A GRSP Magyarország Egyesület 2011. május 11-én, szerda este a közlekedési balesetek áldozatairól tart megemlékezést. A rendezvényre a kerékpárosokat is várják. A bringások 18:00 és 18:30 között a lánchíd mellett, a Roosevelt téren, az Akadémia előtti parkolóban találkoznak. A megjelentek láthatósági mellényt kapnak, melyben egységesen a Flórián térre tekernek. Itt 20 óra után közös gyertyagyújtásra kerül sor a közlekedési balesetek áldozataira emlékezve.
A Decade of Action for Road Safety 2011-2020 azaz – a Cselekvések évtizede a közlekedésbiztonságért 2011-2020 – kezdeményezést az ENSZ közgyűlés szavazta meg, majd foglalta határozatba több mint 90 ország, köztük Magyarország támogatásával. A 10 éves program egyedülálló lehetőséget nyújt a közlekedésbiztonság problémaköre és a baleset-megelőzés módszereinek tudatosítására. Globális, összefogott erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy világszinten megállítható, majd csökkenthető legyen a közúti balesetek jelenleg növekvő száma. Fontos, hogy a hatékony baleset-megelőzési lehetőségekkel és tudással rendelkező fejlett országok megoszthassák tapasztalataikat az elmaradottabb, rosszabb közlekedésbiztonsági mutatókkal rendelkező országok szakembereivel, és a saját helyzetük figyelembe vételével további összefogott erőfeszítéseket tegyenek a helyzet javítása érdekében.
A hazai pályán versenyző Benkó Barbara és az argentin Soto Catriel abszolút győzelmével ért véget Pilisvörösváron a C2-es minősítésű olimpiai-krossz hegyikerékpár-verseny, a Merida CST Pilis Kupa. Férfiaknál, legjobb magyarként, Blazsó Márton negyedik lett.
Benkó Barbara és Soto Catriel győzött a pilisi nemzetközi viadalon
A C2-es kategóriájú versenyeken az első tíz helyezett kap világranglista-pontot, ez most 5 magyar férfi és 6 női versenyzőnek – Blazsó Márton, Szatmáry András, Bogár Gábor, Búr Zsolt, Béla Attila, valamint Benkó Barbara, Poór Brigitta, Módos Gabriella, Michelberger Szilvia, Kéri Zsófia és Perlaky Evelin – sikerült. Az idén 15 esztendős Pilis Cross Counrty Club tizennegyedik alkalommal szervezte a viadalt, melyen ezúttal, mintegy tíz ország, több mint 200 kerekese állt rajthoz.
Benkó Barbara
„Örömteli, hogy tizenegy hazai kerekes tudott pontot szerezni a nemzetközi mezőnyben, melyet a dél-afrikai, argentin versenyzők tettek igazán színessé. Sok fiatal kis bringás rajthoz állt, már az U9-es korúaktól kezdve, látszik, van utánpótlás. Sajnálatos, hogy az ukránok elindultak ugyan, de a határon nem jutottak át.” – összegzett Benkó László szervező.
Az elit hölgyek dobogója
A pilisi versennyel egy időben a válogatott Törökországban C1-es viadalon versenyzett, ahol Parti András első, Buruczki Szilárd ötödik, Juhász Zsolt hatodik lett; nőknél Dósa Eszter harmadik helyen zárt.
Az elit férfiak dobogója
Abszolút eredmények, férfiak, 6 kör:
1. Soto Catriel (Team Protek, argentin) 1:32’24”
2. Lami Michal (Jump Sport Klub Kosice, cseh) 1:34’39”
3. Calitz Dominic (Team Protek, dél-afrikai) 1:35’19”
4. Blazsó Márton (Bike Team Szeged) 1:36’21”
A TCHIBO Kupa 2. futamának 170 kerekes vágott neki
Az AEGON Cycling Team fiatal tehetsége, Pintér Tamás remekül alkalmazkodva a zord időjárási körülményekhez a mezőnyhajrán a 16. helyet szerezte meg a Hainburg an der Donauban megrendezett TCHIBO Kupa második futamán.
Rajthoz készülődik az AEGON Cycling Team
A vasárnap megrendezett rangos viadalon az AEGON Cycling Team mellett részt vett a Cervélo-Prolog csapata is, valamint a teljes osztrák élmezőny, a kontinentális Team Vorarlberg, RC ARBÖ Wels Gourmetfein, WSA Viperbike és az ARBÖ Gebrüder Weiss csapatai. Az AEGON Cycling Team színeit Kiss Gergely, Molnár István, Pályi Csaba, Pintér Tamás, Borbély György, Simon Balázs, Vígh Zoltán és Verebélyi Viktor képviselték. A szervezők egy közel sík 41 kilométeres körpályát alakítottak ki, amelyen négy kört kellett teljesítenie a 170 fős mezőnynek, benne komoly oldalszeles szakaszokkal.
