Home Blog Page 389

Scott Addict Cyclocross RC tartósteszt: univerzális űrrakéta

Scott Addict CX RC kerékpárteszt

Gyönyörű, könnyű, szupermerev, szupergyors, világkupákon is lehetne indulni vele, de egyben a kedvenc közlekedési eszközöm is, amióta megvan a K2 Kerékpárüzlet jóvoltából. Tartósteszt következik a Scott Addict CX RC bringáról, amivel a legtöbb kilométert sikerült gyűjteni az elmúlt két évben, aszfalton, terepen, városban, télen, nyáron, ősszel, vagy tavasszal.

Scott Addict CX RC kerékpárteszt

Kezdjük egy kis elmélettel, hiszen a klasszikus cyclocross kerékpárok igazán speciális eszközök, főleg cyclocross versenyzésre valók. A Scott Addict CX RC ilyen, és nem keverendő össze az egyre divatosabb gravel bike-okkal. Ennek a bringának a geometriája még a mai országúti versenygépek között is sportosnak számítana, 54-es mérethez 140 mm-es homlokcsővel, alacsony építéssel. A súlyrekorder Addict országúti modellt alapul vevő szuperkönnyű váz tökéletesen merev, kizárólag a felsőcsőből folytatódó, keresztmerevítés nélküli támvillák adnak némi rugalmasságot a talaj egyenetlenségeinek kezelésére. A 27,2 mm-es nyeregszár méret és a Syncros komfortos nyeregcsöve biztosítja még, hogy terepen legyen némi csillapítás mondjuk egy országúti kerékpárhoz képest. És persze a 32-35 mm-es gumi, ha alacsonyabb nyomáson használjuk.

Az összehasonlítás kedvéért egy ehhez hasonló cyclocross kerékpárhoz képest a gravel vonal más műfaj. Más a geometria, laposabbak a szögek, nagyobb a tengelytáv, sárférőhely, ballonosabb gumikat lehet felszerelni a felnikre. Egy modern gravel bike-ot már nem a cyclocrossból eredeztetnek, hanem tudatosan túrázásra, szabadidős célokra fejlesztenek. Jelenleg a tárcsafékek és a tubeless gumik alkalmassá tették az ilyen formájú bringákat, hogy univerzálisan használhassák őket a tömegek is. Korábban, a 10-20 évvel ezelőtti műszaki megoldások ezt még nem tették lehetővé, vagyis egy országúton közel a versenygépek sebességére képes bringa alkalmatlan volt enyhe/közepes terephasználatra, vagy nagyon komoly képességű bringásnak kellett rajta ülni, hogy alkalmas legyen. Ma egy gravel bike-ban az a csízió, hogy nem aszfaltozott útburkolaton sem jön zavarba és egy cross/trekking bringa kényelmét nyújtja. Az aszfalton viszont – megfogva alul a koskormányt – 40-nel is haladhatunk vele.

Visszatérve a Scott Addict CX RC-re, ő egy cross versenygép. Ami ebben a legfontosabb információ, hogy a gravel bike-ok potenciális vásárlóihoz képest szűkebb az a kör, akik értékelni fogják az előnyeit. Vagyis a sportos geometriát, az agresszivitást, fordulékonyságot, kompromisszumok nélküli hajtáshatékonyságot (igen, ezen a bringán kompromisszumot kell kötni a komfort rovására egy gravel bike-kal szemben). Mintha az országútidon ülnél, de kapsz rá egy szett tárcsaféket és crossgumikat. Fölösleges a 2×11, úgysem fogsz vele országúti versenyeken indulni, bőven elég előre a szimpla 40-es tányér. Rövidebben megfogalmazva kapsz a kezed közé egy gonosz kis játékszert, amit minél több felhasználási területen próbálsz ki, annál jobban megszereted. Én is így voltam vele, eredetileg cyclocrossra szántam, aztán – ahogy a bevezetőben is írtam – az Addict CX RC lett a túrabringám, a kedvenc városi rakéta, majd egyre keményebb terepeken is lenyűgözött a gyorsasága, fürgesége.

A cyclocross versenygép:

Az elmúlt két szezonban sikerült vele eljutni versenyekre is, és a versenyzőtársaknak legtöbbször úgy beszéltem róla, hogy vénségemre lett egy olyan bringám, ami messze túlmutat rajtam. Sosem múlt rajta semmi, nem volt befejezetlen verseny, még a legdurvább sárban sem, pedig nem állt rendelkezésre cserekerékpár. A Scottnál amúgy olyan apróságokra figyelnek, hogy a támvilla formájából adódóan a gumi mellett „vágja” a sarat, vagyis öntisztuló, hátrébb pedig laposodik, vagyis nyújt minimális csillapítást. Szintén fontos részlet a zseniális gyári láncleesés gátló, aminek köszönhetően 2 év alatt egyszer sem (!!!) esett le a lánc elöl. A SRAM Force váltórendszer határozottabb, de karbantartás-igényesebb, mint a Shimano, többször kell finombeállítani, tisztítani. A tárcsafékek filigrán mivoltuk ellenére kifogástalanul működnek, csak betétet kellett eddig cserélni. Cyclocrossra a gyári kerekek helyett én főleg épített szingósat használtam, de ez nem a gyári kerekeket minősíti, egyszerűen versenyre a szingó jobb megoldás. A komplett bringa nagyon könnyű, nagyon határozott a kanyarokban, egyszerűen nem lehet belekötni.

