Úgy éreztem mennem kell, be akarom bicajozni a világ ikonikus trailjeit! Na de innen nem kezdhetem. Muszáj egy kicsit visszamenni, ha nem is az ősrobbanásig, de mondjuk Ádám-Éváig legalább.
Az ősmontis generációnak talán még rémlik valami, hogy 2000-körül (időszámításunk után természetesen) egész jó bringás voltam, mondjuk úgy magyar szinten profi, így szerencsémre elég sok külföldi versenyre eljutottam, de egy sem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint a 2001-es 24 órás verseny Moabban (USA, Utah).
Ide akkori edzőmmel és barátommal, Lőrincz Olivérrel látogattunk ki, és szerencsére volt egy jó hetünk felfedezni a környéket. Gondolom sokaknak ismerősen cseng Moab város neve, hisz a világ egyik ikonikus bringás területe. Nem mellesleg sok bicajos és persze western film helyszíne is. Ráadásul a Canyonlands és Arches Nemzeti Parkok mellett van, ami lélegzetelállító környezet, nem ismerek olyat, aki ne lett volna azonnal szerelmes a vidékbe, és persze innen ered az én rajongásom is Amerika iránt!
Azóta is visszavágytam ide, de azért ez nagyon sokáig még nem adatott meg. Mígnem 2014 őszén egy 3 hetes látogatás keretében, majd 2015-ben újabb 3 hét után, örökre rabul ejtett Amerika.
Ezért 2017 tavaszán nagy levegőt vettem és kimentem egy 2 hónapos igazi, autós-bringás roadtripre. Itt már nem csak egy-egy nap bringázás volt, hanem vettem egy kisbuszt és egy bicajt, hogy azzal járjam be Amerikát és Kanadát, közben a lehető legtöbb bringás területet érintve. Végig a buszban éltem, a természetben ott is aludtam, 99%-ban ingyenes helyeken. A trip szenzációsan sikerült, olyannyira, hogy már ott tudtam – hamarosan visszatérek!
Mexican Hat közelében pazar éjszakázóhely
Ezért a kocsim el sem adtam, a bicajt is csak racionális okokból, sőt menet közben már terveztem is a következő utat, ami 2018 őszén valósult meg, ezúttal 3 hónap USA nyugati partvidék, majd pár nap Hawaii után, 2 hónap Új-Zéland, egy hónap Ausztrália és egy hónap Indonézia következett. Indonéziát leszámítva mindenhol tudtam bringázni, nem is keveset, és ezekből szeretnék nektek most egy bringás vonatkozású élménybeszámoló sorozatot írni, legelőször ezzel a bevezetővel általánosságban az itteni trailekről, riderekről, tapasztalatokról. Hátha kedvet kapsz hozzá te is és még az is lehet, hogy egyszer segítségedül lesz majd.
A rajt:
2017. május 26., péntek: Végre sikerült jegyet vennem egész jó áron Phoenixbe!
Azért oda, mert a közelben élnek magyar barátaim, akik tudtak segíteni az indulásban.
Épp egy kis grillparti van nálam, olyan sztárvendégekkel többek közt, mint a legendás Holczer (Töki) Tamás, aki ikonikus alakja volt a hazai MTB életnek a 90-es évek második felében, mellesleg lassan már 20 éve San Franciscoban él, de most hazalátogatott. (Vele korábban már toltunk egy felejthetetlen bicajozást SFO-ban, de erről majd még írok…)
Tehát nagy pörgés közepette, de meglett a jegy az utolsó pillanatban. Szombat-vasárnap még Szilvás maraton, a gépem meg hétfőn indul!
Hiába az olcsó jegy hátulütője, hogy te alkalmazkodsz hozzá. Ugyan lélekben fel voltam készülve, de elég necces lesz elkészülni. Bár közben valaki felvilágosított, hogy benéztem, az nem hétfő, hanem kedd. Tök jó, így még akár össze is jöhet!
És összejött, Phoenixben már vártak világutazó barátaim, hazavittek megetettek, ágyba tettek.
Majd pár nap alatt vettünk egy kocsit is gyorsan, amit itt most nem részleteznék pedig elég izgalmas volt, de ITT olvashattok róla.
Bicajra kb. 1000 dollárt szántam, és láttam is ennyiért egész jókat a netet bújva.
2017-ben még inkább a helyi bringák közül válogattam Flagstaffban, ahol a barátaim éltek. Itt bár egész komoly a bringás élet, de sajnos 1000 dodó körül azért nem volt nagy választék: pont akkor egyetlen gép jöhetett csak szóba. De a szerencse velem volt – az amcsiban nagyon népszerű -apróhirdető oldalon, a Craiglisten találtam egy 29-es 2013-as vagy 14-es Giant Anthemet, kicsit tuningolva, ráadásul öt percre a barátaimtól. Azt a korábbi évek itteni bringázásaiból sejtettem, hogy ide valami nagyobb fegyver kéne, de az idő és a pénz korlátozta a lehetőségeket és a 3. szempontnak, az állapotnak viszont tökéletesen megfelelt, így megvettem, sőt még kemény 100 dollárt alkudni is tudtam, ha jól emlékszem…
Az Anthem bringám egy SLX/ XT-s, Fox taggal és villával szerelt alu verzió volt, extraként Stans 330-as kerékszettel, az erősebb ZTR Archex fenikkel, EXO-os Maxxis Minion DHF és High Roller gumikkal, szóval „trailesítve” volt és bár akadt rajta pár karc, de minden működött, méghozzá jól!