A TCHIBO Kupa 2. futamának 170 kerekes vágott neki
A verseny hatalmas iramban kezdődött, amelynek sajnos meg is lett az eredménye, már három kilométer után komoly bukás borzolta a kedélyeket. Sajnos ez az egész versenyre jellemző volt, az ideges mezőnyben rengeteg volt a bukás. Az első körben az egyetlen komolyabb emelkedőn az RC ARBÖ Wels Gourmetfein csapata remekül előkészített támadást követően öt emberrel meglépett a főmezőnytől, a 2010-es TCHIBO Kupa győztes Josef Benetsederrel és két társával a Team Vorarbergtől kiegészülve összesen 11-en. Az előnyük folyamatosan nőtt, majd két perc körül stabilizálódott.
Pintér Tamás (AEGON Cycling Team)
A második körben pillanatok alatt beborult az ég, lehűlt a levegő és komoly eső zúdult a mezőnyre, amely a hatalmas tempónak és a szélezéseknek köszönhetően apró darabokra szakadt. A hátul maradt csapatok közül a Szlovák válogatott rengeteget dolgozott a mezőny élén, kiegészülve az ARBÖ Gebrüder Weiss csapatával, amely mikor az élre állt elképesztő iramot diktált, közel 60 km/h-s sebességgel komoly nehézséget okozott a mezőnynek. A negyedik körben kitisztult az ég, kisütött a nap és a pálya is kezdett felszáradni. Egy harminc fős csoport maradt mindössze a főmezőnyből, benne a remekül helyezkedő Pintér Tamással, akik elszántan üldözték az élen haladó csoportot, ahol már csak heten tekertek. A főmezőny minden igyekezete ellenére az elmenés 19 másodperccel hazaért, az addig pihenő Zdenek Mlynar (Team Focus) nyert Andreas Müller (NÖ Rad Union) és Josef Benetseder (Team Vorarlberg) előtt. A mezőnyhajrán okosan helyezkedve Pintér Tamás a kilencedik, összesítésben pedig a 16. helyet szerezte meg! A betegségből visszatérő Kiss Gergely a 61. helyen ért célba. Érdemes megjegyezni, hogy 166 kilométeres verseny átlaga: 44,2 km/h volt!
Eredmények (táv: 166 km, átlag: 44,2 km/h):
1. Zdenek Mlynar (Team Focus Cycling) 3:45’32”
2. Andreas Müller (Die NÖ Rad Union) azonos idővel
3. Josef Benetseder (Team Vorarlberg) azonos idővel
(…)
16. Pintér Tamás (AEGON Cycling Team) 3:45’51” + 0:19”
(…)
61. Kiss Gergely (AEGON Cycling Team) 3:53’07” + 7’35”
Nevezési rekord és új pályacsúcs a 4. Intersport Tour de Tisza-tó kerékpáros versenyen
Két rekord is megdőlt a szombati 4. Intersport Tour de Tisza-tó kerékpáros versenyen és túrán. A Budapest Sportiroda-BSI eseményére 1300-an neveztek, közel 400-zal többen, mint tavaly. A férfiak abszolút versenyében a hajdúböszörményi Nagy Gyula új pályacsúccsal, 1:38’31”-gyel nyerte a 65 kilométeres távot. A nőknél a tavalyi ezüstérmes, Vajkó Ildikó győzött, 1:53’36”-os idővel.
Nevezési rekord és új pályacsúcs a 4. Intersport Tour de Tisza-tó kerékpáros versenyen
Az ország egyik legnagyobb országúti kerékpáros eseményén két távon, 65 és 15 kilométeren állhattak rajthoz az indulók. Mindkét táv mezőnye Tiszafüredről rajtolt. A hosszabb távon Nagy Gyula és a debreceni Vilmányi Tamás vívott harcot egymással az első helyért. A célegyenesbe érve elszakadtak üldözőiktől, és végül Nagy Gyula jobb hajrával, 3 másodperces különbséggel győzött. A nők versenyében 6 másodperc volt a különbség Vajkó Ildikó és a szorosan mögötte haladó budapesti Benczés Krisztina között.