Gravel-ride:

„Az országútisok gravel bike-ja a cyclocross bringa”, vagyis aki szereti az ilyen geometriát, imádni fogja az Addict CX RC-t gravel- és aszfalt utakon kombinált veretésekhez. Mindig inspirál a nagyobb sebességre, valóban rakétaként viselkedik, terepen, emelkedőkön nagyszerű érzés helyenként lényegesen gyorsabban haladni, mint mondjuk mountain bike-kal. Vegyes használatra szuper a gyári Syncros RP 2.0 tubeless kerékszett, a 35-ös gumikat 2 bar környékére vagy keményebbre fújva, defektgátló folyadékot betöltve nem kell félni a technika ördögétől.

Aszfalton:

A túrázós, kiránduló jellegű országúti bringázásokhoz is a Scott Addict CX RC-t használtam, ilyenkor legtöbbször a Continental GP 4 Season volt fent 32 mm-es verzióban. Ezzel szuper kényelmes, viszont hasonlóan könnyedén gurul, mint egy országúti. Tegyük hozzá, hogy 2019-ben a Scott Addict országúti modelljei is fogadnak már 32 mm-es gumikat. Lejtőn egyébként a geometriának, a masszív villának és a 12 mm-es átmenőtengelyeknek köszönhetően érezhetően stabilabb egy átlagos országúti kerékpárnál. Városban nem meglepő módon egyszerűen nincs ellenfele, a leggyorsabb emberi erővel hajtott közlekedési eszköz, a biztonságot pedig nagyban fokozzák a tárcsafékek és a ballonos gumik.

Ami kiderült hosszú távon:

Túl a szubjektív vonatkozásokon nagyon fontos szólni róla, hogy a Scott prémium (HMF) karbon szövetéből készülő váz szuperkönnyű építése ellenére tartósnak bizonyult. És itt nyilván nem arról van szó, hogy nem tört el, nem repedt meg stb. Inkább arról, hogy nem lazul tartós használat után sem a kormánycsapágy, semmi recsegés, vagy egyéb hang, szinte új állapotában pompázik a fényezés. Ezt csak a prémium gyártók termékei tudják. A SRAM Force szett is kiválóan teszi a dolgát, sőt, a lánctányéron alig látszik az idő vasfoga, új lánccal hasonlóan működik, mintha új lenne. Apró kellemetlenség: kétszer előfordult, hogy lelazult a hajtókar, de más hasonló esetről nem tudok beszámolni. A tubeless kompatibilis Syncros kerekek is jól bírják hosszú távon, ami nem meglepő, igazából DT Swiss logó is lehetne rajtuk. Minőségi cuccok a további Syncros kiegészítők is, kormány, nyereg nagyon kényelmes.

Ahogy a kantifékes előd, úgy az új tárcsás Addict is időtálló konstrukció

Alternatívák:

Mi sem bizonyítja jobban a bringa kiváló mivoltát, mint az, hogy évek óta nagyjából változatlanul szerepel a palettán, kb. csak a gumit cserélik a specifikációban, bővebb információér kattints: Scott Addict CX RC

Ha nem országúti bringásként közelítesz a gravel bike-ok világához, a Scott kényelmesebb geometriával is kínál jó és jobb felszereltségű kerékpárokat, adott méretben 2-3 centivel magasabb homlokcsővel, ez Speedster Gravel széria

Szintén érdekes lehet sokak számára, hogy az országúti Scott Addict kerékpárokat átpozicionálták endurance országútivá, hasonlóan magasabb homlokcsővel, ráadásul ballonos, 32 mm-es gumikat is fogadnak, tárcsafékes verzióban (az országútisok hegyi rakétája maradt az Addict RC széria):

Forgalmazó: K2 Kerékpárüzlet, Sí és Snowboard Központ
Cím: Budapest, 1036 Pacsirtamező u. 16. bejárat a Viador utca felől
Telefonszám: +36 30 995 2728
Fax: +36 1 453 08 18
E-mail: k2@skiing.hu

Műszaki adatok:
Váz: Addict CX HMF Disc / IMP Carbon technology / CX Race geometria
Villa: Addict CX HMF Disc 1 1/8″-1 1/4″ tapered, karbon nyak, alumínium papucs
Kormánycsapágy: Syncros integrált
Hátsó váltó: SRAM Force 1, 11 Speed középkannalas
Fékváltókarok: SRAM Force 1, Hydraulic Disc 11 Speed
Tárcsafékek: SRAM Force 1, Hydraulic Disc 160 mm Centerline Rotor
Hajtómű: SRAM Force 1, 42 T
Középcsapágy: SRAM PF86 GXP
Kormány: Syncros Creston 2.0 Compact alumínium 31.8mm
Kormányszár: Syncros RR2.0 1 1/8″ / 31.8mm
Nyeregszár: Syncros Carbon FL1.0 27.2/350mm
Nyereg: Syncros Tofino T-Cutout 2.0
Kerékszett: Syncros RP2.0 Disc Syncros RWS
Lánc: SRAM PC-1170
Fogaskoszorú: SRAM PG 1170 11-36
Gumik: Schwalbe X-One CX Performance 35-622
Tömeg: 8 kg

Ausztrál világcsúcs a pálya VB második napján, Lovassy Krisztián scratchben 22.

A pályakerékpáros világbajnokság második napja egyértelműen az ausztráloké volt, mindkét nem 4000 méteres csapatüldözéses számában aranyat szereztek és a férfi csapat tagja scratchben is a legjobbnak bizonyult.

