Brian van Goethem (Roompot-Nederlandse Loterij), José Gonçalves (Katusha-Alpecin), Frederik Frison (Lotto-Soudal), Filippo Ganna (UAE Team Emirates), Jimmy Duquennoy (WB Aqua Protect Veranclassic) és Jan-Willem van Schip (Roompot-Nederlandse Loterij). A Kemmelberg első megmászása során (72 kilométerrel a cél előtt) a BMC diktálta a tempót a mezőnyben, ők vezették a többieket a Plugstreeten  is, de a földút sem cincálta szét a főcsoportot. Megtette helyette az oldalszél, az esélyesekkel teli főmezőny hol szétszakadt, hol ismét összezárt. Az előző évekhez képest azonban kedvezőbb volt még így is az időjárát, erre utalt Sagan a verseny utáni interjúban, hogy könnyebb feltételek közt tudott elsőként célba érni.

Nagyobb változás a verseny alakulásában akkor következett be, amikor a mezőny másodszor is elhagyta a Kemmelberget (34 kilométerrel a cél előtt). 20 kilométerrel a verseny vége előtt már egy erős 29 fős csoport tekert az élen, részben magába olvasztva az eredeti szökevénycsoportot is. Ott volt ebben a társaságban gyakorlatilag az összes esélyes, egyedül talán csak Alexander Kristoff (UAE Team Emirates) hiányzott, aki érezte is, hogy mezőnyhajrá esetén neki is lenne ott keresnivalója, és kilométereken keresztül két Astana-bringás társaságában igyekezett felzárkózni – sikertelenül.

Az utolsó 20 kilométeren belül leginkább Philippe Gilbert (Quick Step Floors) diktálta a tempót a csoport elején, az utolsó 3 kilométeren belül Greg van Avermaetnak (BMC) és Sep Vanmarckének (Team EF) is volt egy-egy támadási kísérlete.

Peter Sagan hosszú hajrát nyitott, de sikeresen végigvitte. Elia Viviani a kelleténél egy pillanattal később reagált, s bár több mindenki mellett  elszáguldott, végül csak második lett. Csapatából nem csak Gilbert, de Zdenek Stybar és Yves Lampaert is ott voltak az élcsoportban, mezőnyhajrára készülve segítették az olasz sprintert, aki a célba érkezése után zokogva ücsörgött a földön.

Az első tízbe befért még Wout van Aert (Veranda’s Willems-Crelan). Ha így folytatja a szereplést az országúti versenyeken, egyértelműen az idei egynapos szezon felfedezettje lehet a háromszoros cyclo-cross világbajnok.

Utolsó kilométerek:

Top 10

1 Peter Sagan (Svk) Bora-hansgrohe    
2 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors
3 Arnaud Demare (Fra) Groupama-FDJ
4 Christophe Laporte (Fra) Cofidis, Solutions Credits
5 Jens Debusschere (Bel) Lotto Soudal
6 Oliver Naesen (Bel) AG2R La Mondiale
7 Matteo Trentin (Ita) Mitchelton-Scott
8 Zdenek Stybar (Cze) Quick-Step Floors
9 Jasper Stuyven (Bel) Trek-Segafredo
10 Wout Van Aert (Bel) Veranda’s Willems-Crelan

Kép forrása: Tim de Waele/TDWSports.com

Érkezik a 200 milliós támogatás a kerékpársportnak – Szavaztak a közgyűlésen a tagegyesületek

Szokatlan időpontban, márciusban, hívták össze az MKSZ közgyűlését, de szükség volt rá, mert különösen fontos témákban kellett a tagegyesületeknek dönteni, ezek közül talán a legfontosabb dolog a 2018-as extra támogatás és annak felhasználásának terve.

A közgyűlésén elején dr. Princzinger Péter MKSZ elnök köszöntése után Révész Máriusz vette át a szót, aki elmondta, hogy a télen már megígért +200 milliós támogatást meg fogja kapni idén a kerékpársport, annak reményében, hogy jövőben nem vagy legalábbis ritkán fordul elő olyan eset, mint ami tavaly megtörtént a tehetséges pályaversenyzőnkkel, Szalontay Sándorral. A hírt Vízer Barnabás főtitkár is megerősítette, ráadásul jövőhét hétfőn, azaz március 26-án, fog sor kerülni a 2018. évi támogatási szerződés aláírására, amivel megoldódnak az MKSZ folyamatos likviditási problémái. Ez azért lényeges, mert előző években gyakran előfordult, hogy a versenyzőknek, kluboknak, versenyszervezőknek előre kellett megfinanszírozni a kiadásaikat, amiket jobb esetben csak az év második felében tudott megtéríteni a szövetség.

Az extra támogatással együtt a költségvetést is újra kellett tervezni, bár ezt valószínűleg mindenki szívesen megtette. Az eddigi évekkel ellentétben más szemlélettel állították össze a költségtervet, 2018-ban minden egyes problémára megpróbálták megkeresni a stratégiailag jó választ és a pénzt arra fordítani, ezzel várhatóan elérve azt, hogy a dolgok pozitív irányba mozduljanak el. A költségeknél a velodrom építés volt az egyik központi téma, az ígéretek szerint hamarosan három új pályán készülhetnek a kerékpárosok, melyek közül az egyik Budapesten, a másik Debrecenben, a harmadik pedig valahol a nyugati régióban lesz.

A törvényi változások miatt az MKSZ alapszabályát is módosítani kellett. Itt a legfőbb változás, hogy innentől mindegy egyes szakágnak szakági tanácsot vagy képviselőt és szövetségi kapitány(oka)t kell választani, mint ahogy már mi is írtuk nemrég, így került az országúti válogatottak élére Dér Zsolt.

A megnövelt éves költségvetés és az új emberek által hozott lendület bizakodásra adnak okot, persze ehhez mindenképpen szükséges, hogy a változás alulról, az egyesületek felől érkezzen, hiszen enélkül mit sem érnek a támogatások és a szövetségi tervek. Májusban az évi rendes közgyűlésen ismét összeülnek majd a tagegyesületek és a szokásos előző évi beszámoló elfogadása mellett folytatják azokat a témákat, amikről most nem tudtak dönteni.