Az Alföld legnagyobb tavát megkerülő kerékpáros versenyen velocipédjével teljesítette a távot az ebben a számban világbajnokságot nyert Halápi Sándor. A Tisza-tavi versenyen több tucat görkorcsolyás is indult, ők 57 kilométeres távon állhattak rajthoz.
Eredmények, kerékpár, 65 km:
Abszolút kategória, férfiak:
1. Nagy Gyula (Aegon Cycling Team) Hajdúböszörmény 1:38’31”
2. Vilmányi Tamás (Systematica Debrecen) Debrecen 1:38’34”
3. Kádár Csaba (Aegon Cycling Team) Debrecen 1:38’59”
Abszolút kategória, nők:
1. Vajkó Ildikó (Tiszafüred) 1:53’36”
2. Benczés Krisztina (Budapest) 1:53’42”
3. Renner Mónika (Bringabanda SC) Budapest 1:58’56”
Férfi felnőtt kategória:
1. Kádár Csaba (Aegon Cycling Team) Debrecen 1:38’59”
2. Hajdú Barna (Aegon Cycling Team) Debrecen 1:39’57”
3. Keszthelyi Dániel (Budapest) 1:41’20”
Férfi master 1:
1. Nagy Gyula (Aegon Cycling Team) Hajdúböszörmény 1:38’31”
2. Vilmányi Tamás (Systematica Debrecen) Debrecen 1:38’34”
3. Garamszegi László (Budapest) 1:39’53”
Férfi master 2:
1. Nagy II. Zoltán (Systematica Debrecen) Debrecen 1:39’00”
2. Dejan Vasiljev (Szegedi Kerékpáros SC) Szeged 1:41’14”
3. Sikari Gábor (Budapest) 1:41’21”
Férfi master 3:
1. Pásztor Zoltán (Budapest) 1:41’16”
2. Jenei János (Mátra Biker SE) Martfű 1:48’14”
3. Márta Mihály (Orosháza) 1:48’47”
Férfi U19:
1. Bakosi Nándor (KSI Schwin Csepel) Budapest 1:39’00”
2. Jónás Gábor (Nyíregyházi Kerékpáros SK) Nyíregyháza 1:39’50”
3. Tóth Márton (Vinibike) Nyíregyháza 1:41’20”
Női felnőtt kategória:
1. Budai Beáta (Mátra Biker SC) Gyöngyös 2:04’40”
2. Andó Ágnes (Felsőzsolca) 2:04’55”
3. Pagács Beatrix (Budapest) 2:12’38”
Női master 1:
1. Benczés Krisztina (Budapest) 1:53’42”
2. Renner Mónika (Bringabanda SC) Budapest 1:58’56”
3. Monostori Zita (Budapest) 2:02’00”
Női master 2:
1. Vajkó Ildikó (Tiszafüred) 1:53’36”
2. Szabó Marianna (Gyöngyös) 2:04’40”
3. Ortiz Suarez Mária (Budapest) 2:21’39”
Női master 3:
1. Dudás Zsuzsanna (Szeged) 2:12’48”
2. Fügi Andrea (Győri Futóklub) Győr 2:21’06”
3. Berze Béláné (Itron Bike Team) Gödöllő 2:21’25”
Női U19:
1. Zsengellér Zita (Szentendre) 2:22’18”
2. Ecsedy Anna (Szentendre) 2:41’43”
3. Sólyom Panna (Szentendre) 2:41’51”
Eredmények, görkorcsolya, 57 km:
Férfiak:
1. Karancsi Sándor (Kazincbarcika) 2:02’50”
2. Raimo Frondelius (FIN) 2:02’55”
3. Bontovics Imre (Budapest) 2:08’06”
A magyar hegyikerékpáros válogatott Törökországban, a Polonexkoy-Adampol Kupán versenyzett 2011. május 8-án. A C1-es kategóriájú olimpiai-krossz viadalt Parti András nyerte, Buruczki Szilárd és Juhász Zsolt is az első tízben végzett, a nők között Dósa Eszter harmadik lett. A férfiak 98 pontja mellett Dósa 30 világranglista-pontot gyűjtött, ami jelentősen hozzájárul az olimpiai kvalifikációhoz.
Parti András
Parti András (EuroOne-Cube MTB Team) győzelme mellett Buruczki Szilárd (Magellan Kőbánya TC) ötödik, Juhász Zsolt (EuroOne-Cube Pro MTB Team) hatodik lett. Dósa Eszter (Vitalitás SE Scott-Nutrixxion) futamában harmadikként végzett, nőknél a svéd Asa Maria Erlandsson volt a leggyorsabb. Az isztambuli versenyen Parti 60, Buruczki 20, Juhász 18, Dósa 30 világranglista-pontot szerzett.