Az ausztrál nők a britekkel kerültek össze a 4000 méteres csapatüldözéses verseny döntőjében, az Annette Edmondson, Ashlee Ankudinoff, Georgia Baker, Amy Cure kvartett kiélezett küzdelmet folytatott a britek Laura Kenny, Katie Archibald, Elinor Barker, Eleanor Dickinson alkotta négyesével, de végül a futam elején kiépített előnyükből 2 tized másodpercet meg tudtak tartani a célig, ezzel világbajnoki aranyat szerezve. A dobogó harmadik fokára a Kanadát legyőző új-zélandiak állhattak fel.

A férfiak 4000 méteres csapatüldözéses döntőjében szintén Ausztrália került össze Nagy-Britániával, itt viszont a Samuel Welsford, Kelland O’Brien, Leigh Howard, Alexander Porter alkotta négyes minden kétséget kizáróan új világcsúccsal nyerte a számot. Az új világcsúcs 4000 méteren 03:48.012! A harmadik helyért pedig a dánok verték meg kanadát.

A scratch döntő nem sokkal a csapatüldözéses verseny után kezdődött, ahol Lovassy Krisztián révén hazánk is érdekelt volt. A 60 körös verseny nagy részében túl sok említésre méltó dolog nem történt, többen próbálkoztak elszökni, de a mezőny végül végig kontroll alatta a szökéseket. Viszont amikor már csak 16 kör volt hátra Lovassy Krisztián próbálkozott, ketten tudtak ellépni a bolytól és közben még ketten csatlakoztak hozzájuk. Amikor közel fél kör előnyük volt már-már hihettünk abban, hogy végül jó lesz ez a szökés, de sajnos a mezőny végül befogta a 8 körön keresztül szökésben lévő Lovassyt. A bajnoki címről végül sprint döntött, amit Samuel Welsford nyert, aki nem mellesleg kb fél órával a scratch előtt már nyert egy világbajnoki aranyat a csapatüldözéses versenyben. A második helyen Roy Eefting (Hollandia), harmadikként Thomas Sexton (Új-Zéland) ért célba, Lovassy Krisztián végül a 22. helyet szerezte meg.

Mit kell tudnunk a balatoni fejlesztési programról? – interjú Princzinger Péterrel, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnökével.

Princzinger Péter

A balatoni kerékpáros turisztikai szolgáltatások fejlesztését célzó GINOP projekthez kapcsolódó együttműködési megállapodás február 22-én megtörtént aláírását követően Princzinger Pétert, a konzorciumot vezető Magyar Kerékpáros Szövetség elnökét kérdeztük a soha nem látott összefogásban megvalósuló program célkitűzéseiről.

Princzinger Péter

Bikemag: Hogyan foglalná össze röviden az összefogás és a program célját?

Princzinger Péter: A balatoni turisztikai szolgáltatások fejlesztésében érdekelt tizenhárom meghatározó szervezet vezetői írtak alá ma megállapodást, annak érdekében, hogy a következő mintegy két évben szorosra fűzzék egymással együttműködésüket a balatoni elő és utószezonra, illetve a part menti településektől távolabb eső településekre és attrakciókra fókuszáló projektben.

Bikemag: Soha nem látott összefogásról beszélnek, miben más ez, mint korábbi hasonló, kerékpározással kapcsolatos programok?

Princzinger Péter: Sokan, sokféleképpen próbáltak már tenni és együttműködni a balatoni kerékpáros turizmus fejlesztéséért, ilyen széleskörű összefogás tudomásom szerint még nem jött létre. Ami ennek a projektnek különleges értéke, hogy itt kifejezetten a szolgáltatás-fejlesztés kerül a fókuszba. Tehát most nem útépítésről beszélünk, hanem a kerékpárosok biztonságérzetét, komfortját biztosító fejlesztésekről.

Bikemag: A „kerékpáros” tág gyűjtőnév, kik találhatják majd meg elsősorban számításaikat a tervezett fejlesztések nyomán?

Princzinger Péter: Úgy gondoljuk, hogy a Balaton körül, illetve a Balaton környezetében részben már most is megvannak, részben pedig kialakíthatóak azok a feltételek, amelyekkel gyakorlatilag a 3 éves gyerektől a 93 éves aggastyánig mindenki ide csábítható. Vagyis megtalálja a neki megfelelő kerékpározási formát és eseményt az is, aki kihívást keres, az is, aki versenyezni szeretne, az is, aki egy teljesítménytúrán szeretne részt venni, és az is, aki egyszerűen csak szeretne egy fél napot kerékpározni. Illetve, megtalálja majd magának a megfelelő kerékpáros programot az is, aki kifejezetten azt igényli, hogy valaki egy komplett csomagot kínáljon számára, és egy túravezető mutassa meg neki az adott balatoni kistérséget.

Bikemag: A külföldiek szempontjából sokszor felmerül, hogy hiányzik az információ. A sajtótájékoztatón szó esett új weboldalról és applikációról is. Mondana erről is pár szót?

Princzinger Péter: Ha lehet ilyet mondani, talán még az infrastruktúra fejlesztéseknél is fontosabb az a fejlesztési elem, amelynek a lényege egy weboldal és egy navigációs applikáció. Hogy mennyire igyekszünk a külföldieket is megszólítani, azt jól mutatja, hogy ez a weblap és applikáció hat idegen nyelven fog elkészülni.

