Home Blog Page 357

KTM Revelator Lisse Master teszt – Aerodinamika mindenek felett?

A Revelator Lisse a KTM válasza az aero országúti trendekre, mely végül több évnyi fejlesztés eredményeként 2018-ben került piacra. Különböző bemutatókon, kiállításokon már többször találkoztunk vele, de csak idén jutott el hozzánk egy példány, ami letesztelhettünk. Meglepő eredmény született… Lássuk a részleteket!

Először 2017 nyarán az Eurobike Media Days-en találkoztam a KTM első aero országútijával, a Revelator Lisse-vel. Még csak prototípus volt és a lelkünkre kötötték, hogy csak fotókat készíthetünk róla és semmiképpen ne üljünk fel rá. A Lisse az elsők között volt az aero országútik között, melyeknél megoldották a teljesen rejtett bovdenezést, tehát a stucnin és a fejcsövön belül vezették el a bovdeneket (most két évvel később már nem olyan nagy újdonság ez, több-kevesebb sikerrel sok gyártó fejlesztett már saját megoldást erre a problémára). A KTM Revelator Lisse formavilága is egyedi volt, futurisztikus váz kialakítás és kormányszár, józan keretek között a dizájn maximálisan alárendelve az aerodinamikának. Bár őszintén megvallva nekem nem tetszett, de én a klasszikus kinézetű országútikat, az aerokra mindig kicsit szörnyként tekintek.

Majdnem két évvel később végre tesztelésre is megkaptam a KTM Revelator Lisse-t, a George Sport Kerékpárboltba mentem el érte Győrbe, ahol tényleg teljesen beállítva kaptam meg, még azt is megkérdezték, hogy a kiegészítő gombra a váltón milyen funkciót állítsanak be (azért is említem meg ezt, mert nem túl gyakori itthon). Tehát egy profin üzembehelyezett bringát tesztelhettem.

 

Mint már említettem a KTM Revelator Lisse vázát maximálisan az aerodinamikai elveket figyelembe tervezték, anno még a mérnök elmondta, hogy nem csak szembeszélre teszteltek, hanem oldalszélre is, hiszen ritkán fúj csak tisztán szemből a szél. A váz anyaga 15 %-ban 24T karbon szövetből, 85 %-ban pedig 30T-ből áll, a kitöltő és összekötő anyag pedig „nano resin” vagyis nagyon kis szemcseméretű műgyanta. A tömege is tárcsafékes aero létére elég baráti, a váz éppen befér 1 kg alá, a villa pedig 480 gramm a gyári adatok szerint.

A Revelator Lisseből több felszereltségű modell is elérhető, hozzánk tesztelésre a Master került, melyet elektromos Ultegrával szereltek az osztrák gyárban. Az R8000-es Di2 Ultegrával már elég sokszor mentem, tipikusan az a szett, amire nem lehet rosszat mondani. Kényelmes fékváltókarok, váltásteljesítményben akár profi szinten is megállja a helyét, maximum súlyban több egy kicsit, mint a Duraace, a tárcsafékek pedig időjárástól függetlenül nagyon jól fognak, mondhatnám azt is, hogy jobban, mint egy országútira szükséges.

A kerekek a DT gyárából kerültek ki, a típusuk PR1600 Spline, egy köztes megoldás a magasprofilú aero kerekek és a könnyű hegyikerekek között. Lényegében univerzális felhasználásúak, és nem kell félteni őket a hazai utakon. Gumiból a Continental versenyzésre fejlesztett Attack-Force párosát választotta a KTM, ami legendásan jó külső, egyedül annyi a gond vele, hogy gyorsan elkopik, mint minden versenygumi. Az elöl 23-as, hátul 25-ös külsők mellett elég nagy hely marad a vázban, a KTM szerint a 28-as gumi is elfér, ami biztosan igaz, sőt talán még nagyobb is beférne.

A kiegészítők aero kerékpár lévén szintén aerok. A stucni lényegében a váz-villa része, nem is használható más típussal a kerékpár. A magassága és a szöge sem hagyományos módon állítható, hanem különböző formájú és magasságú távtartókat kapunk a kerékpárhoz, melyekkel állíthatjuk a kormányszárat. Nem egyszerű művelet, de ez rejtett bovdenezés ára. A kormány is aero, a teljes felső része lapított, de olyannyira, hogy a komputerem konzolja éppenhogy elfért. Valószínűleg a Ritchey nem ilyen széles stucnibefogóhoz tervezte ezt a kormányt, és ezért adódhatnak ilyen problémák.

A nyeregcső is szárnyprofilú, ezzel is hozzájárulva a kerékpár minimális légellenállásához. A nyeregcsőbilincs integrált, alulról állítható a nyeregmagasság, és a csavar könnyen hozzáférhető, nem úgy, mint egy-két konkurenciánál. Viszont arra figyeljünk, hogy a nyeregcső nem engedhető le akármeddig, tehát jó méretet válasszunk magunknak a kerékpárból. A nyeregcső 0 mm hátrahajlású, ami kicsit érdekes, de erre még visszatérek. Nyeregből pedig egy szintén nagynevű gyártó modelljét választották, egy Fizik Arione személyében, ami vagy kényelmes lesz a leendő tulajának vagy nem, de a nyereg egyébként is abszolút egyéni ízlés kérdése.

Az első menetpróba előtt mindösszesen csak a nyerget kellett beállítanom, ezenkívül minden teljesen a helyén volt. Viszont a megszokott pozícióba nem tudtam beállítani, mivel a Lisse nyeregvázcsőszöge elég meredek (75fok) és ehhez még 0 mm hátrahajlású nyeregcső párosul, amivel a klasszikus értelemben vett normális nyeregpozíció nem érhető el, hanem egyfajta időfutamosabb, aerobb helyzetbe lehet csak beállítani a nyerget. Ez magyarázza a szokottnál hosszabb felsőcsövet is, hiszen ha előrébb ülünk akkor a kormánynak is előrébb kell lennie, hogy minden a helyén legyen.

Ezután kicsit vegyes érzéseim voltak a Revelator Lissével kapcsolatban, nem tudtam, hogy mire számíthatok, kicsit tartottam tőle, hogy ez egy koskormányos időfutam bringa lesz, ami eddig nekem soha nem jött be. De ez az érzés kb csak addig tartott, amíg a ház előtt fel nem ültem a kerékpárra. Konkrétan kb 300 méter megtétele után már eloszlott minden kételyem, a Revelator Lisse egy nagyon jó bringa (bár ez a kifejezés messze nem adja vissza, amit éreztem). Térköveken, fekvőrendőrökön vezet ki az út a parkolóból tőlünk, és abszolút nem azt éreztem, hogy szétveri az alfelemet mint az aero országútik többségénél szokott lenni, hanem gyönyörűen tompított a kerékpár. Kanyarban is szépen fordult, nem kellett szokni az irányítást és ha odaléptem neki akkor haladt.

Az előrébb lévő nyereg sem volt akkora probléma, mert az Arione elég hosszú nyereg, melyen többféle üléspozíció elfoglalható, így nem sokkal ültem csak előrébb, mint a saját bringámon, ami egy fél óra bringázás után már abszolút nem is volt észrevehető. A második bringázásnál pedig már alig tűnt fel, hogy kicsit másképp ülök rajta mint a sajátomon.

