A hétvégén rendezett szlovák országúti szezonnyitón mind a két nem felnőtt versenyein a magyarok domináltak, az elit nőknél Szabó Zsófia, míg a férfiaknál Filutás Viktor hozta el az aranyat, de a dobogó többi foka sem maradt magyarok nélkül.
A szlovák kupa első fordulójával hivatalosan április 7-8.-án vette kezdetét északi szomszédunknál az országúti versenyszezon. A vasárnap rendezett szárazpataki mezőnyversenyen az elmúlt évekhez hasonlóan számos magyar csapat (KSI, SZSZKE, Pannon Cycling Team, Tipográfia, SZINGO-Fehérvár, Epronex-Bike Hungary, Piroska Szörp – Kecskeméti ES, Kontent-DKSI) rajthoz állt, hogy megküzdjön a világbajnok árnyékában dübörgő szlovák kerékpársport fiataljaival. Alapjában véve a szlovák mezőny erősebb, mint a magyar, de legjobbjaink utánpótlás szinten is haza tudtak vinni pár érmet. Mészáros Bence (KSI) az U17-es fiúk között a 3. helyet, míg Kőszegi Bianka (KSI) a WU13-as lányoknál az ezüstöt szerezte meg.
Az elit nőknél meglepetésre magyar győzelemnek örülhettünk, a bukásokkal tarkított viharos szeles versenyen Szabó Zsófia (Degavi Tipográfia Ladies Cycling) ért át elsőként a célvonalon, Lívia Hanesová és a szintén magyar Péteri Niké (SZINGO-Fehérvár) előtt.
Az elit-U19 férfiak mezőnyében a Pannon Cycling Team leiskolázta a mezőnyt, már az első körtől kezdve folyamatosan szökésben voltak, hátulról pedig kiválóan kontrollálták az eseményeket. Olyannyira jól alakították a verseny kimenetelét, hogy végül Filutás Viktor és Simon Péter az első két helyen gurult be a célba.
37 évvel ezelőtt nyert utoljára Paris-Roubaix-t uralkodó világbajnok. Bernard Hinault 1981-es győzelme után most Peter Sagannak (Bora-hasgrohe) sikerült véghezvinnie ugyanezt a bravúrt. A nap történései egy szomorú epilógussal zárultak: a kerékpáros közösség egy fiatal tagját veszítette el Michael Goolaerts személyében.
Kép forrása: https://twitter.com/Paris_Roubaix
Kegyes volt az időjárás a vasárnap délelőtt 11 órakor elstartoló mezőnyhöz: Compiègne-ban verőfényes napsütés fogadta a versenyzőket, akik aztán a továbbiakban is megúszták eső nélkül. Ennek ellenére egy ideig mégis úgy tűnt, ideges versenyre számíthatunk, már az első (29.) macskaköves szektor előtt is több bukás történt. A nap szökevénycsoportja egy kilenc fős társaság volt – Sven Erik Bystrøm (UAE Team Emirates), Silvan Dillier (AG2R La Mondiale), Marc Soler (Movistar Team), Ludovic Robeet (WB Aqua Protect Veranclassic), Jimmy Duquennoy (WB Aqua Protect Veranclassic), Jelle Wallays (Lotto Soudal), Geoffrey Soupe (Cofidis, Solutions Credits), Gatis Smukulis (Delko Marseille Provence KTM), Jay Robert Thomson (Dimension Data) – ők nagyjából a Trouée d’Arenberg után kezdtek el szétszakadozni, a csoport tagjai lemorzsolódni.
Bár a Trouée d’Arenbergről azt szokták mondani, hogy inkább csak látványosság és a rajongók körében kialakult mítosz miatt érdekes, de taktikai jelentősége nem igazán van, idén valóban fontos mozzanat helyszíne volt. Nagyjából a szektor felénél Mike Teunissen (Sunweb) indított támadást, vele tartott Philippe Gilbert (Quick Step Floors) is. Később Nils Politt (Katusha-Alpecin) is felzárkózott hozzájuk, de az első számú szökevénycsoportot végül nem sikerült elérniük, nagyjából 20 kilométer múlva megfogták őket.
Ezután következett Gilbert csapattársa, Zdenek Stybar, ekkor már az esélyesek csoportjában is időről-időre akadtak további próbálkozások, amelyek végül elhaltak.
Még a taktikailag fontosnak tartott Mons-en-Pévèle szektor előtt, 54 kilométerre a céltól Peter Sagan indította be a rakétákat és érte utol az akkor már csak három fősre fogyatkozott (Dillier, Wallays és Bystrøm) szökevénycsoportot. Sagan komoly tempót diktált, előbb Bystrøm, majd Wallays is leszakadt, csupán Dillier bírta vele a lépést, bár az utolsó kilométereken igencsak félteni kellett a svájci bajnokot, a fáradságtól már egyre nehezebben koncentrált, időről-időre fennállt a veszély, hogy a macskaköveken nem tudja eléggé erősen tartani a bringát és kicsúszik alóla.
A két kerékpáros előnye közvetlen üldözőihez képest volt másfél perces is, végül nagyjából 45-50 mp környékén stabilizálódott. A roubaix-i Velodromba is együtt érkeztek, ahol az ilyen helyzetekben jóval rutinosabb Sagan beállt szökevénytársa mögé, és nagyjából 100 méterrel a cél előtt robbantott mögüle – sikerrel. A világbajnok a két évvel ezelőtti Ronde van Vlaanderen győzelme után begyűjtötte a második monumentális egynapos elsőségét is.