 

MET Trenta Carbon fejvédő teszt

A MET Trenta Carbon fejvédő a márka alapításának 30. évfordulójára készült, tiszteleg a korábbi sikermodellek előtt, amely az olasz céget az ipar egyik legismertebb és -elismertebb sisakmárkájává emelte. Minden fejlett technikai megoldást felvonultat, amely jelenleg a MET tarsolyában van, felsorolásuk felérne egy főiskolai mérnöki kurzussal. A kérdés már csak az, hogy a legjobb „hozzávalók” és a jól bevált recept valóban a legjobb sisakot eredményezi?

Az olasz MET márka idestova 30 éve kínál kerékpáros fejvédőket, és az összegyűjtött rengeteg tapasztalat megmutatkozik minden egyes újonnan bemutatott modellben. A kerékpározás biztonságosabbá tétele az innovatív megoldásokról nevezetes gyártó szívügye, fejlesztőkapacitásuk jelentős részét fordítja új technikai megoldások kidolgozására. Ezt egészítik ki a gyártástechnológiában végzett fejlesztések, amely a minőséget, a megbízhatóságot és a dizájn hívatott elősegíteni. A MET fejlesztőcsapat a teljeskörű védelem és a dizájn mellett a sisakok kényelemére is nagyon ügyel, ezzel is motiválva a kerékpárost a mindenkori viselésére.

Az extravagáns dizájnt el is várjuk az olasz márkától, de ez még nem jelent garanciát arra, hogy a sisak kedvencemmé váljon. Nálam számos egyéb tényező előzi meg a megjelenést: ilyen az egész napos viseléshez elengedhetetlen kényelem (az adott szezonban több 24-órás MTB versenyen is részt veszek), a hatékony szellőzés, az alacsony tömeg és nem utolsósorban az aerodinamika. Igényeimnek akkor felel meg maradéktalanul egy kerékpáros sisak, ha a felsoroltak közül minden téren kimagaslik a mezőnyből. Ha emellett jól néz ki, az már csak hab a tortán!

Alkatomnál fogva számomra a hegyek jelentik az otthont, az emelkedők leküzdése a kerékpározás sava-borsa. A versenyek során is rendszerint itt kamatoztatom képességeim. Ennek megfelelően a sisak tömege és az általa nyújtott szellőzés fontosabb, mint a legtöbb bicajos esetében. A lefeléken pedig jól jönnek az esetleges aerodinamika előnyök.

A MET Trenta Carbon esetében a tömegadat S méretben mindössze 202 gramm, ami a piacon ma kapható egyik legkönnyebb fejvédőjévé avatja. A szellőzés terén ugyancsak számos fejlett technikai megoldást vetett be az olasz gyártó. Az In-mould polikarbonát héj az EPS maggal kiegészítve növeli az integritást, így nagyobb nyílások helyezhetők el a sisakszerkezetben. De a legjelentősebb innováció a 3K Carbon megerősítő szerkezet, amely tovább fokozza a szerkezet erősségét, így sem a nyílások mérete, se azok száma nem kompromittálja a biztonságot. Természetesen a sisak minden nemzetközi biztonsági szabványnak (certification CE AS/NZ, US) megfelel. Az alacsony tömeg, a szellőzés és a biztonság tehát kipipálva: látszólag a MET tényleg mérföldkövet állított a Trenta Carbon piacra dobásával!

Ha már a biztonságnál tartunk, érdemes megemlíteni a sisakra opcionálisan felhelyezhető, a csomagban megtalálható számos fényvisszaverő elemet. További biztonságfokozó opció a sisak hátuljára felcsatolható MET USB LED világítás, amely tölthető akkus, és tökéletesen illeszkedik a sisak formavilágába.

A kényelem terén is történtek fejlesztések, ami számomra ugyancsak üdvözítő. A rögzítés a MET által kifejlesztett Safe-T Orbital rendszert alkalmazza, ez szerepel a gyártó prémiumkínálatában, egyszerűen kezelhető, jól bevált technika. Még kioldott állpánt mellett is biztosan tartja a sisakot a fejen. További két kényelmet fokozó megoldás a mosható és cserélhető Air Mesh szivacspárnázás és a bélelt Air Lite pántrendszer. Ez utóbbi innovatív osztóval rendelkezik, egyszerű és gyors állítást tesz lehetővé, emellett érintkező felülete nyomáspontoktól mentes.

Le kell szögeznem, hogy a MET sisakoknál kényelmesebbet még nem találtam. Egy hosszú versenyen, edzésen nem mindegy, hogy a sisak észrevétlenül „ül” a fejen, vagy folyamatosan felhívja magára a figyelmet, ezzel befolyásolva a teljesítményhez szükséges összpontosítást. Talán nem véletlen, hogy az UAE Emirates World Tour sztárjai is ezt a sisakot választják!

Az aerodinamika terén is történt számos fejlesztés a MET háza táján. A Trenta hátsó része megnövelt hosszával simítja ki a légáramlatokat, megakadályozva a hátul keletkező – a haladást hátráltató – turbulanciát. Ezt egészítik ki a szellőzőrendszerbe épített csatornák, amelyek növelik a légáramlat sebességét, csökkentik az ellenállást, és még a fej hatékony hűtéséről is gondoskodnak. A gyártó szerint a korábbi csúcsmodellhez képest 7% aerodinamikai javulást sikerült elérni. 19 méretes nyílás található a sisakon, bizonyítva, hogy egy aerodinamikus fejvédő esetében sem szükséges kompromisszumot kötni a szellőzés terén.