Milyen volt vele menni? Nem egy lassú túra országúti képét keltette bennem, haladt síkon és emelkedőkön is, ráadásul nagyon fürgém mozgott, ami az aero bringákról nem mindig elmondható. Szerettem, hogy kényelmes, nyeli az út keltette rezgéseket, nem ráz szét az út, a Revelator Lisse Master egyértelműen nem az a bringa, amivel csak tüköraszfalton lehet menni. Nem tudom, hogy a vázat tervezték meg ennyire jól, vagy a lapított aero kormány és nyeregcső is szerepet játszik ebben, de abszolút vállalható a hazai rossz utakra is.

Mennyire halad? Konkrétan életem legjobb idejét hajtottam vele az egyik enyhén lejtő (50km/h átlagsebesség fölötti) strava szegmensen, pedig wattokban nem is tettem annyira oda magam. Egyébként ez csak otthon, utólag derült ki, ott egyáltalán nem figyeltem arra, hogy most személyes rekordot szeretnék menni. Erősen feltételezhető, hogy ez az eredmény a jó aerodinamikai mutatók miatt volt. Emelkedőkön sem volt vele probléma, gond nélkül tudtam vele ugyanazt hozni, mint a saját klasszikus geometriás országúti bringámmal, ami ráadásul még egy kicsit könnyebb is, mint a tesztkerékpár.

Két negatívumot is tudnék mondani, az egyik a kormány hajlítása, ami bár teljesen egyéni preferencia, de nekem annyira nem jött be, jobban szeretem a kompakt hajlítást. A másik pedig a gumik, sokszor mentem ezzel a gumi párossal, de valamiért a tesztbringán lévők annyira nem tapadtak olyan jól, mint kellett volna nekik. Ezen mondjuk gondolkoztam sokat, és lehet azért volt, mert teljesen újként érkezett a Lisse és a blackchilis gumiknak valamennyit kopni kell ahhoz, hogy elérjék a maximális teljesítményüket.

A KTM Revelator Lisse tökéletes választás azoknak, akik egy gyors országútit szeretnének, amit nem mindig csak a tökéletes minőségű utakon használnak. Valójában aero létére a Lisse egy univerzális országúti, ami a legtöbb körülmény között megállja a helyét, bátran vehetik igényes amatőrök, de a profik alatt is hibátlanul fog szolgálni, ezenkívül triatlonistáknak is ajánlott vétel.

Ajánlott fogyasztói ár: 1 629 000 Ft
További információkért keresd a gyártó honlapját és a hazai forgalmazó oldalát.

 

Ötpróba Program – Sportolj velünk és pontjaid váltsd ajándékokra!

Az Ötpróba egy olyan szabadidősportokat kínáló mozgalom, mely színvonalas rendezvényeivel igyekszik mozgásra bírni a magyar lakosságot. Mindenki találhat kedvére való sportot a kínálatban, ugyanis szerveznek futással, úszással, túrázással, kajak-kenuzással, illetve kerékpározással és triatlonozással kapcsolatos rendezvényeket, mely utóbbi kettő a Bikemag hasábjain kiemelten fontos. Ráadásul, ha szorgalmasan gyűjtöd a pontokat, azokat garantált ajándékra válthatod!

Kinek jó, miért jó?

Azt gondolom, hogy mindenkinek! A programkínálatot elnézve a kezdő szinttől egészen a haladóig kínálnak programokat, családi túrától egészen a maratonversenyekig bezárólag. A cél az, hogy a mozgásszegény életmódunknak búcsút inthessünk egy egészségesebb jövő érdekében. Nem okvetlen kell ott legyünk a TOP10-ben, bőségesen elég, ha saját magunknak bizonyítunk a pályán, hogy igen, ezt is meg tudtuk csinálni. Sikerélmény! Rohanó, stresszes életünkben igen nagy szükség van a pozitív megerősítésre, ami csak karnyújtásnyira van tőlünk. A sport számos jótékony hatást gyakorol szervezetünkre, javítja közérzetünket, motivációt jelenthet a mindennapokban, rengeteg értékes emberi kapcsolat megteremtéséhez ad táptalajt. Kerékpáros szempontból 2+1 sport közül szemelhetjük ki a számunkra szimpatikus eseményeket, mert a terepkerékpározás és az országúti kerékpározás is benne van a kínálatban, és külön-külön gyűjthetőek benne a program által kínált pontok. Illetve a +1-nek minősülő triatlon szintén tartalmaz bringás részt a futás és az úszás mellett.

Jövőre itt az Olimpia, amely remek apropó a paradigmaváltásra, tehát nem árt igyekezni annak, aki változtatna és a kanapén punnyadás helyett szívesen mozdulna ki. Motiváció a saját egészségünk megőrzése mellett a rendezvényeken szerezhető pontokért beváltható márkás sportcuccok. Ha valaki nagyon rákap a sport ízére és 5 sportágban szerzi az elismeréseket, annak lehetősége van a magyar delegáció formaruhája alapján tervezett melegítő megkaparintására is.

 

És hogy mennyi pontot kell gyűjteni egy-egy tárgyért?

  • 15 pontért: ADIDAS baseballsapka
  • 25 pontért: ADIDAS póló
  • 40 pontért: ADIDAS hátizsák
  • 60 pontért*: a 2020-as tokiói olimpián induló magyar csapat hivatalos formaruhája alapján tervezett melegítő

* A melegítő megszerzéséhez legalább 5 sportágban kell pontokat gyűjtened.

Kerékpáros szempontból a következő helyeken van lehetőséged a pontszerzésre:

Érdekel a dolog?

A teendőd csak annyi, hogy regisztrálsz az Ötpróba Program honlapján, s egyszeri 1000 forintos díjért cserébe kedvezményesen vehetsz rész a fenti rendezvényeken, sőt mi több, ha vonattal érkezel az eseményekre, úgy féláron válthatod meg menetjegyed.

Remélem kedvet kaptál a kimozduláshoz és ezek után találkozunk veled vagy családoddal a színes programkínálat valamelyikén.

További információkat az  www.otprobatokioba.hu oldalon találsz.

Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.

12 sebességes Shimano XT és SLX szett adatok és tapasztalatok első kézből

Amíg itthon a bringás sajtó csak a szokványos sajtóanyagot tudja lehozni az új Shimano XT illetve SLX szettről, addig nekem megadatott a szerencse, hogy már februárban tudtam menni az újdonságokkal, bár még prototípus formájukban, de működésileg már végleges formában.
 

Éppen ezért megpróbálom nem annyira szárazra venni az anyagot, hiszen minden technikai információ fent van mától a Shimano weboldalán. Inkább arra fókuszáltam, hogy vajon miben változott a két szett és mi a különbség a kettő között. A Shimano XT innentől M8100-as szériaszámon fut, az SLX pedig az M7100 kódszámot kapta. Mindkét szett 12 sebességes, de nem kényszerítenek a szimpla tányér használatára, mivel mindkét családban lesz dupla tányéros hajtómű is. Kinézetre természetesen teljesen az XTR vonalat vitték tovább, aminek nagyon örülök, mert a bringás világ a technokrata vonalon megy tovább, és bármennyire is szerettem a lekerekített vonalakat, nem illeszkedik már a mai bringák kinézetéhez, dizájnjához. Ami meglepett, hogy nem a megszokott lefelé csorgatásos módszert alkalmazta a Shimano, hanem rögtön egy időben érkezett az XT és az SLX szett is! És először van az, hogy az SLX jobban tetszik mint az XT. Ok, a fékeknél az XT az kb iparági etalont alkotott, de erről később.