Hegyikerékpárban az olimpiai kvalifikációs időszak első szakasza május végén zárul, addig még egy jelentős világkupa is szerepel a nemzetközi szövetség naptárában.
2011. május 28-án 5. alkalommal rendezik meg Móron a Móri Karika jótékonysági kerékpáros túrát, amelynek célja a Cortex – Agysérültekért Alapítvány (Alapítvány az Agysérültek Rehabilitációjáért) segítése és a Nagy Benedek szobrászművész műhelyében készülő móri Wekerle Sándor Emlékmű költségeinek támogatása.
Móri Karika jótékonysági kerékpáros túra 2011
A rendezvény lokálpatrióta érzelmektől vezérelve 2007-ben startolt. Dr. Orosz Zsolt móri születésű orvos, barátai segítségével írországi tapasztalatait honosította. A résztvevők három táv között választhatnak: hosszú táv: 110 km., középtáv: 50 km., rövidtáv: 25 km.
Miután a Móri Karika nem éles verseny, hanem egy jótékonysági teljesítménytúra, lényeg a szintidőn belüli teljesítés, de legalább az örömteli karikázás! A legjobbak 2011-ben is – mindhárom távon – Mór Város Polgármesterének Vándordíjáért szállhatnak nyeregbe.
Móri Karika jótékonysági kerékpáros túra 2011
A túrához csatlakozik idén Falusi Mariann, a Pa-Dö-Dő és a Nagy Duett énekesnője, valamint Fáy Miklós zene- és filmkritikus, a Csillag Születik zsűritagja. Fáy Miklós már tavaly is részt vett a túrán, remekül érezte magát. Idén Falusi Mariann is kedvet kapott ahhoz, hogy szép környezetben, sportolással beteg embereken segítsen, és hozzájáruljon a móri születésű Wekerle Sándor – egykori miniszterelnök és pénzügyminiszter – emlékművének elkészüléséhez.
Móri Karika jótékonysági kerékpáros túra 2011
A szervezők bíznak abban, hogy idén még több embernek lesz kedve kerékpárra pattanni és élvezni a Vértes és a Bakony közötti tekerést, hogy az 1500,-Ft-os nevezési díjakból minél több pénz gyűljön össze az agysérültek és a Wekerle Sándor Emlékmű javára.
Az érdeklődők bővebb tájékoztatást a www.morikarika.hu oldalon találnak.
Újra beindult az epekedve várt versenyszezon, amely két év után ismét visszatért a sokak által gyűlölt és nevetségesnek tartott dél-afrikai dombok közé. Dombok, mert a pályát csak erős túlzással lehet igazi downhill nyomnak tekinteni. Legalábbis európai értelemben (értsd: Schladming, Val di Sole, Champéry) semmiképp…
A győztes Aaron Gwin
Persze ezt tudják a szervezők is, így igyekeztek tanulni a hibákból, és kicsit áttúrták a pályát. Ezáltal fent tempósabb, meg egy picit technikásabb lett. A rettegett középső 45 másodperces egyenesen tekerős szakasz viszont megmaradt. Annyit tudtak vele kezdeni, hogy telerakták 10-15 méteres dög ugratókkal, hogy a versenyzők ne unatkozzanak. És ez így szó szerint el is hangzott a főépítő szájából…
Ezzel együtt is rosszabb lett a helyzet, mert a két évvel ezelőtti futamon ezen a szakaszon legalább erdő volt. Most viszont fakitermelés zajlott, azaz a felső szakaszról megérkezve lehetett látni a közel egy percnyi folyamatos tekerésre lévő másik erdőt, ahol ismét egy kicsit izgalmasabb szakasz következett. Azaz mindenki tudta, hogy itt fog eldőlni minden, és nem a fenti egy-két kanyarban. Barel kimondottan ügyelt is rá, hogy ott sok erőt tartalékoljon. emiatt ő – talán egyetlenként – sárgumit használt, hogy a tapadásra és irányban tartásra se kellejen erőt pazarolnia. És ez egyszer már bejött neki tavaly előtt Mariborban, ahol meg is nyerte a futamot.