Tapasztalatom szerint a sisak szellőzése átlagon felüli, ennek megfelelően mind lassabb tempónál, mind száguldáskor érezni a belső a légáramlatot. Elképesztő 35 fokos hőségben is versenyeztem a Trenta sisakban, ami teljesen más „élmény”, mintha hasonló időjárásban edzőkörre menne a kerékpáros. Versenytempó mellett a túlhevülés garantált, főleg az emelkedőkön. Őszintén szólva, a helyzet kevésbé volt súlyos, mint amire számítottam. Izzadtam, de nem éreztem, hogy a gutaütés elkerüléséhez vissza kell venni a tempóból a mediterrán hőségben.

A megjelenést hagytam utoljára, mivel az igen szubjektív, és számomra egyébként sem döntő szempont. Itt jön ismét a képbe az említett belső karbonmegerősítés. Ennek köszönhetően 20%-kal vékonyabb EPS mag is elégségesnek bizonyult a teljeskörű védelemhez, ami hatással van a sisak megjelenésére is. Alacsonyabban „ül” a fejen, nem tornyosul, így nem hosszítja a fejformát sem. Egy szó, mint száz, az én kissé hosszúkás formájú kobakomon a Trenta határozottan jól áll, amit mások is megerősítettek. Mindez a biztonságot és egyéb tulajdonságokat nem befolyásolja, így csak üdvözítő.

A MET-nek sikerült egy ”full-extrás” sisakkal ünnepelni a jeles évfordulót. A gyártó első sorban országúti kerékpározásra ajánlja, de ez nem jelenti azt, hogy a montisok számára közömbös. Jómagam ez utóbbiak táborát erősítem, és a Trenta nálam mindkét felhasználásra bevált. Az idő majd megmutatja, hogy a sisak mennyire lesz tartós a fokozott igénybevétel miatt, de jelenleg nem látom ennek jeleit. A montis versenyeken az alacsony tömeg és a hatékony szellőzés ugyanolyan fontos, mint országúton, és a hosszú maratonokon a kényelem is hozzájárul a motiváció fenntartásához. Még talán az aerodinamikai előnyök is kis mértékben növelhetik a teljesítményt – nem véletlen, hogy egyes MTB szakágakban terjed az aero fejvédők használata!

Tehát ha egy csúcskategóriás sisakra van szükséged, amely a piac egyik vezető márkájának legmagasabb szintű technológiáit egyesíti, akkor a borsos árcédula ellenére a Trenta Carbon tőlem egyértelmű ajánlást kap. A tetemes kiadást hamar el lehet felejteni, a kényelem, a teljesítmény és az élmény viszont minden utadra elkísér!

A Met Trenta Carbon-t az alábbi helyeken tudod megvenni:
Kattins IDE
Kattints IDE
Kattints IDE

Tour de Hongrie: Flandria Oroszlánjával érkezhet a belga csapat

Először köszönthetjük majd a Tour de Hongrie indulói között a Tarteletto-Isorex nevű belga kontinentális proficsapatot, amelynek technikai tanácsadója nem más, mint Flandria Oroszlánja, a káprázatos pályafutást befutó Johan Museeuw. Elképzelhető, hogy ő is elkíséri a csapatot Magyarországra…A belga egyesület 2010-ben alakult, 2017-ben vette fel mai nevét. Soraiban tizennégy belga mellett egy-egy albán, azeri, görög és holland bringás is található – az albán Ylber Sefa, az azeri Kirill Pozdnyakov és a görög Pilokronisz Corcakisz egyaránt hazájának aktuális országúti bajnoka, vagyis három nemzeti színeket viselő mezt is birtokol a Tarteletto-Isorex.

Pozdnyakov neve a „környéken” is ismerős, két éven át szerepelt az orosz prokontinentális RusVelóban, 2016-ban pedig ő nyerte a Székely Körversenyt. A Tarteletto-Isorex legrutinosabb versenyzője a harmincnyolc esztendős David Boucher, aki éveken át szerepelt az FDJ színeiben, de sokak számára ismerős lehet a korábban a BMC-ben profiskodó holland Floris Gerts vagy a Katyusa mezét is viselő Maxime Vantomme neve is.

A csapat menedzsere Peter Bauwens, a technikai tanácsadó pedig maga Flandria Oroszlánja. Johan Museeuw azután kapta ezt a becenevet, hogy harmadszor is megnyerte a legendás Flandriai Kört. Persze, kalandos pályafutása során nem ez a legkiemelkedőbb eredménye, hiszen 1996-ban országúti világbajnokságot nyert, három alkalommal is hazavihette a kockakövet a pokoli Párizs–Roubaix után, 1995-ben és 1996-ban ő lett a Világkupa-sorozat – az akkori World Tour – legjobbja.


Az egyik legendás győzelem, csaknem húsz esztendeje, 2000-ben

Johan Museeuw volt az igazi klasszikus egynapos menő megtestesítője, holott tizenegy alkalommal járta be a Tour de France aktuális útvonalát is (négy szakaszt is nyert a Francia Körversenyen). A világ legnagyobb csapataiban tekerhetett, a Lotto, a Mapei, a Domo és a Quickstep soraiban tekert több mint másfél évtizeden át, 2000-ben Bodrogi László klubtársa volt a Mapei-Quick Step együttesében.

A hírek szerint elképzelhető, hogy ő is elkíséri a csapatot Magyarországra…

Az idei Tour de Hongrie 2019. június 11-én kezdődik, az UCI 2.1-es kategóriájú nemzetközi verseny mezőnye június 16-án ér célba. Az érintett városokat és a viadal útvonalát március 12-én ismertetik majd az esemény szervezői.