 

Mindkét hajtómű Direct Mount lánckerék rögzítéssel rendelkezik akárcsak az XTR esetében, ami nem csak szebbé, de merevebbé is teszi az alkatrészt. A szimpla tányéros hajtóművek Dynamic Chain Engagement + fogprofillal rendelkeznek, vagyis minden egyes láncszem nagyobb kontaktfelületen érintkezik a lánctányér fogaival. Súlyban mindössze 26 gramm van a két hajtómű között, ami elenyésző, viszont az XT láthatóan a versenyzőknek készül, mivel a 28/30/32/34-es lánctányér opció mellett 36-osat is választhatunk. Apró kulisszatitok, hogy természetesen kompatibilis az SLX és XT lánckerekek lyukköre, így felrakhatjuk az SLX-re is a 36-osat ha szeretnénk, sőt akár az XTR lánckerekeit is felrakhatjuk bármelyikre, és ez fordítva is igaz!

Ahogy látható, nem ráncfelvarrás készült, hanem két teljesen újratervezett szettet kapunk. A váltás 12 sebességes, amihez új lánckeréksor is kellett. A Micro Spline felfogatású sor mindkét szett esetében 10-45 és 10-51-es átfogással lesz kapható. Itt viszont az XT sor több mint 100 grammal könnyebb az SLX-nél ami elég jelentős és főleg abból adódik, hogy nem csak a legnagyobb lánckerék készül alumíniumból, hanem az alatta lévő is.

Hátsó váltóból csak SGS azaz hosszú kanalas verzió lesz, ami nyilván adódik a nagy áttételtartományból. Shadow RD+ kialakításúak és mindössze 32 gramm súlykülönbség van kettejük között. Szerintem az SLX kinézete sokkal ütősebb mint az XT-é, de ez egyéni ízlés kérdése. Megnövelték a váltógörgők méretét is 13 fogasra, ami csendesebb és simább gördülést tesz lehetővé.

Ha mostanra rábólintottál hogy „bazz nekem akkor az SLX kell”, akkor csavarjuk meg a dolgot méghozzá a váltókarral Súlyban mindössze 3 gramm a különbség az XT és SLX között, viszont az SLX esetén nem kapod meg a Multi Releaset, és az Instant Releaset sem! Csak a váltókar két irányba mozgatását lehetővé tevő 2Way Release van benne, vagyis nem tudsz egyszerre több fokozatot sem váltani, és a váltás gyorsasága is lassabb. Ez elég nagy különbséget jelent! Szerencsére a mindenfelé állítható I-Spec EV felfogatást mindkettőnél megkapod.

 

 

És akkor itt a fékrendszer, ami az utolsó késdöfést jelenti főleg négydugattyús kivitelben. Ha valaki, akkor én imádom a digitálisan fogó fékeket és a határozott nyomáspontot. Itt az XT-vel szerelt bringánál az első fékezéskor majdnem átestem a kormányon. Ilyen utoljára akkor történt velem, amikor a Shimano bemutatta az XT V-féket. Egyszerűen brutális a fékerő, de tényleg nincsenek szavak rá, hogy mennyire. Egyszerűen KELL! Nincsen rá más szó. Az XT és az SLX között súlyban mindössze 30 gramm van, ami elenyésző, de ilyen fékerőt még nem láttam ami a négydugattyús XT-nél van. Természetesen mindkét család fékje kapható lesz kétdugattyús kivitelben is, csak ott már nincsen rajta a hűtőborda a betéteken.

Az XT szetthez készített a Shimano Micro Spline kazettás kerékszettet is WH-M8100 néven 1645 és 1717 grammos súlyban (ami amúgy nem rossz, de nem is túl könnyű) attól függően, hogy 650B vagy 29”-os méretben szeretnéd megvenni. Első és hátsó agy külön is kapható lesz mindkét szett esetében, ha valaki építeni szeretne.

 

A fejlődés hatalmas a „régi” XT és SLX szetthez képest, nem is érdemes egy lapon említeni őket. A váltás gyorsasága is javult, simán hozza az XTR gyorsaságát felfelé váltás esetén, lefelé talán halványan lassabbak nála. És az igazat megvallva, nehéz lenne egyértelműen kijelentenem, hogy az XT szettet vedd inkább! Miért? Egyrészt azért mert fogyasztói árak tekintetében az SLX mindig jelentősen kedvezőbb árú volt mint az XT, és mára súlyban egymás sarkában loholnak. Ok, XTR-t vegyen az aki nyert a lottón vagy nem tudja hová tenni a sok felesleges pénzt, de eljutottam arra a pontra, ahol azt mondanám, hogy lehet másra költenék inkább több pénzt (könnyebb kerekek pl.) és az SLX-et venném az XT helyett. DE! És itt van ez a fránya „de”, ami viszont egyéni preferencia függő lesz. A váltókar esetében nem szeretnék lemondani az egyszerre több fokozat váltásáról. Hogy ez neked fontos-e vagy sem, azt döntsd el! Lánckeréksorból biztosan az XT-t választanám, mivel egyedül ott jelentős a súlykülönbség. A fék esetében pedig ha szereted a brutális fékerőt (persze az SLX sem lesz gyenge), akkor szintén az XT a befutó. Tehát nálam így nézne ki a szett:
SLX hajtómű
XT lánckeréksor
SLX lánc
SLX hátsó váltó
XT váltókar
XT fékrendszer

És még valami! Szoktuk írni, hogy majd ekkor meg akkor lesz kapható az új szett….most azonban a Shimano új üzletpolitikát választott, és jutalmazza a kiemelt boltjait azzal, hogy náluk hamarabb lesz elérhető az XT szett! A Priority Package hazánkban négy helyen lesz elérhető Június 14-től:

Ákosbike-Aszód www.akosbike.hu
Berguson-Budapest www.berguson.hu
Bringaland-Budapest www.bringaland.hu
Georgesport-Győr www.georgesport.hu

További információkat és technikai adatokat a Shimano weboldalán találsz az új 12 sebességes szettekről: https://mtb.shimano.com/en/

Topeak Smartphone DryBag 5″ – Akkor is veled van, ha jól esik

A teljesen időjárásálló tok igen széleskörűen használható eszköz, amely a mindennapok kitartó bringásainak, de a hétvégi túrázóknak is remek választás. A Topeak számtalanszor bizonyította már kiegészítői révén, hogy a márka neve garancia a minőségre és a praktikumra, persze ezúttal sem kell csalódnunk.

A vízhatlanságról a TPU anyag és a hegesztett varratok gondoskodnak, így sem eső, sem sár nem juthat be. A most vizsgált termék 4″ méretű telefonoktól kezdve egészen 5″-ig használható, de a mai kor péklapátjait sem muszáj otthon hagyni, ugyanis a gyártó kínálatában elérhető egészen 6″-os kijelzővel szerelt mobilokhoz való tok is, illetve specifikusan Apple termékekhez szánt verzió szintén rendelkezésre áll.