Rajta kívül azonban mindenki semislick, meg szimplafalú gumikkal ment. Itt debütáltak először élesben a Sram támogatottak Rock Shox Vivid tagjai, amelyek hatalmas átmérőjű levegős tagok, így elég komoly súlyt lehet velük spórolni. Ezzel a DH világkupákon is átlépték a 16 kilós határt, mert például Danny Hart Giantja, már csak 15,9 kilót nyomott rajtra kész állapotban.
Minnaar a hazai pálya előnyeit „csak” egy 2. helyre tudta váltani
A Fox-szponzorált versenyzők komoly hátrányban voltak, hiszen a legkönnyebb Fox 40 is jóval nehezebb a Boxxer WC-nál, és most még a tagokon is kemény száz grammokat buktak el, a titánrugók ellenére is. Persze ebben a sportágban szerencsére még mindig szinte minden a versenyzőkön múlik, így az első ötben három a kettő arányban a foxosok nyertek.
A bringák természetesen mindenhol kisebb-nagyobb fejlesztéseken mentek keresztül a tél folyamán. Az első ötben egyértelműen Gee új Commencalja volt a legnagyobb változás, hiszen egy nagyon megújult rendszert kapott, ami azonban még mindig a mezőny egyik legnehezebb gépe. Mindenesetre nagyon passzol az ő hátsó kerék felett álló stílusához.
A Santa Cruzok tulajdonképpen csak új, fekete festést kaptak, és még mindig bődületesen nagyok. Velük kapcsolatban a giantos és kétszeres USA bajnok Duncan Riffle nyilatkozott egy érdekeset. Ő ugyanis edzőjének, a szintén világkupa-menő Oscar Saiznak javaslatára megnézte a magasabb versenyzők, mint Peat vagy Minnaar gépét, és rájött, hogy a magasabb kormány lesz a nyerő. Egyrészt érdekes, hogy egy rutinos VK versenyző magától nem jön rá, hogy magas embernek, magas(abb) kormány kell, másrészt, hogy mennyire el tudnak terjedni értelmetlen dolgok. Már tavaly is írtam róla, hogy mennyire feltűnő, hogy míg a piacon tarolnak a feles emelésű, meg a teljesen egyenes kormányok, addig a VK-n az élmezőnyben alig látni 30 mm alatti kormányt. A V10-eken magas váll van, de a mini Troy Brosnan és a „főnöke”, Hill is magas kormányt használ. Minél inkább a mezőny vége felé haladunk, annál inkább laposodnak a kormányok. Lehet, hogy aki nem tud tehetségből leszorító erőt képezni elöl, az a technikával próbálkozik?
Hillék egyébként a Demókon látszólag szintén semmit nem változtattak, ahogy a GT-k, Mondrakerek, Trekek is csak új festést kaptak, meg apróbb finomításokat.
Nagyobb érdekesség volt, hogy tudva a pálya adottságait, sok megrögzött taposópedálos is egész télen patentpedállal edzett, hogy felvehesse itt a versenyt a többiekkel. Ez mind Steve Smith-nek, mind Brycelandnek jól sikerült, hiszen életük egyik legjobbját menték, annak ellenére, hogy ők inkább a durva, meredek pályákon jók. Smith egyébként ismét egy hihetetlen ronda kanadai bringára váltott, ugyanis idén már a Devinci szponzorálja, ami – az esztétikumot félretéve – egy nagyon jó gép a tesztek alapján.
Érdemes még megemlíteni a CRC csapatát, akik itt debütáltak a Nuke Proof Scalp gépeikkel, amelyekre lecserélték az Intense-eket. Ők többféle linket használnak, hogy a lehető legideálisabb hosszt, mozgást, és magasságot tudják belőni. A CRC-től független, hogy a szerelők miket tudnak, míg a VK versenyzők zöme – tisztelet a kivételnek – a riportok alapján szinte alig ért a gépekhez, és nem is nagyon tudja, hogy milyen alkatrészekkel megy. A CRC és amúgy minden komoly szerelő ugyanis azt is figyelembe veszi, hogy patent- vagy taposó pedál van-e éppen a gépen, ugyanis egy ilyen tekerős pályán ez már nem mindegy, mert a pedáloktól erősen függ a testhelyzet, ami kihat a rugózásra.
De akkor lássuk, mi is történt a versenyen! Voltak, akik már hetek óta itt voltak, hiszen egy héttel a VK előtt rendeztek egy nemzeti futamot, hogy teszteljék a pályát, ami katasztrofálisan vizsgázott. Akkora eső és vihar kerekedett, hogy a vízszintes szakaszon tulajdonképpen nem lehetett végigtekerni, a felső szakaszt meg nem lehetett megközelíteni, így a versenyt le is állították a felénél.