Szigorúbban büntetik a kulacseldobást az országúti versenyeken

Az Astana menőit Franky-papagájos kulacsok röpítik majd

Tovább emelkedtek a kulacseldobásért járó büntetések díjai az országúti versenyeken, ráadásul az UCI ígéretei szerint a versenybírók még az eddigieknél is szigorúbban fogják betartatni ezt a szabályt.

A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség már évek óta fellép a felesleges szemetelés ellen az országúti versenyeken, ezt megerősítendő idén tovább növelte az ezért járó büntetési tételeket, 200 és 500 svájci frank (55-135eFt) közti büntetésre számíthat az a versenyző, aki vét a szabály ellen, sőt ha veszélyes cselekményként ítélik meg a kulacseldobást akkor 1000 frankos büntetést is kiszabhatnak érte.

Az UCI célja ezzel, hogy az országúti versenyek ne változtassák szemétdombbá a környéket, ami teljes mértékben érthető, hiszen a sport megítélésének is árt. Ezenfelül veszélyes is lehet egy kulacseldobás, pl elég csak belegondolni abba, hogy milyen sérülést tud okozni egy a nézők közé bedobott félig teli kulacs.

A hétvégi szezonnyitó versenyek, az Omloop Het Nieuwsblad és Kuurne-Brussel-Kuurne kapcsán ismét felhívták a versenyzők figyelmét a szabályokra és a versenyek főbírói is megígérték, hogy szigorúan fogják büntetni, ha valaki szemetel. Természetesen továbbra is megmarad annak a lehetősége, hogy a versenyzők eldobhassák a kulacsaikat, szemeteiket, de ezt csak az arra kijelölt zónákban tehetik meg.

A CCC Team versenyzője, Greg Van Avermaet is megszólalt az ügyben, elmondta, hogy nekik nem okoz problémát elvinni a szemetet az erre kijelölt zónákig, sőt Ománt is említette, ahol egyértelmű volt, hogy nem dobálják el az üres kulacsokat, hiszen nem állt néző az útszélén, aki összeszedhette volna azokat, tehát egyértelműen szemétként végezték volna a kulacsok. Ez alapján elmondható, hogy a profi versenyzők is értik és remélhetőleg be fogják tartani a szabályt.

Met Trenta Carbon helmet review

MET’s relentless effort to produce sophisticated helmets for 30 years is well-manifested every time they launch a new product. The Italian producers tries to live up to its reputation being an innovator in helmet segment, thus its team pays attention not only to develop its technical features but also to outpace their competitors by refined design and appearance. Certainly, protection and comfort are up there in the requirement specifications as well.

The MET Trenta Carbon Helmet has been made to mark the brand’s 30th anniversary. At the same time MET meant to put on display with Trenta some imbedded features and advanced technologies. MET’s ambitious goal to set new standards in quality and design begs the question; what are those features that makes the MET Trenta Carbon an outstanding helmet? It is obvious for an Italian helmet maker that the design “per se” is crucial. Nowadays it a challenge to combine pragmatic technical advantages like, lightness, comfort and aerodynamic with an appealing appearance. And it remains subjective, hence it’s pointless to judge it by its look.

Counting myself a climber, I tend to prefer rather light weight, reasonably ventilated helmets. As a result, aerodynamic aspects are a welcome side effect but not the highest priority. MET Trenta Carbon by its feather-weight of 202 grams, size S managed to surprise me greatly. I was incredulous at first because its construction and shape indicated something else. But it doesn’t stop there. When I was trying to find some short-cuts in order to for MET to lower the weight, my try ended unsuccessfully. Quite the opposite!

All usual and added ‘ingredients’ that make up a good helmet are there. A cushy Air Mesh comfort padding which is hand washable is integrated just like the Air lite straps and adjustable divider that are easily adjustable. It doesn’t even need to be fastened it too much to get it snug a secure. It ‘hugs’ your head firmly without any feel of constriction. MET calls it Safe-T Orbital fit system. As for the security standards, I expect every helmet maker to be certification CE AS/NZ, US compliant, let alone those manufacturers whit high reputation. So that’s the case here too.

MET applies an In-mould polycarbonate shell with EPS liner in conjunction with carbon cage which is embedded into liner as inner structure. To up the ante, the MET Trenta Carbon is delivered with reflective rear stickers and as an option a well-appreciated MET USB LED light. If you wish to swap your worn front pads for new one, a DualGel front pad is to be had separately as well.

The above mentioned lightness is just one of those attributes that started my affection for MET Trenta Carbon. Its minimalistic non-bulbous design is a very pleasing one in my books. No flashy wings and ridicules curves just for the sake of being different. Yes, MET built in a tube-shaped tail and internal channeling that promises to create up to 7% less drag compared to a more conservatively shaped road helmet. But it did a way that doesn’t compromise its general look. To meet other aerodynamic attributes, the Trenta has designed its front in a rather open way, compared to some aerodynamic designs on the market. But that’s fine with me as it features a measured blend of air cooling effect, and air-efficient features.

Overheating was rarely an issue. That’s probably because I used this road helmet at MTB races too, where very slow uphill speed is more the case than on the road. Add to that high air temperatures beyond 35 centigrade with almost zero wind speed and you wish you could stay away from a helmet for a while. A totally different scenario on the road though. Even on steep uphill where speed is laughably low, the ventilation with 19 vents was more than enough – let alone at higher speeds, despite at times very high Southern-Europe temperatures.