 

Az első ablak teljes mértékben érintésérzékeny, így nem kell minden rezzenésre kikapni a telefonunkat belőle, kényelmesen bonyolíthatjuk hívásainkat vele, ugyanúgy pötyöghetünk, mintha kézben lenne a telefon. Kiválóan alkalmas GPS navigáció megjelenítésére, ezáltal nem kell lemondanunk megszokott alkalmazásunk használatáról sem. Egyedül a kamera használatához kell kiszabadítani készülékünket, mert ugyan van rajta hátsó kameraablak, de ez nem minden telefonhoz fog passzolni, illetve a képminőséget ronthatja az áttetsző anyag.

 

A tok fekete és fehér színben érhető el. Ezzel kapcsolatban az lenne a hozzáfűzni való, hogy a fehér szín kevésbé „szívja magába” a meleget, így nyári napokon direkt napfénynek kitéve kicsit jobban óvhatjuk szeretett telefonunkat, mintha feketébe öltöztettük volna, de az esztétikum fontos, így mindenki maga dönti el mire van szüksége. A gyártó mindenesetre felhívja a figyelmet ennek kockázatára, s ha mégis túlhevülne készülékünk a forró nyári napon, azt javasolja, hogy vegyük ki a tokból és hűtsük vissza a készüléket.

A hozzá tartozó konzol az F55-ös névre hallgat, segítségével kormányra, kormányszárra, vékonyabb csőprofilokra erősíthetjük készülékünket, tájolásként pedig választhatunk álló és fekvő módot is. A QuickClick technológiájú megoldás biztonságos rögzítés mellett gyors oldást és felhelyezést tesz lehetővé.

 

Saját tapasztalatok szerint egy kiválóan használható, minőségi kiegészítőt kapunk a pénzünkért, amely biztos tartást és védelmet nyújt a hétköznapjaink főszereplőjének, az okostelefonunknak. Súlya mindössze 48 gramm, a külső méretei pedig 14.2 x 7.7 x 3.1 cm.

Ajánlott fogyasztói ára: 9 500 Forint

A termék honlapját ide kattintva érheted el.

 

 

Giro d’Italia: Egy hajszállal hazaérő szökés és a dühös Ackermann érdekes esete

A 18. szakaszon a nap szökését egy kerékpárhossz híján majdnem utolérte a mezőny, így a győzelemnek a szökésből Damiano Cima örülhetett. A második helyen célba érő Ackermann dühében majdnem letörte a kormányát miközben megszerezte a legjobb sprinternek járó trikót.

A Giro d’Italia 18. szakaszán volt a sprinterek utolsó lehetősége arra, hogy szakaszt nyerjenek, illetve pontokat szerezzenek a sprinttrikóhoz. Mindösszesen két sprinter maradt versenyben, akik esélyesek voltak a legjobb sprinter címre, ezért Pascal Ackermann (Bora-Hansgrohe) és Arnaud Démare (Groupama-FDJ) küzdelme volt várható. Az utóbbinak mindösszesen annyi dolga lett volna, hogy begurul a célba német ellenfele mögött, és ezzel már végérvényesen megszerezte volna a sprintrikót.

A 220 km-es szakasz túl sok szintet nem tartalmazott, sőt a pálya nagyrészt lejtett, így várható módon az összetettben érdekelt versenyzők és a csapataik a mai napot pihenésre használták fel. Hamar kialakult a nap szökése, melyben három versenyző vett részt, név szerint Nico Denz (AG2R la Mondiale), Mirco Maestri (Bardiani CSF) és Damiano Cima (Nippo-Vini Fantini-Faizane) alkotta a triót. A szökés előnye a 6 percet is elérte, de a célhoz közeledve vészesen elkezdett fogyatkozni. 10 km-rel a cél előtt már kérdéses volt, hogy hazaérnek-e a szökevények mikor az előnyük már alig több mint egy perc volt. Végül Damiano Cima egy hajszállal, de hazaért a mezőny előtt, a két társát bekebelezte a mezőnyt, Cima mögött közvetlenül Ackermann ért célba, Démare pedig rosszul helyezkedett a hajrán és csak a nyolcadik helyet szerezte meg, mellyel elvesztette a legjobb sprinternek járó trikót. Az esete pikantériája, hogy Ackermann dühében majdnem szétverte a kormányát, miközben gyakorlatilag megnyerte a sprintrikót, mindösszesen csak annyi a dolga, hogy eljusson Veronába.
Az összetettben változás nem történt, Carapaz őrzi a rózsaszín trikót.

Giro d’Italia 18. szakasz eredménye:

1 Damiano Cima (Ita) Nippo-Vini Fantini-Faizane 4:56:04
2 Pascal Ackermann (Ger) Bora-Hansgrohe
3 Simone Consonni (Ita) UAE Team Emirates
4 Florian Senechal (Fra) Deceuninck-QuickStep
5 Ryan Gibbons (RSA) Dimension Data
6 Manuel Belletti (Ita) Androni Giocattoli-Sidermec
7 Davide Cimolai (Ita) Israel Cycling Academy
8 Arnaud Demare (Fra) Groupama-FDJ
9 Sean Bennett (USA) EF Education First
10 Mirco Maestri (Ita) Bardiani CSF

Összetett állás:

1 Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team 79:44:22
2 Vincenzo Nibali (Ita) Bahrain-Merida 0:01:54
3 Primoz Roglic (Slo) Team Jumbo-Visma 0:02:16
4 Mikel Landa (Spa) Movistar Team 0:03:03
5 Bauke Mollema (Ned) Trek-Segafredo 0:05:07
6 Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team 0:06:17
7 Rafal Majka (Pol) Bora-Hansgrohe 0:06:48
8 Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott 0:07:13
9 Pavel Sivakov (Rus) Team Ineos 0:08:21
10 Davide Formolo (Ita) Bora-Hansgrohe 0:08:59

 

Decathlon kerékpárok az ötlettől a kész termékig

A Decathlon kerékpáros termékei óriási vitákat szoktak generálni a közösségi oldalakon, sokan lenézik őket, sokan viszont büszkén, elégedetten használják ezeket a termékeket. Ebben a helyzetben ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, mi sem szeretnénk feltétlenül erre vállalkozni, viszont télen, amikor a B’twin Village-ben (Decathlon központ) jártunk, megtapasztaltuk, hogy komoly fejlesztési munka van a Decathlon kerékpáros termékei mögött, melynek folyamatáról ebben a cikkben most beszámolunk nektek.

 

Mint már említettem az előző cikkben a B’twin Village nem csak egy óriási Decathlon áruház, hanem az irodák, a labor és a műhelyek is ebben az épületben kaptak helyet, így a termékfejlesztés jelentős része is itt történik. Az épületben a kerékpár sportág vezetője vezetett végig minket, aki több érdekességről is mesélt a fejlesztés kapcsán.