Csak a teló volt csontszáraz belül, ezért ezt a barátaim kertjében csak szétszedtem, a biztonság kedvéért…
Az idő később bebizonyította, hogy tényleg jó kis vétel volt, végig szolgált két hónapot különösebb gond nélkül. Egyetlen aggasztó dolog volt csak: a Fox teló becsúszója elkezdett kicsúszni a vállból, lefelé, csak a tetején lévő kupak akadályozta meg abban, hogy szép lassan kigyömöszölje a stressz a helyéről! Ha jól tudom ez az a széria volt, amit a Fox visszahívott idővel. Beszéltem is a Fox-osokkal, ki is cserélték volna, de ezt logisztikailag nem tudtam volna egyszerűen megoldani, így maradt ez. Kibírta! Igazából így talán semmit sem kellett a bicajra költenem és a 2 hónapos kaland végén 100 dollárral kevesebbért sikerült is eladni a gépet, ami azért elég jó, hisz közben a lánc és betétek sem lettek újabbak, sőt a gumi sem, de így is gyorsan elvitték… Ha bérelnem kellett volna bicajt az napi 60-80 USD, igaz jellemzően hosszabb rugóutas, komolyabb bicajok vannak a bérlős flottákban. Mindenesetre ezzel vagy 2500 dollárt legalább spóroltam; az arányok kedvéért a kocsi volt 2000, ráadásul bérelni csak a felkapottabb helyeken lehet itt is. Én meg azért sok olyan helyen is jártam, ahol a közelben sem lett volna lehetőség.
A következő évi túrára, mivel volt időm keresgélni, inkább az ebayen próbáltam bicajt venni, addigra már bíztam az amcsikba annyira, hogy vakon is vehetek tőlük. Ők viszont nem igazán bennem, sokan teljesen elzárkóznak attól, hogy nekem magyarnak eladjanak, illetve lehet, csak amcsiknak akarnak… Nem velünk van bajuk, de aki mégis belement, az is kétszer kihátráltak az üzletből, hiába nyertem meg az aukciót … A pénzem ugyan visszautalták, de akkor is dühítő volt!
Végül az utolsó pillanatban sikerült vennem azért bicajt is, egy colorádói cégtől, aki kimondottan használt montikat árul felújítva, garanciával ráadásul. Így a második bringa egy 2014-es Giant Trance 2 lett, szintén XT szett és FOX cuccok, Dropper nyeregcső és itt is a jól bevált Stans 330-as kerékszett Arch felnikkel, csak ez 27,5-es. A garancia jól is jött, mert azért volt pár kisebb gond a géppel. A nyeregcső nagyon lustán emelkedett fel, konkrétan ki kellett húzgálnom kézzel. Az MRP láncterelő görgője nem működöt, de ez persze zsírozással megoldódott. A gumik is kicsit kopottabbak voltak. De a teló meg gyakorlatilag új volt. A nyeregcsövet megreklamáltam és adtak 100 dollár jóváírást, az 1100 dolláros teljes árból… Korrektek voltak.
Azt vettem észre amúgy, hogy az ebay drágább, de nagyobb a választék és azért van egyfajta garancia, ami jól tud jönni. A craiglist olcsóbb, de az személyes találkozást igényel és időt, plusz érteni kell hozzá. A Trance még megvan, kint vár, de szerintem ezen sem buknék 100-200 dollárnál nagyobbat most, bár ezzel voltak gondok: egyszer letéptem a váltót (én hibám), majd a dropper nyeregcső adta meg magát végleg, de összességében jó választás volt ez is.
Ha az idődbe belefér és értesz hozzá, illetve nem csak pár napot akarod használni, akkor jobban megéri venni, mint bérelni. Főleg ha van segítséged kint, aki akár mint szállítási cím, akár a végén, mint eladó tud neked segíteni.
Hamarosan jövök a folytatással!
További képekért és részletekért csekkold a Facebook oldalam, vagy az Insta profilom.
[message_box title=”A sorozat megjelent részeit itt olvashatjátok” color=”blue”]
Egy montis naplója: avagy a világ legjobb trailjei, egy ősmontis szemével!
Egy montis naplója: A montizás hazája
Egy hosszú nap krónikája, esés, kórház és még pár fordulattal. – Big Bear Lake (Kalifornia)
Egy montis naplója: Lake Tahoe az amerikai Garda-tó
Egy montis naplója: Lake Tahoe 2. rész, mert megunhatatlan
[/message_box]