Saganék üldözői közül Niki Terpstra (Quick Step Floors) volt a legerősebb, ő a Velodrome-ba már egyedül érkezett lerázva a kilométereken keresztül vele együtt tekerő Greg van Avermaet (BMC), Jasper Styven (Trek-Segafredo) és Sep Vanmarcke (Team Education First) triót.
Nagyjából akkor, amikor Zdenek Stybar támadásba lendült, érkezett a hír, hogy a Verandas Willems Crelan 23 éves belga versenyzőjét, Michael Goolaertset újra kellett éleszteni és mentőhelikopterrel a lille-i kórházba szállították. Állapotáról akkor nem lehetett semmit tudni. A csapat késő este hozta nyilvánosságra, hogy a verseny során 148 kilométerrel a cél előtt bukó és szívrohamot kapott fiatal bringás életét nem sikerült megmenteni.
Videón az utolsó kilométer:
Top 10 a versenyen:
1
Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe
5:54:06
2
Silvan Dillier (Swi) AG2R La Mondiale
3
Niki Terpstra (Ned) Quick-Step Floors
0:00:57
4
Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team
0:01:34
5
Jasper Stuyven (Bel) Trek-Segafredo
6
Sep Vanmarcke (Bel) EF Education First-Drapac p/b Cannondale
7
Nils Politt (Ger) Katusha-Alpecin
0:02:31
8
Taylor Phinney (USA) EF Education First-Drapac p/b Cannondale
Az első felvonás végéhez érkezik 2018. április 8-án az idei egynapos klasszikus szezon, a hagyományos finálé pedig „Észak Pokla”, azaz a Paris-Roubaix lesz. A Compiègne és Roubaix közötti 257 kilométerből több, mint 54-et macskaköveken tesz meg a mezőny, s az elmúlt napok eseményeit látva valószínűsíthető, hogy mocskosan jó versenynek lehetünk majd szemtanúi.
Az országúti kerékpárversenyek tekintetében soha ki nem hagyható tényező az időjárás, ám a Paris-Roubaix esetében ez az átlagosnál is nagyobb jelentőséggel bír. Az elmúlt időszakban jelentős mennyiségű eső esett a környéken, így nem csoda, hogy komoly médiafigyelmet kapott egy-egy, a szokásosnál is vastagabb sárréteggel borított macskaköves szektort ábrázoló kép.
⚠️[BREAKING NEWS]⚠️
?? En raison de l’état du secteur d’Haveluy, nous allons faire passer en urgence demain une balayeuse.
?? Because of the situation of the sector of Haveluy, we are going to make, as a matter of urgency tomorrow, a sweeper pass.#ParisRoubaixpic.twitter.com/0GQkjSeC0h
— Les Amis de Paris-Roubaix (@A_ParisRoubaix) April 5, 2018
Az utak karbantartásának feladatát magára vállaló Les Amis de Paris Roubaix („a Paris-Roubaix barátai”) nevű önkéntesekből álló egyesület a legalapvetőbb biztonsági feltételeknek megfelelő munkálatokat végrehajtotta, a többi már az időjáráson múlik. Az előrejelzések szerint egyébként napsütéses, száraz idő várható.
A 257 kilométeres táv során összesen 29 macskaköves szektor található, összesen 54,5 kilométer hosszan. A leghíresebb és leglátványosabb közülük a Trouée d’Arenberg, amely 95 kilométerrel a cél előtt található, ám kevésbé szokott taktikailag fontos szerepet játszani. (Inkább csak olyan mértékben, hogy elég komoly esély van olyan bukásra, amely könnyen véget vethet bárki versenyének.) Mindazok számára, aki nem szeretnének lemaradni a 19. sorszámú szektorról: a mezőny nagyjából délután 3 és fél 4 között éri majd el.
A verseny alakulása szempontjából sokkal inkább figyelemre méltó a két másik ötcsillagos rangsorolású szektor, a Mons-en-Pévèle és a Carrefour de l’Arbre. Előbbi 48,5, utóbbi 17 kilométerre található a céltól számítva. A két szektor valamelyikén számíthatunk arra, hogy a véghajrában főszerepet játszó versenyzők már többségében segítők nélkül maradnak és valóban megkezdődik majd az igazi verseny. Erre nagyjából délután 4 után kerül majd sor.
Négy olyan versenyző lesz ott a vasárnapi megmérettetésen, aki korábban már nyert Paris-Roubaix-t. Mathew Hayman (Mitchelton-Scott) két évvel ezelőtti győzelmével örökre beírta magát a sportág történelemkönyveibe, így amíg aktív és jelen van a mezőnyben, nevét már csak tiszteletből is illik leírni. Ugyanakkor belátható az is, hogy az április 20-án 40. életévét betöltő ausztrál versenyző soha nem tartozott az egynapos specialisták élcsoportjához. Ám akinek egyszer sikerült…
Még elodázhatjuk kicsit, mert szomorú történet ez, de előbb-utóbb ki kell mondani, hogy a 2015-ös év győztesének, John Degenkolbnak (Trek-Segafredo) kettétörte ígéretesnek induló pályafutását az a 70 éves angol néni, aki 2016 januárjában elfelejtette, hogy nem odahaza, hanem a kontinensen autózik, és belehajtott az épp edző hat Giant-Alpecin bringás (köztük Degenkolb) csoportjába. A német kerékpáros immáron második éve versenyez a Trek-Segafredo csapatánál és tavaly több top10-es eredménnyel is büszkélkedhetett a rangosabb egynaposok tekintetében, ám egy olyan versenyző karrierjében, aki egyazon évben két monumentális egynapost is megnyer (Milano-Sanremo, Parix-Roubaix) több is benne lehetett volna. A Trek-Segafredo esetében idén amúgy is sokkal inkább érdemes a profik között újonc Mads Pedersenre figyelni: a Dwars door Vlaanderenen 5, míg a Ronde van Vlaanderenen 2. helyezést ért el.