MET’s own Safe-T Orbital adjustable fit system contributed to the comfort factor even more. It allows an on-the-fly two-step, and so called occipital, four-step vertical adjustment. I wasn’t fussing around with it too much. I pre-adjusted it once prior to the ride, and if there was a need to fine tune it during the ride even more, there was still an additional micrometrical dial for fine adjustment.

MET’s flashiness is further heightened with its 3K carbon composition. MET’s goal was to reduce the EPS foam liner by 20%. That would suggest that the safety would been reduced as a consequence. Meaning a compromised impact energy absorption. I ought to believe MET’s statement that no compromise had been made. Verifying this, MET embedded an in-mould polycarbonate shell in order increased strength and durability. Again, it is a matter of trust and achieved test results this helmet was subjected to.

In the past I tested similarly equipped and sophisticated helmets, but much to my regret the lion part of them left a lot to be desired. There were a plenty short-cuts to be found in terms of final execution, quality and long term durability. Thus far MET didn’t let me down. I longer term test is needed to see whether the MET helmet has any chink in its armor though.

As hinted above, the MET Trenta Carbon Helmet is engineered for road usage in the first place. As often the case, mind you I tested it in dirt too, to showcase its multipurpose capabilities. What’s more, I come to love it even more while using it at MTB races, mostly due to its lightness, comfort and fresh appearance. Heat management was only a problem if a mix of high temperatures, wind-still, and slow speed came about.

The MET Trenta Carbon Helmet has plenty of characteristics that stands out of the crowd, admittedly though, one aspects that grown on me the most was its compact shape combined with lightness, without giving in regarding to comfort, safety and claimed aerodynamic. Would I recommend the MET Trenta Carbon Helmet? For long term, and frequent usage definitely yes. That way you would quickly forget the initial costs and enjoy the experience without regret.

For more information and prices
Click here
Click here
Click here

Balatoni Bringa Farsang – több mint 300-an tekerték le a balatoni „kiskört” a hétvégén

Nyáron mindenki tud bringázni, de télen… – így kezdődik a Balatoni Bringa Farsang kiírása, amire a balatoni bringás fejlesztéseket célzó program hivatalos aláírásának másnapján került sor.

Bebizonyosodott, hogy lelkes túrázókban nincs hiány, a nevezési lista a februári időpont ellenére is betelt, több mint háromszázan teljesítették a 78 kilométeres kerékpáros „kiskört”, komppal is átszelve a Balatont. A túra életre hívásával a szervezők hagyományt szeretnének teremteni, télen ilyen rendezvény eddig nem szerepelt sem a Magyar Kerékpáros Szövetség, sem egyéb eseménynaptárban. Pedig a Balaton ilyenkor is a kék és a zöld tucatnyi újabb és újabb árnyalatát mutatja, s persze a vízimadarak is hasonló érdeklődéssel sorakoznak fel a parton.

Mindenképpen szeretnénk folytatni ezt a kezdeményezést, egyelőre mi rendezők is tanuljuk, hogyan kell ezt csinálni télen. Reméljük, hogy lesz sok követőnk a profi túraszervezők között, hiszen egyfelől jó, hogy a balatoni főszezonban egymást érik ezek az események, de jó lenne, ha tavasszal és ősszel is lennének, most kiderült, hogy télen is meg lehet csinálni – mondta el Harangvölgyi András főszervező. A kerékpározás valóban olyan szabadidős tevékenység, ami nem csak a nyári hónapokban nyújthat felhőtlen kikapcsolódást, ráadásul a tavaszi, őszi (és téli) hónapokban a forgalom is sokkal kisebb a Tó körül, valamint az idegenforgalmi egységek sincsenek megterhelve.

A 78 kilométeres túrán főleg olyanok vettek részt, akik nyáron is bringáznak, a tömegsport rendezvényeket rendszeresen látogató hobbikerékpárosoktól kezdve az alkalomszerűen bringázókig, akiknek valódi kihívást jelentett a téli hőmérsékletben teljesítendő táv. A rajtra Balatonfüreden került sor, ahonnan a Tihany – kompátkelés – Zamárdi – Siófok – Balatonaliga – Balatonakarattya – Balatonkenese – Balatonfűzfő – Balatonalmádi – Alsóörs – Csopak kört megtéve tértek vissza a kerekesek Füredre, végig az ajánlott Balaton körüli kerékpáros útvonalat és a kerékpárutakat használva.

A túra útvonalán több frissítő és melegedőpontot is létesítettek, Siófokon, Balatonvilágoson, Balatonkenesén és Alsóörsön is várta meleg tea, pogácsa, nápolyi, fánk vagy zsíros kenyér a túrázókat, akik nemcsak a környékről, hanem szerte az országból – a Kiskunságtól a Fővárosig – érkeztek, sőt, külföldi regisztráló is volt.

A rendhagyó túrát így értékelte a főszervező:

Hála a gyönyörű szép napsütésnek és az időjárásnak, mindenki meg van elégedve, nyilvánvalóan nagyon széthúzódott a mezőny, valaki már beért Füredre, miközben a békésebben kerekezők még akkor indultak el Világosról. Szerencsére az indulók már tudják, hogyan kell készülni a hidegre, nem volt probléma a réteges öltözködéssel és a felkészüléssel. 304 rajtszámot adtunk ki, már múlt héten le kellett zárni a nevezést, hogy felférjünk a kompra. A MAHART-tól kaptunk egy különjáratot, amit utólag is nagyon köszönünk. A menetrendhez igazodva kellett a tempót és a frissítőállomásokat kitalálni, megszervezni. Volt több szervizautó, orvos, mentő, több száz liter tea és némi forralt bor is elfogyott, Füreden leves várta a beérkezőket. Le a kalappal mindenki előtt, akik bevállalták!