Elsőként a műhelyt mutatta meg, ahol a „szörnyek” születnek. Ha felmerül egy mérnök fejében valamilyen ötlet akkor azt az épületen belül képesek legyártani, lemodellezni, hogy egyáltalán van-e bármilyen létjogosultsága, érdemes-e vele komolyabban foglalkozni. Természetesen messze nem úgy néz ki az első „prototípus”, mint a végtermék, de tökéletes arra, hogy ne csak monitoron lássák az adott ötletet. Ez óriási előny, hiszen nem kell sehova rohangálni gyártatni, hanem házon belül képesek elkészíteni. Persze rengeteg ötlet bukik el már itt a műhelyben vagy azért, mert eleve életképtelen vagy mert józan keretek között nem magvalósítható, de pont erre való maga a műhely, hogy ezt kézzel foghatóan megtapasztalják.

Mielőtt gyártásba kerül egy kerékpár itt szerelik össze a prototípusokat, hogy pontosan lássák, hogy a gyakorlatban is használható-e lesz az adott kerékpár. Természetesen az összes prototípust tesztelik a laborban, hogy megfelel-e minden kívánalomnak, és nem csak a vázakat, kerékpárokat teszik ki nyúzópróbának, hanem az alkarészeket és a kiegészítőket is. A laborba nem léphettünk be, de kívülről is maximálisan hihető volt, hogy ezek a gépek nem díszként vannak ott. 🙂

Személyes kedvencem a bemutatott prototípusok közül egy gyerekkerékpár, ahol konkréten felnőtt méretben elkészítették a gyerekbringát, hogy lássák, milyen is egy ilyen kerékpárral menni, vicces volt ekkora méretben látni, de tanulságos is. A fékkar az, ami jó példája a kreativitásnak és az innovációnak, ugyanis egy kisgyerek a keze mérete miatt abszolút nem tud használni egy felnőtt fékkart, de még a kicsinyített fékkarok sem feltétlenül jelentenek neki megoldást, hiszen nem tud akkora erőt kifejteni a keze, mint egy felnőtté, ezért más felépítésű fékkart kell használnia. A Decathlon egy külön fékkart fejlesztett erre a célra, a képen látható kerékpár kormányának egyik oldalán a gyerekeknek készített fékkar felnagyított változata található, a másikon pedig egy hagyományos fékkar méretarányos változata. Ki lehetett próbálni, hogy melyiket milyen könnyű használni, el kell mondanom, a hagyományos változat gyakorlatilag használhatatlan gyerekek számára, a Decathlon saját fékkarja viszont jól működött.

A műhely és a labor megnézése után az országúti csapatból egy mérnök tartott nekünk prezentációt arról, hogy hogyan tervezik, fejlesztik az országúti bringákat, egy karbon és egy alu modellen keresztül, és mindkét típusból behozott egy szétfűrészelt vázat. Valószínűleg csak véletlen, de nagyon örültem annak, hogy a tavaly tesztelt Ultra 900 CF vázát és az új országúti modell, a Triban RC 520 (amit szintén már teszteltünk, hamarosan olvashattok róla) vázát hozta be, mert konkrét tapasztalatokkal rendelkeztem a karbon modellről és így objektíven tudtam kérdezni a kerékpárról.

Megtudhattuk, hogy az Ultra 900 CF fejlesztése során 30 fölött volt a prototípus vázak száma mire elkészült a végleges modell, ami összességében elég hosszú folyamat volt, és azt is elmesélte, hogy a váz melyik részén milyen karbonszövetet használtak. És mivel a Decathlonnál egy mérnököt állítottak elénk, nem egy marketingest, így végre értelmes választ kaphattunk a kérdéseinkre.

A tavalyi teszttapasztalatok alapján négy kérdés, ami igazán foglalkoztatott a vázzal kapcsolatban, és mindegyikre kielégítő választ kaptam.

1. Miért van elöl direct mount fékrögzítés, hátul pedig hagyományos?
Elöl nagyobb fékerőre van szükség, amit a direct mount tud biztosítani.

2. A mai trendekkel ellentétben csak keskeny gumival használható a kerékpár, miért van ez?
Tudják a problémát, a hosszú fejlesztési folyamat miatt van, a következő modell hamarosan megjelenik, ami már a mai trendeknek megfelelő szélesebb gumikkal is kompatibilis lesz.

3. Ki gyártja a vázat?
Ugyanabban a távol-keleti gyárban készülnek, ahol sok nagy gyártó csúcs modellje.

4. Ki tervezte a vázat?
A Look egyik mérnöke „igazolt át” hozzájuk, így hozzáértő szakember tervezte. (Lehet ezért fedezhető fel némi hasonlóság bizonyos modellek között? – szerk.)

 

A válaszok engem meggyőztek, erősen érezhető volt, hogy az Ultra 900 CF nem egy kínai katalógus váz, hanem tényleg sokat dolgoztak rajta és pontosan ismerik minden paraméterét és tulajdonságát, ami a piacon található nagyobb nevű márkák esetében sajnos nem mindig igaz, ahol valamilyen marketing mesével próbálják kiszúrni a szemünket valós válaszok helyet.
A Triban RC520-ról is beszélgettünk, de annak a részleteiről majd a tesztben olvashattok, úgy lesz érthető.

Összefoglalva, az alapján, amit láttunk, hallottunk és tapasztaltunk a B’twin Village-ben, számomra nem kérdés, hogy a Decathlon kerékpáros termékei mögött sokkal komolyabb munka van, mint amit előzőleg hittünk…

Giro d’Italia Magyarországon: feltárulnak a részletek – 1. rész

Miközben éppen zajlik a 2019-es verseny, a Giro d’Italia 2020-as budapesti rajtjával kapcsolatosan készítettünk interjút Révész Máriusszal, az aktív Magyarországért felelős kormánybiztossal, aki a Giro d’Italia magyarországi rajtjának politikai felelőse is, valamint Princzinger Péterrel, a Magyar Kerékpáros Szövetség és a Magyar Turisztikai Szövetség elnökével.

Több témát érintettünk, hogyan kerülhetett Magyarországra a „Grande Partenza”, azaz a Nagy Rajt, milyen változásokat várhatunk egy ilyen szintű esemény hatására a hazai kerékpározásban, kik lesznek a felelősök magyar részről a szervezést illetően, milyen feladatok várnak ránk, s konkrétan milyen szakaszokra, milyen programokra számíthatunk a három nap során, amíg Magyarországon vendégeskedik a Giro d’Italia mezőnye. Az első részben a Grande Partenza rendezési lehetőségének elnyeréséig vezető útról és a Giro d’Italia hazánkba hozatalával kapcsolatos fő célkitűzésekről lesz szó.

Bikemag: Mi mindennek kellett összeállni ahhoz, hogy az egyik nagy háromhetes körverseny, a Giro d’Italia rajtját Magyarország rendezhesse?

Princzinger Péter: Messzire vezetnek az előzmények. Lehet, hogy most bombaként robbant, de én még 2005-ben találkoztam azzal az elképzeléssel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk Budapestre hozni a Tour de France rajtját. Amit látni kell, hogy a kerékpáros közösségen kívül ebben a történetben van még két nagyon fontos szereplő, az egyik a magyar kormány, a másik Budapest, hiszen nélkülük a magyar kerékpársport nem tudta volna sose elérni ezt. A kormány és a főváros támogatása is kellett, valamint az, hogy beérjen a magyar turisztikai marketingben az a gondolkodás, hogy ezt a felületet, vagyis a sportot és a sportturizmust is ki akarjuk használni.