A címvédő Greg van Avermaet (BMC) még a hét folyamán is azt bizonygatta, nincs még veszve semmi, a szezon igazából csak most kezdődik. Igaz, ami igaz, az olimpiai bajnok nincs rossz formában, az elmúlt hetekben is rendre ott volt az esélyesek végző csoportjában (sőt, az E3 Harelbekén 3., a Rondén 5. lett), ám a korábbi évek eredményességéhez képest most rendre elmarad a kézzel fogható siker.
Nem úgy Niki Terpstra (Quick Step Floors), a 2014-es győztes esetében, aki karrierje legsikeresebb szezonjára tehetné fel vasárnap délután a koronát egy újabb diadallal. A 33 éves holland versenyzőnek idén három egynapos győzelme van: Le Samyyn, E3 Harelbeke és Ronde van Vlaanderen – egyre fajsúlyosabb versenyek, egyre fajsúlyosabb teljesítménnyel. Nem csoda, ha a szakvezetők többsége a Paris-Roubaix esetében is rá tippel.
Maradva a Quick Step Floors csapatánál, azaz az idei tavaszi egynapos szezon hot topicjánál, a farkasfalka (#WolfPack) tagjai közül a másik sokat emlegetett esélyes Zdenek Stybar. Az egykori cyclocross világbajnok talán egy árnyalattal kevésbé van reflektorfényben Terpstrához vagy Philippe Gilberthez képest, ám a csapat mezőnybeli dominanciája és sikeressége részint az ő érdeme is. Amikor macskaköves verseny zajlott, Stybar mindig benne volt a top10-ben, ráadásul már kétszer is másodikként mehetett a híres roubaix-i zuhanyzóba. Ha Terpstra Ronde utáni interjúit vesszük alapul, miszerint ebben a jól összekovácsolódott csapatban érdemes mindent beleadni, mert amit adsz, azt előbb-utóbb vissza is kapod, akkor Stybarnak most jöhet el az a pillanat, amikor megtérül a befektetése.
Bármilyen hihetetlen, de Philippe Gilbert legutoljára 2007-ben vett részt a versenyen. Talán sokan megmosolyogták, amikor pár éve az nyilatkozta, hogy a legjobb évei még hátra vannak, mert ő ilyen későn érő típus, de a jóslat beteljesülni látszik. Győzelme idén még nincs, egyenletes, erős teljesítménye (gondoljunk csak arra, mit hajtott Elia Vivianiért a Gent-Wevelgemen) van, s talán ő az egyedüli a mostani mezőnyből, akinek sikerülhet még mind az öt monumentális egynapost begyűjtenie. (Ronde van Vlaanderen, Liege-Bastogne-Liege és Il Lombardia pipa, már csak a Milano-Sanremo és a Paris-Roubaix hiányzik). Brian Holm sportigazgató – aki poénból kezdte el a farkasozást, ami ma már konkrét brandként nőtte ki magát – szerint egyébként Gilbert az alfahím a falkában.
A sokat tapasztalt belga megszólalt a Peter Sagan (Bora-hansgrohe) vs. Quick Step Floors, illetve Sagan vs egész mezőny témákban is. Sagan a hét folyamán újfent nehezményezte, hogy a mezőny nagy része ellene küzd, ahelyett, hogy arra figyelnének, hogy ne domináljon annyira a versenyeken a Quick Step. Amíg a csapatok nem a lényegre koncentrálnak, addig a belga kékek sorra gyűjtik majd be a győzelmeket. Gilbert ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy amikor ő versenyzett a szivárványos mezben, ő ugyanúgy azt érezte, hogy az egész mezőny ellene van, így át tudja érezni a jelenlegi világbajnok helyzetét, de ez ilyen játék, ezt el kell fogadni, nem kellene Sagannak nyíltan dühöngenie. Gilbert gondolatmenetében csupán annyi a bibi, hogy a szlovák fenomén mindezt már az egymás utáni harmadik szezonjában tapasztalja. Mindenesetre bármely egynaposon is áll rajthoz Sagan, mindig számíthatunk rá az események egyik fő alakítójaként és ezzel együtt természetesen az egyik fő esélyeseként.
Ugyancsak ott lesz a mezőnyben Sep Vanmarcke (Team Education First-Drapac Cannondale) is, aki szintén évek óta meghatározó szereplője az egynaposoknak és évek óta üldözi a nagy sikert, ám annak mindig sikerült elszöknie. Érdemes még megemlíteni a szintén évek óta számtalan dobogós vagy top 5-ös, top10-es eredményt begyűjtő Oliver Naesent (AG2R), valamint az egynapos szezon Pedersen melletti másik nagy felfedezettjét, az aktuális cyclocross világbajnokot, Wout van Aertet (Vérandas Willems-Crelan)
Nagy hiányzó Tiesj Benoot (Lotto-Soudal), aki az elmúlt hetekben erős teljesítményt nyújtott, s a rajongók joggal várhatták, hogy rajthoz áll majd Compiègne-ben is, ám a belga versenyző tartja magát az eredeti felkészülési és versenynaptárához, legközelebb majd az Amstel Gold Race-en lehet találkozni vele.
