Sikerült szép keretbe foglalni a 2011-es szezonomat és úgy befejezni, ahogy elkezdtem januárban a cyclocross Magyar Bajnokságon: győzelemmel! Nagyon boldog voltam, egyrészt hogy még saját magamat is meglepve sikerült nyernem, másrészt hogy méltóképp fejeztem be az évet.

Szép emlékként fog bennem élni, még akkor is, ha azért bőven volt hullámvölgyekkel tarkítva, elég, ha csak a sikertelen EB és VB futamra gondolok, de az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni a Világkupa összetett 2. helyet és a 4 alkalmat, amikor a Világkupa dobogóján állhattam, leírhatatlan érzés volt. Ez a sok jó nem jöhetett volna létre, ha nem áll mögöttem annyi jó ember, akiknek nem lehetek elég hálás, hogy mindig támogattak: családom, barátaim, a csapatom, akikkel az első, de annál jobb évemet töltöttem és persze a szponzorok és szurkolók, akik bíztak bennem és feltétel nélkül mindig szurkoltak es segítettek, ha tudtak. Köszönöm szépen nektek és ígérem, jövőre igyekszem még szebb eredményekkel meghálálni a felém irányuló bizalmat!

És akkor a versenyről (SoCal Cross Prestige Series-Cross into 2012, Woodland Hills, CA (USA)): Baljósan indult az egész, péntek este vettem észre, hogy le van eresztve a cross kerekem, pedig délután még minden fitt volt a bringán, amikor rendbe tettem a másnapi versenyre. Krisztián segített és hamar orvosoltuk a problémát, reméltem, hogy másnap nem lesz semmi baj vele, azzal szerencsére nem is lett. Fájt a térdem egész héten, attól tartok, hogy valamelyik gyakorlatot nem csinálom jól/szabályosan a kondiban.

Alapozás kezdete óta egy új edző is csatlakozott a mi kis csapatunkhoz Apuval Grósz Béla személyében, aki a konditermi edzéseimet irányítja. Béla már gyerekkorom óta ismer, gyakorlatilag már báty státuszban van nálam évek óta és az utóbbi időben eléggé beleásta magát az erőedzés tudományába és most segít nekem is. Persze továbbra is Apu irányítja a felkészülésem és ő mondja meg melyik nap mit csinálok, de a kondi edzést teljes egészében Béla írja. Mivel Apával ő is jó viszonyban van, így köztük is megy a kommunikáció, tehát minden ideális.

Úgy néz ki hatékonyak a módszerei, mert éreztem a powert a lábamban hétvégén, csak amikor otthon vagyok, akkor mindig vele járok kondiba és figyeli az edzésem, tehát meg sem történhet, hogy valamelyik gyakorlatot nem jól csinálom, mert egyből javít, hisz a súlyokkal nem lehet játszani. Most ráadásul több is volt a kondi edzésem, mivel nem versenyeztem több hétig, így könnyen lehet, hogy valamit rosszul terhelek. Kíváncsi vagyok elmúlik-e a héten, nagyon remélem, habár a versenyen szerencsére semmit nem éreztem.

Mikor odaértem a versenyhelyszínre eltűnt minden félelmem a pálya láttán. Ezt nekem találták ki, elég montis jellege volt, sok meredek felfelé és technikás lefelék. Legszívesebben egész nap pályát jártam volna, annyira élveztem, hiányzik a monti, na… Már rajt után átvettem a vezetést és mentem a saját tempómat, de tudtam, hogy utaznak a hátsó kerekemen. Ennek ellenére nem akartam átadni az irányítást, mert abban a pillanatban lelassult a tempó és ügyetlenkedés ment a technikás részeken, így diktáltam inkább én a tempót, amúgy is jól éreztem magam. Hallottam, hogy nem esik jól nekik, ahogy a felfeléken haladok, holott éreztem, hogy menne ez még gyorsabban is nekem. Így is lett, a 3. körben leszakadtak a leghosszabb felfelén, majd egy kis előnyre sikerült szert tennem, amit egyre csak növeltem.

A lendületem 2 körrel a vége előtt szakadt meg, amikor is a rajt-cél terülten éreztem, hogy össze-vissza megy a kerékpár hátulja. Mondom ezt nem hiszem el, hogy defekt miatt kell kiállnom az első helyről (nekem nincs most itt semmilyen tartalék cuccom a depóban), de nagyon nagy szerencsém volt és Isten is úgy akarta, hogy nyerjek aznap. A depó 100 m-re volt onnan, eltekertem oda és kaptam egy sráctól tartalék kereket, igaz, hogy nem Sram-os volt, így nem volt teljesen kompatibilis a váltómhoz, de ez nem igazán érdekelt, örültem, hogy ilyen relatíve kevés időveszteséggel megoldódott ez a probléma. Persze addigra megelőzött egy lány, de úgy mentem el mellette még abban a körben, mintha állna, nem is értettem, lehet, hogy az adrenalin, vagy nem tudom mi vitt, de még jobban haladtam.

Végül sikerült begurulnom az első helyen! Nagyon boldog voltam és nem győztem megköszönni a srácnak, hogy megmentette az első helyem! Kicsit hosszú volt a versenyünk, inkább volt majd’ egy óra, mint 40 perc, ezt egy kicsit elszámolták szerintem. Az időjárásra még a helyiek is rácsodálkoztak, közel 30 fok és verőfényes napsütés, ez kell nekünk!:)

Mivel Szilveszter napja volt, így verseny után elhívtak egy laza iszogatásra Malibu Beachre, ami nem volt messze onnan, de csak egy narancslevet ittam, mivel vezettem és hamar haza is jöttem, mert figyelmeztettek, hogy sok ilyenkor a drogos meg részeg autós éjszaka… Itthon aztán egy ismerősünknél töltöttem az estét, lightos volt az idei buli számomra, nem úgy, mint a szomszédainknak, akikhez kora hajnalban 3 Sheriff érkezett, bár nem hiszem, hogy rajta voltak a hivatalos vendéglistán…

Végezetül mindenkinek egészséges, sikeres, nagyon boldog új esztendőt kívánok és remélem továbbra is segítségemre lesz a szurkolásotok és biztatásotok! Köszönöm az idei évet, jövőre csak jobb legyen!:)

Benkó Barbi blogja: http://benko.blogger.hu/