Révész Máriusz: Magának a kerékpársportnak is fel kellett nőni, illetve a kerékpáros szövetségnek. A kerékpáros sportélet 2005 táján úgy nézett ki, hogy volt három szövetség, és már nemzetközi szinten is többször jelezték: ahhoz, hogy Magyarországot komolyan lehessen venni, szükséges egy „működő” szövetséget létrehozni. Ezt az elvárást néhány évvel ezelőtt sikerült összehozni. A másik probléma az volt, hogy 2012 körül egy nagy adósságot sikerült felhalmozni, amit azóta is görget a kerékpársport. Princzinger elnök úrról azt fogjuk feljegyezni a kerékpársport történelemkönyvében, hogy konszolidálta a viszonyokat és végre van már egy olyan szövetség, ami normálisan, kiszámíthatóan működik.

A Tour de Hongrie-nak, vagyis a magyar kerékpáros körversenynek is nagy szerepe volt abban, hogy jövőre tőlünk rajtolhat a Giro. Az elmúlt évtized közepén éppen a kaotikus szövetségi viszonyok miatt nem alakult jól a verseny sorsa. Akik addig szervezték, azoktól átvették, akik átvették 2-3 év múlva bedöntötték. Jó néhány évre megszűnt a magyar körverseny, majd 2015-ben sikerült újraindítani. Elég kevés idő volt a szervezésre, a köztársasági elnök úrnak külön köszönet, hogy első kérésre mellé állt és vállalta a fővédnökséget, ami elég sok kaput megnyitott. Rohamléptekkel haladtunk tovább, a második évben a kormány egy ötéves programot fogadott el a Tour de Hongrie-ra, aminek keretében minden évben próbáltunk egy szinttel feljebb lépni. Tavaly eljutottunk oda, hogy kategóriát is váltottunk (UCI 2.1), de ami ennél is fontosabb, hogy megállapodásokat kötöttünk a közvetítésekről és tavaly a Tour de Hongrie-t már 195 országban láthatták a nézők.

Bikemag: Ha nincs Tour de Hongrie megnyílhattak voltak egyáltalán a csatornák a Tour de France-t szervező ASO vagy a Giro d’Italia-t rendező RCS felé?

Révész Máriusz: Biztos, hogy nem. Egy nemzetközi szinten értelmezhető Magyar Körverseny előfeltétele volt annak, hogy bekerüljünk a kerékpáros közéletbe és komolyan vehető módon jelentkezzünk arra, hogy a Giro ide kerüljön. Másfelől a körverseny másodsorban kerékpárverseny, elsősorban országmarketing. És a Tour de Hongrie ahhoz is kellett, hogy a magyar turisztikai szakemberek, városvezetők meglássák a lehetőséget egy Giro rajtban. Eljutottunk oda, hogy a városok komoly küzdelmet folytatnak azért, hogy hol legyen a TDH szakaszok rajt és célhelyszínei, így a Giro jelentőségét már nem kell megmagyarázni. A kerékpárversenyek státusza a magyar közgondolkodásban is jelentőset változott az elmúlt 5 évben. Ahhoz, hogy politikusok az ügy mellé tudjanak állni, ahhoz is kellett a Tour de Hongrie sikere.

Princzinger Péter: 2018-ban a Tour de Hongrie alkalmával sok olyan személyes beszélgetésre került sor, a szakaszok közötti „szünetekben”, ami az RCS-szel való megállapodást felgyorsította. Volt egy jól tapintható pezsgés, mindenki kereste az olaszokkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét, és ők is velünk. Idejött Contador és Basso, akik a TDH ceglédi rajtjánál sajtótájékoztatót tartottak, de volt rengeteg beszélgetés, olyanok, amikről nem is tudunk, melyek ahhoz vezettek, hogy a döntéshozók egymásra találtak személyesen is. A kerékpározásért felelős kormánybiztos pedig ezt az egészet eladta a kormánynak. Nem csak a levegőből esett a kormány asztalára az előterjesztés, ezt valakinek képviselnie kellett, úgy, hogy végül elfogadta a kormány nem is akármekkora büdzsével.

Bikemag: A Giro prezentációján elhangzottak szerint nem volt egyszerű eljutni odáig sem, hogy ilyen szintű nemzetközi kerékpáros sporteseményről egyáltalán tárgyalhattunk, a kormány most már a kiemelt magyarországi sporteseményekhez méltóan kezeli a Giro d’Italiát?

Révész Máriusz: A kormány nem csak sport területén áldoz komoly összegeket a kerékpározásra, a bringázás iránti elkötelezettségének csak egy része a Grande Partenza rendezése. Időrendben először megszületett egy kormánydöntés, hogy én a kormány nevében tárgyalhatok egy ilyen esemény Magyarországra hozataláról. A Tour de France rajtjával kapcsolatban egyelőre nem jártunk sikerrel, de egy jó Giro-rendezés nem teszi lehetetlenné, hogy néhány év múlva újra próbálkozzunk ott is. Most azonban a Grande Partenzára kell koncentrálnunk. Éppen most folyik a Giro, és szeretnénk, ha minél többen megismernék, mi lesz az, ami jövőre Budapesten fog történni. Sok embert utaztatunk most 2-3 napra a versenyre, fővárosi, önkormányzati képviselőket, rendőrségi vezetőket, akik a biztosítást fogják szervezni. Mennek ki a mentőszolgálattól is, akik az egészségügyi biztosítást fogják szervezni, hiszen egy lehetséges súlyosabb balesetet a magyaroknak kell majd megoldani.

Bikemag: A kerékpársport rajongói remélik, hogy a Giro-rajt nem csak egy csoda, ami három napig tart majd. Mik a kormány és a szövetség fő célkitűzései az eseménnyel kapcsolatban?

Révész Máriusz: Négy fontos célt is megfogalmaztunk. Az első, hogy ha már Magyarország ennyi pénzt áldozott, akkor a Giro-rajtnak egy fantasztikusan jó országmarketingnek kell lennie. Érjük el azt, hogy ha valaki belenéz a közvetítésbe – 800 millió ember – kapja fel a fejét arra, amit lát. Az országimázs szempontjából a Formula 1 és a kerékpározás a leghatékonyabb hirdetési forma. A legtöbb sportág teremben, stadionban van, és egyik-másik sem kínál annyi lehetőséget egy ország bemutatására, mint a kerékpár. Akár 150-200 kilométeren keresztül lehet vezetni az útvonalat egy szakaszon, de Budapesten egy 8-10 kilométeres időfutam pályáját is össze lehet úgy állítani, hogy percenkénti indítással 3 órán keresztül látványos képeket juttathassunk el fővárosunkról a világ felé. A kormány döntően emiatt szánt támogatást a Grande Partenzára.

Második fontos dolog, hogy naponta százezrek állnak az út mentén, döbbenetesen nagy szám, nagy show, ezt a Giro-élményt Magyarországon is meg kell teremteni. Nyilván fognak jönni külföldről is sokan, de a magyar lakosságot is fel kell készíteni arra, hogy ennek az élménynek részesei legyenek.