Javában zajlik a BikeWeekend kerékpáros kiállítás a Vasúttörténeti Parkban. Készítettünk nektek néhány fotót, hogy ha még nem döntöttétek el, mi legyen a holnapi programotok, akkor tudjunk ajánlani egyet.
Nem csak egyedül, hanem családostól is érdemes kilátogatni, hiszen számtalan attrakció várja a kicsiket és nagyokat. Ott a tesztpálya, ahol ki lehet próbálni a bringákat és nem csak felnőtt, hanem gyerek gépek is vannak a palettában. És persze emellett ott a komplett vasúttörténeti park, a mozdonyokkal, gyerekvasúttal vagy esetleg a kifejezetten gyerkőcöknek készült KRESZ park, ahol biztonságos körülmények között ismerkedhetnek meg a közúti közlekedés szabályaival. A felnőtteknek pedig egy szelfiért jár a sör a Neuzer standon, de benevezhettek a Csepel Gold Sprint versenyre is, ha már jó erőben vagytok. Tehát irány a BikeWeekend holnap!
Buzsáki Virágot, hazánk egyik kiemelkedő utánpótlás XCO versenyzőjét rengetegen ismerik a hegyikerékpározás világában, hiszen fiatal kora ellenére már közel egy évtizede jelen van a mountainbike sportban, mégis kevés szó esett róla nálunk. Most szeretnénk ezt pótolni, interjút készítettünk vele, melyből jobban megismerhetitek őt, elmeséli a múltját, a jelenét és a terveit a jövőre nézve.
Bikemag: Kezdjük az elején! Hogyan és mikor ismerkedtél meg a kerékpársporttal? Melyik volt az első versenyed (ha még emlékszel rá)?
Buzsáki Virág: 2009-ben nevelőapámat kísértük el anyával a monori Strázsahegyi tekerőre, ahol elindultam én is, mert volt gyerek futam. Egész jól sikerült és megkérdezték szüleim szeretném-e komolyabban csinálni, mondtam, hogy próbáljuk ki. Hát… kipróbáltam.
A sportolói pályafutásom (ha szabad ilyet mondani 🙂 ) kezdetét mégis 2010. május 1-jére teszem, az a Buda maraton volt az első “komoly” versenyem.
Bikemag: Mi fogott meg/mit szeretsz ebben a sportban? Miért tartottál ki mellette?
Buzsáki Virág: Ez egy nagyon nehéz kérdés, megválaszolni úgy szintén.
Hajlamos vagyok rendkívül gyorsan ráunni a dolgokra, ellenben a kerékpár mindig mutat valami újat. Valamit, amitől felforr a vérem, ami új célt ad, megváltoztatja a gondolkodásom.
A sebesség és veszély által keltett adrenalint egyszerűen igényli a szervezetem. Sokszor van olyan, hogy rendesen ingerült vagyok a magas pulzus hiányától, és érzem ezen csak a montizás tud segíteni, vagy egy rakás sprinttel teletűzdelt országúti edzés. A tettvágy egyszerűen nem hagy nyugodni.
A válasz lehet mégis egyszerű: csinálom, mert az életem, mert szeretem.
Fotó: Bak Ferenc
Bikemag: Az elmúlt években számtalan XCO bajnoki címet szereztél, Világbajnokságon, Európa-bajnokságon is remekül szerepeltél, a sok verseny közül, melyik a legemlékezetesebb számodra, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Buzsáki Virág: Na, akkor szépen sorjában:
Először is a 2016-os Ifi MTB Európa-bajnokság (ötnapos versenysorozat, minden nap más; csapat időfutam, csapat váltó, kombináció, “mini maraton”, XCO). Minden napnak úgy álltam neki, hogy ez egy játék és csak játszani kell. Az öt nap végén – a mai napig nem tudom elhinni, pedig az érem ott lóg a falamon, naponta szúrja ki a szemem – egy EB dobogó 3. fokán állhattam, magyar nemzeti mezben, piros fehér zöld zászlót tartva, egy nehéz, európai uniós szalaggal ellátott, bronz éremmel a nyakamban. Néha leesik pár másodpercre, hogy akkor én voltam a kontinensen a 3. legjobb montis lány a korosztályomban, egyébként felfoghatatlan… Kifejezetten büszke talán erre az eredményemre vagyok.
Aztán persze öregedtem egy évet, felléptem juniorba és jöttek az igazán nagy versenyek. 2017 XCO EB, ahol ott volt a legtöbb nagy ember, akiket addig csak videókon láttam, és ott voltam én is, mint versenyző. Versenyeztem velük (váltó), láttam őket pályátjárni, komolyan, úgy éreztem magam, mint a mesékben. Mindenre figyeltem, minden új volt, hatalmas élmény!
A VB ugyanez szorozva 2-vel, mert már tényleg mindenki ott volt, ráadásul egy másik kontinensen.
Bikemag: Idén már az U19-es lányok között a világranglista top10-et ostromlod, mik a céljaid erre a szezonra?
Buzsáki Virág: Minden alkalommal, az összes versenyen a tőlem telhető legjobbat szeretném nyújtani. Számokat nem mondok inkább. Vannak elképzelések, reális és álom is.
Ami alap, az pedig alap, minden versenyre nyerni megyünk, az hogy ennek mekkora realitása van már más kérdés.
Bikemag: Próbáljunk egy kicsit a jövőbe tekinteni, pár év múlva hol szeretnél elhelyezkedni az XCO világában?