Szerencsére a VK hétvégéjén már meleg és szárazabb idő volt, így élvezetessé vált a pálya. A sok edzés alatt a versenyzők is úgy, ahogy megbarátkoztak a nyomvonallal. Sőt, a tekerést leszámítva egyre inkább élvezték. Főleg Cedric Gracia, aki öreg veteránként elsőként folyamodott egy ravasz, DH versenyen eddig még soha nem használt technikai fegyverhez, az állítható utas nyeregcsőhöz. Mivel ma már 125 millimétert is lehet velük egy gombnyomással süllyeszteni, így az irreálisan hosszú tekerős szakasz miatt megérte cipelni a plusz bő háromszáz grammot. Persze Graciának adódtak ebből kifolyólag meleg helyzetei is, ugyanis volt, hogy nem tudta időben testsúllyal lenyomni a nyerget, így a kihúzott nyeregre érkezett egy-egy tízméteres ugrás után, ami azért nem lehetett kellemes érzés. Akárhogy is, de a vén róka bejött a negyedik helyre az időmérőn, ami hosszú évek óta a legjobb eredménye DH-ban. A döntőben már csak a második tízbe fért be (16.), amit csak úgy kommentált, hogy „mindig rosszkor vagyok gyors.”
Az időmérőn volt még meglepetés bőven, hiszen Duncan Riffle-nek a jelek szerint bejött a kormányemelés, hiszen ő is sok év óta a legjobb körét futotta a 9. hellyel. Érdemes lesz a giantos fiúkra odafigyelni, mert nagyon szorosan egymáson vannak (Neethling 10.). Annyira, hogy idén már volt verseny, ahol maguk közt osztották le a dobogós helyeket. Sajnos a döntő azonban se Neethlingnek, se Hartnak nem jött össze, így az elvileg leglassabb Riffle hozta el a legjobb eredményüket a 13. helyével.
Barel is kitett magáért, hiszen 348 napja indult utoljára VK-n a sok sérülése miatt, és most meg rögtön egy időmérő 6. hellyel indított, holott az első 50 volt a célja, és az első 20-at már csodának tartotta volna. A döntőben pedig feltornászta magát a 4. helyre.
Julien Camellini is remekül nyitott a 3. hellyel, de a döntőben az indulás előtt beszorult a váltóbowdene (mire valók a szerelők?), így a legerősebb fokozatban csak nyüglődött. Mindenesetre bika a srác, mert így is 19. lett.
A döntőben az egyre nagyobb nevek nagyjából hozták a papírformát, és sorra váltották le egymást. Jared Graves, aki az előző napon megnyerte a 4X-t, az időmérőn beállított 68 km/h-s legnagyobb sebességet lazán megdöntötte a 78 km/h-jával. Peat a 30. hely környékén indult, de a jelek szerint az időmérőn tartalékolt egy kicsit, mert hatalmas időt ment. Annyira, hogy a 7. legjobb Gwin volt az első, aki leváltotta. Ő viszont annyira elverte, hogy sokan azt hitték, hogy az időmérő óra romlott el: az első mért helyen is csúnyán vezetett már, de a második mérésnél már több mint 6 másodperc volt az előnye a világ legtöbb VK győzelmét magáénak tudó veterán előtt. Úgy néz ki, hogy Gwinnek jót tett a nehéz Yeti után a könnyű Trek, meg az, hogy melegebb részre költözött Amerikában. De talán az segítette a legtöbbet, hogy egy bizonyos John Tomac lett az edzője, aki valószínűleg elég sok jó tippel tudta ellátni az ifjú padavanját. Ezzel bő évtized után ismét sikerült egy amerikainak a dobogó legtetejére felállnia, ráadásul amerikai biciklivel.
Egy ekkora menet után a többieknek nem sok esélyük maradt. Nagyjából beállt a tavalyi sorrend és mondhatnánk a tavalyelőtti sorrendet is. Az első tízben ugyanis szinte csak olyanok vannak, akik tavaly is ott voltak. Azaz ezek a versenyzők ugyanolyan keményen edzenek, és évek óta ugyanolyan erősek. Semmi esélyt nem hagynak a szerencsének, vagy a véletlennek. Egyszerűen kiszámítottan, hihetetlen ügyességgel, és bődületes erővel terelik a gépeiket bármilyen körülmények között.