Bikemag: Hogyan lehet áthidalni a különbséget az olasz és a magyar érdeklődők között? Egy olasz tisztában van azzal, hogyan zajlik egy kerékpárverseny, nálunk sokan nehezen tudják értelmezni.

Révész Máriusz: A külföldiek tudják majd, hogy mit kell tenni, nem Magyarországra jönnek először kerékpárversenyt nézni. Fontos feladat, hogy a magyar lakosságot felkészítsük, Hollandiában például 1500 előrendezvény volt, a költségvetésben nálunk is komoly pénz áll rendelkezésre ehhez. Tanítsuk meg az embereket, mi a Giro! Már idén is közvetíti a versenyt az M4 televízió, a közvetítési jogokat ingyen kaptuk meg az olaszoktól, kitárgyaltuk, hogy ez benne legyen a csomagban. Újságírókat is viszünk az idei versenyre, minden eddiginél több cikk jelenik meg a sajtóban, emellett már most is aktív kommunikációt folytatunk a közösségi médiában. Szeretnénk a felvezető rendezvényeken szóróajándékokat osztani, előkészíteni a show-t. Több százezer emberre számítunk, mert ha sok ember áll kint az utak mellett, akkor a közvetítésen keresztül is egy fantasztikusan jó hangulatú országot látnak a nézők.

A harmadik cél összefügg az első kettővel: a Giro ne csak jöjjön és menjen, hanem legyen hosszú távú hatása a kerékpározásra, emelje a biciklizés presztízsét Magyarországon. Szeretnénk, hogy a kerékpáros turizmus, a városi bringázás és a közlekedési kultúránk javulása is kapjon egy kis lendületet a Girótól.

A negyedik cél, hogy a kerékpársportban is maradandó nyomot hagyjon. Eddig egyetlen magyar induló volt csak a Girón Bodrogi László személyében, de ha Magyarországra hozunk egy ilyen versenyt, nagyon szeretnénk, ha egy-két vagy három magyar versenyző is el tudjon indulni. Ez nyilván csak akkor lehetséges, ha bekerülnek a fiatalok olyan csapatba, amelyben hosszabb távon is kapnak versenyzési lehetőséget. Vannak nagyon tehetséges fiatalok, mint Peák Barnabás, vagy Dina Marci, vagy a CCC-s Valter Attila. Van érett versenyzőnk is, mint Kusztor Péter. Fontos célunk, hogy az arra érdemes kerékpárosokat eljuttassunk olyan csapatokba, amelyek a Girón tudnak indulni. Nyilván a verseny nézettségét, az érdeklődést Magyarországon alapvetően befolyásolja, hogy lesz-e hazai kerekes a mezőnyben vagy sem. Egy olyan ígéretet kaptunk, hogy a négy szabadkártyás prokontinentális csapat közül az egyikre mi tehetünk javaslatot.

Princzinger Péter: Lesz maga az esemény, és lesz egy Giro utáni élet, a legfőbb cél, hogy hosszú távon kiaknázzuk a lehetőségeket. A Giro projekthez kapcsolódik egy kerékpáros akadémia, az RCS-nek pedig vannak kisebb kaliberű versenyei, amelyekkel kapcsolatban további lehetőségek nyílhatnak meg. A Giro után jó esély van arra is, hogy bekopogtasson egy-két profi csapat, mert látják, hogy valami megmozdult nálunk, szintet tudtunk lépni. Keresni fogják velünk a kapcsolatot, akár a Tour de Hongrie-t, vagy más hazai versenyeket illetően, akár a fiatal tehetségeinket illetően.

Folytatjuk, a következő részben a szervezés további részleteiről, a felelősségekről, valamint az útvonalról lesz szó.

Tématámogatás. Készült Magyarország Kormányának támogatásával.

Nibali első apró megingása a Giro d’Italia-n

A 17. etap volt az első olyan nap az idei Giro d’Italia-n, amikor Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida) gyengeséget mutatott. A szakaszgyőzelmet egy bátor szökés után Nans Peters (Ag2R-La Mondiale) szerezte meg.

Commezzadura (Val di Sole) és Anterselva/Antholz között 181 kilométert tett meg ma a mezőny,  3000 méter szintkülönbséggel, a végén hegyi befutóval. Az utolsó emelkedő csak 5,5 kilométeres volt, igen meredek, 10%-os részekkel, de előtte már sokáig lépcsőzetesen emelkedett az út. 16 kilométerre a céltól is, ahol a nap szökevénycsoportjából a francia Nans Peters úgy döntött, hogy támad, s pillanatok alatt egy perc fölötti előnyt épített. A szökevénytársak közül a csoportra a verseny második felében felugró kolumbiai hegyimenő, Esteban Chavez (Mitchelton Scott) próbált Peters nyomába eredni. Chavez egy ideig közeledett is, de aztán beállt a különbség, nem veszélyeztette Peters győzelmét.

A főmezőnyben is az 5,5 kilométeres hegyen gyorsultak fel az események, a meredek részen először Miguel Angel López (Astana) támadott, de a lósz kétélű fegyver, amikor utolérték és Mikel Landa (Movistar) akciózott, a rózsaszínű trikós csoportjára is nehezére esett tenni a kereket. A kolumbiai azonban nem nyugodott, a rózsaszínű trikós Richard Carapazzal (Movistar) is megpróbálta magára hagyni Nibali csoportját, és ez sikerült is, a Cápa először maradt le hegyen a Girón. Sok már nem volt hátra, csak pár másodperces időkülönbségeket osztottak egymásnak az esélyesek, viszont ez fordítva történt, mint amire sokan számítottak: Nibali veszített 7 mp-t Carapazzal szemben.

Giro d’Italia 17. szakasz eredménye:

1 Nans Peters (Fra) AG2R La Mondiale 4:41:34
2 Esteban Chaves (Col) Mitchelton-Scott 0:01:34
3 Davide Formolo (Ita) Bora-Hansgrohe 0:01:51
4 Fausto Masnada (Ita) Androni Giocattoli-Sidermec
5 Krists Neilands (Lat) Israel Cycling Academy
6 Tanel Kangert (Est) EF Education First 0:02:02
7 Valerio Conti (Ita) UAE Team Emirates 0:02:08
8 Gianluca Brambilla (Ita) Trek-Segafredo
9 Chris Hamilton (Aus) Team Sunweb 0:02:22
10 Andrea Vendrame (Ita) Androni Giocattoli-Sidermec 0:02:34

Összetett állás:

1 Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team 74:48:18
2 Vincenzo Nibali (Ita) Bahrain-Merida 0:01:54
3 Primoz Roglic (Slo) Team Jumbo-Visma 0:02:16
4 Mikel Landa (Spa) Movistar Team 0:03:03
5 Bauke Mollema (Ned) Trek-Segafredo 0:05:07
6 Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team 0:06:17
7 Rafal Majka (Pol) Bora-Hansgrohe 0:06:48
8 Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott 0:07:13
9 Pavel Sivakov (Rus) Team Ineos 0:08:21
10 Davide Formolo (Ita) Bora-Hansgrohe 0:08:59

 

Újra elérhetőek a WTB termékek Magyarországon!