Buzsáki Virág: Szeretnék megélni a sportból. Magyarországon erre sok esélyt sajnos nem látok, külföldön annál többet. Ahhoz viszont teljesíteni kell, példa van rá, tehát nem lehetetlen.
Bikemag: A kerékpározás elég időigényes sport, de biztos van olyan, amikor éppen nem bringázol, mit szoktál szabadidődben csinálni? (Remélem nem azt válaszolod, hogy csak tanulsz 🙂 – szerk.)
Buzsáki Virág: Hahaha! Tanulás. Persze.
Nagyon szeretek olvasni, kikapcsolok, nem kell gondolkodni, csak beleképzelem magam valaki más életébe. Leginkább fantázia regényeket preferálom, mert az nem tud velem megtörténni. Elég abszurd, de egy krimi története, akár velem is előfordulhat, de az, hogy levelet kapok a Roxfortból, miszerint boszorkány vagyok, sajnos sokkal kevésbé valószínű. Nagyon szeretem az irodalmat, ellenben a szabadidőmben inkább falom a könnyű, mindennapi szavakat, mint azon gondolkozzak perceket, hogy mit jelenthet egy 4 soros mondat.
Fotó: Bak Ferenc
Bikemag: Ezen a szinten már rengeteg költséggel jár a versenyzés, ezért ejtsünk pár szót a támogatóidról is. Kiknek a segítségével éred el ezeket a remek eredményeket?
Buzsáki Virág: Érdekes, de biztosan nem egyedi helyzetben vagyok. Nekem, ha nem adnak biciklit, anya apa nem fog venni, ha nem visznek versenyezni szülők sem fognak. Ezért is rettentően hálás vagyok mindenkinek, aki kicsit is hozzájárul a sportolásomhoz.
A kezdetektől fogva előző csapatomtól, a PCCC-től, kaptam a szükséges dolgokat. Eleinte nevezés, majd bicikli és versenyekre való eljutás. Óriási köszönet jár nekik, hogy felneveltek!
Idéntől a Pavé Cycling Academy tagjaként kapok konkrétan olyan támogatást, mint egy profi versenyző. Tényleg semmi mással nem kell foglalkoznom csak a biciklizéssel. Ők adnak hozzá mindent és még egy kicsit többet is. Az idei Ghost Lectorom a szerelmem (tavaly is már a Pavé Bike & Cafétól kaptam biciklit).
Személyesen Cser Gábor segít nekem nagyon sokat, biciklizgetünk, edzünk… Sokat foglalkozik velem.
Benkó Lacinak is rengeteget köszönhetek, attól függetlenül, hogy már nem a PCCC tagja vagyok ugyanúgy segít nekem, mint előtte.
Edzőm évekig Makács Gábor volt (Tigris, a volt nevelőapám), viszont 2017 novemberében búcsút mondtunk egymásnak, szépen lerakta az alapköveket, de ennek így kellett lennie. Januártól új bringás edzőm van, akivel nagyon jól együtt tudunk működni. Egyszer mentem el vele bicózni, azóta nem tudom, milyen félve ránézni a technikai elemekre. Kisugárzása, viselkedése duplájára növelte az önbizalmam minden téren.
Meg van mindenem, ahhoz, hogy maradandót alkossak, Egyes-egyedül rajtam múlik.
Bikemag: Köszönjük és kívánjuk, hogy a terveid megvalósuljanak!
Mikor pakoltuk be a teherautóba a tesztbringákat, hogy megkezdjük 700 km-es utunkat Brac szigetére, már akkor tudtam, ezt a gépet magamhoz írom be. Nem csak azért mert az elmúlt 2 évben én mentem minden „plusszos” montival, hanem mert elég kívánatosnak tűnt pedig a Reaction általában a versenygépek kategóriáját jelenti.
Robosztus de játékos
Amennyivel nehezebb volt fotózni, annyival könnyebb volt menni vele a köves ösvényeken és hát a sziget bővelkedik ezekben. Igazából itt érzi igazán elemében magát, főleg a 2 bar körülre engedett 2.6” széles 650B-s gumikon. Ahol a többiek vadul kormányoztak, ott én csak belőttem az irányt és tettem rá magasról, hogy mi van a kerekek alatt. Ok nem egy fatbike, de azok túlzottan nehézkesen irányíthatóak egy 650B+ -os bringához képest. Érdekes volt, hogy nem hiányoltam hátulról a telót, mert valahogy sikerült a mérnököknek megoldaniuk, hogy ne vesekő zúzó hátsó háromszöget kapjon mint sok más hasonló monti.
Itt volt igazán elemében
Mondhatni minden méter élmény volt vele, ami annak is köszönhető, hogy dropper post-tal is ellátták és amióta léteznek a leengedhető nyeregcsövek, azóta minden terepre alkalmas hegyikerékpárba azt tennék. Nem véletlen, hogy már az XCO szakágban is terjed. A FOX 34 Rhythm telót már más bringában is méltattuk, itt is tökéletesen harmonizál a vázzal és 130 mm-es rugóutat kínál, ami bőven elég a merev trail kerékpárokba. Amennyire nem kedvelem az ARG (Agile Ride Geometry) váztervezést a belépő szintű Cube-okban, annyira adja magát az agresszívebb montijaiknál. Simán lehet vele állatkodni is, minden alkatrésze bírni fogja, sőt igazából erre készítették, bármennyire Reaction név alatt fut. Azok is nézzék meg, akik nehezebb súlyú kerékpárosok, mert 80 kiló fölött szintén előjönnek a robusztus felépítés előnyei.