A feltörekvő ifjú titánok közül azért érdemes párat kiemelni, például Josh Brycelandet (10.) és Steve Smith-t (6.), akik életükben először itt versenyeztek patentpedállal, nekik abszolút nem passzoló pályán, és eredményükkel jelezték, hogy teljesen beértek már. Az is nagy fegyvertény, hogy a tinik közt megint győzedelmeskedő és tavaly az abszolút ötvenbe már mindig beférő alig 60 kilós Troy Brosnan, ezen a neki sem fekvő pályán bejött a 23. helyre. Gwin meg ugye abszolút csodagyerek, hiszen három évvel ezelőtt ült először mountainbike-on, így nála gyorsabb DH karriert még talán soha senki nem futott be. Graves pedig, aki jövőre már csak déházni fog, ment egy 12. helyet, így vele is érdemes számolni. És Nick Beer is elkapta a fonalat, hiszen megint ment egy első tízes időt.
Legközelebb egy szerencsére már sokkal többeknek fekvő, ráncfelvarrott pályán dúl majd az ádáz küzdelem Skóciában, ahol végre igazi DH versenyt láthatunk. Addigra talán felépül az itt magát kiütő Fairclough és az időmérő első helyéről kieső Mick „letöröm tőből a stucnim” Hannah is. Hazai pályán mutatkoznak majd be a rég nem látott Atherton tesók is, mert a nőknél végre beszáll Rachel, a fiúknál meg az idén a 4X gépet már szögre akasztó Dan is.
Vannak nagy visszatérők is: elöl Pásztor Zoltán (FTC), aki 1978 és 1983 között 2 országúti és 11 pályabajnoki címet szerzett
Ismét versenyzőkkel telt meg 2011. április 30-án a zuglói Millenáris Sporttelep. Múlt szombaton zajlott a Pálya Edzőverseny-sorozat második fordulója, ahol ezúttal négy versenyszámban küzdöttek a résztvevők.
Szalontay Sándor ezúttal 24,80”-et repült egy körön
A BVSC-Zugló-Orient 21 kerékpáros szakosztály szervezésében zajló versenysorozat második fordulóján három korcsoport (U23-elit; U17-W elit; U13-U15) összesen 34 versenyzője vágott neki a versenynapnak, amely egykörös repülőrajtos időfutammal vette kezdetét. Az abszolút legjobb időt ezúttal Szalontay Sándor (KSI SE) futotta, 24,80”-es időeredménnyel. Tőle mindössze egy tizedmásodperccel elmaradva (24,91”) csapattársa, Veres Ádám végzett. Bár az időeredmények biztatók (59,8 km/h-s átlagot teljesített Szalontay), Hegyes János 23,42”-es pályacsúcsa (63,33 km/h) továbbra is megdöntetlen maradt.
Veres Ádám két forduló után vezeti az U23-elit mezőny összetett tabelláját
Az omnium jelleggel zajló versengés egyes versenyszámai előtt/között sor került néhány versenyen kívül mért időfutamra. Ezek közül azok emelendők ki, amelyek bajnoki számok, hiszen az itt elért eredményekből az augusztusi bajnoksággal kapcsolatosan bocsátkozhatunk némi esélylatolgatásba. Veres Ádám 4000 méteres időfutamával indult a nap, a stopperóra pedig 5’02,36”-nél állt meg, amivel a szakág jelenlegi helyzetében akár felnőtt magyar bajnokságot is lehet nyerni, hiszen tavaly Fejes Gábor a bajnoki címhez 5’01,92”-es időt teljesített. A 200 méteres repülőrajtos időfutamhoz Molnár Györgynek (Csepel SC) a szám tavalyi master bajnokának most 12,66” kellett, ami mindössze két századdal marad el tavalyi bajnoki idejétől.