A mountainbike történelem legendás márkájának termékei ismét kaphatóak hazánkban. Kiváló minőségű külsők, felnik, nyergek és egyéb kiegészítők hada válik ismét elérhetővé a magyar kerékpárosok számára.

A WTB, azaz a Wilderness Trail Bikes gyakorlatilag egyidős a mountainbike-ozással, Tom Ritchey kerékpárjai már a kezdetek kezdetén WTB gumikon gurultak, tehát elmondható, hogy óriási tapasztalattal rendelkezik az 1982-ben alapított kaliforniai márka.

 

MTB külsők terén a WTB mindig is meghatározó szerepet töltött be a piacon, ők gyártották az első 29-es gumit és az MTB Plus-os gumik gyártásban is az elsők voltak, jelenleg is sokféle gumit kínálnak a legkülönbözőbb felhasználási területekre. Az elmúlt időszakban komolyan odaálltak a szélesebb, extrémebb felhasználásra is alkalmas gumik mellé, ezért az enduro, trail kategóriákban mindenképpen érdemes számításba venni a WTB külsőket, ha gumit szándékozunk vásárolni.

 

Természetesen az általános és XC felhasználásra alkalmas gumik is megtalálhatóak a palettán, a modern belső nélküli TCS technológiás külsőkön felül még egy-két klasszikus mintázattal is találkozhatunk, mint pl a 29-esként megújult Nanoval.

A WTB úttörő a manapság divatos gravel gumik fejlesztésében is, szinte minden körülmény közé gyártanak ilyen külsőt egészen a széles, gyakorlatilag minden tereppel elboldoguló 27,5-es gumiktól a keskeny, gyors 29-esekig. Gravel bringásként szinte kötelező megnézni a WTB gumikat. Ezenkívül a Road Plus kategóriát is ők alkották meg.
Mi is teszteljük őket.

 

A gumik mellett felnikből is óriási választékkal rendelkezik a kaliforniai gyártó, a széles agresszív felhasználásra készült felniktől a könnyű XC/gravel felnikig minden megtalálható a kínálatban, keressünk akár 29″, 27,5″ vagy 26″ felnit. Pár évvel ezelőtt a TCS technológia (ez egy UST szabvány) mellet tette lett a voksát a WTB, így olyan felniket kínálnak, melyeket bátran és a legnagyobb biztonság mellett használhatunk belső nélküli gumikkal.

 

A TCS technológiával komplett rendszert vásárolhatunk a WTB-től, felnit, gumit, szalagot, szelepet, amik garantáltan fognak együtt működni, nem fordul elő mint más rendszereknél, hogy csak nagy nehézségek árán tudjuk felrakni a gumit, vagy naponta kell ráfújni, mert valahol ereszt. Mi is teszteljük a rendszert, melyről hamarosan olvashattok.

A kerékpárosoknak a gumikon felül biztosan a nyergek is eszébe jutnak a WTB névről, ami nem véletlen, mert gyakorlatilag mindenféle fenéktípushoz és felhasználásra készít nyerget a gyártó. Kevés az olyan bringás, aki nem tud magának nyerget választani a WTB kínálatából, különböző szélességű, formájú és párnázottságú nyergek közül válogathatunk, ha végignézzük a palettát, ráadásul tesztprogrammal is rendelkezik a WTB, tehát akár ki is próbálhatjuk őket vásárlás előtt. Erről is hamarosan olvashattok nálunk.

A markolatokat sem szabad kifelejteni, ha a WTB termékeiről beszélünk, a gumikhoz hasonlóan itt is a jó tapadást és a kényelmet célozta meg a kaliforniai cég. Különböző mintázatú, formájú bilincses vagy bilincs nélküli markolat található a kínálatban, melyek közül esélyes, hogy megtalálhatjuk a nekünk valót.

További információkért keresd a forgalmazó honlapját.

Tour de Hongrie: Meg kell mutatni magunkat!

Törzsfejlődés

A 2019-es Tour de Hongrie csapatait bemutató sorozatunk utolsó epizódjához érkeztünk: a viadal huszadik együttese hazánk országúti válogatottja lesz.

 

 

Elöljáróban egy dolgot szögezzünk le: a Magyar Körverseny 2018 óta elsőkategóriás (UCI 2.1) többnapos viadallá vált, a nemzetközi szabályok szerint az ilyen rangos eseményeken már kizárólag bejegyzett profi csapatok, illetve nemzeti válogatottak állhatnak rajthoz, így a hazai kerékpárosok számára kiugró lehetőség a nemzeti válogatott színeiben rajthoz állni. Még sincs könnyű helyzetben a szövetségi kapitány, amikor az indulókról kell nyilatkoznia.

 

 

„A külföldön szereplő versenyzőink közül Valter Attila és Rózsa Balázs a saját klubjával indul a versenyen, a prokontinentális Team Novo Nordisk színeiben tekerő Kusztor Péter nem tud hazajönni, a 2017-es Tour de Hongrie során második helyet szerző Peák Barnabás ebben az időszakban a kis Giro d’Italián indul a csapatával, az egyetlen magyar kontinentális csapat, a Pannon Cycling Team kerékpárosai közül pedig a szabályok szerint nem válogathatunk. Mindemellett legutóbbi információm szerint az egyik legerősebb hazai csapat, az Epronex a Tour de Hongrie idején Ausztriában versenyez, így az ő versenyzőikre sem számíthatunk” – összegzett Dér Zsolt, a magyar országúti válogatott szövetségi kapitánya, aki több mint egy évtizeden át szerepelt profi csapatok színeiben, s tavalyelőtt – egy magyar bajnoki ezüstérem után – akasztotta szögre a kerékpárját.

 

 

Nos, arról nincs szó, hogy a kapitánynak újra nyeregbe kellene szállnia, de Dér Zsolt nem sokat válogathat. „Várhatóan Karl Ádám lesz az első emberünk (aki tavaly két szakaszon is a Top10-be került), de bízom benne, hogy Lovassy Krisztiánt is elengedi a csapata a Magyar Körversenyre, mellettük Búr Zsoltra és D. Kovács Dávidra is számítok, de az idén külföldön szereplő Szöllősi Ferenc is szóba jöhet még.” A kapitány hozzátette: azt a blamát nem engedheti meg magának a magyar kerékpársport, hogy ne legyen meg a hét induló a magyar válogatottban.

 

 

„De ami számomra ugyanolyan fontos: a srácokkal meg fogjuk beszélni, hogy nem tölteléknek megyünk a Magyar Körversenyre. Azt fogom kérni tőlük, hogy mutassák meg magukat, játszanak komoly szerepeket, legyenek benne a nap szökéseiben, legyenek jó helyen a spintbefutóknál, mutassák meg a magyar válogatott mezét a tévénézőknek. Ebben az évben nagyon erős lesz a mezőny, úgyhogy ez nem lesz könnyű feladat.”

 

 

A válogatott indulóinak névsorát a rajt előtti napokban hirdeti majd ki a Magyar Kerékpáros Szövetség.

 

Az idei Tour de Hongrie 2019. június 11-én kezdődik, az első kategóriás nemzetközi verseny mezőnye június 16-án ér célba, húsz csapat 140 kerékpárosa a hat nap során összesen 890 kilométert teljesít majd.