A Reaction TM nem egy olcsó bringa. 549.000-et kérnek érte. De nem is alap cuccokkal van felépítve. Szimpla tányéros Race Face Aeffect SL hajtómű, 1×11-es Shimano SLX váltórendszer XT hátsó váltóval, Race Face kiegészítők és Nobby Nic Schwalbe gumik. No meg persze Fox teló, dropper, E-thirteen láncvezető. Valóban nem a fillérbaszók a célközönség, azok majd megveszik az Acerás, dögnehéz matricázott vackokat, hogy olyan bringán ülhessenek ami úgy néz ki mintha….de ez nem mintha, ez az! Ezzel nehéz lesz mellélőnöd. Minden része masszív, nem nyeklik-nyaklik sehol. Szerencsére az áttételezését okosan választották ki, 32-es tányér elöl, 11-46 hátul. Ha nem vagy nagyon edzetlen, akkor el fogsz tudni vele közlekedni nagyjából bárhol, de tény, hogy a 10 %-nál meredekebb emelkedőkön azért izmozni kell. Persze aki ilyet vesz, az vélhetően nem XCO versenyeken akar vele indulni.
It stops you anywhere
Régen nem voltam túl jó véleménnyel a Magura fékekről. Vagyis ez nem egészen igaz így. Régen (2007 környékéig) nagyon jók voltak a Magura fékek, majd jött egy erőteljes mélyrepülés egészen a hírhedt MT2-es OEM modellig, aminél olyan szórást sikerült elérni teljesítményben, hogy az „olcsó” volt az egyetlen előnye. Két éve azonban a Trail szériával visszatértek az életbe, sőt aki olvasott a Cube Stereo-m átépítéséről, az láthatta, hogy el is kezdtem az MT7-est tesztelni! Ezen a gépen is MT Trail van felszerelve, elöl négy dugattyús féknyergekkel. Bármilyen tempóról bármennyiszer megállít könnyedén, semmilyen túlmelegedést nem tapasztaltunk, bár tény, hogy sem meleg nem volt, sem dh pályán nem tudtunk menni vele, de előlegezzük meg a bizalmat egy négydugós féknek.
Mindenütt értékes alkatrészeket találunk
Bármennyire is meglepő, a hátsó fék alatt kitámasztó konzolt találunk. Bizony, egy félmillás trail gépen. Írtuk már sokszor, a nyugati piacokon a vevők kifejezetten kérik a kitámasztót még a hétszámjegyű összegeket érő össztelósoknál is, ezért a mérnököknek nincsen más teendőjük, mint beletervezni a vázakba. Pedig egy press fit középrészes, tapered fejcsöves, minőségi alumínium csövekből épült vázra annyira illik, mint Ferrari-ra a tetőcsomagtartó.
Egyedül a kerekeknél éreztem egy kicsi spórolást, mert Cube matricás agyak köré lettek a Rodi felnik fűzve, amik bár tökéletesen működtek, de azért összességében elmaradnak a többi alkatrész kategóriájától. Nyilván ebbe az árba nem fért volna bele egy DT XM1501 kerékszett, tehát van még hová tuningolni és biztosan le is ugrik pár száz gramm majd a súlyából.
Végszónak azt mondanám, hogy ha egy komoly montit keresel, amire szánsz is megfelelő pénzmagot, de nem egy klasszikus merev vázast szeretnél, akkor ez neked való. Sőt akkor is, ha fél milla környékén szeretnél össztelóst venni, mert azt azért el kell felejteni, ha minőséget akarsz. A Reaction TM-et simán megtartanám sajátnak, tényleg csak a kerekeket cserélném, ha lenne rá pénzmag, minden más gyárilag patentre lett kitalálva. Páncélszürke színe tükrözi a menettulajdonságait, mindenen átmegy mint a tank és kategóriájában nagyon kevés ellenfele van.
Az új Dura-Ace és Ultegra szettek után 2018-ra várható volt, hogy a közkedvelt 105-ös is teljes mértékben megújul. A Shimano nem húzta sokáig a bejelentést, 2017 áprilisában már láthatjuk, hogy milyen lesz a jövőévi középkategóriás országúti modellcsalád. Ezenkívül a rázós tavaszi klasszikusokon már a profik tesztelik az új Ultegra RX hátsóváltót, ami a mountainbike sportból már jól ismert módon extrém erősen stabilizálja a láncot, melynek köszönhetően a láncleesés esélye minimalizálódik.
Az új 105 megjelenésében és technikai tartalmában egyértelműen az új Dura-Ace és Ultegra irányvonalát követi (elsőre, ha nem lennének rajta 105 feliratok azt mondanám, hogy ez az R8000 Ultegra). A 105 mindig is az a szett volt, ami széles rétegeket hívatott kiszolgálni a kezdőktől a hobbi versenyzőkig, kis súlytöbblettel elérhető áron kínálja a felsőkategóriából megismert technikai megoldásokat. 2018-ra sem változtattak a Shimano-nál a 105 koncepcióján, sőt még tárcsafékkel és szélesebb áttételtartománnyal bővítették a szett felhasználásnak körét.