Pontokért hajt az U13-U15-ös mezőny
Az időfutam számok mellett iramverseny, pontverseny és selejtező futam várta a versenyzőket, akik között ezúttal is találtunk külföldieket – az osztrákok négy pályakerékpárossal érkeztek. Az egyes versenyszámok győztesei a következők lettek:
U23-elit, iramverseny: Solymosi Márton (Ora Hotels-Carrera)
U23-elit, selejtezőverseny: Solymosi Márton (Ora Hotels-Carrera)
U23-elit, pontverseny – eső miatt félbeszakítva (az összetettbe nem számít bele)
A következő fordulók időpontjai:
3. forduló: 2011. május 14.; szombat, 11:00
4. forduló: 2011. május 28.; szombat, 11:00
5. forduló: 2011. június 5.; vasárnap, 11:00
6. forduló: 2011. június 25.; szombat, 11:00
7. forduló: 2011. július 16.; szombat, 11:00
Vannak nagy visszatérők is: elöl Pásztor Zoltán (FTC), aki 1978 és 1983 között 2 országúti és 11 pályabajnoki címet szerzett
A Millenáris Velodromról röviden:
A Millenáris Európa egyik legrégebbi kerékpárpályája, mely 1896-ban a Milleniumi ünnepségek sportrendezvényeinek helyszínének épült fel. Itt rendezték meg 1897-ben az első nyilvános hazai futballmérkőzést, 1928-ban pedig az UCI kerékpáros világbajnokság pályaszámainak adott otthont. Emeltfordulós, 412 méteres cementburkolatú pályáról van szó, mely az egyenesekben 11,6; míg a kanyarokban 36,6 fokos dőlésszögű. A Millenáris Sporttelep a Budapesti Olimpiai Központ része, a létesítménnyel kapcsolatos fejlesztési tervek kapcsán pedig 2006-ban a lebontása is felmerült. A hír erős kerékpáros civil szervezkedést váltott ki, ennek következtében az épület végül helyi védelmet kapott. A létesítmény a Thököly út felöl, a Szabó József utcán keresztül közelíthető meg, pontos címe pedig: XIV. Szabó József utca 3.
Mountainbike Challenge fotózás újratöltve: bringás lányok a kamera előtt
Nem tétlenkednek az új hegyikerékpáros versenysorozat szervezői. A néhány héttel ezelőtti műtermi fotózásnak, ahol ismert férfiversenyzők álltak a kamera elé, máris itt a folytatása. A legszebb és legeredményesebb montis lányok is örömmel tettek eleget a felkérésnek, hogy arcukat adják a Mountainbike Challenge sorozathoz, így segítve annak népszerűsítését.
Mountainbike Challenge fotózás újratöltve: bringás lányok a kamera előtt
Benkó Barbara, Dósa Eszter, Fördős Panni, Módos Gabi és Rozsnyai Mariann kétség kívül a magyar hegyikerékpáros élet meghatározó alakjai – emellett roppant csinosak – így náluk alkalmasabbat keresni sem lehetett volna a feladatra.
Fördős Panni
A fotózásra a Sunny Production Creative Advertising reklámügynökség képalkotó műhelyében, az SPCA Visual műtermében került sor, ahol a kezdeti megilletődöttség után kiváló hangulat alakult ki és a fotóalanyok is bátran néztek szembe a fényképezőgépekkel.
Módos Gabi
A Mountainbike Challenge sorozat május 15-én veszi kezdetét Zalaegerszegen a 10 órás maratonnal. A sorozat második állomása a vértesboglári MTB Piknik, amit a júliusi Drótszamár Fesztivál követ, hogy az augusztusi fővárosi föld alatti kaland, az Underworld Kupa után Miskolcon a Fehérkő-Lápa megmászásával záródjon sor.
Benkó Barbara
Öt hónap, öt helyszín, öt kihívás: ezt kínálja a Mountainbike Challenge amely a teljesítményorientált bringások mellett az amatőröket, valamint a hegyikerékpár sport iránt még csak érdeklődőket is nagy szeretettel várja.
Dósa Eszter
A versenysorozat mind az öt futamán rajhoz állók a helyezésüktől függetlenül értékes díjazásban részesülnek, amely csomagban helyet kap a Merkapt Kft. jóvoltából egy-egy BWT víztisztító kancsó, vértesboglári vendégéjszakák, HIGH5 energia csomag valamint kiváló erdőbényei borok is.
Rozsnyai Mariann
A fotózáson több sorozat is készült a bringás hölgyekről, amelyek hamarosan láthatók lesznek a Mountainbike Challenge honlapján a www.mountainbikechallenge.hu címen és a sorozat Facebook oldalán (www.facebook.com/mtbcha), valamint a fotózásról készült werkképek is megtekinthetők a fenti címeken.
Mountainbike Challenge fotózás – a stáb
Forrás és fotó: Mountainbike Challenge sorozat sajtóközlemény
Izgalmas esemény színhelye lesz a budai Várhegy, 2011. május 14-én ugyanis meghívott versenyzők részvételével downhill versenyre kerül sor a turisták által felkapott helyszínen a Nagytarcsai Tömegsport Egyesület szervezésében.
Castle Downhill
A gyalogos pályabejárás 11 órakor kezdődik, az edzések délben indulnak, a versengés pedig 14:45-kor veszi kezdetét.
Castle Downhill - versenykiírásCastle Downhill - a pálya