A szervezőknek is nagy kihívás ilyenkor egy 15 fős gárdával, hogy folyamatosan elöl-hátul menjünk és segítsünk mindenben. A legfőbb nehézséget az jelentette, hogy egyáltalán mi van nyitva télen, itt a Balaton körül kevés olyan objektum van, ahol mosdó és melegedő is nyitva van és a frissítő személyzetet is tudják biztosítani. Az első ilyen Siófokon a Matróz volt, Világosnál a kilátás miatt a magas parton rendeztünk be frissítőpontot, amiben az Önkormányzat segített. Kenesén a Vadkacsánál megy el a bringaút és a helyi vállalkozó miattunk kinyitott, Alsóörsnél a helyi turisztikai hivatal is segítségünkre volt, ők működnek télen is. Főleg mountain bike események szervezése után ez a téli túra egy külön műfaj szervezői szempontból is. Nagyon oda kell figyelni, mások az igények, tempó logisztika, de nagy boldogság, hogy a túrázókra lehet számítani, készülnek, tudják, mik az igényeik. Reméljük, hogy nekünk is sikerült felnőni a feladathoz.

Valter Attila 3. lett összetettben a Tour of Antalya-n

Összetett 3. helyével 25 UCI pontot szerzett Valter Attila a törökországi Tour of Antalya országúti versenyen.

Valter Attila jól kezdte az évet, a CCC Development Team-mel február 21. és 24. Törökországban a Tour of Antalya négy szakaszos országúti versenyen álltak rajthoz. Az első szakaszon a fiatal kerekesünk a 11. helyen zárt, majd a második sík etapon a győztessel azonos idővel a 23. helyen ért célba. A hegyibefutóval végződő 3. szakasz döntött a verseny végeredményéről, ahol Valter Attila 5.-ként haladt át a célvonalon, mellyel az összetett 3. helyre lépett elő.

A helyezése megőrzéséhez a 4. sík szakaszon lényegében már csak arra kellett figyelnie, hogy ne kapjon időhátrányt, amit végül sikeresen teljesített, csapattársai kíséretében a 111. helyen átgurulva a célvonalon, mellyel az összetett 3. helyet szerezte meg és 25 UCI pontot gyűjtött magának és hazánknak (ami az olimpiai kvalifikáció szempontjából nagyon fontos – szerk.)

 

Vitanika ELEMInátor Airport Budaörs első futam 2019

A második évadot indította február 23-án az ELEMInátor kombinációs utánpótlás MTB sorozat.

Egyben az év első up kerékpáros versenye is, mely a legjobb lehetőség arra, hogy a hosszú téli pihenő után a gyerekek technikailag, állóképességileg és mentálisan is felkészüljenek az XCO szezonra, versenyekre. Kis pihenő után március 16-án és március 30-án újabb futamok következnek, melyekre nevezni itt lehet.

Fotó: Bak Ferenc

Bár az időjárás nem kedvezett a versenynek, – hiszen újra visszatért a hideg tél- a szervezők ezzel mit sem törődve készültek fel a nevezők fogadására. A füves területen kialakított ügyességi pálya -ha már esel, puhára essél) és a számos akadállyal nehezített versenypálya igazi kihívás volt gyereknek-felnőttnek egyaránt.

Fotó: Bak Ferenc

A program az U5-ös korosztály futóbringás és első pedálosbringás futamaival indult, melyek lebonyolításában a rendezők, partner csapata a www.ovibringa.hu kapott fontos szerepet.

Fotó: Bak Ferenc

Az együttműködés lényege, hogy már az óvodás korban megszerettessék a gyerekekkel a játékos gyakorlás és versenyzés élményét. Nekik a szervezők ingyenes nevezést biztosítanak futamról-futamra.

A többi korosztály versenyszámai, annak rendje és módja szerint követték egymást.

Fotó: Bak Ferenc

Újdonság az ELEMInátor versenyeken, hogy más szakágak is bemutatkozhatnak. Jelen esetben Hegedűs László „HEGE” egész napot betöltő triál sulival fogadta az érdeklődőket. Az egyes versenyszámok pihenőiben a Hege köré gyűlt gyerekek tátott szájjal figyelték társaik, milyen ügyesek ebben a sportban is.

Az ELEMInátor csapata köszönetet mond azon egyesületeknek, szülőknek, gyerekeknek, szakvezetőknek, akik fontosnak tartják és látogatják a sorozatot.

Fotó: Bak Ferenc

Telki Bike Team, Crosskovácsi SKE, KTC SE, DVTK-FREERIDERZ, GreenRiders SE , KONTENT-DKSI Cycling Team, VGN NRG SE, Merida Maraton Team-CST

Külön köszönetet érdemel Specziár Viktor a KTC SE up csapatának vezetője , aki saját maga is indul a felnőttek versenyén, ezzel is inspirálva tanítványait.

Eredmények

fotók: Bak Ferenc

Előzetes a kisfilmből: Sós Bendegúz

Végezetül egy vélemény, mely Tóth Márk Martintól a Crosskovácsi SKE 13 éves versenyzőjétől hangzott el édesapja kérdésére:
„Apa!!!
Azért jó Eleminator versenyekre járni mert jók az ügyességi feladatok és van ugrató!!!!!
♀️
És jó a társaság!!!”