A legjelentősebb változás, hogy az új 105 már elérhető lesz tárcsafékes verzióban, az új BR-7070 flat mount-os féknyergek kompatibilisek lesznek az ICE TECHNOLOGIES fékbetétekkel és a kiváló hűtést biztosító, lekerekített szélű SM-RT70-es féktárcsákkal érkezik a szett, melyből 140 mm átmérőjű tárcsa is kapható lesz. A fékváltókarok (ST-R7020) dizájnban és kezelhetőségben az Ultegra vonalat követik, ráadásul gyártanak belőle egy kisebb kezűeknek is készült változatot is (ST-R7025), mellyel a gyerekek és nők is rázós szituációkban stabilan tudják kezelni a kerékpárt.
A fékváltókarok mechanikáján is fejlesztett a Shimano, ezentúl gyorsabban és könnyebben válthatunk a váltókar lecsökkentett útjának köszönhetően (rövidebb mozdulat elég lesz a váltáshoz). Az elsőváltó szintén megörökölte a Dura-Ace/Ultegra kialakítását, mellyel nagyobb sárférőhelyet kapunk a váltó mellett, könnyebben beköthető a bovdenezés és a váltón található állítócsavarral tudjuk feszíteni a bovdent, tehát nincs szükségünk a sok bosszúságot okozó a bovdenezésbe toldható állítóra. A hátsóváltó is megkapta a mountainbike sportban már egy évtizede bevált Shadow RD technológiát, a váltó a sor mellől a sor alá került, így kevésbé sérülékeny eldőléskor. Emellett rövidkanalas verzióban 30-as, hosszúkanalasban pedig 34-es fogszámig kompatibilis. Igen, 34-esig, mert innentől a gravel bringásokra gondolva 11-34-is kiosztásban is elérhető lesz a 105-ös sor.
A hajtómű 50-34, 52-36 és 53-39-es lánckerekekkel lesz kapható, de a megjelenésen kívül is változtattak rajta, kevés gyártó reklámozza, hogy a tárcsafékes vázak szélesebb papucstávolsága miatt a sor láncvonala is megnőtt és ehhez a hajtóművet is hozzá kéne igazítani, a 105-nél a Shimano ezt megtette, mellyel jobban fog illeszkedni a tárcsafékes kerékpárokhoz, mint az eddigi szett.
Júniustól kétféle színben, feketében és ezüstben, lesz elérhető.
A másik nagy újdonság a hétvégén debütált Ultegra RX hátsóváltó, amit a Shadow RD+ technológiával ruházott fel a Shimano (a montisok már jól ismerik), a lényege a „+” nélküli verzióhoz képest, hogy a váltón található kar átváltásával a váltókanál előre mozgás szempontjából „bemerevedik”, így kerékpározás közben nem engedi a láncot össze-vissza lengedezi, ezáltal sokkal kisebb esélye lesz a láncleesésnek és a félreváltásnak. Ezenkívül ez a technológia nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy elöl csak egy lánckereket használhassunk mindenféle láncterelő nélkül. A váltó elérhető lesz mechanikus (RD-RX800) és elektromos (RD-RX805) verzióban is, melyeket a gyártó gravel, cyclocross és extrém országúti felhasználásra ajánl (de bárkinek jól jöhet, aki azt szeretné, hogy a váltója mindig stabilan feszítse a láncát).
A váltóval együtt szintén a piacra dobja a Shimano az Ultegra szett legújabb alumínium kerekét (WH-RS370-TL), ami hasonló felhasználási területre készül, mint az RX váltó (szélesebb felnivel rendelkezik 28-38-as gumikhoz, E-Thru tengelyes, tubeless-ready és tárcsafékes.)
Június közepétől már keresheted a váltót és a kerekeket is a boltokban.
Gondolkoztál már azon, hogy a profi országútisok kimagasló teljesítményéhez mennyivel járul hozzá a csúcsminőségű felszerelésük? Vagy azon, hogy milyen érzés lehet egy olyan cipőben tekerni, amiben a Giro-n vagy a Tour de France-on mennek a legnagyobbak? Ha érdekelnek ezek a kérdések és szívesen húznál a lábadra egy csúcskategóriás országúti cipőt, amiben akár kedvenc bringádon is tekerhetnél, akkor gyere el a BikeWeekend-re április 7-én és 8-án a Merida/Northwave standhoz! Itt lehetőséget biztosítunk neked (41-47 méretig) arra, hogy kipróbálj egy Northwave Extreme RR cipőt.
Az Extreme RR (Road Race), a Northwave országúti csúcsmodellje a forradalmian új XFrame® fűzőrendszerrel készül, mely nemcsak tökéletes illeszkedést biztosít, hanem megszünteti az összes nyomáspontot is a lábfejen. A felsőrész különlegesen puha anyaga egy teljesen újragondolt záródó rendszerrel öleli körbe a lábfejet. A mikrometrikus SLW2 csathoz tartozó innovatív fűző-vonalvezetés komplex geometriai tervezéssel készült, így a nyomáspontok megszüntetése mellett a beállítása igazán könnyű, akár menet közben is.
A cipő tervezésekor minden részletre figyeltek az olaszok: Dyneema anyagú fűzőket használnak, amelyek tartósabbak és egyben puhábbak a korábban használt anyagnál, így jobban illeszkednek a láb anatómiai formájához is. A talp természetesen a Northwave 100% UD carbon csúcsmodellje, az Ultralight Carbon 15, mely garantálja a tökéletes, veszteség nélküli erőátvitelt.
Az elegáns dizájn a Northwave „a kevesebb több” filozófiáját tükrözi, az anyagfelhasználás és minden egyéb alkatrész egyetlen célt szolgál: a maximum teljesítmény elérést.
Northwave Extreme RR
Azoknak, akik nem az országúti csúcsmodellre vágynak, hanem szívesebben próbálnának ki egy középkategóriás Northwave MTB cipőt, lehetőségük lesz a háromtépőzáras Scorpius cipőket tesztelni, illetve a 2018-as új modelleket megnézni és megtapogatni a sátrunknál.
Látogass meg minket 2018.04.07-én szombaton 10-18 óráig, 08-án vasárnap 10-17 óráig a Vasúttörténeti Parkban és oszd meg velünk a véleményedet a tesztelés után vagy mondd el, hogy milyennek találod az új kollekciót – várunk sok menő új bringás cipővel!
Szerelem első látásra, foglalhatnánk össze röviden a Northwave legújabb középkategóriás MTB cipőjét, a Rebel-t. Más márkák unalmas dizájnjához képest valódi lázadó megjelenésű cipőt alkotott meg az olasz gyártó, ami természetesen nem csak külsejében nyújt különlegeset.
A dobozból kivéve ahogy megláttam az volt az első benyomásom, hogy kell nekem egy ilyen cipő, pedig azt sem tudtam a nevén kívül, hogy mit tartok a kezemben és én tipikusan nem vagyok az az ember, aki a külső alapján vásárol. Nagyon eltalálta a Rebel – Revolution vonalon a Northwave a dizájnt, biztos sokan lesznek, akik már ez alapján meg fogják venni a cipőt.
Technikai tartalom terén sem szégyenkezhet a Rebel, mivel nem dísznek készítette a Northwave, hanem haladó kerékpárosoknak, szerényebb költségvetésű versenyzőknek tervezte. Ezt jól mutatja a Carbon XC 12 karbonbetétes kialakítású talpa, ami 12.0-s merevségi indexszel rendelkezik, mely alapján elég hatékony cipőnek nevezhetjük. A stratégiai pontokat (pl a pedál alatt) extra merevséggel látta el a Northwave, melynek következtében nem a cipő talpának hajlítgatására fogjuk pazarolni energiánkat tekerés közben. Emellett a talp anyaga rendkívüli kopásállósággal rendelkezik, nem kell féltenünk, hogy tönkremegy, ha sziklás terepen kell sétálnunk benne.
A talpbetétre is odafigyel a Northwave a Rebel tervezésekor, nem a legolcsóbb darabot tette bele, mint egyes gyártók, hanem a Performance Regular talpbetétek biztosítják talpunknak a kellő alátámasztást.
A felsőrész Biomap Unibody kialakítású, ami azt jelenti, hogy egy darabból készült és az alkotóelemeket hőillesztéssel rögzítették. Ezzel a technológiával a minimálisra csökkenthetők a varrások számai, ami kényelem szempontjából lehet fontos, így egy tényezőt ki lehet zárni, ami nyomást, kidörzsölődést tud okozni. Emellett a technológia lehetővé teszi, hogy vékonyabb anyagot használjanak, melynek köszönhetően egy kényelmes, lábra simuló cipőt kapunk végeredményül.
A Rebel külsején körben TPU hőillesztett protektorok védik lábunkat és a cipőt a külső behatásoktól, melynek köszönhetően nem „egy szezonos” cipőként kell számolnunk a Northwave legújabb lábbelijével.
Rögzítésül a Northwave a már a felsőkategóriában is bevált SLW2 mikrometrikus csatos rendszert választotta a Rebel-be, cipőnként két-két SLW2 csat felel azért, hogy a cipő tökéletesen illeszkedjen a lábunkra. A tekerők segítségével finom lépcsőkben szorítható a lábunkra a cipő, a kétfunkciós kioldókarral pedig apránként vagy egyszerre is lazíthatók a “fűzők”. Fontos megjegyezni, hogy a csatok és a fűzők is cserélhetők és a hazai forgalmazót ismerve gyorsan be is szerezhetők.
A Northwave Rebel hibátlan választás azoknak egy igazán jó, versenyzésre is alkalmas, de egyben ütős megjelenésű MTB cipőt keresnek. A Northwave ezzel a modellel nagyot alkotott és nézzünk csak rá az árára, ebben a kategóriában abszolút nem drága…
Az UCI bírók keményen szankcionálták a szabályok megszegését, 35 kerékpárost (köztük Tony Martin-t és Arnaud Démare-t) zártak ki a versenyből, mert a piros jelzés ellenére átmentek a síneken.
Az idei Scheldeprijs-ről vélhetően még sokat fognak beszélni, ugyanis ritkán esik meg, hogy egyszerre ennyi kerekest diszkvalifikálnak a versenybírók. A „nyelvtörő” elnevezésű versenyen a mezőny több részre szakadt és amikor éppen egy nagyobb boly a vasúti átjáróhoz ért az piros fényjelzésre váltott. A versenyzőknek lett volna bőven ideje megállni, de ők, még mielőtt a sorompók elzárták volna az utat, áthajtottak a síneken. A következő boly természetesen már kénytelen volt fékezni és megvárni, amíg a vonat elhalad. A szabályszegők pechére a zsűri mindent látott és a vétkes versenyzőket megállította és kizárta a versenyből. A történet további pikantériája (ami a videón is látszik), hogy Arnaud Démare és Tony Martin megpróbáltak „elszivárogni” a versenybírók elől, mintha ők nem abban a bolyban lettek volna. Természetesen nem sikerült nekik.
A versenyt egyébként Fabio Jakobsen (Quick-Step Floors) nyerte Pascal Ackermann (Bora-Hansgrohe) és Christopher Lawless (Team Sky) előtt.
